Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

(MTI) A Romániában idén esedékes önkormányzati és parlamenti választás erdélyi vonatkozásairól is tárgyalt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Szász Jenôvel, a napokban bejegyzett erdélyi Magyar Polgári Párt elnökével és Tôkés Lászlóval, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetôjével pénteken Budapesten. A találkozóról Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetvezetôje és Szász Jenô számolt be a sajtónak.

Szász Jenô, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szembeni alternatívaként létrejött új erdélyi párt vezetôje hangsúlyozta: a romániai önkormányzati választásokon "illdomos és kell" a versenyhelyzet, de amíg a magyarság számára fennáll az öt százalékos választási küszöb, az rákényszerít minden politikai felet, hogy párbeszéd útján alakítsa ki a romániai magyarság parlamenti képviseletét.

Hozzátette: közép- és hosszú távon azért küzdenek, hogy a kisebbségek számára töröljék el a választási küszöböt, és szabad verseny alapján dôljön el az erdélyi magyarság 7 százaléknyi parlamenti mandátuma.

Szász Jenô – aki a vasutassztrájk miatt mintegy egyórás késéssel érkezett a találkozóra – történelmi pillanatnak nevezte, hogy január 29-én a bukaresti törvényszék elrendelte a Magyar Polgári Párt bejegyzését. Szerinte ez azt jelenti, hogy több mint 17 évvel az 1989-es események után most tudták kiépíteni az erdélyi magyarság számára a demokrácia alaptételét, a politikai pluralizmust.

Olyasmit tudtunk kiharcolni, sajnos az RMDSZ akaratával ellentétesen, amit Magyarországon 1989-ben már elértek – fogalmazott a székelyudvarhelyi polgármester. Azt mondta, 1989-ben Magyarországon "olyan egypártrendszerbeli elvtársak vezették az országot, akik leültek egy tárgyalóasztalhoz és megállapodtak a demokrácia alapfeltételeiben". Hozzátette: azóta eltelt 17 év, a romániai magyarság számára ez nem volt lehetséges, "az RMDSZ-t olyan politikusok vezetik, akik erre nem képesek, mind mai napig elzárkóznak a párbeszédtôl".

A nemrégiben lezajlott romániai európai parlamenti választás Szász Jenô szerint megmutatta, hogy a választás szabadsága nem gyengíti, hanem eredményesebbé, sikeresebbé tette a magyar nemzeti közösségeket.

Németh Zsolt elmondta: a Fidesz, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt delegációja a magyar nemzetpolitika helyzetét tekintette át, és kiterjedt a figyelmük arra is, hogy Erdély elôtt bô egy év leforgása alatt három választás áll: önkormányzati, parlamenti és (2009-ben újra) európai parlamenti voksolások.

A Fidesz nem egy pártot vagy személyiséget támogat, hanem világos nemzetpolitikai elvek alapján tárgyal. A határokon átívelô nemzetegyesítés folyamatát akarjuk segíteni, ehhez keresünk partnereket – jegyezte meg.

A külügyi bizottság fideszes elnöke központinak nevezte a Magyar Állandó Értekezlet újraindítását és Székelyföld területi autonómiájának ügyét pártja Erdély- és Románia- politikájában.

Ha a határon túli magyarok számára van létjogosultsága a területi autonómiának, akkor vitán felül áll, hogy Erdély esetében ezt Magyarországnak hosszú távon támogatnia kell – jelentette ki Németh Zsolt.

Balogh József megyei tanácsos szerint a Koronka–Jedd közötti terelôút nyomvonala mindannyiszor változni fog, valahányszor egy-egy házat felépítenek a tervezett útvonalon. A megyei közgyûlési képviselô a csütörtöki tanácsülésen kijelentette: 2012-ig sem készül el a terelôút, hiszen az érintett települések – Koronka, Jedd, Marosvásárhely – ellenzik, építkezési engedélyeket adtak ki a szóban forgó területre. Balogh József szerint az Országos Útügyi Társaság, Lokodi Edit tanácselnök szerint a Közszállítási Minisztérium a hibás, amiért a 2004-ben megtervezett terelôút építéséhez még nem sikerült hozzáfogni.

A tanácsülésen felszólaló Balogh József képviselô szerint a harmadik nyomvonalnál tartanak már a terelôút tervezésében, ám Jedd község még mindig ellenzi, hogy a szóban forgó területen haladjon át az út. A képviselô szerint "egyes építkezési engedélyeket úgy adnak ki, mint a beteglapokat". A Világbanktól megpályázott pénzt 1-2 hónap alatt már fel lehetne használni, azonban az egész terelôút terve ki van szolgáltatva Jedd, Marosvásárhely és Koronka kénye-kedvének, így Balogh József szerint a jövôben sem épül meg az út.

– Egyenesen felháborító, ami a terelôúttal kapcsolatban történik. 2004 nyarán, még a Virág György elnöksége idején kezdôdtek meg a tárgyalások a Világbankkal, sikerült egy pályázatot elfogadtatni. Tavaly már jeleztem a testületnek, hogy a terelôúttal gondok vannak, nem lehet megépíteni, mert építkezési engedélyeket adott ki mind a marosvásárhelyi, mind a jeddi polgármesteri hivatal. Marosszentgyörgy és Nagyernye megígérte, támogatják az eredeti nyomvonalat, és betartották szavukat, nem adtak ki építkezési engedélyeket az érintett területeken. A felszólalásomat követôen elkezdôdött a játék, hogy összehangolják a nyomvonalat. A labdát egyfolytában ide-oda rúgják az Országos Útügyi Társaságnál. Ôk a legnagyobb vétkesek, hogy nem sikerült mevalósítani, valamint azok, akik az építkezési engedélyeket kibocsátották. Akinek telke van és engedélyt kap, épít. Arra a nyomvonalra nem lett volna szabad semmilyen építkezési engedélyt kibocsátani. De mit tegyen az ember, ha például Jeddnek még mindig nincs területrendezési terve? Bár már a harmadik változatnál tartunk, több mint valószínû, tovább módosul a nyomvonal, annak függvényében, hogy hova építenek egy-egy házat, vagy azzal, hogy keresztülhalad-e valakinek a telkén, érdekeket sért. Az ispánságnak nincs joga megállapítani a nyomvonalat, tudomásom szerint a harmadik változatot mégis a prefektúra nyomására tervezték meg. Ma már annyira be van építve az egész terület, hogy nehéz elképzelni, hova épül a terelôút. Akkor nem zavarna senkit, ha nem a földön, hanem a levegôben vinnék – nyilatkozta a Népújságnak Balogh József.

Lokodi Edit tanácselnök hangsúlyozta, a terv nem a megyei tanácsé, hanem a Közszállítási Minisztériumé, a tervezôk pedig tavaly ismét nekifogtak a tervezésnek és "alkalmazkodnak a helyszíni viszonyokhoz". – Az eredeti tervre kibocsátott engedélyek érvényességi ideje lejárt, az emberek ezt követôen kezdtek építkezni. Amíg Koronka és Jedd nem véglegesíti a területrendezési terveket, amelyek ott ülnek a széfben, a megyei tanács semmiféle építkezési engedélyt nem hagy jóvá az említett községek területén – jelentette ki Lokodi Edit, aki szerint a Közszállítási Minisztérium is hibás a tervezéssel való késlekedés miatt. Szerinte biztosan lesz megoldás, a mostani bonyodalom nem jelenti azt, hogy nem épül meg az út.

A megyei tanácselnök szerint az érintett községeknek egy hónap áll rendelkezésükre véglegesíteni a részletes területrendzési tervet, ellenkezô esetben a megyei tanács "drasztikus intézkedéseket foganatosít", ezek mibenlétét azonban nem részletezte.

A vérképzôôssejt- átültetésrôl szervezett nemzetközi kongresszust a Hematológiai és Transzplantációs Klinika a MOGYE-val közösen. A Marosvásárhelyen második alkalommal zajló eseményen a szakma hírneves képviselôi vesznek részt, s a mai nap során intenzív tanfolyamot tartanak szakorvosoknak, rezidenseknek, családorvosoknak és egyetemi hallgatóknak.

Pénteken reggel a megyei kórház elôadótermében a szervezôbizottság nevében dr. Benedek Erzsébet köszöntötte a részvevôket, majd dr. Copotoiu Constantin, a MOGYE rektora értékelte, hogy alig kezdôdött el az idei év, s megyeközpontunk máris jelentôs tudományos esemény színhelye. A hozzászólók értékelték a hematológiai klinika azon törekvését, hogy lépést tartson a legkorszerûbb kezelési eljárásokkal, a külföldi vendégek pedig kifejtették, hogy örömmel tettek eleget a meghívásnak. A kongresszuson részt vesz dr. Eliana Gluckman, a párizsi Szent Lajos Kórház Hematológiai és Csontvelô- átültetési Klinikájának professzora, akinek úttörô szerepe van a köldökzsinórvér felhasználásában, s tegnap a köldökzsinórvérben levô ôssejtek átültetésérôl tartott elôadást. A vérképzô ôssejtek átültetésérôl, illetve a transzplantáció szövôdményeirôl mutattak be tudományos dolgozatot a barcelonai testvérkórház orvosai, dr. Jorge Sierra, dr. Enric Carreras, dr. Sureda Anna professzorok. Másodszor érkezett Marosvásárhelyre dr. Jane Apperley londoni professzor, Izraelbôl pedig Arnon Nagler egyetemi tanár. Magyarországot dr. Matolcsy Tamás, a Semmelweis Egyetem rákkutató központjának patológus professzora és dr. Masszi Tamás egyetemi tanár képviseli.

Az elmúlt évben a marosvásárhelyi klinikán anyagi nehézségek ellenére 12 csontvelô- átültetést végeztek, s megyeközpontunk egyetemi központjának fontos szerepe van a szervátültetésekben – hangsúlyozta Luminita Dobrescu. Az Országos Szervátültetési Ügynökség képviselôje 2008-ra korrekt finanszírozást ígért az elmúlt nehéz évek után a marosvásárhelyi hematológiai és csontvelô-átültetési központnak.

Kérdésünkre dr. Benedek István elôadótanár elmondta, hogy a második marosvásárhelyi kongresszuson a hematológiai betegségek legkorszerûbb kezelési lehetôségeit ismerhetik meg a résztvevôk, s a 150 orvos, egyetemi hallgató megkapja a Romániában gyakori gyermek- leukémiai betegségek kezelésére kidolgozott protokollumokat is. Ma délelôtt a klasszikus kezelési eljárásokról hangzanak el dolgozatok temesvári és kolozsvári professzorok elôadásában.

Tavaly kevesebb ítéletet hoztak a megyei törvényszéken, mint 2006-ban – hangzott el a Maros Megyei Törvényszék tegnap megtartott évi értékelôjén. Sonia Deaconescu, a törvényszék elnöke elmondta: nincs elég bíró, gyakran 40-50 ügy kerül a bírák elé egy nap. A peres ügyekben ugyanakkor naponta szükség lenne fordítókra, ezt a munkát azonban az engedélyezett tolmácsok zöme nem vállalja.

A tavaly 2.209 megoldatlan ügy maradt a megyei törvényszéken, ezek közül 1.351 polgári, 440 közigazgatási-pénzügyi, 418 bûnügyi per. A bírák 2007-ben 5.906 perben hoztak ítéletet, 579-cel kevesebben, mint 2006-ban. A "lemaradás" oka a törvényszék elnöke szerint elsôsorban annak tudható be, hogy kevés a bíró, a megüresedett állásokat nem tudták betölteni. "Még legalább 10 bíróra lenne szükség a megyei törvényszéken ahhoz, hogy a bírák ne legyenek túlhajszoltak. A dicsôszentmártoni bíróságon évek óta betöltetlenek a bírói állások, Segesvárról és Ludasról kihelyezett bírákkal folynak a perek. A bírák elé gyakran napi 50-100 ügy kerül, és van úgy is, hogy este 8-kor érnek véget a tárgyalások. A mennyiség minden esetben a minôség róvására megy, a bíróságon is. Az ügyek egyre bonyolultabbak, azonban gyakran amiatt húzódnak el, mert a tanúk, ügyvédek, fordítók nem jelennek meg a tárgyalásokon. Ideális esetben legtöbb 10-15 ügyben kellene bíráskodnia egy bírónak, heti egy alkalommal. A nyugat-európai országokban sokkal kevesebb perben bíráskodnak. Németországi bírák elmondták: 5-6 dosszié szerepel napirenden, így pontos órát tudnak megszabni. Nálunk egy egész nap elvesztôdik, mert nem tudjuk betartani az idôpontokat – jelentette ki az elnök a Népújság kérdésére.

Ami a fordítókat illeti, Maros megyében elméletileg 171, az igazságügyi minisztérium által kibocsátott engedéllyel rendelkezô fordítót idézhetnek be, de gyakorlatilag csupán 2-3 fordítót idéz be a megyei törvényszék, azokat, akikre "számíthatnak". A többiek gyakran nem tesznek eleget a szaktárcával illetve bróságokkal szembeni kötelezettségüknek, ami egyrészt érthetô, hiszen az órabér meglehetôsen szerény, és egy egész napot elvesztegetnek a bíróságokon. A Népújság kérdésére az elnöknô kifejtette: bár lehetôségükben áll büntetést kiróni illetve értesíteni a minisztériumot, ezt ritkán teszik meg, azért, hogy a pereket ne kelljen halasztani a fordítók hiánya miatt. Így aztán azokat idézik be, akikre számíthatnak. A törvényszéken naponta szükség van fordítókra, az esetek 99 százalékában magyar nyelven kell tolmácsolni, de elôfordul, hogy francia vagy finn nyelvre fordítanak.

A tavaly a megyei törvényszéken összességében 377-tel kevesebb dossziét iktattak, mint 2006-ban, azonban a közigazgatási-pénzügyi bíróságon 447-tel többet. Lapunk kérdésére Sonia Deaconescu elmondta, a peres ügyek kifutási ideje átlagosan 12 hónap, de vannak 2-3 éve folyó perek is. A kiskorúakat érintô perekben voltak a legoperatívabbak a bírák, ezek 80 százalékát megoldották. Tavaly 17 kiskorú bûnözô ellen született ítélet a törvényszéken, 2006-ban 23 kiskorút ítéltek el. "A kiskorúak esetében legtöbbször a büntetés felfüggesztésérôl döntenek a bírák, esélyt adva nekik. A cél az átnevelésük, a társadalomba való beilleszkedésük. Csupán 7 esetben szabtak ki börtönbüntetést kiskorúaknak" – mondta az elnöknô.

A statisztikáknál maradva: tavaly 112 vádlottat ítéltek el véglegesen, a legtöbbet, 54-et, rablásért, emberölés miatt 16 személy került börtönbe, lopásért 18, kábítószerrel való kereskedésért 6, csúszópénz elfogadása maitt 2 személyt ítéltek el.

Aktuális

Nem akar pluszadókat kivetni a marosvásárhelyi adófizetôkre a polgármesteri hivatal, abból a megfontolásból, hogy az új adók csak azt bizonyítanák, hogy a városvezetés képtelen megfelelôen kezelni a város gondjait. Ezt az idei költségvetési tervezet úgynevezett nyilvános vitáján hallhattuk, amely valójában egyoldalú, és eléggé általános bemutató volt.

Nincs szükség túlságosan élénk fantáziára annak megállapításához, hogy ha nem választási esztendô második hónapját mutatná a naptár, akkor a városháza korántsem lenne ennyire nagyvonalú adóemelés tekintetében, hiszen a társadalommal egy idôs tény, hogy a hatóságok mindig az adófizetô zsebére utaznak, lévén hogy minden hatóságot ôk tartanak el.

Adófizetôi megközelítésbôl úgy is nézhetnénk a dolgot, hogy amennyiben világosan megindokolják, mire akarják elkölteni a pénzünket, akkor nem föltétlenül baj az, ha a szükséges mértékkel emelik az adókat. Ugyanis jócskán van olyan terület, amelynek fejlesztésébe komoly pénzeket kell és lehet beruházni városunkban azért, hogy az életünk minôsége javuljon. Azonban az adófizetôi jóindulat alaposan lelohad, ha azt is tudjuk, hogy tavaly a helyi adókat 86,53%-os hányadban hajtotta be a város, egyes adónemek behajtási aránya pedig messze elmarad az elôbb említett adattól. Ez két dologra vezethetô vissza: vagy túl optimistán becsülték fel a várható bevételeket, vagy az adóhivatal nem állt a helyzet magaslatán, ez a bemutatóból nem derült ki. De kampányhúzás erre vagy arra, nem is lett volna etikus adót emelni addig, amíg az adatok szerint a vásárhelyi adófizetôk több mint tizede megengedheti magának, hogy ne fizessen. Végül is, ha a tervezetben nem bôvítik a költségvetést, de mindenkitôl behajtják csak a tavalyi szintnek megfelelô adót, már az is nem kevés pluszbevételt jelentene a városkasszának.

Hogy a polgármester politikusi szemszögbôl közelíti meg közigazgatási hatáskörét, az már régóta ismert tény, az idei költségvetési tervezet kapcsán is bebizonyosodott, amikor azt állította, hogy a kormány ellopta a várostól az ingatlanforgalmi adóból befolyható pénzt, holott a kormány errôl szóló rendeletének ügye még távolról sem dôlt el. Adatokkal itt is lehet példálózni. A városházi információk szerint ennek az adónak a központba rendelésével 100 milliót vesztett a város, a kormány becslései szerint pedig országosan mintegy 800 milliós bevételt várnak az ingatlanforgalmi adóból. A számok szerint tehát vagy Marosvásárhelyen zajlik az ország ingatlanforgalmazásának egynyolcada, vagy valamelyik a két elôbbi forrásból valótlan adatot közöl. Ha azt is hozzávesszük a dolgokhoz, hogy a város becsült idei teljes költségvetése nincs 350 millió, akkor logikusan a városházi becslés valótlan. Vagy tévedés történt, vagy túlontúl átlátszó kampányfogással állunk szemben. Ha az utóbbi feltevés az igaz, akkor kérdésnek még annyi marad, hogy a költségvetés teljes felépítése a választási kampány szolgálatában áll-e, vagy a város valós mûködtetését akarják belôle egy évig pénzelni?

"Technikai szempontból a kis pártoknak nagyon kis esélyük van arra, hogy bejussanak a parlamentbe", jelentette ki tegnap Marosvásárhelyen Cristian Diaconescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke. A kijelentés az egyéni választókerületes szavazásról szóló törvény kapcsán született.

A Népújság kérdésére, hogy a PSD melyik változatot támogatja: amelyikért a kormány felelôsséget vállalt, vagy a Traian Basescu elnök által szorgalmazott kétfordulós, direkt szavazásos törvénytervezetet, Diaconescu kijelentette: "hasznosnak és szükségesnek" a második változatot tekinti. A felvetésre, hogy ezáltal a kis pártoknak és kisebbségi szervezeteknek esélyük sem lesz az arányos parlamenti képviseletre, azt válaszolta, hogy azoknak egyébként is kis esélyük van a bejutásra, lett légyen ez a változat vagy az egyéni és listás szavazásról szóló változat, de "a folyamatot el kell valahonnan kezdeni".

A politikus végül is nem árulta el, hogy miért jött Vásárhelyre, de tegnap a Kultúrpalota kistermében a tagsággal találkozott. A Népújság kérdésére, hogy mirôl fognak tárgyalni, azt válaszolta, hogy "amirôl az emberek akarnak".

A sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Ovidiu Natea megyei elnök, Cristian Georgescu szenátor és Liviu Timar képviselô is, kiderült, hogy elégedett a megyei szervezettel, s "jó eredményre" számít a helyhatósági választásokon. Kérdésünkre, hogy konkrétabban mire számít az általános "jónál", azt válaszolta, hogy nem akar találgatásokba bocsátkozni, de céljuk, hogy megnyerjék a 2008-as választásokat.

Felvezetôjében a kormányról és az országban uralkodó állapotokról fogalmazott meg kritikát, s bejelentette, hogy a jövô héten egyszerû indítványt nyújtanak be az életminôségrôl, és egész sor intézkedést is javasolnak a végrehajtó hatalomnak. Ha az indítvány átmegy a parlamenten, akkor a javasolt intézkedések kötelezôek lesznek a kormányra nézve. Ugyanakkor elmondta, hogy felkérik a Nemzeti Bank kormányzóját és a miniszterelnököt, hogy a parlament elôtt számoljanak be, elôbbi a lej romlásának okairól, Tariceanu pedig a politikai recesszió okairól. Megtudtuk, hogy a PSD nem szavazza meg a regisztrációs adóról szóló sürgôsségi kormányrendeletet, hogy a választások elôtt egyetlen párttal sem lépnek koalícióra.

Újságírói kérdésre, hogy az újonnan bejegyzett Magyar Polgári Párttal elképzelhetônek lát-e valamiféle együttmûködést, azt válaszolta: mindenfajta együttmûködés kizárt ezzel a szervezettel. Furcsának nevezte, hogy a "szegregációs" platformra épülô párt politizálni akar. Egy ilyen szervezettel nemhogy az együttmûködés, de még a dialógus lehetôségét is kizárja.

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) alkalmazottainak többsége éhségsztrájkba szándékozik lépni a következô napokban, tiltakozásul az alkotmánybíróság ítélete ellen, amely alkotmányellenesnek minôsítette az átvilágító bizottság mûködését szabályozó törvény számos cikkelyét – jelezte pénteken Bukarestben Constantin Ticu Dumitrescu, a CNSAS tagja.

Az átvilágítási törvény "atyja" pénteki nyilatkozatában úgy fogalmazott: országában, úgy tûnik, nincs meg a szándék az ügynökmúlt következetes feltárására.

A taláros testület elfogadta Dan Voiculescunak, a Konzervatív Párt (PC) napokban leköszönt elnökének alkotmányossági kifogásait. A politikus korábban fellebbezett a CNSAS ôt érintô ítélete ellen, amely szerint annak idején együttmûködött a Ceausescu-diktatúra titkosszolgálatával.

Máté András Levente, aki az RMDSZ színeiben foglal helyet a képviselôház jogi bizottságában, az MTI-nek elmondta: a döntésnek két következménye lehet. Az egyik: ezentúl nem derül fény arra, hogy a politikai élet mely szereplôi dolgoztak 1989 elôtt a kommunista titkosszolgálatnak. A másik: a CNSAS eddig hozott döntései is semmissé válhatnak.

Sergiu Andon, Voiculescu ügyvédje a sajtónak kifejtette: az átvilágító bizottság visszaélt hatáskörével, hiszen létrehozásának az volt a célja, hogy az emberek korlátlanul hozzáférhessenek saját aktájukhoz, nem pedig az, hogy igazságszolgáltatási szervként mûködjön. Andon szerint "nem volt normális állapot", hogy tizenkét – politikai alapon kinevezett – ember hozzon ítéleteket.

Mircea Dinescu, a CNSAS tagja politikai indíttatást lát az alkotmánybírósági döntés mögött, amelynek szerinte a tanács felszámolása a célja. Az idén ugyanis helyhatósági és parlamenti választások lesznek – emlékeztetett Dinescu. Hozzáfûzte: sok politikusnak áll érdekében, hogy múltja homályban maradjon, hiszen szeretnék magukat most is jelöltetni.

Lidia Barbulescu, a Legfelsô Bírói Tanács (CSM) elnöke a sajtónak kifejtette: szerinte a CNSAS minden korábbi ítélete semmissé válik az alkotmánybírósági döntés nyomán, amelyet visszamenôleges hatállyal kell alkalmazni.

Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágítási törvény "atyja", a CNSAS tagja szerint összeférhetetlen, hogy az alkotmánybíróság dönthessen e kérdésben, mivel – mint mondta – tagjait éppen a CNSAS hivatott átvilágítani.

A parlamentnek a határozat közzétételétôl számítva negyvenöt napon belül módosítania kell a törvény alkotmányellenesnek nyilvánított szakaszait. Ha az említett határidôig ezt nem teszi meg, az egész jogszabály, amelynek alapján a CNSAS mûködött, nem létezônek tekintendô.

Az Európai Parlament támogatásáról biztosította csütörtökön azt az osztrák kezdeményezést, amely javítaná az együttmûködést a tagországok különleges rendôrségi egységei között, azok válsághelyzetben történô bevetése során.

"Egyetlen tagállam sem rendelkezik a lehetséges, különleges beavatkozást igénylô, nagy horderejû válsághelyzetek hatékony kezeléséhez szükséges valamennyi eszközzel, erôforrással és szakértelemmel. Különös jelentôsége van ezért annak, hogy a tagállamok más tagállamoktól segítséget kérhessenek" – áll az errôl szóló parlamenti jelentésben.

Az osztrák kormány kezdeményezése kiegészítené a tavaly nyáron elfogadott "prümi döntést", amelynek az volt a célja, hogy a terrorizmus, a határokon átnyúló bûnözés, valamint az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében biztosítsa a személyazonosító adatok – ideértve a DNS- és ujjlenyomat-információkat is – hatékony megosztását a tagállami hatóságok között.

A megállapodás kiterjed a határ menti közös rendôrségi mûveletekre is. Eszerint az ilyen együttmûködés keretében az egyik tagállam rendôrei a másik EU-országban is saját egyenruhájukban, saját fegyverükkel láthatnak el szolgálatot. Ilyen esetekben mindig a fogadó tagállam viseli a felelôsséget az együttmûködés keretében a területére érkezett rendôrök intézkedéseiért.

A képviselôk szerint a most meghatározandó "jogi keret és az illetékes hatóságokat feltüntetô összeállítás birtokában a tagállamok válsághelyzet esetén gyorsan reagálhatnak, és idôt takaríthatnak meg".

Az államelnök arra kérte csütörtökön a NATO-szövetségeseket, hogy ne bátorítsák Koszovó Szerbiától való elszakadására, függetlenedésére vonatkozó terveit.

"Adjanak még lehetôséget arra, hogy megtárgyalják Koszovó jogállását" – javasolta Traian Basescu, aki Brüsszelben megbeszélést folytatott Jaap de Hoop Scheffer NATO-fôtitkárral.

Basescu arra figyelmeztetett, hogy a függetlenség egyoldalú – vagyis Szerbia egyetértését nélkülözô – kinyilvánítása sérti a nemzetközi jogot, és veszélyes precedenst teremt a máshol tevékenykedô szeparatista csoportok szemében.

Megerôsítette, hogy Románia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségi nyilatkozatát.

Feltette a kérdést, hogy a koszovói függetlenség elismerése milyen üzenetet hordoz majd a több etnikumból összetevôdô társadalmak, illetve az olyan országok számára, amelyek etnikai problémákkal, illetve "jegelt" konfliktusokkal néznek szembe.

Románia – Spanyolországgal, Görögországgal, Bulgáriával, Szlovákiával, valamint Ciprussal együtt – ellenzi Koszovó elismerését az EU-ban errôl folytatott viták során.

A konzervatív párt alsóházi frakciójának hetvennél is több tagja alkalmaz családtagokat a képviselôi költségtérítési keretbôl – jelentette be David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt vezére pénteken. Rokonok alkalmazását ugyan semmilyen törvény nem tiltja a brit parlamenti képviselôknek, a kérdés körül mégis nagy botrány kerekedett, miután kiderült, hogy a tory Derek Conway hét év alatt összesen 260 ezer fontot utalt ki feleségének és gyermekeinek.

Az alsóház illetékes bizottsága megállapította, hogy a két Conway fiú egyáltalán nem végzett érdemi munkát, a törvényhozó nejének évi közel 40 ezer fontos fizetése pedig jóval meghaladja e munkakör javadalmazásának brit parlamenti átlagát.

A parlament csütörtökön megszavazta Conway mandátumának felfüggesztését 10 napra, a konzervatív frakció pedig kizárta soraiból, és rendôrségi vizsgálatra is számíthat. Az 54 éves honatya bejelentette, hogy a következô választás után befejezi politikai karrierjét.

A pártvezérek most átláthatóbb szabályozást szorgalmaznak. "A köz joggal vár el nagyobb nyitottságot és transzparenciát a képviselôi munkatársak bérével és juttatásaival kapcsolatban" – mondta David Cameron. Elsô lépésként a következô pénzügyi év elején, áprilisban az elsô padsorban ülô képviselôknek – azaz az árnyékkormány tagjainak – nyilatkozniuk kell, hogy alkalmaznak-e családtagot a dologi költségtérítési keret terhére.

Gordon Brown miniszterelnök, a Munkáspárt vezetôje csütörtökön szóvivôje útján tudatta, egyetért azzal, hogy a képviselôi költségtérítés rendszerében nagyobb átláthatóságra van szükség. Conway egyébként jó 50 ezer fontot utalt át fiainak az adófizetôk pénzébôl olyan munkáért, amelyet soha nem végeztek el. Helyette inkább utazgattak vagy Londonban élték az aranyifjak életét; Frederick egzotikus thaiföldi és marokkói túrákon vett részt, Henry Conway – a londoni éjszakai élet ismert figurája – pedig a Mahaki nevû bárban rendezett hetente nagyszabású partikat, amelyeken például Harry herceg, II. Erzsébet unokája is gyakran megfordult.

(MTI/Reuters) "Aki nem látta ezt, nem látta Buenos Airest" – kiált fel egy görög turista, amint barátaival a Michelangelo nevû nevû, borairól is híres tangószínház elôadásában gyönyörködik tekintette meg. "Olyan lenne ez, mint Görögországban nem enni cacikit!"

A tangó ma évi 450 millió dolláros bevételt hozó üzletág Argentínában és az argentin fôváros szórakoztató iparának bevételében 10 százalékot képvisel – ez nem rossz eredmény egy százéves tánc számára, amelynek meg kell küzdenie a mozikkal, a videoshow-kkal, diszkókkal és a stadionokat megtöltô popsztárokkal.

Argentína hasznot húzott az idegenforgalom hirtelen fellendülésébôl, megnôtt az igény a tangóra azokban a mûsoros étteremszínházakban, amelyek szinte kizárólag az Európából, Észak- és Dél- Amerikából és Ázsiából érkezô turistákra alapozták forgalmukat. "A turistáknak mintegy 85 százaléka felkeres egy tangóshow-t, mert azok két vonzó dolgot egyesítenek: a jó táncot és a jó asztalt. A marhahús a kulcs" – mondja Marcelo Ruggieri, a 13 tangó- vacsoraszínházat összefogó kamara elnöke. A tangóbemutató kihagyhatatlan látványosság Buenos Airesben.

Juan Fabbri tangóimpresszáriónál már akkora a forgalom, hogy ô maga sem jut asztalhoz az általa vezetett 500 személyes tangó- vacsoraszínházban. Az Esquina Carlos Gardelben esténként egy tût sem lehetne leejteni. A vendégek szép összeget fizetnek egy helyért, amelyre lehuppanva steaket fogyaszthatnak, miközben elôbb végignéznek egy filmet arról, hogyan született a tangó a XIX. században, sajátos módon elegyítve a melankolikus argentin zenét és a táncot, majd a vacsora után élôzenés táncshow-t nézhetnek végig.

A Fabbri színházához hasonló többi létesítmény is saját koreográfusokat, táncosokat, zenészeket és díszlettervezôket alkalmaz, hozzájárulva az évente 25 százalékkal – az általános gazdasági növekedésnél háromszor gyorsabb ütemben – gyarapodó úgynevezett "tangógazdasághoz".

Akinek nincs pénze a vacsoraszínházra, az olcsóbb bárokba megy, ahol harmonika szól és a hagyományos tangót elektronikus feldolgozásban is hallani lehet.

A legkifinomultabb tangórajongók – évente 25 ezren iratkoznak be a tangóiskolákba – olyan társasági táncoknak is hódolnak, mint a milonga, és pénzüket tangótánccipôkre és más felszerelésekre költik. Tavaly 400 ezer vendége volt a fôváros fô tangóeseményeinek: egy zenei fesztiválnak és egy nemzetközi táncversenynek.

"Buenos Aires városa számára a legfôbb jövedelemforrás a turizmus, és azon belül a tangó a legfontosabb fûszer" – mondja Fabbri, aki hét éve nyitotta meg az Esquina Carlos Gardelt, amely Argentína leghíresebb énekesének nevét viseli.

Egy tangóénekesét, természetesen.

Megbénult a vasúti forgalom Románia területén, miután péntek reggel hét órától a vasúti dolgozók nagy része "spontán" sztrájkot szervezett, amelyet a munkaügyi tárca illegálisnak minôsített, a szakszervezetek viszont – bár állítják, nem az ô felhívásukra szervezôdött – támogatásukról biztosították a munkabeszüntetôket.

A bukaresti pályaudvaron a vonatok nagy része nem indult el, az utasokat leszállították. Az államvasutak (CFR) alkalmazottai azért álltak le a munkával, mert zsákutcába jutottak a kormány és a szakszervezetek közötti béremelési tárgyalások. Mivel azonban nem az érdekvédelmi szervezetek által meghirdetett akcióról van szó – legalábbis e szervezetek ezt állítják – Ludovic Orban közlekedési miniszter illegálisnak minôsítette a sztrájkot. A tárca jelezte: nem tartották be a törvény által elôírt szabályokat, például azt, hogy legalább negyvennyolc órával korábban be kell jelenteni a tiltakozó akciót.

A CFR szakszervezeti vezetôi a médiának leszögezték: nem ôk bujtották fel az alkalmazottakat a megmozdulásra. Tánczos Barna, a közlekedési minisztérium államtitkára azonban az MTI-nek pénteken másként vélekedett: szerinte igenis a szakszervezetek ösztönzésére szüntették be a munkát.

A dolgozók elégedetlenek a béremelésnek a kormány által felajánlott mértékével, de a tárgyalások még nem fejezôdtek be. A szakszervezetek a tavaly decemberi fizetéshez viszonyítva két lépcsôben akartak volna 11, illetve 14 százalékos emelést elérni, a kormány viszont – ugyancsak két lépcsôben – 4-4 százalékot ajánlott.

A Marosvásárhelyi vasútállomáson tegnap reggel a megszokott kép fogadta az utasokat, dolgoztak a jegyirodánál, a csomagátvevônél, és folyt a rendezôpályaudvari munka. Radu Calint, a szakszervezet Maros megyei elnökét mindenekelôtt arról kérdeztük, hogy ez a vasúti központ miért maradt ki a sztrájkból.

– Valójában nem beszélhetünk sztrájkról, mert az elôzetes szervezést igényel, hanem inkább a dolgozók spontán megmozdulásáról van szó. Tehát a munka beszüntetésérôl egyelôre a vasúti dolgozók egyénenként döntenek, a sztrájkról központi határozat nincs. Éppen ezért a Brassó Területi Vasútigazgatósághoz tartozó Brassó, Szeben, Maros megyében a személyszállító és tehervonatok közlekednek. A marosvásárhelyi vasútállomáson fogadtuk a bejövô vonatokat és továbbindítottuk.

Nos, Marosvásárhelyen errôl valóban nincs szó, hiszen egyetlen dolgozó sem akadt, aki beszüntette volna a munkát. Így az itteni vasúti központban legfeljebb a máshol folyó sztrájk esetleges kihatásai okozhatnak módosulást a menetrendben.

Tegnap délután a megyeközponti vasútállomás ügyeletese arról tájékoztatott, hogy 2-3 órás késéssel országszerte elindították a járatokat. Budapestre a reggeli gyors idejében indult, a Budapest– Marosvásárhely nemzetközi vonat érkezésérôl érdeklôdésünk idején még nem volt információjuk, mint ahogy arról sem, hogy ma mire számíthat az utazóközönség.

– Itt van a fél város papírja – hallatszott az izgatottan várakozó közönség soraiból a real,-hipermarket tegnapelôtti sorsolásán. A "Gyere el a real,-ba, és kezdd az évet egy új kocsival" nevû kampány nyereményjátékán azok a vásárlók vehettek részt, akik november 15–január 30. között legalább 30 lej értékben vásároltak a hipermarketbôl, illetve kitöltötték és a kasszagépek mellett elhelyezett urnákba dobták a személyes adataikkal, a számla számával és kibocsátási idejével kitöltött szelvényeket. Több mint 30, hiányosan kitöltött szelvény érvénytelenítése után végre gazdára talált az a 20 darab, egyenként 100 lej értékû vásárlási utalvány, melyet a nyertesek február 29-ig használhatnak fel a real,- üzletben. Ezután sorsolták ki a 25.125 lej értékû, a real,- és az Autoverona által közösen felajánlott Fiat Panda személygépkocsi nyertesét. A szerencse Solovastru Claudia marosvásárhelyi lakosnak kedvezett, aki telefonon értesült a jó hírrôl.

A Metro csoporthoz tartozó real,- hipermarket üzleteiben február 1-jétôl meghosszabbították a nyitvatartási idôt. A bukaresti üzlet kivételével – mely Románia elsô, nonstop mûködô hipermarketje – a hét minden napján reggel 8 óra helyett 6 órától 23 óráig vásárolhatunk a real,-ban.

A kormány szerdai ülésén arról döntöttek, hogy kiegészítô támogatást nyújtanak a kis jövedelmû családoknak, egyedülálló személyeknek azért, hogy a gázdrágulás következtében fedezni tudják a fogyasztásuk költségeit. Ezt az úgynevezett fûtéstámogatást kiegészítô pótlékot ráadásként kapják 2008 februárjára és márciusára, illetve novemberére és decemberére azok a földgázzal fûtôk, akiknek a családjában az egy fôre esô jövedelem nem haladja meg a 615 lejt.

A különbözô jövedelmi határértékek esetében a kiegészítô pótlék 100 és 10 lej között mozog.

A kormányhatározat szerint azok a kis jövedelmû családok (egyedülálló személyek), amelyeknek családjában az egy fôre esô jövedelem nem haladja meg a 155 lejt, és amelyek 233 lej fûtéstámogatásban részesülnek, kiegészítésképpen még 100 lejt kapnak a fentebb említett hónapokban. A 144 lejes fûtéstámogatásban részesülôk esetében, ahol a családtagonkénti jövedelem 155,1–210 lej között mozog, 70 lej lesz a pótlék.

Az alábbiakban a 210,1 és 615 lej közötti jövedelmi határértékek esetében nyújtandó fûtéstámogatás illetve az ezt kiegészítô pótlék értékeit ismertetjük: – 210,1–260 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 122 lej) a pótlék 60 lej; – 260,1–310 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 100 lej) a pótlék 45 lej; – 310,1–355 lej közötti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 78 lej) a pótlék 30 lej; – 355,1–425 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 56 lej) a pótlék 25 lej; – 425,1–480 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 39 lej) a pótlék 20 lej; – 480,1–540 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 28 lej) a pótlék 15 lej; – 540,1– 615 lej közötti családtagonkénti jövedelem esetén (fûtéstámogatás 17 lej) a pótlék 10 lej;

A kormányhatározat szerint a fûtéstámogatást kiegészítô pótlékra nem kell újabb kérést benyújtani.

A héten végre a diákok, az új tanügyi törvénytervezet fô érintettjei is kifejthették véleményüket a tervezetben foglaltakról. A Maros Megyei Magyar Középiskolások Diákszervezete (MMKD) által szervezett fórumon a MAKOSZ (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége) törvénymódosító javaslatát ismertették a tanulókkal.

A tanácskozáson elsôsorban a diáktanácsok mûködésére vonatkozó 103-as cikkely került megvitatásra, ugyanis a MAKOSZ által kidolgozott javaslatban a diákok érdekképviseletére, a tanulók közösségi szerepvállalásának hivatalos keretek közötti megvalósulására tevôdik a hangsúly. – A diáktanácsok mûködésének, jogainak és feladatköreinek pontosabb törvényes keretet kell biztosítani, ugyanis gyakorlatba ültetéskor gyakran ütköztek akadályokba a diákok – közölte Vetési Imola, a szövetség ügyvezetô elnöke, aki lapunknak elmondta, a szövetség által kidolgozott törvénymódosító javaslatban szerepel, hogy a tanulóközösségek saját érdekeik képviseletére diáktanácsokat hozhatnak létre, amelyeknek a tevékenysége a fiatalokat érintô összes kérdésre kiterjed, és amely két teljes jogkörrel rendelkezô képviselôt jelölhet az oktatási intézmény adminisztrációs tanácsába.

– A javaslat értelmében az érdekvédelmi tanács beleszólhat az oktatási intézmény mûködési szabályzatába, a tanulóknak járó szociális juttatások elosztási elveinek a meghatározásába, valamint az ifjúsági tevékenységekre szánt pénzösszegek felhasználásába – fejtette ki az ügyvezetô elnök és hozzátette, a decentralizáció elvének a megvalósításához és a hatékony oktatás érdekében a tanintézményekben hárompilléres érdekképviseletnek kell mûködnie, amelyben tanárok, diákok és szülôk egyaránt aktívan részt vesznek.

A fórumot a MAKOSZ kezdeményezésére Kolozs, Máramaros megyékben is megszervezték, jövô héten pedig a Bihar, Brassó, Hargita, Hunyad, Kovászna, Szatmár, Temes és Szeben megyékben élô diákok véleményét kérik ki a tervezettel kapcsolatosan. A javaslat támogatására aláírásokat gyûjt az országos szövetség és ezek kíséretében e hónap során a tanügy minisztériumhoz küldik.

Kérdésünkre Vetési Imola elmondta, a középiskolások körében felméréseket végeznek a zsúfolt órarenddel kapcsolatosan, melynek során megkérdezik a diákokat: milyen megoldásokat ajánlanak a tanórák számának a csökkentésére. Egyelôre várják a megyéktôl az észrevételeket, amelyeket összesítenek, majd javaslatot fogalmaznak meg, amely szintén a szaktárca asztalára kerül.

A Maros két gátja között egy hosszan elnyúló sziget húzódik, mely magába foglalja az egykori Felsô-Vágottberket, a Bolgárkertészek telepét, az Elbát, a késôbbi Erzsébet-ligetet és a Hidak-közét.

Valamikor a Maros szeszélyes folyása s a gyakori árvizek következtében holtágak, malomárkok szabdalták fel ezt a területet, melyet nádasok, zajongó vízi madarak népesítettek be, de gyakori volt az árvíz is.

1903-ban dr. Bernády György, a város polgármestere az árvízveszély csökkentése, a városi vízellátás és az elektromos energia biztosítása céljából megbízta az olasz Lenarduzzi céget azzal, hogy felépítse a Maros felsô gátját s a régi malomárok helyén mûcsatornát, turbinaárkot létesítsen…

A II. világháború után, a ’60-as években a vegyi kombinát vízszükségletének biztosításáért felépítették a Maros alsó gátját is, szabályozták a folyót és magas töltéssel kizárták az árvízveszélyt. Így jött létre az a nagy kiterjedésû, mesterséges sziget, melynek területére strandot, sportpályákat, iskolákat, középületeket, tömbházakat építettek és számos szobrot állítottak.

a) A Liget bejáratánál, a városi sportstadion elôtt Octav Iliescu szobrászmûvész kôbôl faragott szobra, a Futballkapus látható, mely ma egy ütôképes marosvásárhelyi futballcsapatot vár a stadionba.

b) A Kárpátok sétányon Benczédi Sándor kolozsvári szobrász az év három évszakát ábrázoló szobrai, valamint Kolozsvári Puskás Sándor marosvásárhelyi szobrászmûvész Tavasz címû szobra sajátos hangulatot kölcsönöz e városnegyednek.

c) A városi strand területén látható Bálint Ká-roly marosvásárhelyi szobrászmûvész Napozó hölgy címû szobra, melyet évekkel ezelôtt a hozzá nem értô adminisztrátor barnára festetett le. Ideje lenne restaurálni ezt a szép alkotást és visszaadni eredeti szépségét…

Üdvözölném a városi tanács egy olyan elhatározását, hogy a közeljövôben restaurálni fogják az említett szobrokat és rendezik azok környezetét.

Fodor Sándor (S.)

1881. február 3-án a Szeged szomszédságában lévô Makón egy parasztcsalád sarjaként jött világra Galamb József, az amerikai Ford mûvek elsô fômérnöke, aki csaknem négy évtizeden át állt a gépjármûgyártás szolgálatában. A huszadik század elsô felének kiemelkedô személyisége, mûszaki-tudományos munkása volt, akit még napjainkban is példaképül állíthatunk a mérnök- technikus generáció elé. Galamb József nem elvonatkoztatott szakmai elméletieskedésekkel töltötte idejét, hanem a gyakorlatért dolgozott és a gyakorlatból tanult.

Felsô ipariskolát végzett, amit ma üzemmérnökinek mondanánk. Miután leszerelt a tengerészettôl, végigjárta Magyarországot, hogy képet alkosson az autógyártás mûszaki- anyagi helyzetérôl. Mivel az otthoni lehetôségeket szûknek és szegényesnek találta, elôbb ösztöndíjjal Németország iparát tanulmányozta, majd elhajózott Amerikába, hogy megláthassa a Saint Louis-i autókiállításon az akkori világszínvonalat. Eredeti terve szerint visszajött volna Európába, de amint találkozott Henry Forddal, az adott lehetôségek és feladatok lebilincselték, s élete végéig Detroitban maradt.

Elgondolásait mindig a legnagyobb pontossággal, következetességgel és céltudatos helytállással hajtotta végre. A mérnöki gondolkodást összekapcsolta a tudományos módszerekkel, elméleti felkészültsége igen szerencsésen párosult jó gyakorlati érzékével és ragyogó tehetségével. Csodálni való teljesítôképességére jellemzô, hogy amikor Ford azt kérte tôle: három nap alatt tervezzen meg egy traktort, már másnapra nemcsak a rajzok, de az öntvények is elkészültek. Mi több, egy hét múlva próbaüzemelést végeztek a farmon az új Fordson vontatóval.

Galamb egészen egyedülálló tervezôi és fejlesztôi felkészültségére a legjobb példa, hogy a T-modellbôl, amely a világ elsô nagysorozatú gépkocsija volt, 20 év alatt 15,5 millió darabot gyártottak úgy, hogy az eredeti elgondolásokon semmi lényeges változtatást nem eszközöltek. G. J. 1905-ben lett az amerikai cég gépkonstruktôre, a T-modell gyártása 1908-ban indult el és a többszerszámos célgépekkel meg a futószalag-technológiával már 1914-ben 40 másodpercenként hagyta el az üzemet egy-egy autó.

Magyar származását és hazáját sohasem feledte. A harmincas évek közepéig rendszeresen hazalátogatott, szakmai körökben elôadásokat tartott, sarkallva az itthoni mûszaki haladást. Maros-parti szülôvárosát az 1921-ben alapított Galamb- ösztöndíjjal tisztelte meg. Alapítványa 100.000 koronával támogatta azokat az igyekvô, szegény sorsú diákokat, akik tanulmányaikat a felsô ipariskola gépészeti osztályán végezték. Galamb 1944 márciusáig maradt a Ford- mûvek szolgálatában. Ekkor egy szívrohamból felépülve visszavonult a munkából. 1955. december 4- én halt meg Detroitban.

Földünk szárazulatainak rendkívül változatos, formagazdag képét hatalmas, egymással szakadatlan harcban álló erôk alakítják. Ilyenek a belsô, endogén (tellurikus) erôk, amelyek létrehozzák az egyenetlenségeket, és a külsô, exogén (kozmikus) erôk, amelyek ezeket eltüntetni törekszenek.

A belsô erôk egyrészt lassan, évszáza-dok, évezredek alatt hatnak. Ilyenek a hegyképzô, orogenetikus és az évszázados, lassan süllyedô és emelkedô, epirogenetikus mozgások.

Másrészt a belsô erôk gyorsan, másodpercek, percek, órák vagy napok alatt hoznak létre jelentôs változásokat Földünk felszínén. E mozgások térben korlátozottak. Ilyenek a rettegett, legtöbbször katasztrófákkal járó vulkáni kitörések és földrengések. Az egyenetlenségeket elsimítani törekvô külsô, exogén (kozmikus) erôk a szél, a víz, a jég, a hômérsékleti ingadozások stb.

Az alábbiakban Európa igen veszedelmes, szunnyadó, de idônként "megelevenedô" tûzhányójáról, a Vezúvról (Vezúvióról) szeretnék pár hátborzongatóan érdekes dolgot elmondani.

Az ógörög mitikus költészet a Szicília közelében lévô kis sziget, Vulcanus (ma Vulcano) gôz- és füstoszlopokat kibocsátó, hamut és izzó lávacseppeket szóró hegyének gyomrában képzelte el az "istenek kovácsának", Hephaistosnak (latinul Vulcanusnak) a mûhelyét. Errôl a szigetrôl kapta a nevét a vulkánosság.

Mercalli katalógusa szerint (1907) Földünkön a mûködô vulkánok száma 415, 1800 óta is mûködik 231. A történelmi idôkben mûködött 450. Ma is mûködô, hozzánk aránylag közel lévô vulkán a Szicília szigetén lévô Etna (3323 m, de a kitörésektôl függôen változik a magassága). Az alvó, szünetelô, szunnyadó, pihenô vulkánok a legveszedelmesebbek, teljesen váratlanul törhetnek ki, sokszor a menekülésre sincs idô. Ilyen vulkán a Vezúv. A kialudt, kihalt vulkánok száma jelentôs, pl. a Keleti-Kárpátok ny-i vonulatának hegyei.

A vulkanizmus szempontjából a Csendes-óceán "tûzköre", partvidéke a legjelentôsebb. Európában a Földközi-tenger térsége, Dél-Olaszország partvidéke, szigetei és Izland, a "Tûz országa".

A Vezúv Dél-Olaszországban, a Nápolyi- öböl partján lévô, 1277 m magas, szunnyadó rétegvulkán (sztratóvulkán), idôszámításunk 79. évében, 800 évi nyugalom után "kelt életre" és tört ki. Két napig, augusztus 24. és 25-én mûködött, s ezalatt három virágzó római település, Pompeji, Herculaneum és Stabiae teljesen elpusztult, miközben 3360 ember áldozatul esett. Szerencsére volt idô a menekülésre, ezért maradt a lakosság egy része életben.

Európa két legerôsebb vulkánkitörése a Vezúvhoz kötôdik, Kr. e. 5960 és 3580-ban. A Vezúv 79. évi kitörése földrengéssel, szökôárral és nagy mennyiségû piroklaszt- szórással járt együtt. A vulkán utolsó nagy kitöréssorozata 1631-ben kezdôdött és az 1913–1944 közötti vulkáni aktivitással ért véget.

Pompeji Nápolytól 22 km-re, a Vezúv lábánál fekszik. A kitöréskor a forró hamuréteg teljesen betemette a várost. Az ásatásokat végzô Giuseppe Fiorelli ötletes munkája nyomán testet öltöttek a katasztrófa áldozatai. Megdöbbentô látvány a hamuesô által betemetett halottak gipsszel kiöntött szobormásai.

Herculaneumot és Stabiaet 63. február 5-én földrengés pusztította el, majd jött a Vezúv kitörése okozta katasztrófa. Herculaneumot 23–25, helyenként 30 m vastagon iszapfolyás temette be. Stabiae abban az idôben campaniai kikötôváros volt (ma Castellamare di Stabia), 8 m vastag hamuréteg pusztította el.

Az ókornak a természetrôl írott összes tudását a nagy kompilátor, Gaius Plinius Secundus, az idôsebb Plinius foglalta össze a Naturalis historiae libri XXXVII. címû munkájában. A Vezúv kitörése után harmadnapra holtan találták meg Stabiaeban. Az eseményt Gaius Plinius Caecilius Secundus, az ifjabb Plinius Tacitushoz, a kor nagy történészéhez írott levelében megrázóan írja le (Epistol VI., 16, 20.). Az idôsebb Pliniust, az elôkelô katonát, germániai útja után Vespasianus császár egy állami hajóraj parancsnokává nevezte ki. Plinius a Vezúv kitörésekor épp a térségben tartózkodott, s a rettentô tünemény hírére hajóra ült, és a legnagyobb veszélyben jegyezte megfigyeléseit…

(Folytatjuk)

Gub Jenô

Az osztrák fôvárosban hetvenhárom évvel ezelôtt tartották az elsô hivatalos állami Operabált, amely azóta szinte fogalommá vált szerte Európában.

Az 1935. január 26-án megrendezett estély botránnyal végzôdött, miután kiderült, hogy a 4000 vendég közül több mint százan hamisított belépôkkel vettek részt rajta, az átlagosan 25 schillingbe kerülô belépôt 12,5 schillingért vásárolták meg kéz alatt. Kitudódott az is, hogy a bálon Hennessy-címkéket ragasztottak a konyakosüvegekre, amelyekben csak alkoholos "pancsolmány" volt. Igaz, a vendégsereg jótékonykodott is: ötvenezer schilling "téli segélyt" gyûjtött össze a város szegényeinek megsegítésére.

Valójában az elsô – igaz, nem "államinak" tekintett, ám I. Ferenc József császár által engedélyezett – bált még 1877. december 11-én Hofopern-Soirée néven tartották a Staatsoperban. Az azóta eltelt 128 évben csaknem annyiszor mondták le, ahányszor megtartották. A Németország által megszállt országban a birodalmi kormány utasítására 1939-ben, a második világháború elôestéjén rendezték meg a hosszú ideig utolsó Operabált. Csak tizenhét év elteltével, a háborúban megrongálódott Staatsoper újjáépítését követôen, 1956. február 9-én hangzott fel újból a "Mindenki keringôre!" felhívás. Legutóbb pedig 1991-ben az Öböl-háború miatt fújták le a rendezvényt. Az osztrák sajtó egyébként még azt is elismeri, hogy az Operabál tulajdonképpen nem is bécsi találmány, sokkal inkább a párizsi Bal de l'Opera mintájára tartott rendezvény, amelyet 1717-ben rendeztek meg elôször.

A bál fénye és varázsa azonban nem sokat változott hetvenhárom év óta, hiszen olyan különleges alkalomról van szó, amikor összegyûlnek az egykori császárváros és a nagyvilág elôkelôségei: uralkodók, hírességek, filmcsillagok, vezetô politikusok és pénzmágnások százai táncoltak már a rangos társadalmi eseményen. "Színek és muzsika bódulata, a legelbûvölôbb hölgyek szépségparádéja. Elôkelô vendégek. Túláradó jókedv: némileg szertartásos vidámság, amely négyezer szerencsés embert összeköt. Egy kevés valcer, egy kis bor és nagyon sok életöröm. Sugárzó órák, fénylô éjszaka – Operabál Bécsben" – írta annak idején a Neue Wiener Journal.

A tudósítás azonban akár ma is születhetett volna, erre az estére mintha valóban megállna az idô a Ringen.

George Clooney-t az ENSZ kilencedik békekövetévé iktatták be hivatalosan csütörtökön, a világhírû színészt nagy üdvrivalgással fogadta a fôként nôkbôl álló tömeg az ENSZ központja elôtt, miután megérkezett egyik küldetésébôl, a polgárháború sújtotta Dárfúr- övezetbôl.

A közügyekben megmutatkozó rátermettségén kívül a 46 éves Oscar- díjas színészt azért is nevezte ki két hete Ban Ki-moon ENSZ-fôtitkár, mert Clooney a saját elhatározásából kampányol a Dárfúr-övezetben már 4 és fél éve dúló polgárháború leállításáért. Ezenkívül Clooney az egyik alapítója annak a humanitárius szervezetnek (Not on Our Watch), amely a világ figyelmét Dárfúrra kívánja irányítani, és eddig több mint 9,3 millió dollárt gyûjtött össze az övezet károsultjai számára.

Az ENSZ másik nyolc békenagykövete: Michael Douglas amerikai színész, Elie Wiesel Nobel-díjas író, politikai aktivista, Jane Goodall angol etológus, antropológus, Yo-Yo Ma kínai származású francia csellista, Daniel Barenboim argentin-izraeli zongoramûvész, karmester, Paulo Coelho brazil író, Midori Goto japán hegedûmûvésznô és Haya jordániai hercegnô.

Bogaras emberek

Bölöni Domokos sorozata

Régi idôk letûnt figuráit, falvak, városok fura alakjait, "bogaras" embereit idézô rovatunkban Kibédi Varga Sándor, lapelôdünk egykori munkatársa emlékezik.

Gyerekkoromban, jó ötven éve (vagyis tegnap) utcánkban, a vásárhelyi Dobrogeanu Gherea utcában lakott egy futóbolond. Velem egykorú lehetett. Nem tudott normális ütemben járni, mindig kocognia, szaladnia kellett. Ha láttam, sajnáltam, néha borzongtam, attól féltem, nehogy olyan mániákus legyek, mint ô. A mániákus szó jelentésével persze nem voltam tisztában.

Amikor 1988 tavaszán Budapestre disszidáltam, másfél évig egy furának is nevezhetô közegben éltem, legalábbis a hétvégeken. Péntek délutánonként kibuszoztam Rákosszentmihályra, és a református templomban részt vettem az erdélyi menekülteknek szervezett happeningen. Volt ott istentisztelet, munkaerô-toborzás, adományosztás, ismerkedés, szervezkedés, ködevés. Sok lelkes hazafival találkoztam, és nem húzódtam el mindegyiktôl, egyik a barátom lett. A harminc körüli kalotaszegi férfi kicsit bumfordinak látszott, de ez nagyon megtévesztô volt. M. okos, intelligens volt – már a maga módján. Bármi lehetett volna belôle, ha tanul, de hiába biztattam, nem akart éveket áldozni a középiskolára, a fôiskolára. Most meleg a vas, most kell ütni, magyarázta. Különben azzal az elhatározással érkezett az anyaországba, hogy felrázza a magyarságot. Hûha, gondoltam. Erdélyország misszionáriusa akart lenni. Ejha, mondtam magamban. Kolozsváron autószerelô volt, ám Pesten beállt rakodónak, tejtermékeket pakolt teherautókra, de csak éjjel, hogy napközben gyûlésekre, tüntetésekre járhasson. Néha a szombatot meg a vasárnapot is együtt töltöttük. Ott voltunk a Jurta színházi zakatolásokon, a külföldrôl hazatérô, zoknit sosem viselô idôs költô elsô nyilvános szereplésén, a Bazilika elôtti misén, amikor bejelentették, az ország történetében elôször a római pápa ide látogat stb. M. egyszer csak elhatározta, böjtölve Párizsig gyalogol, hogy felrázza Európát, tudatosítsa az erdélyi magyar nép iszonyú szenvedéseit. A Rákosszentmihályon sündörgô egyházi és világi személyek úgy néztek rá, mintha elveszítette volna az eszét. Idegen nyelveket nem beszélô, kapcsolatokkal, pénzzel nem rendelkezô erdélyi muki akarja eljátszani a megváltó szerepét? Futóbolond, jelentették ki.

M. ezzel nem törôdött, korban hozzáillô menekülttársával megtette a nagy utat, majd könyvet írt róla.

A romániai forradalom (vagy micsoda), és az itt is, ott is lezajló rendszerváltás után csak hébe- hóba, majdnem véletlenül találkozgattunk. Tudtam róla, olyan alapítványoknál buzgólkodik, amelyek Erdélyt tûzték zászlajukra. Sok év múlva a Leghangzatosabb Nevû Szövetséghez került, a fôtitkár jobbkeze, némelyek szerint helyettese lett. Aztán történt valami, ami megrázott. Újságban olvastam, az LNSZ fôtitkára az én egykori kedves barátomat nevezte ki a nagy pesti szovjet emlékmû eltávolítása érdekében szervezett aláírásgyûjtés országos koordinátorává. Arra gondoltam, felkeresem és minden hiszti nélkül megkérdezem, még mindig erdélyi hazafinak, Erdély misszionáriusának tartja magát? De nem tettem meg. Szerencsére az emlékmû elleni akció elhalt, úgy, mint sok más lelkesítô nagy terv.

Na már most, érdemes mániákusnak lenni, vagy sem? Azt hiszem, hogy igen, és ebben az esetben én vagyok a futóbolond a nyavalyás kispolgári, mérlegelôs életemmel. De ha valaki szerint nem érdemes, az alaphelyzet úgysem változik.

Cate Blanchett színésznôvel akarta megcsináltatni elromlott DVD-lejátszóját Fülöp herceg, II. Erzsébet brit királynô kínos elszólásairól hírhedt férje, miután értesült róla, hogy a vele beszélgetô világhíresség "filmekkel foglalkozik".

A 86 éves edinburgh-i hercegnek a londoni Buckingham-palotában, egy fogadáson mutatták be az Oscar-díjas, ausztrál születésû színésznôt. Amikor a csevegés során Blanchett megemlítette, hogy a "filmiparban" tevékenykedik, Fülöp ezt úgy értelmezte, hogy egy filmtechnikai szerelôvel van dolga, és elkezdte neki magyarázni, hogy mi a baj DVD- lejátszójával.

A csütörtöki The Sun címû brit lap által idézett udvari bennfentes szerint a herceg elmondta Blanchettnek, hogy "valami drót lóg kifele" a gép hátuljából, és megkérdezte a színésznôt: nem tudja-e véletlenül, hogy az mi célt szolgálhat.

Cate Blanchett udvariasan elmagyarázta az idôs fenségnek, hogy ô nem technikus, hanem színésznô. A legnagyobb brit bulvárlap forrása szerint ugyanis Fülöp nem ismerte fel beszélgetôpartnerét, annak ellenére sem, hogy Blanchett két filmben is megszemélyesítette a herceg feleségének elôdjét és névrokonát, I. Erzsébet királynôt.

Fülöp bakijaitól már jó ideje rettegnek az udvari protokollosok. Leghíresebb nyilvántartott elszólásainak egyike Magyarországon hangzott el, 1993-ban, amikor egy brit turistának azt mondta: maga még nem lehet itt olyan régen, hiszen nincs is sörhasa.

Elôkelô helyen jegyzik hivatásos udvari megfigyelôk azt a figyelmeztetését is, amelyet 1986-ban intézett Kínában tanuló brit diákokhoz, mondván: ha túl sokáig maradnak, ferdeszemûen térnek haza.

Néhány éve, az egyik skóciai elektronikai gyárban tett látogatása alkalmával egy szerinte kevéssé sikerült termékre azt mondta: ez úgy néz ki, mintha egy indiai rakta volna össze.

A kajmán-szigeteki alattvalóktól azt találta kérdezni 1994-ben, hogy legtöbbjük nem kalózok ivadéka-e, ausztráliai bennszülöttektôl 2002-ben pedig azt, hogy még mindig "ilyen dárdákat hajigálnak-e".

Egy brit aktivistának, aki két gyermekét vesztette el lakástûzben, és azóta a füstérzékelôk kötelezôvé tételéért kampányol, a herceg egy ízben arra panaszkodott, hogy az ô fürdôszobájában is van ilyen szerkezet, de fürdés közben, a gôztôl minduntalan megszólal...

(Február 2–9.)

Kos (III. 21 – IV.20.)

Ha valóban tudni szeretnéd, ki is vagy igazán, és mennyire lehetsz fontos, szükséged van egy kutyára, amelyik imád, és egy macskára, amelyik lenéz. Jelszó: Farkcsóváló szeretet.

Bika (IV.21 – V.20.)

Csak a barát vonzalma önzetlen, mert nincs benne érdek, nem incselkedik vele az érzékiség. A barátság szolgálat, erôs és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep. Jelszó: Ne herdáld kincseidet!

Ikrek (V. 21 – VI. 21.)

Kapcsolatotok igazi próbája, hogy bár nem értetek mindig egyet, nem engeditek el egymás kezét. Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te kívánnád, az még nem jelenti, hogy nem szeret szíve minden dobbanásával. Jelszó: Elôzzük meg a zûrzavart!

Rák (VI. 22 – VII. 22.)

Emberséged ne szégyelld, de ne is kérkedj a jóságos szíveddel. Válságos helyzetben mutatkozik meg, mennyit érsz. Jelszó: Amibe nem halsz bele, az megerôsít.

Oroszlán (VII. 23 – VIII. 22.)

A kezdetben ott van az újabb kudarc csírája, de ez nem mentség arra, hogy el se kezdjük. Nem félsz nagyot lépni, ha ez tûnik szükségesnek. Vigyázz: két kis ugrással nem jutsz át a szakadékon. Jelszó: Bátraké a szerencse.

Szûz (VIII. 23 – IX. 22.)

Ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid, akkor nem is vagy igazi egyéniség. Valaki, aki nagyon kedves neked, nagy gondban van. Segítésének egyik legjobb módja egyszerûen vele lenni. Jelszó: repülô és ejtôernyô.

Mérleg (IX. 23 – X. 22.)

Elmerenghetsz azon, hogy manapság az egyetlen fantáziadús iromány a jövedelemadó- visszatérítés. Viszont milyen nehéz észt adni annak, akinek nincs akarata; s hát még akaratot annak, akinek esze sincs. Jelszó: részegség – szándékos ôrület.

Skorpió (X. 23 – XI. 21.)

Az ember gyakran hivalkodik legbûnösebb szenvedélyeivel is. Az irigység félénk és szégyenlôs szenvedély: sohasem merjük bevallani. Jelszó: Hátra arc!

Nyilas (XI. 22 – XII. 20.)

Hogy állsz az önbecsüléssel? A bizalommal? Innen jön minden jótékony változás, amely az életünkben bekövetkezhet. Másfelôl pedig a közelgô idegösszeomlás biztos jele a meggyôzôdés, hogy csak a te munkád fontos, a többié tök nulla. Jelszó: Tanulj meg lazítani.

Bak (XII. 21 – I. 19.)

Mindinkább eluralkodik napjaidon a prózai valóság – miközben szárnyalni szeretnél. Teremts okos egyensúlyt vágy és valóság

között. Jelszó: Ég és föld.

Vízöntô (I. 20 – II.18.)

A modern kor embere is imádkozik. A zsenik is hittek Istenben, miért tagadnák meg Ôt a közemberek? Ne szégyelld sem a hálát, sem a könyörgést. Jelszó: Arany és kék szavakkal.

Halak (II. 19 – III. 20.)

Az érvek néha éppúgy cserbenhagynak, mint hegyre föl az erô. Úgy érzed magad, mintha ingyenes hirdetési szelvény hullana eléd, és nincs semmi közölnivalód. Pedig telve a lelked üzenettel. Jelszó: Hóvirág.

– Honnan veszi a pimaszságot, hogy egyszerûen letegezze az olvasóit? – kéri számon G. Béla Dicsôszent-mártonból. Hadd emlékeztessem az Úr imájára: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…" Vagy a mesék szokásos fordulatára: "Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom…" Látja, az ôsnyelv nem ismerte a magázást, az önözést. Ha az isten nem haragszik, és a király sem neheztel, mért ne "tegezôdnénk" – persze csak itt, a horoszkópban, kedves Béla?!

Z.A.

Beszélgetés Kovács András Ferenc megbízott fôszerkesztôvel

A múlt szombaton a Látó Irodalmi Színpadán immár tizenhetedik alkalommal osztották ki a folyóirat nívódíjait. Az est kezdetén a megváltozott külalakkal megjelent lap új köntösérôl is szó volt. A nyugalomba vonult lapvezetô, Gálfalvi György gondolatait december végi lapszámunkban tettük közzé. Most a megbízott fôszerkesztôvel, Kovács András Ferenccel beszélgetünk, aki a sikeres rendezvényen házigazdaként a mûsorvezetôi feladatokat is ellátta.

– A díjazás, a díjkiosztás menete, az est mûsora azt sugallja, hogy a lap ragaszkodik a hagyományaihoz, a Látó új köntöse pedig azt, hogy fontos számotokra a megújulás is. Melyik késztetés erôteljesebb?

– A Látónak, amelynek a 2008-as a 19. éve, megvoltak a maga kötôdései, a maga hagyományai, ezek zömében vállalható dolgok. És nyilvánvalóan folytatódnak. De eleven bennünk a megújulási szándék is. Ezt az innovációs vagy frissítési lendületet nem kellene elveszítenünk, közben azonban a lap eddigi karakterét is meg szeretnénk ôrizni. Eléggé szigorúan és következetesen. Nevezetesen azt, hogy ez egy erdélyi, havi szépirodalmi folyóirat, és ezen van a hangsúly. Az Erdélyben megjelenô kulturális, mûvelôdési vagy irodalmi lapok mindegyikének más-más a profilja, a Látónak is megvan a maga karakteres, külön arcéle. A rovatok frissülnek, váltakoznak, folytatódnak, két-három új rovat is jelentkezik majd az idôk folyamán. Frissítésre, újdonságra is szükség van idônként, mert ma már teljesen más idôszakban élünk, mint például a 18 évvel ezelôtti induláskor. Azóta az idôsza-kok legalább négyévente váltakoztak.

– A külcsín is változott, ez már a harmadik vagy a negyedik borító, ha nem tévedek.

– A negyedik. És nekünk, akik ezt a lapot szerkesztjük, a megváltozott külcsín tetszik. Persze, ehhez méltó belcsínnel, belbeccsel kell betöltenünk. Új ebben a lapban, hogy a dombornyomással teljesen kitapinthatóvá vált a Látó logója. És belül is sokkal szellôsebb lett a lap. Ezt a külsô, belsô változtatást Irsai Zsolt és Birtalan "Kölök" Zsolt valósította meg. Birtalan Zsolté a régi Látó logója is, amit megtartottunk.

– Igen, ez az internetes kukac ránézésre is a modern világot sejteti. És itt meg is említhetjük, hogy mind népszerûbbé válik a Látó online változata.

– Igen. Ez szintén nagyon jó dolog. Alig több mint egy éve mûködik, fejleszteni kell még. Óriási lehetôségek vannak benne. Külön érdemeket szerzett ebben Szabó Róbert Csaba kollégám, aki a honlapot szerkeszti, frissíti. Nagyon szép az olvasottságunk, állandóan visszatérô olvasóink vannak.

– Ez az olvasóréteg inkább a fiatalság?

– Igen, de nem csak. A középkorúakat is megcéloztuk.

– Más újdonsággal is elôrukkoltatok. Az idei 1-es lapszám hátsó borítójának belsô oldalára meglepetésként egy zsebet tettetek. Mi lesz ebben ezután?

– A zsebbe poszterek kerülhetnek, a januári számban a Bodor Ádám-poszter szerepel. Olyan írók képeit helyezzük oda, akik esetleg a Látó irodalmi színpadán megfordultak. Ez tehát többletként visszatekintést nyújthat arra, ami az elsô 18 évünkben történt. Másrészt évente három-négy melléklet is meg fog jelenni. Olyan, mint korábban a József Attila- vagy a Dsida Jenô- melléklet. Ezek a laphoz tartozó pluszok. Elôfordulhatnak meglepetésként képes levelezôlapok is, de lehet kéziratokat is közölni. Ugyanúgy, ahogy az írók fotóit. Mondjuk egy Szilágyi Domokos- vagy Babits Mihály-kéziratot. Sok lehetôség van.

– A manapság divatossá váló hangzó irodalomra nem gondoltatok? Olykor egy-egy CD-t is be lehetne tenni a tasakba.

– Igen. Erre is gondoltunk. Nagyon gazdag hanganyagunk van. A Látó Irodalmi Színpadról maradtak bôven felvételek. Amikor ezt a zsebet kitaláltuk, akkor erre is gondoltunk.

– Térjünk vissza a belbecsre. Akármennyi újítás legyen, a lapot ez teheti igazán érdekessé. Ilyen téren valamilyen változtatási szándékotok van-e? Esetleg áttevôdnek bizonyos súlypontok?

– A színházi számon kívül a tavaly súlypontos, tematikus számaink nem voltak. Olyanok például, mint a bizantinizmusnak szentelt lap, vagy az ÁlomLátó, esetleg az ételekrôl szóló szám, és így tovább. Ezek mind jónak bizonyultak, ezután is lesznek. Évi három tematikus szám, néha vendégszerkesztôkkel.

– Nem feltétlenül ilyesmire gondoltam. Inkább azért merülhetett fel a kívülállóban, hogy valami ilyen vonatkozásban is változik, mert a mostani esten egyszerre három költô kapott díjat.

– Ez majdhogynem véletlenül jött így össze. A debüt kategóriában Bálint Tamást versért díjaztuk, máskor volt úgy, hogy a debütdíj prózáért járt. A vers kategóriában Lövétei Lázár László kapta az elismerést, és a dráma kategóriában is volt díjazás, amit Zalán Tibor vehetett át, aki szintén lírikus, de drámaíró is. Ezért volt három költô. Ne feledkezzünk meg Fekete J. Józsefrôl, aki nem lehetett itt közöttünk, Újvidéken kellett maradnia, ott volt dolga, de kiváló esszéíró, írásait máskor is közölte a Látó. A lap eddig is meglehetôsen jó arányérzékkel, ízléssel és eleganciával reprezentálta azt, amit az irodalomból lát, és a Látó karakteréhez is hozzátartozik. Nyilván a munkatársi gárda mindig bôvíthetô valamennyire. A Látó mineddig ebben is egyensúlyt tudott tartani. Úgy hiszem, hogy ha a Látót kinyitják, a magyar irodalom eléggé nagy szegmensére látnak rá, ez eddig is így volt. Mit értek ezalatt, hogy eléggé nagy szegmens? Azt, hogy természetesen a romániai magyar irodalom artikulálási formája ez a folyóirat. Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak Magyarországon, vagy Szerbiában, vagy akárhol máshol élô szerzôk is a lapban. Ez is a lap hagyományához tartozik. Ezzel sem mondok igazán újat. A munkatársi gárda egyrészt majdnem ugyanaz marad, másrészt mindig bôvül, a szerkesztôk által jónak tartott minden szöveg helyet kap benne. A rovatok révén kitekintést lehet biztosítani arra is, hogy mi történik Marosvásárhelytôl, Csíkszeredától Kolozsvárig és távolabb, milyen mozgások vannak a jelenlegi magyar irodalmi életben. A múlt évben újdonságként már elindult a Munkafüzet. A novemberi számban volt benne, a Parti Nagy Lajos-féle Taxidermiáról szólt. Ezek a Munkafüzetek majd késôbb materializálódnak éppen az említett zsebekben. És marad a Vers-ajándék rovat is.

– Apropó vers. Költô vált fôszerkesztôvé. Ezután még nyomatékosabban lesz jelen a lapban a líra?

– Ennek a lapnak mindeddig nagyon jól körvonalazható szépprózai és vitára ingerlô, kiváló kritikai, esszéanyaga is volt. Nem hiszem, hogy a vers rátelepedne a folyóiratra. Igaz, hogy ritkán eluralkodott benne a költészet, de csak amiatt, hogy az általam szerkesztett versrovat mellett idôrôl idôre jelentkezett a Kis lírai antológia, illetve a Talált vers, amit annak idején én találtam ki, és nagyon jó játéknak tûnik a lap végén. Egyébként a szerkesztôk kiválóan megértik egymást. Én vagyok az egyetlen verset is író személy a szerkesztôségben. A három kollégám a széppróza elkötelezettje.

– A kérdést fordítva is felteszem. Az, hogy a költô fôszerkesztô, mennyiben fogja befolyásolni Kovács András Ferenc lírikusi munkáját? Kevesebb idôd lesz a lírával foglalkozni?

– Kétségtelen, hogy kevesebb. A versírás is idô kérdése, és meg kell vallanom, hogy a 2006-os év valahogy még eltelt a költô Kovács András Ferenc számára, de már a 2007-es évben nem nagyon volt idôm, energiám, csak legfennebb ünnepi megszólalásokra. November végétôl verset valójában nem írtam. Nekem ez elég nehéz. Véletlenül vagy sorsszerûen, egyelôre megbízott fôszerkesztô lettem, ez elkerülhetetlen volt. Feladatként valamiféle más szerepként élem meg. És nem mindig otthonosan. Éppen azért, mert úgy érzem, kétfelé szakadtam egy kicsit. A bennem néha- néha lakozó poéták vagy költôk, mert több szokott lakozni személyemben, mostanában nagyon hallgatnak. Vannak pillanatok, amikor ezt nagyon nehezen viselem. Ugyanakkor ez a következô életszakasz nyilvánvalóan arról fog szólni, hogy a Látó jó lap legyen. Kérdezted, hogy lehet-e jobb? Persze. Minden lehet jobb is. Mindent lehet tökéletesíteni, gördülékenyebbé tenni. Persze a szerkesztôkollégáim, Láng Zsolt, Vida Gábor, Szabó Róbert Csaba is nagyon jól tudják, hogy egy lapot hozott anyagból, néha megrendelt anyagból építünk fel, és fiatalos erô kell, ha arra vállalkozunk, hogy ez felépüljön. Nagyon koncentrálva a terjesztés még megoldatlan problémáira. És fontos számunkra a honlap is. Hogy mire számíthatnak az olvasók a közeljövôben? Februárban egy hosszú idô óta készülôdô Velence témájú lapszámmal jelentkezünk. Meghívott szerkesztôi vannak, Deréky Pál és Haller Béla. A másik dolog, ami számunkra is nagyon fontos: a százéves Nyugat. A mi hozzájárulásunk ehhez az évfordulóhoz az áprilisi felolvasóest lesz, ahol 12 nyugatos költô verseit fogjuk felolvasni és kommentálni, akárcsak a József Attila- vagy a Dsida-estek alkalmával.

N.M.K.

Ami volt nincs / ami nincs van / Nem történt bûn / Csak jövônk hontalan (Zalán Tibor) * Számadó volt – törzsökös pásztorcsaládból, ahol a foglalkozás apáról fiúra szállt. Maga szilaj pásztorrá, rideglegénnyé lett: nôtlen férfiúvá, aki élete legnagyobb részét lakott településektôl távol töltötte. Családja, háza, vagyona nem volt – legfeljebb szeretôt tartott; néha a csárdákban talált egy-két könnyûvérû nôszemélyt, akinek képét a tükrösére, sótartójára faragta. (Varga Illés) * mint néger a havazásban / eltékozoltan / idegenül állok / hazátlan udvarán – // egy hóhér álma hull reám // soha senkinek // nem mondhatom immár: édes… / édesanyám (Ferenczes István) * siratom benned a pihés koponyájú átlátszó erû fehér csecsemôt / akit már / nem is a mellemen hanem a szívemen ringatok ha nem vagy itt (Falcsik Mari) * Ady vagy Pilinszky versei nem azért kegyetlenek, mert a sápítozó szomszédasszonynak vagy a szemforgató magyartanárnak íródtak, hanem azért, mert nem tudnak szabadulni a határt teremtô határtalanságtól. Ô nekem az egész világ – egész világom ô nekem. Ó, hogy pusztulna már el! Legalább annyira gyûlölöm most, mint magamat. "Én félek, nem tudom, mi lesz, / ha álmom újra fölvet? / Kívánlak, mégis kapkodón / hányom föléd a földet. / A számban érzem mocskait / egy leskelô pokolnak: / mit rejt elôlem, istenem, / mit ôriz még a holnap?" Úgy kívánlak, annyira bebörtönzöl, agyongyötörsz a nekem-valóságoddal. (Demény Péter) * kékülök színtelen / vázlatban, / kékülô színekbe hajlottam, / s most már egészen / fáradtan / szólok hozzád kékül, / s minden más színt magamról / elédbe teszek le végül. (Fülöp Orsolya) * egy telefon / csörög bennem / születésem óta / számom kódolva / ki törhette fel / ördög isten / nem veszem fel / még nem (Simonfy József) * Ki verset ír, reménykedik: / helyet csinál a Fénynek itt. / Míg szublimálja ösztönét / felejt igát és ösztökét. // Úgy véli, hogy mit megfogalmaz, / többé nem káosz, puszta halmaz, / de tiszta, áttekinthetô lesz – / pedig csak ô megint merô szesz. (Magyar László András) * Túl gyakran vizelsz, kedveském, szólt rám feddôn Paulina néni, míg én a konyhában nagy falatokban nyeltem az almát vagy a kétszersültet. Magára hagyott sofôr a mezôn, éjszaka, házak az út két oldalán, egy 1932-es Plymouth, mindig ugyanaz a típus, ugyanaz az év, rázkódik, repül, az úr közönyösen megjegyzi, hogy fék nélkül maradtak, leereszkednek egy végtelen utcán, lejtô, milyen szép lett volna, ha vannak szárnyaik. Mára borjúszelet, ugye? És június vége volt, nem ôsz. (Filip Florian, Karácsonyi Zsolt fordítása) * Godot: Néha, mikor reggel felébredek, úgy tûnik, hogy valami felszáll a fejembôl, és széttörik a plafonon. Létezhet ilyesmi? Samuel Beckett: Pár évvel ezelôtt, kocsival, majdnem megöltem valakit. Mikor végre sikerült lefékeznem, én is valami hasonlót éreztem. Godot: Vajon mi lehet ez? Samuel Beckett: Nem tudom. Lehet, hogy semmi. Godot: Mondok valamit, öregem. Egyre szimpatikusabb vagy nekem. Samuel Beckett: Mondok én is neked valamit. Sajnálom, ami történt. Ha akarod, bejöhetsz a végén, úgy, ahogy mondtad. Godot: Mire lenne jó? A színház meghalt. (Matei Visniec) * Szabad ember kíván lenni az énregény hôse, döntéseiben politikától független. Éppen mint a szerzô, akinek jogosan veti szemére az utókora, hogy túl sokáig volt naiv. Meg hogy, s ezt már a kortársak rosszallóan észlelték, sem a baloldali, sem pedig a cionista nyájmelegbe nem simul be, menedéket, védelmet, szolidaritást igénylôn. "Én metafizikai, nem pedig politikai