Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Több mint tízmillió euró értékû, közel 132 kilogramm heroint fedeztek fel kedden egy teherautóban a halmi határátkelônél a határôrök. A kábítószerkereskedelem- ellenes nyomozók szerint a drogokat karácsonykor csempészték be az országba – arra számítva, hogy az ünnepek alkalmából lazább lesz a határátkelési ellenôrzés – és Nyugat-Európába szállították volna tovább.

A rendôrök 24 órán át tartották megfigyelés alatt a 47 éves Mehmet Ozaktas török állampolgár vezette tehergépkocsit. A nyomozók számára gyanúsnak tûnt a gépkocsivezetô választott útvonala (Ukrajna-Románia), valamint az is, hogy a gyanúsított utólag azt állította, pontosan nem tudja kiszállásának végállomását. A halmi határátkelônél a határôrök több mint 20 órán át ellenôrizték a gépkocsit – ez idô alatt szinte teljesen szétszerelték – és végül is 254 csomagot, 131,4 kilogramm heroint találtak.

A török állampolgárt 29 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, nemzetközi kábítószer-csempészés gyanújával.

A gépkocsivezetôk január 3-tól a Román Posta hivataljaiból is megvásárolhatják útmatricájukat. A postahivatal közleményébôl kiderül, az intézmény 700 székhelyén vásárolható meg az útmatrica országos szinten.

Az egy, 7, 30 napra, illetve 12 hónapra érvényes matricákat a jogi és természetes személyek egyaránt kiválthatják. Kivételt képeznek azok a jármûvek, amelyek 3,5 tonna, vagy annál kevesebb súlyúak. A matricák ugyanakkor kiválthatók a vidéki úthálózati igazgatóságoknál, valamint a Rompetrol, Petrom, MOL és OMV benzinkutaknál.

Aktuális

A tél nem olyan, mint a nyár – ezt Traian Basescu már jó ideje megállapította, mégis, a havazás, a hideg ismét meglepetésszerûen érte Romániát. A déli és keleti országrészeken káosz van, megbénult a gépkocsiforgalom, a kórházakba képtelenek eljutni a betegek, lerobbantak mentôautók, megszakadt az áramellátás és minden, amit egy természeti katasztrófa okozhat. Pedig csak kemény tél van, sok csapadékkal – és felkészületelen, amatôrködô hatóságokkal.

Az egészségügyi minisztérium komótosan kivárta, míg lejárnak az ünnepek, és csütörtökön végre méltóztatott "intézkedéseket foganatosítani" téli akcióterv címen, minekutána már napok óta tart a havazás az ország bizonyos részein. Jó kis ráérôsség, fôként, hogy a katasztrófavédelmi intézkedésekért felelôs államtitkár éppen dr. Raed Arafat, akit úgy ismerünk, mint pontos, elôrelátó és igényes szakembert. A szaktárca elhatározta egy bizottság létrehozását a téli idôszakban elôálló vészhelyzet kezelésére. Egy újabb bizottság, akkor, amikor minden megyében van már egy katasztrófaelhárító bizottság, amelynek a vezetôje éppen a prefektus. Az új, a "téli" bizottság akciótervének megmosolyogtató része például, hogy a mentônek a riasztás helyszínére való elindulás elôtt fel kell kérnie az illetékes hatóságokat arra, hogy akadálymentesítsék az útvonalat, a forgalmi dugókat elkerülendô. Hát kérem, amíg lebonyolítják a telefonhívást és a polgármester vagy az útügyes kirendeli a hógépeket az útra, a betegnek annyi...

Az akcióterv másik része azoknak a személyeknek a nyilvántartásba vétele, akik elôreláthatólag sürgôs ellátásra szorulnak a napokban. Mint például a 9. hónapban levô terhes nôk vagy mûvesekezelésre szoruló betegek. Utóbbiak esetében úgy döntöttek, hogy a dializáló pácienseket benntartják a kórházban, míg az utak ismét járhatóak lesznek. A kérdés csak az, hogy az amúgy is kevés dialízisközpont mellett klinikai részleg ritka esetben van, nehéz lesz beutalni a betegeket erre az idôszakra. Ugyanez érvényes a krónikus betegekre is, helyhiány miatt kevés a valószínûsége, hogy kórházba utalják ôket. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy kevés a dialízisközpont, gyakran száz kilométert is utaznak a betegek az életfenntartó kezelés érdekében, és gyakorlatilag nincsenek szociális eseteket, krónikus betegeket ellátó klinikák. Talán Eugen Nicolaescu miniszter újévi, hangzatos ígéretei között (kórházépítés, teljesítménybérezés, csúcstechnika- beszerzés, ártámogatott gyógyszerek számának megduplázása) szerepelni fognak a fentiek is.

Addig is, míg a heves havazás el nem múlik, a tárcavezetô javaslatát fogadják meg: ne tartózkodjanak a szabadban, öltözzenek az évszaknak megfelelôen, ne fogyasszanak alkoholtartalmú italokat, de fogyasszanak sok gyümölcsöt, zöldséget. Jut eszembe: a kánikulai napok figyelmeztetése ugyanez volt, szóról szóra. Valami hatékonyabbal nem tudnak elôrukkolni az illetékesek?!

Tôkés László református püspök felkérte Traian Basescu államfôt, hogy vállaljon közvetítô szerepet a közte és a demokrata képviselôk közti konfliktusban. Sajtóközleményében az EP-képviselô kifejtette, decemberi meghallgatásán az államfô megígérte neki, hogy támogatja felvételét az Európai Néppártba (EPP).

Állítása szerint akkori találkozásukkor Tôkés beleegyezett, hogy a kezdetekben nem teríti asztalra az autonómia-követelést annak érdekében, hogy ne vigye Európába a régi magyar–román konfliktusokat. A püspök elmondta, meglepôdött Petru Filip, Nagyvárad volt polgármesterének, jelenleg demokrata párti EP-képviselônek azon bejelentésén, miszerint az EPP romániai küldöttsége titkos szavazással eldöntötte volna, hogy nem támogatja felvételét az alakulatba.

Utólag azonban kiderült, hogy az RMDSZ és Liberális Demokrata Párt (PLD) képviselôi részt sem vettek a szavazáson, mindössze a Demokrata Párt (PD) döntött errôl. Tôkés emiatt felhívást intézett az elnökhöz azzal a kéréssel, hogy közvetítsen ebben a konfliktusban, mivel a püspök állítása szerint nemcsak az erdélyi magyarság, hanem az összes román érdekeit is képviselni kívánja az Európai Parlamentben.

Tôkés kabinetfônöke, Szilágyi Zsolt szerint az EPP-ben vagy Brüsszelben január 7–10. között döntenek Tôkés felvételérôl, vagy pedig Strasbourgban a január 14 és 17. közötti ülésszakon. December elején Basescu a cotroceni-i palotában fogadta Tôkés Lászlót. A beszélgetést követô sajtótájékoztatón a püspök bejelentette, az államfô támogatja felvételét az EPP-be. Brüsszeltôl a Székelyföldig tartó európai parlamenti képviselôi irodahálózatot nyit Tôkés László református püspök, amely Budapesten is áthalad – nyilatkozta kampányfônöke, Szilágyi Zsolt. Az intézkedés célja minél szorosabb kapcsolat fenntartása a magyar közösségekkel. Szilágyi szerint a jelenleg Ausztráliában szabadságát töltô püspök elôször négy képviselôi irodát nyit meg.

Az elsôt Brüsszelben nyitja meg, amelyet maga Szilágyi fog vezetni. A kampányfônök úgy véli, RMDSZ- képviselôként szerzett tapasztalata, valamint angol és francia nyelvtudása jogosítja fel az iroda vezetésére. A második irodát Nagyváradon nyitják meg, és egy négytôl hat tagig tartó bizottság fogja vezetni. Választási kampányában tett ígéretének eleget téve Tôkés Sepsiszentgyörgyön is nyit egy EP- képviselôi irodát, amely vezetését Kulcsár József jogászra bízza.

A negyedik iroda Budapesten nyílik, Nemes Csaba református lelkész irányításával. Szilágyi Zsolt szerint az EP-képviselô célja minél szorosabb kapcsolatot fenntartani az erdélyi magyar közösséggel, ugyankkor a teljes Kárpát-medencei magyarságot képviselni szeretné, fôleg a kárpátaljai és újvidéki közösségeket.

"Szlovákiában nem élnek magyarok, csak szlovákok, akik magyarul beszélnek" – jelentette ki a SITA hírügynökségnek nyilatkozva Ján Slota. A hivatalos népszámlálási adatok szerint a félmilliónál nagyobb lélekszámú magyar nemzetiséget valló közösség tagjait a kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke nem elôször próbálja "egy csapásra" elszlovákosítani.

"Én azt állítom, hogy ezek nem magyarok, hanem szlovákok, akik magyarul fejezik ki magukat" – így a magyarellenes kijelentéseit folyton felülmúlni igyekvô nemzeti pártelnök. Slota ilyen természetû "aranyköpéseinek" gyûjteménye közismert, számos internetes honlapon, különbözô nyelveken kering, és az európai intézmények is jól ismerik.

A kormányfô, Robert Fico Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD) nevû pártját az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) több mint egy éve nem tartja számon a tagjai között. A Smer tagságának felfüggesztését épp az indokolta, hogy Fico közösséget vállalt a szélsôséges magyargyûlöletét nem leplezô Ján Slotával.

Az ESZP hosszú ideje azt várja, hogy Fico elôbb vagy utóbb elhatárolódik koalíciós partnerétôl, de ennek a kormányfô eddig egyetlen jelét sem adta. Ellenkezôleg: a héten, Szlovákia önállóságának évfordulós ünnepségén Fico olyan hazafias programot hirdetett meg, és olyan, tekintélyes történészek által ostobaságnak nevezett kijelentéseket tett, amelyek hátterét az elemzôk Ján Slota buzdításával magyarázzák.

Slota pénteki nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy Franciaországban sem léteznek algériaiak és marokkóiak, mert "ôk is mindnyájan franciák, akiket franciákra, bevándorlókra és idegenekre osztanak". Slota szerint Szlovákiában is ezt a modellt kellene követni, s "a Dél-Szlovákiában élô polgártársainkat magyar anyanyelvû szlovákoknak kellene nevezni".

Az ország déli és délkeleti részén péntek reggelre sem sikerült felszabadítani a hótorlaszoktól néhány országutat, a vasúti és a légi közlekedés is akadozott.

A hó Dél-Romániában okozta a legnagyobb gondot, a pénteken még mindig eltorlaszolt féltucatnyi országút is Románia e részében található. A Bukarest és Pitesti közötti autópálya egyik szakasza ugyancsak járhatatlan, a lehullott hó mellett az erôs szél nehezíti a hókotró gépek munkáját.

Miután csütörtökön valóságos kálváriát "jártak" Bukarest utcáin az autósok, pénteken még mindig nehézkesen lehetett haladni a jármûvekkel, továbbra is térdig ért a hó.

A Henri Coanda (Otopeni) repülôtéren sem zajlik akadálymentesen a közlekedés. A repülôgépek többórás késéssel indulnak. A Realitatea hírtelevízió szerint számos járat indulását halasztották el, kettôt pedig töröltek. Nehezen sikerült eltávolítani a havat a kifutópályáról és a repülôgépekrôl.

A vasúti közlekedés továbbra is bizonytalan. A vasúti társaság közlése szerint egyedül Bukarest és a Fekete-tenger partján lévô Konstanca kikötôváros között szünetel a forgalom. Itt továbbra is erôs szél fúj, és újra meg újra befedi hóval a vasúti pályát. A belföldi járatok egy része továbbra is több órát késik, a külföldrôl érkezô szerelvények sem érnek idôben célba.

A meteorológusok elôrejelzései szerint a következô napokban nem várható havazás Romániában, viszont néhány napig rendkívül hideg lesz az idô. A zord klímájáról ismert Székelyföldön már pénteken reggel érezhetô volt a kemény tél. Csíkszeredában például a reggeli órákban mínusz 24,5 Celsius-fokot mértek a hômérôk. Erdélyben sehol nem havazott olyan erôsen, hogy fennakadást okozzon a közlekedésben.

Ezeken a metszôen hideg reggeleken és fagyos nappalokon is az utcákat róják, vagy a kukák környékén kotorásznak, miközben (látható módon) a Máltai Segélyszolgálat képviselôi próbálnak segíteni rajtuk. Természetesen amivel lehet, egy pohár forró csokoládéval vagy téli ruhadarabokkal, amit támogatóik visznek be a Berek utcai szolgálathoz.

Az utcán élnek

A két 30 év körüli férfi, B. Sándor és T. László, akiket állítólag egy ismerôsük enged be éjszakánként, gondosan megnéz minden ruhadarabot, aztán egy öltözékre valót, (de nem többet), kiválasztanak. Egyikük különösen a cipônek örvend, mivel a bakancs leszakadt a lábáról, társa egy báránybôr dzsekit vesz magára. Évek óta élnek az utcán, személyazonossági igazolványukat állítólag ellopták, s egyikük azt reméli, hogy sikerül újat csináltatnia, amellyel aztán külföldön vállalhat munkát. Valamiben nekik is kell reménykedniük, hisz máskülönben az utcán töltött nappalokat és éjszakákat nehéz lenne elviselni. Különösen olyan helyzetben, amikor egyiküknek két évvel ezelôtt mindkét lába lefagyott.

Létfontosságú volt a lakás

K. Évának és Sz. Gusztávnak minden oka megvan, hogy örüljenek. A Maros-gátnál laktak öt évig egy fabódéban, amit a múlt hónapban valaki felgyújtott, s így egy szál nejlon alatt vészelték át az elmúlt heteket, amíg a polgármesteri hivataltól megkapták a lakást. Egyelôre a földön alszanak, de a gondviselést igazolja, hogy tegnap reggel jelezték a Nyárádmentérôl a Máltai Segélyszolgálatnak, hogy bútort adományoznának. A szállítást kell még elrendezni – teszi hozzá Tulit János, ami nem kis dolog, de remélhetôleg találnak segítséget. K. Éva egyébként mûvese-kezelésre jár, ezért valóban létfontosságú volt számukra a lakás. Meg azért is, mivel egy hétéves árva lánykát nevelnek, akit kéthetes korában az anyja hagyott náluk és többé nem ment érte. K. Évának betegnyugdíja van, ezenkívül papír- meg ócskavasgyûjtésbôl élnek. Mondják, hogy néha, amint a kocsit húzzák, kikacagják ôket. – Ha elmennénk lopni, bezzeg nem kacagnának – teszi hozzá a súlyosan beteg asszony.

Öt éve a barakkban

Kevésbé szerencsés H. Erzsébet és H. Árpád, akik a volt tüdôszûrô udvarán levô barakkban élnek már öt éve. A barakk közepén levô csikókályhát ilyen idôben egyfolytában rakni kell, éjszaka is felváltva ügyelnek a tûzre, ami nem aludhat ki. A barakkban két kislányt, az ötéves Izabella Zsófiát és a tízéves Szidóniát nevelik. A nagyobbik lánykát a mentôsök hozzák haza, az édesanya, aki ránk várt, orvoshoz küldte, mivel véreset vizel.

Élettársával az éjszakai menedékhelyen ismerkedtek meg. Lépcsôháztalkarítást vállal, de amikor kiderül, hogy csak ideiglenes a személyazonosságija, nem tudják alkalmazni. Ha nincs munkahelye és állandó lakhelye, akkor nem kaphat állandó személyazonosságit, és itt zárul a bûvös kör, amibôl nem tudnak kitörni. A segélyek mellett alkalmi munkából élnek, s K. Éva szinte havonta megjárja a polgármesteri hivatalt egy szükséglakás reményében. Amint elmondja, a polgármester is járt a példásan tisztán tartott barakkban, de nem lett semmi eredménye. A tûzifáról a környék lakói gondoskodnak, s a családnak szerencséje van a termopánra cserélt fa ablakkeretekkel, amelyeket elszállítanak és eltüzelnek. A barakkban plédekre és ágynemûre lenne szükség, a nagyobbik kislány inkontinenciája miatt ugyanis egyfolytában mosni kell.

K. Sándort az utcán kínálja forró csokoládéval Tulit János. A 77 éves férfinak nincs személyazonosságija, a vonaton vették el, mert jegy nélkül utazott, a nagy hidegben egy közeli faluban húzza meg magát, ahol a szállásért a házigazdáknak segédkezik. Amint mondja, neki is cipôre lenne szüksége, de a ruhaajánlatot is szívesen veszi.

A Kornisa negyedben a szerdán még ügyködô kukások tegnapra eltûntek, mivel idôközben elszállították a szemetet. Tulit János tovább megy a forró csokoládéval, ahogy nap mint nap több kilométert tesz meg, hogy a nagy hidegben egy jó szóra, meleg innivalóra, esetleg meleg ruhára szoruló embereken segítsen.

Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök szerint az Európai Uniónak el kell döntenie, hogy szorosabbra kívánja-e fûzni a kapcsolatait Szerbiával, vagy koszovói szerepvállalásával részt vesz az ország feldarabolásában, ugyanis a kettô kizárja egymást.

A Tanjug hírügynökségnek nyilatkozó kormányfô szerint az Unió tagállamainak január 28-ig, külügyminisztereik legközelebbi értekezletéig határozniuk kell. Akkorra vették ugyanis tervbe az EU-tagság belépôjének tekintett – a múlt év végén parafált – stabilitási és társulási egyezmény aláírását Szerbiával, illetve a végleges határozat meghozatalát arról, hogy az unió küld-e missziót Koszovóba, átvéve az eddigi ENSZ-közigazgatás szerepkörét. Az EU szerepvállalása az Ahtisaari-tervbôl fakad. A Martti Ahtisaari finn diplomatáról elnevezett elképzelés nemzetközi felügyelet alatt megvalósuló függetlenséget irányoz elô a Szerbiától elszakadni akaró Koszovónak, de ennek megvalósítását Belgrád mereven ellenzi. Az elképzelést ugyanakkor támogatja az Egyesült Államok és az EU tagállamainak többsége. Brüsszelbôl eközben folyamatosan EU-integrációra biztató üzenetek érkeznek Belgrádba.

A szerb politika ugyancsak tudathasadásos állapotát jelzi, hogy az európai értékek mellett elkötelezettnek tartott politikusok – élükön Boris Tadic államfôvel – folyamatosan hangoztatják: Szerbia az EU- ba tart, de sosem fog lemondani Koszovóról.

"Január 28-án az EU-nak választania kell: részt vesz-e Szerbia feldarabolásában, vagy Szerbiát partnerének tekintve aláírja vele a stabilizációs és társulási egyezményt. Az egyik ugyanis kizárja a másikat" – fogalmazott Vojislav Kostunica.

A szerb kormányfô szerint ha az EU az európai értékeket és elveket alapul vevô döntést hoz, akkor aláírja az egyezményt, s ezzel egyszersmind Szerbia területi integritásának a megôrzése mellett foglal állást. Ha azonban enged az egyre növekvô amerikai nyomásnak, akkor koszovói missziójának felállításával jogtalan, Európa-ellenes döntést hoz.

Közben tegnap összeült alakuló ülésére pénteken a közelmúltban újraválasztott koszovói parlament, amely rövidesen kikiálthatja az albán többségû dél- szerbiai tartomány függetlenségét.

Az ENSZ-igazgatás alatt lévô tartomány tavaly november 27-én újraválasztott parlamentjének alakuló ülését a legvégsô alkotmányos határidôre, egy hónappal a választási eredmények tavaly december 4-i kihirdetése utáni napra hívták össze.

Az alakuló ülésen igazolják a pristinai parlament 120 képviselôjének mandátumát, megválasztják a mentelmi bizottságot. Az új parlamenti elnök és az új kormány megválasztása a választásokon a legtöbb szavazatot szerzô két párt, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) és a Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) megállapodásának függvénye.

Barack Obama illinois-i szenátor biztosan nyerte meg az iowai demokrata jelölôgyûléseket csütörtökön az amerikai elôválasztások elsô fordulójában, Mike Huckabee volt arkansas-i kormányzó pedig a republikánus elnökjelöltségre pályázó politikusok között szerezte meg nagy elônnyel az elsôséget.

Az elsô fekete bôrû amerikai elnök címére pályázó Obama ezzel megtette az elsô lépést a demokrata jelöltség megszerzése felé, visszavetette az országosan vezetô Hillary Clinton lendületét az elôválasztási kampányban – számolt be a szavazatok több mint háromnegyedének feldolgozottsága alapján az NBC televízió.

Az elsôsorban a fiatal szavazók támogatásának megnyerésére törekvô Obama és az idôsebb választók, valamint a nôk voksaira pályázó volt first lady legközelebbi nagy összecsapása jövô héten, kedden, New Hampshire-ben lesz, ahol a két politikus népszerûsége megközelítôleg azonos.

A CNN értékelése szerint Obama drámai gyôzelmet szerzett, nagyot lépett abba az irányba, hogy történelmet írjon. Elemzôk szerint a több mint 50 éve nem tapasztalt nyitottságú versengésben ha Obama megnyeri a jövô heti New Hampshire-i elôválasztásokat is, akkor nagy eséllyel haladhat tovább a következô nagy megméretés, Dél- Karolina felé, ahol a szavazók több mint fele afro-amerikai.

Mike Huckabee meggyôzô többséggel szerezte meg az elsô helyet Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó elôtt. A baptista lelkész aznap úgy nyilatkozott, hogy "Iowában az üzenet számít, nem lehet szavazatokat vásárolni". Mint a CNN felhívta a figyelmet, Huckabee könnyedén túlszárnyalta gazdag üzletember vetélytársát, Romney-t, aki nála nagyságrendekkel több pénzt költött kampányára.

Huckabee további sorsa kétséges, mert iowai sikerében minden bizonnyal döntô szerepük volt a nagy súllyal bíró evangelikus, vallásos konzervatív szavazóknak, akiknek New Hampshire-ben már kisebb a lakosságon belüli aránya. Utóbbi államban Huckabee-t népszerûségben megelôzi Romney és John McCain arizonai szenátor.

A Fox News hírcsatorna közlése szerint a demokrata voksok 95 százalékos feldolgozottsága mellett Obama 37, Clinton és John Edwards volt észak-karolinai szenátor 30-30 százalékot kapott. A republikánus eredmény 76 százalékos feldolgozottság mellett: Huckabee 34 százalék, Romney 25 százalék és McCain, valamint Fred Thompson volt tennessee-i szenátor 13-13 százalék.

(MTI) A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, avagy a három királyok ünnepe, a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi idôszak kezdete. (A keleti kereszténységben január 6-7. a karácsony, ott a Julián-naptár szerint, 13 nappal késôbb ünneplik a vízkeresztet.)

Az ünnep liturgiában használatos elnevezése az Epiphania Domini, az Úr megjelenése, a magyar vízkereszt a víz megszentelésének szertartásából származik. Az ünnep a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzôn.

Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletrôl Judeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Elôször Jeruzsálemben keresték, majd Heródes király Betlehembe utasította ôket; itt meglelték a kisdedet, s aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. A hagyomány szerint hárman voltak, nevük Caspar, Melchior, Balthasar – vagyis Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A napkeleti bölcsek tömjénadományára a tömjénezés szertartása emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelô Szent János megkeresztelte, s ettôl kezdve tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentelt. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzôn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.

Az egyházi évben vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentô hamvazószerdáig (idén február 6-ig) tart a farsang ünnepi idôszaka. Ez a közelgô tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése. Elnevezése középkori német eredetû lehet, de vannak itáliai hatásra utaló adatok is.

A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei fôként a három utolsó farsangi napra ("a farsang farkára") vonatkoznak. A legjellemzôbb az álarcos, jelmezes alakoskodás, ma is igen híres a mohácsi busójárás. A menetben leggyakrabban nônek, terhes asszonynak öltözött férfiak, mesteremberek, vándorutasok, állatfigurák – fôként gólya-, kecske-, ló- és medvemaszkok fordultak elô, újabban a papírmaszk és készen vett álarc is jellemzô. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bôség- és termékenységvarázsló jellege. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk és ekkor rendezik a különbözô rendû és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat.

A 112-es diszpécserszolgálat ügyeletesei szilveszter éjszakáján legalább 80 segélyhívásra válaszoltak, de közel ugyanannyi hamis segélykérést regisztráltak.

A telefonbetyárok egész évben zavarják az ügyeleteseket, és még ezen az éjszakán sem fogták vissza magukat. "Van, aki megadja a telefonszámát, de álnevet közöl, nem tudjuk azonosítani, de van, aki elrejti telefonszámát is. Nem egy esetben annyira hitelesen adják elô az esetet, hogy a mentô kimegy a helyszínre, ahol kiderül: mindez csak tréfa, a beteg sehol, vagy a megadott címen nem a telefonáló lakik. A gond az, hogy egy-egy ilyen hívás miatt nem jut szabad vonalhoz a valóban súlyos állapotban levô beteg, a mentônek esetleg máshova kellene eljutnia, így aztán életekbe kerülhet egyesek butasága, rossz vicce, rosszindulata. A telefonbetyárokat pedig senki sem vonja felelôsségre" - mondja a 112-es sürgôsségi szolgálat ügyeletese. Aki szerint a másik probléma az, hogy az emberek gyakran nem értik meg, mire való a diszpécser kérdezôsködése, türelmetlenek és kiabálnak, pedig ahhoz, hogy megfelelô felszereltségû mentôt küldjenek a helyszínre, néhány alapvetô információ feltétlenül szükséges. Van olyan telefonáló, aki csak annyit mond, jöjjenek hamar, nagyon rosszul van a beteg - de még címet sem adnak meg, és a betegrôl sem közölnek adatokat. A 112-es sürgôsségi szolgálat alkalmazottai szerint sokan visszaélnek a helyzettel, most, hogy bôven van mentôautó, minden apróság miatt a 112-est hívják, pedig a panaszok jó részével a családorvoshoz kellene fordulniuk.

Régi olvasónk, Erdôs I. jelezte, hogy a marosvásárhelyi ortopédiai klinika elôtti postaláda dugig telten vár kiürítésre több mint két hete.

A gyanúját az keltette fel, hogy az idejében "bedobott", helybe címzett karácsonyi üdvözlete tegnapig nem ért célba. Rosszat sejtve, arra jártában felbillentette a nyílásfedôt, s a látványon elkeseredve megállapította, hogy már a postában sem bízhat az ember.

A ládabeli tumultus alapján hozzátehetjük: rajta kívül még igencsak sok embernek van oka szomorkodni, hogy a fizetség (bélyeg) dacára csupán illúzió maradt az elvárt szolgáltatás. Sebaj, idén karácsonyra idôszerû lesz a tavalyi jókívánság.

Jegyzet

Sokáig számomra is talány volt, pedig itt/ott születtem, csakhogy az általános iskolában, majd a középiskolában is átsiklottak fölötte. Gyermeki ésszel nem is gondoltam, hogy egykor milyen fontos lesz ez számomra. Történelmet tizenévesek fejében a legegyszerûbb hamisítani, egyszerûen nem kell arról beszélni, amit meg akarnak másítani. Én már nem is lepôdöm meg azon, hogy az 1989-ben születettek nagy része nem tudja, mit történt tizennyolc évvel ezelôtt Erdélyben - mifelénk. Sok évvel ezelôtt panaszolta egy falusi gondnok, miszerint egyik magyar anyanyelvû munkatársa nem hitte el, hogy 1940- 44 között itt Magyarország volt, mellesleg az a történelmet el nem fogadó munkatársa 1942-ben született Sepsiszentgyörgy és Sopron között, valahol Európában, történetesen egy erdélyi magyar faluban, olyan vár szomszédságában, ahol még erdélyi fejedelmek is aludtak egykor.

Emlékeimben sokszor felvillan a kérdés, amikor ökölbe szorított tehetetlenségben befelé vagy értelmetlenül szóltak a szavak.

Úgy a múlt század ’70-80-as éveiben Nagybányán rendezték a nôi kézilabda Balkán-bajnokságot. Akkor döbbent belém a felismerés: balkáni lettem itthon, pedig ki sem mozdultam Erdélybôl. Ne értsen félre senki, én tisztelem a másságot, és elfogadom a Balkán sajátos világát. Ettôl szép ez a vén Európa és a változó földgolyó, de én itthon erdélyi akarok lenni és nem balkáni. Egy idôs építész ismerôsöm állított meg a fôtéren 1989-ben, és csendesen így szólt hozzám: tudja, hol van Erdély és Európa határa? Ott, ahol a gótika és a reformáció formálta az embereket és a kultúrát. Egykori professzorom mesélte, a második világháború végén a keleti frontról visszahúzódó német hadosztály tisztjét egy székelyföldi papi lakásában szállásolták el, és elsô reggel a német tiszt így szólt hozzá: itt van Európa keleti határa, mert itt már van fedett WC.

Már a "nagy változás" után, 1992-93- ban tanultam a németországi Göttingenben, amikor több alkalmam is volt németekkel vagy más nemzetûekkel találkozni. Tudatosan úgy mutatkoztam be, hogy erdélyi vagyok - siebenbürger -, mert így azonnal rám kérdeztek: az hol van? Volt, akit érdekelt tört németséggel elôadott rövid történelmi ismertetésem, volt, aki számára felelevenedtek valami ismeretfoszlányok, de voltak "kedves viselkedésû európaiak", akik türelmesen végighallgattak, csak éppen semmit sem értettek meg. Ez pedig nem mindig a rossz némettudásomon múlott. Ugyanabban az idôben, egy hollandiai halászfaluban, Urkban találkoztam egy zsíros bôrnadrágos halászemberrel, aki éppen motorcsónakjából szállt ki. Kezet fogtunk és így mutattak be neki: egy romániai. Erre ô megkérdezte: siebenbürger - erdélyi? Most én álltam értetlenül egy holland halász elôtt, de ô megmagyarázta: a háborúban a német hadseregben szolgált, ahol erdélyi szászok is voltak mellette, és azok sokat meg szépeket meséltek egy távoli országról - Erdélyrôl.

A múlt héttôl van egy új meghatározása Erdélynek: Schengentôl keletre. Sokunknak egy könyvcímet juttat eszünkbe: Édentôl keletre (Steinbeck).

Erdély ott van, ahol a keresztnevem kétnyelvû, mert a rendôrségen Iosif vagyok, de otthon és barátaim között József. Erdély ott van, ahol a polgármesteri hivatalnál édesanyám nevét így írják be: Elisabeta, de amikor egyházfenntartást fizet, akkor a nyugtára már ez kerül: Erzsébet. Erdély ott van, ahol gyáva emberek az éjszaka sötétje alatt lefestik a Marosvásárhely feliratot a város Mezôség felôli bejáratánál, de mi úgysem mondjuk soha: Tg. Mures. Erdély ott van, ahol még fáj, ha barátok temetésére rendelt koszorúra elfelejtik kitenni az ékezetet. Erdély ott van, ahol a huszonéves szerelmes ad arra, hogy a boldogító igent anyanyelvén mondja ki, mert csak az jön szívbôl, a többi merev hivatalosság. Erdély ott van, ahol engem egyáltalán nem zavar, hogy a szomszédban románul kolindálnak, mi úgyis magyarul énekelünk.

Erdély ott van, ahol élek.

Egy szobor vagy emlékmû csak akkor érheti el rendeltetése célját, ha az kifejezô és megfelelô környezetben kap elhelyezést, ha az alkotómûvész a kijelölt helyre gondolja el.

Jelen esetben Aranka György szobrára gondolok, amelyet a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma által kiírt pályázaton nyertes Gyarmathy János szobrászmûvész alkot meg az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság alapítójáról, s amelyet Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mögötti kisméretû parkban terveznek felállítani.

Aranka György magyar író a hasonló nevû erdélyi püspök fia, a Doboka megyei Széken született 1737-ben. Iskolai tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban és Nagyenyeden végezte, Nagyváradon pedig filológiát és jogot tanult. Tanulmányai után alkalmazottként a marosvásárhelyi Királyi Táblánál írnokoskodott, 1787-ben törvényszéki közbíró, 1796-ban a tábla ülnökévé nevezték ki. Bíróként igazságos és részrehajthatatlan ítész volt. Írói és kultúrtevékenysége széles körû és mûvelôdéstörténetileg jelentôs volt. A magyar nyelv fejlesztése ügyében szorgoskodott, nyelvmûvelô társaság szervezése érdekében tevékenykedett, könyvtárak, múzeumok felállítását, nyelvtan, szótár készítését és olvasótársaság alakításának szükségességét szorgalmazta. Erdélyben mind irodalmi, mind társadalmi téren fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Az általa létrehozott Magyar Nyelvmûvelô Útkészítô vagy Próbatársaság 1793-ban kezdte el mûködését, melynek rendes és pártoló tagjai voltak. Írók és tudósok mûveik alapján nyerték el a tagságot. A társaság 1801-ig, Aranka György visszavonulásáig mûködött. 1817-ben halt meg, a helyi református temetôben hantolták el. Sírköve - 31 M jelzésû - a ravatalozó szomszédságában elhelyezett mûemlék jellegû sírkövek között látható.

Aranka Györgynek szépirodalmi és jogi vonatkozású munkái is vannak. Kéziratban több mûve maradt fenn. Német és francia irodalmi munkákat és színjátékokat fordított le magyar nyelvre. Fontosak irodalmi levelezései és filozófiai értekezései. Verseit a Magyar Hírmondó közölte.

A Magyar Nyelvmívelô Társasággal kapcsolatban Aranka György az erdélyi emlékiratok és történelmi munkák összegyûjtését és kiadását is szorgalmazta és minden új eszmét szeretettel karolt fel. Egész életén át lelkes harcosa volt a nemzeti mûvelôdés és a magyar nyelv fejlesztése ügyének. Aranka György 1792-ben hozta létre a Régi Kézírások Társaságát, melynek feladata az erdélyi emlékiratok és történelmi munkák összegyûjtése és rendezése volt, a magyar történelmi emlékek,örökségek megmentése a pusztulástól. Ezeket az összegyûjtött és Aranka György által rendezett kéziratokat az Erdélyi Múzeumban ôrzik.

Az Aranka György szobrának felállítására kijelölt park mérete, alacsony növényzete emberközelbe hozza majd az emlékmûvet.

Benkô Károly Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben címû kötetében Aranka Györgyöt Marosvásárhely jeles férfiai közé sorolta.

Keresztes Gyula

Harminc éve, 1978. január 6-án érkezett az anyaországba a Szent Korona. Az 1945 tavaszán Ausztriában amerikai kézre került nemzeti ereklyéket Cyrus Vance amerikai külügyminiszter adta át az Országházban "az amerikai nép képviseletében" a magyar népnek.

A koronát és a koronázási ereklyéket a II. világháború idején, 1944 októberében a budai Várban elásták a koronaôrök. A balul sikerült kiugrási kísérlet után a hatalomra került nyilasok vezetôje, Szálasi kiásatta és a koronára tette le esküjét. Az elôrenyomuló szovjet csapatok elôl a koronát Veszprémbe, Kôszegre, aztán Velembe szállították, majd 1945. március 27-én a koronaôrök Ausztriába menekítették. A Szent Koronát, a jogart és az országalmát végül május elején a Salzburg melletti Mattsee közelében, egy hordóban, a kardot egy ládában rejtették el. Az ôrök amerikai fogságba esésük után elárulták a rejtekhelyet, ahonnan a tárgyak épségben kerültek elô.

Az Egyesült Államokba szállított kincseket 1945 és 1953 között nyolc különbözô helyen ôrizte az amerikai hadsereg (a szóbeszéd szerint többen fel is próbálták azokat), ezután a Kentucky állambeli Fort Knox egyik páncéltermében pihentek. Az amerikai vezetés már a hetvenes évek elejétôl latolgatta, hogy visszaadja Magyarországnak Szent István koronáját, de ennek feltételei csak az évtized második felére, a Carter- adminisztráció idejére értek meg. 1977-re Magyarország és az Egyesült Államok viszonya jelentôsen javult, rendezôdtek a kapcsolatokat terhelô problémák, és a washingtoni vezetés úgy ítélte meg, Magyarország végrehajtja a helsinki egyezmény emberi jogokra vonatkozó elôírásait is.

Jimmy Carter elnök 1977 végén megszületett döntése nagy vitát váltott ki, ellenezték a kongresszusban és tiltakozott a magyar emigráció egy része is. Végül a Szent Koronát nem az akkori rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza "az amerikai népet" képviselô Cyrus Vance külügyminiszter és azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki. Az MSZMP fôtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytôl. A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. A Magyar Országgyûlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1- jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került, a nagyközönség itt is folyamatosan megtekintheti. A koronázási palást továbbra is a Nemzeti Múzeumban látható.

Korszerûsítik a marosvásárhelyi állatkertet

2007. december 27-én érvénybe lépett a Környezetvédelmi Minisztérium azon rendelete, amely az uniós követelményeknek megfelelôen szabályozza a romániai állatkertek státusát. Eszerint - többek között - biztosítani kell a fogva tartott vadállatok fajonkénti minimális biológiai életterét. Országunkban 32 állatkert, hat akvárium, egy delfinárium és két terrárium létezik. 28 állatkert a helyhatóságok, a többi múzeumok és magánszemélyek tulajdonában van. Az állatkertek közül az új szabályozás alapján egyedül a marosvásárhelyi mûködését engedélyezték. A 28 helyhatóság hatáskörébe tartozó állatkert közül 18 pályázott korszerûsítési tervekkel a szakminisztériumnál. A marosvásárhelyi állatkert 4,6 millió euró támogatást nyert el. A pályázatba foglalt elképzelésekrôl dr. Bereczki Boldizsár, az állatkert igazgatója számolt be lapunknak.

ÚJ, ÁLLATVÉDÔ SZEMLETMÓD

- Az uniós csatlakozási tárgyalások során a Környezetvédelmi Minisztérium figyelmen kívül hagyta az állatkertek szabályozását. Elfogadták ugyan az erre vonatkozó uniós elôírásokat, de senki nem tett semmit annak érdekében, hogy ezeket gyakorlatba is ültessük - mondta el dr. Bereczki Boldizsár. Ezért 2007 márciusában sietôsen összehívták a 42 állatkert és akvárium igazgatóit, valamint a létesítmények tulajdonosainak - a polgármesteri hivataloknak, helyi tanácsoknak - a képviselôit tanácskozásra, amelynek célja az volt, hogy az elvárásoknak megfelelôen módosítsák az eddigi szabályozást. Az új minisztériumi rendelet csak többszöri nekifutás, egyeztetés nyomán, szeptemberre készült el, az elfogadására november 27-én került sor. Ennek elsôdleges követelménye, hogy az állatok fogvatartásánál fajonként biztosítani kell a biológiai szükségletüknek megfelelô minimális életteret. Ez a kifutók méretén kívül vonatkozik az almok, az állatok védelmét szolgáló házak megépítésére, a terület elrendezésére stb. A számításokból kiderült, hogy mindezekhez olyan beruházások szükségesek, amelynek a finanszírozását a helyhatóságok a költségvetésbôl nem képesek fedezni, így a minisztérium tavaly pénzkeretet különített el költségvetésébôl, amire célpályázatokat lehetett készíteni.

Tavaly október 25-ig 18 önkormányzat nyújtott be állatkert-korszerûsítési terveket. A minisztérium összesen 130 millió lejt (38 millió eurót) utalt ki 14 állatkert korszerûsítésére. Ezek közül elsôként a marosvásárhelyinek fogadták el a megvalósíthatósági tanulmányát.

ELEFÁNTTAL ÉS ZSIRÁFFAL GAZDAGODIK AZ ÁLLATKERT

- A marosvásárhelyi állatkert már tavaly hozzáfogott a korszerûsítéshez, amelynek értékét önrészként (sz. m.: a megpályázandó összeg 25%-a) a 4,6 millió eurós pályázatba foglaltuk - tájékoztatott dr. Bereczki Boldizsár. Mindenekelôtt a víz-, gáz- és villanyvezetékeket cseréltük ki, s vezettük a föld alá. Nemcsak a meglevô kifutókhoz, hanem a létesítendôkhöz is kiépítettük a hálózatot. Új világítótesteket szereltünk, amivel lehetôvé tesszük az éjszakai látogatást is. Több mint 2 km utat aszfaltoztunk az állatkert területén, a járdákat pedig díszkövekkel újítottuk fel. Növeltük az oroszlánok, a vaddisznók, a tigrisek, a hazai kérôdzôk és a medvék kifutóit. Új házba, tágasabb területre kerültek a struccok. A páváknak, fácánoknak és nagy papagájoknak új röptetôket alakítottunk ki. Az idén hozzáfogunk két új létesítményhez: az elefántoknak és a zsiráfoknak (sz.m.: ez egy ikerépület lesz), valamint a vízimadaraknak otthont adó épületek felhúzásához. Jövôre a ragadozó macsakafajoknak is tágasabb kifutója lesz. A tervezésre kíirt versenytárgyalást már elnyerte egy pályázó, így remélhetôleg tavasszal megnyithatjuk az építôtelepet. Az elefántokat és a zsiráfokat a tó mögötti területen helyezzük majd el, míg a vízimadarak háza a már megkezdett alapokra épül, késôbb pedig a tó átrendezésére is sort kerítünk. Az említett munkálatok összértéke több mint 3,5 millió euró. A tanulmányt az Adi Proiect Kft. készítette. A tervet a pályázat szerint 36 hónap alatt kell megvalósítani - mondta az igazgató.

HÚSZ HEKTÁRRAL BÔVÜL A KERT

Még egy 1965-ös döntés nyomán Nagyernye területébôl 40 hektár erdôt átadtak a marosvásárhelyi közüzemeknek. Ebbôl csak 20 hektárt foglaltak el, ahol a jelenlegi állatkert mûködik. Az állatkert korszerûsítési programjának megvalósítása érdekében a kert igazgatósága kérte, hogy tegyék lehetôvé a fennmaradt 20 hektár bekerítését is. Ezt a helyi tanács 2007. decemberi ülésén jóváhagyta. A határozatnak megfelelôen a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, az állatkert és az erdôgazdálkodási igazgatóság marosvásárhelyi erdôkerülete öt parcellában összesen 20,40 hektárt adott át az állatkertnek. Ezek egyike sem érinti a bükk magrezervációt. A parcellák nagyrészt a jelenlegi kert mögött, illetve a somostetôi erdô Marosszentgyörgy felôli részében találhatók. A tervek szerint ide 3 hektáron, vadasparkhoz hasonlóan, medvebocsmenhelyet létesítene az igazgató. E kezdeményezést a minisztérium is támogatná, hiszen az országban egyetlen medverezerváció van Zernyesten, ahol azonban csak a már kifejlett egyedeket fogadják. Ugyanakkor 7 hektáron a hazai kérôdzôknek (szarvasok, bölények stb.) lenne a kifutója. Ezeken a helyeken olyan leshelyeket építenének, ahonnan az állatok viselkedését lehet majd megfigyelni. 10 hektáros szórakozóhelyet terveznek, többek között úgynevezett állatsimogatót alakítanának ki.

KULTURÁLT TURISZTIKAI CÉLPONT

Az állatkert korszerûsítésére vonatkozó pályázat mellett az igazgatóság egy újabb projektet készített, amelyet a turisztikai hatósághoz nyújtottak be. Az 5 millió eurós pályázat többek között tartalmazza az új látványtervet (térképek, feliratok, szórólapok stb. készítése), digitális idegenvezetést, illetve megfigyelôkamerák felszerelését. Továbbá azt szeretnék, ha a hatóságok lehetôvé tennék a kereskedelmi tevékenység folytatását, hiszen a külföldi állatkertekben emléktárgyak, állateledelek árusításával egészítik ki a belépôjegyekbôl származó jövedelmet. A terv néhány rendezvény finanszírozását is kilátásba helyezte. Kopacz András zoológus kezdeményezésére az elôzô években is voltak próbálkozások, mint a virágok, fák, állatok vagy a madarak napjának a megszervezése, azonban anyagi támogatás hiányában ezek a rendezvények visszhang nélkül maradtak. Ezeket szeretnék kiegészíteni, bôvíteni a kínálatot. Újdonság: 3.000-3.000 euróért egy cirkusztól két púpostevét vásárolt az állatkert. Ezeket tavasszal láthatjuk a kifutóban.

- Élenjárók szeretnénk lenni a romániai állatkertek között, minôségi változtatásra van szükség mind az állattartás, mind a szolgáltatások terén. Ha az említett terveink megvalósulnak, akkor a marosvásárhelyi - természetes környezetének köszönhetôen is - Közép-Kelet-Európa legkorszerûbb állatkertje lesz! - mondta el lapunknak dr. Bereczki Boldizsár.

Vajda György

Százötven éve, 1858. január 5-én halt meg Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky gróf, a XIX. század elsô felének legsikeresebb osztrák hadvezére, akinek emlékét ôrzi idôsebb Johann Strauss örökzöld indulója.

1766. november 2-án született a csehországi Trebnicében (Trebnitz), állítólag magyar eredetû családban. A bécsi katonai akadémián tanult, szolgálatát a Gyöngyösön állomásozó Caramelli vértesezrednél kezdte. Szolgált a török háborúban, a francia forradalom kitörése után a németalföldi és a rajnai fronton, s megkapta a Mária Terézia-rendet.

Az 1800-as évek elején, immár tábornoki rangban megkísérelte az osztrák csapatok és taktika újjászervezését, de reformjai elbuktak a kincstár ellenállásán. 1813-ban fôszállásmester és a haditanács tagja lett, megkapta a Mária Terézia-rend parancsnoki fokozatát és az 5. huszárezredet (Radetzky-huszárok). Nagy szerepe volt Napóleon legyôzésében; 1814-ben a szövetséges uralkodókkal együtt vonult be Párizsba, majd tért vissza a bécsi kongresszusra. A béketárgyalások során ô közvetített Metternich osztrák kancellár és I. Sándor orosz cár között, amikor a nagyformátumú személyiségek éppen nem voltak beszélô viszonyban.

A beköszöntô békével eltûnt a nyilvánosság elôl. Sopronban és Budán állomásozott. Az idôs harcost 1831-ben reaktiválták, amikor a Szent Szövetség Európája recsegni-ropogni kezdett. Radetzkyt az olasz egységtörekvések lázában élô Itáliába küldték, ahol leverte a pápai állam felkelôit, s 1836-ban - hetvenévesen - megkapta a tábornagyi rangot. Korát meghazudtoló tetterôvel látott csapatai kiképzéséhez, de reformjavaslatait újfent figyelmen kívül hagyták, sôt még pénzt sem biztosítottak serege számára. Az 1848-as olasz forradalom kitörése így felkészületlenül nem találta, de súlyos hátrányban volt a felkelôkkel és a szárd- piemonti csapatokkal szemben.

1848 márciusában véres utcai harcok után kiszorult Milánóból, s egész Veronáig hátrált, de aztán sorra bevette Milánót, a Közép-Itália kulcsát jelentô erôdrendszert, 1849 tavaszán pedig Mortara, majd Novara mellett döntô gyôzelmet aratott, biztosítva Ausztriának Lombardiát, majd Velencét.

Érdemeiért megkapta az Aranygyapjas Rendet, az orosz cár marsallá, a császár a Lombard-velencei királyság kormányzójává nevezte ki. A nagypolitikába magát sosem ártó katona 1857. február 28-án, 72 évi szolgálat után vonult nyugdíjba. Élete utolsó éveit Milánóban, a császár által rendelkezésére bocsátott villában töltötte, itt halt meg kilencvenkét éves korában, 1858. január 5-én, végelgyengülésben.

Radetzky a hadtörténetbe olasz hadjáratával, a k. und k. hadsereg bakáinak szívébe a bálványozott
"Radetzky apóként" került be. Prágában már halála évében, Bécsben 1892-ben kapott szobrot, Grillparzer ódát írt hozzá, Joseph Roth osztrák író legismertebb mûve a Radetzky induló címet viseli. Nevét idôsebb Johann Strauss tette halhatatlanná, aki 1848- ban neki ajánlotta Op. 228-as indulóját. A Radetzky Marsch pillanatok alatt "slágerré" vált, s ma is az: a bécsi újévi koncertek hagyományos záró darabja, amelyhez a közönség a karmester intésére tapsolja a ritmust.

A varázslatos noni

Bár a déltengeri szigetek lakói több mint 2000 éve használják a nonit egészségmegôrzési céllal, a modern kor embere alig 10-15 éve figyelt fel e trópusi növény gyümölcslevének csodálatos és rendkívül sokoldalú gyógyító illetve egészségjavító hatására.

A Tahitian Noni Juice (a NONI gyümölcslé) ezt követôen valósággal berobbant, elôbb az Egyesült Államok, majd rövidesen az egész világ egészségpiacára. Ezzel egyidejûleg új lendületet kaptak a szerteágazó tudományos kutatások is a noni hatásának feltérképezésére. Mindezek azt igazolták, hogy a noni felbecsülhetetlen értékû gyógynövény és joggal nevezhetô a gyógynövények királyának. Megállapítást nyert, hogy a noni - tudományos nevén Morinda citrifolia - gyümölcsének minôségét a környezet tisztasága, a termôföld gazdagsága, földrajzi fekvése és éghajlata alapvetôen meghatározza. A kutatások szerint a legjobb minôségû növény a rendkívül tiszta, ásványi alkotórészekben gazdag vulkáni talajokon, a napos, tiszta levegôjû Tahiti szigetvilágban, illetve Polinézia érintetlen trópusi tájain terem.

A nonilé sokoldalú gyógyhatása a proxeronin nevû fô hatóanyagnak köszönhetô. A proxeronin, miután bekerül a szervezetbe, kapcsolódik más biokémiai "építôelemekhez" (hormonok, proteinek, enzimek, vitaminok, antioxidánsok) és ezekkel együtt eljut a sejt beteg részeihez, vagy a véráram útján a szervezet máshol lévô beteg sejtjeihez. Itt további reakciók folytán kialakul a xeronin, amely segít abban, hogy a sejtek
"megjavítsák" és regenerálják saját magukat. Ezen alapul a "noni-jelenség".

Összehasonlító laboratóriumi vizsgálatok igazolják, hogy a noni messze az ismert leggazdagabb proxeroninforrás. Több mint negyvenszer annyi van benne, mint a hozzá e tekintetben legközelebb álló ananászban.

Az optimális hatás elérése céljából minden noni dzsúsznak a következô tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

1.) szennyezôdésmentes, érintetlen termôhelyrôl származzon az alapanyag

2.) a helyi lakosok szüreteljék, mert ôk nemzedékek átadott tapasztalatai alapján pontosan tudják, melyik a legmegfelelôbb pillanat a gyümölcs leszedésére

3.) azonnali feldolgozás és csomagolás, gondos felügyelet mellett.

A három alapvetô kérdésre: mire, mikor és mennyi Tahitian Noni Juice-t fogyasszunk, a választ 50 ország 200 egészségügyi szakembere több mint 20.000 fogyasztótól származó adatközlésbôl állította össze. Ennek alapján íme az a 28 állapot, amelyben a nonifogyasztás az esetek több mint 50%-ában segített:

allergia, alvászavar, ízületi gyulladás (artritisz), asztma, bôr- és hajproblémák, cukorbetegség (diabétesz), daganatos betegségek, depresszió, dohányzás (leszokás), elhízás, emésztési panaszok, energiaszint, fájdalom (fejfájást is beleértve), fibromyalgia, HIV/AIDS, immunrendszer, izmok fejlesztése (testépítés), közérzet (fittség, well- being), légzési panaszok, magas vérnyomás, menstruációs panaszok, stressztûrés, agyvérzés (stroke), szellemi teljesítôképesség, szexuális teljesítmény, szívbetegség, szklerózis multiplex, vesebetegség.

Szabó László (Tel.: 0265/214-652, 0365/804-345.)

Száz éve született Wass Albert

1946-ban, kényszerû hontalanságának kezdetén, bajor földön, amikor tudomására jutott, hogy Romániában egy népbíróság halálra és vagyonának elkobzására ítélte, Wass Albert, védelmet és elégtételt kérvén, nyilatkozatban fordult a világ közvéleményéhez, többek között így szólva: "Én, Wass Albert, erdélyi magyar író (…) mint a másfél milliós erdélyi magyar néptöredék fiatal nemzedékének írója, hivatásomat mindenkor szerencsétlen kis népem szolgálatába állítottam. Regényeimen keresztül igyekeztem a világ közvéleménye elôtt Erdély valódi helyzetét és sorskérdését föltárni, s közremûködni ezáltal egy független és szabad Erdély megvalósításához, amely, mint egy délkelet- európai Svájc, mind a három együtt élô erdélyi nemzet számára meghozná az egyenlô mértékkel mért jogot, igazságot és emberi életet (…)"

Ugyanez idô tájt, ugyancsak idegenben, Levél címû nagy versének befejezô, 7. részében ekként vallott: "Az éjszakába mártottam tollam, / úgy írtam meg ezt a levelet. / Magába zár az árvaság magánya, / mint valamikor Mikes Kelement. // Egy új Rodostó partján hallgatom / az embertelenségek tengerét. / Virrasztgatok az éjek éjszakáján / a bujdosó, számûzött emberért. // Szemem romok-szaggatta horizonton / egy biztató kis jel után kutat. / De lassan változnak a csillagok. / S minden csillag Zágon felé mutat."

Az árvaság magányában minden csillag Erdély, a szülôföld - az erdélyi Mezôség - felé mutatott, hogyha Wass Albert a bajor erdôk rengetegében, vagy késôbb, floridai kertjének csöndjébôl feltekintett a csillagos égre. Mikes-i sors jutott számára osztályrészül, miként nem egy korabeli pályatársának; hazájában üldözötté, kitagadottá vált azokban a gerincropogtató, vérzivataros idôkben.

Wass Albert elkötelezetten erdélyi magyar író volt, erdélyi magyar író maradt hosszú életének utolsó percéig. Cáfolhatatlan bizonyság erre az a gazdag, sokágú életmû, mely napjainkban olvasók ezreinek nyújt kivételes szellemi élményt. A regények és novellák (valamint a versek) mellett különösképpen sokatmondóak azok az önéletrajzi fogantatású vallomások, publicisztikai cikkek is, melyeket szerzôjük amerikai emigrációjának éveiben írt, s amelyek csak az utóbbi idôkben válhattak ismertté - különbözô erdélyi, magyarországi kiadók jóvoltából.

Wass Albert számtalan változatban tett hitet erdélyisége - a szülôföld és népe, az egykori otthon iránti múlhatatlan szerelmérôl; sírig tartó "hûség bilincsében" nézett szembe a változatos kihívásokkal, melyeket a huszadik század teremtett minden magyarok számára. Trianonok áldozata volt ezen a földön - egész nemzetével egyetemben. Hadd idézzek pár sort - ide vonatkozóan - Erdély, a megnevezhetetlen erô címû írásából, melyet élete vége felé vetett papírra: "Amikor én kimondom ezt a szót, hogy Erdély, ebben benne van minden, a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsômtôl a kopjafáig. Bár életem 83 esztendejébôl negyvenötöt idegen földön kellett eltöltenem a történelem rendelése folytán, soha, egyetlen pillanatra sem éreztem magam »leszerelt katonának«, kit esküje már nem kötelez többé. Honából kivert harcos maradtam, akit nem kell eskü kötelezzen hûségre. Véremben van. Azért az Erdélyért, amelyrôl tudtam, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hûséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erômmel és igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, Isten és ember elôtti egyenlôség, a tisztesség és emberszeretet földje."

Wass Albert mély gyökerû, mindig hazanézô Erdély-hûségének kialakulásához, megszilárdulásához döntô módon járultak hozzá a mezôségi Válaszúton született "Kicsi gróf" gyermekkorának dús élményei, a sok évszázados múltra visszatekintô fôúri család hagyományainak láncolata, a kolozsvári Református Kollégium kálvinista szellemisége - és nem utolsósorban a természeti szépségekben, kincsekben oly gazdag hazai föld - a havasok, a tavak, a dombok - lenyûgözô varázsa, Cege, Vasas-szentgothárd, Mezôzáh felejthetetlen emléke, a nagyapai tanítások, a kastély árnyékában korán felismert népi valóság, az Erdély eme tájai történelmének vérzivataros korszakaiban kibontakozott etnikai folyamatok eredményei; mindezek együttvéve erdélyiségének örökös jelenlétét munkálták írói mûhelyének mindennapjaiban éppúgy, mint a közélet küzdelmeiben.

Versekkel indult el pályáján: elsô költeményei - zsengéi - Kolozsvárt, a református fiatalok lapjában, az Ifjú Erdélyben jelentek meg 1924-ben, és a Marosvásárhelyt szerkesztett, kiadott Vadász Újságban is. Erdélyi fák hulló levelei között bandukolt vadászfegyverével az ifjú poéta, többnyire borongós ôszi hangulatban, a "magány templomában" imádkozott, s faggatóan tette fel a kérdést: "a hullámos erdélyi bérceken / mért sír a szél?" A Trianon utáni Erdélyben versekkel kísérletezô fiatal Wass Albert hangja ez…

Elsô kötete 1927-ben jelent meg Kolozsvárt - Virágtemetés címmel -, s a következô esztendôben látott napvilágot a Fenyô a hegytetôn címû karcsú könyvecskéje. Ez utóbbiról Dsida Jenô írt kritikát a Pásztortûzben, egyebek között ezt mondván: "Gróf Wass Albertet nem szükséges külön bemutatnunk olvasóinknak, az erôs tehetségû fiatal embernek nem is régen jelent meg egy elôzô verseskötete, s azóta is találkoztunk nevével erdélyi lapjainkban. Halk és bánatos írásai vannak általában, csöndes erdélyi ború tompítja le szavát s üli meg színeit. (…) Meglepô a szerzô nagy, fiatalságára rácáfoló komolysága és meditatív elmélyültsége. Meglepô, mert a legújabb generáció egyik tagja szól hozzánk a könyvecske lapjairól, itt-ott felcsillantva a homlokán ülô, ismertetô csillagot (…)." Az ígéretes indulást üdvözölte Dsida, s jó érzékkel ismerte fel, hogy az a bizonyos "erdélyi ború", ami jelen volt a szerzô ez idô tájt keletkezett karcolataiban, novelláiban is, mennyire jellemzô Wass Albert ifjúkori lírájára. Észrevehetôen Reményik Sándor és Áprily Lajos költészete hatott rá leginkább.

Wass Albert a harmincas évek elejével kezdôdôen egyre gyakrabban jelentkezett prózával is, s a versek jószerivel elmaradtak. A kolozsvári Ellenzék és a Pásztortûz hasábjain mind gyakrabban lehetett találkozni megkapó mezôségi történeteivel, majd a rangos Erdélyi Helikonban is sorra jelentek meg írásai, de ugyanekkor a Keleti Újság, a Brassói Lapok is megbecsült munkatársának tekintette ôt. Terjedelmesebb, súlyosabb elbeszéléseit az Erdélyi Helikon közölte; ezek közül való a Vaddisznós Jákob, a Mundruska, az Elvira bárónô (1935-ben), majd a következô évben Az új pap megérkezik, a Havasi fa, 1937-ben pedig a János bácsi és a puska, A kenyér útja. (A Vaddisznós Jákob címû írása 1936-ban Marosvásárhelyt is megjelent egy kétnyelvû - magyar-román - antológiában, aminek ez volt a beszédes címe: Cot la cot - Vállvetve. Számon tarthatunk ilyen - ritka - kezdeményezést is azokból a zúzmarás idôkbôl…)

1935-ben adta ki az Erdélyi Szépmíves Céh Wass Albert Farkasverem címû kitûnô regényét - ez a könyv hozta el számára az igazi elismerést. Tagja lett a Helikon íróközösségének; Kemény János báró meghívására 1936 nyarán vett részt elôször a marosvécsi találkozón. A Pásztortûzben Szabédi László, az Erdélyi Helikonban Kiss Jenô írt méltató tanulmányt a Farkasveremrôl. Az ugyancsak mezôségi származású pályatárs, Kiss Jenô így nyilatkozott: "Érdekes, hogy eddig még egyetlen író sem vetett rá szemet erre a különös vidékre, és ha elszórva itt-ott esett is szó róla, a lényeget egyik se érintette. Az okát ennek nehéz volna megtalálni, de lehet, hogy az egész csupán arra a tényre vezethetô le, hogy a Mezôségen íróember huzamosabb ideig nem élt, s ha élt is, nem szülôföldje az, nem tudta gyökerében megérteni ennek a dimbes-dombos, kopárságában is hangulatos, de tragikumig álmos és akarat nélküli földnek a legmélyebb lényegét. Wass Albert ellenben ott született a Mezôség szívében, ott élte úgyszólván egész eddigi életét, családja gyökerei ebbe a földbe kapaszkodnak emberöltôk óta, ennek a földnek a nedveit és ízeit szívják fel minden águkba a legutolsó kicsi levélkéig, ez a föld a talaja. Wass így nemcsak látja, de magában érzi a Mezôséget, az él benne, a lélek belsô ügye lett, nem egyszerû benyomás (…)".

Így igaz: a Farkasveremmel s az akkoriban írt novelláival Wass Albert felfedezte irodalmunk számára Erdély egyik legelmaradottabb, legmostohább, ám hajdan virágzó és színmagyar népességû tájegységét - a maga kendôzetlen valóságában. Múltjával és jelenével, magyar és román népével, uraival és szolgáival, hûs vizû tavaival és kopár dombjaival együtt.

A Farkasveremben Wass Albert szerelmetes szülôföldjérôl, az otthoni világról, ennek a földnek egykori gazdáiról, a funkciójától és vagyonától megfosztott, szétesett arisztokráciáról - saját osztályáról - nyújtott megrázóan hiteles képet. Szemléletének alakulását minden jel szerint a Kós Károly-i transzszilvanizmus és a farkaslaki székely Tamási Áron szülôföldcentrizmusa befolyásolta.

(Jövô héten folytatjuk)

Nagy Pál

Wass Albert

Kolozsvár, 1927

Annak, aki velem temetett.

ELÔHANG

Volt egyszer egy ember, aki az ô háza udvarán oszlopot épített az ô Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kôbôl építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcsébôl, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ô Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsô szél összedönti.

És jött az elsô szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ô oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ô udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ô Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kôbôl, hanem megint sok-sok apró homok-szemcsébôl és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Szentgotthárd, 1926. november 14.

A Wass Albert-recepció margójára

"… a meséléshez mindenekelôtt világot kell alkotni,

és azt be kell rendezni, amennyire csak lehet, a

legutolsó részletig."

(Umberto Eco: A regény mint kozmológiai tény)

"De ami a legnagyobb baj - sugdosta Ráki cigányné a kerítések megett, kemencék árnyékában, pajták sötétjében megborzongó vénasszonyoknak - az az, hogy azok a semmirevaló kommunisták megháborgatták egy ördöngös nagyúrnak a nyugodalmát, s ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve míg világ a világ, kísértet járja ám holdtöltekor a falut! S akik oda építenek majd házat maguknak a kastély helyére, azoknak nem hagy békét az ördöngös kísértet, míg a világító koponyát koporsóba nem teszik, s három pappal el nem temettetik… márpedig hogyan tehetnék ezt meg, amikor azok a semmirevaló kommunisták magukkal vitték a koponyát is a csontokkal együtt… hogy vinné el az eleven dráku valamennyit!"

E baljós, babonás figyelmeztetés a Kard és kasza címû történelmi családregény befejezô részében hangzik el. Wass Albert legszemélyesebb szépirodalmi alkotása ez a dilógia, amelyben az Erôss család sorsán keresztül a Wass- nemzetség kilencszáz éves történetét eleveníti meg, az 1050-ben a Mezôségre érkezô Buzáttól, az "ôsapától" Erôss Miklós grófig, az író alter egójáig. A történelem viharaival hosszú évszázadokon át dacoló Erôssek huszadik századi tragikus története jelenik meg az említett részben. Az Erôss család feje, András gróf a második világháború végén, a kastélyba hatoló román katonákkal harcolva esik el, utolsó pisztolygolyójával önmagával végezve. Ilkát, a kommunista hatalomátvétel után messze földrôl hazatérô feleségét már egy felismerhetetlenségig lepusztult környezet fogadja, ahol gyûlölködô idegen emberek az urak, s még azt sem tudhatja meg, hová temették a férjét. Az asszonyt Dobrudzsába viszik mocsarat csapolni, ott hal meg tüdôgyulladásban. Fiukat, Miklós grófot - a hírek szerint - az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után összeesküvés és hazaárulás vádjával a románok letartóztatják, halálra ítélik, de már az ítélet kihirdetése elôtt meghal a börtönben. A kastélyt lebontják, hogy nyoma se maradjon a családnak. Úgy tûnik, mindennek vége: elveszett az ország, elpusztult az otthon, kihalt a kilencszáz éves Erôss família. Ekkor kapnak lábra a kísértethistóriák, a környékbeliek a lápok lidérceként zölden világító koponyáról beszélnek, amelynek érintése gyógyíthatatlan fekélyt okoz. Mindez valamiféle transzcendentális bosszúra utal, túlvilágról jövô, könyörtelen leszámolásra mindazokkal szemben, akiknek közük volt a család pusztulásához. A regény mégsem itt fejezôdik be. Erôss Miklós holttestét egy Lapadatune (a román szó jelentése: kitagadott) nevû asszony megvásárolja a börtönôröktôl, és a halálra kínzott, megvakított embert szekér derekán, széna alá rejtve kiviszi a városból. Zárulhatna e krisztusi szenvedésekre való utalással is a regény, mégsem történik így. Húsz év múlva egy furcsa pár tûnik föl a buzai erdôk környékén, ott, ahol kilencszázvalahány esztendôvel ezelôtt a nemzetségalapító otthont teremtett magának. A magas, fehér hajú, fehér inges, kezében pásztorbotot tartó vak vénember a hajdani Erôss Miklós, társa pedig, az alacsony anyóka, az az asszony, aki visszahozta ôt a halálból. A visszatérô Miklóst mindent látó, gyógyító, szent emberként emlegetik az emberek, s egyre többen keresik föl a környékbeli falvakból segítségét, tanácsát kérve. Ô pedig a kiutat keresô, szenvedô, nélkülözô embereknek a szeretetrôl beszél, s arról, hogy betegség, baj, minden, ami rossz, emberi félelem találmánya csupán: "Mint az éjszakai árnyék, amit vadállatnak, vagy kísértetnek nézel az erdô szélén. Ha fényt vetsz reá, eltûnik nyomban, mert hiszen ott sem volt soha." Társa kérdésére pedig - s ez a regény zárlata -, hogy ott maradnak-e, a következôt válaszolja: "- Az Úristennel maradunk, Mányi (…), az Úristennel. Magyarok számára egyéb hely ma nincsen…"

Wass Albert írói-emberi világának minden lényeges elemét tartalmazza ez a regény. Záróakkordja pedig a minden akadályt legyôzô visszatérés, újrakezdés gondolata, mely más- más formában, de ugyanazt az üzenetet hordozva több mûvében is megismétlôdik, még egy oka lehet az író népszerûségének. Wass Albert befogadása mégis igencsak problematikus, ellentmondásokkal terhes.

Kezdjük a Wass Albertet vehemensen elítélôkkel! Elkötelezett ellenzôi arra hivatkoznak, hogy az író szélsôségesen nacionalista nézeteket vallott, antiszemita volt, a nemzetiszocializmus megrögzött híve. Végletes nacionalizmusára, idegengyûlöletére Jönnek címû mûvét szokták idézni, amelyet eredetileg a román hatalom tett feketelistára. Ez az írás valóban felkavaró jellegû, érzelmi túlfûtöttsége azonban megtisztító hatású. Zaklatottságát, nemzeti érzésének szenvedélyességét a téma és a mûfaj jellege indokolja. Észak- Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásának szubjektív beszámolójáról van szó benne. Arról, hogy két évtizednyi kisebbségi sorban elszenvedett megaláztatás után hogyan éli meg ezeket a napokat az egyes szám elsô személyben megszólaló narrátor. Szüleink, nagyszüleink hasonló módon élték át azokat a napokat. Errôl azonban a második világháború után a romániai nacionalista-kommunista diktatúra idején tilos volt nyilvánosan beszélniük, s csak a hivatalos történelemmel párhuzamosan létezô, szóbeli családi emlékezet ôrizte meg - mintegy alternatív magántörténelemként - e napok élményvilágát. A nemzeti hovatartozásnak olyan szenvedélyes megnyilatkozása ez a könyv, mint az angyali szavú, mélyen vallásos Dsida Jenô Psalmus Hungaricusa. (Szegény Dsidát, az erdélyi irodalom könnyed és komoly, játékos és tragikus hangvételû poétáját az ötvenes években a vallásos versei miatt kritizálták, lehet, hogy ettôl kezdve magyarságának e megrázó megvallása miatt fogják megróni.)

Az, hogy Wass Albert történeteiben felbukkannak zsidó származású szereplôk, még nem jelent antiszemitizmust. Bárki rájöhet erre, ha elôítélet nélkül olvassa végig az Elvész a nyom vagy az Antikrisztus és a pásztorok címû regényeit. "Zsidónak lenni nehéz, de szép", mondja egyikük. Gottfried és Emánuel drámai fordulatokkal teli története nem a zsidók elleni gyûlöletkeltés eszköze. Wass Albert értékrendjének alapján ugyanis az isteni jóságba vetett hit, a keresztény szeretet, az emberség áll. Ezeknek rendelôdik alá a nemzeti érzés, a szülôföld és az otthon iránti hûség, a természet iránti panteisztikus áhítat.

Azzal is vádolják, hogy az emigrációban a hazai baloldal által szélsôjobboldalinak tartott lapokban publikált. Akik ezt teszik, megfeledkeznek arról, hogy a huszadik század másik emberellenes, gyilkos ideológiájának, a kommunizmusnak a több évtizedes diktatúrája idején hány hazai írástudó közölt egyházellenes kirohanásokat, a polgárság, a kulákoknak nevezett gazdák, a másként gondolkodó értelmiségiek elleni uszításokat. Megfeledkeznek arról, hogy Wass Albert hosszú élete során egyetlen, Hitlert, Szálasit dicsôítô írást sem publikált, miközben magukat haladó szellemiségûnek tartó tollforgatók sora zengedezett ódákat a század vörös mészárosairól: Sztálinról és Rákosiról vagy éppen Ceausescu román diktátorról. (Érdemes volna azon is elmerengeni, hogy a kommunista rendszer idején sokáig ímmel-ámmal emlegetett Kosztolányi és Babits mihez kezdett volna az ötvenes években. Lelkesítô novellákat, verseket írtak volna a kollektivizálásról, a Párt bölcs vezéreirôl, vagy vették volna a kalapjukat, mint Márai Sándor, és kivonultak volna az emigráció szabad, ám visszhangtalan terébe?)

(Folytatás a jövô héten)

Szakács István Péter

Találkozás Kovács András Ferenccel

A nagy titkot kutatták egy december végi hétköznap délelôtt. S közben fokozatosan átalakult az osztályterem, amelynek táblájáról ezúttal nem a napi lecke, hanem a meghívott vendég verseibôl idézett sorok köszöntek az osztályra. A Bolyai Farkas Fôgimnázium negyedikes tanulói percek alatt ünnepi hangulatot varázsoltak, miközben mondták és énekelték a verseket, népdalokat tanítónôjük, Pop Ágnes vezetésével. A kíséretet a Mûvészeti Líceum Sinkó András vezette triója (László Vilmos, Szász Emôd, Moldován András diákok) biztosította hasonló lelkesedéssel.

A katedránál pedig Kovács András Ferenc hallgatta a tiszteletére összeállított mûsort, amelynek alapját a saját versei képezték. A költôvel illetve a költemények befogadóival való ismerkedés láthatóan mindkét fél számára élményt jelentett, igazi ünnepet, amelyben a vers, annak születése és értelmezése körüli titkot próbálták megfejteni.

A negyedikesek vallomásai lefegyverzô ôszinteséggel szóltak arról, hogy mit jelent számukra a vers, amelyet nemcsak mondani és énekelni, hanem írni is megpróbáltak, ahogy az osztály
"költôje", Lazsádi Annának a példája is igazolta.

A vers gyönyörû, mint a fény, érték, mint a nap a földnek, szakasza szirom, illata a rím, csillag az égen, párna és lepedô, testvér és a lélek, gyógyír és anyanyelvünk lényege - lehet ennél szebb negyedikes kisdiák vallomása?

És lehet-e ôszintébben és nagyobb kíváncsisággal faggatni a költôt, mint ahogy a KAF-nak föltett, véget nem érô kérdések záporoztak?

- Nem tudom, hogy van-e ihlet. A perc van, a pillanat, jóság és öröm sûrített felhôje, amelyben megfogan a vers. Nem tudom megmondani, hol húzódik a határ a gyermekeknek és a felnôtteknek szóló költemények között, a magyar versírásban ez nem mindig különítôdik el. Gyermekkoromban a földrajzot és biológiát kedveltem, sok minden szerettem volna lenni, s nem tudom, mikor dôlt el, hogy olyan ember lesz belôlem, aki verseket ír - hangzott el a vallomásban, majd Kovács András Ferenc beszámolt arról, hogy gyerekként miképpen látta a felnôtteket, akikben valahol a mélyben mindig ott él a gyermek. Elmondta, hogy színházban nôtt fel, ezért könnyû számára különbözô szerepekbe bújni. Megválaszolta, hogy kik a kedvenc zeneszerzôi, költôi, kevenc sportja és sportolója, autója és történelmi hôse...

Arra is felelt, hogy az ösztönzô erô számára az, hogy életrôl, lélekrôl, hazáról elmondjon néhány olyan dolgot, amit más nem érzett és írhatott volna meg. A legérdekesebb, legkedvesebb elismerésnek a budapesti Írók boltjának Üveggolyó Díját nevezte, amelyet az Andrássy úti "írói menedékhely" törzsközönségének szavazata alapján nyert el.

A találkozó végén pedig köteteit dedikálta a negyedikeseknek, akikrôl bizonyosan el lehet mondani, hogy értik és szeretik a verset, s ezt a készséget talán felnôttként meg fogják ôrizni. A találkozó pedig olyan emlék marad számukra, amely a verssel együtt hosszú idôn át elkíséri ôket.

(bodolai)

Kovács András Ferenc

Valahol a sarkvidéken,

Északon, Grönlandon -

Pézsmatulok jár a jégen,

S néha bôg fönnhangon.

Felbôdül a pézsmatulok,

Bánat árad ajkán:

"Nem tudom, itt mért marhulok?

Élnék bár a tajgán!

Miért lettem pézsmatulok?

Mért növesztem bundám?

Mért bömbölök, mért bambulok

Itt a havas tundrán?

Mért nem lettem kafferbivaly

A szavannás Délen?

Nyárban élnék… Na, semmi baj -

Itt élhetek télen.

Hát vidulok, és vadulok,

Zúzmózok a tundrán…

De miért vagyok pézsmatulok?

Tán a világ unt rám?"

Kis falu, nagy falu

Kanyarog az útja -

Hóval a tél szele

Befedi, befújja…

Kis kapu, nagy kapu

Könyököl az útra -

Kavarog a fagyos ég,

Havazik a kútra…

Kis kutya, nagy kutya

Ki-kifut az útra -

Didereg az ökör is,

Ha kimegy a kútra.

Tíz éve hunyt el Vita Zsigmond

"Ötvenötön voltak, ma már csak ketten élnek a két világháború között megalakult marosvécsi Helikon írói parlament tagjai közül, ô Nagyenyeden, Wass Albert az AEÁ-beli Floridában. Itthon, a szülôföldön csak ô maradt" - írtam 1996-ban az akkor 90 éves Vita Zsigmondról.

Véletlen egybeesés, hogy ma a helikonista névsor utolsó két tagjára (Vita, Wass) egyszerre emlékezünk. Ez elsôre halálának tizedik évfordulóján, utóbbira születésének centenáriumán.

………………………………&# 133;…………………………

Kisdiák koromban ismertem meg Enyeden, amikor szinte minden reggel találkoztunk a Bethlen utcában, a kollégiumba menet vagy jövet. Ô a tanársor egyik kétszintes házának emeletén lakott családjával, mi pedig az utca folytatásában - a "kápolnadombi" Sétatéren. Akkor még semmit sem tudtam róla, legfeljebb annyit, hogy egyike a legmûveltebb, de legszigorúbb tanároknak (lehet, szálfaegyenes járásáért és sokdioptriás szemüvegéért). Késôbb is sokszor láttam, legtöbbször magányosan, amint az erdô felé sétált vagy az Ôrhegyre kapaszkodott. Furcsa csodabogárnak tartottam, hogy aztán évek múlva tisztázódjon, egész életében egészséges volt, az egyik központi problémája - a séták - életének velejárói, de nemcsak egészségügyiek, hanem szellemiek is, ilyenkor rendezte gondolatait, emlékeit, szôtte terveit. Mindegyikbôl volt elég.

1906. június 16-án született Nagyenyeden, gyermekéveire emlékezve elmondta: "Az iskolai évet Enyeden töltöttük, de a vakációra vagy egy-egy szabadnapra mindig kimentünk Diódra…" Itt volt a családi ház, amely a vidék egyik legszebb, színekben gazdag kertje volt. "Így a kert szabad térségeivel, bozótjaival, titkaival második nevelôanyánk lett. Szabad életet éltünk benne, de ugyanakkor munkára, a játék közben elsajátított munkára nevelt. Ez a játék valóban elôkészület volt az élet harcaira…"

Diákja volt a Bethlen Kollégiumnak, ahol 1924-ben érettségizett, utána a kolozsvári egyetem bölcsészeti fakultásának francia-magyar szakos hallgatója. Párizsi és grenoble-i tanulm&aacu