Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

A provokáció nem szolgálja a románok és a magyarok békés együttélését, jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón halálkomolyan a Nagy-Románia Párt Maros megyei képviselôje, miközben egy központi lapot lobogtatott, amely szerinte a magyarok mára várható provokációira figyelmeztet. Kíváncsi voltam, mit ír a lap, ám kiderült, egyetlen szó sincs benne provokációról, a Magyar Polgári Párt támogató aláírásait szôrözi, valóban hatásos, piros-fehér-zöld hátterû fotóval "tuningolva". Messzirôl nézve, tényleg azt hihetné bárki, valóban arról szól, amirôl a képviselô szeretné ha szólna.

Ezzel szemben, az egyik helyi lap ugyanannak a képviselônek a két nappal ezelôtt elhangzott politikai nyilatkozatát közli, bô lére eresztve. Nos, ez a nyilatkozat az elsô betûtôl az utolsóig provokáció. Hisztériakeltés a legjavából. Miután szívhez szóló szavakkal ecseteli "aggodalmát" a kormányfô nyugalma miatt, aki tökéletesen megbízik a magyarok bölcsességében, azzal próbálja riogatni a románokat, hogy: "E pillanatban a magyarok fô célja az autonómia kikiáltása. S nem is akármilyen autonómiáról van szó, hanem területirôl". A "veszély" hatását fokozandó, illetve a román lakosság idegeit borzolandó teszi hozzá, hogy mivel ezt az autonómiát nem tudják kiterjeszteni egész Erdély területére, egyelôre Hargita, Kovászna és Maros megyékre szorítkoznak.

Ez után a felvezetô után tér rá a "lényegre", és vég nélkül sorolja a magyarság "bûneit". A hatásvadász, a "magyar veszélyt" felnagyító szöveg, mondanom sem kell, tele van történelmi pontatlansággal: Markó Bélától, Horthy Miklós fehér lován át Tôkés Lászlóig és Kossuth Lajosig, Háromszéktôl Kolozsvárig, Marosvásárhelytôl a Bécsi Diktátumig mindent egy kalap alá seper. Végül felteszi a szónoki kérdést az államfônek és a miniszterelnöknek is: ismerik-e egyáltalán a méltóság és büszkeség szavakat?

Pár nappal ezelôtt párttársa, a volt kolozsvári bíró egyenesen arra hívta fel a Legfelsôbb Védelmi Tanács (!) figyelmét, hogy tegyen már valamit, mert az erdélyi magyarok fegyverkeznek, s március 15-én kikiáltják Székelyföld autonómiáját.

Nos, gondolom, felesleges a kérdés: ki itt a provokátor? Kinek a célja a hisztériakeltés? Hiszen az erdélyi magyarság nem akar egyebet, mint szabadon együtt emlékezni az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. Erre az együtt ünneplésre hívja fel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is az embereket. Reméljük, senki sem válaszol a provokációkra, s a magyarok együtt, közös örömmel, méltósággal emlékeznek meg a szabadság ünnepérôl.

1848 tavaszán Európa láncra vert népei fellázadtak a zsarnokság elnyomó uralma ellen. A palermói, a nápolyi megmozdulásokat a párizsi, a prágai, a bécsi forradalmak követték.

Pest-Budára, a Pilvax kávéházba 1848. március 14-én este érkezett a bécsi forradalom híre, ahol az összegyûlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.

Március 15-én reggel, a szemerkélô esô ellenére, a Pilvax kávéházban összegyûlt fiatalok az egyetemre vonultak, ahol csatlakoztak hozzájuk az orvosi kar hallgatói és a jogászok, akikkel a Landerer és Heckenast nyomdához vonultak, hogy kinyomtassák a nemzet óhaját tükrözô Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Délután a Nemzeti Múzeum elôtt már tízezren tüntettek a forradalom eszméi mellett. Innen vonultak a Helytartó Tanácshoz, ahol követelték a cenzúra eltörlését, a Tizenkét pont elfogadását, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátását.

Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelôadásával ünnepelték a forradalom gyôzelmét.

Az események gyorsan követték egymást, megalakult az elsô felelôs minisztérium gróf Batthyány Lajos vezetésével és sor került a jobbágyfelszabadításra.

Kolozsvárott (márc. 21.), majd Marosvásárhelyen (márc. 23.) megismétlôdnek a pest-budai események, amit székelyudvarhelyi, csíki, gyergyói, a kászonoki, majd a temesvári, aradi, nagyváradi, nagybányai és a nagyenyedi népek követtek.

Marosvásárhelyen a Bodor-kút körül tartották azt a nagygyûlést, melyen a Református Kollégium, a Királyi Tábla magyar, román, szász ifjúsága és a város lakossága egy emberként csatlakozott a forradalmi eszmékhez. A lelkesedést a nagyarányú fáklyás felvonulás is fokozta. Akkor még senki sem gondolta, hogy a tüntetésen résztvevôk útjai nemsokára elválnak és a magyar, román és szász nemzet fiai külön küzdenek céljaik eléréséért…

Marosvásárhely népe hû maradt a márciusi eszmékhez, az 1848-as forradalom fontos tényezôjévé vált. A fiatalok tömegesen jelentkeztek a honvéd alakulatokba, a Nemzetôrségbe, számos csatát vívtak az osztrák seregek ellen a különbözô frontszakaszokon. Ezt használta ki az osztrák hadvezetés, s a védtelenül maradt várost 1848. november 6-án Gedeon József altábornagy fosztogató csapatai szállták meg. Csak 1849. január 13-án sikerült Bem tábornok seregeinek az osztrákokat kiûzni a városból. Bem a fôhadiszállását a Teleki-házban ütötte fel. Innen indult 1849. július 30-án Fehéregyházára Petôfi Sándorral, hogy megküzdjön Lüders orosz tábornok 18 ezer emberével és 48 ágyújával… Bem tábornok csapatainak távozásával a város újból védelem nélkül maradt, s így augusztus 2-án Grotenhjelm orosz, majd Clam-Gallas osztrák tábornok csapatainak megszállása alá került.

1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétellel a szabadságharc véget ért, s így a városnak a Bach-korszak, majd a XIX. és XX. század elnyomó rendszereinek politikáját kellett végigszenvednie.

Ilyen mostoha körülmények között titokban, de megemlékeztek a ’48-as forradalomról és az ezt követô szabadságharcról, mely a Szabadság, Testvériség és Egyenlôség magasztos jelszavát tûzte zászlajára.

Fodor Sándor (S.)

Az 1848-as forradalom híre az ország keleti felébe kicsit megkésve érkezett, így az ottani megmozdulások is idôben kissé eltolódtak. Március 20-án az ellenzék - a külön kormányzat alatt álló - Erdélyben is követelni kezdte a sajtószabadságot, a törvény elôtti egyenlôséget, a jobbágy- felszabadítást, a közteherviselést és az uniót Magyarországgal. Az alábbiakban összefoglaljuk Erdély másfél évét, és ebben a Magyar történelmi kronológia mellett az Erdély rövid története címû munkára támaszkodtunk elsôsorban.

Az ellenzéki követelések hatására Teleki József fôkormányzó - nem várva meg Bécs döntését - az országgyûlés összehívását rendelte el. Az országgyûlésen az unió, illetve a polgári átalakulás törvényei döntöttek május 29-én. Fontos tudni, hogy ekkor még a román ifjúság képviselôi is a Magyarországgal alkotott unió mellett álltak.

*

A honfoglalás és az államalapítás óta 1848-49 a magyar nép legnagyobb tette volt. A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megôrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett errôl a mindenkori államhatalom.

*

A papok a szószékrôl lelkesítették az embereket a forradalom és a honvédô háború idején. Emellett a hivatalos jogszabályok kihirdetésére kifejezetten kötelezte ôket a magyar kormány. Ennek saját hatáskörükben tettek eleget vagy tagadták meg.

A különbözô törvények, intézkedések felolvasása azonban végzetessé válhatott a lelkészek számára a szabadságharc leverése után.

Ám a románok kezdetben nem voltak feltétlenül ellenségesek a magyarokkal szemben: radikális fiatalok, értelmiségiek, jogászok, ügyvédek, ügyvédgyakornokok kezdték a mozgalmukat szervezni. Elôször még nem utasították el Erdély és Magyarország egyesülését, de feltételekhez kötötték. Román nyelvhasználatot és a parasztok számára elônyös jobbágy-felszabadítást követeltek.

Ennek hangoztatásával írta alá Alexandru Papiu Ilarian és Avram Iancu a marosvásárhelyi magyar ügyvédgyakornokok memorandumát, errôl fogalmazott petíciót Ion Buteanu. (Buteanut késôbb a magyarok végzik ki, Iancu pedig román felkelôket vezet majd a magyarok ellen 1849-ben.) Márciusban még csak Simion Barnutiu fordult szembe nyíltan a magyar uniós törekvésekkel. George Barit pedig a megyei autonómiára épülô államrendszert javasolt.

Barit ötletével Kossuth egyik javaslata egybecsengett volna 1848 márciusában-áprilisában, de - az egyébként a nemzetiségek iránt fogékonyabb - Széchenyi ellenezte ezt, így Kossuth javaslata az általános választójog megyei szintû bevezetésérôl hamvába holt. (A korlátozás nélküli választójog számos megyében a nemzetiségeknek kedvezett volna.)

A mérsékelt román törekvéseket a magyar hatóságok nem értették meg, hiába küldött Nicolae Balcescu Havasalföldrôl követet, hogy ébressze rá a magyarokat: a két nemzet csak összefogva lehet sikeres.

A megyei hatóságok üldözni kezdték a román aktivistákat, ami természetesen nem azzal végzôdött, hogy azok elhallgattak volna, hanem a radikálisabb Barnutiu-féle irányzat kapott erôre, illetve a korábbi mérsékeltek radikalizálódni kezdtek.

Azt is érdemes felidézni, hogy az erdélyi magyar fôurak konzervatívabbak voltak sok magyarországi társuknál. Így például Jósika Samu erdélyi kancellár vérbeli ellenforradalmár volt: egyrészt a jobbágyfelszabadítás elszabotálásán mesterkedett, másrészt ô javasolta a bécsi udvarnak, hogy Jellasicsot nevezzék ki horvát bánnak! Jósika ugyanis biztos volt benne, hogy Jellasics feltétlenül udvarhû marad. (Pozsony után, amikor 1848. április 11-én elfogadták az unióról szóló törvényt, Jósika lemondott kancellári tisztségérôl.)

Egy másik erdélyi magyar, Récsey Ádám táborszernagy pedig már 1848 májusában arról kombinál a pesti forradalom ellen, hogy "a rend helyreállítása azzal fog kezdôdni, hogy Erdélyt kezünkbe kerítjük, hogy a fellázadt Magyarországot két tûz közé szorítsuk, igénybe véve a románok segítségét".

Új típusú, országos viszonylatban eddig még nem használt térdízületi endoprotézist ültettek be tegnap délelôtt két betegnek a dr. Nagy Örs egyetemi tanár vezette marosvásárhelyi ortopédiai klinikán. Az operációkat az MC2C protézis kifejlesztôje, a Franciaországból érkezett dr. Jacques Africat professzor végezte dr. Bálint Andor egyetemi adjunktus és Covaci Carmen mûtôs asszisztens segédletével. A betegek életmûködéseit a mûtét alatt dr. Lucian Baila aneszteziológus orvos biztosította, aki fájdalommentes ébredést ígért.

A mûtérd elônye, hogy az eddig használt protéziseknél nagyobb mozgékonyságot tesz lehetôvé, ugyanis a láb 150 fokos behajlításán kívül az oldalirányú forgómozgásokat is el tudja végezni a beteg, a járása pedig biztonságosabb lesz. Az eljárás másik elônye a mûtéti technika egyszerûsítése. A beültetés helyének pontos kialakítására másfélszer kevesebb mûszerre van szükség, amelyek segítik a sebészt a lábszárcsont és combcsont ízületi porcának az eltávolításában, s a mûtérd beillesztésében.

Amint az elsô (egy 71 éves férfibetegen végzett) mûtétet követô megbeszélésen elhangzott, az MC²C protéziseknek két típusa van, egyiket cementezésmentesen, a másikat (gyengébb csontozatú betegek esetében) cementezéssel kell beültetni. Minden esetben fontos a tökéletesen illô méret kiválasztása - hangsúlyozta a francia sebész.

A króm titánból és polietilénbôl készült implantátumot a Biotechnic C²F cég forgalmazza, amely a marosvásárhelyi premiert is támogatta.

A francia gyártmányú protézisbôl Európa-szerte már 5.000 darabot ültettek be - tájékoztatott Perret Joannes, a cég kereskedelmi igazgatója.

Választásuk azért esett a marosvásárhelyi ortopédiai klinikára, mivel a legjobbnak tartják az országban és tökéletesen megbíznak az itt dolgozó orvosok szakmai hozzáértésében - nyilatkozta Laurentiu Gogan, a romániai képviselet vezetôje.

Dr. Nagy Örs professzor szerint két napon belül lábra állhatnak a betegek, és hat hónap elteltével járókeret nélkül végezhetnek bármilyen mozgást. Az ôsztôl pedig az országos program keretében remélhetôleg a marosvásárhelyi klinika is kap az új típusú protézisbôl.

A tegnap kora délután megtartott választási gyûlés során dr. Béres András egyetemi tanár, a Színmûvészeti Egyetem leköszönô rektora összegezte az elmúlt ciklusban végzett tevékenységet, majd két jelölt között kellett a 18 tagú szenátusnak választania. A rektori megbízatásra Crisan Sorin és Gáspárik Attila egyetemi elôadótanárok pályáztak, az egyetem elnöki tisztségére Béres András volt a jelentkezô.

Béres Andrásnak már az elsô menetben bizalmat szavazott a szenátus, Crisan Sorin és Gáspárik Atilla viszont 9-9 "igen" voksot kapott. Mivel a dramaturgiát oktató elôadótanár visszalépett és elvállalta a kancellári tisztséget, a második fordulóban Gáspárik Attila maradt az egyetlen jelölt, akit a szenátus tagjai egyöntetûen szavaztak meg, s így április elsejétôl ô veszi át a Színmûvészeti Egyetem vezetését.

A választás után elôször is Béres András leköszönô rektort kérdeztük.

- Mire a legbüszkébb az elmúlt idôszakban elért eredmények közül?

- A legfontosabbnak érzem, hogy új szakokat létesítettünk, s ezenkívül a a mesterképzést és a doktori iskolát is beindítottuk, ami nagyon sok munkát és összefogást igényelt. Az egyetem sikerei közé tartozik a sok építkezés, amelyek lehetôvé tették az intézmény hátterének a kiszélesítését. A saját bentlakás mellett a jövôben beinduló díszlet- és jelmeztervezô képzés számára is vásároltunk épületet, s a bábszínész szaknak külön épületegyüttes készül tantermekkel, mûhelyekkel, s egy 80 férôhelyes stúdióteremmel.

- Az egyetem elnöksége a továbbiakban milyen mozgásteret biztosít Béres András számára?

- Többnyire tiszteletbeli funkció, de mivel elég nagy tapasztalattal rendelkezem a felsôoktatási intézménnyel kapcsolatos törvénykezés és adminisztráció terén, ezt a tapasztalatomat tanácsadás formájában tudom hasznosítani. A felelôsség és a döntés joga azonban a rektor kezében van és elnökként szeretném a most megválasztott, jó csapat munkáját segíteni.

- Miért lépett vissza az elsô forduló után? - kérdeztük Crisan Sorin kancellártól.

- Gáspárik Attilának nagy tapasztalata van a menedzsment terén, és biztos vagyok abban, hogy jól fogja vezetni az egyetemet, továbbá abban is, hogy kiváló lesz az együttmûködés közöttünk.

Én úgy érzem, hogy nem visszalépésrôl van szó, hanem arról, hogy ezt a "felállást" láttam jobbnak az egyetem jövôje szempontjából.

- Menedzseri tervében mire összpontosított?

- A tudományos kutatás mellett a mûvészi munkára, a diákok bevonására a kutatásba, valamint új színházi, zenés produkciók elôkészítésébe… többek között.

- Mit érez a frissen megválasztott rektor? - kérdeztük Gáspárik Attilától.

- Valójában két gyôztese van ennek a választásnak, erkölcsileg Crisan Sorin, aki visszalépett a második fordulóban, a másik meg én lennék. Vegyes érzések váltakoznak bennem, mivel a mai nap nagy változást hoz az életemben. Bár régóta készülök, a célban derült ki, hogy mennyire gyorsan történt. Menedzseri tervemben egy olyan intézmény képét rajzoltam meg, amelynek a város, a régió, az ország és Európa ezen szögletében nagyon fontos szerepe lesz. Mindazt, amit Béres András megvalósított - épületek, tantestület, új szakok - folytatni kell, és nem kispályás módon. A mi egyetemünk nem lehet diplomagyár, magas szinten kell mûvelnünk a felsôoktatást a munkaerô-piaci elvárásokat számításba véve. Ugyanakkor nyitni akarunk egyéb területek felé is, amelynek nyomán Marosvásárhelyi Mûvészeti Egyetemrôl beszélhetünk majd, ha beindul a képzômûvészeti, tovább fejlôdik a bábszínház szak, a zenészképzés, s természetesen a színházi képzés is. Vissza kell állítani a hírnevét azoknak az állami egyetemeknek, amelyek magas szinten teljesítenek. Ennek az egyetemnek mesteri és doktori iskolája is van, amit nagyon kevés felsôfokú intézmény tudott akkreditációval is "megfejelni". Mindezt mûködtetni kell, és biztos vagyok abban, hogy életemben az a négy év következik, amire majd nagyon büszke leszek - nyilatkozta a tegnap megválasztott rektor.

Jogerôs döntéssel engedélyezte egy bukaresti bíróság, hogy bejegyezzék a Magyar Polgári Pártot (MPP), amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alternatívájának tekinti magát. A döntés lehetôvé teszi a Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester által vezetett párt számára, hogy részt vegyen a júniusi helyhatósági választásokon.

Korábban a bukaresti törvényszék döntött alapfokon kedvezôen a bejegyzésrôl. Az ügyész azonban fellebbezett, több magánszemély pedig a perbe való felvételt kérte, ami késleltethette volna a párt megszületését. Az ügyész azt kifogásolta, hogy a párt hivatalos neve magyarul is szerepel a szervezetalapító iratokban. Emellett azt állította, hogy a bejegyzéshez szükséges 25 ezer támogató aláíró névsorában több olyan személy szerepel, akiknek a nevét tudtuk nélkül használták fel az aláírásgyûjtôk. Az MPP ügyvédje szerint megalapozatlanok az ügyész állításai, ugyanis alapfokon a bíróság megállapította, hogy az aláírások rendben vannak, és az új szervezet teljesíti a bejegyzéshez szükséges törvényes feltételeket.

A bíró végül elutasította az összes kifogást, és jogerôsen engedélyezte az MPP bejegyzését.

A döntést követôen Szász Jenô az MTI-nek elmondta: a romániai magyarság demokratikus berendezkedése elsô napjának tartja március 14-ét. Hozzátette: örül annak, hogy megteremtették a választás szabadságát a romániai magyarok számára. Szász szerint a bejegyzés az egész közösség sikere.

Hangsúlyozta: az a céljuk, hogy minél több önkormányzati helyet szerezzenek a romániai helyhatósági választáson. Rámutatott: nemcsak Székelyföldön, hanem Erdély más régióiban is indítanak majd polgármester-, illetve községi, városi és megyei tanácsosjelölteket.

Arra emlékezünk, hogy Jézus nagy ünneplés közepette bevonult Jeruzsálembe, a békesség városába. Hozsánna, zengett a kiáltás elôtte… utána. Felsôruhákat terítettek útjára és virágokkal díszítették ki az utat.

A Biblia szerint vasárnap csodás fogadtatása volt. És nemsokára, néhány napra rá, egy másféle kiáltás hangzott elôtte… utána: "feszítsétek meg". S mi tudjuk, hogy ez pénteken meg is történt a Koponyák hegyén.

A békesség városában nem lett békesség, hanem felháborodás és sírás.

Mikor olvassuk ezeket a történeteket, eszünkbe juthat, hogy milyen hamar változik a világ, az ember. Hányszor megtörtént ez a hirtelen változás a magyar történelemben is, s megismétlôdik ma is.

A 160 éve kirobbant forradalom hôseire, vezéreire nem csak az elnyomó osztrák hatalom kiáltott feszítsdmeget, hanem a mieink között is volt "színeváltozás". Akikrôl nem is gondolták, azok lettek örvendôi a bukásnak, haszonélvezôi a világosi fegyverletételnek.

Szemléltetô példaként hadd menjek vissza az idôben, a történelemben.

A Rákóczi-féle szabadságharcban a kurucok és labancok küzdöttek egymás ellen. A kuruc seregben volt egy kiváló, vitéz parancsnok (brigadéros), akinek a vezetékneve Ócskai volt. Seregével gyôzelemrôl gyôzelemre jutott. A labanc hadvezetôség elhatározta, hogy átcsábítják Ócskait a táborukba. Sajnos, ez sikerült is, azzal a módszerrel, amivel Júdás tanítványt elcsábították. Ócskait is megszédítette a pénz. Elôbb hozsannázott a kurucoknak, majd feszítsdmeget kiáltott rájuk, labanc vezér lett. Itt azonban csatát csatára veszített el a rábízott sereggel. A parancsnoka megkérdezte: "Mi van veled, Ócskai, a bátorságod, hadi tudományod, kardod nem a régi? Ócskai szomorúan felelte: "a szívem, a szívem nem a régi."

Júdás-szívvel nem lehet harcolni, vitézkedni, csatát nyerni… csak veszíteni.

Virágvasárnapt ünneplô honfitársaim! A templomok megtelnek ünneplô néppel, fogadalmat tevô konfirmálókkal. Zeng a hozsánna, de mi van a szívünkben ?

Megsebzett, gyûlölködô, haragos, irigy szívvel hiába mondjuk a hozsannát. Ha eltelnek az ünnepek, szívünk régi indulatai uralkodnak el rajtunk, hajlamosak leszünk feszítsdmeget mondani és gyakorolni. Kérjük Istent, úgy ahogy az ének mondja: "Új szívet adj Uram nekem…"

Nem Júdás szívével, hanem János apostol szeretetével ünnepeljünk, hajtsuk fejünket a Mester kebelére és mondjuk Péterrel. Uram, én szeretlek téged.

Ne legyen a hozsannából feszítsd meg soha!

Legyen áldott emlékezete azoknak, kik érted haltak, "szent világszabadság".

Mindannyian felszabadultnak éreztük magunkat, amikor a rendszerváltást követôen átjárhatókká váltak az országhatárok, fôként, mikor eltûntek a Nyugat- és Kelet-Európa közötti utazást szabályozó akadályok, és élmény volt látni tájainkon a piaci termékbôség kialakulását. Senki se tudta azonban elôre, hogy a falak leomlásával a szakképesítéseknek, a pénznek, a termékeknek olyan világméretû versenye köszönt ránk, amelynek következményeit rövidesen sokak nem üdvözölni, hanem élesen bírálni fogják. Olykor elgondolkoztató, hogy vannak, akik legalábbis politikai, kulturális vagy szociális mintákért szívesen visszanyúlnak korábbi történelmi korszakok valamelyikéhez, a szocializmuséhoz, a század eleji Monarchiáéhoz vagy egyenesen a középkor valamelyik békésebb századához. Az történt ugyanis, hogy egyre kézzelfoghatóbb lett mindenki számára a világ közös játéktérré alakulása, akár élnek az utazás és külföldi munkavállalás adta lehetôségekkel, akár nem.

A hírszolgálatok, a televíziós csatornák, a nemzetközi filmforgalmazás behozza életükbe a világ eseményeit és a világméretû médiapiac termékeit, az Internet mindazoknak, akik élni tudnak vele, elérhetôvé teszi a világ bármely pontján megszületô információs tartalmakat, és a szó szoros értelmében mindennapi munkaeszközzé válik. Emellett széles körû termékválasztékot és változatos szolgáltatásokat kínálnak a különféle transznacionális kereskedelmi társaságok. Ha elegendô pénzük van hozzá, az emberek a gépkocsik, elektronikai cikkek vagy akár szerszámok vásárlásakor "valódi világmárkák" közül választhatnak, de beilleszthetik mindennapjaikba a távoli vidékek ételeit és étkezési szokásait is, és egyre gyakrabban fordulnak elô nyaralási és üdülési célpontjaik között távoli vidékek, egzotikus tájak. Mi történt hát velünk? "világpolgárokká", "világfogyasztókká" váltunk? Tudjuk-e helyünk és otthon érezzük-e magunkat ezekben a folyamatokban? Miért van az, hogy az új lehetôségek sokakban nem elégedettséget keltettek, hanem épp ellenkezôleg, példátlan elégedetlenséget?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések megvitatására kerül sor a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület Globalizáció és antiglobalizáció között címû nyilvános beszélgetésén hétfôn, március 17-én 18 órától a 6 fix teázóban (Posta utca 2.).

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 2008. március 16-án, vasárnap este fél 8-tól Roland Schimmelpfennig Nô a múltból címû színdarabját mutatja be a színház Kistermében. Az országos bemutatóban Korpos András, B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Bartha László Zsolt és Gecse Ramóna e.h. látható. Az elôadást Harsányi Zsolt rendezte, remix DJ Goranga, a dalszövegeket Fehér Csaba írta, zeneszerzô Zeno Apostolache, díszlet- és jelmeztervezô Bianca Imelda Jeremias, dramaturg Boros Kinga. A következô elôadásra március 23- án, vasárnap este fél 8-tól kerül sor.

Közvélemény-altatás?

Amerikában megcsappant az érdeklôdés Irak iránt: a háborús események már csak a hírek néhány százalékát teszik ki, és a közvéleménynek kevesebb, mint egyharmada tudja, hány amerikai halt meg az ázsiai országban.

A Pew Intézet csütörtökön ismertetett adatai szerint tavaly nyáron még az amerikaiak 54 százaléka tudta, hány amerikai esett áldozatul az iraki háborúban (akkor ez a szám 3500 volt), ma viszont már csak 28 százalék mond helyesen 4000 körüli számot. A legfrissebb adat szerint az áldozatok száma 3987. A megkérdezettek 35 százaléka alulbecsülte az adatot, 3000-re tette a halottak számát, további 11 százalék szerint körülbelül 2000 amerikai halt meg Irakban.

Az amerikai médiát vizsgáló Kiváló Újságírás Központ kutatása szerint az Irakról szóló tudósítások ma mindössze a hírek 3 százalékát teszik ki. A közvélemény elfordulása a tudósítások arányának csökkenését követte: tavaly júliusban még a hírek 15 százaléka szólt Irakról.

A központ felmérése szerint az amerikaiak 84 százaléka azt ellenben kiválóan tudta, hogy a tévés beszélgetôs mûsorának köszönhetôen hatalmas népszerûségnek örvendô Oprah Winfrey az amerikai elnökválasztási küzdelemben Barack Obama szenátort támogatja.

Az Iraki Szabadság fedônevû, amerikai vezetéssel öt évvel ezelôtt indított hadmûvelet kezdete óta Irakban emberek tízezrei váltak az erôszak áldozatává. A konfliktus számokban:

1. háborús áldozatok

- iraki polgári személyek: tanulmányok szerint legalább 80 ezertôl akár 150 ezerig terjedhet a halottak száma, de egy tanulmány 600 ezret emleget;

- iraki katonák és rendôrök: több mint 7820 halott;

- külföldi katonák: legalább 4288 halott (amerikai: 3980, brit: 175, más állampolgárságú koalíciós katona: 133);

- nem iraki civilek: legalább 504 halott;

- bel- és külföldi újságírók: 127 halott;

2. pokolgépes merényletek és emberrablások:

- halálos kimenetelû pokolgépes merényletek száma: legalább 1670, közülük legalább 591 öngyilkos merénylet;

- pokolgépes merényletek áldozatai: mintegy 15 750 halott, 31 730 sebesült;

- emberrablások külföldi célszemélyei: legalább 305, közülük 54 meghalt;

- emberrablások iraki áldozatai: becslések szerint több ezer;

3. jelenlegi csapatlétszám:

- iraki hadsereg: mintegy 139 000 katona;

- külföldi csapatok: 26 nemzet több mint 168 600 katonája;

- legnagyobb külföldi katonai kontingens: USA (158.000), Nagy- Britannia (4100), Grúzia (2000), Lengyelország (900), Dél- Korea (650), Ausztrália (615);

4. becsült háborús költségek:

- az Egyesült Államok napi kiadása: legalább 195 millió amerikai dollár;

- az Egyesült Államok összes kiadása: több mint 500 milliárd dollár (kereken 325 milliárd euró);

- Nagy-Britannia összes kiadása: kereken 6 milliárd font (mintegy 7,8 milliárd euró 2008 végéig).

Az élelmiszerek drágulása éhezô milliók életét fenyegeti világszerte - hívta fel a figyelmet a The Washington Postban szerdán megjelent cikkében Ban Ki Mun ENSZ-fôtitkár, aki szerint hatékony, sürgôs cselekvésre van szükség. A világszervezet fôtitkára rámutatott, hogy az olyan alapvetô termények, mint a gabona, kukorica és rizs ára az utóbbi fél évben 50 százalékkal vagy még többel növekedett.

Eközben a világon az élelmiszertartalékok történelmi minimumra süllyedtek. Ez utóbbinak részben egyes nagy országok, közöttük India és Kína megnövekedett szükséglete az oka, részben különbözô idôjárási jelenségek, hurrikánok, áradások és aszályok idézték elô, sok országban tönkretették a termést. A magas olajárak miatt ráadásul megdrágult a szállítás és a mûtrágya.

Ban Ki Mun felhívta a figyelmet: az élelmezési gondok miatt lázadások törtek ki több országban Nyugat- Afrikától Dél-Ázsiáig. A törékeny demokráciák alapjai meginognak az élelmiszer- ellátás bizonytalansága következtében. "Az élelmiszerek gyors drágulása a világ legszegényebb egymilliárd lakóját fenyegeti, azokat, akiknek napi egy dollárból vagy kevesebbôl kell megélniük" - írta a fôtitkár, aki szerint az éhínség új arcáról van szó. Olyan közösségek is veszélybe kerülnek, amelyek eddig biztonságban voltak.

Az ENSZ-fôtitkár szerint az emberiségnek megvannak az eszközei, rendelkezésre áll a technológia az éhezés leküzdésére. Az ENSZ Világélelmezési Programjának idén 73 millió embert kell ellátnia élelemmel, csak Dárfúrban naponta 3 milliót. A drágulás miatt 500 millió dollárral kellene megnövelni a program költségvetését.

Ban Ki Mun szerint hosszabb távon jobban fel kell készülni az idôjárási szélsôségek, valamint a klímaváltozás következményeire: például aszály- és árvízvédelmi rendszereket kell kiépíteni. Az afrikai országokat ezenkívül el kell látni azokkal az alapvetô tudományos és technológiai ismeretekkel, amelyek tartós megoldást kínálnak az éhezés ellen.

A vietnami háborúban a kommunista észak a Szovjetunió és Kína támogatását élvezte és az ô oldalukon harcoltak a dél- vietnami partizánok, a vietkongok is. A dél-vietnami kormányt korábban is támogató amerikaiak 1964- tôl bonyolódtak bele tevôlegesen a konfliktusba. 1968- ra már 525 ezer, összesen pedig több mint két és félmillió amerikai katona szolgált itt. A háború végül az amerikaiak megszégyenítô vereségével ért véget, 1973-ban utolsó katonáik is hazatértek, 1975. április 30-án az északiak elfoglalták Sajgont, s a Dél feltétel nélkül kapitulált.

A háború legsötétebb fejezetére 1968. március 16-án került sor My Laiban. A helikopteren partizánvadászatra érkezett amerikai katonák ellenségnek nyomát sem látták, lövést nem adtak le rájuk. Az egyik szakasz mégis tüzelni kezdett a feltételezett vietkongokra, ezután a megvadult katonák a kunyhókban, vermekben megbúvó falusiakat válogatás nélkül lekaszabolták. Az áldozatok pontos számát ma már lehetetlen megállapítani, az amerikai hivatalos becslés 347-re, a vietnami 504-re teszi, többségük csecsemô, gyerek és aggastyán volt. Az akkori hivatalos jelentésben az állt, hogy 128 gerillát és 22 civilt öltek meg "tûzharcban".

A hallomás útján terjedô incidensrôl leszerelése után egy közkatona írt levelet harminc befolyásos embernek, köztük Nixon elnöknek. Közülük két képviselô nyomozásba kezdett, helyi kis újságokban jelentek meg cikkek, majd az egész világsajtót bejárta a fénykép, amin egy amerikai katona ôsz hajú vietnami asszony halántékának szögezi a géppisztolyt. A közvéleményt sokkolta a fotó, megrendült az amerikai katona, mint a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok harcosának eszményképe, s az amerikaiak azon meggyôzôdése, hogy Délkelet- Ázsiában a jó és a rossz harca folyik. A hadsereg tovább nem tudta eltussolni az ügyet. 1969 végén az akció parancsnokát, a többszörösen kitüntetett William Calley hadnagyot "102 keleti emberi lény" elleni gyilkossággal vádolták meg. Vádat emeltek még hat tiszt és katona ellen is, de ôket hamar felmentették. Calley-t, aki a gyilkosságokat nem tagadta, csak a halottak számát vitatta, 1971. március 31-én életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A hadnagy sokak szemében mártírrá vált, a Fehér Házba százezer tiltakozó távirat érkezett, sok katona kijelentette: ôk is ugyanazt tették, ítéljék el ôket is.

Nixon elnök Calley-t házi ôrizetbe helyeztette, a büntetést 1971. augusztus 20-án 20 évre csökkentették, majd 1974. szeptember 24-én felmentették, mert úgymond hibát követtek el a per lefolytatásában. Calley az interjúkért kapott pénzbôl házat vett Atlantában, ahol ma is él. A hat évvel a vérfürdô után nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentés 25, részben magas rangú tiszt bûnrészességére és egy ugyanaznap My Khében elkövetett hasonló vérengzésre derített fényt, de azért senkit sem vontak felelôsségre.

A március 15-i, fogyasztóvédelmi világnap alkalmából a Megyei Tanfelügyelôség és a Regionális Fogyasztóvédelmi Felügyelôség illetékesei a marosvásárhelyi Fridrich Schiller Gimnáziumban közös sajtótájékoztató keretében számoltak be a diákok érdekében végzett ellenôrzésekrôl és intézkedésekrôl.

Pora Ioan, a Fogyasztóvédelmi Felügyelôség aligazgatója elmondta, hogy idén a diákok és fiatal fogyasztók védelmét helyezték elôtérbe, az elmúlt hetekben pedig nagyszabású ellenôrzéseket végeztek ilyen téren. A tanügyminisztériummal közösen szervezett országos szintû akció során az iskolásokat érintô tej- és kifliprogramra vonatkozó elôírások betartását vizsgálták. Megállapították, hogy amióta az V-VIII. osztályosok is kapják ezt a fajta tízórait, azóta számos tanintézetnél nem megfelelôek a tárolási lehetôségek, nincs elegendô hely a nagy mennyiségû termékek biztonságos tárolására.

Crisan Daniela fogyasztóvédelmi felügyelô arról számolt be, hogy a tanintézetek közelében található gyorsétkezdéket is ellenôrizték az elmúlt hetekben. Az érintett tíz egység közül hétnél találtak rendellenességeket, többnyire a lejárt szavatossági idô és a romlásnak indult termékek miatt szabtak ki pénzbírságot, összesen mintegy 21 ezer lej értékben. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy jelentôs eltérést tapasztaltak a menülistán feltüntetett mennyiség és az árusított adagok között, illetve az árak szempontjából is mutatkoztak ilyen jellegû megtévesztések.

A sajtótájékoztatón Pui Adina, a Megyei Tanfelügyelôség sajtószóvivôje és Ionescu Felicia tanfelügyelô elmondták, hogy közösen a Fogyasztóvédelmi Igazgatósággal idén immár hatodik alkalommal szervezték meg a fogyasztóvédelmi ismereteket felmérô versenyt a diákok körében A választás téged illet! mottóval. A versenyt megelôzô felkészülés pedig kiváló lehetôséget biztosít a diákoknak arra, hogy megismerjék fogyasztói jogaikat.

Megtudtuk, hogy az I-VIII. osztályosok rajzokkal nevezhettek be a versenyre, a megyébôl mintegy 250 munka érkezett be, amelyeket a marosvásárhelyi Fridrich Schiller Gimnáziumban állítottak ki. A középiskolások ismeretfelmérô teszt során adhattak számot a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos tájékozottságukról, a kiértékelést követôen pedig megyénkbôl két diák vehet részt az országos szakaszon.

Kárpátalja kormányzója szerint a vereckei honfoglalási emlékmû felépítése az ukrán-magyar kapcsolatok erôsödésének a kezdetét jelentheti, ha a kérdés - átpolitizálás helyett - szakmai alapokra kerül. Oleg Havasi véleményét Kárpátalja megye állami közigazgatási hivatalának sajtószolgálata idézi a vereckei emlékmû felépítése körül kialakult vitával kapcsolatban pénteken kiadott közleményében.

A megye elsô embere határozottan visszautasítja az emlékmû ellen tiltakozó ukrán nacionalisták állítását, amely szerint az emlékjelre felkerülne Nagy-Magyarország térképe vagy egyéb idegen állami jelkép, egyben cáfolja és hazugnak nevezi a radikálisok által terjesztett hírt, hogy az emlékmûvet március 15-én, Kárpát- Ukrajna kikiáltásának évfordulóján avatnák fel.

A kormányzó szerint az a híresztelés sem fedi a valóságot, hogy a vereckei emlékmû létesítését ô maga engedélyezte volna titokban. Az igazság az - emlékeztet -, hogy a kérdést az Ukrán Mûvelôdési és Idegenforgalmi Minisztérium által felállított bizottság vizsgálta Kárpátalján. A szakmai testület az ügyben hivatalos jelentést készített, emellett - mutat rá Havasi - az emlékmû felállítását a Vereckei-hágón az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete is támogatta.

Az emlékmû nacionalisták által kifogásolt jelképrendszerérôl az ukrajnai megye elsô embere - annak alkotójára, Matl Péterre hivatkozva - kifejti: az egymásra helyezett hét sziklatömb sok nép körében Keletrôl Nyugatra nyíló kaput szimbolizál, az emlékmûvön semmilyen felirat nem lesz.

Kárpátalja vezetésének álláspontját tolmácsolva Havasi hangsúlyozza: "Mi ennek a vitás kérdésnek a toleráns megbeszélése és olyan döntés közös kialakítása mellett vagyunk, amely a két baráti népet nem megosztja, hanem közelebb hozza egymáshoz". "Nem azon kell gondolkodnunk, hogy ki ellen harcolhatunk, hanem hogy miként tudnánk fejleszteni az ukrán nemzeteszmét és a gyakorlatban támogatni külföldön élô honfitársainkat, amiért a megye vezetése már nagyon sokat tett" - fûzi hozzá.

Emberjogi jelentés

Az Amerikai Egyesült Államok éves emberjogi jelentése szerint 2007-ben Románia sokat tett az emberi jogok tiszteletben tartása terén, de továbbra is vannak visszaélések. A jelentés készítôi elsôsorban rendôrségi illetve csendôrségi zaklatásokra, az elítéltekkel és roma nemzetiségû polgárokkal szemben alkalmazott rossz bánásmódra utaltak. Lidia Barbulescu nem ért egyet ezzel.

A jelentés szerint a rendôrség "általában" tiszteletben tartotta a törvényeket és a belsô szabályzatokat, ennek ellenére továbbra is a rendfenntartó erôk körében tapasztalt korrupció az oka a polgároknak a rendôrséggel illetve a rendôrség tekintélyével szembeni tisztelethiányának. Bár elismerik, hogy az utóbbi években javult a helyzet, a börtönökben a fogvatartási feltételek még mindig nem felelnek meg az európai szabványoknak. A tavalyi év végén 29.335 elítéltet tartottak nyilván, közöttük 525 kiskorút, miközben a romániai börtönök kapacitása 34.000 elítélt, tehát eltérôen a korábbi évektôl, a zsúfoltság már nem jellemzô a börtönökre. Ami az igazságügyi intézményeket illeti, a jelentés készítôi szerint bebizonyosodott ezek függetlensége, ennek ellenére a közvélemény bizalmatlan, nem hisz abban, hogy a magisztrátusok pártatlanul alkalmazzák a törvényt.

A vallásszabadságot korlátozó 2006. végi diszkriminatív törvényt, a szinte mindenütt jelen levô korrupciót, a nôk elleni erôszakos valamint diszkriminatív eseteket, a súlyos gyermekjogvédelmi problémákat is jelzik a jelentésben. Az ingatlan- visszaszolgáltatás az amerikai szakértôk szerint 2007-ben lassú ütemben zajlott, és annak ellenére, hogy történt elôrelépés az egyházi ingatlanok visszajuttatása terén, nem sikerült egy olyan törvényt jóváhagyni, amely megkönnyítené a kommunista rezsim által 1948-ban elkobzott görög katolikus templomok visszaszolgáltatását.

A szóban forgó dokumentumban nehezményezik az emberkereskedelemmel szembeni nem kielégítô fellépést, valamint a fogyatékos személyekkel szembeni hanyag magatartásmódot, a nem megfelelô mértékû támogatást, és különösen súlyosnak tartják az AIDS-ben szenvedô személyekkel - fôleg gyerekekkel - szembeni diszkriminációt. A roma lakosság ellen elkövetett erôszakos cselekményeket, a megkülönböztetést szintén súlyos problémának minôsíti az amerikai kormány, amely szerint nagyszámú, romák elleni visszaélésekkel kapcsolatos, 2006-tól regisztrált bírósági ügyet máig sem oldottak meg. A jelentés ugyanakkor a homoszexuálisokkal szembeni diszkriminációt is felemlegeti.

A Legfelsôbb Bírói Tanács (CSM) elnöke, Lidia Barbulescu felháborodva reagált az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma által készített jelentésre, s bizonyítékokat követel a jelentéstevôtôl arra a kijelentésre, miszerint a CSM egyik tagja, lejáratás céljával, bizalmas információkat szivárogtatott volna ki az Országos Antikorrupciós Igazgatóságon folytatott bûnügyi ellenôrzésrôl.

Tagadta ugyanakkor a Legfelsôbb Bírói Tanács tagjai közötti feltételezett érdekellentéteket, és kijelentette, az Európai Bizottság is úgy értékelte, hogy ezek az ellentétek idôben, a 2010-es választások során megoldódnak, mert az új tagok mindenfajta bûnügyi tevékenységet felfüg- gesztenek a mandátum idejére.

A CSM elnöke elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy a jelentésben nem esik szó arról, hogy a Legfelsôbb Semmítôszék nem ítélte el nyilvánosan a legfôbb ügyésznek a nem végleges bírósági döntésekre vonatkozó kommentárjait, megsértve ezzel az igazságszolgáltatás függetlenségét. Barbulescu hozzátette, a Transparency International Románia szerint a magisztrátusok tisztában vannak azzal, hogy létezik korrupció a rendszerben, de ez nem terjeszthetô ki az egész testületre.

Petôfi Sándor

Ifju lánya a vén télnek,

Kedves kikelet,

Hol maradsz? Miért nem jelensz meg

A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi

Jóbarátaid;

Vond föl a kék ég alatt a

Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,

Beteg most szegény,

Oly halványan üldögél ott

A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezôre,

Ha meggyógyitod;

Édes örömkönnyeket sír,

Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsirtát,

Nagy mesteremet,

Aki szép, szabad dalokra

Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,

Ne feledd el ezt,

Hozz belôle, amennyit csak

Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak

Tartományai,

S bennök sokan a szabadság

Szent halottai;

Ne legyenek szemfedôtlen

Puszta sír alatt,

Hintsd reájok szemfedôül

A virágokat!

Pest, 1848. április

Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,

Vigyázzatok a házaitokra,

Hátha mire a nap lehanyatlik,

Tûzben állunk már tetôtül- talpig.

Édes hazám, régi magyar nemzet,

Alszik-e csak a vitézség benned,

Vagy apáink halálával elhalt?

Illik-e még oldaladra a kard?

Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,

Léssz-e megint, ami voltál, egykor?

Oly hatalmas harcos, ki szemével

Jobban ölt, mint más a fegyverével!

A világot védtük hajdanában

A tatár és a török világban;

Vajon most, ha eljön a nagy munka,

Meg bírjuk-e védni mi magunkat?

Oh, magyarok istene, add jelit,

Ha a kenyértörés elközelit,

Hogy az égben uralkodol még te

A magad s néped dicsôségére!

Pest, 1848. május-június

Megjött az idô,

Mit láta prófétai lelkem elôre,

S még több, ami jô,

Mit még ad az isten, a nemzetek ôre…

.........................................................

Pest, 1848. június

Ma délelôtt avatják Gyergyóalfaluban. Ki tudja, hányadik Petôfi-szobor lesz. Van, aki ezt is számon tartja valahol, hiszen a szabadság, szerelem halhatatlan lírikusának megszámlálhatatlanul sok a híve ma is. Tulajdonképpen annyi jelképes arcmása van, ahányat magunkban ôrzünk. Ezért is oly gyakori kihívás megmintázása a mûvészek számára immár tizenhat évtizede. Bálint Károly, a délelôtti órákban ünnepélyesen leleplezendô mû alkotója sem elôször örökítette meg Petôfi Sándor jól ismert arcvonásait, álmodta köztérre a költô karizmatikus egyéniségét. Mostani mellszobra a Petôfiért szintén rajongó gyergyóalfalviak lelkesedésének és kivételes szervezôkészségének, az ottaniak és a környékbeliek példás összefogásának köszönhetôen kerülhet bronzba öntve a helyi mûvelôdési ház elôtti térre. Meghatározó szerepe van a szoborállításban Gál Mihálynak, a Vadárvácska alkotótábor létrehozójának, aki a marosvásárhelyi szobrászt ott is e szép és nemes feladatra ösztönözte.

Két csíkszeredai közremûködôt is említenünk kell, Demeter Péter öntômestert és a szobrászmûvész Dóczi Andrást, a talapzat készítôjét, mindkettôjük hozzájárulása kellett a mai eseményhez.

A Hargita Kalendárium nem jelenik meg többet. Értékes olvasnivalóval azonban ezek után is el szeretnék látni olvasóikat. Az évforduló alkalmából kiadták a Hargita Emlékkönyvet. A kalendárium folytatása is lehetne, de új csapást jelent. Nem tömegjellegû kiadvány, hanem ünnepi alkalomra megjelentetett könyv - mondta szerkesztôje, Ferencz Imre. Olyan írások, témák kívánkoztak a könyvbe, amelyekbe a politika nem tudott behatolni. A hazai magyar írók legjava vállalta annak idején, hogy közöljön a Hargitában, és ott voltak az egyetemrôl frissen kikerült fiatalok is, akik tehetségüket, lelkesedésüket állították az olvasók szolgálatába. Negyven szerzô ennél is több írását tartalmazza az elsô könyv, a közlés rendjén a szerzôk: Székely János, Szabó Gyula, Beke György, Koszta István, Borbély László, Fodor Sándor, Balázs András, Gotthárd Béla, Bogos Sándor, Salló István, Szemlér Ferenc, Tamás Gáspár, Zsibói Béla, Kolozsi Márton, Oláh István, Tóth Mária, Elekes Ferenc, Váli József, Bagdi Sándor, Ferencz S. István, Kányádi Sándor, Molnos Lajos, Gaál Péter, Miklós László, János Pál, Lévai Lajos, Lôrincz György, Zöld Lajos, Bálint András, Jakab Márta, Bartunek István, Kormos Gyula, Kerekes Ágnes, Jankó István, Imreh István, Szondy György, Bereczki Károly, Székedi Ferenc, Morvay Zoltán és Hecser Zoltán. * A negyvenéves múltra visszatekintô megyei lap elsô emlékkönyvét tartja kezében az olvasó, akinek visszajelzése, észrevétele fontos lesz a további kiadványok megszerkesztésénél, ígéri Ferencz Imre. * Az 1968-ban Hargita néven megjelentetett megyei lap maréknyi újságírója nagyhatalmaskodás helyett az áldott, a sovány szülôföld, a magyar identitás édes-keserû rabszolgaságát választotta sorsául. A lét és a nemlét szakadéka fölötti kötéltáncot - "halott elefántnál többet ér egy élô fecske" - kompromisszumokba csomagolt szülôföldszolgálatot - vélekedik Zöld Lajos. * Nem tudni, milyen lehet, milyen lesz a következô kötet. A mostani inkább irodalom, a szépirodalomba hajló valóságírás. Ettôl jobb ez a könyv, mint amilyen (tartunk tôle) a következô lehet, vagy a következôk lesznek... * Mert a politika azután egyre inkább "behatolt" a közírásba, és az rendszerint a minôség rovására ment... * Hargita Emlékkönyv 1., Hargita Népe Csíkszereda 2008)

B.D.

Szabó Gyula

Március utolsó napja, reggel hatra harangoznak. Két fekete ruhás öregasszony siet az állomásra - olyan szapora a léptük, az ember azt hinné, valahonnan hírt kaptak: ha jól kilépnek, estére utolérik húszéves leányságukat. Kakas kukorékol, hangjában benne van, hogy tegnap már friss zöldet vágott a csôre. Madarak csiripolása csipegeti a havat a Hargita tetejérôl.

Nagyon mély a csend, hallszik, hogy áll a korong a fazakasoknál. Az autópark üres a szálloda körül, egyetlen kocsi szomorkodik, hogy neki nem út az út. Kiürült a megyeszékhely Csíkszereda, s ebben a vasárnap reggeli csendben visszaréved a hat héttel ezelôtti nem-megyeszékhely mivoltába.

Székelyudvarhely felôl jöttem ide, kerestem ott a barátaimat, nem találtam: "Csíkba mentek." Csíkba jöttem, kerestem itt a barátaimat, nem találtam: "Épp Székelyudvarhelyen vannak." Nem értettem: valaki ennyire "lopja" elôlem barátaimat a Tolvajoson?

Egy asszony rezzentett fel: nem tudom, hol van a városi néptanács? Készséggel mutatom - tíz perccel ezelôtt mutatták nekem is.

A megyeszékházat meszelik, ajtóról ajtóra kilincselünk újságíró barátommal, bennfentesen hordoz végig a mészvödrös folyosókon, követem a jó kényelmes érzéssel, hogy most már nem kell tudakozódjam - s egyszer csak észreveszem, hogy az ablaknál mutatják neki: ott túl, az épület másik szárnyában…

Valaki így világosított fel minderrôl: "Hátulsó pár, elôre fuss itt minden." Csütörtökön láttam egy óvodáskorú, sárga masnis kislányt: nagyos komolysággal sétálgatott a járdán; pénteken ismét láttam, szombaton ismét: ugyanott, ugyanúgy sétált. Muszáj volt derülni rajta: végre valami pihentetô állandóság, valami fix pont, sárga masnis útbaigazítás a jövô felôl tudakozónak: most még nem tudok semmit, de majd mire megnövök, biztos az egész elôre futó város ilyen lesz, mint én…

A próbaidôre jelentkezô fiatal újságírójelölteknek egyetlen kényelmi feltételt, csábító életkörülményt helyeztek kilátásba: munka az lesz, amennyit bírtok! És jöttek, egymás után tizenöten is összeverôdtek, és tegnap, amikor egy részüket ideiglenesen
"búcsúztatták", mert kell visszamenniök az egyetemre, letenni az államvizsgát, kiszámították, hogy a pillanatnyi próba- szerkesztôség átlagéletkora huszonnégy év. Az asztalon poharakban sorakozott az elsô csíki hóvirág, és a pincérnô olyan örömmel újságolta, hogyan szerezte, mintha ô kapta volna.

Én akkor már értettem mindent, hogy mi ez az egész hátulsó pár elôre, ez a csupa- meszelés, ez a "munka, amennyit bírunk"- nyüzsgés, barátaim eltûnése a Tolvajoson, az elsô hóvirág-dicsekvés, ez az egész huszonnégy éves átlagkorú, rohanó város, az a lépten-nyomon hallható dicsekvés, hogy nézzem meg, milyen szép Csíkban a tavasz: lenn, a lapályon a zöld vetés, s fenn, körös- körül a hó fehér szegélye a havasok karéján. Tudtam most már mindent, mert egy órával azelôtt álltam a fazakaskorong mellett, s néztem áhítattal az emberi ujjbegyeket: szinte nem is mozdul, csak a korong forog, mint a pörgettyû, az ember csak tartja az ujjbegyét, és a sárga agyag, a holtsárga anyag megelevenedik, eleven mozgású, világra születô élôlénnyé válik, vonaglik és gyûrûzik egyik formából a másikba, tágul-szûkül, karcsúsodik, ficánkol, és aztán az ujjbegy egy alig észlelhetô moccanásával megpihen a végsô formában - ezért olyan más a cserépkorsóból ivott víz: érzed az ízében az emberiség teremtô ujjbegyét. Es utána a mintázók kezében orgonafapálca: galamb röppen az orgonafáról a vázára, és tiszafapálcáról szökken a szarvas, kecskerágópálca piros bogyója buggyan, mint a vércsepp. És a csiszolólányok kovakövet is békasóvá elevenítô kecsességgel fényesre csiszolják a galambokat, a szarvasokat, a virágokat - néztem ezt az emberrel egyidôs agyagformáló mozdulatot, az ôs, emberi, teremtô ujjbegyet, az emberi tenyér melegébôl felröppenô galambokat, a szarvasugrató emberi kedvet, a forgó- pörgô korongot: így teremt az ember világot, mióta van, így lesznek mindig jövô házak és városok, így lesz meleg hajlék a föld az embernek, a mindig huszonnégy éves átlagkorú emberiségnek, és így van ott mindig, ahol a korong forog, és az ujjbegy formál, ebben az örökmozgó forgatagban a sárga masnis örök állandóság.

S a hetedik napon megpihen a teremtô ujjbegy. Ezért van mindig ilyen csendjük a vasárnapi hajnaloknak; azért van csend, hogy lehessen hallani: áll a korong, s meleg madárcsipogás csipegeti a kéreggé fagyott havat.

1968. április 2.

Kovács András Ferenc

Semmit, még semmit

Sem tettem le (úgymond) az

Asztalra. Hát nem,

De melyikre? Hát, ama

Bizonyosra… Nem

Értem, megdöbbent a tény:

Negyvenhét múltam,

S még semmit sem tettem le

Az asztalra! Nos,

Ideje volna végre

Letennem nekem

Is valamit már arra

Az asztalra, úgy,

Hogy beszakadjon tôle,

Képletesen bár,

Az a szólásmondásos,

Nagy, közös asztal,

Hogy ripityára törjön

Ama valami

Súlya alatt, de rögtön,

Ama tákolmány,

A lelki légbôl kapott

Elmekoholmány,

S roppanjon össze már az

Eszmei asztal,

Hogy darabokra hulljon

Szét az az asztal -

Súly alatt, mint a pálma,

A Hortobágyon,

A nyüzsgô semmiségben,

Isteni asztal,

A mintha híg peremén,

A mély elhallgatásban.

Asztali asztal!

Ideje volna rád is

Letenni végre

Valamit… Tört ceruzá-

Mat. (Esetleg a lantot.)

nem fontosságom

szent fölöslegességem

szép tudatában

élek s halok naponta

vers nélkül már nem is fáj

Négy szobrász, a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola 1980-as végzettje gondolt egy merészet és nagyot, és csoportos tárlatot nyitott Bukarest legrangosabb kiállítóhelyén, az Apollo Galériában. Marosvásárhelyrôl Gyarmathy János, Nyárádszereda szülötte, Dorin Lupea a Szeben megyei Sadu fia, Alexandru Pasat a Dolj megyei Plenita egykori lakója és Anton Ratiu Dicsôszentmártonból származik. Évfolyamtársak voltak, mind a négyen igen tehetségesek, és az is közös bennük, hogy az egyetem elvégzése óta mindannyian szép alkotói pályát jártak be, számos elismerést szereztek maguknak eredeti látásmódra valló szobraikkal. Együttesen most mutatkoztak be elôször. A fôváros szívében mûködô galériában a február 21-én rendezett megnyitón népes közönség volt kíváncsi a válogatott munkákra. A Képzômûvészeti Szövetség elnöke és a tekintélyes mûkritikus, Vida Gheorghe ajánlotta a szobrászokat és mûveiket az érdeklôdôk figyelmébe. A március 18-i zárásig még sokan megtekinthetik a kiállítást, amelynek megérdemelten jelentôs médiavisszhangja van.

Gyarmathy János kisplasztikáit Bukarestben is sokan ismerik, sikerük volt ezelôtt két évvel is, amikor a Magyar Köztársaság ottani Kulturális Központjában vásárhelyi kolléganôjével, Csíky Ágnes textilmûvésszel jelentkeztek együttes tárlaton. A jelenlegi Interferenciák címû kiállítás anyagát egy elegáns katalógus is egybefogja. Gyarmathy bronz kisplasztikái közül a beszédes Menedék, az Agresszió, a Három grácia, a Késélen, a Szüszifosz, a Mennybemenetel, az Ajándék, az Áldozathozatal és a Mózes látható a kiadványban. Ezekbôl válogatunk mai mellékletünkben.

Lapozó

Körülüljük az asztalt / bár idônként azt álmodom / az asztal nincs sehol / De a ház még nem úszott el / világ s idôk szennyes vizein / Bútoraim beszélgetnek rólam / Cseresznyefáim meleg lelke szól / Nem hagytam el semmit / s még mindig derûsre fordul a nap / ha meglátlak jönni az utcakanyarban (Király László) * Igen, igen: fejjel a falnak. De a vásárhelyiek mindig csitították ôket. Szóval nem hittem egy szót sem abból, hogy le akarják támadni az országot, éppen ott és éppen akkor, amikor végre vége volt a negyvenévi szarnak. Meg volt rendezve az egész. Hogy a népnek ne jusson eszébe, hogy a nagykutyák miket harácsolnak most is össze. (Selyem Zsuzsa) * Kajütbe vittem Lídiát. / Aludt már, az arcán mosoly. / Az édenben volt, valahol. / A horgonylánc megcsikordult, / és a Hét Ördög elindult, / kibomlottak a vitorlák, / és integetett a négy dalmát / a partról. Lassan távolodtak. / És porszemekké zsugorodtak. / Hol voltak, hol meg nem is voltak. / S a nyílt tengeren várt a holnap. (Bogdán László) * Mindig volt valaki a faluban, akinek fázni kezdett a lába, háta, akkor eljött Mamóhoz, zsebében egy lyukas zoknival, mert Mamónak tudnia kellett, mekkora legyen, épp jó legyen, amit kötni fog. A régi szvettereket nem tudták elhozni a zsebükben, ezért hozták a hátukat, hasukat, megmutatták Mamónak, ô meg rálapogatta, méregette a sok sima fordítottból csinált szvetterdarabokat, aztán addig kötötte, míg a gomolyáról lefogyott a gurulás, s lett belôle valami más. Ezt nézegethettem, s közben elkezdtem látni azt is, hogy Mamó milyen nagyon tud kötni. (Máté Angéla) * Elhallgatott a Mester - hosszan / idôben messze nézett, hátra, - / s a pezsdítô forrás vizében / gondolt egy másik lábmosásra, / mikor lábát egy asszony szôkevörös / hajában megtörölte. (Anavi Ádám) * - Hát nem volt szép? - kérdezte késôbb tôle, mielôtt a lakosztálya elôtt elváltak volna. - Az igazgató irodájában már regisztrálták az adatokat, beírták a hölgy nevét a panzió életbôl eltávozott ügyfeleinek nagykönyvébe. Ez azonban már csak bürokrácia - legyintett lekicsinylôen. - Papírmunka. A lényeg az, hogy a vendég az utolsó pillanatban megkapta mindazt, amitôl az élet hosszú éveken át megfosztotta. Boldogságban halhatott meg, megalázó és hiábavaló szenvedés helyett. Meggyôzôdhetett róla a saját szemével! (Szakács István Péter) * Siklik, mint hal, az álom. / S az élet is színesen suhan. / Érintés illata leng az árnyon. / S a halál, halk Chopin-futam. (Nagy Attila) * Elhatározták, hogy évente közösen rendeznek tésztafôzô és laskamiskároló fesztiválokat, nemzetközi cérnametélt-versenyt hirdetnek szabósegédek számára, közismert makaróni- és ravioli- utánzókat lepleznek le társadalmi munkában, csigatészta-várépítô vetélkedôt írnak ki gyerekek számára, lesz túrós nap, sonkás nap, sajtos és parmezánporos, szószos és kecsapos, mustáros, humuszos, és az arab népekkel való szolidaritás jegyében felafel-picknicket is szerveznek az aknaföldeken. (Sebestyén Mihály) * akit ember szült / embertôl vész el / madáretetôt / ácsoltam lásd hogy / élni szeretnék / békében élni / lenne unokám / lenszôke lenne / hogyha a világ / nem lángból lenne (Pintér Lajos) * Az örökszüzet ketten segítik fel a színpadra. Tévé, rádió, még az anyatejet szürcsölô csöppség is rá figyel, merthogy olyan jól ad elô. És fôleg: mit. Régebben csöpögôs verseket morzsolt mára derék-öreg fogai között, újabban meg meséket mond szombat reggelenként a rádióban. Mostanra is egy mesével készült, vérrôl és becsületrôl. Taps, még egy mikrofonpróba, a meddô élet gondolatát elhessentô újabb taps, ájtatos csend. Vastag bugyi-szoknya a szagok ellen. Csend. Egyes kamera ráközelít. Kezdi. (Váradi Nagy Pál) * Kihátráltam a kegyelembôl, / akár a rák, vagyis elôre, / most könnyû vagyok, így tarthat föl / a tudatom zsoldos ellenôre. / Körül bosszútok jó lesz sáncnak, / a lelket riasztó rianások / hangja zeng fönt így csillagsátrat, / de az égi lékbôl ki nem mászok. (Páll Lajos) * Ebben az ôrtoronyban viszont nem nekem kellett ôrséget állanom; ha valamivel nagyképûbb lennék, azt is elképzelhettem volna, hogy egyenesen rám való tekintettel állították oda, mert tôlem féltették a szekuritátét. Igyekeztem beletörôdni: a város legjobban ôrzött kertjében lakom, mondhatnám saját ôrtoronnyal rendelkezem, s ehhez képest potomság, hogy családom élete ettôl kezdve nemcsak lehallgatva, hanem kiterítve is nagy nyilvánosság elôtt zajlik. (Gálfalvi György) * A vegyészmérnöki képesítésû Vathy Zsuzsát 1966-ban akkori férje, Simon Péter, ugyancsak vegyészmérnök vezette el Szentkuthy feleségéhez, Dollyhoz (Eppinger Dóra) németet, franciát tanulni. Miklós és Dolly is igencsak örült, hogy két mûszaki ember, nem pedig irodalmár jár hozzájuk, így egy év is elmúlott, mire a növendék bevallotta tanárának, hogy bizony tulajdonképpen ô is ír, és megkérte Dollyt, járjon közbe, hogy Miklós elolvassa egyik novelláját. Dolly megígérte, de zárójelek között jelezte, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Miklós rááll. A következô nyelvórára Vathy Zsuzsa magával vitte Az én üvöltéseim címû novelláját, amirôl úgy vélte, megpróbálkozhatna a megjelentetésével. Két nap múlva Szentkuthy táviratozott neki, hogy elolvasta a novellát, Zsuzsa hívja fel telefonon.(Fekete J. József) * Kukorelly Kicsit majd kevesebbet járkálok címû könyve az elôzô verseskötetekhez képest több szöveghagyományt is megmozgat, ezeket expliciten is megnevezi az ajánlásokban, megidézi egy-egy mottóban, vagy átiratként intertextuális viszonyt teremt, például Petôfi Sándor Szeptember végén címû verse és saját, Szeptember elején címû változata között. Ugyanakkor legtöbbször teljesen esetleges módon kerülnek be a más szövegekre, szerzôkre való utalások, melyek látszólag nem hoznak többletjelentést, diszkrét elemek maradnak csupán. (Mikó Imola) * A kolozsvári Ványa bácsi elsô felvonásában van egy jelenet, amelyben táncolnak a szereplôk. Andrei Serban Csehov- rendezésében ebben a táncban megmutatkozik minden vágy, vonzalom, közöny és undor, a szereplôk közti teljes viszonyháló, és az is, ami velük még történni fog. (Boros Kinga) * A regény fôhôse, Hutera Béla, "öregedô, iszákos erdélyi borbély" utolsó utazása Budapestre vezet. Ez az utazás a regény kerete, ennek az utazásnak eseményeibe illeszkednek bele az emlékek egyfelôl, másfelôl a térséget érintô társadalmi és történelmi események. 1990-ben vagyunk, így aztán szóba kerül a marosvásárhelyi fekete március, a magyarországi politika, a közép-kelet-európai térséget megrengetô sokféle fordulat. Hutera személye köré csoportosul minden, az ô múltja az a zsák, amelybôl az elbeszélés részei elôkerülnek, a személyes múlt a tükör, amelyben önmagára tekint a kor. Felismerhetôk konkrét helyszínek, Sepsiszentgyörgy, Budapest, de a képzeletbeli helyszínek is ismerôsök, legyen szó akár a Felsôtábor nevû faluról, ahonnan a korábbi Bogdán- regényekhez köthetô Boticselli Tóbiás is származik, valamint Hutera elhunyt szerelme, Piros, akit a szekuritáté beszervez az ’50-es évek elején, majd ügynökként kijuttat külföldre, hogy végül tragikus halála a távoli Alexandriában érje. (Tóth Miklós) * A "le- padolásnovellá"-ban az egyetlen normális embert, aki szóvá teszi, hogy maga a patak nincs még befedve, bár már a várost egészében lepadolták, betegnek nyilvánítják. Ebbe az ôrült- normális figurába rajzolná bele magamagát az író? Történnek körülötte a dolgok, ô pedig csak mondja konokul a magáét. Szürkebarát helyett karcos nova jutott ki neki ebben az életében, s ezt a tapasztalatát belesûríti keskeny, de rendszeresen megjelenô köteteibe: Harangoznak Rossz Pistának; Egek harmatozzatok; Dégi Gyula pontozója; Bot és fapénz; A próféták elhallgatnak; A nevetô gödör; Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét. Beszédes címek, termékeny író, elsô osztályú irodalom. (Gergely Tamás) * Én nem vagyok skizofrén, viszont két énem van. Magzati koromban volt egy ikertesóm, aztán összenôttünk. Most itt él bennem. Másképp érez, másképp gondolkozik, mint én. Persze, ki ez az én? Az dönti el, hogy épp ki beszél. Most én beszélek, tehát ô a másképp gondolkozó. Ha én ide nézek, ô oda lát. Ha elolvasok egy könyvet, és tetszik nekem, ô rosszat ír róla. Az a baj, hogy hiába is vagyunk ennyire ellentétesek, mégiscsak hasonlítunk, emiatt állandó a konfrontáció. (Láng Zsolt) * Ó szép tavasz, ó gyönyörû világ, / Ó paradicsom annak, aki bírja, / Asszonymosoly és almafavirág, / Vizek esése, illanatok írja, / Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág, / Lételek ágya, rothadások sírja - / Éjféli csöndek, hajnali zenék: / Feleljetek nekem: vagyok-e még? (Ignotus) * LÁTÓ, 2008. március

B.D.

A múlt hét végén halkan, váratlanul ismét beosontak az életünkbe. Fazakas Misi és társulata, a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházmûhely fiataljai lepték meg azt a többször félszáznyi közönséget, aki elôtt a marosvásárhelyi Bolyai Középiskola ötletesen átrendezett régi tornatermében bemutatták legfrissebb produkciójukat, amellyel a 2007-es Országos Licart Fesztiválon elnyerték a legjobb diákszínházi elôadásnak és csapatnak járó rangos díjat.

Tehetségesek, a színházat szenvedélyesen szeretô ifjak a 15 éves Osonó tagjai - ez esetben a szentgyörgyi Plugor Sándor Mûvészeti Gimnázium dráma tanszékének és a Mikes Kelemen Fôgimnázium diákszínházának színjátszó válogatottja -, 2005-ben hasonló sikert értek el a Farsang címû elôadásukkal. Jelenlegi darabjuk, amelyet hosszú hétvégeken más városok diákszínjátszóihoz illetve felnôtt színházkedvelôihez is elvisznek, improvizációkra épülô, rendhagyó elôadás, amint a plakáton és a Színházmûhely honlapján hirdetik, egy gondolatsor vizuális megjelenítése. A címe: Részletek a bolyongás meséibôl. Nem összefüggô történet, mozaikszerûen áll össze és tart tükröt a nézôk elé, önvizsgálatra késztetve ôket, többes élményt nyújtva adja meg számukra a katarzis lehetôségét. Természetesen fôleg az általuk leginkább ismert világ, önmaguk vagyis a korosztályuk illetve a valamivel idôsebb fiatalok élet, tapasztalat- és érzésegyüttese ihleti Thália legifjabb sepsiszentgyörgyi elkötelezettjeit, saját vágyaik, álmaik, félelmeik, szorongásaik szülik a megjelenített, érzékeltetett, továbbgondolásra késztetô helyzeteket, melyeknek ismételt átélése nem kis kínt, fájdalmat okozhat nekik. Mellesleg az elôadásban olykor a fizikai fájdalmat is el kell viselniük, annál is inkább, mivel igaz és nagy intenzitású a játék. Ugyanakkor öröm és elégtétel is lehet, hogy így szólíthatják meg társaikat, az önkifejezés ilyen összetett lehetôségeivel kereshetik a választ mindegyre felmerülô kérdéseikre.

A csend jegyében zajlik az elôadás, ugye milyen furcsa ekképpen fogalmazni?! De valóban, a több nyelven kihangsúlyozott léleknyugtató némaság tér vissza idôrôl idôre az egész légkört meghatározón, illetve éppen ellenkezôleg, a néma üvöltés vagy a felfokozott zaj, lárma, sikoly teremti meg azt a keretet, amelyben a jelenlevôk rátalálhatnak a színjátszók sugallta belsô békére s a végsô meditációra, amikor a nézôk égô gyertyával a kezükben egyszer csak rádöbbennek, hogy az elôadásnak vége, a szereplôket hiába várják vissza, hogy megtapsolják ôket. Szöveg kevés van a produkcióban, az is rögtönzöttnek tûnik, és bizony, az elôadás gyengébb pontjának tekinthetô, annál több viszont a sziporkázó ötlet, a színpadi lelemény látványban, mozgásban, zenében, hanghatásban, a társmûvészeti eszközök ötvözésében. Sok minden a játszó személyek "találmánya", kellett azonban az értô, rájuk feltétel nélkül hatni képes, fáradhatatlan rendezô tanár, aki mindezt jó érzékkel egybefogja. Az Osonó eddigi történetében elévülhetetlenek Fazakas Misi és segítôtársainak az érdemei. Kár, hogy sok más városunkban nincsenek hozzájuk hasonló "megszállottak". Marosvásárhelyre vonatkoztatva hatványozottan felvetôdhetne egy ilyen elvárás.

N.M.K.

Szomszédolás

- Negyvenéves és igen gazdag alkotói életút áll mögötted. Legutóbbi köteteid (Hutera Béla utolsó utazása, 2007, Szindbád a taligán, 2007) kínálják az alkalmat a visszatekintésre (fôként, hogy közeleg a hatvanadik születésnapod is), ha nem is e termékeny pálya teljességének átfogására, de legalább néhány fontos jellemzôjére való rámutatásra. Arra például, hogy nemcsak rendkívüli természetességgel váltogatod a verset és a prózát, a különbözô írástípusokat, mûfajokat (a publicisztikaiakról nem is beszélve most), de gyakorta viszed egyikbôl a másikba a témáidat, motívumaidat, szereplôidet, mondataidat is. Mi a magyarázata ennek, és egyáltalán hogyan viszonyulsz a két meghatározó mûnemedhez? * - Én mindig egy történetet szerettem volna elmondani, egy hosszú történetet, ami hol átcsap versbe, hol visszatér prózába. Tulajdonképpen az érdekelt mindig, hogy a mi tájainkon, a Kárpát-medencében mennyire volt lehetôsége az autentikus létezésnek. Egy olyan vidéken, ahol egy autópályán is nehéz autentikusan vezetni, mert számtalan probléma adódhat. Diktatúrában éltünk, és ez némiképp behatárolta az én történeteimet, a hôseimmel kapcsolatos elképzeléseimet. Egy diktatúra másképp mûködik, mint egy bármilyen rossz demokrácia, a diktatúrában eleve behatárolt a létezés, ott eleve levajazott dolgok vannak. A viszonyom a vershez és a prózához pedig mindig változó. (El kell mesélni a történeteinket! - a 60 éves Bogdán Lászlóval beszélget Elek Tibor - Irodalmi Jelen, 2008. március) * Ha valaki azt mondaná, hogy létezik egy olyan könyvtár, amelyben Korvinák, inkunábulumok, unikumok között a megyei focibajnokság eredményeit, gombahatározót, vidéki események naptárát, kortárs írók könyveit s nem utolsósorban a huszadik század nyavalyáinak naplóját úgy találja az ember, hogy nincs katalógus, hogy magára van hagyatva ebben a szellemi ôserdôben, nos, ha mindezt elképzelte, akkor bemutatom a helyszínt. Bogdán László, a Sepsiszentgyörgyön élô író memóriájában járunk. * Soha életemben nem találkoztam hasonló memóriájú emberrel, s ehhez az emlékezôtehetséghez még hozzáadódik egy különös adottság. Úgy olvas, hogy talán fényképezi az oldalakat, s ha valaki azt látja, hogy rápillant egy kéziratra, egy újságoldalra, néhány másodperc után le is teszi, s az esemény szemlélôje azt hiszi, hogy talán nem tetszett Bogdánnak az elsô mondat, s azért hagyta abba az olvasást, az téved. Már elolvasta, sôt, el is raktározta az illetô cikket, novellát, verset, s ha egy év után rákérdez az ember, akkor évfolyam, lapszám, oldal szerint, esetleg kiadó és fordító, megjelenési év alapján kapja az információt, hogy hol is található az illetô írás. * Sokáig gondolkodtam azon, hogy mikor is találkoztam vele elôször, s nekem a dátummezôbôl, abból, hogy a 60-as évek végének valamelyik napja lehetett az, most nem ugrik be pontosan, naptári bizonyossággal, hogy ez ’68 nyara, esetleg ugyanennek az évnek a tele volt-e. Annyi bizonyos, hogy amikor éjszakába nyúlóan mágiáról, szabadkômûvességrôl, rózsakeresztesekrôl beszélgettünk, a kabbala és más okkult tudások titkait próbáltuk megérteni, akkor éppen éjjeliôr-fûtô volt a szentgyörgyi kerámiaüzemben, ahol csupán annyi volt a dolga, hogy, nem lévén gázfûtés, fahasábokat dobott a kazán alá, s idônként meg kellett néznie, hogy elég meleg van-e a szárítóban. Elég meleg volt. Szellemi értelemben is, hiszen a kézmûves- vezetôt Sántha Imrének hívták, akit diákkori versei miatt a kolozsvári katonai törvényszék börtönbüntetésre ítélt 1956 után, s aki a börtönegyetemen professzorok, papok, írók társaságában nemcsak mûveltséget tanult, de azt is, hogy a félelemnél nincs rosszabb, s hogy maximum az ember életét vehetik el ,,ezek". * Szóval, ott ültünk az Olt árterébe épült üzem szárítójában, s nem lévén jobb dolgunk, megalakítottuk azt a titkos társaságot kettesben, amelynek azóta is csak mi vagyunk a tagjai, így sohasem kellett attól rettegnünk, hogy egy harmadik meglesi titkainkat, lebuktat. * Regényeket, novellákat, verseket, tanulmányokat, kritikákat ír, közben írói díjakat söpör be, s több mint húsz megjelent könyve mellett a sepsiszentgyörgyi napilap munkatársaként megírja azt is, hogy a borosnyói balhátvéd nem volt formában az utolsó meccsen. * Szellemi képességeihez tessék hozzáképzelni egy majdnem kétméteres magasságot, száz kiló fölötti testsúlyt s azt a szelídséget, amellyel csak azok az emberek rendelkeznek, akik tisztában vannak testi erejükkel. * Egyetlen rossz tulajdonságát ismerem. Idézni szokott a világ- és magyar irodalomból, s néha belefeledkezik. Én csak nyolc-tíz flekkes novellákat hallottam tôle, de talán képes lenne felmondani a Háború és béke köteteit, s mert abban Napóleonról is szó van, lábjegyzetként talán idézné a Code Napoleont, teljes terjedelmében. (Vári Attila, Háromszék, 2008 március 8.)

b.d.

Egy 30 éves hangfelvétel írott változatát közöljük alább. A fél évszázados Marosvásárhelyi Rádió Megy a magnó vándorútra címû népszerû interjúsorozatának a 138. beszélgetése. Bözödi Györggyel készült, azzal az író történésszel, aki a napokban töltötte volna a 95. életévét. Csifó János 1978 tavaszán kereste fel a költôként is ismert tollforgatót.

- Rostás Zoltán marosvásárhelyi tanár arra kérte a Megy a magnó vándorútra címû sorozatunk riporterét, hogy keresse fel Bözödi György írót és kívánjon neki jó egészséget. Gyurka bácsi pizsamában fogad és köszöni a jókívánságot.

- Örülök a szerkentyûdnek, János fiam, köszönöm, hogy rám is gondol valaki. Gyermekkorunkban jó barátságban voltunk Zoltival, valószínû, ezért gondolt rám. Együtt laktunk egy idôben Erdôszentgyörgyön, aztán Kolozsváron jártunk iskolába, s nagyon megtisztelô a számomra, hogy a kedves emlékei közé sorolt engemet is.

- Hogy ôszinte legyek, nagyon örülök annak, hogy ilyen jó hangulatban találtam, Gyurka bátyám, hadd mondom el hallgatóinknak, hogy március kilencedikén betölti a 65. életévét.

- Az egyetlen vigasztalás, hogy amikor az ember egy napot vagy egy évet öregszik, mindenki ugyanakkor, ugyanannyit öregszik. Szándékosan nem használtam a "vénül" kifejezést, még ha kettôzöm is a szót, mert tudod te is, fiam, hogy... öreg író nem vén író - de hát ez nem valami egyéni, speciális tragédia, mert csak az öregszik, aki él, nem igaz? Legalább ennyivel vigasztalódjunk.

- Általában ritkán tartózkodik itthon Gyurka bácsi, legtöbbször a Teleki Tékában vagy a könyvtárban dolgozik. A kiadóban található egy olyan történelemtudományi munka, melynek egyik szerzôje éppen Bözödi György.

- Most hagyta el a sajtót a Román Tudományos Akadémia társadalomtudományi szakosztályának a kiadásában egy nagy jelentôségû és nagyon szép kiállítású történelmi dokumentumkötet: az 1848-49-es szabadságharcnak az okmánygyûjteménye. Ez az elsô kötet a sorozatból, s csupán ’48. március elejétôl április közepéig tartalmazza az akkor megjelent okleveleket ez a vaskos kötet, tehát a jelek szerint vagy 15-20 kötetre fog rúgni ez a munka. Végre egy olyan dokumentumgyûjtemény, amely Közép- Európában a 48-as események dokumentumaiból még nem jelent meg sehol. Amint látod, betûhíven jelentettünk meg minden egyes, akkor keletkezett és fellelt dokumentumot. Már hat kötetre való anyag van összeállítva, úgy, hogy az elsô kötet után most már rövidesen következnek a többiek, Victor Cherestesiu és Stefan Pascu közremûködésével.

- Latin, szerb, német és magyar nyelven olvasható a gyûjtemény, amely nézetem szerint nagyon jól használható kézikönyv lesz a történészek számára.

- Nem csak a történészek számára, mert olvasmányos is. Leköti az egyszerû olvasó figyelmét pl. a sok közéleti személyiség magánlevelezése. Irodalomtörténetileg is legalább olyan fontos, mint dokumentáris szempontból. Arra is készülök, hogy a történeti tanulmányaim gyûjtem&eacu