Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Tegnap Markó Béla, az RMDSZ elnöke Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón kijelentette: az Alkotmánybíróság csütörtöki döntésével túllépte hatáskörét, mert az alkotmány értelmében joga és kötelessége a törvényesség felügyelete, de nem veheti át a törvényhozás szerepét.

Veszélyesnek nevezte, hogy az Alkotmány kiegészítésérôl döntött, de, mint mondta, "sajnos, bizonyos szempontból természetes, hogy ide jutottunk". Ennek oka szerinte a három éve folyó politikai harc, s a helyzet reglementálásához alkotmánymódosításra lesz szükség.

Miután bejelentette az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, az újságírók kérdéseire válaszolt.

Népújság: Mit szól Tôkés László kampányához, amely szerint az RMDSZ-nek és az MPP-nek haladéktalanul tárgyalóasztalhoz kell ülnie, s meg kell egyeznie a "demokratikus versengés és együttmûködés szabályaiban"?

Markó Béla: Egyértelmûen tisztázzuk: Tôkés László nem mindenek fölött álló személyiség, aki leülteti az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot vagy másokat egy asztalhoz. Tôkés László sohasem volt ilyen személyiség 1989 után. Ô mindig is egy bizonyos csoportosulásnak volt a markáns képviselôje és mindig is egy csoportosulás nevében konfrontálódott az RMDSZ-szel vagy az RMDSZ-nek a többségével. Azt gondolom, hogy neki ezt a szerepet el kell fogadnia, mi ezt a szerepet így látjuk, tehát ezt a szerepet csak úgy tudjuk szemlélni, mint az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulások legmarkánsabb képviselôjét, és nem olyan személyiséget, aki fölötte áll ezeknek a csoportosulásoknak, vagy fölötte áll az RMDSZ-nek. Tehát nem neki kell leültetnie minket valakivel tárgyalni, hanem adott esetben neki kellett volna az európai parlamenti választások elôtt eredményesebben tárgyalni, mint ahogy ezt tette, és elfogadnia az általunk fölajánlott közös listát. Ha majd megint elôáll egy ilyen helyzet, akkor megint csak leülünk, és tárgyalunk arról, hogy hogyan lehet együttmûködni. Az RMDSZ nyitott a tárgyalásra, nyitott az együttmûködésre, bár ezzel egyszer már megégettük a szánkat. Ha megint elôáll egy ilyen helyzet, megint megpróbálkozunk ezzel, de egyelôre nem úgy látom, hogy ilyen helyzetben lennénk.

Népújság: Az MPP programjában nincs benne az autonómia, az RMDSZ programjában szerepel. Ôk mégis mindegyre erre hivatkoznak, az RMDSZ meg csak módjával...

Markó Béla: Jól kell értelmeznünk a dolgokat. Annyira naiv azért én sem vagyok, hogy elhiggyem, a Magyar Polgári Párt azért verejtékezett több mint két esztendôn át, ami a bejegyzést illeti, hiszen ilyen hosszú aláírásgyûjtést nem nagyon tapasztaltunk még Romániában –, hogy megegyezzenek velünk. Ezt mindannyian tudjuk, és azt hiszem, önök is tudják, a Magyar Polgári Párt azért jött létre, hogy megpróbálja az RMDSZ-t megbontani, megpróbálja az RMDSZ esélyeit csökkenteni az önkormányzati és a parlamenti választásokon, ennek érdekében, akik az MPP-t létrehozták, mindent megtettek. Számomra ez nem más, mint a szó szoros értelmében vett balkáni politizálás vagy balkáni megközelítés, hogy valaki a programjába nem írja be az autonómiát például, mert fél attól, hogy esetleg nem jegyzik be a pártját. Vagy lehet, hogy nem is akarja képviselni, nem tudom. Szintén a balkáni politizálásnak a bizonyítéka az, amit menet közben hallottam, hogy ennek a pártnak az alapítói, ha szükséges lett volna, arról is lemondtak volna, hogy az alapító oklevélben magyarul szerepeljen a párt neve. Ezt is kijelentették, amikor úgy tûnt, ez is probléma lesz. A lényeg csak az, mindegy, hogy mivel, milyen programmal, bejegyezzék ezt a pártot. Én azt gondolom, hogy ilyen balkáni magatartású csoportosulással, párttal nehéz nekünk együttmûködni.

Aktuális

Régóta ismert tény eredeti demokráciánkban, hogy a különbözô jogokat szabályozó törvények alkalmazása a végrehajtók kénye-kedvétôl függ. És azért állapíthatjuk meg eléggé gyakran, hogy a jogállamiság és bizonyos értelemben a civilizáció szintjén nem magasan elhelyezkedô országban élünk, mert a törvényekbe nehéz szellemiséget önteni. Mûködô jogállamokban ez fölösleges, a miénkhez hasonló kirakatdemokráciában talán nem ártana, de annak nincs megmondhatója, hogy az életünket ez jobbá tenné-e valamivel.

Hogy a törvény nem feltétlenül jelent érvényesített jogot is, azt a marosvásárhelyi utcanévtáblák helyzete kapcsán állapíthatjuk meg legújabban. Kisebbségi nyelvhasználatot lehetôvé, de nem kötelezôvé tevô törvény van, a kétnyelvû utcanévtáblák kihelyezését elrendelô tanácsi határozat úgyszintén, és van "autonóm" polgármesteri hivatal, élén egy politikailag meglehetôsen ambíciós városgazdával, aki – a tanácsi határozattól teljesen függetlenül – egynyelvû táblákat helyez ki. Saját álláspontja szerint törvényesen, mert az egynyelvû táblák kihelyezésével a központi törvényeket nem sérti meg. Azonban a városban a helyi tanács határozatai is törvénynek számítanak, tehát a városháza eljárása nyílt törvénysértés.

A polgármester nemegyszer tett már a szélsôséges román szavazótábornak szimpatikus gesztusokat, és nem véletlen, hogy a tanács döntését semmibe vevô egynyelvû táblák választási év elején kerülnek az utcák sarkára, amikor a tanács általi esetleges számonkérés kiváló alkalom lehetne szimpátiát ébreszteni a városgazda iránt ebben a rétegben. Mint ahogy az eljárás talán a polgármester magyar szavazóit is gondolkodóba ejtheti, nem kicsit, mert az akció világosan mutatja, hogy az illetônek a város magyar lakóival szembeni tisztelete a nullával egyenértékû.

Hogy a táblaszelek a jobb szélrôl fújnak, arra a legjobb bizonyíték a kérdéssel kapcsolatos csütörtöki tanácsi vitában használt érv, amit érdekes módon nem a kihágásért számon kért városgazda, hanem politikai családtagja használt. A kilencvenes években divatos "vigyázat, viszik a magyarok Erdélyt" stílusú aggodalom köszönt vissza abból a felvetésbôl, hogy ugyan mi lesz, ha az utcák magyar lakói majd a személyi irataikban is a magyar utcaneveket akarják viszontlátni? A hasonló, saját szemléletük csapdáiban vergôdôk szerint valószínûleg a világ vége jönne el azon a napon. De politikai értelemben hamarabb is eljöhet, mert elôbb vagy utóbb az ilyen félelmekkel élôk is rá fognak ébredni, hogy Erdélyt sehova nem viszik, magától ment Európába a hozzá csatolt régi fejedelemségekkel együtt, még ha ezt egyelôre ritkán is lehet észrevenni. Kérdésnek azért még annyi marad, hogy a kétnyelvû táblák kihelyezésérôl szóló városi törvénynek ki és mikor szerez majd érvényt?

Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László régiós fejlesztési miniszter, Csegzi Sándor alpolgármester és Kelemen Atilla képviselô, az RMDSZ megyei elnöke közös sajtótájékoztatón jelentette be: Az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje Borbély László, alpolgármester-jelöltje pedig Csegzi Sándor.

Markó Béla elmondta, sok konzultálás után jutottak erre a döntésre. Marosvásárhely fontos az RMDSZ számára és meggyôzôdésük, hogy jobban tudná adminisztrálni, mint a jelenlegi polgármester. Véleménye szerint szolidárisan kell induljanak a választásoknak. Borbély László hangsúlyozta, hogy a jelölést a marosvásárhelyi szervezet küldöttgyûlésének kell megerôsítenie. Kijelentette: Vásárhely többet érdemel, Dorin Florea ártott a városnak. Az RMDSZ viszont minden vásárhelyi érdekét tudja képviselni. Csegzi Sándor szerint az ember számít, nem a nemzetiség, s ez a csapat minden vásárhelyi hasznára válik. Kelemen Atilla hangsúlyozta: mind a két jelölt bizonyította már, hogy tud a városért tenni, Florea az elmúlt években annyit tett, hogy évente háromszor magyarul mondta: "jó napot". Ez azonban nem elég. Ugyanakkor kijelentette: legalább százalékban meg akarják tartani az 561 választott tisztségviselôt, 81 településen indul az RMDSZ polgármesterjelölttel és tanácsosi listával.

A sajtótájékoztató végén Csegzi Sándor és Borbély László nyilatkozott a Népújságnak. Kérdésünkre Csegzi Sándor elmondta, hogy azért döntöttek így, mert az RMDSZ-en belül egy "kemény magot" kell kialakítani, ugyanis politikai egyeztetésekre lesz szükség, a szervezet ott kell legyen helyi, megyei és országos szinten is. Ez az általános politikai stratégia része. "Én így találtam meg a politikai támaszt, ha az a jelölt, akit az RMDSZ minden szinten fenntart, elfogad mint esélyest. Itt is elhangzott: a képességeimben nem kételkedik senki, de úgy érzik, hogy a mostani polgármesterrel való küzdelemben Borbély László hatékonyabb tud lenni. Én el tudom ezt képzelni, annak ellenére, hogy amikor elfogadtam a jelölést, egyértelmûen felállítottam azt a stratégiát is, amivel a mostani polgármestert le lehet váltani. Ha ezt a politikai szervezet, amelyhez tartozom, nem így látja, akkor úgy érzem, az a feladatom, hogy a maximális hatékonyságot biztosítsam.

Hogyan gyôzték meg Csegzi Sándort, hogy visszalépjen és beálljon ebbe a csapatba? – kérdeztük Borbély Lászlót.

Borbély László: Azt hiszem, ez egy bölcs döntés volt, s végül az nyomott a latban, hogy kinek van nagyobb esélye. Ilyen szempontból a közvélemény-kutatás eléggé egyértelmû volt. Csegzi Sándor számára nem jelent visszalépést, egy csapatot mutatunk fel. Nagy szükségem van az ô tapasztalatára: a következô hónapokban fel kell mutatni az eredményeket, de ugyanakkor azt is, hogy mi mindent nem csinált meg a mostani polgármester. Ilyen szempontból szükségünk van minden szavazatra, magyarokéra és a románokéra is. Van elképzelésem erre, megvan a csapatom. Holnap kell elkezdeni a munkát, hiszen vannak sokan, akik elégedetlenek a polgármester munkájával, de fel kell mutatni az alternatívát, hogy a következô négy évben több befektetôt fogunk hozni Vásárhelyre, jobban fognak élni a marosvásárhelyiek. Nézzék meg, hogy néz ki a vár, a Somostetô. Nincsenek tervek, amelyek uniós pénzeket hoznak, ezeket kell megvalósítani, mert így is el vagyunk késve, már beindultak az EU-s programok. Van tapasztalatom a regionális operatív programnál, más beruházásoknál. Ezt tudjuk felajánlani, ezt visszük tovább.

– A polgármester szerint épp önök akadályozták, hogy ô ezeket megvalósítsa.

Borbély László: Ez nevetséges. Alig várom, hogy egymással szemben üljünk, és megmutassam neki az adatokat. Ezek azt mutatják, hogy az utóbbi három évben a fôbb beruházások: a sportcsarnokok, a lakásépítés, a mûjégpálya befedése mind kormánypénzekbôl és mind a mi támogatásunkkal születtek. Jöjjön ô és mondja meg, mit valósított meg a piskótákon kívül. Tehát véget kell vetni ennek a felelôtlen magatartásnak, nekünk van alternatívánk, s ezért fontos, hogy csapatban induljunk.

Szórólapot terjesztenek a városban, amely nagybetûkkel hirdeti: "Egységes akaratnyilvánítással magyarságunk sorvadása megállítható. Ezenkívül az is olvasható rajta, hogy Marosvásárhely Székely Tanácsa és az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete együtt szervezi meg a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó népszavazást Marosvásárhelyen. Milyen akcióról van szó? – kérdeztük Kelemen Atillát, az RMDSZ megyei szervezetének elnökét.

Kelemen Atilla: Azt hiszem, ez politikai kalózkodás, visszaélnek az RMDSZ nevével, hiszen én is tudok néhány olyan esetet, hogy fiatal középiskolások, egyetemisták, fiatal és megfizetett alkalmazottak a Maros megyei RMDSZ, illetve a Polgári Szövetség Nevében Erdély autonómiájáért gyûjtenek aláírásokat.

A szórólap a marosvásárhelyi szervezetet említi.

Kelemen Atilla: Akikkel én beszéltem, azoknak ezek azt mondták, hogy a Maros megyei RMDSZ-tôl van jóváhagyásuk. A megyei RMDSZ ilyesmit nem kért. Mi az erdélyi autonómiáról nagyjából tudjuk az emberek véleményét. Ezért is minôsítettem ezt az akciót politikai kalózkodásnak.

A bírók és ügyészek 25 százaléka együttmûködött a kommunizmust kiszolgáló Securitatéval – jelentette ki Traian Basescu, amikor hivatalában éppen egy volt kommunista ellenállót fogadott. A közéleti szereplôk átvilágítása céljából életre hívott testület, a Securitate irattárát tanulmányozó tanács (CNSAS) körül kialakult válsághelyzet kapcsán Basescu az egykori rendszer helyreállítására irányuló törekvésnek minôsítette, hogy korlátozni akarják a CNSAS hatáskörét, valamint az aktákhoz való hozzáférést.

Az államfô ily módon csütörtökön elôször foglalt állást nyilvánosan a CNSAS körül kialakult helyzet ügyében.

Szintén csütörtökön a CNSAS kutatóosztályának vezetôje, Germina Nagat közölte, hogy tavaly az átvilágító bizottság 1175 ügyész és bíró múltját ellenôrizte, és közel egynegyedükrôl megállapították, hogy együttmûködtek a volt titkosszolgálattal.

Lidia Barbulescu, a Legfelsôbb Bírói Tanács (CSM) elnöke pénteken, Kolozsváron kijelentette, Traian Basescu államelnök azon állítása, hogy a bírók és ügyészek 25 százaléka tagja volt a szekuritáténak, "rossz fényt vet a törvényszéki bírákra és az ügyészekre".

Barbulescu részt vett a Kolozs Megyei Ítélôtábla mérlegbemutató ülésén, és azt mondta, meglepte az államfô kijelentése, hozzátéve, az elnöknek jobban ki kellett volna számolja a százalékot.

"Azt hittem, nem született meg ez a kijelentés. Rossz fényt vet a bírókra és az ügyészekre. A CNSAS 2006-2007-ben 3.512 bírót és ügyészt ellenôrzött, és a gyanúsnak tûnô 118 esetbôl csak 25-rôl derült ki, hogy köze van a politikai rendôrséghez. Az államfônek, mérnök lévén, jobban ki kellett volna számolnia a százalékot. A CSM 2001-tôl kezdôdôen rendelte el ezeket az ellenôrzéseket. 2004-tôl pedig azoknak az ellenôrzését rendeltük el, akik vezetôi állásokba kerülhetnek. A CNSAS a CSM minden tagja esetében elküldte a vizsgálat eredményeit, és senki nem mûködött együtt a politikai rendôrséggel" – nyilatkozta a CSM elnöke.

Lapvélemény

Alaptörvényt sértett az alkotmánybíróság: az igazságügyi miniszter kinevezésével kapcsolatos döntésével átírta az ország alkotmányát, és elnöki rendszerré változtatta Romániát – ez olvasható a Ziua és a Gândul címû napilapok pénteki számában.

A taláros testület csütörtökön kimondta, hogy az államfô, megindokolva kifogásait, egyszer visszautasíthatja a miniszterelnök által javasolt tárcavezetô kinevezését. Az alkotmánybírák tehát Traian Basescu államfônek adtak igazat, s ezzel arra kényszerítik Calin Popescu Tariceanu kormányfôt, hogy Norica Nicolai helyett jelöljön új személyt az igazságügyi tárca élére.

A Ziua szerint az alkotmánybíróság ahelyett, hogy tisztázta volna a romániai intézmények közötti viszonyt, olyan újabb döntést hozott, amely további feszültségeket és vitákat idéz elô a legfôbb politikai szereplôk között. A lap ezzel arra utal, hogy az államfô és a kormányfô között évek óta politikai háború dúl. Basescu és Tariceanu, illetve a két politikust támogató pártok nem értenek egyet például a kormányzati rendszer átalakításának kérdéseiben. Basescu az elnöki rendszer híve, politikai ellenfelei viszont a parlament és a kormányfô kezébe adnának nagyobb hatalmat.

Az államfôhöz közel álló Evenimentul Zilei címû újság is a döntés ellentmondásosságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztet arra, hogy Basescu tavaly megtagadta Adrian Cioroianu külügyminiszteri kinevezését is, de akkor az alkotmánybíróság Tariceanunak adott igazat, leszögezve, hogy az államfô nem gyakorolhat vétójogot a miniszterek kinevezésében.

A kormányfônek és az általa vezetett Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) most azt kell eldöntenie, hogy új személyt jelölnek a szaktárca élére, vagy pedig átalakítják a kormányt, és Nicolait is beveszik az új kabinetbe. Ebben az esetben ugyanis a parlamentnek kell bizalmat szavaznia az új kormánynak, s annak összetételébe Basescu már nem szólhat bele – olvasható a központi lapokban.

(MTI/AFP) A francia parlament véglegesen hozzájárult az uniós reformszerzôdés ratifikálásához, elsôként az unió nagy tagállamai közül, miután a nemzetgyûlés után a felsôház, a szenátus is megszavazta péntekre virradóra a jogszabályt.

A ratifikációs törvényjavaslatot a szenátusban 256 igen és 42 nem szavazattal fogadták el.

A képviselôház csütörtökön nagy többséggel – 336 támogató és 52 ellenszavazattal – fogadta el jogszabályt. A törvény elfogadása után a reformszerzôdést hivatalosan Nicolas Sarkozy francia államfô vagy miniszterelnöke, Francois Fillon aláírásával cikkelyezik be, ami már a napokban megtörténhet.

Franciaország ezzel az EU nagy tagállamai közül elsôként – és a tagállamok közül ötödikként – ratifikálhatja a Lisszaboni Szerzôdést, ami megkönnyíti majd Párizs dolgát, amikor júliustól fél évre átveszi az Európai Unió soros elnöki tisztségét.

A reformszerzôdés "elôdjét", az EU tervezett alkotmányát Franciaország 2005-ben még elutasította – igaz, akkor a lakosság döntött, nem a törvényhozás. Ugyanilyen eredménnyel zárult a nem sokkal késôbb rendezett hollandiai népszavazás, aminek következtében elakadt az európai alkotmány elfogadásának folyamata.

Sarkozyt a múlt év végén a portugál fôvárosban rendezett EU-csúcson elfogadott, Lisszaboni Szerzôdés néven is emlegetett reformszerzôdés "kovácsai" közé sorolják. A politikus választási kampányában azt ígérte, hogy egy "egyszerûsített szerzôdés" kidolgozása érdekében munkálkodik majd, amelybe átemelik a tervezett alkotmány néhány elemét, s a parlamenten keresztül erôsítik meg a dokumentumot. Ez nagy megkönnyebbülést váltott ki az uniós tagországokban, mert kikü-szöbölte egy újabb népszavazási kudarc kockázatát.

Közel száz állam kész azonnal elismerni Koszovó függetlenné válását és elszakadását Szerbiától, amint az bekövetkezik – jelentette ki pénteken Hashim Thaci koszovói miniszterelnök.

A politikus Joachim Rückerrel, a koszovói ENSZ-misszió vezetôjével tartott szokásos heti találkozója után nyilatkozott. Hangoztatta: mintegy 100 országtól kaptak határozott ígéretet arra, hogy készek elismerni a tartomány függetlenségét közvetlenül annak kikiáltása után. "Erôteljes és tömeges elismerésre számítunk" – tette hozzá anélkül, hogy megnevezte volna az országokat vagy azt, mikor tervezi a függetlenség kikiáltását.

Slobodan Samardzic, a Koszovó ügyeivel foglalkozó szerb miniszter Belgrádban pénteken kiadott közleményében azt írta, hogy Koszovó már a jövô hét végén kinyilváníthatja függetlenségét.

"A kormánynak egyre több olyan értesülése van, hogy Hashim Thaci február 17-én, vasárnap törvénytelenül nyilvánítja ki egyoldalúan a függetlenséget." Koszovóban is egyre gyakrabban emlegetik ezt az idôpontot, de nem erôsítik meg.

A német Szövetségi Bûnügyi Hivatal (BKA) szerint az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet merényleteket készít elô Németországban. Errôl a bûnügyi rendôrség elnökhelyettese, Bernhard Falk nyilatkozott a Die Welt címû napilap pénteki számában.

Tavaly szeptemberben a német hatóságok Dél- Vesztfáliában ôrizetbe vettek egy háromtagú csoportot, amely a muzulmán vallásra áttért német Fritz G. körül szervezôdött, és amely támadásokat tervezett németországi amerikai létesítmények ellen. Ezzel vélhetôleg sikerült elejét venni több súlyos merényletnek. A német nyomozók szerint a csoport valószínûleg kapcsolatban állt az al-Kaidával. Falk azt mondta az újságnak, hogy az iszlamista hálózat – összeszedve magát az amerikaiak vezette hadmûveletekben elszenvedett csapások után – visszaszerezte operatív képességeit Afganisztán törzsi területein, és "ott született meg az alapvetô döntés arról, hogy Németországban merényleteket fognak végrehajtani". August Hanning, a német belügyminisztérium államtitkára kijelentette: "Attól tartunk, hogy a jövôben nem fogunk tudni minden akciót megakadályozni."

Falk szerint a szélsôségesek szándékosan muzulmán vallásra áttért németeket vagy fiatal törököket verbuválnak, hogy pakisztáni táborokban merénylôkké képezzék ki ôket. Németország mint lehetséges támadási célpont jelentôsége a Bundeswehr afganisztáni bevetése okán vált fontosabbá. A németek szerdán jelentették be, hogy további katonákat küldenek Afganisztánba.

Az orosz Gazprom megfenyegette Ukrajnát, hogy hétfôtôl leállítja a földgázszállítás egy részét Ukrajnának, hacsak Ukrajna nem rendezi adósságát. Ezt a Gazprom szóvivôje, Szergej Kuprianov közölte tévényilatkozatában.

Az orosz gázipari óriás szóvivôje szerint Ukrajna 1,5 milliárd dollárral tartozik már korábbi szállításokért.

A Gazprom hivatalos közleményben is részletezte a problémát, és abban ígéretet tett arra, hogy az Ukrajnának szánt többletszállítások esetleges leállítása nem befolyásolja majd az európai szállításokat, és nem érinti az Ukrajnába irányuló közép-ázsiai gázexportot sem. A magyarországi gázellátást jelenleg nem fenyegeti veszély, a magyar fogyasztók teljes körének ellátása biztosított, a téli felkészülési terv maradéktalan végrehajtásának és a kiváló állapotú infrastruktúrának köszönhetôen – tartalmazza a Földgázszállító Zrt. MTI-hez eljuttatott közleménye, amely leszögezi továbbá: a hazai föld alatti gáztározókban rendelkezésre álló földgáz készletszintje meghaladja az év ezen idôszakára elôírt kötelezô szintet. Az ellátás biztonságát a hazai termelés és az ausztriai betáplálási útvonal is növeli.

Az EU energiaügyi biztosa, Andris Piebalgs megerôsítette, hogy a Gazprom hivatalosan tájékoztatta az Európai Bizottságot: az Ukrajnával kialakult kereskedelmi vita az Ukrajnának szánt orosz gázszállítás fennakadásához vezethet, azonban az EU-ba irányuló gázszállításban nem lesz akadály.

Csütörtökön este az ukrán kormányfô azt ígérte, hogy nem lesz gond az ukrán gázellátással. A vidéken tartózkodó Julia Timosenko azt mondta, hogy "minden felmerült problémát megoldanak, Ukrajna gázellátásával nem lesznek gondok".

A Gazprom közleménye szerint ez év eleje óta szerzôdésen felüli mennyiségeket szállítottak egyebek között Törökországnak, Görögországnak és Ukrajnának, más importforrásaik esetleges zavarainak pótlására. Az érintett országok közül egyedül Ukrajna nem fizetett a többletgázért, és adóssága nôttön nô, írták a Gazprom illetékesei.

A 1,5 milliárd dolláros ukrán gázadósságból 500 millióval tartozik Ukrajna a januári szállítások miatt, a Gazprom szerint.

(MTI/AP) A mentôcsapat elôször játékbabának vélte az arccal a sárban fekvô kisbabát, ám az egyszer csak megmozdult. Így találtak rá a Tennessee államban kedden pusztított tornádó után túlélôket keresô tûzoltók a 11 hónapos Kyson Stowellre Castalian Springsben, 150 méterre attól a helytôl, ahol valaha a család otthona állt.

"Mozdulatlanul feküdt, aztán vett egy lélegzetet és elkezdett sírni" – idézte fel a megrendítô élményt a kisfiút megtaláló tûzoltó, aki elmesélte, hogy korábban már egyszer átkutatták ezt a területet a túlélôk után, s akkor nem vették észre a kicsit, de szerencsére visszatértek, hogy még egyszer ellenôrizzék a feldúlt terepet.

Kysonnak néhány karcoláson kívül nem esett bántódása, ám édesanyját, aki a szörnyû viharban magára maradva testével védelmezte, késôbb holtan találták a közelben.

A kisfiú csodálatos megmenekülésének története villámgyorsan elterjedt a környéken, és lelket öntött a reménykedôkbe, akik a Tennessee, Kentucky, Mississippi, Alabama és Arkansas államban hatalmas romhalmazt és 59 halálos áldozatot maga mögött hagyó viharban eltûnt szeretteiket keresték.

A Kyson babát a kórházi vizsgálat után a nagyszülei vették magukhoz, akik megrendülve emlékeztek a tornádó napjára. A vihar közeledtének hírére felhívták 23 éves lányukat, Kerrit, hogy figyelmeztessék a veszélyre. Kerri telefonon elmondta vôlegénye nôvérének, hogy a fürdôkádba menekült és magához szorítja a kisbabát. Ám aztán miközben édesanyjával beszélt, a vonal hirtelen megszakadt, és már csak a szél süvöltése hallatszott.

A szülôknek két órájába telt, mire a lányukhoz értek a kidôlt fák és gyufaskatulyaként szétroppant házak törmeléke között. Éppen akkor, amikor a mentôcsapat visszatért, és David Harmon tûzoltó felemelte a sárból a kis Kysont. Kisvártatva egy másik mentô megmutatta Stowelléknek az elhunyt lányukról készült fényképet.

"Az életét adta érte, hogy megmenthesse a kisbabáját" – mondta Kerri 22 éves vôlegénye.

Csütörtökrôl péntekre virradó éjszaka eddig ismeretlen tettesek törtek be a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal épületébe, ahonnan két számítógépet, négy LCD monitort és két számítógép alkatrészeit vitték el. A páncélszekrényben levô pénzhez nem jutottak hozzá, bár az iroda ajtaját felfeszítették – közölte lapunkkal Vízi József polgármester.

A Maros Megyei Rendôr-felügyelôség szóvivôje, Popa Livia elmondta, elkezdôdött a nyomozás a tettesek azonosítására és az eltulajdonított javak visszaszerzésére. A kivizsgálással kapcsolatosan egyelôre annyit közölt, hogy minden jel szerint több személy követte el a betörést. A rendôrség adataiból továbbá azt is megtudtuk, hogy két és fél év után ez az elsô eset, amikor polgármesteri hivatalt rabolnak ki.

Vízi József polgármester szerint célirányos betörésrôl volt szó, hiszen a tetteseket csak a pénz és a számítógépek érdekelték, egyéb értéktárgyakkal nem foglalkoztak, szerencsére a páncélszekrényben levô összeghez nem tudtak hozzáférni.

Kérdésünkre, hogy a számítógépes adatbázisból milyen fontos információk tûntek el, a polgármester azt felelte, hogy egyelôre még nem sikerült felmérni a helyzetet. Viszont néhány hete már kérte az illetékeseket, hogy az adatokat két CD-re is mentsék le, ennek betartását kell most ellenôrizzék.

További kérdéseinkre, hogy az épületnek miért nincs biztonsági ôre, illetve riasztóberendezése, kitérô válaszokat kaptunk…

– Nyugodt lelkiismerettel vághatom el a szalagot – jelentette ki tegnap Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke a mikházi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ új épületének átadásán. S habár hiányosságokat itt is tapasztaltak a megye illetékesei, a marossárpatakinál jobb állapotban avatták fel az ugyancsak Phare-alapokból létrehozott, mintegy 563 ezer eurós intézményt. Az eseményen részt vett Emil Groza, a megyei tanács alelnöke, Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetôje, Tóducz Endre, a központ igazgatója és Gál Lajos polgármester.

Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a marossárpataki integrációs és foglalkoztatási központ csütörtöki átadásán minôsíthetetlenül rossz munkával szembesült a megye átvevôbizottsága. Éppen ezért a mikházi központ avatása elôtt tüzetesen szemügyre vették az épületet. Az illetékesek itt is találtak hiányosságokat, hiszen a külsô vakolat már néhány helyen megrepedezett, omladozott, viszont az alagsorban a feltörô talajvíz okozta hibákat, a hôközpontot illetve a fûtésrendszert idôközben kijavította a kivitelezô Pasconmat Construct Kft. Emil Groza alelnök és Schmidt Loránd igazgató elmondták, hogy a sárpatakihoz hasonlóan, itt is 75.000 lej garanciát tartottak vissza, és ebbôl az összegbôl egy másik céggel javíttatják ki az észlelt hibákat.

Tóducz Endre, a mikházi központ igazgatója arról számolt be, hogy a 270 beteg közül ötvenet tudtak átköltöztetni az új épületbe, amely az egykori ferences kolostor szomszédságában található. Ez utóbbiban, amely a többi 220 betegnek nyújt otthont, 1950-tôl mûködik a neuropszichiátriai központ. Ennek 9000 négyzetméteres területe a munkálatok során további ezer négyzetméterrel bôvült, az újonnan felavatott ingatlanban egy-, két-, illetve háromágyas szobákat alakítottak ki, külön fürdôszobával és edzôteremmel, továbbá az intézmény saját költségén faburkolattal erôsítették meg a folyosó gipszkarton falait.

A személyzet létszámát azonban anyagiak hiányában nem lehetett növelni, továbbra is az intézmény 180 alkalmazottja látja el mindkét épületben a teendôket. Hozzátette, hogy a kolostor épületében meghatározatlan ideig maradhatnak, ugyanis az egyház lemondott az ingatlan használatáról.

Lokodi Edit tanácselnök afelôl biztosította Tóducz Endrét, hogy a megyei tanács mint a központ fenntartója még ebben a hónapban kezdeményezni fogja, hogy a mikházi központ jogi személyiséget kapjon.

– Ezáltal jelentôsen könnyebbé válik az adminisztrációs teendôk intézése, valamint a külföldi támogatásokhoz és segélyekhez való hozzájutás – jelentette ki az igazgató.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tájrendezési osztálya idén 159 utcában végez gallyazást, koronaalakító metszést. Ezenkívül az ô feladatuk a lakónegyedek zöldövezetei fáinak megtisztítása is. A munkálatok már javában zajlanak, s addig tartanak, amíg a nedvkeringés be nem indul. Ez azonban a legtöbb esetben a lakosság elégedetlenségét váltja ki. Legutóbb a Vár sétány és a Hosszú utca fáinak megcsonkítása váltott ki botrányt.

– Miért van szükség az árnyat adó fák elcsúfítására? Ki döntött arról, hogy ennyire meg kell nyirbálni az említett övezetek fáit? – kérdeztük Anca Tebant, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tájrendezési osztályának vezetôjét.

Az osztályvezetô elmondta, hogy a polgármesteri hivatal illetékes osztálya törvényesen és szakszerûen jár el, még akkor is, ha a lakosság egy részében ez nemtetszést vált ki.

A fák gallyazásának idei programjáról 2007. november 28-án a polgármesteri hivatal nagytermében közvitát szerveztek – amit a sajtó idôben közölt –, s erre a megbeszélésre bárki elmehetett, a nemkormányzati szervezetek, magánszemélyek és tulajdonosi társulások képviselôi egyaránt. Ezen a fórumon mindenki kifejthette volna a véleményét, de nem tette. A pánik csak akkor tört ki, amikor a láncfûrészek beindultak, s a gallyazás elkezdôdött. Ezen túlmenôen a hivatalban kifüggesztették a gallyazás programját és ugyanez olvasható a hivatal honlapján is.

Tegnap egy speciális bizottság – erdészeti szakember, a polgármesteri hivatal szakértôi, nemkormányzati szervezetek képviselôi, tanácsosok – szállt ki a helyszínre, hogy ismét megvizsgálják, mi a teendô a Vár sétány több mint fél évszázados fáival.

A szakbizottság elnöke, Anca Teban elmondta, hogy a fák öregségére való tekintettel úgy döntöttek, folytatják a fiatalító koronaalakítást – amit különben a fa életében egyszer lehet elvégezni –, azzal a különbséggel, hogy nem avatkoznak be annyira radikálisan, a vastag ágakat csak ott vágják le, ahol ez szükséges, azaz korhadást észlelnek. Az idôs fák gallyazása azért is indokolt, mert viharban veszélyesek. Az elmúlt nyáron vihar döntött ki egy fát, másik háromnak vastag ágait törte le az erôs szél.

A Trébely, a Kosárdomb és a Gyéra dombjai alatti részen alakult ki az idôk folyamán a Egyetem-klinikai negyed. Ide tartozik a lentebbi rész is, a Postarét környéke, ahol ezelôtt kétszáz évvel, a Maros megzabolázatlan ágai mentén nádasok, ingoványok és mocsarak voltak. Családi házak csak a Szászrégen felé vezetô út mentén sorakoztak, csak késôbb építkeztek a domboldalra, a Szurdék és a Cigánymezô környékére.

A negyed fejlôdésének nagy lendületet adott dr. Bernády György városfejlesztô politikája, akinek polgármestersége idején, 1906-ban ezen a beépítetlen területen felépült a Gyermekmenhely, a késôbbi tüdôgondozó, majd 1907-ben a budapesti Grünwald testvérek cége 4 millió aranykoronáért ide építi fel a Katonai Alreáliskolát, a mai Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem épületét.

Az I., majd a II. világháború után épült családi házak, középületek (a klinikák, az építészeti, az egészségügyi iskolák és az Ifjúsági Ház) s az idôk folyamán felállított szobrok, emlékmûvek tanúskodnak egy fejlôdô városról.

a) A Székely vértanúk obeliszkje Bágyi Török János, Martonosi Gálfi Mihály és Nagyváradi Horváth Károly mártírok emlékét hirdeti, akik az 1848–1849-es szabadságharc leverése után részt vettek abban a Habsburg-ellenes összeesküvésben, melynek célja a nemzeti felkelés folytatása volt. Az összeesküvést elárulták, ötükre halálos ítéletet, további 48 hazafira 5-18 évig terjedô börtönbüntetést szabtak ki; Vásárhely népe 1875. június 27-én a Postaréten, a kivégzések helyén emlékoszlopot állított
"leghûbb gyermekei végzetes sírja fölé". (Jókai Mór)

b) A volt politikai foglyok emlékmûve. A régi városi kórház elôtti parkban állították fel 2004. június 3-án Vasile Grama szobrász alkotását, mely emlékezteti a város lakóit azokra a szenvedésekre, amiket a bebörtönzöttek, a kényszermunkára hurcoltak és a lágerekben sínylôdôk éltek át, mert felemelték szavukat a kommunista elnyomás ellen.

c) Mihai Eminescu (1850–1889) szobrát, Izsák Márton szobrászmûvész munkáját 1989-ben leplezték le az Ifjúsági Ház elôtti téren annak emlékére, hogy a költô 1866-ban városunkban is megfordult.

d) Az íjász ifj. Kulcsár Béla szobrászmûvész alkotása, a Mihai Viteazul (Hunyadi János) utca 29. szám elôtti parkban látható.

e) A Kosárdombon 1889-ben dr. Bernády György villát építtetett Komor Marcell és Jakab Dezsô tervei szerint. A dolgozószobáját mahagónifa bútorral rendezte be, majd Kossuth, Bem és II. Rákóczi Ferenc marosvásárhelyi térszobrainak kicsinyített másával díszítette, melyek ma megtekinthetôk a Kultúrpalota Bernády- szobájában.

Fodor Sándor (S.)

A pétervári Bronzlovas címû cikket olvasva felfigyeltem arra, hogy hibás a fordítás. Mert Mednij Vszadnyik annyit jelent, mint rézlovas. Tudniillik a bronzot az oroszok hozzánk hasonlóan mondják, s így a réz- ón ötvözetbôl készült szobornak általánosságban bronzovaja sztatuja az elnevezése. A sárga- és a vörösrezet egyébként, a magyar nyelvben használatos módon, a színek szerint különböztetik meg az oroszok: zsjoltaja med, krasznaja med. Ugyanakkor a cikkíró azt is megemlítette, hogy I. Péter cár lovas szobrának öntéséhez 10.000 pud (163.800 kilogramm) bronzon kívül 250 pud (4095 kg) vasat is felhasználtak. Az olvasó magyarázat nélkül úgy értette remélhetôleg, hogy a vasat nem olvasztották és keverték össze a bronzzal a Néva-parti emlékmû megalkotásakor.

További tévedése a névtelenségbe burkolózó szerzônek, hogy – állítása szerint – a talapzatnak szánt 1600 tonnás gránittömbnek Finnországból Oroszországba szállításához semmilyen gépet nem vettek igénybe. Elsiklik sajnos afelett, hogy az emelôk és a csigák egyszerû gépeknek számítanak. Mi még így tanultuk az iskolában és nem tudok arról, hogy azóta cáfolták volna a fizikusok a régi tudományos megfogalmazást.

A téma további érdekessége, hogy A kôbaltától a repülôgépig címû (1937, Dante kiadó, Budapest) könyvben illusztráció jelent meg errôl a világra szóló eseményrôl. Ekkora "követ" – egy darabban – sem azelôtt, sem azután nem mozgatott meg az ember. A könyv szerzôje, Ferenczi L. Tamás arra a következtetésre jutott, hogy valahol itt kell keresnünk a gördülôcsapágy ôsét. A sziklatömb bô másfél ezer tonnás tömege megfelel egy egész tehervonat szállítóképességének. És ezt a 13 méter hosszú, közel 9 méter széles, 7 méter magas gránitot bronzgolyókon görgették tova. 1777-bôl származó mûszaki leírás szerint egy Marin de Carburi nevû, görög származású politikai kalandor, aki Laszkári név alatt élt Oroszországban, II. Katalin cárnô parancsára birkózott meg a roppant feladattal. Éspedig úgy, hogy érccel bélelt favályúkat készíttetett, az alsókban elhelyezett golyókon gördült tovább a (lefele fordított) felsô vályú, amelyre a sziklatömb nehezedett. Carburi 1782-ben Párizsban halt meg. Szállítószerkezetének modellje is az ottani technikai múzeumban látható. A nevezetes szállítás emlékére érmet adtak ki Oroszországban.

Napjainkban a golyós-, valamint henger-, hordó-, kúp-, tû- és rugógörgôs csapágyak rendkívül széles választéka áll rendelkezésre. Csupán a gördülôcsapágy- világtermelés egyötödét magáénak valló svéd SKF cég, amelyet 1907-ben alapított Swen Wingqvist, 15 országban 85 gyárat mûködtet. 40.000 alkalmazottal évente mintegy 600 millió csapágyat készít, azaz másodpercenként 19 darabot. A legkisebb termékük 1 grammos, a legnagyobb 55 tonnát húz.

(ajtay)

(Folytatás február 2-i lapszámunkból)

Íme ifjabb Plinius Tacitushoz írott levele:

– Délután egy óra tájban – írja az ifjabb Plinius – anyám rémülve jön be és azt mondja, hogy rendkívüli felhô látszik kelet felôl. Nagybátyám éppen tanulmányaival volt elfoglalva, miután elôbb a napon feküdt, hideg fürdôt vett és kipihente magát. Anyám jelentésére elhozatta szandálját és két rabszolgája kíséretében egy magaslatra ment, a honnét a tüneményt jól láthatta. Felhô emelkedett föl, hogy melyik hegyrôl, azt a távolság miatt el nem dönthette, s csak késôbb tudtuk meg, hogy ez a Vezuvio volt. A felhô leginkább a mandulafenyôhöz hasonlított, mert úgyszólva magas törzsként emelkedett föl, s azután mint a Pinia- ágazata szétterült. Nagybátyám azonnal vízre bocsátott egy könnyû hajót, s megkérdezte tôlem, hogy akarom-e ôt követni. Én válaszolám, hogy tanulni akarok, s ezért nem is követtem ôt. A resinai tengerészek, minthogy jószáguk a hegy lábán volt, ahonnét másként, mint hajón, szabadulni nem lehetett, arra kérték ôt, hogy családjukat a veszélybôl mentse ki. Nagybátyám tehát megváltoztatta tervét és négy evezôs hajót bocsátván a tengerre, maga is fölszállott, hogy a resinaiak segítségére menjen. Ô tehát odasietett, ahonnén mások futottak és annyira nem félt a veszedelemtôl, hogy a borzasztó tüneménynek minden változatát diktálta és jegyeztette. A hamu már a hajókra esett és mindig sûrûbben és forróbban hullott. Majd tajtékkô és egyéb tûzben szétrobbant kôtörmelék hullott a fedélzetre. A hajó egyszerre zátonyra akadt. Nagybátyám egy darabig azon tûnôdött, hogy visszaevezzen-e. De csakhamar meggondolta a dolgot, s így szólt a kormányoshoz: Fortes fortuna adjuvat (bátraké a szerencse), elôre tehát Pomponianushoz! Az utóbbi Stabiaeban, Pompejitôl néhány száz lépésnyire délnek, lakott és egy öblön keresztül lehetett odaevezni. Itt ugyan még nem volt olyan nagy a veszély, de már ide is félelmetesen közeledett, amiért is Pomponianus hajóra vitette holmiját, azzal a szándékkal, hogy meneküljön. Nagybátyám bátorítani igyekezett ôt, s hogy megnyugtassa, még a fürdôbe ment, fürdô után asztalhoz ült, s látszólag vidáman ebédelt. Eközben a Vezuvio több pontjáról messzesugárzó lángok s magasra törô tûzoszlopok világítottak be, amelyek fénye az éj sötétségében még növekedett. A remegôket bátorítandó, nagybátyám azt mondta, hogy azok csak égô majorok, amit a földmûvelôk rémületükben ott hagytak. Majd nyugodni ment és mélyen elaludt. A hálószobához vivô udvar azonban olyan hirtelenül megtelt hamuval, hogy nem jöhetett volna ki többé, ha még egy félóráig alszik. Felköltötték tehát s ô kijött a szabadba; fölkereste Pomponianust és a többieket, akik ébren maradtak. Ekkor borzasztó földrengés ingatta meg a házakat. A szabadba mentek tehát s hogy a kôesô ellen védjék magukat, kendôkkel vánkosokat kötöttek a fejökre. Hajnalra járt ugyan az idô, de itt mégis koromsötét éjszaka volt, amit a fáklyák fénye sem bírt megvilágítani. Erre kimentek a tengerpartra. Itt nagybátyám szônyegre feküdt, néhányszor friss vizet kért és ivott. Egyszerre lángok törtek elô a közelbôl és kénes, fojtó füst áradt szét a levegôben. Mindenki menekült innét és ô is, két rabszolgájára támaszkodva, fölemelkedett, de hirtelen halva rogyott a földre. Úgy hiszem, hogy a sûrû gôz megfullasztotta.

Az ifjabb Plinius leírásai a legértékesebb termékei az ókori természettudományos irodalomnak. Pompeji romjait kiásták a vulkáni tufából, ma rendkívüli turisztikai látványosság.

Ifjabb Plinius levelét A Föld c. könyv I. kötetében lévô fogalmazás és helyesírás szerint, változtatás nélkül közlöm.

Gub Jenô

A Breite megmentésén fáradoznak

Több ezer évszázados tölgybôl mára már csupán mintegy 600 maradt a Segesvár mellett található Breite természetvédelmi területen. Miután az ide tervezett Drakula-park tervét a civil szervezetek – elsôsorban a Károly angol trónörökös által patronált Mihai Eminescu Trust Alapítvány – tiltakozása meghiúsította, elkezdôdött a harc a 133 hektáros terület felügyeletének megszerzésére. Jelenleg a fent említett alapítvány és Segesvár önkormányzatának közös felügyelete alatt áll a Breite, amelynek természetvédelmi területként való megôrzésére, eredeti állapotának visszaállítására menedzseri tervet dolgoztak ki.

A Breite menedzsere, Cosmin Ioan Moga szerint, ha a felügyeleti jogot nem szerzik meg, tíz év alatt a Breite évszázados tölgyeibôl egyetlenegy sem marad. Jelenleg mintegy 600 tölgy van még a "tisztáson", 100 ezek közül 500 évesnél idôsebb, 400 fa megközelítôleg 450 éves, a többi 400 évesnél "fiatalabb". A Drakula-park terve elesett, a legnagyobb fenyegetést jelenleg a vandalizmus jelenti. "Az erdô, a tisztás paradicsom azok számára, akik motorkerékpárral, ATV-kel hajtanak be és versenyeznek a területen. Az erdészeti hivatal sorompót állított fel a Breitéhoz vezetô úton, a motorosok ezt is kikerülik. A juhászok levagdossák a tölgyek ágait, az erdô fáit, hogy tüzet rakjanak, de mások is innen szerzik be a tûzifát. Az 1200-as években a szászok által létrehozott Breite- tölgyes nemcsak egyszerû erdô, tisztás, hanem természetvédelmi terület, gazdag növény- és állatvilággal, ritka állatfajokkal, de ugyanakkor kulturális örökség is. Éppen ezért kell vigyázni rá, megôrizni, sôt, célunk eredeti állapotát visszaállítani" – mondta Cosmin Ioan Moga, aki úgy tudja, annak idején a bevonult oroszok kivágták a tölgyek egy részét, szerelvényekkel szállították Oroszországba, a diktátor Ceausescu pedig – ha ki nem derül, hogy a talaj összetétele alkalmatlanná teszi – mezôgazdasági területté változtatta volna. Ennek érdekében azonban lecsapolták a közeli mocsaras területet, a vízveszteség pedig oda vezetett, hogy szárazságot kedvelô növényzet telepedett meg és burjánzott el a Breitén. Természetes veszélyforrás a Breitéra nézve a mellette levô erdô terjeszkedése is.

A 133 hektáros terület (amelybôl egyelôre 70 hektár számít természetvédelmi területnek) felügyeleti jogának megszerzését illetôen végül hosszas huzavona után a helyi önkormányzat és a MET Alapítvány megegyezett és társultak. A menedzseri tervvel kapcsolatos hivatalos iratokat a polgármesteri hivatal készíti el, láttamozza, terjeszti Bukarestbe, az alapítvány pedig biztosítja az anyagi forrást és a terv gyakorlatba ültetését. Cosmin Ioan Moga elmondta, a menedzseri terv 5 évre szól, a felügyeleti jog gyakorlásának idejére, és kettôs célja van: egyrészt a Breite eredeti állapotának visszaállítása. A MET alapítvány 5000 tölgyfacsemetét szándékozik elültetni, az elsô ezret még idén tavasszal. A másik cél a biodiverzitás megôrzése azáltal, hogy fásításkor vigyáznak arra, hogy más növényeknek is életteret hagyjanak. Tavaly ôsszel 14 hektárnyi területrôl szorították vissza a terjeszkedô erdôt, a 15,5 kilométernyi vízelvezetô sáncokból 2,5 kilométert befedtek. Az alapítvány a vandalizmus csökkentése érdekében két ôrt alkalmazott, akiknek az idén speciális – az amerikai filmekbôl ismert ranger – kiképzést biztosítanának. A menedzser szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az illetékesek nem alkalmazzák, mondhatni semmibe veszik a természetvédelmi területekre vonatkozó törvényt. Ha a rendôrséggel közösen el is fogják a rendbontókat vagy azokat, akik fákat vágnak ki, az ügyészség- bíróság futni hagyja a gyanúsítottakat, a bírságokat pedig senki nem fizeti ki.

Antalfi Imola

Bogaras emberek

Bölöni Domokos sorozata

A Szovátán élô Molnos Ferenc író, festô, szerkesztô küldte az alábbi kis történetet.

Ebben a rohanó idôben a helyi lap szerkesztése és több más elfoglaltságom mellett egy hónapig rádiótudósító is voltam. Csak egy hónapig, mert arra hivatkozva, hogy tudósításaim túlságosan költôiek egy kereskedelmi rádióhoz, szolgálatomra a továbbiakban nem tartottak igényt.

Hogy e döntés nem szegte kedvem, azt egy érdekes figurának, Misinek köszönhettem. Ô kárpótolt az emígy elvesztett dicsôségért. Valahányszor találkoztunk – márpedig ez naponta többször is megtörtént, mert ô harminc év körüli életének minden ébren megélt percét a szabadban töltötte, szívesen csatlakozva bármelyik arra járóhoz –, jó messzirôl, hogy az egész utca vagy lakónegyed hallja, köszönés nélkül rám dörrent. Ilyeneket mondott:

– Olvastam az újságban, amiket írt. Jópofán írt. Tetszett nekem.

– Hallottam a rádióban. Na, jól megmondta, amit kellett.

Misi mindig kéznél volt, tájékozottnak tûnt publicisztikai tevékenységemben, és ami a legfontosabb: sosem találta túlságosan költôinek pár mondatos beolvasott szövegeimet, hanem éppen megfelelônek.

– Legalább ô érti, amit írok, mondok – gondoltam, s ezzel magamat megvigasztaltam.

"Rádiós korszakom" után – minô tájékozottság! – a továbbiakban persze csak az újságban megjelent írásaimról és a helyi lap egészérôl hallhattam Misi értékelôjét, de nekem az is elégségesnek bizonyult.

Aztán úgy adódott, hogy náluk jártam. Misi, mint mindig, most sem volt otthon. Édesapjával róla is beszélgettem. Elmondta, milyen gondjai vannak a nagyra nôtt, szellemi fogyatékos fiával. Kezelhetetlennek mondta, szófogadatlannak, akivel nem lehet bírni, mert mindig a bolond feje után megy, semmire sem használható, a munka büdös neki, pedig megbírná, amilyen behemót nagyra nôtt, és nem tudja, mihez kezdjen vele. Vitatkoztam vele, mert szerintem jóindulatú, csak meg kellene találni vele a közös hangot. Elmeséltem neki, hogy rendszeresen milyen jó kritikákat kapok Misitôl az újságba írt cikkeimre.

– Nem hiszem, hogy olvasná ôket, hiszen nem is ismeri a betûket.

Meg sem lepett a kijelentése. Mintha titkon magam is számítottam volna rá, hisz hallottam, hogy az elsô évek gyötrôdései után, mindenki megkönnyebbülésére, kimaradt az elemi iskolából. De ez az apróság a mostanában megfogalmazott véleményeiben nem látszott. Valami módon mégis megszerezte a szükséges információkat mindenrôl, ami körülötte volt, és kételyek nélküli bizonyossággal használta is ôket. – Az iskola nem minden – gondoltam, s jobbnak láttam nem kérdezni meg, hogy rádiójuk van- e.

Azért nekem mégis Misi volt és lesz örökre a legjobb kritikusom.

Autentikus népzenei kiadvány

Cigány vagyok, árok partján születtem

KIS-KÜKÜLLÔ VIDÉKI MAGYAR
ÉS CIGÁNY NÉPZENE

Szászcsávás – kevesebb mint 1000 lakost számláló kistelepülés Maros megyében, a Kis-Küküllô völgyének bal partján. A hagyományokban igen gazdag falut többnyire magyarok és cigányok lakják. A csávási cigányzenészek több generációra visszamenôleg a környék leghíresebb muzsikusai. A településen ma is több zenekarra való zenész él.

A mai szászcsávási zenészek két régi kiemelkedô zenészdinasztia leszármazottjai.

Közülük a legmeghatározóbb egyéniség Jámbor István prímás, akit legtöbbször ragadványnevén, "Dumnezeu"-nak szólítanak. A különleges "becenevet" állítólag onnan kapta, hogy "istenien" zenél… Mint mondja, amikor még csak tizennegyedik életévét töltötte be, már a saját bandájának prímása volt és lakodalmakban, keresztelôkön, bálokon, színpadon játszott. Zenekarának elsô fénykora az 1967-es felállás volt, amelybôl ma már hiányzik István testvére, Csányi Mátyás "Mutis" bôgôs és sógoruk, Mezei Ferenc "Csángáló", a kontrás.

A mai zenekarban stabil tag Csányi Sándor "Cilika", a másik prímás. Istvánnnal tökéletesen kiegészítik egymást, anélkül, hogy rivalizálnának. Ha játszanak, valóságos vonóspárbaj alakul ki kettôjük között, ahol a cifrázások már-már virtuozitásba mennek át, de már olyan is megtörtént fellépéseken, hogy letéve a hegedûket, szerre táncra perdültek.

A zseniális Dumnezeu gyönyörû, érett hangján néhány szám erejéig énekesként is kitesz magáért. Ôket egészítik ki a fiatalabbak, többnyire rokonok, ennek ellenére a zenekar tagjai többször változnak.

A szászcsávási zenészek legnagyobb érdeme az, hogy azt a hagyományos erdélyi vonós tánczenét játsszák, ami egykor még Erdély-szerte virágzott.

Számtalanszor szerepeltek Magyarországon, ahol dokumentumfilm is készült róluk, de felléptek sok más helyen a világban: Szlovákiában, Csehországban, Angliában Lengyelországban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban jó néhány alkalommal. Több hosszabb turnén vettek részt Hollandiában, az Egyesült Államokban, de még Japánban is voltak.

Szánthó Zoltán, az együttes menedzserének egyik interjújából tudjuk, hogy "… több nevezetes helyszínen felléptek már: Bécsben a Collegium Hungaricumban; Krakkóban a fôtéren; a BBC, a Westdeutsche Rundfunk és más neves rádiók adásában; a franciaországi "Magyar év" rendezvényein; Utrechtben, Vredenburgban, Hollandia talán legnevezetesebb koncerttermében; Londonban a Barbican Centerben; New Yorkban a Symphony Space, a Copper Union koncerttermekben; Washingtonban a Smithsonian Institute-ban. Egyszer vagy tíz percet a budapesti Zeneakadémián is. Mûködésüknek talán legjobban sikerült koncertje 1999 júniusában Budapesten volt, a Szkéné Színházban."

Így nem csoda, hogy olyan hatalmas diszkográfiával rendelkeznek, amellyel más erdélyi együttes nem dicsekedhet. Lemezeik közül az elsôre, amelyet Pávai István készített, meg az 1998-as Live In Chicagóra a legbüszkébbek.

Legújabb albumuk, a Cigány vagyok, árok partján születtem, amely a Dancs Market Records gondozásában jelent meg, egy kis ízelítô hatalmas repertoárjukból, a Kis-Küküllô mente gazdag zenei világából, amelybe az autentikus magyar és cigány népzenei kincs mellé bekerül a hallgató, az asztali nóta is, bizonyítván, hogy repertoárjuk nem mentes a külsô behatásoktól. Vendégénekesek is részt vesznek a produkcióban: a zenekar barátja, Szatmári László és a hamisíthatatlan, egyedi hangú cigányasszony, Lunka Erzsi.

(február 9–16.)

KOS (III. 21 – IV. 20.)

Az idô játszik veled, miközben azt hiszed, ura vagy gondolatnak, tettnek. Akihez közelednél, félénk, tartózkodó. Vedd észre a benne rejlô nyugtalan szépséget. Jelszó: Az esemény jön és elsuhan.

BIKA (IV. 21 – V. 20.)

Nem könnyû észrevenni az összefüggést valóság és fikció között, pedig nincsenek oly távol egymástól, hogy percek alatt helyet ne cserélhetnének. Jelszó: Az álmok nem hazudnak.

IKREK (V. 21 – VI. 21.)

A kiolthatatlan romantika nemcsak tavasz kezdetén uralja érzelmeidet: lám, ezúttal sem szégyellni való. És a te esetedben talán még anyagi elônyökkel is jár majd. Jelszó: Kék hegyek közt a boldogság.

RÁK (VI. 22 – VII. 22.)

Emberséged ne szégyelld, de ne is kérkedj a jóságos szíveddel. Válságos helyzetben mutatkozik meg, mennyit érsz. Jelszó: Hordozzuk keresztünket.

OROSZLÁN (VII. 23 – VIII. 22.)

Rabszolgáddá tennéd barátaidat, és barátként kezelnéd, akiket rabszolgáidnak tekintesz. Egy emlék hatására döntô elhatározásra jutsz. Jelszó: Gyarlóság és gyötrelem.

SZÛZ (VIII. 23 – IX. 22.)

Karitatív természet vagy? Vonz a meghitt idegenség. Utazás a horizonton. Gyertyafényes hálával koszorúzd az estét. Jelszó: Beteljesült sorok egy naplóban.

MÉRLEG (IX. 23 – X. 22.)

Miben áll a nagyság? Kicsinységünk felismerése jó kezdet. Drága mûtárgyakról fantáziálsz, jól jönne egy értékes festmény. Jelszó: Tükör álma egy másik tükörben.

SKORPIÓ (X. 23 – XI. 21.)

Ugyanazt az álmot láttátok mindketten, de mennyire másként magyarázzátok! Te erôt merítesz belôle, Ô a halál közelségét érzi. Villámcsapás olvaszthat egybe, nagy szerelem. Talán nem késô. Jelszó: Rubinköves gyûrû.

NYILAS (XI. 22 – XII. 20.)

Oly jó halogatni az önvizsgálatot, "ma még alszom, iszom, eszem"… De mit takar a költekezôkedv? Honnan annyi nagylelkûség? Jelszó: A tiszta lélek biztonsága?

BAK (XII. 21 – I. 19.)

Jégkunyhónak érzed a világot. Napsütötte szigetre vágysz, valahol nagyon délen. És nem érted, miért érzik otthon magukat az igluban az eszkimók… Jelszó: Fókazsír és banán.

VÍZÖNTÔ (I. 20 – II. 18.)

Összevegyül a jó és a rossz, a fontos és a lényegtelen, a magánélet és a közösségi lét. Torz ábrándok kergetése helyett szilárdítsd meg helyzeted. Jelszó: Gyógyító pesszimizmus.

HALAK (II. 19 – III. 20.)

Csoda, ha találunk valamit, egy könyvet, egy helyet, egy társat, és azt mondjuk: ez az. Mintha álmodban görögül beszélnél, és magad is értenéd. Jelszó: Virág bosszúja a jégesô felett.

– Mit mondanak a csillagok a hitelüket vesztett közéleti emberekrôl? – szegezi nekem a kérdést egy Sóvidékrôl származó vásárhelyi. – Akiket nem lehet levakarni a nép nyakáról, mert azt hiszik, hogy örökös "választmányi tagok", holott már mindenki utálja ôket? Mi lesz az ilyenekkel?

István Lajos anekdotájával válaszolok: "Egy korondi ember felôl nem a leghízelgôbb hírek keringtek. Egyszer fogta magát, s átköltözött Varságra. Ott a helyi bíró így fogadta: – Kieddel Korond nem vesztett, de Varság sem nyert.

Z. A.

Nemzetközi válságok, természeti katasztrófák, tôzsdeviharok: a patkány éve, amely csütörtökön kezdôdött, veszélyesnek ígérkezik – figyelmeztetnek a kínai feng shui szakértôi és mesterei.

A kínai Hold-naptár a zodiákus, az állatégöv 12 esztendejét egy-egy állathoz kapcsolja: a sorban éppen a patkány az elsô, majd az ökör, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kecske, a majom, a kakas, a kutya és a disznó következik.

A Hold-újév egyben a kínai világ legfontosabb ünnepe is. Ilyenkor milliók keresik fel a feng shui jövendômondókat, hogy megtudják tôlük, milyen évre számíthatnak és mire kell odafigyelniük.

A feng shui a világot igazgató energiák értelmezése, e kínai hagyomány mestereivel konzultálnak Kínában az építkezések színhelyének és tájolásának meghatározására, illetve a jövô titkait kutatva.

Raymond Lo feng shui mester szerint ezúttal az elemek közül a Föld a Víz fölött lesz, ami azt jelenti, hogy a látszólagos szilárdság ellenére ez az év törékeny alapra épül. "Sok feszültség és belsô harc rajzolódik ki" – hangzik a figyelmeztetése.

Noha a patkányról azt tartják, hogy segíti a szerelmi találkozásokat, ennél sokkal nyugtalanítóbb vonatkozása is van. Így például konfliktust vált ki a Föld és a Tenger elemei között, ez akár cúnamit is okozhat Lo mester szerint.

Az 1996-os patkány-évben húsz nagyobb repülôgép-szerencsétlenség történt, köztük a TWA gépének katasztrófája 230 életet követelt. A patkány éve volt 1912 is, amikor elsüllyedt a Titanic.

Az idei év egyáltalán nem ígér jót a pénzpiacoknak, a szakértôk a legnagyobb óvatosságot ajánlják.

Kenny Lau, a Crédit Suisse elemzôje viszont arra emlékeztetett, hogy a három legutolsó patkány- év növekedést hozott Hongkongnak: 1972-ben 232, 1984-ben 30, 1996-ban 18 százalékos volt az árfolyamnyereség. Idén azonban az infláció veszélybe sodorhatja a növekedést és viharos idôszakot harangozhat be.

Kollégája, Vincent Chan szintén úgy véli, hogy a pénzpiacok nem fogják megismételni az elmúlt néhány év kiemelkedô teljesítményeit. "2008-ban is olyan ingatag tôzsdére lehet majd számítani, mint tavaly, komoly haszonra nagyon kevés a kilátás" – fejtette ki.

A nemzetközi életrôl szólva Lee Sing-tong feng shui mester nagy változást lát körvonalazódni Hillary Clinton egészsége és pályája tekintetében, de konkrétabbat nem közölt az elnökségre pályázó amerikai politikusnôrôl. Hasonlóan ködös volt Barack Obamára, Clinton demokrata versenytársára vonatkozó jóslata: "Született vezetôi tehetsége van és rendkívüli politikai posztra számíthat az elkövetkezô tíz évben."

A Nagyhegyszôlô Marosvásárhely egyik legrégebbi szôlôsterülete (volt), még Borsos Tamásnak is volt ott egy szôlôsrésze. De volt itt szôlôskertje a református és katolikus egyháznak és a Református Kollégium tanárainak is.

A Nagyhegyszôlô (mai Negoiului utca fölötti rész) talán régebbi szôlônegyede volt Marosvásárhelynek, mint a Trébely, ugyanis Borsos Tamás is az édesapjától, Borsos Sebestyéntôl örökölt a Nagyhegyben egy szôlôt. Íme egy részlet Borsos Tamás testamentumából:

"Az Nagyhegyben való szôlôimet, melynek egy kevés része atyámról maradott, és két részét még az elsôbb feleségemmel pénzen szereztem vala, az szélsô felét penig feleségemmel együtt pénzünken vettük vagy váltottuk volt hozzánk; item az székelyfalvi határon lévô szántóföldeimet és réteimet, ki pénzünkben áll, azokat az három gyermekeimnek, Borsos Istvánnak, Borsos Juditnak és Borsos Annának egyenlôképpen hagyom, tudniilik mégis az szôlôket, kiket megnemesítettem, és a szántóföldet, szénarétet¹."

A Nagyhegyszôlô közepén volt szôlôsterülete Kováts Benedeknek, a Református Kollégium utolsó igazgatójának is. Kevesen tudják, hogy fia "hohenzollernes" volt. A még iskolás Mihály királynak egy olyan elit osztályt szerveztek, ahol a királyi felség alattvalóinak minden nációjából és társadalmi rétegeibôl tanult egy-egy ifjú. Az erdélyi magyarságból Kováts Benedek fiát választották, így lett osztálytársa Mihály királynak. Kováts Ivánt és az osztálytársait ezért hívták
"hohenzollernesek"-nek. Ezeknek a diákoknak sajátos egyenruhájuk volt, amelyen büszkén viselték a királyi jelvényt. Ezt a történetet nagyapámtól, Oláh Róberttôl és ugyanezt a nevet viselô édesapámtól hallottam, akik számon tartották kortársaikat, akikkel személyes ismerôsök voltak. Beke György, a nemrég elhunyt jeles író viszont másként ír a történetrôl:

"Iván édesapja, Kováts Benedek középiskolai tanár ugyanabban a zsindelyes uzoni házban látta meg a napvilágot, amelyikben 39 évvel késôbb én is. A marosvásárhelyi Református Kollégium tanárának fia úgy került kapcsolatba a román királyi udvarral, hogy II. Károly szabadkômûves körökben kereste a trónörökös jövendô osztálytársait; a vásárhelyi tanár szintén páholytag volt, és így Kováts Iván jó ajánlással mehetett Bukarestbe. Öt esztendôn át együtt tanult a jövendô királlyal a bukaresti palotában és a szinajai Peles- kastélyban, majd 1938-ban visszatért a vásárhelyi kollégiumba, és ott érettségizett²."

Mint ismeretes, 1948-ban a királyt elkergették, és így rossz idôk jöttek a király barátaira és volt osztálytársaira is. Ekkor Kováts Benedek fia megpróbált átszökni a határon. Sajnos elfogták és bebörtönözték. Édesapja a legjobb ügyvédet fogadta meg fia kiszabadítására. Kellett nagyon a pénz, hogy mindent megmozgasson a fia kiszabadítására és eladta a szôlôskertet, amelyet 1948-ban nagyapám (id. Oláh Róbert gépészmérnök) megvásárolt tôle. (Nagyapámnak volt egy másik területe a mai Fül-, orr-, gégekórház közelében, azt is eladta, hogy tudja segíteni Kováts Benedeket). Kováts Benedek-féle szôlôskertünk ma is a bátyámmal közös tulajdonunkban van és véletlenül megvan rajta az a kaliba, amit még Kováts Benedek építhetett. (Rozoga kis 60 éves deszkaszín.)

A Népújság 2000. május 18-i számában Szabó György Kolozsvárról nagyon szépen megemlékezik volt osztályfônökérôl. Ebbôl is érdemes pár gondolatot idézni:

"86 éves öregember vagyok... lélekben összetörve, testben meggyengülve, süketen... lehetetlen közöttetek lennem... veletek örülnöm... Sajnálom!... sajnálom, hogy nem hallhatom beszámolótokat életetek eddigi folyásáról, sikeretekben nem gyönyörködhetem. ..

Sok sikert kívánok továbbra is és arra kérlek: úgy magatartásotokkal, mint minden munkátokkal, hûséges helytállásotokkal, egész életetekkel igazoljátok, hogy csak az önzetlen, mások javát szolgáló életnek, az örömszerzô, mindenre kész szeretetnek van értelme! Az embert emberré, a teremtés koronájává nem csak a tudás, a lehetetlent is legyôzô akarat és a megszerzett hatalom teszi, hanem a lelkület, a szépet, jót, igazat teremtô lelkület!

Meleg szeretettel ölel öreg barátotok! Marosvásárhely, 1974. aug. 31., Benci bácsi"

A Marosvásárhelyi Református Kollégium tiszteletére szerettem volna megidézni az államosítás elôtti igazgatójának emlékét. Ezek a családomhoz is kötôdô történetek sok szállal kapcsolódnak Marosvásárhelyhez, a régi városrészekhez, amelyeket ma már benôttek a lakónegyedek, de ahol még az idôsebb vásárhelyiek révén mesél a régi és közelebbi múlt, mint ahogy mesél a Nagyhegyszôlô is.

¹Borsos Tamás: Vásárhelytôl a Fényes Portáig, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1968 (sajtó alá rendezte: Kocziány László) p. 410.

²Beke György: Várhelyi amfiteátrum, Hitel, 2003. június.

Oláh-Gál Róbert

…és a posta el is hozta Budapestrôl Vásárhelyre 1967. augusztus 13-án. A levélrôl és annak tartalmáról 25 évvel késôbb, pontosan 1992 júliusának egyik szombatján, a Marosvásárhelyi Rádió egyik Szombati magazinjának vezetése közben szereztem tudomást. Ugyanis épp egy hosszabb lélegzetû zeneszámot sugároztunk, amikor a bemondó stúdióasztalán villogni kezdett a telefon, volt idôm válaszolni a hívásra. Egy nôi hang jelentkezett és afelôl érdeklôdött, hogy én vagyok-e a mûsorvezetô. Majd bemutatkozott, hogy ôt Ádám Erzsébetnek hívják és mivel a mûsor elején meghallgatta a Szomorú vasárnap kezdetû dalt, úgy döntött, hogy meghív egy kávéra, mivel valami nagyon fontosat szeretne mondani, sôt mutatni nekem, ami biztosan érdekel. Megadta lakcímét és adás után szeretettel várni fog. Na, megállj csak, Böbe baba, már nem is ismerjük egymást? És mi lehet az a fontos ügy? Ezekkel a kérdésekkel csengettem be a megadott címre, ahol egy idôs, kedvesen mosolygó – számomra idegen – hölgy nyitott ajtót. Bemutatkoztam és mondom, hogy Ádám Erzsébet mûvésznô hívására érkeztem. Mosolyogva válaszolt: – Úgy látszik, a szerkesztô úr is összetévesztett a színésznôvel.

Majd hanyatt estem a csodálkozástól, de csakhamar megbarátkoztam a gondolattal. Némi magyarázkodás után, kávézás közben dicsérte a szombat délutáni mûsort és arról kezdett beszélni, hogy neki megvan az adásban elhangzott Szomorú vasárnap kezdetû dal elsô sorának kottája, mégpedig a szerzô kézírásával, és elôvett egy megfakult, szakadozott borítékot, amibôl kiemelt egy fényképet, amelyen Seress Rezsô képe volt látható, a kézzel írott kottával és egy rövid dedikációval: "Ádám Erzsébet asszonynak, szeretettel Seress Rezsô".

Erzsike néni a féltve ôrzött ereklyét azzal bízta rám, hogy nálam biztos kezekben lesz, és majd csak hasznát vehetem valamikor; a világsláger szerzôje barátjául fogadta ôt, akivel idônként találkozott Budapesten, a VII. kerületi Kis pipában.

"Rezsô barátom az utolsó levelét halála elôtt öt hónappal írta és még most is tisztán látom magam elôtt, amint a füstös kocsmában a zongoránál énekelte a Gyere Bodri kutyámat, meg a Szomorú vasárnapot, közben felém tekintgetett. Feledhetetlen volt… Aztán odaült az asztalomhoz és elmesélte találkozását a világsztár Louis Armstronggal. Amikor az aranytrombitás Armstrong a budapesti sportcsarnokban koncertezett, a Rezsô dalát is elénekelte és trombitaszólózott hozzá. Sajnos, Rezsô már olyan gyenge volt, hogy nem mehetett el a sportcsarnokba. Akkor történt meg a csoda, akárcsak a mesében, a dzsesszmuzsikus a koncert után megjelent a Kis pipában, hogy megölelhesse Rezsôt. A tolmács és a kísérô menedzsere unszolta a világsztárt, hogy játssza el a Szomorú vasárnapot, hiszen a szerzô zongorán kíséri. Ahogy mesélte nekem Seress, Armstrong elôbb szabadkozott, hogy a szállodában van a hangszere, de végül is a csoda mégis megtörtént a Kis pipában… Armstrong elôvette zsebébôl a fésûjét, rátett egy papírszalvétát, és recsegô, mély baritonján végigénekelte angolul a Szomorú vasárnapot, miközben fésûvel imitálta a trombitaszólókat, természetesen Rezsô barátom zongorakísérete mellett…"

Így fejezte be Erzsike néni, könnyes szemmel, utolsó találkozójának történetét Seress Rezsôvel. Annak idején annyira szépnek, ám hihetetlennek tartottam ezt a furcsa történetet, hogy egyszerûen kiollóztam az egészet az interjúból és óvatosságból meg sem említettem rádiós anyagaimban.

(Folytatjuk)

Csifó János

Tallózó

Megújult külsôvel jelent meg a XXI. évfolyamánál tartó HITEL címû irodalmi, mûvészeti és társadalmi folyóirat. A tartalomból: Szakolczay Lajos Valaki jár a fák hegyén – Szakrális a kortárs magyar mûvészetben (tanulmány), Domonkos László Apokalipszis, akkor (Az 1849 januári nagyenyedi magyar mészárlás), Várdy Béla Magyar tömeghalál a századelôn Amerika érckohóiban és szénbányáiban, Ablonczy László "Valahogy úgy" (A Montmartre lovagja: Csernus Tibor), Lisztóczky László: Arany és kék szavakkal (Dsida Jenô Mária-élménye). Verssel Nagy Gábor, Vasadi Péter, Szentmártoni János, Filip Tamás, Farkas Arnold Levente, regényrészlettel Wodianer-Nemessuri Zoltán (Végvidék) van jelen. * Mórocz Zsolt esszéjének címe A virtuális magyar. Ebbôl idézünk: "A magyarországi médiumok döntô többségében használt, politikailag korrekt nyelvnek kimondottan elnyomó szerepe van. Akadályozza a valóság feltárását, az igazság elôítéletmentes szavakba foglalását, mégpedig figyelemre méltó alattomossággal, miután ezt az elnyomó jelleget hangzatos etikai köntösben léptetik fel alkalmazóik a nyilvánosság színpadán. (Általában pozitív diszkriminációról beszélnek, hallgatva annak másik oldaláról, a negatív diszkriminációról.) Ez a nyelv ellenfeleit, amennyiben kellemetlen igazságokat merészelnek megfogalmazni, gyûlöletbeszéddel vádolja. A diskurzusok szereplôit kiskorúsítja – "mit mondtál, kisfiam?!" –, ha ez sem használ, középkori módszerekhez folyamodik. Az ellene vétôket pellengérre állítja. (A pellengér akkor is pellengér, ha virtuális.) * A tömegmédiából, amit felfoghatunk modern, virtuális agoraként – emlékezve görög elôdjére, a demokrácia szülôjére –, csaknem teljesen kiszorultak a nemzeti és konzervatív értékek, illetve azok képviselôi. A vélemények piaca nem demokratikus szabályok, nem értékválasztás alapján, hanem hatalmi csoportok igényei szerint mûködik. (A lényegre világított rá a puccsal eltávolított szocialista miniszterelnök üzenete az ellenzék vezetôjének, miszerint, ha médialehetôséghez akar jutni, vegyen magának egy médiumot.) * A virtuális tér uralása azonban nem minden. A virtuális embernek nincsenek hiteles élményei, saját sorsa, valódi kötôdései. Az élet drámai pillanatain, a lét mélységén és magasságán, amelyek miatt érdemes volt ideszületni, öntudatlanul kóvályog keresztül. Élete tulajdonképpen nem kiürült, hanem megtelt ócska kacatokkal. Nem tudja, mikor, miért, miként dönt. Lénye feloldódik a látszatok világában, legyen szó mûvészetrôl, politikáról vagy demokráciáról. Az igazi, ontológiai tét mindig túlesik a politika világán, bár a demokratikus társadalom legfôbb terméke – Chomskyt idézve tanúként – tényleg a valódi, nem a virtuális ember. * HITEL, 2008 január

B.D.

Kisolvasó

László Károly Kézdivásárhelyen született 1953 nyarán, az elemi és középiskola után 1980-ban diplomázott Kolozsváron geológia szakon. Tíz évet dolgozott geológusként a Háromszéki-medence kôolaj-lelôhelyeinek kutatásán és feltárásán. 1990 óta foglalkozik kerámiával, egy szabadidôközpont szakoktatójaként gyerekeket tanít agyagból szépet alkotni, próbálja megkedveltetni velük ezt a szép régi mesterséget. Munkássága: régi, százévesnél idôsebb muzeális kályhacsempék korhû másolatainak elkészítése (díszítô valamint funkcionális célra), földmunkák során elôkerült töredékes csempelapok rekonstrukciója, honfoglaláskori, vagy annál régebbi (hunn-avar-magyar) leletek díszítômotívumaiból ihletôdött mûvészi kerámia (dombormûvek, plakettek), családi címerek, emlékplakettek, a hajdani mesterek szórványosan ránk maradt munkái alapján készült korhû másolatok készítése, rusztikus, egyéni igények alapján tervezett csempekályhák kivitelezése. * Úgy teremt értékeket, hogy közben értékeket ment. Úgy teremt, hogy már-már önálló életre keltett mûalkotásokat teremt. Akár torzóként fennmaradt töredékekbôl, de akár fennmaradt rajzból egyaránt. Agyagba zárt hagyatékot tár fel, régi idôk mûvészmestereinek példáját követve, kiknek ékszerszerûen megmunkált kályhacsempéit újraálmodja, újraszületteti. Az itt-ott lappangó, egykori – akár több évszázados – kályhacsempék üzenetét tolmácsolja végcéljuk melegével. * Keze nyomán átmentôdnek a régi – valamikor tán több jelentéstartalommal bíró – formák és díszítômotívumok, regenerálódik régi mestereink ízlésvilága, szépérzéke, úgy, hogy egy adott ponton csak az élô, eleven, szárnyra kapott csupasz, minket is magával ragadó szépség közepében találjuk magunkat. * László Károly kezében újabb erôre kap egy mesterség, magasabb, mûvészi rangra emelkedik az. Annál is inkább, hogy munkáin általában, de egyedi tervezésû emlékplakettjein, emlékérmein végigtapinthatóan jelesül a szobrászati jelleg. (Róth András Lajos, Vetró András) * ERDÉLYI MÛVÉSZET, 27. szám.

b.d.

Szeretném hinni, hogy mióta Doris Lessing megírta elsô regényét, sokat változott az élet Dél-Afrikában, jelesen Rhodesiában, ahol az írónô fiatalságát töltötte. 2007 októberében 88 éves volt, amikor az irodalmi Nobel- díjjal kitüntették. 1972-ben jelent meg magyarul elsô híres regénye, A fû dalol, majd Az ötödik gyermek, de 2007 októberében nem voltak kaphatók a magyar könyvpiacon. Ez némileg megkérdôjelezte a nagyszámú magyar könyvkiadó piackutató felkészültségét, ám a karácsonyi könyvvásárra mindkét könyvet már új kiadásban jelentette meg az Ulpius-ház Könyvkiadó.

A fû dalol nem a nyugati világ "szép"-nek mondott bestsellereinek kategóriájába tartozik. Kimerítô, nagyon elgondolkodtató olvasmány. Cselekménye, leírásai, jellemrajzai, megdöbbentô valóságfeltáró tényanyaga minden bizonnyal meggyôzi az olvasót arról, hogy az utóbbi évtizedekben született kiváló mûvet tart a kezében.

Akárcsak egy bûnügyi regény, különös gyilkossággal kezdôdik, amely elindítja a fôhôs, Mary Turner életregényét. A brit szülôktôl származó, de csak Dél-Afrika világát ismerô kislány kietlen gyermekkora után jó vágányra kerül, de mi lesz belôle, ha férjhez megy és messze a várostól, egy távoli farm lesz az otthona? Egy fehér asszony kínkeserve, magányossága, irtózata a bennszülöttektôl. Villanásnyi gondolat, hogy itt áll elôttünk egy dél-afrikai, angol Bovaryné.

Az írónô csodálatos tájak, füvek, fák szerelmese. Leírásai nemcsak érzékletesek, hangulatosak, hanem minden hatalmas és apró rezdüléssel megismertetnek, amelyek a hónapokig sivatagi forróságra ítélt, de aztán a bôséges esôzések idején káprázatos erôt, dús termést mutató földeket jellemzik. Egy természettudós megfigyelései a tehetséges írónô tollán megejtô varázst kitáró sorokba burkolóznak.

Mindennek a szépségnek, a természet adta lehetôségek jótéteményeinek ellentéte hôsünk és ügyefogyott férje elsiváruló, sikertelen élete, próbálkozásai azzal a földdel, amely ôslakói tulajdona kellene legyen, de ôk nyomorúságos életüket a fehér ember követelései szerint, robotolva élik. Minden az övék lehetne, de semmi sem az övék a gyarmatosítók világában. Ezt sugallja Doris Lessing regénye, egyben a fehér ember értetlenségét mindezzel szemben.

Mary a város viszonylagos jólétébôl kerül ki a távoli farmra, köze nincs mindahhoz, ami gazdálkodás, háztartás, bennszülöttekkel való bánásmód. Kései házassága Dick Turnerrel mindkettejük magárahagyottságát, elszigeteltségét eredményezi, és ennek béklyóiból nem tudnak szabadulni.

… "Harmincéves koráig nem változott semmi … Élete tulajdonképpen elég különleges élet volt, a körülmények, amelyek létrehozták, ma már letûnôben vannak – és ha már teljes lesz a változás, a