Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Rejtô tollára méltó poén, hogy pontosan az igazságügyi miniszter kinevezésével kapcsolatos a legújabb közéleti botrány, amely hangsúlyozottan rávilágít a román törvénykezésben tapasztalható komoly hézagokra.

Az alaptörténet ismert: az államfô nem hajlandó aláírni az új igazságügy- miniszter kinevezését, annak ellenére sem, hogy az Alkotmánybíróság már a külügyi tárca aktuális vezetôjének kinevezéséhez fûzôdô korábbi botrány kapcsán világossá tette, az elnök nem rendelkezik vétójoggal egy tárcavezetô kinevezésében. Az országkapitány jól bevált fegyveréhez, a demagógiához folyamodott ismét, így a cirkusz teljében van, de a lényegi kérdésre senki nem tud választ: mi a teendô abban az esetben, ha az államfô, hatáskörét megszegve továbbra sem írja alá az új igazságügyi tárcavezetô kinevezésérôl szóló dokumentumot, és ezzel az egész ország érdekeit veszélyezteti, azt kockáztatva hogy egy esetleges uniós védzáradék életbe léptével a román bíróságok határozatai érvénytelenné válnak európai viszonylatban?

Bármely jogállamban jóval túlmegy a nevetségesség határán az a nyilatkozat- és levélháború, amit az igazságügyi tárcavezetô kinevezése kapcsán a kormányfô és az elnök folytat. Ami a vitát illeti, mindkét félnek részben van igaza. A kormányfônek abban, hogy egy miniszter kinevezése nem tárgyalások témája, az elnöknek abban, hogy a posztra kiszemelt liberális szenátor nem feddhetetlen személyiség. Az elnöki nyílt levél arra az esetre hivatkozik, amikor Norica Nicolai unokahúga a szenátor asszony helyett szavazott a felsôházban, és az ügybôl nem kis médiabotrány keveredett, de a politikus az eset erkölcsi súlyához képest pillekönnyû fegyelmi elmarasztalással úszta meg az ügyet. Ha csak erre, a választóktól kapott parlamenti szavazati joggal való visszaélésre gondolunk, a vitában az igazság az elnök fele hajlik inkább, de azáltal, hogy az elnök a jelölt közvélemény elôtti rossz megítélésére hivatkozik, egyben azt teszi világossá, hogy demagóg retorikájában csak a "nép" kifejezést cserélte fel a "közvélemény" fogalmával, és messzirôl nem a kifogásként felhozott ügy erkölcsi viszonylatai indíttatják a cselekvést. Az ugyanis világos, hogy még az elnöki jogkör birtokában sem lehet valaki a közvélekedés letéteményese.

Patthelyzetre áll tehát a paloták sakkmeccse, a feloldó lépést a dolgok eddigi állása szerint valószínûleg ismét az Alkotmánybíróság kell majd meglépje. Ám az alkotmányjogászoknak és a politikumnak is illene már elgondolkodnia azon, hogy a kilencvenes évek fordulóján, amikor az új államrend jogi kereteit megrajzolták, és késôbb, amikor az Alkotmányt módosították, elmulasztották az elnöki hatáskör pontos tisztázását. Ezért játszhat politikai sakkjátszmát a néhai tengerész immár a második miniszteri kinevezés kapcsán pár hónap alatt, ezért játszadozhat immár sokadszor az Alkotmány elôírásaival, anélkül hogy ezért a tisztsége ellátására való alkalmatlansága miatt a demagógiával beetethetô szavazók hozzájárulása nélkül el lehetne távolítani hivatalából. A választási rendszerek feletti vita helyett sokkal idôszerûbb lenne az államhatalmi tisztségek jogköreinek olyannyira pontos tisztázása, hogy az ország alaptörvényét semmilyen választott tisztségviselô ne nézhesse játékszernek.

Gheorghe Popa, az Országos Rendôr- felügyelôség vezetôjének jelenlétében tartotta meg évi beszámoló gyûlését a Maros Megyei Rendôr- felügyelôség csütörtökön. A sajtó képviselôinek Gheorghe Popa rendôrkvesztor elmondta: nagyrészt elégedett a megyei rendôrség tevékenységével, de vannak hiányosságok, ezért ha osztályoznia kellene, csak 8-9-es jegyet adna. Ennek ellenére nem "hullanak fejek" - jelentette ki.

Gheorghe Popa rendôrkvesztort bevallása szerint a legjobban az lepte meg, hogy a csütörtöki értékelô gyûlésen a rendôrség mellett még négy közintézmény vezetôje ült a tárgyalóasztalhoz és határozta el: összefognak annak érdekében, hogy a bûnözés ellen hatékonyan lépjenek fel. Újságírói kérdésre, hogy miért 8-9 közötti osztályzatot adna a megyei rendôrség tavalyi tevékenységére, kijelentette: aggasztónak tartja, hogy Maros megyében nôtt a bûnesetek, fôként a betörések és az utcán elkövetett bûncselekmények száma, 5 százalékkal haladva meg az országos átlagot. Ennek ellenére nem menesztenek senkit a rendôrségi vezetôk közül - jelentette ki a Népújság kérdésére. Cabulea Nicolae rendôrkvesztor, a megyei rendôrség parancsnoka beismerte: nagyobb hatákonysággal kell tegye a dolgát a rendôrség. Ami a korrupciót illeti, Gheorghe Popa kijelentette: a rendôrség sem "patyolattiszta", mint mindenütt, a rendôrség kötelékében is vannak emberek, akik elfogadják a csúszópénzt, de 2008-ban "a korrupció a rendôrség kötelékében csökkent".

Tavaly négy együttmûködési megállapodást kötött a megyei rendôrség olyan intézményekkel, mint a megyei tanács és az ennek keretében mûködô Rendfenntartó Hatóság (ATOP), amelyek a lopások, rablások megelôzését, a rendôrség közönségszolgálati irodájának korszerûsítését célozták meg. Egy másik egyezmény alapján több városban videokamerákat szereltek fel az útkeresztezôdésekbe, a közúti forgalom megfigyelése érdekében. A megyei önkormányzat 15 gépkocsit vásárolt 11 municípiumi és városi rendôrségnek, és ami hamarosan következik: 91 községben a rendôrségeket ellátják számítógéppel, faxszal, nyomtatóval és digitális fényképezôgépekkel. Gheorghe Popa rendôrkvesztor hozzátette: tervben van az is, hogy az összes rendôrörs rendelkezik majd kriminalisztikai felszereléssel, ami megkönnyíti a bûnügyekben a nyomozást, a helyszínelést.

A megyei rendôrség vezetôje szerint nôtt a rendôrségi munka hatékonysága 2007-ben. Ezt az állítást statisztikai adatokkal támasztották alá: 34%-kal nôtt a megoldott bûnesetek száma, a 2006- os évhez viszonyítva sokkal több bûnözôt azonosított a rendôrség, ugyanakkor a tettenéréses esetek száma 22%-kal nôtt. Azt is megtudtuk, hogy tavaly jelentôs mértékben, 30%-kal csökkent az emberölések száma, 21%-kal a rablásoké. A lopások (kereskedelmi társaságoktól, lakásokból, gépkocsikból, vidéken a háztáji gazdaságokból, táskákból) száma is csökkent, 11%-kal. Kevesebb volt az utcán elkövetett bûncselekmények száma is, fôként az éjszakai lopásoké, rablásoké. A rendôrség több olyan esetet göngyölített fel, amelyben 200.000 lejt meghaladó összeget sikkasztottak, mint 2006- ban, jelentôs mennyiségû csempészárut (20.100 csomag kavét, 200.000 csomag cigarettát, 20.000 liter alkoholt) kobozott el. A gazdasági bûncselekmények száma a fentiekkel ellentétben nôtt - tudtuk meg -, megháromszorozódott az emberölési kísérletek száma, a súlyos testi sértések száma, amelyek nagy részét elsôsorban vidéken követték el.

A rendôrség gazdasági bûncselekményeket kivizsgáló ügyosztálya tavaly 1679 gazdasági- pénzügyi bûncselekmény körülményeit vizsgálta, ezek közül 30 eset számít nagykorrupciónak. Huszonhét nagykorrupciós esetben nyomoztak a rendôrök, 69 vádlott ellen indítva vizsgálatot. Szokásához híven, idén sem nyilatkozott a rendôrség vezetôje arról, hogy kik az elkövetôk. A rendôrség 1399-cel több esetet véglegesített, mint 2006-ban, 2542 dossziét adott át az ügyészségeknek és kérte a vádirat megszerkesztését, összesen 2.934 vádlottat vizsgálva.

Prioritásnak nevezte az országos rendôrkvesztor a lehetséges áldozatok nevelését, ami fontos szerepet játszhat a bûnözés-megelôzésben. Gheorghe Popa szerint bizonyos társadalmi kategóriák, úgymint idôsek, gyermekek, könnyebben válhatnak a tolvajok áldozatává, ezért a rendôrségnek olyan programokat kell indítania, amelyek felhívják a potenciális áldozatok figyelmét, hogyan tegyenek meg minden óvintézkedést annak elkerülésére, hogy meglopják, kirabolják ôket. A fôszerep ebben a közösségi rendôröknek jut - tette hozzá.

Ez a véleménye az országos rendôrfôkapitánynak, aki úgymond "megvédte" a rendôröket. "Nem a forgalmi rendôrök dolga a közlekedésbiztonság megteremtése, ez az útügyiek dolga. A rendôr feladata a közlekedést megkönnyíteni, folytonossá tenni. Addig, míg az utak Romániában olyanok, amilyenek, amíg nincs megfelelô infrastruktúra, ezer rendôr is kiállhat az utcákra, nem tudja megelôzni a baleseteket" - jelentette ki Gheorghe Popa. Maros megye 3.235 kilométeres úthálózatából 213 km nemzetközi rangú út, közel 200 országos, 837 megyei út. Mivel a megye az ország közepén helyezkedik el, jelentôs a közúti forgalom, tehát nagyobb a balesetveszély. Tavaly 30.176 gépkocsivezetôi engedélyt bocsátottak ki, megyeszinten jelenleg 219.595-en rendelkeznek hajtásival, azaz a megye lakosságának közel 40 százaléka, és az sem mellékes, hogy országos szinten 5. helyen áll Maros megye a gépkocsik számát illetôen (tavaly 21%-kal nôtt a gépkocsik száma). Bár a közúti rendôrség 3.514 ellenôrzést végzett, 75.461 esetben büntetett és 6.597 jogosítványt vont be (legtöbbet alkoholfogyasztás miatt), mégis 167 súlyos baleset történt a megyében, amelyekben 87 személy hunyt el és 115 súlyosan megsebesült (a balesetekben elhunytak száma országos szinten 2.755). A balesetek fôbb okai: a gyalogosok fegyelmezetlensége, a megengedett sebességhatár túllépése, a szabálytalan elôzések.

Markó Béla tegnap sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy mindenképp idôben meg kell tartani az önkormányzati választásokat, de jobb lenne, ha elôbb a parlamenti választások kerülnének sorra, mert ezzel kivédhetnék a polgármesterek és tanácsosok körében eddig tapasztalt politikai migrációt.

Az RMDSZ elnöke, az európai parlamenti választásokra utalva jelentette ki, hogy nehéz kampányt tud a szövetség maga mögött, amelynek nagy volt a tétje, s amely, az ellenkezô prognózisok ellenére, végül sikeresnek bizonyult. Viszont nincs megállás, mert máris készülni kell az idei helyhatósági, majd az ôszi parlamenti választásokra. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a hároméves kormányzat stabil része az RMDSZ volt, és örömmel nyugtázta, hogy a szövetség három minisztere a legjobbak között található.

Ugyanakkor bejelentette, hogy január 18-án ül össze a Területi Elnökök Konzultatív Tanács (TEKT), ez a testület véglegesíti a jelölési kritériumokat a helyhatósági választásokra, majd a 26-án sorra kerülô Szövetségi Képviselôk Tanácsa hozza meg a polgármester- és tanácsosjelölt-állításokra vonatkozó határozatokat. Ezután az újságírók kérdéseire válaszolt.

Népújság: - Elemzôk, sôt egyes politikusok szerint szándékosan húzzák-nyúzzák az egyéni választókörzetes szavazásról szóló törvény elfogadását, hogy ne lehessen az idei választásokat eszerint megtartani. Mi az RMDSZ álláspontja ebben az ügyben?

Markó Béla: - Bevallom ôszintén, az RMDSZ nem fog kétségbe esni, ha marad a mostani választási rendszer. Minden más rendszer hátrányos az RMDSZ és a romániai magyarság számára. Amit el tudunk fogadni az a kormány által benyújtott változat. Nem hiszem, hogy az egyéni választókörzetes szavazástól jobb lenne a parlament, szerintem rosszabb lesz. Szükség van a parlament javítására, én magam elfogadnám az egykamarás parlamentet, de ehhez alkotmánymódosításra van szükség.

Népújság: - Felvetôdött, hogy a helyhatósági választásokat el kellene halasztani és ôsszel a parlamenti választásokkal egyszerre kellene megtartani…

Markó Béla: - Nem tanulmányoztam az alkotmányt és a törvényt, de a mandátum négy évre szól, és nincs lehetôség halasztásra. Nem is támogatnám a halasztást. Viszont hasznosabb lenne, ha a parlamenti választásokat tartanák elôbb, s utána a helyhatósági választásokat, mert ezzel kivédhetnék a helyi közigazgatásban tapasztalható politikai migrációt. Erre azonban egyelôre nincs lehetôség.

Újságírói kérdésre reagálva, hogy a csíkszeredai polgármester szerint össze kellene vonni a székely megyéket, Markó Béla kijelentette: jónak tartja, hogy vita van kialakulóban Székelyföld kohéziójáról, a racionális együttmûködésrôl. El kell jutni addig, hogy a Székelyföld egyetlen entitás legyen, ez azonban pillanatnyilag nem kivitelezhetô. De hosszú távon kell erre gondolni.

Hat hónapnyi intenzív munka, restaurálás után péntek délután végre átadták a Kultúrpalota nagytermét a zenészeknek, közönségnek, és minden látogatónak. Az ünnepi teremátadáson Gáspárik Attila színmûvész vállalta a ceremóniamester szerepét, aki elôször Vasile Cazan karvezetôt, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóját hívta a színpadra, majd Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szólt a népes hallgatósághoz (amelynek sorai között ült Eugen Nicolaescu egészségügy- miniszter is): - Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy restaurálhattuk a Kultúrpalota koncerttermét, hogy ma együtt örülhetünk egy álom beteljesedésének. Újra olyan fényben ragyog, mint amilyennek dr. Bernády György megálmodta, majd felépíttette - mondta a tanácselnök, majd megköszönte mindazok segítségét, akik a konkrét restauráláson dolgoztak, abban segédkeztek, illetve akik hozzájárultak, hogy a nagytermen kívül is eredeti állapotában pompázhat mostantól a Kultúrpalota. Azt is megtudtuk, hogy a munkálatok nem értek véget, az egész épület felújítandó, nemsokára következik az orgona, illetve a kisterem felújítása.

Borbély László miniszter, a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány elnöke szerint mindent meg kell tennünk ezért az épületért, amely talán a legszebb számunkra a világon. A Kultúrpalota a vásárhelyieké és azoké, akik meglátogatják. Büszkék lehetünk arra, hogy olyan elôdeink voltak, mint dr. Bernády György, hagyatékát nem szabad elhanyagolnunk.

A jó hangulatú teremavató emléklapok átadásával, majd rövid koncerttel zárult - a nagyterem ismét látogatható.

Talán csak a nyugdíjátszámítás váltott ki akkora érdeklôdést a nyugdíjasok körében, mint az úgynevezett özvegyi nyugdíj folyósításával kapcsolatos kérdések. A Népújság idôrôl idôre tájékoztatta az olvasókat a 2004-ben megjelent törvény alkalmazásának halogatásáról, arról, hogy alkalmazási normák hiányában a törvény szövege csak puszta ígéret volt. 2008. január elsejétôl, amikortól az új törvény hatályba lépett, ismét aktuálissá vált a kérdés, a telefonok csörögnek, személyesen keresnek meg, hogy tájékoztatást kérjenek. Ugyanis ahány nyilatkozó, annyiféle változat hangzik el a sajtóban, s a nyugdíjasok kapkodnak, mert nem tudják, mihez is tartsák magukat. A házastársukat elveszített, egyedül maradt nyugdíjasok számára szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba, ezért Kerekes Károly parlamenti képviselôhöz fordultunk, pontosan tájékoztassa lapunk olvasóit a törvény alkalmazási normáiról, amelyet a szerdai kormányülésen fogadnak majd el.

- Elsôsorban azt kell tisztázni, hogy nem özvegyi nyugdíjról van szó, hanem házastársukat elvesztett, egyedül élô kisnyugdíjasoknak nyújtott szociális támogatásról. Ebben a támogatásban azok az idôs nyugdíjasok részesülnek, akiknek állami nyugdíja kisebb, mint 364 lej, illetve mezôgazdasági nyugdíja nem haladja meg a 140 lejt. Sokan úgy tudják még, hogy az elhunyt házastársuk nyugdíjának a 25%-ára jogosultak, de ez nem is jön szóba, hiszen az errôl szóló 2004/578. számú törvényt a 2007/255. számú törvénnyel módosítottuk. A módosító törvény tavaly július 25- én jelent meg a román nyelvû Hivatalos Közlönyben. Ez a törvény megváltoztatta a 25%-os pótlék összegét és havi fix összeget írt elô, elôbb 90 lejt az állami nyugdíjasoknak és 35 lejt a mezôgazdasági nyugdíjasoknak. 2008. január elsejétôl ez az összeg 25%-kal nôtt, állami nyugdíjasoknak 113 lej és mezôgazdasági nyugdíjasoknak 44 lej lett.

- Ki jogosult az özvegyi szociális támogatásra?

- A támogatásra azok a nyugdíjasok vagy jövendôbeli nyugdíjasok jogosultak, akik benyújtották a nyugdíjigénylési kérésüket a megyei nyugdíjpénztárhoz, és életkoruk eléri a nyugdíjkorhatárt. További feltétel: a túlélô házastárs állandó romániai lakhellyel rendelkezik, nem kötött újabb házasságot és elhunyt házastársával 10 évet élt törvényes házasságban. Ha tíz évnél kevesebbet éltek együtt, de nem kevesebbet, mint 5 évet, akkor a házasságban töltött évek függvényében a fentebb említett 113 lej helyett ennek töredékét - az évekkel arányosan - kapják meg. Állami nyugdíjasok esetében a túlélô házastársak 9 év házasság esetén 102 lejre, 8 év esetén 91 lejre, 7 év esetén 80 lejre, 6 év esetén 68 lejre, 5 év esetén 57 lejre jogosultak. Ugyanígy, az együtt töltött házasévek szerint csökken a mezôgazdasági nyugdíjasoknak nyújtott támogatás is. 9 év házasság esetén 40 lejre, 8 év házasság esetén 36 lejre, 7 év esetén 31 lejre, 6 év házasság esetén 27 lejre, 5 év esetén 22 lejre jogosultak. További követelmények: a nyugdíjas nem folytat olyan tevékenységet, amely után társadalombiztosítást fizet, az elhunyt házastárs az elhalálozás pillanatában vagy nyugdíjas volt, vagy már beiktatták a nyugdíjazási kérelmét.

- Mikortól folyósítják a szociális támogatást?

- A túlélô nyugdíjas házastársak a kérelem benyújtását követô hónapban részesülnek a szóban forgó támogatásban.

- Milyen iratok szükségesek a támogatás igényléséhez?

- Típuskérvény, amit a megyei nyugdíjpénztárnál lehet beszerezni. Ehhez csatolni kell: az igénylô személyi igazolványának másolatát, a túlélô házastárs születési bizonyítványának másolatát, a házasságlevél másolatát, az elhunyt házastárs halotti bizonyítványának másolatát, a kérelmezô nyugdíjazási végzését vagy a nyugdíjszelvényét, az elhunyt házastárs nyugdíjazási végzését vagy nyugdíjszelvényét, típusnyilatkozatot - a megyei nyugdíjpénztárnál szerezhetô be -, hogy a túlélô házastárs nem kötött újabb házasságot.

A kérelmet sokan benyújtották már a megyei nyugdíjpénztárhoz, de az itt dolgozók az alkalmazási normák hiányában még nem tudhatták, hogy milyen iratokra van szükség. Éppen ezért, miután a szerdai kormányülésen elfogadják az általam ismertetett normákat, és ezt közlik a nyugdíjpénztárral, a pénztár értesíti azokat a nyugdíjasokat, akik már benyújtották a kéréseket, és közlik velük, hogy még milyen iratokat kell mellékelniük.

- Az alkalmazási normákban az eredetihez képest 25%- kal megemelt támogatások szerepelnek, havi 113, illetve 44 lej, viszont a nyugdíjhatárértékek, azaz a 364, illetve 140 lej ugyanaz maradt? A kisnyugdíjasok szempontjából nem méltánytalan ez a bánásmód?

- Valóban, a nyugdíjhatárértékek maradtak, azonban az RMDSZ a méltánytalanság kiküszöbölése érdekében rövidesen szorgalmazni fogja a nyugdíjhatárértékeknek a juttatások növekedésével arányos módosítását is.

Ha napjainkban bizakodásra már kevésbé is, de örömre mindig okot ad, amikor kiderül: vannak még mecénások, olyanok, akik lehetôségeikhez mérten támogatják a kultúrát, képzômûvészetet, irodalmat. A gyergyóalfalui Gál Mihály ilyen mecénás: évek óta látja vendégül az Erdély különbözô sarkaiból érkezô képzômûvészeket a Bucsin melletti, Vadárvácska nevû alkotótáborában. És az is hagyománnyá vált, hogy az ott születô mûveket a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti galériáiban is kiállítják.

Az idei tárlatnyitóra csütörtök délután került sor. Házigazdaként Nagy Miklós Kund üdvözölte a megjelenteket, és méltatta a bucsini tábortárlatot. - Kiállításaink közül több hagyománnyá vált az évek során, ilyen tradíció a Vadárvácska is. A tárlat létét Gál Mihálynak köszönheti, aki Gyergyóalfaluban úgy él a mûvészetnek, ahogyan egykori, nagy mecénásaink éltek: mindenesként látja vendégül a hozzá alkotni érkezô mûvészeket. És mindez a kiállított anyagon - szobrokon, képeken, textíliákon - is meglátszik, ahogyan az a szellemiség is, amely ebben a táborban jelen van, amit a Vadárvácska táplál, sugároz magából. A Bernády Ház jövôre is várja a tábor résztvevôit, azok munkáit - mondta a méltató, majd Gál Mihály köszönte meg a tárlat létrejöttét és szavalta el megrendítô erôvel Wass Albert Üzenet haza címû versét. Mint mondta, a Sövér Elek Alapítvány a képzômûvész halálának 25., születésének 70. évfordulójára katalógust adott ki, ô ezzel ajándékozza meg a Bernády Házat, amely - a Vadárvácska-gyûjtemény mellett - ezúttal kiállított néhány Sövér Elek- munkát is. A családias hangulatú csütörtöki délutánt Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános zárta, aki az alkotótáborhoz kötôdô saját versét mondta el.

A szlovák és a magyar politikusok viszonya azért meghatározó, mert az emberek viselkedését mindkét országban befolyásolja a nagypolitika irányítóinak kapcsolata - mondta Rudolf Schuster volt szlovák államfô Mezôkövesden. Az utóbbi idôben viszont hiányzik a szlovák és magyar politikusok közötti párbeszéd és a rendszeres találkozók, ami hatást gyakorol a mindennapokra is - közölte a volt köztársasági elnök a Dialógus 2008 elnevezésû, a kisebbségi magyar közösségépítésrôl rendezett konferencián.

A szlovák-magyar viszony javulása a rendszeres találkozók és a párbeszéd újraélesztésének útján érhetô el - tette hozzá a politikus, aki szlovákul megtartott elôadását rendszeresen magyar nyelvû szövegrészekkel szakította meg és sokszor kijavította a tolmácsot is.

Rudolf Schuster számos anekdotával kiegészített beszédében felidézte, hogy szülôhelyén, a bódva-völgyi Mecenzéfen (Medzev) természetes volt a szlovák, a magyar és a német nyelvismeret.

Ô maga a Magyarországra szimpátiával tekintô szüleitôl tanult meg magyarul és így alakult ki az országhoz fûzôdô pozitív viszonya. A volt államfô hangsúlyozta, hogy ezt az elvet követte a magyar-szlovák kapcsolatok terén a nagypolitikában is. Mindezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy már a kassai vasmû egyik vezetôjeként, majd Kassa fôpolgármestereként, késôbb pedig köztársasági elnökként is szorgalmazta a magyar- szlovák együttmûködést. Jó barátságot alakított ki Göncz Árpáddal és felszólalt a magyar Országgyûlésben is.

Ugyanakkor az uniós csatlakozás küszöbén, összhangban az Európai Bizottság véleményével, szorgalmazta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) bevonását a szlovák kormányba, annak ellenére, hogy a koalíciós tárgyalások több résztvevôje ellenezte az MKP részvételét.

Rudolf Schuster ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert az Európai Unió "sárga lapot" mutatott fel a megelôzô szlovák kormánynak a magyar közösséggel szemben folytatott politikája miatt.

A Le Figaro címû kormányközeli napilap címoldalán közölt értesülése szerint iszlám radikálisok több francia érdekeltségû célpontot és személyiséget is megneveztek üzeneteikben, köztük Párizs fôpolgármesterét.

A lap úgy tudja, hogy a francia rendôrség magas szintû vezetôi több észak-afrikai országban, nevezetesen Mauritániában és Tunéziában is jelen vannak a terrorizmus-elhárítási együttmûködés megerôsítésére a helyi rendôrségekkel.

Az Europe 1 rádióadónak adott interjújában Kouchner a "nemzetközi terrorizmus gyengítésének szükségességérôl" beszélt, amelyrôl "jól tudható, hogy újraéled", elsôsorban az észak-afrikai országokban való megerôsödésével. "Állandó riadókészültségben vagyunk" - tette hozzá a francia külügyminiszter.

Franciaországban 1996 óta nem volt iszlamista terrortámadás, de a Le Figarónak nyilatkozó Louis Carolis, a francia titkosszolgálat egykori (1998-2004) terrorizmus- elhárítási vezetôje szerint a helyzet az 1995-ben elkezdôdött merényletsorozat elôtti állapotra emlékeztet. A terroristák figyelme az utóbbi hónapokban ismét Franciaország felé fordult, s az iszlamista honlapokon elszaporodtak a merényletre felszólító üzenetek.

Mind az izraeli, mind a palesztin félnek fájdalmas politikai engedményeket kell tennie, ha békemegállapodásra akar jutni - mondta Jeruzsálemben George Bush.

Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy a közel-keleti "útitervben" vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésén át vezet az út az izraeli-palesztin békemegállapodáshoz. Az izraeliek esetében ez azt jelenti, hogy le kell állítaniuk a zsidó telepek bôvítését (a megszállt Ciszjordániában), és fel kell számolniuk a zsidó "vadtelepeket", a palesztinok esetében pedig azt, hogy fel kell lépniük a soraikban lévô terroristák ellen, le kell rombolniuk köreikben a terrorizmus infrastruktúráját - szögezte le nyilatkozatában, amelyet jeruzsálemi szállodájában tett a sajtó képviselôi elôtt, s amelyben izraeli és palesztin vezetôkkel folytatott szerdai és csütörtöki tárgyalásainak tapasztalatait összegezte.

Szavai szerint rögzíteni kell a majdani izraeli-palesztin békeegyezségben, hogy a létrehozandó palesztin állam a palesztin nép hazája, éppúgy, ahogy Izrael a zsidó nép hazája. Nem állhat a leendô palesztin állam töredékterületekbôl, biztosítani kell, hogy összefüggô területtel rendelkezzék - vélekedett. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy szerinte nem lehet visszatérni a leendô palesztin állam határainak megállapításakor az 1949-es fegyverszüneti vonalhoz. (Az 1949-es fegyverszüneti vonal - "zöld-vonal" - volt a határ Izrael és a palesztin területek között az utóbbiak megszállása elôtt.) "A két félnek kell tisztáznia a területi kérdést, de azt hiszem, hogy számolni kell a realitásokkal, s - a felek egyetértésével - óhatatlanul módosítani kell a majdani békeszerzôdésben az 1949-es fegyverszüneti vonalat" - mondta. Amikor a realitásokat említette, minden bizonnyal a ciszjordániai zsidó telepek nagyobb tömbjeire célzott, amelyeket Izrael meg akar tartani magának a békeszerzôdés után is.

Különösen nehéz lesz Jeruzsálem státusának rendezése - vélekedett az amerikai elnök.

Részben az iraki és afganisztáni konfliktusok negatív társadalmi visszhangja miatt a brit sereg toborzást indított, mellyel az iskolákba is eljut.

A kampány részeként hangsúlyosabban mutatják be a katonai karrier "akcióhôs" oldalát és kevésbé a valóságot - állapítja meg egy civil szervezet, a Joseph Rowntree Charitable Trust által finanszírozott jelentés.

Nagy-Britannia az egyetlen ország az Európai Unióban, ahol már a 16 évesek körében is engedélyezett a katonai toborzás. A kiskorúak különösen hajlanak rá, hogy a kockázatok alapos mérlegelése nélkül csatlakozzanak egy fegyveres testülethez. A hadviselést vonzó színben feltüntetô marketing ôket célozza meg.

A "Megalapozott döntés? Fegyveres erôk és toborzási gyakorlatuk az Egyesült Királyságban" jelentés pontosabb kép közvetítését szorgalmazza a hadseregen belüli életrôl, valamint a toborzási korhatár felemelését 17 évre.

A Védelmi Minisztérium válaszában tagadta, hogy 16 éven aluliakat is megcélzott volna marketingkampányával. Azt azonban nélkülözhetetlennek tartja, hogy a munkaerôpiacon élesedô versenyben a hadsereg is megismertesse munkáját a fiatalokkal.

"A tájékoztató csoportok évente mintegy ezer iskolába látogatnak el, kizárólag az iskola meghívása alapján. Nem toborozni mennek, hanem tudatosítani kívánják a diákokban a fegyveres erôk helyét társadalmunkban" - reagált a minisztérium szóvivôje a jelentés állításaira.

A jelentést író David Gee számos írott és videóanyagot elemzett a tanulmány elkészítéséhez. Példáiból kiderül, hogy az ördög itt is a részletekben rejlik: a tájékoztató-toborzók nem használták az "ölni" szót, helyette a "döntô csapás" vagy a "megtámadni az ellenséget" fordulatokat alkalmazták.

Gee szerint a besorozott kiskorúak egy része arról sem tudott, hogy amennyiben nem törölteti magát hat hónapon belül a listáról, erre négy évig már nincs jogszerû lehetôsége.

Minden két 16 és 22 éves kora között belépô katonára jut egy, aki viszont kilép. A jelentés szerint ennek oka sokszor az ígéretek be nem tartása, a terrorizálás, a szexuális zaklatás gyakorisága.

Az egészségügyi minisztérium 268.828.000 lejt különített el az idei költségvetésében új kórházak építésére, ennek 35 százalékát Maros megyében fogják befektetni, nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter.

Ugyanakkor elmondta, hogy 2007-ben kapta Maros megye 1990 óta a legnagyobb költségvetési támogatást. A megyei kórház 739.000 lejt, a segesvári municípiumi kórház 83.000 lejt, a szászrégeni kórház 94.000 lejt, a dicsôszentmártoni 770.000 lejt, a marosludasi kórház 866.000, Nagysármás 70.000, Erdôszentgyörgy 60.000, Szováta 50.000, Nyárádszereda 33,75 ezer, a gernyeszegi preventórium 8,29 ezer lejt kapott a minisztérium költségvetésébôl.

2008-ra a marosvásárhelyi regionális kórház építésére 47.500.000 lejt különítettek el. A feladatfüzetek már elkészültek, készülnek a versenytárgyalásokra, s már az idén megkezdik az új kórházak építését, mert ha már elkezdték, bárhogy alakul is a politikai helyzet, illetve bárki kerül az egészségügyi tárca élére, be kell fejeznie az építkezést, "még akkor is, ha a torkán akad" - mondta Nicolaescu. Mint mondta, szükség van új kórházakra, mert a jelenlegi intézmények 50 százalékát négy év múlva bezárják, mivel nem felelnek meg a nemzetközi normáknak.

Az európai parlamenti választásokat követôen - mondta el a továbbiakban sajtóhíreket cáfolandó - a megyei politikai büró azokban a helyi szervezetekben (összesen 14-ben), ahol a választási eredmények a megyei átlag alatt voltak, lemondásra szólította fel a vezetôséget. Ez történt a marosvásárhelyi szervezetben is Jelenleg egy átmeneti bizottság vezeti a szervezeteket. Január végén, február elején felmérést készítenek, hogy kik a legesélyesebb személyiségek Marosvásárhely polgármesteri székére, s ennek függvényében választják ki saját jelöltjüket.

A PNL-nek lesz saját jelöltje, mégpedig az, aki a legjobb eredményt éri el a közvélemény-kutatás során, s olyan személy lesz aki nem csoportérdekeket, hanem a köz érdekét fogja képviselni - jelentette ki Eugen Nicolaescu.

A NATO fôtitkár Bukarestben

A NATO történetének legnagyobb szabású csúcsértekezlete lesz az idei, amelyet április elején Bukarestben rendeznek meg - nyilatkozta pénteken Jaap de Hoop Scheffer NATO-fôtitkár és Traian Basescu államfô azt követôen, hogy megbeszélést folytattak a fôvárosban.

Basescu a megbeszélés utáni közös sajtóértekezleten elmondta: a csúcsértekezlet szervezôi egyebek között azt a célt tûzték ki, hogy megoldást találjanak Afganisztán helyzetére, a NATO bôvítési terveire, valamint a tagállamok és a fekete-tengeri térség biztonságára.

Románia teljes mellszélességgel támogatja a NATO kibôvítését Horvátországgal, Macedóniával, Albániával - hangoztatta az államfô, hozzátéve: a jelenleginél jobb megoldást kellene találni Grúzia és Ukrajna számára is.

A bôvítés kérdésén túl a csúcsértekezlet szervezôi közelíteni szeretnék Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát és Montenegrót is a NATO-hoz - jelentette ki Basescu.

A NATO-fôtitkár is megerôsítette, hogy a csúcsértekezlet napirendjén szerepel majd egyebek között az Afganisztánnal kapcsolatos stratégia kidolgozása és az észak-atlanti szövetség további bôvítésérôl való megállapodás.

De Hoop Scheffer rámutatott: a csúcsértekezlet a NATO történetének legnagyobb szabású találkozója lesz. Az észak-atlanti szervezet vezetôje elégedett a csúcsértekezlet elôkészítési munkálataival, kijelentette: a szervezésben tapasztalt haladás láttán nagyon jó benyomással hagyja el Bukarestet.

Az észak-atlanti szövetség fôtitkárát Teodor Melescanu védelmi miniszter is fogadta, és a program szerint Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel is volt találkozója a magas rangú vendégnek.

(Folytatás múlt szombati lapszámunkból)

Írói pályájának egyik legmozgalmasabb szakaszában, a harmincas évek végén Wass Albert tollával jelen volt a közéleti publicisztika területén is. A kolozsvári Független Újság 1937 tavaszán ankétot indított a fiatal magyar értelmiségiek tanácskozásának megszervezése végett, s ennek keretében a lapban megszólalt Wass Albert is - Balogh Edgár, Jancsó Elemér, Méliusz József, Nagy István, Szemlér Ferenc, Szabédi László mellett. Ez az ankét - Tamási Áron nevezetes cikksorozatával együtt - már az 1937 ôszén megtartott Vásárhelyi Találkozó elôzményei közé tartozott. Miközben egyike volt az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh megcsontosodottnak tartott eszmevilága bírálóinak - Szabédiék, Szemlérék, Bözödi Györgyék, általában a fiatal írónemzedék legjobbjainak oldalán. Mégis: A titokzatos ôzbak címû kötetét 1941-ben - immáron döntô módon megváltozott történelmi körülmények között, a második bécsi döntés után - ugyancsak a Céh adta ki. Az itt olvasható novellák szembeötlô jegye a személyes kötôdésû vallomásosság. Természettel együtt élô, sûrû erdôkben, virágos erdélyi mezôkön otthonos író szólítja meg itt olvasóit, gazdag tapasztalatok birtokában. "Furcsa ez az élet - mondja egyhelyütt - és titokzatos." Miként oly titokzatos volt számára a Gyertyános tisztásán elôször megpillantott ôzbak. Az igazi…

Önéletrajzi elemekben bôvelkedô, kiérlelt, jól megmunkált elbeszélések ciklusa A titokzatos ôzbak, melyben olyan emlékezetes fejezetek kaptak helyet, mint például az Elindult egy élet, a Sándor bácsi, A régi ház, a Mosule - és mindenekelôtt a címadó írás.

1940 és 1944 között, amikor Észak-Erdély s benne a Mezôség egy része visszatérhetett az anyaországhoz, Wass Albertnek A titokzatos ôzbakon kívül még hét könyve jelent meg különbözô kiadóknál, Pesten és Kolozsvárt. (Jönnek!, Csaba, Mire a fák megnônek, Tavak könyve, A kastély árnyékában, Vérben és viharban, Egyedül a világ ellen). Tavaszi szél címû drámáját, amit a Nemzeti Színház megrendelésére írt, 1944 ôszén, a háború végnapjaiban már nem mutathatták be, noha az elôadást elôkészítették. Évekkel hamarabb, 1940-ben a Nyugat ankétot szervezett Egységes magyarság címmel, s ennek keretében Wass Albert is válaszolt a szerkesztôség körkérdésére - Schöpflin Aladárral, Illyés Gyulával, Keresztury Dezsôvel, Reményik Sándorral, Tabéry Gézával, Asztalos Istvánnal meg másokkal egy sorban. Megfogalmazta: (…) Ha sehova sem való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midôn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni."

Valóban: hittel vállalt-vallott hovatartozását nem feledte el, nem tagadta meg soha. A rövid életû felszabadultság utáni, fél évszázados emigráció, a bujdosás, a hontalanság szorító körülményei közepette sem.

Hazájából, otthonából messze sodródva, 1946-ban (és a következô években) ismét megszólalt a költô Wass Albert; ekkoriban írt versei már csak késôbb, Amerikában jelenhettek meg a Láthatatlan lobogó címû kötetében. Sokatmondó címek hangsúlyozzák költeményeinek üzenetét: Dalol a honvágy, Mikor a bujdosó az Istennel beszél, Idegen tavaszban, Hontalanság elégiája, A bujdosó imája, Nagypénteki sirató, Hontalanság hitvallása, Üzenet haza és így tovább… Ez utóbbi nagy versében anélkül vall töretlen erdélyiségérôl, hovatartozásáról, hogy leírná a "titokzatos szót": Erdély. De az otthoni hegyeknek üzen mindjárt az elsô sorban, s aztán az erdônek, ahol "baltások hada" csattog, meg a háznak, mely fölnevelte, volt barátainak, akik egy idô óta megtagadják a nevét - és úgy érzi: "Likasszák már az égben fönt a rostát, / a csillagok tengelyét olajozzák / szorgalmas angyalok. / És lészen csillagfordulás megint, / és miként hírdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia (…)". Ebben reménykedett szakadatlanul hontalanságának idején, kezdetektôl fogva mindvégig: a "csillagfordulás"-ban…

Emigrációjának éveiben keletkezett alkotásai közül leghamarabb az Adjátok vissza a hegyeimet! címû regényével aratott osztatlan sikert; kiadták több nyelvre lefordítva, s máig az egyik legnépszerûbb olvasmány széles körben. Valamivel késôbb írta meg a Kard és kasza két vaskos kötetét - a Mezôség múltjának, ôsei ittlétének, családja életútjának monumentális epikai rajzolatát. Wass Albertnek ez a munkája a gyökeres erdélyiség mély és maradandó megvallása. A saját kiadónál, az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhnél 1974-ben elôször megjelent regény elsô kötetének Elôszava ezekkel a szavakkal kezdôdik: "Miután az Úristen különös akaratából az erdélyi Mezôségen születtem magyarnak, s ott nôttem emberré is, ifjúkorom óta úgy éreztem, hogy emberi és magyar kötelességem a Mezôség megírása (…) Ahhoz azonban, hogy az egész Mezôséget megírjam egy darabban, olyannak, amilyen volt, s olyannak, amilyennek magam szemével láttam, ahhoz csak most jutott idôm, életem alkonyán (…) Hogy mi ennek az írásnak a célja? Elôször is az, hogy valamiféle maradandó emlékoszlopot állítson a múltnak, mielôtt a bölények hátrahagyott csapásait a fölismerhetetlenségig szét nem tapossák a birkanyájak. Másodszor pedig, hogy fényt vessen a történelmi sors apró titkaira s ezáltal jövendô nemzedékek okulására szolgálhasson. Végül pedig, hogy az egyszerû szeretet céltalanságával elbarangolhasson még egyszer az emlékezet mindazokon a kedves, régi ösvényeken, melyek dombról dombra és tóról tóra behálózzák ezt a szép, szomorú, különös világot, ahol tücsökzene és békazsongás kötözi meg bûvös varázslattal az emberi lelket."

Ugyancsak emigrációjában írta meg Wass Albert A funtineli boszorkány három kötetét is, azt a könyvét, mely az erdélyi havasok világa iránti vonzalmát talán a leghatásosabban fejezi ki. A Maros menti hegyek, az Istenszéke környékének szegényembereirôl, pásztorokról, fadöntôkrôl, szépasszonyokról - románokról, magyarokról -, a varázslatos táj természeti szépségeirôl és hétköznapi csodáiról szól bensôséges együttérzéssel, belemerüléssel ez a regény, melyet román nyelvre is lefordított a marosvásárhelyi Cornelius Câltea. A könyv bemutatóján egy bukaresti román professzor, Ion Coja, akit különben túlzott magyarbarátsággal nemigen lehetne vádolni, egyértelmûen méltató elismeréssel beszélt a regényrôl, Wass Albert írásmûvészetérôl. (Akik napjainkban A funtineli boszorkány szerzôjének állítólagos románellenességérôl, magyar nacionalizmusáról szónokolnak folytonosan a politikum színterein és a sajtóban, azok számára tisztázó és helyreigazító olvasmány lehet(ne) ez a könyv…). Mindemellett: angol nyelven íródott eredetileg, Amerikában, Wass Albertnek egy novellafüzére is, ami Se szentek, se hôsök címmel 2004-ben jelent meg magyarra fordítva Marosvásárhelyt a Mentor Kiadó életmû- sorozatában; ezek a közelmúltbeli mezôségi történetek többnyire román emberekrôl szólnak, akik - miként a szerzô a kötet Elôszavában mondja: "az én hegyeim közt éltek, és egyszerû emberek voltak, se többek, se kevesebbek. Egyszerû emberek, akik kemény munkával igyekeztek boldogulni, de mindig kaphatók voltak a tréfálkozásra, hogy az életet elviselhetôbbé tegyék (…) Ma ezek az emberek nincsenek már, de szellemük még mindig ott van valahol a csillagok alatt, a kísérteties ösvényeken, ködös hegygerinceken (…)." A Se szentek, se hôsök novellái annak a Wass Albertnek az Erdély- szemléletére vetnek megvilágító fényt, aki a szülôföldjétôl távol, kitagadottan is rokonszenves, emberséges barátsággal emlékezett vissza a Mezôség népére - függetlenül mindenfajta nemzeti elfogultságtól.

A hagyatékában gondosan megôrzött publicisztikai írások tömegébôl már az eddigi évek során is - az utóbbi idôkben - nem egy kötet látott napvilágot. Wass Albert ugyanis emigrációjának nehéz esztendeiben rendszeresen közlô munkatársa volt több észak-amerikai, kanadai újságnak, és jó ideig a Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. Következetesen figyelemmel kísérte az ottani és itthoni közélet eseményeit, jelenségeit, a történéseket - s elsôsorban a magyar, az erdélyi vonatkozásokhoz kapcsolódtak keményen szókimondó észrevételei, bíráló és helyreigazító megjegyzései. Cikkeiben, riportjaiban Erdély helyzete, sorsa, megpróbáltatásokkal és veszedelmekkel teli jelene, jövôjének esélyei központi helyet foglaltak el. Nemzetünk gondjait ugyanúgy a magáénak tekintette, mint ahogyan az összes európai népek, országok helyzetének második világháború utáni alakulását a béke és az együttmûködés jegyében látta emberhez igazán méltónak a jövô horizontján.

"Vedd kegyelmedbe, Uram, a te népedet, Erdély sokat szenvedett magyarjait" - írta Imádság Erdélyért címû jegyzetében, s egyik vallomásában (1991-ben) így emlékezett: "Ebben a mai fölfordult világban jól teszi az ember, ha idônként meg-megáll egy percre valahol egy erdô közepén, ahol a természet békés csöndjében Isten közelsége szinte kézzelfogható. A legalkalmasabb hely, amit ismerek erre a célra, sajnos messzire esik, ott van a Maros fölsô folyása mentén, Ratosnya fölött, ahol az Ilva- pláj beleszalad az Andronyásza gerincébe, s széles legelôtisztást képez, amelynek aljában, sziklakô alól a világmindenség legjobb, legtisztább és legszomjoltóbb forrásvize buzog elô Isten lábnyomaiból." Ezeket az isteni lábnyomokat kereste s követte Wass Albert annak idején az erdélyi havasokban, a mezôségi kopár dombok világában; ezeknek a forrásoknak az emléke élt benne Amerikában is, mindenütt. Várkonyi Nándor írta róla irodalomtörténetében: "A nagy hegyek, rengeteg erdôk szerelmese; vadászként járja ôket, de igazi zsákmánya a költôi élmény, amelyet erôteljes erdélyi zamatú nyelven ad vissza." Pontos, találó meglátás…

Wass Albert emigrációs publicisztikájának java része szervesen hozzátartozik a teljesítmény egészéhez, és ez egyre inkább kiderül a rendkívül gazdag, sokrétû hagyaték napjainkban történô feltárulása, kiadása nyomán. A Magyar szemmel kötetei, a Magyar számadás, az Amerikai emberek darabjai, a különbözô válogatások munkásságának erre a tágas területére kalauzolják el a mai olvasót. Legutóbb adta ki a Mentor önéletrajzi írásainak, vallomásainak két vaskos kötetét - Éltem: voltam címmel, az író fiainak, Wass Hubának a terjedelmes-tartalmas Elôszavával; ez a gyûjtemény is a mindig hazanézô, Erdélyt szívében hordozó Wass Albert gondolkodásának, hovatartozásának beszédes dokumentuma.

Száz éve született, tíz esztendeje vetett végett életének önkezével az a Wass Albert, aki elvitathatatlanul, teljességgel erdélyi magyar író volt, erdélyi magyar író maradt utolsó leheletéig. Emlékét leginkább a teljes életmû ôrizheti illô kegyelettel szerte a nagyvilágban, ahol olvasója van (s bízvást reméljük: lesz ezután is) a magyarul leírt igazmondó, tiszta, szép szónak.

Nagy Pál

A Wass Albert-recepció margójára

Wass Albertrôl még csak az sem mondható el, hogy besúgó lett volna. Mostanság, amikor megkörnyékezhetetlennek hitt alkotókról, megbecsült közéleti személyiségekrôl derül ki, hogy a rettegett Securitate spiclijei voltak, egyre élesebben tevôdik föl emberi gyarlóság és mûvészi makulátlanság kérdése. Magyarán, hogy a lélek matériájából merítô alkotó olvasói megítélését befolyásolja-e, s ha igen, mennyire, ha kiderül róla, hogy az elnyomó gépezetet szolgálva gyanútlan ismerôseirôl, barátairól jelentgetett a megfélemlítésen alapuló kommunista hatalomnak. Amikor pár hónappal ezelôtt nyilvánvalóvá vált a poétai és morális igényességérôl közismert Szilágyi Domokosról, hogy a Securitate szakszerû jelentéseket készítô, másokat veszélybe hozó besúgója volt (útmutatás a nyolcvankilenc utáni nemzedékeknek és a gyorsan felejtôknek: a múlt rendszerben legalább annyira féltek a szekutól, amennyire utálták a besúgókat), a megcáfolhatatlan tények ismeretében - közhellyel szólva - egy világ omlott össze bennem. Azóta - akaratom ellenére - másként olvasom a Kényszerleszállás verseit, fájdalmas többletjelentéssel gazdagodtak Szisz önnönmagát "élve boncoló" sorai. Hogyan lehetséges, hogy ugyanazok, akik azt hajtogatják, hogy Szi- lágyi Domokos költôi megítélésekor nem számít, mit tett gyarló emberként, Wass Albertet az ellene felhozott - megalapozatlan - vádak alapján a humánum nevében mélységesen elítélik? Miféle torz logika szerint támadhatják azt az írót, aki könyveiben ezt a legtisztább emberi lelkeket is kikezdô, embertelen kommunista ideológiát leleplezte? Támadásaikkal lényegében ugyanazt teszik, mint a halálos ítéletét kimondó per bírái: koncepciózus módon ítélkeznek fölötte.

Wass Albert a statisztikák szerint az utóbbi tizenhét esztendô legolvasottabb magyar írója, egyszerre két kiadónál jelennek meg folyamatosan mûvei. A fent említett problémák miatt azonban a szakma nagy része kritikusan viszonyul a több tucat könyvbôl álló életûmhöz. A felsorolt vádakon kívül - s valójában innen kellene kezdôdnie szakmai értékelésének - rossz mondatokról beszélnek, elavult írói kelléktárról, történetei hangsúlyosan jelen levô moralizáló jellegérôl. Azt mondják, irodalmi divatról van szó. Hogy hamarosan elcsitul a Wass Albert- láz. Tényleg csak idôszakos, gyorsan tovatûnô jelenségrôl volna csak szó, vagy valami egészen másról, ami ellensúlyozza az életmû szépirodalmi egyenetlenségeit? Talán azért olvassák oly sokan a könyveit, mert bennük az erdélyi magyarság máig megoldatlan drámai sorsproblémáiról van szó - sajátos perspektívából, a vesztes nézôpontjából. A vesztesébôl, a kisemmizettébôl, a miénkbôl. Wass Albert hazug politikai ideológiák terhétôl mentesen, a saját lelkiismerete parancsa szerint írt arról, amirôl írni egyáltalán nem és beszélni is csak bizalmas körben lehetett, mert az írás feltalálása óta a gyôztesek kizárólagos joguknak tekintik a történelem meg- és átírását.

Könyveirôl kérdezve két elgondolkodtató véleményt hallottam. Mindkettôt drámai helyzeteket megélt asszony, családanya mondta: 1. "Wass Albert könyvei segítettek visszatalálni a gyökereimhez". 2. "Wass Albert olvasása segített túlélni."

Igen, valóban vannak rossz mondatai, recsegô regényszerkezetei, az esztétikum rovására megy írásai moralizáló szándéka. Van azonban valami láthatatlan erô, mely képes magával ragadni az olvasót. Ez pedig a hit, amely elsô kötetétôl mindvégig jelen van a mágikus transzszilvanizmus jegyében fogant írásaiban, s mely a vesztesnek, a kisemmizettnek, nekünk erôt ad, reményt a folytatáshoz. Életmûve nyitányának, az Elôhang címû parabolának a hôse Istenének nem márványból épít oszlopot, hanem homokszemcsékbôl, amelyeket köddel köt össze, s amelyet a szél nem tud ledönteni, mert hittel épült.

"És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló.

És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ô oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ô udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kôbôl,

hanem megint sok-sok apró homokszemcsébôl

és a homokszemcséket köddel kötötte össze."

Wass Albert ugyanezt tette betûkkel, és a halálból látó emberként visszatért közénk.

Szakács István Péter

* Elhangzott 2007. november 9-én a marosvásárhelyi Vártemplomban, a Kráter Egyesület évfordulós rendezvényén

1963-ban végzett a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetben az az évfolyam, mely elôször léphetett fel az újonnan épült Stúdió Színház színpadán. Ez az évfolyam mutatta be a színházavató elôadást, Molière Tartuffe címû vígjátékát, a címszerepben az osztályvezetô professzorral, Kovács György népmûvésszel, párhuzamos szereposztásban az évfolyam egyik végzôs hallgatójával, Visky Árpáddal. Immár 45 éve végzett ez az osztály, tagjai szétszóródtak az országban és a világban. A két címszereplô már nincs az élôk sorában. A mester egy bemutató elôestéjén távozott, immár 30 éve, a tanítványt január 12-én, éppen ma 22 éve, egy szélvihart, havazást, napsütést és hideg záport alig rövid óra alatt szinte mesébe illôen váltakoztató téli napon kísérték utolsó útjára döbbent marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kollégái, barátai, rokonai és sokat szenvedett családja. Tragikus életút végére került pont azon a télen. Visky Árpád személyében nemcsak egy nagy tehetségû, a férfikor teljében lévô mûvész távozott, aki az erdélyi magyar elôadómûvészet aranykorának kortársaival, Illyés Kingával, Nemes Leventével elindítójaként és egyik legkiemelkedôbb képviselôjeként írta be nevét a színháztörténetbe. Olyan öntörvényû mûvészként, aki lázadó-lázító lobogássá varázsolta a színpadon akár fiatal költôbarátainak, Farkas Árpádnak, Szôcs Kálmánnak, Magyari Lajosnak, Hódos Lászlónak, Pethô Lászlónak és másoknak a sorait, akár a klasszikusokét: Arany, József Attila, Radnóti Miklós és mások költészetét. Sütô András felemelt fejû Káinjának eget ostromló lázadását felejthetetlen hangon lopta a nézôk lelkébe. Egyik híres, Sütôt-Luthert parafrazáló kinyilatkoztatása pedig groteszk fintorral jelezte, hogy a jókedvû komédiás is ott bujkált benne: "Itt állok, s ti semmit sem tehettek, honpolgárok és himpellérek!" Visky Árpád a nacionalista tömegtébolyba hajló kommunista diktatúrának és hírhedt hatalmi gépezetének, a szekuritáténak egyik sok szenvedést megért, ártatlanul börtönviselt, barbárul meghurcolt, emberi és színészi méltóságában többszörösen meggyalázott, a körülményeket tekintve máig tisztázatlan öngyilkosságba hajszolt áldozata, a letûnt rendszerrel szembeni magányos, kilátástalan, embert és gerincet próbáló, de meg nem alkuvó ellenállás mártírja.

Övezze emlékét ismerôinek emlékezô tisztelete, mely egyben figyelmezés arra, hogy az embert és általában a mûvészt megnyomorító idôk tragikus színjátékaira nem is olyan régen - de reméljük, véglegesen - hullott rá a történelem vasfüggönye. Együtt érzünk téged máig gyászoló, magányos édesanyáddal, a nagyvilágba szóródott családoddal és emlékezünk rád, Árpi, nem felejtünk el!

A Színmûvészeti Egyetem közössége nevében: Kovács Levente

Bogdán László

Gróf Rettegi

- "Góg, Magóg, Demagóg!…" (V. Á.) -

Visky Árpád, Visky Árpád. Fenyvesország a te orcád.

Szavalod a székelyeknek Tiborc panaszáriáját.

Lázítasz hús-túrósorban. Ama színház hol nincs, hol van.

Woyzeck, Woyzeck, gyere vissza! Malinádat már más issza.

Alakoskodj! Hepciáskodj! Égig emel fel az ének.

Mondd el kedves Csoóri-versed, libabôrözzön a végzet.

"Feküdj bele a sárba, korona-rücskös tüskeágyba."

Tapsolnak is önfeledten, rögeszméiket feledten.

Ideál kellett? Megkapták! Reménykedô istenadták.

Hôs kellett?! Hát hôs is voltál! Fogcsikorgatva, de szóltál!

És most ott, a másvilágon is rajtad a régi járom.

Erdôszélen, januárban hallom, azóta is hallom,

faágon lógsz, gróf Rettegi, bokádat szél összeveri,

azt a rettentô csontzenét, csak azt tudnám felejteni.

Lapozó

Lászlóffy Aladárnak ítélték a Napút-díjat. A díjat 2007-ben alapította a Cédrus Mûvészeti Alapítvány. A Kossuth-díjas kolozsvári költô, író, mûfordító elsôként részesült az elismerésben. Szondi György, a Napút címû folyóirat fôszerkesztôje, a díjat odaítélô háromtagú kuratórium elnöke szerint egyértelmû döntés volt, hogy Lászlóffy Aladár kapja a Napút- érem és a Napút-levél alkotta elismerést. Az érem Tóth Sándor, az oklevél Mészáros Róza munkája. Az elismerést minden évben annak a magyar írónak, mûvésznek vagy tudósnak ítéli oda az alapítvány, "aki - a Napút folyóirat ars poeticáját vallva - érett életmûvével bizonyította a nyitottságra törekvést, a szellemi tisztességet, aki emberi és alkotói hitelével irányt mutat". A kiírás évében a díj 150.000 forintos pénzjutalommal járt. * Lászlóffy Aladár az odaítélés minden feltételének - nyitottság, más iránti fogékonyság, alkotói tisztesség és érett mûvészet - megfelelt. A költô az indulás, 1999 óta a lap konzulense, tavaly óta pedig Innen nézek szerte szét címmel saját rovata jelenik meg. * A díjat ezentúl minden évben szeptember 23-án adják át. (Az idei díjazott nem tartózkodott Budapesten ezen a napon, így szeptember 23-án távollétében tartották meg Széles Klára róla szóló monográfiájának ünnepélyes bemutatóját, a Napút-díjat pedig 2007. december 27-én vette át a költô.) * A Napút címû folyóirat a 2007-es év kilencedik számát az idén hetvenéves alkotónak szentelte; a folyóirat összeállításában verssel, tanulmánnyal, emlékfelidézéssel 32 alkotó köszönti az ünnepeltet. Többek között Csoóri Sándor, Gergely Ágnes, Görömbei András, Szôcs Géza, Kalász Márton, Zalán Tibor, Csiki László, Tornai József, Turczi István, Kabdebó Lóránt, Kántor Lajos és Ágh István mûve olvasható a lapban - sorolta. * Lászlóffy Aladár Kossuth- és József Attila-díjas romániai magyar költô, író. 1959-ben a kolozsvári egyetemen magyar nyelv és irodalom szakot végzett. 1960-61-ben az Állami Könyvkiadó szerkesztôje, 1962-69-ben a Napsugár címû gyereklap munkatársa, 1970-ben a Dacia Könyvkiadó fôszerkesztôje volt. 1970-tôl az Elôre tudósítója, 1989-tôl a Helikon szerkesztôje. Munkásságát számos díjjal jutalmazták: Graves-díj (1988), József Attila-díj (1991), Kortárs Díj (1993), Déry Tibor- jutalom (1993), Berzsenyi-díj (1994), Ady Endre-díj (1995), Kossuth-díj (1998), Magyar Mûvészetért Díj (2005). * Fô mûvei között található a Hangok a tereken (1962), A levelek vándorlása (1965), a Héphaisztosz (1969), A hetvenes évek (1970), Az ólomkatona hadifogsága (1975), a Szövegek szövetsége (1988), a Házsongárd (1989), a Botrány Gordiuszban (1994) és a Csudaóra (2000). * Mit látsz egy íróasztalon? Egy olyanfajta íróasztalon, mint amilyen Lászlóffy Aladáré? Többek közt "tükröt" is. Tükröt önmagadról, a világról, a világodról. A világról: mint történelemrôl, mint a történelem állandó tanulságairól és tanulságtalanságairól. Az állandó csatáról, hogy az elôbbi legyen a gyôztes. Állandó ütközet, akkor is, ha nem bunkó, ágyú vagy karabély, atombomba a fegyver, hanem csupán egy toll. Az íróasztalánál feszülten gondolkodó tudja és átéli, hogy "…az igazi történelem a sejtjeinkbe, a reflexeinkbe ivódott emlékezés; nem könyvbôl tanuljuk, hanem a vérünkbe köti valami titkos hemoglobin." * Lászlóffy Aladár íróasztalán (mint minden valódi felelôs alkotó ember szellemi mûhelyében), "az ember" maga a "csatatér", az ember, mint "egy nevetségesen vékony agykéreg". Az ember, aki maga "a természet emberré formált darabja", s aki igazán csodálja ezt a történelmi csodát. S aki azt is tudja, hogy "ezt a kiküzdött csodát nem lehet birtokolni, csak újra kiküzdeni, mindennap, minden órában, minden másodpercben" . Aki tudja, hogy minden "tett, a legbanálisabb is, döntés és választás ebben a harcban, s minden döntésünk a Neander-völgyig visszamenôleg igazolja a csodát vagy a csoda kudarcát, az emberséget vagy az embertelenséget. (Széles Klára, Helikon, 2007. szeptember 25.) * A NAPÚT Lászlóffy-számából: A kilencvenes évek Lászlóffy-lírájában az egyetemes emberi sorskérdések közegében felerôsödtek a nemzeti létgondok és létparadoxonok, a megmaradás esélyeire vonatkozó aggodalmak kifejezôdései, s ezzel együtt a transzcendencia-élmény változatos megnyilatkozásai is. (Bertha Zoltán) * Jellemzô a sokmûfajú Lászlóffy Aladár szemléleti nyitottságára, hogy az avantgárd elemeket máig is szívesen alkalmazó költô nagyszerû könyvet írt a Házsongárdról. Ez a kultúrtörténeti esszé és tanulmány Kolozsvár híres temetôjének a szakszerû és érdekes bemutatása, gazdag tárgyi ismeretet kamatoztató magyarságismereti mû. (Görömbei András) * Lászlóffy Aladár azáltal nôtt fel költészetében, hogy rá kellett jönnie: egy sokesélyes világban él, ahol naponta újra és újra kell tájékozódnia, állandóan elemzô kritikával kell fogadnia mindazt, ami számára látszólag eleve elrendeltnek tûnt fel. Azt kellett végiggondolnia, és kérdésekkel szétbombáznia, ami akaratán kívül történt meg ôvele. (Kabdebó Lóránt) * Életünk, indulásunk, késôbbi jelenlétünk párhuzamos történetekként elôadható részét nem itt fogom elmondani - remélem, egyszer még sort keríthetek rá -, most csupán három Lászlóffy-verset akarok bevezetni, amelyek csak félig- meddig kerülhettek (volna) be a Lászlóffy- bibliográfiába. Kétségtelenül családias hangulatuk-hangvételük ellenére, azt gondolom, megérdemlik a figyelmet. (Kántor Lajos) * A falak közeit sûrû folyadék tölti fel, növekvô közegellenállás, / filmszürke és anyagszerû csönd. Ha elôbbre akarsz jutni, költô, dolgaidban, / medálként hordd, nyakadban, szíved fölött e képet. (Prágai Tamás) *

B.D.

Sikeres a Bernády-gyûjtemény

Szentendrén 1999-ben avatták fel MûvészetMalom néven az új kiállítóközpontot. Azóta nagyon sokan felkeresték a különleges hangulatú, patinás galériát. Januárban várják a százezredik látogatót. Ebbôl a nagyszámú magyarországi és külföldi érdeklôdôbôl több ezren a marosvásárhelyi képtár Bernády- gyûjteményére voltak kíváncsiak. A múlt év október 20-án nyílt kiállításról, az iránta megnyilvánult rendkívüli érdeklôdésrôl már több alkalommal írtunk lapunkban. Újdonság, hogy közben elkészült a tárlat virtuális változata is. A karácsonyi elôkészületek, a nemrég zárult advent idején a MûvészetMalom 24 ablakában Bereznai Péter képzômûvész válogatásában ugyanannyi óriásnaptár népszerûsítette a gyûjtemény remekeit. Igen szép a rendezvény közönség- és sajtóvisszhangja. Errôl is beszélgettünk a kiállítás kurátorával, a Határtalanul - a Kárpát- medence múzeumai sorozatot kezdeményezô dr. Sütô Csabával, aki a közelmúltban járt itthon, Marosvásárhelyen.

- Mint várható volt, sikeres a kiállítás. A február 17-i zárásig még nagyon sokan megtekinthetik.

- Igen, bizton állíthatom. Alig néhány hét alatt már 4000 fölött volt a látogatók száma. A Bernády-gyûjteményt és létrejöttének a történetét bemutató könyv is szépen fogy. Ami nagyon fontos, a szakma nagyon nagyra tartja. Számunkra is meglepô volt, hogy egész jó nevû mûvészettörténészek is felfedeznek benne olyan kiváló alkotókat, akiket eddig nemigen ismertek.

- Valóra válik a szándék, ami akkor vezérelt, amikor elkezdtétek szervezni a kiállítást: szélesebb körben is ismertté tenni a Bernády- gyûjtemény kétségtelen értékeit.

- Ez egyértelmû. De tovább mennék, hiszen tágabb céljaim is vannak ezekkel a kiállításokkal: a Kárpát-medence, az egykori történelmi Magyarország sokáig elhallgatott mûvészetét is szeretnénk bemutatni. Már megvan a következô kiállítás terve és koncepciója is. 2009 ôszén nyílik. Ez felvidéki lesz, Kassa képzômûvészete a két világháború között. A mûvészettörténész társam, akivel összehozzuk, Felvidékrôl származik, profi módon ismeri ennek az anyagát. Mondanom sem kell, hogy jelenleg eléggé mostoha és elszomorító a két ország "baráti" viszonya. De talán az ilyen rendezvényekkel is javíthatunk rajta valamit. Másrészt nagyon régi szándéka a Felvidék képzômûvészetével foglalkozó embereknek, hogy valamilyen formában ezt az anyagot Magyarországon bemutassák. Mindenhol mindenki nagy lelkesedéssel fogadta a tervünket. Úgy néz ki, hogy nemcsak szellemi, hanem anyagi támogatást is sikerül majd szerezni. Nem kis összegekrôl van szó, ezt finanszírozni problémás lenne.

- Visszatérve arra, ami minket illet, azt hiszem, hogy ha Erdély festészetérôl volt szó, akkor Magyarországon elsôsorban a nagybányaiakra gondoltak. Ez a kiállítás valamivel ismertebbé teheti a marosvásárhelyi mûvészeti életet is. Lehetett egy ilyen nem titkolt elképzelésed is, amikor Szentendrén a nagybányai mûvésztelep kollekciója után a marosvásárhelyi mûvészeti múzeum alapanyagát választottad bemutatásra.

- Abszolút egyértelmû. Ezt részemrôl egyfajta kárpótlásnak is lehet tekinteni. Az ember valamit kompenzálni próbál. Mi 25 éves korban végeztük a nejemmel az egyetemet és 34 éves voltam, amikor elhagytam az országot. Ugyanis nem is rossz átlaggal végezve, egyszerûen nem tudtunk még Erdélybe sem visszakerülni, nemhogy Marosvásárhelyre. Ilyen szempontból a lelkiismeretem tiszta. Viszont a tényeken nem lehet változtatni. De ha már a képzômûvészethez egész fiatalkorom óta megvolt a kötôdésem, úgy, mint csodálója, majd mint gyûjtôje, úgy gondoltam, hogy Szentendrén, ahol több mint 200 képzômûvész él, többet tehetek. Természetesen nem véletlen, hogy Nagybánya után Marosvásárhely mûvészetének bemutatása következett. Ezt az anyagot egyrészt a nagyon sok külföldinek akartam megmutatni, aki itt megfordul, Japántól Amerikán keresztül a baltikumig s a déli országokig, másrészt az összmagyarságnak, az anyaországnak is feltétlenül meg kell ismernie, hiszen évtizedeken keresztül próbálták elhallgatni a világ elôl. A kiállítás kapcsán végre sikerült egy olyan bôvített szakmai anyagot, monográfiát kiadni, ami a teljes Bernády-anyagot magába foglalja. A történetiségét eredeti dokumentumokkal illusztrálva. Emellett a képanyag is teljesen egyben van.

- Tényleg rengetegen látogatják Szentendrét, igen sokan bemennek a MûvészetMalomba is, de többfelôlrôl érdeklôdtek arról is, hogy nem lehetne-e vándorkiállításként tovább vinni az anyagot Magyarország más fontosabb városaiba is? Erre nincs lehetôség?

- Sajnos nincs. Legalább két helyszín lett volna, ahova elképzeléseim szerint elvittük volna. Testvérvárosi kapcsolatok révén gondoltam megoldani a problémát. Elviekben folytattam tárgyalásokat kecskeméti és Gyôr-Sopron megyei illetékes személyekkel. Nagy szívélyességgel várták volna és minden anyagi segítséget megadtak volna, de sajnos a jelenlegi romániai törvények ezt nem teszik lehetôvé. Már a nagybányai tárlat kapcsán is kiderült, hogy a folyamatos külföldi tartózkodást 150 napra behatárolják. Talán csak úgy lehetett volna összehozni, ha a képekkel visszalépünk román területre, és újra engedélyeztetjük a kivitelt, de ez a gyakorlatban az anyagiak meg az ügyintézés miatt is kivihetetlen.

- A Bernády-gyûjtemény valóban rangos kollekció, de egy eltelt idôszak visszatükrözése. Mit gondolsz, az általa keltett nagy érdeklôdés visszahat valamiképp, növeli a kíváncsiságot a kortárs marosvásárhelyi mûvészetek iránt is?

- Biztos vagyok benne. Már csak azért is, mert annyira erôs ez az anyag, ezt a korszakkal foglalkozó szakemberek is mondották, hogy értékesebb és érdekesebb, mint akár a nagybányai kiállítás volt. És mivel történeti vonatkozásban ilyen komoly és kemény anyagot tudtunk fölmutatni, ez mindenképpen megnyitja a kapukat a maiak elôtt is. Az emberek kíváncsiak lettek a jelenlegi marosvásárhelyi kortárs képzômûvészetre is, meg a Kultúrpalotára. Egyre többen néznék meg az eredeti helyén is ezt az anyagot. Soós Zoltán múzeumigazgatóval beszélve örömmel hallottam, hogy hazatérve a gyûjtemény visszakerül ugyanarra a helyre, ahova az egykori polgármester szánta, és ahol korábban is megcsodálhattuk. A palotában az újabb termek megnyitása pedig lehetôvé teszi, hogy ugyanakkor a képtár értékes kollekciójának másik felébôl is bemutassanak válogatást.

N.M.K

Már csak a második gyerekkort megért nézôkben oldhat színházi emléket ez a kép, amelyet a kolozsvári Foto film mûterem készített 1948. november 16-án, Kanin Garson: Ócskavas nagyban (Tegnap születtem) címû vígjátékának marosvásárhelyi bemutatóján. Négy nagyszerû színész találkozott e színpadi alkotásban: Delly Ferenc, Bara Margit, Kovács György és a darab színész-rendezôje, Szabó Ernô, kiknek annyira gazdag az életpályája, hogy csupán lábjegyzetekre telik a mélázáskor…

Ahogy elnézem a három színészkirályt és a királynôt, eszembe jut, hogy nagyon régen, amikor Vásárhelyen még csak elvétve kapott aszfaltot néhány központi utca, egyszer egy nem toplistás színész azt mondta: Vásárhely egy sárfészek. Volt benne igazság, ami elszomorított, de ahogy végigpergetem színházi emlékeim filmkockáit, nyugodtan hozzáfacsarhattam volna a válaszom, hogy sárfészek ide vagy oda, de Vásárhely sztárfészek is volt, különösen a Székely Színház megalakulása óta, no meg a Színmûvészeti Intézet Vásárhelyre telepítése után. Innen, a Somostetô és a Maros közti térségbôl több színházra való mûvész startolt a dicsôséget jelentô színi szférákba. Mindez annak köszönhetô, hogy Kemény János színházteremtô konoksága párosult a kiváló tehetségû Tompa Miklós székely következetességével, és maguk köré édesgették a színészegyéniségek színe-javát. Alig akadt vásárhelyi származású mûvész a Székely Színház alapító tagjai között.

Szabó Ernô az Osztrák-Magyar Monarchiában, Kassán született, a XIX. sz. utolsó esztendejében, 1900-ban. Tizenöt évesen az apja, Neményi László társulatában gyerekszínész, késôbb táncos-komikus és azóta élt a színpadon. Elôbb több vidéki színházban, Pécsett (1935-37), Debrecenben fôrendezô (1939-40), Nagyváradon 1940 és 1946 között szerepelt és rendezett, majd 1946-ban Marosvásárhelyre szerzôdött és egy évtized után áttelepült Magyarországra, ahol ragyogó karriert futott be a Néphadsereg Színházban, a Fôvárosi Operett- majd a Blaha Lujza, József Attila Színházban. A vásárhelyiek évtizedeken át a rádió hullámain élvezhették Szabó Ernô játékát a Szabó családban. Láthattuk is a Hannibál tanár úr címû filmben, néhány más filmszerepben is.

Mi sem jellemzôbb a nagymester marosvásárhelyi áldásos munkásságára, mint az, hogy mint fôrendezô és tanszékvezetô tanár a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskolán, a Székely Színházban, csupán az 1948/49-es évadban a 12 bemutatott produkcióból kilencet rendezett, egyebek között A csikóst, a Tartuffe-öt és a legendás hírû Úri murit, amelyben a rendezés mellett Csörgheô Csulit is alakította. Munkabírását igazolja, hogy 1955-ig negyven rendezést és megannyi fôszerepet vállalt Szabó Ernô, és hat olyan kabarémûsort állított színre, amelyben nem csak rendezô, színész, konferanszié volt, de szerzôi szerepet is vállalt és megalapozhatta volna a vásárhelyi kabarét.

Szemlesütve vallom e sorokkal, hogy mint pénztelen diákok, a kultúrpalotai elôadások idején könyvtári olvasónak álcáztuk magunkat, besurrantunk a városi könyvtárba, ám az olvasóterembe vezetô lépcsôk elôtt mindig eltévedtünk és a vécé melletti kisfolyosón átslisszolva, mindig sikerült a jegyszedôket átverni, így aztán minden elôadást ezen a rövidítésen átvergôdve láttunk, s ezzel színháztörténeti szemtanúkká váltunk…

Idôközben a sárfészek nagy sztárja 1945-ben Állami Díjat, Magyarországon Érdemes mûvész, majd Kiváló mûvész kitüntetést kapott. Az emlékezetünkben élô Volpone, Tiborc, Orgon, az Éjjeli menedékhely Vikije, a Revizor Polgármestere, a Gül Baba - 1966. febr. 10-én hunyt el Budapesten.

Delly Ferenc egy évvel volt fiatalabb, mint Szabó Ernô. Szegeden született 1910. okt. 3-án, ô is táncos-komikusként kezdte vidéken, azonban már 1927- ben Budapestre szerzôdött, elôbb a Belvárosi Színházhoz, késôbb a Fôvárosi Operetthez, ezt követôen a Fôvárosi Mûvész Színházhoz, végül 1945-ben Nagyváradon írt alá szerzôdést. Azelôtt két fontos filmszerepet is kapott, 1934-ben Az új rokonban, míg 1935-ben a Nem élhetek muzsikaszó nélkül címû magyar filmben mutathatta meg Jávor-bajuszos, arisztokratikus alakját és a szittyamagyar dzsentri alakját, amit késôbb a Székely Színház színpadán is érvényesített, sôt remekül ötvözte kardalnoki tapasztalataival, amikor 1946 decemberében Jakobi Viktor Sybilljének Konstantin fôhercege szerepében debütált a vásárhelyi közönség elôtt. Akkor már olyan partnerekkel dolgozhatott, mint Loránt György, Andrási Márton, Szabó Duci, Tamás Ferenc, Váradi Rudolf, akikkel hamarosan nagy sikerû elôadással rukkoltak elô Balázs Béla drámájában, a Boszorkánytáncban. Delly Ferenc, az elegáns úriember nem volt nappali színész, éppen ezért nagyon keveset tudunk magánéletérôl, pedig sármos külseje sok vásárhelyi hölgy szívét megejtette, zárkózottsága miatt kevés a feljegyzés, de még a szóbeszéd is a mûvész életérôl. Közelebbi kapcsolatba talán csak Szabó Ernôvel került. Jól titkolt rivalizálás alakult ki közte és Kovács György között, annak ellenére, hogy a Színmûvészeti Fôiskolán együtt foglalkoztak a színészutánpótlás nevelésével. A vígjátékban nem tartozott a harsány figurák közé, Békeffy Janika címû vígjátékában a visszafogottabb. szellemes megoldást választotta a János alakításában, akárcsak a Mágnás Miska Baracs Iván szerepében. Ugyanakkor kiválóan mutatta meg a drámai színészi adottságait a Bánk bán szerepében, amelynek éppen ellenlábasa volt Gorkij Éjjeli menedékhelyében a Báró szerepe. Delly vonzódását a dráma iránt példázza Steinbeck Egerek és emberek címû alkotása, amelyben nem csak Slim szerepét vállalta, de a rendezést is, amelyet tökélyre vitt azzal a szereplôcsapattal, amelynek tagja volt egyebek közt Szabó Ernô és Kovács György, Hamvay Lucy és Anatol Constantin…

Csehov Sirályának orvos szerepében és Jakobson Két tábor címû színmûvének Laagus, zeneszerzô szerepében 1952-ben láthatta utoljára a marosvásárhelyi közönség. Temetésére Marosvásárhelyen 1960. február 8- án került sor.

Kovács György, a fotó harmadik szereplôje viszont Kolozsváron született 1910. február 22-én, huzamosabb ideig Marosvásárhelyen élt, játszott, rendezett, oktatott a színészképzésben, 1977. november 9-én hunyt el Kolozsváron. A legtöbbet mediatizált és legtartalmasabb életmûre, a bulváros színezetû fejezetektôl eltekintve, lábjegyzetnyi emlékezések helyett, adott alkalmakkor érdemes visszatérni. A fotó kapcsán csupán annyit, hogy Bara Margit mindkét marosvásárhelyi vendégszereplése alkalmával Kovács György volt a partnere. Emlékeink közt elevenen él a Fáklyaláng Kossuthja, a Bánk bán Biberachja, A néma levente Agárdija, Rostand Cyranója, akárcsak Bródy Tanítónôjének ifj. Nagy Istvánja vagy Molière Tartuffe-ja…

Bara Margit, szívtipró erdélyi sztárunk 2008. június 21-én lesz 80 éves. Nem sokan tudják, hogy csupán egy évet végzett a Színmûvészeti Akadémián, máris fôszerepekkel halmozták el a kolozsvári Magyar Színházban, ahol Lizát alakította Tolsztoj Élô holttest címû drámájából, a Három nôvér Másáját, Don Carlos Erzsébetét, Rhédey Esztert az Úri muriból, a hatalmas Tolsztoj-mû Anna Karenináját, a Bánk bán Melindáját, Shakespeare Júliáját.

Partnerként lépett színre rendszeresen Orosz Lujzával, Kós Zsófiával, Krasznay Paulával, Márton Jánossal, László Gerôvel, Senkálszky Endrével, Horváth Bélával, Bisztray Máriával, Ille Ferenccel. A rendezôk között szerepelt Szabó József, Farkas István, Harag György, Szabó Ernô, Kômíves Nagy Lajos és mások.

Mondhatnók, hogy amikor 1955-ben &