Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Országos viszonylatban a lakások 58 százalékánál lenne indokolt a hôszigetelés, ami csaknem 2 millió lakást jelent - jelentette be tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján, Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter, aki két témáról: a lakás rendeltetésû ingatlanok hôszigetelésérôl és az ANL-s lakások eladási feltételeirôl beszélt. A sajtótájékoztatón jelen voltak a tulajdonosi társulások egyesületeinek vezetôi is.

- Köztudott, hogy a gyenge kivitelezésû tömbháznegyedekkel együtt rossz törvényeket "örököltünk", a helyzet javítása érdekében új törvénycsomagot - lakásgazdálkodási és ingatlankezelési törvény, tulajdonosi társulások törvénye - dolgoztunk ki, amely arra hivatott, hogy a jelenlegi viszonyokat megváltoztassa - állította a miniszter. Elmondta, a lakások rehabilitációjának jogszabálya szerint a költségekbôl 1/3-1/3 részt az állam, a helyhatóság, illetve a lakók vállalnak. A kormány jelentôs összegeket fektetett a programba, tavaly 29 millió lejt, idén pedig 25 milliót szánnak erre a célra. Sajnálatát fejezte ki, hogy a hôszigetelési program a polgármesteri hivatalok szintjén elakad. Marosvásárhelyen is nehezen mozdultak ki a holtpontról, elôször csak 18 tömbház került fel a listára, mára már 200 tömbház adminisztrátorai - 6000 lakás - jeleztek hôszigetelési szándékot. Eddig 3 tömbházon készül el a hôszigetelés és a rehabilitáció. Ez falak szigetelését, a belsô szerelés és vezetékrendszer, a nyílászárók cseréjét, esetenként pedig a tetôtér beépítését jelenti.

A miniszter szerint sok esetben a lakókra esô rész gátolja meg a folyamat beindítását, azonban érdemes hôszigetelésre költeni - még akkor is, ha a lakók bankkölcsönhöz folyamodnak - mert, a kiadások pár éven belül megtérülnek. Arról azonban nem szólt, hogy az érintettek életkörülményein és nem a szándékon múlik, hogy belemennek-e a kivitelezôk számára kétségtelen jó bizniszbe.

Ausztriával példálóznak ausztriai feltételek nélkül

A miniszter elmondta, hogy Románia számára az ausztriai hôszigetelési program modellértékû, szakembereik az ottani, fôleg az adminisztrációval kapcsolatos tapasztalatokat próbálják hazai viszonylatban hasznosítani.

Mihai Mereuta, a Lakótársulások Ligájának elnöke elmondta, hogy országos viszonylatban 100 várost kerestek fel, s azt tapasztalták, hogy a hôszigetelési programmal kapcsolatos információ nem jut el az emberekhez, továbbá, hogy nem hatékony a jelenlegi tulajdonosi társulási rendszer. Sok helyen nincs adminisztráció, majd egyenesen azt állította, hogy a lakókat nem érdekli az épület sorsa, ami nyilvánvalóan tévképzet, hiszen a családok túlnyomó többsége gondoskodik a saját tulajdonú lakásáról. Mintaként ô is Ausztriát emlegette, ahol lakónegyedenkénti adminisztrációk mûködnek, amelyet profi cégek vezetnek, s így egységesen lehet bonyolítani a rehabilitációs programot. Arról nem szólt, hogy kik és mibôl fizetik ama profi cégeket. A lakók gondjainak felemlegetése helyett buzgón ugyanezt az álláspontot képviselte Alexa Petru, a marosvásárhelyi lakótársulások ligájának alelnöke is, aki az elôbbiekhez hozzátette, hogy az emberek nem értik, miért is kell hôszigetelni, holott a számlák önmagukért beszélnek. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az említett törvénycsomagot sürgôsségi eljárással fogadják majd el.

Pénzzé teszik az ANL-s lakásokat

Az ANL-lakások eladásával kapcsolatban Borbély László miniszter hangsúlyozta, hogy a sajtóban sok valótlan hír jelent meg, ezért leszögezi: az ANL-s lakások eladhatók, de ez nem kötelezô, azok a lakók, akik nem kívánnak élni a vásárlás jogával, bérlôként tovább lakhatnak a lakásokban. A lakások felértékelését a polgármesteri hivatalok végzik el. A lényeg az, hogy minél több fiatal jusson lakáshoz, hogy az eladott lakások árából megkétszerezzék, megháromszorozzák az ANL által épített lakások számát.

Úgynevezett alternatív parlamenti bejutási küszöböt vezethetnek be, ami csökkenti annak veszélyét, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül maradjon - mondta az MTI-nek Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezetôje.

Az új választási törvény kidolgozásával megbízott szakbizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy megmarad az eddig is érvényben lévô ötszázalékos parlamenti küszöb, de a törvényhozó testületbe bejutott pártnak tekinthetô majd az a politikai erô is, amelynek hat képviselôje és három szenátora végez elsô helyen az egyéni választókerületekben.

A jogszabály várhatóan jövô kedden kerül a parlament plénuma elé, amely dönteni hivatott a jogszabály végsô formájáról. Ez már a második választási törvénytervezet, amelyrôl a parlamentnek az utóbbi négy hónapban döntenie kell. A novemberben elfogadott választási törvény esetében ugyanis Traian Basescu államfô normakontrollt kért, s az alkotmánybíróság neki adott igazat.

Ezért kellett ismét a szakbizottságnak megvitatni a jogszabályt, amely körülbelül 95 százalékban hasonlít a korábbi változathoz. A törvény bevezetné az egyfordulós egyéni választókerületes szavazási rendszert, tiszteletben tartva az arányosság elvét. A szakbizottsági vita során elfogadott változat szerint az alternatív küszöb teljesítéséhez hat képviselôi és három szenátori helyet relatív többséggel is meg lehet nyerni, ami kedvez a magyarságnak.

Márton Árpád szerint ez a döntés ugyan nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy a romániai magyarság a következô választásokon parlamenti képviselet nélkül marad, de "biztonsági szelepet" jelent.

A romániai magyarság képviselôinek szereplését a választásokon jelentôs mértékben befolyásolja majd, hogy milyen lesz a választókerületek etnikai összetétele. Az RMDSZ- nek nem sikerült elérnie, hogy a választókerületeket már most jelöljék ki és rögzítsék a jogszabályban, így errôl a késôbbiekben a kormánynak kell döntenie egy illetékes parlamenti szakbizottság által megfogalmazott szempontok alapján - mondta Márton Árpád.

Aktuális

Öt évvel ezelôtt történt, hogy a PSD megyei elnöke gondolt egy merészet és nagyot, s kitalálta, hogy a helyi román pártoknak össze kellene fogniuk, hogy közös jelöltet támogassanak, megakadályozandó egy magyar polgármester megválasztását. Az ötletet tett követte. A pártvezérek tárgyalóasztalhoz ültek, s megvitatták, hogy kit is kellene támogatni. Megegyezni nem tudtak, mert majd mindenik a saját jelöltjét szerette volna Marosvásárhely polgármesteri székébe juttatni. Logikus, hiszen mind azt szerették volna, ha a saját emberük kerül legközelebb a húsosfazékhoz. Így aztán végül a szociáldemokraták és a nagyromániások tartottak ki a független jelölt mellett, s sikerült is funkcióba juttatni. Ezt máig büszkén emlegeti a PSD elnöke. Közben a parasztpártiból függetlenedett polgármester megválasztása után megint "feladta" függetlenségét, beállt az államelnök sleppjébe, egyenesen a demokraták megyei elnöke lett.

Eltelt négy esztendô, megint választási kampányban vagyunk. A román pártok tegnapelôtt összegyûltek, ugyancsak a PSD kezdeményezésére, azzal az erôs akarattal, hogy közös jelöltet állítanak, hogy még véletlenül se kerülhessen magyar ember a polgármesteri székbe. Bár a pártok egyik- másik képviselôje porhintésnek nevezte a PSD akcióját, ami arra volt jó csupán, hogy a kisebb formációkat csôbe húzza, a hívásra mégis megjelent. Világos, az ördöggel, pardon, a "csôbehúzóval" is inkább kezet fognak, mintsem megengedjék, hogy Vásárhelynek magyar polgármestere legyen. Egyetlen feltételük, hogy Dorin Florea hagyja faképnél jelenlegi pártját is, és hirtelen váljon megint függetlenné. Ha nem tenné meg, akkor - szinte zsarolásként hangzik - más jelölt után néznek.

Ennyivel azonban nem érik be. Ugyanaz a PSD-elnök azt javasolta, hogy az összes román párt közös marosvásárhelyi, illetve megyei tanácsosi listát állítson a júniusi választásokra. Így minden román választó egyetlen listára szavaz(hat), s kiebrudalhatják az RMDSZ-többséget a helyi tanácsból, a megyei tanácsban meg a megye lakossága etnikai összetétele szerint képviseltetnek majd. Ezt kertelés nélkül elismerte a szociáldemokraták megyei fôkorifeusa.

Remek stratégia, tanulhatnának a magyarok is belôle. Talán még soha nem volt ekkora szükség az összefogásra, mint most. Ez az utolsó lehetôség a polgármesteri szék visszaszerzésére és a tanácsi többség megtartására. Ezt eljátszani nem hiba, egyenesen vétek. El kell gondolkozni a fenti tanítómesén, le kell vonni a megfelelô tanulságokat.

- A környezetvédelmi ipar a 21. század legdinamikusabban fejlôdô gazdasági ágazata lesz - állította tegnap Marosvásárhelyen Kovács Kálmán, a magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára azon a konferencián, amelyet a Maros Megyei Önkormányzat, a Magyar Köztársaság Nagykövetségének Kereskedelmi Irodája, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége valamint a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

A rendezvényre, amelyen többek között jelen volt Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is, több mint 30 magyarországi cég képviselôje is eljött. Kovács Kálmán a konferenciát megelôzôen a Bolyai Tudományok Házába is ellátogatott, ahol Csegzi Sándor alpolgármester, az EMT Maros megyei fiókjának elnöke fogadta, majd a tanácskozást követôen a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán a Korodi Attilával ökoklubot avatott.

Az Erdélyi Kexport (környezet-védelmi export) Roadshow rendezvényt tavaly decemberben szervezte meg közösen a magyar és román szaktárca Brassó és Kovászna megyékben. Az idén Hargita és Maros megyék kerültek sorra. A tanácskozáson Kovács Kálmán államtitkár elmondta, világszinten a figyelem a környezeti ipar felé irányul. A fenntartható fejlesztés elveinek megfelelôen egyre több energiagazdaságos technológiát vezetnek be, ugyanakkor - föleg Közép-Kelet és Kelet-Európában - számos szennyezô forrást kell felszámolni, amihez hatékony módszereket keresnek. Magyarországon a környezeti termelés 2008-ban mintegy 300 milliárd forint lesz, ebbôl mintegy 100-at exportálnak majd. A Kexport Roadshow célja az, hogy kapcsolatokat teremtsen üzletemberek, befektetôk, illetve környezetvédelmi gondokkal küszködô helyhatóságok, cégek között a környezetkárosító hatások felszámolásáért. De nemcsak az üzleti szférában teremtik meg a kapcsolatokat, hiszen igen fontos a környezeti tudat és felelôsségérzet ösztönzése is, ezért a Kexport program egyik része a tudás átadása, a civil szféra és az iskolák, egyetemek támogatása.

Korodi Attila miniszter kifejtette: Romániának 29 milliárd eurót kell elköltenie ahhoz, hogy felzárkózzon az Európai Unióhoz, ezért fontos a két ország közötti együttmûködés. Bôven van beruházási lehetôség a szennyvíztisztítás, a hulladékgazdálkodás, az ipari hulladékok és a meddôhányók felszámolása és sok más téren, ahova várják a külföldi, így a magyarországi beruházókat is. A minisztérium 2008 végére felméri az ún. történelmi szennyezô forrásokat, ezek megszüntetéséhez nagyon sok pénz kell, az új technológiák, megoldások, amelyeket a cégek ajánlanak, hozzásegítheti az országot az örökölt gócok hatékonyabb felszámolásához.

Lokodi Edit Emôke, a megyei tanács elnöke Maros megye környezeti gondjairól és terveirôl beszélt, majd Székely Anna, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetô igazgatója a szövetségrôl beszélt és kérte a jelen levô cégeket, ismertessék ajánlataikat.

A konferenciát követôen a két elöljáró sajtótájékoztatót tartott a Tükörteremben, majd a marosvásárhelyi Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán felavatták az ökoklubot. Az egyetemen többek között dr. Kenéz Lajos dékánhelyettes és Nagy Károly, a klub vezetôje fogadták a küldöttséget. Kovács Kálmán elmondta, örvendetes, hogy az általa kommunikációs miniszterként szorgalmazott e-pontok klubbokká "nôtték ki" magukat. Reményét fejezte ki, hogy ezek a klubok összefognak és hálózatot alkotva nemcsak a diákokat vonják majd be, hanem széles körben hozzájárulnak a környezetszemlélet megváltoztatásához.

Az Erdélyi Kexport Rodshow tovább robog Hunyad, Máramaros, Arad, Bihar és más megyékbe…

Miközben a kormány a költségvetési hiányok foltozgatásával van elfoglalva, az országos vidékfejlesztési programról megfeledkezik, s megvan az esély, hogy ezeket az uniós alapokat is elveszítsük, nyilatkozta Mihail Antonie a PD-L megyei szenátora.

Hogy a bajt megelôzzék, a Liberális Demokrata Párt szakértôi tájékoztató brosúrákat készítettek a pályázatok rendszerérôl, amelyekben pontról pontra leírják, hogyan kell pályázni, hogyan kell kitölteni az ûrlapokat, hogyan kell összeállítani a szükséges dokumentációt, illetve modelleket is találnak a könyvben az érdeklôdôk. A következô idôszakban találkozókat szerveznek saját polgármestereikkel, a helyi tanácsosokkal.

A szenátor elmondta, hogy a múlt héten politikai nyilatkozatot olvasott fel, amelyben bebizonyította, hogy ez az adó törvénytelen és erkölcstelen, és egyik legékesebb bizonyítéka a Tariceanu-kormány inkompetenciájának

Elmondta, hogy a PD-L nem áll meg az egyszerû indítványnál, továbbra is támogatja a "Tariceanu, add vissza a pénzt!" akciót. Véleménye szerint ez az illeték azt is bizonyítja, hogy a kormány kétségbeesetten kapkod, hogy pénzt szerezzen "az aberráns választási ígéretek" betartásához. Az állampolgárok és az európai fórumok iránti tiszteletlenség legékesebb bizonyítéka ez az adó, mondta Mihail Antonie.

A sajtótájékoztatón jelen levô Eugen Crisan szerint a PD-L Dorin Floreát támogatja a helyhatósági választásokon. A PSD kezdeményezésérôl, miszerint, ha Florea hajlandó újra függetlenné válni, az összes román párt közös jelöltje lehet, azt mondta, így akarják csôbe húzni a pártokat, a négy évvel ezelôtti forgatókönyv ismétlôdik.

Kilenc részvényest, alapító tagot zártak ki tegnap az Igiena szövetkezet soros közgyûlésérôl, akik az épület elôtt, a reggeli hidegben a sajtó képvislôivel együtt hiába várakoztak "bebocsáttatásra". Az igazgató, András Dezsô az ôrzô-védô szolgálat emberével üzente: a szóban forgó személyek ügyvédei és a sajtósok nem léphetnek be az épületbe. A közgyûlés egyik napirendi pontja ugyanakkor éppen egyes tagok kizárása volt a részvényesek közül.

A mostani eljárás nem újdonság, tavaly hasonlóan botrányos közgyûlést tartottak, akkor azonban a sajtó képviselôit legalább az elôtérbe beengedték, a kilenc részvényes és ügyvédjük is részt vehetett az ülésen, azt kérve, hogy a döntéseket a szavazatok száma és nem a birtokolt részvénycsomag arányában hozzák meg. Továbbra is ezt szeretnék elérni - mondta a Népújságnak Sebestyén Gizella, hiszen az igazgatónak mintegy 20 százalékos részvénycsomagja mellé csatlakoznik néhány, jelentôsebb részvényes és gyakorlatilag pár ember dönt a fontosabb ügyekben. Egy személy-egy szavazat - az alapító okirat ilyen értelmû megváltoztatását kéri a részvényesek egy része, amirôl a vezetôség hallani sem akar.

Az Igiena elôtt álldogáló részvényesek mellett jelen volt Ursulescu Floare és Simona Hudea ügyvéd is, akik szerint jogsértés, az igazgató részérôl visszaélésnek számít kizárni a közgyûlésrôl a részvényeseket. Lapunknak elmondták: tavaly több pert is indított az a 9 alapító tag, akik idôközben otthagyták az Igiena szövetkezetet, mivel a vezetés éveken át nem fizette be a társadalombiztosítási illetve egészségbiztosíási járulékokat, ezért sokan nagyon alacsony nyugdíjból kell megéljenek. Vajda Irénke szerint "6 év a levegôben lóg", nem fizette be a szövetkezet a járulékokat, így most 5,4 millió lej a nyugdíja. Az a tény, hogy már nem alkalmazottak, mit sem változtat ügyfeleik részvényesi státusán - mondták az ügyvédek, akik egy év óta több munkaügyi pert is megnyertek, illetve a tavalyi közgyûlési határozatok hatálytalanítását is elérték elsôfokon.

A leírt módon megtartott közgyûlést követôen András Dezsô igazgató (képünkön) a sajtónak nyilatkozott. Elmondta, a kilenc részvényest nem zárták ki a gyûlésrôl, csak ügyvédeiket, akiknek nincs mit keresniük a gyûlésen. "A szövetkezeti törvény értelmében egy szövetkezeti tagot csak egy másik szövetkezeti tag képviselhet. A jogi képviselet helye a bíróságon van, nem a közgyûlésen! A részvényesek szolidarizáltak ügyvédeikkel, ezért nem jöttek be. Egyébként a közgyûlés 8 órára volt meghirdetve, én 8 óra 49 perckor bezárattam az ajtókat" - jelentette ki az igazgató. Aki hozzátette: igenis, 70 személy kizárásáról tárgyaltak tegnap, mintegy 30-at ki is zártak a szövetkezetbôl, mivel ugyancsak a törvény értelmében ezek konkurenciális tevékenységet folytattak azáltal, hogy kiléptek az Igienától és magánvállalkozói engedélyt váltottak a marosvásárhelyi, illetve a nyárádszeredai polgármesteri hivataloknál. Ezt le is ellenôrizte. A szóban forgó kizárt személyek szövetkezeti részük után megkapják a nekik járó pénzt, ami 1 rész után 10 lejt jelent. Ami a "nem fizetett" társadalombiztosítást illeti, ez igaz is meg nem is - mondta. Mivel a szóban forgó személyek nem "termeltek" eleget, a fizetésük megfelelô százalékát utalhatták csak át a nyugdíjalapba éveken át. "Olyan eset is volt, hogy havi 11 lejt keresett a szövetkezeti tag. Ezek után nem értjük, hogy egyesek miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a szövetekezetnél maradhassanak?! Bottal sem lehet elverni innen ôket! Értik ezt önök?" - nyilatkozta András Dezsô. A tegnapi közgyûlés napirendjén többek közt az igazgatótanács, a cenzorok jelentése, az alaptôkeemelés, a tavalyi profit elosztása, egyes tagok kizárása és mások felvétele szerepelt, valamint bizonyos fodrászüzletek, szépségszalonok korszerûsítése, renoválása valamint a Gyôzelem téri fodrászat megvásárlása.

Oroszország vasárnap új elnököt választ Vlagyimir Putyin helyére, s az eredmény aligha kétséges: Dmitrij Medvegyev lesz az új államfô. Ebben annyira biztos mindenki, hogy egy iskolai pályázaton, amelyen Oroszország jövendô elnökét kellett megrajzolni, a pénteki moszkvai lapok szerint kivétel nélkül minden gyerek Dmitrij Medvegyevet örökítette meg.

A most még elsô miniszterelnök-helyettest hivatalosan a dumában kétharmados többséggel rendelkezô Egységes Oroszország párt jelölte három további párt támogatásával, de gyôzelme fô záloga, hogy támogatja Vlagyimir Putyin, Oroszország messze legnépszerûbb és legnagyobb bizalmat élvezô politikusa, aki jelezte: kész vállalni a kormányfôi tisztséget, amennyiben Medvegyevet választják meg elnöknek.

Ilyen formán a vasárnapi voksolást illetôen mindössze két nyitott kérdés maradt: milyen magas lesz a részvétel, s hogy nem szerez-e Medvegyev több szavazatot, mint Putyin az elôzô két elnökválasztáson.

Az oroszországi választási jogszabályok a Központi Választási Bizottság (CIK) és a helyi bizottságok számára lehetôvé teszik, hogy a jelölési folyamat egyes szakaszaiban kizárják, vagy továbbengedjék az egyes jelölteket, és ahogy a dumaválasztás elôtt eleve eldöntött volt a parlamentbe jutó pártok listája, az elnökjelölteket is alaposan megszûrték.

Ellenzéki jelölt lényegében nem indul, a listán Medvegyeven kívül Gennagyij Zjuganov, a kommunista párt, valamint Vlagyimir Zsirinovszkij, a liberális- demokraták vezetôje, továbbá kevéssé érthetô megfontolásból Andrej Bogdanov, a parlamenten kívüli, piciny demokrata párt elnöke szerepel.

A tapasztalat is Medvegyev gyôzelmét vetíti elôre: Zjuganov mintegy 15, Zsirinovszkij mintegy 10 százalék körüli eredményt ért el a korábbi választásokon, az újonc Bogdanov pedig jó, ha 1 százalékot kap.

Ami a részvételt illeti, arról a Kreml politika- technológusai gondoskodnak. A sajtó elvétve közölt híreket arról, hogy némely egyetemeken utasításba adták: minden hallgatónak szavaznia kell, vagy nem lesz sokáig egyetemi polgár, és hogy például egyes termelô üzemekben munkanappá nyilvánították a vasárnapot, hogy a dolgozók ellenôrizhetô módon a helyszínen szavazzanak.

Az Egyesült Államokban száz felnôtt lakosból legalább egy a rács mögött van, ezzel az ország világelsôséget szerzett a börtöntöltelékek számát tekintve - derül ki egy új felmérésnek köszönhetôen. A washingtoni Pew Research Center jelentésében a londoni King,s College Nemzetközi Börtönkutatási Központja adataira támaszkodva arra hívja fel az amerikai illetékesek figyelmét, hogy az Egyesült Államokban, a szabadság hazájában több embert ítélnek szabadságvesztésre, mint bármely más országban a világon. Ez év elején a 230 millió amerikai felnôtt közül 2,3 millióan voltak börtönben.

A börtönlakók számát tekintve az Egyesült Államok megelôzik a lényegesen népesebb Kínát, ahol 1,5 millió elítélt tölti büntetését. A bronzérem Oroszországnak jutott, ahol jelenleg "mindössze" 890 ezren tartózkodnak a rács mögött.

Az USA-ban százezer lakosra 750 elítélt jut: ez az arányszám magasabb, mint Dél-Afrikában, vagy Iránban: az elôbbiben százezer állampolgárra 341 börtönlakó jut, utóbbiban 222, Kínában pedig 119.

Európában a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságai vezetnek a rabosításban: Oroszországban százezer lakosra 628 börtöntöltelék jut, a második helyre Fehéroroszország került, ahol 426, Grúziában 401, míg Ukrajnában 345.

Az Egyesült Államokban a fogva tartottak magas száma jelentôsen megterheli a költségvetést: 2007-ben az 50 szövetségi állam 49 milliárd dollárt fordított a büntetés-végrehajtási intézetekre, míg húsz évvel korábban csupán 11 milliárd dollárt. A jelentés szerint a szövetségi államok átlagosan költségvetésük 6,8 százalékát fordítják e célra. A bv-intézetekkel kapcsolatos költségek hatszor gyorsabban növekedtek, mint az oktatásfinanszírozás bôvülési üteme, s négy állam - Vermont, Michigan, Oregon és Connecticut - már most többet költ a börtönökre, mint a felsôfokú oktatásra.

Mint a jelentés rámutat, a magasabb "rabosítási" arányok ellenére a bûnözés nem nôtt ily mértékben, sokan a merev büntetôjogi kódex miatt kerülnek rács mögé.

(MTI) Azonnali hatállyal visszahívják Harry herceget Afganisztánból, miután több mint két hónapig titokban tartott jelenléte kiszivárgott - közölte pénteken a brit védelmi minisztérium.

Harry, II. Erzsébet brit királynô unokája, aki a harmadik a trónutódlási sorrendben, a brit hadsereg kötelékében tíz hétig teljesített frontszolgálatot a déli Hilmend tartományban. A brit sajtó tudott jelenlétérôl, de tartotta magát a kormány és a hadvezetés által kért hírzárlathoz. Harry afganisztáni bevetésének híre azonban a héten megjelent amerikai és német hírportálokon.

A brit védelmi minisztérium pénteki közleménye "sajnálatosnak" nevezte, hogy a külföldi média "bizonyos elemei" Harry herceg afganisztáni jelenlétének nyilvánosságra hozataláról döntöttek, anélkül, hogy a minisztériummal errôl bármiféle elôzetes konzultációt folytattak volna.

A közlemény szerint ugyanakkor a tárca mindig is tudatában volt annak, hogy ez megtörténhet, s erre az esetre "cselekvési terveket" dolgozott ki. Harry herceg néhány héten belül egyébként is hazatért volna alakulatával együtt, a helyzet azonban "egyértelmûen megváltozott" - áll a védelmi minisztérium indoklásában.

A közlemény szerint Harry idô elôtti, azonnali visszahívásáról "részletes kockázatelemzés után" a brit hadsereg védelmi törzsének vezetôje hozta meg a döntést a vezérkari fônökkel tartott konzultáció után. A herceg afganisztáni jelenlétérôl szóló globális sajtótudósítások "hatással vannak" a frontszolgálatot teljesítôk és Harry személyes biztonságára is - fogalmaz a brit védelmi minisztérium pénteki londoni közleménye.

Az nem derült ki pontosan, hogy a herceget - Károly brit trónörökös és a néhai Diana hercegnô másodszülött fiát - hova vezénylik át. Gordon Brown miniszterelnök szóvivôjének pénteki tájékoztatóján csak annyi hangzott el, hogy ez "tisztán hadmûveleti ügy".

Miután a brit sajtó által vállalt hírzárlat a külföldi kiszivárogtatások után megszûnt, a pénteki brit lapok részletekkel szolgáltak Harry bevetésének körülményeirôl. A The Sun, a legnagyobb brit bulvárlap úgy tudja, hogy a herceg december 14-én repült Afganisztánba a brit hadsereg elit kommandós alakulata, az SAS tagjainak kíséretében.

A lap szerint az udvari lovasság (Household Cavalry) hadnagyaként szolgáló Harrynek "akár harminc tálib fegyveres" megölésében is része lehetett azzal, hogy elôretolt hadszíntéri légiirányítóként "legalább három" légicsapást vezényelt.

A katonai zsargonban J-TAC (Joint Terminal Attack Controller) néven emlegetett hadszíntéri légiirányítók feladata a célkoordináták meghatározása s az engedély megadása a bombák kioldására a mûveletben részes harci repülôgépeknek. Harry titkos hívójele "Widow Six-Seven" volt; e hívójellel azonosította magát a légi mûveletek irányítása során.

A herceg mindemellett járôrszolgálatot is ellátott; egysége és támaszpontja nem egyszer került ellenséges tûz alá. Volt olyan 24 óra, amikor alakulatát 29 támadás érte.

A marosvásárhelyi civil szervezetek közül a Magányosok Klubja azon kevesek közé tartozik, amely sokat hallatott magáról az elmúlt tizenhét évben. A "nagykorúsításhoz" közeledô klub kedden délután törzshelyén, a Blue Pearl vendéglôben ünnepelt.

- Az egymásra figyelés, a szeretet, az érdeklôdés - e három összetartó kapocs munkált a klubtagok között, ezzel magyarázható fennmaradásunk. Amikor a klub 1991-ben Lestyán Ferenc plébános áldásával 90 alapító taggal indult, nem ilyen távlatokban gondolkodtunk. Egy célom volt: az egyedül, magányosan élô, és az ebbôl fakadó lelki problémákkal küzdô embereket összegyûjtsem - mondta Kopacz Imola pszichológus, a klub alapító elnöke. Majd hozzátette: - Alapgondolatom az volt, hogy olyan helyet teremtsünk, ahol egymásra találnak az emberek, hogy kialakuljon bennük a hovatartozás érzése, hogy kimozdítsuk ôket a mindennapi rutinból. Visszapillantva, gazdag tizenhét év van mögöttünk. Sikerekben és kudarcokban egyaránt. Sikerként könyveljük el, hogy sokrétû kapcsolatrendszert alakítottunk ki több alapítvánnyal, egyesülettel mûködünk együtt, így a Hit és Fénnyel, az Ügyes kezekkel, a rákos gyerekeket és szüleiket tömörítô szervezettel, a Máltai Segélyszolgálattal, a tanítókkal és kisdiákjaikkal, de külföldi nyugdíjas szervezetekkel is. Országos viszonylatban is próbáltunk kapcsolatot teremteni hasonló klubbal, de rájöttünk, mi vagyunk az egyetlenek. Kudarcot is megéltünk, amikor azon a ponton voltam, hogy abbahagyjuk, mert megosztották a klubot. De mégis folytattuk, s megérte. A tagok lelkesedése nem lankadt, jelenleg 70 állandó tagot számlálunk és több szimpatizánsunk van - mondta Kopacz Imola.

Az ünnepségen György Tibor római katolikus és Orbán Dezsô református lelkész, számos hozzászóló köszöntötte a klubtagokat és a meghívottakat. Valamennyien áldásosnak minôsítették az itt folyó tevékenységet, beleértve a keddi összejöveteleket, a bálokat - amibôl évente 3-4-et is szerveznek - a találkozókat, a gulyásfôzô versenyeket, a külföldi kiszállásokat.

A hat alapító tagnak - Demeter Irénnek, Székely Árpádnak, Gyepesi Rozáliának, Szász Istvánnak, Füzesi Annának és Német Ibolyának - kitartásukért egy-egy népi festett tányért adtak át, majd Radványi Hajnal - akit a klub krónikásaként tartanak számon - versbe foglalt "történetét", szavalatokat hallgathatott a közönség. A "magányosok" kórusát maga Kopacz Imola vezényelte.

Kívülállóként elmondható, kevés az a rendezvény, ahol ennyi szívbôl jövô köszönet hangzik el, ahol ennyi hála árad, melybôl levonható a végkövetkeztetés: a klub betölti a kinyilatkoztatott célját.

Tegnap a Maros Megyei Törvényszék elôcsarnokában Jakab Tibor fotókiállítását nyitották meg.

Az eseményen jelen volt a törvényszék elnöke, Sonia Deaconescu, bírák, a sajtóiroda képviselôi, újságírók és törvényszéki alkalmazottak.

A nônap közelgése alkalmából a nôknek szánt tiszteletadás a kiállítás célja, a 22 fotó önmagáért beszélt.

Jakab Tibornak ez a második kiállítása a törvényszék elôcsarnokában, tavaly januárban bemutatott fényképeivel Románia EU- csatlakozására kívánta felhívni a figyelmet.

Csütörtök délelôtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban elmaradt az a találkozó, amelyre az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselôi hívták meg Kirsch Attilát, az ötödik Bolyais Világtalálkozót szervezô Öregdiákok Baráti Körének vezetôjét valamint a Nagy- Románia Párt megyei szervezetét képviselô Amza Constantint és a sajtót.

A megbékélést célzó megbeszélés célja, amelynek vezetését Csegzi Sándor alpolgármester vállalta, az lett volna, hogy megvitassák a román sajtóban megfogalmazott kifogásokat, melyek szerint a múlt nyáron tartott világtalálkozóra csak a magyar diákok kaptak meghívást.

Bár a helybeliek megjelentek, az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselôi anyagi okokra hivatkozva nem jöttek el Marosvásárhelyre.

Amint Kirsch Attila, a Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke elmondta, decemberben értesült elôször arról, hogy vizsgálat indult a szervezôk ellen a román sajtóban megjelent kifogások alapján. A bírálat, miszerint a világtalálkozó kizárólagosan magyar jellegû rendezvény volt, annak ellenére, hogy a Bolyai középiskolának sok román anyanyelvû végzettje is van (mint például maga Amza Constantin is), a Nagy-Románia Párt 2007. augusztus 30-i sajtótájékoztatóján hangzott el. A Diszkriminációellenes Tanács képviselôi szerint nem volt feljelentés, ôk maguk bukkantak rá a Cuvântul liberben közölt írásra, amely azt kifogásolja, hogy a román tanárokat és diákokat nem hívták meg a rendezvényre.

A világtalálkozót a magyar sajtó mellett a román nyelvû sajtóban is népszerûsítették, továbbá az iskola kapui nyitva álltak bárki elôtt, meghívókat pedig képtelenség lett volna valamennyi volt diáknak küldeni, ezt elsôsorban a díszvendégeknek valamint a támogatóknak szánták - mondotta Kirsch Attila, aki szerint román végzettek is jelen voltak a rendezvényeken, az osztálytalálkozókon. Ezenkívül a díszmeghívottak között volt a Román Tudományos Akadémia elnöke s Dorin Florea polgármester, aki a megnyitón köszöntô beszédet mondott. A világtalálkozót a képviselôk szavazata alapján a városi tanács támogatta. Mindezek után megalapozatlannak tartja a vádakat, annál is inkább, hisz a baráti kör szívesen lát mindenkit, aki a szívén viseli az iskola jelenét és jövôjét.

A történtek kapcsán azon csodálkozunk, hogy ha a Diszkriminációellenes Tanács ilyen alaposan követi a Cuvântul liber hasábjain megjelent cikkeket, mi az oka, hogy csak a bolyais világtalálkozó ügyében indított vizsgálatot, s a lapban a magyarságot rendszeresen érô inzultusokat miért hagyják figyelmen kívül.

Máris sikeresnek mondható az Erdélyi Televízió szakembergárdájának kialakítására meghirdetett pályázat.

Az állásajánlatra csaknem száz szerkesztô, mûsorvezetô, operatôr és vágó, gyakorlattal rendelkezô szakember jelentkezett - mondta el lapunknak Nagy Zsolt, a Janovics Jenô alapítvány elnöke.

A jövô hét végén kezdôdô, több fázisból álló szelekciót a kuratórium egyes tagjaiból, külsô szakemberekbôl álló zsûrire bízzák, a válogatásba bevonják Szudár László békéscsabai tévés menedzsert, aki aktív szerepet kapott az Erdélyi Televízió létrehozásában.

Többen vallják azt a nézetet, miszerint annak a népnek, amelyik nem ápolja múltját és hagyományait, kevesebb esélye van a megmaradásra. A múlt eseményeinek és történéseinek évszázadokon átnyúló ôrzôi nagyrészt a viszontagságok után szerencsésen megmaradt kéziratok, amelyeket az idô elôrehaladásával - sok esetben - még a megsemmisülés veszélye is fenyegethet. Emiatt is szükséges ezeket idejében feldolgozni és a bennük rejtôzködô értékes adatokat mielôbb közreadni. Ezt a munkát végezte alkotó éveiben egy életen át az erdélyi magyarság egyik kiemelkedô szellemi egyénisége, Benkô Samu. Csinálta ezt akkor is, amikor nemzeti kultúránk történéseinek feltárása a sovén kommunista diktatúra éveiben sokszor veszélyes tevékenységnek számított. Az eddig elvégzett munkája maradandó értékû és a publikált mûveiben közölt adatok sok eddigi és jövôbeli kutató részére nélkülözhetetlen forrásanyaggá váltak.

Benkô Samu 1928. február 25-én Lôrincfalván született. Édesapja, Benkô Elek református lelkész, édesanyja, Dósa Erzsébet a család háztartását vezette. 1950-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán szerez diplomát. Munkanélküli évekkel is tarkított idôszak után végül is 1953-ban sikerült a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetében mint kutató, majd 1975-tôl nyugdíjazásáig mint fôkutató elhelyezkednie. Emellett néhány évig a Korunk folyóirat, valamint a Kriterion Könyvkiadónál megjelenô Téka-sorozat szerkesztôbizottságának is tagja. A kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemen 1978-ban megszerzi a filozófiatudományok doktora címet, és értékes tevékenysége elismeréseként 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagjává választja.

A rendkívül olvasmányos és gyönyörû nyelvezettel megírt könyveiben és tanulmányaiban mûvelôdéstörténeti kutatásainak az eredményeit közli. Ilyen könyvei például: Bolyai János vallomásai (1968), amely idôvel négy kiadást is megért, Sorsformáló értelem (1971), a nyárádmenti szülôföldi barangolásai révén megírt Murokország (1972), A helyzettudat változásai (1977), Apa és fiú (1978), Haladás és megmaradás (1979), Ôrszavak (1984). Németh László, aki 1960-ban a két Bolyairól egy drámát is írt, késôbb azt nyilatkozta, hogyha annak idején már ismerhette volna Benkô Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai címû munkáját is, akkor színmûvét másképpen írja meg.

Benkô Samu szerkesztésében, valamint bevezetô tanulmányaival és jegyzeteivel kulturális és történelmi múltunk több kiemelkedô személyiségének írása látott napvilágot. Említsünk meg ezek közül is néhányat: Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (1966), Kemény Zsigmond naplója (1966), Bolyai-levelek (1975), II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (1976), Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (2003).

Munkáinak e hiányos említése is érzékeltetni tudja talán azt a kimagasló és temérdek szellemi értéket, amelyeket Benkô Samu az utókornak átadott. Ezenkívül éveken át volt az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke. Tevékenysége, élete és munkássága példaként állhat sok erdélyi értelmiségi és kutató elôtt. 80. születésnapja alkalmából ehhez a munkássághoz kívánunk további erôt, egészséget és kitartást.

Weszely Tibor

Bölöni Domokosnak

(legújabb kötete ürügyén)

mint acélkék égen a felhô

nem érint senkit

nem érint semmit

lehet hogy létezik

lehet hogy kitaláltad

mert félni akarnál valamitôl

amirôl tudod hogy eljô

bár térdre csak a tested

nem az elméd kényszerül

hinni mered szentül

hogy nem vagy egyedül

és igazad van

az ember térde port ver

akár imazsámolyra

akár útközépre térdel

s ha teremtett magának

ott jár mögötte a bánat

vaknak tetteti magát

de a teremtôre támad

nem lehetsz egyedül

valaki a válladra teszi a kezét

és nehéznek érzed

valaki végigsimít a homlokodon

és azt hiszed vérzel

NEM ÖNKEZEDTÔL FÁJ MÁR MINDENED

2008. február

Székely-Benczédi Endre

Sipos László kiállítása Marosvásárhelyen

Sipos László legértékesebb képeibôl jó néhány ott látható a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti kiállítótermeiben. A Vándorkrisztus, a Pepsis Krisztus, a Múzsa bajusszal, a 2001. szeptember 11., a Flóra, a Bohóc, a Fekete Bartók, a Fekete Einstein, a Tábornok rendjellel és több más jellegzetes Sipos- kompozíció sikeres kolozsvári, majd székelyföldi bemutatkozások után került az itteni falakra, a marosvásárhelyi mûvészetkedvelôknek is lehetôvé téve az elmélyültebb ismerkedést ezzel a markánsan egyéni, mással össze nem téveszthetô festészettel. És grafikával, természetesen, hiszen ez is ugyanilyen vétetésû. A felvinci magányában magáról ritkábban hallató, ám a Magyar Mûvészeti Akadémia tagjaként és a Barabás Miklós Céh egyik vezetôjeként is tevékeny Sipos László grafikai lapjai és könyvillusztrációi révén is elismert alkotó, egypár régebbi munkájával pedig ezt az oldalát is felmutatta Marosvásárhelyen. Sôt két olyan friss, sajátosan siposi, nagyméretû grafikát is elhozott, amit máshol még nem is láthattak. És a helybeli közönségnek az a része, amelyik a könyvbemutatóval egybekötött megnyitón jelen volt, többletélménynek is örülhetett, e különleges mûvészi világban a legavatottabb kalauzok, a Sipos-kismonográfia tanulmányírója, a mûkritikus, esztéta Józsa István és a rövid önvallomásra vállalkozó festô segítették tájékozódását.

A kiállítás a mûvész teljes arzenálját, jelképrendszerét, motívumegyüttesét felvonultatja, kedvenc színei, formái, kompozíciós ötletei, bravúrjai is mind feltûnnek a szûkre szabott, de reprezentatív válogatásban. Részben is ott van az egész, hosszas elemzést érdemlô festményenként külön-külön is, a kiállított anyag összességében még inkább érzékelhetô mindaz, amit Józsa ihletett esszéje végén tömören ekképpen összegez: "Sipos László mûalkotása az ember tragédiája szegekre és láncokra írt zenében megfestve, megrajzolva." Groteszk, abszurd, iróniával teljes ez a tragédia? Olyan, mint a mai kor, a jelen lehetetlenül elviselhetetlen, mégis oly szép valósága. Akárha össze nem illôen, véletlenszerûen illeszkedô, bármely pillanatban összedôlhetô építmény, látványos, de törékeny, veszélyes cirkuszi mutatvány lenne, amelynek furcsa szereplôk a kivitelezôi, összetevôi, arctalan megváltók, papírcsákós tábornokok, bajuszos múzsák, cipzárajkú bohócok, meztelen mágusok. És tárgyak, jelentôségteljes, jelképes eszközök, amelyeket a mûvész sziporkázó leleménnyel emberré formál. "Hogy milyenné, az az elsô, az esztétikai létpozíción túl az erkölcsi vonatkozásban tisztázódik - idézzük tovább Józsa Istvánt. - Úgy épül itt a portré az emberrôl, hogy a mûvész alapvetôen három irányzatban hisz: Abban a realizmusban - mondja felvinci mûtermében -, amelyet a reneszánsz képvisel, abban a szürrealizmusban, amely Bosch festôi gondolkodásával indul, és a kubizmusban, amelynek hihetetlen forma- és térteremtô hatalma van. Az már igazi mágia."

A festô pár mondatban a tárlatnyitón is beszélt különös kompozícióiról, amelyeken minden motívumnak, a látszólag legjelentéktelenebbnek is megvan a maga helye, szerepe, hiányukat az emberré nemesülô, beszédes "szerkezet" sínylené meg, nélkülük darabjaira hullana a személyesülô alakzat. Az a szimbólumhordozó figura, akinek, amelynek a nézô tapasztalatától, beállítottságától, szemléletétôl függôen megannyi olvasata illetve felkínált üzenete lehet. Ezekrôl a motívumokról is szólt Sipos László, így például a sok képen látható szegekrôl, szúró eszközökrôl, fogókról, amelyek már az ôskeresztényeknél fontos jelképpé, a keresztre feszítés szimbólumává váltak, a titkot megtestesítô halról, a lélekkel azonosuló madárról. A jelzett hármas irányultságra terelve a beszélgetést, az idén oly gyakran emlegetett reneszánsz témája is felmerült, annál is inkább, mivel a vendég egyik nagyra tartott elôdje, az erdélyi templomokat díszítô XVII. századi kôfaragó mester, Sipos Dávid éppen az itteni virágos reneszánszban jeleskedett. A kubizmus térteremtô erejérôl a bemutatott képek révén is meggyôzôdhettek a jelenlevôk. Arról pedig, hogy mi a viszonyulása a szürrealizmus Bosch- féle értelmezéséhez, mi se mond többet, mint az, hogy a kedvelt jeleit szinte hiánytalanul felhasználó, újonnan alkotott méretes grafikáinak egyikével Hieronymus Bosch elôtt tiszteleg.

Humor és dráma, kedély és szenvedés egyaránt felbukkan ezen a kiállításon. Az Ómagyar Mária-siralom sorai is eszünkbe juthatnak: "Keservesen kinzatol, vas szegekkel veretel", gondoljunk csak a nagy szakmai tökéllyel, mívesen kivitelezett, Emlékmû Erdélynek címû olaj-fa applikációs kompozíciójára, de mosolyt is csal az ajkakra több alkotásával. Miközben finom koloritjával, sajátos liláival, kékjeivel, zöldjeivel, technikáinak változatosságával is lenyûgöz. Mindezt azonban személyesen érdemes felfedezni. Keressék fel a tárlatot!

N.M.K.

Beszélgetés Bács Ferenc színmûvésszel

Marosvásárhelyen járt Bács Ferenc. A marosvásárhelyi színtársulat egykori népszerû tagja, aki 1960-tól 1977-es magyarországi áttelepüléséig számos emlékezetes alakítással örvendeztette meg a helybeli közönséget, kedden este a Kádárok bástyájában volt Kozsik József HVZÉ (humor, vers, zene, ének) mûsorának a meghívottja. A Budapesten élô, Jászai Mari-díjas színész, számos sikeres elôadás, film, rádió- és tévéjáték közkedvelt fôszereplôje a rendezvényt megelôzô délelôtt szerkesztôségünket is felkereste, az ott folytatott, kissé csapongó, kötetlen beszélgetésünkbôl ragadunk ki néhány részletet.

- Közhely, de tényleg nagyon telik az idô, már szinte tíz éve, hogy Budapesten, a Szent István parkban a Múzsák fellegvára címû kötetbe készítettem az interjút veled. Akkor részletesen meséltél a pályád anyaországi alakulásáról, azóta ismét annyi minden történt az életedben, hogy a témát egy egész újságnyi terjedelemben se tudnánk kimeríteni. Amióta meg a családoddal elmentetek innen, már három évtizednél is több eltelt. Miért kellett ennyi idônek eltelnie ahhoz, hogy újra a vásárhelyi nézôk elé állj?

- Azért, mert eddig nem hívott senki. A szakmára gondolok, természetesen.

Jártam én azóta Vásárhelyen, vittem körútra magyarországi embereket, hogy ismerjék meg Erdélyt. A Maros völgyén jöttünk lefelé, és megálltunk a városban, két napig voltam itt. Kíváncsiak voltak, hogy hol van a színmûvészeti fôiskola, az orvosi egyetem, jártam mind a kettôben. Sajnos, a színházba nem tudtunk bemenni. Abba a terembe, ahol a Tragédiát játszottam. Emlékeztek, milyen felhajtás volt körülötte. A focipályát viszont megmutattam, ahova rendszeresen kijártunk az ASA meccseire.

- Hol van az már!

- Elvittem a Lovardába is ôket, ahol kosaraztunk. Felelevenítettük a csodálatos vásárhelyi emlékeket, a vízipólócsapatot, Kelemen Atát és a többieket.

- Visszatekintve, minden szép Vásárhelyen?

- Nem, nem minden szép, csak olyan, amilyen az élet. De sokat köszönhetek ennek a városnak, itt tanítottak meg sok mindenre, aminek az életben aztán hasznát vettem. Páratlan iskola volt a marosvásárhelyi orvosi egyetem, a Színmûvészeti Akadémia is Tompa Miklóssal, Hunyadival, Gergely Géza rendezôvel és egy csodálatos színészgárdával, akik akkor itt Tompa vezetésével csúcsra vitték a Székely Színházat. Nagyon nagy etikával tanították ezt a hivatást. Volt egy sor a színházban, ami a fôiskolásoké volt, oda úgy mentünk, hogy felöltöztünk rendesen, ott nem lehetett szünetben eljönni. Egy fôiskolásnak az volt a dolga, hogyha beül egy elôadásra, azt végig is nézi. És mi sokat ültünk a színházban, statisztáltunk is. Akkoriban nagy kultúrélet és sportélet volt a városban. Egymást segítették, tisztelték az emberek, jó barátok, jó közösségek voltak. Én Kolozsváron érettségiztem, felvételiztem az orvosira, bekerültem. Rendkívüli professzori és tanári kar volt, késôbb a tanársegédekbôl is mind professzor lett. A legjobb orvosai az országnak, sok nevet felsorolhatnék. Olyan elôadások voltak, hogy nem is kellett jegyzetelni, csak oda kellett figyelni és az ember tudta az anyagot. Sokat tanultam tôlük.

- Utóbb váltottál, de színészként többször is orvost, professzort kellett játszanod, biztosan tudtad hasznosítani az orvostanhallgatói két évedet.

- Persze. Mindent az emberektôl tanul a színész, na és a könyvekbôl. Az emberek iránti figyelem a legfontosabb, az az alapja a színészetnek, az emberek viselkedése, gondolkodása, egyénisége, a jellemek. És a tetteik. Mindenkit ennek alapján lehet lemérni, ezt tanultam meg. A tanítás a színészet esetében talán nem is a megfelelô kifejezés, inkább arról van szó, hogy tapasztalatokat lehet átadni, ellesni, bizonyos etikai magatartást átvenni. Tanítottam én is a fôiskolán, a fiatalságtól is sokat kaptam, én is át tudtam adni olyasmit, amit az ôseimtôl, az idôsebb színészektôl tanultam. Mindenkitôl lehetett értékesíteni valamit itt, Vásárhelyen, Tarr Lacitól éppúgy, mint Tompától. Ezt a hozzáállást Magyarországon kevésbé lehet fellelni.

- A sajtó, a média révén az itteniek is nagyjából értesültek arról, milyen sikereid voltak, hogyan ívelt mind magasabbra a pályád, tévémûsorokban is gyakran feltûnsz, a szinkronhangod is ismerôs, olykor a filmjeidbôl is láthattunk néhányat. Kétségtelen, hogy az elmeneteled a filmezés terén nyitotta meg számodra a legnagyobb lehetôségeket. Nagyon sok filmszerepet kaptál, nem is akármilyeneket.

- Nagyon szeretem a kamerát, a filmet. A filmszakma jó szakma. Most utoljára Márai Sándorról készítettünk filmet.

- Itt még nem vetítették, hátha egyszer ide is eljut. Azokban a filmekben, amikben eddig láttunk, többnyire jó kiállású, mutatós, vonzó külsejû, a hölgyszíveket megdobogtató hôst kellett alakítanod. Most meg egy fizikailag eléggé megroggyant, az élet terheit cipelô, idôs emigránst. Igaz, hogy egy olyan rendkívüli szellemet és egyéniséget, mint Márai, de mégis, nem volt furcsa ez a változás?

- Én soha nem szerettem ezeket a szépfiú-szerepeket. A karakterszerepeket kedveltem. Tompa is megmondta egyszer: benned egy nagyon jó karaktert látok, fiam. Roppant örvendtem, hogy végre-valahára valaki ezt látja bennem. Nem szerettem, ha a bonviván szerepkör felé próbáltak vezetni. Itt, a vásárhelyi színháznál az elsô feladatom az volt, hogy Mende Gaby apját játsszam el, parókás orvosprofesszor voltam. Harag Gyuritól nagyon- nagyon sokat kaptam. Olyan rendezô volt, akinek a nyelvét meg lehetett érteni, aki továbblendített minket a pályán. Olyan típusú ember, aki a színpad, színház rejtekeibe vitt be mindannyiunkat. Kísérletezett és bízott bennünk. Remek rendezô, nagyszerû ember, kitûnô barát volt. Tôle tanultam mindazt, amit késôbb át tudtam vinni Magyarországra. Ott viszont egy teljesen más közegbe kerültem, nem is akartam már karriert csinálni, hiszen a négy X-en is túlléptem.

- Mégis csináltál karriert!

- Nem tudom. Vannak pillanatnyi sikerek az ember életében, filmen, színházban is, nagy tapsok, szép újságcikkek, mint egy-egy szál virág. Ha ebbôl ötvenéves korra csokor lesz, akkor érdemes volt. Egy csokorral már másképp él az ember. A szál virágok is szépek, de a színésznek tudnia kell, hogy az ilyesmi nem jelent nagy karriert.

- Emlékezetes filmszerepek csokra tanúsítja, hogy Bács Ferenc esetében az utóbbiról beszélhetünk. Sokszor bizonyítottál, ezért gondolhattak rád Márai megformálásakor is. Beszéljünk egy kicsit részletesebben Az emigránsról. Jobban tudtál azonosulni vele amiatt, hogy bizonyos vonatkozásban neked is át kellett élned a szülôföld elhagyásának sokkját?

- Feltétlenül. Noha én olyan közegbe mentem, ahol segítôkészséggel, szívesen fogadtak, s az anyaországot indulásból nem érzi idegennek az ember. Mégis sokkol az áttelepülés. Szerencsére nem volt idôm sokat töprengeni, rengeteget dolgoztam. Ami pedig a Márai-filmet illeti, azért volt csodálatos, mert Márait korábban alig ismertük. Könyvei csak 90- tôl, a demokrácia éveitôl kezdtek el forgalomba kerülni. Addig elvétve kerültek hozzánk Kanadából, ahol sokat nyomtattak belôlük. Az idôsebb generáció olvasott Márait. Mi nem annyira, de felkeltette a figyelmet egy-két versével is. Habár nem költô, nem is vallotta magát annak. Az elsô regényével viszont már megkapott. Olyanfajta írót ismertem meg személyében, amilyennel még nem találkoztam a magyar irodalomban. Arany János kötete a halála napjáig ott volt az éjjeliszekrényén, Babits, Krúdy voltak a vezéregyéniségei. Ahogy megkaptam ezt a szerepet, nagyon elmélyültem az életmûvében. Volt is idôm rá, mert a gyártás nehezen kapta meg a pénzt a filmre. San Diegóban forgattunk hat hétig, ô ott élt az utolsó éveiben.

- A szálfaegyenes Bács Ferencbôl hogy lett az a különös, elesett tartású, koros úr, akit a filmnézôk megismernek?

- Erre nem tudok válaszolni. Ezt a színész nem tudja. Vagy ha igen, akkor baj van. Az a színész, aki kívülrôl látja önmagát, az hagyja abba. A színész nem azért van, hogy ô legyen a fontos ebben a képletben, a közönségért van minden. A színház is, a film is, a rádió, a szinkron is, minden. Azt kell szolgálnunk egy életen át.

- Egyébként nehéz szerep volt?

- Nem, imádtam. Át lehetett venni az író gondolkodásmódját. Döbbenetes és magával ragadó az a hazaszeretet, ami hatalmas hévvel égett benne halála pillanatáig. Honvágya rendkívül kínozta, mégsem engedett az elveibôl, meggyôzôdésébôl. Mindent tudott Magyarországról, naprakészen. De nem akart találkozni bárkivel. Tartott az ügynököktôl, holott a hazája ellen soha nem szólt. Egyetlen dolgot nem tudott elviselni: a diktatúrát. Akkoriban bezúzták minden könyvét, akkor mondta, hogy nem megy vissza, amíg diktatúra van. Ez 1990-ig tartott. Ezért nem jött haza. Pedig hivatalosan is próbálták volna meggyôzni, de úgy gondolta, hogy ha nem tudja leírni azt, ami benne van, úgy nem érdemes hazamenni. Nem a saját személyét tartotta fontosnak, csak írni akart. Ha éjjel 2-kor eszébe jutott valami, lement az írógéphez, beütötte azt a három mondatot, és visszafeküdt. Csak az írás érdekelte. És mindig azzal foglalkozott, hogyan vigye be a kultúrát a magyarságba. És hogyan vigye be a magyar nemzet kultúráját a világba. Bevitte. Pedig csak magyarul írt. Nyugaton nagyon szeretik, a könyveit számos nyelvre lefordították. A gyertyák csonkig égnek címû könyve színpadi adaptációját Jeremy Irons két évig játszotta Londonban. Hatalmas siker volt. Ô választotta magának ezt a szerepet. És még sokfelé játsszák a darabot. Márait olvasni teljes kikapcsolódás. Minden szava ér valamit.

- Különös élmény lehetett azonosulni egy ilyen személyiséggel. Miután a színész egy ilyen nagy feladaton túl van, mennyit ôriz meg magában a megelevenített egyéniségbôl?

- A szerepektôl függ. Mert azonnal jöhet egy másik, ugyancsak fontos feladat, amiben el kell mélyülni. Nekem most nincs újabb filmes megbízatásom, szabadúszó vagyok, a színház sem köt le állandó jelleggel. Egy nagyon kedves vígjátékban játszom mint vendég, hasznos mondanivalója is van. Sok olyan rendezôvel találkoztam, akikkel már nem tudok egyetérteni. Mert rossz irányba is vihetik a modernkedést. Egyre jobban eltolódnak bizonyos dolgok. Az életünk nagyon felgyorsult, és a pénz világa annyira hatalmába kerítette a színházakat, hogy csak a felszínesen könnyebb mûfajt gyakorolják, mert azt hiszik, hogy azzal vonzzák a közönséget. Holott sok emberrel találkozom az utcán, aki rám kérdez, hogy miért nem játszanak komoly darabokat? Miért nem adnak a lelkünknek is valamit? Szeretünk nevetni, az kétségtelen, szeretjük a zenét is, de nem lehet csak azt játszani. Bármit megteszünk, csak hogy jöjjön a pénz?! Akármilyen furcsa, a közönség romantikára is vágyik.

- Itt, Vásárhelyen, számodra szokatlan helyen, az egyik várbástyában találkozol a közönséggel. Mit fogsz nyújtani nekik?

- Nem elôadás lesz, beszélgetés a közönséggel. Bárki feltehet kérdést, szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.

- De biztos nem tudod elkerülni, hogy egy verset legalább el ne mondj, hiszen egyéni mûsorod is volt, amivel sikeresen jártad Magyarországot.

- Tizenöt évvel ezelôtt rábírtak arra, hogy csináljak egy önálló estet, ez nagy divat volt akkor Magyarországon. Megnéztem néhány ilyen elôadást, ha kellett, vidékre is a kollégák után mentem. Sajnos, voltak hakniízû produkciók is. Szerettem volna, hogy az én önálló estem gerincet kapjon. Hiába próbáltam dramaturgtól tanácsot kérni, egy évig állítottam össze a mûsoromat. Kós Károllyal, Tamási Áronnal kezdtem, így jöttem felfelé az erdélyi irodalomban, aztán Örkény, Móra, Móricz is bekerült. Gyôzködtek, hogy Feri, muszáj néhány sanzont is énekelj, várja a közönség. Mondtam, hogy ne várják, nem vagyok énekes. De írtak nekem három sanzont, azok is elhangzottak a mûsorban.

- Utólag egy CD is lett a dologból.

- Igen. Egy nagyon jó szövegíró, Adamis Anna kért fel arra, sokat beszélgettünk az életemrôl, és arra építette fel a szövegét. Ezzel a mûsorommal nyolc hónap alatt száz elôadást értem meg. Mostanában inkább a film miatt hívnak, Budapesten is most látták Az emigránst, és gyakran szerveznek ennek kapcsán beszélgetést Bács Ferenccel. Aztán van egy olyasmi is, hogy Az én honlapom. Van egy csomó írás, megsárgult lapok, sokfelé hívtak, távoli helységekbe is, amelyek már mind honlappal rendelkeznek, azokból róluk én is tájékozódtam, aztán elkezdtem felolvasni nekik az én
"honlapomból", ezekbôl az én félretett lapjaimból, és nagyon jól sikerült, szerették, sokat kaptam ettôl a közönségtôl. Az éltetett engem, amikor elárasztott mindaz, amit nem helyeseltem az ottani életemben.

- És az itteni életed? Arról nosztalgiázás lesz ezen az esten?

- Persze. Ha lesznek érdeklôdôk. De akárhányan jönnek, én örülök, hogy találkozhatunk. A szerkesztôség bejáratánál futottam össze Nagy Palival, akit 30 éve nem láttam. Nagyon megörvendtünk egymásnak. Én 72 éves vagyok, ô lehet úgy 84. Pályám fontos idôszaka volt, amikor ô is írt az elôadásainkról. Errôl is beszélhetnék nosztalgikusan, de tudod, úgy vagyok vele, hogy nem vagyok képes bemenni a nagyszínházba. Se az 50. évfordulóra, se a 60 évesre nem hívtak meg. Pedig Kárp Gyuri, a magyar társulat vezetôje még tanítványom is volt. Ha annyit mondanak, hogy semmilyen költséget nem tudnak fedezni, de szeretettel várnak, számítanak rám, megértem. Jöttem volna örömmel, de semmi.

- Szomorú. És nehezen érthetô.

- Ezért nem láthattak annyi esztendôn át a vásárhelyi színpadon. A közönséghez szívesen jövök, de ha nem kellek azoknak az embereknek, akik a színházi mûsorokat megtervezik, hát… Most örülök. Szalkay Jóska felhívott Budapesten, hogy szeretne velem találkozni, noha lehet, hogy nem is emlékszem rá, mondta. Rendben van, válaszoltam, minden erdélyi hívásnak nagyon örülök. Engem soha nem zavar, ha erdélyi ember hív! Soha.

- Jó ilyesmit hallani.

- Ha nem tudok abban a pillanatban menni, azt mondom, hogy másnap vagy éjjel vagy hajnalban nem lehetne? Bármikor. Mondta, hogy találkozzunk a Zserbóban. Én nem vagyok Zserbóba járó, presszóba se. Az interjúkat is semleges helyen csinálom, például a Szent István parkban. Különben nagyon örültem annak a szép vásárhelyi könyvnek. A Múzsák fellegvárának a bemutatója is csodálatos volt. Soha nem fogom elfelejteni azt a bensôséges találkozást a közönséggel. Szóval Jóska mesélte, hogy a várban van egy kis színpad, ott ilyen mûsorok is zajlanak, nem jönnék-e el kicsit beszélgetni? Mondtam, boldogan. Nem tudok mindenfelé utazgatni, nem mindent vállalok el. A politikait egyáltalán nem. A színésznek nem ez a dolga. De ha hívnak és látom, hogy rendesek a kollégák, jó ügyet szolgálnak, akkor rögtön megyek. Nem vet fel a pénz, nem nagy a nyugdíjam, de nem ez számít. Persze, élhetnék jobban, de így is elégedett vagyok. Megtanultam még gyermekkoromban, mi a mérce. Az élet sava- borsát úgyis az ilyen események adják meg az embernek, amilyen ez a mostani visszatérés és élményadó találkozás.

Nagy Miklós Kund

Az elsô lépés

Ünnepi rendezvénysorozat a színházi világnap tiszteletére, illetve Színészbál - hozzávetôlegesen ez állt a Tompa Miklós Társulat sajtótájékoztatói meghívóján, hogy megérkeztünk után kiderüljön - igen, mindezek valóban fontosak, de az igazi cél mégsem a különbözô rendezvények szervezése. Az ezeknél jóval magasztosabb, ha ez a szó még használható. Éspedig: az önállósulás. A március 29-én megrendezendô Színészbál áttételesen ezt a célt szolgálja.

- A színházi világnap köré több rendezvényt csoportosítunk, amelyek célja felkelteni az érdeklôdôk, színházszeretôk figyelmét: a segítségüket kérjük ahhoz, hogy a társulat újra a város kulturális életének fontos tényezôjévé váljon - mondta Kövesdy István, a Tompa Miklós Társulat mûvészeti igazgatója. Három fontos mozzanatból áll a hónap végi rendezvénysorozat: március 27-én bemutatóval jelentkezünk - Székely János Caligula helytartója címû drámáját visszük színre Kincses Elemér rendezésében, 28-án, ha minden a tervek szerint halad, a budapesti Új Színházat látjuk vendégül April de Angelis Színházi bestiák címû darabjával. Ez kimondottan "nôies" produkció, hölgyek játsszák, hölgy rendezte az elôadást. Reméljük, hogy sikerül megszerezni azt a támogatást, amelynek segítségével vendégül láthatjuk ôket. A rendezvénysorozat utolsó - és talán legfontosabb - eseménye a Színészbál, amelynek segítségével szeretnénk egy gazdag és nagyon jó hangulatú alkalmat teremteni az ismerkedésre és gyülekezésre.

A bál igazi célja megteremteni az alapítványunk létrehozásához szükséges anyagi bázist. A teljes bevételt erre fordítanánk. A hajdani Prospero Alapítvány Béres András távozásával a színháztól is eltávolodott, jelenleg a Színházmûvészeti Egyetemet segíti, ezért úgy döntöttünk: saját alapítványt hozunk létre, amelynek segítségével pályázni is tudunk majd. Ennek egyetlen feladata lesz: támogatni a társulatot. A jelenlegi struktúrában ugyanis csak névlegesen vagyunk önállóak. Nincsen sem jogi, sem anyagi függetlenségünk, és ez nagyon nagy problémát jelent. Mert megbénítja azokat a törekvéseket, amelyek elrugaszkodnak azoktól a dolgoktól, amelyeket a Nemzeti ma képvisel. Sok mindent újjá kéne szervezni, újrateremteni ahhoz, hogy az állóvízbôl kimozduljon a társulat. Nem véletlenül választottuk a Székely Színház Alapítvány nevet. Ez a név referencia, a régi értékeket szeretnénk újra meghonosítani. A Székely Színház halálához nagymértékben hozzájárult az, hogy ráépült egy másik társulat. Máig megválaszolatlan kérdés számomra, hogy miért nem sikerült többet tenni Marosvásárhely magyarságáért, annak ellenére, hogy az RMDSZ csúcsvezetése innen került ki. Még a színház két tagozatát sem sikerült szétválasztani, nemhogy szerzôdést írni, amely meghatározná az egymáshoz való viszonyt, a közös épülethasználatot, az összegek elosztását és hasonlókat. Ezért rendkívül fontos az alapítvány létrehozása. Ez az elsô, jogi úton történô lépés, amely késôbb anyagi hasznot is termel és segíti a függetlenedést. Nagyon bízom benne, hogy a báli bevételbôl sikerül az anyagi hátteret megteremteni. Ezért is fordulunk a város lakosságához. Remélem, hogy legalább négyszázan találkozunk majd: mi másfél órás mûsorral, két zenekarral és nagy mulatsággal várjuk a segíteni szándékozó, kultúramentô marosvásárhelyieket. A belépô ára 150 lej, ez gazdag svédasztalos vacsorát, tombolát, aukción való részvételi jogot és korlátlan italfogyasztást is magában foglal.

Ami az eddigi önállósulási törekvéseket illeti, mindeddig csak '91-ben volt ilyen, illetve '96-ban, amikor Kovács András Ferenc igazgatósága alatt felvettük a Tompa Miklós Társulat nevet. Abban az évben puhatolózni kezdtünk, de a függetlenedés elérhetetlen álomnak bizonyult. Nem akarunk hisztériát kelteni, ésszerûen szeretnénk függetlenné válni. Mindenkinek meg kell értenie: mások a céljaink, más a kultúránk, az ízlésvilágunk, a világnézetünk. Ez az évek, évtizedek óta folyó nagy vegyes izé, amelyben élünk, senkinek sem tesz jót: folyamatos közelharcot vívunk mindenért, a költségvetés kiharcolásáért, és így tovább. Az alapítvány az elsô lépés ennek megváltoztatása érdekében és reméljük: a város lakossága mellénk áll és támogat bennünket azzal, hogy eljön a bálra, jól érzi magát, mulat, és mindezt egy igencsak szép cél érdekében - mondotta Kövesdy István társulatvezetô.

További információk a szineszbal@yahoo.com drótpostacímen, illetve a 0365-806-864-es, a 0728-964-104-es és a 0744-398-122-es telefonszámokon.

Nagy Botond

Kezdetben vala a tánc - ez lehetne a mottója annak az 50 perces élménynek, amelyet az Udvarhelyi Néptáncmûhely együttes Ige címû elôadásával nyújtott.

A teremtés elôtti idô feszültségét a díszletek hiánya mellett a kezdeti zenenélküliség érzékelteti. Mindössze kövek lélegzete és ôsi lábdobogás adja a ritmust a születés aktusához, miközben a táncból teremtôdô, táncban imádkozó, egymást taszító, majd mégis egymásba hajló testek látványa mágikus erôvel bûvöli a nézôt. És, mire ez a bûvölet elviselhetetlenné válna, archaikus népdalok, csujjogatók térítik magához néhány pillanatra, hogy aztán újult erôvel váljon a cselekmény és illusztráló szándék nélküli hömpölygés martalékává.

Mire a köveken ugráló leányka lába alatt felfedeznénk a patakot, egy mitikus erôket sejtetô férfialak már el is hordta a kacér játék kellékeit. Míg a terhük alatt felismerhetetlenné görnyedô teremtmények holokauszti árnyakat idéznek, a kôdarabját arcához szorító figura szinte otthonossá, önként vállalttá teszi a szenvedést.

Bármennyire is próbáljuk életben tartani, ebben a produkcióban a fogódzók után kapkodó értelem újra meg újra megsemmisül. Hiába fegyverzi fel magát a mûvelt színházbarát a cím sejtette keresztény tartalmakkal, vagy hiába készül magabiztosan az ígéretet visszájára fordító szerzôi cselre, így is, úgy is csalatkoznia kell. Legalábbis akkor, ha idôben le nem hull róla a hagyományos befogadói szerep. Csakis így, pusztán érzékszerveire hagyatkozva van esélye arra, hogy a táncban elmondott teremtéstörténet egy félreesô zugában megtalálja önmagát. Persze, nem feltétlenül. De éppen ez a bizonytalanság, a hiányzó puzzle-darab vonzása teszi utánozhatatlanul izgalmassá az Igét, mely minden ragozási szándékot meghiúsít, és csupán a magát újra meg újra átformálni engedô befogadó elôtt tárja fel lényegét.

Nagy Székely Ildikó

Megjelent a Szómúzeum címû szótár, az "ódon, furcsa, érdekes, bolondos, emlékezetes szavak, nevek, címek" tára, amely a magyar nyelvben megszületett, de "serdülôkoruk elôtt kihalt" kifejezéseket foglalja magában - tájékoztatta Kiss Gábor, a kötetet gondozó TINTA Könyvkiadó vezetôje az MTI- t.

A gyûjtemény kétezer szópárt sorol fel és értelmez, negyven fogalomkörbe rendezve. A szótárat, amely a kiadó Ékesszólás Kiskönyvtára címû sorozatának ötödik kötete, Hajdu Endre soproni nyugdíjas, mérnök- tanár állította össze, 8 éves gyûjtômunkával - közölte Kiss Gábor.

Példaként említette, hogy a 124 oldalas, képekkel illusztrált kiadványban olyan szavak szerepelnek, mint az éleny (oxigén), a düleny (rombusz), a nyargonc (kerékpár), a szökcse (balerina), vagy a szinuszra és a koszinuszra egykor használt kebel-pótkebel.

Kiemelte: a nyelvbôl a felesleges és nem használt dolgok neveit jelölô szavak kihullnak, az új dolgokat pedig új szavakkal nevezzük meg. Ma már kevesen ismerik például a paraszti életforma olyan szavait, mint a szakajtó, a rocska, a mángorló, a szúszék, miközben a napjainkban felbukkanó tárgyak, tevékenységek megnevezé- sre megszületett a mobil, a szörf, a pendrive, és a drogfutár kifejezés - tette hozzá.

A kiadóvezetô rámutatott, hogy van a szavaknak egy nem is kis csoportja, amelynek tagjai megszületnek ugyan, de nem terjednek el, azaz nem vernek gyökeret nyelvünkben; éppen ezért furcsának, idegennek és kissé mulatságosnak tartjuk ôket. Ilyen szavakat, illetve szópárokat sorol fel a szótár.

Kiss Gábor kitért arra: a könyvkiadó október 10-én és 11-én megrendezi az I. Magyar Etimológiai Konferenciát Budapesten. A nagyszabású nyelvészeti tanácskozás központi témája a magyar nyelv eredete és a magyar szavak etimológiája. A konferencia tematikáját úgy állítják össze, hogy a finnugor nyelvrokonságot valló kutatónyelvészek mellett lehetôséget kapjanak az "alternatív nyelvrokonságot" hirdetôk is nézeteik, vizsgálataik és eredményeik kifejtésére.

A konferencia célja, hogy az eszmecsere révén még közelebb kerüljünk a magyar nyelv eredetéhez és a magyar szavak kalandos, sokszor rejtélyes történetéhez - mondta a kiadóvezetô.

Már DVD-n is elérhetô Szemzô Tibor és Sári László Az élet vendége - Csoma- legendárium címû filmje. A különleges alkotást 2006 ôszén mutattak be a mozik, s a szakma nagy elismeréssel fogadta.

A többszörös díjnyertes, különleges látványt és hangzást nyújtó film exkluzív kiállítású tokban, DVD-lemezen és a film zenéjét tartalmazó ajándék CD-vel kerül a boltokba.

A filmbôl Kôrösi Csoma Sándor eddig ismeretlen képe rajzolódik ki. Ezt az arcát sem a mûvészet, sem a tudomány eszközeivel még nem rekonstruálták. A filmnek köszönhetôen születése után több mint 220 év elteltével megismerhetô a tudós, az utazó.

Szemzô Tibor nemcsak rendezôje a rendkívül látványos filmnek, hanem zeneszerzôje is. Az operatôr Szaladják "Taikyo" István. A filmben használt festményeket Roskó Gábor készítette, az animáció Papp Károly Kása és Kolozsvári Bálint munkája, a hangmérnök Zányi Tamás.

A film Kôrösi Csoma Sándor személyiségét olvasmányai, tibeti élményei alapján igyekszik megismerni és megérteni. A film egyik szála a népi képzelet meséit idézi Csomáról. Ezek a legendák ma is gyûjthetôk Erdélyben, mindegyikük népmesei hôsként ábrázolja Kôrösi Csomát. A másik szál tibeti olvasmányok, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok felidézése eredeti tibeti szövegek alapján. A szövegek különféle nyelveken, különbözô szereplôktôl hallhatók. A felvételek Észak-India, Nyugat-Tibet olyan helyszínein készültek, ahol Kôrösi Csoma megfordult, többek között a himalájai Kanam faluban, ahol tibeti-angol szótárát és a buddhizmusról készített dolgozatait írta.

A Csoma-legendárium zenéjének kottaanyagát a zeneszerzô részben a Tibeti halottaskönyv eredeti fanyomatainak felhasználásával készítette. A film mesélôje Törôcsik Mari és Susannah York, az ismert angol filmszínésznô.

A 79 perc idôtartamú Az élet vendége - Csoma- legendárium a 37. Magyar filmszemlén megkapta a rendezôi látvány díját, az Arany Mikrofon-díjat és a legjobb zene díját.

A film 5.1-es magyar és angol hanggal, valamint 7 választható feliratnyelvvel került a DVD-re. A teljes értékû filmzenei CD világzenei csemege, amelyet idén októberben élô operai elôadásként is bemutatnak a Mûvészetek Palotájában Szemzô Tibor és zenészei közremûködésével, a mesélô Törôcsik Mari lesz.

Nemzetközi Monodráma-fesztivált rendeznek az egri Gárdonyi Géza Színházban március 27. és 31. között, az Egri Tavaszi Fesztivál keretében - tájékoztatta az MTI-t a teátrum sajtószóvivôje.

Az öt elôadásnapon 16 társulat 18 mûvészének egy-egy produkcióját láthatja a közönség, valamint 6 ismert dalszerzô- elôadó is bemutatkozik a fesztiválon - közölte Pilisy Csenge.

A seregszemlén egy romániai, valamint egy-egy cseh, lengyel és szlovák elôadást is megtekinthet a publikum - tette hozzá.

A mûsor igen feszített, hiszen délelôtt 11 órától csaknem éjfélig folyamatos programot kínálnak a szervezôk a közönségnek.

Pécsi Ildikó például saját ihletésû "Bôröndök és benne az életem" címû monodrámájával áll színpadra. Pogány Judit Vajda István darabját, az utolsó végrehajtott magyarországi halálbüntetésrôl szóló, "Pedig jó anya voltam" címû mûvet adja elô. Saárossy Kinga a Domján Edit történetét feldolgozó, Egyedül címû monodrámával - Kaló Flórián és Aldobolyi Nagy György alkotásával - mutatkozik be.

A külföldi produkciók között - a csehországi Cheb, a lengyelországi Lodz és a szlovákiai Léva teátrumának produkciója mellett - a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Júlia címû elôadását láthatják a nézôk.

Igazi különlegességnek számítanak a dalszerzôi elôadóestek, melyek sorában Mándoki Ferenccel, Másik Jánossal, Hobóval, a Lovas András- Leskovics Gábor duóval, illetve a Quimbybôl ismert Kiss Tiborral találkozhat a publikum - ismertette a programot a sajtóreferens.

A vár és a környéke Marosvásárhely legrégebbi része. Itt épült fel a magyar történelmi egyházak két mûemlék temploma.

a) A Vártemplom építésének pontos idejérôl eddig még megbízható adatok nem kerültek elô, de az összes körülményeket egybevetve nagyon valószínûnek látszik, hogy a XIV. században a Ferenc-rendi szerzetesek kezdték építeni a templom szentélyét, az apszist, melyet 1400. november 23- án már fel is szenteltek, de az építkezést tovább folytatták. Az bizonyos, hogy 1490-ben a templom már készen állott késô gót stílusban, melyet magyar gótikának nevezünk.

A gyorsan elôretörô hitújítás következtében 1557 és 1559 között a templom a Ferenc-rendi barátok kezébôl a reformátusok birtokába került, akik a régi vallásra emlékeztetô képeket, szobrokat és az oltárt eltávolították. Így került Weit Stoss 1486-ban Apafi Miklós megrendelésére készített feszülete a monda szerint Mikházára, onnan Vármezôre, majd a nyárádremetei kápolnába, végül az 1783-1812 között a kápolna helyére épült római katolikus templomba…

A Vártemplom tornya mellett a templom keletkezésével egykorú helyiséget találunk, mely a templomot építô Ferenc-rendi barátok kolostora volt, ahol 1557- tôl a Schola Particula, a késôbbi Református Kollégium ôse mûködött. Ezt hirdeti az 1957-ben az iskola megalakulásának 400. évfordulóján felszentelt emléktábla.

A kolostori épület külsô falán 2001. május 15-tôl egy tábla emlékeztet Baranyai Decsi Czimor Jánosra, az iskola híres tanárára.

A Vártemplom udvarán három kopjafát állítottak: a honfoglalás 1100. és az államalapítás 1000. évfordulója, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc szabadságharc, valamint az 1956-os magyar forradalom emlékére.

A gótikus teremben Borsos Tamás (1566-1634), a vár fôbírájának, a vár építôjének szobra látható, melyet Bálint Károly szobrászmûvész alkotott.

b) A fôtér legimpozánsabb barokk épülete a Keresztelô Szent János római katolikus plébániatemplom. Kettôs tornyával, barokk toronysisakjával, méreteivel és szépségével lenyûgözô. 1728 és 1764 között építették a jezsuiták Scherzer Bálint tervei szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében. A templom dongaboltozatain lévô mennyezeti kép Szirmai Béla alkotása, míg a belsô falak és a színes ablakok Paul Troger munkái. Értékes fôoltárát 1754-ben gróf Haller János, míg a fából faragott barokk szószéket a négy apostollal 1763-ban gróf Bethlen Miklós készíttette. Mindkét alkotás Schuchbauer Antal nevéhez fûzôdik.

A plébánia épületében látható gróf Majláth Gusztáv-Károly szobra, aki 1897-1938 között az erdélyi egyházmegye püspöke volt. A szobor az iskolák 1948-as államosításáig a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Fôgimnáziumban (jelenleg Unirea líceum) volt felállítva.

A plébánia udvarán 2000. június 24-én került sor Márton Áron szobrának a leleplezésére. A szobrot Izsák Márton mintázta meg, Balogh József és munkatársai öntötték bronzba. Márton Áron 1938-1980 között volt az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, aki a magyar kisebbség jogaiért, a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosításáért harcolt.

Fodor Sándor (S.)

Marosvásárhely közössége méltán emlékezik a kétszáznegyven évvel ezelôtt született Gecse Dánielre, a város humánus orvosára, egy "emberbaráti intézet" létrehozójára, a róla elnevezett alapítvány névadójára.

Gecse Dániel 1768. március 7-én Közép- Szolnok megye Czigányi településén született mint törvénytelen gyermek. Anyja, Tétsi Krisztina, a marosvásárhelyi kollégium teológiaprofesszorának lánya, apja szárazajtai Gecse Benjámin, aki nem törôdött vele, semmit sem hagyott fiára. Anyja nem ment soha férjhez, éjjel-nappali varrással és egyéb munkákkal tartotta el.

Mivel "jeles és alapos készületû" bejegyzéssel végezte el a marosvásárhelyi fôiskolát 1791-ben, az ifjú Gecse Dániel támogatást kapott a fôegyházi tanácstól, és 1792-ben a pesti egyetemre ment. Ott széki gróf Teleki József, Ugocsa vármegye fôispánja támogatta. 1798-ban szerzett doktori diplomát, amelyet Bécsben törvényesíttetett.

1799-ben rövid idôre hazatért Marosvásárhelyre, de nemsokára újból a császárvárosba utazott, ahol orvosi felkészülését gyarapította, tökéletesítette. 1800-ban Olaszországban szolgált a császári hadseregben, ahol tífuszjárvány ütött ki. A betegség ôt sem kímélte, épphogy életben maradt.

1800-ban Marosvásárhelyen telepedett le, járványorvosi minôségben dolgozott. Munkaköre gyakori, többnyire hosszabb idejû távolmaradással járt. 1807-ben Hunyad megyébe küldte ki a királyi fôigazgató tanács az ott dühöngô epidémia elfojtásra. 1809-ben a francia háború alatt a felkelô hadsereg táborkari fôorvosa volt. 1813-ban a királyi fôkormányszék Brassóba rendelte a keletrôl átharapódzott pestis elfojtására, a következô évben hasonló minôségben Fogarasban tevékenykedett.

Hosszas és fárasztó peregrináció után, 1815-ben végleg Marosv&aa