Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

Az okos ember a mások hibájából tanul, vannak, akik a sajátjukból, s vannak olyanok, akik még abból sem: újra és újra beverik a fejüket, mint Arany János "éji bogara".

Így jártak a székelyföldi autonomisták is Traian Basescuval, aki a múlt hét végét – "nem Koszovó kapcsán" – Kovásznafürdôn töltötte. S ha már ott volt, találkozott az ottani románok képviselôivel, akik szokás szerint elsírták, mennyire elnyomják ôket. Találkozott, természetesen, a saját pártjával majd a helyi hatóságokkal. Itt kijelentette, hogy az új tanügyi törvénytervezet lehetôséget teremt a magyar ajkú gyermekeknek, hogy megtanulhassák a román nyelvet, "hogy az ország bármely területén érvényesülhessenek".

A találkozóról nem maradhatott el Szász Jenô, a Magyar Polgári Párt elnöke sem. Elvégre barátok, már koccintgattak is együtt "Kempinszki- módra". És nem is érkezett üres kézzel. Igaz, ezúttal nem szilvórium meg kürtôskalács volt a kosarában, hanem az a dokumentum, amelyet a Székely Nemzeti Tanács egy nappal korábban fogadott el sepsiszentgyörgyi közgyûlésén, és amelyben "az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése figyelmébe ajánlják" a belsô népszavazás eredményét, s felkérik, "jelöljön ki raportôrt, aki felméri a székelyföldi magyarság helyzetét és tudomásul veszi a közösség akaratát".

Ennél a pontnál véget is ért a mosolydiplomácia s Basescu barátkozása is. A tévékamerák elôtt már nagyon is komoly volt, amikor meglehetôsen barátságtalanul jelentette ki: "Úgy látszik, ezek az urak még mindig Kirgizisztánban vannak. Nem hallották még, hogy Románia belépett az Európai Unióba, és teljesítette a követelményeket, úgyhogy nem hiszem, hogy akadna intézmény, amely figyelembe venne egy ilyen felkérést. Meggyôzôdésem, hogy ezek az urak, akik egy jelentéstevô kinevezését kérik, nem tudják, hogy Románia úgy csatlakozott az unióhoz, hogy eleget tett az összes politikai kritériumnak, beleértve a kisebbségiek védelmét is".

Az autonómiáról sem volt kedvezôbb véleménye. Szerinte "csupán az érzelmek felcsigázásának kísérlete az egész, mert egy ilyen momentumban alkotmányos kereteken kívül alkotmányellenes igényeket megfogalmazni mindent jelenthet, csak éppen a békés egymás mellett élést nem szolgálja".

Emlékezzünk vissza, a tavaly novemberben, alighogy bejutott az Európai Parlamentbe, Tôkés László is Basescuhoz folyamodott támogatásért. Hogy mit kapott, köztudott. Szász Jenônek és társainak is ígért már autonómiát. Pontosan annyit, mint Craiovának. Most meg teljesen nyíltan és egyenesen vágta a sértést az arcukba: talán Kirgizisztánban képzelik magukat?

Nesze neked támogatás! És még ettôl sem ébrednek fel…

Erdélyi viszonylatban újdonságszámba menô beavatkozást végeztek tegnap egy 51 éves csíki asszonyon, aki úgynevezett pitvari septumdefectusban szenvedett – jelentették be tegnap a megyei kórház Kardiológiai Klinikáján a dr. Benedek Imre egyetemi tanár vezette munkacsoport képviselôi.

A veleszületett rendellenesség azt jelenti, hogy a jobb és a bal pitvar között egy lyuk található, ami egy egész sor kellemetlen tünetet okoz. A csíki asszonyt agyérembóliával szállították kórházba, ami a pitvari septumdefectus miatt következett be. Ha ezt nem szüntették volna meg, fennállt volna egy újabb agyi érelzáródás lehetôsége, ami a beteg lebénulásához vezethetett volna. Indokolt esetekben a pitvari sövénydefektust mûtéti eljárással szüntetik meg, ami egy nagy vágással járó operációt jelent, hosszú lábadozási idôszakkal.

A Chitu Monica és Benedek Theodora szakorvosok közremûködésével elvégzett katéteres beavatkozás egy három milliméteres metszés nyomán a vénán keresztül történt és 20 percig tartott. A jobb szívfalat katéterrel megközelítve egy ernyô alakú szerkezetet helyeztek el, ami megszüntette a pitvari sövényhiányt. A beavatkozást a klinika munkacsoportja a Tridico projekt keretében végezte, amelyet a Oktatási és Kutatási Minisztériummal valamint a Román Akadémiával közösen bonyolítanak. Az eljárás azon túl, hogy hamarabb gyógyul a beteg, kevésbé költséges a mûtétnél. Európai viszonylatban 4-5 éve végzik, romániai szinten a bukaresti katonai kórházban élsportolóknak teremtették meg ily módon a lehetôséget, hogy tovább versenyezzenek. Amint Chitu doktornôtôl megtudtuk, a korszerû eljárást Masura professzortól tanulták Pozsonyban.

A várólistán hasonló diganózissal három fiatal szerepel.

A gyerekkardiológiai klinikával közösen egy másik program keretében pedig felmérést készítenek arról, hogy Marosvásárhely és a szomszédos megyék körzetében hány gyerek születik ezzel a rendellenességgel. A beavatkozás másnapján a beteg távozhat a kórházból.

"Tariceanu, add vissza a pénzt!" címmel bizalmatlansági indítvány benyújtását kezdeményezi a Demokrata-Liberális Párt (PDL) – jelentette be hétfôn Emil Boc. A pártelnök szerint az indítvány szövegét ma véglegesítik és a többi parlamenti párthoz is elküldik a támogató aláírásokért. Boc hangsúlyozta: számítanak a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatására.

A PDL azzal indokolja lépését, hogy a kormány máig sem törölte el a regisztrációs adót és nem utalta vissza az eddig beszedett összegeket – jelentette ki Emil Boc, hozzátéve, hogy az alkotmány szerint az egyetlen büntetés az egyszerû indítvány figyelmen kívül hagyása miatt csak a bizalmatlansági indítvány lehet. Szerinte a Tariceanu-kormánynak nincs legitimitása mindaddig, míg álláspontja ellenkezik a parlament és a román igazságszolgáltatás véleményével.

Az alkotmány szerint a bizalmatlansági indítvány benyújtásához a képviselôk és szenátorok egynegyedének támogatására van szükség, s a két ház együttes ülésén való bemutatását követô három napon belül meg kell vitatni.

A képviselôház a múlt héten már elfogadott egy, a regisztrációs adó eltörlése érdekében benyújtott egyszerû indítványt, melyet ugyancsak a PDL kezdeményezett. Az egyszerû indítvány azonban nem kötelezô jellegû, a kormánynak mindössze figyelembe kell vennie, amikor a felvetett probléma kapcsán a következô lépéseket teszi.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô hétfôn azt nyilatkozta, hogy a Demokrata-Liberális Párt (PDL) populista politizálást folytat a regisztrációs adó eltörléséért kezdeményezett bizalmatlansági indítvány bejelentésével.

"Nem lep meg, ugyanis a PDL mindössze saját populista politizálásáról akarja meggyôzni a közvéleményt. Ez azonban egyszer visszaüt" – jelentette ki Tariceanu a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ülése után.

Varujan Vosganian gazdasági miniszter azt nyilatkozta, hogy elkészült a regisztrációs díj új kiszámítási módozata. Ezt a következô héten közvitára bocsátják, itt pedig a politikusok, a kormány és a civil társadalom képviselôi is kifejthetik véleményüket. Vosganian állítása szerint átolvasta a parlamenti ülések jegyzôkönyveit és arra a következtetésre jutott, hogy a képviselôk nem az adónem eltörlését akarják, hanem annak felcserélését egy, az uniós jogszabályoknak megfelelô változattal, amely a gépkocsik szén-dioxid- kibocsátását is figyelembe veszi.

A kormány csak akkor dönt a regisztrációs díj eddig befizetett összegének visszafizetésérôl, ha az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság ilyen jellegû döntést hoz, ugyanis Magyarország is csak a befizetett összeg egy részét volt kénytelen visszatéríteni. Az Európai Bizottság vagy Európai Bíróság döntése feltétel a befizetett summák visszafizetésére – áll egy Varujan Vosganian gazdasági miniszter által aláírt dokumentumban.

A dokumentum szerint az Európai Bíróság több országot is az ezt szabályozó törvényeinek megváltoztatására kötelezett, de egyes országokban, mint például Magyarország, csak a regisztrációs díjként beszedett összeg egy részét kellett visszafizetni. "Ebbôl kiindulva, Románia mindössze akkor dönt a visszafizetésrôl, ha az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság ilyen jellegû döntést hoz" – áll a dokumentumban.

A ma már környezetvédelmi díjnak nevezett regisztrációs adó kiszámításának új alapelveirôl a múlt héten tájékoztatta Brüsszelt a román kormány Az új terv immár magában foglalja a civil szervezetek javaslatait, ugyanakkor figyelembe vette a parlament által a korábban jóváhagyott – a regisztrációs adó eltörléséért elôterjesztett – egyszerû indítvány érveit is.

Az elmúlt években csökkent az abortuszok száma, ezzel szemben egyre több kiskorú válik anyává – jelentette ki dr. Silviu Morariu, a megyei közegészségügyi hatóság vezetôje tegnapi sajtótájékoztatóján. Míg 1990- ben 16254 abortuszt végeztek a megyében, tavaly csupán 3626-ot. Ha összességében csökkenô tendenciát mutat az abortuszok száma, egyre gyakoribb a 18 évnél fiatalabb lányok körében (tavaly 540 kiskorún végeztek abortuszt). Míg 2003-ban 6248 szülést regisztráltak, közülük 873 anya kiskorú, 2006-ban a 6392 esetbôl 920 volt kiskorú. Dr. Morariu Silviu szerint a fenti statisztikai adatok arra figyelmeztetnek, hogy van még tennivaló a szexuális nevelés terén, ezért a közegészségügyi hatóság a megyei tanfelügyelôséggel együttmûködve már készül a májusban sorra kerülô Szexuális nevelés hete címû rendezvényre. A líceumokban szerveznak felvilágosító-nevelô kampányt, bevonva a családtervezési szakembereket. Az igazgató szerint nem kizárt, hogy az abortuszok száma megyei szinten magasabb, mint ami a nyilvántartásban szerepel, ugyanis nem mindenik magánrendelô tett le jelentést arról, hogy hány terhességmegszakítást végzett, azonban arra az újságírói kérdésre nem tudott választ adni, hány magánrendelôben végeznek a megyében terhességmegszakítást.

A több mint egy éve kirobbant konfliktus dr. Benedek Imre professzor és dr. Lucian Baila, a megyei kórház akkori igazgatója között még mindig nem ért nyugvópontra – tudtuk meg tegnap. Még nem tisztázódott, hogy a Benedek Imre professzor által vezetett kardiológiai klinikán miért nem biztosították a sztentekkel való folyamatos és igények szerinti ellátást. Decemberben az egészségügyi minisztérium alkalmazottai végeztek ellenôrzést az ügyben. Az ellenôrzô bizottság felkérte Morariu Silviu igazgatót, hogy félretéve a "félénkséget", határozottabban járjon el az ügyben és tegyen jelentést az Orvosi Kollégiumnak. Silviu Morariu újságírói kérdésekre kijelentette: nem személyek elleni intézkedéseket kér a kollégiumtól, hanem "a helyzet tisztázását". Kérdésünkre, hogy esetleges távozási szándéka a közegészségügyi hatóság élérôl tette-e "szelídebbé" a szóban forgó ügy kezelésében, kifejtette, egyelôre nem akar távozni tisztségébôl, bár nem zárja ki, hogy a jövôben visszatérjen a bôrgyógyászati klinika élére. Arra a kérdésre, hogy mit tesz március 14-én, hiszen nyilvánosan jelentette ki: ha március 14-ig nem kezdôdik el a regionális kórház építése, benyújtja lemondását, Morariu talányos mosolyán kívül nem kaptunk választ. Az igazgató az ügy kapcsán hozzátette: folyamatban van a Benedek Imre által vezetett klinika mûködésének engedélyezése.

Március közepén szervezik meg a licitet a regionális kórház tervezésére és építésére – jelentette ki a közegészségügyi hatóság vezetôje, aki szerint ezzel párhuzamosan megtörténik a megyei sürgôsségi kórház szétválasztása. A Népújság kérdésére, hogy információink szerint Silviu Morariunak fenntartásai vannak a szétválással kapcsolatosan, nem támogatja az ötletet, az igazgató kifejtette: kezdetben megfogalmazott bizonyos "kritikákat", de immár mindenik párt egyetért abban, hogy egy hatékonyabb, korrektebb és egységes finanszírozás érdekében külön kell választani a mamutkórházat. Ez valószínûleg április 1-jéig történik meg, hiszen kormányhatározat és miniszteri rendelet van érvényben. A megyei kórház és a közegészségügyi hatóság kérte a halasztást április 1-jéig, amíg érvénybe lép az új keretszerzôdés a megyei kórház és az egészsgébiztosítási pénztár között.

A Népújság szerkesztôsége szerdán 16 órától tartja a Népújság- kosár rendes, havi sorshúzását a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea utca 6. szám). Gazdára talál a három élelmiszerrel teli Népújság-kosár (ebbôl kettô a marosvásárhelyi, egy a vidéki olvasóknak) és a Hûségtombola-díj is.

A diákok nagy része úgy érzi, a romániai oktatásban ma is akadnak tanárok, akik a hetvenes évekre jellemzô módszereket alkalmaznak: a tanár diktál, a diák feladata pedig bemagolni és visszaadni az anyagot – derült ki tegnap azon az elôadáson, amelyet Hugh McGill, Skóciából származó oktatási tanácsadó tartott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákjainak.

A szakember elôadásában rátapintott néhány hiányosságra, amelyek a romániai oktatást még mindig jellemzik és párhuzamot vont az egykori tanárközpontú, valamint a társadalmi változások miatt egyre inkább szükségessé váló diákközpontú oktatás között.

– Az 1970-es években az oktatásban az az elv uralkodott, hogy a tanár diktált, a diák meg csöndben jegyzetelt, majd otthon bemagolta és felmondta az anyagot. A hangsúlyt a minél nagyobb elméleti tudásmennyiség leadására fektették, nem törekedtek a tanárok arra, hogy a diákok gondolkodását fejlesszék – mutatott rá McGill. Kérdésére, hogy találkoznak-e ma is hasonló oktatási módszerekkel, az összegyûlt diákok nagy része felemelte a kezét. Ezzel szemben a szakember pozitív példaként hozta fel a diákközpontú oktatást, amelyben a tanár egy személyben oktató és tanácsadó is, akihez tanítványai bármikor fordulhatnak, aki kíváncsi a diák véleményére.

– A nyugati országokban nem az elméleti tudás elsajátítása a cél, nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit tud szó szerint visszaadni a diák, hanem a képességeit figyelembe véve kell vele foglalkozni. Az oktatás célja felkészíteni a diákokat a változásokra, ezt pedig kizárólag elméleti oktatással nem lehet megvalósítani. Habár elméletileg az orvostudomány egy állandó ismeretanyagon alapszik, ezt a területet sem kerülik el a változások, az újítások – vélekedett a tanácsadó.

A tanácsadó szerint Romániában a kilencvenes évek óta történtek elôrelépések ezen a téren.

– Románia az európai közösséghez tartozik, azonban az oktatási rendszer átalakításába az unió nem szólhat bele – tette hozzá McGill.

Jegyzet

B. J. felháborodva jött be a szerkesztôségbe, papírokat lobogtatva. Attól volt dühös, hogy miután nyugdíjasként minden év elején tisztességesen kifizette a házadót – így a tavaly is –, 2008. február 6-án írásos felszólítást kapott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal gazdasági igazgatósága kényszer-végrehajtási osztályáról, hogy adóhátraléka van, s emiatt beindul a kényszervégrehajtás. A büntetés 2,00 lej plusz 13,00 lej. A továbbiakban megfenyegették, hogy ha a felszólítás kézhezvételétôl számított 15 napon belül nem rendezi az adósságát, a 92/2003-as, a pénzügyi törvénykönyv végrehajtására vonatkozó kormányrendelet értelmében kényszervégrehajtásra számíthat. Miután azt is megírták, hogy 15 napon belül joga van a fellebbezéshez, rátesznek egy lapáttal: a fent említett összeg behajtásával járó összes költséget is a címzett viseli. A felszólítást annak rendje és módja szerint pecséttel látták el, hárman pedig kézjegyükkel hitelesítették, a gazdasági igazgató, a kényszervégrehajtást végrehajtó osztály vezetôje és egy "inspektor".

A felszólítást nyomatékosítandó egy úgynevezett "Végrehajtható okiratot" (így írja a jogi szótár) is csatoltak az irathoz, amelyben megismételték a fenti fenyegetéseket, azzal kiegészítve, hogy "amikor sor kerül a kényszervégrehajtásra, nem kötelezô az adófizetô meghallgatása".

Ugyanakkor, bár azt mondták, az idén nem emelik az ingatlanadókat, a háromszobás lakrészére kiszabott adó a tavalyi 1.220 lejhez képest az idén 1.480 lej lett, B. J. szerint "stikiben" megemelték ezt is, hiszen több mint az infláció követése…

Panaszosunk igazának tudatában vette az elôzô évi nyugtákat és számlákat, s bement a polgármesteri hivatalba, tisztázandó a dolgot. Itt érte a második meglepetés. Miután nem találta a gazdasági igazgatót, az egyik osztályvezetôhöz fordult. Az azonban ahelyett, hogy elnézést kért volna a hivatal tévedéséért, azt mondta, hogy számára ez "pitiáner ügy", nála a nagy ügyek úgymond a Discovery ûrhajó balesetével kezdôdnek, amikor 7 ember életét vesztette.

"Ettôl kinyílt a bicska a zsebemben. Mégis mit képzel egy köztisztviselô, aki az adófizetô polgárok pénzébôl él, s az lenne a tiszte és feladata, hogy udvariasan, pontosan, figyelmesen, gyorsan kiszolgálja az ügyfeleket, hogy ilyen módon packázik az ügyfelekkel? Apám arra tanított, hogy becsületesen ki kell fizetni az adókat, s akkor ilyen meglepetések érnek", mondta B. J.

Nem az elsô ilyen esettel találkozunk. A mi adóinkból fizetett tisztviselôk, tapasztaltuk nemegyszer, szinte személyes sértésnek veszik, hogy ki kell szolgálniuk az ügyfeleket. Magam is találkoztam ilyennel a pénzügynél, legutóbb meg akkor, amikor a villanyszámlámat fizettem. A tupírozott hajú hölgy paraszt volt, goromba, nemhogy ô köszönt volna, de még a köszönésemet sem fogadta. Megtisztelve éreztem magam, hogy hajlandó volt elfogadni a pénzemet. Inkább beillett volna smasszernek a Sing Singben, mintsem pénztárosnak egy üvegkalitkában.

Itt lenne az ideje, hogy megértsék az ilyen-olyan pénztárosok, osztályvezetôk (mert – ez is tapasztalat – az igazgatók sokkal udvariasabbak), hogy nem mi vagyunk érettük, hanem ôk vannak az adófizetô polgárokért. Ha nem lennének adók, az említett osztályvezetô sem pöffeszkedhetne egy irodában, s nem nevezhetné "pitiáner" ügynek azokat a hibákat, amelyeket ôk követnek el a polgárok kárára. Ha meg neki az "ügyek" a Discoverynél kezdôdnek, akkor mondjon le, s hagyja a "pitiáner" ügyeket másra, aki talán több felelôsséggel végzi a munkáját, s jobban tiszteli az egyszerû embereket.

A nyolc tekintélyes belga államférfiból álló "bölcsek tanácsa" megállapodott a szövetségi állam reformjának összes fontos kérdésében – közölte hétfôn az ideiglenes miniszterelnök szóvivôje. A megállapodás nyilvánvalóan kompromisszumot tükröz a holland nyelvû flamand és a francia ajkú vallon közösség, illetve Flandria és Vallónia eltérô "jövôképei" között.

A jómódúbb flamandok növelni szeretnék a régiók önállóságát, a vallonok viszont a közös állam kereteinek szétfeszítésétôl tartanak.

A kétlépcsôs reform elsô szakaszában a régiók nagyobb beleszólást kapnának a gazdaság- és az iparpolitikába, a lakásépítésbe, a közlekedésbe és a mezôgazdaságba. A második szakaszban, amelynek kidolgozása a nyár elejéig várható, a munkaerôpiacra, az egészségügyre és a családpolitikára vonatkozó hatásköröket osztanák fel újra.

A "bölcsek tanácsa" szavának – bár az értelemszerûen nem döntéshozó szerv – nagy a súlya, és közvetlen kapcsolódása is van a végrehajtó hatalomhoz. Egyik tagja ugyanis Guy Verhofstadt flamand liberális politikus, a mostani ideiglenes kormány feje, aki a tavaly júniusi választásokat megelôzô nyolc évben, valamint 2007 második felében – akkor ügyvezetô miniszterelnökként – irányította az országot. Szintén a "bölcsek" közé tartozik Jean-Luc Dehaene, aki Verhofstadt elôdje volt a miniszterelnöki székben.

A tavaly június 10-én tartott választások nyomán elvesztette többségét az addigi balközép – szocialista-liberális – koalíció. A parlamenti matematika alapján kézenfekvônek látszó megoldás – a kereszténydemokraták és a liberálisok jobbközép koalíciója – azonban fél évig tartó próbálkozások után sem vált valóra. Yves Leterme miniszterelnök-jelölt, a flamand kereszténydemokraták vezetôje ugyanis olyan mérvû államreformot akart elfogadtatni leendô vallon koalíciós partnereivel, amit ôk elutasítottak. A vallonok nem szeretnék, ha a tehetôsebb Flandria az eddigieknél is kevésbé osztaná meg velük az újraosztható adóbevételeket.

Karácsony elôtt végül abban állapodtak meg, hogy Verhofstadt még idén húsvétig viszi az ügyeket, de addig el kell távolítani az útból a koalíció létrejöttét akadályozó problémákat. Március 20-án Verhofstadt lemond, Leterme-nek pedig 23-áig kormányt kell tudnia alakítani.

A "bölcsek" mostani megállapodása alapján az ideiglenes kormány a következô hetekben néhány – kisebb jelentôségû – hatáskört szövetségi kézbôl a régiók kezébe ad át, egyúttal viszont olyan intézkedéseket is hoz, amelyek javítják a régiók együttmûködését. A Leterme- kormány aztán legkésôbb a parlamenti ülések nyári szünete elôtt beterjeszti átfogó államreform-tervezetét.

A kubai nemzetgyûlés elnöke hivatalosan is bejelentette vasárnap este, hogy a 76 éves Raúl Castro Ruzt választotta meg a parlament az államtanács elnökévé, azaz államfové öt évre. Ricardo Alarcón de Quesada éloben olvasta be a televízióban az államtanács 31 tagjának a nevét.

Elsô elnökhelyettessé, vagyis az államfô helyettesévé a szintén a régi gárdához tartozó kommunista ideológust, a 77 éves José Ramón Machado Venturát választották meg. Alarcón megtartotta a parlamenti elnöki tisztséget.

Raúl Castro irányítja a kormányt is, és egyúttal ô tölti be a hadsereg fôparancsnokának tisztségét. A vasárnap esti választással hivatalosan is ô lett Fidel Castro utóda, aki csaknem fél évszázadon át állt az ország élén. Fidel betegsége miatt 2006 derekán ruházta át ideiglenesen fivérére az állam- és kormányfôi hatalmat.

Raúl Castrót a kis lépésekben végrehajtott, kínai vagy vietnami stílusú, de azoknál korlátozottabb gazdasági reformok hívének tartják, aki azonban a hadseregre és a kommunista pártra támaszkodva képes keményen kézben tartani a politikai hatalmat. A párt politikai bizottságában öt aktív tábornok, a kormányban pedig négy ül. A megfigyelôk többsége szerint politikai fordulat nem várható, de sokan számítanak gazdasági reformokra. Raúl közelebbrôl nem tisztázott strukturális reformokat emleget, és az ország problémáinak nyílt megvitatását sürgette.

Raúl hangsúlyozta, hogy továbbra is bátyja marad a "fôparancsnok", mégha nem is marad elnök, és javasolta, hogy minden fontos állami kérdésben konzultáljanak vele, amit a jelen lévô képviselôk közfelkiáltással elfogadtak.

Így a feketéhez, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU), a vöröshöz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a sárgához, a német Szabad Demokrata Párt (FDP), valamint a zöldhöz, a környezetvédôk színéhez. Ezáltal a vörös és a zöld, azaz az SPD és a Zöldek, a fekete és a sárga, a konzervatívok és a szabaddemokraták, korábban pedig a vörös és a sárga, azaz az SPD és az FDP koalíciójához. Most pedig – 2006 óta – a fekete és a vörös kombinációjához, jobban mondva a konzervatívok és a szociáldemokraták nagykoalíciójához.

Néhány év óta azonban a paletta újabb színnel bôvült, amely a vörösnek egyfajta "sötétebb" árnyalata. Ez pedig az egykori NDK kommunista utódpártját, a korábbi PDS-t is magában foglaló, tavaly óta országos Baloldal Pártjának a színe. Az idei tartományi választások egyértelmûen bizonyították, hogy a "sötétebb" vörös állandó színné vált Németország politikai térképén.

A tavalyi brémai és a január végi hesseni és alsó-szászországi siker után a Baloldal Pártja a negyedik nyugati tartomány parlamentjébe jutott be vasárnap. Az egykori NDK-hoz tartozó keleti tartományok törvényhozásaiban már 2004 óta megvetette a lábát, ami azt jelenti, hogy képviselôi a tizenhat német tartomány közül tíz parlamentjében vannak jelen. A színek választékának növekedése mellett ez mindenekelôtt azt jelenti, hogy a német parlamenti politika az eddigi négypárti helyett végérvényesen ötpártivá vált, a CDU/CSU, az SPD, az FDP, a Zöldek mellé állandó szereplôként sorakozott fel a Baloldal Pártja is.

A nagy néppártok – a konzervatívok és a szociáldemokraták – egyelôre nem tudják, mit is kezdjenek ezzel a jelenséggel. A konzervatívok kommunista veszéllyel riogatnak, a szociáldemokratákat pedig teljességgel megosztja a Baloldallal kialakítandó viszony kérdése. Eközben a két nagy párt a "baloldali kártyával" egymást is zsarolja. Legutóbb a CDU elnöke, Angela Merkel fogalmazott úgy: a nagykoalíció végét jelentené, ha a koalíciós partner szociáldemokraták bármelyik nyugati tartományban az esetleges kormányzás érdekében szövetségre lépnének a Baloldallal. Az SPD – különösen annak elnöke, Kurt Beck – pedig ezzel kapcsolatban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz, ami azt jelzi, hogy a pártban ebben a kérdésben teljes a bizonytalanság.

Hessen, Alsó-Szászország és Hamburg idén a legfontosabb erôfelmérést jelentette a jövô év ôszén esedékes, országos parlamenti választások elôtt. Az elsô elemzések azt jelzik, hogy általánosságban csökken a nagy pártok támogatottsága, ezzel párhuzamosan pedig növekszik a kisebb ellenzéki pártoké. A legerôtelje-sebben a Baloldal Pártjáé, amely sokszor demagóg, de mégis meggyôzô jelszavakkal kínál alternatívát.

Mindez azt jelenti, hogy Németországnak a jövôben nemcsak a vörös új árnyalatához, hanem új színkombinációkhoz, azaz – tartományi szinten mindenképp – új pártkoalíciókhoz kell hozzászoknia. Hamburgban komoly lehetôségként emlegetik a fekete és a zöld "házasságát", azaz a CDU és a Zöldek esetleges koalícióját, amire tartományi szinten még nem volt példa Németországban.

A hamburgi választások utáni elsô nyilatkozatokból az tûnt ki, hogy a pártok többsége egyelôre még keresi a Baloldal rohamos elôretörésének okát. Szakértôk ugyanakkor arra intenek, hogy minden ideológiai, illetve a programokban fennálló különbség ellenére a "sötétvörös" már nem zárható ki a "színjátékból"; ehelyett a Baloldallal való együttmûködésre kell – kénytelen-kelletlen – berendezkedni.

A kormány elfogadta a magán vagy nyilvános hálózatokon, rendszereken keresztül futó elektronikus információk rögzítését, tárolását és felhasználását szabályozó törvénytervezetet. A jogszabály az uniós elôírásokat követi és az Európai Parlament és a Tanács irányelvét veszi át, amelyet az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelésére, feldolgozására és a magánélet védelmére dolgoztak ki.

Az Elektronikus hírközlési adatmegôrzési irányelv szerint a szolgáltatóknak nem a tartalmat, hanem kizárólag csak az információcsere útvonalát, idôpontját és a használt felszerelés típusát kell kötelezôen rögzíteniük. Telefonbeszélgetések esetében csak a nevet, telefonszámot és a lakcímet tárolják, valamint a beszélgetés idôpontját és idôtartamát. Hasonlóképpen az internet alapú telefonbeszélgetéseknél és e-maileknél is csak a feladó és a címzett adatait, illetve az idôpontot és a számítógép IP címét rögzíthetik. A szolgáltatók kötelesek átadni az információt a felhatalmazott hatóságoknak bûnözôk utáni nyomozás esetében. Az adattárolás ideje 12 hónap, eddig kell a szolgáltatóknak megtartaniuk a rögzített információkat.

A Belügyminisztérium, a Legfelsôbb Ügyészség, a Román Bel- és Külföldi Hírszerzôszolgálat negyedévenként küld jelentést a Távközlési és Informatikai Minisztériumnak, amelybôl éves statisztika készül és ezt juttatják el az Európai Bizottságnak.

A szerdán elfogadott kormányhatározat elôírásainak felügyeletéért a Személyes Adatkezelést Felügyelô Országos Hatóság (ANSPDCP) felel.

Vélemény

Egy évvel ezelôtt írtam: "Ha mi (értsd: a Mörfi Barátai Frakció) lennénk az RMDSZ, akkor tennénk egy nemes gesztust: ha a fôtiszteletû püspök nem lehetett államelnök, sem szenátor, legyen hát brüsszeli/strasbourgi delegátus. Hadd menjen, ha úgy vágyik rá, addig nyugodtan intézhetjük itthon a dolgainkat." (Menjen vagy ne menjen? Népújság, 2007. febr. 21.)

A Mörfi Barátai Frakció óhaja, lám, teljesült – Tôkés László EU- képviselô lett (úgy vélem: elôször és utoljára), de a püspök úr nem engedi, hogy nyugodtan intézzük a dolgainkat: állandóan jön-megy, gyûlésezik, nyilatkozik és kinyilatkoztat. Nem is lenne ezzel semmi baj, végtére egy képviselônek az a kötelessége, hogy azok érdekében nyüzsögjön, akik megválasztották. Ráadásul az idô is szorít, rövidesen lejár a mandátuma…

Lázas ügyködéséhez két hosszabb megjegyzést fûznék.

Az egyik: elfelejti, hogy hol él. Ennek több alpontja van.

(A. 1.) Nem lehet Brüsszelben úgy képviselni a román választókat és Romániát, hogy a zakója hajtókáján a Nagy-Magyarország- jelvény virít. (Most szólok: bukása után ez lesz ellene az egyik vádpont.) A magyarázat erôsen gyerekes, úgymond: a barátaitól kapta a jelvényt. Kérdem én, illô tisztelettel, hogy fog ô – mellén ezzel a jelvénnyel – leülni ahhoz a kerekasztalhoz, ahol a román–magyar megbékélésrôl kíván tárgyalni. A provokáló magatartás sohasem vezetett jóra.

(A. 2.) Elfelejti a politika egyik klasszikus elvét: divide et impera = oszd meg és uralkodj. Az ország elnökének megvannak az eszközei a megosztáshoz, s azt a két személyt is megtalálta, akik partnerei (erôsebb szóval: eszközei) lesznek ebben a politikai játékban: Tôkés László és Szász Jenô.

Egy korábbi példát idéznék, mely a nyolcvan év elôtti megosztási taktikára emlékeztet: "Egy kis visszatekintés, az egységes politikai fellépés védelmében: az 1922 decemberében alapított Országos Magyar Párt (OMP) hat év alatt – az 1928. december 12-i választásokat követôen – a parlament második legerôsebb pártja lett. Amit elértek, az ô érdemük volt, amit nem tudtak megvalósítani, az nem rajtuk múlott. Az OMP sikereit aztán – többek között – a konkurens magyar politikai tömörülés, az 1934-ben megalakult baloldali MADOSZ kisebbítette. Nyílt titok, hogy a MADOSZ-t a jobboldali román pártok pénzelték, mert velük és általuk kiváló trójai falovat vonszoltattak az OMP udvarába. Aztán 1938. március 30-tól feloszlatták a politikai pártokat és bevezették a királyi diktatúrát, de ez már egy másik történet." (Új Idô, 2003. 9. sz.)

(A. 3.) Elfelejti, hogy Székelyföld területi autonómiája egy életképtelen (megvalósíthatatlan stb.) ötlet, tehát fölösleges azon lovagolni. Emlékeztetôül: a Koszovó körüli nagy eufóriában elsikkadt egy kétsoros hírecske, pedig az ördög a részletekben rejtezik. Koszovó – a függetlenség másnapján – Bulgária segítségét kérte két fontos ügyben: energiát vásárolna tôlük és rajtuk keresztül szeretne kijutni a tengerre, mert a nyugati oldalon nem lehet Albánia infrastruktúrájára alapozni. (Zárójelben: Koszovó éltetô eleme – a vendégmunkások által hazaküldött pénzecske – erôsen véges, ma van, holnapra elfogy.)

A másik dolog: amatôrökkel dolgoztat.

(B. 1.) Ha a tanácsadó testületébe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács levitézlett huszárait toborozza, abból nem születnek használható ötletek. Úgy vélem, hogy amíg Borbély Attila Zsolt "kilencvenéves román megszállás"-ról cikkezik (Erdélyi Napló, 2008. febr. 20.), addig nem lehet megbékélési kerekasztalt szervezni. Laci öcsém, ennyi erôvel Csapó Józsi bácsit is elôvehetnéd a naftalinból.

(B. 2.) Ha azt akarja, hogy komolyan vegyék a Székely Nemzeti Tanács megnyilvánulásait, akkor intézkedjék, hogy a tanács szerezze meg a jogi személyiség státusát, mert így bármely akciójuk csak a nyugdíjasok varrókörének erejével és érvényességével számolhat.

Nem varrhatom a Tôkés László nyakába, de igen jellemzô a Vehemens Tábor azon megnyilatkozása, amelyhez Patrubány Miklós adta a nevét. A Koszovót köszöntô, hirtelen felindulásból elkövetett kolozsvári happeningre komoly embereket kellett volna kiküldeni. Az esti tévéhírekben láttam: egy tiltakozó feliratot tartó fruska kijelenti "inkább nem beszélnék románul", majd hozzáteszi: nustyu romüneste. Az ilyen akciókat jobban elô kell készíteni, mert nem mindegy, hogy az ember nehéz pénzeket fizet egy tévéreklámért, vagy az esti csúcsidôben a három vezetô tévécsatorna hírmûsorában ingyen mondhatja el a panaszát: szeretnénk má’ münk es egy csepp autonyómiát!

Január 22-én, a magyar kultúra napján adták át a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéseket. Az ünnepségen 22 ország képviselôi vettek részt, hiszen nagyon sok Magyarországon élô külföldi is hirdeti saját hazájában a magyar kultúrát. A rendezvény fôvédnökei dr. Göncz Kinga külügyminiszter és Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár voltak. Civil szervezetek jelölése alapján 38 magyarországi és határon túli személyiség, valamint két ifjúsági szervezet részesült elismerésben a magyar kulturális örökség megôrzése, felkutatása, népszerûsítése, alkotó fejlesztése és az egyenrangú kultúrák nemzetközi együttmûködésének elôsegítése érdekében huzamos idôn át kifejtett tevékenységért. A díjazottak között olyan neves személyiségek voltak, mint Makovecz Imre építész, Mága Zoltán hegedûmûvész, Máté Ottilia énekmûvész. Kolozsvári gyökerekkel rendelkezik a Budapesten élô dr. Aniszi Kálmán esszéíró, publicista. Örömünkre Nagy Ferenc karnagy, zenetanár, a Seprôdi János Nemzetközi Kórusszövetség alapítója és elnöke is részesült a kitüntetésben, amelyre a Kórusszövetség vezetôsége terjesztette fel. Sajnos, betegsége megakadályozta abban, hogy személyesen is ott lehessen az ünnepségen. A kórusszövetség ügyvezetôje, Nyilas Szabolcs vette át a nevében az oklevelet. – Nagy Ferenc azért kapta a lovagi elismerést, mert "lehetetlen" feladatra vállalkozott: hogy összefogja a Kárpát-medence magyar dalosait. Életmûve a Kórusszövetség. Konok kitartással, példás következetességgel munkálkodott: szervezett, utazott, s munkájához fôleg a jó Istentôl kapott segítséget. Sosem panaszkodott. Ha elfogyott a pénze, akkor is ugyanolyan vagy még nagyobb elszántsággal folytatta a népmûvelést. Nagyon sokan lemorzsolódtak, kidôltek mellôle, mert inkább valamiféle diadalmenetnek képzelték el a szövetségi munkát. Nem leányálom kéthetenként vagy havonta útra kelni, kórusokat látogatni, összetartani, biztatni, nevelni – s mindezt hét országban: Románia és Magyarország mellett Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, a Vajdaságban, Horvátországban. Január 22-i lapszámunkban a díjazás hírét már közzétettük, most jókívánságainkkal tetézve részletezzük az eseményt.

Szeretettel gratulálunk a karnagy úrnak, és erôt, egészséget kívánunk áldozatos tevékenysége folytatásához.

Ma és szerda este 7 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermének színpadán vendégszerepel az Udvarhelyi Néptánc-mûhely. Az Ige rituális performanszot, misztériumjátékot adja elô. Turnéjáról sajtószemelvényekkel is hírt adhatunk.

"Pótszékeket, sôt padokat kellett behozni a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermébe szerdán este, hogy mindenkinek legyen ülôhelye az Udvarhely Néptánc-mûhely vendégjátékán." (Nyugati Jelen, 2008. február 8.)

"Szerdán este zsúfolásig megtelt a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nézôtere. A székelyudvarhelyi Udvarhely Néptáncmûhely Ige címû produkciója méltán aratott nagy sikert. A néptáncelemekbôl építkezô mozgásvilág a stilizált népviselet meleg árnyalatú földszíne, a fel-fel csendülô népdalok, a közösen elmondott imádságok az emberi lét és a hit egységét közvetítette." (Heti Új Szó, 2008. február 9.)

Így írtak a temesvári és aradi lapok az együttes temesvári és aradi vendégszereplésérôl. Az Ige címû táncszínházi elôadásuk turnéját folytatják, február 26., 27-én, ma és holnap Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban lépnek fel, majd pénteken, február 29-én Gyergyószent- miklóson. Március 3., 4-én Csíkszerdában a Csíki Játékszín Színpadán valamint március 5-én Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron színházban látható az Orza Calin által koreografált és rendezett Ige. Az elôadásokat mindenütt stúdiókörülmények között játsszák, a színpadra felszerelt nézôtérrôl figyelhetik a nézôk, a helyek száma tehát korlátozott.

Lapozó

Hát nincs senki, aki észrevegye, hogy napjainkban változott módszerekkel, de a "bûn" pellengérre állítása nyomán az arénában felharsanó üvöltésben épp az értékeink kérdôjelezôdnek meg? Hogy sokkal körmönfontabb módon, mint ‘89 elôtt, folytatódik a mi kicsi társadalmunk morális felbomlasztása? Hogy nem csak a "bûn", hanem az érték fölött is ítéletet mondunk? Hogy összekeverjük a kettôt. * Sajnos, a médianyilvánosság sem igen segített ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában, sôt – tisztelet a kivételeknek – nem mindig tudott ellenállni a "szenzáció" kísértésének. Mert ha nyilvánosan pellengérre állítanak egy gazembert, akkor azok, akik róla azt eddig is tudták, legfeljebb elégtételt éreznek. Igazi hírértéke annak van, amikor olyan valakirôl lehet levenni a keresztvizet, aki egyébként köztiszteletnek örvendett. * És végül ott van egy mindegyre feltevôdô kérdés: mért nem volt, miért nincs az érintettekben annyi civilkurázsi, hogy elôálljanak és bevallják azt, amit tettek? Elvileg jogos és erkölcsi mértékkel mérve nem lényegtelen kérdés. De legyünk ôszinték: az 1989 decemberi elsô napok eufóriája után az erkölcsi megtisztulás ideje jött el, vagy egy kompromittálódott hatalom átmentésének és más módszerekkel érvényesített további hatalmának az ideje? Nem bukott-e meg a gyakorlatban a Temesvári kiáltvány 8. pontja? Nem verték-e szét a bukaresti diákokat, akik igazi demokráciát követeltek? Nem a magukat egy új világba beépítôk különbözô táborai közötti hatalmi harc ideje következett el a diktátor félreállítása után? Hiába akartunk mi erkölcseinkben megtisztulni! * Ha meglett volna is az a bizonyos civilkurázsi, sehol sem volt hozzá a befogadó közeg. A közszereplôk között fehér holló a temesvári ortodox metropolita, Nicolae Corneanu, aki 1990-ben felállt és nyílt vallomást tett. Megtisztult tôle az egyháza? – Persze, nem könnyû dolog a bûnvallás – s különösen nem a nyilvános bûnvallás. Nagyon sok "besúgó" azzal lett foglya vállalt szerepének, hogy zsarolhatták azzal: leleplezik társai elôtt, ha nem végzi tovább a "kötelességét". És ezt még ‘89 elôtt is nehéz volt vállalni. * Legalább most törjünk ki ennek az új közösségbomlasztásnak a bûvkörébôl! Legalább most ne engedjük manipulálni magunkat! Nevezzük nevén a bûnt, de csak akkor, amikor elkövetésének minden körülménye ismeretében ítélhetünk. * És ne felejtsük: "sem a bûn, sem a bûntudat nem ítélhet az érték felett". * (Dávid Gyula: Nem mentôöv és nem besúgóknak, HELIKON, 2008. február 10.)

– Tudomány-e a néprajz? – tette fel a kérdést Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia szakának tanszékvezetôje A Mentor köszönti a néprajztudomány mestereit címû, szombat esti rendezvényen.

– A serdülôkorát élô, 15 éves kiadó jelentôs mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a néprajz eleget tegyen annak a társadalomformáló szerepnek, amely nélkül egyetlen tudomány sem létezhet. Az elmúlt másfél évtizedben több mint 40 néprajzi jellegû munka – többek között a kolozsvári egyetemen létrejövô doktori disszertációk – megjelentetésével a Mentor létrehozta e tudomány erdélyi olvasótáborát – mondta a tanszékvezetô.

A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságot bemutató Pozsony Ferenc professzor így fogalmazott a kiadóval való együttmûködésrôl:

– Érdekeink szerencsésen találkoztak a Mentorral. Eleinte az erdélyi néprajztudomány hôskorából származó, klasszikus alkotásokat – többek között dr. Kós Károly kétkötetes mezôségi monográfiáját – ajánlottuk megjelentetésre. Az utóbbi években doktori disszertációk könyvbeli reprezentációját és forgalmazását is felvállalta a kiadó, amelynek külön köszönet jár azért, amiért Erdélyország határain túl keletkezô mûveket is megjelentet.

Hála József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzi tanszé-kének adjunktusa a Mentornál megjelent három kötetébôl – a Kôpénzek, a Hogyan gyûjtöttek elôdeink? és a Kalataszeg vázolata címû, szöveggyûjteményeket és tanulmányokat tartalmazó mûvekbôl – olvasott fel néhány idézetet. Ezt követôen Szikszai Mária adjunktus a Magyar Tudományos Akadémia 2007 eleje óta mûködô kolozsvári területi bizottsága és a Mentor közötti együttmûködésrôl beszélt, majd Magyar Zoltán néprajzkutató ismertette a Mentornál megjelent Tetübôr belezna. Ördöngösfüzesi népmesék és egyéb történetek címû munkáját.

– Az eddig feltáratlan mezôségi meseanyag ôrzôi és formálói közé tartozik a hosszabb tündérmeséket, legendameséket mondó Hideg Anna és Kisláposi András, aki rövidebb, tréfás mesékkel szórakoztatja hallgatóságát – mutatta be a szerzô mûvének "élô forrásait."

– Az alkotások kollektív jellegét hangoztató elméletek évtizedeken át meg akarták menteni a kultúrát az emberektôl. A most induló, Emberek és kontextusok címû sorozat éppen azt kívánja megvilágítani, hogy is él a kultúra az emberek között, mennyi ideig, milyen idôközönként szólnak hallgatóságukhoz a mesemondók, illetve hogy viszonyul hozzájuk szûkebb és tágabb környezetük – mondta Keszeg Vilmos, a magyarvistai András Erzsi Erdei élettörténetét bemutató Kedvemre való, hogy meséljek címû munka kapcsán, melyet Ambrus Judit rendezett sajtó alá.

– Sokan jöttek hozzám, külföldiek is, hogy énekeljek, meséljek nekik. Egyszer jött hozzám egy újságíró. Azt kérdezte tôlem: – Maga a falu költôje? – Én vagyok a pénzköltô – mondom. Ez az újságíró indított éngemet. Azt mondta nekem: – Írjon, Erzsi néni. Magának muszáj írni – így emlékezett vissza élete nagy fordulópontjára a hivatásos népi költôként számon tartott Erzsi néni, aki bár nem "járkált" egyetemet, 36 "drótos" füzetet írt tele saját és hozzátartozói, ismerôsei mindennapjairól.

– Nappal annyi dolgunk volt, hogy nem érkeztem írni. Éjjel fél reggelig írtam, aztán utána aludtam el a kapa mellett – mondja Erzsi néni, aki az éjszakai alkotómunka mellett rendszeresen írt menyasszonyi köszöntôket, búcsúztatókat a falubeliek számára, "mindenkinek a sorsa szerint."

A néprajztudomány mestereit köszöntô rendezvény utolsó felében az "élô források" – Hideg Anna, Kisláposi András és András Erzsi Erdei – népdalokat és meséket adtak elô, melyekben a népi motívumok utánozhatatlan bájjal keveredtek a modern élet tartozékaival: "Jöttek a királyfik, bárók, hol biciklin, hol hollóháton, hol repülôn, hol kocsin" – meséli Anna néni, míg András bácsi egyik történetében alacsony nyugdíjára panaszkodik az egynapos cigánykirály elé járuló szegény öregember. Az est az El kéne indulni, meg kéne házasodni címû verssel zárult, melyet Kisláposi András, a népmûvészet érdemes mestere címmel is kitüntetett, "78 éves, fiatal, házasuladni való nagylegény" adott elô.

A februári szám tartalma: A közügy nem magánügy (Nemes Árpád), Imádság Erdélyért (Sárkány Kákonyi Iringó), Képzônk lángja még mindig lobog (Kajcsa Jenô), 1956 – A Gulág, A Székelyföld és a székelyek (Bíró Donát), Cserkészmozgalom Szászrégenben (Magyary Levente), Magyar utazók, világjárók (Vormair Bálint Judit), A zászlók története (Bíró Donát), A szászrégeni magyar színjátszásról (Fábián András Gy.), A farsangi szokásokról (Pakó Benedek), Itt a farsang! (Kajcsa Jenô), Nyitott család vagyunk-e? (Nemes Jolán), Tél közepe (Bartus Imola), A magyarrégeni Szász Mártonné Bene Ilona Református Nôszövetség történetébôl (Nemes Árpád), A felekezeti oktatás múltjából (Csernátoni József), A naptárakról (Csernátoni József), Muzsikusok utcazajban (Dr. Horváth Erzsébet), Egy kis zenetörténet (Sárkány Kákonyi Iringó), 50 éves a Maros Mûvészegyüttes (Szabó Antal), Elszámoltam az életemmel (Ôsz Zoltán), Jó hír, rossz hír (Szö Gye), A színek varázsa (Magyar Klára), Visszapillantó (Fábián András Gy.), Akikre büszkék vagyunk – A szászrégeni MADISZ néptánccsoportja, Nevessünk együtt (Fábián Gizella).

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Communitas Alapítvány és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum vetélkedôt hirdet a romániai magyar középiskolák számára A nagybányai mûvésztelep címmel.

A vetélkedô célja minél szélesebb körben megismertetni és népszerûsíteni a modern magyar festészetet megteremtô iskolát, amely ugyanakkor a 20. századi erdélyi mûvészeti hagyomány egyik alapját képezi.

A vetélkedôk a bejelentkezô középiskolák keretében zajlanak le. Legalább 6 csapattal rendelkezô iskola jelentkezhet. Egy csapat 3-5 tanulóból állhat.

Jelentkezési határidô – március 9., az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Mûvelôdési Fôosztályán.

Szervezési és szakmai tanácsokat, valamint könyvészeti anyagot a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum állít össze CD-n, és az RMDSZ területi szervezeteinek mûvelôdési kérdésekkel megbízott szakemberei juttatják el a bejelentkezett iskolák szervezôinek. Határidô: április 5.

A vetélkedôk lebonyolítási határideje április 30.

A vetélkedô díjait a Communitas Alapítvány biztosítja:

– az I. helyezetteknek ingyenes utazás és belépô a Csíkszeredában május 8 – július 18. között megrendezett A nagybányai mûvésztelep c. kiállításra.

– a II. és III. helyezettek számára kedvezményes utazás, ajándékcsomag a kiállítás helyszínén.

– a részt vevô csapatok számára kedvezményes utazást biztosítanak a kiállítás megtekintéséhez.

Azokról a településekrôl, ahol megszervezik a vetélkedôt, a Communitas Alapítvány kedvezményes körülmények között egy vagy több autóbuszt indít a részt vevô iskolák és csapatok függvényében a kiállítás helyszínére.

Bár még nem felel meg az elôírásoknak

Nem volt nagy zsúfoltság a csütörtöki állatvásáron Sármáson, ezt már a bejáratnál látni lehetett. Lovakat, teheneket, borjakat, sertéseket próbáltak eladni a gazdák, több- kevesebb sikerrel, szárnyasokat még mindig nem lehet árusítani. A legjobban a gabonárusoknak ment: megállás nélkül mérték a vékákat. Felment a gabona ára, most érdemes eladni – mondta egyikük sietôsen, hisz 2-3 vevôt is ki kellett szolgálnia. A lucerna kilójáért 0,7-0,8 lejt is adnak, a széna kilója 0,5, a búzáé 1, a kukoricáé illetve árpáé 0,9, a finomliszt kilóját 1,8 lejben, a kukoricalisztét 1,7 lejben mérték. Az állatokat a legtöbb gazda visszavitte, nem volt jó vásár. Drága a takarmány – panaszkodnak. És arra is, hogy a polgármesteri hivatal állítólag be akarja záratni a vásárt. Sallai Imre alpolgármester kérdésünkre elmondta, errôl szó sincs, mindössze az történik, hogy a tanács 14 árt "leszakított" a vásártér területébôl és koncesszióba adta. Üzemanyagtöltô állomás, autómosó, üzlet épül itt. "Sármáshoz a legközelebbi benzinkút 6 kilométerre van, Kissármás állomáson, van tehát igény erre. Azonkívül az állatvásár bevételei az utóbbi 2 évben felére csökkentek, ezért láttuk érdemesnek bérbe adni a területet, amire évi 6.600 lej haszonbérleti díjat fizet a benzinkút mûködtetôje. Nyár elejére már elkészülünk az átalakításokkal" – tette hozzá az alpolgármester. A koncessziós díjból korszerûsítik a vásárterületet: vizet vezetnek, lesz fertôtlenítô, állatorvosi rendelô. Ha az uniós normákat alkalmaznák, a vásárt már rég be kellett volna zárni. Ez nem megoldás – véli Sallai Imre –, mert amikor az állategészségügyi hivatal ideiglenesen bezáratta a piacot, az emberek az utcán árulták az állataikat, suttyomban, ki ahogy tudta, állatorvosi igazolás nélkül.

A város 12 tömbházának mindenikét szigetelni fogják, de egyelôre három épülettel kezdik. Ezek esetében elkészültek a szaktanulmányok, a megvalósíthatósági tanulmányok és a tervek, a kivitelezésre a versenytárgyalást hamarosan lebonyolítják. A három tömbház esetében az önkormányzat a beruházás értékének egyharmadát finanszírozza, ami 110.000 lej.

A Maradona névrôl bizonyára nemcsak a brazil futballcsillag jut a sármásiak eszébe, hiszen közöttük is él egy barna bôrû, hajdani labdarúgó, aki Pusztakamarásról érkezett a településre, és két éve anyanyelvükön tanítja írni, olvasni a nagysármási roma gyerekeket.

– Bethleni születésû vagyok, ott végeztem a fémipari szakiskolát. 22-23 éve jöttem Sármásra. Sokáig lakatosként, majd kapusként dolgoztam, közben az itteni esti líceumban folytattam tanulmányaimat. Késôbb Sarau úrtól, a romániai romaoktatás megalapozójától tanultam roma irodalmat és nyelvtant. Ô volt a mentorom – mondja a középkorú férfi, Lacatus Casian, akit a városban mindenki csak Maradona néven ismer.

A fél normával helyettesítôi állást betöltô tanító hetente többször ingázik Bethlen, Pusztakamarás, Szászlekence, Vermes és Nagysármás között. Jelenlegi lakóhelyén egy összevont – 1-4. osztályos roma gyerekekbôl álló – osztályt próbál több-kevesebb sikerrel elindítani a tudás útján.

– A nehéz anyagi körülmények, illetve a szülôk negatív viszonyulása miatt sokan abbahagyják a tanulást. A legtöbb gyerek negyedik osztályban mond búcsút az iskolának, a sármási tanítványaim között is mindössze egy negyedikes van. A középiskolás roma gyerekek ritkaságszámba mennek, így nem is lehet számukra külön osztályt létrehozni – mondja a tanító, aki nem tartja a legszerencsésebb megoldásnak a roma tanulók külön osztályban való elkülönítését.

– Bôven lenne mit tanulniuk magyar és román társaiktól. Vegyes osztályokban jobban fejlôdnének ezek a gyerekek – teszi hozzá határozottan Maradona.

– A roma gyerekekkel az a legnagyobb probléma, hogy legtöbbjük nem jár óvodába, így az otthon eltöltött 7 év után fogalmuk sincs a társas viselkedés alapszabályairól. A tanügyi törvény kimondja, hogy az elsô osztályt nem lehet ismételni. Úgy látszik, a törvény létrehozói egyáltalán nem gondoltak erre a hátrányos helyzetû társadalmi rétegre – jelentette ki Oprea Marius, a Nagysármási Általános Iskola egyik tanítója. Oprea szerint a roma gyerekek fejlôdését leginkább a szülôk tanulást ellenzô hozzáállása gátolja, és ezt a negatív hatást iskolán kívüli, délutáni tevékenységek szervezésével lehetne ellensúlyozni. Máskülönben nevelôi munkájuk eredménytelen marad, akár a Kômíves Kelemen-i építkezés: amit raknak délig, leomlik estére.

N.Sz.I.

Százötven férôhelyes sportcsarnokot avatnak március elején Sármáson. Tavaly február 21- én láttak hozzá az építéséhez, most már az utolsó simításokat végzik, kipróbálásra várnak a kazánok, fûtôtestek. A gázszerelést is befejezték, a gázórákat a héten szerelik be. A polgármesteri hivatal közmûvesítés nélkül már jegyzôkönyvezte a közel 3,2 millió lej értékû beruházás munkálatait. A termet ki is próbálták: múlt héten a helyi focibajnokság keretében már megtartották az elsô mérkôzést. És mindenki elégedett volt.

Fél éven belül új kultúrháza lesz Nagysármásnak – tudtuk meg Sallai Imre alpolgármestertôl, aki az évek óta csövesek tanyájaként "mûködô" régi mozi épületét szeretné színpaddal, gyûlésteremmel felszerelt, könyvtárral ellátott kulturális intézménnyé alakítani.

– Az épület felújításának ötlete eddig anyagi okokból nem volt megvalósítható, most viszont egy nyertes pályázatnak köszönhetôen 650 ezer lejes támogatást kaptunk a Mûvelôdésügyi Minisztériumtól, a költségvetésbôl pedig 100 ezer lejt tettünk félre erre a célra – mondta Sallai.

A 60-as években épített régi kul-túrotthon az alpolgármester szerint nem alkalmas arra, hogy a nagysármási kulturális élet fellendítésének színhelye legyen.

(n.sz.i.)

Nagysármás magyarsága március 2-án, az RMDSZ nagygyûlésén dönt a tanácsosjelölt- listán szereplô nevek sorrendjérôl és arról, indít-e polgármesterjelöltet. A jelenlegi alpolgármester, Sallai Imre elvileg vállalná a megmérettetést, de még fontolgatja, álljon-e ki a szociáldemokrata, liberális párti illetve várhatóan a Nagy-Románia-párti jelöltek ellen.

Sallai Imre alpolgármester úgy véli, a nagysármási román lakosság politikailag felkészületlen arra, hogy a mezôségi városkában magyar polgármestert válasszanak, éppen ezért megfontolandó, hogy az RMDSZ indítson-e polgármesterjelöltet – mondta el a Népújságnak. "A megyei RMDSZ szabad kezet adott, és azt mondta, azzal a párrtal egyezkedjünk, amelyikkel jónak látjuk. Polgármesterjelöltként ha nem nyerek az elsô fordulóban, a másodikban a román pártok összefognak és az RMDSZ elveszítheti még az alpolgármesteri tisztséget is. Saját költségemen felmérést készíttetek a lakosság körében, ennek az eredményeitôl is függ, hogy vállalom-e a jelölést. Ehhez az kell, hogy a lakosságnak legalább a 60 százaléka támogasson" – jelentette ki Sallai Imre.

Ami a tanácsosjelölteket illeti, Nagysármásnak a módosított és újraközölt közigazgatási törvény szerint 13 közgyûlési képviselôje lehet. A jelenlegi tanácsban 4 RMDSZ-es képviselô dolgozik, közülük hárman pályáznak továbbra is e tisztségre: Dózsa Géza, Nagy Béla és Virágos Sándor, Bartha Erzsébet azonban nem szándékozik indulni a választásokon. Az alpolgármester kifejtette: a tanácsosjelölt-listára mintegy 16-17 jelölt neve kerül fel, a sorrendet a március 2- án tartandó nagygyûlésen titkos szavazással döntik el. Gyakorlatilag az elsô 3-4 hely számít bejutónak, az SZKT döntése értelmében a helyi elnök (Nagysármás esetében Sallai Imre) az elsô a listán. A harc tehát a következô 2-3, bejutónak számító helyért folyik. A nagygyûlésen kerül sor a tanácsosok tevékenységi beszámolóira, a jelöltek ismertetik programjaikat. Március másodikáig a kampánystratégiát is kidolgozzák, megalakul a kampánystáb. Az alpolgármester szerint a négy évvel ezelôtti RMDSZ-vállalásoknak 90 százalékban eleget tettek Sármáson, az egyetlen sikertelenségként az ANL-lakások építésének elhúzódását tartotta. Legbüszkébb a sportcsarnokra, amelyet március elején avatnak fel, a víz- és csatornahálózat felújítására, a polgármesteri hivatal informatizálására, arra, hogy pályázatot nyertek a víztisztító állomás korszerûsítésére, valamint hogy az utcák egy részét leaszfaltozták, a közvilágítást korszerûsítették. "Az RMDSZ mindenben támogatott. Az elkövetkezô négy évre nem ígérhetek mást, mint hogy a városközpontban kialakítjuk a Teleki-parkot, a belgyógyászati klinika épületében szeretnénk telekkönyvi, kataszteri hivatalt, fogyasztóvédelmi hivatalt, bíróságot mûködtetni, a volt traktorállomás épületében pedig RAR-irodát nyitni. Azt ígérhetem, hogy folytatjuk az infrastruktúra felújítását, ami a magyar illetve a román lakosságnak egyaránt fontos" – tette hozzá Sallai Imre.

Nôttek vagy csökkentek az idén az árak az állatvásáron? Milyen hatása van az uniós csatlakozásnak a gazdálkodásra?

Pop Traian nyugdíjas, gazdálkodó: – Az idén felment a tehenek ára, igaz, csak 6-7 százalékkal. Míg az ünnepek alatt egy szép példány 1.800 lejbe került, most 2.000 lejt kell fizetni érte. Az uniós csatlakozás óta mindössze annyi változott, hogy még szegényebbek lettünk, fôleg mióta drágább lett a gázolaj.

Hulpe Melian gazdálkodó: – A tehenek kicsivel többe kerülnek, a malacok is, a hízódisznó ára viszont nagyon lement az ünnepek után. Amióta beléptünk az unióba, még jobban megszaporodtak a gondjaink. Az üzemanyag megdrágult, a mi termékeinknek – fôleg a gabonának – meg szinte nincs ára. Egy liter gázolaj például 15 kiló kukorica árába kerül.

Nagy Sándor nyugdíjas gazdálkodó: – Nyáron mindig olcsóbbak az állatok. Míg az ünnepek alatt 1.200 lejért is lehetett kapni tehenet, most 2.000 lejig is felmegy az áruk. A legnagyobb kereslet a malacra van, a hízódisznó viszont most, hogy lejárt a disznóvágás idôszaka, senkinek sem kell. Véleményem szerint nem éri meg kijönni a vásárra, de mit csináljak, a 300 lejes nyugdíjból nem lehet eltartani a családot.

Székely Márton gazdálkodó: – Két lovat hoztam a vásárra, 5 ezer lejért mindkettôt odaadom. Már hajnalban kijöttem, de még nem került rájuk vevô, pedig szép, egészséges jószágok. Az embereknek nincs pénzük, így mindenki csak 3-3,5 ezer lejt ajánl.

Györfi Levente gazdálkodó: – Mióta bekerültünk az Európai Unióba, több adót kell fizetni a földek után. Lassan minden tönkremegy, úgy hírlik, a vásárt is bezárják. Tavaly ôsszel valami betegség miatt a disznópiac is be volt zárva egészen karácsonyig, és ha most végleg bezárják az állatvásárt, nem tudom, hogyan boldogulunk a továbbiakban.

Elmaradt a "nagy tarolás" a vasárnap este Los Angelesben megrendezett 80. Oscar-gálán: sem a Nem vénnek való vidék, sem pedig a Vérzô olaj nem tudta aranyszoborra váltani 8 jelölését. Ugyanakkor számos meglepetést is hozott az idén a forgatókönyvírók sztrájkja miatt az utolsó pillanatban megmentett filmünnep, jó néhány "Amerikán kívüli" díjazottal.

Azért a Coen-fivérek nem panaszkodhattak, mert elvitték a két legfontosabb díjat, a legjobb film és a legjobb rendezés díját, és ehhez jött Javier Bardem legjobb mellékszereplôi díja, valamint a legjobb adaptált forgatókönyvért kapott elismerés is. A Vérzô olaj rosszabbul járt, igaz, Daniel Day-Lewis olyan esélyesek elôl happolta el a legjobb férfi alakítás díját, mint George Clooney vagy Johnny Depp és azért a legjobb operatôri Oscar (Robert Elswit) sem lebecsülendô. Lewis másodszor vehette át a szobrot: 1990-ben A bal lábam címû filmben egy nyomorék fiatalember szerepében nyújtott megdöbbentô alakítást. Egy aranyszoborról viszont "lemaradt": 1993-ban visszautasította a Philadelphia fôszerepét, amely aztán Tom Hanksnek Oscart ért.

Bardem kitüntetése egyike volt az est meglepetéseinek, és azt jelezte, hogy a Los Angeles-i Filmakadémia mintha kezdene komolyan tovább látni Amerikánál. Arra például nem sokan számítottak, hogy a francia Marion Cotillard kapja meg a legjobb nôi alakítás díját a Piafért, amelyben szinte tökéletesen átlényegült a sanzon tragikus sorsú királynôjévé. Marionnak éppen egy másik királynôt kellett legyôznie: Cate Blanchettet, az est egyik nagy vesztesét. Blanchett ugyanis jelölt volt mint legjobb nôi fôszereplô az Elisabeth – Az aranykorért, és mint a legjobb nôi mellékszereplô is, az I’m Not Here (Nem vagyok itt) címû filmért, amelyben Bob Dylan egyik "megtestesülését" játszotta el. Ez utóbbi kategóriában azonban Tilda Swinton elôzte ôt meg. Marion Cotillard gyôzelme már csak azért is szenzáció, mert utoljára 1962-ben Sophia Loren kapta meg ezt az Oscart nem angolul beszélô film – Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya címû alkotásának – fôszereplôjeként, Amerikán kívüli jelölt pedig utoljára 1993-ban volt: Catherine Deneuve személyében az Indokínáért.

A franciáknak amúgy is jó napjuk volt, mert a Piaf megkapta a legjobb smink Oscarját is, a legjobb rövidfilm kategóriában pedig Philippe Pollet-Villard nyert A zsebtolvajok Mozartja címû filmmel. Ugyancsak az európai mûvészek dicsérete, hogy a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya címû film látványtervezôi, az olasz Dante Ferretti és Francesca Lo Schiavo, valamint a legjobb eredeti filmzene szerzôje, a szintén olasz Dario Marianelli vihetett haza Oscart. Bizonyos fokig európai a Walt Disney-produkcióban készült legjobb animációs film, a L'ecsó is, amelynek hôse egy párizsi étterem séfjévé lett patkány.

A legjobb dokumentumfilmek között ezúttal nem sikerült rádupláznia az Oscarra 2002-es sikere, a Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine) után Michael Moore-nak az amerikai egészségügyet pellengérre állító Sickóval, mert egy afganisztáni taxisofôr meggyilkolásáról szóló film, a Taxi to the Dark Side (Taxi a sötétségbe) megelôzte.

Az Oscar-díjak történetében elsô ízben nyert a legjobb külföldi film kategóriájában osztrák alkotás. Stefan Ruzowitzy, a Pénzhamisítók (Die Fälscher) rendezôje azokról a második világháborús koncentrációs táborbeli foglyokról készített filmet, akiket a nácik hamis dollárok gyártására kényszerítettek életükért cserébe. Ruzowitzky számára a film egyfajta vezeklés is volt, mert nagyszülei náciszimpatizánsok voltak. A rendezô a díjátvételkor emlékeztetett arra, hogy annak idején hány nagyszerû osztrák származású rendezô kénytelen volt elmenekülni hazájából a fasizmus elôl, Billy Wildertôl Fred Zinnemanig, akik aztán az amerikai filmmûvészetet gazdagították. A Pénzhamisítók egyébként némi elônnyel indult kategóriájában vetélytársaival, köztük Andrzej Wajda Katynjával szemben, mivel ez volt az öt film közül az egyetlen, amelyet az Egyesült Államokban forgalmaztak.

Az elmúlt év ôszén örömmel olvastam az újságban és hallottam a televízióban, hogy a városi tanács magyar többségû képviselôi jóváhagyták az új utcanévtáblákat, amelyeket ki is függesztenek. Vártam a táblák kifüggesztését, annál is inkább, mivel reméltem, hogy végre megoldódik a vásárhelyi magyarság egyik régi kívánsága a kétnyelvû utcanévtáblák kitételével. Egyben bíztam abban is, hogy a város fôbejáratánál a Str. Gheorghe Doja tábla mellett megjelenik a nekünk kedves és megszokott Dózsa György utca tábla is.

Az elmúlt hetekben fedeztem fel az új kétnyelvû utcanévtáblákat és csalódottan kellett megállapítanom, hogy Dorin Florea és társai újra az orruknál fogva vezették a többségben levô magyar képviselôket, és szembeköpték a város közel 50%-os magyar lakosságát. Újra gyôzött a polgármester az úgynevezett kétnyelvû táblákkal. Láttam Strada Pacii utcát, Strada Independentei utcát stb., de a legjobban a Strada Secuilor Martiri utca sokkolt. Hát ez a kétnyelvûség Dorin Florea szerint? Aki választások elôtt azt ígérte, hogy a város minden nemzetiségû lakosságának polgármestere lesz.

Mi történt a tanácsi képviselôinkkel? Hogy nem vették észre ezt az otromba aljasságot? Hogy nem tudták megakadályozni, hogy ezek a kétnyelvûnek csúfolt táblák kikerüljenek az utcákra? A polgármester újra hülyének néz minket. Azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Eu ide, Eu oda, ôk azt csinálnak, ami nekik jólesik.

Nemsokára új képviselôket választunk. Marosvásárhelyen nagyon késélen táncolnak a dolgok, a többségiek mindent meg fognak tenni, hogy a 8 éves vezetôi státusuk ne változhasson meg a mi javunkra. Csak üdvözölni lehet a két RMDSZ-es polgármesterjelölt megegyezését. De számolni kell azzal is, mi lesz, ha nem leszünk többségben a tanácsban! Ha most, amikor többségben vagyunk, akkor sem tudtuk, tudjuk az érdekeinket sem megvédeni, sem kiharcolni.

A kétnyelvûséggel azonban máshol is bajok vannak városunkban. Szívesen vásárolok azokban az üzletekben, ahol a cégtáblán vagy a bejáratnál magyarul is fel van írva a név és a szükséges tájékoztató. Még akkor is, ha bent az üzletben a kiszolgálók egy szót sem tudnak magyarul. Sajnos, a legtöbb helyen dúl az egynyelvûség. Remélem, egyes üzletek magyar vezetôi nem azért írják ki a tájékoztatásokat csak a többségiek nyelvén, hogy nehogy elveszítsék a román vásárlókat. Hajmeresztô érvelés, de már ilyent is hallottam. Meg olyat is, hogy minek is írja ki két nyelven, amikor a vásárhelyi magyarok többsége tud románul.

Szegény magyar nyelv, mi lenne veled, ha még azoknak sem vagy fontos, akik az édes anyatejjel szívtak magukba?!

Gaál Árpád, Marosvásárhely

A ’70-es években a Metalotehnica Iskolaközpont szakemberképzésének híre volt az egész országban. A cipésztôl az elektronistáig mindenféle szakon folyt oktatás román és magyar nyelven. Az ország minden megyéjébôl jöttek a tanulók szakmát tanulni. Az iskolamûhelyekben jól képzett szakemberek és oktatómesterek irányításával gyakoroltak. Az itt gyártott motorok még a tengerentúlra (Mexikóba) is elkerültek. Ezek szövô-, kötô- és varrógépeket mûködtettek. Sajnos, a szakemberképzés már a múlté, a jól felszerelt mûhelyek helyében ma üzletek sorjáznak.

De más témára térek rá. Az említett idôszakban én is itt dolgoztam. Egy Tulcea megyei tanuló egy alkalommal azt kérdezte tôlem, hogy szabad idejében sokat bolyong a városban és megfigyelte, hogy Vásárhelyen az utcajelzô táblákon azt írja, hogy utka, ez mit jelent? Elnevettem magam és megmagyaráztam neki, hogy a strada magyar megfelelôje, ugyanis a lakosság több mint fele magyar, és azért írták ki magyarul is. Azóta sok idô eltelt, közben a tulceai tanuló családos apa lett. Ha esetleg egy osztálytalálkozó alkalmával összefutnánk, elbeszélgethetnénk, nosztalgiázhatnánk. A beszélgetést azzal kezdeném, hogy polgármesterünk nagyon átverte a vásárhelyi magyarságot. Azt ígérte, hogy az utcák neve magyarul is ki lesz írva, erre fel azt is leszedték, ami eddig magyarul szerepelt. Liszt Ferencbôl német lett, Kinizsi Pálból kínai. A Kossuth utca témáját levették napirendrôl. Vagy ott van a Görbe utca, ez mivel sérti a románság érzelmeit? S mindez nagykorúvá nôtt demokráciánkban történik, két magyar alpolgármester jelenlétében, Kolozsvári Zoltán tanácsos úr és tanácsosi csapata szeme láttára. A polgármester úr szerint a magyarságnak elégséges az utka.

Török Sándor, Marosvásárhely

Ha bemegyünk vásárlóként egy üzletbe és ott szívélyesen fogadnak, mosolyogva szolgálnak ki, bármikor kedvünk van visszatérni. Legyen az román vagy magyar ajkú kiszolgáló, ha megérti, mit óhajt a kedves vevô, mindannyiunknak jólesik.

Vegyük példának talán a Sensiblu gyógyszertárat, azt, amelyik nem is olyan régen költözött a fôtérre. A szép, modern patika személyzete általában kedves, mindkét nyelvet jól beszéli. Idôs, beteg vagyok, a közelmúltban ártámogatott receptre felírt gyógyszert kerestem, de mivel az elfogyott, a külföldit kellett teljes árban megvásároljam. Nem éppen elégedetten, de hazamentem. Ez délelôtt történt. Aznap délután, estefelé csengett a telefon, és közölték, hogy a patika raktárába megérkezett a belföldi gyógyszer, és mehetek átvenni.

Azonnal a Sensiblu gyógyszertárhoz siettem, ahol kiadták nekem a belföldi gyógyszert és a külföldi gyógyszert visszaadva, annak ellenértékét is megkaptam. Így ingyen jutottam hozzá az orvossághoz.

A meglepetéstôl azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak, nem tudtam, honnan szerezték meg a címemet, telefonszámomat. Kérdésemre az asszisztensnô csak annyit mondott: a telefonkönyvbôl. Meghatódva, de annál melegebb köszönettel távoztam a gyógyszertárból és a ritka kedves személyzettôl, akik lelkesen tettek meg olyasvalamit értem, amit sokan nem tennének meg városunkban.

Hálás köszönet ezúton is az eljárásért.

Tekeres J. nyugdíjas

A fiatalító metszés nem új találmány. A híres francia és angol királyi kertészek, tudósok régen alkalmazzák. De erdélyi, gyümölcstermesztéssel foglalkozó ôseink is gyakorolták ezt a módszert, amivel évtizedekkel is meg tudták hosszabbítani egy-egy fa életét és termôképességét. A tiszteletreméltó, de sokszor "bot-csinálta" (bocsánat!) zöldek és természetvédôk tájékozódjanak egy kicsit szavuk hallatása vagy tiltakozásuk elôtt, egyébként nevetségessé válnak.

Ugyanakkor egy kertészet igazgatója sem követhet el olyan figyelmetlenséget, hogy az ostorménfát (Viburnum lantana), amely a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába és a fészkes alkatúak (Asteridae) alosztályba tartozik, összekeverje a nyugati ostorfával (Celtis occidentalis), amely a szilfélék (Ulmaceae) családtagja, ez a család pedig a rózsaalkatúak (Rosidae) alosztályába tartozik. A hiba – minden túlzás nélkül – egyenértékû a koala és az elefánt összetévesztésével, mivel ezek is egy osztály (emlôsök), de más-más alosztályok fajai.

Horváth Szabolcs

Február 23-án egy cikk jelent meg a Népújságban, melyben arról számolnak be, hogy Tánczos Barna szállításügyi államtitkár közbenjárására közvetlen vasúti összeköttetés jött létre Marosvásárhely és Bukarest között.

A jelenlegi vasúti menetrend 2007. december 9-étôl érvényes. Az utazóközönség, a szakszervezetek eredménynek könyvelték el, hogy sikerült a Marosvásárhely–Bukarest között közlekedô vonat rangsorolását gyorsvonatról intercityre módosítani. A gyorsvonatra Marosvásárhely–Bukarest között elsô osztályon egy jegy 82,83 lej, másodosztályon 53,50 lej, míg az intercityn elsô osztályon 116,9 lejbe, másodosztályon 79,30 lejbe kerül egy jegy. Lényeges különbség! Az igaz, hogy a szállításügyi államtitkár személyes közbenjárására történt a változás. De ha ugyanaz a vonat, ugyanazok a vagonok, ugyanazok a megállóhelyek, ugyanaz a menetidô, ugyanaz a menetrend, akkor mi is változott, ha a gyorsvonatból IC lett? Csak a jegyek ára! Az erdélyi, székelyföldi utazók eddig hozzáférhetôbb áron jutottak jegyhez, most mélyebben a zsebbe kell nyúlni.

Személyes véleményem, hogy a személyes közbenjárás (mintha nem lenne más teendôje!) az utazóközönség érdekei ellen történt.

Kerekes Péter, Marosvásárhely

Itt születtem Marosszentgyörgyön, s azt látom, hogy egy ideje a település egy helyben topog. Sehol sem látjuk, hogy valaki vezetné ezt a számunkra drága falut. A mi utcánk, a Maros utca, emlékezetem óta olyan poros, mint a háborúban. Most még a nagy autók forgalmát is engedélyezték rajta. Látom, a többi utcával is ez a helyzet. A járdákkal is. Nincsenek lefolyók, ha esik az esô, mindenütt sár van. Az emberek elégedetlenek. Írtunk kérvényt, de választ nem kaptunk. Mire megy el a pénzünk? Legalább 10 éve semmi eredményt nem látunk, csak a szomszéd falvakban. Mi történt, polgármester és alpolgármester úr? Hiszen mindketten ott vannak 10-12 éve! Elment a kedvük? Nekem is! És a keserûségünket maguk felé igazítjuk és a szövetség felé, mert azért szavaztunk a tulipánra és önökre, hogy segítsenek a régi lakosokon, s ne csak az újonnan beköltözôknek biztosítsanak feltételeket. Ne legyen harag a felháborodásunkért, de szégyen ennek a falunak.

Ne vegyék rossz néven, de bánatosak vagyunk.

Nagy S., Marosszentgyörgy

Régi olvasó vagyok, hol veszem, hol megrendelem az újságot. Szülô vagyok, akinek nem tetszenek bizonyos dolgok. Az Alsó-Nyárádmente ingázó gyerekeirôl van szó. Mi, szülôk kifizetjük a bérletet, de ahogy a gyerekeket szállítják, az nem emberi. Most a vakáció után egy másik utaztatási cég nyerte meg a licitet és beállított két kis mikrobuszt. A gyerekek úgy utaznak, mint a heringek. Ülôhelyrôl szó sem lehet, de mindjárt állva sem férnek, egymást tapossák, egymás hegyén-hátán állnak. Kérdem én, ha már a bérletet kifizetjük, akkor nem lehetne megoldani a gyerekek normális utaztatását? Mire fizetek? Jó lenne elgondolkodni rajta, mert tudtommal büntethetô az, aki lábon állva szállítja az utasokat. Nem ismerem a nyertes cég nevét, de jó lenne változtatni.

Antal J.

Szeretném felhívni az olvasók és kábeltévé-elôfizetôk figyelmét, hogy akik szeretnék, hogy a Hálózat tévé mûsorát ismét sugározzák, nyújtsanak be kérvényt az RDS-RCS pénztáraknál, mivel azt állítják, hogy a nézôk kérésére cserélték ki a Hálózatot olasz csatornával. Ugyanezt mondták a kábeltelevíziós társaság információs irodájában, ami a 0365-404-414-es telefonszámon hívható. Ha többen kérjük, nagyobb az esély arra, hogy visszakapjuk a Háló