Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Frunda György RMDSZ-szenátor január 7-én kapta meg az értesítést az Európai Emberjogi Bíróságtól (CEDO), hogy 2007. december 27- én végleges és visszavonhatatlan maradt az az ítélet, amelyet szeptemberben jóváhagytak, és amely elmarasztalja a román bíróságokat. Paizs Octavian, Héjja Dezsô, Reiner Antal és Konrád János 2001 márciusában beadvánnyal fordultak az Európai Emberjogi Bírósághoz, mert Romániában nem volt esélyük méltányos tárgyaláshoz, a per túl sokáig elhúzódott (1990-tôl 2001-ig), annak ellenére, hogy ôk mindvégig ártatlannak vallották magukat és azt állították, azért ítélték el ôket, mert magyarok, tehát etnikai diszkrimináció áldozatai a román bíróságokon.

Az Európai Emberjogi Bíróság megállapította, hogy a román bíróságok nem tartották tiszteletben az Európai Emberjogi Egyezmény 6. cikkelyének 1. és 3. bekezdését, az alperesek nem részesültek méltányos eljárásban, mert a román bíróságok nem fogadták el a bizonyítékaikat. A CEDO kötelezte a román államot, hogy Paizs Octaviannak 4.050, Reiner Antalnak 3.000, Héjja Dezsônek 1.050, Konrád Jánosnak 2.000 eurót fizessen erkölcsi kártérítés címén. Ugyanakkor elhatározta, hogy az ítélet véglegessé válása idôpontjától számított három hónapon belül az állam 1.500 euró perköltséget kell fizessen. A határidô lejárta után az Európai Központi Bank késedelmi kamatot számít fel.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy 1989. december 22- én, a forradalom kitörésekor, Kézdivásárhelyen egy körülbelül 300 fôs tömeg meglincselte Aurel Agache volt milicistát. A város nem szerette, a Ceausescu-rendszer legagresszívebb, legbrutálisabb eszközének tartották, aki jogtalanul elkobozta az emberek javait, meghurcolt embereket, ok nélkül és jogtalanul tartott a milícián embereket, azzal vádolták, hogy nôket erôszakolt meg, illetve azzal zsarolta ôket, hogy ha nem feküsznek le vele, akkor férjüket, testvérüket, apjukat bezáratja. Ô volt az, aki ’89 december 22-én egyenruhában és pisztollyal ment ki az utcára. Ezt az embert a felbôszült tömeg meglincselte.

Eredetileg hat vádlottja volt az ügynek, akiket "szúrópróbaszerûen" kiemeltek a tömegbôl. Néhányat közülük ’90 januárjában letartóztattak, majd néhány napon belül szabadlábra helyeztek. Miután Sepsiszentgyörgyön nem sikerült összeállítani a vádiratot, mert nem akadt tanú, aki azt vallotta volna, hogy ezek az emberek voltak azok, akik ütötték Agachét, s mivel Agache fia azt állította, hogy Sepsiszentgyörgyön a magyar bírák nem biztosítják a tárgyalások korrektségét, az ügy 1998-ban a Bukaresti Törvényszék elé került. Ekkor vállalta el a kézdivásár-helyiek védelmét Frunda György.

A szenátor elmondta, hogy a Bukaresti Törvényszéken, bár végig azt hangoztatták, hogy a vád nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani a vádakat, s a nyomozás idején kihallgatott tanúk újrakihallgatását kérte, miután egy bíró jóváhagyta, "elfelejtette" megtenni, s tanúvallomások nélkül lezárta az ügyet. Konrád Jánost felmentették, a többit börtönbüntetésre ítélték.

Az elítéltek nevében Frunda György, a felperes nevében az ügyész nyújtott be fellebbezést a Bukaresti Táblabírósághoz. Frunda ismét a tanúk újrakihallgatását kérte. A bíró itt is jóváhagyta, de nem hallgatta ki ôket és gyorsan lezárta az ügyet, sôt Konrád esetében súlyosbította a büntetést. Ugyanakkor kötelezte a vádlottakat, fizessenek kártérítést Agache családjának. 2001-ben Frunda az elítéltek nevében a Legfelsôbb Bírósághoz fellebbezett. Az azonban elutasította a fellebbezést és megerôsítette a Bukaresti Táblabíróság ítéletét.

Ekkor fordultak a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz. Az ügy tárgyalása közel hét évig tartott. Különleges esetnek számított, nemcsak a per hosszúsága miatt, hanem hanem azért is, mert a bíróságok nem fogadták el a bizonyítékokat.

Hét év után pert nyertek, s ez lehetôséget ad arra, hogy Romániában megsemmisítsék a Legfelsôbb Bíróság döntését és újrakezdjék a nyomozást.

Frunda szerint erre szükség van még akkor is, ha 18 év telt el a lincselés óta, mert sohasem késô az ártatlanság megállapítása. Ezeknek az embereknek joguk van a jogorvosláshoz. A strasbourgi ítélet alapján a román bûnügyi perrendtartás 8/1-es cikkelye kimondja, hogy ilyen esetben a Legfelsôbb Ügyészség egy éven belül kérheti az ítélet megsemmisítését és az ügy újratárgyalását. Ezt vagy az elítélt, vagy a sértett fél, vagy az ügyész kérheti.

"Ennek a cikkelynek az alapján már novemberben a fôügyészhez folyamodtam és írásban kértem az ítélet megsemmisítését. A fôügyész válaszolt, hogy a folyamat beindult."

Frunda szerint, mióta jog létezik, egy lincselés esetében sohasem lehetett kiemelni és elítélni egy- két személyt a tömegbôl, mert nem bizonyítható, hogy ki ütött, s azt is lehetetlen megállapítani, hogy melyik ütés okozta a halált. "Sajnálatos, hogy megölték Agachét, mert nem ez a megoldás. De ha ez az ember kihívta maga ellen a sorsot, akkor nem lehet csak egyes embereket elítélni. Ezért azt remélem, hogy Románia fôügyésze alkalmazni fogja ezt a jogi elméletet. Ugyanakkor ennek a strasbourgi ítéletnek van egy kézzelfogható haszna is: az utóbbi évben több magyar tisztségviselôt, minisztert zaklatott az ügyészség olyan vádakkal, amelyek nem állják meg a helyüket: Nagy Zsoltot, Cseke Attilát és másokat. Ez az ítélet óva inti a román hatóságokat, hogy nem lehet embereket azért zaklatni, mert más nemzetiségûek, s ha ezt megteszik, jogorvoslást találnak Strasbourgban. De véleményem szerint felelôsségre kell vonni azokat az ügyészeket és bírákat is, akik igazságtalan vádiratokat írnak meg, illetve igazságtalan döntéseket hoznak" – nyilatkozta a Népújságnak Frunda György szenátor.

Aktuális

Önök jól tudnak románul? Ha nem, sebaj, a Konzervatív Párt ugyanis újabb "zseniális" törvénytervezettel akar a román választók körében népszerûséget szerezni. A dúsgazdag pártvezér így szándékszik úgymond elôsegíteni, hogy két éven belül, minden romániai magyar kifogástalanul beszélje az ország nyelvét. Dan Voiculescu már jó ideje folyamatosan értünk, magyarokért aggodalmaskodik. Nagyromániásan! S közben nevetséges törvénytervezetekkel próbálja megtépázott tekintélyét helyreállítani. Ami a román nyelv ismeretére vonatkozó törvénytervezetbe foglalt képtelenséget illeti, amin most épp az Országos Diszkriminációellenes Tanács rágódik (mi van ezen rágódnivaló?), ha a honatyák ezúttal is eltátják a szájukat (mint az oktatásügyre vonatkozó, ugyancsak konzervatív javaslatok esetében), elkezdôdhet a romániai magyarság nyelvtudásának a felmérése. Házhoz jönnek vagy bekísérnek? Csak a romániai magyarokat vizsgáztatják vagy mindenkit? Ez utóbbi kevésbé valószínû, hisz kiderülhetne, hogy a nem mindig helyes hangsúlyunk ellenére, esetleg bôvebb szókinccsel, nyelvtani ismeretekkel bírunk számos román honfitársunknál. És ha kezükben lesz az eredmény, hogyan tanít meg két év alatt arra, amire a román oktatásügy homogenizációs "hadseregei" 1918 óta nem voltak képesek.

Olyan messzire azonban nem mentek a próbálkozások, mint Voiculescu úr. Ha ugyanis az általa elképzelt nyelvoktatás nem vezetne eredményre, büntetésként egyenesen azt javasolja, vonják meg tôlünk a román állampolgárságot. Nemes gesztusra vall, hogy frissebb nyilatkozatai szerint megkegyelmezne a nyugdíjasoknak. Zseniális ötletét azonban mindannyiunknak érdemes lenne kipróbálni. Ha valóban rosszul teljesítenénk a teszten – miért is ne! –, anyanyelvismeretünk alapján nyomban elnyerhetnénk a magyar állampolgárságot. Itt, Románia kellôs közepén, hiszen a két határ között húzódó senkiföldjén csak nem ácsoroghatunk hontalanokként százezerszám. És egybôl az ölünkbe hullhatna az autonómia is. No, de ennyire azért ne vegyük komolyan a hataloméhes pártvezér abszurd ötletét. Könnyen rövidre zárható az "ügy", hiszen Románia Alkotmánya szerint "a román állampolgárság nem vonható vissza azoktól, akik születésüknél fogva szerezték meg azt" (5. szakasz 2. cikkely). A "gyengébbek" kedvéért tegyük hozzá, hogy: "cetatenia româna nu poate fi retrasa aceluia, care a dobândit-o prin nastere" (art. 5/2). Mielôtt értünk aggódna a szenátor, olvassa el az Alkotmányt, mert szégyenteljes ebbôl megbukni és nevetségessé válni ország-világ elôtt.

Vita

(Folytatás lapunk tegnapi számából)

Az elmúlt 5-10 évben 500 ezer hektár erdô és ugyanannyi termôföldterület került Székelyföldön magánkézbe. Ennek piaci értéke sok milliárd euró, de érezzük-e ennek erejét, ismerjük-e ennek gazdasági hatását? Megítélésünk szerint nem. Nem, mert generációk nôttek fel a "közös tulajdon" felelôtlenségében, egy olyan rendszerben, amelyben csak az volt az övék, amit a közösbôl hazavittek.

Felmérések szerint az egyes településeken található iskolaépületeket a lakosság többsége állami tulajdonnak hiszi. Ez nagy félreértés. Az iskolák a helyi önkormányzataink vagy egyházaink tulajdonát képezik. A helyi önkormányzat pedig az illetô településen lakók szervezeti formája. Ezért történhet meg, hogy az oktatási intézmények tatarozását a szülôk sok esetben távolról szemlélik. Nem érzik, hogy az övék is az épület, pedig nagyapáink önerôbôl építették iskoláink nagy részét.

Olyan új szemléletre van szükség, amely a vállalkozó szellemen és nem a szociális támogatáson alapul.

Egy szociológiai felmérés szerint Székelyföld lakóinak 85%-a részesül a szociális segély valamelyik formájából. Ha ez elsô hallásra hihetetlennek tûnik, mondunk rá két példát. Elég csak a fûtéstámogatást megemlíteni. Vagy a kifli-tej program, amely – szerencsére – eljut azokhoz a gyerekekhez, akik valóban rászorulnak erre, de azokhoz is, akiknek szülei irigylésre méltó anyagi körülmények közt élnek.

Fel kell tehát támasztani a vállalkozó szellemet a székelyföldiekben. Ez nem csak a befutott üzletembereket kell hogy sarkallja, hanem a kétkezi munkást, értelmiségit is, akik így tudnák kamatoztatni a felhalmozott tudást. Sokkal több olyan ember kell, akik tenni is akarnak valamit azért, hogy holnap jobban éljenek, mint ma. Mellettük és velük együtt sokkal gyorsabban fejlôdhetünk közösségként is.

A vállalkozó szellemû emberekkel Székelyföld is jól jár.

Nem merjük elkiabálni, de tapasztalataink szerint egyre több fiatal értelmiségi telepedik vissza Erdélybe, Székelyföldre. Meggyôzôdésünk, hogy ha a helyi önkormányzatok figyelmet fordítanak arra, hogy legalább lakást biztosítsanak a fiatal, egyetemet végzett, külföldön "magukat megjárt" szakembereknek, ezek egyre nagyobb számban jönnek majd haza. Lakásépítésre máris léteznek mûködô programok, pénzt uniótól, kormánytól egyaránt lehet pályázni.

Az egységes Székelyföld elsôsorban együttmûködés és szervezés kérdése. Az egyre inkább felértékelôdô "helyi hatalom" a települési és megyei önkormányzatok kezében van. Nem kell ahhoz a román bíróság döntésére várni, hogy a két megye tanácsa idônként együttes üléseket tartson a megyék határán, illetve felváltva a megyeszékhelyeken közös témákban (identitáserôsítési program, környezetvédelem, infrastruktúra stb.). Elôzetes egyeztetés kell csupán ahhoz, hogy a közös célok megvalósítására lehessen "hangolni" a két megye költségvetését, hogy külön alapokat lehessen elkülöníteni közös programokra.

Nem kell ahhoz egyesület, hogy a két megye városainak polgármesterei találkozzanak és megbeszéljék közös teendôiket. Tragikomikusnak tartjuk, hogy idônként arról szól a vita, melyik város tekinthetô Székelyföld fôvárosának. Nekünk az a fontos, hogy legyen önálló Székelyföld, erôs, együttmûködô, egymást kiegészítô centrumokkal.

Sokak szerint "elôbb legyünk gazdagok, s majd utána jöhet a területi autonómia". Nekünk az a véleményünk, hogy nem szabad a gazdasági és kulturális, szociális vonatkozásokat a területi autonómiával szembeállítani.

Mindenekelôtt "gondolkodó-kutató mûhelyeket" kell létrehozni. Ehhez pedig nem kell várni a mindenkori magyar kormány támogatását, hanem csak körbe kell nézni a létezô intézmények között. Csak néhányat említünk: Székely Nemzeti Múzeum, KAM-kutatócsoport, Székelyföld címû folyóirat. A megrendeléseken-támogatásokon keresztül feltételként kell szabni ezen civil intézmények együttmûködését, hiszen a mostani elszigeteltségük nehezíti egy egységes Székelyföld szakmai elemeinek kidolgozását.

Nem az a baj, hogy sok a színház Székelyföldön, hanem az a baj, hogy ezek költségvetését nem az egész Székelyföld "színházfogyasztó" társadalma viseli. Nem az a baj, hogy az öt székely városban ötféle egyetemi szintû képzés folyik, hanem az a baj, hogy az "egyetemi központok" között gyakorlatilag nincs kommunikáció. Nem az a baj, hogy egymással is konkuráló írott és elektronikus média sokasága van jelen a Székelyföldön, hanem az a baj, hogy például 2006- ig Háromszéken az elektronikus média 86%-át megyén kívüli román tulajdonosok irányították. A médiában a régiók "vendégszereplése" vezet el egymás jobb megismeréséhez, a közös vonások és egymásrautaltság felismeréséhez. Az egységes Székelyföldhöz.

Székelyföldön, kitûnô természeti adottságainál fogva, a turizmus tûnik az egyik legígéretesebb, legjövedelmezôbb ágazatnak. Az Új Székelyföld képe sokkal közelebb áll a hasonló természeti és kulturális adottságokkal rendelkezô Svájchoz, mint gondolnánk. A vidéki Svájcot csak polgárainak legendás tisztaság- és rendszeretete, megbízhatósága különbözteti meg egyelôre a székelyfölditôl. Száz évvel ezelôtt Svájcnak sem alpesi turizmusa nem volt, sem világhírû bankjai, ma viszont az ország a szolgáltatásait tökélyre fejlesztô idegenforgalommal dicsekedhet.

Svájc nálunk is megvalósítható.

A mi Svájcunkat úgy hívják: Székelyföld.

*

Az Új Székelyföld nagy kihívások elôtt áll. Biztasson az, hogy a kitartó munka és az együttmûködés meghozza a várt eredményeket. Egy vállalkozó, adottságaival takarékosan és okosan bánó Székelyföld szemlélete, ahol méltányos fizetség jár a jó munkáért – megvalósítható, fenntartható szemlélet. De az ehhez szükséges munkát senki nem fogja helyettünk elvégezni. Ez a mi feladatunk. Ha ezt elvégezzük, közelebb kerülünk az autonómiához – függetlenül attól, hogy mit gondol errôl Bukarest.

Mi ezt ajánljuk.

Antal Árpád parlamenti képviselô – Sepsiszentgyörgy

Tamás Sándor parlamenti képviselô – Kézdivásárhely

Kommentár

Jut eszembe: a suszter megharagudott az inasára, s utánadobta a kaptafát, a fiú elkapta a fejét, a kaptafa meg telibe találta a feleségét, mire a suszter: így se rossz! Ez történt a most folyó zajos politikai kabaré során. Az államfô addig kereste a kifogásokat, hogy ne kelljen aláírnia a zsigerbôl utált politikai ellenfele által javasolt igazságügy-miniszter kinevezését, hogy túllôtt a célon, s a naftalinból húsz évvel korábbi ügyeket szedett elô, a jelöltet befeketítendô. Így akarta kicsikarni Norica Nicolai visszalépését, vagy egy új jelölt megnevezését. Ám célt tévesztett. A nagy hibakeresés közben észre sem vette, hogy Noricán akart ütni, s volt kedvenc igazságügyi miniszterét, Monicát találta el. Alaposan! Mert az ellenfél sem ült ölbe tett kézzel, s elôszedte Traian Basescu miniszterének a káderlapját, amibôl olyasmikrôl szerezhettünk tudomást (utólag), hogy ahhoz képest Norica kedvesnôvérnek számít. Míg Noricának az egyik legnagyobb bûne, hogy az unokahúga a szenátusban ostoba módon belekontárkodott a szavazásba, Macoveirôl azt állítják, hogy ügyészi múltját "az ügyek megoldásának késleltetése, a feletteseivel való deficites kommunikáció" jellemezte. A részleteket a közvélemény untig ismeri. Ráadásul, az elnök régi "jó barátja", Mugur Ciuvica, a Politikai Kivizsgáló Csoport (GIP) elnöke is felkutatta és a nyilvánosság elé tárta Basescu anvers-i dossziéját, amely szerint "súlyos szakmai szabálytalanságok miatt menesztették a Navrom anvers-i képviseletének élérôl. Ciuvica szerint "Traian Basescu az utolsó személy Romániában, akinek joga lehet a mások dossziéjáról beszélni", miközben az övét dugdossák valahol.

Folyik tehát a körbezsarolás. Az újságoknak megvan a mindennapi címlapsztori, a televíziókból éjjel-nappal a Macovei- üggyé átlényegült Norica-ügy folyik. Tapasztalt vagy éppen tejfelesszájú sajtósok, úgynevezett politikai elemzôk és politikusok szôrözik az esetet. Ha lanyhulni kezd a közfigyelem, az "érintettek" újabb szenzációval rukkolnak ki, így aztán olyan hamisítatlan balkáni telenovella kerekedik ki a romániai kormányzás jelenkori történetébôl, hogy még Esmeraldát vagy Izaurát is lepipálja a nézettsége.

Ám a nagy "igazságkeresés" hevében egyik "szakértô" sem veszi észre, hogy az egész történetnek erôs zsarolásíze van, s a politikai harc fô eszköze a lejáratás. Aminek – s ezt kellene világossá tenni – semmi köze a demokráciához. Miközben egymás lejáratásán buzgólkodnak, valójában a többpártrendszerû demokrácia mûködését járatják le. Az már a szemérmetlen képmutatás iskolapéldája, hogy közben az egyéni választókörzetes szavazási rendszerrel kívánják megreformálni, tisztábbá tenni a politikai életet. Mintha mosni iszappal is lehetne... Mindenki a másik dossziéjában keresi a hibát, viszont egyetlen szó el nem hangzik sem a politikusok, sem a "szakértôk" részérôl, hogy egyáltalán mit csináltak/csinálnak jól a volt vagy leendô miniszterek. A hangadó politikusok sem térnek észhez, hogy mit mûvelnek: nyíltan bûnözéssel vádolják, s ezzel akarják sakkban tartani egymást. A harc hevében minek is jutna eszükbe, hogy az Európai Bizottság akkor is elkészíti az országjelentést, ha az igazságügy a "levegôben lóg" (a frissen kinevezett Teodor Melescanu által biztosított 17 napos átmeneti helyettesítés nem oldja meg a problémát).

Ha csak egy tizede igaz mindannak, ami kiderült a szûnni nem akaró háborúskodásban (s mi lesz még ezután, hiszen választási évben vagyunk!), akkor elég ijesztô a helyzet. Már most úgy tûnik, hogy az ország sorsát kizárólag kétes múltú, zsarolható, majdhogynem köztörvényesek igazgatják.

A "nép" meg talán elszórakozik (ideig- óráig) mindezen, s alig gondol arra, hogy ha bágyadt nemtörôdömségébôl felébredne, lerázhatná magáról ezt a közéletet uraló siserehadat.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elítéli Traian Basescu államelnök arra irányuló kezdeményezését, hogy az ideiglenes igazságügyi miniszter indítson bûnvádi eljárást nyolc volt és jelenlegi miniszter ellen.

– Folytatódik a dossziék háborúja, és Traian Basescu mostani döntése is beletartozik ebbe – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szerdán. – Az államelnöknek alkotmányos joga, hogy az ügyészség felkérésére igent mondjon egyik vagy másik jelenlegi vagy volt miniszter elleni bûnvádi eljárásra, vagy hogy visszautasítsa azt. Az azonban, hogy ô ezt "csomagban" teszi, nyolc jelenlegi és volt miniszter esetében, ez szerintem nem véletlen: tulajdonképpen ezáltal is a megvetését fejezi ki a miniszteri tisztség és általában a kormány intézményével szemben.

Markó Béla szerint a közvéleménynek azért annyit el kellene várnia az államelnöktôl, hogy legalább külön kezelje az eseteket, mert ezáltal olyan benyomást kelt, mintha valamilyen bûnözô csoport nyolc tagjával kapcsolatosan hozna ô döntést. A szövetségi elnök úgy véli, külön kellene ezeket az ügyeket kezelnie és az államelnöknek meg is kellett volna indokolnia azt, miért látja úgy, hogy elindítható a bûnvádi eljárás.

Mint ismeretes, a nyolc kormányzati tisztségviselô között szerepel Nagy Zsolt volt távközlési miniszter is, ennek kapcsán Markó Béla a következôket nyilatkozta: "Most a Nagy Zsolt esetérôl nem is beszélek, ellene egy ügyben már elindították a bûnvádi eljárást, ez most egy másik ügy, úgy látom, hogy ôt lassan- lassan valamiféle bûnbakká akarják tenni, meggyôzôdésem szerint teljesen ártatlanul."

A Mediafax jelentése szerint a kormány megkapta az értesítést arról, hogy az államelnök kérte a bûnügyi nyomozás elindítását több volt és jelenlegi miniszter ellen, azonban nem fûznek kommentárt az ügyhöz.

Adrian Nastase, Miron Mitrea, Tudor Chiuariu, Paul Pacuraru, Nagy Zsolt, Victor Babiuc, Codrut Seres és Traian Decebal Remes került ezúttal az elnöki célkeresztbe.

"Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség és a Legfelsôbb Semmítôszék és Törvényszék Ügyészségének 2007. szeptember 11. és október 8. között tett felkérésére (…) Traian Basescu államelnök 2008. január 16-án elküldte Teodor Viorel Melescanu ideiglenes igazságügyi miniszternek a felkérést, hogy indítsa el a bûnügyi eljárást a következô jelenlegi vagy volt kormánytagok ellen: Adrian Nastase volt kormányfô, Miron Tudor Mitrea volt szállítási miniszter, Tudor Alexandru Chiuariu volt igazságügyi miniszter, Nagy Zsolt volt távközlési miniszter, Victor Babiuc volt védelmi miniszter, Nicolae Paul Anton Pacuraru munkaügyi miniszter, Ioan Codrut Seres volt gazdasági miniszter és Decebal Traian Remes volt mezôgazdasági miniszter" – áll az Államelnöki Hivatal közleményében.

Nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben az ellen a román férfi ellen, akit a zalai rendôrök Lentiben fogtak el és vettek ôrizetbe szerdán délelôtt egy okmányellenôrzés során – közölte a Zala Megyei Rendôr-fôkapitányság szóvivôje.

Csizmazia Péter elmondta: a kamiont vezetô férfit okmányellenôrzés miatt állították meg. A schengeni információs rendszer (SIS) adatai alapján derült ki, hogy a 21 éves román állampolgár ellen Ausztriában nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, ezért ôrizetbe vették.

Ugyancsak a SIS rendszer segítségével derítették ki a rendôrök szerdán hajnalban, hogy egy Letenyénél belépni szándékozó bosnyák állampolgár a schengeni területre érvényes belépési és tartózkodási tilalom alatt áll. A szóvivô tájékoztatása szerint a férfi ráadásul hamis útlevéllel próbált Magyarországra belépni.

Az okmányokat ellenôrzô rendôr megállapította, hogy a férfi útlevelében két darab hamis magyar átléptetô- bélyegzô található. A technikai vizsgálat is alátámasztotta ezt, ugyanis a bélyegzôlenyomatok színükben, UV-fény alatti reakciójukban, karakterisztikájukban és az alkalmazott kódszámokban is eltértek az eredetitôl.

A bosnyák állampolgárt a rendôrök átadták a horvát hatóságoknak – közölte a rendôrségi szóvivô.

Hillary Clinton pályázatot hirdet férje, a volt elnök, Bill Clinton titulusára, ha megnyeri az amerikai elnökválasztást, a first lady az esetében ugyanis nem éppen helyénvaló.

A demokrata párti elnökjelöltség, majd az elnökség elnyerésére törekvô New York-i szenátor asszony a népszerû Tyra Banks-showban nyilatkozott errôl.

Hillary történelmet írna, ha gyôzne, hiszen ô lenne az Egyesült Államok elsô nôi elnöke. A demokrata elnökjelöltek országos rangsorát hónapok óta vezeti, egyetlen komoly vetélytársa van, a fekete bôrû Barack Obama szenátor. A novemberi elnökválasztáson pedig a Demokrata Párt jelöltjének nagy esélye lesz a gyôzelemre a második mandátumát töltô republikánus George Bush elnök nyolc éve után.

De nemcsak Hillary írna történelmet, hanem férje is, hiszen ô lenne az elsô férfi, aki az amerikai elnök házastársaként a Fehér Ház házigazdája lenne.

Egyes megfigyelôk a first gentleman címet elôlegezik meg Bill Clintonnak, akinek Hillary gyôzelmétôl vagy vereségétôl függetlenül élete végéig kijár az Elnök úr megszólítás. A first gentleman titulus nem ismeretlen az Egyesült Államokban, hiszen már elôfordult, hogy egyes szövetségi államok élére nôi kormányzók kerültek, akiknek férjei ebben a címben részesültek. Hillary az egykori topmodell beszélgetôs mûsorában kifejtette, hogy találni kell egy jó elnevezést a first lady helyett. Valószínûleg kiír majd egy nemzeti ötletpályázatot. Van, aki a first mate (elsô férj) címet javasolja, ô mindenesetre továbbra is Billnek fogja szólítani.

A nôi szavazók támogatására nagy mértékben számító egykori first lady arról is beszélt, hogy a Fehér Ház bizonyos értelemben börtön. Elmondta, hogy a first ladyként nem volt magányos, néha mégis nagyon egyedül érezte magát. Éppen ezért az volt a szokása, hogy az elszigeteltség oldására idônként sötét szemüvegben és baseballsapkával a fején "kiszökjön" a Fehér Házból.

(MTI) Károly trónörökös helyett saját elsôszülött fiát, Vilmost akarta a brit trónon látni Diana hercegnô, aki arra is számított, hogy II. Erzsébet királynô – a trónörökös édesanyja – le fog mondani a koronáról Károly javára – egyebek mellett ez derült ki a néhai walesi hercegnô halála ügyében folyó londoni esküdtszéki eljárás keddi tárgyalási napján.

Diana, aki az idén lenne 47 éves, 1997-ben vesztette életét Párizsban, amikor az ôt szállító Mercedes nagy sebességgel egy belvárosi aluljáró pillérének csapódott.

Mind a francia, mind az utána lefolytatott brit rendôrségi vizsgálat balesetnek minôsítette a történteket, de sokan máig összeesküvést sejtenek a hercegnô halála mögött.

Az ügyet végleg lezárni hivatott, most folyó londoni felsôbírósági – hivatalosan halottkémi – eljárás keddi tárgyalási napján Diana egykori ügyvédei közül ketten is arról számoltak be, hogy a hercegnô annak idején valóban félelmeinek adott hangot egy ellene készülô esetleges merénylet miatt.

A jogi képviselôk tanúvallomásukban egybehangzóan azt mondták, hogy Diana az életét féltette, és ezt nem is hallgatta el elôlük. Ôk ugyan nem tartották ezt a félelmet megalapozottnak, de a rendôrséget értesítették a hercegnô által mondottakról.

Paul Burrell, aki tíz évig volt Diana személyi inasa és bizalmasa, az elôzô tárgyalási napon azonban "teljesen lehetetlennek" minôsítette, hogy bármiféle merénylet állhatott volna a párizsi szerencsétlenség mögött. Burrell szerint a királyi család egyetlen tagja sem lett volna képes ilyesmire, legkevésbé Károly trónörökös. A walesi hercegnô kevesebb mint egy évvel halála elôtt éppen Burrellnek írta: szerinte Károly merényletet készít elô ellene, mégpedig úgy, hogy halála autóbalesetnek tûnjék. Ennek célja szerinte az lett volna, hogy a trónörökös akadálytalanul elvehesse régi szerelmét, az elvált Camilla Parker Bowlest; ez egyébként 2005 áprilisában meg is történt.

A keddi tanúvallomások közül azonban a legfeltûnôbb az volt, amely szerint Diana "generációs ugrást" akart a brit trónöröklési sorban, és saját férje, vagyis Károly helyett elsôszülött fiukat, Vilmost szerette volna a trónon látni II. Erzsébet királynô távoztával. A hercegnô egyik ügyvédje szerint Diana egy 1995-ben lezajlott megbeszélésen tényszerû értesülésként közölte velük: anyósa, vagyis az uralkodó a következô évben lemond, és átengedi a trónt Károlynak.

Ez azóta sem következett be: a 82 éves királynô változatlanul Nagy-Britannia uralkodója, és az idén lesz koronázásának 55. évfordulója.

2007 novemberétôl idén január közepéig sok nyugdíjas fordult a marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztárához kölcsönért.

Az utóbbi hónapokban jóval több nyugdíjas fordult a pénztárhoz kölcsönigénnyel, mint az elmúlt években. December folyamán 230 nyugdíjas 260 ezer lejt vett fel, januárban pedig 98 idôs igényelt kölcsönt 58.800 lej értékben.

– Annak ellenére, hogy emelték a nyugdíjakat, az idôsek életszínvonala semmit sem javult, ugyanis az emeléssel egy idôben folyamatosan növelik az áram, a gáz, valamint az élelmiszerek árát – fejtette ki Munteanu Adrian, a pénztár elnöke.

A legtöbb kérés a téli idôszakban érkezik, amikor az idôsek nagy része az alacsony nyugdíjból képtelen kifizetni a több száz lejre emelkedô közköltséget meg a havi számlákat, így kölcsönt vesznek fel erre a célra, amelyet kérés szerint egy vagy két éven belül kell visszafizetniük. Akadnak, akiknek magasabb a nyugdíja és nagyobb összegeket igényelnek, azonban sokan csak 100-150 lejt kérnek, hiszen ennél nagyobb összeg részletét nem tudnák havonta törleszteni.

– Mindig az illetô személy nyugdíját figyelembe véve osztjuk le, hogy havonta mekkora összeget kell törlesztenie és a bankokkal ellentétben nem számolunk fel kezelési költséget – közölte az elnök. A lehetôséggel azonban csupán azok élhetnek, akik legkevesebb három hónapja tagjai a pénztárnak. A tagok havonta nyugdíjuk egy százalékát tagsági díjként fizetik a pénztárnak, ezenkívül pedig lehetôségeiknek megfelelôen hozzájárulnak egy úgynevezett szociális alaphoz, amelybôl a kölcsönöket biztosítják. A pénztárnak Marosvásárhelyen 14 ezer tagja van és évente tíz-tizenöt százalékuk igényel kölcsönt.

Kérdésünkre az elnök elmondta, a visszafizetésekkel nincsenek jelentôsebb gondok, a nyugdíjasok általában a megszabott idôn belül kifizetik a részleteket. Érdekességként azonban kiemelte, hogy azok a tagok, akiknek alacsony a nyugdíjuk, sokkal lelkiismeretesebben jönnek, hogy törlesszék adósságukat.

Az Országos Vidékfejlesztési, Horgászati Kifizetési Ügynökség valamint a az Országos Környezetvédelmi Ügynökség és a Környezetvédelmi Ôrség között megkötött egyezmény alapján azok az intézmények, magánszemélyek, nemkormányzati szervezetek, amelyek a 2007–2013 között meghirdetett országos vidékfejlesztési program keretében pénzalapokra pályáznak, terveik benyújtása elôtt környezetvédelmi engedélyt is ki kell váltsanak a megyei ügynökségektôl.

Bármilyen új beruházási terv, vagy a meglévô létesítmények módosítása, bôvítése esetén – ide értve az épületbontást, felszámolást is – szükséges a környezetvédelmi engedély (acord de mediu). A tervek és felépítendô létesítmények jellegzetességétôl függôen, a környezetvédelmi ügynökségek állapítják meg a szabályozási eljárást. Bármilyen épület felhúzása elôtt a helyi közigazgatási egységek, polgármesteri hivatalok elôször városrendezési terveket kérnek a pályázóktól, az érintettek ezt követôen válthatják ki a különbözô engedélyeket. Az egyezménynek, illetve az új környezetvédelmi szabályoknak megfelelôen azonban már a városrendezési terv elkészítése elôtt kell engedélyeztetni a tervet (aviz de mediu) környezetvédelmi szempontok szerint. Ugyanakkor beruházások kivitelezése után, mielôtt az ügynökség átutalná az utolsó részletet, a megyei környezetvédelmi ügynökség és a környezetvédelmi ôrség felügyelôi jegyzôkönyvet (nota de constatare) kell készítsenek, amiben megállapítják, hogy környezetvédelmi szempontból betartották-e az engedélyben foglaltakat.

Az országos vidékfejlesztési program keretében 2007 és 2013 között 13,383 milliárd eurós támogatást biztosítanak mezôgazdasági, erdôgazdálkodási, környezetvédelmi, illetve vidékfejlesztési tervekre. Az engedélyeztetéssel kapcsolatos bôvebb felvilágosítással a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség székhelyén, illetve a 0265/314-987-es, vagy a 0265/314-984-es telefonszámon szolgálnak – tájékoztatott Gabriela Boca szakfelügyelô.

Az Egészségügyi Minisztérium elfogadta a tervezett új szászrégeni városi kórház megvalósíthatósági tanulmányát és az ebben feltüntetett mûszaki, pénzügyi mutatókat. Ennek megfelelôen a minisztérium költségvetésébôl 80 millió eurót fordítanak majd a terv kivitelezésére. Errôl már kormányhatározat is létezik – tájékoztatott a szászrégeni kórház igazgatója, dr. Moldovan Iuliu.

A beruházást a minisztérium eszközli, így a tanulmányt követô terveket pályázat alapján készítteti el a szaktárca. Az elképzelés szerint az ötemeletes épületben 332 ágyhelyet biztosítanak. A kórházat korszerû berendezésekkel és orvosi felszereléssel látják majd el. A polgármesteri hivatal felvállalta, hogy támogatja az infrastruktúra kiépítését.

Az épületet egy magánvállalkozó által díjmentesen a városnak felajánlott területen húzzák fel, a beresztelki út mellett. A németországi vállalkozó a fennmaradt területen sporttermet, uszodát, lakótelepet és rehabilitációs központot létesítene.

A kórházigazgató reméli, hogy az idén kiönthetik az épület alapját.

Az Európai Parlament és az aacheni Charlemagne Nemzetközi Díj Alapítvány 16-30 éves fiataloknak pályázatot hirdet Európai Fiatalok Charlemagne Díja címmel.

A kitüntetést olyan pályázatok nyerhetik el, amelyek a nemzetek közötti egyetértést szorgalmazzák, erôsítik az európai identitás és integráció érzetét valamint példaképet mutatnak az európai fiatalok számára. Pályázni fiatalok számára szervezett rendezvényekkel, európai témájú szemináriumokkal lehet interneten.

A verseny az EU hivatalos nyelvein zajlik, mind a 27 tagállamból benevezhetnek 16-30 év közötti fiatalok.

Az érdekeltek egyénenként vagy csoportosan jelentkezhetnek a vetélkedôre, beiratkozási kérvényeiket a bukaresti Európai Parlamenti Információs Irodába nyújthatják be 2008. február 8-ig.

A formanyomtatványok letölthetôk a következô honlapról: www.europarl.europa.eu, bôvebb tájékoztatást a Maros Megyei Tanács Európai Információs Irodája nyújt a 263-211-es telefonszámon, belsô 1286, 1287.

Anyanyelv

1994-ben Pásztor Emil magyarországi nyelvész mondta ki elôször "a magyar nyelv múzeuma" kulcsszót. Furcsa találmány – gondolhatjuk, mert hát mit is állítanak ki egy efféle múzeumban?

A fenti találmány nem hungarikum. Az olaszországi Società Dante Alighieri szintén a kilencvenes években kezdeményezte az olasz nyelv múzeumát. Egy ilyen emlékhelynek és kutatóközpontnak természetesen nem az az elsôrendû feladata, hogy a nyelv "rezervátuma" legyen, hanem hogy a nyelvet a kultúra hordozóeszközeként és az egyes nemzetek összetartó erejeként tükrözze. Hiszen, ha jól belegondolunk, a magyar nyelv is éppúgy a nemzeti identitás kulcstényezôje, mint Pázmány Péter veretes prédikációi, a Munkácsy-képek, Kodály zenéje vagy a székelyderzsi templomerôd. A nyelv múzeuma – akár az olasz, akár a tervezett magyar – természetesen a nyelvtörténetre éppúgy koncentrál, mint ahogy a nyelvjárásokra vagy a kortárs nyelvállapot változásfolyamataira. Ekként a nyelv eredetét és a századok során számba vehetô társadalmi aspektusait éppúgy dokumentálni lehet, mint a rokonnyelvi és az idegen hatásokat (például a germanizmusokat, latinizmusokat, anglicizmusokat), megjeleníthetôk a legfontosabb nyelvemlékek, az alapvetô történeti szótárak, nyelvtanok, de persze a tájnyelvi változatok színpompája is láthatóvá tehetô – számos hangzó anyag, filmrészlet, audiovizuális dokumentum bemutatásával. Különösen izgalmas "részlege" lehet(ne) egy ilyen nyelvmúzeumnak a jellegzetes nyelvi hibákat, a nyelvromlást bemutató kiállítás. S mindehhez ma már olyan technikai lehetôségek állnak rendelkezésünkre – interaktivitás, multimédia, világhálós kapcsolódások stb. –, amelyek igazi élménnyé tehetik a nyelv múzeumát.

S ez nem csupán álmodozás! Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori birtokán, a mauzóleum szomszédságában ma már szinte készen áll a Magyarország egyik legnagyobb kulturális beruházásaként megszületett múzeumépület. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat és EU-pályázati források összjátékával finanszírozott múzeumot és a benne látható alapkiállítást a tervek szerint csak 2008 októberében nyitják meg, jóllehet ez év januárjától az épület már a nagyközönség elôtt is nyitva áll, hogy az alkalmi és állandó kiállítások szervezésének minél nagyobb társadalmi nyilvánossága és interaktivitása legyen.

Jó néhány évtizede annak, hogy az idegenek a rózsák városa mellett a tisztaságáért is sûrûn emlegették Marosvásárhelyt. Ám ahogy gyarapodott a népessége és terjeszkedett, úgy vált egyre slamposabbá, gondozatlanabbá, mint bájai vesztén kétségbeesett, hervadt hölgy. Valótlanság lenne azt állítani, hogy a mindenkori városgazdák nem igyekeztek takarítani s megôrizni a tisztaságot, de minden erôfeszítésük tiszavirág-életû, meddô kísérletnek bizonyult és bizonyul. Elismerést érdemelnek a nagy tavaszi és ôszi, fogvatartottak bevetésével megszervezett szeméttelenítési kampányok, de alighogy véget érnek, kezdhetnék elölrôl, amihez viszont sem anyagi, sem fizikai lehetôség nincs. Maradna az örök és mindig kézügyben levô módszer, a nevelés. Csakhogy, a bibliai példázattal élve, a hétévesnél idôsebb fa nem adja be a derekát, nem hajlítható, nem alakítható. Errôl bizony sok helyen elfeledkeznek vagy nem is tudnak. A környezetvédôk, az iskolák próbálkoznak ugyan, hogy fából vaskarikát eszkábáljanak, de mivel a látott példa a legjobb módszer, törekvésük nem bizonyul igazán életképesnek. Pedig amúgy senkinek sem tetszik a kosz, a szemét, még azoknak sem, akik kényelembôl, trehányságból rövid úton igyekeznek megszabadulni ilyen-olyan hulladékoktól, mintsem szemétkosarat keressenek buszjegynek, cigarettacsikknek. Az sem ritka, hogy settenkedô rossztevôként, az éjszaka leple alatt néptelenebb zugokban "felejtik" a lommal tele zsákjaikat, törött ablaküveget, kimustrált heverôt, az illemhelyi papírgyûjteményt.

Amíg képtelenek vagyunk elszámolni saját lelkiismeretünkkel, hogy öntudatosan ne szennyezzük környezetünket és nem azért, mert éppen rajtunk a világ szeme (sok esetben ez sem számít!), rühellt mocskosai leszünk az Uniónak.

Ha az illetékesek nem lennének annyira finnyásak, hogy rangon alulinak tartsák a tilosban landolt szeméthegyekben kotorászást, könnyûszerrel felfedhetnék a "szállítók" kilétét, ugyanis levélboríték, számla, kiértesítés, füzetborító valamelyike majd mindegyik kupacban van, ez pedig operatív módon biztos nyomra vezet. A példás bírságolás mellett egy kis sajtóbeli szellôztetés is jót tenne, a hatásosság kedvéért.

Tegnapi felvételeink nemcsak a szemetelôkrôl árulkodnak, hanem arról is, hogy a vasút környezetét mennyire nem gondozza a gazdája, tavaly nyáron még az embermagasságú gaznövényt sem kaszálták le a marosvásárhelyi kisállomás környékén, de arról is, bárféleség öntötte ide a szemetét s hogy a köztisztasági vállalatnak hiába sürgölôdött kedden reggel három szemeteskocsija is a környéken, a Gyöngyvirág utcában, az Unic- féle tömbház mellett éktelenkedô szemétrôl tudomást sem vettek. Eddig csak kocsmázók kedvenc könnyülési helye volt ez a beugró rész (amihez valamiféle berendezései miatt, a Romtelecom tart jusst) most már tökéletes szeméttárolóvá is avanzsált.

Az állami tulajdonban levô szászrégeni Alpina Rt.-t – a hajdani sportcipôgyárat – a holland érdekeltségû Stylmex BV cég privatizálta. 1997 és 2005 között a vállalat kiválóan mûködött, termelésének több mint 75%-át külföldön értékesítette. A válság periódusa három évvel ezelôtt kezdôdött. Csökkent az eladás, az árukészlet raktáron maradt. A több mint 2 millió pár cipô elôállítására méretezett gyár veszteségessé vált. Ezt az ugyancsak holland érdekeltségû ABM AMRO bank által nyújtott hitelbôl fedezték 2007 novemberéig, majd az eladósodott cég számláit zárolták. A fizetésképtelen vállalat kénytelen volt 700 alkalmazottat elbocsátani, ami nyilvánvalóan éles konfliktusokhoz vezetett, amelynek fázisairól rendszeresen beszámoltunk olvasóinknak.

Az alkalmazottak spontán, majd a szakszervezet által is támogatott tiltakozás útján azt kérték, hogy a cég vezetôsége teljesítse a kollektív és az egyéni munkaszerzôdésekben foglaltakat. Emellett az elmaradt utolsó havi fizetésüket és az ebédjegyeket követelték. A szakszervezet képviselôi és a vállalat vezetôsége közötti tárgyalások során azonban kiderült, hogy az idôközben háromfele szakadt gazdasági társaság egyik kft.-je – ahonnan a több száz munkást elbocsátották –, a Stylmex Industries Kft., jogilag semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, így az alkalmazottak követeléseit nem tudják teljesíteni. A volt állami vállalatot privatizáló holland többségi tulajdonosok (a részvények 51%-ának birtokosai) az egységet úgy szervezték át, hogy a lábbeli-elôállítással foglalkozó Stylmex Industries Kft. 692 munkást alkalmazott. Jogilag ôk tartották meg a cég javait. Az Alpina Rt. tulajdonába az épületek és hozzá tartozó terület maradt.

A szászrégeni prefektusi iroda álláspontja szerint az itt dolgozó 102 munkásból 87-en (!) gyereknevelési szabadságot kaptak, a többiek a konfliktus kirobbanásakor a vállalati étteremben, illetve a hôközpontban dolgoztak. A Stylmex Románia Kft. 79 alkalmazottjával a munkaerô-, nyersanyagbeszerzésre és a kész termék eladására szakosodott. Ugyanakkor létrehozták a Stylmex Companyt is. Itt, a cipôtalpfröccsentô üzemrészben mindössze 11-en dolgoztak. Mivel 2005-tôl a lábbeliket nem tudták eladni, elôször a termelôegység, vagyis a Stylmex Industries Kft. tevékenységét állították le.

Objektív magyarázkodás

A Stylmex Industries gazdasági igazgatója, Iclanzan Aron mérnök nem kívánt nyilatkozni a cégnél kialakult helyzetrôl. Arra hivatkozott, hogy a holland tulajdonosok beleegyezése nélkül nem állhat szóba a sajtóval, mi több, szerinte a jogi felszámolás alatt álló cég ügyeirôl ezentúl csak a csôdbírók nyilatkozhatnak. Annyit mégis tett, hogy a szerkesztôségünkbe juttatott közleményben reagált a sajtóban megjelentekre. Ebben azt közlik, hogy a cég objektív okok miatt jutott csôdbe. Az európai piacokon visszaesett az eladás. Az elmúlt három évben a melegebb telek miatt a forgalmazók nem rendeltek annyi bakancsot, mint korábban, így felhalmozódott az árukészlet. Emellett a cégnek nem sikerült elég rugalmasan alkalmazkodnia az új igényekhez, ezért egyes megrendeléseket késôn teljesítettek, így ügyfeleket veszítettek. 2005-ben még 1,3 millió pár cipôt adtak el, 2007-ben alig 725.000-et. Nem sikerült idejében átszervezni a céget, s a felgyûlt adósságot bankkölcsönbôl fedezték. Amikor a bank zárolta a hitelt, a holland vezetôség lemondott. A csôd elkerülhetetlenné vált, a cég vezetôsége a gazdasági-pénzügyi nehézségekrôl tájékoztatta a szakszervezetet, értesítette az érdekelt hatóságokat és a 2006-ban kibocsátott 85-ös törvény értelmében csôdbíróhoz fordultak, felszámolás végett.

"Senki nem vállalja a felelôsséget"

A Stylmex Industries Kft. szakszervezete, miután nem tudta a tárgyalások során jobb belátásra bírni a vezetôséget, beperelte a munkáltatókat. Galatean Vasile szakszervezeti elnök lapunknak elmondta, senki nem vállalja a felelôsséget a kialakult helyzetért. Az elsô tárgyaláson, amelyet december 20-ára tûztek ki a szászrégeni törvényszéken, a bíró bizonyítékok hiányában elnapolta a pert, s felkérte a csôdeljárást vezetô céget, hogy nyújtson be jegyzôkönyvet a bírósághoz. Koos Gabriela, a perfektúra szászrégeni irodavezetôje elmondta, a csôdeljárásban nem tapasztalt törvénysértést, a gond azonban az, hogy a Stylmex Industries Kft.-nek nincs vagyona, így amennyiben nem fizetik ki a munkásokat, a tulajdonos vagyontárgyainak lefoglalásával, majd értékesítésével kárpótolhatják az érintetteket. Mivel a tulajdonos holland állampolgár, ez a folyamat több hónapig is elhúzódhat. Az ügyben kivizsgálást indított a megyei közpénzügyi és a munkaügyi igazgatóság is, de nem tudni, mire jutottak. Telefonon próbáltunk információhoz jutni a Continsolv Kft. csôdbírójánál, a többszöri próbálkozás során csak az üzenetrögzítô válaszolt.

Nagy András, Szászrégen polgármestere elmondta, többször tárgyalt az érintettekkel, és a tömeges elbocsátást követôen személyesen felvette a kapcsolatot több helybéli vállalkozóval. Arra kérte az üzletembereket, alkalmazzanak a Stylmex Industries- tôl utcára került munkásokat. Sikerült is több állást találni, ezekre azonban nem sok elbocsátott jelentkezett. Az állás nélkül maradtak inkább a pénzüket szeretnék megkapni, nem akartak máshol dolgozni. Közben kedvezô fordulat állt be, mentôövként újabb rendelést kapott a vállalat.

– Az ügy kedvezô irányt vett, tudomásomra jutott, hogy átszervezik a céget és 500 munkást visszavesznek – mondta a Népújságnak a polgármester.

Új márkanév, megválaszolatlan kérdések

Aron Iclanzan elmondta, mivel az év végén 50.000 pár cipôt rendeltek a cégtôl, a vezetôség úgy döntött, hogy nem függeszti fel teljes mértékben a cégcsoport tevékenységét. A 11 alkalmazottal rendelkezô Stylmex Components Kft.-t átszervezték és 2008. január 7-én létrehozták az Alpina Shoe Production Kft.-t. A gazdasági igazgató optimista, reméli, hogy néhány héten belül sikerül kifizetniük leszállítóiknak a több mint egymillió eurós tartozást és a 750.000 eurós adósságot az ABM AMRO banknak. Mindemellett kilátásba helyezték, hogy tisztességes javadalmazással újra felvesznek 500 személyt. Az igazgató szerint a Stylmex Industries kivételével a cégcsoport kifizette állami adósságait, így hitelképesek. A csôdbe jutott Stylmex Industries sorsáról azonban, a törvénynek megfelelôen, a csôdbíró dönt.

Mindezek mellett az ügy kapcsán még számos megválaszolatlan kérdés marad. Kevéssé hihetô ugyanis, hogy míg három év alatt nem tudták megtartani a gazdasági egyensúlyt, az újabb megrendelés megoldja az anyagi gondokat. Ilyen körülmények között milyen garanciát vállalhatnak, hogy az újra alkalmazott 500 embernek tisztességes javadalmazás mellett stabil munkahelye lesz? Úgy tûnik, az új névvel meg szeretnének szabadulni a "rossz emlékû" Stylmextôl, de sikerül-e visszanyerni a cég megrendült hitelét és talpra állhat-e a lábbeliipar Szászrégenben?

2008. január végén három elôadással vendégszerepel Marosvásárhelyen a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata. 26-án Ruszuly Éva Júlia címû egyéni elôadását és Váta Loránd Micsinyál maga rossz? címû sanzonmûsorát tekinthetik meg az érdeklôdôk, 27-én pedig John Millington Synge A nyugati világ bajnoka címû darabját mutatja be a társulat.

A Júlia címû monodrámában Visky András édesanyja élettörténetét dolgozza fel. A darab a túlélés, az elvehetetlen belsô szabadság drámája, melyben az erdélyi magyarság közelmúltjának néhány rettenetes állomása elevenedik fel.

Váta Loránd sanzonestje a francia és magyar nagyvárosi szórakozóhelyek múlt század elsô felének színes, hangulatdús világát a dal, a vers, a tánc nyelvén eleveníti fel, magas mûvészi színvonalon.

John Millington Synge A nyugati világ bajnoka címû komédiája a hôsiesség fogalmának határtalan relativizmusáról szól, arról, hogy általában csak nézôpont kérdése, hogy bûnnek, vagy magasztos tettnek számít egy emberi cselekedet. Az ír szerzô egyszerû emberek életérôl mesél olyan mély emberismerettel, szeretettel és humorral, mint ahogy Tamási Áron írt annak idején a székely emberrôl. Az elôadást Bocsárdi László rendezte és tavaly elnyerte a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiváljának nagydíját.

Telenézô

A háború akkor ér véget, ha a halottakat eltemettük. Márciusban lesz két éve, hogy elindult a sorozat. A beharangozóban azt olvastuk, hogy a világ valamennyi, magára adó hadserege kegyeleti okokból mindent megtesz elesett katonáinak felkutatására. Így van ez Magyarországon is, noha több mint 60 év telt el a második világháború befejezôdése óta. Az orosz levéltárak nemrég kezdtek feltárulni, ezért még ma is nagyon sok magyar család nem tudja, hol veszett el hozzátartozója. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Központi Irattára, a Hadisírgondozó Iroda valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú évek óta próbál nyomára bukkanni az eltûnt katonáknak. Emberek százezrei – katonák, polgári személyek – tûntek el a második világháború csataterein, hadifogságban vagy munkatáborokban. A hozzátartozókban él a remény, hogy hír érkezik az eltûnt nyughelyérôl legalább. A háború utolsó hónapjaiban elmaradt az otthoniak hivatalos értesítése, ezért több ezer hôsi halott sírhelye maradt azonosítatlan. A legnagyobb vérveszteség a Donnál érte a magyar hadsereget: az eltûntek számát csaknem ötvenezerre teszik a hadtörténészek, és legalább ugyanennyien pusztultak el a hómezôkön. Egyre több hadifogolytábor adatai jutnak el Budapestre. A Magyar Televízió mûsorkészítôi továbbra is várják azok jelentkezését, akiknek családjában máig eltûntként számon tartott katona vagy polgári személy van, és azok jelentkezését is, akik lakóhelyükön ismeretlen hôsi halottat rejtô sírról tudnak. Cím: Magyar Televízió, 1054 Budapest, Szabadság tér 17, elektronikus posta: sirjaik@mtv. hu. A televíziós adás hetente péntekenként 14 óra 30 perckor látható, az MTV honlapján is (www.mtv.hu) elérhetô. Megtekintése igen tanulságos, annyi év távolából is megrendítô, esetenként megrázó. A mûsorban láthatnak számos, sírokban vagy más helyeken talált relikviát is, amelyek segíthetik a kutatást.

A Székelyudvarhelyen szerkesztett Erdélyi Mûvészet címû folyóirat külsô munkatársakat keres, tudtuk meg Veres Péter fôszerkesztôtôl. Mûvészettörténészek, esztéták, kritikusok, mûvészeti írók vagy olyan tollforgatók jelentkezését várják, akiknek affinitásuk van a képzômûvészet, a zene iránt (film, színház stb. kizárva). Jelentkezni rövid, fél A4-es terjedelmû szakmai önéletrajzzal, az utolsó három megjelent publikáció címével, orgánum(ok) nevének és a megjelenés idôpontjainak megjelölésével, valamint e három publikáció (a jelentkezô által szabadon választott) egyikének teljes szövegével lehet. Az írással kapcsolatos formai és technikai követelmények a http://www.erdelyimuveszet.ro/cikk.htm címen olvashatók.

A szakmai önéletrajzot, a publikációs listát és a kiválasztott írást csak e-mailen fogadják el. E-mail cím: veresp@kabelkon.ro

Csütörtöki kimenô

Olvasom... most mit vágsz fel? Más is olvas. Igen, igen, de nem ezt vagy nem most, avagy nem ekkor, szóval csak örülhetünk annak, hogy az emberiség nem egyszere és nem ugyanazt olvassa, ámbátor manipulálásunkra már elegendô manipula találtatott ki. Az a jó, hogy rengeteg olvasnivaló akad, halmozódik fel nap mint nap, bár a kiadók veszteségesek és az írók nem zsebelnek be milliókat, a tanulmányszerzôk pályázatokon nyernek pénzt a kutatáshoz, idôt a megíráshoz, honoráriumot szinte csak jelképeset, de ott az örök dicsôség, mely homályos könyvtárbelsôkben fényeskedik nekik.

Minden évben több a könyvvásár és szebbek a könyves fesztiválok. A közönség találkozik a szerzôkkel, megkérdezheti, tessék mondani író bácsi vagy néni, úr vagy elvtárs, hölgy vagy nagyságos és kegyelmes fejedelem, mikor, hogyan, hol és hányszor, kivel, kivel soha, milyen kéz-, láb- és csillagállásban tetszik írni? És tessék mondani, honnan jut az író úr/asszonyság stb. eszébe ennyi hülyeség, mert van nekem egy unokanadrágom, aki hasonlóképpen már ír, akarom mondani ... izé... szóval már megvettük neki az automata töltôtollat, ami mosógép is ugyanakkor, ugye az ember legyen praktikus...

Egyre több az írókat bemutató találkozó, ma már minden élôvel és holttal találkozhatsz, mi virtuálisan is megteremtjük a kapcsolatot Alighierivel és Williammal, Charles-lal, a Baudelaire-rel vagy Cervantes-szel, csak gyere el, drága olvasó, a találkozókra. Ugyanis egyre több az író és egyre gyérebb a közönség.

A közönség öregszik, fásul, töredezik a széle, az írók fiatalodnak, a közönség a dupla vés arisztokratát falja, és egy egyszerû proli realista/szürrealista már senkinek sem schmack. A közönség csügg a giccsen, igaz, minden korban így volt, a giccsrôl viszont senki nem írja meg, hogy talmi, álságos és árt. Az amatôr és dilettáns faragók akadálytanul adnak ki versesköteteket félóránként, a közönség pedig már a régieket sem olvassa. A hebegô mûkedvelôk, Dísz Lexi és Per Plexa pedig ugyanazt a tizenkét divatos nemzetkocsonyát remegtetô giccset mondja, és nyernek szavalóversenyeket a Cikládokon. Jutalmul túlélôtúrán vehetnek részt az Antillákon, Hátsóindiában, hol hátulról imádják, Kuremálé és Komiszfalva erdeiben. Nem kultúrán élnek.

Na, persze, ha beengednéd egy nagyobb könyvtárba, nem biztos, hogy fél napot túlélnének József Antillán. Kiáltoznának: vigyetek innen, itt csak betûk vannak, meg állóképek, mit csináljak velük? Meghalok az unalomtól!

Ezért nem látok olvasó embereket a vonaton, maximum színes kutyulékot böngésznek, melyekrôl lógnak ki a fél és egész csecsek. Mert hogy elôttük annak van becsek. (Jaj, ez rossz rím. Felejts el. Ha már a betût nem is tudod teljes egészében.)

Városunk egyik köztiszteletben álló személyiségének elgondolkoztató vallomásában olvastam: "Én nem vagyok vallásos, de a kereszténység felépített egy olyan stabil és szigorú értékrendet, amellyel egyetértek". Az idézett bátor és tiszta mondatot a nemrég Julianus- díjjal – megérdemelten – kitüntetett Farkas Ernô magyartanár fogalmazta meg. Tiszteljük és – gondolom – szeretjük egymást annyira, hogy elôzetes egyeztetés nélkül továbbgondoljam gondolatait, és az egyház oldaláról tisztázzam az elveket. Farkas Ernô nem szorul védelemre, és aki március 15-én, Petôfi szobra mellett fiatalokat megszégyenítô, formabontó beszédében olyan magas szinten fogalmazott meg "igaz igazságokat", azt nem nekem kell megvédeni. Így ez az írás nem védelem, hanem tények tisztázásának kísérlete, azaz három olyan vallásos kifejezést hoz elô, amivel azért bármely oldalon álló erdélyi magyar ember találkozik.

A hit – egy ember személyes meggyôzôdése és meggyôzôdése szerinti döntése. A kálvinista, azaz református hitvallás (Heidelberg nevû német városban összeállított tanmagyarázat – Heidelbergi Káté) szerint a hit tiszta ismerete, felismerése annak, hogy ô egy magasabb rendû hatalomhoz tartozik, Istenhez. A hívô ember, vagyis a hittel bíró ember rábízza magát erre a magasabb hatalomra, felismerve, tudva azt, hogy ez a hatalom megôrzi ôt. Ennek szép evangéliumi képe Jézus mennybemenetelének eseménye, amikor az eltávozó Jézus így biztatja földön maradó munkatársait, tanítványait: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18). De a hit nem magánügy, amit pejoratív megfogalmazásban úgy negyven évvel ezelôtt egy Kádár nevû elvtárs kitalált és kijelentett. A hitnek akkor van igazi értéke, ha a nagy felismerésbôl és szívbéli bizodalomból közösségéltetô lelki gyümölcsök születnek: szelídség, jóság, alázat, szeretet, béketûrés, adakozás, egymás terhének hordozása. Kinek mekkora hite van, azt ember nem tudja megállapítani, legfeljebb cselekedetekbôl lehet arra következtetni.

A vallás – egy – kisebb vagy nagyobb – közösség gyakorlata, amibe beletartozik a templomba járás, az imádkozás, a bibliai eredetû ünnepek évenkénti át- és megélése. A vallás egy bizonyos hovatartozást is jelent, mert sokan vannak, akik hitbôl fakadó meggyôzôdésüket szóban és tettben megvallják, így ôk gyakran találkoznak egymással, összegyûlnek egy gyülekezetbe. A vallásosság bizonyos szempontból mérhetô, hiszen készülnek is felmérések arról. Pár évvel ezelôtt készült egy felmérés az európai nemzetek vallásosságáról. A kitöltött kérdôívek összegezése után arra a megállapításra jutottak, hogy a nagy ezredforduló után Európa legvallásosabb nemzete a lengyel és a görög. A kérdôíven ilyen kérdések szerepeltek: hányszor jár egy héten templomba, vagy hányszor imádkozik egy nap? Ezek alapján valóban megállapítható, hogy egy ember, egy nép mennyire vallásos, de nemcsak az az ember hisz, aki minden vasárnap ott van az istentiszteleten vagy misén.

A keresztyénség – egy életforma, méghozzá világhódító és átalakító életforma, hiszen már megjelenésének elsô századaiban egy egészen új világot teremtett a Földközi-tenger keleti partvidékén, majd átformálta az akkori világ országainak életét Afrika északi részén és Európa déli tájain. Ez a világhódító életforma ma is éli virágkorát Délkelet-Ázsiában és Afrika számos országában. A keresztyénség a hitbôl fakadó vallás gyakorlásának egyik formája, amely a krisztusi tanításokon alapszik.

Lehet, nem történelmi tézis, de gyakran hallottam, ezért én is idézem a megállapítást: a modern kori Európa három nagy pilléren épült fel: a római jogon és adminisztráción, a görög kultúrán és a keresztyén erkölcsön, értékrenden. Megérne egy misét arról vitatkozni, hogy milyen lesz majd az az Európa, amelyik új (EU-s) alaptörvényében félt megemlíteni Isten nevét, pedig a legvallásosabb európai nemzet, a lengyel belépésekor külön kérte ezt. Néhány évvel ezelôtt elhangzott egy kérdés: élhet-e ma egy európai ember vallásosság nélkül humanistaként? A válaszok között szólalt meg az egyik igenlô felelet: élhet, mivel úgyis génjeiben hordozza a keresztyénség erkölcsi törvényeit. Aki a keresztyénséget tagadja vagy megveti, az a tegnapi és mai Európát is megveti.

Ezért (is) tisztelem én Farkas Ernôt, mert ô az igazi európai értékeket értékeli és elfogadja.

"Célzott" intézkedéseket szorgalmaznak

– Elfogadhatatlan a kiskorúak elleni erôszak bármilyen formája, fel kell lépni a gyerekkereskedelem, a gyermekpornográfia ellen, és bûncselekménynek kell nyilvánítani a gyerekeket érintô szexturizmust – áll többek között az Európai Parlament (EP) jelentéstervezetében, amely célzott intézkedéseket kér a roma fiatalok kirekesztése ellen is.

Az elôterjesztésrôl az EP kedden folytatott plenáris vitát Strasbourgban.

A parlamenti jelentéstevô – az olasz Roberta Angelilli – üdvözölte az EU legfôbb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak ezzel kapcsolatos kezdeményezését, és kérte, hogy a gyermekjogok védelmét illesszék be az Európai Alapjogi Ügynökség többéves kerettervének prioritásai közé. A jelentés emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a gyermekek 19 százaléka a létminimum alatt él, és ezért megfelelô támogató intézkedéseket kell kidolgozni. Angelilli kérte, hogy különösen a roma gyermekek javára hozzanak célzott intézkedéseket, mindenekelôtt a megkülönböztetés, a társadalmi és iskolai kirekesztés, valamint a kizsákmányolás felszámolása érdekében. A vitában elhangzott felszólalásában kiemelte, hogy a gyermekek jogai érvényesülésének alapvetô gátja a családok és gyermekek szegénysége. Ezért különösen hangsúlyosnak kell lennie az európai intézmények és a tagországok szerepvállalásának a szegénység elleni harcban, hiszen a szegénység a gyermekek kizsákmányolása és az ellenük elkövetett bûncselekmények számára jelenthet táptalajt.

Leitmotív a biztonság

Az új és innovatív élelmiszerek piacra kerülésének megkönnyítése érdekében az uniós szabályozás korszerûsítését javasolja az Európai Bizottság, de ennek hétfôi bejelentésekor egyelôre óvatos álláspontra helyezkedett a klónozott állatokból eredô termékeket illetôen.

A javaslat értelmében gyorsabbá és egyszerûbbé válhat az új termékek engedélyezése, ha azok biztonságosnak minôsültek, miközben az EU-n kívülrôl is könnyebben kerülhetnek az uniós piacra ott még alig forgalmazott termékek, ha a külsô országokban már biztonságosnak bizonyultak. Külön intézkedésekkel ösztönözné Brüsszel azokat a befektetéseket is, amelyek új élelmiszertípusok, illetve élelmiszer- elôállítási módok bevezetését célozzák. Öt évig továbbá védelmet biztosítana a felülvizsgált jogszabály a piacra újonnan bevezetett élelmiszerek eredeti gyártóinak.

Ami a klónozást illeti, a brüsszeli végrehajtó testület jelezte, hogy abban még nem alakította ki véleményét. A testület egy szóvivôje bejelentette, hogy a bizottság az érintettek és a lakosság véleményét is ki szándékozik kérni, mielôtt – várhatóan tavasz végén – önálló álláspontot foglal el ebben a kérdésben.

Az EU élelmiszerbiztonsági ügynöksége (EFSA) ezzel együtt a minap már kiadott egy jelentést, amelyben úgy értékelte, nem valószínû, hogy különbség lenne a hagyományos módon nevelt és a klónozott állatokból eredô élelmiszerek biztonsága között. Az emberi klónozást elsôsorban etikai érvekkel az EU határozottan ellenzi – bár tagországainak nem tiltja közvetlenül az ilyen jellegû kísérleteket –, ugyanakkor a növényi és állati klónozással kapcsolatban valamivel pozitívabb az unió hozzáállása.

Az élelmiszer-biztonság kérdése azonban különösen érzékeny terület, mert a tagországok között újonnan fellángolt a vita arról, biztonságosnak tekinthetôk- és engedélyezhetôk-e a genetikailag módosított növények. A tagországok jelentôs része – köztük Magyarország is – további hatástanulmányokat tart szükségesnek ebben a kérdésben, mielôtt hozzájárulna a génmódosított termékek uniós terjesztéséhez.

EP-vita az alapjogi ügynökségrôl

Kedden tárgyalta az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülése az Európai Alapjogi Ügynökség többéves keretprogramjáról szóló jelentést – azzal a szépséghibával, hogy a hivatalosan 2007. március 1- jével Bécsben létrejött szervezetnek még mindig nincs mûködôképes struktúrája, vezetôsége.

A vitában Gál Kinga, a téma néppárti felelôse hangsúlyozta: a közösségi intézmények, tagállamok és az uniós állampolgárok számára egyaránt fontos, hogy az ügynökség mielôbb megkezdhesse tényleges munkáját. A parlamenti jelentéstevô által összeállított elôterjesztés eredeti szövegét az EP által felvetett módosító indítványok olyan elemekkel egészítik ki, amelyek az emberi jogok egységes és oszthatatlan voltára, az európai alapértékek érvényesülésére, a nemzetközi emberi jogi egyezmények betartására vonatkoznak.

Gál Kinga a vitában külön örömét fejezte ki, hogy ezen kiegészítések közt szerepel a nyelvi kisebbségek, illetve a hagyományos nemzeti kisebbségek ügye, amely az eredeti felsorolásból kimaradt. E témakör – mondta – nem sorolható egyértelmûen a diszkrimináció ernyôje alá, de az új tagállamok csatlakozásával különösen égetô problémává vált.

Felszólalásában a szocialista Kósáné Kovács Magda is kiemelte az ügynökség vizsgálódási területei közül a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait. Mint mondta, "fontos, hogy ezen a téren ne csupán a diszkrimináció tilalma, hanem a jogérvényesítés pozitív gyakorlata is megkérdôjelezhetetlen legyen."

Kósáné jelentôs elôrelépésnek tartja a szociális jogok emberi jogként való elismerését, hiszen mint mondta, "elemi biztonság nélkül nincsen emberi méltóság".

Február 15-ig még leadhatók az URBACT II. Program kiírására érkezô pályázatok.

Az Európai Unió 20 millió euróval támogatja az uniós városfejlesztési politikákkal kapcsolatos tapasztalatcserét.

A kiírás kedvezményezettjei a városok önkormányzatai, régiók, EU-tagországok, egyetemek, valamint városfejlesztéssel kapcsolatos kutatásokat végzô intézmények.

A pályázási elôfeltételekkel kapcsolatos információk a Fejlesztési-, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium (www.mdlpl.ro), illetve a program (www.urbact.eu) honlapján találhatók meg.

A pályázni kívánók szándéknyilatkozataikat a program párizsi titkárságára (Délégation Interministérielle à la Ville, 194 avenue du Président Wilson 93217 Saint enis la Plaine CEDEX) kell elküldeniük legkésôbb február 15-ig.

Éresztônek szánja az Európai Unió jövôjérôl szóló jelentését a témával foglalkozó uniós munkacsoport elnöke, Felipe González, aki szerint a 27 tagú szervezetnek rá kell ébrednie végre, hogy továbbra is gyorsan veszít gazdasági és geopolitikai erejébôl.

A volt spanyol miniszterelnök, akit az EU-tagországok vezetôi decemberben neveztek ki az említett szakértôi csoport élére, a Financial Times címû brit pénzügyi-politikai szaklap kontinentális kiadásának keddi számában megjelent interjúban leszögezte: az unió a múltban túl sokat foglalkozott tagjainak egymás közti hatalommegosztásával. Itt az ideje, hogy világpolitikai és -gazdasági szerepének visszaszerzésére összpontosítson.

González úgy ítélte meg, hogy az EU az elmúlt másfél évtizedben nem ismerte fel a már zajló technológiai forradalom jelentôségét. Hozzátette: a versenyképesség növelésére kidolgozott lisszaboni stratégiában az unió ugyan jól "azonosította a tüneteket (alacsony növekedés, romló versenyképesség, növekvô technológiai hátrány), de félrediagnosztizálta a kórt". Az unió betegsége ugyanis González szerint a túlságosan merev bürokrácia. A készülô jelentés ezért várhatóan utalni fog a túlzott uniós központi szabályozó hatalom leépítésének szükségességre.

Gonzáleznek csak 2010-ben kell asztalra tennie jelentését, ráadásul fennáll a veszély, hogy azt figyelembe sem veszik, hiszen nincs kötelezô ereje. Egyelôre a csoport összetétele sem ismeretes, az állam- és kormányfôk az elnök mellett csupán a két alelnök (Vaira Vike-Freiberga volt lett államfô és Jorma Ollila korábbi Nokia-elnök) személyérôl határoztak. A hat tagot várhatóan csak szeptemberben nevezik ki, immár annak ismeretében, mivel kíván elsôsorban foglalkozni a csoport. González most azt mondta, leginkább technológiával, innovációval foglalkozó szakembereket szeretne látni a tanácsban.

Az elektronikus stabilitáskontroll segíthet?

Autós szimulációval egybekötve népszerûsítették kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi székházában az ESC (elektronikus stabilitáskontroll) rendszert, amelynek segítségével sok súlyos közlekedési balesetet lehet elkerülni.

Az ESC minél szélesebb elterjesztését célzó kampányt tavaly május 8-án indították útjára, Viviane Reding európai biztos és Max Mosley, a Nemzetközi Autószövetség (FIA) elnöke társvédnöksége mellett.

A keddi eseményen Gurmai Zita szocialista EP-képviselô – az EP közlekedési és idegenforgalmi bizottságának tagja, az "elsô intelligens autóról" szóló európai bizottsági közlemény parlamenti véleményezôje – mondott beszédet.

Hangsúlyozta az elektronikus stabilitáskontroll és az eCall, az autókba szerelt segélyhívók szükségességét. Ez utóbbi fontosságát jelzi, hogy már 16 állam írta alá az eCall segélyhívók elterjedését ösztönzô memorandumot. Mintegy 40 ezer ember hal meg évente az európai utakon, és még több sérül meg. Az új, intelligens autók, amelyek már fel vannak szerelve ezekkel a berendezésekkel, hozzájárulnak több ezer emberélet megmentéséhez. Maga az elektronikus stabilitáskontroll, amely segít megelôzni az ütközéseket, csökkentve a kicsúszás veszélyét, az európai utakon évi négyezer élet megmentésére és 100 ezer sebesülés elkerülésére lenne alkalmas, míg az eCall további 2500 fôvel csökkenthetné a halálozási statisztikákat – ha minden autóba beszerelnék ezeket a mûszaki eszközöket.

Az ingatlan-átruházási adó, ami jövedelemadónak számít, a valamikori közjegyzôi bélyegilletékeket helyettesítô adófajta. Az adóalany itt az a személy, aki az adót köteles megfizetni, aki a tulajdonjogát és ennek részelemeit (a dologi jogokat) másra ruházza át. A jövedelem ugyanis a készpénz, az érték mindig az átruházónál jelenik meg, amiért az adót is ô fizeti. Kivételképpen az élôk közötti, de ingyenes ajándékozási szerzôdésnél az adót a megajándékozott fizeti. Tehát az adásvételnél az eladó, a tartási szerzôdésnél az eltartott, az életjáradéki szerzôdésnél a járadékos, a csereszerzôdésnél, ha a felek ingatlanjaikat cserélik el, mindketten stb., mert mindegyik szerzôdés visszterhes, ezért a szabály az, hogy a jövedelem, a készpénz vagy az érték minden esetben az átruházónál, a tulajdonát elveszítônél jelenik meg, amiért az adót is ô fizeti. Ellenben az ugyancsak élôk közötti, de ingyenes ajándékozási szerzôdésnél az ajándékozó nem kap ellentételezést, amiért az adót a tulajdonszerzô megajándékozott fizeti. A csereszerzôdések esetében, ha mindkét fél az ingatlanáért egy másik ingatlant kap cserébe, mindketten adókötelesek lesznek. Ha viszont az ingatlanért ingóságot cserélnek, az ingóság új tulajdonosa nem fog adót fizetni.

Az adófizetési kötelezettség a tulajdonjognak a részelemeire is kiterjed. Ezek pedig: a használati jog (dreptul de uz); az életfogytiglani vagy ennél rövidebb haszonélvezeti jog (dreptul de uzufruct viager sau pe durata determinata); a lakhatási jog (dreptul de abitasie); a különféle szolgalmi jogok (felurite servitutii) és a felépítményi jog (dreptul de superficie). A felsorolt dologi jogok külön-külön is élôk közötti szerzôdés tárgyát képezhetik, azaz visszterhes vagy ingyenes szerzôdéssel megszerezhetôk, akárcsak a leggyakoribb és legfontosabb dologi jog, a tulajdonjog. Ez esetben is a dologi jog átruházója lesz az, aki az adót megfizeti majd, mert az ezért kapott ellentételezés nála jelentkezik jövedelemként, kivéve itt is az ajándékozási szerzôdést, amelynél a megajándékozott az adóalany. Ha a hagyatéki eljárásból maradtak ki bármilyen okból vagyontárgyak, ezek a póthagyatéki eljárással letárgyalhatók és itt a kihagyott ingatlanjavak után csak akkor kell adót fizetni az örökösöknek, ha a póthagyatéki eljárásra a 2 év letelte után kerül sor. Különben a hagyatékoknál az adókulcs 1 százalék, s ezt is csak az ingatlan nettó értéke után számítják ki. Az ingatlanértékbôl a közjegyzô levonja az igazolt tartozásokat, valamint bizonyítás nélkül 1.000 új lejt kitevô temetkezési költségeket. Az adót mind a beépített ingatlanok, mind pedig az üres bel- és külterületek elidegenítése és átöröklése esetén meg kell fizetni, de nem egyforma mértékben. Adómentességet élveznek a különféle restitúciós törvények alapján visszakapott vagy azok alapján juttatott ingatlanok/építmények, telkek, mezôgazdasági területek, de csak azok, amelyek a visszajuttató államigazgatási aktusokban szerepeltek. Ha ezeket a már visszakapott ingatlanokat a tulajdonos továbbadja, az adómentesség ezekre a további jogügyletekre már nem terjed ki.

Adómentesek továbbá azok az ajándékozási szerzôdések is, amelyeket vérrokonok egymás között kötnek III. rokonsági fokkal bezárólag, továbbá azok az ajándékozási szerzôdések, amelyeket a házastárs ugyanilyen fokú rokonával kötnek meg, valamint a házasfelek közötti ajándékozási szerzôdések. Az adómentesség kiterjed tehát a szülôk és gyermekeik közötti (I. fokú rokonok), a nagyszülôk és unokáik, aztán a testvérek közötti (II. fokú rokonok), valamint a nagybácsik/nagynénik és unokaöccsük/unokahúguk (III. fokú rokonok) közötti ajándékozási szerzôdésekre, de például az elsô unokatestvérek közötti ajándékozási szerzôdésekre már nem, mert ôk IV. fokú rokonok.

Ha a tulajdonosi jogcímet jogerôs és visszavonhatatlan bírósági határozattal ismerték el, vagyis perben, az adót a pert megnyerô félnek is fizetnie kell, de már nem a bíróságon, hanem a helyi hatóságnál, amelynek a bíróság 30 napon belül lesz köteles a jogerôs határozatát kézbesíteni az adó behajtása végett. Ha ez elmarad, illetve ha a tulajdonjogot vagy egyéb dologi jogot magánokirati formában szerkesztett jogügylettel ruházták át, az átruházó köteles az adóhatósághoz fordulni az adó kiegyenlítése érdekében az átruházó irat keltezésétôl számított legtöbb 30 napon belül. Az építmények adásvételénél csak akkor kötelezô a közokirati forma, ha az épülethez telek is tartozik.

Az adó kifizetésének elmaradása esetén a kataszteri hivatalok megtagadhatják a betáblázás elvégzé