Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Péntekrôl szombatra virradó éjszaka, fél 1 óra körül rablótámadás áldozata lett munkatársunk, Benedek István. A rendôrség szûkszavú: Livia Popa sajtószóvivô arra hivatkozik, nyilatkozatokkal nem veszélyeztetheti a nyomozás kimenetelét. Bakos Levente alpolgármester telefonon kereste meg a Népújságot tegnap, és közölte: a közbiztonság megerôsítésére intézkedéseket hoznak, ugyanakkor azt ígérte, sürgetni fogja a rendôrségi nyomozást.

Benedek István kollégánk a volt Hosszú utca 2-es poliklinika utáni szakaszán haladt éjfél után, amikor hátulról megtámadták, többen bántalmazták és elvették maroktelefonját. "Mintegy 100 méterre lehettem a 2-es járóbeteg-rendelôtôl, amikor a hátam mögött zajt hallottam. Mintha valaki csúszkált volna jegen, a következô pillanatban elakasztottak. Másfél perc alatt kb. 40 rúgást kaptam. Nem ütöttek, nem kiabáltak, csak rúgtak. Egymás közt is alig beszéltek, néhány szófoszlányt hallottam csupán. Ezután benyúltak a bal kabátzsebembe és elvették a mobiltelefonomat. A másik zsebemben iratok és pénz is volt, az nem érdekelte ôket. Nem láttam, hogy néztek ki, olyan hirtelen történt a támadás, de a hangokból ítélve úgy gondolom, öten lehettek. Valószínûleg a fôútról a Bábolna utcába levezetô lépcsôkön menekülhettek" – mesélte kollégánk a történteket.

Benedek Istvánt a SMURD-nál már kikérdezték a rendôrök, másnap reggel két nyomozó is felkereste. Nyilatkozatot adott, jegyzôkönyv készült, tegnap a törvényszéki orvostani vizsgálat is befejezôdött. Zúzódások, bordarepedés vagy törés (ezt még nem tudják pontosan), amit kemény tárggyal való ütés okozott, az áldozat 17-18 napig tartó gyógykezelésre szorul – áll a látleletben.

A Népújság érdeklôdésére tegnap sem a marosvásárhelyi rendôrség vezetôje, Damaschin Ioan, sem Popa Livia szóvivô nem volt hajlandó a legkisebb részletet sem elárulni a rendôrségi nyomozás eddigi eredményeirôl, kijelentve, hogy ha bármit is mondanának, veszélyeztetnék a vizsgálatot. "Alapos munkát kell végeznünk ahhoz, hogy a gyanúsítottak elôzetes letartóztatásba kerüljenek, ellenkezô esetben az ügyészség nem kér illetve a bíróság nem hagy jóvá ilyennemû parancsot. Nem szeghetjük meg a szabályzatot azzal, hogy eláruljuk, hol tartunk a nyomozással" – jelentette ki a szóvivô, hozzátéve, hogy a bûnügyi eljárás folyamatban van, gyanúsítottak is vannak.

Nem sokat tudtunk meg hát, és bár az eset péntek éjjel történt, úgy tûnik, az évi beszámolókon sorozatosan jó eredményekkel dicsekvô rendôrségnek napok kellenek ahhoz, hogy kézre kerítsen egy olyan bandát, amelynek garázdálkodásáról a Budai negyedben és a 2-es poliklinika környékén már hetek óta szóbeszéd kering, és amely vélhetôen a mobiltelefonokra szakosította magát.

Bakos Levente alpolgármester, aki a sajtóból értesült a történtekrôl, tegnap telefonon kereste meg a Népújságot, hogy közölje, fontosnak tartja a közbiztonság megteremtését, és a kapcsolattartó rendôrség vezetésével fog tárgyalni arról, milyen intézkedéseket foganatosítsanak azért, hogy a mostanihoz hasonló esetek ne forduljanak elô. Ugyanakkor azt is kijelentette: sürgetni fogja a nyomozást Benedek István bántalmazása ügyében, ennek érdekében beszélt a megyei rendôrparancsnokkal is.

"Kizárólag személyes okokból döntöttem úgy, hogy lemondok menedzseri tisztségemrôl. Nem kórházon vagy párton belüli konfliktus miatt döntöttem így, és az egészségügyi miniszterrel sem kerültem összetûzésbe" – jelentette ki tegnap a Népújságnak Lucian Baila, a megyei sürgôsségi kórház menedzsere. Baila hétfôn nyújtotta be lemondási szándéklevelét az egészségügyi szaktárca illetve a megyei közegészségügyi hatóság vezetôjének.

A tegnapi vezetôtanácsi ülésen részt vevô dr. Lucian Baila azt is hangsúlyozta, eleget tett menedzseri szerzôdésének, teljesítette az abban szereplô kritériumokat, éppen ezért szeretné, ha lemondása mögött nem keresgélnének más okokat, mint ami a valóság. "Két éve vezetem ezt a kórházat, csapatommal és a klinikavezetôkkel együtt megpróbáltunk megfelelni a kihívásoknak, de olyan pillanathoz érkeztem el, amikor bizonyos megfontolások alapján kénytelen vagyok megválni ettôl a tisztségtôl. Elégedett vagyok az orvoscsapatom tevékenységével, különösképpen dr. Vass Levente orvosigazgató teljesítményével, aki kifogástalan szakmaisággal végezte munkáját" – jelentette ki. Kérdésünkre, hogy milyen pénzügyi helyzetet hagy maga után a kórházban, Lucian Baila elmondta, a rendszerváltás óta a tavalyi az elsô év, amikor nyereséggel zártak. Az összeg szerény a kórház költségvetéséhez képest, ami pedig az elmúlt években felhalmozott adósságokat illeti, ezek nagy részét kormányhatározatok alapján visszafizették, a 2007-es évi tartozások egy része kifizetetlen csupán. Baila lemondási szándékát ugyan közölte Eugen Nicolaescu miniszterrel, távozása idôpontját azonban még nem lehet tudni. A menedzseri szerzôdés ugyanis nem tartalmaz határidôket és kötelezô felmondási idôszakot, így gyakorlatilag akkortól lép érvénybe a lemondás, amikor kinevezik az új kórházvezetôt. "Eugen Nicolaescu telefonon közölte velem, elfogadja lemondásomat, és rövid idôn belül kinevezi az új menedzsert. Én nem vehetem a táskámat és nem sétálhatok ki egyik pillanatról a másikra az irodából. A menedzseri munkának folyamatosnak kell lennie" – jelentette ki Baila, hozzátéve, a jövôben visszatér "az egyik" kórházi részleg intenzívterápiás osztályára, ahol orvosként dolgozik tovább. Felvetésünkre, hogy miért éppen ilyen fontos idôszakban mond le, amikor a megyei sürgôsségi kórházak szétválasztásáról kell dönteni, illetve tervben van a regionális kórház megépítése, Lucian Baila közölte: személyes indokai fontosak, másként nem határozott volna így. A regionális kórház megépül, erre kormányhatározat van érvényben.
"Mandátumom kezdetétôl támogattam a regionális kórház ügyét. Mondhatom: én készítettem a design-t, és ha a terv megvalósul, örülni fogok" – nyilatkozta.

Hivatalosan meg nem erôsített információk szerint Butuc Ovidiu, a dicsôszentmártoni kórház jelenlegi vezetôje lesz a megyei sürgôsségi kórház menedzsere.

Aktuális

Mennyi pénzt kapok majd vissza a magánnyugdíjalap- kezelô társaságtól? – ez az a kérdés, amire egyelôre nincs és a közeljövôben nem is lesz válasz. Minekutána több mint hárommillió polgár megkötötte a magánnyugdíjalap-kezelô társaságokkal a szerzôdést, kiderült: a kötelezô magánbiztosítás címen folyósítandó összegekre nincs garancia, a hozzájárulási idôszak végén a polgár az átutalt összeget kapja vissza, levonva a kezelési költséget. Arról, hogy legalább az inflációs ráta szerinti garanciákat biztosítsák, e cégek hallani sem akarnak, a kormány syerint: nem lehet olyan könnyen törvényt módosítani, egyhamar nem kerül sor erre.

Ott tartunk, hogy egy nappal a határidô lejárta elôtt a patronátusok, civil szervezetek és szakszervezetek képviselôi, attól tartva, hogy a befektetett pénz "felhígul", követelik, hogy a magánnyugdíjalap-kezelô társaságok biztosítsanak minimális garanciákat arra, hogy a lakosság pénzének értéke nem csökken az évek során. A követelés a magánnyugdíj-biztosítókat mélységesen felháborította: ôk a lefektetett játékszabályokra és az európai gyakorlatra hivatkoztak. Tény, hogy a kötelezô magánnyugdíj-biztosítási törvény nem tartalmazott a garanciára vonatkozó elôírásokat, a biztosítók szerint nem fair, hogy menet közben változtassanak a jogszabályon. Azt állítják, hogy egy minimális gazdasági hozadék megállapítása veszteségeket okozna nekik, hiszen a törvény megjelenésekor már elkészítették üzleti tervüket és eurómilliókat fektettek be az ügyféltoborzási kampányba, ha pedig nem emelhetik a kezelési díjat, akkor nincs mibôl fedezzék reklámköltségeiket és az esetleges minimális inflációs garanciákat.

Nem kétséges, hogy a kötelezô és önkéntes magánnyugdíj-biztosítás nagyon fontos és felelôsségteljes intézkedése a kormánynak. Éppen ezért érthetetlen, hogy a vonatkozó törvénynek hiányosságai legyenek, hiszen több millió polgár – jövendô nyugdíjas – pénzérôl van szó. Az sem kizárt, hogy szándékosan járt el így a kormány, hiszen ha már indulásból komoly garanciák biztosítását követeli meg a biztosítócégektôl, senki nem vevô a bizniszre. De azt sem értjük, hogy miért ne lehetne változtatni egy törvényen, ha az nem megfelelô, és kiegészítésre szorul? Nem a magánnyugdíj-biztosításra vonatkozó jogszabály lenne az elsô olyan, amely módosulást szenved. Persze az érintett cégek felháborodása érthetô: pénzrôl van szó, sokról. Egy másik furcsaság, hogy egy nappal a határidô lejárta elôtt ébrednek fel a szakszervezetek, patronátusok, szóvá téve a rendellenességeket. Akkor, mikor már több mint hárommillióan döntöttek pénzük hova utalásáról. Amolyan látszat- érdekvédelemnek tûnik a dolog, "ne mondják hogy nem szóltam"-szerûnek. Eddig nem vették észre, mi történik? Vagy csak a pillanat számít, az nem, hogy mi lesz 10-20 év múlva, nem? Pedig éppen ezekrôl az évekrôl, sokmilliónyi adófizetô polgár majdani nyugdíjas éveirôl szól a történet…

Már februárban, legkésôbb március elejéig dönteni fog az RMDSZ arról, hogy milyen jelölteket állít a helyhatósági választásokon – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden, bukaresti sajtóértekezletén.

Ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy pénteken, a Marosvásárhelyre összehívott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) ülésének napirendjén szerepel a jelöltállítási kritériumok meghatározása, de errôl január 26-án, szintén Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) ülésén születik végleges döntés.

Markó Béla jelezte, szigorú kritériumrendszer alapján döntenek majd arról, hogy ki indulhat a választásokon akár a polgármesteri, akár a tanácsosi tisztségek elnyerésére. Az SZKT határoz majd arról, hogy elôválasztás, vagy küldöttgyûlések alapján állít jelölteket a szövetség.

Ami a marosvásárhelyi jelöltállítást illeti, újságírói kérdésre válaszolva a szövetségi elnök rámutatott: a közvélemény-kutatás eredményei már most azt jelzik, hogy Borbély László a legnépszerûbb a marosvásárhelyi magyar közösség körében, és örül annak, hogy a miniszter vállalja a jelölést. A miniszter ugyanis a közös sajtótájékoztató keretében jelentette be, amennyiben jelölik, indul a megmérettetésen.

"Ha az RMDSZ esélyesnek tart, és én úgy vélem, az RMDSZ-nek esélye van elnyerni a Marosvásárhely polgármesteri tisztségét, akkor el fogom vállalni a jelöltséget" – mondta Borbély László, aki kifejtette, a marosvásárhelyieknek szóló ajánlata már tavaly május óta fennáll, tervei szerint és ahogy a törvény is elôírja, a sikeres megmérettetés esetén lemond miniszteri, illetve képviselôi tisztségérôl.

Az igazságügyi miniszter kinevezése kapcsán kialakult patthelyzetbôl Markó Béla szerint két módon lehet kijutni: vagy az Alkotmánybíróság döntése, vagy parlamenti eljárás alapján kell megoldást találni a kérdésre, errôl azonban a miniszterelnöknek kell döntenie. A szövetségi elnök elmondta, az alkotmányos elôírásoknak megfelelôen az államelnök kifejtheti ugyan álláspontját a miniszterek kinevezésérôl, de a felelôsség kizárólag a miniszterelnökre, illetve pártjára hárul. Addig is, akárcsak a törvények esetében, az államelnöknek alá kell írnia a kinevezést is. Markó Béla ugyanakkor rámutatott, tovább zajlik a dossziék harca, amelyeket azonban mára egyesek mappának neveztek el, csak azért, hogy megkülönböztessék a dossziék harcát a jelenlegi helyzettôl.

A szövetségi elnök otromba butaságnak nevezte Dan Voiculescu konzervatív pártelnök azon törvénytervezetét, miszerint, ha valaki két hónap alatt nem tanulja meg a román nyelvet, az elveszíti állampolgárságát. Markó Béla hozzátette, a kormány felelôssége és feladata kidolgozni egy olyan programot és olyan tankönyveket, amelyek megkönnyítik a román nyelv tanítását a kisebbségek számára is.

Tariceanu-levél Basescunak

Calin Popescu Tariceanu kormányfô kedden felkérte Traian Basescu államfôt, hogy nevezze ki ideiglenesen igazságügyi miniszternek Teodor Melescanu védelmi minisztert, nyilatkozták a Mediafaxnak hivatalos források. A kormány utólag megerôsítette ezt az információt, és bejelentette, hogy a kormányfô kedden levelet küldött az elnöknek, amelyben "azt javasolja, hogy intézkedjen a szükséges eljárások elindítására annak érdekében, hogy Teodor Viorel Melescanut, a kabinet tagját kinevezzék ideiglenesen az igazságügyi tárca élére".

Vita

"Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.

A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak,

a kötelességtudóknak; a látniakaróknak, az elôrenézôknek.

Álljanak elô, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak.

Az Élet nem vár; az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom!"

Kós Károly: Kiáltó szó

Végre! – kiálthatunk fel Csutak István írását olvasva (Székek földje – Székelyföld?). Végre valaki kimondta, hogy "a király meztelen". Azt, hogy "egységes székelyföldi jövôkép, összefüggô fejlesztési elképzelés és összehangolt akcióterv nincs". Sokan sokféleképpen érintették már a jövôkép kérdését, pontosabban a "jövôképtelenséget", de ennyire közérthetôen kevesen fogalmazták meg ennek hiányát. A tanulmány elsôsorban alapkérdéseket vet fel, ezáltal vitaindítónak kiválóan alkalmas, a válaszokkal azonban adós marad.

Van a szerzônek néhány felvetése, amelyekkel nem tudunk azonosulni. Elsôsorban a gondolatmenet gerincét képezô "törzsi-széki" Csutak-féle "mumussal" nem értünk egyet, azzal az állítással, miszerint Székelyföld összes problémája a politika és a közélet székek szerinti szervezôdésére vezethetô vissza. Nem mintha sok esetben nem lenne reális a "saját szemétdomb" elmélet, hanem azért, mert a Székelyföld széki felépítését nem az elmúlt 18 év termelte ki. Még csak nem is a "bécsi udvarral" szembeszegülô kackiás bajuszú elôdeink kénye-kedve alakította azt ilyenné.

A széki berendezkedést egyrészt történelmi, másrészt pedig gazdasági kontextusban kell szemlélni. Székelyföld településszerkezetét és gazdaságát a hegyvidék domborzati formái, gazdálkodásra alkalmas területei, vízrajza alakította az elmúlt évszázadokban. Innen fakad a kistérségek jelentôsége a régió szerkezetében. Ugyanakkor ez az egyik lehetséges magyarázata a történelmi székek magukra utaltságának, viszonylagos elszigeteltségüknek.

*

Mindannyian látjuk-halljuk az országos szintû politikai vitákat, tapasztaljuk a romániai társadalmat feszítô problémákat. Ezek valójában távol esnek a székelyföldi mindennapok prioritáslistájától. Mi elsôsorban a szemléletváltás kérdését tartjuk meghatározónak. Azt a szemléletváltást, ami Székelyföldre, annak lakóira, valamint közéleti vezetôire vonatkozik.

Milyen Székelyföldet akarunk? témában több olyan rendezvényt is szerveztünk tavaly, amelyek jó alkalomnak bizonyultak a különbözô társadalmi rétegekbôl származó emberek elképzeléseinek megismerésére. Egyrészt a mindennapi gazdasági-megélhetési problémákkal kapcsolatban szólaltattuk meg ôket, másrészt arra is kíváncsiak voltunk, mi foglalkoztatja a székelyföldieket politikai téren. Az év elején Ojtozban faluturizmussal foglalkozó vállalkozókkal listáztuk az ágazat problémáit; áprilisban a települési és megyei önkormányzat vezetôivel, vállalkozókkal folytattunk szakmai beszélgetést a decentralizáció további lépéseirôl; májusban Oltszemen a környezetvédô civil szervezetekkel, majd Bodokon az önkormányzatokkal gondoltuk végig Székelyföld egyik legnagyobb értékének, csodás környezetének megóvásához szükséges lépéseket; júniusban Alsó-Lemhényben a helyi gazdakör meghívására kerestünk megoldásokat a mezôgazdaságból élôk problémáira; szeptemberben Sugásfürdôn háromszéki vállalkozókkal, pénzügyi szakemberekkel vitáztunk gazdasági kérdésekrôl; októberben Háromszék és Csíkszék erdôtulajdonosaival, magánerdészeti hivatalvezetôivel szerveztünk szakmai találkozót; novemberben Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely nyugdíjasaival volt tartalmas, a mindennapok gondjaira rávilágító beszélgetés; decemberben Baróton kerültek terítékre az erdôvidéki közbirtokosságok problémái.

A felsorolással mindenekelôtt cáfolni szeretnénk Csutak Istvánnak a székek elszigetelôdésére vonatkozó elméletét. Íme, lehetséges, hogy két különbözô régióból származó politikus közös program mentén összefogjon, hiszen a problémák közösek, ezek nem székek szerint szervezôdnek. Úgy véljük, a megoldások döntô többsége sem egyedi. A kistérségek regionális adottságait, sajátosságait leszámítva ezek valójában egyformák nem csak Alsó- és Felsô-Háromszéken, hanem Csík-, Udvarhely-, Gyergyószéken, vagy akár Maros megyében is.

A különbözô szakterületek specifikus gondjairól folytatott beszélgetések alkalmával azonban búvópatakként mindig elôbukkant az alapkérdés: Székelyföld területi autonómiája. Vissza-visszatérô, gyötrô kérdése ez nem csak az elmúlt 18 évnek, és nem csak Székelyföldnek, hanem 1848 óta egész Erdélynek.

A román állam nem képes ennél többre – a törvényes keretek kialakításán túl különben ne is legyen szerepe a társadalomszervezésben. Úgy véljük, közös célunkat, a bennünk érlelôdô Székelyföldet az önkormányzatokban kell megvalósítanunk. De nem külön-külön, hanem – az eddigi gyakorlattól eltérôen – közösen. Tudatosítani kell: szülôföldünk problémáit nem Bukaresben, nem Budapesten, és nem is Brüsszelben, hanem itt, Székelyföldön kell megoldanunk.

Ehhez viszont szemléletváltásra van szükség.

Erôs székelyföldi identitást

A régió fogalom kialakulásának elôfeltétele a saját regionális identitás, a sajátos szellemiség. Miként Kós Károly és társai 1921-ben kimondták, hogy Erdély az erdélyieké, nekünk is világosan meg kell fogalmaznunk, hogy Székelyföld a székelyföldieké. Ez elsôsorban nem politikai kérdés, a gondolat csak akkor lehet meghatározó, ha a társadalom minden szegmense magáénak érzi azt. Például feladatának érzi-e a székelyföldi értelmiség tudatosítani, hogy milyen a székelyföldi zászló?

Építeni kell Székelyföld sajátosságaira, ki kell emelni eredményeit. Képzeljük el, hogy milyen fontos közösség- és identitásépítô hatása van a csíki hoki-, és újabban a szentgyörgyi kosárlabda-mérkôzések elôtt a székely himnusz közös eléneklésének.

Székelyföldi politikai testület

A körvonalazódó székelyföldi politikai sokszínûség szükségszerûen maga után vonja egy, szervezetek és pártok feletti politikai testület létrehívását. Ennek összetétele: a három megyében megválasztott magyar parlamenti képviselôk és szenátorok, megyei önkormányzatok vezetôi, a városok polgármesterei. A testület feladata a régió egységes politikai cselekvési tervének kidolgozása, hatékony és értelmes munkamegosztás megszervezése.

Ha Alsó- és Felsô-Háromszék jól meghatározott program alapján együtt tud mûködni, úgy gondoljuk, hogy az egységes székelyföldi fellépésnek is van esélye.

(Befejezô rész holnapi lapszámunkban)

Antal Árpád parlamenti képviselô – Sepsiszentgyörgy

Tamás Sándor parlamenti képviselô – Kézdivásárhely

Újabb tanácskozást tartanak szombaton a koszovói kontaktcsoport európai uniós államainak külügyminiszterei.

David Miliband brit, Bernard Kouchner francia, Frank-Walter Steinmeier német és Massimo D,Alema olasz külügyminiszter a szlovén fôváros, Ljubljana közelében, Brdo településen találkozik az EU soros szlovén elnökségének kezdeményezésére – jelentette a szlovén STA hírügynökség.

Jelen lesz a találkozón Dimitrij Rupel, a vendéglátó ország, Szlovénia külügyminisztere, továbbá Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai képviselôje, valamint Olli Rehn, az unió bôvítési biztosa is – jelentette az STA, szlovén diplomáciai forrásokra hivatkozva.

A kontaktcsoporthoz tartozó további két hatalom, az Egyesült Államok és Oroszország a jelek szerint nem képviselteti magát ezen az összejövetelen.

A találkozó témájáról csak annyit írt a szlovén hírszolgálati iroda, hogy a részvevôk megvitatják a legújabb koszovói fejleményeket, anélkül azonban, hogy bármirôl is döntenének.

A szerb kormány akciótervet fogadott el arra az esetre, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét. A kabinet valamennyi tagja által jóváhagyott programról semmit sem hoztak nyilvánosságra. A koszovói ügyek kezelésével megbízott miniszter, Slobodan Samardzic azt mondta, hogy szigorú államtitok, de fontos, hogy megszületett, s minden szerb állami szerv, alkalmazott számára kötelezô érvénnyel bír.

Az akcióterv alapja a hivatalos bejelentés szerint a szerb parlament múlt év végén nagy többséggel elfogadott, Koszovóra vonatkozó határozata. Az kötelezte a kormányt, hogy fogadjon el egy átfogó, a hatáskörébe tartozó valamennyi területre kiterjedô intézkedési tervet arra az esetre, ha a pristinai vezetés kikiáltja a dél-szerbiai tartomány függetlenségét.

A parlament elsôdleges feladatként írta elô az állami intézményeknek és alkalmazottaknak, hogy igyekezzenek Szerbia integráns részeként megtartani Koszovót mindaddig, amíg létre nem jön a tartomány sorsára vonatkozó kompromisszumos, az ENSZ BT 1244-es határozatán alapuló egyezmény.

A határozat nyomán, de már elôtte is több találgatás, ötlet látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennie Belgrádnak, ha az albánok ígéretükhöz híven függetlenné nyilvánítják magukat, az Egyesült Államok és a vezetô nyugati hatalmak ezt elismerik, s az EU missziót is küld Koszovóba, hogy átvegye az ENSZ- közigazgatás eddigi szerepét.

Lehetôségként vetôdött fel, hogy Szerbia mindazokkal az országokkal megszakítsa a diplomáciai kapcsolatot, amelyek elismerik Koszovó függetlenségét.

A tej, a hús, az étolaj és más alapvetô élelmiszerek ára februárban akár 15 százalékkal is emelkedhet, vélik az élelmiszeripari szakszervezetek szakértôi.

Dragos Frumosu, az Élelmiszer-ipari Szakszervezetek Országos Szövetségének (FSIA) elnöke szerint ez az áremelkedés elsôsorban a lej súlyos értékcsökkenésének lesz tulajdonítható, ugyanakkor hatással lesz ezekre az árakra a közmûdíjak emelkedése is.

Januárban még nem szöknek fel az élelmiszerárak – mondják a szakszervezeti vezetôk –, mert akkor még kevesen vásárolnak. Februártól azonban számítanak a drágulásra, különösen, hogy az elôrejelzések szerint többe kerül majd a gáz és az áram is. A kenyér, a tej és az étolaj súlya a fogyasztói árkosárban 9,84 százalékos, ezért a várt drágulásuk februárban 1,15 százalékpontot tehet hozzá az inflációhoz.

Tavaly az élelmiszerek ára átlagosan 9,14 százalékkal emelkedett. A kenyér 13,27 százalékkal, az étolaj 44,1 százalékkal, a zöldségkonzervek 26,77 százalékkal drágultak.

Dragos Frumosu szerint az államnak megvannak az eszközei, hogy útját állja az áremelkedésnek, elsôsorban az áfa és az élelmiszeripari illetékek csökkentésével avatkozhatna be.

Romániának az a célja, hogy legkorábban 2010- ben belép az euróbevezetés elôtt két évig kötelezô átváltási mechanizmusba (ERM-II) és 2014-ben bevezeti az eurót – jelentette ki kedden a gazdasági miniszter.

Varujan Vosganian azt mondta, hogy Románia a remények szerint 2010-ben belép az euró elôszobájának számító ERM-II-be és 2014-ben az eurózónába.

Decemberben azonban az országban még igen magas, 6,5 százalékos volt az infláció éves üteme, ami jócskán meghaladja az Európai Központi Bank (EKB) inflációs limitjét. Vosganian szerint a magas infláció a mezôgazdaságot tavaly sújtó komoly szárazság és az emiatt megugró élelmiszerárak következménye. E tényezô nélkül az infláció 4 százalék körüli volt – tett hozzá a miniszter, aki az Euromoney bécsi konferenciáján vesz részt.

Hétfôn a lej árfolyama közel hároméves mélypontra került az euróval szemben a befektetôknek arra a növekvô aggodalmára, hogy tovább emelkedik a román folyó fizetési hiány.

Vosganian elmondta még, hogy a közalkalmazottak további béremelésérôl születhet idén döntés, amivel azt akarják elérni, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik magasabb külföldi béreket remélve hagyják el az országot.

A stephenville-i szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy egy nagy, fényesen világító tárgyat láttak alacsonyan, halkan és gyorsan repülni, nyomában vadászgépekkel.

A városka az Egyesült Államok erôsen vallásos, konzervatív déli vidékén, az úgynevezett Bibliaövezetben fekszik, és lakóit eléggé aggasztja az égi tünemény. "Mindenki attól fél, hogy ez már a világvége" – mondta egyikük, Steve Allen, aki a múlt héten egy 1,6 kilométer hosszú és fél kilométernél is szélesebb fényes tárgyat látott száguldani az égen. "Annyi biztos, hogy nem ebbôl a világból való."

A hatóságok szerint a jelenségre van logikus magyarázat, a helyiek viszont esküsznek rá, hogy a tárgy nagyobb, csendesebb és gyorsabb egy repülôgépnél, és alacsonyabban is száll. Azt is hangsúlyozták, hogy az állandó világítással közlekedô repülôkkel ellentétben a titokzatos tárgy változtatja a fényét.

Ricky Sorrells géplakatost elôször kinevették a barátai, amikor elmesélte, hogy egy fémszerû anyagból való lapos tárgy húzott el a háza melletti legelô felett jó 90 méteres magasságban. A helyi lapban aztán olvasta, hogy mások is láttak ilyesmit. "Ezt jó tudni, mert legalább nem kell azt hinnem, hogy megbolondultam."

Karl Lewis ôrnagy, a Fort Worth légibázison szolgáló 301-es vadásszázad szóvivôje szerint egy gépük sem járt a környéken január 8-án, azokban az órákban, amikor a legtöbben látták a repülô tárgyat. Lewis szerint érzékcsalódásról lehet szó, amelyet polgári repülôgépek fénye okozhatott.

A repülôk reflektorai a lemenô nap fényében különösen erôsen és narancssárgán világítanak – mondta az ôrnagy. "Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy utasszállító gép volt. A napsugarak ebben a dôlésszögben könnyen megtréfálhatják az embert."

A régióban két másik légibázis is mûködik, de a múlt héten egyikrôl sem indult gép Stephenville környékére. A légierô már régen felhagyott az ufókutatással.

– Egyszerûbb és olcsóbb elôbb kiváltani az engedélyt, mint utólag fizetni a büntetést – mondta lapunknak Kiss Albert, az Országútügyi Igazgatóság Maros megyei kirendeltségének engedélyeztetési osztályvezetôje, aki elmondta: a napokban az Országútügyi Hatóság, a Román Útügyi Hatóság és a közlekedési rendôrség képviselôibôl álló közös csoport ellenôrzi a tehergépkocsik tengely- és összsúlyát.

Az ellenôrzést megyénkben három korszerûen felszerelt, számítógépes rendszerrel ellátott mérleggel végzik. Elsôsorban azt vizsgálják, hogy a tehergépkocsik betartják-e az útterhelésre vonatkozó szabályokat. Kiss Albert kifejtette:

– Az útügyi törvénynek megfelelôen Romániában három útkategóriára kell kiváltani teherszállítási engedélyt: a rehabilitált európai útra, az európai útra, illetve a korszerûsített országutakra. A törvény a gépkocsik típusa szerint határozza meg a megengedett terhelést. A tehergépkocsi-tulajdonosok a szállítandó teher súlyának megfelelôen külön engedélyt kell kiváltsanak az Országútügyi Hatóságtól, csak így közlekedhetnek a megrakott jármûvekkel. Az osztályvezetô elmondta, minden útkategóriára külön-külön határozzák meg a terhelést, így ajánlatos a szállítás lebonyolítása elôtt az Országútügyi Igazgatóságon tájékozódni az útvonalról. Az úttest állapotától függôen megtörténhet, hogy változtathatnak a besoroláson, vagy lehet, hogy valamelyik híd struktúrájának megváltoztatása miatt teherforgalom-korlátozást vezetnek be, ezért jobb elôbb kiváltani az engedélyt, mint utólag kifizetni a büntetést. A meghaladott súly függvényében a gépkocsivezetôk 500-tól 10.000 lejig terjedô bírságot is fizethetnek. Nem beszélve arról, hogy a dokumentumokból hiányzó súlyfölösleget adott esetben a rendôrségnek, vagy akár a pénzügyi hatóságoknak is meg kell indokolni.

Az ellenôrök elég sok gépkocsivezetôt bírságolnak. A kihágást elkövetôk leginkább a törvény nem ismerésére hivatkoznak, de vannak, akik szándékosan kerülik ki a szabályt, mert soknak tartják a kirótt adót. 2007-ben az útügyi hatóságok 120 alkalommal büntettek, a bírság összértéke megközelíti a 70.000 lejt. A bírságolásból, illetve az engedélyekbôl és az útmatricákból befolyó összeget különleges útalapba utalják át, amibôl támogatják az útrehabilitációs munkálatokat – mondták a szakemberek.

A kellemetlen helyzet elkerüléséért Kiss Albert ajánlotta, hogy a cégek szállítási osztályvezetôi vagy tehergépkocsikkal rendelkezô magánszemélyek a megrendelés lebonyolítása elôtt keressék fel a Sinaia utca 4. szám alatti igazgatóságot (telefon: 0265-216-862), ahol a megadott útvonalnak megfelelôen a szállítandó súly függvényében pontosan kiszámítják az adót. Nem kötelezô egész évre kiváltani az engedélyt, az igazgatóságon akár egy szállításra is kibocsátják a szükséges dokumentumokat.

A tegnap 13 óra körül Marosvásárhelyen, a Vulturilor és az Arató utca sarkán két teherszállító haszonjármû ütközött. Az Arató utcán a Pandurilor felôl közlekedô haszonjármûbe nagy sebességgel belerohant a Vulturilor utcából kitérô gépkocsi, mely nem adta meg az elsôbbséget. Ennek nyomán az Arató utcában szabályosan haladó haszonjármû megpördült és az út bal oldalán menetirányával szemben felborult. A balesetben nem sérült meg senki.

A román romantikus költészet legnagyobb alkotójára emlékeztek tegnap délben az Ifjúsági Ház elôtti parkban.

Mihai Eminescu születésnapján Dorin Florea a hagyományhoz híven koszorúkat helyezett el a költô szobránál.

– A mi generációnk még szenvedélyesen tanulta az Eminescu-verseket. Ô az a költô, akitôl igazán megtanulhatunk szeretni – jelentette ki a polgármester, aki a sajtó képviselôinek unszolására néhány sort idézett a Luceafarul címû költeménybôl.

Az alig negyedórás megemlékezést követôen a költô nevét viselô Pedagógiai Líceum diákjai a tizenötödszörre is megrendezésre kerülô líceumi napok keretén belül verses mûsorral idézték meg Eminescu szellemét.

Az új oktatási és a pedagógusok jogállására vonatkozó törvénytervezetekrôl szervezett megbeszélést az iskolaigazgatókkal a megyei tanfelügyelôség vezetôsége.

Aki pezsgô vitára számított, annak csalódnia kellett, mivel az iskolavezetôk többsége megelégedett a tanfelügyelôség kérésére írásban közölt beadvánnyal, amit nem kívánt szóban is fenntartani.

Valójában nem is lett volna erre idô kedden a délután egy órára összehívott megbeszélésen, hisz volt, akinek sok kilométert kellett utaznia hazáig.

A tanácskozáson felhívták az igazgatók figyelmét, hogy sokkal nagyobb figyelemmel kísérjék és vegyék (vagy ne vegyék át!) a tanintézetekben elvégzett "munkálatokat".

A vitára bocsátott jogszabálytervezetekrôl két vélemény ütközött. Prozan Mircea fôtanfelügyelô, aki ezúttal is sokat beszélt, dicsérte a törvénytervezetet, amely véleménye szerint növeli az iskolák önállóságát, a diákot helyezi az oktatásügy középpontjába és a tevékenységük eredményétôl teszi függôvé a tanintézmények jövôjét. Ezzel szemben Matei Dumitru volt fôtanfelügyelô és oktatásügyi államtitkár hiányos váznak nevezte a tervezeteket, amelyek szerinte egyáltalán nem adnak okot az elégedettségre. Ebbôl kiindulva a mezôgazdasági szakközépiskola nevében 140 módosítást dolgoztak ki és nyújtottak be, a szakoktatás fontosságát hangsúlyozva.

A felszólaló igazgatók a pedagógusok bérezésével kapcsolatos észrevételeiket fogalmazták meg (kérvén azt is, hogy állapítsák meg a szakmai betegségek lajstromát), önálló osztályokat kértek a fogyatékos gyermekeknek, akiknek a rendes iskolai oktatásba való bevonása veszélybe sodorja egyes osztályok, tanintézetek jövôjét, mivel a szülôk elviszik onnan a gyermeküket. Javaslatot tettek az osztályok létszámának a csökkentésére, az elôkészítô osztály finanszírozási forrásainak feltüntetésére, az iskolai vezetôtanácsok összetételére, a heti óraszámra és a tanulók szabadidôs oktatását végzô intézményekben dolgozó pedagógusok hátrányos megkülönböztetésének a kiküszöbölésére.

A legtalpraesettebb hozzászólásokat a diákok képviselôi fogalmazták meg, akik a frázisok kiküszöbölésére figyelmeztettek.

A diákok országos tanácsában vezetô tisztséget betöltô Moga Ana Darina és Daroczi Sandra a túlzsúfolt tanterv tehermentesítésére, a diákok túlterheltségének csökkentésére, a különbözô típusú érettségi vizsgák bevezetésére, a tanulók kötelességeinek hangsúlyozása mellett a jó teljesítményt nyújtó diákoknak járó elismerés megfogalmazására tettek észrevételt valamint arra, hogy a választható tantárgyakat valóban a diákok választhassák meg.

Amint a megbeszélést vezetô Catinean Iolanda fôtanfelügyelô-helyettes elmondta, eddig 100 iskola küldte el írásban a véleményét, javaslatát, amit február 18-ig véglegesítenek és továbbítanak a szaktárcának. Addig is Pásztor Gabriella államtitkár jelenlétében január 25-én újabb vitát szerveznek.

Nagyanyáink idejében megbotránkoztatónak minôsítették, szüleinkre rosszallóan nézett a "világ szeme", de ma egyre inkább divattá válik, hogy már a házasság elôtt összeköltöznek a fiatalok. Elsô hallásra kecsegtetô gondolatnak tûnik a szeretett személlyel élni, azonban a gyakorlat arról árulkodik, hogy a közös háztartással járó gondok-bajok esetenként cseppenként adagolt méregként hatnak a kapcsolatra, de az sem kizárt, hogy megerôsítik azt.

S. O. – 26 éves titkárnô

– Semmiképp sem mennék bele egy házasságba anélkül, hogy azelôtt legalább egy-két évig ne éltünk volna együtt. Két évig laktam a volt barátomnál, mielôtt szakítottunk. Ennyi idô kellett, hogy megismerjük egymást és rájöjjek, nem tudom elfogadni a rossz szokásait. Rendetlen volt, fölösleges dolgokra költötte el a pénzt, amikor több száz lejes fogyasztást kellett kifizetnünk. Ráadásul folyamatosan nálunk lógtak a barátai és ha már ott voltak, általában meghívta ôket vacsorára is. Persze, nekem kellett fôznöm és kiszolgálnom a társaságot. Az együtt járás idején a pár óra alatt, amit együtt töltöttünk, el voltam ragadtatva, hogy milyen rendes fiút ismertem meg, a randikra virágot hozott, moziba, színházba vitt, biztos voltam benne, hogy ô az, akivel szeretném leélni az életem, aztán megismertem az elviselhetetlenebbik énjét. Szerintem azért fontos az együttélés, mert csak így lehet valójában megismerni a mellettünk lévô embert és szerintem jobb, ha a házasság elôtt észrevesszük, melyek azok a hibái, amelyeket nem vagyunk képesek elnézni. Egy házasságból már nehezebb kilépni, hiszen közrejátszanak az anyagiak, a közös lakás, esetleg a gyerek, de mindenképpen bonyolultabb a válás.

P. E. – 23 éves egyetemista

– Nem költöznék össze a barátommal. Még sohasem éltem együtt fiúval, de úgy érzem, ha egy fedél alatt laknánk, gyorsan megunnánk egymást, eltûnne a találkák varázsa, az az öröm, amit akkor érzünk, amikor megpillantjuk egymást. Félek, mert már most észrevettem, hogy amikor hétvégére elutaztak a szüleim és több napig együtt voltunk nálam a barátommal, sokkal többet veszekedtünk, tévét nézett, amikor én sétálni akartam, szóvá tette, hogy nem elég meleg a leves. De fôleg az zavart, hogy állandóan mellettem volt, nem tudtam azt nézni a tévében amit akartam, nyugodtan beszélni telefonon a legjobb barátnômmel, úgy éreztem, nincs intimitásom és dühös voltam rá emiatt. És mindez csak pár nap alatt. Nem is merek arra gondolni, mi lenne, ha hónapokat kellene mellette éljek. Nem érzem magam felkészültnek, hogy ilyen szinten megosszam az életem egy fiúval. Nekem nagyon jó, hogy néha találkozunk, élvezzük egymás társaságát, aztán mindketten haza megyünk és éljük a saját életünket. Azt hiszem, az is közrejátszik, hogy egyedüli gyerek vagyok és megszoktam, hogy anyukám ebéddel vár otthon, együtt mosogatunk, úgy érzem, nem tudnám megszokni, ha én kellene fôzzek, mossak, takarítsak két emberre és emellett egyetemre is járjak. Lehet, pár év múlva megváltozik majd a gondolkodásom, de egyelôre a kényelmet választom.

S. B. – 30 éves menedzserasszisztens

– Nem bántam meg, hogy másfél évvel ezelôtt összeköltöztem a barátnômmel, hiszen amellett, hogy nagyon jó érzés, hogy mellette ébredek, ô életem értelme és vele minden percem megosztanám, anyagilag is hasznosabb az együtt lakás. Egyikünk sem marosvásárhelyi, egyetemre járunk, közben pedig dolgozunk és nem túl nagy a fizetésünk, így könnyebb, ha osztozunk a háztartással járó költségeken. Együtt fôzünk, hétvégeken közösen takarítunk, azóta lettünk igazi társak, mióta egy fedél alatt lakunk. Ôszintén szólva, úgy érzem, fölösleges a házasság, hogyha papír nélkül is ennyire jól kijövünk. A barátnôm szerint mielôtt gyereket vállalunk, mindenképpen össze kell házasodnunk, azonban én ezzel nem értek egyet, mert ma már más világot élünk, egy gyereket nem közösítenek ki amiatt, hogy törvényesen nincsenek összeházasodva a szülei.

Cs. A. – 28 éves könyvelô

A párom nem szeretne nôsülni. Engem nem zavar, hogy házasság nélkül élünk együtt, de a családom nincs elragadtatva a "vad- házasságtól". Vidéki nagymamámhoz nem szívesen megyek, mert folyamatosan azt hangoztatja, hogy az ô idejében szóba sem jöhetett az, hogy egy lány együtt lakjon barátjával és bár nem mondják, tudom, hogy a szüleimet is zavarja. Folyton kérdezôsködnek, hogy mikor lesz már az esküvô, nem értik, hogy négyévi együttélés után miért nem kéri meg a kezem. Tudom, hogy számunkra újdonságot nem hozna a házasság, hiszen már minden gondolatát, mozdulatát ismerjük a másiknak, közös kasszán élünk, van közös kocsink, együtt vettük a lakást, de bevallom, hogy én is álmodozom néha az esküvôrôl, nászútról. A párom meg nem érti, hogy mit számít egy nap, amikor már régen életünk párjává fogadtuk a másikat. Egy nônek azért számít.

B. Zs. – 27 éves informatikus

– Házasság? Minek? Majd, ha eldöntöttük, hogy közös gyereket vállalunk, akkor lehet szó róla. Csak azért, hogy mindketten elkényelmesedjünk ebben a kapcsolatban, és ne jusson eszünkbe, hogy folyton tennünk kell azért valamit, hogy fenntartsuk a társunk érdeklôdését, szerintem teljesen fölösleges a házassággal járó giccses hercehurca, ami ráadásul rendkívül költséges is, és nem minden családban vannak olyan gazdag rokonok, hogy "hozzon is a házhoz". A férfi számára a házasság felelôsséget jelent. Legalábbis engem ebben a szellemben neveltek. Amíg nem tudok elfogadható feltételeket biztosítani a páromnak, amíg nem tudnánk az én kezdô fizetésembôl megélni, ha neki esetleg ki kellene maradnia a munkából, és addig, amíg a szüleink támogatására szorulunk, fölösleges a
"holtomiglan-holtodiglan" fogadalmat kimondani, mert nem lehet betartani. Ma már senki sem lepôdik meg azon, ha két fiatal együtt él, és ezt csak addig érdemes vállalni, amíg ez az együttlét mindkét fél számára örömöt jelent.

H.A. – tanítónô

– Mondjon bárki bármit, valahol a szíve mélyén minden lány arra vágyik, hogy férjhez menjen. Hivatalosan és egyházi szertartás szerint is, menyasszonyi ruhában, ahogy egykor a szüleink vagy a nagyszüleink tették. Akik szintén ezt várják el tôlünk, és akkor érzik azt, hogy révbe érkeztünk, ha elmondhatják, hogy férjhez adták a lányukat, megnôsült a fiuk. Ha ez az esemény kimarad az életünkbôl, nehézségekkel teli hosszú évek során mire fogunk gondolni? Visszaemlékszem vidéki nagyszüleim nappali szobájára, ahol a falon a nagyapáim katonaképe mellett mindig megbámultam a kinagyított esküvôi fényképüket, amire halálukig nagyon büszkék voltak, és ezt tartották az egyik legszebb dolognak az életükben. Nekem szerencsém van, hisz az anyai nagyszüleim vidéki pedagógus házaspárként irigylésre méltó házaséletet éltek, ahogy földmûvesként az apai nagyszüleim házassága is a békesség jegyében telt el. Ezt láttam, erre vágyom én is, bár tudom, hogy ma egészen más a világ. De a saját világunkat mi teremtjük meg!

P.Sz. – vállalkozó

– Felgyorsult, ideges világban élünk, ahol a házasságról alkotott kép is más lett.

Ma már egy nô sincs kiszolgáltatva a férfinak, hogy el kelljen tûrnie minden szeszélyét, azt, hogy megcsalja, hogy durván bánik vele, s idôvel leszokik a legelemibb figyelmességrôl is. Persze, tudom, hogy iszonyúan nehéz egyedül gyermeket nevelni, mégis azt hiszem, csak azzal a férfival szabad házasságot kötni, akivel már kipróbálta az ember, hogy hosszabb ideig is talál a szó, s a viták, veszekedések nem teszik tönkre a szerelmet vagy szeretetet.

P. M. – 29 éves orvosnô

– Egy nônek ma már fel kell készülnie arra, hogy nem azzal a férfival éli le életét, akinek elôször mondta ki a boldogító (?) igent. Egyre gyakrabban látom magam körül, hogy a férfiak egy idô után megunják a házasságot, és akkor hagyják ott a feleségüket és a gyereket vagy gyerekeket, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Szeretnék akkor gyereket vállalni, amikor már biztos vagyok abban, hogy önállóan is meg tudok állni a lábamon, és nem halok bele (természetesen képletesen), ha a gyerekeim apja más társat talál magának, akivel én már sem fiatalságban, sem szépségben, sem a gondtalan együttlétet illetôen nem tudom felvenni a versenyt.

(menyhárt)

Kezdeményezôképesség, értelmes és hasznos munkavégzés, helyes idôgazdálkodás. Akinél mindez együtt van, az valószínûleg sikeres ember, aki egyiknek-másiknak híján van, annak énépítô gyakorlatokra van szüksége.

A siker, az eredményesség általános vágyként él mindenkiben. Szeretnénk valamennyien eredményeket elérni, megbecsülést, elismerést kapni a családunktól, a környezetünktôl, a társadalomtól. Ez egészséges emberi törekvés, de nem elég vágyni rá, hanem tenni is kéne érdekében valamit. Sokan azt is mondják: a sikerhez az szükséges, hogy "jókor legyünk jó helyen". Persze, fel is kell ismerni ezt a helyzetet, sôt, alkalmasnak, képesnek, kell lenni a megfelelô cselekvésre.

A sikeres ember jellemvonása, hogy hisz a fejlôdésben és önmaga erejében. Kitartó, türelmes, gyors helyzetfelismerô. Ezek a tulajdonságok akarattal, szorgalommal tudatosan is elsajátíthatók, habár pszichikus felkészülésre, tudatos személyiségépítésre is szükség lehet hozzá. Stephen R. Covey, amerikai pszichológus A hatékony ember 7 szokása címû könyvében szemléletesen kifejti az önépítés elméleti alapjait, amelyeket Magyarországon Klein Sándor pszichológus professzor fejlesztett tovább.

A hatékonyság az önbizalom építésével kezdôdik. Mivel az önbizalom, önbecsülés idônként megbicsaklik, ezért javításra, úgynevezett önépítésre, önfejlesztésre van szükség. A sikeres, hatékony én építésében három tulajdonság játszik közre: a kezdeményezôképesség, az értelmes és hasznos munka végzése, valamint a helyes idôgazdálkodás.

Ami a kezdeményezôképességet illeti, nem alaptalan az a felfogás, hogy a viselkedés jórészt determinált. Azaz öröklött, noha a környezeti hatások befolyásolják, hogy olyan a sorsunk, amilyen. Ez azonban csak részben igaz. Valójában viselkedésünk nem a környezeti feltételek függvénye, hanem személyiségünkön, döntéseinken alapul. Pszichológiai megközelítésben vannak proaktív és reaktív típusú egyéniségek. A proaktív típusú ember tevékenységközpontú. Ideje és az energiája nagy részét olyan dolgokra fordítja, amelyekre befolyással van, amelyeket meg tud változtatni. Ezzel szemben a reaktív emberek csupán látszólag aktívak, erôfeszítéseiket olyan "nagy" dolgokra irányítják, amelyeket aligha tudnak – talán nem is akarnak – elérni. Viszont ôk azok, akik elmondják, hogy a körülmények, más emberek gáncsoskodása, családi, munkahelyi problémák miatt nem sikerült kiemelkedô céljaikat megvalósítani. Valójában áldozatnak érzik magukat. A sikertelenségtôl megkeseredve, cinikusan szemlélik a világot. Jellemzô, hogy irigylik a proaktív emberek örömeit, sikereit. Gyûlölködnek, ellenségképet alakítanak ki, keresik környezetükben a hasonlókat, akikkel összefogva a munkahelyi légkör fertôzôi, az alkotómunka fékezôi lehetnek.

Az énépítés másik területe az értelmes és hasznos munka. Sokan ugyanis azt a szerepet töltik be, amelyet családjuk, munkatársaik, körülményeik rájuk osztott. Habár szeretnének változtatni kiszabott sorsukon, inkább jó kifogásokkal élnek, hogy miért nem teszik. Mások viszont maguk irányítják sorsukat, és jól megfogalmazzák céljaikat, s azokat a legtöbb esetben – a gáncsoskodások ellenére – el is érik. Nem a kiosztott szerepet játsszák, hanem a saját életüket élik. A munkában látnak fantáziát, s megtalálják benne az örömöt; gondolkodva, saját építésükért végzik feladatukat, és a kudarcukból is okulnak.

Az énépítéshez tartozó harmadik feltétel a hatékony idôgazdálkodás. Ami röviden azt jelenti, hogy az életben és a munkában a legfontosabb dolgoknak kell elsôbbséget adni. Olykor a pénzzel spórolunk, de az idôt fecséreljük, nemegyszer haszontalanságokra pocsékoljuk. Az idôgazdálkodás egyik alapelve a fontossági sorrend. Képesnek kell lennünk különbséget tenni: mi az, ami a legfontosabb, mi az, ami kevésbé, vagy éppen szükségtelen. Úgyszintén fontos elv a hatékonyság, azaz ne pepecseljünk, ne ragadjunk bele a részfelada-tokba, miközben a fô tennivalót elmulasztjuk. A halogatás az idôgazdálkodás gyenge pontja, a hatékonyság, s legtöbbször a konkrét cselekvés mindinkább növekvô akadálya.

Dr. Takács Ilona

Vírusos eredetû fertôzô megbetegedés

Napjainkban a lakosság körében egyre elterjedtebb a vírusos eredetû megbetegedések fogalma. Ilyen megbetegedés többek között a bárányhimlô, kanyaró, rózsahimlô, járványos májgyulladás, járványos agyvelôgyulladás, agyhártyagyulladás és még sok más. Ma, ha valamilyen megbetegedésrôl nem tudjuk megállapítani annak okozóját, de az kezelés nélkül gyógyul, gyakran azt mondjuk, hogy ismeretlen eredetû vírusos megbetegedésrôl van szó.

Ilyen a ma eléggé elterjedt járványos megbetegedés, a mononucleosis is, magyar nevén a vírusos nyirokmirigy-gyulladás.

Ezt a betegséget olyan vírus okozza, amely rendszerint fertôzött nyállal, köhögés, tüsszentés útján terjed. A vírusok a száj- és garat nyálkahártyáján, hámsejteken át hatolnak be a szervezetbe, és ott elszaporodnak. Ennek következtében a nyaki nyirokcsomók megduzzadnak és fájdalmassá válnak. A szervezet többi nyirokcsomója is megfertôzôdik. Lép- és májnagyobbodás következik be. Mindezen folyamatok hidegrázással, magas lázzal járnak, a nyelés fájdalmassá válik, folyadék lenyelése is fájdalmas, a nyálát is nehezen tudja lenyelni a beteg. Elôfordulhat, hogy ezzel egy idôben a bôrön elváltozások (piros csomók) jelennek meg, amelyek gyakran a vörhenyre (skarlát), kanyaróra vagy a rózsahimlôre emlékeztetnek.

Ha a betegnek erôs az immunrendszere, a mono-nucleosis magától, gyógyszeres kezelés nélkül, 10- 15 nap alatt gyógyul, tehát jóindulatú betegségrôl van szó. Azonban, ha a beteg állapota nem javul 3-5 nap alatt, mindenképpen orvoshoz kell fordulni, minden esetet külön kell megítéljen az orvos. A beteget legalább 5-10 napra ágynyugalomba kell helyezni. Tilos a zsíros, füstölt ételek, csokoládé, kakaós tészták és a tej fogyasztása. A betegnek sok szénhidrátot, folyadékot kell fogyasztania.

Hangsúlyozom az orvosi ellenôrzés, az ágynyugalom és a pihenés fontosságát. Antibiotikumot csak orvosi elôírásra használjunk.

Dr. Pap Zoltán gyermekgyógyász, nyugdíjas egyetemi tanár

Kutatóknak sikerült mûködô patkányszívet laboratóriumban elôállítaniuk halott patkányból és újszülött patkány szívsejtjeibôl, új lehetôségek elôtt nyitva meg az utat a szervátültetésben – állt a Nature Medicine címû folyóirat tanulmányában.

Jelenleg 3000 páciens vár szívátültetésre az Egyesült Államokban és világszerte 22 millió ember küzd szívpanaszokkal.

"Az az elgondolás, hogy a beteg saját sejtjeibôl állítsuk elô a véredényeket és az átültethetô szerveket" – mondta el Doris Taylor, az egyesült államokbeli Minnesota Egyetem (Minneapolis) munkatársa, a kutatás egyik vezetôje.

Az új megoldás könnyíthet a szervhiány súlyos gondjain – mutatnak rá a kutatók.

Amennyiben az új eljárást ember esetében is alkalmazzák, a "biomûszív" növelheti az átültethetô szívek választékát, és meghosszabbíthatja a szív felhasználását a donor halála után (ma ez az idô maximum négy óra).

A Minnesotai Egyetemen kezdôdött kutatásokhoz egyelôre patkányokat és disznókat használtak fel. Sikerült laboratóriumban halott állatból kioperált szíveket egyfajta "szerkezetként" mûködôvé tenni. Eltávolították az összes szívizomsejtet, csak az extracelluláris mátrixot (sejtközötti teret) hagyták meg. Ezután újszülött patkányok szívébôl származó sejteket injekcióztak a mátrixba, amelyet steril körülmények közé helyeztek el. Négy nap múlva összehúzódásokat figyeltek meg, nyolc nap múlva pedig beindult a szív szivattyúmûködése, amely egy felnôtt szív mûködése 2 százalékának felelt meg. A tudósok szerint az eredmény biztató az elmélet megvalósíthatósága szempontjából, amelyet még tovább kell finomítani.

"Valósággal elnémultunk, amikor megláttuk az elsô összehúzódásokat" – mondta Harald C. Ott.

"Ez életem második legnagyobb pillanata" – így Doris Taylor. "Az elsô az volt, amikor 1997-ben láttam, amint sejtek fejlôdnek egy infarktust elszenvedett nyúl szívében".

A kutatók fejleszteni kívánják a kísérletet, hogy beépítsék a biomûszíveket, és élô szervezetben kísérjék figyelemmel mûködésüket.

A kutatók reményei szerint egy napon az eredményeket nemcsak a szívátültetésben, hanem más szervek transzplantációjakor is használhatják. A befogadó sejtjei segítségével elôállított biomûszív esetében várhatóan kisebb lesz a kilökôdés veszélye is. Amennyiben sikerül beültetni, elméletben ugyanúgy fog táplálkozni, mûködni és regenerálódni, mint az eredeti szerv.

A marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány kibôvítette hidroterápiás szolgáltatásait, lehetôséget biztosítva a csecsemôk és kisgyerekek számára, hogy szülôi kísérettel és gyógytornász irányításával részt vegyenek a BABAPANCSI – vízben zajló, kiscsoportos foglalkozásokon.

A babapancsi célja, hogy játékos módon fejlessze a csecsemô és kisgyerek testét, lelkét egyaránt. Nem úszásoktatás a cél, hanem a csecsemô és kisgyerek élményvilágának tartalmasabbá tétele, a szülô–gyermek kötelék erôsítése, a játékos vízhez szoktatás, a gyerek szervezetének ellenállóbbá tétele, társas viselkedésének fejlesztése. A tevékenységek ugyanakkor a szülôknek is kikapcsolódást nyújtanak. A gyógytornászok minden kis résztvevôvel külön is foglalkoznak, a vízi játékszerek segítségével életkoruknak megfelelô tevékenységeket mutatnak be, de természetesen marad idô a szabad lubickolásra is.

A foglalkozásokra 6 hónapostól 4 és féléves korú kisgyerekek jelentkezését várjuk. Minden jelentkezô életkora szerint, 3-5 fôs kiscsoportokban vesz részt a 45 perces tevékenységeken.

A medencei víz az érvényben levô higiéniai normák szerint rendszeresen kezelve van. A víz hômérséklete 34°C – 36°C , a medencei környezet hômérséklete pedig 36°C. A maximális mélysége 1,40 m, a medence területe 60 m².

Beiratkozás, illetve bôvebb információszolgáltatás munkanapokon 8,30–15,30 óra között, az alábbi elérhetôségen kérhetô:

Alpha Transilvana Alapítvány, Aleea Vrancea 1. szám, Tel: 0265/257-057, e-mail: impuls@alphatransilvana.ro.

Györki Éva igazgató

A közhiedelemmel ellentétben jobban elkerülhetjük az influenzát, ha járvány idején üdvözléskor inkább puszit adunk, mint kezet fogunk. Higiénés kérdésekben szakértô angol és amerikai kutatók az American Journal of Infection Control címû tudományos lapban publikáltak egy tanulmányt, amelyben elmagyarázzák, hogy influenza vagy más vírus támadása idején a kezek tisztaságára kell elsôsorban ügyelni. A kezeken keresztül könnyen megfertôzôdhetünk, amikor megérintjük a szemünket vagy az orrunkat. A kézmosásnak nagyon alaposnak kell lennie, szappannal és bô, folyóvizes öblítéssel kell történnie. Ha nem így teszünk, mintha nem is mostuk volna meg.

A szakemberek azt javasolják, hogy legyen mindig nálunk alkoholt tartalmazó fertôtlenítô kendôcske, amellyel letisztíthatjuk kezünket akkor is, ha nem áll rendelkezésünkre mosdó. Ez fôként utazás esetén fordulhat elô. Mindenesetre, ha hozzánk közelállóval találkozunk, aki láthatóan náthás vagy fáj a torka, és habozunk, hogy szokásunknak megfelelôen megcsókoljuk-e, a legrosszabbat választjuk, ha kompromisszumos megoldásként kezet szorítunk vele.

A legjobb persze se puszilkodni, se ölelkezni, hanem messze elkerülni.

Sok a csalódott ember. Fôleg az olyan, akit senki sem csalt meg, hanem önmagát csalta meg. Illúziókat kergettek, álmokat, amik szépek, és csakugyan megoldhatóak volnának, de nem a hiszékenység szüli a bizalmat, az illúzió továbbépítését. Néha hajlamos vagyok arra, hogy azt higgyem, az egész világ csalódott. Nem ilyen jövôt reméltek az emberek, egyéni életükben sem, mint amilyenbe jutottak. Nemcsak a betegség szól bele váratlanul, hanem a szerelmes, a barát, a fûszeres, a pincér, a taxis, mindenki csak arra törekszik, hogy a maga hasznát keresse nem tisztességes módon. Nem minden pincér csaló, de van, aki az. Nem minden taxis vág meg, de egyesek igen. Hiába volt szép, érett, egészséges jövôképünk, egész világképünk összeomlik a tények "súlya" alatt. – A jövôképnek egyeznie kell a valósággal. De nem voltak tisztában a realitással. Valahol, valamiért elvesztették realitásérzéküket. Csalódottak, mert valahol, valamiben úgy érzik, becsapták ôket.

A legfájdalmasabb nyilván a szerelmesbe vetett hit. Hát eddig ért a szerelem? Sok keserû fiatalnak a jövôrôl fölépített ideális álomvára összeomlik.

Némely ok tisztázható. Sok a szélhámos, a labilis, éretlen erkölcsi értékrendszerû ember. Megrendült a hit az erkölcsi értékrendszerekben. Tudjuk, miért. Az agymosás miatt. És erôsebb lett a vágy az olcsó megoldásokra.

Hányan omlanak össze gyermekeikben való hitben, mikor azok felnônek, megváltoznak és más irányt választanak. Életük gyümölcse válik az ellenségükké. Mennyire fájdalmas.

Másik ok, ami mindenkiben ott lappang, aki nem él tudatos lelki életet, vagy nem szilárd jellem, a babonaság. Ez a primitív, misztikus hit befészkelôdik még a legképzettebb ember agyába is. Hiszen az egészséges misztika életünk része. Lehet képzett mérnök, közgazdász, jogász, a babona sok emberben él, fôleg a hitetlenekben, de a hívôkben is.

Nem is olyan régen, egy rákos beteggel kellett foglalkoznom. Menthetetlen eset volt. Családja kétségbeesetten kereste a továbbélés útját. Nem értették meg, hogy vége. Az élet keretek közé szorított. Az ô órája lejárt. Mindenkinek egyszer lejár az órája. Egy távol-keleti, talán japán kuruzsló drága, jól megfizetett tanácsára kegyetlen diétára fogták és valami árpahéj-kivonattal itatták. Ahelyett, hogy élvezte volna az élet utolsó hónapjait, jókat evett-ivott volna szerettei körében, tanácsokat adott volna, a misztikus Kelet megnyomorította. Szegénynek diétát kellett tartania, pedig alig volt életébôl egy-két hónap hátra.

A harmadik ok lehet a hamis megváltókba vetett hit. Van egy orvos, akit a tévé és a rádió bemutat. Azonnali recepteket ad olyan közönséges nyelven, ami meghökkenti az embereket, akik furcsa és érthetetlen módon fölkapják fejüket, bátornak, szabadnak hiszik és hozzá fordulnak. A nagy mágushoz, a varázslóhoz. Durva, nyers, közönséges, de kivételes adottságai miatt ilyen. Így hiszik.

Egy betege hozzám került, és elmondta, hogy a második kezelése alkalmával ezt mondta neki
"Asszonyom, maga ki van rúgva! Pontosan ezekkel a szavakkal. "Miért, doktor úr?" Hiszen, mindent betartottam. Az orvos megfogta a vállát és kifelé terelve így válaszolt. "Mert nem fogadta meg tanácsomat és nem vált el a férjétôl." "De hisz köztünk semmi ellentét nem volt, két szép kisgyermekünk van…" "Ki van rúgva." Ismételte újra, de már a rendelôn kívül.

Mi vezette ezt a 34 éves nôt, hogy ehhez a nyilvánvalóan súlyos pszichopata orvoshoz menjen? A hírének hitele. A közvélemény csodálata, hogy valaki ebben a gyáva nyuszi világban így mer beszélni. Megváltó-keresés.

Meghívtak egy erdélyi városba, ahol egy amerikai csodadoktor iskolát akart építeni. Tanítványaim, sokkal tisztább látásúak, mint az átlagember, megijedtek és megkértek engem, hogy tartsak elôadást errôl a különös felfogásról, amit "Silva-féle agykontrollnak" neveznek. A nép nem akart a református templomba menni, holott fölajánlották nekik. Végül a városháza dísztermét kapták meg a helyzetet fölismerô polgármestertôl. Zsúfolásig tele volt az elôadóterem.

Én elôzetes tanulmányokat végeztem. Még Amerikába is elmentem, hogy megtudjam, ki ez a Silva úr és mit csinál. Mint kiderült, mexikói bevándorló, 11 éves koráig analfabéta volt. Írni-olvasni sem tudott. Ezt maga is leírja könyvében. Akkor aztán rájött, hogy ez nem jó, nekilódult és elvégezte az elemit, aztán magánkutatásokra adta magát. Nyilván természettôl fogva kutató hajlamú ember volt, csak képzetlen és tanácsadó nélküli. Az agyi elektromos mûködés tetszett meg neki és abból egy "új evangéliumot produkált. " Hamar észrevette ennek sikerét, hogy az új evangéliumból új üzletet lehet csinálni. Meg is csinálta. Ez kezdett jól menni. De nem elég jól, mert Amerikában nem voltak nagy sikerei, a róla szóló híreket kételkedve fogadták. Nem volt helye. Pénze sem volt annyi, hogy híveket vásároljon, hát eljött ebbe a buta, sötét agymosott Kelet-Európába, ahol hamar sztár lett belôle, és pénze is több. Most már"missziós" lett. Félelmetesen sok hívet szerzett. Ahol megtartottam az elôadást, mindössze két híve maradt.

Az én felfogásom szerint a hiszékenyek mind eltévedt emberek voltak, akik vagy nem találták meg az igaz Istent, esetleg nem akarták ôt elfogadni, esetleg a papok prédikációi voltak laposak és élettelenek.

Tapolyai Mihály

Ha képesek vagyunk egy másik ember ôszinte elfogadására, akkor segítô tényezôvé válunk számára.

Ha olyannak fogadjuk el ôt, amilyen, ez elôsegíti, hogy a kapcsolatban fejlôdhessen, elôbbreléphessen, elônyére változzon. Minden gyermek fejlôdését az önmagához való viszonyításban kell vizsgálnunk. Veszélyes, ha folyton egy osztálytárshoz, ismerôshöz vagy akár egy nagyobb testvérhez hasonlítjuk.

Gyakran hallom szülôk szájából, hogy a nagyobbik gyerek sokkal hamarabb megtanulta a leckéjét, szófogadóbb volt, többet sportolt, sorolhatnám tovább… Ez a szülô nem veszi észre, hogy minden ember külön világ, a maga adottságaival, képességével, munkabírásával, vagy akár szorgalmával.

Az elfogadás során fontos szerepe van a beszédnek. A beszéd hogyanja életbevágó a szülô és gyermek közötti kapcsolatban is.

Amikor a szülôk mondanak valamit a gyermeknek, egyúttal gyakran mondanak valamit a gyermekrôl is. Ezért van a beszédnek olyan döntô hatása nemcsak a gyerek fejlôdésére, de a kettejük közötti viszonyra is. Minden üzenetünk elárul valamit a gyereknek arról, ahogyan felôle gondolkodunk. Fokozatosan kialakít egy képet, mely azt tükrözi, ahogyan ôt mint személyt látjuk. Beszédünk tehát építheti is a gyereket és a kapcsolatunkat, de ugyanúgy rombolhatja is mindkettôt.

Szilágyi Hajnal

Ellenjavallt élelmiszerek

A különbözô kólák foszfort és koffeint tartalmaznak, ezért a felnôtteknél fokozzák a kalciumvesztést, fiataloknál és gyerekeknél rontják a kalcium csontba való beépülésének arányát, ami a csontsûrûség csökkenéséhez vezet.

A kávéban levô koffein számottevôen csökkenti a kalcium felszívódását. Ezt a hatást ellensúlyozhatjuk, ha a kávéba egy kis tejet teszünk, de nem tejport, mivel az inkább csak növényi zsírokat tartalmaz.

A konyhasó (nátrium-klorid) csökkenti a kalcium felszívódását és növeli annak kiválasztódását. A napi sóadag nem kell meghaladja a 6 grammot, de figyelembe kell venni azt is, hogy a só már eleve nagy adagban van jelen a legtöbb iparilag elôállított élelmiszerben.

A felvágottak, kolbászok, pástétomok, húskonzervek nagy mennyiségû foszfátot tartalmaznak, ami fokozza a kálciumvesztést és savasít. Ezek az élelmiszerek néha veszélyes telített zsírokat tartalmaznak, valamint konzerválószert és nitriteket, amelyekbôl toxikus anyagcsere-termékek keletkeznek.

A pirított élelmiszerek zsírperoxidokat tartalmaznak, amelyek veszélyt jelentenek a csontokra és ízületekre, növelik a csontritkulás veszélyét.

Az oxalátban gazdag zöldségfélék (spenót, cékla, rebarbara, sóska) csökkentik a kalcium felszívódását.

Az élesztô nélküli kenyér és a túlzott rostbevitel a kalciumot rögzítô és annak felszívódását gátló anyagokat tartalmaz.

Az alkohol és a dohányzás is hozzájárul a csontsûrûség csökkenéséhez.

Nagyon fontos, hogy a veszélyeztetett személyeket alaposan kivizsgálják és a különbözô táplálék-intoleranciákat, allergiákat diagnosztizálják, ezek ugyanis felszívódási zavarokhoz vezetnek.

A parazitózisok és gyulladások szintén rontják a tápanyagok felszívódását és fokozzák az oxidatív stresszt.

Dr. Mencinicopschi Gheorghe eyetemi tanár, a Bukaresti Élelmiszerkutató Intézet igazgatója

.

Ókori népegészségügy

A Biblia évébe léptünk. A szent könyvvel – amelynek a 2008-as évet szenteli a katolikus és a református egyház – sokféle a kapcsolatunk. Sokan úgy vannak vele, mint hajdanában a marxizmus-leninizmus mûveivel. Elolvassák a kötelezô olvasmányt, de nem mélyülnek el benne. Így bizonyára sokaknak újdonság, hogy Mózes törvényei mennyire részletekbe menôen foglalkoztak a korabeli emberek egészségével, sokszor ma már különösnek ható precizitással.

A farsang, a húsevés nagy szezonja közepette például érdemes tudnunk, hogy nagyon pontosan szabályozták, hogy milyen állat húsát szabad elfogyasztani, s melyekét nem. Az általános szabály: "valamely állatnak hasadt a körme és a körme hasadása kettôs és kérôt rág (kérôdzik) azt megegyétek. Meg ne egyétek melyek csak kérôt rágnak, vagy csak meghasadt a körmük." Így például tilalmazták a tevehús fogyasztását, mert a teve ugyan kérôdzô, de nem hasított körmû. Ugyancsak tiltott volt a disznóhús fogyasztása, hiszen a sertés ugyan hasított körmû, de nem kérôdzik. (Érdekes, hogy Mózes törvényei a nyulat kérôdzôként említik, s fogyasztását tiltják, noha valójában a nyúl nem kérôdzô állat.) Fogyaszható viszont a birka, marha, kecske, szarvas húsa. Praktikus, hogy az utolsó kivételével csupa olyan állat, amely – ellentétben például a sertéssel – egy nomád táborral együtt vonulhatott vándorlásaiban.

A vízben élô állatok közül a mózesi törvények alapján megehetôk, amelyeknek szárnya vagy héja (ma úgy mondjuk: uszonya vagy pikkelye) van. Amelyeknek nincs, tilosak. A szárnyasállatok közül tiltott a keselyû, ölyv, a kánya, a sas és a héja, a holló, a strucc, a bagoly, a kakukk, a karvaly, a hattyú és az éjjeli varjú. Tiltott minden olyan állat húsa, amely a tenyerén jár, és amelyik a földön "tsúszmász". Ezzel a majom és a kígyók húsának fogyasztását zárták ki. Megengedett szárnyasok a tyúk-, pulyka-, liba-, kacsa- és galambfélék.

A sivatagi népek sokszor rákényszerültek a sáskafélék megevésére is. Ezt a Biblia úgy szentesíti, hogy a négy lábon járó szárnyas állatok közül azokat lehet megenni, amelyeknek "hosszú lábai vannak a szökdétselésre " A földön mászók közül tisztátalanok: menyét, egér, béka, kaméleon, sündisznó, gyík, csiga, vakondok.

A szabályozás többnyire a romlandó vagy gusztustalan húsokat tiltja, bár ez nem minden esetben egyértelmû. Például a sertések húsa gyakran fertôzött férgekkel, különféle élôsködôkkel, amelyek emberre is veszélyesek. Akkoriban nem mindenütt tartották be, hogy erôsen hôkezelni kell a húst, inkább tiltották annak fogyasztását. A kígyót – a bûnbeesés miatt – egyébként is megvetendô állatnak tartotta a Biblia, s természetes, hogy ilyennek a húsát sem javasolták fogyasztásra. A szabályok egészségügyi jellegét erôsíti, hogy a törvények kimondták: a tisztátalan állatok megfertôzik az edényt és azt a vizet is, amelybe beleesnek.

Az egészségre ártalmas ételek fogyasztását e vallási törvények akkor is tiltják, ha azok nem tiltott állatból valók. Ezeket az ételeket azon az alapon tilalmazzák, hogy az egészséget veszélyeztetô dolgok kategóriájába tartoznak.

Egy sor egészségügyi szabályozást is olvashatunk a Bibliában. A hadi táborba szállásra vonatkozó törvények is megkövetelik a tisztaságot. A sok összezárt embert járványveszéllyel fenyegette volna a higiéné hiányossága. Ezért tiltották, hogy a harcosok a táboron belül végezzék kis- és nagydolgukat. De nemcsak tilalmat, hanem módszert is adott a hogyanra Mózes V. Könyvében: "És a táboron kívül valami helyed legyen néked, és oda kimenj szükséget tenni. És legyen neked ásótskád te fegyvered mellett, és amikor le akarsz ülni, azzal áss vermet: és felkelvén befedjed, ami tôled elment."

Más helyeken is található utalás a korabeli higiénés viszonyokra. A Királyok Könyvében három történet is arról szól, hogy hôse valamilyen bûnt követett el, amelyet az Úr javainak lerombolásával is büntetett. Jéroboám, Baása és Ákháb is megérdemelte halálát és házaik lerombolását. A Királyok Könyve így érzékelteti a teljes pusztítást: "Annak okáért íme én veszedelmet hozok Jéroboámnak (Baása és Ákháb is így járt) a házára és kiirtom Jéroboámnak még a falra hugyozóját is és kihányom a Jéroboám háza maradékait mígnem vége lészen."

Ezek szerint egy jobb házban már a próféták korában is mûködött a falra szerelt piszoár. Igaz, házon (és városon) kívül, a táborban még csak az "ásótska" dívott.

Gôz Józset

A fényképezés manapság nélkülözhetetlen szerepet tölt be életünkben. Szolgálja a tudományos haladást, segíti az ember ismereteinek a bôvítését, nevel, oktat, szórakoztat, s megtanít bennünket észrevenni a szépet. A fényképezésnek, mint annyi más találmánynak, nagyon nagy utat kellett megtennie, amíg a mai szintre jutott.

A fénysugarak vegyi hatásáról és rajzoló képességérôl már az i. e. 350- ben voltak az embernek megfigyelései. Arisztotelész tette le a fotózás optikai alapjait. Ô figyelte meg a fénynek kis nyíláson való áthaladását kísérô jelenségét. Ezt a jelenséget késôbb Leonardo da Vinci 1500 táján titkosírással hagyta reánk. Emiatt lejegyzései csak késôbb jutottak a nyilvánosság elé, mert a titkosírást késôbb sikerült megfejteni. Pompejiben és Ninivében talált üveg- és hegyikristály-darabok bizonyítják, hogy már az ókorban ismerték a gyûjtôlencsét. 1550-ben Girolamo Cardano alkalmazott elsôként lencsét. Sôt, Porta 1558-ban a fényrekesz alkalmazását javasolja.

A fényképezésre alkalmas homorú-domború meniszkuszlencsét W. H. Wollaston szerkesztette meg 1812-ben.

A nyíláskamrát nagyon sokáig a rajzolás segédeszközeként használ-ták: a homályos üvegen felfogott képet átlátszó papírra másolták le. Annak gondolata, hogy a matt üvegen felfogott képet rögzíteni lehetne, mindig foglalkoztatta az embereket. Ennek a törekvésnek az elôzményei szintén az ókorba nyúlnak vissza, amikor megfigyelték, hogy a napsugarak megváltoztatják a tárgyak színét. Ebbôl kiindulva a középkorban kutató alkimisták közül Albertus Magnus ezüstnitráttal végzett kísérleteket. Heinrich Schultze hallei német orvos 1727-ben felismerve az ezüstsók fényérzékenységét, krétaporral és ezüstnitráttal bevont papírra írásokat reprodukált. 1802-ben T. Wedgowood már egészen közel járt a fényképezés feltalálásához. Nyíláskamrával s ezüstkloriddal érzékenyített papíron, bôrön képet fogott fel. Ezek a képek viszont nagyon halványak voltak, s nem tudta azokat rögzíteni, így rövid idôn belül eltûntek. 1814-ben Sir Humphry Davy felfedezte az ezüstjodid fényérzékenységét, majd 1819-ben I. F. Herschel felfedezi a nátriumtioszulfát ezüstoldó hatását. Ezen felfedezések birtokában 1822-ben a francia Joseph Nicephore Niepce-nek kilencévi kísérletezés után aszfaltréteggel bevont fémlemezen sikerült képet rögzítenie. Ugyanebben az idôben Párizsban Daguerre nevû festô folytatott fénytani kísérleteket. Tudomást szerezve a vidéken élô Niepce kísérleteirôl, együttmûködést ajánlott fel neki. További kutatások során Daguerre 1831-ben felismeri az ezüstjodid fényérzékenységét, majd hatévi kutatómunka eredményeként 1837-ben jódgôzzel kezelt ezüstlemezzel megoldotta a fényképezés titkát. Daguerre találmányát 1839-ben a francia állam megvásárolta és dagerrotípia néven nyilvánosságra hozta.

Ezt követôen az események felgyorsulnak, különbözô találmányok és tökéletesítések követik egymást. 1839-ben az angol Fox Talbot ezüstjodiddal érzékenyített papírra negatívot készített, majd ezt átmásolva szintén ezüstjodiddal érzékenyített papírra kidolgozta a pozitív- negatív eljárást. Ez az eljárás megoldotta a sokszorosítás lehetôségét, amit a dagerrotípia nem tett lehetôvé. A hosszú megvilágítási idô továbbra is probléma volt, amíg Petzval József 1840-ben az általa szerkesztett nagy fényerejû lencsével a problémát meg nem oldotta, s lehetôség nyílt arra, hogy mozgó alakokról is lehessen felvételt készíteni.

Az elsô nagyítást 1843-ban F. Talbot-nak sikerült létrehoznia, az általa kidolgozott negatív-pozitív eljárással, amit késôbb talbotípiának neveztek. Nem egészen egy évtized múlva az angol F. S. Archer 1851-ben nyilvánosságra hozta a kollodiumos nedves eljárást . Ez az eljárás lehetôvé tette a képek tetszés szerinti sokszorosítását, ami a mûkedvelés és a fényképezô mûvészet fellendülését eredményezte.

Incze István

Humor a tárgyalóteremben

Több évvel ezelôtt történt Bukarestben. Kezdôként gyakran neveztek ki hivatalból, hogy kötelezô védelmet biztosítsak olyan bûnözôknek, akiknek nem volt anyagi lehetôségük ügyvédet fogadni.

Az alábbi történet elôttem bontakozott ki, s bár nem az én ügyem volt, soha nem fogom elfelejteni.

Egy 35-40 év körüli férfi ült a vádlottak padján, akinek halált okozó testi sértésért kellett a törvény elôtt felelnie. Az áldozat egy szomszédasszony volt, akivel a tettes és felesége jó kapcsolatot tartott fenn. Gyakran jártak egymáshoz, s az akkori szokás szerint az ajtót sem zárták be (napközben), hogy a jó szomszéd pongyolában vagy akár pizsamában is beléphessen egy kávéra vagy egy féldecire.

Egy napon a "tettes" valamiért nagyon megharagudott a világra, és elhatározta, hogy véget vet az életének. Hogy nyugodtan megtehesse, még a felesége elôtt hazatért a munkából és az elôszobában a fogasra felakasztotta magát. Már a nyakára bogozta és éppen el akarta engedni a kötelet, amikor kinyílt a bejárati ajtó. A szomszédasszony volt, aki a fogasról lelógó lábak láttán rémülten húzódott vissza, de néhány másodperc múlva meggondolta magát és félve újra benyitott, majd hátat fordítva az akasztott embernek a hálószobába surrant. Mindezt úgy, hogy nem mert ránézni a halottnak vélt szomszédra, akinek viszont a kíváncsisága erôsebbnek bizonyult az öngyilkossági szándéknál. Így hát nem engedte el a nyaka alatt a kötelet, amelyet szorosan megmarkolt és a fogasról lógva figyelte, hogy mi fog történni.

Az "áldozat" kikapott egy lepedôt a hálószoba szekrényébôl, amelyre kiürített mindent, amit érdemesnek talált. A lepedôt gyors mozdulatokkal összekötötte, majd újra hátat fordítva a fogason lógó férfinak igyekezett ki az elôszobán át, hogy a bejárati ajtón gyorsan kisurranjon. Ahogy az öngyilkosjelölt mellé ért, az felháborodásában olyan erôsen belerúgott a szomszédasszony hátsó felébe, hogy a nô elterült a földön.

Már nem emlékszem, s a törvényszéki orvos által készített jegyzôkönyvet sem olvashattam, hogy az asszony mibe ütötte be a fejét, a