Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

Divat mostanában a közvélemény-kutatás. Boldogot-boldogtalant kérdeznek úton-útfélen: le akarja-e váltani az államelnököt, kell-e vagy nem kell regisztrációs adó (mintha valaki hülye lenne azt mondani, hogy kell, sôt növelni kellene), hogy szeretne-e gyorsan lefogyni, esetleg hízni, fiatalodni, a Holdra kirándulni, kell-e székelyföldi autonómia, ki kell-e ûzni az országból a magyarokat, akik nem tudnak románul, ki kellene-e tenni az RMDSZ szûrét a kormányból...

Szóval leleményesek a közvélemény- kutatók. Ám a legérdekesebb a Nielsen társaság kutakodása volt, amelybôl kiderül, hogy szinte semmire nincs szükségünk, ha megvan a mindennapi… sörünk. Ugyanis, mondja a Nielsen, a tavaly közel 700 millió eurót (2,3 milliárd lejt) költöttünk sörre! Sôt, mi több, az utóbbi három évben a legkeresettebb árucikk a sör volt Romániában. Szóval egyértelmû: éljük világunkat, sörözünk boldogan!

A felmérésnek egyetlen (egyetlen?) szépséghibája van. Az, hogy a híres Nielsen cég, amikor "felmérte", hogy mi a kedvenc eledelünk, megkérdezte ugyan, hogy a "folyékony kenyeret" szeretjük-e, viszont egyszerûen "elfelejtette" megkérdezni, hogy idônként nem szottyanna-e kedvünk az "igazi" árpa-, búza- vagy rozskenyérre, kalácsra, húsra, friss zöldségre vagy gyümölcsre. Csak az érdekelte, szeretjük-e a sört, mire a megkérdezettek többsége azt mondta, hogy "naná". Ebbôl levonták az épületes következtetést, hogy Romániában csupa sörivó él, akinek meg sem fordul a fejében, hogy például "szilárd" kenyér is létezik, soha nem éhes, akár a világ is összedôlhet, nyakalja a sört, erre költi minden pénzét. Ami igaz, az igaz, 700 millió euró nem csekély összeg, és 30%- kal nagyobb, mint 2006-ban volt.

A Nielsen felmérése szerint a sör után a leginkább keresett áru a Coca-Cola, aztán a Pepsi és a többi üdítô következik, majd a kávé. Ezzel szemben "igazi" élelmiszerekre alig 16%-kal költöttünk többet. Fele mint a sörfogyasztás, és ennek oka - mondják a statisztikusok - nem is az, hogy mondjuk 16 százalékkal több húst, kenyeret, felvágottat, zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztottunk volna, hanem a drágulások és az infláció. Ami megnyugtatott, mégis az volt, hogy több mint 33%-kal több chipset rágcsáltunk el a tavaly, mint a tavalyelôtt. Bizonyára mindenki örül ennek!

Nos, gondolom, nem kell különösebb kommentár ehhez a felméréshez. Aki itt él, tudja, hogy nem csupán sörözésbôl áll a világ még Romániában sem. Hanem például abból, hogy az életszínvonal mind rosszabb, a gázárak egyre közelebb vannak a csillagos éghez, hogy felerôsödött a nacionalizmus, hogy… Az államfô választási szlogenje, az a bizonyos "sa traiti bine!"amivel bekatapultálta magát Cotroceni-be, mára világos, hogy átverés volt.

Sebaj, csak meglegyen a mindennapi sörünk!

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy a gyógyszertárakban és gyógyszerlerakatokban végzett ellenôrzések eredményeit a jövô héten hozzák nyilvánosságra. Megállapította, hogy a gyógyszerforgalmazók komoly profitra tettek szert azzal, hogy magasabb árfolyamot számoltak fel a reálisnál, illetve a külföldi gyógyszerek Romániában drágábbak, mint más országokban. Elhatározta ugyanakkor, hogy a receptekre ezentúl a gyógyszer nevét kell felírni, nem az összetevôjét.

- Miért ez az intézkedés, illetve mi a véleménye a gyógyszerészek tiltakozásáról? - kérdeztük tegnap Marosvásárhelyen a minisztert.

- Mit gondol, valaki, akit tolvajnak neveztek, elismeri, hogy valóban tolvaj? Semmi esetre sem. Vagy aki a betegtôl és az államtól is pénzt zsebelt be, elismeri, s azt mondja, bocs’, többé nem teszem? A gyógyszerészeknek nagy szájuk van, hangoskodnak, megengedik maguknak, mert van pénzük. Sajnos, a sajtó egy részét is lefizetik. A mi kötelességünk, hogy óvjuk az emberek zsebét és az állami költségvetést. És ezt fogjuk tenni. Én azt mondom, hogy a gyógyszerészek hazudnak az embereknek, manipulálják ôket. Ki foglalkozik a betegekkel? A beteg kihez fordul, amikor baja van? Az orvoshoz megy, nem a gyógyszertárba. Az orvosé a felelôsség a kezelésért, ô az egyetlen, aki ismeri a páciens családi állapotát, anyagi helyzetét, tudja, milyen az egészségi állapota. Tehát az orvos az egyetlen, aki "tárgyalhat" a beteggel, mert ô tudja, mi jó neki. Ô tudja, hogy ha több gyógyszert kell felírnia, melyik az olcsóbb, melyik a legdrágább.

A gyógyszertárba alkalomadtán tér be az ember, amikor gyógyszert akar vásárolni. S nem mindig ugyanoda megy. Ma ide, holnap egy másik patikába, holnapután a harmadikba. A gyógyszerészek így aztán becsapják ôket. Azt mondják: nézze, az 1 lejes gyógyszer kifogyott, de van ugyanolyan 10 lejért. Nagyon sok ilyen jellegû reklamációt kaptam az állampolgároktól. Még a receptekkel is átvágják, aláíratják az emberekkel, hogy megvásárolják a drágább gyógyszert, mert amit az orvos felírt, éppen hiányzik. Kilopják az emberek zsebébôl a pénzt. Sok öreg ember megy a gyógyszertárba, akik nem tudnak olvasni szemüveg nélkül, akik nem ismerik a gyógyszereket, s könnyû ôket becsapni. Ezért azt gondolom, ez az intézkedés a betegek érdekében történik - nyilatkozta Eugen Nicolaescu.

Államtitkári közbenjárásra

Tánczos Barna szállításügyi államtitkár tájékoztatja az utazóközönséget, hogy február huszonötödikétôl az 1647-es, február huszonhatodikától pedig az 1648-as jelû gyorsvona-tok InterCity járatként közlekednek. A változások nincsenek kihatással a menetrendre, egyik eddigi állomás sem kerül ki a megállóhelyek közül. Tánczos kitért arra, hogy a Román Állami Vasúttársaság a fent említett szerelvények besorolását, az utazóközönség kérésének eleget téve - a brassói átszállás kellemetlenségeit kikerülendô - alakítja át.

A módosítások legnagyobb elônye, hogy az 531-es számú, Bukarestbôl 13 órakor induló InterCity járathoz Brassóban csatlakozik az 549-es InterCity, így egyenes összeköttetés jön létre Bukarest és Marosvásárhely között, és az 1647-es számú gyorsvonat helyét a fent említett 549-es számú InterCity veszi át. A Marosvásárhelyrôl 13:34-kor induló 1648-as számú gyorsvonat besorolása február huszonhatodikától 540-es InterCity lesz, és szintén Bukarestig közlekedik. A szállításügyi államtitkár személyes közbenjárására történt változások az utazók minél nagyobb kényelmét kívánják szolgálni, hiszen az említett vonatok minden eddigi állomáson és megállóhelyen megállnak majd, a szerelvények besorolásának változása lényegesen könnyíteni kívánja az Erdélyen és Székelyföldön vonattal közlekedôk utazását.

Tánczos arról is tájékoztatott, hogy a 406-1-es Brassó-Biharkeresztes-Budapest, valamint a 407-2-es, Budapest- Biharkeresztes-Brassó vonalon közlekedô járatok február huszadikától Bánffyhunyadon is megállnak.

Tegnap a kolozsvári székhelyû Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében tartottak a gazdaság fejlesztési lehetôségeit taglaló fórumot a marosvásárhelyi Continental Szállodában. A rendezvényen a Romániában mûködô külföldi beruházásokról, a kereskedelmi kamarák szerepérôl esett szó az üzleti környezet fejlesztésében, átfogó jelleggel.

Ezek mellett a román nemzeti valuta árfolyamának alakulását befolyásoló tényezôkrôl és az idevágó jegybanki intézkedésekrôl hallhattak a témakört közép-kelet-európai régiós összefüggésekben taglaló elôadást a résztvevôk Nagy Ágnestôl, a jegybank vezetôtanácsi tagjától. A gazdaság húzóágazatának számító kis- és középvállalati szektor támogatására a nemzeti fejlesztési programon keresztül az uniós alapokból megpályázható forrásokat külön elôadás ismertette. Ebbôl kiderült, a kis- és középvállalkozók a nyolc operatív program közül háromból, azaz a regionális fejlesztést, a gazdaság versenyképességének fejlesztését, illetve a humán erôforrások fejlesztését célzó keretekbôl juthatnak majd támogatáshoz, azonban eddig a kis- és középvállalkozások számára még egyetlen pályázati kiírást sem készítettek el. Hasonló a helyzet az országos vidékfejlesztési program esetében is, amelybôl az ágazat cégei közül az élelmiszeriparban vagy a mezôgazdasági termékeket feldolgozó iparágakban érdekeltek juthatnak majd támogatáshoz. A témakörrel kapcsolatos hozzászólásokból leszûrhetô volt, hogy ugyan abszolút értékben hatalmas összeg a fejlesztési programokban az ország számára 2013-ig lehívható mintegy 30 milliárd euró, korántsem biztos, hogy ez a pénz mind megszerezhetô. Egyrészt tény, hogy az uniós tagállamok közül Írország tudta a rendelkezésére álló pályázati alapokat a leginkább kihasználni, de az íreknek sem sikerült a pályázati alapok 85%- ánál többet lehívni, Románia pedig az elôzô bôvítési körben csatlakozó tagállamokhoz képest is jóval kevésbé készült fel a pályázati alapok fogadására.

Az idei rendezvény központi témájául a mindenkor, de napjainkban még inkább igényelt szeretetszolgálat kérdését választották. Elsô nap, szerdán érdekes elôadások hangzottak el, majd bemutatták a Bod Péter önéletírása címû kötetet és fényképkiállítást nyitottak meg.

A szervezô, dr. Ábrám Zoltán, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ igazgatója szerdára három elôadót hívott meg, akik az egyházon belüli diakóniáról beszéltek. - A szeretetszolgálat különbözik a szociális segélyezéstôl, hitbôl, lélekbôl fakad. Nem tömegmozgalom, hanem az egyházon belül egyéni és intézményes, szeretetközösséget formáló segítségnyújtás árváknak, öregeknek, betegeknek, szegényeknek, menekülteknek és fogva tartottaknak. Ezt az egyház még akkor is felvállalja, ha a kommunista rezsim hatvan évvel ezelôtt teljes intézményrendszerétôl megfosztotta. A 18 évvel ezelôtti változás után romjaiból kellett újraépíteni a szeretetszolgálati hálózatot. Nem elég az anyagi támasz, lelkire is szükségünk van - mondta dr. Bustya Dezô nyugalmazott lelkipásztor az egyházban végzett szeretetszolgálatról.

Kovács István arról beszélt, hogy a diakóniai munkából mit valósíthat meg az egyház, hangsúlyozta, hogy a szeretetszolgálat nem más, mint az istentisztelet folytatása, a mai világ missziós tevékenysége. Az intézményrendszerrôl szólva elmondta, hogy éppen az elôtte beszélô dr. Bustya Dezsô nevéhez fûzôdik a szeretetszolgálat ilyen "léptékû" beindítása, a házi beteggondozás megszervezése Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, majd Szászrégenben s a hozzá tartozó pontokon.

Dr. Bálint Ágnes az egészségügyben vállalt szeretetszolgálatról beszélt, amelyhez példakép az óriási "szeretetraktárral" megáldott Teréz anya lehet.

A szervezôk meglepetésként iktatták a programba a Mentor kiadó által frissen megjelentetett kötetet, mely Bod Péter életérôl szól. A kötetet Káli Király István kiadóigazgató és a könyv szerkesztôje, Szôcs Katalin mutatta be. Az intézmény névadója az erdélyiek számára ismert személyiség, mecénása támogatásával 21 mûvét jelentette meg. Akkor, az 1700-as években, amikor még könyvterjesztési hálózat sem létezett, ezrével adta el köteteit, ma a szóban forgó kiadó alig 300-400 példánya lel érdeklôdôre.

Az örökifjú fotómûvészt és a falon látható munkáit Ábrám Noémi mutatta be. A mûvész 8. egyéni kiállításán elénk tárt képek derût, vidámságot sugároznak, az ember és természet elválaszthatatlanságát ábrázolják. A gyerekektôl az idôsekig szép arcú emberek jelennek meg, még a nehéz munkát végzô emberek is reménységet sugároznak.

A Bod Péter Napok csütörtökön a Mit jelent számomra a szeretetszolgálat? címû pályázat nyerteseinek díjazásával zárultak, amit dr. Dienes Sándor elôadása, a Református Asszisztensképzô Iskola tanárainak mûsora és farsangi mulatsága követett.

"A nagykövetségeket meg kell védeni, és ez az adott ország kötelessége" - mondta Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje a szlovéniai Brdóban tartott uniós védelmi miniszteri találkozón.

A Koszovó függetlensége ellen tiltakozó tüntetôk csütörtök este Belgrádban megtámadták egyebek között az amerikai, a horvát, a török, a német és a brit nagykövetséget. A zavargásokban több mint száz ember könnyebben megsebesült, köztük több tucatnyi rendôr.

Solana utalt arra, hogy negatívan befolyásolhatja a Belgrád és az EU közötti kapcsolatokat, ha az erôszakos cselekmények folytatódnak Szerbiában.

Solana szerint a szerb politikusoknak tudatosítaniuk kell magukban az ország európai távlatait, és ennek megfelelô felelôsséggel kell cselekedniük.

A szlovéniai találkozón Franz Josef Jung német védelmi miniszter is elítélte a belgrádi eseményeket, és kijelentette: a szerb rendôrségnek gyorsabban közbe kellett volna lépnie. Brüsszelben Olli Rehn, az EU bôvítési biztosa nyomatékosította, hogy az unió nem fogadja el a szerb részrôl megnyilvánuló erôszakot.

Az ENSZ BT elítélte a belgrádi nagykövetségek elleni támadásokat

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön erôteljesen elítélte, hogy a szerb fôvárosban randalírozó tüntetôk megtámadták több nagykövetség épületét.

A testület egyhangúlag elfogadott, New Yorkban kiadott állásfoglalásában emlékeztetett rá, hogy az államok közötti kapcsolatokban alapelv a diplomáciai képviseletek sérthetetlensége, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a fogadó ország kötelessége megvédeni a külföldi missziókat. Pénteken újra több ezer szerb kezdett tüntetni az észak-koszovói Kosovska Mitrovicában a volt szerbiai tartomány függetlenné válása ellen.

Délután könnygázzal próbálták távol tartani az ENSZ rendôrei a szerb tüntetôket, akik a várost kettéválasztó Ibar folyó hídján át be akartak hatolni Mitrovica déli, albánok lakta részébe. A hidat védô rendôrök péntek délután kezdtek könnygázgránátokat lôni a tüntetôkre, miután azok rohamra indultak ellenük.

Az etnikailag kettéosztott városban, amely hagyományosan forró pontja az észak-koszovói szerbek tiltakozásainak, ötödik napja tartanak a tüntetések, amióta az albán többségû Koszovó vezetése vasárnap kikiáltotta a volt szerbiai tartomány függetlenségét.

A szerb érdekeknek okozott kár miatt kifogásolta csak Vojislav Kostunica kormányfô a csütörtök esti belgrádi zavargásokat.

A miniszterelnök pénteki közleménye szerint a részben általa összehívott, Koszovó függetlensége ellen tiltakozó tömeggyûlésen, s az utána megtartott könyörgô istentiszteleten a szerb nép, s elsôsorban a szerb ifjúság egyértelmûen kinyilvánította, mit gondol Koszovóról, egyben hitet tett a jog, az igazság és a szabadság mellett.

Sajnos "nagy szerencsétlenség is történt, emberélet esett áldozatául az erôszaknak" - tudatta Vojislav Kostunica anélkül, hogy több szót vesztegetett volna a feldühödött, fôleg fiatalokból álló tömeg tombolására.

Boris Tadic államfô utoljára csütörtökön este szólalt meg a zavargások ügyében Bukarestbôl, ahol hivatalos látogatáson járt. Miközben Belgrádban tartott a pusztítás, a rendôrök és a randalírozók közötti utcai harc, nyugalomra, s békés tiltakozásra szólított fel. Hazatérésre, a nagykövetségek támadásának abbahagyására kérte a rombolókat, mert mint újságíróknak mondta, "ami most történik, az csak még jobban eltávolítja Szerbiától Koszovót".

Kijelölt utódának az államfôi teendôk ellátására való rátermettségét méltatta az orosz elnök a Független Államok Közösségének (FÁK) pénteken Moszkvában rendezett nem hivatalos csúcsértekezletén.

Vlagyimir Putyin - akinek elnökként ez az utolsó FÁK-csúcsértekezlete - kiemelte, hogy teljes mértékben támogatja a jelenleg elsô miniszterelnök-helyettes, Dmitrij Medvegyev államfôvé választását, és biztos abban, hogy utóda folytatja azt a politikai irányvonalat, amelyet ô képviselt az elmúlt tíz évben.

Oroszországban március 2-án tartanak elnökválasztást, amelyen Putyin már nem indulhat, lévén hogy az orosz alkotmány értelmében egy személy csak két cikluson keresztül töltheti be a legmagasabb közjogi tisztséget. Putyin kiszemelt utóda, Medvegyev viszont gyakorlatilag bizton számíthat arra, hogy az orosz választók ôt emelik az elnöki székbe.

Putyin emlékeztetett arra, hogy Medvegyevvel már 17 éve dolgozik együtt, és egyik legközelebbi munkatársának számít. Így a legfontosabb döntéseket együtt dolgozták ki, köztük azokat is amelyek Oroszország és a FÁK kapcsolatrendszerét érintik.

Megfigyelôk emlékeztetnek arra, hogy a mostani FÁK- csúcs azon ritka értekezletek egyike, amelyen mind a 11 tagország vezetôje részt veszt. Ezt annak tudják be, hogy az államfôk személyesen is meg akarnak ismerkedni Putyin utódával. Iszlam Karimov üzbég elnök Medvegyevvel beszélgetve leszögezte: a közösség vezetôi biztosak abban, hogy az orosz nép mellette teszi le voksát, és választási gyôzelmet kívánnak neki.

A Coen-testvérek az idén filmtörténetet írhatnak, ha a Nem vénnek való vidék címû filmjükért kapott mind a négy jelölésüket (rendezés, legjobb film, forgatókönyv, vágás) díjra váltják. Négy Oscart egy évben eddig csak Walt Disney kapott 1953-ban, testvérek pedig még soha nem vehették át együtt a kitüntetést. Testvérpárt elôször 1942-ben jelöltek (a színészek között Joan Fontaine és Olivia de Havilland, Fontaine nyert).

"Családi" Oscarra több példa is van: Judy Garland és rendezô férje, Vincente Minnelli után lányuk, Liza Minnelli is megkapta a kitüntetést. A Fonda-famíliában Jane két Oscart gyûjtött be, apját, Henry Fondát 1980-ban életmûvéért, 1981-ben legjobb fôszereplôként díjazták. Francis Ford Coppola a Keresztapa második részéért rendezôként és forgatókönyvíróként is nyert, a zenéért apját díjazták, Sofia lánya az Elveszett jelentésért kapta meg a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart, s a szintén Coppola néven született Nicholas Cage is nyert (Las Vegas, végállomás).

A legjobb külföldi (idegen nyelvû) film kategóriájában a Fellini rendezte Országúton nyert elsôként. 1956-ban az olasz Anna Magnani volt az elsô nem hazai gyôztes, 1962-ben nyert elôször a férfiaknál és a nôknél is külföldi, az osztrák Maximilian Schell és az olasz Sophia Loren. Utóbbi eddig az egyetlen, akit nem angol nyelvû szerepért (Egy asszony meg a lánya) díjaztak, a bravúrt idén Edith Piaf szerepében a francia Marion Cotillard ismételheti meg. Az ausztrál Cate Blanchett idén a legjobb fôszereplô és mellékszereplô kategóriában is reménykedhet, s ô az egyetlen, akit ugyanazért a szerepért nomináltak másodszor is (I. Erzsébet angol királynôt már 1998-ban is eljátszotta). A szintén jelölt, 1965-ben már díjazott Julie Christie gyôzelmével viszont 39 évrôl 42-re nône egyazon mûvész két Oscar-díja között eltelt idô.

Elsô színes bôrûként 1939- ben Hattie McDaniel nyert mellékszereplôként, 1963-ban lett elôször fekete színész, Sidney Poitier a legjobb férfi fôszereplô, s 2002-ben fordult elôször elô, hogy (Denzel Washington és Halle Berry révén) a legjobb férfi és nôi színész is fekete lett.

Az abszolút csúcsot 2004-ben A Gyûrûk Ura - A király visszatér állította fel, amely mind a 11 jelölését díjra váltotta. 11 díjjal dicsekedhet még a Ben Hur (1959) és a Titanic (1998), az elôbbi 12, az utóbbi 14 jelölést kapott. Jelölések terén ez a rekord, holtversenyben a szintén 14-szer jelölt Mindent Éváért (1950) címû filmmel. A legtöbbször (14- szer) Meryl Streepet jelölték (2 gyôzelem), a férfiak közül 12 jelöléssel Jack Nicholson a csúcstartó, aki 3 Oscar-díjával a gyôztesek listáján is vezet, rajta kívül még Ingrid Bergman és Walter Brennan tudott triplázni.

Pénteken viharos ülésen választmányi elnököt választott a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos tanácsa. A tisztségre két jelölt pályázott, Adrian Nastase és Dan Mircea Popescu. Fenntartóik tábora a viták során a párt erôviszonyaira is rávilágító szópárbajt folytatott, élénk pengeváltás volt a PSD elnöke, Mircea Geoana és tiszteletbeli elnöke, Ion Iliescu között is. Végül a több mint hatszáz résztvevô jelentôs többségének voksával a szavazáson Adrian Nastase gyôzött, ô lett a PSD Országos Tanácsának az elnöke.

Megválasztása elôtt tartott beszédében Nastase leszögezte: számára akkor is akad újabb lehetôség, hogyha ezúttal nem választják meg az tanácselnöki tisztségbe. Nastase ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a választmányi gyûlés következtében csatlakozhat a választásokat elôkészítô PSDs csapathoz. A PSD volt vezetôje továbbá elutasította a jelenlegi pártelnök, Mircea Geoana azon bejelentését, miszerint Nastase népszerûtlen, emiatt vissza kellene vonulnia a politikai életbôl.

Mint elmondta, Traian Basescu államfô korábban már hivatkozott az ô népszerûtlenségére, azonban továbbra is kitart ártatlansága mellett, ugyanakkor elismerte, hogy az utóbbi években szenvednie kellett az általa nevetségesnek és politikai rendeltetésûnek vélt bûnügyi eljárások miatt.

A volt miniszterelnök kifejtette: Romániában a félelem intézménnyé vált, szelleme a Parlamentben és a szavazóurnáknál is döntéshozó. A PSD tanácselnöki tisztségére pályázó képviselô egyébként a félelem fogalmára építette fel beszédét. Bírálta, hogy az elmúlt években az alakulatot külsô javaslatok alapján irányították.

Mint elmondta, külsô tanácsra hallgatva, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztálytól (DNA) való félelmükben a szociáldemokraták zárt ajtók mögött, saját érdekükben tárgyaltak. Az exkormányfô ugyanakkor hangoztatta, hogy az aktuálpolitikai helyzetet az államfôtôl való félelem határozza meg. Nastase szerint Basescu nem tekinthetô nagy politikai egyéniségnek, tekintélye mindössze a tôle való félelem miatt növekszik. A PSD volt elnöke a párt jövôjét az egységben látja, amely következtében megszabadulhatnak a Basescu miatt érzett közös félelmüktôl.

A kormány február 20-i ülésén döntött arról, hogy kiegészíti a meghatározott fûtéspótlék- támogatást azoknak a kis jövedelmû, egyedül élô személyeknek és családoknak, akik földgázzal fûtenek. Az erre szükséges pénzalapot azokból az összegekbôl hozták létre, amelyek a földgáz árának idei emelkedésébôl adódtak. A Munka, Szociális és Családügyi Minisztérium becslése szerint e póttámogatásban körülbelül 850.000 család részesül majd. A gázfûtéspótlékban azok a családok részesülnek, ahol az egy fôre esô havi jövedelem nem haladja meg a 615 lejt. A kiegészítô fûtéspótlékot 2008. február-március hónapokra folyósítják.

100 lej kiegészítô támogatásban részesülnek azok, akiknek jövedelme nem haladja meg a 155 lejt. A további jövedelemsávokhoz rendelt póttámogatások: 155,1-210 lej között 70 lej, 210,1-260 lej között 60 lej, 260,1-310 lej között 45 lej, 310,1-355 lej között 30 lej, 355,1-425 lej között 25 lej, 425,1-480 lej között 20 lej, 480,1-540 lej között 15 lej, 540,1-615 lej között 10 lej.

Major Márta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális ügyekkel foglalkozó igazgatója tájékoztatott, hogy a jelenleg fûtéspótlékra jogosult személyek a februári és márciusi fûtésre járó (tehát a márciusi és áprilisi számlán megjelenô) kiegészítô fûtéspótlékért nem kell újabb igénylést benyújtsanak, a fûtéspótlék összegét "hivatalból" számítják át. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy azok a személyek, akiknek január elsejétôl nôtt a jövedelmük, jelentsék be a polgármesteri hivatal illetékes osztályán.

Kovásznai látogatásával Traian Basescu államfô a magyarság kérelmeit támogatja – jelentette be Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki elnöke. Gazda szerint ahogyan Borisz Tadics szerb államfô romániai látogatása nem volt véletlen, ugyanúgy üzenetértékûnek számít Basescu székelyföldi látogatása is. Az SZNTs politikus úgy véli, noha a Székelyföldre nem jellemzô a koszovói válsághelyzet, a vidéken mégis indulatok uralkodnak. Gazda úgy értékeli, az államfô látogatása jelzi, hogy a Cotroceni palota támogatja a magyar közösség autonómiaigényét, valamint azon kérelmét, hogy a román nyelvet ne anyanyelvi szinten oktassák. Mint elmondta, Basescu Koszovó kérdésében a területi autonómia mellett foglalt állást, emiatt a székelyföldi kérdésben is hasonló lehet az álláspontja. A kovásznai üdülôhelyre az államfô pénteken kora délután érkezett, tavaly nyáron kéthetes szabadságot ott töltött.

Tegnap a Parasztpárt marosvásárhelyi székházában avatta fel a Nemzeti Liberális Párt és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt az Emil Dandea politikai központot.

A pártközi program célja, nyilatkozta Marius Ichim, a központ vezetôje, szociális-kulturális intézkedésekkel hasznosítani a politikai pártok legfontosabb funkcióját, a polgári öntudat kialakítását.

A két formáció megyei elnöke, a liberális Eugen Nicolaescu és a parasztpárti Dimitrie Poptamas, a központ céljairól szólva, kiemelte Emil Dandea polgármesternek a város életében betöltött szerepét. A pártvezetôk elmondták, hogy konferenciák, kerekasztal- beszélgetések, szemináriumok szervezését tervezik.

Eugen Nicolaescu azonban azt is elmondta, mit vár az új központtól. Azt például, hogy a vásárhelyiekben felébressze a vágyat a jelenlegi rossz városvezetés leváltására, vagy hogy erkölcsi szempontból is tiszta közigazgatás vegye át a jelenlegi helyét.

"Nem lehet olyan vezetôben megbízni, aki este szociáldemokrata, reggelre meg néppártiként kel fel. A jelenlegi vezetés megrontja az emberek lelkét, manipulálja ôket. Ezt a városvezetést a csalás, inkompetencia, lopás jellemzi, rossz intézkedéseket hoz, amelyekkel árt az embereknek". Nicolaescu szerint a központban nyíltan feltárják ezeket a problémákat is.

Múlt pénteken a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendhagyó összejövetelén a Bernády Házban az alakulat egyik vezetô mindenese, Fülöp Géza volt fôszerepben új kötete, a Hol keressem? Hogy keressem? bemutatása alkalmából. Mielôtt Sebestyén Spielmann Mihály történész szépíró elmondta gondolatait a széles érdeklôdésre számot tartó kiadványról és sor került volna a beszélgetésre, amelyet a szerzôvel Nagy Miklós Kund folytatott, a KZST elnöke, Csíky Boldizsár zeneszerzô elôadómûvészeket szólított a képzeletbeli dobogóra. Iordache Beatrix énekmûvész a zongorista Nyágai István kíséretével Láni Oszkár egyik szép dalát szólaltatta meg ihletetten. Láni Marosvásárhely zenei életének hôskorában vált a város egyik jelesévé. A 120 éve született, sokoldalúan felkészült értelmiségi zeneszerzôként és zongoristaként is gyakran hallatott magáról, joggal ôrizte meg úgy az emlékezet, mint a vásárhelyi mûvészeti lét jelentôs személyiségét. 1929-tôl a KZST tagjaként is tevékeny résztvevôje volt a helyi kulturális eseményeknek. A vásárhelyi szervezett zeneoktatás századik évfordulóján illô emlékeznünk rá is. Az alábbiakban viszont visszatérve a találkozó fô témájára, Fülöp Géza könyvének ismertetôjét tesszük közzé.

Az érdemdús és tudós szerzô legfrissebb könyvében még számos dologra tér ki, új értesülést, tudnivalót, adatpiramist közöl az avatott, annál inkább az avatatlan olvasóval, amelyekre azonban az idô rövidsége és a tér görbülete miatt már nem térhetünk ki.

Ez lett volna a vége az ismertetônek, a könyv bemutatójának, a szakirodalmi jelzôtûznek, mellyel a recenzens elegánsan hátrál ki a felelôsség mögül, és abban bízik alappal, majdnem vakon, hogy az ismertetôt lezáró taps mögött már készül, ott van ugrásra készen Nagy Miki Kund, aki egy jóízû beszélgetésben feledtetni tudja a szerzôvel és publikumával ennek az ismereti bemutatónak a sutaságait, kiigazítja pontatlanságait és felfokozza a könyv iránt amúgy is megmutatkozó érdeklôdést.

Fülöp Géza, a könyvek vásárhelyi szenátusának tagja, nemrég hangzott el laudációja és vehetett át kitüntetést, egy papíralapú könyvtár érdemalapú jutalmát, ezúttal szokásához híven fontos könyvet írt. Tankönyvvel rukkolt elô.

Hol keressem? Hogy keressem? címmel az információkeresés kulcskönyve, egy mûvészeti értekezés és a szakirodalom- kutatás bányászati útmutatója egyszerre. Hiszen az a mûvészet, hogy megtaláld az éppen téged érdeklô hírt, értesülést, adatot, évszámot, az alak pontos nevét és kabátméretét. Könyvtárosként - hivatásomnál fogva - a klasszikus könyves, folyóiratbeli, szürkedokos - ha nem tudod, mi az a szürkedok, még egy okkal több, hogy felkeresd e könyvben - az információkeresés és -adás egyik faktora vagyok, ugyanis ülök az adatbázison és adom, osztom, ojtogatom jó kertészként sokaknak/sokakba a szükséges információt. Útmutatunk, tanácsolunk, lebeszélünk és csalódást okozunk, ha nincs egyetlen találatunk sem a szakirodalom terén. Ha hiányzik a mû a polcról.

Eddig ez volt a természetes.

Aztán jött a nagy rendszerváltás, az írógép-rendszerû világból, melynek kínjait csak az ismerte, aki maga is írógéptulaj volt Ceausescu mindentôl rettegô Romániájában, áttértünk a komputer uralta világ mûködtetésére, bevezettettük az elektronikus levelezést, jól-rosszul elsajátítottuk a számítógép kezelését, a szövegszerkesztés elemi fokozatait és megtanultunk keresgélni több és kevesebb találat birtokában a rekordok között. Nem sportrekordokról, hanem regisztrált adatokról szól ma a világ.

Az információ hatalma lenyûgözô. Ezt már tudták az ókorban is, amikor az írástudók korlátlan hatalmat birtokolhattak az írást nem ismerôk felett. A könyv az emlékezés/emlékeztetés és a tapasztalatátadás eszköze volt és marad. Mára az információ óriási érték. Számos film, kalandregény és hír bizonyítja, hogy akár ölni is képes az ember érte.

A számítógépben, -gépen az információ, az irodalom, a könyvtárazás, a dokumentálás, tanulás, adatolás, adatszerzés gyorsabb, hatékonyabb és több emberhez jut el, bár eszközigényes. Hiszen oda kell ülni a komputer elé és meg kell tanulni, hol kapcsolod be, hogyan kezeled az egeret (a férget - csángódigitális szótár szerint), mit jelentenek azok az ikonok (nem bizánciak, hanem az anglikánok) és meg kell tanulni eligazodni valamelyest a világháló szövevényei között. Fülöp Géza könyve elméleti segédkönyv, rendszerezô tankönyv gyakorlati kifutással, haszonszerzô kézi vezérlés, olvasmányos hídséta a kényelmetlenség világából az információs kényelem és izgalom felé. Az ellentmondás csak a formális logika szerint egymás torkának ugró két ellentétes elôjelû állítás. Aki egyszer rákapott a gépre, laptopra és kisöccseire, a digitális mobil info- kütyükre, az tudja, hogy ez egyáltalán nem kontradikció, hanem tapasztalati tény. Mégy az utcán és beléphetsz a Kossuth utcából a British Librarybe, vagy a Washington(i) Nemzeti Könyvtárba a Baross Gábor utcából. A két könyvtár valóságos, mondja a pesszimista, a két utcanév csak virtuális egyelôre Marosvásárhelyen.

Mindezek dacára mégis tudjuk, mit jelent a portál és a blog, a honlap - és nyilván, akit kiûznek a számítógépbôl, az hontalan lapot szerkeszt - és a www hármasa, hiszen aki olvas, aki újságot böngész, aki könyvészetet keres, aki intellektuális munkát végez és közben kétévente szemüveget cserél, annak ezek mind használt, hasznos ismeretek, eljárások, munkastílusába tartoznak. De ott vannak a fránya rövidítések és percenként szemünk közé vigyorog a digital-English tolvajnyelve, amit ismerni kell, még akkor is, ha tudjuk, hogy iszonytató gyorsan változik minden, ami a tegnap igaz volt gépünk képernyôjén, a szoftverekben és elménk szerint a vérerekben, az ma reggelre már meghaladott, délután hatkor pedig már törölték is a netrôl.

Az információs rendszerek átalakulnak, a keresés mindig más, naponta új stratégiák jelennek meg és divatstratégák diktálnak trendeket. Fülöp Géza rendet akart teremteni, világot gyújt, bár tudja, hogy ez reménytelen. Mégis hiszi, hogy könyve érvényes még néhány évig, több hónapig, óráig. Míg újra le nem ülünk a gép elé. És ez ma természetes. Az ismeretanyag attól avul el folytonosan, hogy szüntelenül hízik, gyarapodik, asszimilálódik. Ez a normális üzemmenet, a természettudományi változók sorskérdése. Ha megmerevedne a tudás, akkor talán lemondhatunk az okos gépekrôl, akkor nyugodtan alhatunk a középkor takarói alatt.

Akkor nincs szükség könyvekre, programokra, Guglira, altivizslákra és aggregátokra. Ifjakra sem.

Úgy vagyunk ezzel a könyvvel mi, akik elôtanulmányok nélkül nyergeltünk át és fel a digitális paripákra, mint Molière úrhatnám polgára. Nem is tudtuk, hogy prózában beszélünk. Nem is tudtuk, hogy mennyi mindent tudunk, mi mindennek van neve, módszertana, eljárási titokjárata. De akkor vagyunk közelebb az igazsághoz, ha bevalljuk kudarcainkat és belátjuk, mennyi mindent nem tudunk, hogy oly sok jó alapötlettel lepett meg Fülöp Géza bennünket, milyen hasznos ez a kézikönyv, amely a bukaresti Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadónál jelent meg. (Szégyelljük, hogy annak idején nem tanultuk meg rendszeresebben a 21. század alapjait.)

És még egy személyes: gyermekem egykor zsírúj magyar számítógépészeti tankönyvbôl okult Gábor Dénes fôiskoláján. Beleolvasva a tankönyvbe, pompás abszurd szövegek birtokába jutottam. Valami effélét hámoztam ki: hogy a digitális éterközi lépésszabályozók a mûveletek egymásutániságában rejlô virtuális tankcsapdaként mûködnek a sikerorientált profi szintû kozmogóniában, ahol a vezérmûvek kulcskérdésévé a rétegreláció koefficiense válik. Hajtómotorikus kelepcék eszköztára esetén is! Ámbátor elôfordul, hogy pregnánssá módosul a felhasználóbarát fájl-súlyos környezetben. És viszont…

Ezzel szemben Fülöp Géza könyvét értem! Lehet, hogy bennem van a hiba?

Sebestyén Mihály

Elhangzott 2008. február 15-én, a könyv bemutatóján, a Bernády-házban.

Elöljáró beszéd a marosvásárhelyi zeneoktatásról

Az eddigieknél nagyobb szabású, a város közéletében igencsak fontos epizódra emlékezô és emlékeztetô rendezvényt szervez kedden délután a Kemény Zsigmond Társaság. Dr. Bernády György polgármestersége idején indult máig tartó és ható útjára a marosvásárhelyi zeneoktatás, zenei élet az elsô marosvásárhelyi, 1913-tól a Kultúrpalotában mûködô zeneiskolával, Metz Albert alapító- igazgató idejében. Ünnepi mûsorával erre emlékezik a KZST február 26-án délután 6 órakor a Kultúrpalota nagytermében, "elöljáró beszédként" Kovács Zsuzsa tanárnôt, az est elôadóját kérdeztük a részletekrôl.

- Jelentôs eseményt választott e havi témájaként a Kemény Zsigmond Társaság. A marosvásárhelyi zeneoktatás kezdeteirôl a szakmabelieken és a helytörténészeken kívül kevesen tudnak. Mirôl fog szólni az elôadás?

- Bernády nagyon jól tudta, hogy nem elég épületeket felhúzni, közmûvesíteni, a város fejlôdéséhez elengedhetetlen a kultúra, az emberi gondolkodásmód bôvítése, gazdagítása, magasabb szintre emelése, és ezt kitûnôen szolgálja a zenemûvészet. E városvezetôi hozzáállás teremtette meg a marosvásárhelyi professzionális zeneoktatást, amely dr. Bernády György kezdeményezésére alakult. A Kemény Zsigmond Társaság estjén a százéves marosvásárhelyi zenei oktatás kezdeteirôl, a városi zeneiskola megalakulásáról és elsô húsz évérôl lesz szó. De nemcsak értekezésbôl áll majd az est, hiszen zenét is hallhatnak az érdeklôdôk: elsôsorban az alapító igazgató Metz Albert mûveibôl fogunk megszólaltatni, de az iskola más tanárainak - László Árpádnak például - a szerzeményeibôl is hallhatnak a jelenlévôk, a zenei utódok - a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia mûvészei, a Mûvészeti Líceum diákjai és a Zenemûvészeti Egyetem hallgatói - elôadásában.

Az est további érdekessége, hogy Bodó Ágnes egyetemi tanár adományából a birtokunkba jutott egy egész sor mûsorlap a '20-as évekbôl. Ezek a korabeli koncertek dátumát, szerzôit, fellépôit, mûsorát tartalmazzák. Közszemlére tesszük ôket, így segítségükkel mindenki elképzelheti majd, hogy milyen volt akkoriban a marosvásárhelyi zenei élet.

- Az est témájának fontossága miatt került a rendezvény a nagyterembe?

- Nem kimondottan. A kisteremben, a KZST hagyományos helyszínén szerettük volna megrendezni, de az kamarazene- koncert miatt foglalt abban az idôpontban, ezért lesz kedden nagytermi a KZST. De fontossága miatt mindenképp a Kultúrpalotába terveztük az estet, hiszen Marosvásárhely életében nagyon jelentôs pillanat volt a zenei oktatás alapjainak lefektetése, az iskola megalapítása: hatása máig tart, továbbgyûrûzött az eltelt évtizedeken.

Nagy Botond

Különleges kivitelezésû fényképalbum mutatja föl a gyergyói nagyközség múltját, jelenét. A tavalyi év októberében Gyergyóremetén vendégül látott nemzetközi fotótábor képanyaga inkább a mát, vagy amint a kiadvány létrehozói mondják, a miesnapokat tárja elénk, Bajna György hol lírai, hol meg ódai emelkedettségû, szép bevezetô szövege alaposabban a település történetét villantja fel, betekintést nyújtva a dolgos jelenbe is, persze a lehetséges távlatokat se feledve. Van mirôl beszámolnia, hiszen a tragikus sorsú Fráter György egykori hivatalnoka, a remeteéletet választó Kendeffy Bonifác, akitôl korabeli feltételezések szerint a falu létrejöttét származtatják, több mint négy és fél évszázaddal ezelôtt példaszerû fejlôdést indított el ezen a helyen. Dolgos és hûséges nemzedékek hosszú sora tehetséggel végzett, kitartó munkával alakította élete menetét, öregbítette Remete hírnevét, s ezt teszi mindmáig lelkiismeretesen, tisztességgel, akkor is, ha a székelyföldi falvakat is kiüresítô mai tendencia itt is érzékelhetô, különösen a valamikori tanyabokrokból kinôtt érdekes nevû falvakon, Eszenyôn, Kicsibükkön, Martonkán, Csutakfalván. A Hargita Megyei Kulturális Központ kezdeményezésére egybegyûlt tizenhárom hazai illetve magyarországi fotós mindazt feltérképezte, amit megörökítésre, népszerûsítésre érdemesnek vélt, felvételeiket vándorkiállításon is bemutatják, amihez a fotómûvészként is remeklô csíkszeredai Ádám Gyula szerkesztette igényes kivitelezésû album élményhalmozón társul. Marosvásárhelyen is így volt, a Bernády Házban lezajlott eseményrôl tudósításban szóltunk már. A tárlat nyújtotta élmény lehetôségére azonban még egyszer szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat.

A kiadvány A táj arcai, A hagyomány szelleme és Az élet megy tovább hármas tagolásban kínálja a látványt az olvasónak, a kiállítás nyilván nem ad ilyen fejezetcímeket, de enélkül is markánsan kirajzolódik Gyergyóremete színes, rokonszenves, beszédes arculata, amelyet olyan neves elszármazottak is igyekeztek minél hívebben visszatükrözni, mint amilyen az író Cseres Tibor volt. A fotósok kívülrôl érkezve is hamar megtalálták helyüket a közösségben, akárha szervesen az ottani emberek közé tartoznának, úgy nyújtanak hamisítatlan képet a községrôl, hogy a nézô érzi, jelenlétükkel nem zavarták meg a gyergyóremetei hétköznapok menetét. Megkapó portrék, bölcs öregek és a világra kíváncsi, vidám gyerekek sokasága, mozgalmas életképek, a helyi sajátosságokat ôrzô porták, házak, templomok, népi építészeti és népmûvészeti kincsek, varázsos tájak, kulturális örökségünk gazdagságának pusztuló tanúi, régi vízimalmok és más látnivalók üzenik: e vendégváró helyeket feltétlenül érdemes felkeresni.

N.M.K.

Szerzôit köszönti a 15 éves Mentor

- Egy könyvkiadó nem létezhet szerzôk nélkül. Tizenötödik évfordulónk alkalmából elsôsorban néprajzi és történelmi kiadványaink alkotóit szeretnénk megünnepelni - mondta Káli Király István, a másfél évtizedes mûködése során több mint 500 publikációt megjelentetett Mentor Kiadó igazgatója, akivel a tegnap délután kezdôdött rendezvénysorozatról beszélgettünk.

- A Mentor szépirodalmi kiadóként indult, de az utóbbi években irányt változtattunk, annál is inkább, mivel legszorgalmasabb szerzôink néprajzi és történelmi munkák alkotói. Erdélyben évtizedeken át tabu volt ez a két tudományág. A kiaknázatlan területeken felhalmozódott forrásanyag feldolgozói hivatásszerûen végzik feladatukat. Ott liheg a nyakunkban az ifjú néprajzos és történésznemzedék, és rendkívüli teljesítményükkel minket is állandó munkára sarkallnak.

Az évforduló elsô - A Mentor köszönti a néprajztudomány mestereit címû - rendezvényére tegnap 18 órától Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában került sor. A nyílt színi vitával egybekötött elôadást ma szintén 18 órakor ismétlik meg Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében, melyet a megyei tanács ingyen bocsátott a kiadó rendelkezésére. A néprajzi források és a könyvkiadás témakörben zajló beszélgetésre Ambrus Judit és Hála József magyarországi néprajztudósokat, Keszeg Vilmost, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia karának tanszékvezetôjét, Magyar Zoltánt, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársát, Péntek János és Pozsony Ferenc professzorokat, illetve Szikszai Máriát, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusát hívta meg a kiadó.

- Az est fénypontja az "élô források" fellépése. Hideg Anna és Kisláposi András ördöngösfüzesi, András Erzsi - ragadványnevén Erdei - magyarvistai népmeséket és énekeket ad elô. Ugyanekkor bemutatjuk Magyar Zoltán: Tetûbör belezna. Ördöngösfüzesi népmesék és egyéb történetek címû munkáját, melynek forrásanyaga Hideg Annától és - a népmûvészet érdemes mestere címmel kitüntetett - Kisláposi Andrástól származik, illetve András Erzsi Erdei Kedvemre való, hogy meséljek címû mûvét, melyet Ambrus Judit rendezett sajtó alá. A falujában hivatásos népi íróként tevékenykedô Erdei alkotása az Emberek és kontextusok címû sorozat elsô kötete - újságolta Káli Király István.

- A 30 kötetnyire tervezett sorozat valamennyi publikációjához a tervek szerint dvd-n csatoljuk majd az illetô népi író teljes életmûvét - tette hozzá a kiadó igazgatója.

A Mentor megünnepli szerzôit címû rendezvénysorozat a történész írók köszöntésével folytatódik. A történelem forrásai, történetírás és könyvkiadás témakörû vitaestre március 6-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum Egyesület székházában, március 7-én pedig Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében kerül sor. A rendezvény patrónusa Egyed Ákos történész, további meghívottak Pál Antal Sándor, Spielmann Mihály, Szabó Miklós, Tófalvi Zoltán, Tüdôs Kinga történészek. A beszélgetésen részt vesz Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia kisebbségtudományi igazgatója, illetve Szász Zoltán, a Magyar Történettudományi Intézet tudományos tanácsának társelnöke.

- A történészek rendezvényén bemutatjuk az Erdélyi nemesek és fôemberek végrendeletei 1600-1660 között címû mûvet, az Erdélyi testamentumok sorozat 3. kötetét, melyet Tüdôs Kinga rendezett sajtó alá, illetve a Székely székek a XVIII. században sorozat elsô publikációját, a Pál Antal Sándor által szerkesztett Marosszék 1701- 1722 között címû kiadványt - tájékoztatott Káli Király István.

- Ezek a történelmi jellegû kiadványok felbecsülhetetlen forrásanyagként szolgálhatnak a további tudományos kutatások számára. Éppen ezért az összmagyar nyelvterület legalább 150-200 magyar közkönyvtárában ott kellene lenniük, ezzel szemben mindössze 10-15 intézményben találhatók meg - jelentette ki a 2007-ben tudományos kiadóként is akkreditált Mentor igazgatója.

Az ünnepi rendezvénysorozat a Szépirodalom és könyvkiadás címû, felolvasással egybekötött vitaesttel zárul, melyet április 12- én 18 órakor a Kultúrpalota nagytermében tartanak. Meghívottak Bogdán László, Fazakas Attila, Kincses Elemér, Király Kinga Júlia, Király László, Kovács András Ferenc, Nagy Attila, Tóth Mária, Simonffy József, Szabó Róbert Csaba és Vermeser Levente.

- A rendezvények jellegéhez illô Mentor- kiadványokból minden alkalommal vásárral egybekötött kiállítást szervezünk - jelentette ki Káli Király István, aki szerint a kiadó életképessége a Mentor körül "összekovácsolódott" szellemi mûhelynek köszönhetô.

- Mozgatórugónk nem a személyes nyereség - hiszen akkor már rég bezárhattuk volna az ajtót -, hanem az a tudat, hogy amit teszünk, az az erdélyi magyar kultúrának szól.

Nagy Székely Ildikó

Bölöni Domokos

Ha itthon marad, mi lett volna belôle. Ott né, kaloriferfûrészelô. Ha kimûveli magát, lett volna fölösleges ember; költô. Visszajött pedig, nézték a népek - már ami kevés megmaradt az egykoriakból -, mire vitte.

Semmire se jutottak. Mintha idegen bolygóról pottyant volna ide. Pedig Kiscsokoládnak majdnem két hónapig ô volt a vezetôje. Nyolcvankilenc telén, mikor Bukarestben kitört a lagzi, a csokoládiak is szervezôdtek: Primár Nyuszi reszketve ült tanácsot Csütöri Györivel, a mûvelt alkoholista tanárral, akinek a titulusa titkárhelyettes és kultúrigazgató volt; elhúzódtak az elvtársi szeparéba, nemsokára csatlakozott hozzájuk Mircsulika, a körzeti pártinstruktor, akit a nép Csulikának becézett, és alaposan meg- és kihányták a dolgot meg a konyakot, majd rátöltöttek, és kiszemelték a falu új vezetôjét, s megválasztották a forradalmi tanácsot.

Jóska kicsinek született, tudni s mégse, kitôl. Anyja egy merzsemári, ô pedig: milicistaköltemény. Kiscsokoládon a bitangokat a milicistákra kenték, azokat egy ringyó se merte apaságért perelni. Olyan rövidek voltak a karjai, beállt a népi zenekarba, nem érte el a hegedû nyakát. Placsintáru karnagy cigányoktól szerzett neki egy kisebbet, Jóska mindenkinek eldicsekedte: az övé háromnegyedes. Így ragadt rá a Háromnegyed Jóska, némi jelentésváltozást szenvedve, a méret ugyanis késôbb már nem kimondottan a zeneszerszámára vonatkozott.

Háromnegyed Jóska ötvenes is volt. Vagyis nem százas. Ha fizettek neki, oroszul szavalt, Rádnájá májá sztáráná!, kiáltotta a csaposlánynak, hogy az majd elolvadt az élvezettôl; mikor pedig a Dváccát trétye ávgusztá kezdetû szongot adta elô, Mircsulika Csulika is elismerôen bólogatott, és azt mondta, ha nem volna ennyire rükverces, a pártszemináriumot is váltig megbírná a gyerek.

Most, hogy kitört a forradalom, németre váltott Jóska. Ájn und cváj, dráj und fír, deklamálta, pioníre hájzen vir. Róte fáne vólvir trágen, und in állen spráhen zágen, ájn und cváj, dráj und fír, pioníre hájzen vir!

Ánc váj, policáj, ô lett a helyi megmentési biztos, a fészénés - vékony karjáról minduntalan lecsúszott a trikolór szalag, viszont halálmegvetô bátorsággal vigyázta a falut. Jött a hír, terroristák mérgezik a vizet. Krampács Licukával, a tûzoltók kapitányával és a kicsi milicistával három éjjel s három nap ôrizte a patakot. Szerencsére be volt fagyva, úgyhogy ha tettek is vizébe mérget, az elfolyt, emberben-állatban nem esett kár.

Amikor Ángázsáment Gyurika és komája, Suszter Bingyó Landaris le akart számolni az elnyomó hatalommal, és a milícia épülete elé vonult egy megbicskázott zászlóval, hogy majd kiontják a parancsnok vérit, akkor is Háromnegyed Jóska gyôzött. Igaz, hogy a Suszter Bingó Landaris felesége, Ágniska hathatós közremûködésével. A túlméretezett idomú menyecske ugyanis akkora pofont kent le ittas férjének, hogy az mindjárt beesett a sáncba, így a forradalmi cselekvéssor további epizódjait a mentési munkálatok töltötték ki. Mire sikerült kievickélniük a mély sánc havából, Háromnegyed Jóska már meg is szöktette a parancsnokot, és az Hodákig meg sem állt. Valakik látták civilben, 1990 márciusában, Marosvásárhelyen; de lehet, hogy ez csak afféle példabeszéd.

Egy ideig az érdekvédelmi szövetségben is nyüzsgött Háromnegyed Jóska. Segélyszállítmány érkezett. Az elsô veszekedésen még ott volt ô is, melyen a lelkész úr Mikes Kelement idézte: "Itt az áer oly változó, / Amint a nép hazudozó" -; azonban egy emberként kapták fel a vizet volt kommunisták és kisemmizettek -, s a szállítmányt nyomban átirányították Nagycsokoládra. Na, ott aztán egy hétig világított a sár a finomliszttôl.

Jóska valahogy szót értett a szállítmányos sofôrökkel, s úgy eltûnt a faluból, hogy észre nem vették. Dolgozik az idô, jár a kalapácsmalom. Primár Nyuszi bátorságra kapott: megint Gyuszinak, sôt Gyulának hívatta magát. Csütöri Györi ismét esküdözött: holnaptól egy csütöri csepp le nem megy a torkán, és megmaradt helyettesnek, csak most már nem titkár-, hanem polgármester-helyettes a titulusa. Mircsulika Csulika két és fél év múlva bukkant fel a szomszéd megyében: pénzügyi szakértôként keresi verítékes betevôjét, egy banknál.

Aztán a napokban, tizenhárom esztendô után, egyszer csak járkál a faluban egy ismeretlen, keresi a régi világot, de nem találja. Semmi sincs a helyén: a kocsma takarékbolt, a szövetkezeti bolt jehovista imaház, a néptanács tejbegyûjtô, a kultúrház polgármesteri hivatal és diszkó, a buszmegálló szabadtéri bordélyház. Jesszus, Katus - a fejlôdés megállíthatatlan.

Nézik az új kocsmában Háromnegyed Jóskát, s hát: egész. Nyakkendôs vállalkozó. Nem szereti az új diskurzust, mondja. Ilieszku s az új szeku: Széréí. Fénéi. Deplasszáré, hoppáré. Böszeszku, Nösztászé. Tukasó, békasó. Navétázás, debransálás. Vádimtudor, funárbugyor, csentrálé.

Hasonlataikat sem érti igazán. Régebb azt mondták: "Hogy kötne a beledbe a beton!" Most: "Hozzávágták, mint Kosztántinészkuhoz a tintát!" Mi ez.

A falutábla megszólítja.

- Minek jöttél? Meddig maradsz?

- Nem maradok - mondja rekedten Jóska. - Csak szétnézek, mi a helyzet.

Azzal bevágja magát az autóba, és hess. A Bolhadombról visszatekint. Valamit suttog a szája.

- Eladó vagy, Kiscsokolád? Visszajövök, megveszlek.

* Elhangzott 2008. február 19-én, a marosvásárhelyi Bernády Házban

Lapunkban többször írtunk már a kiskunfélegyháziak kitartó Petôfi- kultuszáról. Ebben a Burgenlandon élô, de egykori szeretett városához és a költô emlékéhez példásan ragaszkodó dr. Tarjányi József is segített, hiszen mindegyre tudósított mindarról, ami Kiskunfélegyházán Petôfi Sándorral kapcsolatosan történt. A napokban e-mailen jelezte, hogy a szép alföldi településen a 2008. és 2009. esztendôkben esedékes évfordulók jegyében megújult a Petôfi Emlékbizottság.

A 15 tagú testület tiszteletbeli elnöke Ficsór József polgármester, elnöke Kapus Krisztián, ügyvezetô elnöke az Országos Petôfi Sándor Társaság igen tevékeny elnökségi tagja, Tóth Gyuláné. Az emlékbizottságba Tarjányi Józsefet is beválasztották, s neki, mint mindig, most is több olyan javaslata volt, ami ránk, erdélyiekre is közvetlenül vonatkozik. Ötleteit elfogadták, az 1848-49-es szabadságharc kirobbanásának 160. illetve Petôfi születésének 185., halálának 160. évfordulója esztendeiben a félegyháziak az eddigieknél is gyümölcsözôbb együttmûködést szeretnének kiépíteni a segesváriakkal és a fehéregyháziakkal. Ez olyan fontos tervek konkretizálásában nyilvánulna meg, mint a Sárpatak hídjánál állt egykori emlékmû felújítása, segítségnyújtás abban is, hogy a segesvári Petôfi-szobrot a tervezett új helyen mihamarabb újra felállítsák. Szó van egy olyan többnyelvû kötet megjelentetésérôl is, amely a költô legszebb kiskunsági verseit tartalmazná. A tucatnyi világnyelven illetve a környezô országok nyelvén, így románul is olvasható 10-12 költemény, többek közt a Szülôföldemen, a Hazámban, Az Alföld, A Tisza, a Kiskunság gazdag illusztrációs anyaggal, Bodor Miklós félegyházi vonatkozású grafikáival, félegyházi emlékhelyek és Petôfi-szobrok (így a marosvásárhelyi szobrász, Hunyadi László alkotása) fotóival együtt látna napvilágot.

Tóth Gyuláné ügyvezetô elnök beköszöntôjében természetesen sok más jelentôs rendezvény is körvonalazódik, ezekbôl is érdemes megismernünk néhányat. Ilyen lesz a március 15-i és a július 31-i ünnepség, a nemzetközi Petôfi-konferencia, a Petôfi-versmondó verseny, a segesvári és fehéregyházi Petôfi Mûvelôdési Egyesület közös programjai, Szendrey Júlia és Petôfi Zoltán születési évfordulói, Petôfi Nemzeti Diákszínjátszó Találkozó és Fesztivál, a Petôfi nevét viselô középiskolák országos találkozója. A már említett kötet mellett megjelentetnek Petôfivel kapcsolatos egyéb kiadványokat, összefoglaló emlékfüzeteket, képeslapokat, CD-ket is.

"Mi, az újjáalakult Petôfi Emlékbizottság tagjai hiszünk abban, hogy egy ország, egy nemzet, egy kis közösség addig él, míg vállalható értékkel tudja fölvértezni a majdani visszaemlékezôket, míg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani a hit, az együvé tartozás gazdagságát" - olvasható a valamennyi Petôfi-hívet érdekelhetô Beköszöntôben, melynek mottója két halhatatlan verssor: "Úgy mentem el innen, mint kisgyermek" (Félegyháza) és "Ott essem el én, a harc mezején" (Fehéregyháza). A kiskunfélegyháziak egyik elsô idei segesvári jelenlétére március 16-án lehet számítani, amikor a helyi kultúrházban éppen dr. Tarjányi József tart ünnepi beszédet a megemlékezô esten.

(nk)

Lapozgató

Miközben irodalomtudósok (...) vitatják: egységes-e a magyar irodalom, létezik-e határon túliság, beszélhetünk-e külön vajdasági, erdélyi stb. irodalomról, egy fotográfus a nyakába akasztja fényképezôgépét, nekivág a nagyvilágnak - egymás után lépve át az országhatárokat -, készíti képeit az éltetterükül más országot választott magyar írókról, környezetükrôl. Életmozaikok képekben; érzékeny, részletezô figyelemmel. Immáron kétalbumnyi. Ô ezzel válaszol a kérdésre, mert számára a magyar irodalom, bizony, határtalan.

Kaiser Ottó 2006-ban jelentette meg az elsô albumot, és folytatta az utazást a határokon túl élô magyar írók, költôk, alkotók élete, érzéseik, körülményeik megismertetése céljával. Az új, 2007-es kötetben szintén huszonöt portré kapott helyet, s néhány kisinterjú olyanokról, akik valamilyen okból véglegesen választották Magyarországot lakóhelyüknek. (Anglia: Stephen Barlay, Gömöri György, Határ Gyôzô, Sárközi Mátyás, George Szirtes; Ausztria: Bujdosó Alpár, Monoszlói Dezsô; Németország: Borbándi Gyula, Ïsa Schneider, Török Imre; Norvégia: Kovács Katáng Ferenc, Sulyok Vince; Románia: Bogdán László, Farkas Árpád, Jánosházy György, Kányádi Sándor, Markó Béla, Selyem Zsuzsa, Szilágyi István, Vida Gábor; Svédország: Domonkos István, Gergely Tamás, Gulyás Miklós, Tar Károly; Szlovákia: Tóth László.) A köteteket az Alexandra Kiadó jelentette meg. * Részletek egy interjúból: ...fantasztikus része az életemnek ez a munka. Többükkel szívet szorító találkozás volt az elsô, amely magában hordozta a barátság kialakulását. A világ különbözô fertályain kötôdött ismeretségekrôl beszélünk, de ezek az emberek most már hazalátogatnak Magyarországra, s ilyenkor felhívnak, felkeresnek. Nem ritka, hogy órákon keresztül beszélgetünk, s van mit mondanunk egymásnak, jól érezzük magunkat. No, ez ugye már a barátság definíciója? Számomra mindegyikük sorsa egy-egy legenda. * A munka folyamán nem valamiféle koncepciót követve választottunk, kik is kerüljenek be az albumokba, hanem leginkább a véletlen vezetett bennünket. Így a két kötetben tizenkét országból negyvenkilenc írót mutattunk be. S körülbelül ugyanennyien kerülnek bele a következô kettôbe is. * Megpróbáljuk megmutatni, milyen jelentôs szellemi ráhatással vagyunk mi, magyarok, a világra. * Az albumok londoni bemutatója nem a mi ötletünk volt, hanem az ott élô Sárközi Mátyásé és a Gömöri Györgyé. (...) A bemutató két nyelven, angolul és magyarul folyt, de nagyon kellemes hangulatban, tele humorral, tele empátiával. S azóta már kaptunk meghívást Helsinkibe, Stuttgartba, Kolozsvárra. * A Határtalan irodalom hamarosan önálló folyóiratként is debütál. Az elsô szám valamikor késô ôsszel jelenik majd meg, kétszáz oldalon, s minden szám egy-egy ország köré szervezôdik. Az elsôben a fókuszpont Itália lesz. Az ott élô magyarokról fog szólni, irodalomról és társmûvészetekrôl. Így helyet kap benne fotográfus, szobrász, festô, irodalomszervezô, sôt, kis mértékben ugyan, de tudományos munkákról is szó esik. S itt az irodalom már annyira határtalanná válik, hogy az adott országban élôk mellett megszólalnak itthoniak is, a megfelelô kontextusban. * Az elsô kötetben kizárólag Európát jártuk be, a harmadikban, amely már majdnem készen van, Európa mellett New York és Washington is szerepelni fog. A negyedikben szintén Észak- és Dél- Amerika kap fôszerepet, de mellettük pl. Izrael, Spanyolország és Hawaii is. * Ezek után ugye bátran elmondhatjuk, tényleg határtalan a mi irodalmunk. A világ minden szegletében jelen vagyunk. * (B)irodalmunk határai. Buzás Szilvia beszélgetése Kaiser Ottó fotómûvésszel, a Határtalan irodalom c. fotóalbumok kapcsán - IRODALMI JELEN, 2008. február

B.D.

Romániai származású szerzô nyerte Svájc legrangosabbnak mondott irodalmi díját, melyet Biel, franciául Bienne város szülöttérôl, Robert Walser íróról neveztek el, és 1978 óta évente ítélik oda az elsô mûvével jelentkezô legjobb (francia vagy német nyelvû) regény alkotójának. A húszezer svájci frank jutalommal járó kitüntetést április 12-én adják át egy bizonyos Marius Daniel Popescu nevû úrnak, akinek La symphonie du loup (Simfonia lupului, Farkasszimfónia) címû, 1995-ben megjelent, négyszáz oldalas regényét találták a legjobbnak 60 pályamû közül. Popescu a Lausanne melletti Prillyben él, és buszsofôrként keresi a kenyerét.

Az író 1963-ban született Craiován. 14 éves koráig vidéken élt anyai nagybátyjánál, majd erdészeti szakközépiskolát végzett Brassóban, s katonai szolgálata után ugyanott erdômérnöki tanulmányokat folytatott. Költôként indult, idehaza négy verskötete jelent meg, aztán franciául adott ki két újabbat, az egyikkel 2006-ban Rilke-díjat nyert. Szóval nem ismeretlen a prérin, de regénnyel most dobbantott igazán. Könyve önéletrajzi vonatkozású történet. A svájci kritika ujjongva ünnepli Marius Daniel Popescut, akivel "Ceausescu Romániájába látogatunk, egy abszurd, parancsuralmi világba, ahol lehetsz akár boldog is, de fôleg döbbenetesen szomorú."

Kalandos úton jutott Svájcba a szerzô. 1989 decembere ôt is a város utcáin találja, Replica címmel egyetemi diáklapot alapít, aztán megismerkedik egy svájci lánnyal, egymásba habarodnak, és a fiú is vele tart, amikor hazaindul. "Szerelembôl jöttem el Romániából." (A lakodalmat itthon, Cozián tartják, ott mulat az író egész oltyán-roma pereputtya, a svájci atyafiságot pedig a díszfrász töri ki, amikor "ellopják" a menyasszonyt, majd egy mord rendôr - rokon - bilincsbe is veri az ifjú párt. Busás jutalomért adná vissza szabadságukat, de kiderül, hogy a kulcs bizony "otthon felejtôdött"... Nosza elôkerül az egyik nagyapa, aki politikai elítéltként sínylôdött a kommunista rezsim börtöneiben - és egy hajtûvel ügyesen kinyitja a bilincseket...)

Marius jelenleg a második feleségével él, a hölgy festômûvész, és két lányt szült neki. Új lakhelyén is lapot szerkeszt Persil (Petrezselyem) címmel, ezres példányszámban. "Fura szerzetnek számítok itt ezeknek - nyilatkozta. - Az idegen mindig idegen marad. Azt kívánják, hogy cigány legyek és zsidó, és minden efféle huncutságot várnak el, de én csak egy román volnék, aki buszt vezet, felesége van és gyerekei, néha-néha írogat, meg aztán lapot csinál az ô nyelvükön." Egyik nemzedéktársa és itthoni barátja, Marius Oprea (miniszterelnöki tanácsos, a kommunizmus bûneit vizsgáló intézet elnöke) kirobbanó energiájú, szertelen szerzetnek ismeri, aki csak gondol egyet, hipp és hopp, hazajön, mulat egy jót, nosztalgiázik, aztán már itt sincs.

De a fuzsitus díjazott Farkasszimfóniája nemsokára románul is megjelenik a Humanitas Kiadónál, a szertelen szerzô, miután véget ér a munkanapja s kiszáll a volán mögül, lázasan dolgozik - négy regényen is, felváltva. Marius Daniel Popescu betört a nagy nyugati irodalmak egyikébe, megnyílt elôtte az út a világhírnév felé.

(Az EVZ nyomán összeállította: B.D.)

A Kultúrpalota építészeti mûemlék, 1911-1913 között épült dr. Bernády György polgármester idejében a város közösségének áldozatkészségébôl. Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezsô (1864-1932) építészek tervezték a Lechner-iskola szellemében, szecessziós stílusban. A kivitelezéssel a Grünwald-testvéreket és a Schiffer céget bízták meg. A tetôzetét a pécsi Zsolnay gyár színes majolikacserepeivel fedték. Homlokzatát Kôrösfôi Kriesch Aladár (1863-1920) tervei alapján készített mozaik (a Hódolat…), Kallós Ede (1866-1950) nagy bronz dombormûvei (Szent Erzsébet legendája, A két Bolyai, Aranka György és Erkel: Bánk bán) díszítik.

A Kultúrpalota második emeleti ablak parapetjeinek falazatába kôbôl faragott dombormûveket helyeztek el, amelyek a magyar irodalom, mûvészet és tudomány nagyjainak (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kölcsey Ferenc, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Bolyai Farkas, Bolyai János, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Goldmárk Károly, Blaha Lujza és Doppler Ferenc) állítanak emléket.

Az elôcsarnokban Sidló Ferenc (1882-1944) mesterien mintázott hatalmas dombormûve I. Ferenc József koronázását ábrázolja, melyet 2004-ben Pokorny Attila képzômûvész restaurált. Ugyanitt látható Kôrösfôi Kriesch Aladár két nagyméretû festménye, a Táltosok és a Székely mesemondás. Itt helyezték el L. van Beethoven és G. Enescu szobrát.

Az emeletre vezetô lépcsôházban találjuk Nagy Sándor (1868-1950) és Róth Miksa (1865-1944) üvegfestményeit, melyek Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petôfi Sándort, illetve Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és Munkácsy Mihályt ábrázolják.

A kisteremben az üvegfestmény Róth Miksa alkotása, Bethlen Gábor tudósai között címet viseli.

A Tükörterem a Kultúrpalota gyöngye, csodálatosak Thoroczkai-Wigand Ede (1870-1945) tervezte a Hajdanában régös-régen, A nagyúr kapuja, A sátoros palota, Réka asszony kerti háza, Csaba királyfi bölcsôje, Réka asszony kopjafája, Réka asszony deszkás ablaka, a Perosztó szék, valamint Nagy Sándor székely népballadák alapján elkészült Júlia, szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona és a Szép Salamon Sári üvegfestményei.

Említésre méltó az I. emelet halljában Kolozsvári Puskás Sándor dr. Bernády Györgyrôl készített dombormûve.

A 2007. szeptember 29-én megnyitott Bernády-szobában kiállításra került három volt köztéri szobor makettje; a II. Rákóczi Ferencé, Kossuth Lajosé és Bem tábornoké.

Fodor Sándor (S.)

50 éve történt

1957-ben a magyar külügyminisztérium hozzálátott egy, a Romániában folytatandó tárgyalás anyagának a kidolgozásához és Keleti Ferenc bukaresti nagykövet útján felvetette néhány régóta húzódó egyezmény megkötésének szükségességét. Így a gazdasági kapcsolatok terén - többek között - a kétoldalú kereskedelemben fennálló problémák, a gázszállítás kérdése, a megígért 20 millió rubelnyi szabaddeviza ügye és az országunkban lévô magyar ingatlantulajdon transzferjének biztosítása lettek volna a megbeszélések témái. Nyugati szomszédunk szerint a két ország polgárai közötti kapcsolatokból eredô gondokat szintén kívánatos volt felvetni, annál is inkább, hogy a román hatóságok visszaállították a vízumkényszert, s ez elégedetlenséget keltett a lakosság körében, fokozta a bizalmatlanságot és elôsegítette a soviniszta érzelmek terjedését. A kezdeményezôk elsô lépésben lehetôvé akarták tenni a rokonlátogatásokat, majd késôbb a turistaforgalom beindulását. Szorgalmazták közös határállomások felállítását és konzulátusok létesítését Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve Debrecenben.

A vitatott kérdések legmagasabb szinten történô rendezését látszólag a román fél is támogatta. De a tervezett párt- és kormányküldöttségi látogatás idôpontjáról meglehetôsen késôn, 1958 januárjának végén állapodtak meg. A vendéglátók nyolcnapos programot dolgoztak ki, amit magyar részrôl elfogadtak. A román tárgyalóbizottság névsorát viszont a bukaresti külügyminisztérium csak az indulás elôtt két nappal közölte partnerével, s ebbôl kiderült, hogy nem jelöltek ki szaktanácsadókat. A marosvásárhelyi helyszínt a román fél helyeselte ugyan, ellenben javasolta, hogy "cserébe" néhány Kárpátokon túli városba is látogassanak el a meghívottak.

A magyar delegáció február 20-án déli 12 órakor érkezett a kürtösi határállomásra, majd Arad, Temesvár, Lugos, Karánsebes, Turnu-Severin, Craiova, Pitesti érintésével másnap délután érkezett meg a Dâmbovita-parti fôvárosba. A felsorolt helységekben tíz-húszperces gyûléseket tartottak a vendégek számára, akik emiatt az éjszakát a különvonaton töltötték. A késôbbiekben is olyan volt a szervezés, hogy kénytelenek voltak megismételni a hálókocsiban alvást.

A magyarországi vendégek üdvözlésére Bukarestben a párt- és államvezetés szinte teljes létszámban megjelent. A hivatalos megbeszélések 22- én kezdôdtek el. Ám a két pártvezér "tárgyalása" inkább csak a kölcsönös udvariaskodás szintjén mozgott. Kádár János köszönetet mondott az "ellenforradalom" alatt és után nyújtott segítségért, míg Gheorghe Gheorghiu-Dej bevallotta, hogy a magyarországi események meglepetésszerûen érték ôket. De - toldotta meg - levonták a tanulságokat. Azt is megemlítette, hogy az ifjúság körében, például Temesváron, voltak kis nehézségek. A diákmegmozdulásokra gondolt, mégsem mondta ki a teljes igazságot.

A kétnapos megbeszéléseket követôen 24- én a budapesti delegáció "országjáró" körútra indult. Iasiba és Romanba utazott, majd 25-én reggel (Szászrégen felôl jövet) megérkezett a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére. A Simó Géza bútorgyárban megtartott nagygyûlésen Kállai Gyula, az MSZMP titkára, államminiszter megdicsérte az RMP vezetését a kisebbségi politikájáért. Erdély kérdésével kapcsolatosan kijelentette: "Megmondjuk világosan. Nekünk semmi területi igényünk nincs." Kádár pedig itt, Vásárhelyen szôtte bele egy pohárköszöntôjébe azt a "felfedezését", hogy "itt laknak magyar származásúak is." Ez idô tájt a területi-közigazgatási egység lakosságának háromnegyede magyar volt…

A körútjuk után Bukarestbe visszatérve a delegáció vezetôinek nem maradt más hátra, mint aláírni a közös nyilatkozatot, mely pontot tett kudarcukra - amit önmaguknak sem mertek bevallani. A román fél ügyes taktikázással elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor, s a látogatást követôen is a "jól bevált" idôhúzáshoz folyamodott. A kisebbségi politikában történt látványos fordulatot a kolozsvári Bolyai Egyetem erôszakos beolvasztása érzékeltette. 1959 nyarán Kádár János elküldte Bukarestbe bizalmasát, Kállait, aki a megbeszélések után, távozóban, biztosította partnereit: "… a budapesti elvtársak alapvetôen úgy gondolják, hogy a két egyetem egyesítése helyes lépés volt."

Mindez egyértelmûen alátámasztja azt a megállapítást, hogy az ötvenes évek viszonylatában nem beszélhetünk önálló külpolitikáról. Moszkva magyarországi helytartói habozás nélkül bármikor feláldozták a szomszédos államokban élô magyar kisebbséget, cserébe azért, hogy a szovjet hatalom által elvárt "jószomszédi viszony" ne sérüljön.

Nagy költôk nagy múzsái az m 1-en

Csinszka szemét nem csak Ady vénülô szemei ôrizték, Kosztolányi élete utolsó évében kívánt meg egy másik asszonyt, Móricz pusztító erejû szenvedélye felesége életét követelte. Viharos szerelmek, boldog, szomorú dalok hétfôn este a Nyugat-mesékben.

Hétfôn este vetíti A Nyugat szerelmes asszonyai címû filmet, a Nyugat-mesék negyedik részét a Magyar Televízió. A korábbi epizódokból a folyóirat születését, valamint a Nyugat korának férfiideáljait és gasztronómiáját ismerhették meg a nézôk. A legújabb fejezetben a nyugatosok múzsái kerülnek a középpontba: Ady és Csinszka, Babits és Csinszka szerelmi levelezése, Krúdy Gyula és Várady Zsuzsa, Kosztolányi Dezsô és Harmos Ilona verseket, regényeket ihletô, de nem éppen harmonikus házassága elevenedik meg a képernyôn.

Máig szemérmes homály fedi Boncza Berta kapcsolatát Babitscsal, akit a fiatal lány alig egy hónappal Ady halála után keresett fel. "Félénken és szívdobogva jött, mint egy kisdiák" - írta Babits rövid, viharos szerelmük kezdeteirôl. Találkozásuk sorsszerû volt: mindketten sokat veszítettek Ady halálával, mindketten átélték utolsó éveinek zaklatott kirohanásait. Kosztolányi Dezsô és Harmos Ilona házassága sem volt felhôtlen: tizenöt szerelemben, barátságban eltöltött év után, halála elôtt alig egy évvel talált rá új múzsájára a költô. Pedig hûségesebb típus volt, mint Krúdy Gyula. A Szindbád-regények írója alteregójához hasonlóan szabados életet élt: kártyázott, párbajozott, italozott és falta a nôket.

A Nyugat-mesék negyedik epizódjában Kovalik Ágnes, Ónodi Eszter és Tóth Orsi alakításában láthatjuk újra a nyugatos költôk múzsáit. Feleségeket, szeretôket, bizalmas barátnôket, akik nem mindig maradtak az imádott költôk árnyékában. Mert a Nyugat szerzôi érzékenyek, hiúk voltak. Akik az igazit keresték, de soha nem találták. Akik társra vágytak, s ha megadatott, másikhoz menekültek. A szenvedés gyönyöréért? Az ihletforrásért? Vagy más ûzte ôket? Hétfôn este minderre választ ad a következô mese, A Nyugat szerelmes asszonyai.

Január közepén jártunk Nyárád- magyaróson. Enyhe idô, a hónak nyoma sem volt. Aztán néhány kilométer után Selyében rátaláltunk a télre. Forrai József portája elôtt szólalt meg kísérônk, Kacsó Antal, hogy itthon vannak, mert az udvarról favágás hallatszik. A székely kapu félfájába, a kilincs magasságában bevéste valaki, hogy "csukd bé". Becsuktuk. Az udvar tele volt mindenféle méretû famegmunkáló gépekkel. Olyan helyen jártunk, ahol a rönk átalakul kapuvá, kerítéssé, ablakrámává, bútorrá, faragott emléktárgyakká...

A 68 éves házigazda, Forrai József, Józsi szomszédjával ült a konyhaasztal mellett. Borozgatás közben beszélgettek, leginkább az asztalosságról és a táncról. Mindketten "emberemlékezet óta" táncolnak. Bár jóval túl vannak a hatvanon, ma fiatalabban ropják a selyei Bekecs hagyományôrzô tánccsoportban. Forrai bácsi, aki azt mondja, hogy már nem "úgy verekedik lábaival", mint régebb, arról híres, hogy igazán akkor jön bele a táncba, amikor a mûsor már a vége felé közeledik.

Miután újratöltötték a poharakat, szóba hoztuk, hogy miként van az, hogy a falu lakosságának zöme idôs, a fiatalok közül többen külföldön dolgoznak, és mégis egyre több a megújuló és új ház. Selye mindig is ácsmestereirôl, asztalosmestereirôl volt híres, akinek a vérében van a fa megmunkálása. Jóska bácsi is asztalosként élte le életét és most is dolgozik, hol Magyarországon, hol Németországban, de a legtöbbet itthon. 1996-ban például München mellett dolgoztak, ugyancsak Józsi szomszédjával. Egy kétszintes, hatszobás víkendházat építettek. Itthon elkészítették az épületelemeket, kiszállították és két hét alatt állt a ház. A tetôszerkezetet 12.000 zsindellyel fedték, minden egyes zsindelyt három szeggel fogtak a gerendához úgy, hogy a szeg feje süllyesztve legyen. Jól fizettek, a pénzt hazahozták. Ezt teszik a fiatalok is. Ezért virul a falu.

Forrai bácsinak most is van munkája. Szeged környékérôl hozták a rajzot és fényképet, ami alapján a kacifántos kerítést és kaput készít itthon a mûhelyében. Aznap éppen nem dolgozott, a mûhelyben megnéztük a rendelésre készülô dolgokat. Kijövet jegyezte meg, hogy nyolc székely kapu ôrzi majd az emlékét. Az is, amelyen kiléptünk az udvarról az utcára.

A hegyen lefelé gurulunk Magyarós felé, megfogalmazódott bennem az addig csak motoszkáló furcsa érzés: érdekes emberek a selyeiek. A hegy mozgása évtizedek óta fenyegeti ôket, de nem mozdulnak szülôhelyükrôl. Sôt! Idôsnek, fiatalnak jut ereje arra is, hogy építse-szépítse a környezetét. És elismerésre méltó a selyeiek bizakodása, hogy majd egyszer a hegyet is megállítják...

Kilyén Attila

Több mint 200 millió forintos árat érhet el Benito Mussolini bordó Alfa Romeója egy angliai árver&eac