Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Ismerôsök, ismeretlenek panaszolják lépten- nyomon, hogy megyeközpontunkban egyre kétesebb a közbiztonság. Bár a rendôrség szerint elsôsorban a radarjelzô készülékek miatt verik be a kocsik ablakát, nem csak ez a kocsifeltörések célja. A saját példámból tudom, hogy szeptember és december között legalább háromszor ürítették ki a belvárosi utcán parkoló Dacia gépkocsim csomagtartóját. Pedig évek óta ismerem a szabályt: a kocsifeltörésre "szakosodott" személyek a személyautókban látható helyen hagyott tárgyaknak nem tudnak ellenállni, de a csomagtartóban mégiscsak benne kell legyenek a szükséges kellékek. Egyet kell értenünk a rendôrséggel, hogy a tolvajok már nem "strapálják" magukat azzal, hogy zárakat nyitogassanak. Ahogy az elmúlt hét végén egy Szabadság utcai kocsifeltörésnél láttuk, egyszerûen betörik az ablakot, és viszik, amit találnak. A "toplistán" a radarjelzôk mellett a hordozható számítógépek állnak az élen. Az ékszerek és a pénz mellett ezek a kedvencei a magánházakba besurranó vagy azokat feltörô tolvajoknak is, akiknek elég egy néhány percre kinyitott ablak vagy nyitva felejtett kapu (a forgalmas utca sem akadály), hogy behatoljanak. Számítógépekre vadásznak a tömbházlakások fosztogatói is, s a közintézményekbe betörô tolvajok hasonlóképpen. A napokban az egyszerû látogatóktól kártyás beléptetô rendszerrel védett megyei kórház földszinti laboratóriumába törtek be, s ablakrácsokat szétfeszítve loptak el két számítógépet. A történteken már meg sem ütközik a kórház adminisztratív igazgatója, aki szerint még egy újsághírt sem ér meg az eset.

És még nem is szóltunk a zsebtolvajokról, akiknek bandái a belvárostól kezdve a vidéki buszjáratokig kedvükre fosztogatják a figyelmetlen embereket. Az egyszerû állampolgár joggal teszi fel a kérdést, hogy ilyen körülmények között milyen "elrettentô" példát jelentenek a járôrözô közrendfenntartók, és milyen intézkedéseket hoznak azok, akiknek a lakosság védelme a feladatuk. Bár a bejelentések nyomán a rendôrök szorgalmasan kiszállnak, s annak rendje és módja szerint helyszínelnek, egyre ritkábban hallani arról, hogy a tetteseket elfogták volna. Pedig a laptopokat, a radarjelzôket, a lopott számítógépeket valahol értékesíteni kell, sôt meg is kell tisztítani azoktól az informáciáktól, amelyek a volt tulajdonos számára esetleg létfontosságúak voltak. A rendôrség szóvivôje szerint jól ismerik és a szükséges bizonyítékok birtokában le is tartóztatják a tolvajokat, hisz azok nem teremnek minden bokorban. Az illetékes igazságügyi szervek viszont a szabadlábra helyezésükrôl rendelkeznek. Vajon csak ez lenne az oka, hogy a magánszemélyek ellen elkövetett lopások, betörések tetteseirôl csak kivételes esetekben értesülnek a kárvallottak? Reménykedni ugyan lehet, de milyen alapon tegyék, ha például hónapok múltával sem tudjuk, hogy a megyeközpontunkban kiürített pénzszállító autóból ki lopta el a pénzt?

A Népújság közbenjárására pontosított a Helyi Közszállítási Rt. – Siletina Impex Kft. Társulás az 55 éven felüli nyugdíjasoknak járó kedvezményes jegyekrôl és ingyenes bérletekrôl kiadott közleménye kapcsán.

Tegnap számos olvasói panasz érkezett lapunkhoz amiatt, hogy az ingyenes bérletek igényléséhez a közszállítási vállalat a januári nyugdíjszelvény felmutatását kéri. Az érintettek elmondták, hogy ez a feltétel megnehezíti számukra az ügyintézést, mivel leghamarabb e hónap közepétôl lesz birtokukban a januári nyugdíjszelvény, ezzel szemben az ingyenes bérletek kibocsátása már kedden megkezdôdött.

A felvetett problémára Claudiu Maior válaszolt. A közszállítási vállalat igazgatója tegnap reggel lapunknak kifejtette, hogy megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az igényléskor a 2007. decemberi nyugdíjszelvényt fogadják el. Az ígéretet valószínûleg tett követte, hiszen délután a vállalat illetékesei el is küldték a pontosítást: az ingyenes bérleteket (az egyéb iratok mellett) a decemberi nyugdíjszelvény alapján bocsátják ki.

Hasonlóan a fenti problémához, kétségek merültek fel azzal kapcsolatosan is, hogy a tavalyi 65 éves korhatár helyett idéntôl 55 éves korhatár szerepel a közleményben a kedvezményes jegyekre való jogosultság megállapításakor. Claudiu Maior ennek kapcsán elmondta, hogy nem történt elírás, ugyanis a helyi tanács tavaly decemberi határozata értelmében idéntôl az 55 év alatti nyugdíjasok jogosultak a havi 20 kedvezményes utazásra, amelynek ötven százalékát a helyi költségvetésbôl fedezik.

Az igazgató a nyugdíjas utazóközönség megnyugtatására közölte, hogy igyekeznek megkönnyíteni számukra az ügyintézést azáltal, hogy amennyiben a jegyeket, bérleteket árusító irodáknál hosszú sorok alakulnak ki, a várakozókat egy külön autóbusszal elszállítják a vállalat székhelyére. Ott – mivel több személy tud foglalkozni egyszerre a jegyek és bérletek kiállításával – gyorsabb, hatékonyabb kiszolgálásban lehet részük – ígérte Claudiu Maior.

Traian Basescu államfô azt kéri Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöktôl, hogy vonja vissza az igazságügyi miniszteri posztra javasolt liberális politikus jelölését.

Az államfô szerint a funkció betöltésére javasolt Norica Nicolai személye nem növelné az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.

Basescu levelében emlékeztetett arra, hogy Nicolait a házszabály megsértése miatt figyelmeztetésben részesítette a parlament felsôháza. Televízió-kamerák ugyanis rögzítették, hogy a törvényhozásban tartózkodó egyik rokona Nicolai szenátori helyén ülve, helyette szavazott egy törvénytervezetrôl. Basescu szerint ezzel csorbát szenvedett Nicolai hírneve, s arra kéri Tariceanut, hogy jelöljön más személyt az igazságügyi tárca élére.

A szenátor asszonyt december 17-én jelölte Tariceanu miniszternek azt követôen, hogy a korábbi tárcavezetô lemondott. Az alkotmány szerint a minisztereket az államfô nevezi ki.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô számításba veszi, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, ha Traian Basescu államelnök továbbra is elutasítja, hogy aláírja Norica Nicolai kinevezését az igazságügyi tárca élére, nyilatkozták a Mediafaxnak liberális források. "A kormányfô az államelnöknek címzett levélben is megemlítheti ezt az eshetôséget. Tariceanu említést tesz az Alkotmánybíróság elôzô döntésérôl, amikor Basescu elnök megtagadta, hogy kinevezze Adrian Cioroianut külügyminiszternek, amely szerint az államfônek nincs vétójoga. Tariceanu kormányfô a szerdai kormányülés végén tájékoztatta a minisztereket az államfôtôl kapott levélrôl, és kifejtette, hogy a kormány jogászai szerint a Basescu által felhozott indokok nem megalapozottak.

Tariceanu miniszterelnök Traian Basescunak küldött levélben rámutat, hogy az államfô által felhozott indokok nem megalapozottak a Norica Nicolai kinevezésének visszavonásához, és leszögezi, hogy a kinevezést nem vonja vissza.

Tegnap riadalmat keltett az a hír, miszerint a marosvásárhelyi Litoral vendéglô övezetében egy gyanús diplomatatáskát találtak. A rendôrséget egy idôs hölgy riasztotta, s közben a helyi televíziósok is a helyszínre siettek. Az antiterrorista csoport szakemberei a táskát a marosszentgyörgyi lôtérre szállították, hogy ott hatástalanítsák. Miután felnyitották, csak egypár személyes tárgyat találtak benne, a bombariadó vaklármának bizonyult.

Véglegesítették magyar és román autópálya-építô szakemberek szerdán a két ország autópálya és gyorsforgalmi úthálózatának csatlakozási metszéspontjait, amelyekrôl várhatóan legkésôbb február elején minisztériumközi megállapodás is születik.

Csontos János országgyûlési képviselô az MTI-nek elmondta: Nagyváradon a magyar és a román autópálya-építô szakemberek találkozóján a magyar felet Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztô Zrt. elnök-vezérigazgatója és Szilágyi András vezérigazgató-helyettes, valamint Rózsa Endre Szolnok megyei parlamenti képviselô, illetve ô maga képviselte. A román küldöttséget Tánczos Barna közlekedési államtitkár vezette.

A képviselô közölte: a megbeszélésen arról egyeztettek, hogy az autópálya-metszéspontok hol érik el a magyar-román határt.

A román fél úgy tervezi, hogy az észak- erdélyi autópálya határig nyúló szakaszának építését 2010 februárjáig fejezi be. A képviselô rámutatott: ezen idôpontig Magyarországnak is elvileg el kell érnie a határt, ami szükségessé teszi Berettyóújfalu és a határ közötti körülbelül 30 kilométeres szakasz megépítését.

A Romániából érkezô forgalom továbbhaladására két lehetôség van. A képviselô emlékeztetett arra, hogy Budapestet elsôsorban az M4-es autópályán lehet megközelíteni, ami azt jelenti, hogy a forgalomnak Berettyóújfalu, Püspökladány, Szolnok, Cegléd útvonalon kellene haladnia a magyar fôváros irányába.

A Romániából érkezô forgalom fogadására alternatívát nyújthat az M35- ös, amely megközelíti Debrecent, és úgy csatlakozik a mostani M3-as autópályához. Csontos azonban hangsúlyozta, hogy a legfontosabb az M4-es, mivel ezen az útvonalon lehet a legrövidebb idô alatt eljutni Budapestig a román-magyar határtól.

Közölte: január végén vagy február elején a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a román közlekedési minisztérium képviselôi hivatalos nemzetközi koordinációs egyeztetést végeznek.

Tánczos Barna az MTI-nek elmondta: ezen a találkozón a két minisztérium tárcaközi megállapodást is elfogad majd a metszéspontokról. Hozzátette: a szerdai találkozón szóba kerültek az észak- erdélyi autópálya mellett a dél-erdélyi autópálya, illetve IX. európai közlekedési folyosó nyomvonalán haladó, Észak- Romániát átszelô gyorsforgalmi út csatlakozási metszéspontjai is, amelyeket sikerült elviekben véglegesíteni.

A marosvásárhelyi tanács hónap végén esedékes ülésén terjesztik ismét a városatyák elé a taxis szállításra vonatkozó új szabályzatot. Az iparág jogi hátterét módosító, tavaly szeptemberben megjelent új törvény nem kis felzúdulást váltott ki taxis körökben. A jogszabály egyik legfontosabb kitétele, amely azt írja elô, hogy nem lehet többé bérelt autókkal fuvarozni, hanem csak saját tulajdonú vagy lízingszerzôdés alapján birtokolt jármûvel, az ország több városában is taxistüntetésekhez vezetett. A törvényen még jóformán meg sem száradt a tinta, a taxiengedélyek lecserélésére vonatkozó határidôt máris meghosszabbították. Ezzel a törvény szerint az iparág szabályozását felügyelô önkormányzatok kaptak haladékot, melyeknek a múlt év végéig kellett volna az új törvény elôírásaihoz illeszkedô szabályokat határozatban lefektetniük.

A marosvásárhelyi önkormányzatnál az idevágó határozati javaslaton még folyik a munka, bár a tervezetet decemberben már napirendre tûzte az önkormányzat úgy, ahogyan azt még akkor a törvény elôírta, de az új szabályzat elfogadását januárra halasztotta a testület. Lapunknak Bakos Levente alpolgármester mondta el, az új szabályzattervezetet a napokban még a tanács szakbizottságai vitatják meg, majd a taxis cégek és kisvállalkozók képviselôivel is egyeztetnek a kérdésben, mielôtt a határozatot a tanács valószínûleg január utolsó napján sorra kerülô ülésén elôterjesztenék.

A fuvarozó cégekkel és kisiparo-sokkal esedékes hétfôi megbeszélésen az új törvény egyik legvitatottabb elôírásával kapcsolatos jelenségre is megpróbálnak megoldást találni. Az új törvény megjelenésétôl kezdve számos, a saját autójával taxis cégekhez betársult kisiparos panaszkodott arra, hogy a cégvezetôk különféle módokon próbálták ôket rábírni, hogy jármûvüket írassák át a cégre, hogy az illeszkedhessen a törvény elôírásaihoz. "Sok ilyen panaszt emeltek a városházán is. Ám azon kívül, hogy a panaszosok meghallgatásakor vagy a sajtóban figyelmeztettünk rá, hogy a jármû tulajdonjogának átadása veszélyes lehet a kisiparosokra nézve, hiszen a cég megszûnése esetén elveszíthetik autójukat, más eszközünk nem volt, nincs beleszólásunk egy cég és egy magánszemély közti privát egyezségbe. A panaszok nyomán az új szabályzatnak a taxisokkal való egyeztetésére a cégek mellett a kisiparosok részérôl is hívtunk képviselôket, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldást próbáljunk keresni" – fejtette ki az alpolgármester. Mint elmondta, az új szabályzat nem hoz radikális változásokat a jelenlegi helyzethez képest, kérdésünkre úgy vélte, a szállítók fogják tudni teljesíteni az új törvény elôírásait. Marosvásárhelyen egy tavalyi tanácsi határozat szerint 723 taxiengedély van kiadva. Az új taxistörvénynek egy december végén sürgôsségi kormányhatározattal kitolt határidejû elôírása szerint a taxiengedélyeket március 31-ig kell újakra lecserélni, a szeptemberben hozott törvény szerint legtöbb ötéves, saját jármûvel szállíthatnak majd utast a taxisok.

Anyanyelv

Nem szoktam evôkalanat hordani a zsebemben.

Pontosabban: mégis igen.

Zavarban vagyok, Önök bizonyára hülyének néznek. Tehát tisztázzuk!

Épelméjû ember ritkán hord evôkanalat a zsebében. Nem szokott. Manapság én sem szoktam. De a nyolcvanas évek közepén, amikor is vidáman dalolva tettem eleget sorkatonai kötelezettségemnek, a személyes holmikat illetô laktanyai szabályokra fittyet hányva saját használatra fenntartott kanalat hordtam a zsebemben – annyira undorított a kincstári evôeszközök felületes "elmosogatottsága".

Végül is tehát – szoktam vagy nem szoktam kanalat hordani magamnál?

A kérdés azért indokolt, mert a szoktam igealak nyilvánvalóan múlt idejû. De mi van, ha e "szokásom" máig is kitart? Azt nem mondhatom, hogy manapság szokom (vagy szokok!) kanalat hurcolni a zsebemben – még ha igaz volna is –, mert ilyen szerkezetet anyanyelvünk nem ismer. Ha viszont közönségesen azt mondom: kanalat szoktam hordani magamnál, akkor jámbor beszélgetôtársam úgy érti, nap mint nap ott lapul a kanál, bevetésre készen. Pedig a történet húszévesnél is öregebb, kanál pedig – mire esküdjek?! – nincs nálam.

Vagyis a múlt idejû szok(ik) igével közmegegyezéses módon folyamatos jelenidejûséget fejezünk ki. Itt a félreértések magva!

Mi tehát a megoldás? Én csak egyet tudok: visszanyúlni a jó öreg (archaikusnak mondott) szoktam volt alakhoz. Bár régies, azt nem állíthatnók, hogy nem élô! Hiszen a Székelyföldön az efféle szerkezeteket igenis használják ("bejöttem volt Gyergyóba", "leütte volt a kakas fejét" stb.).

Az az igazság, hogy a magyar igeidôk fokozatos egyszerûsödésével elveszítettünk bizonyos árnyalatokat az "idôhasználatban". Az elô- és utóidejûség kérdése ekként a magyar nyelvben korántsem oly megnyugtató, mint mondjuk az angolban.

A szokik esete meg különösen érdekes, minthogy a (múlt idejû) szok- + fônévi igenév sajátos, így hát kivételesnek is tekinthetô szerkezet. Ôszintén biztatom az Olvasókat, hasz-nálják csak bátran, ha múltbeli eseményre utalnak, a szoktam volt, szoktál volt stb. alakokat! Ízesebb lesz a beszéd, pontosabb a mondat.

Javier Solana, az EU-tagországok közös kül- és biztonságpolitikai képviselôje – uniós források szerint – találkozójukon megerôsítette, hogy Szerbia helyét Brüsszel az EU-ban képzeli el.

Jeremic maga is elismerte, hogy az uniós integráció üteme elsôsorban a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnök kivizsgálásával foglalkozó Nemzetközi Törvényszékkel folytatott együttmûködéstôl függ – úgy vélte azonban, hogy jelenleg ez teljes körû.

A külügyminiszter – aki az integrációpárti Boris Tadic elnök pártjához tartozik – úgy vélekedett, "rosszul értelmezték" Vojislav Kostunica miniszterelnöknek azt az állítólagos minapi nyilatkozatát, amely szerint a koszovói polgári misszió küldése a szerb uniós integráció megállítását is jelentené. Megismételte: Belgrádnak két prioritása van: területi egységének megôrzése (benne az albánok lakta déli tartománnyal, Koszovóval) és az uniós csatlakozás útjának folytatása.

Jeremic egyértelmû derûlátását fejezte ki, hogy január 28-án, az EU-tagországok külügyminisztereinek brüsszeli ülésén a terveknek megfelelôen aláírják a stabilizációs és társulási megállapodást Szerbiával.

Ebben a reményben nyilatkoztak uniós illetékesek is, ugyanakkor az EU azt is jelezte: folytatódik a mintegy 1800 fôs koszovói polgári misszió elôkészítése, és ennek további lépéseirôl ugyanezen a brüsszeli találkozón születhet döntés.

Meglepetés New Hampshire államban

A nôi szavazók maga mellé állításának köszönheti Hillary Clinton, hogy meglepetésre gyôzelmet aratott az amerikai elnökjelöltek kiválasztását célzó elôválasztások elsô felvonásán New Hampshire államban – derült ki az elsô elemzésekbôl.

Míg a hét végi felmérések még azt mutatták, Clinton és a Demokrata Párt elnökjelölti tisztségéért folytatott küzdelemben fô vetélytársának számító Barck Obama közel azonos támogatottságnak örvend a nôi választók körében, a keddi New Hampshire-i elôválasztáson a volt first lady jelentôs elônyre tett szert a nôk körében.

Az AP hírügynökség és tévéállomások által megrendelt, a szavazóhelyiségekbôl kilépôk megkérdezésén alapuló felmérés szerint a demokrata párti elnökjelölt-aspiránsra szavazó nôk 46 százaléka támogatta Clintont, míg Obamára 34 százalékuk voksolt. Noha a férfiak körében Obama gyûjtött több szavazatot, a demokrata párt szavazói között 57-43 arányban a nôk vannak többségben, így a különbség döntônek bizonyult.

Mi változott az eltelt röpke két-három napban? Mint megfigyelôk rámutattak, Hillary Clinton korábbi határozottságával szöges ellentétben feltûnôen sebezhetônek és emberinek mutatkozott. Hétfôn egy kampányrendezvényen arra a kérdésre, mibôl merít energiát a választási hadjárat folytatásához, elérzékenyülve azt felelte: "Nem szeretném, ha nemzetünk hanyatlásnak indulna". Az is Clinton malmára hajthatta a vizet, hogy egy szombati tévévitában úgy tûnt, mintha Obama és a Demokrata Párt harmadik legnépszerûbb elnökjelölt-aspiránsa, John Edward együtt támadta volna ôt.

New Hampshire-ben emellett a 25-29 éves korosztály tagjai közül kevesebben voksoltak Obamára, mint elôzôleg, Iowában, ráadásul az új-angliai államban sok bejegyzett független szavazó a republikánus párti John McCainre adta voksát.

Mindettôl függetlenül továbbra is hatékony lehet Obama üzenete, amely szerint ô testesíti meg a változást. A demokrata párti szavazók több mint fele olyan jelöltet támogatna, aki képes változást hozni, s mindössze ötödük várja el a párt leendô elnökjelöltjétôl, hogy tapasztalt legyen.

Jelenleg – mint azt a hatóságok megerôsítették – legkevesebb nyolc emlékmû terve van terítéken. Kivétel nélkül olyan emlékmûvekrôl van szó, amelyek az elmúlt idôszak történelmének legkeserûbb fejezeteit idézik fel, s amelyek többsége legalább olyan vitatott, mint a meggyilkolt európai zsidók elôtt tisztelgô, a Brandenburgi kapu közvetlen közelében létesített holokausztemlékmû. Ez ugyanis több mint 17 évig tartó vita után, 2005 május 10-én készült el.

Hosszú viták után tavaly novemberben kezdôdött egy emlékmúzeum, illetve dokumentációs központ építése Berlinben, mégpedig azon a helyen, ahol a náci hadsereg és a titkosrendôrség, az SS, valamint a Gestapo egykori fôhadiszállása, azaz terrorközpontja állt. Az emlékhely a tervek szerint 2010-re készül el, s a múzeum hivatalos nevén "a terror topográfiája" lesz, mintegy emlékeztetve: azon a helyen a náci rezsim idején a diktatúrával szembeszállók ezreit börtönözték be, súlyosan megkínozták ôket, s többségüket öngyilkosságba kergették.

A tervek között szerepel a két további emlékmû felállítása a náci rezsim áldozatai számára. Az egyik az üldözött és meggyilkolt homoszexuálisokra, a másik pedig a nácik által ugyancsak üldözött német szintikre és a romákra emlékezne.

Az elôbbi – ugyancsak hosszabb viták után – minden valószínûség szerint 2008-ra elkészül dán szobrászok tervezésében Berlin Tiergarten nevû negyedében, nem túl messze a holokausztemlékmûtôl. Az utóbbi ügye azonban egyelôre egyhelyben topog, mégpedig az érintettek szervezeteinek különbözô feltételei miatt. Míg a romák azt követelik, hogy az emlékmû talapzatán ne szerepeljen a cigány kifejezés, a szintik éppen ezért emelnek szót.

A második világháború után elüldözött, illetve kitelepített németek számára tervezett emlékmûvel kapcsolatban, szintén hosszan tartó nézeteltérések után Németországban már többé-kevésbé konszenzus alakult ki, az emlékmû ellen ugyanakkor mindenekelôtt Lengyelország és Csehország vezetôi tiltakoznak. Az Angela Merkel kancellár vezette kormány azonban ragaszkodik a múzeum, illetve emlékhely felállításához.

Immár hivatalosan is napirenden szerepel a német egység központi emlékmûvének felállítása, amellyel kapcsolatban a hírhedt berlini fal leomlásának 18. évfordulóján, tavaly novemberben rendezett ünnepi ülés keretében a Bundestag egészen konkrét határozatot hozott: az egység és a szabadság emlékmûvét Berlinben kell felállítani, s legkésôbb 2009 ôszéig, a fal leomlásának 20. évfordulójáig. Az azonban még a jövô "zenéje", hogy az emlékmû milyen is legyen.

Tömegesen felmondott a csíkszeredai Hamerock Metal vállalat több mint 200 alkalmazottja kedd délután. A vállalat tulajdonosa Csibi István, az alkalmazottak pedig azzal vádolták a cég igazgatóját, hogy nem tartotta be a kollektív munkaszerzôdést.

A munkások azt állítják, hogy Csibi István igazgató, aki ugyanakkor a vállalat fôrészvényese is, a részvények 96 százalékának lévén birtokában, több visszaélést követett el, többek között megalapozatlanul megváltoztatta a munkaprogramot, megszegte a munkatörvénykönyvet és a kollektív munkaszerzôdést, nem fizette ki rendesen a béreket, és a törvényeket megszegve bontotta fel bizonyos alkalmazottak munkaszerzôdését.

Az alkalmazottak már 2007 decemberében elkezdték a tiltakozó akciókat, amikor a 218 munkás két órás spontán figyelmeztetô sztrájkot robbantott ki. Az alkalmazottak találkozási idôpontot kértek ugyanakkor a prefektusi hivatal társadalmi dialógus bizottságától, illetve a prefektustól. A prefektus azt tanácsolta a szakszervezeti vezetôknek, hogy vagy barátságos módon, vagy jogi úton oldják meg a munkakonfliktust.

A prefektusi hivatal társadalmi dialógus bizottsága pedig írásban felkérték a vállalat igazgatóját, hogy vegyen részt a december 28-ai egyeztetô tanácskozáson, de az nem jelent meg.

Egy nappal késôbb, december 29-én a vállalat 218 alkalmazottja benyújtotta felmondását a Hargita megyei munkaügyi felügyelôséghez, de ahhoz, hogy eljárásuk törvényes legyen, be kellett nyújtaniuk ezt a Hamerock Metal vezetôségének is.

Sajtótájékoztatón mutatkozott be tegnap délben a marosvásárhelyi börtön január 1- jétôl kinevezett igazgatója, Mihai Habalau. Az új parancsnok hat hónapra kapott kinevezést, de a Népújságnak elmondta, a fél év múlva sorra kerülô versenyvizsgán részt szándékozik venni.

Az új börtönigazgató, aki a szeptemberben kinevezett Cotta Dumitrut váltotta fel tisztségében, és aki 1983-tól dolgozik az Országos Börtönparancsnokság keretében, a Népújság kérdésére elsô számú prioritásként az elítéltek fogvatartási körülményeire vonatkozó törvényes elôírások betartását nevezte meg. Annak a helyiségnek az átalakítására utalt, ahol az elítéltek látogatása és a csomagok átvétele bonyolódik le, ez ugyanis nem felel meg az EU- normáknak. Mihai Habalau szerint a helyiséghiány gondot jelent, a börtön a város szívében van és nincs hova terjeszkednie. "Eddig függôleges irányban terjeszkedtünk, minden évben valamit korszerûsítettünk, de továbbra is probléma a helyhiány" – jelentette ki. Hozzátette: jelenleg 500 elítéltet tartanak fogva, ahhoz, hogy az EU-normák mindenikének megfeleljenek, 400-ra kellene csökkenjen a fogvatartottak száma. Az új igazgató elmondta: a hazai börtönök közül elsôként a Marosvásárhelyiben Phare-alapokra pályáztak – sikeresen –, az egy évre szóló szerzôdés aláírására a napokban kerül sor. A pályázattal lehívott 57 ezer eurót egy szakmai képzést és munkahely-közvetítést biztosító központ létesítésére és mûködtetésre fordítják, a roma nemeztiségû elítéltek számára. Az elítéltek mintegy 35 százalékát roma nemzetiségûek teszik ki, ez is indokolja a központ létesítését – jelentette ki az igazgató és Mirabela Nicusan szóvivô. A pályázatot a börtön vezetése a Megyei Munkaerô-elosztó és Foglalkoztatási Ügynökséggel valamint a râmnicu-vâlceai szakmai képzésre szakosodott Ascendo Kft.-vel közösen készítették. A központ szakmai képzési programjában elsôsorban azok az elítéltek vehetnek részt, akiknek 1 évük van a feltételes szabadlábra helyezést elrendelô bizottság elôtt való megjelenésig. Mihai Habalau kérdésünkre elmondta, különleges szigorításokat nem vezetnek be, hiszen a tavaly ôsszel történt incidens után, amikor is Bartus Ottó elítéltnek sikerül felmásznia a börtönépület tetejére és tiltakozásával három napig sakkban tartania a börtön vezetését, már szigorítottak a biztonsági intézkedéseken, szögesdrótot húztak az épületek falaira, módosították a belsô, a rabok közlekedésére vonatkozó rendszabályokat. Ami a személyzetet illeti, a parancsok szerint kérni fogják a személyzet növelését, elsôsorban azt a 44 posztot töltenék be, ami jelenleg üres, és bôvíteni szándékoznak a pszichológusok és oktatók számát is. A börtönalkalmazottak két – egymással gyakran konfliktusban álló – szakszervezetével jó együttmûködést ígért Mihai Habalau, mint ahogy a sajtóval is.

Vélemény

Amikor még javában tartott a Kovászna megyei kökösi tábla vitája, több kérdés felmerült bennem. Vajon csak Kökös van a Székelyföld határán? Mi történt volna, ha nem csupán egy ilyen tábla elhelyezése miatt tör ki a botrány, hanem az összes Kovászna és Hargita megyébe be- és kivezetô fô- és mellékúton akartak volna az önkormányzatok, civil szervezetek, úgy általában mindenki (vagy legalább majdnem mindenki) azonos táblákat elhelyezni? Mi történt volna, ha most az egyszer a térség egységesen lép fel, önmagát valamilyen formában meghatározandó? Ha már úgyis annyira oda s vissza vagyunk a "szimbólumokért", ugye.

1990-ben nagy lendülettel kezdôdött el az erdélyi magyarság szimbolikus rehabilitációja. Szükségünk is volt erre az erkölcsi-politikai és nem utolsósorban gazdasági jóvátételre.

A színvonalas tülekedésben sikerült aztán még azt is "vissza-szereznünk", amink sohasem volt: kezdetét vette az "intézmény- alapítási" munkaverseny. Ilyen volt például a színházalapítási láz.¹ Mára, ha nem tévedek, jóformán csak Balánbánya, Tusnádfürdô, Barót és Kézdivásárhely városa nem büszkélkedhet saját színházzal, székely állami népi táncegyüttessel és saját egyetemmel. Mindezek az önmagukban véve igen fontos intézmények a különbözô térségek (ne köntörfalazzunk: székek!) egymással szembeni elkeseredett küzdelmének voltak eszközei és lettek áldozatai. Ugyanis ezek az intézmények nem egy átfogó jövôkép jegyében, összehangolt stratégia elemeiként, szükségletek kielégítéséért és célkitûzések megvalósításáért jöttek létre. Dehogyis! A mozgatórugó a "másik" letromfolása volt.²

Mára kiderült: székelyföldi színházi élet nincs. A társulatok évente egyszer Kisvárdán kapott díjakon keresztül üzengetnek egymásnak. Haza. Azonkívül saját házuk tájáról még a szomszédba se igen mozdulnak– mozdulhatnak ki. Székelyföldön az egy fôre esô önkormányzati színházak száma nagyobb, mint néhány kulturális szempontból is jelentôs nagyvárosban. A székek hagyományait hûen tükrözô színházak nem idéztek elô egy, a térséget befolyásoló, pezsgô és egyben a térségre jellemzô színházi életet. A széksúlypontú létforma nem ezt ösztönözte.

Magára valamit is adó székely (kis)város egyetemmel is büszkélkedik. Mire akkreditálják ôket, alaposan megcsappan a diáklétszám (számolt vajon a kezdeteken valaki ezzel a ténnyel?). Valójában még a frissen végzettek elhelyezkedése sem könnyû, mert igen kevés helyen képeznek a munkaerôpiacon keresett és értékelt szakembereket (számolt vajon valaki a kezdeteken a változó munkaerôpiaci igényekkel?). A két elôzô kérdésre a válasz természetesen: nem. Mert, miként a színházalapítási hajrában, úgy az egyetemalapításban is a fô szempont a szomszéd(ok) lekörözése és nem a Székelyföld koncepciózus felemelése, modernizációja volt a cél. A számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi mûhelyek hatékony hálózatává. Noha egyetemi berkekben ez gyakorlat. A széksúlypontú létforma nem ezt ösztönözte.

A csíkszeredai régizene-fesztivál lehetett volna akár "erdélyi", akár "romániai".

De mégsem az lett. Közös erôfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni a fesztivált. Egyrészt, mert a helyiek igen csíkinak akarták tudni (korszerû koncepció és menedzsment hiányában az is lett), másrészt, mert ha már nem a miénk, akkor csendben drukkoljunk ellene alapon még ezt a rendezvényt sem övezte tudatos térségi összefogás, noha semmi és senki (ide értve a román államhatalmat, az RKP-t, a szekuritátét) nem ellenezte és nem akadályozhatta volna meg az összefogást.

De a széki önérzet, szemléletmód (magyarán: lajbitépés, fél téglás melldöngetés) a szék támláján túl való tekintés lehetôségét nem ismeri.

A kovásznaiak Árkoson létrehozták az Európai Tanulmányok Központját? Nosza, rajta jó katonák, Csíkszeredában is rittyentettek egy Hargita Megyei Fejlesztési
Ügynökséget. Ezzel talán hosszú idôre biztosítva azt, hogy mindkét intézmény szigorúan helyi érdekûvé váljék, és középtávon Székelyföld fejlesztési koncepciójával foglalkozó intézet Székelyföldön ne lehessen.

Közben senkinek fel nem tûnt, hogy a nagy "székelyföldezés" közepette egységes székelyföldi jövôkép, összefüggô fejlesztési elképzelés és összehangolt akcióterv nincs. Még kialakulóban sem.

Hacsak nem alakult már ki. Úgy magától. Fôleg a fiatalok fejében.

Kérdés, hogy milyen jövôképe lehet annak a választott "atyafinak"³, akinek gyermekei Sydneytôl Gödöllôig bárhol megtalálhatók, de véletlenül sem Kökös és Koronka között.

A kényelmetlen kérdéseket jobb nem felvetni. Így nem kell arról beszélnünk, hogy a székelyföldi gyerekek nagy része tragikusan alultervezi jövôjét. Meg arról sem, hogy nevetséges romántudással (ami viszont nem azt jelenti, hogy mindegyikük gyönyörûen beszéli az irodalmi magyart) egyre többen mennek egyetemre Bukarestbe. És egyre kevesebben akarnak visszatérni szûkebb pátriájukba. Lehet, hogy nemcsak velük van baj, hanem a Székelyföld sorsát meghatározó elittel is? Lehet, hogy a Székelyföld is el-eltaszít magától?⁴ (A lehetô legtágabb értelmezésben gondolok az elitre: politikai döntéshozókra, gazdasági szereplôkre, közvélemény-formálókra, értelmiségiekre.)

2003-ban a jelenlegi fejlesztési régióból való székelyföldi kilépési szándék Kovászna megye tanácsának elnöke általi nyilvános megfogalmazását követôen az EU-nagykövet sürgôsen a helyszínre látogatott. Szorongva jött, megnyugodva távozott. A különben nagy körültekintéssel megszervezett körúton az EU- nagykövet homályos politikai szándékon túl, egységes jövôképpel, átfogó fejlesztési koncepcióval, eltökélt modernizációs szándékkal nem találkozott.⁵ A nagykövet nyugalmát csak fokozta az RMDSZ radikális belsô és külsô ellenzékének képviselôivel való találkozás.

És itt már beszélnünk kell a székelyföldi elit felelôsségérôl. Az rendben van, hogy a nagyívû értelmiségi független, meg mindig a hatalmat gyakorlókat bírálja. De nem ártana, ha néha alternatívákat is megfogalmazna. Ki-ki a maga portáján: színházban, egyetemen, sajtóban… (Utólag mindig könnyebb megállapítani, hogy mit kellett volna elôzôleg tenni.)

Nem nagyon hencegünk vele, de Székelyföld a békebeli k.u.k. idôkben sem a haladás hajtómotorja volt. És hát bizony a széki hagyományokhoz akkor is ragaszkodó elit se nagyon törte magát, hogy a kiegyezés utáni lázas fejlôdés megzavarja törzsi-széki berendezkedését.⁶ Az akkor megalapozott, kényelmes, mintegy ötvenéves hátrányát a Székelyföld azóta is töretlenül megôrizte. Most adódott egy történelmi lehetôség e hátrányt csökkenteni.

(Befejezô rész holnapi lapszámunkban)

Csutak István

1 Felejthetetlen volt egy színházavatón a polgármestert hallani: "Büszke vagyok arra, hogy az én idômben telik meg állaggal ez a színház".

2 Nem csoda, hogy a térségben "euro-menedzser" képzés is folyik.

3 "Ittlétünkben való jogainkkal szemben nincsen alternatíva!" – harsogta egyikük több ezer szórólapon március 15. százötvenedik évfordulóján. Majd a megyeszékhely fôterére kívánta a McDonald’s-ot hozni.

4 A ’90-es évek elején Erdélybôl emigrálni kényszerült, idôközben Nyugat- Európában tovább szakosodott orvos idegsebészként kívánt valamelyik székelyföldi kórházban dolgozni. Természetesen elutasították. "Kénytelen" volt a budapesti Országos Baleseti és Sürgôsségi Intézetben fényes karriert befutni. A székelyföldi betegeket pedig árkon-bokron, hegyen-völgyön át cipelik Marosvásárhelyre. Ha túlélik.

5 A csíkszeredai ortodox püspök az EU-nagykövet magyar munkatársát nem engedte be a püspökség (hajdani "pártkabinet") területére. A nagykövet és munkatársa is ma az Európai Bizottságnál Brüsszelben dolgoznak.

6 Ha az elsô igazi vasút Magyarországon 1846-ban született, az eufemisztikusan "másodrendû fôvonal"-nak becézett "székely körvasút" csak az 1895-ben született speciális törvényt követôen épült ki.

Péntek délután 5 órakor végre hivatalosan átadják a Kultúrpalota felújított koncerttermét. A tavaly megkezdett munkálatok miatt a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia a Vártemplomba, az Alter-Native rövidfilmfesztivál a Nemzetibe kényszerült, de e héttôl vége a "kényszerlakhelyezésnek". A mai, újévi koncertjét már a nagyteremben tartja a filharmónia. A munkálatok kezdete után cikkeztünk a restaurálásról, most azok "majdnem- végeztével" ismét elbeszélgettünk pár olyan emberrel, akik a felújítás alatt fontos szerepet játszottak.

Elsôként Molnár Dénes képzômûvész restaurátort kértük rövid összefoglalóra.

– A munkafolyamat talán legfontosabb része, hogy sikerült betartanunk az ajánlásokat. Kiss Loránd kollégám dolgozott ki egy restaurálási tervet, amelyben részletesen leírta például az aranyhasználat módját és hasonlókat, ajánlásait pedig sikerült megvalósítanunk: az aranyozás renoválva van, de utána visszapatináztuk, hogy ne legyen túl csillogó. A restaurációs folyamat többi munkálatával is hasonlóképp jártunk el, igyekeztünk tartani magunkat az eredeti megvalósításokhoz. Tökéletesen restaurálni nem lehet, de úgy érzem, hogy az eredetihez nagyon közeli állapotban van most a nagyterem. Kisebb dolgok persze elôkerültek, ilyenek a harmadik erkélysor festett tulipánmotívumainak kis kék díszei, amelyek létezésérôl addig nem is tudtunk. Hasonló újdonságot jelentettek a nagyterem bejáratai fölött lévô, az eltelt évtizedekben kigittelt feliratok, ezeket megtisztítottuk, újraaranyoztuk, így ismét olvashatók. Ami a felújítás nehézségét illeti, utólag semmi sem tûnik nehéznek, de hatalmas volumenû munka volt. Nagyon kifáradtam, volt olyan, hogy húsz órát dolgoztam egyvégtében, de jó érzéseim vannak, meg vagyok elégedve. Mindenki tudta, hogy nagy munka lesz. Kimondott technikai nehézségeink nem voltak, mert restaurációs szempontból viszonylag új épületrôl van szó. Ami a felhasznált anyagokat illeti, körülbelül 30-40 négyzetméternyi aranylap, pár száz ecset, 300- 400 darab speciális radír, eszméletlen mennyiségû oldószer, és jó hetvenöt, 14 kilós vedernyi festék esett a munkának áldozatul, ezenkívül minden egyes veder kavarásához több mint ötven színezékre volt szükség. És rengeteg körömkefét is elhasználtunk, hisz csak a falak lemosása két hónapig tartott. Mindenik nagyon kopott, mert eléggé érdes a falfelület. Érdekességként elárulom, hogy annak idején annyira figyeltek a terem késôbb legendás hírûvé lett akusztikájára, hogy még a vakolatot is eszerint vitték a falakra: az alsó szinten ezért sima, az erkélysorokon ezért szemcsés a festék. És ezért nincsenek élek sehol, kivéve a díszítéseket. Szintén a megfelelô akusztika miatt álltunk el attól a szándéktól, hogy padlószônyeget fektessünk, ehelyett minôségi tölgyfából készült a padlózat. A zenészek nagyon meg vannak vele elégedve. És ami a lényeg: emberfeletti munka volt, de rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, én pedig büszke vagyok rá, hogy egy ilyen épület restaurálásában részt vehettem. Most már újra mondhatjuk, hogy ez A Vásárhelyi Kultúrpalota.

Keresztes Géza mûemlékvédelmi építész, a felújítási terv vezetôje a többi nehézségrôl beszélt: – Ennek egy folyamatnak kellett volna lennie. A Kultúrpalotának kellene legyen egy olyan szakembercsapata, amely folyamatosan karbantartja az épületet, kijavítja a meghibásodásokat, de ilyen szakembercsapat verbuválására nem volt lehetôség. Ezért történt, hogy a restaurálás alatt számos, nem várt nehézségbe ütköztünk, mindent fel kellett újítanunk. Az egész folyamat tulajdonképpen 4-5 évvel ezelôtt, az információs iroda helyiségének felújításakor kezdôdött, és azóta folyik. Késôbb elkészült a kôtárnak helyet adó pince, majd a könyvtár olvasóterme, most a gyerekolvasó következik. A koncertterem ennek az átfogó felújításnak a része csupán, igaz, a legnagyobb feladatot jelentette. Persze, elôzôleg felújítási tervet, strukturális tanulmányt kellett készíteni. Mostanra majdnem elkészült – például azért világosabb színû a nagyterem, mert kiderült, hogy az ismert, sötétebb lilát késôbb festették. A mostani az eredeti árnyalat. De az átadással a munka nem fejezôdik be, mert vannak további, kijavításra váró dolgok. A törvény értelmében 90 nap áll a kivitelezôk rendelkezésére arra, hogy a be nem fejezett, esetleg elrontott munkákat befejezzék, kijavítsák. Hangsúlyozom azonban, apróbb dolgokról van szó. Ezért a tizenegyedikei átadás amolyan ideiglenes teremnyitó, a filharmónia próbái után, délután tovább dolgoznak, hogy a kilencven napon belül minden elkészüljön. A végleges átadás a terem egyéves mûködése után következik. Az állandóan csúszó átadási határidô egyik legfôbb oka a rengeteg közremûködô, beszállító cég volt. A palota adminisztrációja saját embereit is kölcsönadta, munkások jöttek a megyei tanácstól, a múzeumtól. Nagyon komplex munka volt, sok embert, céget kellett összehangolni, ráadásul egy iparmûvészeti remekmûrôl van szó, amit olyannak kell újracsinálni, amilyennek épült. És ki kellett javítanunk a hatvanas évekbeli beavatkozás hibáit, szembesülnünk kellett sok apró, de annál veszélyesebb problémával. A színpad fölötti csillárt például egy drót képében csak a szentlélek tartotta, bármikor a zenészekre zuhanhatott volna. És errôl nyilván senki sem tudott, csak a felújításkor jöttünk rá.

Lokodi Edit megyei tanácselnökkel egy – közvetett módon ugyan, de a palotához tartozó – problémáról beszélgettünk. Nevezetesen a Ferenc Józsefet ábrázoló üvegablakról, amely eredetileg a volt Városházát díszítette, késôbb azonban a Kultúrpalota pincéjébe került. Ideiglenes zughelyétôl és a rajta méltánytalanul, de kényelmesen tárolt mosószeres palackoktól az azóta eredeti helyére visszaállított Ferenc József bronz dombormûhöz hasonlatosan többek között e sorok írója szabadította meg. A hiányos állapotban lévô vitrálist idôközben a megyei tanács megbízásából restaurálták, eredeti helyére azonban nem kerülhet vissza. Errôl kérdeztük a Maros Megyei Tanács elnökét. – A Ferenc Józsefet ábrázoló üvegablakot sikerült restaurálni, de a minisztériumtól arra kaptunk engedélyt, hogy kiállítsuk. Sikerült méltó helyet találnunk neki. Mint az közismert, a Bernády-emlékszoba mellett, a kulturális igazgatóság volt székhelyén hamarosan a korabeli, szecessziós Vásárhelyt bemutató, állandó tárlat nyílik, ott fogjuk kiállítani. Így ezen a tárlaton csodálhatják majd meg az érdeklôdôk.

Visszatérve a Kultúrpalotához, a nagyszabású munkát és a lelkiismeretes hozzáállást figyelembe véve, nem hagyhatjuk ki a közremûködôk nevét, akiknek köszönhetôen a koncertterem felújítási munkálatai végre majdnem-befejezôdhettek (mint említettük, a végleges átadás a törvény értelmében a terem egyévi használata után lehetséges).

Orbán Levente, a fô kivitelezô Procon 16 nevû cég adminisztrátora és a cég mestere, Nagy Lajos. Molnár Dénes restaurátor. Varga Imre, László Róbert és Varga Benedek, akik a kárpitosmunkáért, a székekért feleltek. Márton Ferenc bútorrestaurátor és Magyari István, akinek a padlózatot köszönhetjük. A Maros Megyei Tanács, a palota adminisztrációja, illetve a független közremûködôk részérôl Lokodi Edit tanácselnök, Márton Katalin mérnöknô, Kopacz Miklós mérnök, a beruházó osztály vezetôje. Emil Groza, a tanács alelnöke. Csepán Béla építészmérnök, mûszaki ellenôr. Keresztes Géza mûemlékvédelmi építész. Naste Vasile, a Kultúrpalota igazgatója. És természetesen a restaurátorsegédek (mûvészetisek és egyetemisták), a rengeteg munkás, a különbözô cégek, illetve a palota alkalmazottai. Közöttük Pop Mircea villanyszerelô, Stoica Gheorghe festô és Moldovan Ioan lakatos.

Teremátadás tehát péntek délután 5 órakor.

Csütörtöki kimenô

Ha nagyon elfogulatlan vagyok, akkor elsô kérdésként arra kell válaszolnom: járunk-e még moziba? A magam részérôl teljes nyíltsággal vállalom annak ódiumát, hogy: nem. Kissé cukrosítva: sajnos, már nem. Avagy régóta nem voltam. Némi reményt felcsillantva a mozitulajdonosok vigaszára: néha, inkább csak külföldön apró és hangulatos klubmozikba, melyekrôl itthon ábrándozni lehet. Hiszen itt sorra-rendre mind bezártak a mozik, szélnek eresztették a jegynézôket, a pénztáros kisasszonyokat, akiknek olyan frizurájuk volt, mint Vera Szacsnyikovának A tigris is szovjet ember címû burleszkben 1952-ben (az már az olvadás jele volt), vagy mint Marilyn Monroe-nak abban a bombasikerben, tudod, ahol hét vôlegény hét szemrevaló menyasszonyt keresett. (Lehet, tévedek, akkor is A. Millerné meghódította szülôvárosom érzékenyebb fodrászait, akik rögtön lekottázták a hajkoronát. Elment a túlvilágra a mozi igazgatója, aki kiállt a mûintézet elé, és úgy hívta be a nézôket, hogy az embernek elcsöppent szeme-szája-orra, azonnal látni akarta Jean Gabint a Nyomorultakban és Yves Montandot a csempészôs filmben, a Félelem bérében.

Anya és apa rendszeres mozilátogató volt, ôk minden hétfôn elmentek a bemutatóra, készültek rá, elolvasták figyelmesen Tibcsi bácsi vagy H. Anikó szakvéleményét, és dacolva ezzel látogattak be a mozgómûvészet honába. Rendszerint a 18-19. sorban ültek, vagy az elválasztó folyosót szegélyezô sorban. Voltak társaik, akikkel tulajdonképpen nem is ismerték egymást, de minden hétfôn találkoztak a jegypénztár elôtt, udvariasan egymást tessékelték elôre a sok bugris között, a Simone Signoret-fejû kasszatündér már kívülrôl fújta a jegyigénylô igénylistáját, lehetôleg középre, Rózsika, mert a férjem rosszul lát, de nem szereti, ha túl hangos a film. Az ismerôsökkel a moziból kijövet könnyeztek – ki milyen meggondolásból –, majd beültek egy cukiba, ahol gyalázatos cukrászsüteményeket lehetett rendelni: Rigó Jancsit, melybôl hiányzott Jancsi és elrepült a rigó, máskor vargabélest, melyet elsóztak, fasírtnak szolgáltak fel, varga belanak írtak ki a maros-kredit étlapján; de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy apa rágyújthatott, és megtárgyalták a filmet alaposan, ahogyan az egyetemen Csehi bácsi a mûanalízist.

Aztán jöttünk mi, akik sokkal jobban szerettük a Haladás mozit: akkor még nem is tudtuk, hogy szüleink néhány évvel korábban, még a nagy világégés elôtt, itt számtalan irodalmi törvényszéken cibálták szét Dosztojevszkijt és Tolsztojt, Thomas Mannt és Stephan Zweiget, akikrôl azt állították, hogy ôk képviselik az igazi 19. és talán a 20. századot, de errôl utóbb is meg voltak gyôzôdve, holott azok, akik egy nyelvet beszéltek a két némettel és a két orosszal, mindent megtettek, hogy megingassák moziba járó szüleinket ebben a hitükben.

Kalandfilmeket néztünk, a Godzillát (utóbb ébresztettek rá vájtszemû esztétikusok, hogy az bizony-bizony békefilm volt, nahát!), a Gábor diákot (róla utóbb semmi sem derült ki, még az sem, hogy 3/3 ügynök lett volna a labancoknál), a Civil a pályán, a 2X2 néha 5, a Háború és békét – mindkét változatot! –, Egy férfi és egy nôt, a Nagyítást, Egy éjszaka, egy vonatont, a Gázolást stb., melybôl kitetszik, hogy óhatatlanul elindultunk az egyéni ízlés útján, egyre kevesebb film tetszett, és megnéztük Pesten a Beatles-mozit, ami idehaza rettenetesen tilos volt…

És váratlanul elfogytak a néznivaló filmek, kevesbedtek, beértük már a tévével is, a videóval, a DVD-vel.

Ebbôl is látható, hogyan növekszik bennünk a megalkuvás és "fogunkban az idegen anyag".

Wass Albert születésének 100., halálának 10. évfordulója alkalmából szervezett kedden emlékestet a szászrégeni Kemény János Mûvelôdési Társaság. Az esemény iránt akkora volt az érdeklôdés, hogy helyszûke miatt az egyház DIO Házából a közönség a templomba kellett átvonuljon.

A helyszínváltoztatást megelôzôen Böjte Lídia fôszervezô elmondta, hogy az elsô irodalmi estet, amelyet Wass Albertnek és munkásságának szenteltek, ugyancsak Szászrégenben szervezték meg 1997-ben. Azóta nem múlnak el évek anélkül, hogy a helikoni írói közösség marosvécsi találkozóin ne esne szó a költô- íróról. Szellemisége tovább él a Maros völgyében (de nem csak ott), hiszen Wass Albert legtöbb mûvében e táj embereinek állít emléket, tette hozzá a tanárnô.

A felszólalást ifj. Kovács János zongorajátéka követte, a XI.-es tanuló Bartók-darabokkal nyûgözte le a közönséget.

A református templomban Kilyén Ilka színmûvésznô nyújtott ízelítôt Wass Albert verseibôl, prózájából. Az író, költô életútját Antal Rozália magyar szakos tanárnô ismertette. Kiemelte, "nincs még egy írónk, aki erôsebben kötôdött volna és többet írt volna szülôhazájáról".

Ezt erôsítette meg elôadásában Nagy Pál irodalomtörténész is, aki Wass Albert erdélyiségérôl szólt a jelenlévôkhöz. Többek között arról beszélt, hogy kényszerû hontalanságának kezdetén, az árvaság magányában is az író minden gondolata Erdélyhez kapcsolódott.

– Mikesi sors jutott neki hazájában, ahol üldözött és kitaszított volt. Bizonyíték erre a "rengeteg" életmû: versekben, regényekben, prózákban és fôleg jelentôs önéletrajzi vallomásaiban tett hitet Erdély iránt érzett szerelmérôl – mondta Nagy Pál irodalomtörténész, az író szavait idézve: "Honából kivert harcos maradtam… Azért az Erdélyért, amelyrôl tudtam, hogy már nem lehet az enyém soha…"

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete fotópályázatot hirdet Vidéki élet címmel. A pályázók 5 darab 30x40 cm-es fekete- fehér vagy színes fotót küldhetnek be a szervezet marosvásárhelyi, Laposnya utca 21. szám alatti székhelyére, naponta 9-12 óra között. A beküldött munkákat szakemberek zsûrizik. Az anyagból február közepén nyílik kiállítás. A legjobb fotókat díjazzák.

A város költségvetésének elfogadását január 29-ére tervezik. A tanácsülésre elôkészített határozattervezetek többnyire az elkezdett munkálatok folytatását célozzák meg – tájékoztatott Ferenczi Levente alpolgármester.

– Szeretnénk folytatni a csatornázást a Domb, a Mozi és az Asztalosok utcájában, valamint a Poliklinika utcában, körülbelül 2,5 kilométer hosszúságban. A munkálatok körülbelül 450.000 lejbe kerülnek. A város 3 millió euró hitelt vett fel az utcák kiépítésére, a terv elkészítésére versenytárgyalást írtunk ki. Azokat az utcákat kell rendbe tennünk, ahol közmûvesítési munkálatokat végeztünk és ahol a burkolat nagyon megrongálódott. Ilyenek az Eminescu, a Március 8, a Bulevard, az Orgona, a Rózsa, a Pacsirta, a Tulipán és a Grigorescu utcák. Nagy cirkuszok voltak, fôleg az Eminescu utca miatt, mert a kamionok itt hordták a cukorrépát, és az úttest sok helyen besüllyedt. Szeretnénk az Andrássy-telepen, a Dahu utcán túl is bevezetni a vizet. Ugyanis Szengyelnek pénzt utaltak ki az ivóvízhálózat kiépítésére, és ezt a vezetéket úgy fektetnék le, hogy az Andrássy-telep egy része és az Eczken-telep is vezetékes vízhez jusson. A tervet benyújtottuk a kormányhoz, támogatásban reménykedünk, azonban, ha ez nem lesz meg, akkor saját költségvetésbôl álljuk a ránk esô részt.

A városban tovább szeretnénk folytatni a járdák burkolását, az utcák kövezését.

Folynak az elôkészületek a kórház építésére, az egészségügyi miniszter bemutatta az elôtanulmányt, amelynek – elmondása szerint – minden lapja 100.000 lejbe került. December folyamán a kormány 700.000 lejt utalt ki, hogy a központi nagypiac mellett a kórház számára 2 hektár földet vásároljunk meg. A terület tulajdonosait értesítettük a szándékról és telekkönyvi kivonatokat kértünk tôlük. Ugyanakkor pénzt igényeltünk egy új piac kialakítására, amely az állatpiacnál kap helyet – mondta az alpolgármester.

Gheorghe Funar beadvánnyal fordult az ügyészséghez, amelyben azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy az európai parlamenti választások idején lejárt szavatosságú C-vitamint osztogatott a választóknak. Az ügyészség átiratban közölte a rendôrséggel, hogy elrendeli "egyes személyek kivizsgálását". Ennek nyomán ez év január 4-én Ferenczi Levente alpolgármestert, a marosludasi RMDSZ-körzet elnökét is beidézték a rendôrségre, hogy a "helyi kivizsgálást" lefolytassák. Az RMDSZ-elnök nyilatkozatot tett, miszerint sem az itteni kampány ideje alatt, sem azelôtt, sem azután Marosludason RMDSZ-es szimbólumokkal nem osztogattak C-vitamint.

Több alkalommal számoltunk be a görög katolikus egyház jótékonysági tevékenységérôl, ami megyei szinten rendkívülinek számított. Egy, már nem üzemelô kazánház udvarán, amit a várostól kaptak meg, s ahol korszerû épületeket alakítottak ki, egyre nagyobb lett a forgalom. A mozgatórugó Rusu Ioan lelkész volt, aki a szociális ellátás terén nagy terveket szövögetett. Tavaly ilyenkor 50 rászoruló személy kapott ingyenebédet, amit ultramodern konyhában készítettek el. Ma is él emlékezetemben az a sürgés-forgás, ami déltájt az ebédlô körül zajlott. S látom a csirkecombos óriási tepsiket, érzem a lucskos káposzta illatát, a szupermarketbôl vásárolt desszertrôl nem is beszélve. Ma hûlt helye az egésznek.

Aztán ott volt az óvoda, ahol nyugati körülmények között folyt az oktatás, a legelegánsabb berendezés, bútorok, fürdôszobák várták a kisgyerekeket. Persze, ôk is kaptak a finom uzsonnából, ebédbôl. Igaz, fizetség ellenében. A szülôk versengtek is, hogy csemetéik nehogy kimaradjanak a keretbôl. Három óvónô ott hagyta az állami állását, és a jobb körülmények miatt ide szegôdtek. Mára már az óvoda sem mûködik itt. Az óvónôket szélnek eresztették. A görög katolikus lelkész eredeti elképzelése füstbe ment.

Azonban mûködteti az orvosi rendelôket és egy laboratóriumot, ami hétfôtôl péntekig 7-18 óra között fogadja a betegeket. Persze, a labor szerzôdéses viszonyban van a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral, az analízisek árát elszámolják.

Ez a szolgáltatás is kellett a városnak, azonban a szociális ellátástól nagyon eltértek.

Anca Morar, a polgármesteri hivatal volt jogtanácsosa beperelte Ovidiu Dancu polgármestert. Ennek oka, hogy a jogtanácsos lakást igényelt a tavaly márciusban átadott ANL- tömbházban, de kérésének – szerinte alaptalan érvek miatt – nem tettek eleget. A lakások odaítélésére létrehozott bizottság, miután elemezte az igénylôk kéréseit, pontozásos alapon összeállított egy listát. Az összesített pontszámok alapján a mezôzáhi szüleinél lakó jogtanácsos is felkerült a listára. Ezt a jegyzéket megvétózta a felülbíráló bizottság, amelynek a polgármester is tagja volt, és töröltette Morart az eredeti listáról. A polgármester döntését azzal indokolta, hogy a bizottság tagjait nem engedték be a záhi családi házba. A jogtanácsos azonban igazolást mutatott be, amelyet a záhi tanács bocsátott ki, s amellyel bizonyította, mekkora lakásban élnek. A per folyamatban van, a jogtanácsos jelenleg a Radnóti Polgármesteri Hivatal alkalmazottja.

Ha idén is megmarad a központi nagypiac, a tavalyi illetékek változatlanok maradnak. Egy asztal negyedévi bérleti díja 60 lej. Ha valaki autóból, szekérbôl árul, a napi belépôje 3 lej. A majorság, a gyümölcsfa árusításáért a napi illeték 1 lej, a mérleg bérleti díja pedig napi 4 lej. A piacon áruló magánszemélyek évi illetéke 35 lej.

A gyár történetének 35 éve alatt az uniós csatlakozás éve volt a legnehezebb – mondta Armeneanu Ioan, a cukorgyár igazgatója. Ennek oka, hogy a cukor "agyonszabályozott" termék, másik ok: nagyon betartott az idôjárás. Aszályos tavasz és nyár után esôs, fagyos ôsz következett. Ennek ellenére az egész területen termesztett répát sikerült betakarítani és feldolgozni.

– Miután egyre-másra zárták be a cukorgyárakat, s a marosvásárhelyi nagy múltú gyárnak is csak az emléke és a roncsa maradt, milyen esélyei vannak a marosludasi gyárnak?

– Bár év közben úgy nézett ki, hogy nagy bajban vagyunk, úgy vélem, a cukorgyár jövôje biztosított. Ez a Maros megyei, politikai befolyással rendelkezô személyeknek köszönhetô, akik megértették az erdélyi cukorgyártás megmentésének fontosságát. Ha gazdasági szempontból vizsgáljuk a helyzetet, akkor a cukorgyártás a cukorrépa-termelôknek is éppolyan fontos, hiszen több farmer állt rá e kultúrnövény termesztésére. Vannak 100, 200 hektáron termelô, de Szeben megyében 400 hektárnál nagyobb területen termelô farmerek is. Ha leáll a gyár, az erdélyi mezôgazdaság e szektorát is megölik.

– A megyei kormányhivatal a Mezôgazdasági Minisztériumhoz három javaslatot tett: az illeték befizetésének elhalasztását addig, amíg a cukrot el nem adják, a nyerscukor feldolgozásának engedélyezését és az üzemanyagként használt alkohol gyártásának bevezetését. Mi valósul meg e három javaslatból?

– Az uniós illeték kifizetésére haladékot kaptunk. Az illeték egy tonna feldolgozott cukorrépára számítva 173 euró. Az összeg 60%-át februárban, 40%-át októberben kell kifizetni. Ami a nyerscukor feldolgozását és az ipari alkohol termelését illeti, nem született döntés. Jó hír azonban, hogy a termelôk megkapják a támogatást. Hektáronként Brüsszelbôl 318 eurót, a román kormánytól pedig 30 lejt a leszállított cukorrépa tonnájára.

– Mikor kezdik el az ez évi szerzôdéskötéseket?

– Ma találkozunk a gazdákkal. Tavaly 3000 termelôvel kötöttünk szerzôdést. Idén csak azok jöhetnek szóba, akik minden feltételnek eleget tesznek, függetlenül attól, hogy 0,3 hektáron vagy 400 hektáron termelnek. Természetesen a nagytermelôk vannak elônyben. Tavaly 5500 hektáron termett cukorrépa, idén 6500-7000 hektáron kellene termelni ahhoz, hogy elérjük a ludasi cukorgyárnak megszabott cukorkvótát, azaz a 33.395 tonnás termelést. Idén a termelésünk csupán 20.800 tonna, 12.600 tonnával kevesebb, mint amennyi lehetett volna.

– Elkel-e a ludasi cukor?

– Sajnos, jelenleg 20.000 tonna cukor van raktáron. Január-február nagyon gyenge hónap. Márciusban indul be az eladás, többnyire Magyarországra és belföldre szállítunk. Egy kiló cukor ára 2,1 lej.

Kórház építését tervezik a nagypiac helyére, következésképpen ezt el kell költöztetni. Mennyiben érinti önt ez az intézkedés?

Parfene C.: – Nagyon hátrányosan érint a központi nagypiac felszámolása. Véleményem szerint, ha itt felszámolják a piacot, az meg is fog szûnni. Így történt ez Dicsôszentmártonban is. Az emberek ideszoktak, ide jönnek vásárolni. Úgy tudjuk, hogy az állatpiac mellett, a maxitaxik végállomásánál lesz a napipiac, de a város végére nem fognak kimenni a vásárlók. Ez az intézkedés sok kiskereskedôt tönkretesz, akik piacolásból keresik meg a kenyerüket.

Sorina Partenie: – A kórházat a város szélére kellene építeni, a piacot pedig meg kellene hagyni a város központjában. Minden nagyvárosban a kórházat a város szélére építik. Nem egészséges ide építkezni. Ki hozott ilyen helytelen döntést? Évtizedek óta járok a piacra, ide jártak a szüleim is, miért kell felszámolni azt, ami jól megy? A város központi tömbháznegyedeibôl senki sem fog elmenni a 2,5 kilométerre levô piacra. Erre nem gondolnak a város elöljárói?

Porkoláb Éva: – Több mint tíz éve árulok a piacon. Az emberek megszoktak bennünket, ismernek, bizalommal vásárolnak tôlünk. Azt is mondhatnám, hogy törzsvásárlóink vannak. Tudjuk, milyen árura van szükségük, azt hozzuk el nekik. Azonban, ha elköltöztetnek, a vásárlók nem fognak többet megkeresni. Ha nem lesz vásárló, nem éri meg, hogy eljöjjünk ide. Szerintem felszámolódik a piac. Ami senkinek sem jó. Sem a piacigazgatóságnak nem lesz bevétele, se nekünk, árusoknak.

Nagy Tímea: – Egyértelmû, a város szélére nem fognak kijönni a klienseink. Mi, mozgóárusok ezt csak fájlalni tudjuk. Dicsôben is így jártunk. Megszûnt a piac, semmi "mozgás". Mondhatom, hogy karácsony elôtt, fizetések, nyugdíjak után elég jó forgalmat bonyolítottunk, megérte kifizetni a negyedévi 60 lejes piaci illetéket.

Hoca Vasile: – Egyáltalán nem bánom, hogy megszûnik ez a piac. Mert egy koszfészek. Nem adottak a feltételek az élelmiszer árusítására. A termelôk a földre rakták az árut, a földön pedig ujjnyi szemét volt. A város vezetôségének gondoskodni kellett volna arról, hogy megfelelô körülményeket biztosítson az árusoknak, de nem tették. Csak az illetékeket veszik el, itt csak a pénzt kell lepengetni. Kolozsváron, Marosvásárhelyen láttam, hogyan kell kinéznie a piacnak. A miénk messze áll azoktól. Alig várom, hogy megszabaduljunk ettôl a kócerájtól.

Nehéz évünk lesz.

A világgazdaság még nem heverte ki az amerikai befektetési alapok tavalyi botrányát és közben a nyersolaj hordónkénti ára is meghaladta a bûvös 100 dollárt. Egy évtizede a fekete arany értéke ennek egytizede volt. Az Európai Unió szakemberei máris figyelmeztettek, hogy 2008-ban 2,4 százalékra mérséklôdik – a tavalyi 2,9- hez viszonyítva – a közösségen belüli gazdasági növekedés. Ilyen környezetben nem csoda, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközökkel fékezni próbálja az inflációgerjesztô megnyilvánulásokat.

Hétfôn a Román Nemzeti Bank 50 bázisponttal növelte az alapkamatot, amely elérte a 8 százalékot, miközben nem csökkentette a hitelintézetek kötelezô tartalék-alapszintjeit. Pénzügyi szakemberek ugyanakkor azt is feltételezik, hogy nemsokára újabb 25 pontos emelésre kerül sor. Mindez az elôirányzottnál magasabb infláció és a hitelállomány- növekedés megfékezése érdekében történt.

A lakossági jövedelmek nagyobb arányban növekedtek, mint a munkatermelékenység, ami felhajtóerôként hatott az árakra és rontotta a nemzetközi versenyképességet. Az utóbbi idôszak fô jellemzôje, hogy az ún. állami szektorban volt magasabb a bérnövekedés a kormányzati politikának köszönhetôen, ami természetesen maga után húzta a versenyszférában dolgozók fizetésnövekedését is. A szakszervezeti követelések és a választási évben szokásos szavazóbarát lépések az egyéni jövedelmek indokolatlan növekedését eredményezhetik. Mivel a munkavállalók 20 százaléka a tanügyben, az egészségügyben vagy közigazgatásban dolgozik, a költségvetésre nehezedô bérterhek nagyarányú növekedése várható. Ezt csak a versenyszférára – magánvállatok és ezek alkalmazottaira – kivetett nagyobb sarccal lehet enyhíteni. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szürke és feketegazdaság kifehérítésében nagyon szerény lépéséket tettünk az elmúlt idôszakban. Elég, ha az alkonyzónából elôlépô újmágnások névsorát vagy dollármilliárdos vagyonlistájukat tanulmányozzuk. De ez sok esetben a bûnüldözô és jogszolgáltató szervek tehetetlenségét is bizonyítja.

Tavaly nagymértékben nôtt a lakosság eladósodása. A kereskedelmi bankok egymással versenyeznek a hitelek odaítélésében. Az ingatlanhitelek mellett, a piaci igényekhez igazodva, a fogyasztási javak beszerzésére adott kölcsönök aránya talán az indokoltnál is nagyobb mértékben növekedett. Lesz még ennek böjtje, vélik a hozzáértôk, amikor a valutaárfolyam vagy a személyi jövedelmek kedvezôtlenül alakulnak és elárverezik a fizetésképtelen adósok vagyontárgyait. Egyébként a lakossági kölcsönök 80 százaléka fogyasztási a hitel. A minapi jegybanki intézkedés nyomán várhatóan drágulni fognak a hitelek. Hogy ez mennyire mérsékeli a vásárlási kedvet, kiszámíthatatlan, mivel a kereskedôk és a hitelintézetek egymást túllicitálják ígérgetésekben. Vásárló legyen a talpán, aki ellen tud állni.

(karácsonyi)

Idéntôl az eddig profitadót fizetô kisvállalkozók választhatnak a profitadó, illetve a mikrovállalkozások jövedelemadója között – tájékoztat a megyei adóhivatal közleménye.

Erre az adónemre csak egy sor követelmény teljesítése esetén térhetnek át az érintettek. Eszerint, ha a 2007-es év során a jövedelmük több mint 50%-át szerezték tanácsadásból és menedzsmentbôl, alkalmazottaik száma nem haladta meg a 9 fôt, jövedelmük nem haladta meg a 100 ezer eurónak megfelelô értéket, és a vállalkozás törzstôkéjében nem volt részes az állam, helyhatóságok vagy más közintézmények, akkor térhetnek át ezek a cégek a jövedelemadó fizetésére.

Azok a mikrovállalkozások, amelyek eddig jövedelemadót fizettek, szintén kérésre áttérhetnek a profitadóra. A profitadóra való áttérés kötelezôvé válik e kisvállalkozások esetében, ha az elôbb említett feltételeket a cégek már nem teljesítik. Amennyiben az alkalmazottaik száma kilencnél több, vagy a törzstôke összetétele változik, a változást követô évtôl kezdve kell a profitadóra átváltson az adott cég. Ha a mikrovállalkozás jövedelme meghaladja a 100 ezer eurónak megfelelô értéket, vagy a bevételek több mint fele tanácsadásból és menedzsmentbôl származik, akkor attól a negyedévtôl kezdve köteles profitadót fizetni az adott cég, amikortól ezek az anyagi változások bekövetkeztek, de a profitadó kiszámolásánál az év kezdetétôl elért jövedelmet és költségeket kell figyelembe venni.

Az adónemek közti választásról az érintetteknek a 2007. december 18-ai, 864. számú Hivatalos Közlönyben megjelent 010. nyomtatványnak (Adóügyi bejegyzési nyilatkozat) a területileg illetékes adóhivatalhoz való benyújtásával kell értesíteni a közpénzügyi hatóságokat, a nyomtatvány beadásának határideje 2008. január 31. Ha az adózási feltételek megváltozása nyomán válik profitadó-kötelessé egy kisvállalkozás, errôl szintén a 010. nyomtatvány benyújtásával köteles értesíteni az adóhivatalt.

Szintén változott idéntôl a fenti két adónem fizetésére köteles cégek esetében a fizetések utáni adók és járulékok bevallásának és befizetésének határideje. A profitadót fizetô vállalkozások havonta kell a fizetések utáni adót és költségvetési járulékokat bejelentsék és fizessék, a jövedelemadót fizetô vállalkozások negyedévenként kötelesek a vonatkozó adónyilatkozatot benyújtani és az adót meg a járulékokat befizetni. Az adóhatóság nyilvántartásaiban elvégzendô módosítások érdekében az érintett adófizetôk január 31-ig kell a 010. nyomtatványt benyújtsák a területileg illetékes adóhivatalokhoz.

(benedek)

Az Európai Központi Bank (EKB) egyhamar nem folytatja a kamatemelést, de a felgyorsult infláció miatt enyhítés sem várható.

Az EKB legutóbb tavaly, 2007. június elején emelte irányadó kamatát, 2005. december óta nyolcadszor, ismét negyed százalékponttal 4,00 százalékra, de a szeptember elején esedékesnek tartott újabb emelés már elmaradt, a "nem elsôrendû válság" okozta, megváltozott tôkepiaci körülmények miatt.

Szeptember elején mind az EKB, mind az Európai Bizottság rontotta az euróövezeti gazdaság tavalyi, azaz 2007-es növekedésére szóló elôrejelzését, a "nem elsôrendû válság" esetleges következményeire tekintettel. A brüsszeli bizottság azóta kissé javított a tavalyi jóslatán, az idei, azaz 2008-as évre szólót ellenben rontotta. Az EKB december elején vitte még lejjebb az idénre, azaz 2008-ra szóló várakozásait.

Az EKB évente 2 százalékot alig meghaladó GDP- növekedést tart csak egészségesnek az árstabilitás számára.

Az EKB szerint az évi átlagos infláció tavaly 2,0-2,2 százalékos lehetett, az idén, azaz 2008-ban 2,0-3,0 százalék között, 2009-ben 1,2-2,4 százalék között várható.

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az euróövezetben a tavalyi GDP-növekedést fôleg a belsô kereslet táplálta, habár a vállalatok béririgysége miatt nem a fogyasztói kereslet, hanem az export növekedésére számító beruházási kereslet. A lakossági fogyasztás ugyan az euróövezeti GDP-nek, keresleti oldalon, több mint a felét teszi ki, de alakulása szemlátomást nem is befolyásolja a gazdasági növekedést: a harmadik és elôtte a második negyedben a lakossági fogyasztás egyformán 1,6-1,6 százalékkal, az elsôben 1,4 százalékkal volt több az euróövezet átlagában, mint egy évvel korábban, gyengébb a 2006-os utolsó negyedévi, 2,1 százalékos ütemhez képest is.

Az európai uniós csatlakozást követô eufória, amely a román tôkepiacra történô nemzetközi alapok tervezett belépése kapcsán jelent meg minden tôzsdei spekuláns szeme elôtt, az év végére elúszni látszott. A 2007. év elsô kereskedési napjai hihetetlen ütemû emelkedéseket mutattak, majd kisebb visszaesés, korrekció következett, hogy az eddig teljes nyugalomban telô nyári idôszakban történelmi csúcsokat döntsenek az indexek. Aztán a nyár végén következett az amerikai piacokon a másodlagos jelzálogpiaci kölcsönök bedôlése, amelyet minden jelentôsebb kockázatú befektetés megsínylett. Az év utolsó két hetében újabb emelkedések következtek, a nyugati világ tôzsdéin megint a történelmi csúcsok közelébe, néhol azt is átlépô szintekre került az árazás, térségünkben azonban ez csak egy pozitív korrekcióként értelmezhetô, hiszen nem egészen 10%-nyira maradtak a BVB-indexek a nyári csúcsoktól. Ez akár azt is jelentheti, hogy komoly esély van a jövô évi növekedésre. De ne rohanjunk elôre, nézzük meg, mi látszik a mögöttünk hagyott évbôl: mindenekelôtt le kell szögezni, hogy a nagykorúsodás folyamatában újabb lépést tett a román parkett, a fundamentálisan is erôs részvények nem mutattak akkora kilengéseket, mint az elmúlt években, a forgalom mintegy 40%-kal nôtt, ami 13,8 milliárd lejes pénzmozgást jelent. A tôzsdén jegyzett cégek kapitalizációja összességében 17,2%-kal lett nagyobb 2007-ben. A legnagyobb forgalmú részvények továbbra is a SIF-ek voltak, amelyeket a pénzügyi szektor két képviselôje, a BRD és a Transilvania Bank követ. Ami pedig az indexeket illeti, a legfontosabb tíz papírból – kivéve a SIF-eket – összeállított BET 22,05%-kal lett nagyobb, rendkívül közel kerülve a nyáron már átlépett, pszichológiai szintnek is tartott 10.000 pontos határhoz. A SIF-ekbôl számolt BET-FI 24,85%-os növekedéssel 78669,68 ponton zárt, messze elmaradva a történelmi csúcstól. Az összes papírt tartalmazó BET-C nôtt leginkább – 32,64%-kal – ami a kisebb papírok kiemelkedô teljesítményét jelzi. Ez a tôzsde stabilitása szempontjából is fontos.

A másodlagos piacnak számító RASDAQ-on forgó papírok szállították az idei év legnagyobb növekedéseit, több mint száz olyan papír forog ezen a piacon, amelynek növekedése meghaladta a 200%-ot, ezáltal a papírok összértéke 2,4- szeresére nôtt, a forgalom pedig 4,25 milliárd lej volt. Ez egyben a RASDAQ piac történetének legjobb évét jelenti.

Mi is történt a külföldiek remélt papírvásárlásaival? Összesen 226 millió euró érkezett külföldi befektetôk részérôl a román piacra, amely 33%-os éves növekedést takar, azonban ez a szám messze elmarad az elôzetes prognózisoktól. Ennek magyarázata lehet a világgazdaság második féléves megtorpanása, és ezáltal a kockázatvállalás csökkenése (az év elsô felében jelentôs külföldi pénzek érkeztek, majd augusztustól nettó kiáramlás volt megfigyelhetô), illetve az igencsak kevés érdekes és értékes román papír. 2007-ben mindössze egy IPO-ra (tôzsdei bevezetés) került sor, a Transgaz papírjait az év utolsó hónapjában lehetett jegyezni, a velük való kereskedésre azonban legalább február végéig még várni kell. A következô év egyik garanciája lehet a politikusok által egyre gyakrabban hangoztatott nagy állami cégek tôzsdei bevezetése.

Mely cégek voltak vonzóak 2007-ben? Legnagyobb pozitív változást a turizmusban érdekelt cégek értek el, mindenekelôtt a RASDAQ-ról a BVB-re érkezett EFO (Turism, Hoteluri, Restaurante Marea Neagra), amely több mint 350%-kal ér többet, mint 2006 végén. Mindez pénzügyi eredményeinek és jelentôs ingatlanvagyonának köszönhetô, vagyis nem annyira fô tevékenységi területe, a vendéglátás volt vonzó 2007-ben. Ôket követte az arab tulajdonba kerülô Electroputere mozdonygyár, amelyet spekulánsok röpítettek a magasba, szintén nem az eredmények hoztak kiemelkedô hozamot.

Ami az egyes szektorokat illeti, a bankszektor 2006-ben is jól teljesített, a BRD 41%-kal, a TLV pedig 34%-kal lett drágább, a szektor harmadik képviselôje, a Carpatica Bank viszont nyereségének jelentôs visszaesése miatt alig ért el némi emelkedést.

Az olajszektor felemásan szerepelt, a Petrom megint csalódást okozott, közel 20%-kal lett olcsóbb egy év alatt, a Patriciu kapcsán folyamatos viharban lévô Rompetrol viszont a kazah KazMunaiGaz vásá