Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hamarosan eltûnhetnek a patikákból a külföldi gyógyszerek – riogatja az amúgy is folyton riadt romániai fogyasztókat a gyógyszerimportôrök és -forgalmazók egyesülete. Napok óta válsághelyzetrôl beszélnek, amit az euró és a dollár felfele ívelô árfolyama váltott ki. Ezt elkerülendô, a gyógyszerpiac irányítói szerint emelni kellene a külföldrôl behozott készítmények árát, amire azonban egyelôre nem hajlik az egészségügyi tárca vezetôje. Ez érthetô, hisz Eugen Nicolaescu hónapokon át arról beszélt, hogy negyedévenként sikerült lecsippentenie a gyógyszerek árából. Fölöttébb kellemetlen lenne, ha most, a választási évben kényszerülne beadni a derekát a – nem kétséges – erôs érdekérvényesítô képességgel bíró gyógyszergyártók és forgalmazók nyomására. Márpedig az importôrök és a forgalmazók kötik az ebet a karóhoz, és azzal érvelnek, hogy a vonatkozó törvény lehetôséget teremt a gyógyszerek árának negyedévenkénti kiigazítására. Ha ezt a miniszter most elmulasztja, hangzik a fenyegetés, heteken belül kifogynak a patikákból a külföldi gyógyszerek, s a kórházi gyógyszertárak eddig is hiányos készletei még jobban meggyérülnek, ami a csôdhöz vezethet. A kilátásba helyezett gyógyszerhiány a cukorbetegeket, a rákos betegeket és a szervátültetésen átesett személyeket érintheti a legérzékenyebben – apropóznak a forgalmazók, akik arra hivatkoznak, hogy az országban kapható hatóanyagok 75 százaléka importból származik. Az árak emelése helyett válaszként a tárcavezetô áprilisig hosszabbította meg azt a szerzôdést, amely az euró értékét 3,3 lejben határozta meg. Az importôrök azt állítják, hogy kutyaszorítóba kerültek: ha a beszerzési ár alatt adják tovább a gyógyszereket, a romániai pénzügyi törvényeket sértik meg. Ha viszont a szakminisztérium által megszabott ár fölött elégítik ki a patikák megrendelését, szintén a jogszabályok ellen vétenek. A miniszter nem akar tudomást venni az emígy keletkezett dilemmáról. Véleménye szerint nem kell a szóban forgó egyesület tagjait sajnálni, hisz az elmúlt évben, amikor a valuták zuhanórepülése határozta meg a piacot, a gyógyszerbehozatallal foglalkozó cégek nem tülekedtek, hogy csökkentsék az árakat. Az akkor szerzett nyereségbôl pedig fedezni lehet a mostani árkülönbségeket – nyilatkozta Eugen Nicolaescu.

Arról, hogy valóban lesz-e gyógyszerválság, a marosvásárhelyi lerakatok és gyógyszertárak óvatosan fogalmaznak. Gyógyszer mindenütt van még készleten, és reményeik szerint, ha egyre hangosabb lesz a kampány, a miniszter engedni fog. Ha a kiesés valóban bekövetkezik, az nem most, hanem néhány héttel késôbbre várható, és nem lesz annyira tragikus, hisz az importgyógyszerek többsége Romániában készült hatóanyaggal pótolható. A húzd meg-ereszd meg viszont ezúttal is a gyógyszerfüggô lakosok idegeit borzolja, akik számára a gyógyszerpiac minden valódi és mesterségesen elôidézett válsága újabb és újabb megpróbáltatást jelent.

Tegnap délelôtt riasztották a tûzoltóságot és a gázszolgáltatót, hogy gázrobbanás nyomán tûz ütött ki Marosvásárhelyen a Gyöngyvirág (Lacramioarei) utca 8. szám alatti magánházban. A házban tartózkodó három személy égési sérüléseket szenvedett, egyikük állapota súlyos, a testének mintegy 70 százalékát érték a lángok. Ôt rögtön a fôvárosba szállították, ahol szakszerûbb kezelésben tudják részesíteni.

A helyszínen tartózkodó Vermesan Petru tûzoltóezredes tájékoztatása szerint a csempekályhánál történt a robbanás, a pontos okát még nem tudták. Adela Botan, az E-on Gaz gázszolgáltató sajtószóvivôje azt nyilatkozta, hogy az elmúlt idôszakban szerelôcégekkel külsô-belsô munkálatokat végeztettek, a gázszivárgás helyét még nem sikerült kideríteni, szakértôk vizsgálják a helyszínt.

Hogy valaki mulasztott, az tény, ami azért is feltételezhetô, mert a környéken lakók most utólag azt állították, hogy a közelmúltban a ház elôtti járdán elhaladva erôs gázszagot éreztek, ami arra utalhat, hogy nem, vagy nem csak a lakásban szivároghatott a gáz.

A nyugdíjasok a Nyugdíjasok Nemzetközi Föderációjának segítségét kérték abban, hogy lépjen közbe a kormánynál az öregeknek az államosított ingatlanokból való kilakoltatásának leállítása érdekében, amíg a helyi tanácsok nem tudnak más lakást biztosítani az idôs személyeknek.

"2006-tól léptünk fel azért, hogy megállítsák a nyugdíjas családok kilakoltatását az államosított ingatlanokból, de ezeket nem vették figyelembe. Tavaly októberben ismét petíciót nyújtottunk be, de azt a választ kaptuk, hogy problémáinkat a 2007/74-es sürgôsségi kormányrendelettel oldják majd meg, amely azonban semmit nem old meg" – jelentette ki Preda Nedelcu, a Romániai Nyugdíjasok Országos Föderációjának alelnöke kedden tartott sajtótájékoztatóján.

Nedelcu elmondta, februárban Romániába érkezik a Nyugdíjasok Nemzetközi Föderációjának egy küldöttsége, amely találkozni fog a kormány képviselôivel. A küldöttség kérni fogja a kormányt, hogy sürgôsen állítsa le az öregek kilakoltatását addig, amíg a hatóságok nem tudnak a kilakoltatottaknak más lakást biztosítani, hogy ezek ne végezzék az utcán.

Nedelcu szerint tavaly ôsszel csupán a fôvárosban 2.800 olyan nyugdíjas család volt, akiket vagy nemrég lakoltattak ki az államosított ingatlanokból, vagy a kilakoltatásra vártak.

A szakszervezeti alelnök szerint a PSD benyújtott a szenátushoz egy törvénytervezetet a kilakoltatások leállítására, illetve arra, hogy három éven belül építsenek lakásokat ezen személyek számára. A törvénytervezetet a szenátus elfogadta, és megvitatja a képviselôház is.

A nyugdíjasok azt javasolják még a kormánynak, hogy lépjen közbe az árak visszafogása érdekében, mivel, bár nôttek a nyugdíjak, megdrágult az energia és a földgáz, illetve ebbôl következôen az élelmiszerek is.

"Más országokban az állam nem engedi meg, hogy mindenki azt tegye, amit akar. Javasoltuk, hogy csökkentsék a hozzáadott értékadót az alapélelmiszerek esetében, de ekkor sem vettek figyelembe minket" – mondta Nedelcu.

A drágulás miatt csökken a vásárlóerô, bejelentették, hogy a gyógyszerek is megdrágulnak. A nyugdíjasok több mint felének kisebb a nyugdíja a minimálbérnél; ez nem folytatódhat így, tette hozzá Preda Nedelcu. A nyugdíjasok áprilisban országos kongresszust szerveznek, és ha addig nem oldják meg kéréseiket, tiltakozó akciókba fognak.

Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi városháza gyûléstermében ismertették a város idei költségvetés- tervezetét, melyet a helyi tanácsnak még el kell fogadnia ahhoz, hogy érvénybe lépjen. A város idei számvetésérôl elvileg nyilvános vitát szervezett a polgármesteri hivatal, azonban a nyilvánosságot többnyire a sajtó képviselte a rendezvényen, a megjelent városházi, illetve városi alárendeltségû cégek illetékesei pedig nem szálltak vitába a költségvetés-tervezet részleteit bemutató polgármesterrel.

A tervezet szerint a város idén 345,6 millió lejbôl gazdálkodhat a tavalyi 291,7 millióval szemben. Nem bôvül jelentôsen a költségvetés idénre, a helyi adókat is csak az infláció mértékének megfelelôen emelték. Dorin Florea ismertetése szerint a költségvetés mintegy harmadát személyzeti és mûködési költségekre, másik harmadát szolgáltatásokra, további harmadát szociális kiadásokra és fejlesztésre fordítják. A polgármester kifejtette, a tervezet már jó ideje megtekinthetô a városháza internetes honlapján, és számos javaslatot, hozzászólást tettek a weboldal látogatói, amelyeket figyelembe is vettek. Florea reményét fejezte ki, hogy a tanács elfogadja az idei költségvetést.

A tervezet bemutatása közben a városgazda politikusi mivolta is alapos szerepet kapott, minden lehetséges érvvel elverte a port a kormány hátán. Ehhez már jó ideje hozzászokhattunk, mint ahogy ahhoz is, hogy ilyenkor a polgármester politikai állásponthoz igazított valóságképpel tálalja a tényeket. Erre jó példa az ingatlanforgalmi adó. Az adónemet a kormány októberben egy, az adótörvénykönyvet módosító sürgôsségi rendelettel teljesen az állami költségvetésbe vonta, "ellopva a pénzt a helyhatóságtól" – a polgármester szerint. Csakhogy a témához még az is hozzátartozik, hogy az ominózus kormányrendeletet a parlamentben eddig csak a szenátus szavazta meg, a képviselôház elé csak a februári ülésszakban terjesztik be, és a polgármester párttársai, illetve a szociáldemokraták módosító javaslatot készülnek benyújtani a sürgôsségi rendelethez, miszerint az ingatlanadó bevételeinek elosztása maradjon változatlan. Vagyis az ingatlanforgalmi adó kérdése még nem eldöntött ügy, és megtörténhet, hogy ebbôl az adónembôl idén is lesznek helyi költségvetési bevételek. Az viszont, hogy azokkal mi történik, már más kérdés. Ahhoz képest, hogy a költségvetés kapcsán számos kritikát kapott a polgármester és a városháza, vita egyáltalán nem volt a tervezet kapcsán. A tanácstestületbôl például egyetlen képviselô volt jelen a bemutatáson. Vélhetôen a tanács elôtt tartják majd meg a valódi vitát a költségvetés kapcsán, melynek adatai a megszokott gyakorlat szerint várhatóan gyakran fognak módosulni még az év során.

A társadalom peremén természetes létforma a gyûjtögetô életmód. Az ôsi megélhetési módtól mindössze annyi az eltérés, hogy nem fák tetejérôl, bokrokról, hanem kukákból, szeméttelepekrôl szerzik be a létminimum alatt tengôdôk a betevô falatra valót. De vajon csak onnan? A gernyeszegi Bethlen-szobor rejtélyes eltûnése után óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen feltételekkel értékesíthetô nálunk a színesfém, illetve kerülne-e vevô egy bronztörmelékké változtatott, lopott emlékmûre?

A 2001-ben kiadott 16-os sürgôsségi kormányrendelet értelmében a hulladékbegyûjtô központok színesfémet – nemesfém és autóalkatrészek kivételével – kizárólag jogi személyektôl vehetnek át. A 2007-ben kiadott 27-es kormányrendelet viszont ezt a tilalmi idôt 2007. december 31-éig határozza meg. Ezek szerint, amennyiben az új törvény lehetôvé teszi, idén már magánszemélyek is eladhatnak színesfémeket azoknak a hulladékbegyûjtô központoknak, amelyek megkapják az erre vonatkozó engedélyt.

– Évente egyszer-kétszer végzünk ellenôrzéseket. 2007 júniusában a Bukaresti Rendôr-kapitánysággal és a Maros Megyei Pénzügyôrséggel közösen 14, színesfém begyûjtésével is foglalkozó központot vizsgáltunk meg – nyilatkozta lapunknak Gyékény Gertrúd, a Maros Megyei Környezetvédelmi Ôrség fôfelügyelôje, akitôl azt is megtudtuk, hogy az ellenôrzés során egy marosvásárhelyi, egy ludasi és egy marosugrai hulladékbegyûjtônél találtak rendellenességeket.

– Az egyenként 1500 lejes pénzbírsággal büntetett központok nem rendelkeztek a hulladék mennyiségére, illetve hasznosítási módjára vonatkozó adatokkal. Olyan esettel viszont nem találkoztunk, hogy valamelyik cég magánszemélytôl vásárolt volna színesfémet – jelentette ki Gyékény Gertrúd.

– Az eddigi gyakorlatnak megfelelôen, a színesfémhulladék értékesítôjének valószínûleg ezután is nyilatkozatot kell adnia a hulladék származásáról. Magánszemélyeknek, a cégektôl eltérôen, nem kell majd mûködési engedélyt felmutatni a színesfém értékesítéséhez, de amennyiben a begyûjtô feltételezi, hogy lopott áruról van szó, azonnal jelentenie kell a rendôrségnek – tájékoztatott a fôfelügyelô, aki szerint a színesfém-tolvajok leginkább a vasúti huzalok eltulajdonítására specializálódnak.

A megyei pénzügyôrség fôfelügyelôje, Valeriu Baziotis elmondása szerint a tavalyi év utolsó negyedében az ellenôrök egyetlen dicsôszentmártoni hulladékbegyûjtô cégnél tapasztaltak szabálysértést.

– A csôdbe ment Carbid Fox vegyi kombinát és a Bicapa fém- és színesfémhulladékának értékesítésére szerzôdéses úton feljogosított vállalat nem rendelkezett a begyûjtött hulladék egy részének eredetét bizonyító iratokkal – nyilatkozta a fôfelügyelô. A kétes származású színesfém értéke körülbelül 3400 lej volt. A törvénysértô cégnek 20 ezer lejes pénzbüntetést kellett kifizetnie – tájékoztatott Baziotis.

Az egyik hulladékbegyûjtô vállalat udvarán két cigányasszony egy jókora kartondoboz szétszedésével bíbelôdik. Sáros autóalkatrészek között, papír- és mûanyaghulladék-ösvényeken evickélek egy kalapos, idôs úr felé, aki a talpalatnyi üres helyet is elfoglaló tehergépkocsi sofôrje szerint majd útba igazít.

– A fônök nincs itt, reggelenként látjuk csak, ha egyáltalán bejön – világosít fel az ôsz férfi, majd határozott fejrázással jelenti ki, színesfémet magánszemélyektôl nem vesznek át, ezt a törvény nem engedélyezi.

– Nem ismer valakit, aki vásárol bronzot vagy vörösrezet? – kérdem a szemétbuckák között tébláboló bôrkabátos, bôrtáskás fiatalembertôl.

– Dehogynem. Mije van? – néz rám segítôkészen a borostás férfi, és már mondja is az árakat: a bronz és a sárgaréz kilója 3-4 lej, az inoxtárgyaké 4, a vörösrézé 10 lej.

– A Hidegvölgyben, a bártól nem messze lévô házban lakik az illetô. Délután megvárom a "Csenturánál", és elviszem oda. De biztos legyen – teszi hozzá, majd arról mesél, hogy a potenciális vevô, az "illetô," akivel összehozna – tudomása szerint – egy olasz "patronnak" adja tovább a hulladékot, a külföldi ügyfél 20-25 lejt fizet kilójáért.

– Jó, ha van engedélye, de az sem baj, ha nincs – nyugtat meg egy öblös férfihang, amikor a bôrkabátostól szerzett telefonszámon a vásár felté-teleirôl érdeklôdöm.

– Nálam nonstop megy az üzlet. Az elôbb is hozott valaki 100 kiló színesfémet – újságolja az illegálisan mûködô "vállalkozó." Amikor arról faggatom, mi van, ha valaki lopott árut ad el neki, egykettôre kivágja magát: – Mindenkitôl elkérem a "buletint," leírom az adatokat, így a rendôrség nyugodtan utánanézhet, kitôl mit vásároltam. Nem mernének lopott holmit rám sózni – állítja határozottan, aztán kissé elbizonytalanodva kérdi, valóban érdekel-e a "biznisz"?

– A Hidegvölgy egy különálló bolygó. Ott tehetetlenek a környezetvédelmi felügyelôség emberei, csakis a rendôrség fékezheti meg az illegális ügyleteket – jelentette ki Lina Nistor, a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség fôtanácsosa. Amikor arról kérdeztük, mit gondol, mi történhetett a rejtélyes módon eltûnt szoborral, mindössze ennyit mondott: – A színesfémtolvajok sajnos nem ütköznek komoly akadályba, ha szerzeményüket értékesíteni akarják.

Livia Popa, a megyei rendôrség szóvivôje szerint a színesfém-kereskedelem nem számít bûncselekménynek, amennyiben nem bizonyosodik be, hogy lopott áru eladásáról van szó.

– Azok a begyûjtôközpontok, amelyekrôl kiderül, hogy nemcsak eredetigazolt színesfémmel rendelkeznek, pénzbírsággal sújthatók. Az azonban már a begyûjtô együttmûködési szándékától függ, hogy megadja-e a rendôrségnek az értékesítô személyi adatait – tette hozzá a rendôrségi szóvivô.

A múlt évben történt színesfémlopásokról nem bocsátott konkrét adatokat a rendelkezésünkre a bûnügyi rendôrség illetékese, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy a hidegvölgyi ügyletekrôl érkezô információk számos esetben nem felelnek meg a valóságnak, a folyamatban lévô ügyek feltárása pedig gátolná a nyomozást.

– Valami emlékmû volt, igaz? – kérdezett vissza beszélgetôtársunk, amikor arról érdeklôdtünk, mit tud a Bethlen-szobor eltûnésérôl.

Ezek szerint feltételezhetô, hogy a felelôs szervek sem igazodnak el az illegális színesfém-kereskedelem útvesztôjében. Ha ez így van, nincs mit csodálkoznunk, ha az érdektelenség homályában idônként hulladékká válik a történelmi múlt egy-egy jobb sorsra érdemes emléke, aminek aztán bottal üthetjük a nyomát.

Anyanyelv

Nem túl gyakori szófordulat, amit címként ez alkalommal kiemeltünk. A kifejezést nem ismerôk számára: azt jelenti, hogy valamilyen kétséget, gondot vagy szükséget nem valós megoldással oldanak fel, hanem mondvacsinált, moralizáló, ígérgetô, de lényegében hatástalan szövegeléssel – pesties szlenggel szólva: rizsával – "intéznek el".

A malaszt jószerével kiszorulóban van nyelvünkbôl. Kár érte! A szó alkonyához a teológiai szóhasználat háza táján történô, nem túl ügyes "rendcsinálás" is hozzájárul. Ma már lépten-nyomon a kegyelem szót használják a malaszt helyett. Pedig e kettô között nagy különbség van!

Már a 12. században keletkezett Halotti beszédben találkozunk a malaszttal: "Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut…" (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami annyit tesz: mennyi ’isteni ajándékban’ teremtette kezdetben a mi ôsünket, Ádámot...

A malaszt szó az óegyházi szláv milostnak felel meg, amelynek jelentése: irgalom. A szó egyébként a mai szlovákban is ugyanígy kegyességet, kegyet, jóindulatot, kegyelmet, megkegyelmezést, bocsánatot, könyörületet, könyörületességet, irgalmasságot jelent. A malaszt jelentésköre azonban a sok évszázados egyházi használat során leszûkült. Szoros értelemben ezt jelenti: Istentôl kapott ingyenes ajándék – latin szakszóval: gratia. A gratia (malaszt) az az adomány, amelyben az ember – érdemétôl függetlenül, pusztán Isten jósága folytán – részesül.

De lássuk a kegyelmet is! A kegyelem szó eredete Bárczi Géza szerint ismeretlen, finnugor származtatása kevéssé valószínû. A (meg)kegyelmezés közismerten azt jelenti: valamilyen megérdemelt ("érdemmel" szerzett) büntetés elengedése, kegygyakorlás; az az eset például, amikor az uralkodó vagy az államfô különleges és eseti módon engedi el egy elítélt büntetését. A kegyelem és a kegyesség (pietas) rokonsága – gondolom – aligha szorul bizonygatásra.

A malaszt és a kegyelem közötti lényeges különbség tehát ez: a malaszt szó csak az Istentôl kapható, különleges ajándékra vonatkozik, a kegyelem szó sokkal általánosabb értelmû, hiszen kegyelmet ember is adhat.

Ezek fényében engedtessék meg, hogy egyetértsek a méltatlankodókkal, akik sajnálják a pontos jelentésû (ószláv) malasztot és rosszallják az (ismeretlen eredetû) kegyelem – e magyaros recsegéssel hangzó, ráadásul többértelmû szó – betolakodását oda is, ahova nem kellene.

Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök sajtóhírek szerint nehéz helyzetbe hozza Boris Tadic államfôt a vasárnapi elnökválasztáson – nem szólítja fel híveit, hogy rá voksoljanak. Tadic a választás elsô fordulójában 4,6 százalékkal szerzett kevesebb szavazatot, mint az elsô helyen végzett Tomislav Nikolic radikális vezér, és az elôzetes felmérések szerint csak nagyon nehezen tudja megverni február 3-án, ha egyáltalán képes lesz rá.

Esélyeit számottevôen növelte volna, ha koalíciós társa kiáll mellette, s támogatására szólítja fel erôsen megfogyatkozott híveit, akik a kiélezett szerbiai politikai küzdelmekben még mindig a mérleg nyelvét jelentik. Ha nem így volna, Kostunica sem lehetne miniszterelnök a tízegynéhány százalékos parlamenti választási eredménnyel a tarsolyában.

A demokratának tartott Tadic és a szélsôséges nacionalistának minôsített radikálisok között egyensúlyozó kormányfô azonban – miután az elsô választási forduló után Koszovó és az EU-hoz való közeledés kérdésében megzsarolta Tadicot – kivár. Azt követelte, hogy Tadic kötelezze el magát: ha az EU missziót küld Koszovóba, felügyelendô a tartomány elszakadását, Szerbia felmondja az EU-tagság belépôjének tekintett – még csak parafált, de alá nem írt, s fôleg nem ratifikált – stabilizációs és társulási szerzôdést. – Megtettük ajánlatunkat, most várjuk, mit felelnek rá – mondta Kostunica pártjának szóvivôje újságírók érdeklôdésére. Hipotetikusnak nevezte azt a kérdésfelvetést, hogy nem a miniszterelnök bûne lesz-e, ha a Tadic melletti határozott kiállás elmaradása miatt a radikális jelölt gyôz, s esetleg elôre hozott parlamenti választásokba torkolló kormányválság alakul ki.

Vojislav Kostunica a beosztottjánál is tovább ment, kijelentve, hogy kétfajta vesztes létezik: az egyik csak egy választást bukik el, a másik viszont elveszíti az ország területének egy részét – utalt Koszovóra.

A miniszterelnök – pártja vezetôi szerint – dodonaian arra fogja felszólítani egy-két napon belül a választókat, hogy szavazzanak "demokratikus szellemben".

Milorad Dodik boszniai szerb miniszterelnök kedden figyelmeztette a Nyugatot arra, hogy Koszovó dél-szerbiai tartomány függetlenségének a támogatásával egy európai iszlám állam megszületését segíti elô. Eközben Sali Berisha albán kormányfô kategorikusan elvetette azt a gondolatot, hogy a többségében albánok lakta Koszovó önállóvá válása megnyitja majd a Nagy Albánia megteremtése felé vezetô utat, amitôl Tirana szomszédai rettegnek.

A boszniai szerb kormányfô sajtónyilatkozatában úgy vélte: bár a Nyugat nem mondja ki nyíltan, nem fogadhat el egy iszlám államot Európában, bármekkora is legyen annak a súlya a Balkánon.

Dodik egyben jelezte, hogy a boszniai központi intézmények szerb képviselôi akadályozni fogják Bosznia- Hercegovinát abban, hogy elismerje a koszovói függetlenség egyoldalú kikiáltását.

Berisha, az albán kormány vezetôje az AFP francia hírügynökségnek adott interjújában a Nagy Albánia megteremtésével kapcsolatban felmerült híresztelésekre válaszul azt hangoztatta, hogy nem kell semmi ilyesmitôl tartani. "Mint ahogy az albániai albánok, úgy a koszovói albánok is elleneznek mindenféle Nagy Albániára vonatkozó gondolatot" – fogalmazott. Sôt, úgy vélte: éppen a koszovói függetlenség a legjobb módszer arra, hogy ez az elképzelés az archívumba kerüljön, mert Koszovó a függetlenné válással egyben kötelezettséget vállal a szomszédos országokkal közös határok tiszteletben tartására.

Elemzôk emlékeztetnek arra, hogy idônként valóban felmerül a Nagy Albánia gondolata, amelynek értelmében a térség összes albán ajkú lakosa, vagyis az albániai, a szerbiai, a macedóniai és a montenegrói albánok egy államban tömörülnének. Ez egyesek szerint destabilizálná a térség helyzetét – s a szerbek többek között éppen ezzel igyekeznek igazolni a koszovói függetlenség elleni érveléseiket.

Berisha viszont úgy vélte: egy önálló Koszovó éppen ellenkezôleg, a balkáni stabilitás biztosítéka lehet.

A 2 millió lakosú, 1999 óta ENSZ- közigazgatás alatt lévô Koszovó – várhatóan az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamai többségének a támogatásával – hamarosan kinyilvánítja elszakadását Szerbiától, amit Belgrád hevesen ellenez.

A török hadsereg vezérkari fônöke utalásszerûen megismételte szerdán a hadseregnek azt az álláspontját, hogy ellenzi a fejkendôviselés tilalmának bármiféle enyhítését.

"A török társadalom minden része tudja, hogy mit gondol a hadsereg a fejkendôviselésrôl. Nem akarok beszélni errôl az ügyrôl" – mondta Yasar Büyükanit tábornok.

A kormányzó Igazság és Fejlôdés Pártja (AKP) és az ellenzéki, nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) új javaslatot terjesztett kedden a parlament elé a muzulmán fejkendô egyetemi viselése ügyében. Enyhíteni akarják a fejkendô viselésére vonatkozó tilalmat, de korábbi elképzelésük felzúdulást váltott ki az ország világi elitjének körében. Ezért álltak most elô új javaslattal, amely szerintük figyelembe veszi a fenti körök aggodalmait.

Az új javaslat értelmében, amelyet a két párt 348 képviselôje, vagyis az 550 tagú parlament többsége aláírt, a felsôoktatási intézményekben kizárólag a diáklányok viselhetnek fejkendôt, de ôk is csak a török hagyomány szerint áll alatt megkötöttet. A fej köré csavart kendô, amelyet a politikai iszlám jelképének tekintenek, továbbra is tiltott viselet lesz.

A világi elit – köztük a hadsereg tábornokai és a bírói kar nagy része – élesen ellenzi a muzulmán fejkendô nyilvános viselésére vonatkozó, 80 esztendeje hatályban lévô tilalom enyhítését, mondván, hogy az ellentétes lenne az állam és a vallás szétválasztását kimondó alkotmányos alapelvvel.

A Columbia, az elsô ûrsikló építését az amerikai ûrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet elsô amerikai vitorlásként megkerülô bostoni hajó, valamint az Apollo 11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Már elsô repülése elôtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás meghalt a kiszivárgó nitrogéntôl. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az elsô, 1982-es éles küldetés után a visszatérô ûrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést "Afganisztán szabadságért küzdô népének" ajánlotta.

1983-tól további ûrsiklók álltak szolgálatba: az 1986-ban, fellövésekor megsemmisülô Challenger, majd a Discovery és az Atlantis, végül pedig az Endeavour. Hozzájuk képest a Columbia robosztusnak számított, az Endeavournél például majd 4 tonnával volt nehezebb. Tervezôi száz repülésre szánták, a 2003- as katasztrófáig 27-szer szállt fel, 301 ûrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.

A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységbôl – Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és elsô izraeli ûrhajós Ilan Ramon – négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, s megjavították a Hubble- ûrtávcsövet is.

Az ûrsikló 2003. február 1-jén érkezett újra a Föld légkörébe, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött. Amikor a NASA 9 órakor elvesztette vele a kapcsolatot, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki elôször, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az ûrhajósok maradványait is megtalálták, s viszonylag épségben kerültek elô egyes tárgyak, így a Deep Purple rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.

A hosszas vizsgálat végül arra jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külsô üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia baloldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hôvédô pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegô áramlott az ûrsikló szárnyának belsejébe és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelôdarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételôdött, de ôk errôl- a híresztelésekkel ellentétben – nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia elôtt pár perccel készült videofelvétel, amelyen a landolás elôkészületeirôl beszéltek.

Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás- hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs ôrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre tör az ég felé a Challenger-csúcs…

2006. november végén röppent fel a hír, amely két minisztert, az RMDSZ-es Nagy Zsoltot és a konzervatív Codrut Serest kapcsolatba hozta az ipari kémkedéssel vádolt bolgár Sztanev Sztancsevvel. A vádról – a nemzetbiztonság aláaknázása, mi több, hazaárulás – az RMDSZ minisztere a sajtóból értesült. Ez a botrány, ahogy nálunk szokás, pár nap alatt elült. Az államfô több mint három hónapig hallgatott, 2007 márciusában továbbította a fôügyészség felé a bûnvádi eljárás engedélyeztetését. Újabb "szünet" következett, majd nemrég, mondhatni rajtaütésszerûen, egyszerre nyolc volt és jelenlegi miniszter ellen kérte a bûnvádi eljárás elindítását Traian Basescu. A múlt hét végi Szövetségi Képviselôk Tanácsa szünetében beszélgettünk az ügyrôl Nagy Zsolttal.

– Mit gondol, miért húzzák- nyúzzák ennyi ideje az ügyét?

– Egyszerûen azért, mert ez az államelnök politikai játékának a része, amely arról szól, hogy nem lezárni kell az ügyeket, hanem egyszerûen meg kell nyitni és "dossziéháborút" folytatni. Teljesen világos, hogy errôl van szó. Ezért eleve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy 2009 végéig, azaz a soron következô államelnök-választásig egyetlen ügyet sem fognak lezárni. Nem csak a Nagy Zsolt- "ügyrôl" van szó, hanem Adrian Nastase, Miron Mitrea és más politikusok elleni vádakról, vagy amelyek ezután következnek majd. Majdnem mindegyik esetben garantálható a felmentés, s Traian Basescu éppen ezt nem akarja megkockáztatni. Tehát ez politikai fegyver az államelnök kezében. Azt kell mondanom, a saját bôrén tanulta ki ennek az eszközrendszernek a használatát, hiszen vele is ezt akarta eljátszani annak idején a PSD. S ô most mindezt profi módon fordítja politikai ellenfelei ellen.

– Gyakorlatilag mivel vádolják?

– 2006 novemberében arról értesültem a televízióból, hogy hazaáruló vagyok, hogy kémekkel dolgoztam együtt, hogy aláástam a nemzetgazdaságot, meg ehhez hasonlókat. Tudni kell, hogy ezek egyenként 25 év börtönnel sújtandó bûntények. Ezekkel a vádakkal kérték december 5-én az államelnöktôl a bûnvádi eljáráshoz való hozzájárulást, amelyet ô a következô év március 20-án adott meg, történetesen éppen két nappal azután, hogy az RMDSZ nem gátolta meg az európai parlamenti választások elhalasztását.

Amikor elkezdôdött a bûnvádi eljárás, kiderült, hogy már nem vádol senki sem hazaárulással, sem kémkedéssel, sem a nemzetbiztonság veszélyeztetésével, hanem azt állítják, hogy morálisan támogattam egy nemzetközi bûnszövetkezetet, amely bûnszövetkezet állítólag négy kemény emberbôl állt. Nevetséges vád. Azóta nem történt egyéb, mint hogy a tudomásomra hozták ezeket az úgymond vádakat, elolvastam a gyanúsítási okiratot, ügyvédeimmel megfogalmaztam és benyújtottam egy panaszt, hogy az iratban egyetlen szó sem hangzik el arról, hogy mit is tettem. Tehát azon túl, hogy állítólag más emberek beszélgetnek rólam telefonon, semmi nincs. Még az ügyészek sem írnak le semmit, hogy Nagy Zsolt ezt vagy azt tette, mivelhogy nem is tettem semmit. Július 5-én láttam legutóbb ügyészt, amikor az ügyvédeimmel benyújtottuk a panaszt a bûnvádi eljárás ellen. Július 5. óta még csak választ sem adtak a panaszunkra.

– Mit mond a törvény? Van egy megszabott határidô a válaszadásra?

– Sajnos, erre nincs elôírás, mert a kedves Monica Macovei asszony olyan teljesen egyensúlyát vesztett büntetô törvénykönyvet alkotott, amelyben az embereknek nincsenek jogaik, csak az ügyészeknek, az elnyomó szerveknek, s amelyben minden egyes határidô csak ajánlott határidô.

– Az is nagyon érdekes, hogy miután 2006 novemberében kiderült, hogy aláássa a nemzetbiztonságot, az államfô közel fél évig várt, mielôtt rábólintott volna a bûnvádi eljárás elindításának engedélyezésére. Azalatt akár felrobbanthatta volna az országot…

– Igen. Ennek ellenére tovább dolgoztam miniszterként, s akkor függesztett fel, amikor az RMDSZ nem az ô szájíze szerint szavazott. Ez olyan, mint amikor megvádolok valakit, hogy megerôszakolt egy 14 éves kislányt, de nem csinálok semmit, majd akkor lépek ellene, amikor azt mondják róla, hogy meghívta egy süteményre. Körülbelül errôl szól a dolog, és úgy vesztettem el a miniszteri tisztségemet, hogy egyszer sem hallgattak ki az ügyészek.

– Az ügy egy másik érdekessége az a bizonyos Sztancsev, az ön feltételezett "bûntársa", aki állítólag önt és családját nyaraltatta a bolgár tengerparton.

– Ez is szemenszedett hazugság. Soha senkinek a pénzén nem nyaraltam, csak a saját költségemen. Ezt iratokkal bizonyítottam annak idején az államelnöki hivatalban mûködô bizottság elôtt. Mellesleg soha nem nyaraltam Bulgáriában.

– Végül is mi a helyzet ezekkel a "bûntársakkal"? Semmit sem lehet tudni róluk…

– Ôket bíróság elé küldték. Semmi nem történik, ott is húzzák az idôt. Én velük nem találkozhatom, ôk sem velem. Megtiltották. Tehát csak az újságokból értesültem errôl. Az ügy egy másik külföldi vádlottja el is hagyta az országot. Egyértelmûen világos, hogy "a nemzetbiztonságot veszélyeztetô nagy kémek" semmiféle veszélyt nem jelentenek az országra.

– Véleménye szerint mi lehet a "problémája" önnel Basescunak? Vagy talán a telekommunikációban, informatika területén érdekelt érdekcsoportokat szolgál ki?

– Azt gondolom, hogy nem feltétlenül az én személyem volt "érdekes", hanem az RMDSZ-en kellett ütni. Engem neveztek ki szolgálatos bûnbaknak. Ma már úgy néz ki, minden politikai pártnak van egy szolgálatos bûnöse. Furcsa módon csak a Demokrata Pártnak nincsen.

– Mit gondol, meddig tart még ez az akár pszichológiai háborúnak is nevezhetô tortúra?

– Nézze, én 36 éves vagyok. Bizonyára túlélem az államelnök urat is, és abban teljesen bizonyos vagyok, hogy az igazamat be tudom bizonyítani. Meg abban is teljesen bizonyos vagyok, hogy kártérítést fogok követelni és elérem, hogy felelôsségre vonják mindazokat, akik ehhez az ügyhöz hozzájárultak és idáig juttatták: az ügyészeket s magát az államelnököt is.

Én teljes mértékben nyugodt vagyok. Az elsô fázisban, természetesen, megviselt a dolog, de most nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem tévedtem semmiben, nem követtem el semmit, tisztességesen végeztem a munkámat. Hogy ez valakit zavart, az rendben van, de hogy ilyen eszközökhöz nyúljanak, az elfogadhatatlan és a végletekig elmegyek az igazam bizonyításában. Mert ha bármit elkövettem volna, már rég börtönben lennék.

– Lelkileg hogyan éli át a családja ezt az immár több mint egy éve tartó bizonytalanságot?

– Meg kell köszönnöm mindenkinek, aki mellettem állt: családomnak, barátaimnak, a testvéremnek talán leginkább, hogy segítettek túl lenni az elsô igazán nehéz idôszakon. Azóta nyugodt vagyok, és azt kell mondanom, olyan alkatú, aki mindig megtalálja a pohár teli részét. Lehet, ez volt az a pillanat, amiért nekem egy ideig hátrább kellett lépnem a politikában. Most az egzisztenciám megerôsítésével foglalkozom. Nagyon szép kihívást találtam az üzleti pályán és bizonyára lesz még szerepem és mondanivalóm a közéletben is.

– Ez azt jelenti, hogy nem mondott le végleg a politikáról?

– Természetesen nem. Szeretném elmondani, mindenkinek érdemes elgondolkodnia, hogy az országnak cirkuszból cirkuszba történô belehajszolása kinek használ. Semmiképpen nem annak, hogy az ország fejlôdjön, haladjon, az emberek jobban éljenek. Egyszerûen csak arra való, hogy az az államelnök, aki képtelen bármilyen építô jellegû javaslatot megfogalmazni, csak a botrányok által tudja magát a figyelem középpontjában tartani, olcsó népszerûséget szerezve a megtévesztett emberek körében, s egyeduralkodóvá tenni magát és klikkjét a politikai és a gazdasági életben.

Alkalmazottainak egyötödét, 2500 embert készül elbocsátani az idén a RomTelecom, a legnagyobb vezetékes telefonszolgáltató.

A cég jelenleg 12 300 személyt foglalkoztat. Számukat az idei üzleti terv értelmében azért kívánják csökkenteni, mert a szolgáltató egyre keményebb konkurenciaharcot kénytelen vívni a piacon, a tavalyi év elsô kilenc hónapjának eredményei pedig nem túl biztatóak.

Cristina Popescu, a RomTelecom szóvivôje újságíróknak elmondta, a cég hamarosan felméri, milyen változtatásokat kell végrehajtani a cég mûködésében. Meg kell vizsgálnia a szervezeti hatékonyságot, pontosan meghatározva, mely részlegei mûködnek jobban vagy kevésbé sikeresen. Ezután fogják értékelni az alkalmazottak teljesítményét, s ez alapján döntenek majd a leépítésrôl.

A karcsúsítás átlátható folyamat lesz – vallják a cég vezetôi, akik a szakszervezetekkel szorosan egyeztetnek majd, szem elôtt tartva a munka törvénykönyv elôírásait. Az elbocsátandónak a vállalat segít majd az elhelyezkedésben, elsôsorban üzletei partnereinél próbál közbenjárni.

A RomTelecom egyelôre tartja elsô helyét, a román vezetékes piac 70 százalékát birtokolja, mintegy három millió ügyfelet tudhat magáénak. Tavaly sikerült növelnie piaci részesedését a televíziózás és az internet terén. A vezetékes telefonok piacán azonban nem sikerült bôvítenie elôfizetôinek hálózatát.

A cég bevétele 2007 elsô kilenc hónapjában 2,4 százalékkal, tiszta nyeresége pedig 53,1 százalékkal esett az elôzô esztendô azonos idôszakához képest. A RomTelecom a jövôben a szolgáltatások minôségének javítása révén kíván áttörést elérni, elsôsorban a szélessávú internet és a mûholdas televíziózás területén, növelve ugyanakkor a vezetékes telefonhálózat elôfizetôinek számát is.

Lapvélemény

Egy új magyar párt megjelenése a román belpolitikai porondon veszélybe sodorja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) létét – írta szerdai számában a Ziarul Financiar.

Az üzleti-pénzügyi napilap azt elemzi, milyen belpolitikai következményei lehetnek annak, hogy a bukaresti törvényszék elfogadta a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmét.

Egy új magyar párt megjelenése a lap szerint csökkentheti a rivális RMDSZ súlyát a parlamentben, e politikai erô érdektelenné válhat a jövendô kormánykoalíciók alakítása szempontjából. Nem zárható ki az sem – írja az újság -, hogy a romániai magyar szavazótábor szétforgácsolódása miatt a két alakulat egyike sem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

A lap megállapítja: az RMDSZ gyengülése vagy esetleges eltûnése nem csupán "magyar kérdés". Emlékeztet, hogy a szövetség tizenkét esztendeje különbözô módon veszi ki részét a kormányzásból. A Demokratikus Konvenció keretében 1996 és 2000 között kormányzati szerepet vállalt, majd kívülrôl támogatta Adrian Nastase kabinetjét, ma pedig a liberálisokkal együtt van jelen a kormánykoalícióban.

Az RMDSZ tehát nélkülözhetetlen volt a kormányalakítás szempontjából minden olyan román párt számára, amely megnyerte a választásokat – szögezi le a Ziarul Financiar. Minden román párt számára megoldást jelentett, annál is inkább, mert az RMDSZ minden ideológiai irányzatot (platformot) magában foglal, kezdve a liberálisoktól a konzervatívokon át egészen a szociáldemokratákig – írja.

Hétfô délelôtt a marosvásárhelyi Tudor negyedbeli csendôrklubban a különbözô sportrendezvényeken történô erôszak leküzdésének, visszaszorításának problémáit vitatták meg a csendôrség, rendôrség, a sportigazgatóság és különbözô klubok képviselôi.

Ciprian Dobre prefektus, miután köszöntötte a résztvevôket, rátért a lehetséges és a már megtörtént esetek megtárgyalására. Közben arra sarkallta a jelen lévô szakosztály- vezetôket, hogy az idei év versenynaptárát hónapokra lebontva juttassák el a Maros Megyei Sportigazgatóság vagy a Prefektúra székhelyére, amelyet továbbítanak a rendfenntartó szerveknek, akik ezáltal hamarabb tájékozódhatnak a sportigazgatóság tevékenységérôl, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy nagyszabású sportrendezvényen képtelenek megfelelô védelmet biztosítani.

A Maros Megyei Csendôr-felügyelôség közleményében beszámolt a tavalyi év fontosabb küldetéseirôl is. Összesen 897 csendôrt mozgósítottak a stadionok és a sporttermek közbiztonságának védelmére a Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Segesváron, Dicsôszentmártonban, Szovátán, Marosludason, valamint Nyárádtôn sorra került 187 sportrendezvényen. Megközelítôleg 103 csendôr közremûködésével 37 szurkolótábort tartottak megfigyelés alatt, ugyanakkor 108 csendôr 27 szurkolótábort kísért figyelemmel. A 2006-os év huszonnyolc esetéhez képest két személy kapott írásbeli figyelmeztetést a különbözô versenyek illetve a sportesemények ideje alatt megnyilvánuló sportszerûtlen viselkedéséért. 1800 lej értékben három büntetést róttak ki 2007-ben, elôzô évben négy hasonló eset történt, akkor 1300 lejt fizettettek ki az érintettekkel. A 2006-os évvel összehasonlítva fokozták a rendfenntartói felügyeletet, a sportrendezvények környékén pedig aktívan fellépnek a szabálysértések, kihágások ellen – áll a kibocsátott közleményben.

Ebben az évben újabb feladatok várnak rájuk, az eddiginél fokozottabb figyelmet kell fordítsanak a nézôközönség biztonsága és a kihágások visszaszorítása érdekében.

Több rendôrt mozgósítanak a májusban megrendezendô junior kosárlabda Európa-bajnokság találkozóira, valamint a szászrégeni Avântul stadionjába tervezett labdarúgó-kupameccsekre, hogy megelôzzék a drukkerek esetleges erôszakos fellépését.

Csütörtöki kimenô

Ha van a filmszakmában felmelegíthetô sikertörténet, tovább-vonszolmány, létezik remake, akkor miért ne élhetnénk ezzel a lehetôséggel mi is: egy hozzászóláshoz, melyet elkövettünk, továbbiakat fûznék hozzá az olvasó és szerkesztô engedélyével. Talán mégsem lépcsôházi okoskodás, folyosói kollokvium.

A múlt héten a magyarországiak Erdély- ismeretével, -tudatával bíbelôdtem. Nos, akkor elfelejtettem említeni, hogy az ottani, rólunk szóló ismeretkört jelentôsen bôvítette az 1986-ban megjelent háromkötetes Erdély története, melyet a szakma még meg is fejelt egy jól sikerült történészvitával Párizsban, polémiával a sajtóban. (Az ottani közvéleményrôl szólok, nem a honi idomított mûfelháborodásokról, melyeket pártparancsra követtek el románok és bérmagyarok, németek és más nemzetiségek kéz a kézben, örökös fényben, de csudajó.) A könyvet az Aczél elvtársi érában percek alatt elkapkodták, mi meg csak ácsingóztunk nyálcseppenésig a kerítésen túlról. Kik vették meg? Bizonyosan, hogy nem mindet rejtôzô erdélyiek, kivándorolt bús szívûek és román pártügynökök. Tehát elvben a mû eljutott az olvasóhoz, elméletben hatott, tudatot módosított irányunkba. Sok embernél a könyvespolc díszhelyére került. (Nem tudjuk, hányan olvasták, de aki megvette, tisztában volt vele, hogy valami csiklandós, majdnem tiltott jószágra tett szert.) Nem is szólva a rengeteg, Erdélyrôl megjelent könyvrôl Trianon, 1848-1849 kapcsán, ekkor láttak napvilágot nagyon nagy példányszámban és viszonylag olcsón a székelyek eredetérôl szóló különféle mûvek.

Tehát a nyolcvanas évek második felétôl az emberek mindenütt beleütköztek Erdélybe, akár akarták, akár nem. Sokan errôl egyszerûen nem vettek tudomást. Az erdélyit éppen olyan idegennek tekintették, mint a kínait a kispesti piacon és a néger állatorvost Baranyában.

Másrészt sokan tudták, hogy odaát véreik, rokonaik, nyelvtársaik élnek. Felrémlett sokak tudatában, mit mesélt apuka vagy nagyapa háborús be- és kivonulásról. És akkor még semmit sem szóltunk a kiáramló erdélyiekrôl, akik az 1918-as hatalomváltástól kezdve bevándoroltak, áttelepültek Magyarországra, és a visszaút csupán 1940-1944 között mûködött, azután, azelôtt aligha, néhány visszhangos példától (Bánffy Miklós esete) eltekintve.

És volt segítség is 1989/1990 fordulóján. Rengeteg anyaföldi atyafi jelent meg önzetlenül. Másfelôl: a székely viccek átfordultak, sok alulmûvelt eszében a bunkóság szinonimája lett Tamási Áron atyafisága! Kozmopolita egyetemi hallgatóknak Debrecenben mi csak zibik vagyunk (vö. Siebenbürgen.)

Aztán alábbhagyott az érdeklôdés, velünk már nem lehetett borzongani, elszállt a romantika és a vadregény körülöttünk. Problémáink hasonlók lettek az anyaországiakéhoz. Gyakran voltunk odaát, utazni is lehetett. Egyszóval kimentünk a divatból. Honnan veszem: elapadtak az Erdéllyel foglalkozó mûvek, az Erdély története három tomusát egyre több ember vetette be az antikváriumba, magam is bagóért vettem meg 1990-ben elsô utamon a baráti országban. Már csak azért sem vagyunk olyan izgik, mert nem kell minket felvilágosítani saját múltunkról, hiszen ezt már mi kutatjuk magunknak és a világnak. Ismerjük a Himnuszt és a Szózatot, vannak könyveink, jobb- és baloldali blogjaink, koszorúzunk a nagy ünnepeken, sôt már nálunk is kifütyüli a közönség egy része a neki nem tetszô anyaországi politikusokat.

Manapság évente egyszer egyre nagyobb tömegek jönnek Csíksomlyóra. Vajon úgy mennek, mintha Lorettóba vagy San Jago de Compostellába zarándokolnának? Más ország más szent helyére?

Nem tudom, nem vagyok zarándok, csak annyi bizonyos, Erdély még itt van, bármikor megismerhetô. Magyarokkal, románokkal és más fontos/kisemberekkel együtt.

Magyar filozófia, magyar filozófiatörténet – szokásos, hónap végi összejövetelét tartotta kedden délután a Kemény Zsigmond Társaság, ezúttal a Bolyai Farkas Líceum – Református Kollégium dísztermében. Fülöp Gézának, a KZST titkárának üdvözlôbeszéde után a Cantuale énekegyüttes lépett a színpadra, majd megkezdte elôadását dr. Tonk Márton docens, tanszékvezetô, a Sapientia Egyetem kolozsvári karának dékánja. Értekezésének címe Filozófiatörténet és filozófiai kultúra Erdélyben, de elôadása ennél jóval átfogóbb jellegû volt: – Sem a filozófia mesterének, sem filozófusnak nem vallom magam, megelégszem a tisztes filozófiatörténész titulussal – mondta az elôadó, majd marosvásárhelyiségére emlékezett, és átadta azt a régi, elfeledett táblát, amely szülei lakásának falán lógott, és amely a KZST egykori, leendô székházát volt hivatott díszíteni (a kommunizmus persze ebbe is közbeszólt). Az értekezés elsôsorban a magyar filozófiatörténeten, a magyar kultúra ezen, kevésbé ismert területén tett kirándulásként jellemezhetô – ez tulajdonképpen a közösségi önmegismerés útja, amelynek létezése ugyanakkor számos vitához vezetett, népszerûsítésére viszont szükség van: de mi módon oldható meg ez a népszerûsítés? Például napilapi szinten – a Züricher Zeitung naponta közöl filozófiai esszéket, eszmefuttatásokat a régiektôl és a maiaktól egyaránt, az erdélyi napilapokban nemhogy hasonló nincsen, de mûvészeti jellegû recenziókkal is ritkán találkozhatunk. Ezt kárpótolandó, 1994-tôl többek között az elôadó szerkeszti a Kellék címû filozófiai folyóiratot, amelynek eddig harminc száma jelent meg. A tizedik, jubileumi évben vetôdött fel a "lapjellemzési kérdés": kihez szól a folyóirat? – Olyan közeghez, amely nem ellenséges, inkább csak közömbös. Ez a lap és a magyar filozófiatörténet népszerûsítésének kulcsmondata, hiszen utóbbi ismertségének terén nincs rendben minden. – Ha diákjaimat arra kérem, mondjanak egy magyar filozófust, csak egy nevet és semmi többet, akkor is általában mély csend a válasz, holott magyar költôket, írókat kapásból fel tudnak sorolni – hallottuk dr. Tonk Mártontól, aki a fentebb említett vitára is kitért: értelmes dolog-e magyar filozófiatörténetrôl beszélni? A filozófia univerzális tudomány, amely a nemzeti jelzôvel partikulárissá válhat. De ezzel az érvvel lehet vitatkozni, és az elôadás folyamán a hallgatóság számos ellenvéleménnyel is megismerkedhetett.

Tárca

Az idegenek nem vették jónéven a kérdezz- felelek játékot a pallós kocsmában. Mert régebben így hangzott: "Mikor lesz magyar világ, Minya?" "Ettôl tovafelé." Aztán már csak így: "Közelesen, közelesen." Ajaj, hogy összetörték a szegényt. Akkor omolhatott meg a szája. Mondják, nem is igaz a szájbaverés, hanem hogy leejtették volna a toronyból. Elképzelhetô. A régi idôkben becsülete volt, ô harangozott. De a tütüt is nagyon szerette. És amikor egyszer sok fáin pap prédikált a repedt harangú templomban, ô a karból kissé szokatlan javaslatot tett a nótára. "Ne aztot, püsperes bácsi, hanem aztot, hogy Gyere Bodri kutyám, s kusti vissza nye!"

No, talán akkor repült, vagy mindjárt utána. A megomlott szájával már könnyebben kommunikált. "Mikor lesz magyar világ, Minya?" "Ua óas." (Tudja a lóf...) "Hol a szeretôd, Minya?" "Ée attyá..." (Éppen b...k.) "Kitôl félsz te a világon, Minya?" "Ááöó." (Trájcánböctól.) A gyermekeket sokáig ezzel a rémmel, gyermekkorunk Yetijével riogatták. A torzonborz óriás csípôs csalánzsákból varrt tarisznyával kóborol, elkapja a rossz kölyköket, idônként könyökéig benyúl, álévánti a következôt, és rettenetes fogcsattogtatás, fröcskölés, csámcsogás közepette – meglakomázza. Közben ezt mormogja folyvást: "Bágszámá, bágszámá, bágszámá."

Most is jár a hideg a hátamon.

Kora hajnalban már vitte két bandukós csizmája le, az istállókhoz, állatgondozni. Fôkúráló. A címet valamelyik brigádos adományozta. Harangozós vonzódása sosem szünetelt. Környékezte az egyházi elöljárót. "Te ics uáó, éics uáó!",

Vitte koccintásra bádogcsuporát (a bodegában csak neki járt külön "pohár"), és az iddogálók felröhögtek. "Na hallod, komám. Te is kurátor, s ô is kúráló!" "Eics ôö, éics ôö!" (Te is fônök, én is fônök!) Tôle jön állítólag az a mondás is, hogy "Ketten vagyunk Minyák a faluban: én, a tanító úr, s a milicista."

Egyszer megint új pap érkezett, a beiktatásról nem lehetett elzavarni Minyát, a templom kapujában kaláccsal, borral kínálgatták a népet. Istentisztelet után, a lépcsôn vele is kezet fogott vagy hat lelkész, köztük a püspök úr maga.

Elmaradhatatlan templomlátogatóvá vált. Leghátul húzta meg magát, hogy bûzével meg ne botránkoztassa a kevés maradék imádságos embert, és bár írást nem tudott, a nyitott énekeskönyv fölé hajolva mozgott fogatlan szája, a megsárgult lapokra csorogtak könnyei. Az új pap nem kergette ki, próbált "beszélgetni" vele. Sajátos dialógus: ô mondta a magáét, Minya is a monológját, pompásan értekeztek. A gondnok megrótta a lelkészt. Ne alacsonyítsa le magát ehhez a számkivetetthez. Mi lenne, ha minden jóbolondot ilyen megkülönböztetô figyelemmel kezelnének a világon?

A pap sóhajtott valamit, de az ilyenkor szokásos bibliai idézet, az egyháziak örök fegyvere – elmaradt. Valami olyasfélét dünnyögött, be jó volna, ha a világot inkább az efféle "jóbolondok" dirigálnák a "rosszbolondok" helyett, akik, semmi kétség, pusztulásba taszítják, veszedelmébe sodorják Isten csodás remekét, a Földet.

Minya kitartóan ült a karzat alatt, a hátsó traktusban, ahol lakodalmakkor a muzsikusok. Lapozott és könnyezett. És ragaszkodott hozzá, hogy kezet foghasson a tiszteletessel.

A karácsonyt és a január-februárt szerette: nem éhezett annyit, mint egyébkor. Úgy is hozzálátott söpréshez, hótakarításhoz, ha senki sem kérte rá. Különösen az év eleji áhítatokat kedvelte, mert akkor tartották az ô hetét. "Iaé, iaé!", ujjongott, mert az, hogy imahét – az ô számára azt is jelentette, hogy minyahét: cubákot és kalácsot, pohár borokat, jó szót.

A fiatal pap behozta a városba, az egyik rokonnál lenyírták a haját, megborotválták, kezén-lábán körmöt vágtak, alaposan megfürösztötték, majd holland adományból származó "új ruhát" adtak rá. Így történhetett meg, hogy amikor a "minyahéten" az idôközben elhunyt püspökre (akivel Minya kezet fogott!) és sok éve eltávozott lelkész-feleségére emlékezve imádkoztak a gyülekezeti házban, Minyát is afféle meghívott papnak gondolták az atyafiak és anyalányok. Szerény lélek, lám, az utolsó széket választja. Nem törôdtek vele, majd csak mond valamit, ha már idejött.

De az új ember nem beszélt, és az is csak a házigazda lelkésznek tûnt föl, ami föltûnt. A néhai püspök ezt a gyülekezetet pásztorolta egykor. Kedves feleségének és Ôneki is kedves énekük volt a Te vagy napvilágom kezdetû, emlékezett egyik idôs vendégpap. Lehet, hogy a mostani hívek nem ismerik, hiszen az a nemzedék már...

De azért elkezdte. "Te vagy napvilágom, / Te vagy énnekem, / Téged várlak, Jézus, kínos éjeken. / Oszlasd el a homályt, ûzd el a bánatot, / Ragyogjon fel rajtam szép, fényes napod."

Az öreg pappal énekelt a fiatal, a kántor, egy tanítóképzôs diák. És passz.

Illetve ott hátul, az az ismeretlen. Tisztán, csengô hangon, ahogy tanította ôneki is az, akirôl az elôbb szó esett. "Találj meg mindenkit, aki elveszett..."

Minya énekelt.

Te vagy napvilágom.

Könyv és könny nélkül. Lazán, önfeledten.

Mintha egymaga volna a paradicsomban.

Négy évvel ezelôtt a nyárádmagyarósi tanács tevékenysége hat RMDSZ-es és három liberális képviselôvel indult. Kacsó Antal polgármester szerencséjének tartja, hogy rövid idô alatt jó együttmûködés jött létre a tanácsosok között. Mindenki, politikai hovatartozásától függetlenül, energiáját az akkor kitûzött célok megvalósítására fordította. Melyek voltak a négy évre vonatkozó fontosabb célkitûzései, melyek valósultak meg és melyek nem? – kérdeztük Kacsó Antalt, aki négy tételben fogalmazta meg válaszait.

Összefogás

– Az elsô perctôl arra törekedtem, hogy a községvezetés jól együttmûködjön a lakossággal. A polgármesteri hivatalban úgy szerveztük meg munkánkat, hogy elnyerjük a polgárok bizalmát. Összefogásra ösztönöztük a lakosságot a közös célok érdekében. Például úgy kezdtük el a nyárádmagyarósi kultúrotthon újjáépítését, hogy pénzünk nem volt. Kértük a lakosság segítségét. Hozzáláttunk a munkához, közben sikerült a pénzalapot is elôteremteni a szükséges építkezési anyagokra. Fôleg a fiatalok dolgoztak kalákában. Az idôsebbek esténként vacsorával, sörrel, pálinkával hálálták meg munkájukat. Egy másik emlékezetes történet: a múlt év decemberében Nyárádmagyaróson leégett egy ház. A három falu lakossága több mint 10.000 lejt, ruhanemût, gabonát adott össze a szerencsétlenül járt család megsegítésére.

– Második célom volt megismertetni tágabb körben községünk adottságait, hírnevet szerezni azoknak, idecsalogatni a turistákat, az esetleges beruházókat. Kezdtük a turisztikai tanfolyamok szervezésével, amelyeken több mint félszáz községbeli lakos szerzett oklevelet. Ma egyszerre 42 turistát szállásolhatunk el a faluban megfelelô körülmények között. 2005-ben francia újságírókat és egy francia tévétársaság képviselôjét hívtuk meg Nyárádmagyarósra. Ennek az lett az eredménye, hogy ma már évente hozzávetôlegesen 200 turista látogat a községbe Franciaországból. Mi is ellátogattunk Franciaországba egy turisztikai rendezvényre, ahol kapcsolatokat sikerült kialakítanunk egy francia, egy portugál és egy szlovén civil egyesülettel. Hírnevünk öregbítésének fontos eseménye volt, amikor a múlt évben Nyárádselyében fogadtuk Szili Katalint, a magyar országgyûlés elnökét, aki könyveket adományozott a helybéli iskola könyvtárának. Az elnök asszonynak köszönhetjük, hogy községünk küldöttsége meglátogathatta a magyar parlamentet, de támogatja a nyárádmagyarósi katolikus egyház régi kápolnájának felújítását és Torboszlóban egy turisztikai központ létrehozását is. Sikerült mindhárom falunak testvértelepülési kapcsolatokat kialakítani magyarországi településekkel. Bekecs Torboszlóval, Mezôszilas Nyárádmagyaróssal, Selye város Nyárádselyével.

– A fejlesztést úgy képzeltük el, hogy mindhárom faluban végzünk beruházásokat. Iskolákat, kultúrotthonokat korszerûsítettünk, községi, falusi utakat javítottunk. Nyárád- magyaróson új épületben rendeztük be az öregotthont, a családorvosi rendelôt, a gyógyszertárat. Beindítottuk az otthoni beteggondozó szolgálatot. A mandátum kezdetén megfogalmazott célok nagy többségét megvalósítottuk, de nem mindeniket fejeztük be. Pályázatokat nyújtottunk be, többek között a Nyárádmagyarós- Sóvárad közötti 11 kilométeres út építésére (ottjártunkkor érkezett meg az értesítés, a pályázatot jóváhagyta a kormány). Folyamatban vannak a Parajd – Rapsonné vára – Nyárádmagyarós turisztikai útvonal építésének elôkészületei. A magyarósi részre már elkészült az elôtanulmány. Következik a turisztikai programunk összeállítása. Részt veszünk a nyárádmenti kistérségi távlati fejlesztési tervben is (víz- és csatornahálózat kiépítése, szervezett szemételszállítás megszervezése). A zöldövezetek, parkok kialakításának terveit e hónapban adjuk be jóváhagyásra. Februárban a kultúrotthonokban a régieket új kályhákkal cseréljük ki. Idei terveinkben szerepel a közvilágítás korszerûsítése, angolvécék beszerelése a kultúrotthonokban.

– A község adminisztratív határa és a valamikori tulajdonosi határok nem egyeznek. Emiatt a 18-as és 1- es törvénnyel a szomszédos községek is kaptak erdôterületeket a mienkbôl, ezáltal elôállt egy olyan helyzet, hogy hiányzik 242 ha erdôterületünk. A szovátai állami erdôgondnokság mindent megtesz annak érdekében, hogy esetünkben akadályozzák a törvény alkalmazását. Mindemellett sok birtoklevelet felül kell vizsgálnunk, mivel azok, sajnos, nem tükrözik a területeken a valós helyzetet. Sok birtoklevelet állítottak ki ugyanarra a területre. Nagyon nehéz újramérni a területeket, igen lassan haladunk. De remélem, hogy három-négy hónap alatt befejezzük a mezôgazdasági területek jogtulajdonba helyezését. Számos visszaigénylô nem kapta meg a birtoklevelet, mert ügyeiket a törvényszéken tárgyalják. És ami még nagyon bánt, a múlt évben hatalmas károkat okozott egy szélvihar, több mint 20.000 köbméter fát döntött ki, az erdei utak szinte megsemmisültek. A kormányhoz fordultunk kártéríté-sért, kérésünket sajnos válaszra sem méltatták. A kidöntött fák összegyûjtésekor a munkában részt vevô cégek illetéket kellett fizessenek, az így létrejött pénzalapból tettük járhatóvá az erdei utakat. A szélvihar érintette területek tulajdonosai az egyház, a helyi tanács és magánszemélyek. Kártérítést igényeltünk az utak javítására, újratelepítésre, de a kormány a mai napig nem reagált erre.

Felemás helyzetbe kerültek a torboszlói tejtermelôk, akik az RMGE Maros érdekvédelmi szervezet tagjai. Két évvel ezelôtt az állami támogatásokból befolyt összegeket a tagok nem vitték haza, hanem összeadták, és kihasználva a lehetôséget, 60%-os állami ártámogatással 2006 tavaszán hûtôtartályt vásároltak. A tejcsarnokot is rendbe tették, hideg, meleg vízzel látták el a helyiséget. Nagy Erika tejcsarnokos szerint a múlt év elejétôl kezdve csökkent a fejôstehén- állomány. Sok tejtermelô idôs, egy-két tehenet tartott. A tej minôségi követelményei szigorúak, ezeknek a gazdák egy része nem volt képes eleget tenni. Emiatt jelenleg csupán 23 termelô szállít naponta 180-200 liter tejet a csarnokba. A feldolgozó 65 banit fizet literenként, ez az ár a zsírfoktól függôen emelkedhet.

Hogy miként alakul a tejtermelés jövôje? A jelenlegi állattartó gazdák arra törekednek, hogy az idén érvényben lévô támogatásokat kihasználják az állomány növelése érdekében.

Dr. Kósa Veronika Katalin és dr. Vilhelem Anna családorvosok rendelôit az Öregek Háza néven ismert épület földszintjén rendezték be. Ottjártunkkor arra voltunk kíváncsiak, miként zajlik vidéken a lakosság egészségi állapotának felmérése. A mintákat a laboratórium munkatársai hetente egyszer szállítják el a megyeközpontba, majd egy hét után hozzák az eredményeket. A családorvosok kitöltik a személyi lapokat, számítógépbe írják, de nem azokba, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium ígért. Dr. Vilhelem Anna férje hordozható számítógépét használja, dr. Kósa Veronika Katalin az otthoni számítógépet, az adatok bevitelét lánya végzi, ugyanis ô egyáltalán nem ért a komputer használatához. Mindketten úgy vélik, hogy a most nagyon nehezen létrehozott adatbázist könnyebb lesz áttelepíteni, amikor a minisztériumtól megkapják a számítógépeket.

A két családorvos mindennap rendel, viszont nagyon nehezen jutnak el a két község (Nyárád-magyarós, Székelybere) betegeihez jármû hiányában. Minden esetben meg kell kérjenek valakit, hogy szállítsák ki ôket Selyébe vagy éppen Márkodba.

A községközpontban, a Selye felé vezetô utcában karácsony elôtt néhány nappal tûz ütött ki a Kacsó család házában. A késôbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a kályhából szikra pattant ki, és gyorsan lángba borult az épület. Akkor nem tartózkodott otthon senki. A tûz gyorsan terjedt, sajnos, nem sikerült eloltani, Kacsó Dénes feleségével, kislányával lakott a házban. Mindenük a lángok martalékává vált. Fiúgyerme-kük Magyarországon dolgozik, az ott szerzett pénzét hazahozta, sajnos, az is odaveszett. A szülôi házba fogadták be ôket.

Miután híre ment a szerencsétlenségnek, a község lakossága a segítségükre sietett. Pénzadományokból több mint 10.000 lej gyûlt össze, volt, aki gabonát, ruhanemût juttatott nekik. A helyi tanács is megígérte, hogy a február eleji költségvetési gyûlésük után támogatni fogja Kacsó Dénest és családját az építkezésben. Emberségbôl jelesre vizsgázott a község.

Miként vélekedik a községvezetés négyévi munkájáról?

Kacsó Ibolya, háziasszony, 36 éves, Nyárád-magyarós: – Azt tapasztalom, hogy az utóbbi években megpezsdült az élet a faluban. Valahogy az emberek is jobban hozzáállnak a közösségi ügyekhez. Néhány évvel ezelôtt nem hittük volna, hogy központi fûtés lesz az iskolában, hogy újjáépül a kul-túrotthonunk, hogy családorvosi rendelôbe járhatunk, gyarapodik a jövedelmünk a falusi vendégfogadásból. Ha nem is vált valóra a polgármester mindenik ígérete, úgy vélem, hogy az eltelt négy év alatt fejlôdésnek indult településünk.

Kacsó Erika, óvónô, 38 éves, Nyárádselye: – Úgy fogalmaznék, hogy ami itt nálunk eddig hiányzott, az most megvan. Gondolok elsôsorban a telefonra, végre vezetékes telefonokat kötöttek be a lakásokba. Az iskola könyvtára is bôvült számos olyan könyvvel, kiadvánnyal, amelyeket az óvodában is fel tudunk használni. A kultúrotthonban konyhát alakítottak ki, biztosították a hideg vizet. Most már nem vagyunk elzárva a világtól, szinte minden második házban DIGI TV-szolgáltatás van. Selye lakossága bízik a jelenlegi községvezetésben.

Moga Albert, 73 éves, nyugdíjas, Nyárádselye: – A bányavidékrôl 22 éve jöttem haza Selyére. Én azt veszem észre, hogy a faluban kezdünk másképpen élni, az emberek is jobb kedvvel dolgoznak, amikor látják, hogy településünkön vannak jó irányú változások. Új mérleghídunk van, amire már nagyon régen vágytunk. Csak jót tudok mondani a vezetôségrôl, mert az útjaink is most valamivel jobbak.

Nagy Zoltán, 49 éves, erdész, Torboszló: – Amióta itt élek, olyan nagyarányú fejlesztéseket nem tapasztaltam, mint az elmúlt években. Nézze meg az iskolánkat, fel van újítva, elért ide is a civilizáció, a vizet is bevezették. A falu útjai most már járhatóak. Sok éven át azt hittük, hogy kultúrotthon nélkül maradunk, azt is sikerült használhatóvá tenni. És ha jól hallottam, a községvezetés belsô vécéket is szeretne kialakítani a kultúrotthonban. Szóval ha a polgármesternek a következô négy évben is legalább annyi pénzt sikerül behoznia fejlesztésre a faluba, mint az elmúlt négy évben, akkor Torboszlóban is jobban fognak élni az emberek.

Tôkés Károly, 52 éves, gazdálkodó, Torboszló: – Ebben a faluban a rendszerváltás óta a Felsô utcára senkinek sem volt gondja, úgy is nézett ki, rosszabbá vált, mint egy mezei út, most lehet közlekedni rajta. A külsô utcákat is, amennyire lehet, feljavították. A falunk kezd ismertté válni idehaza és Magyarországon is. A polgármesteri hivatal támogatásával megalakult a hagyományôrzô Bekecsalji Lófôk csapata, sokfelé hívják ôket az országban és külföldre. Nemrég hagyományôrzô huszárcsapatok voltak Torboszlóban, egyre többen kezdik megismerni településünket, az itteni vendégszeretô embereket.

Valószínûleg március folyamán módosítja az idei központi költségvetést a kormány. Calin Popescu Tariceanu kormányfô a központi médiában nyilatkozta a napokban, hogy a globális pénzügyi válság várható hatásainak kivédése érdekében óvatosabban kell költekeznie a kormánynak, így várhatóan az elôre tervezett költségvetési deficit csökkentése érdekében módosítják az idei költségvetést. A miniszterelnök szerint a költekezés várható visszafogása nem fogja érinteni a gazdaság létfontosságú ágazatait és a fejlesztést célzó beruházásokat, de a kormánynak szerinte minden eddiginél szigorúbban kell ellenôriznie a közpénzek elköltését, hogy a válság következtében a román gazdaságot fenyegetô kockázatot minimálisra csökkentsék.

A bejelentést azt követôen tette a kormányfô, hogy az Európai Bizottság hétfôn nyilvánosságra hozott egy jelentést, amely szerint fennáll a kockázat, hogy Romániában a következô években a költségvetési deficit meghaladja az uniós tagállamokban elfogadott 3%-os határt. A bukaresti hatóságok hosszú távú pénzügyi politikáját elemzô jelentés szerint nem valószínû, hogy az ország 2011-ig képes lesz kiegyensúlyozni költségvetését. Az EB szakértôi szerint a román hatóságok pénzügyi politikája nem eléggé óvatos, a jelentés szerint a romániai illetékeseknek nincs az egyre növekvô külkereskedelmi hiány és az infláció megfékezését szavatoló stratégiájuk, így veszélyben látják az ország gazdasági és pénzügyi stabilitását a következô évekre nézve. Az említett jelentés becslései szerint, ha a kormány nem tesz komoly intézkedéseket a költekezés visszafogására, idén a költségvetési deficit elérheti a 3,2%-ot, 5,6-5,7%-ra becsült infláció mellett, 2009-ben pedig a 3,9%-ot is elérheti.

Az európai szakértôk szerint az uniós tagállamokban elfogadott költségvetési mérleghiány szintjét csak úgy lehetséges fenntartani, ha a bukaresti illetékesek alaposan visszafogják a kiadásokat. Ezzel szemben a miniszterelnök szerint a deficithatárt maximálisan ki kell használniuk a bukaresti hatóságoknak, mert csak így van lehetôség olyan mértékû fejlesztési beruházásokra, melyek szavatolhatják, hogy a román gazdaság hosszú távon felzárkózzon az uniós államok átlagszintjéhez. Az EB hétfôn nyilvánosságra hozott jelentése kapcsán a kormányfô megjegyezte, a bukaresti hatóságok képesek az uniós költségvetési szabályok betartásának megfelelôen kezelni a helyzetet.

Hogy ez milyen költekezési megszorításokkal jár majd, azt várhatóan márciusban fogjuk látni, de nehéz elképzelni olyan, jelentôsebb költekezési megszorítást, ami ne menne valamilyen formában a beruházások rovására. A költségvetési kiadások lefaragása már tavaly is sok gondot okozott a bukaresti illetékeseknek, végül háromszori költségvetés- módosítás után sikerült a deficitet az elôzetesen becsült 2,7% helyett 2,4%-ra mérsékelni, 4,8%-os infláció mellett. A román költségvetési politika kapcsán folyó vitában egyébként egy kérdésben egyetértenek a bukaresti és az európai szakértôk, ez pedig az idénre várható infláció mértéke, amely az EB és a romániai illetékesek szerint is meghaladja az 5%-ot.

(benedek)

Versenyben a nagyokkal

A Romániában tevékenykedô magyar üzletemberek év végi tanácskozásán a logisztikai ágazatról tartott elôadás után adott interjút a Népújságnak a marosvásárhelyi származású Szabó György, a Prevost szállítmányozási cég tulajdonosa és ügyvezetôje.

– Hogyan lett önbôl árufuvarozó?

– Ezerkilencszáznyolcvanötben mentem ki Franciaországba, akkor végeztem Kolozsváron a magyar-angol szak harmadik évét. Párizsban még az volt az elképzelésem, hogy a Sorbonne-on folytatom a tanulmányaimat, de amikor szembesültem, hogy milyen link a francia felsôfokú oktatás, amely véleményem szerint az akkori Bolyai középiskolában folyó szintet sem érte el, elmentem kamionsofôrnek. Ezért valami pragmatikus dolgot akartam csinálni. Így lettem kamionsofôr és fizetéses turista, amibôl egy idô után átléptem a fuvarszervezô, majd humánerôforrás-menedzser szakma felé. A fuvarszakmában szakosodtam. Gyakorlatilag gépkocsivezetôket adtam bérbe. ’92-ben egyik partneremmel létrehoztuk a Prevost Magyarországot, amely mind a mai napig egészen jól mûködik. Hetvenkamionos flottával rendelkezünk, több mint száz alkalmazottal. Igyekszünk lehetôség szerint keresztény érték és erkölcs szerint a piacon maradni. Sok erdélyi kollégával másfél éve volt annyi energiánk, hogy megalakítsuk az itteni cégünket, amit fokozatosan töltünk fel emberekkel.

– Hol van a romániai cég telephelye?

– Marosvásárhelyen. Egyelôre ott tartunk, hogy Magyarországon képezzük ki a munkatársakat, illetve a már alkalmazott gépkocsivezetôket ott tréningezzük. Tervezzük, hogy Szentpálon az idén létrehozunk egy megfelelô minôségû logisztikai bázist.

– Tehát a raktározást, átrakodást, átcsomagolást is elvégzik?

– Igen, azzal együtt, hogy én nem vagyok híve a globalizált logisztikai központoknak. Igazi igényük a globalizált szolgálatásokra csak a nagyon nagy cégeknek van. A kelet-európai kis- és középvállalkozásoknak egyébre van szükségük.

– Milyen elôny származik abból, ha egy cég kisebb logisztikai partnert választ?

– Tömören úgy fogalmazhatnám meg, hogy arca van a partnernek. Bármirôl legyen szó, a legkisebb fuvarfeladattól a hatalmas projektig, a teljesítés valakihez személy szerint kötôdik. Egy multinacionális cégnél addig van arcom, amíg a reklámfolyamat, a beetetés tart, azután amikor igazi teljesítésrôl van szó, sosem lehet megtalálni a felelôst azért, hogy miért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy annak idején az árajánlat vagy a tervezés idejében elhangzott.

– Tehát ön a kisvállalkozásoknak nem ajánlaná a cápákkal való együttmûködést, hanem a testreszabott partner megkeresésére biztatná ôket.

– Mindenképpen az volna a tanácsom, hogy velük egy fajsúlyú céggel létesítsenek kapcsolatot, mert ott nagyobb esély van a közös érdekek érvényesítésére.

– A logisztikai cégeket a szakirodalomban némelyek mozgó raktáraknak is nevezték. Ez a szemlélet változott-e?

– Potenciálisan valóban létezik ez a lehetôség, csak ennek olyan iszonyatos ára van, hogy már nincs arányban az eredménnyel. A "just in time" (az angol kifejezés jelentése: éppen idôben) rendszerben, amelyet a japánok találtak ki, tabu a raktározás fogalma. Ez esetben pontosan kell érkeznie annak a mennyiségnek, amely háromórányi termeléshez szükséges. Ennek a megoldása lehetséges, csak nagyobb költséggel jár, mint a raktározás. Valószínûleg Japánban megéri, mert ott a raktárfelület jóval drágább és a fuvarozásnak a költségvonzata is másabb. De ez tipikus példája annak, hogy ráerôltetnek az európai gazdaságra egy rossz megoldást.

– Miért nem választotta a repülôtér melletti ipari parkot telephelyül?

– Az ipari parkot számításba vettük, de a fuvaroztató által kitermelhetô nyereséghez viszonyítva túl magasak a bérleti díjak. A közelben kerestünk telephelyet, annál is inkább, mert én a kombinált – közúti, légi és vasúti – fuvarozásban hiszek.

– Milyen mértékben sikerült betörnie az erdélyi piacra