Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

Most már biztos, hogy elúszott a közoktatás átalakítására kidolgozott törvénytervezet, amelyet a iasi-i polgármesteri székre pályázó Adomnitei Cristian tanügyminiszter nem nyújtott be a parlamentnek, s az elkövetkezô hetekben már a saját választási kampányára összpontosít. Hogy miért volt akkor a nagy hûhó? – tehetik fel a kérdést azok, akik komolyan vették, hogy számot tartanak az ô véleményükre is.

Az elmúlt évben egy elôzetes politikai egyeztetéssel kezdôdött a törvénytervezet- akció, amelynek során kezdetben a réginél silányabb közoktatási jogszabálytervezetet alkottak. További egyeztetések nyomán dolgozták ki azt a változatot, amely decemberben felkerült internetre, hogy közvita tágyát képezze. Jó reklám volt ez a miniszternek, aki elhitette, hogy össztársadalmi egyeztetés, korrekció nyomán megszülethet egy olyan jogszabály, amely rendet teremt végre az idült "reformkórságban" szenvedô romániai oktatásügyben. Bár az ország nyelvére vonatkozó elôírások változatlanok maradtak, Asztalos Ferenc képviselô szerint a tervezet nagy elônyét jelentette, hogy az oktatási rendszerbe a felekezeti oktatás is bekerült. Ennek alapján a fejkvóta, amit az állami költségvetésbôl biztosítanak, minden oktatási formában követte volna a diákokat. Mindez kecsegtetôen hangzott, bár az ellenzéki pártok képviselôi kilátásba helyezték, hogy nem fogják megszavazni. Az idei év elején még úgy tûnt, hogy a közoktatási miniszter kezdeményezte vita sikeres, s a diákok képviselôitôl kezdve a pedagógusok mellett a szülôk, tantestületek s az ágazati szakszervezetek is megfogalmazták módosító javaslataikat. Minisztériumi vezényletre megbeszéléseket szerveztek az iskolaigazgatókkal, majd sziszifuszi munkával a megyei tanfelügyelôségek rendszerezték a tanintézményektôl beérkezett módosító indítványokat. Azt viszont, hogy a sok javaslatból mi került be a tervezetbe, valószínûleg már nem fogjuk megtudni. Ekkor ugyanis belépett a képbe az államelnök, aki "zseniális" módot talált arra, hogy lefékezze a folyamatot. Összehívta a pártokat, hogy paktumot kössenek arról, hogy a törvénytervezet alapelveit minden hatalomra kerülô politikai alakulat be fogja tartani az elkövetkezô években. Az egyezség elôírásai szerint másfél éven belül ki kellett volna dolgozni az egységes stratégiát. Ennek hiányában a törvényt nem lehet megszavazni – kardoskodtak az ellenzéki pártok képviselôi, ami oda vezetett, hogy az alaposan "megközvitatott" tervezet immár biztosan elúszik a helyhatósági választások vizein.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy a közoktatás reformját ki és mikor kezdi el újra, és kinek sikerül majd a diákok és pedagógusok körében elvesztett bizalmat visszaszerezni.

"… Csak annyi lenne a kérésem, hogy egy kicsit nézzenek utána, mi ez az agyament IVECO-turistabuszprojekt? Nem városi közlekedésre vannak ezek kitalálva, öregek, gyermekesek, mozgássérültek egyáltalán nem tudnak felszállni, de csúcsidôben még az átlagember is nagyon nehezen. Egy ilyen busz árából legalább 2-3 alacsony padlózatú, igazán városi közszállításra való buszt lehetne venni…" – áll egy olvasói levélben. Hasonló panasszal több olvasónk is megkeresett, ezért a továbbiakban a Siletina- Közszállítási Rt. Társulás igazgatójával, Claudiu Maiorral próbáltunk tisztázni néhány közszállítással kapcsolatos kérdést. Ami sikerült is, nem is. Itt-ott elbeszéltünk egymás mellett.

– A társulás az utóbbi években valamelyest megújította autóparkját. Befejezôdött ez a folyamat, van-e szükség még újabb jármûvekre?

– Az elmúlt 3 év alatt 68 autóbuszt vásároltunk. Negyven buszt a polgármesteri hivatal és a tanács által szervezett liciten, közpénzen, 5 autóbuszt a társulás vett, a többit a Siletina. Még szükség lenne mintegy 20 autóbuszra, de ez a szám módosulhat, attól függôen, hogy milyen eredményei lesznek a megyei tanács által a szállítási vonalak elosztására szervezett versenytárgyalásnak. Ha április 30-án kiderül, hogy a társulás elveszíti a peremfalvakat, akkor kizárólag Marosvásárhely területén szállítunk majd utasokat. Ahhoz, hogy megfelelô körülmények között bonyolítsuk le a városi közszállítást, 70 autóbuszra és 7 tartalék buszra van szükség, a peremtelepülések lefedéséhez még mintegy 30-ra. Jelenleg több mint 130 autóbusszal rendelkezünk, ezek közül 68 új jármû. Egyes buszokat a városon belül és a peremfalvakba is használunk. A beszerzés egyrészt licit megszervezésével történik, a helyi tanácshoz tartozó Közszállítási Rt. esetében, másrészt a Siletina illetve a társulás mint magánvállalkozás külön is vásárolhat buszokat, amelyek a társulás közös vagyonát képezik, mint ahogy a jövedelem is közös. A közszállítási vállalat 2 éve liciten vett 40 buszt, a társulás 5 jármûvet vásárolt, a legutóbbi 21-et a Siletina vette külön, magáncégként.

– Miért éppen ilyen nagy buszokat, mondhatni turistabuszokat vásárolt a Siletina?

– Vettünk 3 Ilcar márkájú, 22 ülôhelyes, 20 állóhelyes városi buszt, amit a 18-as vonalra szánunk. Zárójelben mondom: tudni kell, hogy három autóbusztípusban lehet gondolkodni: a városi, a városok közötti illetve a nagy kapacitású buszokra. Számos reklamációt kaptunk, hogy a megyei kórház felé, a 18-as vonalon közlekedô járrmûvek késtek, hogy túl nagyok, ezért ezt a három kisbuszt erre a vonalra állítottuk. Vásároltunk még 5 darab, 54 ülô- és 10 állóhelyes, városok közötti szállításra alkalmas Iveco buszt. Ezeket a nagy buszokat, amit turistabuszoknak címkéznek egyesek, több meggondolásból vásároltuk: egyrészt azért, hogy bizonyos peremtelepüléseket érintô útvonalakra is licitálhassunk, úgymint Keresztúrra, Nyárádtôre, Marosszentgyörgyre, Náznánfalvára és Marosszentannára. A szóban forgó versenytárgyaláson a városi, kis kapacitású buszok kapták a legkisebb pontozást, tehát ezekkel nem pályázhattunk vidéki vonalakra, 7 pontot vesztettünk volna. Az Iveco gépkocsikon kívül még vásároltunk 5 Mercedes buszt, 22 ülôhellyel, ezek a 10 és 12-es vonalon közlekednek. Másodsorban: mindenki azt panaszolta, hogy az általunk vásárolt buszokban nincsen légkondicionálás. A városi buszokon van ugyan légkondicionálás, de mivel szélesek az ajtóik, a nagyszámú megállóban történô ajtónyitogatás nyomán kiszalad a meleg télen és az utasok fáznak. A most vett Iveco buszokban a komfort maximális, légkondicionálás van, tévékészüléket szerelünk fel, biztosítjuk az utazóközönség tájékoztatását. Az is egy ok, hogy Marosvásárhelyen még nincs Iveco-képviselet, szeretnénk ide hozni a társuláshoz, úgy ahogy a MAZ képviseletet is ide hoztuk. Mellesleg az 5 nagy Ivecón kívül még vásároltunk 5 kisebb, ugyancsak Iveco márkájú buszt 16 ülô- és 10 állóhelyeset, amelyeket a 27-es vonalra állítottunk. A fô szempont az utas komfortja.

– Mennyibe kerültek a jármûvek?

– Mintegy 4 millió euróba kerültek összesen az autóbuszok. Lízingre vásároltuk, 5 évre, elôlegként 15 százalékot fizettünk ki. A buszok 7-8 év alatt amortizálódnak. A jegyek árát a jelentôs beruházás ellenére nem szándékozunk emelni, erre kizárólag akkor kerül sor, ha a gázolaj ára nô.

– Ön az imént az utasok kényelmét említette fô szempontként, és éppen ez az, amit sokan jeleztek: a buszok nem funkcionálisak, körülményes a fel- és leszállás. A forgalomban is lomhák, zavarják a gépkocsi- közlekedést.

– A jármûvek igenis funkcionálisak. Egy busznak 50 perc alatt kell a jövet-menet utat megtennie, például a Béga utcától a kórházig és vissza. Ezt az órarendet be is tartják. Ha a jármûvek nem lennének funkcionálisak, nem tudnának beilleszkedni a megszabott idôtartamba. Ezek minôségi autóbuszok. Ami az utasteret illeti, ha látjuk, hogy az emberek nem elégedettek e szállítási eszközzel, ha azt akarják, hogy a kánikulában folyjon róluk az izzadság, télen pedig vacogjanak, akkor ezeket a nagybuszokat a peremfalvakba irányítjuk. De csak egy példa: a 23-as vonalon eddig 5 busz közlekedett, jelenleg 7 van: légkondicionálással, melegítéssel, zenével, mikrofonnal, mindennel. Ha most kimegyek egy megállóba és több mint 5 utas áll egy jármûvön, megeszem a buszt! Nem hiszem, hogy valaki ebben kifogást találna. De felkérem az elégedetleneket, adják írásba panaszaikat. Az utasok 30%-a mindig elégedetlen. Ha nem tetszik nekik, átszervezzük. Mi egy más típusú szállításhoz kell eljussunk, ahhoz, amikor az ember 5-6 percet áll a megállóban, nem gyúródik, nem izzad és kényelmesen utazik. Ha valamelyik párt ezzel a témával akar negatív kampányt, akkor felkérem, lépjen a nyilvánosság elé, állok elébe.

– Van olyan vélemény, hogy ez a beszerzés valakinek a biznisze.

– Ha valaki olcsóbban vásárol buszokat, mint ahogy mi vásároltuk, akkor adok neki egyet ingyen! Senkinek nem a biznisze.

– Mikor vonják ki forgalomból a lehurbolt maxitaxikat?

– December 1-jétôl csak autóbuszok maradnak a közszállításban, az összes maxitaxit kivonjuk a vonalakról. Ott, ahol maxitaxik jártak, kis, városi ökobuszokat fogunk közlekedtetni, mert ezek az utcák szûkek. A maxitaxik felét már felszámoltuk, az új közszállításra a polgármesteri hivatalnak már készen áll a tanulmánya.

Kerekes Károly és Máté András RMDSZ- képviselôk az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti idôszakban etnikai alapon üldözött személyek egyes jogairól szóló 105/1999. számú kormányrendelet módosítását indítványozták. A kezdeményezés szükségességérôl Kerekes Károly nyilatkozott lapunknak.

– Bár a szóban forgó kormányrendelet 1. cikkelye kimondja, hogy kárpótlásban részesülnek mindazok, akiket 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között etnikai jogsérelem ért, akiket deportáltak, akiket börtönökben vagy koncentrációs táborokban fogva tartottak, akik menekülni kényszerültek, vagy akiket kitoloncoltak, továbbá akiket kényszermunkára hurcoltak, vagy átélték a "halálvonat" borzalmait, akiket kitelepítettek, valamint az etnikai alapon kivégzettek túlélô házastársai kárpótlásban részesülnek, az ország egyes megyéinek nyugdíjpénztáraiban kárpótlást illetôen különféle döntések születtek.

Maros megyében a jogszabály helyes alkalmazásával nem volt gond, a nyugdíjpénztár a jogosultak számára megállapította a megfelelô kárpótlási összeget. Azonban többen – fôként Brassó és Kolozs megyében a Dél- Erdélybôl Észak-Erdélybe menekülni kényszerülôk – elutasító választ kaptak. A megyei nyugdíjpénztárak által elutasított személyek a bírósághoz fordultak, de itt sem születtek egységes döntések. Egyeseknek jogerôs ítélettel megadták, másoknak elutasították a kárpótlási igényét. Tehát a bírák is más- más döntéseket hoztak. Ezért jogegységesítésre volt szükség. A jogegységesítésre az ország fôügyésze a Legfelsôbb Bíróságon eljárást kezdeményezett, és errôl tavaly áprilisban döntés született: függetlenül attól, hogy az illetô személy honnan hová menekült, hogy a kitoloncolás idôpontjában lakhelye a román állam területén vagy ideiglenesen elfoglalt román területeken volt, továbbá, hogy az a település, ahová menekültek, toloncolták vagy telepítették ôket, a román vagy más állam fennhatósága alatt volt, a jogszabályba foglaltakat neki is élveznie kell. Hogy a jogszabály ne legyen értelmezhetô, az alkalmazási normát módosítani kellett, amit a kormány meg is tett, de csak azt tette lehetôvé, hogy azok nyújthatnak be újból kérvényt, akiknek a nyugdíjpénztár utasította vissza kérelmét.

Arról viszont nem rendelkezik, hogy mi történik azokkal, akiknek már jogerôs bírói ítélet van a kezükben. Megtörténhet, hogy a jogerôs ítélettel rendelkezô személyek kérvényét a nyugdíjpénztár ismét visszautasítja. A javasolt törvénymódosítás azt célozza meg, hogy a jogerôs bírói ítélettel rendelkezô (többnyire Dél-Erdélybôl menekült) személyek is újra kérhessék a kárpótlást. A módosítás nekik kedvez – mondta lapunknak Kerekes Károly parlamenti képviselô.

Reggeltôl délutánig tartó rendezvénysorozattal ünnepelte a könyvtárosok napját szerdán a Maros Megyei Könyvtár: kiállításmegnyitók, könyvbemutatók követték egymást a nap folyamán mind az intézmény fôépületében, mind a Teleki Tékában, illetve a Papiu líceum dísztermében.

Reggel fél tízkor a marosvásárhelyi börtön fiatal fogvatartottainak alkotásaiból nyílt tárlat megnyitójával indult a program, amely tíztôl a könyvtár tulajdonában lévô ôsnyomtatványok kiállításával folytatódott. Szintén tíz órától a Hattyúk tava balettelôadásban gyönyörködhettek az érdeklôdôk a Teleki Téka mûvészeti részlegén, míg tizenegytôl következett a talán legfontosabb könyvbemutató: az intézmény harmadik emeleti olvasótermében a könyvtár által megjelentetett, A Maros megyében kiadott könyvek, albumok, térképek bibliográfiája 2001-2005 címû kötetet méltatták, teltházas közönség elôtt. A kiadvány ismertetését Fülöp Mária könyvtáros vállalta el, aki mélyreható elemzésében ismertette a kötetet. Mint mondta, a könyv Maros megye kiadványainak bibliográfiája. Fontossága rendkívüli: – ’90 elôtt nem forgathattunk ilyen jellegû köteteket, noha a hetvenes években voltak már hasonló próbálkozások. Amióta a sorozat elsô része megjelent, azóta követjük nyomon az újonnan kiadott köteteket, szótárakat, örvendek, hogy az egykori kezdeményezés folytatódik. Látszik a kontinuitás, de a nyomtatás magas minôsége is, mind kívül, mind belül. A most megjelent kötetbôl, illetve a sorozat korábbi kiadványaiból megtudhatjuk, hogy mit jelentettek meg a Maros megyei könyvkiadók az elmúlt tizenöt évben. Nos, a három kötetben folyamatosan majdnem megduplázódtak a címek, a legutóbbi 2700 újonnan megjelent kiadvány címét tartalmazza. Ezeknek harminckét százaléka szépirodalmi könyv 887 kötettel, a második helyen a technikai- és orvostudomány áll. De ha a természettudományi kiadványokat is ez utóbbiakhoz számoljuk, akkor a tudományos kiadványok az elsô helyre lépnek elô. Csak az orvostudományi, Maros megyében újonnan megjelent kötetek száma 360 körüli. A harmadik helyet pedig a társadalomtudományi könyvek foglalják el, mint láthatjuk, a kiadók jó koncepciót választottak. A megyében jelenleg 102 kiadó van, ezek kiadványai szerepelnek a bibliográfiában, de a nyomdák száma is megduplázódott, jelenleg harminc tevékenykedik. A kötet további jelentôsége, hogy segítségével a szóban forgó könyvek szerzôinek munkásságát is nyomon követhetjük – mondta a méltató, majd Anna Vintila könyvtáros számolt be a szerkesztési munkáról és beszélt a könyvrôl: – A kötet – valljuk be – igencsak unalmas olvasmány, akárcsak egy telefonkönyv. De nagy szükség van rá, mert a benne található információk nélkülözhetetlenek, igazi "állapotfelmérése" ez a Maros megyei kiadványoknak, nyomdáknak, szerzôknek.

A könyvbemutató után, fél egytôl két párhuzamos rendezvény vette kezdetét: a Teleki Tékában a 450 éves a Református Kollégium címû könyvkiállítással, a Papiu líceum dísztermében a 25 éves az elsô hazai számítógép címû elôadással folytatódott a nap, egytôl az Egykor könyvtárosok voltak, ma híres emberek címû kiállítás megnyitóján vehettek részt az érdeklôdôk. A könyvtárosok napja fél kettôkor zárult, amikor az intézmény jelenlegi munkatársai találkoztak egykori kollégáikkal a könyvtár olvasótermében és belsô udvarán.

Még soha nem volt olyan népszerûtlen egy évvel megválasztása után francia államfô, mint Nicolas Sarkozy, akinek tetszési mutatója jelenleg 36 százalékon áll – derül ki az IFOP közvélemény-kutató intézet felmérésébôl, amelyet a Journal du Dimanche címû párizsi vasárnapi újság tett közzé.

A megkérdezettek jelentôs többsége, 79 százaléka nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a franciák helyzete javult-e a tavaly májusban megválasztott Sarkozy egyéves elnöksége alatt. Igennel csak 21 százalék felelt. Az államfô tevékenységével már a kormánypárti szavazók többsége is elégedetlen, nevezetesen 55 százalékuk.

Nicolas Sarkozy tetszési mutatója az elmúlt hónapban tovább csökkent 1 ponttal és jelenleg 36 százalékon áll. A nála még mindig jóval népszerûbb miniszterelnök, Francois Fillon is 6 pontot esett vissza, 52 százalékra.

A közvélemény-kutatók szerint a franciáknak az az érzése, hogy a "szakítás" jelszavával, azaz a változás ígéretével megválasztott Sarkozynek eddig nem sikerült ténylegesen elindítani az elnökválasztási kampányban ígért reformokat. Ezenkívül sokasodnak a kormányzati "gikszerek"; egy-egy bejelentés cáfolata, majd megerôsítése.

Elie Cohen politológus az újságnak adott interjújában úgy véli, hogy Sarkozy pontosan tudja, hogy a növekedés megindításához valamennyi társadalmi réteg kiváltáságaihoz hozzá kellene nyúlnia, valamint az államnak az oktatásra és a kutatásra kellene elkezdeni jelentôsebb összegeket fordítania.

Ígéretével ellentétben azonban az elmúlt évben az államfônek nem sikerült a franciák vásárlóerejét javítania, mert tisztában van azzal is, hogy sem a sokkterápia, sem az észak-európai szociáldemokráciákban alkalmazott kompromisszumokon alapuló kormányzás nem a legmegfelelôbb módszer a mindenért lázadozó franciáknak.

Ebbôl a hosszú távú reformokat elôkészítô taktikázásból fakad a szakértô szerint, hogy Sarkozy elnöksége alatt egyelôre csak ellentmondásokkal tarkított félintézkedések születtek a nyugdíjreformot vagy az egyetemek autonómiáját illetôen, és egyre inkább hiányzik az összefogottság a kormányzati kommunikációból.

A népszerûségvesztés miatt Nicolas Sarkozy ma este másfél órás interjút ad öt politikai újságírónak, amelyet valamennyi francia televízió élôben fog közvetíteni. Elemzôk szerint a köztársasági elnök célja újra megmagyarázni a reformok fontosságát és elmagyarázni, hogy azokat nem azonnal, hanem öt év alatt akarja megvalósítani.

Hillary Clinton fontos gyôzelmet szerzett az amerikai elnökjelöltségért folyó küzdelemben kedden Pennsylvaniában: Barack Obama legyôzésével új lendületet vehet kampánya. A demokrata elôválasztás eredménye az elôrejelzéseket igazolta: a többi államnál idôsebb, fehérebb és több nôi szavazóval rendelkezô államban a volt first lady magabiztosan, 10 ponttal megelôzte vetélytársát. Clinton fontos részgyôzelmet aratott: ha nem nyert volna, aligha lett volna esélye Obama elônyének behozására.

Clinton az adatok 93 százalékos feldolgozottsága mellett a szavazatok 55 százalékát szerezte meg, Obama eredménye 45 százalék. Az elôzetes felmérések szerint Clinton jobban teljesített a nôk, az idôsek, a fehérek, továbbá a szakszervezeti tagok és az alacsony jövedelmûek körében. Obamát támogatták többen viszont a feketék, a fiatalok, az egyetemi végzettségûek és a városlakók között. A választási részvétel a becslések szerint rekord arányú, 40-50 százalék közötti volt.

"Az amerikaiak olyan elnököt érdemelnek, aki nem adja fel könnyen a harcot" – harsogta Clinton az ôt ünneplô tömeg elôtt Philadelphiában. "Visszaszerezzük a Fehér Házat és országunkat (...) az ígéretekbôl tettek, a reményekbôl valóság lesz" – mondta a New York-i szenátor asszony gyôzelemittas hangon.

Obamát az eredményhirdetés már Indianában, a következô, május 6-i forduló helyszínén találta. Az illinois-i szenátor arról beszélt, hogy ô képes a két nagy párt szavazóinak egyesítésére egy újfajta, lobbicsoportok nélküli washingtoni politizálás érdekében.

Az afro-amerikai politikus gratulált Clintonnak, ugyanakkor beszédében burkoltan támadta riválisa negatív kampányát. Mint fogalmazott, könnyen bele lehet bonyolódni az elterelô manôverekbe, az ostobaságokba és a szemet szemért fogat fogért harcba, "abba a perlekedésbe, amelytôl egyikünk sem mentes". Mindez háttérbe szorítja a valódi kérdéseket, a két háborút, továbbá azt, hogy a gazdaság recesszióban van, a Földet veszély fenyegeti – mondta.

Csáky Pálnak, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének távozását sürgetô és ôt védelmezô nyilatkozatok jelentek meg a párt kebelébôl kedden a szlovák sajtóban azután, hogy a hét végén egy, a kormányfôvel megkötött titkos alkuval vádolták ôt meg. A pártvezetôt bíráló hangok többségét a tavalyi tisztújítás óta egyre jobban látható törésvonal túloldaláról, a korábbi pártelnök, Bugár Béla "csapatához" sorolt politikusok térfelérôl hallani.

A Hospodárské Noviny címû szlovák gazdasági napilap keddi számában Simon Zsolt, a párt parlamenti képviselôje, az agrártárca volt vezetôje adott hangot a Csáky távozását sürgetô véleményének, de megszólalt a párt fenegyerekeként gyakran emlegetett Mede Vencel, az MKP pozsonyi kerületi szervezetének elnöke is, aki szerint rendkívüli kongresszust kell összehívni, s ott kell megméretni Csáky alkalmasságát.

Csáky ellen az a vád, hogy alkut kötött Robert Fico kormányfôvel, és egymillió koronát kérelmezô levelet adott át neki, hogy így próbálja megmenteni a csôdtôl az ô könyvét is kiadó Madách Posonium könyvkiadót. A pártelnök ezt tagadja, elôdje, Bugár Béla viszont terhelô nyilatkozatokat tesz rá, így egyelôre nem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy ki mond igazat. Csáky szerint elképzelhetô, hogy Bugárból a mögötte álló gazdasági érdekcsoportok zsarolással kényszerítették ki a meg sem történt találkozóról szóló nyilatkozatokat.

A lapban Csáky mellett szól a párt stratégiai alelnöke, Duray Miklós, akinek fellépéseit Bugár Béla már a tisztújítás elôtt is helytelenítette, s különösen sérelmesnek találta, hogy az elnöki posztra lépve Csáky rá bízta a párt stratégiáját.

Bugár és Csáky között a tisztújítás óta vannak kisebb-nagyobb összecsapások, amelyek nyomán egyre mélyebb törésvonalak láthatók, amelyek mentén már egy új magyar politikai párt létrehozását célzó elképzelések is nyilvánosságot kaptak.

Központi alakja egy testes nô, aki a vele szemben térdeplô másik asszony fejérôl készül leemelni egy nagy kancsót. Értékes jáde fülbevalók, bokaláncok ékesítik és teszik nyilvánvalóvá, hogy a jelenetben ô a fôszereplô. Kétoldalt két nemes írnok az indián szent könyvekbôl már ismert jellegzetes hajviselettel és a skót kiltre emlékeztetô kockás szoknyában az italokat készíti és kóstolja.

A festmény a 4. században készült. A festô elôször felvázolta az egész jelenetet, majd kiszínezte az alakokat, végül pedig feketével erôsen kihúzta a körvonalakat, így illusztrálta például a központi nôalak ruhájának átlátszóságát – írta a Corriere della Sera címû olasz lap.

A festményeken látható néhány felirat a mûvész nevére, és az ital alapanyagára, a kukoricára utal. Ezt az italt Mexikóban ma is fogyasztják.

Calakmul az antik Kígyók Birodalmának központja volt és évtizedekig ellenállt a másik nagy maja város, Tikal terjeszkedésének. Uralkodója, Jaguárkarom sírját néhány évvel ezelôtt megtalálták a város másik, úgynevezett "nagy piramisában".

A kis piramisnál az ásatások tovább folynak és megfejtésre vár még egy több tízméteres hosszú padnak a rendeltetése is, amely egy tágas teret határol.

Ez a különleges ülôalkalmatosság tengeri madarakkal, teknôsbékákkal, vízililiomokkal és olyan írásjelekkel van dekorálva, amelyeket "vízililiom-növénynek" lehet fordítani és amely a maja leírásokban olyan helyet jelöl, ahol fontos politikai-vallási események zajlottak.

A régészek szerint minden arra enged következtetni, hogy azt a szent helyet találták meg, ahol a nemesek és a papok összejöttek, hogy döntsenek a Kígyó Birodalmának sorsáról, vagyis hogy ez a maja arisztokrácia parlamentféléje volt.

Románia, Horvátország és Szerbia gazdasági minisztériumainak illetékesei kedden Bukarestben aláírták azt az egyezményt, amelynek értelmében megalakul a Konstanca–Trieszt olajvezeték megtervezésének feladatával megbízott részvénytársaság.

A Kaszpi-tengeri kôolaj Nyugat-Európába történô szállítására hivatott Konstanca–Trieszt vezeték megépítésében román részrôl az Oil Terminal és a Conpet, Horvátországból a Janaf és Szerbiából a Transnafta cég vesz részt. Az egyezmény aláírásánál hiányoztak Olaszország és Szlovénia illetékes vezetôi, e két ország ugyanis még nem jelölte ki, hogy mely cégekkel vesznek részt a projekt kivitelezésében. "Olaszország és Szlovénia nélkül nem lesz vezeték" – nyilatkozta Vlagyimir Vrankovics, a horvát vállalat ügyvezetô vezérigazgatója.

Viorel Palasca, a román gazdasági minisztérium államtitkára elmondta: azt várják, hogy Olaszországban alakuljon meg az új kormány, de szerinte függetlenül attól, hogy Róma kijelöli-e majd a résztvevô céget vagy sem, a terv megvalósítása folytatódhat.

A Konstanca–Trieszt olajvezetéket tervezô részvénytársaságot várhatóan 45 nap múlva jegyzik be Londonban. Társadalmi tôkéjét 2100 részvény alkotja, és mindegyik ország ezek egyharmadát ellenôrzi. Legfôbb feladata az lesz, hogy népszerûsítse a projektet további beruházók bevonása érdekében. A román államtitkár elmondta: tárgyalt Kazahsztán és Azerbajdzsán illetékeseivel is, akik jelezték, hogy országuk érdekelt a tervben akár nyersanyagszállítóként, akár beruházóként.

Mihai Lupu, a román Oil Terminal vezérigazgatója elmondta: a Világbankkal közremûködve elkészítették már a megvalósíthatósági tanulmányt.

Eszerint a vezeték képes lesz évente 60 millió tonna olajat szállítani. Megépítését a 2009 és 2013 közötti idôszakra tervezik, költségeit 2,9-3,3 milliárd euróra becsülik. Lupu szerint a legnehezebb feladat a vezeték nyomvonalán lévô telkek kisajátítása lesz.

Tegnap lapzártáig a marosvásárhelyi polgármesteri illetve tanácsosi tisztségekre a választási irodához letett listák egyikét sem óvták meg – nyilatkozta lapunknak Codruta Salcudean, a marosvásárhelyi bíróság elnöke.

Hozzátette: két óvást nyújtottak be megyeszinten, egyiket az egyik marosugrai polgármesterjelölt ellen, azt kifogásolva, hogy lakhelye nem Marosugrán van, a másik óvást pedig egy marosszentannai tanácsosjelölt ellen.

Ma még benyújthatók óvások, ezekben a bíróság 48 órán belül határoz.

A témáról szerveztek tanácskozást az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Traian Savulescu kollégiumban, ahol vendégül látták az ország hasonló profilú tanintézményeinek az igazgatóit, aligazgatóit. A megyei tanfelügyelôség valamint a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség közremûködésével szervezett tanácskozáson arra keresték a választ, hogy milyen irányzatok, törekvések határozzák meg, és alakítják, s hogy egyáltalán van-e még esélye a mezôgazdasági szakképzésnek.

A szervezôk szerint azért volt szükség a tanácskozásra, mivel az utóbbi idôben felmerült, hogy a mezôgazdasági minisztériumnak kellene átvennie a szóban forgó iskolákat a hozzájuk tartozó tangazdaságokkal együtt, amelyeket a rendszerváltás óta a mai napig sem szerelték fel a korszerû mezôgazdálkodás elsajátításához szükséges gépekkel, felszerelésekkel.

A vita során elvetették azt a lehetôséget, hogy csak a mezôgazdasági minisztérium fennhatósága alá kerüljenek, mivel az említett szak mellett egy sor egyéb osztály is mûködik ezekben az iskolákban, s az igazgatók a szakszervezet támogatásával beadványt írtak alá a nagyobb támogatottság reményében – tájékoztatott többek között a marosvásárhelyi szakkollégium aligazgatója. A vendégek közül egyesek kételyeiket fejezték ki, hogy jó úton halad-e a romániai mezôgazdasági szakoktatás, sôt, volt aki úgy vélte, hogy a szocialista módszerek fenntartásával nem lehet a kapitalizmus feltételei között dolgozó szakembereket képezni. Nem külön növénytermesztésre és állattenyésztésre, hanem a farmergazdálkodásra kellene képezni a fiatalokat, akiknek elôször a gyakorlatban kellene megtapasztalniuk, hogy alkalmasak, képesek-e erre a pályára, valóban ezzel szeretnének-e a jövôben foglalkozni.

Az ugyanis köztudott, hogy ma a mezôgazdasági osztályokba nem a legjobb képességû diákok jelentkeznek, holott a romjaiban heverô romániai mezôgazdaságot korszerû farmergazdaságok kialakításával lehetne a kor követelményeihez igazítani.

Maros megye nagy hiányossága, hogy a színvonal csökkenésétôl való félelem, a mai diákok többségének érdektelensége, a megfelelô infrastruktúra és felszerelés hiánya miatt egyetlen vidéki iskolacsoport sem törekedett arra, hogy a korszerû és színvonalas magyar nyelvû szakoktatás elindításának nehézségeit felvállalja.

A nyárádszeredai Magyari Lajos e-mailen küldött levelet szerkesztôségünkbe. Amint írta, sokan örvendtek annak, hogy Borbély László miniszter jóvoltából újabb tömbház épül a városban – a fôleg a fiatalok örömére, akik reménykednek, hogy az ANL-program keretében új lakáshoz juthatnak. Csakhogy a második tömbházat nyolc méter távolságra – tehát túl közel – építik a régi tömbházzal szemben. A levélíró ezt sérelmezi.

Magyari Lajos így fogalmaz levelében: … "Eddig minden rendben, a gond ott kezdôdik, hogy létezik egy másik Borbély is, vagyis Nyárádszereda alpolgármestere, aki kénye-kedve szerint hoz döntéseket, figyelmen kívül hagyva a lakosság igényeit, jogait. Példaképp említem az újonnan épülô tömbházat, amelyet az eredetileg kijelölt helytôl eltérôen, nem törôdve az ott lakó 16 családdal, a régitôl nyolc méterre építik. A virágbokrokat is ki akarja vágatni, mert két autó sem fér el egymás mellett, annyira közel került az új a régi tömbházhoz. … Eredetileg távolabb volt kijelölve a helyszín, de az alpolgármester azt mondta, a tanács fizeti és oda építik, ahova ô mondja. Utólag kiderült szándékosan hozatta elôbbre, mivelhogy megvett egy darab földet a közelben, amit a helyi tanácsnak öt év alatt nem sikerült megvásárolni. A fôépítész vajon mire gondolt, amikor engedélyt adott a kivitelezésre? Figyelmen kívül hagyva a katasztrófavédelmi elôírásokat, tûzvédelmet, vagy talán arra gondolt, hogy a fôtérrôl nem fog látszani és majd elcsúszik? Hát igen, uraim, mifelénk ezt nevezzük XXI. századi városrendezésnek!"

Iszlai Ildikó, a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal jogtanácsosa: – A terület 5760 m2, Csont Józseftôl vásároltuk, telekkönyveltük, a tanács tulajdonában van. A 2006. január 25-én hozott határozatával a tanács átadta a területet az ANL-ügynökségnek, amely elfogadta, és elkezdték az egyenként 25-25 lakrészes tömbházak építését.

– Az építési tervet a helyi tanács hagyta jóvá, vagy pedig Bukarestben az ügynökség?

– Tudomásom szerint mi építési tervet nem hagytunk jóvá, csak a területet adtuk át. A munkálatokra szóló versenytárgyalást sem mi hirdettük meg.

– Az 5760 m²-es terület szomszédos tulajdonosai is, a Veres testvérek eladják a területüket, a tanács megpróbálta azt is felvásárolni, hogy a régi tömbbháztól távolabbra építsék fel az újat?

– A tanács célja az volt, hogy bôvítse a közterületeket, természetesen szándékában állt megvásárolni a Veres testvérek szomszédos területeit is, hogy parkokat, játszótereket létesítsünk. Negyedik éve folytatjuk velük az alkudozást. Szakértôi véleményezést készíttettünk, a tanács elfogadta, viszont ôk visszautasították az árajánlatot. Egy év után új árajánlatot tettünk, azt sem fogadták el. Felvetôdött, hogy a tanács kisajátítja, de a családnak már egyszer része volt ebben. Ezért próbáltuk megvásárolni, legutóbb 450 millió (régi) lejt ajánlottunk a 4237 m2-es földterületért, az árat nem fogadták el, sôt, most már a leveleinket át sem veszik, tudniillik a testvérek Kovásznán, Nagykárolyban és Nagybányán élnek. Mivel az építôk néhány méteren rámentek – az építkezés miatt – területükre, hallottuk, hogy perrel fenyegetik a polgármesteri hivatalt, de eddig még nincs nyoma.

Simon Ferenc mérnök, Nyárádszereda város fôépítésze: – Amikor a területet kimérték, a helyi tanács által jóváhagyott terv szerint történt. A tömbházat az eredetileg tervezett területre építik.

– A tanács nem vette észre, hogy az új tömbház túl közel épül a régihez?

– Mit mondhatok, végül is így hagyta jóvá a tanács, mert a meglévô területtel kellett gazdálkodni, ez kényszerítô körülmény volt…

– Nem tudom, hogy hajt be a két tömbház közé be a tûzoltóautó. Ön építészként helyesli ezt a tervet?

– Nekem van egy véleményem, amit megtartok magamnak, mert az nem döntô. A döntéshozó a városi tanács.

– Ön jelen volt a terv jóváhagyásakor?

– Nem tudnám megmondani, én ha jelen is voltam, úgyis döntési jog nélkül voltam jelen. Végül is nem a szakember, hanem a tanács dönt.

– Építészszemmel nézve mit lehetne segíteni?

– Hát ezen már segíteni nem lehet, a tömbházat továbbvinni nem lehet, de ha valaki neheztel, hogy oda építik, miért nem jelezte ezt három hónappal ezelôtt, amikor kijelölték a helyet. Akkor lehetett volna segíteni, mert építôtelep- vezetôi utasítással odébb lehetett volna építeni a tömbházat.

– Ön városépítészként jelezhette volna? Vagy nem látta a tervet?

– De miért jelezzem én?! Az kellett volna tegye, aki nincs megelégedve a tervvel. Nem látom a kérdésnek az értelmét.

Borbély Mihály alpolgármester: – A levélrôl annyit mondhatok, hogy írója egy tájékozatlan ember, amit leírt, az mind hazugság. Mi az, hogy kénye-kedve szerint?! Alpolgármester vagyok, de nem sokáig. Ezentúl Nyárádszeredában nem dolgozok a közösségnek, csak magamnak, családomnak akarok dolgozni. Vannak nekem is gondjaim, beteg is vagyok. Annyit mondhatok, hogy ez a levél, a választások elôtti kampány része. Befeketítés. Csak ezt nyilatkozhatom: aljas, alaptalan rágalom minden szava.

– Csakhogy tudják, a tömbház tervét hivatásos tervezô készítette. Tervezni pedig csak akkora területre lehet, amekkorával a polgármestri hivatal rendelkezik. Ezt térképész, topográfus felmérte. A helyszínrajzot átadta egy Lakatos nevezetû építészeti tervezônek, aki elkészítette a tervet. Ô határozta meg a helyet. Volt egy elképzelésünk, hogy hozzányúljunk a projektáns engedélyével a tervhez, hogy hátrébb vigyük, de sajnos a terület Schuller Margit magánszemélyé, akivel ezelôtt négy-öt évvel tárgyaltunk a terület megvásárlásáról, de olyan árat kért ami nem ár, hanem zsarolás. Ezért nem vásárolta meg a tanács.

– Ön viszont vásárolt a környéken…

– … dehogy vásároltam! Magyari Lajos nem tudja bizonyítani mert nem vásároltam földet a környéken sem. Különben tudja meg mindenki, hogy nyugodt lelkiismerettel hagyom itt a polgármesteri hivatalt.

Ha lehet konklúziót levonni ebbôl a meglehetôsen képtelen történetbôl, az egy lehet: a megszólalók, mint forró krumplit egymásnak dobálják a felelôsséget. Miközben mindenki tisztában van azzal, hogy a szóban forgó lakástömb a levélíró által jelzett módon tényleg rossz helyre épül. Bogozza, aki tudja!

Nemrégiben a Vier Pfoten nemzetközi állatvédelmi alapítvány újrakezdte együttmûködését a Segesvári Állatvédelmi Egyesülettel, illetve a város lakosságával a gazdátlan ebek ingyenes ivartalanítása érdekében, ezt az akciót a helyi önkormányzat is jóváhagyta. A cél, hogy növeljék a lakosság biztonságát és javítsanak a kóbor kutyák életkörülményein.

A két szervezet közötti együttmûködés 2003-tól fennáll, ennek köszönhetôen tavalyig a város legtöbb kóbor kutyáját, azaz 579 ebet sikerült ivartalanítani, féregteleníteni és beoltani.

A mostani program a hónap végéig tart, a beavatkozásokat a Fehéregyházán székelô Vier Pfoten Klinikán végzik. Elôzetesen a gazdátlan ebeket begyûjtik, ivartalanítják, megjelölik, féregtelenítik és oltják ôket. Amennyiben a beavatkozás után nem lép fel komplikáció, visszaviszik oda, ahol rájuk találtak.

Tudni kell, hogy az ilyen jellegû ivartalanító programok világszerte hosszú távú hatékonyságot igazoltak, hozzájárulva a gazdátlan ebek szaporodásának megakadályozásához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ivartalanítás nyomán ezek a kutyák békésebbek, kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak lesznek. Ugyanakkor érezhetôen csökkennek az ebharapások is.

A tudatmódosító szerekrôl, azok nem kívánatos hatásairól és a megelôzés fontosságáról szervezett elôadást a körtvélyfájai iskolásoknak a helyi Kôszikla Ifjúsági Egyesület a Bonus Pastor Alapítvánnyal. A mált hét végi tájékoztatón közel ötven diák, pedagógusok és az egyesület tagjai vettek részt.

Az iskolaigazgató, Szepessy Ibolya köszöntô beszédében elmondta, hogy ebben a témában nem csak a diákok, hanem a pedagógusok is érdekeltek, hiszen a tudatmódosító szerekkel kapcsolatosan mindenki hasznosíthatja majd az elôadás során elhangzottakat.

Bodó Tóth Gyula pszichológus, az alapítvány alkalmazottja kötetlen beszélgetést kezdeményezett a diákokkal, amely során kiderült, hogy nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy nem csak a kemény drogok, hanem a kávé, cigaretta, alkohol is a tudatmódosító szerek csoportjába tartozik. És bár a különbözô drogok hatásai között különbségek vannak, azok használata elôbb-utóbb függôséghez vezet.

A jelenlévôk között élénk vita alakult ki annak kapcsán, hogy a tizenéveseket mi készteti arra, hogy ezekkel a szerekkel éljenek, ugyanakkor arra hívták fel a diákok figyelmét, hogy jelentôs károsodást idézhet elô fejlôdô szervezetükben, ha cigarettáznak, alkoholt fogyasztanak, kábítószereket használnak.

Az elôadás tulajdonképpeni végkicsengése az volt, hogy ha a tizenévesek a kipróbálásra ösztönzô kíváncsiságukat le tudják küzdeni, ha tudatosul bennük, hogy a káros szenvedélyek milyen betegségek kialakulásához vezetnek, akkor elhatározás kérdés lesz a szerek mellôzése.

Anyanyelv

"Április 18-án árverést tartanak a munkálatok kivitelezésére, és a nyertessel a városháza megegyezik a határidô kérdésében." – Ezt egy napilapban olvastam; volt is min zsörtölôdnöm egy ideig. Kezdetben még megpróbáltam magam elé képzelni: az árverésen, mint szokás, jól karbantartott hölgyek és öltönyös urak jelennek meg, akik kis kerek táblácskákat emelgetve egyre nagyobb és nagyobb összegeket ajánlanak, hogy aztán a legmagasabb licit nyerjen. Jelen esetben tehát bizonyos "munkálatok kivitelezésére" keresett ajánlatot az illetô városháza, amely (aki?) mindenesetre elég kótyagos lehetett, hogy árverésre – vagyis minél "drágásabb" árajánlat megtalálására! – bocsátotta a munkálatokat. De az is meglehet – s én szinte biztos vagyok ebben –: a napilap kelekótya tollászát kellene inkább továbbképzésre (vissza)küldeni, hogy felnôtt létére fogalma legyen az árverés és a versenytárgyalás közötti különbségrôl.

Az árverésen – mûtárgyak esetében aukción – tudniillik az eladó fél minél magasabb árat akar a versengô vevôkbôl kicsiholni. A versenytárgyalásnak viszont, amelyrôl elvileg a fentebbi híradás is szól, nyilvánvalóan az az értelme, hogy a megrendelô (esetünkben a városháza) a legelônyösebb – értsd: legtakarékosabb – megoldást/kivitelezôt találja meg. Vagyis ez esetben az a jelentkezô nyer, aki a legkevesebbet kéri, nem pedig az, aki a legmagasabb árat felajánlja. A versenytárgyalás során a kezdeményezô nem "elad", hanem "vesz". Az árverésen – fordítva. Az viszont igaz, hogy mindkét akció módszere a licitálás – vagy régiesebb kifejezéssel ráígérés. Ez utóbbi szóban kétségkívül érezhetô a korábban elhangzott árajánlat megfejelése, a túllicitálás. A versenytárgyalás során azonban a jelentkezô felek licitjei egymás alá mennek (vagyis "alálicitálnak" egymásnak).

Nyelvünk anglicizálódásának egyik félreérthetetlen tünete a tender szó megjelenése magyar szövegekben. Ez semmivel sem jelent többet, mint a pályázat, illetve a versenykiírás, bár a versenytárgyalás jelentés is szabályosan beleérthetô. A pályázat szavunkkal kapcsolatban viszont gyakran adódik nehézség, hiszen e szó egyfelôl jelenti az egész pályázati folyamatot a kiírástól az eredményhirdetésig, sôt nem ritkán az elszámoltatásig (például "XY szervezet által kiírt vidékfejlesztési pályázat") másfelôl meg azt a dokumentációt, pályamunkát is jelenti, amelyet valamely konkrét pályázó a kiíró intézménynek, pályáztatónak benyújt (például "a nyertes pályázat"). Az pedig külön is megérne egy eszmefuttatást – az erdélyi magyarokat különösen is érintheti ez –, vajon hogy is mondják a pályázatnak románul?!

Milyen gazdag a népi gyermekjátékok tárháza, milyen színes, értékes örökség birtokában vagyunk, és az átlaggyerek milyen keveset ismer, játszik a késôbbiekben ezekbôl. Pedig nagyszerûen pallérozzák a szókincset, s a gyerek zene- és mozgáskultúráját is. Milyen gazdag népmeséink világa, s milyen átéléssel tudja elôadni kedvelt meséjét a gyermek, ha ráérez a mesemondás ízére – ezek a gondolatok kerítették hatalmába a nézôt, aki szombaton délelôtt részt vett az óvodás gyerekek körzeti mesemondó és népi gyermekjáték-vetélkedôjén. Az óvodákért felelôs tanfelügyelô kezdeményezése azt igazolja, hogy az óvónôk és a legkisebbek kapcsolódnak be a vetélkedôbe, ami szép, hangulatos és tanulságos is egyben. Szombaton szinte nem volt üres hely a marosvásárhelyi vár Kádárok bástyájában, ahol nyolc mesélô gyerek bûvölte el a társakból, szülôkbôl és óvónôkbôl álló hallgatóságot, név szerint Szekernyés Péter és Gáll Kristóf (14-es napközi), Kondert Zsuzsánna (Csodálatos berek), Balázs Eszter (Mihai Eminescu napközi), Kulcsár Székely Gábor (19-es ), Gyurka Tamás (2-es) és Tôkés Dávid a szentannai óvodából. A játszó csoportok pedig a 8-as, a jeddi, a 6-os és a Manpel napközibôl érkeztek és szereztek kellemes perceket a nézôknek. A házigazda Ferenczi Rozália óvónô (Cinege óvoda) ötletesen, színesen vezette a játékot, s a zsûritagoknak, köztük Kovács Júlia szaktanfelügyelônek és Kozsik József színmûvésznek nehéz dolga volt, hogy a továbbjutó gyerekeket és csoportokat kiválasszák. Nagyszerû óvónôk munkáját láttuk, akik a gyermekjátékok során gyönyörû ruhákat viseltek, akárcsak tanítványaik egy része is. Elismerés illeti a szervezôket, a gyerekeket és mind a 21 óvónôt, akik a népi gyermekjátékokat, mondókákat betanították, a gyermekek együtt eljátszották, s a kis mesemondók tehetségét pallérozták.

Csütörtöki kimenô

A Csütörtöki kimenô menedzsere, a sorok aláírója ismét Baján járt. (Így illik beszélni: távolságtartó rideg harmadik személyben?) Szóval ismét eljutottunk a testvérvárosi településre. Remélem, még sokan emlékeznek rá, miféle kínos kalandok után értünk el célállomásunkra néhány évvel ezelôtt, Magyarország EU-s csatlakozásának ünnepségére. Ezúttal az efféle csigázatok elmaradtak, ámbátor egyik útitársunk honfeledé személyi kártyáját és a határnak ôrzôje visszatéríté, min felette tudtunk búsulni. Egyéb említésre méltó esemény nem történt az úton, a gépkocsivezetôk fiatalok és gyakorlottak voltak, a hangulat – ahogy ez egy baráti társasághoz illik – meghitt és bensôséges.

Vendéglátóink kiválóan fogadtak, kisereglett jöttünkre a város apraja-nagyja, leállt a közlekedés Baján és az Útinform aktivistái félôrülten tajtékoztak a dugók miatt, Baja térségében égtek a mobiltelefonsugarak, a felforrósodott térerô mágneses vihart csapott, ahogy ez már lenni szokott.

De leginkább odasereglettek, szétkapkodtak minket a baráti társaság, a testvértelepülési kapcsolat éltetôi, a polgármester és az ogy-i képviselô, református lelkész házaspár és üzletemberek, városi hivalnokok, háziasszonyok, polgárok. Családok vittek, etettek, beszéltettek, ha nem lenne túl elkoptatott, azt mondanám: dédelgettek. Mi, mint rendesen, a könyvtár egykori igazgatójánál vendégeskedtünk. S bár rossz idô is volt, a vendéglátóink mindenen túltették magunkat, a Duna Szállóban író-olvasó találkozót szerveztek, kivittek Dunafalvára, ahol egy Csobbantó Major nevû közösségi parkot és színpadot avattak, utána baráti összejövetel csomósodott ki sûrû evészet és pohárharangozás mentén. Népdalokat énekeltünk, beszélgettünk, viccet mondtunk, nem panaszkodtunk, igaz, ôk sem. Erôsödtek a barátságok, továbbvastagodtak a testvérvárosi kötelékek.

Csak egy dolog szomorított el, hiszen ez a társasági kapcsolatépítés úgy kezdôdött egykoron, mint üzletemberi kapcsolatlehetôség. Ezek mellé rendelôdött a mûvészet és irodalom, egyházi kötelék, természetjárás és -védelem, városi ügyek. Éppenséggel az üzletemberek, a vállalkozók, a gazdasági szálak eregetôi maradtak el Vásárhely oldaláról. Kár.

Ki tudja, mi hibádzik a kréta körül? Hiszen meghívásban, szívélyességben, kajában, jókedvben, jóindulatban, kezdeményezésben nem volt – nyugodtan állíthatom – nincs hiány. A vendégszeretet sem kopott meg, csak valahogy az érdektelenség férkôzött az üzleti ügyek szívéhez, és lassacskán arra eszméltünk, hogy az informális, az emberi kapcsolatok váltak dominánssá, a két város közötti gazdasági csere pedig talán el sem indult igazából.

Egy nem gazdasági (szak)ember, a laikus naiv csodálkozásával kérdezem: kinek jó ez? Kinek használ az ilyetén pangás?

Ámbátor azt hiszem, nincs még késô, lehetne az ügyön lendíteni...

Marosvásárhely nem csak a klasszikus zene, a színház, a film, avagy a nagy bulik kedvelôinek akut fesztiváligényének enyhítésében vállal szerepet, hiszen évek óta a város hagyományává lett a kóruséneklés seregszemléje is. Ez utóbbira, cím szerint a XVII. Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztiválra az idén az elmúlt hétvége szombat- vasárnapján került sor a Kultúrpalota nagytermében, ahol tizenkét énekkar lépett fel a kórusmuzsikát kedvelô marosvásárhelyi közönség elôtt. Szombaton a szervezô Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar lépett színpadra Kovács András karnagy vezetésével, mellettük azonban a mélyen tisztelt hallhatta a Kiss Csaba vezényelte somosdi férfikar, a Nyilas Szabolcs vezette helyi Cantuale énekegyüttes, a Vártemplom Psalmus kórusa, és a Márton Zsolt dirigálta Bernády Kamarakórus énekét is. Magyarországi vendégként a Mezôkeresztesi Kamarakórus érkezett Birtalan Judit karvezetôvel egyetemben.

Vasárnap a fiatal nemzedék kezdte a fesztivál második koncertjét: a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum Primavera gyermekkara lépett fel elsôként Kovács András karnagy vezetésével, ôket Murár Mária vezényletével követte az Alsóvárosi Református Templom dalárdája. A Magyarfenesi Énekkart – Tóth Guttman Emese dirigálásával –, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar és Hajdó Károly karnagy követte, majd a dzsesszes, "vokális lokálzenéjérôl" ismert, sepsiszentgyörgyi Snaps Vocal – Band énekegyüttes (Cserkész Emese vezényletével) lépett fel. A kétnapos koncertsorozatból álló XVII. Bárdos Lajos – Nagy István Kórusfesztivált a Csíky Csaba karnagy vezette vártemplomi Musica Humana nôi kar zárta.

Tallózó

A piros színnek mágikus funkciót tulajdonítanak. Azt tartják, hogy azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A mágikus piros a vér és a tûz színe, továbbá a megújulás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet, s Jézus kiömlött vére következtében a feltámadás és az örök élet képe. A piros szín szerencsét hoz, óv a betegségtôl és a tûztôl. (Salló Szilárd: Tojásírás Gyimesbükkben) * A felszabadításra váró legénynek a következô edényeket kellett bemutatnia: egy parasztkemencét, egy félvedres kerek szájú korsót, egy félvedres fazekat fedôvel, egy 3 ejteles háromlábú lábast, egy 3 ejteles mély tálat. Kikötötték azt is, hogy ezek pedig tisztességesen meg mázalva légyenek. (Szôcsné Gazda Enikô: "A betsületes nemes udvarhelyi fazakasok") * Vargyason a társasbált 1925-ig házaknál, az 1925–1926-os években a helyi iskola termében, majd megszûnéséig (1951) a kultúrház nagytermében tartották. A társasbál (...) jelentôs szerepet töltött be az ifjúság közösségtudatának alakításában, hagyományôrzésre, viselkedésre tanított. (Szécsi Antal: Társasbál Vargyason) * Ásatásaink révén Telekfalva az egyik legjobban kutatott középkori/fejedelemség kori településsé vált régiónkban, és nemcsak helyi szinten, hanem egész Kárpát-medencei viszonylatban olyan egyedi egyházi hagyományok, temetkezési szokások váltak ismertekké, amelyek eddigi tudásunk szerint "telekfalvi" jellegzetességnek mondhatók. (Nyárádi Zsolt–Sófalvi András: Régészeti kutatások a telekfalvi református templomban) * A mai rovásíráskutató nemzedék egyike-másika régi adósság törlesztésére vállalkozott: hozzákezdtek a rovásemlékek tárának összeállításához. (...) Magam összeállítottam az erdélyi feliratos (epigráfiai) rovásfeliratok emléktárát. (Ráduly János: Támlap a rovásírásos emlékekhez) * Az 1979-es Tavasz a Hargitán folklórfesztiválra "5.000 flekken, 10.000 mititej (közismertebb nevén miccs), 100 kg virsli, 100 kg kolbász, 30.000 üveg sör, 12.000 üveg hûsítô, 2.000 üveg borvíz, 6.000 pohár fagylalt és egyéb édesség" került eladásra a csíkszeredai állami kereskedelmi vállalat öt elárusítóhelyén – Hargita, 1979. május 31. (Demeter Csanád: A szocialista fesztiválok megyénkben) * Gárdonyi Gézát a néptanítók mostoha helyzete késztette a tanítók miatyánkjának korabeli megfogalmazására: "Miatyánk, kinek néptanító volt a fiad, szenteltessék meg a neved szent fiad hivatalával együtt.(...) Mi kenyerünket add meg nekünk párbér nélkül, és bocsásd meg a népnek ellenünk elkövetett bûneit, miképpen mi is megbocsátunk, hogy ne böstörködjenek ellenünk. És ne vígy minket hátrafelé, mint a jelen kormány, de szabadíts meg a tekintetes iskolaszéktôl, mert ezeké nem a tanügy, hanem a kaptafa és ekeszarva. Ámen." (Róth András Lajos: Miatyánk ének 1843-ból) * 1939-ben Tordára helyeztek, azonban hamarosan bekövetkezett a második bécsi döntés (1940), így egyik napról a másikra a Romániához tartozó Dél-Erdélyben találtam magam. Három év után áthelyeztek Gyulafehérvárra. Itt egy koncepciós perben a hatóságok jogtalanul meggyanúsítottak. Brassóba vittek kihallgatásra, majd Szebenbe a hadbíróság elé idéztek. Késôbb ismét Brassóba rendeltek, de útközben az egyik társammal Kôhalomnál, az akkori határ közelében leugrottunk a vonatról, az ôrök mellôl. Kétnapi bolyongás után értem el a magyar határt; sikeresen átjutottam Észak-Erdélybe. Közben a hadbíróságon halálra ítéltek, de mivel már magyar területen tartózkodtam, az ítéletet nem tudták végrehajtani. Csak négy év múlva kaptam felmentést. ("Isten ajándéka volt, hogy mindezt meg tudtam élni..." – Kovács Árpád beszélgetése Léstyán Ferenccel) * Örökségünk. II. évfolyam (2008), 1. szám

Telenézô

A Magyar Televízió népszerû szereplôválogató mûsora, A Társulat február 16-ától élôben jelentkezik szombat esténként az m1-en. Éder Enikô, a temesvári Csiky Gergely Társulat színmûvésze a zsûri szavazatai alapján az elsô körben bekerült a szereposztó televíziós showmûsor döntôjébe. A szombati megmérettetésen a legjobbnak bizonyult, ô játszhatja Sarolt szerepét a rockoperában. "Úgy gondolom, az embernek ki kell próbálnia magát, és ha a XXI. század azt kínálja nekünk, hogy a médiában kell úgymond »befutni«, ezt a lehetôséget sem szabad kihagyni. Olyan világban élünk, amelyben média nélkül nincs kultúra. Nem is az a fô célom, hogy »befussak«, hanem az, hogy minél többet dolgozhassak, nyitott legyek minél több irányban, kinyíljon a szemem" – nyilatkozta egy korábbi interjúban. A siker nem kábítja el. Nincs szándékában mindenáron Budapesten maradni, inkább a "kétlakiságot" választaná egyelôre. Enikô egy éve alakította Rékát a temesvári társulat István, a király elôadásán. A színészi rutinosság annyiban jelentett elônyt, hogy jól bírta a stresszt, a strapát. Minden alkalommal érezte, hogy helyt tud állni a színpadon. Ugyanakkor ezt a rutint "ellensúlyozta", hogy több versenytársa képzettebb hanggal bír.

A verseny egyetlen erdélyi résztvevôje örül a sikernek, de nem száll el tôle. Jó érzés, hogy a szereplô, akit alakít, Sarolt maga is erdélyi származású volt. Enikônek nagyon jólesett az, hogy a szombati döntôre elment a temesvári magyar színház igazgatója, vitte magával a társulatot, egy busznyi embert, akik mind ôérette szorítottak. Egyébként pedig elmondható, hogy egész Erdély drukkolt neki.

Május 11-én, vasárnap tartja a VI. Kárpát- medencei Gyöngykoszorú-találkozót a marosludasi ifjúság – tájékoztatta lapunkat Tóth Sándor, a városi mûvelôdési ház igazgatója. A helyi Hajdina és a Pohánka táncegyüttesek anyaországi vendégei: a Forrás együttes Százhalombattáról, a Pendelyes Sopronból, a Lippentôs Marcaliból. Szûkebb pátriánkat a marosvásárhelyi Napsugár, Holtmaros és Vajdaszentivány hagyományôrzô csoportjai, valamint a marosludasi Ardealul és a Transilvania együttesek képviselik. A találkozó a tízórai szentmisével és a tizenegy órai istentiszteletel indul a katolikus és a református templomokban. Délután négy órától fogadják az érkezô csoportokat a Tivoli-teraszon, ötkor kezdôdik a néptáncfesztivál, este nyolctól éjfélig táncház.

Tegnap reggel takaréklángon forrt tovább a kôolaj ára a szabadpiacon – az amerikai stratégiai tartalékok múlt heti alakulásáról szóló, délután megjelenô adatokra várva –, miután kedden újabb napközi rekordot döntött, csakúgy, mint majdnem egy hete minden kereskedési napon. Legújabban a dollár átmeneti erôsödései sem fékezik a spekulációt.

Az OPEC csökkenô világkeresletet jósolt a mostani negyedévre, mégpedig a tavasszal szokásosnál nagyobb csökkenést az amerikai gazdaság gyengülése miatt, és fenntartja elôrejelzését a keresletet meghaladó termelésre az idén. Szaúd-Arábia májustól növeli az árengedményt kôolajára az amerikai és az európai vásárlók számára, az amerikai és az északi-tengeri referenciafajtákhoz képest. Hajózási források szerint az OPEC exportja napi 200 ezer hordóval nô a következô négy hét során. Az elsô negyedévben az Egyesült Államok olajfogyasztása kisebb volt a tavalyi elsô negyedévinél, és a benzinfogyasztása nem nôtt éves összehasonlításban.

A jelenleg bôséges kínálattal szemben viszont a spekulációt táplálja, hogy világszerte szûkösek a mozgósítható kitermelési tartalékkapacitások váratlan fejlemények esetére, az OPEC-en kívüli termelôk felhozatala igen lassan nô, Oroszországé egyenest csökkenhet is kissé az idén, miközben a felzárkózó gazdaságok kereslete rohamosan nô. Kína kôolajimportja márciusban új rekordra emelkedett, 25 százalékkal volt több a tavaly márciusinál, dízelimportja megnégyszerezôdött tavaly márciushoz képest. Szûkösnek ígérkezik az európai dízelellátás is a környezetvédelmi elôírások és termelés-kiesések miatt, és erôsíti a piacot az a kilátás is, hogy a nyári amerikai benzinellátásban szintén szûk keresztmetszet várható, gallononként akár 3,50 dolláros rekord árral a benzinkutaknál, amint az amerikai energiaügyi miniszter nemrég jósolta. Az amerikai stratégiai tartalékok két hete csökkentek kôolajból, és a terméktartalékok is tovább fogyatkoznak.

Megint nôtt a politikai felár is a kôolaj árában, miután két hete az OPEC-tag Iránban bejelentették, hogy fejlettebb centrifugákat építenek be egy urándúsító létesítménybe, a szintén OPEC-tag Nigériában a napokban ismét szabotázsakciók voltak olajvezetékek ellen, és Skóciában e hét végétôl sztrájk fenyegeti az északi-tengeri olajfeldolgozást és olajtermelést.

Mindez újabb és újabb árhatárok áttörésére ösztönzi a befektetési alapokat, amelyek hosszabb távon amúgy is értékôrzôbbnek vélt megtakarításokat keresnek a nyersanyagpiacokon, mert a részvénypiacok bizonytalanok, és mert minden elôrejelzés a dollár gyengeségét és az infláció gyorsulását jósolja belátható idôre az Egyesült Államokban, az EU- ban és Ázsiában is.

Az országos adóhatóság (ANAF) elnöke szerint az adócsalások visszaszorítása érdekében rendelettel készülnek változtatni az ingatlankereskedés adózási szabályain. Daniel Chitoiu a napokban a központi gazdasági médiában megjelent nyilatkozata szerint a leendô rendeletben az ingatlanforgalomra vonatkozó román adótörvénykezésbeli joghézagra is megoldást kell találni. Az adóhatóság számára a tét nem kicsi, mert az idei elsô negyedévi adatok szerint az ingatlanforgalomból származó adóbevétel alaposan megugrott a tavalyi esztendôhöz képest.

Az adóhatóság elnöke említette leendô jogszabályban a luxusadózás alá esô termékek, illetve az ingatlankereskedelem adózási szabályain készülnek változtatni. Az ingatlanforgalmazás terén az ANAF tervei szerint bevezetik majd, hogy az ingatlankereskedésben szerepet játszó valamennyi intézmény, mint a közjegyzôi irodák, a kataszteri hivatal és az önkormányzatok elektronikus úton közöljék az adóhatósággal az ingatlan-tranzakciókra vonatkozó adatokat. Erre a tervek szerint egységesített nyilatkozatmodellt, és annak alapján adatbankot hoznak létre, amelybe minden érintett intézménynek be kell küldenie reális idôben a nála bejegyzett adatokat, így könnyebben követhetôvé válik, hogy egy adott ingatlan eladása után az eladó bejelentette-e a tranzakciót, és befizette-e az utána esedékes adót.

Arról nincs hír, hogy az említett rendelet mikor jelenik meg, de várhatóan a magánszemélyek által ûzött ingatlankereskedelem utáni héa-fizetés körüli vitás kérdéseket is tisztázzák majd benne. Az adótörvénykezés szerint a profitszerzési céllal ûzött 35.000 euró érték feletti ingatlan-tranzakciók után a magánszemélyek is kötelesek héa-t fizetni. A szabályt az európai adótörvénykezésbôl vették át, de módosítva. Az idevágó uniós direktíva szerint a magánszemélyek egyszeri, 35.000 euró feletti ingatlan-tranzakciója után is fizetendô a héa. Romániában az egyszeri ingatlaneladás után az adott magánszemély még nem köteles ezt az adót fizetni, de ha folyamatosan ingatlankereskedelmet folytat, akkor már HÉA-fizetôvé válik. Ezt a folyamatosságot az adóhatóság eddig csak a magánszemélyek illetve a közjegyzôk éves jövedelmi nyilatkozatainak összevetése alapján tudta nyomon követni, a tervezett adatbank itt könnyítené meg az adófelügyelôk dolgát.

A magánszemélyek folytatta ingatlankereskedelem szigorodó adóhatósági felügyelete mögött nagy az anyagi tét, mivel az elsô negyedévi országos adatok szerint gyorsan növekszik az ebbôl befolyó adóbevétel. Tavaly a magánszemélyek ingatlankereskedelme nyomán 437,3 millió lejnyi adót fizettek be az országban, idén pedig csak az elsô negyedévben már 186,9 millió lej volt ugyanebbôl az állam bevétele. Ez a háromhavi adat egész évre kivetítve mintegy 70%-os növekedést jelent, ami elárulja, hogy az ingatlanpiac rohamos növekedésnek indult az idén, ami a fináncok figyelmét sem kerülte el.

(benedek)

Somodi Zoltán, a Távközlési és Informatikai Minisztérium államtitkára kedden részt vett a bukaresti hatodik kerületi polgármesteri hivatal Integrált Informatikai Rendszerének átadásán. A performans informatikai rendszer, amely hardver- és szoftver-megoldásokat tartalmaz, belsô (back-office) és külsô (front-office) tevékenységekre is alkalmas.

Ez az elsô alkalom, hogy egy romániai polgármesteri hivatal integrált online fizetési rendszert mûködtet. A kezdeményezés a Távközlési és Informatikai Minisztérium virtuális fizetôablak- programjának része.

"Az Integrált Informatikai Rendszer elindítása nagyon fontos lépésnek számít, hiszen ez jelenti a modern önkormányzatot. A hatodik kerületi rendszer követendô példa lehet a többi helyi hatóságoknak, amelyeket érdekel az online fizetési rendszer. Örvendetes, hogy egyre több közintézmény érdeklôdik a virtuális fizetôablak-program iránt, eddig ugyanis inkább az üzleti szférában használták az online fizetési rendszereket" – jelentette ki Somodi Zoltán.

A Távközlési és Informatikai Minisztérium támogatja a közintézmények informatizálását. Az év második felében az e-kormányzat, az e-learning és az e-health, valamint a rendszerek átjárhatóságát lehetôvé tevô programokra lehet majd pályázatot benyújtani, ezeket a strukturális alapokból finanszírozzák. A négy típusú kiírásra közel 75 millió euró áll rendelkezésre.

Bármelyik faluban a tejcsarnokos az, aki jól ismeri a gazdákat és minôsíti mindennapi munkájukat, mert a beszállított tej sok mindenrôl árulkodik. Menyhárt Jánossal Nagykenden az esti tejátvétel idôpontjában beszélgettünk.

Nyolc évvel ezelôtt a két településen két tejcsarnokban gyûjtötték a tejet. Akkoriban mindkettôbe naponta megközelítôleg 200 liter tejet vittek a termelôk. Csak Nagykenden 60-70 gazda tartott fejôstehenet. Ezzel szemben a télen a két faluból csak 16-18 személytôl vett át tejet Menyhárt János, naponta átlagosan 250 litert.

Drasztikusan csökkent a tejtermelôk száma. A tejcsarnokos szerint a csökkenés oka elsôsorban az, hogy a tehéntartó gazdák idôsek, nem bírnak eleget tenni az EU-s feltételeknek. Képtelenek felújítani a két-három tehenes állományukat, az általuk beszállított tej nem éri el az elôírt minôségi szabványokat, emiatt a feldolgozó a 3,5%-os zsírfokú tejért 73 banit fizet, a gazdálkodók nem kaphatnak uniós támogatást, mivel a szomatikus sejtszám, az összcsíraszám az átadott tejben az elôírtnál sokkal magasabb. Vannak olyan termelôk, akik azért hagyták abba a tejtermelést, mert a házigazda kihalt, az utódok pedig a tejkvótát nem íratták át nevükre, túl bonyolultnak vélték az eljárást, inkább eladták az állatokat. Az állattenyésztôk néhány évvel ezelôtt 70 szarvasmarhát hajtottak a legelôre, ma alig 35-40-et.

Két-három fiatal próbálkozik több fejôstehén tartásával, például a nagykendi Páll László, aki a télen 30, a nyári idôszakban naponta átlagosan 60 liter tejet szállít a csarnokba. A kiskendi Nagy Attila állománya hat tehénbôl áll, nyáron naponta 70 liter tejet ad át a feldolgozónak, szabadeladásban pedig 40-50 liter tejet értékesít. Egyébként a valós tejmennyiség a csarnokban jegyzettnél valamivel magasabb, mivel szinte mindenik tejtermelô szabad eladásban is értékesít bizonyos mennyiségû tejet.

A kérdésre, hogy Kenden kialakul-e egy közepes nagyságú tejtermelô farm, Menyhárt János határozott nemmel válaszolt. A település a fôút mentén terül el, az állatok kihajtása a legelôre egyre körülményesebb, ahhoz, hogy valaki a falu határában akár egy kis farmot is létesítsen nagyon sok pénz kell, nem alakult meg az állattenyésztôk egyesülete, a gazdálkodók egyénenként nem fognak pályázni, ezért sem lát esélyt arra, hogy Kenden valamikor is tejtermelô farm létesüljön.

(kilyén)

A Hivatalos Közlöny 2008. március 3-i, 163. számában jelent meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökének rendelete, amely módosítja az eddig érvényben levô szabályozásokat az Európai Unió (EU) és az Európai Gazdasági Térség (SEE) országaiban érvényes egészségügyi kártya kibocsátásáról. Ilyen kártyára azoknak lehet szükségük, akik az említett közösségek országaiban tartózkodnak, és valamilyen, elôzetesen nem ismert okból egészségügyi ellátásra szorulnak.

A kártya kibocsátását az egészségbiztosítási pénztártól lehet igényelni. Ez ellenôrzi, hogy a kérvényezô rendelkezik-e egészségügyi biztosítással, és a kérvény benyújtásától számított hét napon belül kiadja a kártyát. A kérvényt az erre a célra készített formanyomtatvány kitöltésével lehet leadni. Ebben az igénylô a saját felelôsségére kijelenti, a kártyát nem azért kéri, hogy egészségügyi ellátás céljából utazzon külföldre. Ugyanakkor kötelezi magát, hogy ha külföldi tartózkodása alatt megszûnik a romániai egészségügyi biztosítása, beleértve azt is, hogy nem fizette be az esedékes egészségügyi hozzájárulást, és külföldön egészségügyi ellátásban részesült, akkor visszaszolgáltatja az illetô külföldi intézménynek ennek a szolgáltatásnak az értékét.

Az érdekelteknek tudniuk kell, hogy a kártya csak az ideiglenes külföldi tartózkodás idején elôállt egészségi problémák orvoslására jogosít, semmi esetre sem a kiutazás elôtt már ismert betegségek gyógyítására.

A rendelet intézkedik arról is, hogyan kell eljárni, ha nincs lehetôség, illetve nem áll rendelkezésre megfelelô idô a kártya kiállítására. Ez esetben az EU-s vagy SEE országban tartózkodó és egészségügyi ellátásra szoruló román állampolgár egy úgynevezett "ideiglenes igazolvány" alapján részesülhet ebben a szolgáltatásban. Az ideiglenes igazolványt az egészségbiztosítási pénztár állítja ki a következô esetekben:

a. ha a külföldön egészségügyi szolgáltatásra szoruló személy kiutazásakor nem gondoskodott a kártya megszerzésérôl vagy elveszítette, esetleg ellopták. Az ideiglenes igazolvány kibocsátását kérheti postán, faxon vagy e- mailen az az intézmény, ahol a román állampolgár tartózkodik, vagy kérheti maga az ellátásra szoruló személy;

b. ha rendkívüli helyzet meggátolja az egészségbiztosítási pénztárt abban, hogy kiállítsa az egészségügyi kártyát;

c. ha sürgôsségi helyzet áll elô, ami nem ad idôt a kártya kiállításához szükséges hétnapi idôtartamra.

Az a. és c. pontokban foglalt esetekben az ideiglenes igazolványt az egészségbiztosítási pénztár 24 óra alatt, a b. pontban szereplô helyzetben három nap alatt állítja ki.

Mellau György

Aki gyakran járja a Marosvásárhely–Kolozsvár közötti utat, nagy a valószínûsége, hogy megkapja a maga "szerelmes" levelét a kolozsvári rendôr-felügyelôség közlekedési osztályától, ami 200 lejes büntetéssel és 3 hibaponttal jár. A Torda és Kolozsvár között felszerelt kamerák éjjel-nappal szorgalmasan fényképezik azokat a jármûveket, amelyek túllépik a megszabott sebességet, ami a települések határát jelzô táblától 50, illetve kanyarokban elôfordul, hogy mindössze 30 kilométer óránként. Az elsô bosszúság az, hogy a kamerák felszerelése óta az autóvezetônek le kell mondania hajdani reflexeirôl, melyek alapján az említett 30 kilométeren kialakított négysávos úton úgy érezhette, hogy behoz valamit a gyéresi vagy a tordai városi forgalmi dugókban elvesztett idôbôl. Nos, ennek a jelek szerint vége, a megszorítások nyomán szinte járhatatlanná vált a Kolozsvárra vezetô út annak, aki nem lépésben közelíti meg a kincses várost. Addig, amíg nincs egy autóút, ahol a mai gépkocsik "lóerejéhez" mérten lehet haladni, úgy tûnik, hogy valósággal csúfot ûznek az autósokból. Elôször is a megszorításokkal, illetve, aki nem tudja merre vannak a kamerák, a levelekkel, amelyeket utólag ajánlva kézbesítenek. Jó lenne tudni, hogy akik rádudálnak a szabályokat betartani igyekvô autósra, és kétszer akkora sebességgel húznak el álomautóikkal vagy méregdrága terepjárójukkal a törvénytisztelô állampolgár mellett, azokat vajon megbüntetik-e. A rossz nyelvek szerint nem mindenkinek küldik el a levelet a sebességhatárok áthágásáért. Annak is már külön technikái alakultak ki, hogy miképpen lehet kijátszani a hatóságokat, azzal, hogy nem veszik át, vagy külföldi állampolgárok nevét írják be gépkocsivezetôként, a pontok miatt pedig általában a feleség nevére töltik ki a szelvényt.

Aki átveszi a gépkocsi rendszáma szerinti tulajdonosnak járó levelet, arra kisebb kálvária vár. A levélen levô szelvényt ugyanis kitöltve vissza kell küldeni egy kolozsvári postafiók címére. Ezután "szívrepesve" lehet várni a büntetô jegyzôkönyvet, amelynek alapján két munkanapon belül postázni kell a kiszabott büntetést, ami, ha idejében történik 100 lejt jelent a jegyzôkönyvön feltüntetett két település, Tordatúr vagy Martonos helyhatóságának folyószámlájára. A postai utalvány kitöltéséhez feltétlenül szükséges a közellátó szemüveg, a papírtakarékosság miatt ugyanis bolha nagyságú betûk férnek el a sorokban, ahova be kell írni a két település valamelyikének 24 tagú számlaszámát, a gépkocsivezetô személyi számát is két helyre legalább. Az ûrlap kitöltésekor pedig nagyon figyelmesnek kell lenni, mivel javításokkal nem fogadják el azt. Mire mindezzel elkészül a gépkocsivezetô, már szinte örvend, hogy megszabadult a 100 lejtôl, ami a két Kolozs megyei település költségvetését szépen gazdagítja. De a procedúra itt nem ért véget, hisz a szelvény elküldésérôl szóló nyugtát valamint a büntetô jegyzôkönyv másolatát is postázni kell a kolozsvári rendôrség címére.

Ha ezek után netalán egy újabb út adódik Kolozsvárra a dörzsöletlen gépkocsivezetô, aki nem tanult a saját kárán, már kapja is a következô "szerelmes" levelet.

(bodolai)

Marosvásárhely:

• A fôtéri Aesculap (Gyôzelem tér 35. szám, tel. 266-649), a B&B (Rózsák tere 16. szám, tel. 260-103), a Pharma Plus (1918. December 1. út 182-184. szám, tel. 246-859) és a Royal (Forradalom utca 15. szám, tel. 311-602) gyógyszertár állandó jelleggel nyitva tart. Naponta 8-20 óra között nyit a kövesdombi Aesculap (1848. út 37. szám, tel. 237-026).

• Vasárnaponként 10-18 óra között tart nyitva a Sensiblu I. (Rózsák tere 36. szám, tel. 264- 206), 9-20 óra között a Sensiblu II. (1918. December 1. út 219. szám, tel. 244-311), 9-19 óra között a Sensiblu IV. (Kaufland épületében, tel. 264-425), 8-22 óra között a Farmaplanet Real (Real épületében, tel. 255-433), 9-13 óra között a Belladonna (Rodnei utca 59. szám, tel. 269-971), 10-16 óra között a City Pharm (Gh. Marinescu utca 60. szám, tel. 210- 654), 8-14 óra között a City Pharm (1848. út 71. szám, tel. 251-680), 9-14 óra között a City Pharm (Brassó utca 16. szám, tel. 230-652), 9-13 óra között a Diamant (Cutezantei utca 13. szám, tel. 255-515), 9-13 óra között az Euphorbia (Koós Ferenc utca 1/A szám, tel. 227-158), 9-13 óra között az Explorer (Dózsa György utca 181. szám, tel. 252-422), 8-13 óra között a Farma Dan (1848. út 15. szám, tel. 231-233), 8- 14 óra között a Firu-Farm (Horea utca 43. szám, tel 261- 357), 9-18 óra között a Help Net Farma (Spar épületében, tel. 261-788) gyógyszertárak nyitnak. 9-14 óra között a Melinda (1918. Dec. 1. út 249/1. szám, tel. 240-687), 9-13 óra között a Naturalia (Pandúrok útja 100. szám, tel. 266-733), 9-14 óra között a Novofarm (Testvériség utca 4. szám, tel. 255-138), 9-13 óra között a Pro-Vita (Brassó utca 2. szám, tel. 230-807), 9-13 óra között a Salix (Pandúrok útja 113. szám, tel. 258-622), 9-14 óra között a Dona 1. (Rózsák tere 53. szám, tel. 250- 418), 9-14 óra között a Dona 2. (1918. December 1. út 80. szám, tel. 266-107), 9-14 óra között a Dona 3. (1918. December 1. út 186. szám, tel. 254-233) gyógyszertár tart nyitva.

Segesvár:

• Vasárnaponként 8-12 óra között a Clematis (1918. December 1. utca 45. szám, tel. 774-499), 8-20 óra között a Gentiana I. (Herman Oberth utca 45. szám, tel. 771- 831) ügyeletes.

• Április 26-án, szombaton 20 órától vasárnap reggel 8-órától április 29-én, kedd reggel 8-ig a Rubin (Állomás utca 7. szám, tel. 771-902) ügyeletes.

Szászrégen: