Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tegnap délelôtt 10 órakor már szinte minden sajtós tudta, hogy Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter ideiglenesen, a versenyvizsgáig kinevezte a Maros Megyei Sürgôsségi Kórház új igazgatóját, Ovidiu Butucot, aki eddig a dicsôszentmártoni kórházat vezette. Az is köztudott, hogy az új igazgatót, aki ideiglenesen tölti be ezt az állást, elsôsorban pártpolitikai meggondolásokból avanzsálták, hiszen alig több mint két éve kapott kinevezést a dicsôi kórház élére.

Tegnap nagy "titokban" összeült a megyei kórház vezetôtanácsa, a közegészségügyi hatóság képviselôje és a szaktárcavezetô, megejteni a kinevezést, megtanácskozni a teendôket, a sajtó pedig több mint két órát várakozott, hogy hivatalosan is megtudja, amit amúgy is a nyilvánosságnak szántak. A dolog persze nem olyan egyszerû, a szaktárcavezetô lerázta az újságírókat a kórház folyosóján, majd miután levizitelt bizonyos klinikákat (eközben az istenadta nép a hidegben, a SMURD elôtt türelmesen arra várakozott, hogy a miniszter úr "átadja" az új mentôautókat), lerázta másodszor is a médiát azzal, hogy majd délután, a pártszékházban tartandó sajtótájékoztatóján nyilatkozik az igazgatócserérôl.

A miniszter úr meglehetôsen furcsán viselkedik, ha abból indulunk ki, hogy folyton a transzparenciáról prédikál. Egy közintézmény, jelen esetben a megyei kórház igazgatójának kinevezése olyan esemény, amely igenis, közérdeklôdésre tart számot, mi értelme a túlzott titkolózásnak?! Ezenkívül megmagyarázhatná, hogy milyen meggondolásból kerül bemutatásra egy frissen kinevezett kórházigazgató a liberális párt székhelyén?! Valószínûleg a tárcavezetô közszereplési viszketegsége a magyarázat erre is.

A transzparencia hiányát tapasztaltuk a Benedek-Baila- konfliktus idején is, és tapasztaljuk közelebbrôl a sürgôsségi kórház szétválasztásával kapcsolatban. December 15-re ígérte Morariu Silviu, a megyei közegészségügyi hatóság vezetôje a különvált kórházak menedzseri csapatának megnevezését, majd elhalasztotta január közepére, aztán február 1-jére és végül a legújabb híresztelések szerint április 1. lesz a határidô. Arról sem szivároghat ki semmi, hogy hogyan választották szét - egyelôre nem hivatalosan - a kórházat, melyik klinika hova tartozik majd, hova költözik. Mindez hétpecsétes titok, amit tetéz, hogy a sürgôsségi kórház frissen kinevezett igazgatója is bele kíván szólni az elosztósdiba.

A kulisszák mögött folynak tehát az érdekegyeztetések, a hatalmi harcok és a sok titkolózásnak érthetô (de nem megérthetô!) az oka: sok millió eurós regionális kórház építését tervezik, és ügyes menedzsementtel sok millió eurós pályázati pénzeket lehet lehívni uniós alapokból. Nem mindegy tehát, ki(k)nek a kezében futnak össze a szálak, nem mindegy, hogy kié a döntés!

Tegnap délelôtt Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter jelenlétében 6 mentôkocsit adtak át a Maros megyei rohammentô-szolgálatnak. Az új, négykerék-meghajtású, Volkswagen márkájú, korszerûen felszerelt gépjármûvek a marosvásárhelyi, szászrégeni, segesvári, dédai, libánfalvi és dicsôszentmártoni rohammentô egységek régi jármûveit helyettesítik.

- A marosvásárhelyi kivételével valamennyi mentôkocsit már mától bevetik - nyilatkozta dr. Raed Arafat, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, aki elmondta, hogy a tervek szerint 2008-ban Marosvásárhelyen megkétszerezôdik a rohammentô- szolgálat alkalmazottainak száma, a Tudor negyedben ugyanis egy új elsôsegélynyújtó központot hoznak létre. Az államtitkár hozzátette, hogy a közeljövôben Mezôbándon, Nagysármáson, Nyárádszeredában és Balavásáron is létesítenek elsôsegélynyújtó egységeket. Ami a mentôhelikoptert illeti, Arafat szerint júniusban hozzák el Marosvásárhelyre a Németországból megrendelt, C135 típusú gépet.

Eugen Nicolaescu a SMURD és a mentôszolgálat gépkocsiparkjainak felújításáról tájékoztatta a sajtó képviselôit.

- Azt szeretnénk, ha az év végére országos szinten összesen 2500 jármû állna a mentôszolgálat rendelkezésére - jelentette ki az egészségügyi miniszter. A szaktárca vezetôje elégedettségét fejezte ki a hazai sürgôsségi ellátást illetôen, amely véleménye szerint az elkövetkezô két évben az egyik legkorszerûbb ilyen jellegû szolgáltatás lesz Európában.

Mindenki járja a maga hóráját

Az alkotmánybírósághoz fordult Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, így remélve, hogy a taláros testület talán neki ad igazat Traian Basescu államfôvel szemben az igazságügy-miniszteri poszt betöltésével kapcsolatos vitában.

Tariceanu arra számít, hogy az alkotmánybíróság az ország alaptörvényével ellentétesnek minôsíti az államfô elutasító magatartását Norica Nicolai szenátor asszony miniszteri kinevezésével kapcsolatban. A Basescut támogató Demokrata-Liberális Párt (PDL) ugyanakkor éppen a kormányfô és liberálisai hozzáállását nevezi alkotmánysértônek.

A politikai kötélhúzás eldurvulni látszik, a szenátor a Realitatea hírtelevíziónak azt állította, hogy halálos fenyegetéseket kapott ismeretlenektôl, emiatt négy nap óta testôrök ügyelnek a biztonságára.

A hírközlô eszközök ugyanakkor részletesen tudósítottak arról a "füttykoncertrôl", amely Iasi-ban fogadta az együtt érkezô, de kétfelé húzó államfôt és miniszterelnököt Havasalföld és Moldva egyesülésének 149. évfordulóján. Három nagyobb politikai szekértábor hívei vonultak fel, a nemzeti zászlók mellett több volt a basescui PDL narancssárga, a tariceanui liberálisok sárga, illetve a szociáldemokraták vörös színû jelképe.

A média tálalása szerint mind Tariceanu, mind Basescu megpróbálta saját álláspontjából "aktualizálni" beszédében az évfordulót, az ellentábor füttykoncertje közepette. Mindkét politikai csoporttól tüntetôen távol helyezkedett el a szociáldemokratákat képviselô Mircea Geoana pártelnök és Ion Iliescu volt államfô.

A politikusok igyekeztek a beszédek után is elhatárolódni ellenfelüktôl, az egyesülést jelképezô hagyományos körtáncot, a horát is külön csoportban járta az államelnök és a kormányfô.

"Az egyesülés ünnepét lejáratták a pártaktivisták" - írta címoldalán a România Libera napilap, felcímében úgy fogalmazva, hogy a politikai osztály figyelmen kívül hagyta a történelmi évforduló fennkölt jellegét, és ünneplés helyett kínos választási kampánycirkuszt rendezett.

Tegnaptól új igazgatója van a Maros Megyei Sürgôsségi Kórháznak dr. Ovidiu Butuc személyében. Az új igazgató prioritásként a Népújságnak az egészségügyi személyzet és a betegek közötti kapcsolat menedzsmentjét nevezte meg.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter tegnap személyesen adta át a kinevezést dr. Ovidiu Butucnak, aki ideiglenesen a megyei sürgôsségi kórház igazgatói tisztségét tölti be. A szaktárca vezetôje elfogadta a korábbi igazgató, dr. Lucian Baila felmondását, aki személyes okokra hivatkozva nem vállalta többé a kórház vezetését. A miniszter tegnapi, a Liberális Párt székhelyén megtartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, a jelenlegi "választékból" a legjobbat választotta ki erre a funkcióra, Ovidiu Butuc mintegy 3 hónapig, a versenyvizsga megszervezéséig tölti be ezt a tisztséget. Ovidiu Butuc, akit 2005-ben neveztek ki a dicsôszentmártoni kórház vezetôjének, újságírói kérdésre válaszolva elmondta: "személyes okok" miatt vállalta el az igazgatói posztot, pedig a kórházigazgatói állások betöltése elôtt jól fizetett, kényelmes munkahelye volt. Azt is elismerte, hogy PNL-s tagsága hozzájárult a kinevezéséhez, mivel közel áll a miniszterhez, aki nyomon követte eddigi tevékenységét és megbízik benne. "Szeretem a kihívásokat, harcos természetû vagyok, és saját magamnak akarok bizonyítani. A municípiumi kórházak kategóriában országos viszonylatban a dicsôi kórház a 116. helyrôl az elsô helyre került, ami azt bizonyítja, jól menedzseltem - mondta a Népújság kérdésére. Helyét dr. Nicoleta Monica Sandu családorvos veszi át a dicsôi kórházban. Ovidiu Butuc lapunknak azt is elmondta, prioritásai között elsô helyen szerepel az egészségügyi személyzet és a betegek közötti kapcsolat javítása. Tájékozódni fog a megyei kórházban uralkodó állapotokról és azután foganatosít intézkedéseket, ugyanakkor a kórház szétválasztási tervei is érdeklik. "Látni akarom, hogyan képzelték el a sürgôsségi kórház szétválasztását, milyen terveket dolgoztak ki és milyen érveket sorakoztatnak fel, ezt követôen döntök. Bár február 1-jére halasztották az intézmény szétválasztását, ez az idôpont várhatóan csúszni fog" - jelentette ki az új igazgató.

Ovidiu Butuc az elkövetkezôkben a jelenlegi vezetôkkel dolgozik, az aligazgatók esetében nem történt személycsere.

Alkohol, cigaretta, drog… három "menô" dolog, ami sok ember életét teszi tönkre, fiatalok bódultan sétálnak az utcán, magukról is megfeledkezve szórakoznak a diszkókban. Csak fel kellene tenniük a kérdést: megéri? Nem lenne jobb egészséges fiatalként élni, majd ezt továbbadni a gyerekeknek? Így fogalmazhatnánk meg az Unirea Nemzeti Kollégium tegnap délelôtti záróünnepélyének üzenetét, amelyet a szervezôk tanulságos kisfilmben tártak a nagyszámú nézôközönség elé. A ligeti sportcsarnokban lezajlott rendezvényen diákokhoz, tanárokhoz, szülôkhöz szólt az Egészséges fiatal címû kampány üzenete, amely tulajdonképpen az elôbbiekre összpontosul, vagyis ki hogyan birkózik meg a mindennapok csábító, de annál veszélyesebb kihívásaival. A szülôk, tanárok hozzáállása sem mellékes.

A kollégiumi napokat három témakörre építették fel: értékek, környezet és egészség. Az egészséggel kapcsolatos nevelés mintegy opcionális tantárgyként szerepel a tanintézményben, és fontosságát az egy hétig tartó rendezvénysorozaton is felismerték.

Ciprian Dobre, Maros megye prefektusa, dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Iolanda Catinean, a Maros Megyei Tanfelügyelôség fôtanfelügyelô- helyettese, Marius Pascan, a polgármesteri hivatal szóvivôje, a megyei tanfelügyelôség képviselôi, a városi, illetve megyei általános iskolák tanárai, igazgatói is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepélyt, jókívánságaikat, tanácsaikat, észrevételeiket továbbítva a célközönség felé. Az iskola legjobbjainak díjazása sem maradhatott el, oklevelet és ajándékokat vehettek át a kultúra, sport, tanulmányok terén kiváló eredményeket elért tanulók. A Mellettetek Alapítvány is fontos részt vállalt a szervezésben, és elismerését fejezte ki a kezdeményezésért.

A moderátor, Cristina Branea igazgatónô bejelentette a marosvásárhelyi BC Mures együttesének kosárlabdázóit, akik az Unirea és Papiu Ilarian kollégiumok válogatottja ellen léptek pályára.

A Nyugat címû folyóiratnak szentelt emlékév televíziós eseményei sorában hétfôn indul a Fogadj örökbe! sorozat, amelyben kortárs magyar szerzôk választanak és "fogadnak örökbe" valakit a Nyugat írói, költôi közül. A mûsornak általában két meghívottja lesz, akik a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeumban szervezett találkozókon indokolják választásukat. Az emlékestek mûsorvezetôje Lévai Balázs, a tévéadásban a beszélgetéseket ismeretterjesztô bejátszások egészítik ki. A nyilvános felvételek rövidített változatát minden hónap utolsó hétfôjén láthatják a tévénézôk. Az elsô ilyen mûsor január 28-án 23.50 órától kerül adásba a Magyar Televízió 1-es csatornáján. Ady Endrével találkozhatunk, felelevenítésére Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költô és Térey János budapesti költô- drámaíró vállalkozott.

Novak szerint a demokrata oldalon a vegyes etnikumú szavazóbázison belül két lényeges fejlemény történt. Azok a feketék, akik azelôtt Hillary mögött álltak, valószínûleg Obamát fogják támogatni. A latino szavazók viszont Bill Clinton feleségében látják az ideális elnökjelöltet, illetve elnököt. A legnépesebb Kaliforniában ez utóbbi tényezô Clinton javára billenti a mérleget.

Novak szerint a játszma azonban egyáltalán nincs lejátszva. Csaknem 20 százalékos a bizonytalan demokrata szavazók aránya, ami kellemetlen meglepetést szerezhet Clintonnak. A harmadik aspiráns, John Edwards volt észak-karolinai szenátor ráadásul valószínûleg Obamának "adná át" szoros verseny esetén delegáltjait a szövetségi jelöltállító kongresszuson.

A republikánus oldalon még mindig hangos a "McCain - soha" jelszóval kampányoló tábor. McCaint sokan bírálják amiatt, hogy számtalanszor eljátszotta a különutas szenátor szerepét, sok kérdésben szembement a republikánus állásponttal. Elôbb-utóbb azonban össze kell rázódnia a kormánypárti tábornak egy vezetô mögött. Ha McCain nyer Floridában, kétségkívül ô lesz ez a vezetô.

A versenyen kívüli nagy súlyú politikusok sorra leteszik voksukat egyik vagy másik aspiráns mellett. Az utóbbi napok egyik legnagyobb meglepetését okozta, hogy McCain mellett állt ki a független Joe Lieberman szenátor, aki az iraki háború ügyén kívül rendre a demokrata szavazattöbbséget erôsíti. Ez azt jelzi, hogy McCain a republikánus blokkon kívül is sokak számára vonzó.

A héten 23 szövetségi állam kormányzója jelentette be, hogy kit támogat. A legtöbb, 9 támogatását Hillary Clinton szerezte meg.

A szombati dél-karolinai demokrata elôválasztás után jövô héten kedden rendezi meg mindkét párt az elôválasztások floridai fordulóját. Utána következik az egyenesen nemzeti választási napként is emlegetett "cúnami kedd", február 5-e, amikor 22 állam választói nyilvánítanak véleményt, egyebek között a nagy súlyú, sok delegáltat adó Kaliforniában, New Yorkban és Illinois-ban.

Tárgyalásokat kezdett péntek délután, Romano Prodi kormányfô lemondása nyomán az olasz pártok vezetôivel Giorgio Napolitano köztársasági elnök, s a konzultációk a tervek szerint jövô keddig folytatódnak - közölte az olasz elnöki hivatal.

Prodi csütörtök este mondott le, miután alig húsz hónappal kormányra jutása után elvesztette a bizalmi szavazást az olasz szenátusban.

Napolitano korábban többször kijelentette, hogy nem akar újabb országos választást addig, amíg a parlament el nem fogadja a választási rendszert megreformáló törvényt. Sokan a jelenlegi rendszert teszik felelôssé Olaszország krónikus politikai instabilitásáért, mivel aránytalan súlyt ad a kis pártoknak az egyes kormánykoalíciókban. Ez az oka annak, hogy a második világháború óta eltelt 63 évben 61 kormánya volt Olaszországnak.

Ennek ellenére elképzelhetô, hogy mégis kénytelen lesz kiírni a Silvio Berlusconi volt miniszterelnök vezette jobboldali ellenzék által követelt elôrehozott választásokat, amennyiben nem alakul ki konszenzus a pártok között olyan átmeneti kormány létrehozásáról, amely végigviszi a reformot. Walter Veltroni, a leköszönô kormányt alkotó legnagyobb tömörülés, a Demokrata Párt vezetôje úgy vélekedett, hogy az új törvény nélkül megrendezett elôrehozott választások csak újabb válságba taszítanák az országot.

Elemzôk és sajtóértesülések szerint van néhány olyan semleges, köztiszteletben álló személyiség az olasz közéletben, aki alkalmas lehetne egy átmeneti kormány vezetésére: ilyen Mario Draghi, az olasz központi bank elnöke, Mario Monti, az Európai Unió volt versenyügyi biztosa, valamint Franco Marini, a szenátus jelenlegi elnöke.

Romano Prodi kabinetje egyelôre ügyvezetôként hivatalban marad.

Olli Rehn, az Európai Bizottság nyugat-balkáni térségért is felelôs tagja - szóvivôje, Nagy Krisztina közlése szerint - találkozójukon megerôsítette, hogy "az EU kész vállalni egy összehangolt státusrendezési folyamat irányításának felelôsségét".

A finn biztos óvatos állásfoglalása alátámasztja azokat az információkat, hogy Brüsszelben immár bizonyosak a függetlenség kinyilvánításában (amelyet az Egyesült Államok is nyíltan támogat), ugyanakkor az EU szeretné úgy beállítani a deklarációt, hogy az nem egyoldalú, hanem Koszovó részérôl komoly politikai elkötelezettségeket tartalmaz, és jelentôs nemzetközi támogatást is élvez.

A koszovói függetlenségnek az EU-n kívül is számos ellenzôje van, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó tagságot élvezô Kína és Oroszország. Az eredeti elképzelés szerint a tartomány státusáról a BT rendelkezett volna, de a nemzetközi tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem valósítható meg.

Albánia az elsô államként kívánja elismerni Koszovó függetlenségét - jelentette ki pénteken Pristinában, a dél-szerbiai tartomány közigazgatási székhelyén Bamir Topi albán államfô.

A vezetô politikus közölte: Tirana nem is az elsô másodpercekben, hanem az elsô tizedmásodpercekben szeretné elismerni az új állam létét.

Topi a várható belgrádi reagálással kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ha Szerbia esetleg blokád alá vonná Koszovót, annak nem lenne semmi hatása, mert Pristina nemcsak Albánia, hanem a nemzetközi közösség egészének a gazdasági támogatását is élvezi.

Oroszország határozottan ellenzi Koszovó függetlenségének bármilyen, egyoldalú kikiáltását - erôsítette meg Vlagyimir Putyin elnök Moszkvában, miután Boris Tadic szerb államfôvel és Vojislav Kostunica szerb miniszterelnökkel tárgyalt.

A felek jelenlétében elôzôleg átfogó orosz-szerb energiaügyi megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a Gazprom orosz gázmonopólium Szerbia felé is elágaztatja a tervezett Déli Áramlat gázvezetéket, részt vesz egy gáztározó építésében, és többségi, 51 százalékos társtulajdonosává válhat a szerb NIS állami olajipari monopóliumnak.

Hudec László összesen 65 épületet tervezett Sanghajban, köztük szállodát, templomot, színházat, egyetemet, lakóházat. A Hudec- év célja, hogy felhívja a kínai közvélemény figyelmét a Hudec által létrehozott kiemelkedô építészeti örökségre, a mûemlékvédelem fontosságára, s ezáltal is erôsítve Magyarország nevét Kína gazdasági központjában - tájékoztatta az MTI-t Hajbáné Nagy Judit oktatási-kulturális szakdiplomata Sanghajból.

A Tungcsi Egyetem építészhallgatói máris használhatják a Graphisoft cég tervezô szoftverét, amellyel újramodellezhetik Hudec híres sanghaji épületeit, s ezzel az ismert magyar cég termékeinek bevezetését segítik a kínai piacon.

Az évforduló lehetôséget teremt mûemlékvédelmi és építészeti együttmûködés kialakítására, egyetemközi kapcsolatok létrehozására Magyarország és Kína között - tette hozzá a szakdiplomata.

A megnyitón Vu Csiang professzor, a sanghaji kormányzat várostervezési hivatalának elnökhelyettese tartott elôadást az art deco építészeti stílusról, amely Hudec László munkáit jellemzi.

A leghíresebb épülete a Park Hotel, amelyet 1934-ben adtak át, s évtizedekig a legmagasabb kelet-ázsiai felhôkarcolónak számított, Sanghajnak ma is elmaradhatatlan városképi eleme. Stílustiszta Bauhaus-épületet is tervezett, a többi között a ma is álló Nagy Színházat és a hajót formázó, háromszintes villát.

A Hudec-év keretében havonta rendeznek elôadásokat, szemináriumokat az építész munkásságáról, június 14-én, a kínai kulturális örökség napján emlékkiállítás nyílik Sanghajban, s ugyanezen a napon több, Hudec tervezte épületet megnyitnak a látogatók elôtt.

Hudec László Hugyecz László Edeként született Besztercebányán 1893-ban. Budapesten építészdiplomát szerzett, 1917-ben orosz hadifogságból szökött meg, s Vlagyivosztokból egy teherhajó fedélzetén érkezett Sanghajba, s lett a 20-as, 30-as években a város képét meghatározó építésszé.

Valószínûleg elrabolt és Romániából kicsempészett gyerekeket, köztük egy csecsemôt mentett ki fogva tartóiktól látványos akcióval a Scotland Yard egy kommandós egysége Londonban. Az akció során többtucatnyi román állampolgárt ôrizetbe vettek.

Az utóbbi idôszak legnagyobb ilyen jellegû rajtaütését London egyik nyugati elôvárosában, a Heathrow repülôtérhez közeli Slough-ban hajtották végre. Ebben a negyedben a repülôtér, valamint a London környéki mezôgazdasági feldolgozóüzemek közelsége miatt különösen sok kelet-európai bevándorló telepedett meg az unió keleti bôvítése óta. A hajnali akcióról csütörtök estig ismertté vált részletek szerint a golyóálló mellényt viselô, ajtótörô berendezésekkel érkezô rendôrök 11 román gyereket hoztak ki több, egymáshoz közeli házból.

A gyerekek között volt egy egyévesnél kisebb csecsemô is, de a legidôsebb sem töltötte még be a 17. életévét.

A rajtaütés során a rendôrök összesen 17 környékbeli házba törtek be, és 25 román állampolgárt vettek ôrizetbe.

A Scotland Yard azt gyanítja, hogy a banda a gyerekeket vagy elrabolta, vagy adósságcsapdába esett szüleiket kényszerítette gyermekeik "eladására". A brit hatóságok szerint a társaság a már "munkára fogható" fiatalokat zsebtolvajlásra és rablásra képezte ki, és London belvárosában, illetve a londoni metróban vetette be ôket.

Az akció annak a tavaly kezdôdött megfigyelési mûveletnek a betetôzése volt, amelynek célja a London belsô területein, elsôsorban a legzsúfoltabb Westminster kerületben észlelt bûnözési hullám hátterének felderítése volt. A megfigyelés során kiderült, hogy a metróhálózaton és a pénzkiadó automaták környékén megszaporodott lopások és rablások zömét külföldi gyerekek követik el.

A Scotland Yard szóvivôje azt mondta, hogy a rendôrség az ügyben szorosan együttmûködik a román hatóságokkal.

A kiszabadított gyerekeket menhelyekre vitték, és megkezdôdtek az elôkészületek hazatelepítésükre.

Frunda György szenátort, aki elsô helyen jutott be a brüsszeli parlamentbe a novemberi EP-választások során, majd visszalépett azzal, hogy felajánlották neki az EP jogi bizottságának elnökségét, egyesek azzal vádolták meg, hogy elárulta a választókat. Ellendrukkerei meg kárörvendve vették tudomásul, hogy mégsem szerezte meg a jogi bizottság vezetését. Frunda György a Népújságnak nyilatkozott.

"December elején felhívott az Európai Néppárt elnöke és javasolta, hogy vállaljam el a jogi bizottság elnökségét. Az akkori állás szerint az Európa Tanács elnöksége a konzervatív csoportnak járt volna, akiknek a jelöltje egy orosz képviselô, Margelov volt. Mivel Oroszország nem ratifikálta az Európai Emberjogi Egyezmény 6. mellékletét, amely a halálbüntetés eltörlésérôl, sem a 14. mellékletet, amely az Európai Emberjogi Bíróság munkájának felgyorsításáról szól, több képviselô kijelentette, hogy a jelöltet nem szavazza meg.

Emiatt a múlt héten egy olyan megegyezés született a politikai csoportok vezetôi között, hogy az Európa Tanács közgyûlésének elnöke a következô két évre egy szocialista képviselô legyen. Ennek az volt a következménye, hogy az Európai Néppárt csoport a politikai, a gazdasági és a migrációs bizottságok vezetését kapta meg. A jogi bizottság a liberálisoké lett. Ezért, a szabály értelmében, lehetôségem sem volt arra, hogy megpályázzam a jogi bizottság elnökségét. Az Európai Néppárt, az ET legszámosabb csoportja (187 taggal) újraválasztott a csoport elsô alelnö-kének és tegnap reggel a monitoring bizottság elsô alelnökévé is megválasztottak".

A következô két évben ezeket a tisztségeket tölti be az RMDSZ szenátora. Ugyanakkor tagja a jogi, emberjogi és kisebbségi bizottságnak, illetve a környezetvédelmi és regionális együttmûködési bizottságnak is.

"Azt hiszem, jól döntöttem, amikor az Európa Tanácsot helyeztem elônybe, mert általában az emberi jogok és speciálisan a kisebbségi jogok az Európa Tanácsban kapnak megoldást, az Európai Parlament nem foglalkozik emberjogi és kisebbségi kérdésekkel.

- Egyesek szerint ön becsapta a választókat az EP- választások idején, mert nem mondta meg, hogy visszalép a szavazást követôen.

- Nem azt mondtam a választóknak, hogy indulok, majd visszalépek és képviselet nélkül maradnak. Az európai parlamenti választásokon az RMDSZ egy csapattal indult, a lista elsô öt helyezettje esélyes volt, és azt hiszem, azt kell nézni, hol tudunk jobban teljesíteni, többet nyújtani az erdélyi magyarságnak. Azt gondolom, hogy a szakterületemen, az emberi és kisebbségi jogok terén, Strasbourgban jobban tudok teljesíteni, mint Brüsszelben.

Kisebbségi szemszögbôl továbbra is a román nyelv tanítási módszerei jelentik a legvitatottabb kérdést az új tanügyi törvény tekintetében - közölte lapunkkal Pásztor Gabriella. Az Oktatási Minisztérium államtitkára, továbbá a szaktárca, a tanfelügyelôség, illetve a megye tanintézeteinek képviselôi tegnap Marosvásárhelyen a tanügyi törvénytervezetrôl tanácskoztak. Ezt követôen az államtitkár asszony és Mircea Prozan megyei fôtanfelügyelô sajtótájékoztatón számoltak be a részletekrôl.

Emlékeztetve arra, hogy nem ez az elsô vita megyeközpontunkban a tanügyi törvénytervezetrôl, az államtitkár kifejtette, hogy február közepéig folyamatosan más régiókba is ellátogatnak, ahol a tervezetben megfogalmazottakat és a lehetséges változtatásokat fogják megbeszélni. A minisztérium írásos és elektronikus formában továbbra is fogadja a módosító javaslatokat, amelyek elemzése elôreláthatólag sok idôt vesz majd igénybe. Mindemellett a tanügyi szakszervezetek képviselôivel találkozókat szerveznek, amelyeken a törvénytervezet kiegészítésére vonatkozó észrevételekrôl lesz szó.

Pásztor Gabriella szerint remélhetôleg márciusban már a parlament elé terjeszthetik a tervezet végsô formáját, és választási évrôl lévén szó, ennek elfogadtatására is sor kerülhet a következô tanév megkezdése elôtt.

- Az új törvénytervezettel lehetôség adódik a kisebbségi oktatás fellendítésére, hiszen a jelenleg érvényben levô jogszabály kiegészítéseként az anyanyelven való oktatás jogát a felsôbb osztályokban a földrajz és történelem tantárgyakra is kiterjeszthetjük. Ugyanakkor a román nyelv tanítására vonatkozó módszereken is változtatni kell azért, hogy az oktatás hatékonyabbá és kommunikációközpontúvá váljék az államnyelv eredményesebb elsajátítása érdekében - hangsúlyozta az államtitkár. Hozzátette, hogy meglátásai szerint a három legvitatottabb kérdéskörbe tartozik a fentebb említett pont, valamint a decentralizáció, illetve a különbözô bérezésekre vonatkozó javaslatok.

A sajtótájékoztatón Mircea Prozan elmondta, ha az új tanügyi törvény bevezeti a korai nevelésre való kötelezettséget a három év alatti gyermekek esetében, a bölcsôdei foglalkoztatást a vidéki környezetre is ki kell terjeszteni. Felhozta azt is, hogy a délutáni váltásban tanuló kisdiákok helyzetére valószínûleg a kidolgozás alatt álló törvénytervezet majdani alkalmazási normái nyújtanak megoldást.

Elhangzott, az illetékesek igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy az új jogszabályba foglaltak megfeleljenek a különbözô elvárásoknak.

Néhány nappal ezelôtt több demeterfalvi lakos telefonált szerkesztôségünkbe, hogy a Nyárádszereda-Demeterfalva közötti három kilométeres útszakaszon szinte nem lehet közlekedni a sártenger miatt. Aszalos Csaba telefonon mondta el, hogy a nyáron javították az utat és most járhatatlan. Panaszkodtak a falufelelôsnél, aki azt válaszolta, hogyha nem tetszik, költözzenek el Demeterfalváról. Kocsis Csaba pedig e-mailen küldött néhány felvételt az útról.

Szerdán délután Nyárádszeredában a volt árvaház melletti útra tértünk, s már az elsô méterek után kettes sebességi fokozatba kellett kapcsolnunk, mert a víztócsák mély gödröket álcáztak, odébb pedig a hömpölygô sár miatt ide-oda csúszott a gépkocsi. Ezt az utcát a legjobb indulat mellett sem lehet városi utcának nevezni. Nagyon lassan haladtunk Demeterfalva felé. A hídnál már sáros volt a motorháztetô, a szélvédô, és miután elhaladt mellettünk egy szembejövô gépkocsi, jutott a latyakból a Dacia tetejére is. Az úton öt, helyenként tíz centiméteres sárba taposott nyomvonalakon haladtunk Demeterfalva felé. A falu szélétôl nem messze valaki kapával húzogatott a tömör sárba kis sáncokat az út közepétôl a széléig. Mezei Lajos az úton lévô vizet "vezette" az árokba. Késôbb László Jánossal beszélgettünk, aki Nyárádszeredában lakik, de 1972 óta szinte mindennap Demeterfalvára kerékpározik. Szerdán inkább maga mellett tolta a kerékpárt, mert a földútnál is gyatrább (a földút legalább elnyeli a vizet) falusi úton képtelenség volt pedálozni, a pedál is sárba ragadt. A helybéli Jakab Sándor is panaszáradat után köszönte meg a Népújságnak, hogy bemerészkedtünk a sártengerbe, hogy halljon a világ Demeterfalva útjáról.

Megkeresésünkre Borbély Mihály, Nyárádszereda alpolgármestere tárta elénk az útjavítás történetét. A kormány még 1998-ban jóváhagyta a költségek fedezését az út javítására, ám a pénzt nem folyósították. A múlt évben átutaltak 1,9 milliárd régi lejt, így a nyáron elkezdték a munkát. Darabos követ szórtak a kompakt homokra. A pénz elfogyott, a további összegeket nem folyósították, a félig kész út javítása abbamaradt. Idôközben a kivitelezési tervet módosították, makadámút helyett aszfaltutat építenek. Még hétmilliárd régi lejre lenne szükség ahhoz, hogy aszfaltréteggel lássák el. A polgármesteri hivatal közbenjárására a megyei tanács megígérte, hogy a hiányzó összeggel kisegítik a helyi önkormányzatot az idei elsô félévben. Amennyiben ez megtörténik, az idén nyáron teljesen felújítják a demeterfalvi utat.

Marosvásárhely nem reneszánsz város. Kultúrtörténeti szempontból sokkal indokoltabb a szecesszióval összefüggésbe hozni. A Hunyadi Mátyás trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából meghirdetett, kedden kezdôdött reneszánsz év mégis számos vonatkozásban itt is kiemelt figyelmet érdemel. Elôször is azért, mivel a nagy európai megújulás idején még egészen aprócska Maros menti település a patinás szomszéd vár, a kincses Kolozsvár falai közt született hírneves királyunk, Hunyadi Mátyás kiváltságlevele által léphetett elôbbre a fejlôdés útján. Mátyás 1482-ben évi három vásár megtartására adott engedélyt, ettôl kezdve nôtt meg e vásároshely, Novum Forum Siculorum szerepe és vonzereje. Tíz évvel késôbb már áll Báthory István vajda erôdítménye, amelyet a jeles városbíró, Borsos Tamás kezdeményezésére 1602-ben megalapozott és félszáz esztendô teltével befejezett vár váltott föl. Az akkor már Bethlen Gábor nagyságos fejedelem által Marosvásárhely néven szabad királyi várossá nyilvánított helységben. Mátyás és Bethlen Gábor a szellem felvirágoztatására is különleges súlyt helyezett, az itáliai és magyar reneszánsz erôteljes kisugárzása ide is eljuttatta fényeit. Voltak olyan tudós, kimûvelt fôk, akik a kultúrkincset ezen a vidéken is elhintsék, terjesszék. Mindenekelôtt a mai tekintélyes Bolyai Farkas középiskola, a korábbi református fôgimnázium elôdje, a reneszánsz és humanista tanok iskolakoncepciójára épült, 1557-ben létesített Schola Particula tanárai. Olyanok, mint Böjthi Veres Gáspár, Bethlen Gábor történetírója, Laskói Csókás Péter, az 1585-ben Lyonban kiadott 11 nyelvû Calepinus szótár magyar megfelelôjének szerzôje, Baranyai Decsi Czimor János rektor, az elsô közmondásgyûjtônk és így tovább.

Nem akarnánk nevekkel terhelni ezt a kis összefoglalót, ugorjunk hát egyet, nem feledve, hogy e korszakból s még inkább a következô századból építészeti emlékekre is hivatkozhatnak a megemlékezôk. A késô reneszánsz gyümölcsei ezek, a várban mostanság végzett régészeti feltárások hozták felszínre többségüket. A sokkalta késôbb épült egykori katonai sorozóközpontban a tavaly folytatott munkálatok során például XVII. századi épületmaradványok is felszínre bukkantak. A napjainkban jelentôs fejlôdésnek indult megyei múzeum munkatársai a várat idegenforgalmi látványosságként is vonzó történelmi központtá szeretnék alakítani, és ezeket a falakat, leleteket is felújítva foglalják bele a létesítmény egészébe. Ezzel a tervvel már foglalkoztunk lapunkban. Persze, a reneszánsz év várható vásárhelyi eseményei között több olyan alkalom is adódik majd, amikor felmutathatók azok a szellemi és tárgyi értékek, amikre méltán lehet büszke a Bolyaiak városa. Egy pillanatra még a várnál maradva, például a már említett Schola Particula épületének szép, reneszánsz díszítésû ablakkeretei, amelyeket a Vártemplom idôrôl idôre bekövetkezett átépítései során eltávolítottak ugyan, de még megvannak. Ezeket is helyreállítják a szakemberek. És nem véletlenül használtam ezt a szót. Mert a reneszánsz elsôsorban az emberekben, nagy tehetségû, rendkívüli egyéniségekben teljesedett ki. Jeleztem, Marosvásárhelyen is voltak ilyenek. Még a XIX. században is. Gondoljunk csak a kollégium névadójára, a reneszánsz sokoldalúságot tanúsító matematikus Bolyai Farkasra, aki 1804-tôl közel ötven éven át tanított itt, a reáliák mellett az irodalomban, zenében, rajzban, sôt még a kályhakészítésben is kitûnt kiválóságra. De ne kalandozzunk ilyen távolra az igazi reneszánsz kultúrától. Egyszerû a visszakapcsolás. Ugyanis a városban ez legtöményebben a talán legismertebb helyi nevezetesség, a Teleki Téka ódon boltívei alatt van jelen. Teleki Sámuel felbecsülhetetlen gyûjteménye a református kollégium és a mikházi ferences kolostor könyvritkaságaival kiegészülve kínálja az érdeklôdôknek a reneszánsz csemegéket.

Sok-sok XVI. századi nyomtatvány, 67 ôsnyomtatvány található a Tékában. A legrégebbi Galeotto Marzio Liber de Homine címû mûve 1475 tájáról. Vannak munkák Savonarola, Temesvári Pelbárt, Vitéz János tollából is. Természetesen unikumok is. A legjelentôsebbek talán Apáczai Csere János Magyar Logikátskája (Gyulafehérvár, 1654), Balassi Bálint Istenes énekek címû gyûjteményének elsô illusztrált kiadása (Bécs, 1633), Fogarasi István latin betûkkel nyomtatott román nyelvû Catechizmusa (Gyulafehérvár, 1648). És láthatunk olyan szépséges kiadványokat, amelyeket például Dürer, ifj. Hans Holbein vagy Rubens rajzai, metszetei illusztrálnak. Meg Giovanni Battista, Francesco Piranesi-albumokat. És még sorjázhatnának hosszan a nagy nevek. Illetve történetek. Mert a kancellár becses könyves házában corvina is volt egykoron. Csak hát "habent sua fata libelli". Az erdélyi könyvtárak egyetlen corvináját Teleki vásárolta Strasbourgban. A Mátyás király könyvtárából származó Tacitus-kódex a Téka egyik féltve ôrzött büszkesége volt. Aztán késôbb a gróf egyik méltatlan utódja négy más középkori kódexszel együtt az 1930-as években eladta. A corvina New Havenbe, a Yale Egyetem tulajdonába került. Óriási veszteség érte ezáltal a Teleki Tékát, de a nyári reneszánsz kiállításon azért bôven lesz mibôl válogatniuk. Különlegességként két Mátyás-portréval is elôrukkolhatnak. Az ismeretlen német szerzôk képeit restaurálva tárják majd a nézôk elé.

N. M. K.

Kercsó Attila

Az évek folyamán

nekem ajándékozott

SZERETLEK! szavakat

összegyûjtöm,

s cérnára fûzöm

mint olcsó gyöngyöket.

Ha kopogtatni fog

az ószeres:

lehet, hogy ez lesz,

amit épp keres.

Könyvespolc

- Balázs Ferenc: Mesék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 -

Balázs Ferenc (1901-1937) unitárius lelkész a marosvécsi Helikon írói közösség tagja volt, Kolozsváron született, ott érettségizett, az egyetemen zenét, bölcsészetet és unitárius teológiát végzett. Oxfordban ösztöndíjasként tanult, majd Amerikába ment, ott alkalmi munkákból és utcai zenélésbôl tartotta fenn magát. Innen hozott feleséget. Hazafelé a világ legkülönbözôbb egzotikus tájaira is eljutott, Indiában Gandhinál töltött több napot, de járt Japánban, Szingapúrban, Burmában, Irakban. Bejárom a kerek világot - ezt a címet adta úti élményeit megörökítô mûvének.

Hazatérve rövid székelykeresztúri segédlelkészkedés után Torda mellett, Mészkôn szolgált hét éven keresztül. Beteg tüdeje addig bírta. Templomot épített, orgonát vásárolt, iskolát és lelkészi lakást bôvített, népfôiskolát szervezett dán mintára, életre hívta az Aranyosszéki Vidékfejlesztô Szövetkezetet. A falut akarta felemelni. Faluélményét a Rög alatt címû mûvében mondja el. Áldozatokra képes lelkész és mûvész volt. Tüdôbaja fiatalon végzett vele.

Az életrajzok azonban elsiklanak egy fontos mozzanat mellett. A fiatal, alig húszéves teológushallgató légációba a Nyárádmentére, Szentgericére kerül. Ez meghatározó pillanat életében. A városi fiú itt ismerkedik a falu életével és a szerelemmel is. Még néhányszor visszatér, mielôtt elindulna világot látni, és megírja a Trianon utáni erdélyi magyar irodalom elsô mûvét, a Mesék címût. Igen, az erdélyi irodalom elsô kézirata 1921-ben keletkezett: "Írta és kézzel másolta, fûzte és kötötte Balázs Ferenc" - áll a 108 oldalas, 25 mesét tartalmazó kéziraton. A címzett vagy a múzsa az akkor 14 éves szentgericei Kuti Ilus, akinél a hetvenes évek elején találta meg a kéziratot Marosi Ildikó, és 1973-ban adta ki elôször a Kriterion Kiadó.

Most, halálának 70. fordulóján jó ismét kézbe venni a Mentor Kiadó jóvoltából ezt a kis ékszert, féldrágakövet. Mint egy borostyánból álló gyöngyfüzéren a szemek, úgy sorakoznak egymás után a mesék, összesen 25, mindenik kerek egész, s ahogy a borostyán rejtegeti magában az évmilliós kis rovart, úgy zárta be minden meséjébe erkölcsi, etikai mondanivalóját vagy divatos szóval, üzenetét Balázs Ferenc, szerelmi meséhez illô körítéssel. Lélekmelengetô, bensôséges ôszinteséggel vall érzelemvilágáról. Tiszta költészet - szoktuk mondani, s bár Balázs Ferenc verseket is írt, mégsem versben fogalmazta meg a 20 éves fiatalember érzelmeit, a leány és a fiú kapcsolatáról, a szerelemrôl való gondolatait, hanem ki/megtalált egy olyan formát, ami még a versnél is közelebb áll az emberi lélekhez, különösen a gyermekkorból alig felcseperedett fiatalhoz, s ez a lírai mese. Különös, egyedi mûfaj, mint mondtam, a lírai költészethez áll legközelebb, s ha skatulyába akarnám tenni, a már meglévôk közül a prózaversek közé sorolnám be.

A meseíró meséjébôl idézek:

"A meséi gyakran megkérdezték:

- Miért nem engeded, hogy a te kedvesed szerelme is mesékbe ömöljék át?

Az egyik azt mondta:

- Én a szemérôl szeretnék beszélni.

A másik így szólt:

- Én a könnyeit szívnám magamba.

A harmadik:

- Én a szerelmébe takarnám be magamat.

A negyedik:

- Én a csókja ízét akarnám ajkamra írni.

Így beszéltek a mesék, amelyek még nem születtek meg."

A becsület, az ôszinteség, a szépség és a mélység, a szakítás, a szomorúság, az egyedüllét, az alázatosság, a kielégületlenség stb. témája köré szervezôdik egy-egy megszületett mese, ilyen sorrendben, és mindenik erkölcsi tanulságot is rejt természetesen, hiszen meggyôzôdését, lelkének titkait adta át abban a kis könyvben az író a lánynak, és azért is annyira bensôséges, mert nem szánta a nagy nyilvánosságnak. Megtehette volna, amikor már elismert írója lett a helikoni közösségnek. Ki tudja, miért nem tette? Talán ha lett volna ideje számba venni életmûvét, akkor ezt a kis remekmûvet is besorolja közéjük!

Kuti Márta

Az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Detektívtörténet címû korai kisregényét méltatta a pénteki Los Angeles Times a friss angol fordítás alapján.

Az 1977-es novella amerikai kiadását Alfred A. Knopf gondozta, a szöveget az a Tim Wilkinson ültette át magyarból, aki már a Felszámolás és a Sorstalanság címû regényt is angolra fordította.

A liberális újságban kritikát közlô Richard Rayner a szerzô rendkívüli elsô regényéhez, a Sorstalansághoz hasonlítja a novellát. Az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs tábort gyerekként megjáró író mûvének fôhôse, a kamaszkorú Gyuri megpróbálja "ésszerûsíteni" a rázúdult kegyetlenséget. A németek távozása után Gyuri meglepô módon nosztalgiát érez a táborok iránt, ahol "tisztább és egyszerûbb" volt az élet.

"Csak egy túlélô mer leírni ilyen gondolatot" - állapítja meg a kritikus, aki hozzáteszi: ez a téma, hogy tudniillik a módszeres kegyetlenség megteremti a saját érzelmi logikáját, a Detektívtörténetben is megjelenik. A "kitûnô fordításban" olvasható novella egy képzeletbeli dél-amerikai diktatúrában játszódik az 1970-es években. Az író azt mutatja be, hogyan nyomorította meg és tette tönkre az emberek életét a diktatúra.

Kertész Imre a tragédiát iróniával és logikával ötvözi, ez utóbbi szóhoz minduntalan visszatér. A tudományos objektivitással íródott kisregényben az erôszak leírásával szinte nem lehet találkozni, annak brutalitása mégis átütô módon jelenvaló. A szereplôk pszichológiai ábrázolása - még a rendôröké is, vagy talán éppen az övéké - tökéletes. Sok minden a sorok között történik. Ez különös bezártságérzetet kelt az olvasóban, aki a humanitás teljes megszüntetésének képével teszi le a könyvet - írta a Los Angeles Times kritikusa.

Aki Fazakas Tibor grafikusmûvészt a hazai op-art egyik legeredetibb, legigényesebb és legkitartóbb képviselôjeként ismerte meg, nehezen hiszi el, hogy a marosvásárhelyi Teleki-házban kiállított hangulatos, könnyed tájképek, az oldott akvarellek, finom pasztellek, színharmóniákat sejtetô fekete- fehér tusraj-zok szerzôje ugyanaz az alkotó, aki korábban rendkívüli geometrikus ötleteivel, megoldásaival kápráztatta el a nézôket. Pedig így van, rendhagyó rajztudását, amivel látványos op-artos kompozícióit szabadkézi technikájával sokszorosan bizonyította, természetelvû, aprólékos tusrajzain most is gazdagon felmutatja, színérzékét, belsô érzékenységét, látvány- és hangulatteremtô képességét ezúttal is meggyôzôen tanúsítja.

Vajdahunyad ódonan pompás várát már számtalanszor megfestette, lerajzolta, ezekrôl a képeirôl láthattuk, hogy a mûvészetnek ez az útja is járható számára, a jelenlegi kiállítás azonban, amelynek az eltelt hetekben Kolozsváron volt sikere, azt is sugallja, hogy annak idején, amikor elhatározta, hogy az alkotómûvészet várát ostromolja meg, akár ezen a vonulaton is elindulhatott volna. Más, egyénibb irányt szabott magának, azt a csapást taposta ki szélessé önmaga számára, azon halad elôre immár jó három évtizede, elismerést, szakmai rangot szerezve mindenütt, ahol itthon és külföldön kiállít. Jelenleg látható tájkompozíciói, lírai "pillanatképei" a kikapcsolódás perceiben születtek, elsôsorban a zsoboki alkotótáborban, de sokfelé másutt is, ahol utazásai, kiruccanásai során megfordult. Hegyek, völgyek, erdôk, mezôk, vízpartok, hagyományôrzô falucskák, Erdély szívmelengetôen szép vidékei visznek derût, optimizmust a kiállítóterembe, rendkívüli rajztudással, gazdagon szárnyaló fantáziával megalkotott grafikák dolgoztatják meg a nézôk képzeletét, marasztalják hosszan ôket a tusrajzok elôtt, hogy felfedezzék a képekbe rejtett különös arcok, alakok, jelenetek sokaságát.

Furcsa metamorfózis tanúi lehetünk - az átváltozás egyébként Fazakas Tibor négyzetbe, körbe, más alakzatokba álmodott mûveinek is egyik fô témája -, jó, hogy a mûvész Marosvásárhelyre, indulása kedves színhelyére is eljön idônként, felmutatni újdonságait. Van mit, ez a pálya és sokoldalú mûvészi foglalatosság megérett már egy alaposabb összegezésre, amint a tárlatnyitón is elhangzott, a közeljövôben erre is sor kerül, kismonográfia is készül az alkotó munkásságáról.

N.M.K.

Örnie és Björnie a VII. elején érkeztek hozzánk az örömfalvi Általános Leporello Ignácról elnevezett középtanodába és a VIII. elején hagyták el földrészünket, ugyanis Örnie apját rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek nevezték ki Bamakóba, míg Björnie anyját rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnének ugyancsak a távoli Zamakóba, mely Bamakó fehérek és csíkosak lakta negyede.

Örnie és Björnie nem voltak testvérek, ezt mind a két fiú egyértelmûen és többszöri állásfoglalásban tagadta. Hiszen Örnie magas volt, kék szemû és 176,5 centis tornasori hellyel rendelkezett úgyszólván azonnal, míg ugyanis Björnie aligha volt alacsony és nem voltak zöld, barna vagy mézesmackó szemei itt-ott testén elszórva, csupán egypár égszínûvel rendelkezett és testmérete aligha a 176 és fél cm magasságokig csippeszkedett föl/le.

Azonkívül mindenben különböztek, Örnie szerette a szépet - versben és lányokban, zenében, nejloningben. Björnie hideg svéd természetét kevés dolog fûtötte át ragályos szenvedéllyel. Hamarjában nem is jut más eszünkbe, mint a lányok és a versek, az a kevés, amely meghaladta az átlagos mértéket, s most súgják nekünk a hátsó sorokból, hogy Björnie még fel- felhevült a zene hallatán (szimfonikus és jazz, könnyû és ólmos) és szívesen bújt halványcsíkos nejloningbe. (Ezért is vágyott anyja Zamakóba, ahol az erôsebb csíkosok is háborítatlan lakhattak, nem ütköztek törzsi ellenállásba és vallási türelmetlenségbe a muszlimok részérôl.)

Björnie gyakran lovagolt ki a rétre és szedett pimpós majorannát, csimbókos hugyika-füvet, amelyek kiválóan alkalmasnak bizonyultak (valamennyien tanúsíthattuk) a képzôdô mitesszerekre. Örnie ezzel szemben hajnalonta bement a papa versenyistállójába, ahol Bugattik és Tragattik állottak hordószám, felpattant kedvenc lovára, Sasmegettacsikaszra, kiporoszkált a közeli Csillagrétre, ahol lováról könnyedén lehajolva hirtelen nôtt, harmaton hízott csimbókos hugyika-füvet és pimpós majoranikót szakított, betette kis katonai iszákjába. Mint utóbb kiderült (Örnie-tôl függtelenül), ha az ebbôl készült fôzettel megkenegettük kamaszodó arcunkat, eltüntette a képzôdô mitesszereket, és mi bátran mehettünk iskolai bálokra, kanzsúrokra és kentaurversenyekre, ahol Örnie és Björnie egymásról mit sem sejtve, félig embernek, félig lónak maszkírozták magukat, és kéz a kézben mászták meg a Fôtéren ágaskodó özvegy Biernbaum Oszkárné lovas szobrát.

Az ott bóbiskoló rendôr, Örnie és Björnie közeli "rokonnya" (egymástól távolságtartóan így ejtették), az apa, kétségbeesetten kapkodott jegyzettömbje és/vagy sípja után, hogy felvegye a történtekrôl a jegyzôkönyvet. Ám nem tudta megkülönböztetni Örnie-t Björnie-tôl vagy fordítva, amint az sem derengett föl elméjében a hajnali degernyében, ha két hetedikes mászott fel özv. Biernbaum Oszkárné lovas szobrára, avagy özv. Biernbaumné ereszkedett négy-, nyolc-, sôt tizenkét lábra és lovai a saját hátukra, esetleg a nôre hágtak.

Olyan, de olyan bonyolultságot teremtett a félhomály, hogy Örnie-apuka és Björnie-atyus inkább hazament - támolygott, szédelgett - és otthonában megnyugodva vette fel a tényváladékot: fiai, Örnie és Björnie - egymásra egyáltalán nem figyelve és ismeretlenül is - édesdeden alszanak rózsahájas ágyacskáikban.

Özv. Biernbaumné, Oszkár egykori édese rettenetesen megorrolt (volt honnan) a jövendô bamakói zamakóra, ezért még záróra elôtt belovagolt a kapitányságra és feljelentette mindhármójukat, egyeseket mert szoborgyalázás ténye forgott fenn, másrészt a rend éber ôre elfelejtette éberségét elôrángatni és vétkes hivatali mulasztás, részrehajlás bûnében volt elmarasztalható. Az azonosító számról nem is szólva.

A kapitány, S. H. (Sótörô Hugó) felvette a panaszt, iktatta, megpecsételte, özv. B. O-né szeme láttára postázta önmagának, szabályszerûen megint iktatta. Sorszámát a panaszossal is késedelem nélkül közölte, kicsipkézte és a kihullott papírdarabkákat egyenként lenyelte, hogy minél közelebb kerüljön a panasz belsô logikájához.

A panasztevôhöz sajnos már kevésbé, mert az özvegy sebtiben, a búcsúzkodásra idôt sem engedve, kitrappolt a füves rétekre és merengyelevelet, illetôleg tántikával keresztezett ártikát és borsikával vegyes kürtösi vámosfüvet tépett, bekente vele fájós dagadóját és hólyagzó frikandóját. Utóbb visszacsavarozta magát és haszonállatát a talapzatra és várta a történtekre nyújtandó orvosszereket.

Azok pedig késtek. Mint minden abban a városban, ahol mi is megálltunk további harminc munkanapra a fejlôdésben, annyira kíváncsivá tettek a fejlemények.

A késés tehát nem késett. A rendôrség tette a dolgát, a panaszok gyûltek: volt aki Örnie-t, mások Björnie-t jelentették fel, sokan kifejezetten nehezteltek özv. Biernbaum Oszkárnéra, aki mindennap friss virágot követelt a lólábai elé és senki sem emlékezett, milyen okból emeltek szobrot annak idején.

Örnie elkérezett osztályfônökünktôl, Leporelló Tibitôl, a névadó unokájától, azzal érvelt, hogy el kell jutnia a levéltárba, ki kell derítenie, milyen érdemekért állítottak szobrot Örömfalva lakói Oszkárné ôözvegységének, még a diktatúra sötétségében. De ugyanannak a napnak a reggelétôl már két hiányzót jelentett az osztály szolgálatos tanulója, ugyanis Björnie, bízva veleszületett svédmintás szimatában, elhatározta, kifürkészi, milyen lélektani mozzanatok játszottak közre abban, hogy Örömfalva tehetôsebb adakozói szoborral kedveskedtek árva Biernbaum Oszkárné természetének. Ehhez a legtisztességesebb megoldással a városi (falusi) irattár kecsegtetett. Nos, a két kamasz, semmit sem sejtve a másik szándékáról - az iskola csak örvendett, hogy akadt végtére két kutató hajlandóságú ifjú az általános érdektelenség tengerében -, jókor, még nyitás elôtt berollerozott a levél- és irattárhoz, ahol minden ajtót zárva találtak, függetlenül egymás észleletétôl, de egybecsengôen. Örnie leült a kôoroszlán fejére, Björnie sem akart fölöslegesen álldogálni, míg feltûnik a portás bácsi, leereszkedett hát a levél- vagy irattár lépcsejét vigyázó egyik fogatlan oroszlán másik fejére.

Egy darabig farkasszemet néztek a hajnali magánnyal, de váratlanul farkaskutyák ugatása zavarta meg tökéletes egyedülvalóságukat. Megérkezett a portás bácsi, Brugos Berenice. És láss csodát: Örnie megpillantotta Björnie-t, mi több, Björnie-nek is szemébe ötlött Örnie, akit addig még soha nem látott ilyen közelrôl, holott egy padban ültek már évek óta, bárhova vetette ôket a sors. Megörvendtek egymásnak, ámbátor jól leplezték ezt az örömet és inkább udvariasságot mímelve (?!!) bemutatkoztak szabályszerûen. A farkaskutyák menten elhallgattak. Ami a pillanat különösségét jól kiemeli.

A portás bácsi beeresztette ôket, kiszolgáltatta a régi újságokat, amelyek azonban tengermély hallgatásba burkolóztak Biernbaum Oszkár vagy neje érdemeit illetôen. Nem szólt róluk egyetlen tanácsi határozat sem, a döntvények némák maradtak, a feljegyzések és ünnepi plakátok, meghívók tagadóan rázták a szövegfejüket.

Ekkor Örnie azzal fordult Berenice bácsihoz: És a titkos levéltár? Björnie pedig azt kérdezte (Örnie-tôl tisztán különváltan és disztanciával): És mi van azzal a híres-nevezetes, félelmetes, gestapósom titkos levéltárával, a Szeku iratanyagával?!!

A bácsi teljesen berezelt. Kisápadt, reszketni kezdett nyár/télfalevél gyanánt. Az, teccik tudni Örnie úr, Björnie elvtárs, tényleg titkos. Még huszonöt esztendeig hozzá nem férhetô. Maga az elnök megnyúz, ha valaki bele fog tekinteni engedélye nélkül.

Ugyan ne vicceljen, Brugos bácsi, mondta fölényesen Björnie.

Viccelni teccik? - tudakolta gúnyosan Örnie.

Itt van száz dollár, mondta Björnie.

Fogja jóember, itt a 87 ejró, ez a mai keresztárfolyam, jegyezte meg csontjózansággal Örnie.

Berenice bácsi széttekintett a levéltárban, jól szemügyre vette az irattárat, és miután tapasztalta, hogy egyik helyiségben sem tartózkodik elnök, igazgató, titkársági küldönc, a kutyák kíséretében eltûnt, majd mérhetô idôn belül egyenesen özv. Biernbaum Oszkárné nyomozati/operatív anyagával és összegyûjtött jelentéseivel tért vissza. Az agg doszárhuszár nem merte a markát tartani, így a fiúk a jobb ill. a bal zsebébe még csepegtettek valamit.

Kisvártatva ki kellett derülnie, amit eddig nem sokan kapiskáltak: Biernbaum Oszkárné titkosügynök volt, több merényletet hiúsított meg a diktáror és kiterjedt rokonsága ellen, hazafiak százait juttatta vérpadra, bitófára, küldte számûzetésbe. Szerepet játszott a Szuezi- válság kirobbantásában és VIII. Ramszesz váratlan leváltásában, nem a Rosenberg házaspár, hanem ô síbolta ki az atomtitkot az USA- ból, egyenesen Joszif Viszarjonovics ölébe ülve adta át, csiklandozva stb., stb. A virágot számos általa eltussolt gaztény elkövetôi küldik, na persze közpénzek felhasználásával, Biernbaum Oszkárné lópatáihoz...

Björnie csak hápogni tudott, Örnie egyszerûen nem kapott levegôt, csak konyakot a hátizsákjában.

A kitakart tényeket, dacolva az elnök kifejezett tilalmával, közhírré harsonázták. Ezek után nevezte ki Björnie anyját és Örnie apját a kormányzat hálából Bamakóba, illetve Zamakóba. (Talán mondanom sem kell.)

Sebestyén Mihály

Fekete doboz. Középen piros számok. Két pár. Köztük az egyetlen, ami állandó, a kettôspont. Az ártatlanok nyugalmával fénylik, tudja: az idô se érte, se általa, se miatta nem telik. A számok végesen váltakozva mérik a végtelent. A végtelennek azt a pillanatát, melyben a fej mozdulatlanul elôredôl, a kéz ceruzát szorongat, a lap betûkkel telik. Néha megtorpannak az ujjak, mintha valamit elfelejtettek volna, egy betût, egy szót, aztán meglendülnek, és újra nyargal a hegy. Csak a lámpa, mint egy asztali hold, figyeli a görnyedô alakot, s ígér neki sejtelmes fényt.

Órák. Mindenfélék, mindenhol. A szoba négy fala, a plafon, a padló, minden ketyeg, kakukkol, csörög, pereg. A mutatók lázasan köröznek, a számok szédítô gyorsasággal váltakoznak. Egy hatalmas homokóra elindul a plafonról, és a szoba közepébe kezdi ontani fekete, finom homokját. A kakukkok kiröppennek kuckóikból, és - mint tyúkok a szemétdombon - szemelgetni kezdik a homokot, mely iszonyatos ütemben fogy, már alig pár szemcse, és amikor a búbos fejû kakukk az utolsó szemet is lenyeli, eltûnik a csinos üvegtartály is. Helyére testes ébresztôórák gurulnak, letekerik cintányérsapkájukat és kerek fejhasukból önteni kezdik a számokat, melyek mindegyikét az egyiptomi Heh kíséri a szônyeg közepéig. Ott katonás rendbe állnak, szalutálnak és egy mély bammra szétpukkadnak, magukkal sodorva a semmibe a kiürült órákat. A karórák hernyólépésben közelítenek, amitôl a szoba falai ritmikus hullámzásba kezdenek. Mikor az utolsó óra is felaraszol a ketyegô termeszvár tetejébe, a csilláróra ingája telitalálattal atomokra bontja a kupacot. Az atomok szabályos keringésbe kezdenek, egyre szédítôbben köröznek, összefogózva járják elliptikus táncukat, és a toronyóra tizenkettedik kondulására vakító fénnyel elnyelik az egész szobát.

"Elaludtam" - gondolja a felriadó alak, és bocsánatkérôen néz a fekete dobozra. De az rendíthetetlen. Nem ad vissza egyetlen másodpercet sem, nem vár be, nem vár meg, nem vár. Áll, és közben szemtelenül pillogva mutatja: telik az idô. A te idôd. Az a mulandó, szûkre szabott, amit életnek nevezel. Az a nevetségesen kevés, szánalmasan semmi idô, aminél még egy óra is többre képes. Az a repülô, szárnyaló, rohanó idô, amit megállítanál, de minek? Nem kezdesz vele semmit. Csak figyeled ijedten, hogy múlik, szidod dühösen, hogy telik, átkozod keservesen, hogy nem elég. És nem veszed észre, ha van. Elmész mellette, rácsodálkozol, hogy volt. És haragszol ismét, mert csak volt. De már nincs. Csak akkor lenne, ha. És holnap. És holnapután. És aztán. Most sosincs. Ma sosincs. Mindjárt. Egy pillanat múlva. Ebéd elôtt, munka után, lefekvés elôtt, jövôre. Holnaptól. Ezután mindig. De elôször… Csak egyszer… Ha már… Majd ha…

Jó, hogy nem tudod, hol a pont. Éld! Amíg van mit.

Balás Éva

Beszélgetés Dobay Kinga operaénekesnôvel

Dobay Kinga operaénekesnô régi ismerôse a marosvásárhelyieknek, annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek végén, szinte még gyerekként, szüleivel Németországba költözött. Édesanyja addig a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia hegedûmûvésze volt és zenetanár. Kinga 1994 és '99 között elvégezte a lipcsei Felix Mendelssohn-Bartholdy Egyetem színjátszás- ének (musical) szakát, tanári és ének- (opera) diplomát szerzett. Ének és tánc (sztepp) szakon tökéletesítette tudását a New York-i Broadwayen. 2002-ben pedig a firenzei operaversenyen elsô díjat nyert. Majd két további nemzetközi opera-világverseny elsô díja következett. És Kinga világhírûvé vált. Carmen szerepében többek között Lipcsében, Berlinben, 2005-ben pedig a milánói Scala énekeseivel a tokiói operában, Myung Whun Chung vezénylete alatt lépett fel, énekelt Placido Domingóval és különdíjat kapott a Jose Carreras által is zsûrizett madridi, XII. Operalia világversenyen, amelyen már csak részt venni is megtiszteltetés. Mindemellett 1999-ben a Németország legjobb sanzonénekesnôjének járó díjat nyerte el. És a sort hosszan lehetne folytatni a számos közönségdíjjal, az Orpheus-díjjal. Dobay Kinga nemrégiben Marosvásárhelyen lépett fel, a rendkívüli érdeklôdést kiváltó, háromszorosan ismételt újévi hangversenyen. Vele beszélgettünk.

- Milyen érzés annyi év után újra itthon szerepelni?

- A koncert gyönyörû élmény volt, fantasztikus a közönség. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült hamarabb idejönnöm, pedig már tíz éve szerettem volna. Jó lett volna, ha a nagyszüleim is meghallgatnak, de erre nyilvánvalóan nem volt lehetôség, hiszen meghaltak már régen. Kicsit ambivalens volt az érzés: itt vagyok, hol vagytok? Pedig tudtam, hogy elkéstem... Nagy élmény volt viszont, amikor a koncert végén sokan lerohantak, és meséltek, hogy ismerték a családomat, a szüleimet, a nagymamámat, Dobay Ilonát. Ilyet sehol máshol nem tapasztal az ember, legyen a világ bármelyik pontján is. Pedig amikor húsz évvel ezelôtt elmentem innen, nem is gondoltam, hogy énekesnô leszek. Hegedû szakon voltam, és mindig szólistának készültem, de nem hegedûsnek. És ezért a zenekarban nem éreztem jól magam. Színésznônek indultam. Szeretek énekelni, táncolni - imádom a musicalt. De kiderült, hogy operahangom is van, így kerültem az operához. Mert ahogy az ember idôsödik, úgy változik az ízlése is. Még mindig szeretem a musicalt. De csak ritkán éneklem már.

- Ahogy a sanzont is?

- Ahogy azt is. A sanzon is egy kicsit színház. Ugyanúgy elô kell adni, mint egy verset. Több sanzonversenyt nyertem, tulajdonképpen 2006-ig nyeregettem a versenyeket: sanzon, musical, operett, opera, sarsuella. Ennél több kategóriában az ének terén nem is nagyon lehet. Meghívott vendégként a berlini revüszínházban, a Friedrichstadt-Palastban több mint négyszázszor léptem fel - nem volt másodszereposztás. 2003-tól, az elsô Carmen- szerepemtôl számítva körülbelül ötvenszer énekeltem végig a teljes operát, Tokiótól Olaszországig. Nagyon szeretek énekelni.

- Mindezek mellett marad idôd valamennyire a zenén kívül is élni?

- Félig Madridban, félig Düsseldorfban élek. Persze, amikor épp nem valamelyik szállodában vagyok. 2009- 2010-ig szólnak a szerzôdéseim. Innen Zürichbe megyek, majd Bejrútba, onnan Dublinba és Amszterdamba. Dublinban például öt hetet maradok, ott bemutató készül: Strauss Ariadne Naxosban címû operájának a premierje, amelyben nekem a zeneszerzôt kell alakítanom. Nagyon nehéz a szerep, darab a darabban jellegû elôadás, de nagyon várom már. Nagy kihívás lesz.

- A musicallel kezdted. És nem akárhol tökéletesítetted a tudásod, hanem a Broadwayen. Hogy kerültél oda?

- Igen, oda is jártam, de leginkább táncolni. Szteppeltem. Hogy hogyan kerültem oda? Ösztöndíjjal, mint hegedûs. '91-'92-ben egy nemzetközi zenekarral játszottam Amerikában. Tizenhat éves voltam. Onnan mentem New Yorkba, és ott ragadtam. Táncolni kezdtem. Tizenöt évig szteppeltem és tíz évig baletteztem.

- Ezek szerint a zene és a tánc minden területén kipróbáltad magad...

- Igen, és ott a színház is. A musicalszakon színjátszást is tanultunk. Sok színdarabba is meghívnak, megbirkózom a prózával. Amolyan "zenei all-round" ember, mûvészi mindenes lettem.

- És a zenén belül melyik zene a kedvenced? Ha van ilyen egyáltalán?

- Most énekeltem Cocteau Emberi hangját. Ez a hatvanas években íródott, klasszikus zene, de a modernebbek közül való. Monológ, egy utolsó telefonálásról szól, majd öngyilkossággal zárul. Nagyon szeretem. De ha Mozart, imádom, ha Rossini, imádom. Mindegyiknek megvan a maga hangulata. A modernet is imádom. Bármit szívesen elénekelek. Csak legyen Zene... De ha az igazi kedvencrôl kell beszélni, akkor Rossini az. A Hamupipôke tele van koloratúrával. Persze, az operettet is nagyon szeretem. Tudom, hogy itt nagyon ritkán játszanak. És én nagyon szeretnék újra fellépni itthon, operettmûsorral is.

- Habár elôre tudom a választ, mégis megkérdezem: meddig szeretnél énekelni?

- Ó, az életem végéig, és még azon is túl. Biztos, hogy eljön az a pont is, amikor elgondolkodom azon, hogy huzamosabb ideig leszerzôdjek valahova. De annak akkor olyannak is kell lennie. Meg kell adnia a szerepeket, a szabadságot, a várost. Addig viszont úgy érzem, jobb, ha én választom meg, hova megyek.

Nagy Botond

Hollywoodi film készül Ferenc József osztrák császár és felesége, Erzsébet császárné - magyar királyi pár - életérôl, legalábbis a tervek viszonylag elôrehaladott állapotban vannak. A leghosszabb ideig uralkodó Habsburgot állítólag Tom Hanks, a népszerû Sisit pedig Catherine Zeta-Jones alakítaná.

Úgy hírlik, hogy mindkét sztár érdeklôdéssel fogadta az ajánlatot, de végleges választ még nem adtak, mint ahogy a többi szereplôrôl és a stábról sincs döntés.

A fôképpen Sisi személyére összpontosító filmet eredeti helyszíneken, a felsô-ausztriai Salzkammergutban forgatnák, ahol a császári és királyi pár életének jelentôs részét töltötte. A magyarországi, indiai és olaszországi jeleneteket stúdióban, kulisszák között vennék föl.

Felsô-Ausztria tartomány 500 ezer euróval támogatná a produkciót, amelynek összköltségét 30 millió euróra becsülik. Hogy melyik stúdió vállalja a kiadások fedezését, egyelôre még titok, de mind a Time Warner, mind a Disney nevét emlegetik. Maga az ötlet egyébként a Felsô-Ausztriából származó hollywoodi producertôl, Lilly Bergertôl származik.

Ferenc József és Erzsébet - eredeti nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach - 1854. április 24-én este hét órakor Bécsben házasodott össze. A szépségérôl ismert, nyúlánk, mai kifejezéssel élve sportos alkatú, lázadozó természetû Sisi - aki kezdeti mûveltségi hiányosságai ellenére a német, angol, francia, cseh mellett magyarul is megtanult - liberális nézeteivel sehogy sem illett a konzervatív, maradi császári udvarba és képtelen volt elfogadni annak merev viselkedési szabályait.

A császárral között házassága néhány év alatt megromlott, részben anyósa és az udvar befolyása, részben eltérô életfelfogásuk és egyéniségük miatt. Sisin, aki gondjai elôl már házassága elsô éveiben is magányba és betegeskedésbe menekült, 1858-ban rejtélyes kór vett erôt. Orvosai tanácsára elhagyta az udvart, és több hónapot töltött Madeirán és Korfun, ahol megismerkedett egy magyar testvérpárral: tôlük kezdett el magyarul tanulni.

Az 1867-es kiegyezést és az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulását követôen Erzsébet férjével együtt Budára utazott, ahol június 8- án magyar királyi párrá koronázták ôket. A politikától egyre inkább visszavonult és császárnéi kötelességeirôl tudomást nem véve szinte csak az önmegvalósításnak élt, ideje nagy részét az utazás, a lovaglás és kedvenc gyermekének, Mária Valériának nevelése kötötte le.

1898. szeptember 10-én Genfben kísérôjével hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevû olasz anarchista egy hegyesre fent reszelôvel szíven szúrta a Genfi-tó partján.

39. Magyar Filmszemle

Az Arany Orsó díj lesz a 39. Magyar Filmszemle legfôbb elismerése, míg a legjobbnak ítélt közönségfilm a nemzetközi zsûri döntése alapján Moziverzum díjat kap - mondta Herendi Gábor, a szemletanács elnöke szerdán Budapesten.

Szomjas György filmrendezô, a Magyar Filmmûvészek Szövetségének fôtitkára a sajtótájékoztatón arról szólt: a szervezôk arra törekedtek, hogy a jövô kedden kezdôdô mustrán a filmek egyenlô eséllyel szerepeljenek.

Kozma Ilona programigazgató közölte, hogy a szemlén 388 alkotást vetítenek. A versenyben 103 alkotás - 18 játékfilm, 33 dokumentumfilm, 3 kreatív dokumentum- játékfilm, 36 kísérleti és kisjátékfilm, valamint 13 tudományos és ismeretterjesztô film - indul.

A 39. Magyar Filmszemle helyszíne a budapesti Millenáris, a Palace Mammut, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Bem mozi lesz.

A Millenárison vetítik a versenyprogramban szereplô játékfilmeket és a kreatív dokumentumfilmeket. A Palace Mammutban a dokumentumfilmek, a tudományos ismeretterjesztô filmek, a kísérleti és kisjátékfilmek versenyprogramja látható, mûsorra tûzik a televíziós filmeket és az egyetemisták alkotásait, s lesznek retrospektív vetítések.

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban a szemle versenyprogramja mellett kísérleti és kisjátékfilmeket, tudományos ismeretterjesztô filmeket láthatnak az érdeklôdôk, míg a Bem mozi a dokumentumfilmeknek ad otthont - mondta Kozma Ilona.

Bakos Edit, az Uránia mozi igazgatója hozzáfûzte, hogy a látogatók Gyulai Líviusz grafikáiból és animációs filmterveibôl láthatnak a helyszínen kiállítást, de megnézhetik Mihályfy László dokumentumfilm-rendezô Budapestrôl készített fotóit is.

Vezér Éva, a Magyar Filmunió igazgatója arról számolt be, hogy a játékfilmes zsûri elnöke a korábbi tájékoztatástól eltérôen nem Maia Morgenstern román színésznô, hanem a német Klaus Eder, a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) fôtitkára lesz. A grémium tagja Catherine Portuges amerikai filmesztéta, Kende János operatôr, Goda Krisztina filmrendezô, valamint Márta István zeneszerzô. Megemlítette azt is, hogy a mustra idejére Budapestre látogatnak a vezetô nemzetközi szaklapok, egyebek mellett a Variety és a Filmecho/Filmwoche tudósítói, valamint mértékadó filmmûvészeti folyóiratok és európai napilapok filmkritikusai.

Kitért arra, hogy a hagyományoknak megfelelôen a külföldi kritikusok által odaítélt Gene Moskowitz-díjat a filmszemle február 5-i záróünnepségén adják át a legjobbnak tartott film alkotójának.

Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) fôtitkára elmondta, hogy az idén 27 magyar játékfilmet készítettek, mintegy 7,3 milliárd forint értékben.

Teszler Tamás, a diákzsûri elnöke arról szólt, hogy a testület négy szekcióban (nagyjátékfilm, elsô film, dokumentumfilm, kísérleti és kisjátékfilm) értékel a filmes ünnepen. A szekciók fôdíjasai elnyerik a Zöld Holló-szobrot, a különdíjasok elismerô oklevelet kapnak.

Közlése szerint a film- és médiaszakos diákokból álló grémium szeretné a magyar filmet még közelebb hozni a közönséghez, ezért az idén a diákzsûri által jutalmazott szemlealkotások mellett az elmúlt évtized legkedveltebb díjnyertes filmjeit is bemutatják a Toldi moziban február 9-én megrendezendô díjkiosztó gála köré szervezôdô, önálló BestOFF 99-08 fesztiválon.

A városról a XIX. század második felében készült metszet arról tanúskodik, hogy a Baross Gábor és Kossuth Lajos utcák közti területen számos polgári lakás, középület (kaszárnya, múzeum, óvoda, zsinagóga) épült, melyek ma, a díszfákkal szegélyezett utcákkal, parkokkal, szobrokkal a régi Marosvásárhelyt idézik.

A Megyei Múzeum Horea (Baross Gábor) utca 24. szám alatti épülete a Székelyföldi Iparmûvészeti Múzeum számára készült 1890 és 1893 között, Kiss István budapesti mûépítész tervei alapján. Az olasz reneszánsz stílusban emelt neoklasszicista épület bizonyos görög építészeti elemeket is tartalmaz. Oromzatát Róna József (1861-1939) szoborcsoportja díszíti. Az ô munkája a fôhomlokzat két nôi alakja is.

Bartók Béla (1881-1945) kôbôl készült mellszobra a róla elnevezett utcában látható. A szobor leleplezésére a zeneszerzô születésének 100. évfordulóján, 1981. november 27-én került sor. Alkotója Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászmûvész.

Az Arany János és a Kossuth Lajos utca találkozásánál levô kis parkban 2000. december 16-án avatták fel Petôfi Sándor (1821-1849), a nagy magyar költô, forradalmár, az 1848-49-es magyar szabadságharc honvéd ôrnagyának egész alakos szobrát. Alkotója Hunyadi László, bronzba öntötte Balogh József.

Itt állott 1907 és 1919 között az a szobor, mely arra emlékeztette a vásárhelyieket, hogy e helytôl nem messze, a Dinnyeföldön iktatták be a fejedelmi székbe II. Rákóczi Ferencet. A szobor alkotója Székely Károly marosvásárhelyi származású szobrász volt, aki Mányoki Ádám Rákóczi-képe alapján mintázta meg a fejedelmet. 1919-ben a szobrot ismeretlen tettesek ledöntötték, de kicsinyített mása a Kultúrpalota Bernády- emlékszobájában megtekinthetô. A megsemmisített szobor helyett Pokorny Attila szobrászmûvész újat alkotott, melyet 2004. november 26-án a Vár sétányon lepleztek le, II. Rákóczi Ferenc emlékére.

A Kossuth és a Malom utca találkozásánál lévô parkban 2003. májusától a Holokauszt (a deportáltak) szoborcsoportja, Izsák Márton alkotása látható, mely azokra a marosvásárhelyi és környékbeli zsidó honfitársainkra emlékeztet, akiket a fasiszta önkény 1944 tavaszán a német haláltáborokba hurcolt és ott megsemmisített. A szoborcsoport eredeti gipszmásolata a marosvásárhelyi izraelita hitközség Verii (Széll Kálmán) utcai temetôjének ravatalozójában megtekinthetô.

Fodor Sándor (S.)

Ötszázötven éve, 1458. január 24-én választották királlyá a Duna jegén Hunyadi Mátyást, aki 32 éven át, 1490-ig állt Magyarország élén.

A mindössze 15 éves uralkodó útja a legerôsebb magyar családok vérzivataros összecsapásain, külhoni raboskodáson, pestisben elhunyt uralkodókon és házassági ígéreteken át vezetett a hosszas diplomáciai manôvereket követôen elnyert trónig.

Apja, Hunyadi János, az ország fôkapitánya és a királyi jövedelmek kezelôje, Nándorfehérvárnál halt meg pestisjárványban. V. László király Cillei Ulrikot nevezte ki helyére, ezt azonban a Hunyadi család familiárisai nem nézték tétlenül, végeztek Cilleivel. A tisztség Hunyadi Lászlóra szállt, de csak pár röpke pillanat erejéig élvezhette a király által ígért büntetlenséget. A bosszúra éhes Garai-Cillei liga a fejét vetette, öccsét, Mátyást pedig foglyul ejtették. A fegyvert ragadó Hunyadi-hívek elôl a tehetetlen király Prágába menekült, s Mátyást is magával vitte. V. László 1457-ben váratlanul meghalt, ezzel elérkezett a diplomáciai játszmák ideje.

Vitéz János, Újlaki Miklós és Szilágyi Mihály megállapodtak, hogy Mátyás Podjebrád György cseh király lányát, Katalint fogja feleségül venni, majd 1458 januárjában megkötötték a szegedi egyezményt Hunyadi Mátyás kiszabadításáról és királlyá választásáról. Szilágyi Mihály és Erzsébet megígérték, hogy nem állnak bosszút László meggyilkolásáért, a Garaiak megtarthatták javaikat, Mátyás nagybátyját, Szilágyi Mihályt pedig öt évre kormányzóvá választották. Újabb házassági ötletet felvetve végül a paktum biztosítékaként megállapodtak abban, hogy Mátyás feleségül veszi Garai lányát, Annát.

Az ifjú Hunyadit azonban csak intronizálták, vagyis ünnepélyesen trónra ültették, a koronázásra mindaddig nem kerülhetett sor, míg a Szent Korona III. Frigyes császár birtokában volt. Mátyás uralkodásának elsô szakasza a királyi hatalom megszilárdításáért vívott küzdelemmel telt, majd 1463-ban kiegyezett III. Frigyessel (a korona visszavásárlásáról, a török elleni küzdelemrôl és a trónutódlásról, amennyiben Mátyás fiú örökös nélkül halna meg).

Miután nem kellett tartania Frigyestôl, megfékezte a bárókat, a fontosabb tisztségekbe saját híveit - köznemeseket és polgárokat - ültette. Erôs királyi hatalom megteremtésére törekedett, megreformálta az államháztartást, tovább fejlesztette az államszervezetet, a hatalmas adóbevételekbôl zsoldos hadsereget verbuvált. Külpolitikai téren megosztotta figyelmét a török veszély és nyugattörekvései között. Uralkodása alatt élte a középkori mag