Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Tegnap az E-On Gaz Szolgáltató Rt. feltûnôen rövidre fogott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a 2008. január 30-án bekövetkezett marosvásárhelyi gázrobbanás áldozata elhunyt. Mint ismeretes, a 22 éves lányt, aki édesanyjával és nagymamájával tartózkodott az ingatlanban, súlyos égési sebekkel szállították Bukarestbe. A kezelôorvosok erôfeszítése ellenére a lány belehalt sérüléseibe.

Az E-On Gaz Szolgáltató Rt. a sajtótájékoztató elôtt kiadott közleményében ôszinte részvétét fejezte ki a gyászoló családnak, akiket arról biztosított, hogy minden szükségesben támogatja ôket. Ugyanakkor minden erôfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a szakemberek által végzett mûszaki kivizsgálás fényt derítsen az utcai polietilén vezetéken keletkezett meghibásodás okaira, amely a robbanást elôidézte.

Újságírói kérdésekre válaszolva Marc Daniel Buck, az E-On Gaz Szolgáltató Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy az ôket terhelô felelôsséggel kapcsolatban semmi konkrétumot nem mondhat és semmilyen következtetést nem vonhat le mindaddig, amíg a hivatalos kivizsgálás és a mûszaki szakvéleményezés le nem zárul.

Lévén, hogy a Gyöngyvirág utcában egy alvállalkozó cég végezte a munkálatokat, feltettük a kérdést, hogy az E-On-nak hány céggel van szerzôdése és hánnyal dolgoztat, illetve hogyan ellenôrzik az elvégzett munkát? A vezérigazgató csupán annyit mondott, hogy több céggel állnak szerzôdéses viszonyban, de hogy hánnyal dolgoztatnak, arra nem tudott konkrét választ adni. Arról azonban biztosította az újságírókat, hogy megfelelô létszámú szakemberrel, mérnökkel rendelkeznek a munkálatok ellenôrzésére.

Arra a kérdésre, hogy hogyan támogatják a gyászoló és anyagi kárt szenvedett családot, az igazgató csak annyit elárult el, hogy közvetlen a baleset után támogatást adtak a családnak, és továbbra is felvállalják támogatásukat. Hogy konkrétan mennyivel, azt nem árulták el.

A felelôsség tekintetében leglényegesebb kérdés: a szomszédok, a járókelôk a gázrobbanást megelôzôen már napokkal azelôtt gázszagot éreztek a környéken és állítólag dolgoztak is ott. Volt-e tudomásuk arról, hogy szivárog a gáz, aznap kaptak-e bejelentést, hogy a ház közelében valaki gázszivárgást érez?

Marc Daniel Buck vezérigazgató határozottan állította: sem azon a napon, sem azelôtt a gázszolgáltató vállalat nem kapott gázszivárgásról szóló bejelentést, ezért nem is küldtek hibaelhárító csoportot abba az övezetbe. A szolgáltató csak bejelentésre száll ki a helyszínre – mondta.

Aktuális

Több száz marosvásárhelyi tömbházlakó gondolkodhat el az elkövetkezôkben azon, hogy hogyan takarítson meg annyi pénzt, amennyi a mostanság reklámozott vízszintes távhôrendszer bevezetéséhez kell. Az Energomur hôszolgáltató jól idôzítette: elôttünk a nyár, amikor csökkennek a közmûköltségek és a polgárok nekifoghatnak… spórolni.

A már annyiszor és annyiféleképpen átvert fogyasztó érthetô módon zavarban van: a költségelosztók után most a vízszintes rendszert akarják rásózni? Emlékezzünk csak: elôször voltak a "repartitorok", amiket rákényszerítettek a fogyasztókra, odáig menôen, hogy törvényes határidôt szabtak ezek felszerelésére. Az Energomur a kezdetektôl szerepet vállalt a költségelosztók és a szerelôcégek népszerûsítésében. Most, miután több száz reklamáció érkezett a fogyasztóvédôkhöz és országos méretû a botrány, elismeri: a mütyürök nem eléggé megbízhatóak, nem a reális fogyasztást mérik. Pedig tudták – kellett tudniuk, hiszen szakemberek – hogy nem életképes rendszer. Az üzlet azonban üzlet, amelynek szálai Bukarestbe vezetnek. Könnyû volt meglovagolni a kétségbeesett, fizetésének- nyugdíjának nagy részét közköltségre adó fogyasztó jóhiszemûségét, megvétetni vele a költségelosztókat. Mindenki jól járt: forgalmazó- és szerelôcégek, távhôszolgáltató, tulajdonositársulás-vezetô, blokkfelelôs. Csak a fogyasztó érezhette magát átverve, amikor kijött a számla és kiderült, megtakarítás helyett többet fizet, mint korábban, esetenként többet, mint az, akinek semmiféle költségelosztója nem volt. Az okokat most ne taglaljuk.

Ezúttal a vízszintes rendszer a sláger. Azzal reklámozzák, hogy a költségelosztókkal szemben ezáltal pontosan ellenôrizhetô a fogyasztás, a lakó pedig eldöntheti, mennyire fûtsön a lakásában, ugyanakkor "kizárható mindenféle – az elfogyasztott hôenergia- mennyiséggel kapcsolatos-gyanakvás, a bejárati mérôórák pontosak, a reális fogyasztás mérhetô".

Úgy tûnik, így van, nem vitatjuk. De jogosan merül fel néhány kérdés: mi haszna volt a költségelosztóknak, ha most a vízszintes rendszer lehetôvé teszi a pontos (remélhetôleg nagy precizitású mérôórákra gondoltak, nem úgy, mint a másodlagos vízórák esetében) és fôleg egyéni fogyasztásmérést, repartitorok nélkül is?! Miért nem lehetett elsô perctôl ebbe az irányba haladni és egyéni szerzôdéseket kötni?! Miért kell átrázni egy egész ország tömbházlakóit, és kétszer költségbe verni az embereket, hiszen a vízszintes rendszer, amely aligha friss találmány, nem két lejébe kerül egy családnak? Reménykedjünk, hogy ezúttal valóban javunkra változik a "rendszer", s majdan nem érezzük magunkat ismét rászedett kísérleti nyúlnak.

"Azt szerettem volna, ha Románia elsôként ratifikálja a Lisszaboni Szerzôdést, de mindenképpen méltányolandó, hogy a román parlament az elsôk között fogadta el a dokumentumot" – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden, bukaresti sajtóértekezletén. Mint mondta, az egyezmény hatékonyabbá teszi az európai intézmények mûködését, ugyanakkor rendkívül fontos lépés az egységes Európa megteremtéséhez.

A szövetségi elnök úgy vélekedett, a következô idôszakban nem elegendô Romániának elfogadni az uniós kritériumokat, kezdeményeznie is kell, jelentôs mértékben hozzá kell járulnia az uniós döntések meghozatalához.

A Volt Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Tanács (CNSAS) körüli helyzet kapcsán Markó Béla kifejtette: elemezni kell az alkotmánybíróság döntését, véleménye szerint ugyanis megengedhetetlen, hogy politikai csatározások, a dossziék harca révén ilyen helyzet alakuljon ki. A szövetségi elnök veszélyesnek nevezte ezt az állapotot, amikor egyesek megkérdôjelezik a parlament alkotmányos hatásköreit, az alkotmánybíróság pedig szinte naponta érvényteleníti már alkalmazásban lévô törvények cikkelyeit. Véleménye szerint olyan helyzet alakul ki, amikor átlépik azt a demokratikus keretet, amely az intézmények tevékenységének kölcsönös ellenôrzését teszi lehetôvé. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a kormány elfogadja azt a tervezetet, amely biztosítja a CNSAS tevékenységének folytonosságát.

Mint megtudtuk: már készülnek az RMDSZ önkormányzati tisztségviselôinek tevékenységérôl szóló elemzések. A szövetségi elnök "jó csapatnak" nevezte az RMDSZ tisztségviselôit, de azt is hozzátette, néhol szükség lesz a cserére. A jelöltállítási folyamatban mindenképpen fontos szempont lesz a szakmai felkészültség, ugyanis a következô idôszakban számos lehetôség nyílik az uniós pénzalapok megszerzésére.

– A fiatalok és a nyugdíjasok problémáinak megoldását célozza az RMDSZ két törvénykezdeményezése: a szövetség az elkövetkezôkben is nagy hangsúlyt kíván fektetni a szociális kérdésekre – jelentette be Kerekes Károly képviselô a keddi sajtótájékoztatón. A RMDSZ képviselôházi frakciójának január 22- án benyújtott törvénytervezete értelmében "gyerekpénz" helyett ún. tanulmányi támogatásban részesülnének mindazok a fiatalok, akik betöltötték már 18. életévüket, de még nem fejezték be középiskolai tanulmányaikat. Kerekes Károly elmondta, a támogatás összege havi 40 lej lenne, amely megegyezik a "gyerekpénz" márciustól érvényes összegével. A változás abban áll, hogy a tanulmányi támogatás kötôdne a család jövedelméhez: azok a fiatalok részesülnének ebben, akik családjában az egy fôre esô havi nettó jövedelem nem haladja meg a bruttó havi átlagfizetést.

A képviselô közölte, február 5-én nyújtották be az utódlási nyugdíjra vonatkozó törvénykezdeményezést. Eszerint a házastárs továbbra is egy meghatározott összegû utódnyugdíjat kapna, abban az esetben, ha saját jövedelme a mindenkori átlagnyugdíj (és nem a tavaly meghatározott 364 lej) alatt van. "Ily módon több kedvezményezettje lehet a törvénynek, figyelembe véve azt, hogy a tavalyi nyugdíjemelést áremelkedés is követte, és a nagyobb nyugdíjakkal sokan a "plafon" fölé kerültek – magyarázta a képviselô.

(MTI) Csehországnak fél éven belül állást kell foglalnia azzal a panasszal kapcsolatban, amelyet a kitelepített szudétanémetek egy csoportja tett az ENSZ emberi jogi bizottságában a cseh kárpótlási törvényekkel összefüggésben – írta a Lidové Noviny címû cseh konzervatív napilap hétfôn.

A szudétanémetek azt állítják, hogy a cseh kárpótlási törvények számukra diszkriminatívak, s ezért nem tudnak hozzájutni a II. világháború után elkobzott vagyonukhoz.

A kitelepítettek sikernek tartják, hogy az emberi jogi bizottság foglalkozni kezdett az ügyükkel, mert ez hatással lehet a nemzetközi bíróságokon folyó más hasonló perekre.

A beadványt 47 személy írta alá, s az ENSZ emberi jogi bizottsága januárban fordult a cseh kormányhoz, hogy foglalkozzon az üggyel. "A kormánynak hat hónapja van arra, hogy állásfoglalását eljuttassa a bizottsághoz" – közölte Zuzana Kuncová, a cseh igazságügyi minisztérium szóvivôje. A németek lényegében arra panaszkodnak, hogy a cseh bíróságok elutasítják kárpótlási kérelmeiket, azt állítván, hogy ez a Benes-dekrétumok miatt nem lehetséges. Ugyanakkor a bíróságok azt már nem vizsgálják, hogy a Benes-dekrétumok nem ellentétesek-e más jogi normákkal és hogy mindig helyesen alkalmazták-e ôket.

Az Eduard Benes egykori csehszlovák köztársasági elnök által aláírt dekrétumok alapján a II. világháború után mintegy hárommillió szudétanémetet fosztottak meg csehszlovák állampolgárságától, elkobozták vagyonukat és kitelepítették ôket az országból. Hasonló módon sújtották a dekrétumok a több mint félmilliós szlovákiai magyarságot is.

A szudétanémetek (és a magyarok) szerint a Benes- dekrétumok a kollektív bûnösség elvén alapulnak, s ezért elfogadhatatlanok. Az Európai Bíróság eddig azért utasította el a szudétanémetek Csehországgal kapcsolatos panaszait, mert véleménye szerint nem használták ki az összes jogi lehetôséget arra, hogy ügyük még Csehországban megoldást nyerjen. "Ez lehetetlen, mert a cseh bíróságok a Benes-dekrétumokra hivatkozva beadványainkat egyszerûen elutasítják" – állítja Thomas Gertner, a szudétanémet panaszosok ügyvédje. "Ami a Benes-dekrétumokat illeti, el kell fogadni azt a tényt, hogy ma is részét alkotják a cseh jogrendnek és valóban megfogalmazzák a kollektív bûnösség elvét" – jegyezte meg Kuncová. A cseh képviselôház 2002 áprilisában ünnepélyes nyilatkozatban megkérdôjelezhetetlennek, érinthetetlennek és megmásíthatatlannak nyilvánította azokat a jogi és vagyoni viszonyokat, amelyek a II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján jöttek létre.

Tôkés László királyhágó- melléki református püspök kedden, az erdélyi magyar egyházak vezetôivel való nagyváradi találkozáson kijelentette, készen áll képviselni érdekeiket az Európai Parlamentben. "Két téma volt napirenden: a magyar egyházak kapcsolata a román állami intézményekkel, illetve az erdélyi magyar egyházak képviselete az Európai Parlamentben" – mondta Tôkés László.

Az EP-képviselô kijelentette: "mind az országban, mind Brüsszelben azért szándékozik harcolni, hogy gyorsítsák meg az erdélyi magyar egyházaktól a kommunista rendszerben elkobzott, államosított javak visszaadását".

A találkozót Tôkés László kezdeményezte, melyet a Lorántffy Zsuzsanna Központban, a Királyhágó-melléki Református Püspökség székhelyén tartottak.

Tôkés nyilatkozata szerint a találkozón a nagyváradi, szatmári, kolozsvári és gyulafehérvári körzet katolikus, református, unitárius, evangélikus és baptista egyházi méltóságai vettek részt.

Ma reggel 8 órától az állampolgárok "telverde" típusú telefonvonalon jelenthetik be a Maros Megyei Informatizált Lakosság-nyilvántartóval kapcsolatos panaszaikat és javaslataikat.

A "zöldvonal" célja a lakossági nyilvántartó szolgáltatásainak a javítása, jelentette be tegnap Ciprian Dobre prefektus az intézmény éves jelentése kapcsán. Az emberek a 0800.88.00.88 ingyenes telefonszámon jelenthetik be észrevételeiket, a prefektust 5 percen belül tájékoztatják minden beérkezett panaszról.

Egyelôre az útlevél-, a gépkocsi- regisztrációs és jogosítványosztályok munkájával kapcsolatosan mûködik a "telverde", de a közeljövôben mindegyik, a prefektúra alárendeltségébe tartozó intézményben bevezetik, mondta Ciprian Dobre.

Szépen bekötött, grafikonokkal és fényképekkel színesített 72 oldalas jelentést kapott kézhez minden intézményvezetô és a sajtó képviselôi tegnap, a közigazgatási palota nagytermében tartott gyûlésen. A dokumentum a 2007-es év fejlesztési tervei mellett, a törvényesség felügyeletérôl, a sürgôsségi esetek menedzsmentjérôl, a prefektúra által szervezett rendezvényekrôl és eseményekrôl, a civil társadalommal való együttmûködésrôl, az intézmény külkapcsolatairól, a szolgáltatások korszerûsítésérôl, közönségszolgálatról számol be, illetve felsorolja a 2008-as év prioritásait.

Botrányosan végzôdött a megyei tanács múlt csütörtöki ülése. A napirenden szereplô határozattervezetek közül utolsóként került megvitatásra az, amelyik az Adriamed-Galenus magánklinika mûködésére vonatkozik. A képviselôtestület Lokodi Edit elnök határozott fellépése ellenére sem szavazta meg annak a korábbi megyei tanácsi határozatnak a felfüggesztését, amely a koncessziós eljárás beindítására vonatkozik. A megyei kórház korábbi vezetése társulási szerzôdést kötött az Adriamed Kft.-vel, a tanács jogászai szerint az épület koncesszionálására versenytárgyalást kellett volna kiírni.

Az Adriamed-Galenus magánklinika ügye az elmúlt nyáron került a megyei önkormányzat elé, ekkor is heves vitát váltott ki az épület és a hozzá tartozó terület jogi helyzetének tisztázása. Miután kiderült, hogy a megyei kórház – mint az épület adminisztrátora – 2004-ben társulási szerzôdést írt alá az Adriamed Kft.-vel a megyei tanács tudta nélkül, a képviselôtestület 2005 novemberében felszólította mind a megyei kórházat, mind az Adriamed Kft.-t, hogy szüntesse be a társulási szerzôdésben foglalt összes tevékenységet, valamint az engedélyek hiányában egy 2774 négyzetméteres területen megkezdett építkezést. A testület a 2006. évi 102-es határozatában ugyanakkor korlátozta a kórház ügykezelési jogát, amely ennek alapján nem köthetett szerzôdést magáncégekkel. Mivel az Adriamedtôl egyetlen lej sem folyt be az épület használatáért, a tanács szakértôvel állapíttatta meg azt az összeget, amit a magánklinikának fizetnie kell. Ez az összeg 2004. december–2007. augusztusa közötti idôszakra számítva 398.466 lej volt. Idôközben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal beperelte az Adriamed Kft.-t, mivel az a meglévô és a magánklinika által renovált épület melletti telken engedély nélküli építkezésbe kezdett, bôvítve a klinikát. Mivel tavaly augusztus óta az Adriamed nem fizetett semmit, a megyei közgyûlés múlt héten ismét napirendre tûzte az ügyet. A képviselôk elé terjesztett határozattervezet szerint felfüggesztették volna a koncessziós eljárásra vonatkozó korábbi tanácsi határozatot, szakértôi felmérés készült volna az épület használatának hatékonyságáról, hatálytalanították volna a 86-os határozat egyik cikkelyét, amelynek alapján az Adriamed havi 12.206 lej ellenében a koncessziós eljárás befejezôdéséig használhatta az épületet és kérték volna az Adriamed kilakoltatását az épületbôl. Lokodi Edit tanácselnök tájékoztatta a képviselôket, hogy az Adriamed Kft. ügyvédje levélben közölte a tanáccsal: egyetlen lejt sem hajlandó fizetni, mivel ezt semmiféle szerzôdésbe nem foglalták bele. Jogviszony híján nem fizetnek – ezt nevezte felháborítónak az elnök asszony, hozzátéve, hogy az Adriamed képviselôje tavaly a közgyûlés elôtt ígérte meg, fizetnek, a számvevôszéki ellenôrzés pedig megállapította a bevételi hiányt. Cirkuszi jelenetekbe illett az, ahogyan végzôdött a voksolás, hiszen cikkelyenként – egy kivételével – sem sikerült összegyûjteni a kétharmados többséget. A teremben már indulni készültek egyes képviselôk, félútról visszatérve nyomták meg a szavazókészülék gombját, Tatár Béla a parttalan vita bezárását sürgette. A szavazatszám nem jött össze, az eredményt törölték, majd újrakezdték, Lokodi Edit pedig azzal vádolta meg a képviselôket, hogy "játszadoznak". Giurgea Teodor szerint mindenképpen megoldást kell találni, hogy a Galenus maradhasson, mert maholnap "mi is betegek leszünk és oda kell menjünk".

Bár a képviselôknek kilátásba helyezték, hogy anyagilag is elszámoltathatók az okozott kár miatt, ha nem szavazzák meg a határozattervezetet, Lokodi Edit pedig felelôsséget követelt, a határozattervezet mégsem "ment át". Ha a voksokat elemezzük, a szavazókészülékét Dinu Socotar bezárta, a gyûlés alatt elment Chiorean Cornel, Benedek Imre, Kardos Mihael, Kakassy Sándor, igazoltan hiányzott Bartha Barna, Bözödi Sándor, Móra Ákos, nem szavazott Fratean Alexandru, Bolos Vasile, Lazar Ladariu, Popa Dragos, Radu Mircea, Iacob Letitia, a többi 20 képviselô megszavazta a tervezetet.

(MTI/Reuters) Egy-két millióra rúghat Irakban az erôszakcselekmények nyomán megözvegyült nôk száma.

Senki sem tudja pontosan, hányan maradtak özvegyen Szaddám Huszein korábbi elnök brutális diktatúrája következtében, az 1980–88-as iraki–iráni háborúban, az 1991-es öbölháborúban, a 2003-as amerikai-brit invázióban és az azt követô felekezeti vérontásban.

Szamira al-Muszavi, az iraki parlament nôbizottságának vezetôje közel egymillióra becsüli az özvegyek számát, Narmín Otman, az iraki kormány nôpolitikai felelôse kétmillióra. Noha becsléseik jelentôsen eltérnek, abban egyetért a két politikusnô, hogy azok a nôk, akik elvesztették férjüket, apjukat, a családjukat fenntartó férfiakat, nélkülözik az önfenntartásukhoz szükséges eszközöket az amerikai vezetésû 2003-as invázió óta.

"Napról napra nô az özvegyek száma. Az ebbôl fakadó, egyre súlyosbodó szociális problémák idôzített bombaként ketyegnek, már csak azért is, mert sok az ifjan megözvegyült nô a mai Irakban" – mondta Otman nyugati tudósítóknak. Eddig sem volt könnyû érvényesülni Irakban egy magányos nônek, s csak zsugorodnak lehetôségei, amint teret nyer újabban az iraki társadalomban az iszlám konzervatív értelmezése.

A kenyérkeresô nélkül maradt családok töredéke részesül csak állami támogatásban: csupán 84 ezren kapnak segélyt jelenleg az iraki özvegyek közül. Ennek összege havi 50-120 ezer iraki dínár között van, ami 40-95 dollárnak felel meg. "Ez csak fájdalomcsillapító, nem igazi gyógyszer" – véli Muszavi.

Egy iraki özvegyasszony elmondta nyugati tudósítóknak, hogy férje családja kidobta a házból alig egy héttel azután, hogy ismeretlen fegyveresek lelôtték hitvesét múlt év márciusában. Összeköltözött hát szintén megözvegyült nôvérével, akinek síita férjét kivégezték 1999-ben, mert ellenezte Szaddám Huszein elôzô elnök uralmát. Mindkét nôvérnek négy-négy gyermeke van, s most együtt próbálják nevelni ôket egy apró bagdadi házban, az iraki fôváros síita nyomornegyedében, Szadrvárosban. Családjuktól és az államtól egyaránt csak elhanyagolhatóan csekély támogatást kapnak, elhelyezkedni pedig nem tudnak.

A Muszavi vezetése alatt mûködô parlamenti bizottság törvénytervezetet nyújtott be a törvényhozó testületnek, javasolva, hogy az állam lássa el lakással és segélyekkel a kenyérkeresô férfi nélkül maradt családokat, mert elejét kell venni a magukra maradt özvegyek kétségbeesett lépéseinek. Sokan ugyanis prostitúcióra adják magukat végsô reménytelenségükben, vagy eszközökké válnak a szélsôségesek kezében – mondta a parlamenti képviselônô, emlékeztetve arra, hogy Szaddám Huszein uralma alatt sok özvegy kapott özvegyi járadékot, sôt olykor földet és autót is, ám ez a fajta állami segítség nagyrészt megszûnt, amikor a 2003-as amerikai–brit katonai akció megdöntötte az iraki diktátor hatalmát.

(MTI) Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök kedden élesen kikelt az EU által Szerbiának felajánlott politikai megállapodás ellen, és a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatában a parlament azonnali összehívását, Koszovóról és az EU koszovói szerepvállalásáról szóló határozat meghozatalát követelte. A politikai megállapodást Brüsszel mintegy kárpótlásként ajánlotta fel Szerbiának azok után, hogy januárban sem sikerült aláírni az EU-tagság elôfeltételének tekintett stabilizációs és társulási egyezményt. A csütörtökön aláírni tervezett okmány ígéretet tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az unió segíteni fogja Szerbia közeledését, beleértve ebbe a tagjelölti státus megadását is.

Vojislav Kostunica csalásnak, félrevezetô manôvernek minôsítette az ajánlatot. Szerinte az csak arra szolgál, hogy elfogadtassa Szerbiával Koszovó függetlenségét. A kormányfô értékelése szerint ugyanis az EU azzal, hogy missziót küld a dél-szerbiai tartományba – az erre vonatkozó, már csak a külügyminiszterek jóváhagyására váró döntés hétfôn született meg Brüsszelben –, végleg az albán szeparatisták oldalára állt, s kiveszi a részét abból, hogy a nemzetközi jog elveinek durva megsértésével egy albán "ál államot" teremtsenek Szerbia területén.

Kostunica már a szerbiai elnökválasztás második fordulója elôtt élesen kikelt a megállapodás ellen. Attól tette függôvé Boris Tadic támogatását, hogy az elfogadja-e koalíciós szerzôdésük módosítását, amelynek értelmében felmondják az EU-val kötött egyezményt, amennyiben az unió missziót küld Koszovóba. Tadic ezt nem fogadta el, s azóta az események felgyorsultak: a misszióról szóló döntés már hétfôn, a megállapodás aláírása elôtt megszületett.

A francia Alstom gépipari, erômûberendezés- és vonatgyártó vállalat Nicolas Sarkozy francia államfô jelenlétében kedden bemutatta a legújabb nagy sebességû vonattípusát, az AGV-t a kelet-franciaországi La Rochelle közelében található központjában.

Gyorsabb, tágasabb és tisztább: így mutatta be a 100 millió eurós költségvetéssel kifejlesztett új szuperexpresszt az Alstom, amely már nem a TGV, hanem annak utódaként az AGV (Automotrice a Grande Vitesse, nagy sebességû motorvonat) nevet kapta.

Az AGV átlagos utazósebessége elérheti az óránkénti 360 kilométert, amely harminccal több, mint a 27 évvel ezelôtt forgalomba állított TGV-é. A negyedik generációs nagysebességû vonat 25 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt elôdjeinél.

A Pegazus nevû prototípus egyik legjelentôsebb újítása, hogy a Siemens-vonatokhoz hasonlóan minden egyes vagonját külön motor hajtja, míg a hagyományos TGV-nek csak két motorja van; a vonat elején és a végén. Az energiatakarékos motorral rendelkezô vagonoknak köszönhetôen az AGV egyszerre összesen 650 utast tud szállítani (7-14 vagonnal), azaz húsz százalékkal többet, mint a jelenlegi TGV-k.

Fô konkurenseit, a Siemenst és a kanadai Bombardiert megelôzve az Alstom önállóan, a francia állami vasúttársaság (SNCF) közremûködése nélkül fejlesztette ki új prototípusát, amelyet elsôsorban exportra szán. Az olasz magántulajdonú Nuovo Trasporto Viaggiatori (NTV) vasúttársaság egy harminc évre szóló szerzôdésben már 25 AGV-t rendelt 1,5 milliárd euróért. Az elsô vonatok várhatóan 2011-tôl állnak forgalomba az olasz vasútvonalakon.

(MTI/Reuters/AP) András herceg bírálta kedden George Bush amerikai elnököt és kormányát, amiért nem hallgatott a britekre az iraki konfliktusban, pedig – mint mondta – az Egyesült Államok elkerülhette volna akkor problémáinak egy részét.

A Bush-kormánynak hallgatnia kellett volna a britekre, hiszen gyarmatosításban, nemzetközi méretû mûveletekben, mások kultúrájának megértésében és fegyveres felkelések kezelésében sok tapasztalatot szereztek történelmük során – érvelt a yorki herceg az International Herald Tribune címû lapnak adott interjúban.

A trónöröklési sorrendben negyedik helyen álló András herceg – II. Erzsébet angol királynô 47 éves, második fia – nem elsôként fogalmazza meg brit részrôl ezt a bírálatot. Magas rangú brit tisztségviselôk korábban is korholták már Washingtont, amiért nem hallgatott a brit tanácsokra, az iraki invázió lehetséges csapdáival – a Szaddám Huszein Baasz pártjának betiltásában és a korábbi iraki hadsereg feloszlatásában rejlô veszélyekkel – kapcsolatos figyelmeztetésekre.

Meglepetést legfeljebb az kelthet, hogy ezúttal a királyi család egyik tagja dorgálta meg a Bush- kormányt. A királyi család tagjai ritkán mondanak nyilvánosan véleményt politikai kérdésekrôl, és ritkán adnak interjút lapoknak. András herceg tíz nap múlva Amerikába utazik a tervek szerint, hogy brit üzleti érdekeket mozdítson ott elô; talán ezzel függ össze, hogy most kötélnek állt az IHT kérésére.

Nyilatkozata szerint sokan csodálkoznak azon Nagy- Britanniában, hogy senki sem hallgatta meg a felelôs pozícióban lévô amerikai vezetôk közül a brit tanácsokat és figyelmeztetéseket, senki sem akart tanulni a brit tapasztalatokból. Annál is furcsább ez, mert – mondta – nem Nagy-Britannia akarta ráerôltetni tanácsait Washingtonra, hanem az amerikai fél kérte ezeket, mégsem fogadta meg ôket. Ennek nyomán "egészséges szkepticizmus" alakult ki a britekben mindazzal kapcsolatban, amit Washingtonban mondanak – tette hozzá.

A húsvét elôtti negyvenedik napot hamvazószerdának nevezzük, amely a negyvennapos nagyböjtnek a kezdete. Nevét onnan veszi, hogy az egyház a nagyböjt elsô napján a lelki megtisztulás, a világ hiúságával való szakítás külsô kifejezéseként hamut hint a hívek fejére. Kezdetben csak a nyilvános bûnösök fejére szórtak hamut a "Tartsatok bûnbánatot és higgyetek az evangéliumban!" vagy az "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!" felszólítással. Késôbb általánossá vált ez a szokás minden hívôre vonatkozóan.

A hamut az elôzô év virágvasárnapján megáldott barka (picus, pimpó) elégetésébôl kapják. Mint ilyen – hamu – a maga létével már az élet mulandóságára figyelmeztet.

Természetesen az egyház liturgiájában a szertartások és szent cselekmények csak szolgálni, segíteni kívánják a hívô és Isten közötti kapcsolat létrejöttét és annak fennmaradását. Ez a találkozás Istennel csak az ôszinte bûnbánat által lehetséges. Már az Ószövetségben Isten így szól Jóel próféta által népéhez: "Térjetek meg! Teljes szívetekbôl hozzám térjetek! Böjtöljetek, hangos szóval sirassátok bûneiteket! A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!"

Nos, a nagyböjtben ez a "szívszaggatás" a lényeg: érezzük át Isten végtelen szeretetét és tegyük szívünket, életünket képessé a bûnbánat által, hogy az Úr végtelen szeretete kiáradjon bennünk.

A 40 napos bûnbánati idô (ennyi idôt töltött Jézus megkeresztelkedése után az Atyával való bensôséges kapcsolatban Júdea pusztájában) olyan keret a hívô ember számára, amelyet mindenkinek magának kell lelkülettel átélnie, megtöltenie.

Hamvazószerda szigorú böjti nap, amelyen a 18. életévét betöltött keresztény (katolikus) hívek hústól mentes táplálékkal csak egyszer lakhatnak jól. Ez a lemondás részben áldozattal jár, ugyanakkor a táplálékmegvonással készségesebbé válik a lélek a természetfeletti számára.

Látszatra a nagyböjti idôben a keresztény visszavonul a világ zajától, hogy Istenre és önmagára figyeljen, de jó, ha ezzel egy idôben oda tud figyelni embertársára, akinek személyében rejtetten közöttünk jár az Isten. Rajta hát, kerüljünk közelebb önmagunkhoz, embertársunkhoz és Istenhez. Üdvös nagyböjtöt!

Sokrétegû tevékenységet vállalt fel a Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) marosvásárhelyi fiókszervezete, melynek legjelentôsebb célja a házi beteggondozó-hálózat kiépítése Marosvásárhelyen és megyszerte ott, ahol erre szükség és lehetôség van. A diakóniai munka jelenleg öt területen zajlik: egyészségügyis diákok rendszeres alapellátó munkája, az alkalmazott asszisztensek szakellátó tevékenysége, a munkapontok mûködtetése, a beteg és az ellátók közötti közvetítô szerep vállalása és a továbbképzés.

A Református Asszisztensképzô Iskola diákjai az elmúlt évben Marosvásárhelyen 120 idôs, beteg és magányos személyt látogattak és ápoltak hetente, a szakképzett asszisztensnôk szakellátást nyújtottak azoknak a biztosított betegeknek, akik ápolást igényeltek. Erre tavaly januártól van lehetôség, amióta az alapítvány szerzôdéses viszonyban van a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral.

A szolgáltatások a megszokott alapellátást ölelik fel, a vércukor-szint-, vérnyomás- mérést, vérvételt, sebellátást, kötözést, vizeletkatéter-cserét, továbbá a mozgáskorlátozottaknak a sétáltatást, a házimunkába való besegítést és szociális segítségnyújtást.

2007 folyamán két beteggondozó munkapont tevékenységét indították el, a Sárpatak községhez tartozó Pókában és Nagyernyében. A pókai munkapont ápolónôje heti rendszerességgel 50 személyt látogat, míg a Nagyernyéhez tartozó hat településen két alkalmazott 97 személyt lát el. Hasonló munkapont beindítása van folyamatban Backamadarason is, amelyet a tervek szerint március 11-én avatnak fel.

Az alapítvány jelentôs munkát vállal a továbbképzésben, amelyet a Vártemplomi Diakóniai Othonnal közösen szerveznek. Ez év márciusában 23 személy vehette át az egészségügyi képzésrôl szóló oklevelet. Ezenkívül úgynevezett kreditpontos képzést is szerveztek, amelyen neves orvosok tartottak elôadásokat.

Összegezve, dr. Ábrám Zoltán, a kuratórium elnöke elmondta, hogy a Diakónia Keresztyén Alapítvány tevékenységével kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kapnak, s azt tapasztalják, hogy Marosvásárhelyen és a megye falvaiban, ahol egyre több az idôs, magára maradt ember, óriási szükség van az általuk nyújtott szolgáltatásokra. Ezért szándékoznak a hálózatot bôvíteni. Csak ehhez a települések önkormányzatának is építôen kell az ügy mellé állni.

Jegyzet

Sandy Bellnek köszönhetem, hogy nem lettem cserkész. A szôke copfos, kék szemû leányzó ugyanis minden este, pontban 7 órakor berobbant tiniposzterekkel teletapétázott otthonomba, éppen akkor, mikor a leendô zöld nyakkendôsök összejöveteleire indultam volna. Már csaknem kívülrôl fújtuk a csapatindulót, mikor ellenállásom végleg megtört. Látnom kellett, amint saját, kamaszlányos vágyaim újra meg újra testet öltenek a tévé képernyôjén. Sandy- függô otthonülô lettem, legalábbis napi félórára, vacsora után, "takarodó" elôtt.

A mostani gyerkôcök esti programját az utóbbi években már nem határozza meg izgalmas rajzfilmsorozat. Legalábbis remélhetôleg. A kínálat ugyanis enyhén szólva lehangoló. Az egyik, kedves mesehôsök viháncolásától hangos gyerekadó például szürkület után villámkarú japán harcosok küzdôterévé változik.

– Kezdôdik a csúnya rajzfilm – iszkol ilyenkor a képernyô elôl a hároméves szomszéd kislány, és csak akkor merészkedik vissza a szobába, amikor szülôi kattintásra valamelyik jóságos bemondó néni híreket mond lefekvés elôtt. Igaz, a magyar közszolgálati adókon van esti mese, sôt, a szemfüles apróságok a Tv-maci hagyományos fogmosásáról sem maradnak le, valami mégis hiányzik. Persze, hogy szükség van szép, kerek, álomba ringatóan happy endes történetekre, de a lassan kamasszá cseperedô gyerekek minden bizonnyal jobban élveznék a folytatásos, fordulatokban gazdag rajzfilmeket. Az olyanokat, melyeknek öldöklô gondolatoktól mentes hôseivel azonosulni lehet. A román adók esti programjában azonban tíz perc sem jut a gyerekeknek. Így nem csoda, ha rossz alvó lesz az új generáció.

Kínlódva a meredek feljárókon, sokan szüleik ölében jutnak el az emeleten tartott tanórákra vagy éppen kerülôutakon gördülnek be a kulturális intézményekbe. Bár a vonatkozó törvény értelmében a különbözô intézményeknek olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a mozgássérült személyek akadálymentesen intézhessék ügyeiket, a sérültek gyakran ütköznek nehézségekbe. Egy évvel az uniós csatlakozást követôen utánanéztünk, beszélhetünk-e pozitív változásokról ezen a téren?

A 2006. évi 448-as törvény elôírja, hogy a különféle közintézményeknél, tanügyi és egészségügyi intézményeknél és kereskedelmi egységeknél is megfelelô megközelítési és bejutási lehetôséget kell biztosítani a mozgáskorlátozottak számára.

– Az utóbbi évek során a közintézmények nagy része eleget tett a követelményeknek, és kialakították a feljárókat, hogy elkerüljék a büntetést, azonban nem vették figyelembe, hogy ezeket kerekes székben ülô személyek kell használják és gyakran annyira meredekek, hogy egy egészséges embernek is kihívást jelent feljutni rajtuk. Gyógyszertárak elôtt, de még orvosi rendelôk elôtt is találkozunk hasonló feljárókkal, amelyet segítség nélkül nem tudnak igénybe venni a sérültek – fejtette ki Jancsó István, a Mozgássérültek Egyesületének megyei elnöke.

A helyi közszállítási eszközökre nem panaszkodnak a mozgássérültek, azonban a távolsági buszok meg a vonatok igénybevételére nem is gondolhatnak a kerekes székbe kényszerült személyek. – A vidéki útvonalakon a régi típusú buszok közlekednek, amelyek nincsenek ellátva a felszállást megkönnyítô emelôvel, a vonatokat pedig egyáltalán nem tudjuk igénybe venni, hiszen az ajtók szélessége sem engedi meg a felszállást és a speciális fülkék is hiánynak számítanak. Egy mozgássérült számára zökkenômentesebb repülôvel utazni, mint vonattal – vélekedik Jancsó. A szóban forgó törvény értelmében a vasúti társaságok 2010 végéig kell mozgássérülteknek szánt fülkéket kialakítsanak a vonatokon. A taxik az elmúlt év közepétôl kötelesek a kerekes székkel együtt elszállítani a mozgássérülteket, azonban még mai napig elôfordul, hogy visszautasítják ezt a kérést, a gépkocsi kis méretére hivatkozva.

Habár a törvény értelmében a mozgáskorlátozottaknak joguk van a tanuláshoz, az egyes tanintézményekbe való bejutás bonyolultsága miatt sokan feladják tanulmányaikat. Még mindig számos tanintézet van, ahol nemhogy lift mûködne, de még feljárót sem alakítottak ki. Az elnök elmondta, nemegyszer a sajtóval meg a büntetéssel való fenyegetés révén sikerült rávenni a vezetôket, hogy akadálymentesítsék az intézményeket. – Az egyik marosvásárhelyi egyetemen volt rá eset, hogy az édesanya hosszú ideig ölben cipelte lányát az emeletre, a tanárok pedig tétlenül figyelték – tette szóvá Jancsó. Amikor az egyesület nevében kérték az egyetem vezetôségét, hogy biztosítsanak lehetôséget a lánynak, hogy földszinti teremben legyenek az órái, a válasz elutasító volt. A vezetôség kijelentette, hogy nem hajlandó a tanár órarendjét egy diák miatt módosítani.

A Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság sajtószóvivôje, Ligia Voro szerint a fogyatékos személyekért felelôs országos ügynökség ellenôrzi azt, hogy az intézmények betartják-e a törvényben elôírtakat, az említett szerv jogosult a bírságolásra. Az elmúlt év során megyénkben is vizsgálták az intézményeket, azonban ennek eredményeirôl az igazgatóság illetékese nem tudott beszámolni.

Az utóbbi évek során történt ugyan elôrelépés az akadálymentesítés terén, azonban a fejlett országokhoz képest Romániában még mindig foghíjas a mozgássérültek jogainak biztosítása.

Marosvásárhely fôterén tegnap negyedóra alatt hat autóvezetônek függesztette fel hajtási jogosítványát a közúti rendôrség amiatt, hogy nem adták meg az elsôbbséget a gyalogosoknak. Négy büntetôpont, 200 lej, a jogsi 30 napra való bevonása – melyik autóvezetônek van ínyére?!

Bizonyára egynek sincs, de a tegnap lefüleltek megnyilvánulása ezt határozottan érzékeltette is. Kétségbe vonták a rendôrök állítását, tagadva, hogy szabálytalankodtak. A rendôrök tegnap délután három helyen is ellenôrizték, az autóvezetôk adnak-e elsôbbséget a gyalogátjárón. A Színház téren, a Tarom jegyiroda elôtti átjárónál a rendôrautóból videokamera rögzítette a közlekedô autókat, a szabálytalankodó gépkocsivezetô autójának rendszámát és adóvevôkészülékkel közölték a kihágást a Kultúrpalota elôtti kollégáikkal. Egy maxitaxit egy Chrysler, egy Dacia Solenza, egy Toyota terepjáró, egy Dacia Logan követett, röpke pár perc leforgása alatt. Szinte mindenikük tagadta, hogy szabálytalankodott. A Chryslert vezetô hölgy melletti úriember – állítása szerint doktor – egyenesen azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az egész egy megrendezett akció, a rendôrség visszaél hatalmával, majd fenyegetô módon szólt a rendôrnek, hogy "nem baj, mert a földgömb kerek, nektek is lehet még szükségetek orvosra", és "majd lesz gondom rátok". A hölgy nem volt hajlandó a jegyzôkönyvet aláírni, ô postán keresztül kapja meg a másodpéldányt.

A szóban forgó kihágásért a gépkocsivezetô négy büntetôpontot kap, 200 lejjel bírságolják (48 órán belüli kifizetés esetén 100 lej), a jogosítványt 30 napra felfüggeszti a rendôrség, de 15 napig igazolványal közlekedhet a sofôr, akinek azonban nem kell újravizsgáznia.

Archiudean Lucian, a megyei közúti rendôrség parancsnoka elmondta, januárban 187 jogosítványt függesztettek fel amiatt, hogy a gépkocsivezetô nem adott elsôbbséget a gyalogosnak. Az esetek 60 százalékában a gépkocsivezetôk megóvják a jegyzôkönyvet, így bíróságra kerül az ügy. A parancsnok szerint kevés az esélyük, hogy bizonyítsák állításukat, mivel a videofelvételt a bíróságon bemutatják.

A nevetésrôl készült összeállításunkban különbözô korú és foglalkozású emberektôl próbáltunk választ keresni arra, hogy mit jelent számukra a humor vagy annak hiánya az életükben. A következôkben azokat faggatjuk, akik arravállalkoztak, hogy megnevettetsenek bennünket.

A fanyar humort kedvelem

– Vidám ember-e Bölöni Domokos, aki szinte minden írásába belopja a humor valamilyen formáját?

– Nem. És valóban úgy érzem, hogy a humor iránti vonzódás a szomorú emberekre jellemzô. Aki természeténél fogva vidám, nincs szüksége rá. Mi még szikár, szigorú környezetben nevelkedtünk, amelyben ott rejlett a humor, ahogy a felnôttek a gyermekekkel évôdtek, s ahogy a gyermekek csúfolódtak egymás között. A nekem szánt csúfolóversre ma is emlékszem: "Ház tetején pléhkakas,/ Házasodik Damakas,/ Én nem megyek hozzája,/ Mert fuszulykás a szája."

E versike miatt akkoriban állandó szájkontrollban éltem. Falun mindenkinek volt ragadványneve, s a nagyobbak mindig ugratták a kisebbeket. Ennek kifejezetten jó hatása volt, mivel állandóan készenlétben tartotta az elmét.

A humor egyfajta védekezés és támadás is. A viccekben – amire a Rákosi vicceken keresztül jöttem rá, amelyekbôl egész gyûjteményem van – mindig ott van a támadás éle.

– Milyen viszonyban vagy a viccekkel?

– Fiatal koromban 70-et is el tudtam mondani, s 18-20 évesen ebbôl "csináltam kultuszt". Késôbb szellemeskedni kezdtem, s a szavak kifacsarását gyakoroltam. Fodor úr egyszer meg is jegyezte, hogy ezzel az emberrel, mármint velem, egy óránál többet nem ül le beszélgetni. Majd amikor rövid, csattanós írásaimmal próbálkoztam, Lendvay Éva egyszer megjegyezte, hogy ügyeljek, mert a humorom néha átcsap nyegleségbe. Ma már a fanyar humort kedvelem, s ha az életben, lapokban, feliratokon meglátom a csíráját, önkéntelenül hozzátoldom a többit. Szeretek ilyen mondatokat csipegetni, mint például: "Elôzzük meg a kerge-marhakórt" vagy "Mozogjunk és igyunk" stb.

A humor vissza tud ütni és el is fajulhat, ahogy az a Szomszédnéni Produkciós Iroda weboldalával történt. A korondiak által árusított egyes cikkek kapcsán megfogalmazott szójátékot a helybeliek komolyan vették, s azóta sem lehet megállítani a fenyegetôzések sorát.

Az egészséges irónia gúnnyá, szatírává, pamfletté fejleszthetô, de ha lehet, ne váljon öncélúvá.

– Az irodalomban kinek a humorát kedveled a leginkább és mit üzensz az olvasóknak?

– Bajor Andor az egyik példaképem.

A humorra pedig úgy kell ügyelnünk, mint "Sztálin elvtárs testi épségére" annak idején. Bár a humort minduntalan megpróbálják definiálni, szerencsére senkinek sem sikerül. Ezért aztán úgy gondolom, hogy ki-ki mûvelje a maga parcelláját, seperje a saját portáját.

Öröm a felcsattanó taps

Pszichológusok szerint a humoristák általában szomorú emberek. Nagy István színmûvésztôl, a Gaga Rádió igazgatójától, a marosvásárhelyi közönséget évrôl évre szórakoztató politikai kabarék szerzôjétôl és rendezôjétôl azt kérdeztük, hogy az ô esetében igaz-e a fenti állítás.

– Nem mondhatom, hogy a magánéletemben szomorú, de azt sem, hogy túlságosan vidám ember vagyok. A Halak jegyében születtem, horoszkópom a hangulati ingadozásra predestinál. Ami a mélypontokat illeti, ezek inkább olyan elmélázós, mint depressziós idôszakok.

Egyébként szeretem a dolgok humoros oldalát megkeresni, amit már 18 éve hivatásosan is mûvelek. Mindig kedveltem a vígjátékot mint mûfajt, mivel a színész számára azonnali örömet jelent a felcsattanó taps.

A kabaré is közvetlen mûfaj, hisz minden sikerült poén oda-vissza hatást vált ki, ami bizsergetô, jó érzéssel tölti el a színészt.

– Hogyan indult a "kabarézás"?

– Marosvásárhelyre visszakerülve Gáspárik Attila barátommal kezdtünk egy húron pendülni, s észrevétlenül megcsináltuk az erdélyi magyar politikai kabarét, amit azóta is több- kevesebb sikerrel mûvelgetek.

– Hogyan születnek a poénok, mikor kezdôdnek az elôkészületek?

– A legjobb Múzsa a halogatás. Október-november folyamán az ismerôsök kérdezgetik, hogy lesz-e az idén kabaré, ami az elsô adrenalinlöketet jelenti. Ezután kezdek el nyitottabb szemmel járni, gyûjtöm az anyagot. November közepén egy százlapos, keménykötésû füzetet veszek, amit egész nap magammal hordok, vagy ha nincs nálam, a telefonomba írok be egy- egy kósza poént. Amikor már szorít a zokni, egy-egy ihletettebb percben fél óra alatt születnek meg a legjobb jelenetek, máskor sok kínlódás árán jön össze valami. Az üres papírral szemben ülve nem tudom felmérni, hogy jó-e a poén, addig, amíg a közönség soraiban fel nem hangzik a taps. Az idei kabaré feltûnôen hamar és könnyen született meg.

– Társaságban milyen ember a humorista?

– Nem szeretem az olyan társaságot, ahol helybôl elvárják, hogy a mûvész ontsa a vicceket. Jó, ha valaki elkezdi, amitôl feloldódom és magam is bekapcsolódom, anélkül, hogy a vezér szerepre törekednék. Én is ugyanúgy imádom, ha szórakoztatnak, mint bárki más. Kellemesebben jó ismerôsök, jó barátok társaságában érzem magam, akik szeretnek, és én is szeretem ôket, ahol szórakozom, bambulok vagy hallgatok, s nem nekem kell készenlétben lenni.

– Mi tudja Nagy Istvánt a legjobban megnevettetni?

– Gyakorlatilag bármilyen jó humor. Szeretem a spontán humorú embereket, akik sziporkáznak, és a kimûvelt humort is. Óriási tisztelôje vagyok a jó paródiának. Az egyik leghálásabb és legnehezebb humor forrása az, amikor a saját testedbôl és hangodból készül el a maszk, a másik ember karikatúrája, amit mûködtetni lehet. Legutóbbi meglepetésem az Irigy hónaljmirigy együttes. A látszólag könnyed felszín hallatlan profizmust és kemény munkát takar, amit nagy-nagy alázattal végeznek. Azonkívül nemcsak a színpadon, a kulisszák mögött is fergetegesen jó humorú, felszabadult társaság. Velük találkozva sajnálom, hogy egyedül a papírral kell megküzdenem és nem hasonlóan pezsgô légkörben dolgozom.

A klasszikusok közül természetesen Hofi a kedvencem, ezt a mûfajt ô teremtette meg és mûvelte utolérhetetlenül.

A nagy magyar humoristák közül Kabos Gyulát szeretem, különösen mióta az életrajzában azt olvastam, hogy alkotó egyéniségként milyen része volt szerepei alakításában.

– Hány viccet ismer?

– Sajnos az öregedés beleszól, s ha naponta négy-öt viccet hallok, abból már csak egyet tudok megjegyezni. Ha egy társaságban elkezdôdik a viccmondás, egy-egy témáról eszembe jutnak a régi viccek. Diákkoromban reggeltôl estig mondtuk a vicceket. Holott egy ilyen estének serkentô hatása van a memóriára is, s egyfajta készenléti állapotba hozza az embert. Természetesen sok múlik a hangulaton, mert vannak olyan elkeserítô hatású emberek is, akiknek nem lehet viccet mondani. Az ilyen társaságban nyomorultul érzem magam, s a lehetô legrövidebb idôn belül távozom.

Hozzászólás

A féltékenységrôl szóló ankét kapcsán szeretném elmondani az én történetemet, amely talán tanulságos lehet mások számára is.

– Az egyetemen ismertem meg a férjemet, szerelembôl kötöttünk házasságot, egy városba kerültünk, s hamar megszületett a kislányunk. A rendszerváltás után két évvel zárták be a gyárat, s mindketten elveszítettük az állásunkat. Én hamar találtam újat, a férjemnek, aki mérnök volt, nem sikerült a szakmájában elhelyezkednie. Egy ideig a gyermeket rendezte és a házimunkát végezte, aztán naponta egyszer, majd kétszer-háromszor is megfordult a kocsmában. Lépni kellett, ha nem akartam, hogy belefulladjon az alkoholba. Felmondtam a munkahelyemen, bár nagyon jó fizetésem volt, és közösen vállalkozásba kezdtünk. Nehezen, de végül beindult, a férjem magára talált, eszébe sem jutott az ital. Már tíz alkalmazottal dolgoztunk, amikor egyre többször unszolt, hogy jó lenne még egy gyermek. A kisfiunk fogyatékkal született, rengeteget kellett foglalkozni vele. Hogy a férjemnek segítsége legyen, a barátnôm lányát vettük fel mindenesnek. Ôegyre késôbb jött haza, nekem pedig a gyerekekkel, a háztartással járó munka mellett a céget is könyvelnem kellett. Hároméves volt a fiam, s szépen fejlôdött, amikor egy este a férjem elé indultunk. Megbújtunk a gyermekkel az ajtó mögött, hogy viccbôl ráijesszünk. Legnagyobb döbbenetemre a titkárnôjével összeölelkezve léptek ki az ajtón. Szinte megdermedtem, s szörnyû napok következtek. Bizonyosságot akartam, váratlanul nyitottam rájuk, minden este meglestem ôket, majd lassan kiderült, hogy a cégnél mindenki tudott a kapcsolatukról, csak engem akartak kímélni a kisfiunk miatt. Óriási cirkuszokat rendeztem, magamból kikelve üvöltöztem, amikor hazajött, utánuk leskelôdtem, a gyermekeket is elhanyagoltam. Mint valami feneketlen ôrületben, hónapokig lázban égtem. Azt hittem, hogy belezavarodok, vagy talán hetekre bele is zavarodtam a féltékenységbe s a félelembe, hogy a két gyerekkel magamra maradok. Annyira, hogy egy alkalommal, amikor a férjem elutazott, a lányt lekurváztam, felpofoztam és agyba-fôbe vertem. Amikor megtudta a férjem, azonnal elköltözött otthonról. Bár megoszlottak a vélemények, s volt, aki óva intett a válástól, úgy éreztem, hogy képtelenség vele maradni, amit már ô sem akart. Iszonyú hónapok következtek. Végül a többi fogyatékos gyermek szülei álltak mellém, vigasztaltak meg, s kerestek munkahelyet számomra. A gyerek óvodába került, édesanyám hozzánk költözött, s lassan megnyugodtam. A volt férjem már a harmadik barátnôjével él, a céget bezárta, s mostanában mobiltelefonokat árul.

N. Erzsébet, 50 éves közgazdász

Nem kívánok érzelmi, erkölcsi, vallási, lélektani érveket felhozni, csak felhívni a figyelmet egy nagyon is materiális szempontra.

A házasságellenes érvek megfeledkeznek arról, hogy a szabad együttélésben igen ritkán születnek gyermekek, az pedig éppen kivétel, hogy egynél több gyermek szülessen. A nyugdíjra viszont mindenki – teljes joggal – igényt tart. Legtöbb ember úgy gondolja, hogy a nyugdíjat abból a pénzbôl kapja, amit évtizedek alatt befizetett a nyugdíjpénztárba. Errôl szó sincs, különösen nem a mi helyzetünkben. Befizetett járulékaink ugyanis már régen elúsztak, ma abból kapjuk nyugdíjainkat, amit a ma dolgozók befizetnek. Vagyis az öregeket a mai munkaképesek tartják el. Ez rendes és méltányos, ha több a dolgozó, mint az eltartott öreg. Ma már minden statisztika világosan mutatja, hogy napról napra több a nyugdíjas és kevesebb az azokat eltartó dolgozó. Európa legnagyobb kérdése, honnan fogják elôteremteni a nyugdíjakra szükséges pénzt, mert az természetes, hogy azoknak az öregeknek, akik egy életen át rendesen fizették a járulékokat, jár a megszokott életmódjukhoz szükséges nyugdíj, függetlenül attól, hogy milyen a családi életük.

Most vegyünk példának két egyenlô végzettségû, egyenlô anyagi háttérrel rendelkezô családot. Az egyik fiatalon megházasodott és felnevelt, ne vegyünk többet, két gyermeket. A közgazdászok pontosan megmondják, mennyibe kerül a két gyermek felnevelése a pólyától az egyetemi diplomáig. Kevesebbet voltak nyaralni, külföldet járni, szórakozni stb. A hozzászólók döntô többségének igaza van, mi okuk lenne rá, hogy vállalják ezt a terhet? A másik, okosabb családban nem házasodtak össze, gyermekeket se nevelnek. Kétszer-háromszor cserélgetik párjukat, ez így sokkal vonzóbb életforma. Ugyanazt az összeget, amibôl az elsô család felneveli a két gyermeket, erre a kellemes, szórakoztató életformára költik. Legjobb esetben tôkésítik gyermeknevelésre nem fordított jövedelmüket, hogy öregkorukban az ôket törvényesen megilletô nyugdíjon felül is élvezhessék az életet.

Aztán elérkezik a nyugdíjazás ideje. A két gyermek közben felnôtt, vidáman vonják le tôlük a négy ember nyugdíjához szükséges járulékokat. Többet a szomszédnak, mint a saját szüleiknek, akiknek ômiattuk kevesebb volt a jövedelmük, tehát kevesebb a nyugdíjuk. – Bolondok ezek, hogy ezt felvállalják?

Ma még elég gyermek nôtt fel ahhoz, hogy a gyermektelenek nyugdíját is fedezni tudják, de 10-20 éven belül elérkezünk ahhoz, hogy minden egyes dolgozónak több nyugdíjasról kell gondoskodnia. Igen valószínû, hogy ezt a terhet a dolgozó fiatalok nem fogják vállalni. Lesz annyi eszük, hogy kimondják: aki nem nevel gyermeket, tegye félre, bankba, biztosítóba, bármilyen formában a gyermeknevelésre nem fordított jövedelmét és öregkorában abból tartsa el magát. A meglévô dolgozók pedig biztosítsanak megfelelô nyugdíjat azoknak, akik gyermekeket neveltek azért, hogy együtt tudjanak gondoskodni azok nyugdíjáról, akik a jövedelmüket az ô nevelésükbe fektették. Méghozzá, ha van eszük, mindenkinek abban az arányban adják a nyugdíjat, ahány gyermeket nevelt és amilyen színvonalon, tehát amennyi járulék befizetésére képessé nevelték a szülei.

Nem hiszem, hogy legyen olyan isteni, emberi, idealista, materialista vagy akármilyen erkölcsi rendszer, mely ezt ne tartaná igazságosnak. Ma ez még utópiának tûnik. De mivel a törvényeket rendszerint azok hozzák, akik a pénzt adják, én feltételezem a meglévô felnôtt gyermekekrôl, hogy ezt inkább elôbb, mint utóbb meg fogják valósítani.

Varga László

Tápanyagszükséglet 2.

A test szerkezetének és mûködésének fenntartásához, a növekedéshez szükséges tápanyagok. A görögbôl vett protein elnevezés Berzeliustól (1938) származik és elsôdleges fontosságút jelent. A fehérjék valóban fontos szerepet töltenek be a sejtekben lejátszódó folyamatokban, a sejt életben tartásától, a mozgatáson át a sejtek közötti információ áramlásáig.

A fehérjék aminosavakból állnak. A fehérjealkotó aminosavakból 20-féle fordul elô a szervezetben, amelybôl tízet maga képes elôállítani, kilencet viszont nem vagy csak elégtelen mennyiségben. Ezeket az esszenciális aminosavakat a táplálkozás során kell bejuttatni a szervezetbe a fehérjeszintézishez szükséges nitrogénnel együtt.

Az esszenciális aminosavakat a teljes értékû állati fehérjék: tojás, tej, hal, hús tartalmazzák, a nem teljes értékûeket a növényi eredetû élelmiszerek, amelyeknek a társításával valósulhat meg a szükséges fehérjebevitel. Az állati eredetû fehérjéket a szója nem pótolhatja teljes mértékben.

Az ajánlott fehérjebevitel testtömeg- kilogrammonként napi 1 gramm, ami a fehérjeanyagcsere során elveszô esszenciális aminosavakat pótolja. Egészséges férfinak legkevesebb 42 gramm fehérjét kell fogyasztania naponta, gyerekeknél 35-75 grammra van szükség. Hatvan éven felüli személyeknél testtömeg-kilogrammonként 1,2-1,5 gramm fehérje szükséges, hogy az elégtelen energiát pótolja.

A fogyókúrázóknak ügyelniük kell arra, hogy alacsony fehérjetartalmú diéta esetén a szervezet a saját fehérjéit bontja le, ezért a napi testtömeg-kilogrammonkénti 1,2-1,5 gramm bevitelt biztosítani kell.

A legtöbb fehérjét a zöldségfélék közül a szója, szárazbab, sárgaborsó, lencse, a diófélék közül a tökmag, mandula, mogyoró, földimogyoró, a húsok közül a csirkehús, a kövér sertés- és a marhahús, a gabonafélék közül a búzakorpa és a zsemlemorzsa tartalmazza.

Útvesztôk és útkeresések az egészségügyben

Ártámogatott recepthez bárkinek joga van, aki biztosított és amennyiben kezelôorvosa úgy dönt, hogy szükséges valamilyen gyógyszert szednie. A krónikus (idült) betegségek kezelésére általában 30 napra írjuk fel a receptet, de néhány hónapja lehetôség van 90 napra is felírni. A gyógyszereket a betegek 90, illetve 50 százalékos támogatással kapják, aszerint, hogy azok milyen listán szerepelnek. Egy biztosítottnak havonta krónikus betegség esetében a 90%-os listáról 4, az 50%-os listáról 3 gyógyszer írható fel. Ezenkívül bizonyos betegségekre ingyenesen jár a szükséges orvosság. Ilyenek például a glaukóma, diabétesz, Parkinson-kór, epilepszia, amelyre a gyógyszerek külön recepten kell szerepeljenek.

Külön, más típusú receptre kerülnek egyes nyugtatók, függetlenül attól, hogy támogatottak vagy sem, az erôs fájdalomcsillapítók is. Ez esetben a vényeket 4 példányban kell kitölteni, ugyanis egy példány a betegnél marad.

Amennyiben a krónikus betegnek valamilyen más heveny megbetegedése lesz (pl. tüdôgyulladása), az orvos bármikor felírhat ún. "heveny" illetve "félheveny" receptet 3, illetve 10 napra, függetlenül attól, hogy abban a hónapban kapott-e vagy sem a krónikus betegségre gyógyszert.

Buktatók:

A krónikus betegségekre írt receptek 30 napig válthatók ki, tehát egyáltalán nem indokolt a hónap eleji pánik, hiszen legrosszabb esetben is a következô hónap elején a beteg hozzájuthat az ártámogatott gyógysze-réhez. Ráadasul a családorvosok többsége igyekszik gondoskodni arról, hogy a betegnek egy kis tartaléka legyen a megszokott gyógyszereibôl. Nagyon gyakran elôforduló eset, hogy a betegek már az elôzô hónap végén otthagyják a könyvüket a receptíratáshoz, és késôbb meggondolják magukat, emiatt újra kell azt írni.

A nyugtatókat, bár legtöbb 30 napra írhatjuk fel, az elsô 10 napban ki kell váltani, ellenkezô esetben érvényüket vesztik. Sok nyugtatót ártámogatva, csak szakorvosi javaslat alapján írhat fel a családorvos.

A heveny és félheveny (acut, subacut) betegségekre járó receptet 24 órán belül ki kell váltani, ellenkezô esetben érvényét veszti, ez érthetô is, hiszen ezeket a receptek azért írja fel az orvos, hogy rögtön elkezdjék a betegség kezelését. Sajnos, amennyiben a gyógyszertárakban elfogyott a pénzkeret, a beteg már nehezen, illetve nem jut a gyógyszeréhez.

Dr. Finna Judit

Beszélgetés dr. Eliane Gluckman professzorral, a párizsi Szent Lajos Kórház Csontvelô- transzplantációs Osztályának vezetôjével

A fejlett országokban ma már sok anya gondol arra, hogy újszülöttjének köldökzsinórvérét az erre szakosodott ôssejtbankokban megôrizze. A korszerû orvostudomány ugyanis egyre több betegség kezelésére tartja alkalmasnak az ôssejteket, amelyek öngyógyító képessége lehetôvé teszi a vér- és hemoglobin- képzési zavarok, anyagcsere- és immunhiányos betegségek kezelését, a sérült sejtek és szövetek regenerálását. Azt, hogy a csontvelôben és a perifériás vérben levô ôssejtek mellett a köldökzsinórvér is kiváló ôssejtforrás, a gyakorlatban a párizsi. Dr. Glukman professzor asszony bizonyította.

– Mikor is volt ez? – tettük fel a kérdést az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen járt világhírû professzornak, aki az ôssejt-transzplantációról szóló nemzetközi kongresszuson tartott elôadást.

– Az elsô köldökzsinórvérbôl vett ôssejtátültetés 20 évvel ezelôtt történt. Az akkor ötéves kisgyerek örökletes csontvelô-betegségben, Fanconi-anémiában szenvedett. Nagyon súlyos kórkép, amelynek az egyetlen kezelési módja a csontvelô-átültetés. Az édesanya éppen terhes volt és a vizsgálatok kimutatták, hogy a magzat egészséges, nem örökölte a betegséget és szövetazonosító antigénjei jól egyeznek a beteg testvér antigénjeivel. Ennek alapján döntöttünk úgy, hogy megszületése után a testvér köldökzsinórvérét használjuk fel az ôssejtek átültetésére. Egyébként meg kellett volna várni, hogy a megszületô baba elég nagy legyen ahhoz, hogy a csontvelôbôl nyerjünk ôssejteket. Ehhez ugyanis általános érzéstelenítésre van szükség, aminek egy csecsemôt nem lehet kitenni. Mivel az idô sürgetett, az újszülött köldökzsinórvérébôl különítettük el, majd transzplantáltuk az ôssejteket. Ez volt az elsô ilyen típusú átültetés és nagyon büszke vagyok, hogy én végeztem.

– Hogyan merült fel az ötlet?

–A gyermek az Egyesült Államokból jött Franciaországba, és megbeszéléseket folytattunk az amerikai orvosokkal, akik azt bizonyították, hogy a köldökzsinórvérben olyan ôssejtek vannak, amelyek egyenértékûek, sôt, jobbak a csontvelôben levô ôssejteknél. Abban az idôben azt hittük, hogy a csekély ôssejtmennyiség miatt ez a típusú transzplantáció csak az ilyen, örökletes betegségben szenvedô kisgyerekeknél használható. Ahogy azonban a köldökzsinórbankok fejlôdtek és kimutatták, hogy az újszülöttek immunrendszere nem annyira fejlett, hogy az eltérô szövetazonosító antigéneket felismerje, olyan esetekben is lehetôvé vált a köldökzsinórvér ôssejtjeinek átültetése, amikor a fô szövetazonosító antigének nem egyeztek teljes mértékben. Ez volt a nagy felfedezés, amit kezdetben nem ismertünk, s ami a köldökzsinórvér-ôssejt transzplantáció további fejlôdéséhez vezetett.

– Elôadásában elhangzott, hogy ma már a felnôtteknek is ültetnek be köldökzsinórvérbôl származó ôssejteket jó eredménnyel.

– Mint már említettem, kezdetben úgy gondoltuk, hogy a köldökzsinórvérben levô vérképzô ôssejtek száma kevés, ezért csak gyerekeknél lehetséges az átültetés, majd kiderült, hogy mennyiségük elegendô lehet a felnôttek esetében is.

A következô nagy felfedezés 2004-ben történt, amikor a New Indian Journal of Medicine közölte az összehasonlító adatokat, miszerint a szövetazonosító antigének megfelelôsége alapján történô csontvelô- és a nem teljesen megfelelô mutatók esetében történô köldökzsinórvér-ôssejt- átültetés felnôtteknél ugyanolyan eredménnyel járt. Ennek a következménye, hogy jelenleg több a köldökzsinórvérbôl nyert ôssejt- átültetés a felnôtt betegek körében.

A szöveti azonosság nem annyira, az ôssejtek száma viszont fontos. Azonban, ha egy köldökzsinórban nincs elegendô mennyiség, akkor kettôt használunk fel, anélkül, hogy ez gondot okozna.

– Mi a jövô?

– Nagyon ígéretes, hisz a köldökzsinórvér helyettesíteni tudja a csontvelôt, ezenkívül könnyebb köldökzsinórvér-ôssejteket nyerni, mivel nem merülnek fel etikai problémák, s a szülô nôk is felismerték a jelentôségét. Ezenkívül felfedezték, hogy vannak olyan ôssejtek, amelyek agy, szív vagy egyéb sejteket tudnak képezni. A jelenleg folyó tanulmányok azt bizonyítják, hogy erre alapul a jövô regeneratív orvostana.

– Mi lett a 20 évvel ezelôtt transzplantált gyermekkel?

– Nagyon jól van, meggyógyult, most 25 éves, s meghívtuk Franciaországba arra a kongresszusra, amelyen az elsô mûtét 20 éves évfordulóját ünnepeltük.

Bodolai Gyöngyi

Népbetegségnek nem nevezhetjük, legfeljebb "népbántalomnak", hisz az érintettek nem érzik magukat igazán betegnek, de egészségesnek sem.

Az isiász, vállfájdalom, derékzsába általában úgy tûnik, hogy hirtelen, derült égbôl villámcsapásként érkezik, kialakulásának idôtartama azonban rendszerint igen hosszú. Mindenféle hátfájás alapja legalább egy, az élet során egyre fokozódó testtartás- és mozgáselfajulás, tehát egy sztatikus és funkcionális rendellenesség.

Hogyan lehet enyhíteni a különbözô panaszokat: a nyakban jelentkezô fájdalmat, a légzéssel összefüggô szúrást, a reggeli merevséget, a felállás okozta fájdalmat ülés vagy fekvés után?

Mi fáj tulajdonképpen?

Nem könnyû a fájdalom forrásának nyomára bukkani, mivel átsugározhat a vállból a karokba például.

Fájhat az ízület, a külsô ízületi tok, az erôsítô szalagok, vagy az ízületekhez csatlakozó inak. Fájhat továbbá a különlegesen érzékeny csonthártya, illetve az izmok.

Mi okozza a fájdalmat?

A helytelen testtartás vagy a helytelen terhelés, egyes csigolyák túlmozgatása vagy mozgásuk korlátozása, izomfáradtság, nyújtás vagy szorítás, izom vagy ínrándulás, illetve a hideg és a nedvesség is.

Hogyan reagál testünk a fájdalomra?

A testszövetek az irritációra különbözô mértékû gyulladással, tehát duzzanattal, melegedéssel, pirulással és természetesen, fájdalommal válaszolnak. A szervezet megpróbálja a károsodást helyreállítani, közben automatikusan kiváltott erôs izomfeszültség lép fel.Testünk tehermentesítô mozgásokat és tartásokat "talál fel", melyek sokszor fokozott izomfeszültséget igényelnek. Ezáltal némely izmok elfáradnak, majd erôtlenné válnak, mások a tartós feszülés következtében megrövidülnek, s emiatt elvesztik rugalmasságukat.

Ezt tehetjük mi magunk

* Állandóan ellenôrizzük és javítsuk testtartásunkat, vigyázzunk a helyes ülésre.

* A hát ellazítása érdekében próbáljunk meg egyenesen a földön feküdni.

* Az ágy lapos és kemény legyen, hogy mindig kinyújtózva tudjunk a hátunkon feküdni.

Kezelési lehetôségek

* Lapos hát esetén sok olyan mozgást végezzünk, mely igénybe veszi a gerincoszlopot, mint a tánc, labdajátékok, úszás.

* Púpos hátnál is nagyon fontos az úszás.

* Minden sztatikus hátfájásnál hatásosak a célirányos gerincgyakorlatok.

* Építsünk be napi programunkba nyújtó gyakorlatokat, a hátizom erôsítését.

* Fürödjünk gyógynövényes meleg vízben.

Bartha Zsuzsa

Bár tart már a báli szezon, sokan teszik fel a kérdést, hogy az elkövetkezô mulatságokra milyen ruhát válasszanak, ami késôbbi ünnepi alkalmakkor iparmûvészt hordható viselet marad. A kérdéssel Bandi Katalin divattervezôt kerestük fel, akinek estélyi ruháit egyre többen viselik határokon innen és túl is.

– Az idén nem feltétlenül a hosszú ruha a divat, lehet rövid is, hangsúlyos báli jelleggel, ami bô szoknyát jelent. A hosszú ruhának nem muszájbônek lennie, de báli helyzetekben a bôvülô szoknya egészen más hatást kelt. Örök divat a vállpántos hosszú nagyestélyi, amit rövid boleróval, nagy stólával, prémdíszítésû keppel lehet kombinálni. Nem illendô bemenni a bálra és fázni, amíg felmelegszik a hangulat. Ezért is nevezik a báli felsôrészt belépônek. A ruha anyaga értékes selyem vagy brokát legyen, szép hullása miatt a bársony is elegáns. Fontosak a részletek, a gyöngyös, flitteres, csipkés díszítések kiemelik, egyedivé teszik a ruhát. Jó, ha a szín is idôtálló, a semleges elegancia mindig praktikusabb, mint a kiabáló divatszínek.

Aki valami különösre, de mégis a szívnek, léleknek ismerôsre vágyik, azoknak a palotás díszmagyart ajánlom. Globalizálódó világunkban is szép nôies viselet, amit ki-ki a saját egyénisége szerinti változatban rendelhet meg. Bár áldozni kell rá, nem szükséges minden évben újat csináltatni, sôt, viselôje alig várja, hogy alkalma legyen ismét felvenni a látványos ünnepi ruhát, ami egyfajta kötôdést és állandóságot is jelent. A divatfüggô darabok nem teszik meg ezt a szolgálatot.

A hosszú, bô szoknya alja gazdagon díszített. Ha valóban közelíteni akarunk a régi nagyasszonyok díszruhájához, akkor nem kell az aranyhímzéses szalagoktól, díszektôl óvakodni. Fölösleges ez a prüdéria, hisz a régi palotás ruhák is tele voltak skrófiummal, hímzéssel.

Elônye a derékhangsúlyozó látvány, felsô része gazdagon zsinórozott mellényrészbôl áll, amelynek fûzôje alól elôvillan a ráncolt, csipkézett ingmell, ami más anyagból készült gazdag, puffos ujjal, csipkével. Elhagyjuk a kötényt és a pártát, amelyek ma már színpadiasan hatnak. Mivel ezekhez a ruhákhoz nem illenek az ipari kiegészítôk, anyagukból és díszeibôl készült mutatós zacskót viselhetünk táska helyett.

Ezzel a témával szervezte meg második lakossági tájékoztatóját az elmúlt héten a marosvásárhelyi Procardia Alapítvány. A népes közönséget vonzó rendezvény célja a tájékoztatáson túl az volt, hogy terápiás csoportot indítsanak be azon páciensek számára, akik fogyni szeretnének. Biztatásképpen egy marosvásárhelyi üzletember osztotta meg sikeres tapasztalatait a hallgatósággal. Ráadásképpen pedig a Tip-top vendéglô tulajdonosai, Valkai Ferenc és Márta kedveskedett ízletes vegetáriánus menüvel a közönségnek.

Az elhízás (obezitás) az egyik leggyakoribb, legnehezebben kezelhetô és a legtöbb kudarccal járó betegség, ami sok egyéb betegséggel jár együtt, mint például a magas vérnyomás, diabétesz, koszorúér- betegségek, ízületi bántalmak, a tápcsatorna betegségei, rosszindulatú daganatok stb. – hangzott el többek között Kikeli professzor elôadásában. Megyénkben a lakosság 26,1 százaléka túlsúlyos, a magyarországi adatok szerint óránként heten halnak meg az elhízás következtében, a betegek kezelése pedig évi 30-40 milliárd forintba kerül.

Okai az ülô életmód, a túlzott kalóriafogyasztás, a krónikus stressz, de a genetikai tényezôk is nagymértékben befolyásolják.

Hosszú út vezet a tudatosításig, s ezt követôen az életmód-változtatásig. A diéta ugyanis nem elegendô. A viselkedési és étkezési szokások megváltoztatása mellett a rendszeresen végzett tornára, sportra, a több mozgásra is szükség van. Fontos szerepe van a tervezésnek és a páciensnapló vezetésének, ami az alapítványnál beszerezhetô.

A mozgás fontosságáról és a helyes valamint a fogyókúrás táplálkozásról Bartha Zsuzsa fizio-kinetoterapeuta beszélt. Napi 30 perc séta 140 kalória, 30 perc torna 185 kalória, a fitball labdával végzett gyakorlatok 200 kalória fölöslegtôl szabadítanak meg. A legeredményesebb mozgás ilyen szempontból az úszás.

Lehet zöldségekbôl növényi fûszerekkel is ínycsiklandó falatokat készíteni a lencsekrémtôl az almás-céklás salátáig – bizonyították a Tip-top vendéglô tulajdonosai, akik színpompás zöldségtálakat kínáltak az érdeklôdôknek, amelyeket érdemes kipróbálni.

– Egy híján százkilós testsúly, magas vérnyomás, magas koleszterin – emelkedett vércukorszint – ilyen diagnózissal egy évvel ezelôtt arra az elhatározásra jutottam, hogy nem elég beszedni a felírt gyógyszereket, életmódot kell változtatnom – osztotta meg személyes tapasztalatait Meltzer Viktor marosvásárhelyi üzletember a Procardia Alapítvány múlt heti klubdélutánján.

Egy év alatt négy kilót fogyott, majd egy hónapos tisztítókúra nyomán 86-ra kilóra csökkent a testsúlya, ahol megállt. Ami a kilóknál is fontosabb, hogy a laboratóriumi eredményei ma már tökéletesek. A változás alapját az életmódváltás mellett a zöldségekbôl, gyümölcsökbôl álló táplálkozás képezte. Ebben nagy segítségére volt, van felesége, Meltzer Petra, aki kérésünkre megosztja önökkel a visszanyert egészség titkát, amely nem csodakúra, hanem többféle táplálkozási modell szintézise, amit ki-ki a saját fantáziája, elképzelései szerint alakíthat.

Általános szabályai a következôk:

– mindennemû tartósított táplálék, ételízesítô (például vegeta) kerülendô;

– ételízesítéshez szárított vagy nyers zöld fûszereket, szárított vagy porított zöldségeket és kevés sót használunk;

– minden, ami állati eredetû, ki van zárva;

– a növényi eredetû fehérjék közül a szója és a gomba is ki van zárva;

– inni sima vizet és gyógyteát (zsurló, cickafark, galagonya, csalán, citromfû…) lehet.

A reggelt fele alma–fele sárgarépából készült lével kezdjük (kétszer negyed liternyit kell fogyasztani egyórás szünettel).

Közben (három percig) vízben fôtt gabonapehelyt fogyasztunk, amibe mazsolát, aszalt kajszibarackot és egy kis hántolt, pörköletlen napraforgómagot keverek.

Ebédre párolt zöldségekbôl összeállított meleg ételt fogyasztunk.

A vacsora egy vagy két szelet rozs vagy fekete kenyérbôl áll, amit otthon sütök. Fogyaszhatunk héjában fôtt meleg krumplit káposztacikával, sült édesburgonyát valamilyen szósszal, sütôtököt, gesztenyét vagy aminek épp a szezonja van.

Az ételek elkészítéséhez zsiradékként a ghít vagyis a tisztított vajat használom. Három csomag vajat nagyon lassú tûzön két órán át kell fôzni, amíg átlátszó aranyszínûvé válik. Amikor nem képzôdik több habtiszta edénybe szûröm, s ha kihûlt, csavaros üvegbe teszem. Kenyérre kenve is kitûnô íze van.

Tanuljunk meg fényképezni

A fény az elektromágneses hullámok csoportjába tartozik. Az emberi szemmel érzékelhetô hullámok hullámhossza 380 és 760 millimikron között van. A 380 millimikron hullámhosszúságú fénysugár ibolyaszínû, majd a nagyobb hullámhosszúságúak folytonos árnyalatokon kék, zöld, sárga, narancsvörös és vörös színbe mennek át.

A 380 millimikronnál kisebb és 760 millimikronnál nagyobb hullámhosszú sugarakat szemünk már nem képes érzékelni. A 200 millimikrontól 380-ig terjedô sugarakat ultraibolya, a 760-tól 1000 millimikronig terjedôket infravörös sugaraknak nevezzük. Ezek – bár nem láthatók – rögzíthetôk a speciális fényérzékelô anyagokra (ultraibolya és infravörös sugarakra érzékenyített filmre).

A fényképezés a 380 millimikrontól 760-ig terjedô sugarak vegyi hatásán alapuló rajzolóképességét használja fel. E sugarak egyidejû jelenléte a fehér fény érzetét kelti. A fény által kialakított kép rögzítésére fényérzékeny anyagot használunk az analóg gépek használatakor. Digitális fényképezéskor a kép elektronikus úton, memóriakártyán rögzül. Tapasztalatból tudjuk, hogy a nap sugarai megbarnítják az ember bôrét, átalakítják, megváltoztatják a növények színét, kifehérítik a sárgavásznat. A fénynek ezt a vegyi hatását használjuk fel állandó kép elôállítására. A fény hatására a fényérzékeny anyagokon szemmel még nem látható elváltozás keletkezik. Ezt a változást vegyszerek segítségével láthatóvá tudjuk tenni.

Az állandó kép elôállításához tehát szükségünk van fényre, fényérzékeny anyagokra, vegyszerekre. De ahhoz, hogy a fény "rajzoló" sugarait a fényérzékeny anyagra felfoghassuk, szükségünk van optikai berendezésre is. Ez a berendezés a fényképezôgép. Ahhoz, hogy szemünk fényt érzékeljen, fényforrásra van szükségünk. A fényforrásokat eredetük szerint két csoportra oszthatjuk: természetes és mesterséges fényforrásokra. Ezek lehetnek meleg és hideg fényforrások, attól függôen, hogy milyen módon idézik elô a fényt. A meleg fényforrások közé tartoznak általában a magas hôfokra izzított anyagok, mint például a nap, magnéziumfény, izzólámpák, ívlámpák fénye. Alacsony hômérsékleten hideg fényû világító anyagok, neoncsô, villanólámpa elektromos kisülése, higanygôzlámpa, televíziós képcsô stb. A fényforrásból kiinduló fény légüres térben 300.000 km/s sebességgel terjed egyenes vonalban minden irányba.

(Folytatjuk)

Incze István AFIAP

Népi immunerôsítô módszereink (14.)

"Nálunk a családban mindenki azt vallotta, hogy gyümölccsel kell kezdeni a napot. Jó délig azzal eljárni. Ha nincs friss, egy-két aszalt szilva vagy aszalt körte is jó. Én azóta is betartom. Itt most van fügeérés, kimegyek a kertbe, s addig eszegetem, ameddig jól lakom." (Udvarhely–Adelaide, Ausztrália)