Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter tegnap a megyei sürgôsségi kórházban tartott sajtótájékoztatót, ahol feltettük neki a kérdést: mi lesz a kórházak már tavaly beharangozott szétválasztásával? Az utóbbi hónapokban ugyanis gyanús csend honolt a téma kapcsán, sôt, kampány ide vagy oda, inkább a sajtóval való találkozást is mellôzték, elkerülendô a kellemetlen kérdéseket, miközben a színfalak mögött folytak az egyezkedések, hatalmi harcok.

Tegnap a tárcavezetô kijelentette: június 1. a végsô határidô a kórház szétválasztására, ezt ô garantálja. És megmagyarázta, miért nem lehetett eddig, miért csúszik fél éve ez az adminisztratív lépés, amelynek következménye a hatékonyabb egészségügyi menedzsment, az egészségügyi szolgáltatások minôségének növekedése lett volna.

Egy szót sem ejtett arról, hogy hónapok óta tart a cirkusz, hogy a Liberális Párt magának akar minden vezetôi tisztséget, hogy a kórházi részlegeket pingponglabdának nézik, amit a döntô pozícióban levôk érdekeiknek megfelelôen dobigálnak ide-oda. Nem. Ehelyett azt hallottuk, hogy a vezetôi tisztségek betöltésében a politika abszolút nem játszik szerepet, kizárólag a szakmai hozzáértés alapján döntik majd el, kik vezessék az intézményeket. Csakhogy az elsô idôszakban ideiglenes jelleggel maga a miniszter nevezi ki az igazgatókat, és nem nehéz kitalálni, merre hajlik a keze. Elég megnézni a jelenlegi gárdát.

Aztán azt is megmagyarázta, hogy a halogatás oka az egészségbiztosítási pénztárral kötött kórházi keretszerzôdések aláírásának megkésése áprilisig, ami miatt nem lehetett felkészülni a különválásra. Igaz, hogy már egy hónapja megvan a szerzôdés, igaz, hogy a kórház menedzsere hét elején azzal dicsekedett, hogy ilyen gazdag büdzsét eddig másnak nem sikerült kialkudnia, mint neki és csapatának. Nos, ezt a szerzôdést most ketté kell szelni úgy, hogy mindkét kórháznak jó legyen. Ami megint nem lesz egyszerû, hisz pénzrôl van szó.

A magyarázatok között az is szerepelt, hogy a majdani regionális kórház építésére kiírt versenytárgyalásokat megóvták, ezért a határidôk eltolódtak. Mivel a kórház szétválasztásának lényege az lett volna, hogy felkészüljenek a regionális kórház elindítására, olajozott mûködtetésére, ha utóbbi halasztódik, a szétválasztás sem sürgôs.

Ami pedig az elosztási algoritmust, a vezetôi tisztségek betöltését illeti, a titkolózás még nagyobb. A miniszter azt mondta, jövô héten aláírja a kinevezéseket, addig hírzárlat van. Nem lepôdnénk meg, ha kiderülne, csupa liberális vagy a PNL-vel szimpatizáló orvos tölti majd be a posztokat.

Summa summárum: magyarázata bôven van a miniszternek. Ezek után valóban hihetô, hogy június 1. tényleg az utolsó határidô?!

Még a választások elôtt átadják a Dózsa György utca -Hosszú utca - Gyôzelem tér keresztezôdésnél levô aluljárót. A Marosvásárhely szégyenfoltjaként emlegetett, közel húsz éve elkezdett és mostanig félbe- szerbe hagyott építkezést ezzel befejezik. Az aluljárónak három kijárata lesz, az egyik a Mures Mall üzletház alagsorában, a másik a telefonpalotánál, a harmadik a pénzügyi palotánál. Az utóbbi kettô közötti rész kiiktatja a felszíni gyalogátjárót és a stoplámpákat, ami megkönnyíti a gépjármûforgalmat.

Az aluljáró elkészítésének ötlete 35 évvel ezelôtt született, amikor az egyre növekvô gépkocsiforgalom indokolttá tette a csomópont közlekedési rendezését. Mivel a Ceausescu-érában csak felszíni építkezésre lehetett pénzt igényelni, az akkori közüzemek lakásgazdálkodási részlege úgy döntött, hogy a lakónegyedek "lakásköltségeit" terheli meg az aluljáró megépítésével. Rá 17 évre, 1990-ben elkezdôdött az építkezés. Az akkori elképzelés szerint az aluljárónak 4 szûk kijáratot terveztek. Mivel késôbb kiderült, hogy ezek nem elég tágasak, Nagy Gyôzô polgármestersége idején újraterveztették az egészet. De ekkor már összevont, önálló városrendezési beruházásként szerepelt. Az építkezést a közüzemekbôl kivált Aquaserv bonyolította Dorin Florea polgármesterségének elsô ciklusáig. 2003 márciusában a beruházást átvette az önkormányzat. Addig 21 milliárd régi lejt költöttek rá, ami központi és helyi költségvetésbôl származott - mondta Törzsök Sándor, az Aquaserv osztályvezetôje, aki a beruházást koordinálta.

Az újonnan polgármesteri székbe kerülô Florea koncepciót váltott. Újragondolták a csomópont rendezését, kiiktatták a tervezett körforgalmat, elvetették az Y tömbház megépítését, közben évekig nem történt semmi. Az önkormányzat - pénz hiányában - végül egy kolozsvári cégnek 6000 négyzetméter területet adott haszonbérbe a Mures Mall üzletház megépítésére. Az elônyös koncessziószerzôdés feltétele volt az aluljáró befejezése és rendezése is.

A most átadásra kerülô aluljáró nem más, mint a Mures Mall befektetôi csoportjának kedvezô beruházás, annak a "nyúlványa", hiszen az üzletházat építô Matrix Investments 14 kereskedelmi helyiséget létesített benne, amelyeket bérbe ad, illetve üzemeltet.

Bakos Levente alpolgármester szerint az aluljáróban most folynak az utolsó simítások, az átadás rövidesen, a jelek szerint még a választások elôtt megtörténik.

A marosvásárhelyiek számára az aluljáró legnagyobb haszna, hogy valószínûleg nívós kereskedelmi és közétkeztetési egységek üzemelnek majd benne, amiért érdemes lesz lemenni. A gyalogosok közlekedését azonban aligha fogja könnyíteni.

Domokos Géza erdélyi fôemberünk volt, azon fôemberek közé tartozott, akik tenni, cselekedni, építkezni tudtak, akiknek megadatott, hogy a legcudarabb, a legsanyarúbb idôkben tegyenek szülôföldjükért, közösségükért - hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Csíkszeredában, az erdélyi író emléktáblájának ünnepi felavatásán.

A Kriterion Alapítvány a neves író, közéleti szereplô és politikus halálának elsô és születésének 80. évfordulója alkalmából állított emléktáblát a csíkszeredai Kriterion Ház épületén. A marosvásárhelyi Hunyadi László szobrászmûvész által készített bronzplakettet íróbarátok, politikustársak és több mint száz résztvevô jelenlétében avatták fel, Domokos munkásságát Markó Béla, a szövetség elnöke, Gálfalvi Zsolt író, Székedi Ferenc közíró és Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere méltatta.

- Domokos Géza építô ember volt: fontos volt számunkra 1989 elôtt és 1989 után, de fontos lesz a még ránk váró idôkben is - mondta a szövetségi elnök, aki úgy vélekedett, az író-politikus hitvallása az volt, hogy intézményeket kell létrehoznunk, megtartanunk és mûködtetnünk: az ô nevéhez fûzôdik a Kriterion Kiadó létrehozása, az RMDSZ létrejötte és ennek mûködtetése a legnehezebb idôszakban, de az ô munkája nyomán született meg a Kriterion Alapítvány is.

- Olyan ember volt, aki építeni tudott, de rombolni nem - mondta beszédében az RMDSZ elnöke.

Gálfalvi Zsolt úgy vélekedett, Domokos Géza írástudóként, szellemi emberként, politikusként is mindvégig az értelmes cselekvés, az értelmes lét lehetôségét kereste, azt, hogy miként lehet hatékonyan cselekedni a magyarságért, utat találni a történelem csapdái között a közösség számára. Esélyteremtô munkássága, igazságszeretete, megfontoltsága, konoksága és kitartása példa marad mindannyiunk számára - mondta a marosvásárhelyi írótárs.

Az emléktábla elkészítését és kihelyezését a Communitas Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány támogatta.

Elsô ízben született együttmûködési egyezmény az Egészségügyi Minisztérium és a Cukorbetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége között. A protokollumot, amely a cukorbetegek ellátására vonatkozó program teljes decentralizálását célozza meg, tegnap Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter és Maria Mesaros, a szövetség elnöke írta alá.

Romániában riasztó módon nô a krónikus betegek száma, fôként a cukorbetegeké - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Eugen Nicolaescu, hozzátéve, hogy jelenleg mintegy 500 ezer beteget tartanak nyilván, de a valóságos szám ennél valószínûleg nagyobb. "Inzulinfüggô 120 ezer felnôtt és 2500 gyerek Romániában, a tavaly elindított egészségfelmérô program eddigi eredményei azt mutatják, hogy a megvizsgált személyek 25,3 százalékánál fennáll a cukorbetegség kialakulásának kockázata" - mondta a tárcavezetô. A minisztérium a tavalyi 262 millió lejjel szemben idén 330 millió lejt szán a cukorbetegség kezelésére, idén pedig befejezôdik a diabetológiai program teljes decentralizálása, a vércukorszintmérô tesztek július 1-jétôl az összes patikában kaphatók lesznek. A miniszter azt is elmondta: az elkövetkezô hónapokban betegségmegelôzô kampányokat szerveznek, amelyek során az egészséges táplálkozás fontosságára hívják fel a lakosság figyelmét, így próbálva csökkenteni a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A kampány másik része azt célozza, hogy a cukorbetegek tisztában legyenek jogaikkal. A szaktárca a Hátrányos Helyzetûek Országos Ügynökségénél azt szeretné elérni, hogy csökkentsék a bürokráciát a cukorbetegeknek a fogyatékossági kategóriákba való besorolása esetén. Maria Mesaros, a Cukorbetegek Egyesületei Országos Szövetségének elnöke elmondta, örül, hogy végre tárgyalópartnerre talált Eugen Nicolaescu miniszterben, hiszen 13 éve, mióta megalakult a szövetség, egyik szaktárcavezetô sem állt szóba velük.

Nicolaescu miniszter tegnap a Marosvásárhelyi 2-es Számú Ortopédiai Klinikát is felkereste, bevallása szerint azért, hogy megnézze, beszerelték- e azokat a berendezéseket, amelyeket a szaktárca vásárolt a klinikának. Az életfunkciók követését biztosító tizenöt monitorról és egy korszerû artroszkópról van szó, amelyek értéke megközelíti az 1 millió lejt. Dr. Nagy Örs klinikavezetô a laboratóriumban, elôadóteremben, mûtôkben és kórtermekben kalauzolta végig a minisztert, aki szemmel láthatólag elégedett volt az itt talált körülményekkel. Dr. Nagy Örs a Népújságnak elmondta, a miniszternek felvetette, hogy a klinikának szüksége lenne új sterilizáló berendezésekre, hiszen a jelenlegi 30-40 éves már, valamint egy korszerû, digitális röntgenkészülékre, amely gazdaságosabb, hiszen nem szükséges hozzá filmpapír. Eugen Nicolaescu ígéretet tett, hogy a költségvetés- kiigazítás után, a második félévben az ortopédia megkapja a kért felszereléseket, amelyek értéke mintegy másfél millió euró. Dr. Nagy Örs azt is elmondta, hogy betegeik 70 százaléka más megyékbôl érkezik, az ortopédiai beavatkozásokat igénylô páciensek száma pedig nagy, ezért 4-5 hónapos várólistáik vannak. Annak érdekében, hogy csökkentsék a várakozási idôt, a miniszter ígéretet tett, hogy megkétszerezik az országos ortopédiai program évi költségvetését.

"Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki" - ez volt a mottója a 7. Tudományos Diákköri Konferenciának, amelyet a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Mûszaki és Humán Tudományok Kara tegnap és ma szervezett meg. A konferenciára meghívást kapott dr. Brassai Zoltán akadémikus, Nagy Levente László, a Fujitsu németországi vezérigazgatója és dr. Hoffmann Gyula genetikus. És míg kezdetben úgy tûnt, hogy a diákokat cseppet sem érdekli a neves szakemberek pénteki elôadása, közel egy óra késéssel, többszöri felkérés után, csak beteltek az egyetem dísztermének padsorai.

A megnyitón dr. Hollanda Dénes, az egyetem dékánja köszöntôbeszédében elmondta, hogy míg ezelôtt hét évvel csak külsô segítséggel sikerült megszervezni a konferenciát, azóta évrôl évre gyarapodott a szesszió, egyre több a diákok által bemutatásra kerülô dolgozat, ez a tudományos aktivitás a karon belül felfelé ívelô pályára helyezkedett. Az elôször megszervezett diákköri konferenciára visszaemlékezve kifejtette, akkor még csak bizakodtak, reménykedtek abban, hogy megkapják az akkreditációt, mostanra viszont már két szakra is sikerült benyújtani az erre vonatkozó kérést, az informatika szak meg is kapta az akkreditálást, a pedagógia szakon pedig folyamatban van a kérés elbírálása. A dékán kijelentette, minden lehetôség adott ahhoz, hogy az egyetemet is akkreditálják, és mivel tanulmányi szempontból az ország élvonalában van az egyetem, meg kell szervezni az intézményen belül a kutatási munkát.

A megnyitót követôen dr. Brassai Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagja A tudományos kutatás kihívásai a XXI. században címmel tartott elôadást. Elhangzott, hogy csak a tudományok iránt fogékony és az innovációra is érzékeny társadalom lesz versenyképes a 21. század Európájában, az európai közösségek integrációját a tudomány segíti elô. Tudásalapú társadalmat kell létrehozni, és ehhez az oktatást, kutatást és innovációt, az úgynevezett tudásháromszöget kell továbbfejleszteni. Az akadémikus részletesen beszélt a kutatásban kialakult új stratégiákról, új tudományágakról, az információrobbanásról, a túlszakosodásról, a közlési nyomásról, a nyelvi problémákról és a hazai magyar tudományosság sajátosságairól. Ez utóbbi téma kapcsán elmondta, hogy nálunk a kutatások egy szerény bruttó nemzeti jövedelemmel rendelkezô országban zajlanak, fôleg egyetemi központokra szorítkoznak, a kutatási és fejlesztési tevékenység finanszírozásában a döntô szerep az államé, szerény a humán erôforrás, és a magyarság alulreprezentált, viszont kedvezô, hogy a román kollégákkal gyakran közös kutatási programok keretében zajlanak ezek a tevékenységek.

Dr. Hoffmann Gyula genetikus egy szerinte mindenkit érdeklô témáról tartott elôadást ezen a diákköri konferencián, mégpedig a nemek harcáról és a szexualitásról az állatvilágban. Fôként azt emelte ki, hogy minden élôlény alapvetô célja, késztetése a szaporodás, olyan utódokat létrehozni, akik továbbviszik a szülôk vérvonalát. Beszélt a szaporodási fölény kiharcolásáról és a különbözô nemek viselkedésérôl, majd az elefántfókák, szarvasbogarak, békák párharcáról, a nyelves szemû legyek óvatos duhajáról is részletes tájékoztatást nyújtott.

A mai nap folytatódó 7. Tudományos Diákköri Konferencia programjában a villamosmérnök, gépészmérnök, számítástechnika, kommunikáció, pedagógia és kertészmérnök szakos hallgatók dolgozatainak megvédése szerepel. Este eredményhirdetéssel és díjkiosztással zárul a rendezvény.

Jegyzet

Szemerkélô esôben Miss Alkohol szemérmes menyasszonytáncot lejt. A hahotázó násznéptôl nem messze piros szarvacskás Törpördögök lézengenek. Az Ifjúsági Ház bejáratánál hullámzó diáktömegbôl két üres sörösdoboz - egy keménykötésû fiatalember viking stílusú fejéke - meredezik a felhôk felé.

- Pirítsd a mamutot - szûrôdik ki odabentrôl egy kôkorszaki, harci induló. A flinstones-i subidubi-hangulat a sorban állókra is ráragad, legalábbis azokra, akiknek jó kedvét nem tudja kikezdeni az ajtónál zajló, repülôtéri ellenôrzésekre emlékeztetô motozás. Sörösdobozok, vodkás-, kólásüvegek vesznek búcsút gazdáiktól és sorakoznak fel a visszatartott potyautasok számára kijelölt helyen.

Az persze érthetô, hogy a szeszes italokat jobb kitiltani a diáknapi csapat-bemutatkozóról. De miért kell "elkonfiskálni" az ásványvizes és üdítôs mûanyag palackokat is, amelyek a többórás rendezvényen jó szolgálatot tehetnének a szomjazóknak?

- Hogy ne legyen dobálózás - világosít fel valaki, majd az egyik szervezôtôl azt is megtudom, a szigorú biztonsági intézkedés nem diákkezdeményezés, hanem terembérlési feltétel volt. Végül is, bizonyára nem alaptalan egy ilyen kikötés, engem mégis kellemetlenül érintett a váratlan táskatapogatás. Ugyanazt a feszültséget éreztem, amit elsô repülôutamon. Pedig most nem országhatárok átszelésére vállalkoztam, csupán egy békés idôutazásra, egy nem is olyan távoli - mindennapjainkba is fel-feltûnô - vidékre.

Gyurcsány Ferenc és Robert Fico két éve kormányoznak, de hivatalos kormányfôi találkozónak még nem ejtették szerét, ami két szomszédos, ráadásul feszültségekkel terhes ország esetében megbocsáthatatlan hiba - mondta Duray Miklós azzal kapcsolatosan, hogy Budapest bejelentette: az utóbbi napok fejleményei és a "tartalmi elôkészítettség" megfelelô szintjének hiánya okán nem látja értelmét annak, hogy a miniszterelnökök a közeli jövôben találkozzanak.

Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnöke az MTI megkeresésére azt mondta: a két ország között meglehetôsen sok a feszültség, de ez nem azért van, mert a kormányfôk nem találkoznak, hanem mert "bizonyos okokból a feszültségek fokozódnak". Duray a jelzett okok közül a Malina Hedvig-ügyet, a felvidéki magyarok II. világháború utáni jogfosztását törvényesítô Benes- dekrétumok érinthetetlenségét kimondó szlovák parlamenti határozatot említette, de fontosnak tartotta hangsúlyozni a legutóbbi fejleményt is, hogy Ján Slota, a Fico-kormányhoz tartozó SNS elnöke "lovasbohócnak" nevezte Szent Istvánt. "Slota két éve egyfolytában mérgezi a szlovák-magyar kapcsolatokat" - emlékeztetett Duray.

"Ha mindezt számba vesszük, nyilvánvaló, hogy a két miniszterelnök találkozójának valóban eljött az ideje. Csakhogy a legújabb eset, hogy egy olyan embertôl, aki rendszerint részegen, felelôtlen módon tesz felelôs politikai kijelentéseket, a szlovák miniszterelnök jelenlétben lebohócozza a magyar állam alapítóját, attól a miniszterelnöknek az egyéb következmények híján legalább el kellett volna határolódnia" fogalmazott Duray. Aláhúzta: "Megértem a magyar felet, hogy ilyen körülmények között nem szívesen találkozik Robert Ficóval", aki szintén okot szolgáltatott Budapest lépésére, amikor a Fidesz várható gyôzelme nyomán felerôsödô szlovákellenes magyar nacionalizmus fenyegetésével riogatta a hallgatóságát.

Csáky Pál, az MKP elnöke az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a kormányfôk találkozójának kérdésébe pártja nem kíván beleszólni, mert a találkozó lemondása "maradéktalanul a magyar kormány illetékessége".

Hozzátette: ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a párbeszéd folytatódjon, és az a magyar- szlovák viszonyt elôbbre mozdító párbeszéd legyen. Úgy érezzük azonban, hogy a szlovák fél - Ján Slota és Robert Fico - részérôl minimum két olyan megnyilvánulás történt, amely mindenkiben komoly kételyeket ébreszt és indokoltan veti fel a kérdést, vajon a szlovák kormánykoalíció képviselôi komolyan gondolják-e, hogy a magyar-szlovák viszonyban kedvezô fordulatnak kell bekövetkeznie. A magyar diplomácia döntését ezért megértéssel vesszük tudomásul" - mondta az MKP elnöke.

A volt first lady a Die Welt címû konzervatív német napilap pénteki számában megjelent terjedelmes nyilatkozatban azt hangoztatta, hogy a hajrában Obamát és ôt "centiméterek" választják el egymástól. "Tovább küzdünk egymás ellen, egészen addig, míg valamelyikünk meg nem szerzi 2000 vagy 2010 küldött támogatását" - jelentette ki, a demokrata elnökjelölô konvencióra utalva. Egyben elutasította azokat a véleményeket, amelyek szerint immár esélytelen lenne Obamával szemben.

Az interjúban Hillary Clinton saját támogatóira hivatkozva megismételte azt a vélekedést, amely szerint sok demokratapárti szavazó inkább a republikánusok jelöltjére, John McCainre voksolna, amennyiben Barack Obama nyerné el a Demokrata Párt jelöltségét. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez fordított esetben is igaz lehet, azaz Obama hívei közül sokan nem ôt, hanem szintén McCaint támogatnák, vagy otthon maradnának. Mindezt azonban hibás magatartásnak nevezte, hangoztatva: saját és Barack Obama szavazóit jóval több közös törekvés köti össze, mint bármelyikük szavazótáborát John McCain híveivel. Ezzel összefüggésben elsô helyen az Egyesült Államokban szükséges változásokat említette. Egyben pedig arra figyelmeztetett: nem engedhetô meg, hogy további négy évig folytatódjon a Bush-politika, ami szavai szerint elkerülhetetlen lenne, ha John McCain aratna gyôzelmet.

Oszama bin Laden legújabb üzenetében az Izrael és szövetségesei elleni harc folytatását ígérte mindaddig, "amíg fel nem szabadul Palesztina".

Az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat vezetôje egy iszlamista honlapra pénteken feltett hangfelvételen, a zsidó állam megalapításának 60. évfordulójával kapcsolatban ezt mondta: "Folytatni fogjuk, ha Isten engedi, a harcot az izraeliek és szövetségeseik ellen (...) és nem adunk fel egyetlen hüvelyknyi földet sem Palesztinából, amíg egyetlen hithû muzulmán él a Földön".

Kijelentette, hogy a palesztin ügy a legfontosabb ok, amiért az al-Kaida háborút indított a Nyugat ellen, ez ösztönzi ôt magát is kezdettôl fogva harcában, s ez adott inspirációt a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli támadások 19 öngyilkos végrehajtójának is.

Mint mondta, az izraeli évfordulós ünnepségek nem csupán arra emlékeztetnek, hogy a zsidó állam 60 éves, hanem arra is, hogy 60 évvel ezelôtt nem létezett, és a palesztinoktól erôszakkal megkaparintott területen hozták létre. Kárhoztatta a nyugati médiát, amely szerinte éveken át áldozatoknak állította be az izraelieket, a szülôföldjükrôl elôzött palesztinokat pedig terroristáknak.

Gúny tárgyává tette a közel-keleti béketörekvéseket, mondván, hogy ezek már 60 éve zajlanak, mégsem sikerült elérni általuk, hogy létrejöjjön a palesztin állam. Azt mondta, nemzetközi békefenntartók Dél-Libanonba telepítése is azt bizonyítja, hogy a Nyugat Izraelt támogatja és védelmezi.

Az üzenet hitelességét egyelôre nem sikerült ellenôrizni, de egy olyan honlapon helyezték el, amelyet az al- Kaida rendszeresen használ, és a hang hasonlít arra, amely bin Laden korábban készült hangfelvételein hallható.

Elôzôleg a hatóságok már jelentôs helyreállítási munkálatokat végeztek a többször beomlott barlangban és péntekre virradó éjszaka többek között feltárták az elhunytak sírját. Ennek kapcsán a szakértôk felhívták a figyelmet arra, hogy az enyészô hullákból áradó gázok komolyan veszélyeztetik a még a barlangban lévôk egészségét.

Az exhumálásról a szektások tudtak, és a helyi illetékesek szerint nem fordítottak rá különösebb figyelmet.

2007 november elején a szekta Pjotr Kuznyecov, a mérnöki végzettségû szektaalapító vezetésével Nyikolszkoje falu mellett egy hegyoldalba hatalmas barlangot ásott, benne kúttal és egy közeli patakba vezetett illemhellyel, ellátta a barlangot hosszú idôre szóló tartalékokkal élelmiszerbôl és petróleumból, majd 35 fô - köztük négy gyerek - mint utóbb kiderült két macskával és egy papagájjal bevonult a föld alá. Miután az olvadás és a tavaszi esôzések nyomán a barlang többször beomlott, március 28-án elôjött az elsô hét nô, április 1- én további 14 személy, egy nappal késôbb pedig egy fehéroroszországi asszony két gyermekével.

Az akkori ismeretek szerint még 11 fô maradt a föld alatt, bár Vitalij Nyedogon, a szekta egyik vezetôje elôjövetele után nyomban elmondta, hogy két nô meghalt a barlangban, az egyik rákban, a másik a túlzásba vitt böjtölés nyomán.

Amikor fény derült rá, hogy a szektatagok egy barlangba vonultak, Kuznyecovot elmegyógyintézetbe vitték, és ott beszámíthatatlannak találták, de az elsô kibújó barlanglakók követelésére elengedték. Nem sokkal késôbb súlyos fejsérülésekkel kórházba kellett vinni, állítólag öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem látta jelét az általa jósolt világvégének.

Calin Popescu Tariceanu Nagyszebenben tartott pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette, az infrastruktúra fejlesztése kell legyen a kormány prioritása 2009-ben, mivel megfelelô infrastruktúra hiányában a gazdasági fejlôdés is stagnálhat.

A kormányfô rámutatott, újra kell gondolni a költségvetést, hogy nagyobb pénzösszegeket utaljanak ki az infrastruktúrára.

"2009-ben az infrastruktúrára kell helyezni a hangsúlyt, mivel megfelelô infrastruktúra hiányában a gazdasági fejlôdés is stagnálhat" - mondta a miniszterelnök.

Bejelentette, Románia 4 millió eurót kapott infrastruktúra fejlesztésre az Európai Uniótól. Rámutatott azonban, nem csak a közúti infrastruktúra problémáját, hanem a vasúti- és a folyami-tengeri közlekedés infrastruktúra- gondját is meg kell oldani, tehát az állami költségvetésbôl kell kiutalni a legtöbb pénzt.

Tariceanu elmondta, a kormány foglalkozik a Brassó- Nagyvárad autópálya és a IV. páneurópai folyosó megépítésével, melynek a Nagyszebent elkerülô terelôút is része lesz.

A kormányfô a nagyszebeni polgármesteri hivatalban jelentette ki ezeket, ahol aláírták a szerzôdést a terelôút megépítésére. A munkálatok júniusban kezdôdnek el, és a Max Boegel, Comtram és Geiger vállalatok társulásából létrejött cég végzi ezeket.

A szerzôdés szerint a terelôutat 18 hónap alatt kell megépíteni, a munkálatra 24 hónapos garanciát ad a cég.

A projekt értéke 49 millió euróra rúg, és az Európai Bizottság és a román kormány finanszírozza.

Németország támogatja Románia 2011-es csatlakozását a schengeni-övezethez, jelentette ki Cristian David belügyminiszter pénteken.

A Wolfgang Schauble német belügyminiszterrel folytatott pénteki megbeszélésen David Románia megvalósításairól beszélt a korrupcióellenes harc terén, illetve a korrupcióellenes stratégia konkrét eredményeirôl a helyi önkormányzatok szintjén.

A két tárcavezetô ugyanakkor a természeti katasztrófák következményeit kezelô regionális központ létesítésrôl tárgyalt, amelynek Románia, Bulgária és Görögország lenne a tagja.

"Tudatában kell legyünk annak, hogy nem politikai jellegû az a célkitûzés, hogy Románia 2011-ben csatlakozzék a schengeni övezethez. Emiatt felelôsséget kell vállalnunk a román állampolgárokkal és az unió állampolgáraival szemben, tekintve, hogy a csatlakozás nem csak a mi célkitûzésünk. Alaposan fel kell készülnünk az emigráció, a csempészet felszámolására. Ennek érdekében közvetlen kapcsolatban állunk a német szakemberekkel" - mondta David miniszter.

Hozzátette, a hatóságok felhasználják a németek tapasztalatát a határbiztonság biztosításában.

"Támogatni fogjuk Románia csatlakozását a schengeni övezethez. A csatlakozás feltételei a határ- biztonság biztosítása, és ennek érdekében együttmûködünk a román hatóságokkal" - jelentette ki Wolfgang Schauble.

Szombaton, május 17-én 10 órától Borbély László, az RMDSZ polgármesterjelöltje a kövesdombi piacon találkozik a marosvásárhelyiekkel. 13 órától Borbély László az RMDSZ megyei szervezetének 13-as körzetének képviselôivel találkozik a Kishegyszôlôi Május 1. utca 30. szám alatt, délután 2 órától pedig a Víkendtelepen beszélget a marosvásárhelyiekkel. Délután 6 órakor Haller József grafikai kiállítását nyitják meg a Bernády Házban. Az esemény házigazdája Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, az RMDSZ polgármesterjelöltje. Haller Józsefet Nagy Miklós Kund, a Bernády Alapítvány alelnöke méltatja. Este 7 órától Borbély László a Kultúrpalotában operettgálán, ezután fél nyolctól a várban a Múzsák éjszakája elnevezésû rendezvényen vesz részt.

Borbély László, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének javaslatára vasárnap önkéntes akciót szervezünk, amelynek célja a Liget kitakarítása.

"A Liget minden marosvásárhelyi számára érték. Nem nézhetjük tétlenül, hogy ilyen elhanyagolt állapotban van. Összefogással, önkéntes munkával kitakarítjuk, majd azt követôen együtt részt veszünk a Neoton koncertjént" - ezzel a felhívással fordul Borbély László minden marosvásárhelyihez.

A takarítóakció május 18-án, vasárnap délután 4 órától kezdôdik, a Neoton-koncert kezdési idôpontja 20 óra, helyszín a Liget.

Borbély László pénteken találkozott a Gecse utcai református parókián Lakatos Péter lelkésszel, az egyháztanácsosokkal és a hívekkel. Az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje hangsúlyozta, hogy az egyházak jelenléte a város életében nagyon fontos, hiszen városban a hitélet mindig is eleven volt.

"Az egyházak fontos szerepet töltenek be a hívô emberek életében, éppen ezért támogatnunk kell minden felekezetet. Fontos, hogy városunkban mindenki jól érezze magát. Külön kell arra is figyelni, hogy az egyházak érdekei is képviselve legyenek a polgármesteri hivatalban, éppen ezért polgármesterként alkalmazni fogok egyházi ügyekkel foglalkozó tanácsost is" - mondta Borbély László.

A beszélgetésen a hívôk elmondták, nagyon örülnek, hogy egyetlen magyar polgármesterjelöltként Borbély Lászlóval megoszthatják gondjaikat.

A polgármesterjelölt a következô idôszakban minden egyházi vezetôt meglátogat, hogy személyesen hallgassa meg a problémákat.

Borbély László csütörtökön egy lakossági fórumon kijelentette: Marosvásárhely többet érdemel egy olyan polgármesternél, aki az elmúlt években folyton konfliktusba keveredett az intézmények képviselôivel és a helyi tanács határozatait sem hajtotta végre, ahelyett, hogy európai uniós pénzeket pályázott volna meg.

"Egy-két tömbház felújítása kivételével az utóbbi 8 év alatt az összes lakásépítés Marosvásárhelyen kormányalapokból történt. Szintén kormánypénzekbôl készült el immár a negyedik sportcsarnok a Meggyesfalvi negyedben, elkezdték a mûjégpálya befedési munkálatait, szeptemberben pedig a Május 1. strandon indul egy olimpiai méretû fedett uszoda építése" - mondta Borbély László, aki szerint mostani ôrült iramú aszfaltozási kampány is egyike a jelenlegi polgármester szemfényvesztô akcióinak.

Az RMDSZ polgármesterjelöltje kijelentette: a város amiatt maradt le a terelôutak építésével, hogy a polgármesteri hivatal képtelen volt elkészíteni a terveket, az önkormányzat nem tudott sikeres pályázatokat összeállítani, a metropolitán övezet stratégiájának hiánya miatt a megyeszékhely jelentôs európai uniós alapoktól esik el. Szerinte Dorin Florea "csak azért sem" magatartása megfosztotta a várost a kerékpárutaktól is, ott is, ahol ez lehetséges volna. "S azt is nézzük meg: az elmúlt 8 évben ugyan hány nagybefektetô jött Marosvásárhelyre?" - tette fel a kérdést Borbély László, aki szerint eljött az ideje a váltásnak, hiszen "Marosvásárhelyen lehet jobb az élet, nemcsak magyaroknak, románoknak is".

A magyar líra három szatmári származású alkotója, Dsida Jenô halálának 70., Páskándi Géza születésének 75. valamint Szilágyi Domokos születésének 70. évfordulójára emlékezve Párhuzamos sajtóértekezlet címmel szervezett irodalmi tanácskozást és megemlékezés-sorozatot az EMKE és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör. A május 15-18. között kiváló irodalomtörténészek, írók, kritikusok, mûfordítók, szerkesztôk, színmûvészek, tanárok, lelkészek, diákok közremûködésével zajló változatos események vendéglátója Szatmárnémeti, Szatmárhegy, Nagysomkút, Batiz és a kárpátaljai Beregszász. Mellékletünkben a három lírikus verseibôl közlünk egyet-egyet.

Dsida Jenô

Elmentem otthonról

lidérc-szót hallgatni.

Elmentem otthonról

kalmárral alkudni.

Elmentem otthonról

idegen lyány után.

Elmentem otthonról

csütörtök délután.

Géplovon üldöztem

iramlós örömet.

Beértem s örömmel

éltem az örömet.

Kardokat csörtettem,

puskákat sütöttem,

lázadtam, tüzeltem,

vérben is fürödtem.

Csókoltam szájat és

csiklandtam tenyeret.

Kerestem virágot,

kerestem kenyeret.

Ittason csetlettem

imbolygó láng után -

Így telt el a hosszú

csütörtök délután.

Csütörtök éjjelre

csak hazanyitottam,

hogy melléd lopóddzam

szégyennel, titokban.

Koszorúd küszöbön...

- No mi az? No mi az?

Kezedet megfogom:

Hideg az, hideg az.

Fejed a párnáról

padlóig lebágyadt,

iszamos aludt vér

tócsázza az ágyat.

Gyilkos járt tenálad

elvoltom idején.

Mért nem is tértem meg

napszállat idején?

Verseim, verseim

elállnak meredten.

Elhagytam, s elhagyott,

akit én szerettem...

Négybevágott szívét

örökké foldozom.

Vérét a kezemen

örökké hordozom.

1932

Szilágyi Domokos

1

Játsszuk, ami nincs, de lehetne,

játsszuk, ami nincs, de szeretne

lenni. Esendô mimagunkat.

Társaink meg mikor unnak?

Játsszunk - nem gyermeki babra (=babrálás),

nem, nem megy a játék babra,

hogy megfôzve az ember megenné:

ó, építô, ne éhezz!

Az építés is véres.

Tanú rá Kômûves Kelemenné.

2

Játsszuk, ami nincs, ami volt,

játsszuk, ami nincs, ami lesz.

Poklot s mennyet, hol a holt

közel érzi magát földijeihez.

Földet, hol a menny s a pokol.

Játsszuk meg a Nap meg a Hold

ragyogását - játsszuk, ahol

játszanunk adatott.

Légy élô, a jövôt sose félô,

akár az idôt a halott.

3

Játsszunk, az idô amíg enged.

Játsszunk jámborka türelmet.

Játsszunk dugvást belenyugvást,

játsszunk, ha tudunk, ha tudunk, mást,

játsszunk e megunt

golyóbison éteri álmot,

örökös zeniten a megállott

Napot. Játsszunk, ha tudunk.

4

San Franciscót vagy Oslót,

Párizst, Stockholmot, szertefoszlott

- vagy eljövendô? - álmokat.

A játék kábít, álmot ad.

S reményt is "égiekkel játszót".

Olyat, hogy fejbúbunk se látszott

ki. Ó, omega s alfa.

És keresvén rokonait,

fölütheted Csokonait,

hol írva vagyon: vak és csalfa.

Páskándi Géza

Talpig fagyban a jegenyék

Kék kék kék

Szaladj kisfiam a tejért

Fehér fehér

A birsalmát várva várta

Szekrényünkön egy kosárka

Sárga sárga

Vágóhídon döng a bika

Pokoltüzes az orrlika

Zsíros-piros

Él pedig de mintha halna

Barna barna

Talán a fehérség szülte

A fekete csak átszûrte

Szürke-szürke

Ôszes ágon varjú-gerezd holló-szállat

Nagykendôje az anyámnak

Fehéreim koromlója

A szivárvány Koporsója

Bûn barnája vérem sója

Fekete

Kékségünkön átszáll

A pirosság nyila

Lila

Elmennék a kékkel

Sötétes fecskékkel

Fanyar-szájú nôkkel

Kardvonó felhôkkel

Vad-zöldet varázslok

Pirosat parázslok

Sárga epét hányok

Hívnak lila lányok

Jaj kit is segítsek

Kit is színesítsek

Kékítôt kékítsek

Barnát feketítsek

S milyen szín is vagyok

Hogyha kék-zöld vagyok

Szobámban megfagyok

Sárgítnak a nagyok

Elmennék elmennék

Szarvas-ûzô messze

Csöngettyû-fehérnek

Varjú-ház ereszre

Megállnék megállnék

A kékségek táján

S lennék pici rúzsfolt

Szûzmária száján

1907. május 7-én született Szabédi (Székely) László a Maros megyei Sáromberkén. Százegy esztendôvel ezelôtt. Nem évforduló az idei; talán ezzel magyarázható, hogy elmaradtak az emlékezô méltatások a lapokban, meg mindenütt. Hogy szó se esett róla ebben a jelenlegi nagy kampánycentrikus honi betûvetésben. A hagyományos Szabédi Napok azonban ezúttal is eszünkbe juttatják azt az erdélyi magyar írót, tudós professzort, aki élete föláldozásával vált halhatatlanná közel fél évszázaddal ezelôtt.

Fejet hajthatunk emléke elôtt olyképpen is, ha figyelmesen s el-elakadó lélegzettel, nem kevés ámulattal olvassuk azokat a megvilágító szavait, melyeket 1956 szeptemberében mondott el Kolozsvárt, a korabeli Kolozs Tartományi Pártbizottság által egybehívott tanácskozáson, a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók, irodalmi szerkesztôk, valamint a kommunista párt emberei: Miron Constantinescu, Fazakas János, Pavel Tugui, Vasile Vaida és Dumitru Nitov jelenlétében.

Az ôszinteség két napja címû, nemrég megjelent kötetben (kiadta a Polis, a Communitas Alapítvány támogatásával) most és itt kerültek elôször nyilvánosság elé a tanácskozás két napján (szeptember 29-én és 30-án) elhangzott felszólalások, beszédek - Benkô Levente sajtó alá rendezésében, terjedelmes bevezetô tanulmányával, jegyzeteivel.

Az erdélyi magyar értelmiség ’56-os hangulatának, szellemiségének hû tükre ez a súlyos dokumentum-összeállítás. Minden elismerést megérdemel Benkô Levente (munkatársaival, Papp Annamáriával és Nagy-Hintós Dianával együtt), hogy fáradságos munkával felkutatta és egybeszerkesztette az emlékezetes tanácskozás jegyzôkönyvi anyagát; hogy végre kötetben olvashatjuk ezeket a ma is sok tekintetben idôszerû szövegeket.

Harminchárom kolozsvári és marosvásárhelyi magyar író szólalt fel a tanácskozáson; mindjárt az elsô napon Szabédi László gondolatgazdag, élesen szókimondó beszédét hallgathatták végig a jelenlevôk, s bôven volt mit hallaniuk a hatalom embereinek: Szabédi nyíltan, bátran, keményen szólt a romániai magyarság legsúlyosabb gondjairól. El nem felejthetô közéleti megnyilatkozása volt ez a felszólalás. Bôséggel idézhetünk belôle figyelmeztetô passzusokat. Íme:

"Márpedig világos, hogy az anyanyelvem használatához való jog az anyanyelvemen kapott válaszhoz való jogot jelenti. Világos, hogy ami nekem jogom, az valakinek irántam való kötelessége. Törvényre van tehát szükség, mely elôírja, hogy pl. Kolozsvárt, és másutt is, ahol szükséges - olyan munkahelyekre, amelyeken a dolgozók feladata a felekkel való érintkezés -, csupán románul és magyarul is tudó személyeket lehet kinevezni. Ebbôl persze logikusan következik, hogy az államnak kötelessége módot adni arra, hogy a román anyanyelvû gyermekek megtanulhassák a magyar nyelvet, ennek pedig egyetlen módja a magyar nyelv bevezetése bizonyos román elôadási nyelvû iskolákban. Lehetetlen dolog a testvéri együttélést megkívánt minden erôfeszítést az egyik félre hárítani. Lehetetlen a két hivatalos nyelv demokratikus elve helyett a két anyanyelv magyarokat sújtó, hazug, sivár, antidemokratikus elvét hirdetni."

És a továbbiakban: "Tudom, hogy Kolozsvár román lakosai között sok az olyan Bukovinából, Moldvából, Munténiából, Olténiából stb. idetelepített román, aki egyrészt megszokta a színromán környezetet, s akinek másrészt soha senki nem magyarázta meg, hogy Erdélybe jôve, ôsi magyar lakosság közé, magyar történelmi környezetbe jön, olyan országrészbe, ahol a magyar nem vendég, hanem gazdatárs, ahol a múltban is volt és a jövôben is lesz magyar szív és szó. E magyarázat elmaradása súlyos mulasztás, melyet azonban én, magyar értelmiségi csak megállapítani tudok, orvosolni nem. Viszont a népem joga mellett való kiállást nem halaszthatom arra az idôre, amikor ez a mulasztás orvoslódni fog."

Végül - még csak ennyit: "Ezért én antidemokratikusnak, politikailag elhibázottnak és végeredményében nem csak a magyar, hanem a román nemzeti érdekeket is veszélyeztetônek ítélek minden olyan törekvést, mely egyrészt egyenlôségi jelet tesz állami és román közé, másrészt ellentmondást lát és láttat állami és magyar között, és a nemzeti kultúra bizonyos területeirôl azzal az érveléssel akarja számûzni a magyar nyelvet, hogy az »nem az állam nyelve«."

Tiszta beszéd ez - nehéz idôkben, kisebbségi sorsban. Szabédi szókimondó hangvételével többé-kevésbé egybecsengô érvelés jutott kifejezésre a tanácskozáson felszólaló írók döntô többségének mondandójában, így például Csehi Gyula, Horváth István, Földes László, Sütô András, Kacsó Sándor, Fodor Sándor, Panek Zoltán, Székely János, Nagy Olga, Gálfalvi Zsolt, Balogh Edgár részérôl. 1956 kora ôszén ezek a megnyilatkozások az erdélyi magyar értelmiség szívébôl fakadó szavakkal tárták fel sokasodó panaszainkat. Jórészt máig ívelô érvénnyel…

Szabédon, a fölnevelô, választott írói nevével is magához ölelt mezôségi székely faluban erre a Szabédi Lászlóra emlékezünk ma tisztelgô fôhajtással - szívvel és szóval.

Nagy Pál

Parti Nagy Lajos Marosvásárhelyen

Parti Nagy Lajost látta vendégül az elmúlt napokban a Marosvásárhelyi Színházmûvészeti Egyetem, amely kedd délután nyilvános beszélgetést szervezett a szerzôvel. Az egyetem harmadik emeleti tízes termében gyûltek össze diákok és tanárok, az illusztris vendéggel Kovács András Ferenc beszélgetett - utazásról, költészetrôl, prózáról, alkotásról és nem utolsósorban színházról. A beszélgetésbôl idézünk, ha nem is szöveg-, de mondandóhûen a továbbiakban.

- Írtam egy novellát egy házaspárról, akik strand-szakkritikával foglalkoztak: azzal töltötték az életüket, hogy a világ fövenyes strandjait járták és írtak róluk. Ezt én is el tudnám magamnak képzelni. Tulajdonképpen akkor érzem magam a legjobban, ha utazom az autóban és elfelejtem, hogy hova. Igazából Rómába és New Yorkba vágyom, de nem turistaként, hanem hosszabb idôre. - A világjárás másik formája ugyanakkor a színház is lehet - fûzte hozzá KAF. - Van ebben egy alapvetô nyughatatlanság. Nagyon rövid az élet ahhoz, hogy például az irodalomban mindent megtapasztaljon, elolvasson, újraolvasson az ember. És amikor erre rájön, akkor vagy hagyja magát elcsábítani, vagy csak egy dologra koncentrál. Vannak monogámiás írók, költôk, és igazuk van. Én nem vagyok ilyen, és igazam van. Tudatos döntés volt, amikor elkezdtem prózát írni. Van, aki megmarad a költészetben és ott próbál mindenféle alakot magára ölteni. Engem izgatott, hogy mire megy az ember ezekkel a reflexekkel odakint, a prózában. És aztán a színház is megérkezett. A hangjátékká alakítás, majd a dráma. Az Ibusár 15 bemutatót ért meg. Erdélyben kettô volt, mindkettôt Kövesdy István rendezte. - Az elsô színházi élmény? 1961-ben egy bokszmeccs, ami meg is határozta a színházhoz való viszonyomat. Alkatilag nem vagyok drámaíró. Nekem a mondat van. Inkább erre jár az agyam, nem izgatott nagyon a színház. De vannak kellemes munkafolyamatok is. A Mauzóleumot például hatvanszor megnéztem, olyan volt a szerzô-elôadás- munkafolyamat viszony. Ami a rendezô vagy a dramaturg szöveghúzásait illeti: mindenki azt húz, amit akar, extrém eseteket kivéve. Az nem jó, ha mondatokat írnak bele a szövegbe, mert azt én tudom, hogy hogyan kell szóljon a mondat.

Miért lenne számomra életveszélyes a színház? Mert borzasztóan lusta ember vagyok, aki ezt kétségbeesett szorgalommal igyekszik elfedni. A színház pedig megadja ennek az illúzióját, holott ott csak a létezés van. Attól féltem, hogy ha ebbe behúzódom, akkor már nem tudok kijönni onnan. Ott ülök, eljátszom, hogy dolgozom, büfézgetek hajnalig... De hol lesz majd a mû? Láttam már díszlettervezôt, akinek elment a képzômûvészeti pályája, mert megszerette a színházat.

Két dologra nincs idôm: olvasni és színházba járni. Vagy írok, vagy olvasok, bármilyen csúnyán is hangzik ez így. Ha van idôm olvasni, boldogan szétolvasom magam két napig. És hogy melyik átírásomat szeretném egy jó vásárhelyi színház színpadán látni? A Caragialét. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mûködik egy olyan térben, ahol mindenki ismeri a másik nyelvet is és többet tud a Caragiale-jelenségrôl, mint én - hallottuk Parti Nagy Lajostól a délutánon, ahol szó esett még a különbözô prózai mûvek születésérôl, a munkafolyamatokról, dramatizálásokról, új és régi darabokról, átírásokról és fordításokról, az esetleges prózaíró- drámaíró ellentétekrôl, monodrámáról, mûnemhatásokról. És persze, ezúttal sem hiányzott a sztorizgatás, amelynek (is) köszönhetôen az est olyan lett, amilyennek KAF szánta: oldott, poénokkal tûzdelt, minôségi dumaparti - mindenrôl és bármirôl.

Nagy Botond

Parti Nagy Lajos

A bánatot, mit tán ma érez,

mint brummogó, halk ôszi hangot,

idomítgassa a kezéhez,

gyúrjon belôle kis harangot,

csigát, lovat, s ne kérje számon,

a búanyag rém furcsa jószág,

egy formátlan szomorúságon

cseppet sem segít a valóság.

De hogyha átöleli szépen,

megdédelgeti az ölében,

s csinál a búból búbabát,

tükörbe néz a hülye bánat,

s mert a bánat egy hiú állat,

elvigyorogja tán magát.

Igen, mint megszokhattuk, magával ragadó, élvezetes show, üdítôen szórakoztató egyszemélyes produkció volt az, aminek múlt szombaton a zsúfolásig telt Bernády Házban örülhetett a marosvásárhelyi közönség. A tévében is rendszeresen szereplô író hozta önmagát, találkozója ezúttal sem okozott csalódást. Legfennebb azoknak, akik nem Borbély László polgármesterjelöltnek szurkolnak. Vagy esetleg nem szeretnek minket, magyarokat. Mert ahogyan a tudósításokból már értesülhettek olvasóink, a bukaresti vendég egyértelmûen kiállt Borbély mellett. Európai politikusnak látja, olyannak, akibôl mindössze öt-hat lehet az országban, s megválasztása esély lenne városunknak, hiszen polgármesterként ô volna az, aki valóban bevihetné Marosvásárhelyt Európába, elvégre kevesen vannak olyanok mifelénk, akik elôtt Bukarestben és Brüsszelben is megnyílnak az ajtók.

Mircea Dinescu szókimondóan, szenvedélyesen, ironikusan beszélt, olykor enyhe túlzásoktól se rettent vissza, nem kímélt senkit és semmit, ha úgy adódott csapongó politikai "helyzetjelentései", elemzô fejtegetései során. Érdemes érintenünk egyik- másik gondolatát. Szó esett például a boráról, amely körül sok mendemonda röppent fel a médiában. Tény viszont, hogy büszke rá, elvégre a minap még Iliescu is kijelentette, hogy szebbnek, jobbnak érezte magát, miután felhajtott pár pohárral belôle. Elkészítésének titkába nem avatta be a jelenlevôket, annyit azonban elárult, hogy ott, lenn a Duna-parton a nemes szôlô meghonosítása a lényeg. Az ilyesmire az Európai Unió is szívesen ad pénzt, méghozzá eurót, meg kell próbálni. Ô száz hektáron szándékszik felújíttatni a szôlôst, egy nyolctagú osztrák csapattal dolgoztatja meg a területet. Igazi osztrák pontossággal, lelkiismeretességgel végzik a munkájukat. Noha kiderült, hogy az Ausztriából érkezettek közül négyen magyarok, ketten csehek, ketten odatelepült törökök és csak a csoportvezetô osztrák. De ez nem változtat a dolgokon. Egyébként a híres Maglavit közelében fedezte fel a számára kedvezô helyet, az elhagyott, régi mezôgazdasági kikötôt, ahol 1880 és a II. világháború között élénk export-import tevékenység zajlott, 140 cég gabonával kereskedett. A kiszemelt épület késôbb, a kommunizmus idején határôrök székhelye lett, azoké a határôröké, akik egyedüliként a világon nem kifelé fordították a fegyvereiket, nehogy bejöjjön az ellenség, hanem befelé, nehogy kimenjenek az itthoniak. A változások után végül a határôrök mentek ki az épületbôl, Dinescu kulturális alapítványt, alkotótábort mûködtet most ott. Más hazai kuriózumot is említett Maglavit kapcsán. Csodatevô helyként híresült el, Petrache Lupu pásztor, amint elmesélte, ott találkozott Istennel. Ebben is egyedi ez az ország. Mindenütt másutt, ahol hasonló csoda történt, a Szûzanyával, esetleg Krisztussal találkoztak a földiek, Romániába maga az Atyaisten jött el, mondta csodálkozva a költô. Aki különben semmin se csodálkozik. Se azon, hogy itt nem 1989 elôtt, hanem azután lettek antikommunisták, s nem is akármilyen, hanem hivatásos státusban, se azon, hogy azok adták el az országot a nemzetközi tôkének, akiknek fô szlogenje a "nem adjuk el az országot!" volt, sôt, még azon se, hogy a szekusdossziékat vizsgáló tanács nem jut hozzá a szekusdossziékhoz, egyesek kivettek, eladtak azokból dokumentumokat, és azon se, hogy errefelé vaddisznók a bírák, profi szekusok a SRI-sek és így tovább. Ne részletezzük, hiszen nyíltan politizált, önérzetesen, meggyôzôdéssel kampányolt. Reméljük, bejön a jóslata.

A találkozóra különben egy magyarul megjelent könyve adott alkalmat. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó jóvoltából olvashatjuk Dinescu sajtóban közreadott pamfletjeinek reprezentatív válogatását. Már a második olyan kötet, amelyet a csíkiak adnak közre Váli Éva tolmácsolásában. A Szegek, ebek és szúró darazsak címû kötetet megelôzôen az elmúlt idôszakban három verseskönyve jelent meg Magyarországon, mondta a vendég. 89- ig románul nyolc verskötetét adták ki, 89 után már ritkábban írt verset. Magával ragadta a közélet, a politika. Úgy érezte, hogy a gúnyirat inkább kell az embereknek, és hatásosabb is, egyfajta politikai fegyver. Akár harakiri jellege is lehet. Persze nehezebb is átültetni más nyelvre, annyira kötôdik a helyi, nyelvi sajátosságokhoz. Egy legfrissebbet a bukaresti Cotidianul címû napilapból fel is olvasott. Az alábbiakban ezt közöljük magyar fordításban.

N.M.K.

Mircea Dinescu

Épp azokban a napokban, amikor a birkanyírás és a bárányok elválasztása zajlott, Isten kirántotta a cuclit Gigi Becali pofázmányából, és nullásra nyírta. Ezen égi csapás indoklását az OTV-n hallottam, ahol a Steaua bácsa, megbántódva amiatt, hogy a Szentlélek már nem szolgálta ki mint rendesen a pult alól, kinyilatkozta: Isten is bozgor.

Álarcos magyarok egy csoportja, Attila nemzetségébôl származó ügyészfalka kíséretében Kolozsváron rárontott ôkegyessége szárnyas küldötteire, megtépázva tollazatukat, kibányászva csomagtartójukból euróval tömött táskájukat. Hallom, hogy a templomalapító Gigi Becali a Felek dombján templomkaréjt akart emeltetni s e keresztényi munkálatok érdekében kajtattak arra kedvezô telek után. Uszályhordozói azonban összetévesztették a szóban forgó területet a futballpályával, így történhetett, hogy esteledvén, a DNA ördögei belógatták farkukat az érintetlen szenteltvízbe, amivel Gigi úr folyton folyvást gargarizál.

Csak így magyarázható, hogyan zsugorodhatott ennyire össze fesztelen nemtörôdömsége, amellyel korábban élô tévéadásban is elismerte futballügyi mesterkedéseit.

Fordította: Nagy Miklós Kund

Ha meg tudott volna küzdeni súlyosbodó betegségével, akkor vasárnap, május 18-án lenne nyolcvanesztendôs Domokos Géza, a romániai magyarság egyik kimagasló személyisége. Sajnos, a tavaly bekövetkezett halála miatt Bukarestbôl, Marosvásárhelyrôl, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyrôl érkezett tisztelôi, barátai tegnap délben már csak bronz emlékplakettjét, Hunyadi László szobrászmûvész alkotását tudták leleplezni a csíkszeredai Kriterion Ház falán.

Domokos Géza 1961 és ’65 között az Irodalmi Könyvkiadó fôszerkesztôjeként, majd igazgató-helyetteseként tevékenykedett, 1965 után az Elôre hétvégi mellékletét szerkesztette, amely a korabeli romániai társadalmi nyitásnak ebben az idôszakában igazi irodalompolitikai fórummá vált. Mindezek azonban csupán az elôtanulmányokat jelentették ahhoz a nagyszerû és maradandó munkához, amely a Kriterion Kiadó 1970-es létrehozását és két évtizeden át tartó irányítását jelentette. Domokos Géza széles látókörû, rugalmas vezetése alatt a Kriterion Könyvkiadó valóban a romániai magyar mûvelôdési életnek, az új erdélyi szépíró-, mûvész- és társadalomkutató nemzedékeknek az igazi fellegvárává vált és talán még ma sincs egyetlen olyan romániai magyar család, amelynek lakásában ne lenne tartalmilag igen gazdag, formájában, megjelenésében szépen megmunkált irodalmi, történelmi, zenei, néprajzi és más témájú Kriterion-könyv. Ô kezdeményezte és a korabeli politikai támadásoktól védte-óvta azokat a szárhegyi írótalálkozókat, amelyekrôl éppen ezekben a napokban jelent meg dokumentumkötet és amelyek többek között a román és magyar értelmiség egymáshoz közeledését, egymás megismerését szolgálták. Az 1989-es decemberi fordulat után közvetlen irányításával jött létre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely a kialakuló, új romániai demokráciában a parlamenti és európai integrációs utat látta járhatónak a hazai magyarság jogérvényesítésében. 1993-ban vonult vissza a politikai pályáról és hátralevô éveit emlékköteteinek a megírására, illetve a Kriterion Alapítvány létrehozására és mûködtetésére fordította. Esély címmel három kötetet írt az RMDSZ- évekrôl, az Igevárban a Kriterion történetét foglalta össze, az Éveim, útjaim, arcaim címû könyvében pedig saját életútjára tekintett vissza, a legnemesebb erdélyi memoárírás szellemében igazi kordokumentumot állítva össze. A Kriterion Alapítvány keretében Domokos Géza nevéhez fûzôdik többek között a kimagasló erdélyi szellemi- alkotói tevékenységeket elismerô-jutalmazó Kriterion Koszorú létrehozása, amelyet az idén már tizennegyedszer adnak át.

Egész élete közösségének szolgálatában telt el, nem a máról holnapra élô felszíni siker, hanem a maradandó értékközpontúság jelentette munkásságának vezérfonalát. Alighanem az országnak nincsen olyan magyarlakta települése, ahol ne ismernék Domokos Géza nevét és a romániai nemzetiségek, a romániai román értelmiség is megôrzendô értéknek tekinti, nyitott, európai, emberközpontú gondolkodásmódját. Kétségtelen, pénteken Csíkszeredában, a romániai magyarság egyik fô emberére emlékeztek.

Székedi Ferenc

Egész évadra való elôadást láthatott a brassói magyar közönség az elmúlt tíz napon a IV. Interetnikai Színházi Fesztiválon, amely a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Örkény István Macskajáték címû elôadásával zárult.

A tíznapos rendezvényen kilenc, állami vagy helyi önkormányzati finanszírozású romániai magyar színház vett részt: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, az Aradi Kamaraszínház és a temesvári Csiky Gergely Színház - tájékoztatta az MTI-t Zsehránszky István, a kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának munkatársa, a fesztivál projektmenedzsere.

A fesztiválon romániai német társulatok is részt vettek - a Temesvári Állami Német Színház és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Német Tagozata -, valamint a Bukarestben mûködô Állami Zsidó Színház. Két elôadással lépett színpadra a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Magyar Tagozata.

A projektmenedzser megállapította: az Interetnikai Színházi Fesztivál célja, hogy bemutassák, mire képesek a kisebbségek hivatásos színházai. Az elsô fesztivál 2002-ben Bukarestben, a második 2004-ben Temesváron, a harmadik 2006-ban Marosvásárhelyen zajlott.

"Minden alkalommal több nemzetiség által lakott nagyváro-sokat kerestünk fel - mondta a szervezô -, most azért választottuk Brassót, mert itt jelentôs magyar és német közösség él, de egyiknek sincs színháza".

Új könyv

"Csak egy szabályunk van: igazat kell írni!"... Kellett némi szakmai elfogultság, irányultság ahhoz, hogy a recenzens éppen ezt a gondolatot emelje ki Kozma Dezsô legfrissebb kötetébôl*, elvégre a kiadványban olvasóközelbe hozott közel félszáz szerzô és életmûve még bôven kínál fontos, magvas idéznivalókat, mégis úgy vélem, az irodalomtörténész egyetértôen rábólintana erre a választásra, mert Petelei István, akinek a publicisztikája kapcsán merült fel ez az imperatívusz, a kolozsvári professzor kedvelt írói közé tartozik. Majdnem négy évtizede megjelentetett elsô kismonográfiáját is az ô munkásságának szentelte. A mostani különben már a huszadik könyve, ami ismételten azt is tanúsítja, hogy nem csak egyetemi tanárként, irodalomkutatóként dolgozott, dolgozik fáradhatatlanul, elmélyült irodalomtörténészi tevékenységének eredményeit folyamatosan írt, szerkesztett kötetekben is közre kívánja adni, ily módon is gazdagítva a literatúrában tájékozott olvasók táborát. Amire napjainkban ugyanvalóst szükség van, hiszen mindegyre döbbenten tapasztalhatjuk, mennyire hiányos lett a tömegek humán mûveltsége. Ezt Kozma Dezsô is látja, érzékeli, ezzel is magyarázható, hogy az említett elfoglaltságai mellett miért szán idôt, energiát arra is, hogy eligazító írásaival jelen legyen a folyóiratokban, a napi sajtóban is. A jelenlegi kiadványban éppen ezekbôl a publikációiból kapunk válogatást.

Idôben, /szellemi/ térben is nagy pászmát ölel át, a zsoltáros Szenczi Molnár Alberttôl az utánozhatatlan Tamási Áronig, az úttörô Baróti Szabó Dávidtól a mai könyvszerzôkig. A könnyebb tájékozódás kedvéért tematikailag, idôrendben, mûfajilag, területileg csoportosítja írásait, hol egy-egy kiemelkedô egyéniség, hol egy jellegzetes korszak, netalán egy meghatározó jelentôségû város vagy alkotói, mûvészeti ágazat köré építve a könyv fejezeteit. Példaként említhetnôk a Madách Imrének, az Adynak, Krúdynak, illetve a Nagyváradnak, Kolozsvárnak, más megközelítésben az irodalom és a hírlapírás kapcsolatának, a színháznak, mûfordításnak szentelt oldalakat. És persze, lokálpatriótaként elégtétellel fedezhetjük fel a marosvásárhelyi vonatkozásokat is. Gondoljunk a már említett Petelei Istvánra, Tolnai Lajosra, a Madách-féle Tragédia Harag György rendezte vásárhelyi változatára, amellyel Kovács Levente kötetnyi terjedelemben foglalkozott, a legendás marosvásárhelyi Székely Színházra, Nagy Pál Forgatagos idôkben címû tanulságos gyûjteményére. Mindezek a szerzô preferenciáiról, úgymond szakterületeirôl is vallanak, és mindahány valóban kiemelt figyelmet érdemlô alkotói, szellemi szféra. A nagyváradi Europrint jól tette, hogy vállalta a kötet kiadását. Kozma Dezsô idézi benne Petelei maga tervezte síremlékének feliratát is a marosvásárhelyi református temetôbôl: "Lelje fel ott túl mindazt a szépet és jót, amirôl itt életében álmodott." Szépet, jót, épületest, hasznosat ebben a kiadványban is gazdagon találhatunk. Még hosszú ideig szükségünk lesz ilyesmire.

N.M.K.

*Kozma Dezsô: Írók, költôk, mûvek. Europrint, Nagyvárad, 2007

A Romániai Magyar Könyves Céh évente négy új katalógussal csábítaná olvasóit a könyv világába. A könyvszemle tízezres példányszámban jelenik meg, ismertetve az erdélyi kiadók érdekesebb könyveit. A friss munkákról folyamatosan tudósítanak - ígéri a népszerûsítô kiadvány, az Erdélyi Könyvkeresô idei elsô száma. A könyves céhnek a felsorolás szerint 24 tagja van, ebben a számban közülük nyolcnak az ajánlatából válogathat az érdeklôdô (Erdélyi Gondolat, Koinónia, Komp-Press, Kriterion, Mentor, Pallas-Akadémia, Polis, Pro-Print). A könyvek a megadott postai és e-mail címeken megrendelhetôk. A céh székhelye Marosvásárhelyen a Juharos-Paltinis utca 4. szám alatt található, telefonszáma 0265-256-975, e-mail: rmkceh@yahoo.com.

b.d.

Kitekintô

Telt házat vonzott Esterházy Péter Kossuth- díjas író szerda este a cseh fôvárosban, ahol a Prágai Magyar Kulturális Központ vendége volt abból az alkalomból, hogy a Mladá Fronta Kiadó cseh nyelven megjelentette a Kis magyar pornográfia címû könyvét.

A világhírû magyar íróval Jan Rejzek cseh publicista folytatott mintegy kétórás érdekes beszélgetést, majd Esterházy Péter a nagyszámú érdeklôdô néhány kérdésére is válaszolt. Az est folyamán az író nemcsak könyveirôl, munkastílusáról, családjáról osztotta meg nézeteit a közönséggel, hanem szóba kerültek más témák is, köztük a Kádár-rendszer kiadói politikája, a szamizdat, a diktatúra kérdései is. A csehországi magyarokon kívül az érdeklôdôk között szép számmal voltak csehek is, akik tolmácsolás útján követték a beszélgetést, s az íróhoz intézett kérdéseket is ôk fogalmazták meg.

Esterházy Pétert a Prágai Magyar Kulturális Központ és a német Goethe Intézet közösen hívta meg a cseh fôvárosba. A Goethe Intézetben csütörtök este felolvasást tartottak az író Harmonia caelestis címû könyvének német kiadásából, majd találkozás volt az olvasókkal és a cseh értelmiségiekkel. Erre a rendezvényre egy, a közép-európai gondolkodással foglalkozó nemzetközi konferencia keretében került sor. A Kis magyar pornográfia címû kötet a XIV. Prágai Nemzetközi Könyvvásárra - amely idôben egybeesett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivállal - jelent meg a Mladá Fronta Kiadónál Anna Rosová fordításában. Anna Rosová már évek óta a magyar irodalom legjobb cseh tolmácsolói és népszerûsítôi közé tartozik.

Esterházy Péternek nem ez az elsô könyve cseh nyelven. A 90-es években megjelent a Hrabal könyve Milan Navrátil fordításában, A szív segédigéi címû kötetet pedig Dana Gálová ültette cseh nyelvre, hasonlóképpen a Falra hányt borsó címû esszékötethez.

A magyar írók és az irodalom rendszeres vendégek a prágai magyar kulturális intézetben. A jövô heti irodalmi est vendége Grendel Lajos, szlovákiai magyar író, akivel Karol Wlachovsky szlovák irodalomtörténész, a magyar irodalom kiváló ismerôje fog beszélgetni.

Závada Pál negyedik regénye, az Idegen testünk XX. századi történelmi regény: noha cselekménye 1940-ben játszódik, hôseinek sorsát az 1920- as, 1930-as évektol a második világháború utáni idôkig követhetjük végig. Errôl a Kossuth-díjas író beszélt az MTI-nek új kötete megjelenése alkalmából.

Az Idegen testünk hôsnôje, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai 1940 szeptemberének egy éjszakáján összegyûlnek, beszélgetnek, vitatkoznak. Noha sok szállal kötôdnek egymáshoz, származásuk, nézeteik, gondolkodásuk különbözik. Túl azon, hogy végsô soron szeretik egymást, két aktuális esemény tartja ôket izgalomban: a második bécsi döntés és a második zsidótörvény. A társaság egyik tagja maga is részt vett a bécsi döntés tetô alá hozásában, míg a másik újságíróként tudósított róla, a harmadiknak a fajvédô politikában, a negyediknek az üldözöttek mentésében lesz szerepe - összegezte a történet kiindulópontját Závada Pál.

Az író elmondta, hogy a "mindentudó narrátorok" által az olvasó a jövôbe is bekukkanthat: mi történik hôseinkkel a második világháború után, hogy csap le a társaság néhány tagjára az új önkény - már törvénytelen perekben ugyan, de mint valóban ásatag és kártékony fajvédô eszmék képviselôire - fogalmazott az író.

Závada Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a regényben a nézôpont folyton változik, "a kamera szüntelenül mozog": az egyik elbeszélô a másiknak adja át a szót, és ugyanígy váltják egymást a többes szám elsô személyû narrátorok "kórusai" is.

A regény címét illetôen történelmünknek olyan nemzet-testrészérôl beszélt, mint a magyar zsidóság, amelyet hazája minôsített idegenné, leszakítandóvá és elpusztítandóvá. De - mint rámutatott - gondolni lehet az alig visszacsatolt, majd újra leválasztott országdarabokra vagy a háború után kitelepített magyarországi németekre is.

Megjegyezte, hogy az elsôdleges írói ambíciója mégiscsak az, hogy a kíváncsi és jó ízlésû olvasók számára kínáljon méltó és letehetetlen olvasmányt.

Kérdésre válaszolva rámutatott, hogy az Idegen testünk önálló regény, mégis sok szállal köthetô korábbi munkáihoz, különösen A fényképész utókorához. Példaként említette, hogy az egyik alak utóbbi könyvébôl "sétál át", a hôsnô pedig az elôzô munkájában epizódfigura volt. A regény számos problémája már a Jadviga párnája címû könyvétôl kezdve foglalkoztatja a szerzôt, aki szerint ez az, ami a saját írói stíluson túl egybefogja az életmû egyes darabjait.

Závada Pál 1954-ben született Tótkomlóson. Kulákprés címmel 1986-ban jelent meg a Tótkomlós 1945 és 1956 közötti korszakát feldolgozó család- és falutörténeti szociográfiája. Késôbb szakított a szociológiával is, és a rendszerváltáskor a Holmi irodalmi folyóirat szerkesztôje lett. 1997-ben jelent meg nagy sikerû, Jadviga párnája címû napló- és családregénye, amely 1998-ban az év könyve lett. A kötet azóta több mint 10 kiadást megért, s elkészült a számos fesztiválsikert aratott filmváltozat is.

2002-ben jelent meg Milota címû regénye, amely elnyerte a Szlovén Íróegyesület Vilenica kristálya elnevezésû díját. A fényképész utókora címû könyvét 2004-ben adták ki. Munkásságát 1998-ban József Attila-díjjal, 2000-ben Márai Sándor-díjjal, 2005-ben Kossuth- díjjal ismerték el.

Idôjelek Marosvásárhelyen

1970 tavaszán a napokig tartó esôzés nyomán a patakok és a folyók medre telítôdött. A Katasztrófavédelem Megyei Parancsnoksága árvízveszélyt jelzett a Maros-, a Nyárád- és a Küküllô-parti településeken. Akkor még senki sem gondolta, hogy ez az ár minden eddigit felülmúl.

Az esôzés következtében a Kelemen- és a Görgényi-havasok hórétegének hirtelen elolvadása növelte a katasztrófaveszélyt Marosvásárhelyen is. 1970. május 13-án késô délután több helyen ideiglenes gátak építésével megpróbálták a Marost a medrébe szorítani. Ezt tették a bútorgyár dolgozói, akik a Víkendtelep vasúti átjárójánál megmagasították a töltést. Este 9 óra tájban érezhetôen megnôtt a Maros vízszintje és a város több pontján kilépett a medrébôl. A veszélyt az is növelte, hogy a kanálisokon át a víztömeg elöntötte a város alacsonyan fekvô területeit, és számos lakóházba is behatolt. A legnagyobb veszély a Maros-hídon túli részt és a Kárpátok sétányt fenyegette. Számosan értékeiket hátrahagyva menekültek a földszinti lakásokból a házak padlásaira, a tömbházak emeleteire és onnan nézhették, hogy miként sodorja el az ár az autókat, más jármûveket, a leomlott épületek gerendáit.

A Kárpátok sétányon egy fiatalokból álló csoport Konovaloff Iván vezetésével csónakokkal sietett a bajbajutottak kiszabadítására.

A Maros-hídon túli részen a katonaság vett részt a kétéltû jármûvekkel a mentési munkálatokban. Sokan nekik köszönhették életben maradásukat… A mentésben részt vevô egyik kétéltû hajtómûve felmondta a szolgálatot, s az ár így azt elsodorta s végzett öt kiskatonával.

Az egykori tüzérlaktanya bejáratánál 1990- tôl márványtábla emlékeztet az 1970. május 13-án történt katasztrófára. A táblát eredetileg 1970-ben a régi Maros-híd melletti tornyos közüzemi épületen helyezték el, szövege a következô:

Glorie eterna ostasilor eroi:

DAVID I. RUSU plutonier adjutant

LAZAR I. BLEJNARI sergent major

IONEL S. GIURCHI sergent major

IOAN P. ROMAN sergent major

MIRCEA L. ROBU sergent major

Cazuti la datorie în ziua de 13. V. 1970

pentru salvarea de vieti omenesti

de la primejdia valurilor furioase ale

Muresului revarsat.

Vesnica recunostinta din partea

cetatenilor din Municipiul Târgu Mures.

A kiskatonák emlékét ma utcanevek is ôrzik a remeteszegi városrészen.

Fodor Sándor (S.)

Hetvenegy évvel a Hindenburg katasztrófája után újra üzembe állítanak egy Zeppelint Amerikában. A német Zeppelin-Luftschifftechnik (ZLT) eladta a negyedik darabot a klasszikus Zeppelin modernizált, NT (Neue Technologie) jelzésû változatából. A vevô az amerikai Airship Ventures. "Európa és Ázsia után Észak-Amerika egén is megjelenik az új Zeppelin" - mondta Thomas Brandt, a friedrichshafeni cég vezetôje. A gépet San Franciscóban használják majd, turisták fognak utazni rajta városnézô túrákon, bevetik reklámkampányokban és tudományos célú repüléseket is végrehajtanak vele.

Az új modell a magyar Schwarz Dávid terveit felhasználó Ferdinand Zeppelin munkáján alapul. A német gróf építette az elsô hidrogéngázzal töltött, merev testû, kormányozható léghajót. Az új mûfajt a múlt század húszas éveinek végén vezették be a polgári repülésben. A Frankfurt és a New Yersey állambeli Lakehurst közti transzatlanti járaton közlekedô Hindenburg 1937. május 3-án zuhant le Boston mellett. Harmincöten haltak meg a szerencsétlenségben, a Zeppelineket pedig kivonták a forgalomból.

A legenda a kilencvenes években támadt fel. A korábbiaknál biztonságosabb NT modell 75 méter hosszú, 12 személyes, óránkénti 125 kilométeres sebességre képes és 900 kilométert tud megtenni egyhuzamban. Az elsôt 2001-ben állították üzembe Németországban, azóta már több tízezren utaztak rajta.

A Moldvai magyarok címû cikksorozatot egy 170 éves pesti forráskiadvány alapján állítottuk össze. Nem szeretnénk azonban, hogy valaki megvádoljon, miszerint olyan szerzô beszámolójából idéztünk, aki életében egyszer barangolta be a Keleti- Kárpátokon túli tájakat. Most éppen ezért a régi latin böl-cseletet követve (Audiatur et altera pars = Halljuk a másikat is, az ellenvéleményt) az elkövetkezôkben a bujdosó fejedelemként ismert Dimitrie Cantemir meglátásaira hivatkozunk. Akit Cselényi Béla a Moldva leírása címû könyv elôszavában valóságkutató humanista tudósként és hazája sorsáért aggódó céltudatos államférfiként jellemez. A széles körû mûveltséggel rendelkezô uralkodó korábban Descriptio Moldaviae címmel Bukarestben 1872-ben kiadott mûvében egy olyan mondat is szerepel, mely felett nem tudunk szemlesütve elsiklani. Ahol ugyanis Moldva többi lakosairól tett említést - egyebek között - így fogalmazott: "Az oroszok és a magyarok Moldvában örökös szolgaságra vannak kárhoztatva." E szavak súlyosságát aligha enyhíti annak elismerése, hogy a térségben a moldovaiak mellett görögök, albánok, bolgárok, szerbek, németek, örmények, lengyelek, kozákok, törökök, zsidók és cigányok is éltek. "Azok, akiket Lengyelországból hoztak Moldva közepére, hosszú idô múltán elfeledték hazájuk nyelvét, és a moldvait sajátították el, akik pedig Lengyelhon határainál laknak, ma is a lengyel és az ukrán nyelvet beszélik. A magyarok, akik a római vallást követik, ehhez és az ôsi nyelvükhöz ragaszkodóbbnak bizonyultak, de mindnyájan ismerik a moldvai nyelvet is" - állapította meg a krónikás. Utóbbi észrevétel napjainkban nem kevésbé helytálló.

Ugyanakkor érdekes idézni Cantemir leírásából, hogy az ô idejében kik védelmezték az ôsi román földet. A Moldva régi és mai jövedelmérôl címû fejezetben találtunk rá a következô mondatra: "A nyájas olvasó könnyen elképzelheti, mekkora pénzösszeg gyûlt így egybe, mikor az elegendô volt negyvenezer fônyi moldvai katonaság és más tizennégyezer fônyi, németek, kozákok, szerbek, bolgárok, albánok és görögök közül toborzott, idegen katonák zsoldjára." Jegyezzük meg, hogy a fentiekkel azonos nemzetiségi kisebbséghez tartozó egyének szabad emberként, mai szóhasználattal civilként is szép számmal éltek Moldvában, melyet késôbbi történészek már a homogén nemzetállam szerves részeként emlegettek, éspedig úgy, hogy abban "természetesen" mindenki dák származású. S tették ezt annak ellenére, hogy szóban forgó, nagyrabecsült 18. századi histórikusuk szerint, miután Traianus császár Decebalt legyôzte, a dák népet kiirtotta, az országot római provinciává változtatta, s Daciát rómaiakkal telepítette be. Mert a nagy tragédiáról így emlékezett meg Cantemir: "… addigi országuk három részre szakadt: folyó menti (Ripensis), középsô (Mediterranea) és hegyvidéki (Alpestris). Amaz Magyarországot és Havasalföldet foglalta magába, emennek Erdélyt mondották, végül az utóbbi Moldva azon nagyobbik felének az elnevezése volt, mely a Hierasus* s a Duna között fekszik, és a szomszédos Havasalföld mezsgyéi határolták.

*A könyv III. fejezetében a szerzô elárulja, hogy Hierasus alatt, amelyet Ptolemaiosz Gerasusnak, Ammianus Porotának, az ókori görögök Pyretusznak mondottak, a Prut folyót kell értenünk. Erdélynek - az ô idejében - Lengyelország felé esô határvidékén (a Kárpátokban) eredt és egész Moldvát átszelte.

(Folytatjuk)

Ajtay László

A Teleki Oktatási Központban 2008. május 16- ától foltvarrás-kiállítás tekinthetô meg.

A munkák elsôsorban a budapesti XIII. kerületi Hunyadi Mátyás általános iskola földrajz szakos tanárától, a Spulni foltvarró csoport vezetôjétôl, Ercsényi Judittól kerültek ki.

Az alkotások érdekessége, hogy többnyire közös munkák.

A Bükki emlék a bükkszent-keresztesi táborban részt vett negyven lány és az ôket irányító négy-öt tanár reggeltôl estig tartó szorgalmas munkájával jött létre.

A Round rabin (guruló orsó) magyar-izraeli közös munka. Huszonegy magyar nô egy 30x 30 cm-es blokkot varrt és az