Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Aktuális

A vártnál csendesebben zajlott tegnap a gyógyszerlerakatok egynapos bojkottja, amelynek során megyei szinten 14 gyógyszerforgalmazó szüneteltette tevékenységét. Mivel ezt már jó elôre tudni lehetett, a nyíltkörû gyógyszertárak s a kórházi patikák is idôben beszerezték a szükséges szereket, ahogy egyébként az egy-két napos ünnepek idején szokták. A vihar pedig sokkal nagyobb volt az eseményt megelôzôen, mint ahogy a különbözô nyilatkozatokban mostanra elôre vetítették. A régen zajló konfliktus újbóli fellángolása mintha szándékos lett volna. Lehetôség az egészségügyi miniszternek újabb hangzatos nyilatkozatokra, miszerint semmi szín alatt nem fogja engedni a gyógyszerárak emelését, amíg ezt az importôrök és a forgalmazók nem indokolják kellôképpen. Az is meggyôzôen hangzott, hogy a miniszter sem a zsarolásnak, sem a fenyegetésnek nem fog engedni. Nicolaescu arra is felszólította a gyógyszerlerakatokat, hogy hozzák nyilvánosságra az utóbbi években elért nyereségüket. Utalt arra is, hogy a múlt év azon idôszakában, amikor a valutaárfolyam a gyógyszerforgalmazókkal megkötött szerzôdésben leszögezett értékekhez képest csökkent, senki sem tiltakozott a nagyobb nyereség miatt.

A szóbeli csetepatéban a gyógyszerforgalmazók egyesületének elnöke 20 millió eurós veszteségrôl beszélt, amióta a szerzôdésben leszögezett 3,32 lejrôl 3,7 lejre nôtt az euró árfolyama. Kijelentette, hogy 1000 olyan gyógyszer van, amelyeknek az ára nemhogy a behozatal, de még a forgalmazás költségeit sem fedezi. Elsôsorban a minisztérium által finanszírozott egészségügyi programokon keresztül érkezô szerekrôl van szó, ami a legsúlyosabb betegeket (diabétesz, rák, HIV …) és a szervátültetetteket érinti. A gyógyszerforgalmazó cégek szövetsége szerint a veszteségek miatt kénytelenek voltak csökkenteni a fenti gyógyszerekbôl a behozatalt. Ha érveik és az egynapos bojkott nem bírja jobb belátásra a minisztert, május 5–9. között már két, a következô héten háromnapos munkabeszüntetés következhet. Válaszként a miniszter a versenytárgyalásokon való részvételüknek a megtiltásával, engedélyük visszavonásával fenyegetôzött.

Hogy mindezek után mi lesz a megoldás? Nos, a miniszter a fenyegetôzések mellett kilátásba helyezte, hogy az ortodox húsvét után tárgyalni fog a gyógyszerforgalmazó cégekkel. Több mint valószínû, meg is fognak egyezni, mert azt Nicolaescu is tudja (és ki ne tudná?), hogy piacgazdaságban élünk. Érdekes módon egyébként mindeddig nem csôdbe ment gyógyszerforgalmazókról, sokkal inkább újabb gyógyszertárak létrehozásáról hallhattunk. A mostani vita viszont, amely akár elhúzódhat, arra jó, hogy az "igazságos Mátyás" szerepében kampányoló miniszter malmára hajtsa a vizet, aki az esetleges drágítás után majd mentegetôzhet, hogy mindent megtett a betegek érdekében. Csakhogy a jó ízlés szerint ezeknek a tárgyalásoknak nem a másnapi gyógyszerükért rettegô súlyos betegek elôtt, hanem a tárgyalóasztal mellett lenne a helyük. Mert a jelenlegi formában korántsem hôsiességnek, sokkal inkább hatásvadászatnak tûnik.

Mint ismeretes, mára a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium újabb lomtalanítási akciót hirdetett a használatból kikerült elektronikai és elektrotechnikai berendezések összegyûjtésére. A hulladékgyûjtésbe a 20.000 lakosnál nagyobb települések kapcsolódnak be. Korábban 2007. november 7-én zajlott hasonló gyûjtés.

A megyei környezetvédelmi ügynökségen csütörtökön sajtótájékoztatót tartottak, ahol Stefanescu Danut fôfelügyelô munkatársai, valamint a kezdeményezést felvállaló polgármesteri hivatalok képviselôinek jelenlétében részletezték az akció lebonyolítását. Többek között azért kell külön gyûjteni az elektronikai és elektrotechnikai hulladékot, mert ezek összetevôi között igen szennyezô, veszélyes anyagok is találhatók, mint a freon vagy a különbözô nehézfémvegyületek, ami környezetkárosító, így kezelésük, újrahasznosításuk fokozott figyelmet követel.

– Mindezek mellett azt is tapasztalnunk kellett, hogy Románia még nem képes az uniós követelmények teljesítésére, hiszen a számítástechnika kisebb mértékben van jelen életünkben, mint a fejlettebb országokban. Akárcsak korábban, a minisztérium felhívásának eleget teszünk, de a szervezés a polgármesteri hivatalok feladata – mondta Stefanescu Danut.

Bakos Levente alpolgármester elmondta, a tavaly novemberi akcióhoz hasonlóan a lakosok április 19-én 8-12 óra között helyezhetik ki a hulladékot a tömbháznegyedekben a hulladéktárolók mellé, míg a magánházban lakóknak 11 begyûjtôpontot jelöltek ki. (Sz.m.: a helyszíneket tegnapi lapszámunkban közöltük.) Az alpolgármester felkérte a lakosokat, hogy másfajta hulladékot most ne helyezzenek ki, ezektôl a tavaszi lomtalanítás alkalmával szabadították meg ôket. A közösségi rendôrség felügyeli az említett 11 helyszínt, hogy a kihelyezett tárgyakat ne tulajdonítsák el, bár az is elhangzott, hogy ez fölösleges intézkedés. Ha valaki elviszi a kihelyezett berendezéseket, ugyanúgy az újrahasznosítón keresztül értékesíti, vagy kisebb-nagyobb javításokkal valószínû, használatba helyezheti.

Hasonló módon bonyolítják le az akciót a megye más városaiban is.

A dicsôszentmártoniak 8-10 óra között – a tömbháznegyedbeliek a hulladéktárolók mellé, míg a magánházakban lakók kapuik elé – helyezhetik ki a szemetet.

A segesvári polgármesteri hivatal arra kérte a lakosságot, hogy 7-17 óra között helyezzék el a hulladékot a Schuster Ecosal cég által biztosított külön megjelölt konténerekbe, míg a magánházakban lakók kapujuk elé tehetik ki a fölöslegessé vált berendezéseket.

Butnaru Octavian, a szászrégeni polgármesteri hivatal szakreferense elmondta, ôk nem csatlakoznak a minisztérium által kezdeményezett akcióhoz, mert Szászrégenben a folyamatban levô tavaszi nagytakarítás alkalmával gyûjtötték össze a szóban forgó hulladékot.

A Népújság arra volt kíváncsi, mi lesz az összegyûjtött hulladékkal. Stefanescu Danut elmondta, tudomása szerint a megyében egyetlen cég, a maroskeresztúri Ormatin Mur szállítja el, bontja szét és értékesíti az újrahasznosítható anyagokat.

Orbán István cégvezetô lapunknak azt nyilatkozta, nemcsak a minisztérium által meghirdetett akció során gyûjtik az elektronikai és elektrotechnikai hulladékot. Szerzôdésük van több céggel, de magánszemélyek máskor is visznek be használt berendezéseket. Januárban például 3870 kg-ot gyûjtöttek be cégektôl, 490 kg-ot pedig magánszemélyektôl. Ugyanígy februárban 1700, illetve 2610, márciusban pedig 7160 és 120 kg elektronikai és elektrotechnikai berendezést vittek az Ormatin Mur céghez. A cégtulajdonos kifejtette, szombaton a gyûjtôpontokból a marosvásárhelyi Salubriserv Rt. jármûvei szállítják udvarukra a hulladékot, itt lemérik, majd egy színben tárolják, ahol az alkalmazottak alkatrészekre bontják. Az újrahasznosító cég 20 baniban veszi át a hulladék kg-ját. A szétszedett gépekbôl az integrált áramkör kilogrammját egy budapesti cégnek szállítják. Tavaly 3000 kg ilyen anyagot sikerült értékesíteni. A magyarországiak 2 eurót fizetnek minden kilóért. A fémet és a mûanyagot hazai cégek (Buzau és Turnu-Severin) vásárolják fel szintén 20 baniban kilogrammját.

A képen látható, tegnap megjelent feliratokat ("moarte bozgorilor – aici e România"), a marosvásárhelyi Mûvész (Artei) utcában járók már nem láthatják, mert a gyûlöletbôl fakadó goromba "üzenetet" illetékesék sietôsen lefestették. Ez sem teszi azonban meg nem történtté, jeleként az egyes városlakók lelkületét tükrözô "emberbaráti" érzelmeknek. Eredményeként egyébként az olyan szervezetek és médiumok sunyin uszító ténykedésének, amelyek majd két évtizede a magyarok rágalmazásából, a magyarság tényleges szándékainak kiforgatásából élnek. Az effajta "szellemiség" némely politikusoktól sem idegen, maguk is ott vannak a gyûlöletkeltés boszorkánykonyhájában, hiába írunk 2008-at, hiába lett Románia is annak a nagy európai családnak a tagja, amely nem tûri a soviniszta megnyilvánulásokat.

A Maros Megyei Munkaerô-elosztó Ügynökség tegnap állásbörzét szervezett a megye öt városában: Marosvásárhelyen, Marosludason, Dicsôszentmártonban, Szászrégenben és Segesváron. Habár megyeszinten az 59 munkaadó 816 állást kínált, csak 565-en jelentkeztek. Csupán 20 munkahely szólt a felsôfokú végzettséggel rendelkezô személyeknek. Így az egyetemet végzett fiatalok csalódottan távoztak.

A Marosvásárhelyen megtartott állásbörze nem örvendett túl nagy népszerûségnek a munkavállalók körében, a kora délelôtti órákban csak néhány személy fordult meg a Mihai Eminescu Ifjúsági Ház elôcsarnokában.

A börze kapcsán az ügynökség kilencvenhat céggel vette fel a kapcsolatot, azonban ezeknek még a fele sem válaszolt a felkérésre.

– A megyeközpontban eredetileg harmincnégy vállalat jelentkezett 429 állásajánlattal, azonban tegnap csupán huszonkét munkaadó vett részt a börzén, akik 283 állást kínáltak – tájékoztatott Luminita Chirila, az ügynökség referense.

A kínálatot figyelembe véve úgy tûnik, a börze fôként szakmunkásoknak szólt, ugyanis a textiliparban hatvannyolc, az építkezés terén pedig hetvenhat munkahely közül válogathattak az elhelyezkedni vágyók. Ugyanakkor pincérként, takarítónôként, gépkocsiszerelôként, bádogosként is lehetett találni állást.

A felsôfokú végzettséggel rendelkezô fiatalok ellenben nem jártak szerencsével, hiszen a megyeszinten felkínált 663 munkahely közül csupán 20 szólt nekik.

– A tavaly végeztem az egyetemet és reménykedtem, hogy a börzén találok egy alapítványt, szervezetet, amelynél szociális asszisztensként elhelyezkedhetem. De úgy látom, hogy egyetemet végzetteknek itt nem kínálnak munkahelyeket. Egy mérnöki állást találtam, a többi nagyrészt varrónôknek, kômûveseknek szól – magyarázta csalódottan a huszonhárom éves S. Ildikó.

Az utóbbi idôben szervezett börzéken már- már jellemzôvé vált, hogy fôként szakmunkásoknak kínálnak állásokat. Mi az oka ennek? – érdeklôdtünk.

Reghina Farcas, az ügynökség vezetôje kifejtette: az egyetemi végzettséggel rendelkezô személyek sokkal könnyebben álláshoz jutnak, mint a szakképzetlenek, emiatt nem is mutatnak túl nagy érdeklôdést az ilyen börzék iránt.

Monica Sandor, az ügynökség illetékese hozzátette, a legtöbb fiatal már az egyetemi évek alatt munkába áll, így a tanulmányaik elvégzése után már van munkahelyük.

Pénteken délben dísz- és kertinövény-kiállítás nyílt a fôtéren. A hagyományos vásárra egyelôre 13 cég érkezett, további 60 ôstermelô hétfôn mutatja be termékeit a marosvásárhelyieknek. A vásárral egybekötött kiállítás április 24- éig, csütörtökig várja vásárlóit a Rózsák terén – tájékoztatott Ioan Roman, a kiállítás és vásár szervezôje.

Negyvenhétezer ember elôtt mutatott be misét XVI. Benedek pápa a washingtoni nemzeti stadionban délelôtt, elsô amerikai látogatásán. A Nationals baseballcsapat új stadionjában rendezett esemény törvényhozási szünetet okozott a Capitoliumon: a képviselôházat és a szenátust is "bezárták", mivel a kongresszus több mint száz tagja vett részt a misén.

A törvényhozás delegációját olyan híres katolikus politikusok vezették, mint Nancy Pelosi demokrata párti házelnök, John Boehner, a képviselôház republikánus kisebbségi vezetôje és Edward Kennedy, demokrata párti massachusettsi szenátor.

A Nationals Park hajnali 5.15-kor nyitotta meg kapuit, a misét megelôzô programok már 5.30-kor elkezdôdtek. A szervezôk szerint kétszer annyian szerettek volna jegyet váltani az egyedülálló eseményre, mint ahány hely van a stadionban. XVI. Benedek fél órával a mise kezdete elôtt, 9.30-kor érkezett meg golyóálló, üvegfalú pápamobilján a sportlétesítménybe, ahol körbeautózva üdvözölte a híveket.

A csütörtöki vezetô amerikai lapok – talán az egyetlen The New York Times kivételével – címlapjukon, a vezetô hírek között foglalkoztak az egyházfô látogatásával. Azt emelték ki, hogy XVI. Benedek elôzô napi üzeneteiben a katolikus papok szexuális visszaélései által okozott sebek begyógyítására hívott fel, egyúttal az elvilágiasodás veszélyeire figyelmeztetett.

A The Washington Post azt tartotta hangsúlyosnak, hogy az egyházfô arról beszélt: gyerekek terhére elkövetett szexuális zaklatások a társadalom minden szektorában elôfordulnak. A pápa nagyra értékelte az amerikai püspökök erôfeszítéseit a sebek begyógyítására és a gyerekek védelmére a pedofil papok hat évvel ezelôtt kirobbant botránya óta – írta a lap.

A kisebbségek tagjainak a többségi társadalomba való eredményesebb beilleszkedése érdekében az újság azt javasolja, hogy a nemzetiségi iskolák a ma teljesen kisebbségi nyelvû oktatásról fokozatosan és önkéntes alapon térjenek át a tantárgyak többségének ukránul történô tanulására. Az írás szerint a teljes körû, anyanyelven történô oktatást csak az alsóbb osztályokban kellene meghagyni, a felsôbb tagozatokon pedig mindössze az anyanyelvi és néprajzi tárgyakat tanulnák anyanyelvükön a kisebbségi diákok. Az áttéréshez pedagógusokat kell majd képezni, mert – állítja a lap – a nemzetiségi iskolákban jelenleg oktatók nem tudnak megfelelô szinten ukránul.

A cikk szerzôje úgy véli, a jelenlegi gyakorlat, amikor a nemzetiségi iskolások az államnyelvet csak az ukrán nyelv- és irodalomórákon tudják elsajátítani, egyáltalán nem hatékony, mert szerinte a kisebbségi iskolák végzôs diákjai nem fognak tudni helytállni a kétéves türelmi idô lejárta után az emelt szintû érettségin, amikor majd mindenkinek ukránul kell vizsgáznia.

Az írás példaként a kárpátaljai magyarokat említi, akiknek többsége az ukrán környezettôl elszigetelten, színmagyar településeken él, a magyar médiából tájékozódik, sôt a mindennapokban a magyar idôszámítást használja, a kijevi idôt pedig hivatalos alkalmakra tartogatja.

Jóval megengedôbb az újság az ukrajnai orosz nyelvû iskolai oktatást illetôen. A cikk szerint ugyanis nem lenne célszerû a többi kisebbség számára vázolt oktatási modell bevezetése a Krímben vagy a Don-medencében, mert ott az élet minden területén jól el lehet boldogulni az orosz nyelvvel.

Ukrajnában egyébként az oroszokon kívül csak négy nemzetiségnek van anyanyelvû iskolahálózata: a magyaroknak, a románoknak (moldávoknak), a lengyeleknek és a krími tatároknak. A legfejlettebb, több mint 100 iskolából álló oktatási rendszerrel az egy tömbben élô kárpátaljai magyarok rendelkeznek, míg az ukrajnai lengyel diákok mindössze egy középiskolában és három általános iskolában tanulhatnak anyanyelvükön.

Macedónia kész kompromisszumot kötni a Görögországgal a névvitában, de csak bizonyos határok között – erôsítette meg Branko Crvenkovszki macedón államfô.

Görögország vétót emelt Macedónia NATO- tagsága ellen, így a szövetség április elejei bukaresti csúcstalálkozóján nem hívták meg a tagok közé az egykori jugoszláv tagköztársaságot. Athén addig nem is hajlandó hozzájárulni Macedónia NATO-tagságához, amíg meg nem oldják a több mint másfél évtizede húzódó névvitát.

Crvenkovszki, miután Horst Köhler német államfôvel megbeszélést folytatott Szkopjéban, hangsúlyozta, hogy az ország jövôjének érdekében készek kiegyezni Athénnal, de nem minden áron. Köhler sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Macedónia nem kapott meghívást a NATO-ba, és felszólította a görög kormányt, hogy a vita rendezésének érdekében törekedjen megállapodásra.

A macedón elnök kiemelte, hogy ártana Macedóniának, ha a vita rendezése még hosszú ideig elhúzódna. Az ország nem várhat újabb öt vagy tíz évet, mivel akkor is szembe kerülne Görögországgal – mondta a politikus, hozzátéve, hogy hiba lenne gyengeségnek értékelni a kompromisszumra való hajlandóságot. "Készen állunk a megegyezésre, de nem bármilyenre" – tette hozzá.

Görögország 1991 óta akadályozza Macedónia ilyen néven való nemzetközi elismerését, azzal érvelve, hogy ez a név saját nemzeti történelmi örökségének része, mivel egyik északi tartományának, Nagy Sándor szülôhelyének az elnevezése. Macedóniát 1993-ban vette fel tagjai közé az ENSZ, ideiglenesen Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) néven. A két állam azóta a világszervezet égisze alatt alkudozik, de a közvetítési kísérletek rendre kudarcot vallottak.

A magazinban március elején a világ leggazdagabb embereirôl közölt listán az orosz milliárdosok száma 97 volt, ami önmagában is 40 személlyel volt több az elôzô évinél.

A dúsgazdagok számának ilyen tempójú növekedése a magazin csütörtökön megjelent orosz kiadása szerint elsôsorban annak köszönhetô, hogy jelentôsen megnôtt az addig is meglévô orosz vállalatok értéke, továbbá hogy esett a dollár árfolyama, márpedig a listákat a dollár alapján állítják össze.

Az orosz milliárdosok között a leggazdagabb jelenleg Oleg Gyeripaszka, a Basic Element Holding tulajdonosa, akinek vagyonát 28,6 milliárd dollárra teszik, s aki tavaly a második helyen állt.

A második Alekszej Mordasov (Szeversztal), aki a 9. helyrôl lépett elôre, mivel vagyona elérte a 24,5 milliárd dollárt.

Az elsô helyrôl a harmadikra szorult vissza Roman Abramovics csukcsföldi kormányzó, a yachtok nagy barátja (vagy inkább a nagy yachtok barátja), 24,3 milliárd dolláros vagyonnal.

A nagyon nagy pénzeket most a fém- és acélipari mágnások keresik. A Forbes szerint a Jukosz (YUKOS) feldarabolása, valamint az állami szektornak az energetikai területen való megerôsödése nyomán már kevés a kôolaj- és gázipari milliárdos.

Makszim Kasulinszkij, a Forbes orosz kiadásának fôszerkesztôje szerint a listán szereplô személyek tôkéje együttesen 552 milliárd dollárt tesz ki, vagyis 54 százalékkal többet, mint tavaly.

A lista érdekessége, hogy egyértelmûen megmutatja azt is: az orosz milliárdosok igen fiatalok: a 15 fôs élvonalban összesen hárman idôsebbek 50 évnél – 52, 57 és 59 évesek –, és hárman járnak közel az ötvenhez (47, 48 és 49 évesek), a többi 40-46 esztendôs. Gyeripaszka egyébként nem csupán a leggazdagabb, hanem 40 évével a legfiatalabb is a listán.

Majd leszakadt a Sportcsarnok, annyian gyûltek be Dorin Florea kampánynyitó rendezvényére. Sok száz narancssárga lufi, konfetti, zászlócska, lelkes tapsolók, egyszóval mindent "bedobtak", amit egy ilyen eseményre kell. Ugyanakkor bemutatták a marosvásárhelyi és a megyei tanácsosjelölteket, illetve a PD-L polgármesterjelöltjeit is.

Az eseményen jelen volt Emil Boc elnök, Anca Boagiu, Raluca Turcan és Mircea Toader alelnökök, Elena Udrea fôtitkár.

Kampánybeszédében Dorin Florea kijelentette: soha nem élt vissza, s az elkövetkezendôkben sem játszik a választók bizalmával. A város képe lassan alakul, az elkövetkezendô idôszakra is van fejlesztési stratégiája, és nem fogja "gazemberekre, tehetetlenekre és amatôrökre" bízni Marosvásárhelyt. Ezért már az elsô fordulóban megnyeri a polgármester-választást.

A meghívottak, akik mindnyájan Dorin Floreát kívánták felszólalásukkal támogatni, nem felejtették el az ôszi parlamenti választásokért is kampányolni, amikor átveszik az ország kormányának kerekét és az egész Romániát narancsszínbe borítják.

Ellentétben Dorin Floreával, aki megköszönte a magyar lakosság támogatását, Emil Boc nem állta meg, hogy ne fûszerezze kis nacionalizmussal a szövegét. "...itt, Marosvásárhelyen, meglátjátok, leültetjük az RMDSZ-t, és meglátjátok, hogy ôsszel kompromisszumok és az RMDSZ nélkül fogunk kormányozni". Becsületére legyen mondva, a közönség nem fogadta kitörô lelkesedéssel a szónoklatát.

A PD-L marosvásárhelyi tanácsosi listáját Dorin Florea vezeti, utána következik sorban Doru Opriscan, Claudiu Maior, Ioana Roman, Ioan Farcas, Liviu Todoran, Lucian Gujan. A megyei tanácsosi lista: Claudiu Maior, Mihai Porutiu, Doru Borsan, Ioan Tosa, Vasile Filimon.

A megye városaiban a PD-L polgármesterjelöltjei: Florian Coman – Segesvár, Adrian Matei – Dicsôszentmárton, Pop Eremia – Szászrégen, Vasile Cornea – Radnót, Florin Urcan – Marosludas, Valer Botezan – Nagysármás, Teodor Giurgea – Nyárádtô.

21 város nyújtotta be pályázatát a Regionális operatív program szeptember 10-e óta kiírt pályázatára, amely a megyei és városi utak építését, rehabilitálását és korszerûsítését célozza. "Marosvásárhely azért nem kapott eddig támogatást ebbôl a programból, mivel nem nyújtott be pályázatot" – tájékoztatott a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium sajtóirodája.

A polgármesteri hivatal által a napokban bejelentett pályázat, amely révén Marosvásárhely néhány utcáját kívánja megjavítani, nem más, mint választási propaganda, hiszen ezt a pályázatot még csak jövô héten fogják benyújtani a minisztériumba.

Azok a városok, amelyek már kaptak pénzt, a pályázatokat már tavaly benyújtották, így Marosvásárhely a polgármester "hozzáértése" miatt arra kényszerül, hogy kivárja az újabb finanszírozási szakaszt – olvasható a közleményben.

A Segesvári út meghosszabbítását célzó terelôút pályázata legalább tiszta ügy: a polgármesteri hivatal még csak most készíti elô a pályázatot, holott a Fejlesztési Minisztérium már januárban kiutalt 30% elôleget a pályázatra elôirányzott pénzalapból. Ezt a pénzt a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére kellett volna költeni. Jelenleg a minisztériumban letett pályázati dokumentációból hiányzik a megvalósíthatósági tanulmány!

Választási kampánytól függetlenül, azért, hogy Marosvásárhely elesik egy ilyen jelentôs pénzügyi támogatástól, kizárólag a polgármester felel.

A Román Fejlesztési Bank, a BRD – Groupe Société Générale tervei között egy elit, nagyon gazdag embereknek szánt bankegység nyitását tervezi Marosvásárhelyen. A Maros megyei banki kirendeltség vezérigazgatója, Corneliu Grosu szerint a "VIP"-egységre igény van, egy nagyon gazdag vállalkozói réteg számára biztosítanának megfelelô környezetet.

A BRD vezetése tegnap sajtótájékoztatón ismertette a bank eredményeit, a magán- és jogi személyeknek nyújtott szolgáltatásaikat, jövôbeni terveiket. Corneliu Grosu vezérigazgató, miután hangsúlyozta, hogy a pénzintézet alkalmazottai maximálisan teljesítettek, elmondta, a jövôben újabb egységeket nyitnak meg. Érdekességnek számít, hogy terveik között egy "VIP"-egység is szerepel, azaz egy nagyon tehetôs vállalkozói réteg kiszolgálására. Egy reprezentatív villaépületben kapnának helyet a VIP- irodák, valahol a klinikák környékén vagy a Nyár utcában, ahol kiváló feltételeket biztosítanának ügyfeleiknek. Ugyanakkor kávézóügynökségeket is nyitnak, amelyek egyidejûleg "elegánsak és kényelmesek", ahol egy kávé, egy ital mellett lehet üzletrôl beszélgetni, valamint négy újabb helyiséget: a Meggyesfalvi negyedben, a fôtéri CEC-kel szemben, a November 7. negyedben és az állomás környékén. A BRD 2003 óta 627 egységet (tavaly 206-ot) nyitott az országban, a terjeszkedést pedig a bejelentések szerint folytatja.

Ion Vancu, aki néhány nappal korábban kapta meg aligazgatói kinevezését és aki a retail részlegért (magánszemélyeknek nyújtott banki ügyletekért) felel, néhány vonzó szolgáltatáscsomagot ismertetett, úgymint a magánszemélyeknek ajánlott Premium, Select, Clasic, Drum Bun csomagokat, a fiataloknak szánt Sprint és Student csomagokat illetve a jogi személyeknek ajánlott Profit elnevezésû csomagot.

A hitelnyújtásnál hamis iratokkal elkövetett csalásokkal kapcsolatosan a vezérigazgató elmondta, a BRD- nél is elôfordultak olyan esetek, hogy az ügyfél valótlan adatok alapján próbált kölcsönhöz jutni, a bank azonban megtette a szükséges óvintézkedéseket, hogy ilyesmi ne forduljon elô. Szolgáltatásaik között nem szerepel a személyi igazolványra nyújtott hitel vagy a telefonos kölcsön, még akkor sem, ha egy bizonyos ügyfélrétegrôl le kell mondaniuk. Hozzátette: okos, értelmes emberek azok, akik az internet segítségével próbálnak banki csalást elkövetni, és sok esetben ez sikerrel is jár, de a bank ennek a kivédésére is felkészült.

Diszkriminatívnak és kétértelmûnek tartja a Spiru Haret tanügyi szakszervezet azt az intézkedést, amellyel módosították a 37-es sürgôsségi kormányrendeletnek az ajándékjegyek kiosztására vonatkozó cikkelyét. Az érdekvédelmi szövetség országos vezetôi – Gheorghe Isvoreanu elnök és Marius Nistor ügyvezetô elnök – és a megyei elnök, Ioan Sacarea tegnap Marosvásárhelyen kijelentették: megvárják, míg a módosított rendelet megjelenik a Hivatalos Közlönyben, ezt követôen döntenek a tiltakozó akciókról.

Gheorghe Isvoreanu szerint a kormány által eszközölt módosítás lehetôvé teszi ugyan az ajándékjegyek juttatását a tanügyi személyzetnek, de ezt a helyi önkormányzatok anyagi lehetôségeitôl teszi függôvé, ezért a szóban forgó kormányrendelet diszkriminatív. Vannak helyi tanácsok, amelyek "vagy nem akarják, vagy nem tudják" biztosítani az anyagi hátteret az ajándékjegyekhez, vagy egyszerûen arra hivatkoznak, hogy az ezzel járó összeget nem iktatták be az éves költségvetésükbe. Azaz az oktatók ki vannak téve az önkormányzatok kénye-kedvének, ami feszültséghez vezet a helyi tanácsok és a tanügyi intézmények között. A Spiru Haret szakszervezet egyelôre arra vár, hogy a rendelet módosított cikkelye megjelenjen a Hivatalos Közlönyben, és ezután dönt, milyen tiltakozó akciókat szervez: felvonulásokat, japánsztrájkot vagy akár a tanév bojkottálását. Annál is inkább, mivel az elégedetlenségeik nemcsak az értékjegyekkel kapcsolatosak: országos szinten nagyszámú bírósági per van folyamatban a kollektív munkaszerzôdések be nem tartása miatt, és annak ellenére, hogy a pedagógusok megnyerik a pereket, a szaktárca nem változtat gyakorlatán, továbbra sem tartja tiszteletben a munkaszerzôdéseket. A szakszervezet vezetôi a tegnapi sajtótájékoztatón kijelentették, a Spiru Haret szövetség nem kötött semmiféle politikai egyezményt semmilyen párttal, ôket kizárólag a "tanügy politikája" érdekli, és nem az egyes csoportosulások személyes érdekei. Azt is nehezményezték, hogy a politikai pártok és néhány civil szervezet által aláírt "paktum az oktatásért" okirat nem tartalmaz lényegi változásokat, ami a tanügy helyzetének javítását eredményezné, a szakszervezeteket pedig meg sem kérdezték arról, hogy mit kellene tartalmazzon ez az egyezmény. Ez a paktum késlelteti a tanügy reformját – jelentették ki. A bérek kapcsán hozzátették: a szenátus jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely alapján 54 százalékkal növekedne a tanügyi alkalmazottak bére, és ezt remélik a képviselôháztól is. Újságírói kérdésre válaszolva Marius Nistor kijelentette: ami a tanórákat illeti, nem a prefektus hatásköre meghatározni és elrendelni, mikor kezdôdik és ér véget a tanítás, erre ott vannak a megyei tanfelügyelôségek, vannak belsô szabályzatok. A prefektus esetleg akkor adhat ki erre vonatkozó utasítást, ha krízishelyzet áll elô.

A szakszervezeti vezetôk szerint az egyik legfôbb gondot a fiatal, jól képzett tanerôk kivándorlása jelenti, hiszen nincs akikkel betölteni a tanügyi állásokat. "Romániában 70.000 pedagógusi állást szakképzetlen tanárok töltenek be, és fôleg vidéken nagyszámú üres oktatói állás van. Ha nem teszik anyagilag is vonzóvá a pedagógusi pályát, akkor még többen elhagyják az országot a jobb megélhetés reményében" – mondta Marius Nistor.

A megyei földügyi bizottság már 2007 decemberében, a 6-án meghozott 851-es számú határozatában jóváhagyta a Marosvásárhelyi Gyümölcstermesztô és Kutatóállomás adminisztrálásában lévô 50,44 hektáros mezôgazdasági gyümölcsös behatárolási jegyzôkönyvét. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal keretében mûködô helyi földügyi bizottság azonban a dokumentációt csak 45,43 hektárra készítette el, amelyben 27 személynek állapította meg a tulajdonjogát.

A fennmaradó 5,0067 hektáros területet illetôen a marosvásárhelyi bizottság két hónap elteltével, idén februárban járt el, és újabb 7 esetben állították vissza a tulajdonjogot, az erre vonatkozó jegyzôkönyvet a megyei földügyi bizottság három nap alatt, február 28-án hagyta jóvá.

Pontosításképpen, az érvényben levô jogszabályok értelmében, a visszaszolgáltatott mezôgazdasági célú földterületek átadási eljárása a fôvárosi Állami Ingatlanügynökség (A.D.S.) és a marosvásárhelyi földügyi bizottság között zajlik, a Maros Megyei Prefektúrának ilyen értelemben nincs szerepe.

Ugyanakkor, a megyei földügyi bizottság tavaly májusban a 2007. évi május 3-i 348-as számú határozatában jóváhagyta, hogy a marosvásárhelyi földügyi bizottság a Megyei Csendôrség (16,65 hektár), a Megyei Vészhelyzeti Felügyelôség (5 hektár) és a Marosvásárhelyi Börtön (1,5 hektár) adminisztrálásában lévô 23,15 hektáros terület tulajdonjogának visszaállítsát.

Mostanáig a marosvásárhelyi földügyi bizottság nem terjesztette elô a megyei bizottságnak a szükséges dokumentációt.

A fentebb közölt pontosítások világossá teszik, hogy a területek tulajdonjogának visszaállítására vonatkozó ügyintézést nem a Maros Megyei Prefektúra vagy a Megyei Földügyi Bizottság késlelteti.

Maros Megyei Prefektura

Kovács András Ferenc

"Szép napok voltak ott Marosvásárhelyen.

Sényi Lászlót, kérlek, melegen üdvözöld

a nevemben. E hó közepén Stockholmba

utazom, utókezelésre, rádiumbesugárzásra.

Ha addig elküldheted nekem azt a két képemet,

ahol a Bolyai házzal és a végtelenséggel

kacérkodom, igen megköszönném,

mert az úton elvesztettem ôket."

(Levél Molter Károlynak, 1934. május 6.)

Ezerkilencszáz-

harmincnégyben, április

kilencedikén,

a Köteles Sámuel

utcában, Molteréknél

jártában, megállt

egy pillanatra, beállt

fényképezkedni fáradt,

szürke kabátban

a Bolyai-ház elé,

enyhén gyûrötten, elég

megviselten, épp

egy orvosprofesszortól

jövet, egy fontos

kivizsgálás után, egy

rendelést követôen

ott állt a híres

Bolyai-ház elôtt ô,

ahogy írta utóbb, még

stockholmi útját

megelôzôen, akkor

már a végtelenséggel

kacérkodott a

Bolyai-ház elôtt ô,

a végtelennel

szembenézô, s mögötte

látni a ház kapuját,

s a kacskaringós,

szecessziósan ívelt

kapurácsot is: indák

vonaglását a

vasban, szinte mûvészi

hajlításokat s a tér

görbületeit,

s túl, benn, tavaszt, falombot,

egy darab udvart,

s a vasvirágos rácson

át egy új, egy más teret,

midôn itt állt a

Bolyai-ház elôtt ô,

egy új, más végtelenre

rácsodálkozó -

s a rács, a kapurácsot,

csak azt láthatni most is.

Aba-Novák Vilmos képei Debrecenben

Negyvenhat év múltán ismét lesz kiállítás Aba-Novák Vilmos képeibôl Magyarországon; az életmû- bemutatót április 21-én nyitják meg Debrecenben, a Modem Modern és Kortárs Mûvészeti központban - közölte Gulyás Gábor, az intézmény igazgatója sajtótájékoztatón.

A Modem egyik mûtárgyraktárában, Aba-Novák Vilmos képei között illetve Nagyváradon és Kolozsváron is tartott tájékoztatón az igazgató emlékeztetett arra, hogy utoljára 1962-ben Budapesten, a Nemzeti Galériában volt Aba-Novák- kiállítás, amelyet késôbb nagy sikerrel mutattak be Kassán és Varsóban is.

Gulyás Gábor szerint ez a kiállítás lesz a Modem eddigi sok szempontból legnagyobb vállalkozása. Példaként említette a hatalmas installációt: összesen 1500 négyzetméter vendégfalat építenek a Modemben, ahol bemutatják a mûvész korabeli, saját tárgyaival berendezett mûtermét is.

Ezen túlmenôen láthatják az érdeklôdôk az 1936-37-es párizsi világkiállítás méretarányosan megépített magyar pavilonjának mását, ahol bemutatják Aba-Novák híres pannóinak másolatát, amelyekkel elnyerte a világkiállítás nagydíját.

"Ki ez a barbár zseni?" - idézte Gulyás Gábor Pablo Picassónak, a párizsi világkiállítás egykori zsûrielnökének egykori kifakadását, amikor a neves francia a kicsomagoláskor megpillantotta Aba-Novák Vilmos képeit. Ennek nyomán lett a debreceni életmû- kiállítás címe: Aba-Novák - a barbár zseni.

Gulyás Gábor elmondta azt is, hogy több mint hetven szerzôdést kellett megkötniük, az alkotások belföldrôl és külföldrôl, közgyûjteményekbôl és magángyûjtôktôl érkeznek Debrecenbe. Összesen csaknem négyszáz eredeti alkotást, festményeket, grafikákat láthat majd a közönség, de az egyéb tárgyakkal - például André Kertész híres Aba-Novák portréjával, a filmekkel, a tanítványok munkáival - az ötszázat is eléri a bemutatón szereplô mûtárgyak száma. Érdekességként említette, hogy kiállítanak több hamisítványt is, Aba- Novák Vilmos képeit ugyanis már életében hamisították.

A kuriózumok között említette a Modem igazgatója azt a több mint 70 éve készült filmet, amelyet még soha nem látott a közönség. A filmrôl Aba-Novák Vilmos egy feleségéhez írt levelében tett említést, nevezetesen, hogy 1935-ben a New York-i egyetemen tartott elôadása keretében elkészített a hallgatók elôtt egy festményt, a folyamatot teljes egészében filmre vették. A debreceni szervezôknek sikerült fellelniük a már akkor színes technikával készített, most digitalizált filmet, amelyet a kiállítás idején bemutatnak a cívis városban.

Gulyás Gábor végül arról tájékoztatott, hogy a kiállítás biztosítási értéke példátlanul magas, 4,2 milliárd forint, ami meghaladja a korábbi legnagyobb kiállításuk, a nagysikerû igazi da Vinci tárlatét. A július 6-ig nyitva tartó Aba- Novák-kiállításra több tízezer érdeklôdôt várnak a szervezôk Debrecenbe.

Aba-Novák Vilmos (1894-1941) a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége volt. Festészetének egyik legfôbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erôteljes ábrázolókészség. Festményeken kívül grafikákat, freskókat, táblaképeket is készített. Ô festette a szegedi Szent Demeter-templom faliképeit és a jászszentandrási római katolikus templom freskóit. 1937-ben a párizsi világkiállításon és 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1939- tôl a budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán tanított. 2006-ban posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

Illyés Gyula (1902-1983) Kossuth-díjas költô, író, szerkesztô halálának 25. évfordulóján posztumusz Árpád-díjat adományozott a költônek Ozorán a Magyar Mûvészetért Alapítvány.

Az ozorai Pipo-várban megtartott ünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke emlékezett a magyar irodalom egyik kiválóságára, majd átadták az Árpád-díjat, egy Árpád-lovasszobrot, a Herendi Porcelánmanufaktúra ajándékát az ozorai Illyés Gyula Múzeumnak - mondta el az MTI-nek Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke.

Ozora és környéke Illyés Gyula fiatalkorának helyszíne, lakóinak állít emléket az író Az ozorai példa címû drámájában. A történet szerint 1848-ban Ozora körül gyülekeztek támadásra készülve a császári seregek, a parasztok szüretre készültek, és furfanggal megfutamították a túlerôben levô császári hadat.

Az Árpád-díjjal emléklap és az alapítvány három albuma is jár.

Az évfordulón Mohai Gábor elôadómûvész felolvasott a Puszták népe címû szociográfiából, Illyés Gyula legismertebb írásából és több versét is elmondta, majd a Kecskés együttes muzsikált - tette hozzá az elnök.

Balázs Éva színmûvésznô a sajátságosan erdélyi mûvész sorsának megtestesítôje. Három jelentôs erdélyi magyar város vallja ôt sajátjának: Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely.

Székelyudvarhelyen született. Gyermekéveit meghatározta az akkori székelyföldi kisváros jeles iskolarendszere, mely a XX. század derekán a mûvelôdési élet számos kiválóságát indította útjára. A színházi kultúra iránti fogékonyságát egy alapos irodalmi elôképzettség határozta meg, a líra szeretete, a versmondás gyakorlata máig tartó érvényességének is itt kereshetôk a gyökerei. Akkoriban Székelyudvarhelyen még csak mûkedvelô színjátszó mozgalom élt, de a rangos profi társulatok vendégjátékai magas színvonalú színházi élménnyel látták el az elhivatott érdeklôdôket. Nem véletlen tehát a székelyudvarhelyi fiatal lány pályaválasztása.

Aztán következtek a marosvásárhelyi egyetemi évek, hisz a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetben végzett, színész tagozaton. Itt a hetvenes évek elején olyan színházi egyéniségek irányították pályája alakulását, mint: Tompa Miklós, Csorba András, Kovács György, Gergely Géza, de színpadon láthatta az egykori legendás Székely Színház mûvészeit Harag György, Hunyadi András vagy Anatol Constantin rendezéseiben: Gyarmathy Istvánt, Tamás Ferencet, Bányai Máriát, Kôszegi Margitot, Szabó Ducit, Tanai Bellát, és még folytathatnók a felsorolást.

De sorolni inkább a Balázs Éva szerepeit érdemes. Mert volt belôlük bôségesen. Pályakezdésétôl számítva csaknem két évtizeden keresztül Sepsiszentgyörgyön szolgálta alázattal, ugyanakkor maximális szakmai igényességgel Tháliát. Debütáló ifjú mûvésznôként eljátszhatta Tinka szerepét Mikszáth Kálmán A Noszty Fiú esete Tóth Marival címû darabban, a következô évadokban meg már olyan szerepeket bíztak rá, mint Ilma Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében, Veronika Sütô András Csillag a máglyán címû drámájában, Melinda Katona József Bánk Bán klasszikus tragédiájában, vagy Arabella Sütô András Káin és Ábel címû színmûvében. Dolgozott Völgyesi András, Seprôdi Kiss Attila, Constantin Codrescu és Balogh András rendezôkkel, de szép színészi feladatokat kapott László Károly, Kovács Levente, Szabó József rendezôktôl, és - nem véletlenül említem utoljára, kiemelt hangsúllyal - Tompa Miklóstól, a mûvészet érdemes mesterétôl. Az ô irányításával játszott mûvésznônk a nagy sikerû Tamási- és Sütô-darabokban, amelyekbôl akkoriban Sepsiszentgyörgyön sorozatot vittek színre. Ugyanennek a korszaknak a jelentôs produkciói a Farkas Árpád verseibôl összeállított Apáink arcán címû szavalóest, valamint az Anyám, anyám, édesanyám címû egyéni balladaest, mindkettô esetében Kovács Levente rendezô volt a mûvésznô munkatársa. Mindkét mûsor alapján hanglemez is készült.

A nyolcvanas évek második fele szintén gazdag alkotói korszaknak mondható. Ekkoriban játssza Natalja Ivanovna szerepét Csehov Három nôvér címû drámájában, Fruzsinát Molière A fösvény címû mûvében, Titánia szerepét Shakespeare Szentivánéji álom vígjátékában, Eudoxiát Illyés Gyula Kegyencében, valamint a Bírónét Móricz Zsigmond Sári bírójában. Ezzel a címszereppel válik meg a sepsiszentgyörgyi deszkáktól, ahonnan Marosvásárhelyre kanyarodik karrierje.

A marosvásárhelyi közönség Heltai Jenô A néma levente címû darabjában láthatta elsô ízben a Nemzeti Színház kötelékében, Gianetta szerepében, Kincses Elemér rendezésében. Ezt pedig mindjárt egy elôadóest követte, melyet Markó Béla verseibôl állított össze a mûvésznô Kannibál idô címmel. Mûvészeti tanácsadója ezúttal is Kovács Levente volt. Ebbôl a mûsorból késôbb (1996-ban) tévéfilm is készült Nagy Tibor rendezésében. De filmszerepet kapott a Szônyi G. Sándor rendezte Erdélyi novellafüzérben, a Szép Domokos Anna részben is.

Amióta folyamatosan Marosvásárhelyen él, jelentôs szerepeket játszott klasszikus és kortárs színmûvekben, megmártózott a komolyabb mûfajban is, de a vígjátékok sem kerülték el pályafutását. Emlékezetes alakításai voltak: Ulrike Szôcs Géza A kisbereki böszörményekében, Varvara Sztavrogina Dosztojevszkij Ördögök címû darabjában, Palkó Jozefin Eisemann Mihály Fiatalság, bolondság operettjében, Júlia Friedrich Dürrenmatt A nagy Romulus címû színmûvében. Frank Wedekind A tavasz ébredésében Galotza szerepét játszta, Molnár Ferenc: Liliomjában Hollundernét, Michel Tremblay Bingó! Bingó címû darabjában Yvette Longprét, Szomory Dezsô: Györgyike, drága gyermek címû színmûvében Mikár Ferencnét. Spiró György Csirkefej tragikomédiájában a fôszerepet, a Vénasszonyt alakította nagyszerûen. Ez a korszak rangos rendezôkkel való együttmûködést is jelentett: Kincses Elemér, Kovács Levente, Anca Bradu, Babarczy László, Gali László és Bokor Péter neve védjegyként szerepel az elôadásokon.

A költészet, a líra ebben az idôszakban sem hiányzik a mûvésznô érdeklôdésének homlokterébôl. József Attila születésének századik évfordulóján, 2005. április 11-én Szaggatlak, mint a fergeteg címmel mutatott be ünnepi versmûsort - a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatával együttmûködve - a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Az összeállítás színrevitele során Balázs Éva színmûvésznô irányította a mûvészi munkát: a versek válogatását, az elôadók felkérését, az egységes koncepció meghatározását, ô végezte magát a rendezést. A Csirkefej színrevitelekor készült mûsorfüzet tanúsága szerint így vall az alkotási folyamatról: "Amikor ezt a csodálatos feladatot - a Vénasszony szerepét - megkaptam, rájöttem, hogy a megformálásában csak önmagamból indulhatok ki. Ötvenes életkor közelében én még nem érzem magam öregnek, de már volt alkalmam rájönni, hogy az idô észrevétlenül is eltelik. ... Minden ember életében eljön a pillanat, ami figyelmeztet az élet múlására, a kötôdésekre."

Az utóbbi években is sikeres alkotásokban kapott megbízatást. Janusz G³owacki Negyedik Nôvérében (rendezô Alexandre Colpacci) - a Bábuska szerepével - 2005-ben A Határon Túli Színházak Fesztiválján, Kisvárdán részese volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye alkotóközösségi fôdíja kiérdemlésének. De említhetünk más jelentôs színpadi sikereket: Szigligeti-Mészöly- Aldobolyi Liliomfi (Kamilla alakja, rendezô Gali László), Jean Cocteau Rettenetes szülôk (Yvonne szerepe, rendezô: Farkas Ibolya) a "Hallottátok, mi esett meg útban a fórum felé?!" címû musical (Domina, rendezô Bokor Péter), Örkény István Macskajáték tragikomédiája, melyben Orbánnét alakítja nagyszerûen, rendezô: László Csaba.

Legutóbbi szerepe a Tekeriné Shakespeare Szeget szeggel komédiában, amivel újra Alexandre Colpacci bízta meg.

Ha egy színésznôrôl akarunk elismerô szavakat mondani, hajlamosak vagyunk alakításai tükrében szemlélni pályaívét, de Balázs Éva karrierjének fontos része a Színmûvészeti Egyetem kötelékében kifejtett tanári munkája is. 1993-tól 1999-ig fôállású tanárként, majd 2005-ig óraadóként tanított ott, ahol egykor ô maga tett szert ezekre az ismeretekre - nem akármilyen színvonalon. A keze alól kikerült színészivadékok - vagy legalábbis azok, akik hûek a tanárnôjüktôl kapott útravalóhoz - hittel, odaadással és mûvészi alázattal szolgálják Tháliát, erdélyi és anyaországi színpadokon egyaránt sikerrel.

Balázs Éva mûvészi tevékenységét, alakításait díjak, kitüntetések honorálják. Országos II. helyezést ért el 1983-ban az Anna szerepével Sütô András: Pompás Gedeonjában, III. díjat érdemelt ki 1983-ban a Farkas Árpád verseibôl összeállított Apáink arcán versmûsorral. 1992-ben kapta meg Kovászna Megye Önkormányzatától A Kultúra Szabadságáért Díjat, ugyanebben az évben Kisvárdán a Határon Túli Színházak Fesztiválján Közönségdíjas lett a sepsiszentgyörgyi színház Sári bíró címû produkciójában. S mint már említettük, Kisvárdán 2005-ben is a díjazottak között szerepelt.

Egy lexikonszócikk azt írja Balázs Éváról: "Széles skálájú mûvésznô, aki drámai és komikai adottságokkal egyaránt rendelkezik." Ezt elsôsorban közönsége tudja igazolni. Mi pedig mit kívánhatnánk a jövôre nézve? Természetesen azt, hogy tartsa meg a széles alkotói skáláját, és maradjon továbbra is a közönség és a színházi szakma által egyaránt elismert, sikeres színmûvésznô!

Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár

Elhangzott 2008. április 12-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet Dísztermében, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület ünnepi díjkiosztó rendezvényén.

Engedtessék meg, hogy a budapesti Mûcsarnokban jelenleg látható, Lipcse-jelenség nevet viselô kortárs képzômûvészeti kiállítás lényegére célozva, a marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábornak is megelôlegezzük azt a reményteljes távlatot, mely szerint valamikor ez az itteni kezdeményezés is szélesebb körû nemzetközi figyelemre méltó jelenséggé válik. Nyilván ahhoz, hogy a német város mûvészetét felfuttassák, hírét szétvigyék a világban, az ottaniak rengeteg pénzt áldoztak, egész egykori gyártelepeket alakítottak át és bocsátottak az alkotók rendelkezésére, a Bolyai szellemiség jegyében született nyári mûvésztelep létrehozói, mûködtetôi viszont erre fordítható anyagiakkal egyáltalán nem rendelkeznek, sôt, az ilyen ügyek felkarolására hivatott városgazdák, pontosabban a polgármester az eddigi hozzáállása szerint egyelôre inkább akadályozná, mint támogatná a tábor és mûkincse gyarapodását, a tágabb kibontakozás lehetôsége mégis benne rejlik mindabban, ami a várbeli összejövetelek alkalmával és másutt is ezekkel kapcsolatosan az elmúlt hét évben történt. Immár egy átfogó, tartalmas és tetszetôsen kivitelezett kiadvány, egy százoldalas színes katalógus is tanúsítja.

Lapunkban tudósítottunk a háromnyelvû (magyar, román, angol), elegáns album ünnepélyes bemutatójáról, megvalósítói, a kiadványt koordináló és a megjelenést lehetôvé tevô Promocult programban nyertes pályázati projektet koordináló Csegzi Magdolna, az alkotótábort megalapító és éltetô Csegzi Sándor, az EMT Marosvásárhelyi Fiókszervezetének elnöke, Gheorghe Muresan szobrászmûvész, a tábor mûvészeti vezetôje és Nagy Miklós Kund, az eddigi táborozások krónikása méltatta is az esemény jelentôségét, a kötet közremûködôinek - az említettek mellett a mûszaki szerkesztést, formatervezést felvállaló Csegzi Kamilla, a fotós Péter Béla, a fordító Gálfalvi Ágnes, a kolozsvári Incitato nyomda - érdemeit, de érdemes többször is emlékeztetni a köztudatot, hogy máris elôkészületben az újabb alkotó együttlét szervezése, az idén is szükség lesz kultúraszeretô támogatókra, mindazok segítségére, akik a továbblépés érdekében tehetnek valamit. Ezúttal a kovácsoltvas- szobrászat lesz a központi mûfaj a mûvésztelepen, de továbbra is érkeznek majd olyan mûvészek is, akik az alkotás más mûfajában munkálkodva gazdagítják a tábor kollekcióját és potenciálisan a városszépítô köztéri mûvek együttesét. Eddig már száznál többen tették ezt, igényes munkáik reprodukcióiból tár elénk reprezentatív válogatást az album, azt is meggyôzôen szemléltetve, hogy a tábor néhány sajátossága - például a tudományos és a mûvészi világszemlélet ihletô kölcsönhatása, a két Bolyai nagyságából fakadó minôségi elvárások, a helyi alkotók és az innen elszármazottként hazatérôk, illetve a Marosvásárhely iránt érdeklôdôk részarányának szerencsés egyensúlya, a különbözô nemzedékek ösztönzô párbeszéde, az évente tapasztalható mûfaji változatosság és a különféle irányzatokra való nyitottság - vonzó értékként tartható számon a siker felé vezetô úton. A 2007-es év ezt nemzetközileg is bizonyította. A Kulturális Minisztérium szervezte Promocult program azt is lehetôvé tette, hogy a táborban készült mûvekbôl válogatást mutassanak be Magyarországon, Olaszországban és Németországban. Mindhárom kiállítást kedvezôen fogadták, elismerô visszhangja volt a kecskeméti, az avolai és az ilmenaui tárlatnak is. Mint ahogy sokan voltak kíváncsiak a tábor anyagából rendezett itthoni bemutatkozásokra is. A katalógus ezt is tükrözi.

Van egy olyan vélekedés, hogy egy kezdeményezés, egy létesítmény akkor tekinthetô nagykorúnak, ha történetét, tevékenységét nyomtatott kiadvány is rögzíti. A Bolyai Alkotótábor rohamléptekkel jutott el idáig. Anélkül, hogy kezdeti lépéseinél a kezét túl sokan próbálták volna fogni. Felnôttként talán jóval több irányból számíthat támogatásra. Kétségtelen, hogy kiérdemelte.

N.M.K.

Meghalt egy szobrász. Testvérünk volt, így hát nagy a veszteségünk. Sokan ismertük itt, e pátriában, hiszen közülünk való volt. Igazi értékeit azonban kevesen tudják, mert a vele kapcsolatos hírverés többnyire a szakirodalomra korlátozódott. Mûvészi nagyságának értékelése immár a mûvészettörténészekre vár. Ez nehéz feladat lesz, mert Tornay hatalmas életmûvet hagyott ránk, és még ennél is többet vitt magával. Úgy látszik, akinek a gondviselés a földi életét rövidre szabja, azt hatalmas alkotóerôvel ajándékozza meg. Ízig- vérig szobrász volt. Ha hinni lehet a predesztinációban, akkor ôt a Teremtô szobrásznak predesztinálta. Ezt a küldetést fel is ismerte magában, és a rábízott tálentumot élete végéig magas szinten kamatoztatta.

1949-ben született Zetelakán, a család tizenharmadik gyermekeként. Mintha a népmesék hôse elevenedett volna meg benne, a családban ô, a legkisebb gyermek vált a leghíresebbé. Rendkívüli tehetsége Marosvásárhelyre sodorta a mûvészeti középiskolába, ahol szobrásztanuló társait hamarosan fölülmúlta. 1973-ban a kolozsvári egyetem szobrászati karán kitûnô eredménnyel államvizsgázott. Rövid ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd 1976-ban Balassagyarmaton családot alapított. Ígéretes pályakezdését Derkovits-ösztöndíjjal jutalmazták. Késôbb családjával Kôszegen telepedett le. A kilencvenes években Munkácsy-díjjal tüntették ki. A többi díjait, elismeréseit hosszú lenne itt most felsorolni. Pályája töretlenül ívelt felfelé. Formaalkotó szobrász volt, s ez kiemelte ôt céhtársai sokaságából.

Néhány éve nagy csapás érte a családot. Elvesztették három gyerekük közül az egyiket. A lelki megrázkódtatás elhatalmasította a már benne bujkáló kórt, ami aztán 2008. április másodikán végzetessé vált.

Meghalt a szobrász. Élt keveset, amilyen sokat csak kevesek élnek.

Bocskay Vince

Lapozgató

Felmegyek az internetkávézóba / hosszan keresgélek, végül / megtalálom magamban a csatlakozót, / átvágok saját füstös, sötét alakokkal tele / földszintemen, / tájékoztatást kérek arról, / hogyan jutok fel az emeletemre, / botorkálok, elhelyezkedem - / fellélegzek, hogy jelszóra / nincs szükség: már bent vagyok. (Balázs Imre József) * Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, a participatív újságírás kontextusában leghangsúlyosabb szerepet a webblogok kaptak. A blogok hatását az újságírásra, illetve a mûfaj összefonódását a hagyományos hírközvetítô csatornákkal a 2001. szeptember 11- i támadások nyomán ismerték fel Amerikában, amikor a weblapok, webes kiadások zöme összeroskadt a hatalmas látogatottság alatt, és az emberek alternatív információforrásokat kerestek. A netnaplók tündöklése azóta is töretlen, de mint az Eurasian Media Forum elnevezésû, tavaly megrendezett konferencián tartott elôadására hivatkozva az Editors Weblogon John Burke is rámutat: a politikával és közélettel foglalkozó bloggerek java része a hagyományos médiában megjelenteket tekinti fô forrásának, ugyanakkor a szerzôk reflexióikat az ott olvasottak mentén alakítják ki. "A hagyományos újságírás nem tûnik el - írja -, a társadalomnak szüksége van tényfeltáró újságírásra, illetôleg újságírókra, akiknek bejárásuk van a kormányhoz, a különbözô döntéshozó testületekhez, a profikra, akik begyûjtik és perspektívába helyezik az információkat. (Botházi Mária) * Nyomtatott könyv vagy inkább online irodalom? Blogkritika vagy inkább folyóirat? Irodalomelmélet vagy gyalázkodó, néhány karakternyi vélemény? Az új könyvek végtelenbe tartó listájától és a róluk született tonnányi kritikától eltekintve a 2007-es év egy új, fölöttébb izgalmas fejleménnyel szolgált mind az irodalomkritikusok, mind az olvasók, mind a szerzôk kíváncsiságának. A tíz évvel ezelôtt lezajlott kritikavita után, úgy tûnik, újra beérett valami, vagy legalábbis pattanásig feszítette a tûrhetôség korlátait az irodalom termelôi és fogyasztói körében. Mi másról is lehetne szó, mint a Könyvesblogról és a körülötte kibontakozó újabb diskurzusról? Amikor a Litera.hu portál az év legizgalmasabb irodalmi eseményére, folyóirat- és internetes publikációjára kérdezett rá, többen is utaltak erre az újdonságra. (Illyés Zsuzsa) * Mi a blog? Egy blogíró, Fülöp Lóránt szerint: "a blog az excentrikus, magamutogató, alkotni és közölni vágyó emberek sarka, ahol mindenki leírhatja, mi fáj, illetve mi a legszebb az életben... Na nem napló, mert az köztudottan bôrkötésben van, lúdtollal és tintával írják. És az csak a miénk. A blog pedig egy egész közösségé... Azé, aki éppen rá-klikkol és elolvassa... Ugyanúgy, ahogyan a virágokat is leszakítjuk... Ott van a mezôn, és sokszor a legszínesebb ragadja meg a fantáziánkat..." A blog (más néven webblog vagy webnapló) olyan nyilvános internetes oldal, ahol dátummal és pontos idôponttal ellátott bejegyzéseket olvashatunk. A blog legfontosabb célja írójának szubjektív, szabad és teljesen cenzúrázatlan önkifejezése. Kezdetben ez egyszerû webes naplót jelentett. Mivel ezek nagy népszerûségnek örvendtek (egyes blogok napi tízezer olvasót is vonzottak), sok blogger (blogot vezetô, ide író személy) egyre kevesebbet írt saját életérôl és egyre többet az ôt körülvevô (ôt nem feltétlenül közvetlenül érintô) közéleti eseményekrôl, megôrizve az erôteljes szubjektivitást. A hasonló témákról írók kisebb közösségeket, csoportos blogokat hoztak létre, melyek sokszor teljesen nélkülözték a magánélet mozzanatairól való beszámolást, csakis az adott témára koncentráltak. Mivel a legtöbb blogon az egyszerû látogató is hagyhat bejegyzést, általában olvasói vélemény formájában, ezért sokszor heves viták (blogviharok) alakulnak ki egy adott témában. Ilyenkor a sok hozzászólás mellett rengeteg információ is összegyûl linkek, hivatkozások formájában. Ugyanakkor az ilyen viták körül közösségek alakulnak ki, melyeknek tagjai gyakran olvassák a blogot, olvassák mások bejegyzéseit és hagynak bejegyzést az adott, folyamatosan bôvülô témával kapcsolatban (például politika). Napjainkban gyakorlatilag bármilyen témában találhatunk blogokat. Ezeket általában független személyek írják, de az is elôfordul, hogy egyes lapok újságírói vezetnek blogokat, ahol olyan írásokat publikálnak, melyek esetleg nem találnak az adott újság arculatához, esetleg túl szubjektívek, vagy valamilyen más okból nem jelennek meg az adott lapban. Nagyon népszerûek továbbá a közéleti szereplôk, sztárok blogjai, például rekordot döntött J. K. Rowling írónô, a Harry Potter-sorozat szerzôjének blogja. (Gagi Benedek) * Elindulhatunk a legegyszerûbb blogtípustól, az úgynevezett "haverblogtól", amelynek lényege a vélemények, közös élmények, események megosztása. Lényegében minden webnaplóban egy nézôpontból láthatjuk az eseményeket, egy személyes nézôpontból, amely hosszabb követés után regényszerûvé válik. Adott egy hôs, aki egyes szám elsô személyben meséli - kronológiai sorrendben - a vele történteket, amelyekrôl nem tudhatjuk, hogy vajon igazak, netán fiktív események. Megjelennek más szereplôk is, akiket szintén az "író" személyes nézôpontjából ismerhetünk meg. Tehát egy olyan napló van elôttünk, amelyben oda lapozunk, ahová akarunk, és bizonyos eseményeket tudhatunk meg "írójáról". Nyilvánossága miatt e történeteket, megkérdôjelezhetô eseményeket felsorakoztató napló naplóregénnyé válik, hiszen bárki olvashatja, anélkül hogy tudná, vajon, amit olvas, igaz, vagy csak egy ismeretlen "író" elsô mûvébe pillant bele. (Bogdán Zenkô) * Sok dolog átértékelôdött a bloggertalálkozók, blogringek és egyáltalán az eltelt idô miatt. Sokan rájöttek, hogy ha minden tizenegyedikes blogot tud indítani, akkor már annyira nem is érdekes. Meg lassacskán átértékelôdik a blogírásra és blogolvasásra fordított idô. Hajdanán elég volt motivációnak az, hogy újdonság az egész. Ma már talán nem (kivéve az újszülötteket, of course).

Ma már ki kell tudni választani, hogy mit akar az ember olvasni. És fôleg, hogy mit akar írni és kinek. Az emberek lusták, szeretik, ha helyettük kiválasztja valaki. Ezért mûködnek abszurd módon most is a blogringek. El fogunk érkezni a presztízskérdés kivirágzásához - és ez már létezik is fejletlen állapotban. Hogy ti. ki kit linkel, kit hányan olvasnak, ki mérvadó, az utóbbi kettô összefügg-e. És jön az elitblogolás: a csak meghívottak számára. Én egyelôre abbahagytam a blogolást. Azaz a blogot, a régit, amelynek épp hároméves szülinapján metszettem el a torkát (lásd Hároméves a blog és vége neki, http://nandika.freeblog.hu). Már nem kielégítô. Tudom, hallomásból, tapasztalatból, hogy másokat sem elégít ki (a sajátja). Mindenesetre valami megváltozóban van. A blogos felnôttkor kopogtat. Már ejsze nem gurukra van szükség, hanem jogászokra. (Jakab- Benke Nándor) * KORUNK, 2008 március.

B.D.

Amikor kiengedtek, azt mondták, most már nem is vagyunk olyan bûnösök, és amikor kérdeztem, visszamehetek-e Kolozsvárra, a vallató azt mondta, persze. Az egyetemrôl mégis elkergettek. Aztán elmentem Bukarestbe, ott beszéltem Szônyivel, a dékánnal. Ott is ígérgettek, de másnap közölték velem, nem mehetek vissza az egyetemre, menjek haza és dolgozzak tisztességesen. El is mentem Udvarhelyre, hogy munkát keressek. Ott azt mondták, várjak. Vártam. Korondon egy gyárigazgató ajánlotta: "jobb volna, ha felénk tendálnál". Lett volna ott is valami mûvészi munka, díszítés, de hogy nekem még a munkámban is parancsoljanak, nem mentem arrafelé. Közben féltem, hogy visszavisznek, amiért nincs munkahelyem. A kollektívben is lett volna valami, de úgy éreztem, eleget fogtam a kapa nyelét. Ez így ment egy esztendeig. Apám már nyugdíjas volt, de fazakalt. Én olyan edényeket terveztem, amiket ô nem tudott, majd bôröndbe tettem és árultam. Persze, a piacra nem mertem kiállni, mert ahhoz is engedélyt kellett volna kiváltani, de voltak ismerôseim Vásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben, akik megvették. * És verseket írtam, festegettem. Egy csíki örmény bácsitól vettem a Párizsból hozott jó papírokat. Egyszer sok év után rácsodálkozott, hogy "maga még mindig Korondon van?", mondom neki: "én itt". Mire ô, hogy "maga akkor rendes ember lehet, ha a falu eltûrte".

* A képeimmmel pedig keresni is tudtam, a vásárhelyi megyei tárlaton kiállított képeimet mind megvették. Már '55-ben bevették három képemet a megyei tárlatra, mert én '55 és '56 között az ottani színháznál voltam díszletfestô a sikertelen elsô felvételi után. Késôbb, bár a képeim alapján számon tartottak, és sokszor kiállítottam, csak gyakornokként vettek fel a festôszövetségbe. Sok évre rá tudtam meg, hogy a börtönévek miatt. * Akárhol rajzoltam, mindig mellettem állt meg az autó, figyeltek. Folyton az volt az érzésem, újra elvisznek. Visszatérô rossz álmom volt ez késôbb is. * Átbújtam a nehézségeken. Antal Ildikó beszélgetése Páll Lajossal. Székelyföld, 2008. április

B.D.

A Román Színházi Szövetség (UNITER) évente sorra kerülô gálarendezvényén fényes sikert aratott a Kolozsvári Állami Magyar Színház által tavaly bemutatott Ványa bácsi címû elôadás, amely elhódította a szakmai szövetség három legfontosabb díját.

A Bukaresti Nemzeti Színházban tartott esemény gyakorlatilag a romániai színházi szakma Oscar- gálája. Az elôzô évek forgatókönyvéhez hasonlóan az idén is elismert színikritikusok jelölhettek díjazásra több kategóriában színészeket, rendezôket, díszlettervezôket és nem utolsó sorban elôadásokat a tavaly bemutatott produkciók közül válogatva.

Csehov Ványa bácsiját nyilvánította végül a szakma a tavalyi év legjobb elôadásának. A darabot színpadra állító Andrei Serban, az Egyesült Államokban élô román rendezô a legjobb rendezésért járó UNITER-díjat nyerte el ezzel a munkájával. Egy harmadik díjat is besöpört a kolozsvári elôadás, Hatházi András, a kolozsvári társulat színésze a Ványa bácsi címszerepének alakításával elnyerte a 2007 legjobb férfi fôszerepéért járó kitüntetést.

Már a februári jelölések elôrevetítették a kolozsvári elôadás sikerét, ugyanis a Ványa bácsit összesen öt kategóriában javasolták díjazásra a kritikusok.

Szinte az UNITER-gálával egy idôben kapott egy másik jó hírt a kolozsvári színház vezetôsége, mint már jeleztük, az intézményt beválasztották immár teljes jogú tagként az Európai Színházi Unióba (UTE).

Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgatója óriási megtiszteltetésnek nevezte, hogy fölvételt nyertek immár teljes jogú tagként a szövetségbe, amelyet Giorgio Strehler olasz rendezô, a Piccolo Teatro alapítója és igazgatója, majd a párizsi Odéon irányítója hozott létre tizenkilenc évvel ezelôtt. Tompa hangsúlyozta: a tizenhét tagszínház gyakorlatilag az európai színjátszás elitjét alkotja.

Filip Florian könyve magyarul

A rendszerváltozás utáni román irodalom, akárcsak a román film, megújulást, újszerûséget, meghökkentô tematikát mutat. Úgy tûnik, nemcsak divat európai irodalmi körökben a román film és irodalom, hanem ôszinte érdeklôdés kíséri. Így történt, hogy Cristian Mungiu filmje után, amelyet hetek, sôt hónapok óta játszanak budapesti filmszínházak, most egy elsôkönyves író, Filip Florian regénye jelent meg a Magvetônél, rendkívül ízléses borítóval, Karácsonyi Zsolt kitûnô tolmácsolásában. A kötet már egy amerikai kiadó érdeklôdését is felkeltette, hatalmas összeggel kötötte le a kiadás jogát, de elégedettek lehetünk azzal, hogy erre elôször egy magyar könyvkiadó figyelt fel. Írójáról annyit, hogy újságíróként a Cuvântul kulturális magazinnál dolgozott, a Szabad Európa Rádió és a Deutsche Welle tudósítója volt. Ezzel a regényével elnyerte a România Literara legjobb elsôkönyves díját, és a Romániai Írószövetség ugyancsak elsôkönyvesnek odaítélt díját. Újságírói pályafutása során Filip Florian bizonyára számos érdekes ténnyel, eseménnyel ismerkedett meg, nem kevésbé különös, különleges emberek is akadtak útjába. Hogy mi volt könyvének forrása - amint meséli -, mégsem újsághír volt. Nincs konkrét alapja a történetnek, hanem a román életviszonyok számtalan rejtélye a forradalom elôtt és után, hiszen ma sem lehet tudni, hova temették a román történelmi pártok kivégzett vezetôit a negyvenes évek végén. Ilyen rejtélybôl nô ki a történet, egy hatalmas tömegsír meglelése az Ókirályság és az Osztrák-Magyar Monarchia egykori határán levô mai kisvárosban, ahol éppen feltárás alatt áll egy római castrum. Óriási az érdeklôdés mindenfelölrôl. A helyi hatóságok képviselôi, a rendôrfônök, a vezérezredes, a város fényképésze, aki mellesleg egy valóságos tevét birtokol - mind ott vannak a feltárásnál, bár senki sem tudja, honnan származnak a csontok, hiszen a történelmi idôkben pestisjárvány is pusztított ezen a vidéken.

Végül újabb "csontszakértôk" érkeznek a városba, az argentin antropológusok. A sok száz, talán sok ezer "desparecidos" országából jöttek, az egymást követô katonai junták országából, megfertôzôdtek a "los desparecidos" vírusával, amely rejtve és lassan ôrölte fel a lakosságot, hiszen az "eltûnteknek" mindnek voltak rokonai, szomszédai, ismerôsei.

Mit tudhatnak ezek a fiatalok (öten vannak, mint a kéz öt ujja) a kínzókamrákról, a börtönökröl, a fogolytáborokról, és végül arról, ahogy a junta vélt vagy valóságos ellenfeleinek maradványait katonai repülôgépek szórták az óceán hullámaiba? Miképpen lehetnek ôk a szakértôk? Hiszen hozzátartozóik csontjai nem maradtak tömegsírokban. Mégis ismeretes, hogy sok száz argentin fiatal szerzett antropológiai képzést az Államokban, és íme, jelen vannak a romániai tömegsírnál.

Kiderül, hogy a csontok nagyon régiek, semmiképpen sem származnak a közelmúltból, az "átkos" valamely pusztításából. Ám feltárás közben furcsa dolog történik. Eltûnnek a csontkezekrôl a kisujjak. Kinek mi oka lehet a kisujjak perceinek gyûjtésével? A vezérezredesre terelôdik a gyanú, akinek egyik kezérôl hiányzik a kisujja, és ezt a kis csontot, akár egy medaliont, a nyakában hordja. A volt szekus ezek szerint sötét mágiának hódol, hiszen a kisujj, hatalom a kéz fölött, a kéz ereje a kisujjban rejlik, egyben a személyiséget meghatározó jelleg is. A kisujj a rejtett vágyak hordozója. Petrus, az események elbeszélôje, fiatal archeológus, kezdettôl fogva követi az eseményeket, a feltárási munkát, a kisváros könyvtárában fellelhetô hat monográfiát próbálja összevetni, az adatokat ellenôrizni. Közben különös élettörténeteket, illetve személyeket fedez fel, szállásadónôje, Paulina asszony emlékeit fûzögeti, vagy annak barátnôje, a ploiesti-i leánynevelô intézetbôl egykoron megszöktetett Eugenia Embury kalandos életét meséli. Eugenia a Lady Embury nevet viseli, mert ifjúkorában beleszeretett a fiatal lord Neil Emburyba, aki a város olajfinomítójánál a szigetország egyik vállalatát képviselte. Hozzá is ment feleségül. A lakodalom nem mindennapi külsôségek közt zajlott le. Ám szerelmüket a háború derékba kapta. A kôolaj- finomítók német kézbe kerültek, így a fiatal férj távozásra kényszerül, és valahol Észak-Afrikában, hazafias kötelessége teljesítése közben éri a halál. Eugenia Embury pedig kisfiával, Jonathannal, elszenvedi az új rendszer üldöztetéseit, csak a brit konzulátus újbóli megnyitása után hívják meg a karácsonyi ünnepségekre, bár a sok zaklatást, ami ezután következett, az ajándékbrandy sem nagyon érte meg. Remekül elbeszélt epizód Paulina néni kávézaccból beteljesült jóslata, a Napóleon-aranyak felbukkanása egy csôrepedés nyomán, a régi házban. 186 érmét gyûjt egy serpenyôbe a megrepedt lefolyócsô kibontása után Paulina néni. "A falban talált kincs miatt rengeteg dolog történt rövid idô alatt…", folytatódik a bizarr történetek sora.

Az elbeszéléseken, a történeteken kívül egy állandó jelen levô szereplôje Filip Florian regényének Onufrie szerzetes, a Tarajos ember, a realitás és a misztikus világ határán botladozó jóember, a természetben élô és azzal azonosuló különös lény. Valaha Gheorghénak keresztelték, de Tarajosnak nevezte mindenki, mivel "a homloka fölött burjánzó hajtincs négyóránként húsz centit nôtt és ô négyóránkét óramû- pontossággal le is vágta." Legenda kelt szárnyra Onufrie hajtincsérôl, ô pedig gyermekkorától fogva árvaként járta a vadvizek vidékét, ahol az anyja tehetetlen porontyként elhagyta. Hol itt, hol ott szolgált, mígnem ’43 júliusában felöltötte a szerzetesi csuhát. Sok-sok viszontagság után egy kilenccsúcsos fenyô közelében felépített, megfestett egy oltárt, bizonyítékul egész élete értelmének, miszerint a Szûzanya háromszor szállt alá, hogy Onufriét támogassa.

A csontok korát tekintve végül sajtótájékoztatón hangzott el, hogy a halottakat jóval a köztársaság kikiáltása elôtt temették el, sôt még az elsô király trónra lépése elôtt, amikor a járványok tömegesen pusztították az embereket. Az öt argentin antropológus kijelentette, hogy véleményük konzultációs jellegû, és a végleges döntést a hivatásos nyomozók hozzák meg.

Reggel azonban rozsdás töltényeket és csontdarabokat fedeztek fel a rozsdás golyók nyomaival.

A történet tehát még nem ért véget. Mit akar mindez jelenteni, mit sugall Onufrie áldozatvállalásával, legendás személyével, az ásatások körüli izgalommal, a regényes epizódokkal Filip Florian, a Kisujjak írója? Sokféle magyarázat és összehasonlítás merült fel a román irodalomkritika értékelésében. Maga az író azt vallja, hogy a jelenkori román településeken sem szokatlan a különös fehér és fekete mágia, a rontás feloldása, a varázslat és az átok, akárcsak Macondóban, Garcia Marquez regényének színhelyén, a Száz év magány történetében. Onufrie, ez a hívô, ám olykor megmosolygott idiótaként viselkedô ember, aki a közelmúlt román történelmének, kommunista korszakának 50 évét bolyongja át, túlélôképességével a csodák lehetôségének jelképe.

Az ujjakról, jelesen a kisujjról pedig eszembe jut kisgyermekkorunk kedvenc játéka, az ujjak mondókája: "ez elment vadászni, ez meglôtte, ez hazavitte, ez megsütötte, és ez az icipici mind megette." (Egyesek hozzáteszik: és mégis ilyen kicsi maradt.)

Rózsa Mária

Idôjelek Marosvásárhelyen

Az erdélyi reformáció elterjedése és az 1568-as tordai országgyûlés értelmében megszületett az unitárius egyház. Az 1571-es országgyûlés után Marosvásárhely lakosságának többsége unitárius lett, templomot és iskolát tartottak fenn. János Zsigmond halála után (1571. március 14.) és az 1600-as évek elején lezajlott pusztítások következtében az unitáriusok száma megcsappant, iskolájukat és templomukat lerombolták, ôket pedig kiszorították a városból. Századokon át Marosszentkirályon élték egyházi életüket.

A XIX. század elején egyházi igényként jelentkezett a marosvásárhelyi egyházközség megalakulása.

1869-1870-ben felépítik a Szent Miklós (ma Bolyai) és a Fazakas (ma Borsos Tamás) utcák szögletén ma is meglévô imaházukat.

Az I. világháború után megnövekszik az unitáriusok száma, szükségessé vált egy nagyobb templom felépítése. Eredetileg a mai Gyôzelem terére tervezték az épületet, de ez az elképzelés anyagi okok miatt meghiúsult.

Az 1929-1930-as években a marosvásárhelyi unitáriusoknak sikerült a Bolyai utcai templomukat felépíteni az egy Isten tiszteletére. A tervezô Patrovits Kálmán okleveles mérnök és építômester, a vállalkozó Bustya Lajos, az építés vezetôje Lénárd Imre volt (lásd a márványtábla szövegét).

A 1999. február 14-én tartott közgyûlésen elhatározták a 4500 lelkes egyházközség megosztását és a két egyházközség megalakítását. Így került sor a közvesdombi templom alapkövének a letételére 1999. november 21-én, amit azóta felépítettek. A templomot Beyer Gábor és Fall Zsuzsa építészmérnökök tervezték. A terv statikai részét Barla Attila és Benke István dogozta ki. Kivitelezô a Builder cég, Horváth Árpád mérnök és Horváth Lajos mester vezetésével, az építkezést felügyelô mérnök Szász Dénes volt.

Az építkezéssel kapcsolatos emléktábla elkészítése folyamatban van.

Fodor Sándor (S.)

Forrásanyag:

1. Nagy László: Adatok a marosvásárhelyi unitárius egyházközség történetéhez. Kiadta a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség 2000 novemberében..

A budapesti Belvárosból, egy egyszerû magántulajdonostól került a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) Aukciósházához Vaszary János (1867-1939) festômûvész Nô enteriôrben címû képe.

Tûzkô Péter, a BÁV kereskedelmi igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy szokványos történetrôl van szó a képpel összefüggésben: egy idôs embernek pénzre volt szüksége, leakasztotta a falról a Vaszary-képet, és beadta hozzájuk az árverésre.

Plesznivy Edit mûvészettörténész, a képrôl szóló katalóguscikk szerzôje, a Magyar Nemzeti Galériában február végén zárult Vaszary János gyûjteményes kiállításának társkurátora megvizsgálta a képet s valódinak találta. A festmény az 1909-ben készült enteriôrsorozat része, Az enteriôr vörös komóddal és a Nô karosszékben címû alkotást köti össze ez a most elôkerült munka. Az ifjú házas mûvész Attila utcai lakásának részletei láthatók a képeken