Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

A Cotroceni - Victoria sokfordulós meccs újabb fázisába érkeztünk. Pár nappal ezelôtt Tariceanu egyetlen tollvonással kispadra küldte a "játékos" elnököt. A héten kormányhatározatot fogadtak el az európai ügyek koordinálásáért felelôs nemzeti tanács létrehozásáról. Ez a tanács képviseli Romániát az európai intézmények döntéshozó testületeiben. A kormányhatározat értelmében az Európai Unióra vonatkozó döntéseket szinte kizárólag a kormány hozza meg. Vagyis Basescu holtvágányra került. Így Románia elnöke lesz az egyetlen államfô, aki nem rendelkezik majd direkt információkkal az Európai Unió Tanácsáról. A kormányhatározat ugyanis leszögezi: bizonyos információkat továbbítanak a parlamentnek konzultálás végett, ám ugyanezt nem teszik meg az államelnöki hivatal felé.

A háromoldalas dokumentumban egyetlen utalás vonatkozik az elnökre. Éspedig annyi, hogy "Románia állandó EU-képviselete készít majd jelentést az Európai Tanácsban való részvételrôl". Ez azt jelenti, hogy Basescut kizárták abból a döntéshozatalból is, hogy milyen álláspontot képvisel Románia az Európai Tanács napirendjén található problémákkal kapcsolatban. A mandátumok listáját is csak a parlament kapja meg, megjegyzéseket is fûzhet hozzá, illetve módosíthatja, utólag a kormány megszavazhatja, majd információs jelleggel elküldheti a törvényhozásnak és a romániai európai parlamenti képviselôknek. Cotroceni ennél a pontnál sem szerepel. Az viszont benne van, hogy a tanács munkálatain részt vehetnek a helyi közösségek képviselôi. Traian Basescu nevére még meghívottként sem történik utalás.

Ez a kormányhatározat, amely pár napja jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ahogy egyik barátom szokta mondani "nem semmi", hiszen eddig az államfô volt a brüsszeli delegációk vezetôje. Rossz nyelvek azt beszélik, a miniszterelnök 2006 óta gondolkozik azon, hogyan tudná kiszorítani az elnököt az EU-s döntéshozatalból. Az (egyik) ok, hogy Brüsszelben az államfô és a kormányfô többször keveredett nyílt vitába. Akkor telt be a pohár, amikor egyik közös sajtótájékoztatójukon, amelyen arról volt szó, hogy Románia miként támogatja Moldova Köztársaság EU- csatlakozását, Traian Basescu rászólt az újságírókra, kapcsolják ki a magnóikat, s ne vegyék figyelembe, amit Tariceanu mond.

A groteszk határát súrolja, ami nálunk történik. Unalmas, fárasztó és ijesztô, hogy a hazai tévékben már szinte egyebet sem látunk, mint/vagy az államelnököt, vagy/és a kormányfôt, amint éppen betartanak egymásnak, s túllicitálják egymást a lejárató nyilatkozatokban. Hogy meddig lehet egy országgal így játszadozni? Ha valami csoda nem történik, akár a jövô évi elnökválasztásig.

Ezt a fordulót azonban a miniszterelnök nyerte meg. Európai ügyekben legalábbis Basescu csupán "zergetoll" a kormány kalapján.

Tegnap a magyar történelmi egyházak vezetôivel találkozott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A találkozó elsôdleges témája az oktatási törvény volt. A tanácskozáson jelen volt az RMDSZ oktatásért felelôs államtitkára, az oktatásért felelôs ügyvezetô alelnök és más, ebben a kérdésben felelôs munkatársa.

A tanácskozást követô sajtótájékoztatón a szövetségi elnök elmondta, hogy az alkotmány a felekezeti oktatást mint harmadik oktatási formát jelöli meg az állami és magánoktatás mellett. Nem a teológiai jellegû intézményekrôl van szó, hanem az egyházak által fenntartott világi iskolákról.

Azt szeretnék, ha ezek az állami iskolákkal egyenlô jogokat kapnának az elkövetkezendôkben és minél teljesebb finanszírozást. Ebben egyetértettek, egyeztették a módosító javaslatokat és az RMDSZ képviselni fogja ezt az állaspontot a vitában, utóbb a parlamentben is.

Népújság: Kinek a kezdeményezésére született meg a találkozó? Ugyanis érdekes jelenség, hogy az egyházak, amelyek érdekérvényesítô képessége korlátozott, amikor a szükség úgy kívánja - például a restitúciók esetében vagy most, a tanügyi törvény kapcsán elvárják és elfogadják az RMDSZ támogatását, máskor meg, pl. a választási kampányában, egy részük burkoltan, mások meg nyíltan az RMDSZ ellen hangolják a magyar közvéleményt.

Markó Béla: Egy hónappal ezelôtt volt egy hasonló találkozónk az egyházak oktatásért felelôs tanácsosaival. Ott egyeztünk meg, hogy hamarosan megint találkozni fogunk. Ma is elmondtam az egyházfôknek, hogy azt szeretném, ha kölcsönösségi viszony lenne közöttünk. Ha megértenék azt, hogy az RMDSZ programjának rendkívül fontos célkitûzése az egyházak támogatása, akár a restitúcióról van szó, akár a felekezeti oktatásról, és sokat is tettünk ezért az elmúlt idôszakban. És én természetesnek tartom, hogy az egyházak is viszonttámogassák az RMDSZ-t, mert csak így tudunk ezeknek a célkitûzéseknek az érdekében cselekedni.

Arra az újságírói felvetésre, hogy az Állandó Tanácsban döntés született a Tôkés Lászlóval való tanácskozásról, illetve a kérdésre, hogy erre mikor kerül sor, az RMDSZ-elnök kijelentette: nem született döntés, viszont az RMDSZ nyitott a tárgyalásra. Ugyanakkor hozzátette, hogy az RMDSZ-en kívüli csoportosulások hiteles képviselôjének, a közöttük levô nézetkülönbségek ellenére, Tôkés Lászlót tartja, s valószínûleg vele kellene tárgyalásokat folytatni.

A múlt szombaton Marosvásárhelyen egyoldalúan aláírt protokollumról azt mondta, hogy Szász Jenô - aki mostanában Marosvásárhely- szakértô lett - saját magával kötött szerzôdést, s reméli, "Szász Jenô Szász Jenôvel jól megegyezik". Mert egy egyezség megkötésének nem ez a módja, hogy egyszer aláírja, majd továbbküldi. Egyébként is volt már egy dokumentum, amivel eljutottak az aláírásig, s végül mégsem történt meg.

Ami az egyéni választókerületes szavazásról szóló törvény illeti, Markó Béla határozottan kijelentette: az RMDSZ csak akkor fogadja el, ha a kisebbségek és a romániai magyarság számára biztosítja az arányos parlamenti képviseletet.

Miközben romániai, sôt talán európai szinten is Marosvásárhelyen mûködik a legtöbb fogorvosi rendelô, s már elkészültek az új sürgôsségi kórház tervei, miközben a közegészségügyi hatóság iskolák bezárásával fenyeget, s a megyei kórház már jó ideje a sürgôsségi nevet viseli, ha valakinek hétvégeken vagy éjszaka megfájdul a foga, reggelig ôrjönghet a fájdalomtól, mert nincs hova fordulnia.

Ezt teszi szóvá elektromos postán küldött levelében K. R. londoni lakos, aki február 4-én éjszaka elviselhetetlen fogfájástól szenvedô ismerôsével tett eredménytelen felderítô körutat Marosvásárhelyen. Fordultak fûhöz- fához, a Hypocrate rendelôtôl a szájsebészeten, az egységesített sürgôsségi ügyeleten (112), a taxitársaságok diszpécserszolgálatán, a Rohammentô- szolgálaton át a Pandúrok úti fogászati rendelôig, ahol volt ugyan egy ideig ügyelet, de mivel elfogytak (!) a steril eszközök, az orrukra csukták az ajtót. A tapasztaltak alapján a levélíró a középkori állapotokat sóvárogja vissza, "amikor a legutolsó kis faluban is volt egy borbély, aki ilyen esetekben segíteni tudott, ha nem is a legtökéletesebb felszereléssel".

A panasz kapcsán megkerestük a Fogorvosi Kamara megyei szervezetének elnökét. Amint dr. Gaston Mirela elmondta, a helyzet az elmúlt év kezdetétôl nem változott. Tavaly februárban a Népújság vetette fel, hogy az új törvényes elôírások ellenére, miszerint az éjszakai és hétvégi ügyeletek megszervezése átkerült a közegészségügyi hatóság, illetve a megyei sürgôsségi kórház hatáskörébe, az illetékesek nem oldották meg a helyzetet. 2006-ban a dr. Pongrácz Antal vezette kamara önkéntes munkával szervezte meg hosszú évek után az éjszakai és hétvégi ügyeletet. Mivel a 400-as törvény 2007 kezdetétôl pontosan megjelölte a felelôsöket, a magánorvosok abbahagyták az önkéntes ügyeletezést.

A jogszabály viszont - állítják - nem volt egyértelmû. Elôször is nem pontosította, hogy az ügyeletet szombaton és vasárnap is biztosítani kell. Azt is félre értelmezték (!), hogy az egészségbiztosítási pénztárral szerzôdéses kapcsolatban levô orvosokra milyen formában hárul ez a feladt. A törvénycikkelyben szereplô "fizetség ellenében" megfogalmazást egyes hatóságok nem az orvosokra, hanem (érdekes módon) a páciensre értették, akinek állítólag fizetnie kellett volna a sürgôsségi ellátásért, holott a sürgôsségi ellátás mindenki számára ingyenes.

A pénztárral szerzôdéses viszonyban levô fogorvosok arra hivatkoztak, hogy olyan kevés a biztosítótól kapott havi összeg (1200 lej), hogy még a napközben jelentkezô páciensek sürgôsségi ellátását sem fedezi. Az éjszaki és hétvégi ügyeletek honorálására szükséges pénz pedig a szaktárcától soha nem érkezett meg az illetékes hatóságokhoz.

Így a December 1. úti fogászati járóbeteg- rendelô földszinti szobájában, amit erre a célra rendeztek be, és ahova egy orvost is alkalmaztak, naponta 8-20 óráig látják el a sürgôsségi eseteket.

A szájsebészetet nem kell összetéveszteni a fogászattal, mondja a marosvásárhelyi klinika vezetôje, aki szerint az ügyeletes orvos balesetek, vérzések, tályogok esetében nyújt sürgôsségi ellátást.

Dr. Butuc Ovidiu, a megyei sürgôsségi kórház igazgatója idegesen fakad ki, hogy most, amikor a kórház gyógyszerekkel való ellátásán fáradozik, és azt sem tudja, hol a feje, miért kérjük tôle számon azt, amit elôdje egy egész év során nem tudott megoldani.

Dr. Morariu Silviu közegészségügyi igazgató beismeri, hogy e területen tehetetlennek bizonyult. A pénztárral szerzôdéses viszonyban levô orvosok visszautasították az ügyelet biztosítását, mivel ezért a szolgáltatásért nem tudják fizetni ôket. Az igazgató az új keretszerzôdések megkötésétôl (április elsejétôl) reméli a megoldást, aminek függelékében az ügyeletek elvégzése is szerepelne.

A fogorvosi kamara elnöknôje szerint az ôsszel nem kis felháborodást keltett a fogorvosok körében, hogy a sürgôsségi ellátásról szóló törvényben a fogorvosi ügyeletet nem tüntették fel, holott ugyanolyan orvosi szakterületrôl van szó, mint a többi. Az országos kamara tiltakozott ez ellen, de még nem tudják, hogy volt-e eredménye.

Ezzel kapcsolatosan dr. Raed Arafat felelôs államtitkárt kerestük meg, aki elmondta, hogy éppen most dolgoznak a sürgôsségi kóházak mûködésérôl szóló törvény kiegészítésén, s a módosított jogszabály tartalmazni fogja, hogy minden megyei sürgôsségi kórháznak biztosítania kell az állandó fogorvosi ügyeletet. Hogy mindez mikor lép életbe a valóságban is, és addig is a meglévô törvényt mikor fogják a páciens érdekében magyarázni és alkalmazni, addig a jelek szerint még sokat fájhat éjszakánként a fogunk. Vajon "illetékesék" hová fordulnak, ha éjszaka vagy hét végén rájuk tör a fogfájás?!

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter pénteken aláírt egy rendeletet, amely elôírja, hogy március elsejével kezdôdôen három hónapon keresztül a gyógyszerek ára változatlan kell maradjon. A mostani rendelet tulajdonképpen a 2007. májusban hozott hasonló döntésnek a meghosszabbítása.

Konkrétan tavaly május óta a gyógyszerárakat ugyanazon a szinten tartották, bár majdnem egész évben az euró árfolyama alacsony volt.

Egy, már az év elején kiadott rendelet elégedetlenséget váltott ki a gyógyszer- importôrök és -forgalmazók körében, és a forgalmazás leállításával fenyegettek, mivel az euró értéke elérte a 3,7 lejt.

A fenyegetésekre reakcióként az egészségügyi miniszter ellenôrzéseket rendelt el január 31. és február 1. között néhány gyógyszertárban és gyógyszerraktárban. Az elsô következtetések azt mutatták, hogy nincs szó gyógyszerkrízisrôl. Ezt követôen a tárcavezetô országos szintû ellenôrzéseket rendelt el február 11. és 16. között a patikákban és gyógyszerraktárakban.

"Az eddigi ellenôrzések eredményei nyomán, illetve a tárca gyógyszerészeti igazgatóságának vezetôségével folytatott tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy három hónapig, azaz március, április, májusban, nem szabad módosítani a gyógyszerek árát" - tette hozzá Nicolaescu.

Hangsúlyozta, ha a forgalmazók blokkolják a gyógyszer-kiszállításokat a patikák és kórházak felé, az ellenôrzések kiterjesztését fogja kérni, és a pénzügyôrséget is bevonja az akcióba. "Nem hiszem, hogy most a megfelelô idôszak lenne a gyógyszerek drágítására, tekintve, hogy az embereknek nagy számlákat kell fizetniük a fûtésre, villanyra, közköltségre. Mi több, az euró értéke csökkent" - összegzett Eugen Nicolaescu.

Az elmúlt napokban sok szó esett arról, hogy jelöltként indulnék a polgármester- választásokon. Ezért helyesnek találom, ha ezzel kapcsolatban kifejtem álláspontomat.

Már több éve külföldön, különbözô országok, különbözô városaiban dolgozom rengeteget utazom, de haza még mindig Marosvásárhelyre megyek. Mikor Bukarestben járok, örvendek és büszke vagyok arra, hogy újságírók, volt kollégák, de az egyszerû fôvárosi ember számára is én még mindig marosvásárhelyi vagyok. Merem remélni, hogy Marosvásárhely is a magáénak tekint.

Nyomon követem a város fontosabb eseményeit a sportban (sajnos, egyre kevesebb a követnivaló), a közéletben de a politikában is. Természetes, hogy választások fele közeledve figyelmem fokozottabb, mérlegelem az esélyeket, elkap a "mérkôzés" láza.

Ismerôsök, rokonok révén értesültem a gyakori tanácskozásokról az RMDSZ-jelölt kérdésével kapcsolatban. Hallottam, hogy vannak véleménykülönbségek. A tárgyalásokat, fontolgatásokat helyesnek találtam, bár aggódtam kicsit… nehogy valami "baj" történjen. Tudom, pár hosszú hónapon át nem született hivatalos döntés arról, hogy ki lesz az RMDSZ jelöltje, hogy ki lesz a "csapatkapitány".

Ez volt a helyzet, amikor január közepén a Magyar Polgári Párt képviselôje megkeresett. Elmondta, hogy ilyen helyzetben a polgármester-választások során ôk engem javasolnának KÖZÖS JELÖLTKÉNT. Gondolkodási idôt kértem.

Tudván, hogy az ügy érdekében mennyire fontos az RMDSZ-MPP kölcsönös támogatása, szóbeli felhatalmazást adtam arra, hogy amennyiben nincs RMDSZ-jelölt, jelölésemrôl lehet egyeztetô tárgyalást kezdeni a két párt között. Hangsúlyozom, CSAKIS AZ EGY JELÖLT MÖGÉ TÖMÖRÜLÉS ÉRDEKÉBEN.

Egy-két napra rá értesültem arról, hogy eközben az RMDSZ döntött arról, hogy kit, kiket indít a helyhatósági választásokon. Az RMDSZ- csapatot - Borbély László, Csegzi Sándor - nagyon jó csapatnak tartom, kitûnô "csapatkapitánnyal".

Az új helyzetet figyelembe véve természetes és logikus, hogy nem vállalom a jelölésemet, azt a jelölést, melynek egyik fontos célja az egyesítés lett volna.

Ha most tehetek valamit, akkor az az, hogy tisztelettel kérek mindenkit arra az egyesülésre, amelyért elvállaltam volna a jelöltetésemet. Úgy érzem, hogy végre olyan polgármester- és alpolgármester-jelölt van, akik mellett nyugodtan fel lehet - és ha nem akar a város tévedni -, fel kell sorakozni, félretéve mindenféle politikai és nemzetiségi hovatartozási elvet. Marosvásárhely kell érezze, hogy a Borbély-Csegzi támogatása nem az RMDSZ, hanem az egész város érdekeit jelenti.

Szeretettel üdvözlöm Marosvásárhely lakóit és újból köszönetet mondok azoknak, akik rám is gondoltak.

Tisztelettel, Bölöni László

Abu-Dhabi, 2008. február 14.

A Maros Megyei Tanács, illetve a Maros Megyei Múzeum szervezésében tudományos-kulturális rendezvénysorozatnak adott helyet pénteken a Kultúrpalota, dr. Emil A. Dandea néhai marosvásárhelyi polgármester születésének 115. évfordulója alkalmából.

Délelôtt tizenegy órakor tárlatnyitóval kezdôdött a program, amikor a dr. Bernády-emlékszoba szomszédságában a Dandea-emlékszobát is megnyitották a nagyközönség elôtt. Az ízléses tárlókkal berendezett helyiségben román, magyar és angol nyelvû feliratok ismertetik a látogatóval a polgármester életútját és megvalósításait, a falakon az akkori városvezetés segítségével felépített épületek fotói mellett a munka részleteibe is betekintést nyerhetünk. A tárlókban korabeli jegyzôkönyvek, kiadványok, illetve a Dandea által alapított Orasul címû folyóirat példányai láthatók.

A tárlatnyitó után, fél tizenkettôkor kezdôdött a tudományos ülésszak, amelyen dr. Ioan Silviu Nistor, dr.Vasile Dobrescu, Ioan Eugen Man, Dimitrie Poptamas, Melinte Serban, dr. Liviu Boar és Ilarie Opris adott elô, a felszólalások témája érintette Dandea szervezôi munkáját, politikai karrierjét, a város korabeli életét, az akkori kulturális rendezvényeket, illetve a polgármester szobrának történetét.

A rendezvénysorozat a déli kettôkor kezdôdött könyvbemutatóval zárult, Virgil Pana Többségiek és kisebbségiek Erdély két világháború közötti idôszakában címû könyvét ismertették a megjelentekkel.

Néha a példák világítják meg a legjobban egy kor vagy egy magatartás lényegét. Botho Strauss kortárs német író egyik esszéjében olyan korról ír, amelyben üldözik az isteneket: ekkor maga Athéné, a bölcsesség istennôje is kénytelen menedéket kérni egy halandó homloka mögött. A történelem különbözô korszakaiban így kényszerült rendre menedéket kérni a hit, a kétely, a becsület, az értelem. Ma is ez a bölcsesség egyetlen menedéke, s kivételes szállásadója lehet mindenki, aki képes ellenállni a megszokás, az elôítélet, a trivialitás nyomásának. Mindez leginkább akkor sikerülhet, ha az ember kész vállalni a kételyeit és saját meggyôzôdését az emberek körében könnyen többségre jutó, egyszerû megoldások, zsigeri ellenérzések és feltétlen odaadás csábításával szemben. Ilyen, a közhangulattal és közvélekedéssel nem mindenben egyezô vélemények, gondolattöredékek és gondolatkísérletek megfogalmazásának és megvitatásának igyekeznek helyet adni a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület nyilvános beszélgetései.

A két évvel ezelôtt induló, a közszellemrôl, a tordai országgyûlés türelmi határozatáról illetve a közírásról és közbeszédrôl tartott "kávéházi beszélgetések" után az egyesület idén a különféle fundamentalizmusokról, a globalizáció jelenségeirôl, a különbözô terek szellemi és társadalmi jelentôségérôl, illetve a tudomány, a technika és a mûvészet egymásba fonódásának lehetôségeirôl tervez beszélgetéseket. Reményeink szerint ezekkel az alkalmakkal is sikerül megidézni valamit abból, amit az egykori Marosvásárhely vendéglôinek és kávéházainak világa jelentett, és egy-egy beszélgetés erejéig részesei lehetünk annak is, amit az elôítéletektôl megszabadulni kívánó eszmecserék a mai Marosvásárhely kávéházi nyilvánosságában létrehozhatnak. A korábbi beszélgetésekhez hasonlóan a mostaniak során is a gondolkodó magánemberek nézeteinek, nem pedig felekezeti, szakmai, társadalmi vagy hivatali álláspontoknak szól a meghívás a beszélgetés nyilvános terébe. A kitûzött téma és a jelenlévôk körében megnyilvánuló közérdeklôdés az, ami egy mondanivalót legitimálhat, és ugyanez szab határt is a megnyilatkozásoknak.

Idei elsô témánk, a Fundamentalizmus és tolerancia olyan gondolkodásmódok és köznapi attitûdök jellemzôit, eredetét és emberi viszonyainkra gyakorolt hatását állítja elôtérbe, amelyekrôl titokban mindenki azt gondolja, hogy azok csak bizonyos, az övétôl távol álló vallások és meggyôzôdések jellemzôi lehetnek. Reméli, hogy ô maga, ha megszorításokkal is, de általában türelmes, széles látókörû, civilizált embernek tekinthetô, esetleg hozzátéve:
"legalábbis bizonyos határok között". Ha így volna, hát kinél melyek ezek a határok? Szükségszerû-e, hogy a meggyôzôdés az eltérô nézetekkel szembeni türelmetlenséghez vezessen? Mi lehet az oka és milyen következményekkel járhat az, hogy egyre gyakrabban fordul elô nálunk is, hogy sokan leplezetlenül, sôt némi büszkeséggel vallják magukat fundamentalistáknak és a tolerancia ellenségeinek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések megvitatására várja a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület mindazokat, akik hisznek a megosztott vélekedések, a kételyeken érlelôdô gondolkodás és az érvelô vita szemléletformáló erejében. A beszélgetésre hétfôn, február 18-án 18 órától a 6 fix teázóban kerül sor (Posta utca 2.).

Csütörtök éjjel a marosszentgyörgyi Palatino nyomdában elôállt mûszaki hiba következtében a pénteki lapszámunkat Kolozsváron nyomták. Az oda-vissza szállítás okozta a késést, így a lap nem jutott el idejében az elôfizetôinkhez, akiknek megértését és türelmét kérjük.

A marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány nemrégiben 48.000 eurós támogatást kapott egy lichtenstein-i alapítványtól, amely összegbôl tavasszal felújítják az épület fûtésrendszerét, illetve elvégzik a külsô tatarozást. Elôbbi korszerûsítésére részben azért van szükség, mert az alapítvány vízterápiás programjának helyt adó medence fenntartási költségeit ezáltal jelentôsen csökkenteni lehet - közölte lapunkkal Györke Éva igazgató, akit a terápián való részvétel feltételeirôl kérdeztünk.

Elmondta, hogy a medencének helyet adó terem kialakításának, felszerelésének a több mint 21 ezer lejes költségeit Phare-pályázaton nyert pénzbôl tavalyelôtt fejezték be, a tulajdonképpeni terápiát pedig közel egy éve indították el.

A program elsôsorban az alapítvány keretében mûködô Perseverenta Központ által foglalkoztatott sérült gyerekeknek szól, a fenntartási költségek nagy részét pedig a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság fedezi. Viszont szakorvos javaslatára bármely szülô díjmentesen igénybe veheti ezt a fajta gyógytornát mozgássérült gyereke részére, ugyanis a hidrokinetoterápia valamint a vízmasszázs jelentôs szereppel bír a mozgásszervi rehabilitációban - fejtette ki az igazgatónô.

A vízterápiát Pap Enikô, Nagy Ágnes és Florut Teodora gyógytornászok vezetik. A ionizációs módszerrel, vegyszerek használata nélkül tisztított medencében, ahol a víz 34-36, a külsô környezet hômérséklete pedig 36 Celsius-fok, a hatékonyság érdekében egyszerre csak egy gyerekkel foglalkozik a szakember. Havonta átlagban 40 gyereket kezelnek ily módon - tudtuk meg Györke Évától.

Elôreláthatatlan következményekkel járhat az a közlekedési baleset, amelynek veszélyes anyagokat szállító gépjármû is részese, mivel ezek szabadba kerülése nemcsak a lakosság egészségére, különbözô anyagi javakra lehet káros hatással, hanem a környezetre is - derül ki a Maros Megyei Katasztrófa-elhárító Felügyelôség közönségkapcsolatokkal foglalkozó osztályának közleményébôl. Szemtanúként értesíteni kell az illetékeseket a 112-es sürgôsségi hívószámon a balesetrôl, megjelölve a helyszínt, az idôpontot, és a gépjármû típusát. Ugyanakkor a körülményekrôl is be kell számolni: megrepedt a tartály, felborult, folyik, tûz vagy toxikus felhô keletkezett stb., illetve érintett-e személyeket vagy javakat a baleset. Ha a balesetnek áldozata is van, a sérültet a veszélyeztetett területen kívül kell elsôsegélyben részesíteni. A fentebb említett információkat közlô személynek adatait és elérhetôségét is meg kell adnia. A kötelezettségek ezzel még nem merülnek ki, hiszen a tartálykocsiból kifolyó veszélyes anyag láttán tilos nyílt lángot használni (öngyújtóval, gyufával cigarettára gyújtani például). Amennyiben a tartálykocsinál láng keletkezik, poroltókészülékkel kell eloltani, és ha nem sikerül, azonnal el kell hagyni a baleset 100 méteres körzetét. Kíváncsiságból tilos megközelíteni a baleset helyszínét, és minden esetben tiszteletben kell tartani a hatóságok utasításait - figyelmeztet a közlemény.

Tom Lantos hétfôn elhunyt magyar származású amerikai képviselôt csütörtökön búcsúztatták a washingtoni kongresszusban. A kupolacsarnok melletti szoborcsarnokban, a régi képviselôházi teremben tartott szertartáson a magyar kormányt Somogyi Ferenc washingtoni nagykövet, Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke és Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége képviselte.

A megemlékezésen a néhai képviselôt mások mellett Nancy Pelosi házelnök, Condoleezza Rice külügyminiszter és Ban Ki Mun ENSZ-fôtitkár méltatta. Imát mondott Arthur Schneier fôrabbi, a New York-i Park East zsinagóga rabbija.

A másfél órás esemény elején Nancy Pelosi nevében egy tengerészgyalogos katona átadta az elhunyt képviselô özvegyének, Annette Lantosnak azt az amerikai zászlót, amely azon a napon lobogott a Capitolium felett, amikor Lantos meghalt. (Az elhunyt amerikai hôsök esetében hagyomány egy amerikai zászló átadása.)

"Tom még mindig velünk van, én nem hiszek a halálban" - mondta elcsukló hangon Annette Lantos. Kiemelte: férje többször felszólalt a határon túli magyarok érdekében és a rendszerváltás környékén sokat tett a demokratizálódó Magyarországért.

Nancy Pelosi, a képviselôház elnöke Tom Lantos hazafiságát méltatta, azt, hogy mennyire szerette Amerika népét és szabadságát, az alkotmányt, az ország természeti kincseit. Nemcsak az emberi jogok, hanem a környezetvédelem bajnoka is volt - hangsúlyozta.

Condoleezza Rice külügyminiszter igazi amerikai hôsnek nevezte Lantost. Mint mondta, "egy nagyon drága barátot" veszített el. "A szabadság számára nem pusztán elvont fogalom volt, erkölcsiségének része volt" - mondta. Hozzátette: a néhai képviselô öröksége messze terjed szülôföldjétôl, Magyarországtól kezdve szeretett otthonán, Észak-Kalifornián keresztül a világ sok pontjáig, amerre megfordult és harcolt az emberi jogokért és méltóságért.

Ban Ki Mun ENSZ-fôtitkár arról beszélt, hogy Lantos az ENSZ-nek, illetve személy szerint neki is igaz és pótolhatatlan barátja volt. Amikor Lantos felemelte szavát az egyetértésért a világszervezetben vagy Amerikában, az emberek hallgattak rá. "Közös emberiességünk bajnoka volt" - mondta.

Az eseményre meghívott Bono, a U2 együttes énekese elénekelte az "All you need is love" címû dalt, a részvevôk vele dúdolták a dallamot.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozták Tom Lantosnak; a kitüntetést a magyar származású amerikai képviselô özvegye vette át csütörtökön Washingtonban.

A magas állami kitüntetést Somogyi Ferenc washingtoni nagykövet adta át egy külön fogadáson a kongresszusban. A kitüntetés átadásakor jelen volt Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége és Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke is. Az eseményre azután került sor, hogy a washingtoni törvényhozásban a házelnök és az amerikai külügyminiszter, szenátorok és képviselôk, külföldi vendégek és más meghívottak másfél órás megemlékezésen vettek búcsút a hétfôn elhunyt képviselôtôl.

Dobrev Klára az MTI-nek elmondta: Tom Lantos elsôsorban Magyarország képviseletéért kapta meg ezt az elismerést, a legmagasabb kitüntetést, amelyet külföldi állampolgárnak adományozhatnak. Mint fogalmazott, Tom Lantos Magyarország érdekeinek egyik leghangosabb képviselôje volt.

Annette Lantos, amikor átvette a kitüntetést, megköszönte a magyar vendégeknek, hogy eljöttek a megemlékezésre. "Jelen-létük sokat jelent a családomnak és nekem" - mondta.

Tom Lantos özvegye azt mondta: férje számára nagy megtiszteltetést jelentett, hogy megkaphatja e magas kitüntetést szülôföldjétôl, amelyet a második világháború tragikus eseményei után szegényen hagyott el.

Koszovó, amely vasárnap vagy hétfôn valószínûleg kikiáltja függetlenségét, történelme során olyan terület volt, amelyet hol a szerbek, hol az albánok mondtak a magukénak. XII. század - Koszovó a Nemanjic- dinasztia uralta szerb birodalom szívében fekszik. Számos kolostor és templom épül. Történelme évszámokban:

1389 - a szerbek vereséget szenvednek az Ottomán Birodalomtól a Kosovo Polje-i (rigómezei) csatában. Több évszázados török uralom kezdôdik, amely a muzulmánok és az albánok javára tolja el az etnikai arányt.

1913 - A balkáni háborúk után Szerbia visszaszerzi az ellenôrzést Koszovó fölött.

1946 - Koszovó a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv föderáció része lesz.

1987 - Koszovói látogatása során Slobodan Milosevic a tartományban élô szerbek védelmezôjeként lép fel.

1989 - Milosevic elnök felülvizsgáltatja a szerb alkotmányt, jelentôsen csökkentve Koszovó autonómiáját.

1992 - A Koszovó "elnökévé" választott Ibrahim Rugova passzív ellenállást hirdet a függetlenség elnyerése érdekében, és párhuzamos intézményeket szervez.

1997 - Létrejön a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), amely gerillaharcot indít a szerb erôk ellen.

1998. február-március - Milosevic erôi elfojtják az UCK és hívei harcát, több mint tízezer koszovói albán halott.

1999. június 10. - Belgrád a NATO-csapások hatására kénytelen kivonni erôit Koszovóból, amely az ENSZ (UNMIK) és a NATO védelme alá kerül.

1999. június 11. - Mintegy 200 ezer szerb és más nem albán menekül el az albán szeparatisták megtorlásai elôl.

2004. március - Heves szerbellenes lázongások: 19 halott, több mint 900 sebesült.

2005. november - A koszovói parlament határozatot hoz egy független állam létrehozásáról.

2005. december - Martti Ahtisaari finn exelnök az ENSZ megbízásából missziót kezd Koszovó végleges státusának meghatározása érdekében.

2006. január 21. - Meghal Rugova. Egyik híve, Fatmir Sejdiu lép a helyébe.

2006. február 20. - Bécsben tárgyalások kezdôdnek Koszovó státusáról a szerbek és a koszovói albánok között.

2007. január 26. - Ahtisaari elôterjeszt egy tervezetet Koszovó nemzetközi felügyelet alatti függetlenségérôl.

2007. március 26. - Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikaiak és az európaiak támogatják a tervet, a Szerbiát támogató Oroszország ellenzi.

2007. július 20. - Az orosz vétó nyomán az összekötô csoport (Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország) megbíz egy "trojkát" (egy amerikai, egy orosz és egy európai részvételével) a koszovói albánok és a szerbek közötti kompromisszum keresésére.

2007. december 10. - A trojka a tárgyalások kudarcát állapítja meg.

2008. február 17. vagy 18. - A koszovói parlament kinyilvánítja a függetlenséget.

Tegnap délben a Maros Vízügyi Igazgatóság székházában Korodi Attila, a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium tárcavezetôje hivatalosan is beindította azt a hálózatot, amely 37 megyében 117 helyen követi a levegôszennyezést és 68 elektronikus hirdetôtáblán közli a mért eredményeket, amelyeket bárki követhet a www.calitateaaer.ro honlapon. A rendszer felavatása elôtt a miniszter a dicsôszentmártoni Bicapa Rt. meddôhányóit is felkereste, majd kora délután találkozott több civil környezetvédô szervezet és a helyhatóságok képviselôjével is.

Korodi Attila délelôtt Popa Octavian dicsôszentmártoni polgármesterrel és a Bicapa Rt., valamint a Carbid Fox Rt. igazgatóival találkozott. A "technikai jellegû" beszélgetés nem volt nyilvános. A tanácskozást követôen a miniszter elmondta, pontosan meg kell határozni a dicsôszentmártoni vegyipari kombinát meddôhányói semlegesítésének, lezárásának felelôssét. A Bicapa Rt. jelenleg az Állami Privatizációs Hatóság (AVAS) tulajdonában van, míg a Carbid Fox Rt.-t részlegeit privatizálták, a szennyezô nagyvállalat ellen pedig csôdeljárás indult.

- A helyhatóságok és kollégáim a minisztériumból többször említették, hogy milyen veszélyt jelentenek a környezetre a meddôhányók. Azért jöttem el Dicsôszentmártonba, hogy személyesen is felmérjem a helyzetet. Fel kell hívni a figyelmet országos szinten a meddôhányókra, hiszen földrengéskor vagy kiadósabb esôzéskor a Kis-Küküllôbe kerülô igen veszélyes bikromát akár a Maroson keresztül a határon túlra is eljuthat - jelentette ki a miniszter.

Kifejtette, a kormány elé terjeszt egy jegyzéket, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a meddôhányók biztonságossá tételéhez szükséges környezetvédelmi beruházást az említett hatóságnak kell megtennie.

- Hajlamosak vagyunk a környezetet a természettel azonosítani. Ez tévedés, hiszen a környezethez tartozik minden, ami körülöttünk van, ide értve az ipari berendezéseket és a közúti forgalmat is - fogalmazott Korodi Attila már Marosvásárhelyen, a Maros Vízügyi Igazgatóság székhelyén. Itt bemutatta, hogyan mûködik az országos légszennyezésmérô hálózat. A korszerû berendezések a mérések pillanatában azonnal a világhálóra juttatják az információkat. Azok a vásárhelyiek, akiknek nincs számítógépük, a II-es járóbeteg- rendelô elôtt kihelyezett, illetve a polgármesteri hivatalban felállított képernyôn követhetik az adatokat. A berendezés automatikusan, 24 órán át méri az ózont, a szén-monoxidot, a kén-dioxidot, a nátrium- dioxidot és a levegô porkoncentrációját.

A Népújság kérdésére, hogy milyen gyakorlati haszna van a rendszernek a miniszter kifejtette, a lakosoknak joguk van értesülni az ôket érô környezeti hatásokról. Ha valamilyen ipari tevékenység vagy a közúti forgalom olyan légszennyezést okoz, amely huzamosabban káros, akkor a törvények lehetôvé teszik, hogy a hatóságok korlátozzák a forgalmat, vagy adott esetben felfüggesszék a szennyezô gyár tevékenységét. Megtudtuk, hogy a hálózatot most tesztelik és a városok levegôszennyezettségérôl tavasszal kaphatnak pontos adatokat. Elhangzott, hogy minden városnak megvannak a maga sajátosságai, így a berendezést szükséges esetén kiegészíthetik olyan részegységekkel, amelyek a specifikus szennyezô anyagokat is kimutatják (például Marosvásárhelyen az ammóniát.) Megyénkben nemsokára Dicsôszentmártonban és Marosludason is üzembe helyeznek egy-egy légszennyezésmérôt.

Az avató után a miniszter a megyei tanács székházában több marosvásárhelyi nemkormányzati környezetvédô szervezet, illetve a helyhatóság képviselôivel tanácskozott idôszerû környezetvédelmi témákról.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete a Területi Képviselôk Tanácsa által 2008. február 7.-én elfogadott szabályzat értelmében meghirdeti a jelöltállítás lehetôségét a Maros Megyei Tanácsba. A jelöltséghez szükséges ûrlapokat hétköznapokon 8-16 óra között a Maros megyei RMDSZ székházában (Dózsa György u. 9 sz. 1. emelet) vehetik át a jelöltek. A teljes dokumentáció letételének határideje: 2008. február 26.

Szabó Árpád kampányfônök

• A fôtéri Aesculap (Gyôzelem tér 35. szám, telefonszám 266-649), a B&B (Rózsák tere 16. szám, telefonszám: 260-103), a Pharma Plus (1918. December 1. út 182-184. szám, tel. 246-859) és a Royal (Forradalom utca 15. szám, tel. 311-602) gyógyszertár állandó jelleggel nyitva tart. Naponta 8-20 óra között nyit a kövesdombi Aesculap (1848. út 37. szám, tel. 237-026).

• Vasárnaponként 10-18 óra között tart nyitva a Sensiblu I. (Rózsák tere 36. szám, tel. 264-206), 9-20 óra között a Sensiblu II. (1918. December 1. út 219. szám, tel. 244-311), 9-19 óra között a Sensiblu IV. (Kaufland épületében, tel. 264-425), 8-22 óra között a Farmaplanet Real (Real épületében, tel. 255-433), 9-13 óra között a Belladonna (Rodnei utca 59. szám, tel. 269-971), 10-16 óra között a City Pharm (Gh. Marinescu utca 60. szám, tel. 210-654), 8-14 óra között a City Pharm (1848. út 71. szám, tel. 251-680), 9-14 óra között a City Pharm (Brassó utca 16. szám, tel. 230- 652), 9-13 óra között a Diamant (Cutezantei utca 13. szám, tel. 255-515), 9-13 óra között az Euphorbia (Koós Ferenc utca 1/A szám, tel. 227-158), 9-13 óra között az Explorer (Dózsa György utca 181. szám, tel. 252-422), 8-13 óra között a Farma Dan (1848. út 15. szám, tel. 231-233), 8-14 óra között a Firu-Farm (Horea utca 43. szám, tel 261-357), 9-18 óra között a Help Net Farma (Spar épületében, tel. 261-788) gyógyszertárak nyitnak. 9-14 óra között a Melinda (1918. Dec. 1. út 249/1. szám, tel. 240-687), 9-13 óra között a Naturalia (Pandúrok útja 100. szám, tel. 266-733), 9-14 óra között a Novofarm (Testvériség utca 4. szám, tel. 255-138), 9-13 óra között a Pro-Vita (Brassó utca 2. szám, tel. 230-807), 9-13 óra között a Salix (Pandúrok útja 113. szám, tel. 258-622), 9-14 óra között a Dona 1. (Rózsák tere 53. szám, tel. 250-418), 9-14 óra között a Dona 2. (1918. December 1. út 80. szám, tel. 266-107), 9-14 óra között a Dona 3. (1918. December 1. út 186. szám, tel. 254-233) gyógyszertár tart nyitva.

• Vasárnaponként 8-12 óra között a Clematis (1918. December 1. utca 45. szám, tel. 774-499), 8-20 óra között a Gentiana I. (Herman Oberth utca 45. szám, tel. 771- 831) ügyeletes.

• Február 16-án, szombaton 20 órától vasárnap reggel 8-ig és vasárnap 20 órától hétfô reggel 8-ig a Humanitas II. (Malom utca 22B/3. szám, tel. 773-353) ügyeletes.

• Vasárnaponként 8-14 óra között az Elena (Só u. 41. szám, tel. 512-550), 9-13 óra között a Farma Liv (Egyesülés u. 17. szám, tel. 511-018), 8-13 óra között a Geum (Só u. 21. szám, tel. 511-028), 8-13 óra között a Medifarm (Petru Maior u. 5. szám, tel. 520-771), 8-20 óra között a Lotus (Iskola u. 11/1-2. szám, tel. 511-298) tart nyitva.

• Február 16-án, szombaton 20 órától vasárnap reggel 8-ig az Aesculap 25. (Petru Maior utca 2. szám, tel. 511-892), vasárnap 20 órától hétfô reggel 8-ig a Catena (Mihai Eminescu utca 8. szám, tel. 511-200) szolgálja ki a hozzájuk fordulókat.

• Vasárnaponként 9-13 óra között az Andofarm (Köztársaság utca 20/A szám, tel. 412-666), 8-12 óra között a Mimoza (Köztársaság u. 38. szám, tel. 411-473), 9-13 óra között a Dragos&Sanda (Jövô u. 17. szám, tel. 412-097), 8-20 óra között a Panax (1918. December 1. u. 15. szám, tel. 414-604) nyit.

• Február 16-án, szombaton 20 órától vasárnap reggel 8-ig és vasárnap 20 órától hétfô reggel 8-ig a Vitafarm (Fecske utca 3/A/2. szám, tel. 413-049) ügyeletes.

• Február 16-án, szombaton 13 órától hétfô reggel 8 óráig a Diana (Victor Babes utca 103/1. szám, tel. 442-174) tart nyitva.

• Február 17-én, vasárnap 9-13 óra között a Montana (Trandafirilor utca 82. szám, tel. 570-726) ügyeletes.

Kovács András Ferenc

Ugyanaz a nap.

Ugyanaz a görcsös ûr

gördül a földre.

Fénytelen égre megint

miket írnak az ágak?

várnék tavaszt még

gazdátlan penge fûszál

éle fakaszt fényt

"A légy tisztességes."

(Japán közmondás)

híven a szóhoz

igyekszem az isteni

semmibe hullni

hûtlen a szóhoz

is isteni semmibe

hullni igyekszem

tigrist látni a

tájban hóleopárdot

takarodóban

a zörgôcsontú fák közt

hajtás égi magasles

Kisolvasó

A modern kultúra ma teljesen megszelídült és konzervatívvá vált. Formájában is: a Nyugat leghagyományosabb lírikusai epigonjainak virtuóz (vagy virtuózan elrontott: ez is passzé volt már 1938-ban) rímekkel, e költemények hangulata a szomorkás öngúny, az epekedô szerelem, a megcsalattatás miatti szerény bosszankodás, az esôs idô miatt érzett bánat, olykor valamelyik ifjú bárdnô szelíd föltûnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében, istenem, istenem. Regényes történetfilozófiai gúnyiratok vitatott és pellengérre hurcolt szerzôje újabban "lebutítja" saját zseniális regényét, és megmutatja, hogy csak azért is tud bestsellert írni, és láss csodát: tud. Lázadó, rendetlen, szeleburdi egykori lángelménk a Nôk Lapja kolumnistája, de ez semmi: azt nyilatkozza, ez az igazi életmûve. Petri minden rossz szóviccét márványba - s ha nem márványba, hát aszpikba - dermesztik. Mindenki vérprofi. Márai és Szabó Magda lektûrjei és lányregényei újabban komoly irodalomnak kezdenek számítani. * Politikai irodalom? A jobboldalon cegei gr. Wass Albert, a "baloldalon" Moldova György uralkodik a ponyván. A hovatovább veszedelmessé váló, szabadság- és jogvédô liberális publicisztika voltaképpen megszûnt, "libe- rálisnak" tartott "médiafölületeken" cigányoznak és araboznak - és kommunistáznak. Mi számít itt kommunistának vagy szocialistának a liberális vezérek szerint? Az, ha valaki halkan elbégeti magát, hogy az összes közszolgáltatások privatizálása nincs az ínyére. Ki mer itt kiállni a szociális segélyek mellett? Száz évvel ezelôtt az anarchoszindikalista Szabó Ervin a Fôvárosi Könyvtár igazgatója és a Társadalomtudományi Társaság alelnöke lehetett. * Mellesleg: a Nyugat koráról a mindmáig legjobb - mi több: az egyetlen jó - könyvet Horváth Zoltán írta. 1961-ben! * Éppúgy, mint a Huszadik Század és a Nyugat megjelenése elôtt, a nagyvilágot foglalkoztató gondolatok eltûntek a folyóiratokból és a könyvkiadásból. Mindaz, ami merész, ami nem rendszer-konform, ami - urambocsá! - forradalmi, elillant, láthatatlanná vált. Konzervatív, ám minôségi irodalmunkat a német olvasók tartják el. A színház kommersz. Kísérleti filmjeink külföldi támogatással külföldi fesztiválokra készülnek. Azon, ami ma a magyar képzômûvészetben politikailag, világnézetileg merész, érezni a londoni, barcelonai, berlini zsûrik és zsûrorok ízlését. Ma - a Magyarországtól elszakadt (s talán épp ezért...) - a még mindig szegény Kolozsvár és Marosvásárhely szellemileg sokkal modernebb, vakmerôbb, plurálisabb, kalandosabb, zûrösebb, mint Budapest. A Nyugat hagyatékára ma halkan igényt támasztó egyetlen pesti folyóirat nem is szürke, hanem drapp. (Tamás Gáspár Miklós: Mi változott? 100 éves a Nyugat. Élet és Irodalom, 52. évfolyam, 6. szám.)

b.d.

Az erdélyi magyar hovatovább már semmin sem csodálkozik. Ha például Sóváradon halad át, a falutábla román változatáról a szaracénok jutnak eszébe. Makfalvát makkok falujának képzelhette a helyneveinket kénye-kedve szerint "átíró" potentát - no de itt, a szûkebb pártiában hál’istennek még csak- csak eligazodunk; településeink magyar neveihez ragaszkodva újra- és újrafestetjük a bemázolt falutáblákat. De már Várad felé haladva például elbizonytalanodunk egy-egy település elôtt: mi lehet például az, hogy Astileu, vagy az, hogy Auseu? Sejtjük-e bennük az Esküllôt vagy a (Kis)ôsit? (Láttam egy Vârciorog nevû falut is, az meg Vércsorog - micsoda tragédia emlékét ôrizheti?...) * Murádin László hosszú évek óta végzi - tudományos munkássága mellett - áldozatos nyelvmûvelô munkáját a kolozsvári sajtóban. Heti cikkeit éveken át szorgosan gyûjtöttem, külön borítékban ôrzöm, ma is élvezettel "puskázok" belôlük. Mindig közérdeklôdésre számot tartó témát taglal, és most, íme: könyv formájában nyújt segítséget égetô gondunk orvoslására - újratanulhatjuk földrajzi és településneveinket. Hiszen több mint fél évszázada nem jelent meg olyan kiadvány, amely megkönnyítette volna a román-magyar helységnév-azonosítást. A kilencvenes évek során napvilágot látott ugyan néhány hasonló természetû könyv, félô azonban, hogy a "célközönség" nem jutott hozzájuk. * A hatalom - a településnév- változtatásokkal, a magyar nevek cenzúrázásával, egyéb csalafintaságokkal - 1918 óta mindent elkövetett, hogy a magyarság nyelvismerete minél tartósabban elsorvadjon. A fel-felbukkanó magyar helységnévtáblák nem pótolják, amit az utóbbi évtizedek kegyetlenül kitöröltek a sorjázó nemzedékek nyelvi kultúrájából. Hiánypótló tehát Murádin László tudományos alapossággal megírt, de korántsem csak a szakmabeliek, hanem a nagyközönség számára is rendkívül fontos, mondhatnám: izgalmas munkája. * A kötet elôzménye a 2003-ban, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában megjelent Utak és nevek címû, Településnevek erdélyi utakon alcímû, népszerû, gyorsan szétkapkodott könyve, amelyet szintén minekünk szánt... volna - de Erdély nem sokat látott belôle. Most itt a "folytatás", a partiumi utakat és neveket feltérképezô új Utak és nevek. * Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárának felhasználásával állította össze ezt a névtudományi ismeretterjesztô kézikönyvet. Benne a Partium fô út- és vasútvonalai mentén található települések nevének eredetét tárja föl, egyúttal a kisebb-nagyobb falvak és városok lakóinak nemzetiségi összetételérôl is tájékoztat. * Jó tudnunk: a honfoglaló magyarság IX. század végi letelepedésével tömegessé váltak a magyarok által adott helységnevek. Ezek forrásai: személynevek, foglalkozásnevek, népnevek, védôszentek nevei. Számos települést pedig arról a vízrôl neveztek el, amely mellé települt. De állatok, növények, vagy a hetipiac napjának és helyének neve is helységnévvé válhatott. * Az akkor még nomád életmódot folytató magyarságnak nem voltak állandó települései, csak mozgó szálláshelyei. A mozgó szálláshelyet nem valamely földrajzi hely, hanem a csoport fejének neve után érdeklôdve lehetett megtalálni. Mikor aztán a X-XI. században fejedelmi és királyi parancsra az ideiglenes szálláshelyek, mozgó települések helyhez kötôdtek, akkor egy jó ideig még ezt az állandó telepet is a nemzetség fejérôl nevezték el. A személynévhez nem járult semmilyen toldalék vagy összetételi utótag, pl. Bihar, Fugyi, Margitta, Ottomány, Szaniszló stb. A névadás módjának ez a formája Kelet- Közép-Európában ismeretlen. * Sem a szlávoknál, sem a románoknál, németeknél kimutatni nem lehet. * Az 1918-as fôhatalomváltozás nyomán a magyar eredetû román helységnevek átalakítása általános gyakorlattá vált. A hangalaki változtatások nem bizonyultak elegendôknek, ezért gyakorta merôben más nevet kapott a település. A kapkodás és általános zûrzavar következményeként aztán olykor tucatnyi helységnevet azonos megjelöléssel illettek. A névváltoztatók elôtt ugyanis mindennemû ésszerû és tudományos meggondolás helyett csupán egyetlen cél lebegett: a magyar eredet teljes eltörlése. A szerzô ezért feltünteti a magyar név mellett a többnyire magyarból átvett román nevet is, és utal a régi román név néha többszöri "pál-fordulására" is. * A tudás, amit ekként nyerünk, mindenképpen alkalmas nemzeti önérzetünk erôsítésére. * Murádin László szenvedélyes utazó. "Már nyelvjárás-kutatói tevékenységemnél fogva is összejártam a tágabb értelemben vett Erdélyt, melybe beletartozik a történeti Erdély és a Partium is. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi - és nem erdélyi - magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvû helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka" - olvassuk a kötet frappáns kis tanulmányában, melyet szerzôje szerényen csak Bevezetônek nevez. * Végigjárhatjuk vele a Partiumot: Nagyváradtól Székelyhídig, Székelyhídtól Érmihályfalváig, Érmihályfalvától Nagykárolyig, Nagykárolytól Szatmárnémetiig, és így tovább: Nagybánya, Máramarossziget, Magyarlápos, Zsibó, Zilah, Szilágysomlyó, Székelyhíd, Margitta, Tasnád, Élesd, Mezôtelegd, Bánffyhunyad, Szilágynagyfalu, Szilágycseh, Belényes, Nagyszalonta, Kisjenô, Borosjenô, Tenke és ezek környéke "elevenedik meg". * Lássunk egy példát. A Királyhágó és Várad között van egy Tinaud. (Mondjuk, én elsôre "kiszúrtam", hogy lehetne akár Lantos Sebestyén, azaz Sebôk deák faluja is, nincs errôl tudás, de aki többet lógott az irodalomórákról, nem biztos, hogy rátrafál.) Ez áll róla a Murádin László kalauzában: "Élesdtôl keletre fekvô település, amelyen az országút áthalad: Tinód. Román neve Tinaud. Talán erre a településre vonatkozik a Váradi Regestrumban felbukkanó helységnév - 1219: Tinod. Nevének további történeti adatai - 1406: Thynod, 1466: Thynold. A helységnév valószínûleg a ’növendék ökörborjú’ jelentésû magyar tinó közszó -d képzôs származéka. Azzal kapcsolatos, hogy egykor a falu lakosai az apátságnak, mint tulajdonosnak, tinókkal adóztak. A román Tinaud a magyarból való." * Nagyon remélem, hogy e könyv sikerén felbuzdulva rövidesen az erdélyi tájak településeirôl is hasonló zsebkönyvvel lepi meg olvasóit a hetvennyolcadik évét taposó nyelvtudós. Kötetének ott a helye a kesztyûtartóban vagy a hátizsákban. Hogy valahányszor feltûnik egy-egy "furcsa" falutábla, megállhassunk; elô a kalauzt, nosza, azonosítsuk, aztán nézzünk körül egy kissé, barátkozzunk vele. Hogy - újra- és újrafelfedezve - otthonosabban mozoghassunk ebben a mi kedves hazánkban. * A könyvet (ha jól számoltam) 341 nevet tartalmazó, román és magyar helynévmutató, a felhasznált irodalom jegyzéke és egy kis térkép teszi teljessé. * Murádin László: Utak és nevek. Településnevek partiumi utakon. Europrint Nagyvárad, 2007

Bölöni Domokos

"Az ikon nyelvezete érthetô minden kereszténynek." - Zinon archimandrita, a világszerte ismert, ma is élô ikonfestô-szerzetes szavai arra biztatnak bennünket, hogy elôítéletek nélkül közeledjünk a keleti ortodoxia szakrális képeihez. Hiszen az ikonmûvészet nemcsak a görögkeleti egyház öröksége, hanem az egész kereszténységé.

Városunkban muzeális környezetben, egymás mellett, a két nagy hagyomány - a nyugati és a keleti - mûvészeti alkotásai a belvárosi római katolikus plébánián mûködô Egyházmûvészeti Múzeumban tekinthetôk meg.

A plébániatemplom északi oldalkarzatán elhelyezett kiállítási anyag jelentôs hányadát olajfestmények, értékes ötvösmûvek, szobrok, liturgikus felszerelések és kegytárgyak alkotják. Ezek az erdélyi római katolikus egyházmûvészetrôl nyújtanak változatos képet.

Csiszér Miklósnak és feleségének, Csiszér Annamáriának köszönhetôen, az elôbbiek mellett a keleti egyházmûvészet mûalkotásai is helyet kaptak a tárlókban. Többek között klasszikus orosz ikonok, valamint a sajátos orosz ortodox mûfaj példái: bronzból öntött fémikonok.

A házaspár nemrég újabb értékes adománnyal gyarapította az egyházi gyûjteményt. A három táblából összeálló és ritkaságnak számító Deészisz-ábrázolás szépen egészíti ki a nagylelkû adományozók korábbi, huszonöt darabból álló ajándékát.

A Deészisz jelentése - kérô imádság, könyörgés. Bizánci képtípus, meghatározott ikonográfiai kompozíció, amelynek gyökerei a 6. századba, az Isten elôtti közbenjárás teológiájába nyúlnak vissza.

A Csiszér-adomány ennek a képtípusnak 1800 körüli, orosz mûhelyben készült példája.

A Deészisz-csoport középsô táblája a Mindenek felett uralkodó Krisztust ábrázolja. A Pantokrátor jobbjával áldást oszt, baljában pedig az evangéliumos könyvet tartja: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én felüdítlek titeket." (Máté 11, 28)

Krisztust a Szûzanya és Keresztelô Szent János veszik közre, akik különleges helyet foglalnak el a közbenjárás teológiájában. Az Isten irgalmáért esdeklô Istenszülô gyöngéd alakja az ôt megilletô bal oldali táblán jelenik meg. Alázattal fordul Fiához, bal kezében tekercset tart, amelyen ez áll: "Kegyelemteljes Uralkodó, Úr Jézus, Fiam és Istenem, hallgasd meg Anyád imáját."

A jobb oldali táblán az Elôfutár Keresztelô Szent János aszkéta alakja áll. János bal kezében kelyhet tart, jobbjával a benne fekvô eljövendô Messiásra mutat. Az egyházi szláv nyelven írt tekercsen ez áll: "Nézzétek, az Isten báránya! Ô veszi el a világ bûnét!" (János 1, 29)

A szigorú elôírások és elôképek szerint festett méltóságteljes alakokon érvényesülô színszimbolika, a mennyei dicsôséget jelképezô arany ragyogása nem élvezhetô a Múzsa fekete-fehér reprodukcióin. Éppen ezért szeretettel várjuk a múzeumba mindazokat, akiknek érdeklôdését sikerült felkelteni! Az ikonokból kisugárzó harmónia és szépség bizonyosan hatni fog a nyitott befogadóra!

Az adományozóknak, Csiszér Miklósnak és Csiszér Annamáriának Zinon atya gondolatával köszönjük meg, hogy az ikonok által lehetôvé tették mások számára is a hit misztériumaiból való merítkezést: "Minden ikon krisztologikus, azt tanúsítja, hogy Krisztus belépett a világba, emberré lett, és örökké azok között él, akik hisznek benne, a világ végezetéig. Az ikon a látható tanúságtétele az Ô köztünk való jelenlétének."

A múzeum nyitva hétfôtôl péntekig: 11-14 óra között. A plébánián (tel: 250-270) elôre bejelentett csoportokat a nyitvatartási idôtôl függetlenül is fogadjuk!

Barabás Kisanna

Ennyi verset tartalmaz Baricz Lajos Békesség nektek! címû új kötete, amelyet csütörtök este mutattak be a pap költô községében, Maros-szentgyörgyön. A rendezvény több volt egy szokványos könyvbemutatónál, a katolikus egyház tanácstermét zsúfolásig megtöltô szentgyörgyiek és a Marosvásárhelyrôl meg távolabbról érkezett versbarátok a szerzôt külön köszöntötték ötvenedik születésnapja alkalmából. A lírikus istenes verseit ezúttal a csíkszeredai Pallas- Akadémia Kiadó jelentette meg, elôzô kötetekbôl válogatva. A kiadványt és a szerzô érdemeit Jancsik Pál kolozsvári költô, több eddigi Baricz-verseskönyv gondozója méltatta, majd Nagy Miklós Kund beszélt, kiemelve a kötet verseihez kiválóan illeszkedô illusztrációs anyagot, a csíkszeredai festômûvész, Xantus Géza erre az alkalomra készített grafikai lapjait is, melyekbôl rögtönzött kiállítást láthatott az est közönsége. Az új könyv költeményeibôl Kilyén Ilka színmûvésznô tolmácsolt ihletetten néhányat, és a szerzô is felolvasott a személyesebb jellegûek közül kettôt. Helybeli énekes, zenész hívei pedig - Simon Kinga valamint Iszlai Antónia és Brigitta, Szántó Árpád, a Sófalvi Szabolcs vezette Jubilate Deo együttes - Baricz Lajos megzenésített verseibôl adtak elô hangulatos mûsort, mindezt alkalmi köszöntôvel is tetézve, amihez a jelenlevôk közül többen csatlakoztak. A helység szeretettel, jókedvvel emlékezett meg örökmozgó, lelkes plébánosa születésnapjáról. A válogatásról Jancsik Pál elôszava tájékoztat részletesebben, alább ebbôl közlünk részletet.

Baricz Lajos

Túl vagyok, túl vagyok életem felén,

mondhatom-mondhatnám: életem delén,

de mit ad, de mit hoz az élet felém?

Bármit ad, bármit hoz, csak legyen remény,

ahogy volt, amint volt éltem reggelén,

míg hittem, hogy hittem! Isten jön felém

nyíltan és titkon is dolgok rejtekén;

s ott van az életem Isten tenyerén.

Megállok. Míg várok, eltölt a remény:

mindenhol, mindenkor, életem telén

elindult, úton van Istenem felém;

indulok, nem félek Isten tenyerén.

Marosszentgyörgy, 2001. szeptember 22.

Öt eddig megjelent verseskötet anyagából állott össze ez az ötven (plusz egy) verset felölelô kiadvány, amely a szerzô ötvenedik születésnapjára jelenik meg. Hogy mégis beharangozást választottam címül, arra az ad magyarázatot, hogy Baricz Lajos "civilben" katolikus pap, a marosszentgyörgyi egyházközség plébánosa. Ilyenformán elsôdleges hivatásához, e versválogatás témavilágához, fô mondanivalójához más, meghittebb, eredetibb, vallásos értelemben mégiscsak illik ez a beharangozás, amely inkább halk, távolról felcsendülô, jó szándékú és szívbôl jövô hívás akar lenni egy istenkeresô, Isten közelségérôl, papi hivatásáról, olykor hétköznapokban botladozó esendôségérôl vallomást tevô emberrel történô találkozásra. A kétezer éves kereszténység nagy tapasztalatát szerzônk ebben a tômondatban foglalja össze: Az Isten szeretet. "Égben sem lelsz szebbet a szeretetnél" - mondja egy másik versében. Ez a tudás, ez a sarkigazság indítja ôt arra, hogy ne csak az égi hazára függessze tekintetét, hanem a földi világ dolgaiban is (kis falujában éppúgy, mint a nagyvilágban) mozogni, cselekedni - a szeretet kisugárzása által.

Visszatérve a versekhez: szorgalmának, szépre és jóra törekvésének nem kis teljesítménye, hogy 2002 óta tizenegy önálló verseskötetet adott ki - saját költségén. Ha nem mindegyik vers sikeredett éppen a legjobbra, az részben e sorok írójának is felróható, aki többségüket lektorálta, válogatta, javítgatta. Amint jeleztük, jelen válogatásba elsôsorban azokat a költeményeket vettük föl, amelyeket irodalmi mûszóval istenes verseknek szokás nevezni - hiszen papi ember kötetérôl van szó -, és csak jelzésként szerepel benne egy-két szerelmi, táj- vagy utazásról szóló vers. Úgy gondoljuk, az olvasó számos olyan témával, lelki élménnyel találkozhat e kötetben, amelyek más költôk verseibôl hiányoznak.

Jancsik Pál

Akárcsak Erdély, Magyarország, sôt Európa számos városában, Marosvásárhelyen is sokan ismerik, évekkel ezelôtt nálunk is volt kiállítása. Öt esztendeje interjúban adtunk hírt róla a budapesti Vármegye Galériában rendezett egyéni kiállítása kapcsán. Éppúgy, mint akkor, a Nyíregyházára áttelepült, tasnádi születésû mûvész most is egyéni tárlattal ünnepelte ugyanott születésének kerek évfordulóját. Szép esemény volt ezúttal is a galériát mûködtetô, szintén jubiláló, két évtizedes Erdély Mûvészetéért Alapítvány szervezte megnyitó. A 80. esztendejét februárban töltô alkotót székelyföldi pályatársa, Gaál András festômûvész köszöntötte. A tárlatnyitón közremûködött Faragó Laura énekmûvész. Az akvarellkiállítás március 14-ig tekinthetô meg. Mellékletünkben közzétesszük Gaál András méltató sorait.

Vannak emberek, akik aggastyánnak születnek, vannak, akik korán öregszenek és van Petkes József, aki örökifjúként, derûs tekintettel és egyenes tartással itt áll mellettünk - 80 évesen.

Pedig a háborgó évek neki sem kegyelmeztek: költözködés, üldöztetés, betegség, felesége halála. Már gyerekkorában vándorolt a család, Tasnád-Brassó-Tasnád, majd a középiskolás és egyetemi tanulmányok Kolozsváron.

Kenyérkeresô útjai is zegzugosak, elôször a Kárpátokon túlra kerül, majd a szûkebb és tágabb szülôföld nyújt otthont a Partiumban. Jó tanár, jó kolléga, jó barát mindenütt.

Fáradhatatlanul járta gyalogszerrel, majd késôbb autóval Erdély, a Partium, a Szilágyság, a Szamos és Maros mente vidékeit. Elmaradhatatlan kelléke a jegyzetfüzet és a mappa, melyekre szüntelenül jegyez, rajzol, benyomásokat rögzít.

Számára a bebarangolt táj nemcsak festôi téma, hanem néprajzi emlék, örökség, mely halhatatlanságra vágyik. Néprajzi gyûjtéseit erdélyi napi- és hetilapok közölték, majd két önálló kötete jelent meg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke kiadásában.

Festôi kifejezési módja nem a grafika, az olajfestés, hanem "csak" az akvarell. Az a mûfaj, mely egyszeri, megismételhetetlen, nem átfesthetô, nem sokszorosítható, sejtelmes, titokzatos - egyszóval festôi. Magam vallottam így egy elôzô katalógusában: "Akvarelljei tiszták, békések, derûsek, mint ô maga, szereti és tiszteli a természetet, tájképei mély élmények tárházát hordozzák."

Ezt ma is ugyanígy vallom, kiegészítve azzal: következetessége példamutató - nem hajlott meg semmiféle felszínes divathóbort elôtt, alkotó szándéka megmaradt lírainak, emberközelinek, az itt kiállított munkák is ezt bizonyítják.

Oszlopos tagja - nem csupán termeténél fogva - számos mûvésztelepnek Magyarországon, de Erdélyben, Franciaországban, Svédországban, Ukrajnában is.

Mûvészeti vezetôje a berekfürdôi Nagykun Nemzetközi Mûvésztelepnek és a Napkoron mûködô alkotótábornak is. Keze munkáját és tervezôi készségét bizonyítják a nyíregyházi Kálvin téri református gyülekezeti terem mennyezeti kazettái - ennek kivitelezésében magam is közremûködtem.

De jut ereje és ideje az önzetlen segítségnyújtásra is. 1986-ban elhagyta ugyan szülôföldjét, de nem szûnt meg a vele való lelki-szellemi kapocs: szoborállításokat kezdeményez és szervez ottani jeles elôdöknek a Partiumban, kopjafát faragtat az 1944-es Úz-völgyi hôsi halottak emlékére. Jótékonysági kiállításokat szervez erdélyi és kárpátaljai magyar iskolák megsegítésére.

És van energiája a sokadik újrakezdéshez itt, Magyarországon is, Oros-, Nyíregyháza és újabban Napkoron, ahol közel a 80-hoz végre felépítheti álmai mûtermét.

Sokat utazik, és Európában mindenhol otthon van, mert barátok várják, ô is mindenkihez bizalommal és baráti szívvel közeledik. Igazi világpolgár, de büszke arra, hogy megtartotta és gyakorolja hitét, és féltett kincsként ôrzi magyarságát.

Íme fiatalságának titka, Isten tartsa meg a jó szokását! És még sokáig éltesse!

Gaál András

*Elhangzott 2008. január 30-án, a kiállítás megnyitóján a budapesti Vármegye Galériában

Balás Éva

Asztal. Kerek. Fekete fényén karcsú pohár. Benne vörösbor. Üres hamutál vár a füstben az elsô pernyére. A félhomály lágyan andalog a halk zenére, mely beburkolja az asztaloknál ülôket, tapintatos fátyolba bugyolálja a kimondható, kimondott titkokat. Egy kéz nyúl a pohár után, nem emel, csak fog. A csuklót ölelô karperec megkoccan az asztalon, aztán csendben, alattomosan rápréselôdik a karra, ami nem érzi még szorítását, gyengéden engedi át a hófehér bôrt. A hosszú, fehér ujjak néha mozdulnak egyet, mint türelmetlen, startjelre váró agarak ugranának, de várnak. A kar még mindig nem emel, a kéz csak fog.

Aztán hirtelen, mintha találkára érkezett volna, megjelenik a másik kéz, és társába kapaszkodik. Az árván maradt pohár hivalkodóan csillantja meg alibijét, a bort, de a kézpár nem figyel. Nem rá figyel. Valahonnan belülrôl, mélybôl és magasból vár valami jelzésre, mely elindítja a gyûrûtlen ujjakat, megszabadítja a finom bôrt a fagyöngyök kíméletlen nyomásától. A meggyújtott cigaretta kitartóan hamvad, füstje szabadon, nyílegyenesen tör a magasba, nem tudja, hogy a félhomály nem a csillagos ég.

Megbolondultam. Fényes nappal van, ücsörgök egy kocsmában, ahol még sohasem jártam, elôttem bor. És azt hiszem, meg is fogom inni. De miért jöttem be? Mi lesz, ha meglát egy ismerôs? Megmagyarázom, hogy... Mit? Hogy inni akartam? Azt otthon is tudok. Leülni akartam? Miért nem a parkban? Elbújtam. Igen. Elbújtam. Ki elôl? A rohanás elôl. Harmincöt éve tart. Ártatlanul kezdôdött.

- Gyorsan, osztják a cukrot!

- Fuss át ezzel mamihoz, jó?

- Ott a sarkon a bácsi, még utoléred, hozz két szopókát!

- Két perced van, elaludtunk, siess!

- Ne rohanj! Nem bánt, csak ugat.

- Ezt eltesszük emlékbe. Második hely a futóversenyen. Nahát! És hányan indultatok?

- Tudod, a lépcsôket arra találták ki, hogy mindenikre lépjen az ember. Egyenként.

- Szaladj el kenyérért, légy szíves!

Fekete-fehér lakótelep. Szalad a kicsi láb, a nôvértôl örökölt kínai tornacipô kopott kékje csak pillanatokra érinti a járda vastag, egyhangú porát. Aztán megáll a láb, hogy a futást a lépésnek adja. Az araszoló lépésnek, mely ütemesen követi az elôtte álló fekete cipô lassított ritmusát. Mint egy hatalmas, százlábú hernyó, hullámzik a sor a kenyér felé. A fekete sor a fekete kenyér felé. Áll a gyermek, kezében fémpénzt szorongat. Az alumíniumkarika belevág húsába, de ô nem érzi. Figyel. Ajka hangtalan mondatot formál. Újra és újra elmotyogja, megtanulta, elmondta az édesanyja, tudni fogja. Izzad a kicsi tenyér, mozog a száj, araszol a tornacipô. Már közel a kenyér. Jaj, ki kell mondani! Ki lehet mondani? Hogy kell mondani? Pedig ô már iskolás! "ám krávátá méááá sünt pi-o-nyér. Si mö mündrészk ku jááá sünt pi-o-nyér..." Igen, persze, tudja, nagyon jól tudja. Azt is, hogy "privészk din doftáná prin gráti dé fjér, dépárté ün záré un péték dé csér"... Mi lehet az a záré? És a doftáná? De a kenyér? Mi lesz a kenyérrel? Parizer lesz hozzá. Látta a barna papírt, csak az lehet, parizer. Mióta is? Lehet már egy hete, hogy nem hozott édesanya. Most majd esznek. Jaj, már csak nyolc ember! "Mondd utánam!" De mit? Mit mondott az édesanyja? A mustár ott van a kamrában, a polcon. A halványzöld pohár ráncai sárga lében úsznak. Össze szokta kavarni a híg kenôcsöt, különben lefolyik a kenyérrôl. Használat elôtt felrázandó. Ezt írta azon a Fa sprén, amit Tibor bácsi hozott édesanyának. Felrázandó. Itt senki sem beszél így, ez magyarországiul van. Félve és csodálva forgatták kicsi Böjthével a ritka kincset és rettentôen gazdagnak hitték magukat. Egy kenyeret kérek szépen. Persze hogy egyet. Fél nem elég, kettôt nem adnak. Egyet. Unu. De lehet, hogy un. Vagy o. Kérek szépen egy kenyeret. Igen, kenyeret, ez kenyérüzlet. Itt semmi más nincs. Se kifli, se perec, se kalács, se semmi. Kalácsot Dédi süt. Karácsonyra. Kicsi, kerek lesz, illatos, tojásfehérjével bekent, fényes tetejû. Kakaóval. Édesanya biztos szerez kakaót. Mindig szerez. Karácsonyra. Hogy mondják a kenyérnek? Kérek szépen. Így kell mondani. De így nem lehet mondani. Látta már a nénit. Román. Románul kell mondani. Miért? Mert a román emberhez illik románul szólni. Ezt mondta édesapa. Illik. Románul. Mert neki eladó a kenyér. Kérek szépen. Oda kellett volna figyelni. Nem az iskolában, hanem édesanyára. Az iskolában nem kell kenyeret kérni. Ott szavalni és énekelni kell. És jelenteni: "Raporteaza comandanta grupei de detasament..." Kérek szépen egy kenyeret. A fonott, sárga zsinórt, melynek végén mûanyag makk lóg, bonyolult feltenni: bele kell akasztani a mûanyag blúz mellzsebének gombjába, aztán ettôl a zseb lappancsa állandóan libeg. Percenként rászólnak, hogy rendetlen az egyenruhája. Kérek szépen egy kenyeret. Mi lenne, ha magyarul kérné?

Szomorú néni. Szigorú néni. Fekete-fehér néni. Nem néz senkire. Elveszi az alumínium ötöst. Nem kérdez, nem mond. A fekete láda utolsó fekete kenyere a kicsi kézben. A pantomim véget ért. Szalad a tornacipô, mosolyog a kicsi lány, rohan, várja a parizer. Kérek szépen egy kenyeret. Egy kenyeret kérek szépen. Egy kenyeret. Egyet.

Asztal. Kerek. Fekete fényén karcsú pohár. Benne semmi. A hamutál szemérmetlenül kitárulkozva vár, várja a sokadik csikket. A félhomály lágyan andalog a halk zenére, mely beburkolja az asztaloknál ülôket, tapintatos fátyolba bugyolálja a kimondható, kimondott titkokat.

Ártatlanul kezdôdött. Harmincöt éve tart. Néha kenyér, néha valami más. Vagy mindig ugyanaz? Elfáradtam. Belefáradtam. Hogy kell megállni? Meg szabad pihenni? Lehet?

Kitekintô

(MTI) - Életre kel az osztrákok tragikus sorsú, mindmáig rajongásig szeretett és nagy becsben tartott sztárja, Romy Schneider - legalábbis a filmvásznon.

A negyvenhárom éves korában, 1982-ben elhunyt, világhírû filmszínésznô életérôl, aki a néhai Erzsébet császárné, Sissi (más írásmóddal: Sisi) megtestesítôjeként vált igazán felejthetetlenné, Eine Frau wie Romy (Egy olyan nô, mint Romy) címmel forgatnak filmet. Az alkotást a 2009- es cannes-i filmfesztiválon kívánják bemutatni, ôsszel pedig már a mozikban is látható lesz. A film producere Raymond Danon, rendezôje Josef Rusnak (A 13. emelet). A forgatás költségeit 23 millió euróra becsülik.

Lapértesülés szerint csaknem egy éven át folytak a latolgatások és a tárgyalások arról, hogy ki személyesítse meg az istennôként csodált, rendkívül népszerû Romyt. Állítólag a filmszínésznô lánya, Sarah Biasini visszautasította a felkérést. Jodie Foster túl öregnek érezte magát a szerephez. Eva Green, a Casino Royale "Bond-lányának" neve is szóba került. Végül a választás a nemzetközileg kevésbé ismert, 28 éves Yvonne Catterfeld német színész- és énekesnôre esett. Azt mondják róla, hogy megszólalásig hasonlít a sztárra: ugyanazok az érzéki ajkak és elbûvölô arcvonások, ugyanaz a lágy mosoly és álmodozó tekintet.

Amikor Daniel Biasini, Romy egykori férje végignézte a vele készült próbafelvételt, elôször azt hitte, hogy rosszul lát. "Egész egyszerûen nem akartam hinni a szememnek. Lúdbôrös lett a hátam, annyira hasonlít rá" - szakadt ki belôle.

Az imádott filmszínésznô Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven színészcsaládba született Bécsben, 1938. szeptember 23-án. Tizenöt évesen, 1953- ban debütált az Amikor a fehér orgona virágzik címû filmben. Elsô igazán nagy szerepe az 1955-ben bemutatott, Ernst Marischka rendezte Sissi volt: a film meghozta számára a világhírt. Két további alkotásban is megszemélyesítette a szép bajor hercegnôt, aki Ferenc József oldalán Ausztria császárnôje, majd a kiegyezés után Magyarország királynéja lett (Az ifjú császárné, Sorsdöntô évek).

1958-ban, a Christine címû forgatása alatt szeretett bele a jóképû francia filmszínészbe, Alain Delonba. Párizsba költözött, ahol eljegyezték egymást. Döntése fordulópontot hozott mind a magánéle-tében, mind szakmai pályafutásában. Franciaországban megismerkedett Luchino Visconti olasz rendezôvel, akinek késôbb több filmes szerepét is köszönhette.

Élete meglehetôsen viharosan alakult. 1963-ban felbontotta eljegyzését Delonnal, három évvel késôbb hozzáment Harry Meyen német rendezô- színészhez. Született egy fiuk, David Christopher Meyen. 1975-ben azonban elváltak, és Romy még ugyanabban az évben összeházasodott Daniel Biasinivel. 1981-ben tôle is elvált. Lányuk, Sarah Biasini ugyancsak színésznô.

1981-ben váratlanul meghalt a fia, David. Megpróbált átmászni mostohaapja szüleinek vaskerítésén, de beleakadt a hegyes, dárdaszerû rudakba, és súlyosan megsérült. Mire kiértek a mentôk és a kórházba vitték, már túl sok vért vesztett, nem lehetett megmenteni az életét.

Romy Schneidert nagyon mélyen érintette a tragédia, soha nem tudta feldolgozni fia halálát. Sokat ivott. 1982. május 29-én holtan találták párizsi lakásában. Elôször azt feltételezték, hogy öngyilkosságot követett el alkohol- túladagolással és altatótablettákkal. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy szívelégtelenségben halt meg.

Több mint negyven filmben szerepelt.

Ma is láthatók a dr. Bernády György polgármestersége idején felépített vámházak, a Koronkai (ma 1918. December 1.), az Irányi Dániel (ma 1848) és a Sándor János (ma Dózsa György) utcák mentén, melyek az akkori város határát képezték, és amelyeken kívül csak néhány földszintes családi ház és gazdasági épület jelezte a majdani város terjeszkedésének irányát…

A Nagyhegyszôlô, a Nagyerdô, a Halmok és a felette lévô Bekesd-tetô, a Veres-Csere, a Kishegyszôlô és a Bodonhegyoldal erdôkkel, szôlôs- és gyümölcsöskertekkel borított dombjai alatti rész még a II. világháború után is alig volt beépítve.

A mai Koronkai és Jeddi utak által körülzárt területen volt a Sásváry nevû település, melyet az 1567-es és az 1580-as pápai regestrumban négy kapuval, majd az 1799. évi összeíráskor Alsó- és Felsô-, illetôleg Kis- és Nagy-Sáswary néven említenek az okiratok, melyek késôbb tartozékaival együtt beolvadtak a város területébe.

A Jeddi út mentén felkeltik az arra járók figyelmét azok a kerek halmok, melyek olyan szabályosan követik egymást, mintha azokat emberi kéz emelte volna. Az egyik halmot Képhegynek, a másikat Kincsesnek emlegetik. E halmok között táborozott 1662-ben az I. Apafi Mihályt trónra ültetô Ali basa seregeinek egy része.

A Cserealja, a Céh-árka és a Hidegvölgy alatti részen található a város legjobb vízforrása, a Királykút.

A korabeli feljegyzésekben 1640-bôl utalást találunk a Kishegyszôlôre, ahol a város szôlôs- és gyümölcsöskertjei, nyaralói, présházai, borral telt pincéi sorakoztak és adtak rusztikus jelleget e tájnak. Késôbb egy 1678-ból származó krónika ezt a területet szántónak tünteti fel, melynek a Bodoni úti részére gazdálkodók telepedtek le.

A természet szépségeivel megáldott dombok lábánál a II. világháború utáni idôben, az egykori szántók, legelôk helyén tömbházak, középületek, iskolák és templomok épültek, új városnegyedek (a Tudor- Sásvári, a Koronkai úti, a cserealji, a kövesdombi) jöttek létre. A tervezôk mellôzték a mikrocentrumok kialakítását, ahova szobrokat és emlékmûveket állíthattak volna. Így csak három helyen találunk szobrot ezen a nagy kiterjedésû városrészen: Grigore Alexandru Ghica, Moldova fejedelmének, a román csendôrség létrehozójának (1850. április 9.) bronz mellszobrát, Adam Nicolae és Man Eugen alkotását, melyet 2001. április 3-án lepleztek le a csendôrlaktanya elôtti zöldövezetben.

Ion Bunoaica dandártábornok, az országos csendôrparancsnokság vezetôjének (1990-1995) bronz mellszobrát, amit a csendôrlaktanya udvarán állítottak fel 2001. október 9-én.

Végül Gheorghe Sincai (1754-1816) történész, nyelvész, író, a Supplex Libellus Valachorum néven emlegetett felirat egyik sugalmazójának mellszobrát, melyet 1996. november 9-én lepleztek le az 1976-ban épült és róla elnevezett iskolaközpont elôtti parkban.

Fodor Sándor (S.)

Száztíz éve, 1898. február 11-én született Szilárd Leó.

A múlt század egyik legnagyobb elméje zsidó családból származott, eredeti neve Spitz Leó volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte meg, Berlinben fejezte be. Einstein, Schrödinger, von Laue tanítványaként hamar felhívta magára a figyelmet.

Szilárd jóval megelôzte korát, újításai késôbb az informatika és a kibernetika alapköveivé váltak, Einsteinnel nyolc szabadalmat dolgoztak ki. 1933-ban a Reichstag felgyújtása után távozott Németországból, egy nappal késôbb már nem jutott volna át a határon. New Yorkba k&oum