Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

Újra terítékre kerül a kutyakérdés Marosvásárhelyen, ezúttal azonban a korábbiaktól eltérô hangsúlyokkal. A városi tanács mai ülésén kutyatartási szabályzatot terjesztenek a városatyák elé, ami, a tervek szerint, olyan keretszabály lesz, mely nemcsak a hatóságoknak, hanem a kutyatartóknak is leszögezi a követendô szabályokat.

A semleges közvélemény kedélyét a kutyák rendszerint akkor kavarják fel, amikor kóbor négylábúak embereket harapnak meg, és az extrém eseteket a média szenzációként tudja tálalni, vagy amikor a gazdátlan ebekkel való hatósági bánásmód kapcsán az állatvédôk háborodnak fel. Számtalan közelebbi vagy távolabbi példát fel lehetne sorolni.

Arról viszont ritkábban esik szó, hogy botrányt rendszerint csak szélsôséges esetekbôl lehet teremteni, és az életre nem a szélsôségek jellemzôek. Ha úgy közelítünk a kérdéshez, hogy a szabályokra azért van szükség, hogy az életünket egy mindenki számára elfogadható mederbe tereljék, és elejét vegyék a szélsôségeknek, akkor egyértelmû, hogy egy ilyen jellegû szabályzat megalkotását nem siette el az önkormányzat. Mert igaz ugyan, hogy nem kimondottan a kóbor állatokra vonatkozó szabályozásról fognak most dönteni, azonban a kutyatartási szabályzatot a kóbor kutyák kérdéséhez kötôdô botrányok tették idôszerûvé. A kutyák azonban, néhány kivételtôl eltekintve, nem jószántukból választják a kóborló életmódot, és ha idejében foglalkoztak volna a különbözô hatósági és civil illetékesek a sorsukkal, akkor el sem szaporodtak volna annyira, hogy az már problémát okozzon.

Jó, hogy legalább utóbb, ha nem elôbb, felismerték azt is, hogy nemcsak a kóborló, hanem a gazdánál levô állatok tartását is szabályozni kell, és nem feltétlenül csak azért, hogy a kutyák kicsapását megelôzzék, hanem azért, mert rendet minden téren illene tartani. Kérdés, hogy ez mennyire sikerül, mert szabályt alkotni könnyebb, mint azt be is tartatni minden érintettel. A kóbor kutyák elszaporodása, és az ehhez kötôdô botrányok annak a tünetei voltak, hogy a kutyák kérdésére nem figyeltek oda az arra hivatottak. Azt még lehetne vitatni, hogy egy ilyen szabályzatot mennyi ideje kellett volna megalkotni, de remélhetôleg nem tüneti kezelésnek szánták a dolgot az illetékesek. Az idôvel derül majd ki, hogy sikerült-e ember és kutya számára egyaránt méltó megoldást találni a kutyakérdésre, de az lesz a fokmérôje a dolognak, ha a kóbor állatok elôbb vagy utóbb megszûnnek probléma lenni.

Három fontos kérdés megvitatására voltak hivatalosak a prefektúrára tegnap a megye polgármesterei. Elsôként a választásokra való elôkészületekkel kapcsolatban kaptak útmutatást, aztán a Mezôgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség tartott tájékoztatót, majd a fejlesztési programokról esett szó. A gyûlést Felicia Pop prefektus vezette, jelen volt Lokodi Edit Emôke megyei tanácselnök és Pora Zamfira alprefektus.

– Azt szeretnénk, ha az önkormányzati választásokat zökkenômentesen bonyolítanák le megyeszerte – mondta Felicia Pop, aki hangsúlyozta, hogy a polgármesterek gyakorlott szervezôk, a választási listákat aktualizálták, meghatározták a reklámfelületeket, biztosított a választói lapok nyomtatása. Pora Zamfira alprefektus arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvényesség betartása fô szempont kell legyen, majd a mûszaki feltételek biztosítására hívta fel a figyelmet, és nehezményezte, hogy az átiratokban közölt felszólítás ellenére egyetlen polgármester sem kötötte meg a szerzôdést a Romtelecommal a választási körzetek telefonos kapcsolatának létrehozására. Ott, ahol nincs lehetôség a vezetékestelefon-kapcsolatra, például Mezôkölpényben vagy Küküllô-magyaróson, a mobilszolgáltatókkal kell egyeztetni, hogy a távközlés biztosított legyen.

– A mezôgazdasági támogatások mindannyiunk ügye, ezért tûztük napirendre a kérdést, mondta felvezetôjében Felicia Pop prefektus, aki arra figyelmeztetett, hogy május 15-ig igényelhetô a földalapú mezôgazdasági támogatás, a kérvényeket június 9-ig is elfogadják, azonban minden nap késésért 1 százalékos veszteséggel kell számolni.

Dr. Radu Ungureanu, a Mezôgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) igazgatójának tájékoztatása szerint tavaly 36.000 kérést iktattak, melyekben 220.000 hektárra igényeltek támogatást. A 2007. évre szóló kifizetések folyamatban vannak, körülbelül 10.000 gazda kérését hagyták jóvá mostanig. A szám naponta változik, ugyanis, amint az ellenôrzéseket elvégzik, újabb személyek jutnak hozzá a támogatáshoz.

Az APIA-szakemberek Marosvásárhelyen a megyei kirendeltségnél, továbbá a segesvári, marosludasi, szászrégeni, dicsôszentmártoni területi központokban folyamatosan fogadják a 2008. évre szóló igényléseket. Az igazgató felhívta a figyelmet, hogy a növénytermesztôk figyelmesen állítsák össze a kérvényeket, s ehhez a polgármesteri hivatalok mezôgazdasági referenseinek, valamint a mezôgazdasági igazgatóság és a szaktanácsadó hivatal szakembereinek a segítségét kérte.

Hozzátette: a tavalyi területalapú támogatások azért késtek mostanig, mert sok hibás kérvény volt. Ugyanarra a parcellára többen is igényeltek támogatást, holott kimondottan csak az a jogosult, aki a földet megmûveli és nem a föld tulajdonosa. A másik leggyakoribb hiba, hogy a gazdák helytelenül határozták meg a területeket. Hogy az idei évre szóló támogatások kifizetését decemberben megkezdhessék, oda kell figyelni az eddigi hibák kiküszöbölésére.

Összecsaptak tegnap a futballszurkolók a csendôrséggel Kolozsváron, az elsô ligás bajnokság utolsó fordulójában játszott U – CFR kolozsvári ôsrangadó elôtt. A rendfenntartók könnygázt is bevetettek a szurkolók ellen, az összecsapásokban egy csendôr megsebesült. A kolozsvári rangadót, és ezzel együtt a bajnoki címet is a CFR nyerte.

A szurkolói rendbontások már vasárnap megkezdôdtek Kolozsváron, amikor a CFR bajnoki riválisa, a Steaua vereségét ünneplô vasutasdrukkereket a rivális szurkolói megtámadták. Az U-drukkerek tegnap mintegy 2500-an gyûltek össze a kolozsvári Béke téren. A csendôrség külön útvonalakon terelte a két rivális szurkolóit az U stadionja felé, amin az U drukkerei felháborodtak, és megtámadták a rendfenntartókat. A rendbontók kövekkel dobálták a csendôröket és a kolozsvári városházát, valamint a város közelben elhaladó polgármesterét is káromolták, erre válaszként a csendôrség gumibotot és könnygázt vetett be a szurkolók megfékezésére.

Az utóbbi évek legkiélezettebb bajnoki csatáját nyerték meg a tegnap lezárult pontvadászatban a kolozsvári vasutasok, és ezzel a CFR évtizedes ínségnek vetett véget a román futballban. 1991 óta tegnapig egyetlen vidéki csapatnak sem sikerült elhozni a bajnoki címet Bukarestbôl, az utolsó erdélyi csapat pedig, amely a CFR elôtt bajnokságot tudott nyerni, az az idén az élvonalból kiesô aradi UTA volt 1970-ben. Kolozsvári csapatnak pedig most sikerült elôször a címszerzés.

A tegnapi záró fordulóban a CFR-nek nyernie kellett a helyi rivális, egyébként az elsô liga sereghajtójaként kiesett U Kolozsvár ellen. A tét rányomta bélyegét a mérkôzésre, melyet az U emberhátrányban fejezett be. A 65. percben a portugál Cadu büntetôbôl lôtt gólja döntötte el a mérkôzés és a bajnokság sorsát. A CFR a végelszámolásban egyetlen ponttal elôzte meg a záró fordulóban kiütéses gyôzelmet arató Steauát, és ezzel selejtezô nélkül indulhat a Bajnokok Ligája következô kiírásának csoportkörében. Az élvonalból a szezon múltával az U Kolozsvár, az UTA, a Dacia Mioveni és a Ceahlaul esett ki. A záró forduló eredményei: Steaua – Gloria Buzau 5-0, Poli Temesvár – Farul 4-1, U Craiova – Ceahlaul 3-2, UTA – Dinamo 1-3, Dacia Mioveni – Unirea Urziceni 0-3, FC Vaslui – Rapid 2- 4, Gloria Beszterce – Pandurii 3-1, U Kolozsvár – CFR Kolozsvár 0-1, Otelul – Poli Iasi 0-0.

Idén júniustól indítják be a jármûpark felújítását célzó roncsautó-programot, melynek keretében 40 ezer, 12 évnél régebbi személygépkocsi kicserélését támogatják a környezetvédelmi alapból, jármûvenként 3000 lejjel. Az idei programot a kormány a személyautók mellett a traktorokra is kiterjesztette, így 1200 használt traktor lecserélésére nyújtanak majd támogatást, darabonként 17 ezer lej értékben. A roncsautó-programot a kormány három éve indította be, ezalatt a környezetvédelmi szaktárca adatai szerint 46.161 régi személyautó kicserélésére nyújtottak támogatást.

A tárca közleménye szerint az idei roncsprogram két szakaszban zajlik, az idôpontok azonban a jármûfajták függvényében eltérôek. Így a roncsautó-program elsô szakasza június 1 – szeptember 25, a második szakasza október 1 – december 12. között zajlik. A formaságok tekintetében minden maradt a régiben. Tehát aki hozzá szeretne jutni a 3000 lejes támogatáshoz, annak elôször egy engedélyezett gyártónál vagy autókereskedônél kell feliratkoznia, amelytôl kap egy elfogadó iratot. Ezután egy engedélyezett bontónál kell leadni a 12 évnél öregebb, saját tulajdonban levô, forgalomba bejegyzett jármûvet. A bontótól kapott igazolás és a régi kocsi forgalomból való kivonása után az új gépkocsi megvásárlásakor a kereskedô leszámítja a jármû árából a támogatás értékét, amit a környezetvédelmi alapból utalnak át neki. A programban részt vevô autókereskedôk és bontók toborzását már megkezdte a minisztérium, az elfogadottak jegyzékét május végén hozzák nyilvánosságra.

A régi traktorok lecserélése esetén az eljárás azonos, de a program késôbb indul. Ez is kétszakaszos lesz, az elsô július 1 – szeptember 25, a második október 1 – december 5. között tart. A programban részt vevô gyártók és bontók jegyzékét június 30-ig hozza nyilvánosságra a szakminisztérium.

A roncsautó-programra vonatkozó kormányhatározatot április végén fogadta el a kabinet, és 120 millió lejes keretet hagyott jóvá a támogatásra. Az év elején többször szóba került, hogy a támogatás mértékét jármûvenként 4.000 lejre emelik, de ezt végül nem fogadták el. Viszont utólag terjesztették ki a programot a régi traktorok lecserélésére is, aminek támogatására 21 millió lejt hagytak jóvá. A támogatást nagyrészt a használt autók forgalomba íratási illetékébôl fedezik, melynek kérdése a közelmúltban számos politikai vitát gerjesztett, és aminek korábbi bevezetése miatt az Európai Bizottság is jogi eljárást indított Romániával szemben, mivel az adó eredeti jogi háttere sértette a vonatkozó uniós elôírásokat.

Ma kezdôdnek az immár harmincnyolcadik alkalommal megrendezett Marosvásárhelyi Zenei Napok: a város egyik legrégebbi fesztiváljaként számon tartott koncertsorozaton idén is több világhírû mûvész, karmester, illetve zenekar érkezik Marosvásárhelyre. A május 22-ig tartó koncertsorozat elsô hangversenye ma este 7 órától kezdôdik, hagyományosan egy hazai fiatal tehetség közremûködésével. Ez évben Beke István gitármûvész nyitja a Napokat Molnár Tünde orgonakíséretével egyetemben. A Shinya Ozaki (Japán) vezényelte, 29-es bérletszámú hangverseny Rossini Hamupipôkéjének nyitányával kezdôdik, majd J. Rodrigo Concierto de aranjuez címû mûve következik, a koncertet Saint-Saëns 3. c- moll Szimfóniája zárja, orgonakísérettel.

Szombaton este 7 órakor kezdôdik a bukaresti George Enescu Filharmónia rendkívüli szimfonikus hangversenye. Vezényel Cristian Mandeal, oboán közremûködik Adrian Petrescu. Mûsoron Csajkovszkij Vihar-nyitánya, Bujor Hoinic oboaversenye és Rimszkij-Korszakov Seherezádéja. Vasárnap este 7-tôl a Marosvásárhely fiatal tehetségei címû szimfonikus koncert következik, az eddigiekhez hasonlóan a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel Szônyi Zoltán, fellépnek a Mûvészeti Líceum tanulói: Kecskés Ávéd Csilla, Ana Docolin, Iszlai Renáta, Valentin Bunea, Vincze Balázs, Bálint Réka, Mihai Oltean, Szántó Loránd. Mûsoron Vivaldi, Haydn, C.M.von Weber, Mozart és Saint-Saëns különbözô hangszerekre írt versenymûveinek tételei.

A Bartók Vonósnégyes, a Muzsikás Együttes és Petrás Mária koncertjére pedig jövô kedden kerül sor: mûsoron Bartók 4. Vonósnégyese, 44 Hegedûduója (részletek), Szonatinája (Gertler Endre átiratában), Kodály Zoltán 2. Vonósnégyese (szintén annak részletei), illetve magyar népdalok.

Jobb körülményeket teremteni a súlyosan fogyatékos gyerekeknek – ezt vállalta fel a marosvásárhelyi Auto Top vállalat. A cégnek köszönhetôen korszerû fûtésrendszerrel látják el azt a rehabilitációs programmal mûködô elhelyezési központot, ahol tizennyolc fogyatékos gyerekkel foglalkoznak. A "jótevô" vállalat képviselôi tegnap Dan Negru televíziós személyiség kíséretében ellátogattak a Trébely utca 3. szám alatti központba és ajándékcsomagokat osztottak a kicsiknek.

A Trébely utcai központ két és hét év közötti lakói súlyosan fogyatékos kisgyerekek. Mivel különleges ellátásra szorulnak, a központban kinetoterápiás, gyógytorna- és pszichológiai kezelést is nyújtanak nekik. Az otthonosan berendezett, játékokkal ellátott épület azonban régi típusú, magas a beltér, a helyiségeket csempekályhákkal fûtik, amelyek nagy felületet foglalnak el és nagyon sok gázt fogyasztanak. A korszerû fûtésrendszerre pedig annál is inkább szükség van, mivel a gyerekeket általában a földre helyezett matracokon tornáztatják, így a termekben állandóan megfelelô hômérséklet kell legyen.

– Az Auto Top vállalat megkeresett és jelezte szándékát, hogy támogatni szeretné az itt élô fogyatékos gyerekeket. A cég megvásárolja a központi fûtéshez szükséges kellékeket, a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság pedig felvállalta a berendezés felszerelésével járó költségeket. A beruházás értéke tízezer euró körül van – tájékoztatott Kalakatroni Mária, a központ vezetôje.

A vállalat a Törôdünk elnevezésû kampány keretében immár második alkalommal támogatja a fogyatékos gyerekeket, tavaly, év végén egy másik otthon gyermekeit ajándékozták meg ruhákkal, játékokkal, az épület manzárdjába pedig légfrissítô berendezést szereltettek. A Trébely utcai helyiségekben várhatóan az ôsztôl már a korszerû fûtésberendezéssel melegítik a termeket, az Auto Top akciója azonban ezzel nem zárul le. Adrian Grosu ígéretet tett, hogy a továbbiakban is felkarolják a központokban élô fogyatékos gyerekeket. A segítô kéz pedig igen jól fog, ugyanis a megyében lévô kilenc központban – öt Marosvásárhelyen és négy Mezôcsáváson – összesen 124 kisgyereket látnak el.

Kétnapos kerékpártúrát szervez a Hargita megyei Szencsed székely tanya melletti nárciszmezôre a Pro Biciclo Urbo és a Neuzer kerékpárosok a következô útiránnyal: Marosvásárhely – Nyárádmagyarós – Sóvárad – Korond – Szencsed – Kalonda-tetô – Firtosváralja (elsô nap) – Énlaka – Etéd – Szolokma – Abod – Nagyadorján – Nyárádgálfalva – Backamadaras – Koronka – Marosvásárhely. Az össztávolság 170 kilométer, a szállás Firtosváralján szénapadláson lesz. Megfelelô fizikai erônlét és öltözet valamint pokróc, hálózsák, jó kerékpár, kétnapi élelem szükséges. Indulás május 10-én 7 órakor a Tudor negyedbeli Fortuna-buszmegállóból. Részletes felvilágosítás Both Károly túravezetônél: tel.: 0365/804-678. 16 éven aluliaknak szülôi beleegyezés szükséges.

Anyanyelv

Románia Alkotmánya a II. cím II. fejezetében kimerítôen foglalkozik a szabadságjogokkal és az alapvetô állampolgári kötelezettségekkel (például 22. bekezdés: az élethez való jog, 23.: a személyi szabadságjo-gok, 25.: a helyváltoztatás/költözés szabadsága, 28.: a levéltitok garantálása, 30.: a véleménynyilvánítás szabadsága, 39.: a gyülekezési jog stb.). Nem olvashatunk viszont tételesen a személynév sérthetetlenségéhez való jogról (az I. cím 6. bekezdésben az önazonosság ôrzésének jogai kapcsán a nemzeti kisebbségekhez tartozók önkifejezési, nyelvhasználati, kulturális és vallási identitásáról esik csak szó).

Talán nem tévedünk nagyot, ha jogi "ösztönünkre" figyelve feltételezünk család- és keresztnévhez fûzôdô jogokat is. Szomszédomnak, Ibanisteanu úrnak például egyértelmû joga van ahhoz, hogy nyilvánosság elé kerülô, nyomtatott vagy elektronikus szövegben megfelelô a magánhangzóval és s mássalhangzóval írják a nevét. Mint ahogy mi, magyarok megalázónak találhatjuk, mindahányszor Soros Györgyrôl Sörösként, Szoroszként, netalán – horribile dictu – Szôrösként emlékeznek meg a román nyelvû médiában.

Egy olvasónk szóvá tette: szemébe ötlött nemrég egy politikai kommentár címe a Népújságban: Sólymot vádolja Slota. Érthetôen felszisszent. Úgy érezte, Sólyom Lászlónak joga van a teljes családnevéhez – annak minden egyes hangzójához. És valóban! "Nem lenne helyesebb ilyenkor kiírni a teljes nevet és a keresztnévhez toldani a tárgyragot? Így: Sólyom Lászlót?" – kérdezte olvasónk. Természetesen igaza van. Ha a keresztnevet mégsem használnók a fenti címben, akkor viszont azt kellene írni: Sólyomot. Mert a Sólyom ez esetben sérthetetlen integritású, "lezárt" tulajdonnév. Más helyzet volna, ha a ragadozómadarat jelölô köznevet tárgyragoznánk; akkor természetesen a sólymot volna a helyes végeredmény.

Olvasónk azonban – talán akaratlanul – egy további jelenségre is rávezet bennünket. Vannak nemzeti kultúránkban olyan ismert családnevek, amelyek önmagukban is "érvényesek". Ha azt mondjuk: Bartók zenéje, természetesen rögtön tudjuk, kirôl van szó. Batthyány esetében már nem olyan biztos, hiszen több Batthyány is van kultúránkban, akirôl méltán emlékezik meg hálás szívvel az utókor (B. Ignác például lánglelkû gyulafehérvári püspök volt s a róla elnevezett könyvtár megalapítója, B. Lajos viszont az elsô magyar miniszterelnök). És ismét más a helyzet, amikor a családnév nem túl "jellegzetes". Ha azt mondom: Nagy költôi látásmódja, ki honnan tudhatná ugyan, hogy Nagy Lászlóról vagy teszem azt Nagy Gáspárról beszélek?! Itt természetesen csakis a keresztnév megjelölése segít. Mint ahogy a családnévként mûködô keresztnevek esetében sem túl szerencsés a takarékoskodás. József és testvére eszerint éppúgy lehetne az ismert ószövetségi történet Józsefe és – mondjuk – Benjámin, a fiúk legkisebbike, mint ahogy József Attila, jeles magyar költônk és nôvére: Jolán.

Következésképp: nem csupán a családnév helyesírásához kapcsolódik elidegeníthetetlen jogunk, hanem az összetéveszthetetlenség is efféle jog – ha már a tulajdonneveknek ez a "dolguk".

Élénk visszhangot váltott ki Erdélyben a kolozsvári Szabadság összeállítása, amelynek egyik cikke szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az elmúlt években számos visszaélés történt, az intézmény vezetése pedig visszautasította a lap ezzel kapcsolatos megállapításait. A kincses városban megjelenô napilap a múlt hét végén összeállítást közölt e témáról.

A Szabadság egyik írásának szerzôje tudni véli, hogy az egyetem a romániai állami felsôoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekrôl megfeledkezett, ötletszerû fejlesztésekbe bocsátkozott, eközben várta évente az újabb pénzeket Budapestrôl.

A Szabadság cikke a 2004-ben és 2007-ben végzett átvilágítások eddig bizalmasan kezelt eredményeire hivatkozva megállapítja, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt, szerzôdések maradtak lezáratlanul, a szerzôdött összegek jelentôs részét pedig nem számolták el. A finanszírozásban nem valósult meg az, amit az EMTE már 2000-ben az alapító okiratban felvállalt, miszerint az egyetem finanszírozásához a magyar költségvetés mellett az alapító erdélyi egyházak, önkormányzatok és közösségek is hozzájárulnak, de más forrásokat is igyekeznek bevonni – írja a szerzô, megállapítva, hogy a késôbbiekben "maradt kizárólag a magyar állam", az intézmény semmit nem tett annak érdekében sem, hogy az egyetem eltartásához legalább az egyre jobban izmosodó erdélyi magyar vállalkozói réteg járuljon hozzá.

A szerzô szerint az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestrôl érkezô pénzekkel, az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, ötletszerûen és pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt.

Nem késett a Sapientia Alapítvány és az EMTE vezetôinek válasza. Közleményükben Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora felháborodásának adott hangot. Sérelmezik, hogy az említett cikk "a legalapvetôbb újságírói deontológiai kritériumokat is figyelmen kívül hagyja", az aláírók azonban nem tértek ki arra, hogy szerintük pontosan miért is etikátlan a szöveg (egyébként e két személlyel is készült egy-egy interjú az említett összeállításban).

Kató Béla szerint nem fedezi az egyetem mûködési költségeit a magyar költségvetési támogatás, az idén például mintegy 400 millió forint hiányzik, ezt pedig – mint mondta – pályázatokból kell fedezni. A kuratórium elnöke visszautasította az ingatlanspekulációval kapcsolatos vádakat.

Dávid László az ÚMSZ szerdai számában "hamis, hazug, álnok állítások sorozatának" nevezte a Szabadság cikkét. Elutasította azt a vádat is, miszerint a Sapientián "kétes minôségû" oktatás zajlana. Azzal érvelt, hogy az intézmény az akkreditáció közelében áll, és diákjai kilencven százalékban sikeresen államvizsgáznak.

Az ÚMSZ szerint az egyetem vezetôi jogi lépéseket helyeztek kilátásba, s jelezték, hogy a riportban közölt állításokra az elkövetkezô napokban tételesen kívánnak válaszolni.

A legfelsôbb bíróság döntése értelmében részlegesen sem rehabilitálják az 1946-ban halálra ítélt és kivégzett nácibarát Ion Antonescu tábornokot, akit korábban felmentettek "a béke elleni bûncselekmények" vádja alól, amelyet annak idején a Szovjetunió ellen 1941-ben indított háború miatt emeltek ellene.

Korábban Gheorghe Alexianu egykori transznisztriai kormányzó egyik leszármazottja indított jogi eljárást, így akarva elérni a kormányzó, illetve Antonescu és az általa vezetett, 1940-ben hatalomra került kormány több tagjának a háborús bûnök alóli felmentését.

A kezdeményezés részlegesen sikerrel járt, ugyanis 2006 decemberében a bukaresti ítélôtábla felmentette Antonescuékat "a béke elleni bûncselekmények" vádja alól. Ugyanakkor nem mentette fel a tábornokot a háborús és az emberiesség elleni bûnök vádja alól. Az ügy a legfelsôbb bíróság elé került, amely jogerôs döntése értelmében elfogadta az ügyészek folyamodványát, és ezzel megsemmisítette az alacsonyabb fokon született 2006-os bírósági döntést. Ez utóbbi szerint a Románia által a Szovjetunió ellen indított háború legitim volt, és a román határokat fenyegetô szovjet katonai fenyegetés elhárítására irányult.

Antonescu a Szovjetunió ellen indított háborúba a náci Németország és a Szovjetunó között 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum miatt kapcsolódott be, amelynek alapján a Szovjetunió (1940 júniusának végén) Romániától több területet is elszakított, köztük Besszarábiát és Észak-Bukovinát – érveltek korábban az ítélôtábla bírói.

Csakhogy a legfelsôbb bíróság döntése szerint semmi nem bizonyítja, hogy Antonescuék ismerték volna az akkor még titkos paktumot, így nem tudhatták, milyen veszély fenyegeti Romániát. Az ügyészek szerint ezt támasztja alá Antonescu nyilatkozata is, aki szerint "híresztelések" keringtek az orosz-német megállapodásról.

A második világháború alatt Transznisztria néven román igazgatás alá vont Dnyeszteren túli területekrôl Antonescu parancsára összesen 270 ezer román és ukrán zsidót, továbbá mintegy 20 ezer cigányt öltek meg.

Egyiptommal (1978-ban) és Jordániával (1994-ben) békét kötött ugyan, de változatlanul hadiállapotban van a palesztinokkal, Szíriával és Libanonnal. Ellenséges a viszonya Iránnal, amelynek vezetôi nyíltan Izrael megsemmisítésével fenyegetôznek. Az egyesült államokbeli Annapolisban tavaly novemberben rendezett Közel-Kelet-értekezleten kitûzött cél, amely szerint az év végéig tetô alá kellene hozni az izraeli-palesztin megállapodást, már alig-alig tûnik többnek jámbor óhajnál.

Izrael kevéssel a náci népirtás után jött létre a britek által elhagyott mandátumterületen, és mindjárt megalakulásakor meg kellett vívnia elsô háborúját a térség arab országaival. Ezzel az elsô háborúval kezdôdött el annak a mintegy 700 ezer palesztinnak a tragédiája, akiket elûztek földjükrôl libanoni, jordániai és gázai övezeti menekülttáborokba. Az 1967-es háborúban elfoglalt palesztin területek megszállva tartása rombolja magát az izraeli társadalmat is, és újabb meg újabb erôszak gyakori fellángolásának oka.

Az izraeliek hatvan évvel államuk létrejötte után sem érzik magukat biztonságban. Egy reprezentatív közvélemény-kutatás nemrégiben közölt adatai szerint az izraeliek 34 százaléka fél az iráni atomprogramtól, 22 százaléka a gazdasági válságtól, 21 százaléka egy újabb libanoni háborútól, további 14 százaléka pedig más dolgokat nevezett meg félelmének okaként. A megkérdezetteknek csupán 4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem nyomasztja semmilyen félelem.

A véleményszondázásban megfogalmazott fenyegetéseken felül továbbiakat is sorol Efrájim Kam izraeli védelmi szakértô: a palesztinok lélekszámának vágtató növekedését, a radikális Hamász szervezet gázai övezeti hatalmát és az Izrael déli területei ellen intézett palesztin rakétatámadásokat.

"Csodálatos államot kaptam örökül szüleimtôl. Én viszont egy nyitott kérdést hagyok gyermekeimre" – összegezte az ország jelenlegi állapotát Akiba Eldar izraeli társadalomtudós.

Ugyanakkor bizonytalan helyzete és háborúi sem akadályozták meg a zsidó államot jól mûködô gazdaságának felépítésében, erôs hadsere- gének kialakításában és fejlett infrastruktúrájának kiépítésében.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) Maros megyei szervezete kifogásolja, hogy nem mindenik pártnak biztosítottak lehetôséget választási plakátjainak elhelyezésére a helyi közszállítási jármûveken. A PNL értesíteni fogja a megyei illetve a marosvásárhelyi választási irodát arról, hogyan döntötték el a választási plakátok elhelyezését az autóbuszokon. "Mivel ezek az autóbuszok a Helyi Közszállítási Társuláshoz tartoznak (a Helyi Közszállítási Vállalat és a Siletina Impex Kft. közötti társulási egyezmény szerint), törvénytelen, hogy a választási kampányban részt vevô összes párt részére nem biztosítottak lehetôséget arra, hogy plakátjaikat kitehessék e jármûvekre" – áll a párt közleményében. A liberálisok szerint az autóbuszokon a plakátok elhelyezésére a 2004. évi 67-es törvény alapján jelölték ki a helyeket, a polgármesternek pedig kötelessége lett volna közölni a marosvásárhelyi választási irodával e lehetôséget, hogy nemcsak egyetlen, hanem az összes, a június 1-jei helyhatósági választásokon induló párt igénybe vehesse a kijelölt felületet.

"Úgy véljük, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal megszegte a törvényt, megakadályozva a választási kampány jó körülmények közötti lebonyolítását azáltal, hogy a szóban forgó reklámfelületeket kizárólag annak a pártnak bocsátotta rendelkezésére, amelynek elnöke Marosvásárhely polgármestere" – áll a párt közleményében. A PNL kéri, hogy mihamarabb orvosolják a helyzetet, korrekt módon osztva el a reklámfelületeket.

Tegnap délben Makfalván motorost gázolt el egy kisteherautó. A helybeli illetôségû fiatalember a közelben tartózkodók szerint szabályosan közlekedett Sóvárad irányából. Makfalva központjában balra jelzett, hogy betérjen a tömbházak felé. Ekkor az utána jövô kisteherautó belehajtott. Szemtanúk szerint könnyen kikerülhette volna.

Ottjártunkkor még tartott a helyszínelés. A sérült fiatalembert mentôvel szállították el. A Népújság kérdésére Câmpeanu Cornel helyettes felügyelô még nem tudta a baleset okait pontosan megmondani, amit véleménye szerint valamelyik gépjármûvezetô figyelmetlensége okozott. A felvetésünkre, hogy a szemtanúk úgy látták, hogy a bukaresti jelzésû gépkocsi kikerülhette volna a motorost, a helyettes felügyelô kijelentette: a rendôrségnek azt válaszolták, hogy nem látták a történteket. A motoros, nyilatkozata szerint ,idôben jelezte, hogy le szándékszik térni az útról, a gépkocsivezetô viszont azt állítja, nem jelzett.

Csütörtöki kimenô

Ha eddig nem tudtátok volna, most elárulhatom, a nyelv, esetünkben pedig speciálisan a magyar nyelv: érték. Ezt tôlem hallani nem is lenne meglepô, hiszen én is ezen a nyelven dumálok, gondolkozom és írok, ez a kommunikációs modellemet mûködtetô üzemanyag. Na persze, ha a szükség úgy hozza, kis adalékanyaggal, esetleg más üzemmódban egyéb nyelveken is beszélek párban. Tehát nem én, hanem olyanok tettek értékállóságáról tanúbizonyságot, akiktôl el nem vártad volna.

Ha a történelembe visszatekintek, mi az nekem, ugyi, akkor azt látom, hogy a primitív társadalmakban, ha nem lehetett valamit egyszerû cserével, ajándékozással megszerezni valamely különleges értéket (tárgyat, szellemi terméket, totemet), birtokba venni azonnal, akkor a primitív társadalmak etikája szerint az erôszakhoz folyamodás is indokolt volt. Az erôszak lényege tehát a szerzés, megszerzés, a birtokolás beteljesítése volt. Így cselekedtek, ha egy területre fájt (lyukas és gondozatlan) foguk, ha egy nôt, nôket, anyaállatokat kellett elszedni – ez még az állatvilágból magunkkal hozott ösztön vezérelte cselekedet volt –, egy szép trófeát, ereklyét, a mások védôistenét barlangunkban látni, érezni.

És így cselekednek azok, akiknek egy nyelvre fáj a foguk és húsos nyelvük. Hiszen, mint tapasztalható hol lépten, hol már csak nyomokban, kilencven év sem volt elég ahhoz, hogy elvegyék kedvünket a magyar nyelv használatától – szülôföldünkön. Még mindig ki tudjuk fejezni bajainkat (panasz) és vágyainkat (óhaj), még el tudjuk mondani és olvasni a tegnap és az ötszáz évvel ezelôtt írott szöveget magyarul, emlékszünk a helységek és utcák korábbi, általunk adott és emlékezetben átörökített nevére, szerelmet és hitet vallunk, gyermekeinket megtanítjuk a nyelvre, ha nem vagyunk gyávák és nem rettenünk meg a vegyes házasságok kétnyelvû ódiumától (?!!). Sôt, iskolákat mûködtetünk, intézmények létét harcoltuk ki, mert a rendszerváltás után semmit sem adtak ingyen, hivatalból, valamiféle egalitárius indulat salakjaként. Mindenért be kellett tennünk kisebbségi lábunkat a legkisebb ajtóhasítékba is. Másfelôl a nyelvünket megszerezni óhajtók képtelenek megtanulni nyelvünket, vagy használni természetes közegében Erdélyben. (Csak akkor veszik elô meglepô szabatossággal, ha Magyarországra utaznak önkormányzati alapon focizni. Miként ez nagy- romániás pártguruknál tapasztaltatik.)

Nos, Kolozsvárott azért vernek magyarokat (fiatalokat, lányokat, egyetemi hallgatókat vagy újságírókat), mert el szeretnék tôlük venni a magyart. Nagy érték ugyanis. Nem enged elveszni, elkeveredni, szétszóródni. Megbélyegez, kiválasztottá tesz mind jó, mind sajnálatos értelemben. Ha ugyanis manapság magyarul szólsz Firenzében vagy Nápolyban, nem lendül ki az olasz csizma, hogy fenéken billentsen.

Kolozsvárott azok vernek, akik érzik, még kilencven év után sem urai rögnek, kônek, léleknek, emléknek, múltnak és persze ebbôl következôen a jôvônek. Kolozsváron azért kell verni a magyart, mert otthon érzi magát, mert hinni mer a demokráciában és a demokratikus értékekben.

Vásárhelyen még nem vernek pofán, ha magyarul csevegsz/suttogsz éjszaka az utcán. Ennyire el lennénk maradva?

Amit minden várandós nônek tudnia kell...

Szülésre, születésre való felkészítôt tartottak nemrégiben Marosvásárhelyen a Segítôk Baráti Köre és a Família Családsegítô Centrum meghívására a budapesti Napvilág születésház munkatársai. A Deus Providebit Házban az otthoni és kórházi szülés közötti különbségekrôl, a terhesgondozásról, a szûrôvizsgálatokról és a szülési tervrôl beszéltek a szakemberek a jelen lévô várandós nôknek, fiatal anyukáknak, apukáknak, érdeklôdôknek. A kétnapos tréning programjában szerepelt intimtorna, és szó volt a belsô készülôdésrôl is.

A felkészítô, amely inkább egy csoportos beszélgetés felszabadult, kötetlen hangulatát árasztotta, ismerkedéssel kezdôdött, a jelen lévô szakemberek, elôadók, Geréb Ágnes szülész-nôgyógyász, független bába, Király Ágnes védônô, szülésznô, bába és Frigyes Júlia pszichiáter foglalták össze rövid élettörténetüket. Ezután arra kérték a részvevôket, hogy fogalmazzák meg a felkészítôvel kapcsolatos elvárásaikat, kérdéseiket.

Otthon, születésházban vagy kórházban világra hozni a babát?

A kérdésre válaszolva Geréb Ágnes elmondta, hogy van egy olyan mindent eláruló mondás, hogy mindenki ott szül a lehetô legjobban, ahol a leginkább biztonságban érzi magát. Választáskor ez kell legyen a legfôbb szempont, hiszen a biztonságérzet nagyon fontos a felkészülésben. Az otthon vagy születésházban történô szülés csak akkor lehetséges, ha várhatóan komplikációmentes szülésre lehet számítani, lehetôség van az orvosi beavatkozás nélküli, hüvelyen keresztüli szülésre úgy, hogy az nem veszélyezteti az anya és/vagy az újszülött biztonságát.

Mi a szerepe a szûrôvizsgálatoknak a terhesgondozás alatt, mit lehet kezdeni az eredményekkel? – merült fel többekben a kérdés.

Geréb Ágnes szerint az úgynevezett alfa-föto- protein-vizsgálat, amelyet a 16-21. hétben végeznek el, lehetôséget ad a várandós nôknek arra, hogy megbizonyosodjanak: a baba egészséges-e vagy sem, amelyre akkor lehet igen a válasz, ha az AFP-érték jó. De garantálhatja-e valaki, lehet-e biztosra tudni, hogy a baba teljesen egészséges? Ez egy olyan vizsgálat, amelyet értelmesnek, de értelmetlennek is tarthatnak a várandós nôk, egyénenként eltérhetnek a vélemények.

Az ultrahangos vizsgálat

Megtörténhet, hogy a rossz eredmények mellett is születik egészséges baba, de ennek a fordítottjára is sor kerülhet: a lehetô legjobb vizsgálati eredmények mellett is születhet nem egészséges, esetleg sérült baba. Érdemes minden esetben végiggondolni a lehetôségeket.

A szakember beszélt a Down-kórról, annak megnyilvánulásairól, örökletes és szerzett formájáról. Ugyanakkor részletesen kifejtette, hogy a 12. hét elôtt ultrahangos vizsgálattal, a nyaki redô mérésével kimutatható ez a fajta rendellenesség.

Ekkor több kismama is felvetette, hogy jót tesz-e a babának a többszöri ultrahangos vizsgálat.

Megtudtuk, hogy az ultrahangost non invazív vizsgálatként tartják számon, azaz teljesen ártalmatlannak minôsítik, viszont ezt nem lehet minden bizonnyal kijelenteni. Például azért sem, mert amikor ezt az eszközt ráteszik az anya hasára, a baba azonnal elkezd mozogni, tehát ennek a vizsgálatnak behatása van. Viszont egy panaszmentes várandósnál a szülésre nézve alkalmazható az ultrahang, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem lépnek fel szülési, születési gondok. A várandós nôknél ugyanakkor a CTI-t, termográfiát is alkalmazzák, amely vizsgálat többször ismétlôdve ugyan nem jár súlyos következményekkel, de összefüggésbe hozható a diszlexia kialakulásával – mondta Geréb Ágnes.

Ellátás szüléskor

A szülész-nôgyógyász a beavatkozásokról is részletesen beszámolt, alapul véve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkacsoportja által kiadott A normális szülés alatti ellátás – gyakorlati kézikönyv címû kötetben szereplô ajánlásokat. Ebben a normális szülésekhez kapcsolódó eljárásokra vonatkozó ajánlásokat négy kategóriába sorolják. Például a támogatandó eljárások körébe tartozik a vajúdás és a szülés alatti ellátásnak azt a módját biztosítani, melynek során a szülés folyamatába – az anya és a gyermek állapotát figyelembe véve – a lehetô legkevesebb beavatkozás történik, mely során a nô biztonságban érzi magát és megôrizheti önbizalmát. Ugyanakkor a születés helyszínén a szülô nô magánszféráját tiszteletben kell tartani, a szülô nôt annyi információval és magyarázattal kell ellátni, amennyit igényel. A vajúdás és a szülés teljes idôtartama alatt ajánlatos a szabadon választott testhelyzet és a szabad mozgás, a szülô nôt arra kell biztatni, hogy ne háton fekvô helyzetet vegyen föl a vajúdás és a szülés alatt. A WHO ugyanakkor a megszüntetendô eljárások közé sorolja a rutinszerûen alkalmazott beöntést, a fanszôrzet rutinszerû leborotválását, a kômetszô pozíció rutinszerû alkalmazását a szülés alatt, kengyellel vagy kengyel nélkül, injekcióban adagolt ergometrin rutinszerû használatát a lepény megszületése elôtt stb. A kérdéses eljárások sorába tartozik a nô hasára gyakorolt nyomás a kitolási szakaszban, a rutinszerû gátvédelem illetve a magzat fejének vezetésére irányuló mûfogások a megszületés pillanatában, oxitocin rutinszerû adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása vagy a kettô kombinációja a lepényi szakaszban stb. A gyakran helytelenül alkalmazott eljárások kategóriájába tartozik a fájdalomcsillapítás epidurális érzéstelenítéssel, a vajúdás és a szülés gyorsítása oxitocinnal, a meghatározott idôtartamú kitolási szakaszhoz való merev ragaszkodás akkor is, ha az anya és a magzat állapota jó és a szülés halad, a gyakori vagy rutinszerû gátmetszés stb.

A szülés

A budapesti Napvilág Születésház szakemberei által tartott felkészítôn a születéssel kapcsolatos tapasztalatok alapján arról is beszámoltak, hogy a babák általában a 42. hét környékén születnek meg. A 42. hét eltelte után az orvosok és gyakran a kismamák is általában arra törekednek, hogy a baba megszülessen, habár a korán megindított szülések velejárója, hogy a méhszáj még nem készült fel a tágulásra. Ennek eredménye, hogy a sok-sok energia, amely megérlelné a méhszájat, a méhszáj fölpuhítására irányul – ez pedig általában mûtéti beavatkozáshoz vezet. A születésházban ez a módszer nem tartozik a kedvencek közé.

Ami az otthon vagy születésházban történô szüléssel kapcsolatos negatív viszonyulásokat illeti, a budapesti elôadók kifejtették, hogy ezt a lehetôséget azért támadják "kórházi berkekben", mivel megváltoztatta a nôk következôkben felsorolt igényeit: a kórházi tartózkodás során ne válasszák el a hozzátartozójától, ne legyen beöntés, mozoghasson és járkálhasson vajúdás közben, ne legyen gátmetszés, használjanak helyette gátvédelmet, a szülés után rögtön lehessen bôrkontaktus az újszülött és az anya között, hogy szoptathassa, az újszülöttet ne vigyék el a látótérbôl, minden vizsgálatot az anya jelenlétében végezzenek el, a lepény megszületését ne befolyásolják oxitocinnal, hanem engedjék, hogy a szoptatás segítse azt elô, ha nincs komplikáció, a szülés után mielôbb hazamehessen...

Habár a nyugati országokban egyre elterjedtebb az otthoni vagy születésházban történô szülés, Romániában egyelôre még gyerekcipôben jár ez a módszer, lehetôség. S habár a törvények konkrétan nem tiltják az otthon szülést, az engedélyezésre sem igen vonatkoznak jogi szabályozások.

Berekméri Ildikó

Minden évben május elsô keddjén tartják az asztma világnapját, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak kezelésére, és arra: a megfelelô gyógyszeres terápiával is élhetnek e betegségben szenvedôk teljes életet.

Becslések szerint világszerte mintegy 300 millió ember asztmás.

Pénzkidobás és idôpocsékolás az asztmásoknak ajánlott számos, poratka elleni védekezési módszer, mint például a matracvédôk vagy a szuperhatékony porszívók használata – állítja a független szakértôkbôl álló Cochrane munkacsoport elemzése.

Sokan allergiásak a háziporra, az abban élô poratkára, melynek kedvenc lakóhelyei közt vannak a lakástextilek, ágybetétek, plüssfigurák. A Cochrane Collaboration kutatócsoportja 54 korábbi tanulmányt elemzett, amelyek összesen 3002 embert érintettek. A poratka elleni óvintézkedések hatékonyságát vizsgálva megállapították, hogy némileg csökken általuk a poratkák száma, ám ez elhanyagolható egy átlagos lakásban a teljes pormennyiséghez képest. A tesztelt termékek között matracvédôk, különleges tisztítók, nagy teljesítményû porszívók és légszûrôk is voltak. 36 vizsgálat fizikai módszereket értékelt, 10 elemzés kémiai eljárásokat, nyolc pedig ezek kombinációját.

Az összes vizsgálatból csak 17-ben talált némi poratkaszám-csökkenést az értékelés, de azok sem tekinthetôk jelentôsnek – áll a csoport végkövetkeztetésében, mely a Cochrane adatbázis 2008-as második kiadásában jelent meg.

A vezetô szerzô, Peter Gotzsche elmondta: "Biztonsággal megállapíthatjuk, hogy nem szükséges drága porszívókat és matracvédôket vásárolni, vagy kémiai módszereket bevetni a poratkák ellen, mert ezek a módszerek nem mûködnek."

"Az allergének száma olyan magas a legtöbb otthonban, hogy amennyi egy ilyen kezelés után marad, az még bôven elég asztmarohamok kiváltásához" – tette hozzá. Az elemzettek közül egyes tanulmányok az allergének 50 százalékának eltávolítását állapították meg, ám a szakemberek szerint, még amennyiben a teljes mennyiség 90 százalékát sikerülne is eltávolítani, az is elégtelen lenne az asztmások szempontjából.

A Cochrane a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveire épülô adatbázisok közé tartozik, mely az orvosi szakirodalomban fellelhetô, más csoportok által végzett kutatások elemzését is elvégzi és honlapján nyilvánosságra hozza.

•Kardiológuskongresszus

• Fókuszban a dohányzás visszaszorítása

A Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) idei 52. kongresszusán a dohányzás visszaszorításának lehetôségeirôl, a koszorúerek komputeres vizsgálatáról, valamint a szívritmus-szabályozó kezelésekrôl lesz szó – mondta el Forster Tamás, az MKT elnöke kedden Budapesten. A konferencián szekcióülés keretében lesz szó a koszorúerek számítógépes vizsgálatáról (coronaria CT), amely módszer áttörés a szívbetegségek korai felismerésében.

A coronaria CT lényege, hogy a szervezetbe kontrasztanyagot juttatnak, s a szíven futó milliméteres koszorúerekrôl a berendezés nagy felbontású, több dimenziós képet ad, láthatóvá teszi az esetleges szûkületeket, a különbözô elváltozásokat. Ezzel a módszerrel kiváltható a diagnosztikai célból végzett szívkatéterezés.

A konferencia résztvevôi "meg-emlékeznek" a pacemakerrôl; a szívritmus-szabályozó "jubilál", ugyanis fél évszázada ültették be az elsôt.

Az elsô pacemakert 1958. október 8-án ültették be Stockholmban, a Karolinska Intézetben. A mûtétet Ake Senning szívsebész professzor végezte, a készüléket Rune Elmquist orvos- mérnök tervezte. A beteg a beültetést követôen még 43 évig élt, 2001-ben 87 éves korában hunyt el. Magyarországon a stockholmi mûtét után négy évet kellett várni az elsô készülék beültetésére, a mûtétre 1962-ben került sor. A kezdeti nagy méretû és súlyú készülékeket az évek során felváltották a korszerû berendezések, a napjainkban használatos szívritmus-szabályzók 8-10 évig mûködnek, súlyuk 20-25 gramm.

A tervek szerint a kongresszusra meghívják azt a 80 éves asszonyt, akinek Magyarországon a legrégebben, mintegy 40 esztendeje ültették be az elsô pacemakert.

A ma kezdôdô 52. kongresszusra mintegy kétezer vendéget, szakembert, nemzetközi szaktekintélyt várnak.

Látogatóban Incze Istvánné Sárkány Ilona iparmûvésznél, az erdélyi porcelánfestés mesterénél

– Éjjelenként álmomban festek. A minap is egy kék garnitúrát, olyan szûrmintásat mutattam valakinek. Ilyenkor hajdani mûtermünkben a férjemmel együtt dolgozunk. Cuza Voda utcai házunkat a gyógyszergyár építése miatt vették el és bontották le, abba rokkantam bele. Gyönyörû nagy kertünk volt, tele virággal… Jó, hogy volt, s van mire emlékezni, bár akadtak nehéz napok is…

Emlékszilánkok hullnak egymás mellé, ahogy megpróbáljuk 90 év történetét felidézni egy különlegesen berendezett marosvásárhelyi tömbházlakásban, ahol a "porcelánok királynôje" él. Nem túlzás ez a megnevezés, hisz úttörôként a népi motívumok porcelánra festését Incze Ilona kezdte el Erdélyben, s tette marosvásárhelyi különlegességgé. Lazán összefogott fehér hajával, kék szemével, amely elé egy ideje függönyt vont az idô, maga is olyan törékeny, akár a porcelán, amely meghatározta, betöltötte az életét. Meggyengült látásával két szoba, két különbözô, de mégis összefüggô világ között tipeg. A kisszoba vitrines szekrényében s az ágy fölötti polcon ôrzi alkotásait, amelyeken az erdélyi motívumvilág pompázik a szivárvány szinte minden színében, kicsit átköltve, stilizálva, az anyag természetének, a formának megfelelôen. A magyar mellett szász, román minták költöztek át keze nyomán varrottasokról, szûrökrôl, hímzésekrôl, népi használati tárgyakról a porcelánra és a kerámiára.

A nappali szobában édesapja hajdani üveg- és porcelánkereskedésének értékes darabjai töltik ki a vitrint: egyedi porcelánbaba, ólomkristály vázák, kínai remekmûvek, Rosenthal ebédlôszerviz (kobalt arannyal díszítve). Néhai Sárkány Endre üzlete a Mûvész mozi helyén állt, s ma már csak az emlékekben él tovább azzal a várossal együtt, amelyben a kilenc évtized története elkezdôdött.

Incze Istvánné Sárkány Ilona 1918-ban Erzsébetvároson született, ahova a front miatt menekült az ott élô rokonokhoz a család, majd fél év múlva tértek vissza Marosvásárhelyre. A katolikus zárdában kezdte el az iskolát, s már az elsô elemiben büntetést kapott az apácáktól.

– Mivel az ábécéskönyv fehér szélét telerajzoltam, a tisztelendô nôvér szörnyülködve állított ki a sarokba. Másodéven ugyanezt tettem, ha fehér papírt láttam, nem tudtam ellenállni, a véremben volt a rajzolás. A szüleim azt szerették volna, ha tanítóképzôbe járok, de én nem akartam, s így Ciupe Aurel magán-festôiskolájába írattak be, ahol három évet tanultam. Utána állandóan festettem, portrékat, saját önarcképem, édesanyámat, a család tagjait. Késôbb megrendelésre emléktárgyakat készítettem. Nagyon szerettem fára népi motívumokat festeni, de az akkor készült székely ládikókból sajnos egy sem maradt. Pedig a bukaresti világifjúsági találkozóra nagyon sokat rendeltek, hogy a vendégeknek ajándékozzák, s elkeltek a Lipcsei Nemzetközi Mintavásáron is.

– Hogy kezdôdött a porcelánfestés? Mi volt az elsô darab?

– Már gyermekkoromban vonzódtam a porcelánhoz, édesapám porcelánkereskedésében figyeltem meg, hogy a különbözô eredetû darabokon az illetô nép jellegzetes díszítômotívumai is megjelennek. Késôbb arra gondoltam: miért ne használhatnánk fel mi is a jellegzetes erdélyi díszítôelemeket? Amikor látta, hogy milyen szép dolgokat festek a fára, a férjem vette meg nekem a porcelánégetô kemencét, akaratom ellenére.

– A képzômûvészet iránti érdeklôdés – hisz férje, Incze István neves festômûvész volt – olyan közös nevezôt jelentett, amire egy életet lehetett építeni.

– Nagyon jó érzés volt a mûteremben együtt dolgozni. A porcelánégetô kemencét Keletiék adták el. Kezdetben nagyon haragudtam, s arra gondoltam, hogy nem fogok tudni porcelánra festeni, mivel nagyon komoly dolognak tartottam. Mindent ki kellett kísérletezni. A festékek keverését például a segesvári gyárból tudakoltam meg, s azt is, hogy milyen vastagon kell föltenni, hogy az eredmény olyan legyen, ahogy szeretném, majd meg kellett tanulni az égetés technikáját is.

– Hogyan gyûjtötte a mintákat, motívumokat? Honnan eredt a türelem ehhez a finom, aprólékos munkához?

– Valósággal imádtam, s amikor megláttam a szép, népies dolgokat, azonnal "skiccet" készítettem. Sokat olvastam, tanulmányoztam a népmûvészetet, kiállításokra jártam. A kalotaszegi, torockói ruhákat, blúzokat, ingeket, kötényeket rögtön megvásároltam – mondja, s elô is veszi a szekrényben ôrzött gyönyörû darabokat.

– Hát nem csodálatos ez a kötény? Ezt a nehéz, veszedelmes bordó színt milyen nagyszerûen össze tudták hozni a sárgával, zölddel és pirossal! – mondja a népi alkotók iránti örök ámulattal, aztán egy torockói darabot mutat, amirôl megjegyzi, hogy talán el is felejtették már, hogyan kell kihímezni. Kalotaszegre érdemes volt elmenni, amikor népviseletbe felöltöztek, Torockóra hasonlóképpen – mutatja a fényképeket, amelyeket egykoron Marx József készített.

– Honnan szerezte be Ilus néni a porcelánt, amire festett?

– Mivel a képzômûvészeti alap tagja voltam, bemehettem és megrendelhettem a kolozsvári gyárban, még mielôtt színezték volna. A kereskedelemben is lehetett fehér porcelánt kapni. A Rosenthal német festéket a Budapesten élô vegyészmérnök bátyám küldte. 800-1000 fokon égettem ki a megfestett darabokat, ezen a hômérsékleten a festék beleolvadt a porcelán zománcába.

– Számba vette-e, hány tárgyat, készletet festett meg?

– Rengeteget. Sok neves ember járt hozzám, mint például Kovács György színész, aki gyakran vitt festett készleteket ajándékba. Egy kalotaszegi fekete mintás tálat Sütô András Illyés Gyulának ajándékozott. A dr. Kesztembaum családnak, amikor Izraelbe készültek, azt írták, hogy Inczénétôl vigyenek egy kis meglepetést. A világ minden pontjára, Amerikába, Ausztráliába, Kanadába is eljutottak az alkotásaim. Éveken át jellegzetesebb vásárhelyi ajándéknak számítottak.

– Azokat a rendkívül apró mintákat hogyan sikerült megfesteni, néha még a tárgyak belsejére is?

– Jó szem kellett hozzá… de most a szemüveg sem segít. Az egyik szememet megoperálták, s már csak homályosan látok, mint a függöny mögül. A cukorbetegség is hozzájárult a látásom meggyengüléséhez. Húsz éve kínoz, s naponta háromszor szúrom magam az inzulinnal.

De a legjobban a lelkem fáj, hogy nem tudok festeni, hisz annyi mindent szerettem volna még megvalósítani – kesergi, majd az elôttünk levô tányérra esik a pillantása, amelyen egy vállfô mintáját örökítette meg. Kicsit hozzátett, kicsit elvett belôle, s az eredmény egy gyönyörû darab.

– Mindig szüksége volt a mintára, vagy egy idô után maga találta ki a motívumokat a díszítendô tárgyak anyaga, formája láttán?

– A fejemben volt az egész erdélyi motívumvilág, de ott voltak a füzetek is, tele rajzokkal. Én nem a pénzért festettem, elsôsorban azért, hogy azt a "sok szép népies elgondolást" megörökítsem – szögezi le, majd aggódva teszi fel a kérdést, hogy mi lesz a füzeteivel.

Mutatja a gazdag ecsetgyûjteményt is, amelynek egykor aktív darabjai a lehúzható fedelû asztalon pihennek, s ki-, majd gondosan visszacsomagolja a megmaradt értékes festékeket is.

– Tudom, hogy sok kiállítása volt szerte az országban, egyéni tárlatok, majd 1975-tôl férjével közösen állították ki alkotásaikat, ami a székelyföldi városokat is megjárta, 1998-ban a négy Incze – festômûvész férje, fotómûvész fia, festô unokája valamint a saját – mûveit láthatta a közönség a Bernády Házban. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– A sepsiszentgyörgyi kiállításon (a 70-es években) egy cigarettakészletet elloptak, pontosan azt, amit a fiamnak készítettem a születésnapjára, szôttes mintájú volt, késôbb "vissza- festettem" neki.

Rövid idôre megáll az emlékezésben, aztán elkomorodik egy kicsit.

– Mindent eltûrnék, csak a szememmel ne lenne baj. Az unokámtól kaptam egy festményt – esik a falra a pillantása – de nem tudom, hogy mi van rajta. Alatta van az unokám portréja, mellette egy Incze-kép – pásztázza végig a szemközti falat, amelyet egy ragyogó piros ruhás lány portréja ural.

– Édesapám üzletében keretezést is vállaltak. A szüleim 18. születésnapomra rendelték a portrét Bordi Andrástól, aki ott rámáztatta a festményeit. Eljött az üzletbe, s modellt ültem. Elôször egy rózsaszín taftruhára gondoltunk, a pirosat a festômûvész választotta.

A fiútestvér által készített fém falilámpa fölött, ami szintén különleges kézügyességre vall, egy Rembrandt-önarckép történetét sok év távlatából is nosztalgiával idézi.

– A férjem 1947 júniusában jött haza a négyéves orosz fogságból, s ahogy közeledett Ilona napja, megkérdezte, hogy mit kívánok.

Egy kristályharisnyát vagy egy Rembrandt-képet – válaszoltam nem kis túlzással, mert biztos voltam benne, hogy a Rembrandt-kép az lehetetlenség, az akkor divatba jött drága harisnyát pedig nagyon kívántam. Legnagyobb meglepetésemre lemásolta Rembrandt önarcképét. A festmény megmaradt, a harisnya régen elszakadt volna – emlékezik ma már nevetve élete egyik legkedvesebb epizódjára.

– Milyen volt a házasságuk?

– A férjem rendes, kedves, kiegyensúlyozott ember volt… harmonikusan éltünk, nyáron nyaralni mentünk a gyermekekkel, s megtett mindent a családért. Nagyon tudtunk örvendeni egymás sikereinek.

– Említette Ilus néni, hogy voltak nehézségek is…

– Három gyermekünk született, s nagy tragédia volt, hogy a középsô kisfiunk leukémiában meghalt. Nem is gondoltam, hogy átvészelem. A háborús négy év is tele volt nehézségekkel, bár a szüleim támogattak. Annak örvendek, hogy sem ôk, sem a férjem, aki 1978-ban szívinfarktusban halt meg, nem érték meg a családi ház lebontását. Egyedül kellett viselnem a terhet, amibe belebetegedtem. A nagy ház után összeszorítottak egy kétszobás lakásba. A kicsi konyhában égettem a porcelánt, s az oldószer, a terpentin is hozzájárult a szemem tönkretételéhez.

– Lesz-e, aki a családban folytassa a porcelánfestést?

– A lányomnak, aki vegyészmérnök, ráállna a keze, csak ideje nincs rá.

– Mi volt Incze Ilona számára a legnagyobb elismerés?

– Nagyon keresték, vitték a porcelánjaimat.

– Mikor hagyta abba?

– 2002-ben, 84 éves koromban festettem az utolsó darabokat.

– S a legnagyobb öröm?

– A család. Jó érzés, hogy egyik gyermekünk sem ment el külföldre, s hazatért az unokám is. Olyan nagy szeretettel vesznek körül. Csak hálás lehetek nekik, hogy annyira rendesek, s a gyermekekkel együtt a menyem és az unokám is.

Mindennek tudtam örülni. Hála Istennek jó természetem volt, csendes, de határozott, kézben tartottam a családot. Azt hiszem, nem is volt ellenségem…

Most itt élek csendesen, s csak álmaiban térnek vissza az eredeti, szép motívumok. Minden nép mûvészetét szerettem, s azt is, ahogy egymásra hatottak – tekint önmagába, s szavai nyomán szinte hallani, ahogy piros virágok nyílnak ki, s kék madarak pihennek meg képzeletének hófehér porcelánján.

Bodolai Gyöngyi

Incze Istvánné Sárkány Ilona életérôl és legszebb alkotásairól megjelenés elôtt áll egy monográfia. Szerzôje Járay Fekete Katalin, a színes illusztrációkat fia, Incze István fotómûvész készítette.

Bál a javából

Mintha egy másik, már nem létezô világba érkeztem volna. Estélyi ruhában pompázó fiatal hölgyek, frakkban, öltönyben érkezô fiatalemberek, köztük némelyik cilinderben, a ruhához, kiegészítôkhöz igazított tartás, mozdulatok, jó zene – ez a hangulat fogadott egy hétköznap este a marosvásárhelyi színház elôcsarnokában. A Maros Megyei Középiskolások Diákszövetségének bálját tartották, amelyre a Bolyai Farkas líceumbeli szervezôk diáktársaik mellett egyetemi hallgatókat is meghívtak. A bálon a Good Times Band játszott az eseményhez illô zenét, s a rendezvényt a szervezô XI.-esek keringôje nyitotta meg, amit Sütô Eszter diáktársuk tanított be. Késôbb sem kellett biztatni senkit, s mert többen voltak a lányok, ha nem akadt párjuk, hát egymással perdültek táncra. Mintha nem is azok a fiatalok lennének, akik a diszkók, bulik világában nôttek fel, annyira természetesnek tûnt minden mozdulat. Csak az aggódó mamák hiányoztak a "pályaszélrôl", bár azok közül is benéztek néhányan, de csak egy- két fénykép erejéig.

– Az ötlet a nyáron merült fel, arra gondoltunk, hogy a megszokott bulik után egy XIX. századot idézô mulatság fellendítené a hangulatot. Szerettünk volna alkalmat teremteni azoknak, akik sohasem voltak még bálban, hogy megtapasztalják, milyen is az – számolt be a XI. A osztályos Barabás Zsuzsa, aki a szervezés irányítását vállalta. S nem is akárhogyan. Hogy valóban van érdeklôdés egy ilyen rendezvény iránt, az is bizonyította, hogy a 10 lejes meghívóból a remélt számon felül több mint százat adtak el. A feltételt, miszerint báli vagy estélyi ruhában legyenek a meghívottak, be is tartották, de a tervezett tánctanításra nem volt szükség, mivel kiderült, hogy a részvevôk zöme jól ismeri a klasszikus táncokat. Éjfélkor a bálkirály- és bálkirálynô- választás sem maradt el. Bár egyes szülôknek valószínûleg nem kis anyagi erôfeszítésükbe került a teljes báli öltözék beszerzése, a befektetés megérte, hisz patinás, szép mulatság volt, s a ruhákat talán a következô bálon is használni lehet.

(b)

Tárolórendszerek

Minden digitális gép az érzékelt képet különbözô tárolórendszerekben rögzíti a késôbbi feldolgozásra. A CompactFlash és a Smart-Media memóriakártyák használata a leggazdaságosabb. Sokféle méretû és kapacitású van forgalomban. Minden géptípusnak a neki megfelelô memóriakártyákat lehet csak használni. Ha van két különbözô típusú gépünk, de mindkettôbe talál ugyanaz a memóriakártya, nem ajánlatos cserélgetni a kártyákat a két gép között. Ennek oka a következô:

A memóriakártyák formázása

A kártyákat használatuk elôtt formázni kell. A formázás ellenôrzi, hogy nincs-e hiba a tárolón, majd szabványos állomány- és könyvtárrendszert alakít ki rajta, hogy a kártyára rögtön állományokat lehessen rögzíteni. Ha a formázást elmulasztjuk, akkor a gép üzenettel figyelmeztet, hogy formázni kellene a kártyát. Hogyan formázzuk a kártyát? Belépünk a gép menüjébe, s ott megkeressük a Format kiírást, s arra rámenve, az OK gombot megnyomva elindul a formázás. Ha már volt kép rögzítve a kártyára, vigyázni kell arra, hogy a formázással minden elôzôleg rögzített kép letörlôdik. Ezért csak üres kártyát szabad formázni.

Képpontokban mért képmérettôl és a felvételkor használt minôségi szinttôl függ, hány kép fér egy kártyára. A kép minôsége még attól is függ, milyen tömörítési módszert használunk az állományba való mentéskor. Egy JPG-be tömörített kép kevesebb helyet foglal, mint egy TIF-be tömörített kép.

Digitális gépek alapjellegzetességei

Minden gyártó igyekszik valami újdonságot beépíteni az általa gyártott gépbe, s emiatt a digitális gépek nagyon sokfélék. De mindezek a különbségek mellett van olyan jellegzetesség is, ami minden géptípusra érvényes. Ha az általános jellegzetességeket tudjuk, akkor késôbb könnyen boldogulunk a vásárolt gép speciális tulajdonságaival is.

Keresôk és LCD-megjelenítôk

A keresôk arra szolgálnak, hogy kiválasszuk, mit akarunk fényképezni illetve megkomponálhatjuk a fényképezendô témát.

A keresôk lehetnek optikai keresôk és elektronikus keresôk.

Az optikai keresôk lencserendszerbôl állanak, s úgy mûködnek, mint a filmes gépeken, ha van a gépen zoom objektív, akkor a nagyítás mértékét is beállíthatjuk. A bonyolultabb modellek elektronikus keresôvel váltják fel az optikai keresôket. Ez a keresô egy folyadékkristályos (LCD) megjelenítôvel mûködik, s az nagyjából azt mutatja, amit az objektív érzékel. Az elektronikus keresôben a kép körül látjuk a felvételi adatokat: exp. idôt, rekesznyílás-értéket, felbontást stb.

LCD-s képelônézet

A digitális gépek hátlapján van egy LCD-s képelônézô. Ez szinte azonnal mutatja, hogy a kép sikerült-e, mutatja a felvételi adatokat, s ha úgy találjuk, a képet meg is lehet ismételni. A képelônézônek az a hátránya, hogy erôs fényben gyengén látszik, s becsületesen fogyasztja az áramot is. Ezért nem tanácsos sokat vissza- visszanézegetni a képeket, mert az akkumulátor áramát elfogyaszthatjuk, s a gép áram nélkül nem mûködik.

Incze István, AFIAP

Illatgyógyászat 2.

Aromás fürdôkkel nemcsak fizikai rendellenességeinket kezelhetjük, hanem mivel gyógyító hatásúak, befolyásolhatják érzelmi életünket is. Az elôzôekben közöltük, hogy az illóola-jok vízben nem oldódnak, ezért elôzetesen természetes oldószerrel el kell keverni, és ezt hozzáadjuk a kádban levô fürdôvízhez. Erre a célra alkalmas a zsíros tej, tejszín, a méz, valamint a tartósító nélkül készült, szagtalan folyékony szappan is. Pl. 4 evôkanálnyi tejszínben feloldunk 10–15 csepp illóolajat vagy 2–3 kanálnyi mézzel (folyékony szappannal) elkeverünk 10–15 csepp illóolajat, amelyet az elôkészített fürdôvízhez öntünk.

Szaunázáskor nemcsak a légutakra, hanem az egész testünkre hatást gyakorolva a bôrön keresztül is érvényesül az illóolajok jótékony hatása. Legjobb, ha 5–10 csepp illóolajat 2–3 deciliter vízben elkeverve a felhevített kôre öntünk. Soha ne cseppentsük az illóolajat közvetlenül a forró kôre, mert gyúlékony, és hatástalan vagy mérgezô alkotórészeire bomlik.

Borogatásnál is a bôrön keresztül juttatjuk be az illóolajat a szervezetünkbe. Meleg vizes borogatáskor 1–2 liter forró vízbe 4–6 csepp illóolajat belekeverünk, majd egy (gyapot!) vásznat belemártunk, átitatjuk és kicsavarva a vizes kendôt a megfelelô testrészre helyezzük, 10 percig száraz kendôvel, törülközôvel lefedve hagyjuk.

Idegfeszültség, álmatlanság, fejfájás, meghûlés, arcfertôtlenítés esetén, de fájós testrészre (izomgörcs, derékfájás stb.) is eredményesen alkalmazható. A hideg vizes borogatást inkább lázas állapotban, fegyelmezetlen napozás utáni leégéskor alkalmazzák. Ilyenkor, nagyobb bôrfelületen történô borogatásnál, legalább 2–3 liter hideg (testhômérsékletû) vízhez kell keverni a kevés alkoholban feloldott 6–10 csepp illóolajat. Leégéskor a borogatóvízhez lehet tejben oldott illóolajat is keverni.

Prof. dr. Csedô Károly

Az ezotériáról (9.)

Hogy megérthessük az annyit említett "gondolatok teremtô erejét", ahhoz viszonylag elvontabb, nehezebben érthetô fogalmakkal is meg kell ismerkednünk. Az agy az anyagihoz, a testhez rendelhetô legrejtettebb, legcsodálatosabb, de a kutatásoknak makacsul ellenálló szervünk. A "modern" agykutatás az anyaghoz kötôdô bonyolult mechanizmusokkal, a neuronok élettani funkcióival, elektromos megnyilvánulásaival, ingervezetéssel foglalkozik, amik már nagyrészt ismertek. Az agy nem anyagi funkciói a filozófia, a vallás és a beavatottak hatáskörébe tartoznak. Ezoterikus szempontból rendkívül bonyolult és szelektív "információvevôként" képzelhetjük el, ami részt vesz ugyan gondolatok hatásának az irányításában, de nem ô hozza létre, és nem ô tárolja.

Mi a gondolat? Talán könnyebb megválaszolni, hogy mi nem. Nem az agy hozza létre, nem az idegszövet bonyolult élettani tevékenységének biofizikai-kémiai terméke. Legvalószínûbb az, hogy a gondolatok magas frekvenciájú finomenergia-kvantumok, amelyek az aura és a kozmosz mentálsíkjáról érkeznek, és oda jutnak vissza, ott folytatva a kozmikus létezést. Ôk alkotják a hidat az anyagi világ és a láthatatlan birodalom között, ahol az anyag szertefoszlik és megjelenik a szellem. Tehát a gondolat nem száll el, nem szûnik meg, nem egy jelentéktelen pillanatnyi agyszülemény. A mentálsíkon egymással összekapcsolódva olyan tartós és erôs információs energiát hoznak létre, ami az ember testi életében sokkal nagyobb szerepet játszik, sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint amit a legmerészebb álmunkban el tudnánk képzelni. A gondolat a teremtés eszköze, és vele valóban teremteni és tönkretenni lehet, és általában ezt is tesszük.

Itt szeretnék megemlíteni egy különleges és félreértett gondolatformát, az imát. A mentál vagy virtuális térben az ima mint információhordozó pozitív energiakvantum jelenik meg, a hasonló frekvenciákkal interferálva, egymást erôsítve vagy kioltva, ha "rosszul" imádkozunk. Megvalósítják önmagukat az anyagi szinten a személyes és kollektív tudattalanban, ahol hatnak, minden eszközük megvan.

1998-ban a Duke University kutatói statisztikailag is igazolták az ima erejét. 150 beteg minden klinikai adatát figyelembe vették, s a gyógyulás esélyeit is. A világ hét pontján élô különbözô vallási csoportok tagjait kérték fel, hogy imádkozzanak a betegekért. Az imádkozók nem tudták a betegek nevét, és a betegek sem, hogy imádkoznak értük. Az eredmény megdöbbentô, 50% fölötti volt. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy az ima ne legyen kérés, hanem egész lényedet betöltô hála érzése, hogy amire szükséged van, az "valóra vált".

Az elme egy meghatározhatatlan köztes fogalom, ami az agy és a tudat között található. Mind az elme, mind a tudat az anyagi síkon az agyon keresztül értelmezhetô.

A tudat nem azonos az elmével, a gondolattal. Annál több, de általa mûködik, általa lehet megismerni. A tudat? Isten bölcsességének a megnyilvánulása. Az ember születésétôl fogva mint létezô érzékelô egyed éli meg önmagát. A tudat olyan folytonosságot képvisel, amit a test nem birtokol. Az élettan tudósai azt mondják, hogy egynéhány neuron kivételével az embernek 18 év alatt minden sejtje kicserélôdik. Úgy is értelmezhetnénk, hogy legalább 18 évenként újjászületünk, legalábbis az anyag szintjén. Ennek ellenére egy 72 éves ember önazonosságának teljes tudatában van, pedig a test anyagi összetétele négyszer teljesen kicserélôdött. Ez csak azzal magyarázható, hogy a tudat a test által nyilvánul meg, de nem azonos a testtel, annál több! A megtermékenyített petesejt a kromoszómák révén minden olyan információt tartalmaz, ami az anyagi lét biztosítására szolgál, de a halhatatlan élet szikrája az maga a tudat.

Tordai Zoltán természetgyógyász

A pedagógus szerepe egyszerre hasonlít a mester, a pap és a színész szerepéhez.

A kiskorú tanulók elvárásai szerint a szülôi, nagyszülôi mintákat is magán viseli. Érdekes módon a korai szakaszban a nôi vagy anyai szerep a legsikeresebb, nem véletlen, hogy az általános iskolai tanítók nagy százaléka nô. A tanárszerep szülôi mintaadásból fokozatosan felnôtt vezetôi vagy mesterszereppé alakul át a felsô tagozaton. A szakmai tekintély, az ismeretek átadásának képessége egyre hangsúlyosabbá válik, míg a középiskolai tanár már felnôtt társsá, segítô baráttá finomul, a szakmai ismeret, a szakmai tekintély mellett az emberi tulajdonságok egyre fontosabbá válnak.

A pedagógus nyitja meg a gyermek értelmét a világ ismereteire, segíti ôket képességeik kifejlesztésében, tehetségük kibontakoztatásában, értelmük fejlôdésében. A szerep azért magasrendû, mert állandó megújulásra kényszerít, nyitottságra, odaadásra, figyelemre, értelmi fejlôdésre, érzelmi kötôdésre és nagylelkû lemondásra.

A felkészültség erre a pályára is nélkülözhetetlen, ugyanakkor mindennap újat, egyre gazdagabb tapasztalatokat kínál, megunhatatlan szépségekkel és rendkívüli pszichikai igénybevétellel. A tanári munka mellett nélkülözhetetlen a pihenésre való lehetôség, a szellemi feltöltôdésre szolgáló idô. A sok gyerekkel való koncentrált munka sokkal kimerítôbb, mint a gépekkel, tárgyakkal, eszmékkel, állatokkal vagy anyagi természetû dolgokkal folytatott tevékenység.

Gyakran hallani szülôktôl ilyen kijelentéseket: "Hogy is tetszik bírni ennyi gyermekkel, nekem otthon egy (kettô, vagy három) van, és ezzel is alig bírok.

Az elmúlt évek alatt a diákok nagyon sokat változtak a korábbi évekhez képest. Ez bizonyos értelemben természetesnek is vehetô, hiszen a legutóbbi évtized össztársadalmi változásai hatalmas erôket mozdítottak meg, a társadalomban radikális újrarétegzôdés alakult ki, és sajnálatos módon a változás után az újra kialakult hierarchiában a pedagógusréteg nem sorolható a gyôztesek táborához. A vesztesek közé sorolják magukat a tanárok, mert hivatásuknak olyan társadalmi leértékelôdése tapasztalható, mely a környezet számára folyamatos presztízscsökkenést okoz. A pálya korábbi mintaadó szerepköre meggyengült, és egy bizonyos közfelfogás szerint valamiféle szolgáltatásként, méghozzá olcsó, államilag kötelezôen finanszírozott szolgáltatásként ítélik meg. A fogyasztói gondolkodás erôsödése a szolgáltatóval szembeni egyre türelmetlenebb elvárások megfogalmazását, a hiányosságokért egyre erôszakosabb reklamációk megjelenését hozza felszínre.

Anyagiassá vált világunkban a diák az "Aki pénzes, legyen kényes – Kevély Kereki"-ket süvegeli meg, nagyon kevés a Petôfink, aki senki száz aranyát nem süvegeli.

Hogyan lehet egy olyan munka presztízsét növelni, melyben a teljesítménynek nincs elismerési lehetôsége?!

A diákok szeretnének pozitív felnôttmintákat maguk elôtt látni, az elégedett, kiegyensúlyozott, önmagát becsülni tudó, hiteles felnôtt vonzó a fiatalok számára.

Ezen gondolatok után önkéntelenül felteszem a kérdést: megillet minket a "nemzet napszámosai" jelzô?!

Változatlanul megoldatlan kérdés a pedagógiai munka presztízsének növelése!

Szilágyi Hajnal

Labdarúgó IV. liga

A Maros Megyei Labdarúgó-egyesület szerdán hozott döntést a hét végi ASO Nyárádszereda – Muresul Marosludas mérkôzés ügyében. Az ellenfél nem jelent meg az elôírt idôpontban, sôt nem is indokolta meg idôben távolmaradása okát, ezért az egyesület fegyelmi bizottsága hivatalból a nyárád-mentieknek ítélte a három pontot.

Az ASO játékosai hiába várták az ellenfelet a szombati 25. fordulóban, a ludasiak edzôjével, Ioan Orosfaiannal folytatott telefonbeszélgetésbôl kiderült, hogy Marosvásárhely közelében elromlott az autójuk, így nem érnek oda idôben a találkozóra. A házigazdák elnöke, Varga István felajánlotta, hogy értük küld egy mikrobuszt, azonban ajánlatát nem méltatták válaszra.

A bírói trió – Belényesi Csaba (Vámosgálfalva), Munteanu Elena és Bârsan Dumitru (mindketten Marosvásárhelyrôl) – kivárta a szabályzatban meghatározott 15 percet és a vendégek meg nem jelenése miatt lefújták a meccset.

Az ASO kerete: Cseke, Kovács Gellért, Veress Zoltán, Gáll, Tóth csapatkapitány, György János, Ciula, Fülöp, Raimond Dániel, Zsigmond Dénes és Istvánfi Botond. Edzôk: ifj. Lungu Constantin illetve Novák Vilmos.

Az ASO továbbra is ôrzi vezetô pozícióját a tabellán, 22 mérkôzés alatt 47 pontot gyûjtött össze, a csapatot a Gaz Metan Dános követi 43 ponttal.

Szabó András

Magasabb jövedelemküszöb a szociális lakások elosztásánál

A kormány szerdán jóváhagyta a sürgôsségi rendeletet, amelynek értelmében megemelik a jövedelemküszöböt azok esetében, akik szociális lakásban részesülhetnek. A rendelet módosítja a lakástörvényt és elôírja, hogy szociális lakást kérhetnek azok a személyek, akik esetében az egy fôre esô jövedelem a családban nem haladja meg az 1.266 lejt. Ez a küszöb tavaly 436 lej volt, jelentette be a fejlesztési tárca. "A módosítás nyomán szociális lakáshoz juthatnak azok a családok vagy személyek, akik az elmúlt 12 hónapban az országos átlagbér alatti összeget kerestek havonta" – áll a fejlesztési tárca közleményében.

2008 végére a számítástechnikai ipar 10 százalékát teszi ki a PIB-nek

A számítástechnikai ipar 2008 végére kiteszi a nemzeti össztermék (PIB) 10 százalékát, mondta Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter szerdán, rámutatva, hogy 2007-ben ez az iparág a PIB 7 százalékát, 2006-ban pedig a 4 százalékát tette ki. "A számok azt mutatják, hogy az IT&C iparág dinamikus, és növekvô tendenciát mutat az elkövetkezô évekre is" – mondta Borbély Károly az IT&C CERF 2008 kiállítás megnyitóján. Varujan Pambuccian, a képviselôház IT&C bizottságának elnöke kijelentette, az iparág kevesebb mint 100.000 alkalmazottal érte el a PIB 10 százalékát. "A mezôgazdaság a legjobb években sem haladta meg a PIB 13 százalékát, pedig Románia lakosságának közel 40 százaléka tevékenykedik ebben az ágazatban. Ez a tény el kellene gondolkoztasson minket" – mondta a képviselô. Pambuccian hozzátette, ideje lenne, ha a román számítástechnikai programozók ráállnának a kutatásra, fejlesztésre, amely jobban jövedelmez. "Románia rendelkezik ehhez a sz&u