Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Az embereknek joguk van saját identitásukat akár anyanyelvük alaposabb elsajátításával is megválasztani, a közszereplôknek pedig az a feladatuk, hogy támogassák ôket e törekvésükben – mondta Bogdan Olteanu házelnök pénteken Bákóban a Szili Katalinnal folytatott megbeszélése utáni sajtóértekezleten.

A Magyar Országgyûlés elnöke hivatalos csángóföldi látogatása keretében ült közös asztalhoz román kollégájával, akivel a két parlament közötti együttmûködés gyakorlati kérdéseit vitatták meg, különös tekintettel a lisszaboni szerzôdésben foglalt elvekre. Egyetértettek abban, hogy el kell hárítani a kisebbségi jogok helyi érvényesülésének akadályait. A két házelnök egyebek között abban is megállapodott, hogy közösen tesznek lépéseket a Vatikánnál a csángóföldi magyar nyelvû misézés ügyének elômozdításában.

A vendéglátó liberális politikus részben kérdésekre válaszolva is megindokolta, hogy kezdeményezésére miért éppen Bákóban került sor erre a találkozóra. Emlékeztetett, hogy magyar kollégájával eddig Románia számos pontján, Erdélynek szinte minden csücskében tanácskoztak, és úgy gondolta, hogy az országnak vannak más térségei is, amelyeket érdemes megmutatni.

Szili Katalin hangsúlyozta: különleges jelentôsége van annak, hogy Bákóban ülhetett közös asztalhoz román partnerével. Utalt arra, hogy éppen egy évvel ezelôtt írták alá a két ország törvényhozó testületeinek stratégiai együttmûködésérôl szóló megállapodást. A két házelnök kifejezte reményét, hogy a parlamenti együttmûködések elveit is rögzítô lisszaboni szerzôdés mielôbb érvénybe lép. A magyar vendég hangsúlyozta: mivel 2008 Európában a kultúrák közötti párbeszéd éve, e találkozóval is hitet akartak tenni a dialógus mellett.

Szili Katalin megköszönte Olteanunak, hogy támogatta Romániában a magyar nyelvû nyelvi oktatást, amely a kisebbségi identitás megôrzésének alapfeltétele. Olteanu a magyarországi románság nyelvtanulását biztosító jobb minôségû román tankönyveket tartott szükségesnek. A magyar házelnök jelezte: szorgalmazni fogja, hogy a két ország oktatási miniszterei tárgyaljanak e kérdésrôl.

A két házelnök általános európai témákat is érintett, így állást foglaltak a nyugat-balkáni térség minél teljesebb euroatlanti integrációja mellett.

Szili Katalin az újságíróknak elmondta: jó partnerként, ôszinte légkörben tárgyalt Bogdan Olteanuval. Szerinte fel kell oldani a két ország között eddig létezett görcsöket, hiszen a XXI. században európai szellemben kell együtt dolgozni.

Annak ellenére, hogy évrôl-évre nô az eladott új gépkocsik száma Romániában, a gépkocsipark még mindig elavult: a bejegyzett jármûvek több mint fele (54,4 százaléka) nem rendelkezik Euro besorolással.

Ez derül ki a gépkocsi-nyilvántartó hivatal egyik jelentésébôl, amit az Evenimentul Zilei címû napilap idéz.

Az Euro II. szabványnak megfelelô autók a gépkocsipark 11 százalékát teszik ki, az Euro III. minôsítéssel rendelkezô jármûvek száma pedig eléri a 19,9 százalékot.

A romániai utakon közlekedô autók 14,7 százaléka eleget tesz az Euro IV-es normáknak, az Euro V- ös autók viszont csak a gépkocsipark 0,1 százalékát adják.

Aktuális

Az oktatók hátán állítanak csapdát a kormánynak a választások közeledtével egyre erôsödô kampánylázban. A leendô voksokért folyó harcban szakszervezeti segédlettel használják ki az oktatókat, nem elôször. Persze, mindez nem volna lehetséges a kormány hibái nélkül, de a háttérbôl irányítók gátlástalanságára ez sem mentség. És ha belegondolunk, hogy a hivatalos kampány még el sem kezdôdött, valószínûleg ennél is agyafúrtabb húzásokat láthatunk majd, amikor a szavazatvadászat már tétre megy.

A tanügyi szakszervezetek részérôl elsô látásra teljesen logikus magatartás, hogy radikális lépéseket helyeznek kilátásba annak a kormányhatározatnak az olvastán, mellyel költségvetési takarékoskodásra hivatkozva megvonják tôlük az önkormányzatok által sok helyen már jóváhagyott értékjegyeket. A határozat kapcsán az ellenzék is, többek között megyeszékhelyünk polgármestere révén verte el a port a kormány hátán. Lehet, hogy a pénzügyek állása alátámasztja ezt a spórlós kormányhatározatot, de a kabinet figyelme valószínûleg elsiklott afelett, hogy helyenként már kiadták egyeseknek azokat az értékjegyeket, melyek elmaradásáért másokból most kitört a felháborodás. Így egyféleképp elkerülhetetlen volt a botrány, bár ez minden népszerûtlen intézkedésnél ott van a pakliban, és beszámítják a döntéshozatalnál az ilyen kockázatokat is.

A lényegi hiba azonban ott van az értékjegyek kérdésében, hogy a kiutalásukra vonatkozó jogi háttér eleve diszkriminatív az oktatók szempontjából. Mert lehetôvé teszi ezt a juttatást, de nem kötelez a kiutalására senkit, és az ügyet az önkormányzatok hatáskörébe utalja, melyeknek vagy van pénzük értékjegyre, vagy nincs. Így néhol, fôleg városon van értékjegy, illetve most már csak lenne, máshol meg amúgy sem telt vagy telne rá. Félreértés ne essék, a decentralizálás és a helyi autonómia egyaránt jó dolog, de ha oda vezet, hogy egy egyébként az állam pénzén fizetett közalkalmazott azért nem kaphatja meg a megérdemelt juttatását, mert szegény településen él, eközben pedig egy jobb módú városban dolgozó, ugyanúgy állami fizetésû kollégája gond nélkül megkaphatja az értékjegyet, akkor hiba van a rendszerben. Ez a szakszervezetieknek valahogy furcsa módon nem tûnt fel, így eszükbe nem jutott egy olyan jogszabályért kiáltani, legalábbis a nyilvánosság elôtt, amelyik minden oktatási alkalmazott számára garantálná az értékjegyhez való hozzájutást.

Azt azonban legalább a szakszervezetiek javára lehet írni, hogy az önkormányzatok asztalára letették az értékjegyek kiutalására vonatkozó tanácsi határozatok elôkészítô iratait, mintegy az önkormányzatok szájába rágva a dolgot. Errôl a Marosvásárhelyen is megtett gesztusról, no meg arról, hogy az értékjegyek kiutalása szakszervezeti kezdeményezésre történt nálunk is, vehemensen levelezô városgazdánk feledkezett meg. Kampánykór lenne a feledékenység?

Hétfôn mutatták be a sajtónak az 1-es poliklinikán bevezetett elektronikus sorszámosztó rendszert, amit az idôközben lemondott prefektus, Ciprian Dobre országos premiernek nevezett. A cél az, hogy civilizált feltételeket teremtsenek a betegek számára, mondta a prefektus-kórházigazgató tandem. Mûködôképes-e a rendszer, s miként vélekednek róla az érintettek? – erre voltunk kíváncsiak tegnap, amikor végigjártuk azt az utat, amit a páciensnek is meg kell tennie, belépve a megyei kórház poliklinikai részlegébe.

Mivel a bejelentés szerint a legzsúfoltabb – az ideggyógyászati, ortopédiai, belgyógyászati és sebészeti – rendelôkben vezették be az elektronikus rendszert, bejárattal szemben, a betegelosztó (fisier) melletti falra szerelt sorszámadagoló pannón ezt a négy gombot nyomtam meg. A rendszer mûködött, másodperceken belül négy kis cédulát nyomtatott ki, ezekkel kellett a rendelési idô megkezdésekor jelentkeznem a szakorvosi kabineteknél. A "klasszikus" sorszámosztást végzô betegelosztó hölgy – immár újságírói – érdeklôdésemre ideges lett, egyrészt attól, hogy nyilatkoznia kell, bár kérdéseimet (hány órától lehet sorszámot venni, mikor a legnagyobb a tömeg, milyen iratokra van szükség stb.) bármelyik beteg feltehette volna. Másrészt amiatt méltatlankodott, hogy neki ezentúl a folyosón kell útbaigazítania azokat a pácienseket, akik nem tudják kezelni a gombokat, azaz "ingáznia" kell az eligazító iroda és a "gombok" között, a sok beteg között. Nos, a késôbbiekben derült ki, hogy az útbaigazítást adó személynek valóban utasítást adtak arra, hogy ezentúl – a kartonos sorszámosztás mellett – a folyosón levô elektronikus pannó kezelését is meg kell mutatnia, márpedig nem könnyû megbirkózni e feladatokkal…

Naponta kétszer: emberáradat

Azért nem könnyû, mert naponta kétszer, reggel 6.30- 8 és délben 1-2 óra között nagy tömeg lepi el a kórház folyosóját. Mindenki ilyenkor akar számot "venni", az eligazítást végzô személynek pedig körülményes a kartonszámokat kiosztogatni, ellenôrizni, rendben vannak-e a papírok (küldôcédula a családorvostól, munkahelyi igazolvány stb.), megmondani a kabinet számát, és a fent említett négy rendelôbe számot igénylôknek megmutatni a gombok mûködését. Ami pedig igen egyszerû: a kiválasztott szakrendelô melletti kis gombot kell megnyomni, oldalt pedig elvenni a kinyomtatott cetlit. Így aztán nem csoda, ha a tömeg ideges, ha a fehér köpenyes hölgy ideges és nincs ideje átnézni a papírokat (tôlem sem kérte). A hisztériának azonban más oka is van: a szakorvosi rendelôk váltásonként legtöbb 28 beteget fogadnak. Ezen felül "átütemezik" a pácienst. Mármost van úgy, hogy 30-40 beteg is is jelentkezik szakrendelésre, ezért igyekeznek idejében számhoz jutni. A rendszer elképzelôi úgy látták jónak, hogy a délelôtti rendelésre csak reggel, a délutánira pedig délben válthatók számok. Nevük elhallgatását kérô orvosok, asszisztensek elmondták: éppen az nem valósul meg, amit szerettek volna. Sok olyan beteg van, akinek többféle szakvizsgálatra lenne szüksége, délelôtt, délután egyaránt. Ahelyett, hogy a beteg reggel eljön és számot kér egy, esetleg több rendelôbe, délben ismét vissza kell térnie ahhoz, hogy a délutáni szakrendelésre is kapjon számot. Sétáltatják a betegeket – hangzott a panasz. A megkérdezett egészségügyiek azt is nehezményezték, hogy a kórház vezetôsége nem kérte ki a véleményüket, pedig a poliklinikai személyzet tudja igazán, hogyan mûködik (vagy inkább nem mûködik?) a rendszer. Az egyik fôorvos szerint a civilizált országokban csak a közigazgatási intézményekben van elektronikus sorszámosztás, az orvosi rendelôkben mindenütt az "appointment by phone" szisztéma mûködik, azaz telefonon kérnek-foglalnak idôpontot a betegek. Persze, ehhez megfelelô kulturáltság szükségeltetik – tette hozzá a doktor. Megint mások szerint, ha már a gombokat választották, lehetett volna minden szakrendelô mellé két gombot is szereltetni, egyiket a délelôtti, másikat a délutáni rendeléshez. Vagy akár a szakorvosok neveit is feltüntetni, hogy a beteg tudja, "kinek a gombját nyomja meg", elvégre joga van megválasztani az orvosát. És kifüggeszteni, hány szám áll rendelkezésre.

A várakozás tortúrája

Ha a sorszámvételen túlesik a beteg, következik a "második felvonás": a hosszas várakozás a rendelô elôtt. A betegek elmondták, nem érzékelik a változást az elektronikus rendszer bevezetésével. Pont olyan sokat kell várni, mint eddig és a protekciós beteg ezután is éppen úgy bemegy, nagy a bürokrácia. A páciensek nem mernek reklamálni, tartva attól, hogy a nôvér, orvos – enyhén szólva – nem venné jó néven. A legfôbb gond azonban, hogy egyes orvosok nem tartják be a rendelési idôt. Az egyik asszisztens szerint délutánonként szinte egy orvos sincs a rendelôkben. "Ott a nôvér, aki a betegek egy részének megoldja a gondját, papírokat tölt ki stb., a többi beteget visszarendelik. Ürügy mindig van: az orvos az osztályon tartózkodik, mût vagy éppen vizitel".

Dr. Butuc Ovidiu kórházmenedzser kérdésünkre azt mondta, a fenti helyzet valós, néhányszor ô is megtapasztalta, és jövô héttôl ellenôrzi e kabineteket. Egy másik gyakori probléma, hogy a páciensek nem rendelkeznek az orvos által kért papírokkal. Pedig minden rendelônél kifüg- gesztették, hogy melyek azok az irtok, amelyek a konzultációhoz, beteglapok megírásához, további vizsgálatokhoz szükségesek. A betegek egynegyede nem érti meg, hogy miért van szükség a különféle iratokra, cirkuszolnak. Márpedig egy beteglap kiállításához szükség van a munkahelyi igazolásra, amelybôl kiderül, az elmúlt 12 hónapban hány napot volt a páciens betegszabadságon, és szükség van a biztosítotti minôséget igazoló iratra is stb. Ha ezek nincsenek, az orvos visszarendeli a beteget, az pedig senkinek sincs ínyére, hogy többször járjon.

Nagyobb az átláthatóság

Az ortopédiai rendelôben szerdán- csütörtökön 7-14 óra között tart a rendelés, 13 órakor már nem volt beteg. Cengher Ramona asszisztensnô szerint a 28 beteget ellátták, és bár többen is volnának, ezen felül nem fogadhatnak, ennyi a "norma".

Dr. Gulian Andrei szerint a rendszer jó, hiszen lehetôvé teszi a páciensek és a költségek jobb követését, nagyobb az átláthatóság. Nehezen hihetô, hogy soron kívül fogadjanak betegeket a szakorvosok, hiszen a regiszterben szereplô 28 beteg száma meg kell egyezzen a kiadott sorszámokéval, ezt a számítógépen is nyilvántartják és bármikor ellenôrizhetô. Van olyan egészségügyi középkáder, aki a minap az édesanyjának is sorszámot váltott, nem "protezsálta be" – tudtuk meg. Summa summárum, az orvos szerint túl hirtelen történt az átállás az új rendszerre, és ehhez hozzá kell szokni.

***

Bár a rendszer kétségkívül a betegek érdekét szolgálja, tehát elôrelépés az eddigi gyakorlathoz képest, a jelek szerint van még mit igazítani rajta. Ovidiu Butuc menedzser szerint sokan vannak – beteg, orvos egyaránt –, akiknek nem tetszik, mert szigorú, átlátható, jobban ellenôrizhetô a poliklinika mûködése. Két hét leforgása alatt beindítják azoknak a nagy tájékoztató pannóknak a mûködését, amelyeket a poliklinika épületében szereltek fel, lehetôvé teszik az interneten való sorszámigénylést, videokamerákat szerelnek fel, és az elektronikus sorszámosztást kiterjesztik a többi kabinetre is.

Tegnap ünnepélyes külsôségek között iktatták be tisztségébe Maros megye ideiglenes prefektusát. Felicia Pop azt követôen tette le a hivatali esküt, hogy Ciprian Dobre leköszönô fôispán ismertette az elmúlt közel három és féléves munkáját, most meg azért válik meg prefektusi állásától, mert választási versenybe száll a megyei tanácselnöki tisztségért.

A tegnapi eseményen a tisztségébôl távozó Ciprian Dobre hangsúlyozta: úgy érzi, be kell mutatnia a teljes mandátuma alatti megvalósításait, amelyekre büszke. Mint ahogy arra is, hogy ez alatt a három év, három hónap és három nap alatt sok mindenben sikerült megváltoztatnia a közigazgatásban dolgozók mentalitását, munkastílusát. A leköszönô fôispán szerint a 2005–2008 közötti idôszak eredményei elsôsorban a vállalkozói közeg támogatásában mutatkoznak meg, de éppen ilyen fontosnak tartotta a kultúra, a népi hagyományok megôrzését is. A decentralizáció kapcsán az útlevél és gépkocsibejegyzési hivatalok korszerûsítését, a prefektúrai kirendeltségek megnyitását említette.

Mint mondta, megkezdett tervek is vannak, például a Marosvásárhely–Maroshévíz közötti út teljes felújítása, 300 millió euróból (augusztusban várható a munkálatok elindítása), Ratosnyán, a Maros Völgye Fesztivál helyszínéhez közel egy 300 férôhelyes modern parkoló kiépítése, Marosvásárhely illetve Szászrégen terelôútjainak megépítése, a regionális kórház illetve kilenc városi kórház megépítése, a tömbházlakások hôszigetelése (ez utóbbi esetében a helyi önkormányzatokat bírálta, amiért Nagysármás kivételével nem "mozognak".) A polgárok a 0800880088 zöldszámon jelenthetik be panaszaikat a prefektusnak – ez a rendszer is mûködik.

Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, aki jelen volt a beiktatási ünnepségen, Ciprian Dobret a "legjobb prefektus"-nak nevezte, aki akár a "közigazgatási Oscar-díjat is elvihetné a 3 év, 3 hónap és 3 napért", de hozzátette: meggyôzôdése, hogy az új prefektus, a közpénzügyi igazgatóság vezérigazgatói állását betöltô Felicia Pop is "képes tartani ezt a színvonalat". A hivatali eskü letételét követôen Felicia Pop kijelentette: feladatának a volt prefektus által említett megkezdett programok folytatását tekinti. Mint már hírt adtunk róla, Felicia Pop helyett a megyei közpénzügyi igazgatóság élére várhatóan Ruja Marta igazgatóhelyettest nevezik ki, az erre vonatkozó javaslatot tegnap továbbították Bukarestbe, a választ hétfôre várják.

Jegyzet

Sajnos, már szinte hohózattá fajul az a kezdeményezés, miszerint a tanórákat nem lenne szabad reggel nyolc óra elôtt megkezdeni egyetlen iskolában sem. Kétségtelen, hogy a közegészségügyi hatóság feladatai közé tartozik a gyermekek egészségének védelme is. Ahogy dr. Silviu Morariu igazgatónak korábban sikerült mozgalmat indítania a vidéki iskolák belsô illemhelyének és vízzel való ellátásának a megoldására, remélhetôleg a mostani kampány is visszhangra talál. Mert tény és való, hogy vannak iskolák megyénkben, ahol évtizedek óta elfogadott gyakorlat, hogy reggel hét órától kezdôdik az oktatási program. Ami sem pedagógusoknak, sem a diákoknak nem kedvezô, de a zsúfolt tanterv miatt kénytelenek ehhez folyamodni. Sok helyen szem elôtt tartották a vidéki gyerekek érdekeit is, akik el kell érjék a kora délutáni órákban induló járatokat. A Romulus Guga (volt 18-as) általános iskola pedig, amely korábban a délelôtt folyó oktatásért volt joggal népszerû, az idei tanévben a saját csapdájába esett. Mivel délután üres volt az épület, ideiglenesen a gazdasági iskolacsoport diákjainak egy részét költöztették oda, a szóban forgó tanintézményben ugyanis másfél évre tervezett korszerûsítés folyik. Így azokban az osztályokban, ahol több az óraszám, a reggeli kezdés elôrevitelével oldották meg, hogy egyszerre ürüljön ki az épület.

Hogy van-e joga a közegészségügyi igazgatónak és a prefektusnak beleszólni egy valóban kellemetlen, de adott körülmények között megoldhatatlan helyzetbe, erre a közoktatási törvényben nem találunk paragrafusokat. A kellemetlenségeket pedig az évek során kényszerbôl szülô és tanár is elfogadta. Holott igaza van Silviu Morariunak, hogy az óra elôrehozásával a hét órakor kezdô ötödikes gyereknek valójában öt órakor kel felkelnie, ami egy idô után a gyengébb fizikumú diákok kimerüléséhez vezet. A tiltakozás viszont évek óta eszébe juthatott volna a szülôi bizottságoknak, a pedagógusoknak, a közegészségügyi igazgatónak valamint a prefektusnak is. Ahogy már régen vita tárgyává tehetnék az oktatás délelôtti megszervezését. Egyáltalán nem természetes, és azokban az országokban, ahol valóban fontos az iskolaügy, el sem tudnák képzelni, hogy a legnehezebb átmenet idején csak délután kell iskolába járnia a gyerekek többségének, s így délelôtt a legtöbb családban nincs, aki a felkészülésüket, az étkezésüket felügyelje. Sajnos, még mindig kevés a tanterem megyénkben, annak ellenére, hogy országos szinten egyelôre csak az óvodák hiányát tették szóvá.

Nem szabad megfeledkeznünk az oktatási rendszer másik nagy terhérôl sem. Egyetlen más országban sem tartanak hét-nyolc tanórát egy nap, amit a zsúfolt program miatt kötelezô módon be kell tartani. S amit az oktatásügy egymást érô állítólagos reformjaival sem küszöböltek ki. Sôt, a tankönyvek még vaskosabbak lettek.

Nos, mindezért valóban szót kellene már emelni, ha lenne ki, s ha lenne, aki meghallgassa. A liberális berkekbôl indított jelenlegi kampánnyal pedig az a gondom, hogy az adott lehetôségek figyelmen kívül hagyásával az azonnali politikai célok mozgatják. Anélkül, hogy megvárták volna a tanév végét vagy a közelgô tavaszi szünidôt, év közben keltenek zavart diákok és szülôk fejében. A polgármesteri hivatalnak pedig az idétlen jópofáskodást tartalmazó válaszírás helyett például azon kellene (és illene) gondolkodnia, hogy a megyeközpont egyik legnagyobb szakközépiskolájának felújítását miért nem lehetett szakaszosan a szünidôk idejére betervezni, továbbá, hogy növelni kellene az iskolai helyek számát. Új iskolaépületet azonban csak az Európa Gimnázium udvarára terveztek, s az építkezés régen ígért elkezdésével a jövô tanévben egy másik iskolát fognak túlterhelni, ahova kénytelenek lesznek átköltöztetni a tanulókat.

Az RMDSZ vezetôi azzal vádolják a Magyar Polgári Párt képviselôit, hogy nyomást gyakorolnak a szövetség jelöljeire, azzal próbálván átcsábítani ôket, hogy megígérik, finanszírozzák választási kampányukat. Kovács Péter, az RMDSZ alelnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján elmondta: az MPP-nek nincsenek esélyes jelöltjei, ezért folyamodik ilyen taktikához.

"Mi, az RMDSZ, házról házra járunk, hogy megkérdezzük a helyi közösségeket, milyen problémák foglalkoztatják ôket. Ôk egyik RMDSZ- jelölttôl a másik RMDSZ-jelöltig mennek, hogy megváltoztassák véleményüket, és csábítsák át az MPP-listára. Pénzt, infrastruktúrát, Orbán Viktort ígérnek nekik, csakhogy az MPP-listán legyenek" – mondta Kovács Péter. Hozzátette: az RMDSZ több mint 155 ezer személy véleményét kérte ki jelöltjeirôl az elôválasztások ideje alatt, míg az MPP-s listák egyetlen ember, Szász Jenô tollvonása által állnak össze.

"Az MPP-nek jó a retorikája, amikor a választás szabadságáról beszélnek, de a jelöltlistákat egyetlen személy, Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester állítja össze. Június elsején a magyaroknak választaniuk kell Szász Jenô listája és a 155 ezer személy által összeállított lista között" – vélekedett az RMDSZ-es politikus.

Azt állította, az MPP vezetôi az RMDSZ-szel közös listákról beszélnek, valójában azonban hallani sem akarnak errôl.

"A legjobb védekezés a támadás. Az MPP a közös listák retorikáját használja fegyverül a támadásaiban. Azt akarják, hogy ahol az MPP-nek nullához közelít az esélye, legyen közös lista, és ahol esélyük lehet, ott legyen verseny. Tulajdonképpen nem akarnak közös listát. Ha akartak volna, részt vettek volna az elôválasztásokon, ahova meghívtuk az ô jelöltjeiket is. Közös listáról beszélnek, ám valójában hallani sem akarnak errôl" – mondta Kovács Péter.

A május 20-án hivatalába lépô megválasztott tajvani alelnök pénteken sokak által történelminek tekintett látogatásra érkezett a Kínai Népköztársaságba, és a hét végén találkozik a kínai elnökkel.

Mind Vincent Siew, mind pedig Hu Csin-tao (Hu Jintao) a dél- kínai trópusi szigeten, Hajnanon (Hainan) sorra kerülô ázsiai gazdasági fórumon vesz részt. A tajpeji televízió jelentése szerint szombaton délután ülnek össze megbeszélésre.

"Siew kifejezi kínai látogatásán azt az óhajunkat, hogy béke és jólét uralkodjék a Tajvani-szoros mindkét partján" – mondta Ma Jing-csou (Ma Ying-jeou) megválasztott tajvani elnök egy nyugati hírügynökségnek adott nyilatkozatában.

Ma Jing-csou az ellenzéki Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang) jelöltjeként nyerte meg márciusban a tajvani elnökválasztást. A kormányzó Demokratikus Haladó Párthoz (DPP) kötôdô leköszönô elnök, Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) hol hangosabban, hol halkabban, de következetesen hirdette elnöksége alatt, hogy Tajvannak nem lehet célja a Kínával való újraegyesülés, és hogy a szigetnek törekednie kell arra, hogy de facto önállóságát elôbb-utóbb nemzetközi jogilag elismert függetlenségre váltsa. Noha a Kuomintang a Kínai Kommunista Párt történelmi ellensége, vele mégis sokkal jobb kapcsolatokat ápol most Peking, mint a DPP-vel. Ennek egyrészt az az alapja, hogy a Kuomintang, akárcsak Peking, az "egy Kína elvét vallja", másrészt az, hogy a kilencvenes években a Kuomintang kormányzása alatt épültek ki Tajvan és a szárazföldi Kína rendkívül gyümölcsözô és kiterjedt gazdasági kapcsolatai, amelyek révén sokmilliárd dollárnyi tajvani tôke érkezett a Kínai Népköztársaságba.

Százötven éve, 1858. április 10-én a Whitechapel hararangöntöde elkészült a nagy mûvel: készen állt a Big Ben nagyharangja. A kelet-londoni öntômûhelytôl hosszú út vezetett a parlament tornyáig, ahol csak egy évvel születése után szólalt meg elôször.

A 13 tonnát nyomó "újszülött" az 1834-ben leégett westminsteri palota helyére épült új parlamentben, egészen pontosan az Alsóház bejáratánál lévô toronyban kapott helyet. Ez a torony ugyan hat méterrel alacsonyabb a Felsôházat ôrzô Viktória-toronynál, de sokkal nagyobb hírnévre tett szert.

A Big Ben nagyharangját Edmund Beckett, Grimthorpe bárója tervezte, az elsô kísérlet azonban nem volt méltó az angol nagyság jelképezésére, mivel a harang megrepedt. Újra kellett önteni, a második már elnyerte a mesterek és a tervezô tetszését, noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a példány is kissé hibás. Miután a harang bekerült a Sir Charles Barry és Augustus Pugin által tervezett épület tornyába, egy kisebb baleset során megrepedt, a készítôk azonban gyorsan áthidalták a problémát: egy rövidebb nyelvet tettek be, amely nem érte el a repedést. 1859. július 11-én a harang végre kipróbálhatta hangját: Ha:ndel Messiásának néhány taktusa után ütötte el elôször az órát. A nagyharang (közkedvelt nevén a Big Ben) méltóságteljesen csak kerek órákon dolgozik, a negyedórákat felváltva kisebb harangok ütik el.

A harang mellé monumentális óra került a toronyra, amelynek percmutatója 4,25 méter hosszú. A becenevekre fogékony londoniak a harangot, majd az órát, s végül a tornyot Benjamin Hall közmunkaügyi kormánybiztosról nevezték el Big Bennek. Legendák szerint ehhez az is hozzájárult, hogy a becenevek mellett az ökölvívást is nagy becsben tartó britek egyik kedvenc bokszolójának keresztneve szintén Ben volt.

Az elmúlt másfél évszázadban az angol pontosság jelképe London egyik szimbólumává vált, ha arra járva világító fényt látunk az óratornyon, akkor tudhatjuk: ülésezik a parlament. Késôn fekvôk a BBC brit közszolgálati rádióban hallhatják a hangját: mindig a Big Ben üti el az éjfélt.

A Whitechapel harangöntöde a mai napig mûködik, s a Big Ben mellett olyan darabokkal büszkélkedhet, mint a philadelphiai Liberty Bell. Az 1570-ben alapított öntöde készítette a 2001. szeptember 11-i merényletek elsô évfordulóján az Egyesült Államoknak ajándékozott Remény Harangját is. A Big Ben matuzsálemi korba lépése kapcsán a harang egészségére koccintó Mike Backhouse, az öntöde jelenlegi vezetôje elmondta: még mindig Ben tartja a rekordot, az üzem azóta sem készített ekkora harangot.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakának, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kommunikáció és szociálpedagógia szakának, illetve a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem teatrológia szakának tanárai és hallgatói jövô héten kedden, szerdán és csütörtökön szakmai találkozókat tartanak középiskolai diákok, tanárok és humán tudományok iránt érdeklôdôk számára. A találkozókon a szakemberek és a közönség a filozófia, a kommunikáció és szociálpedagógia, illetve a színháztudományi kutatásokról, a továbbtanulási lehetôségekrôl, illetve a végzettek pályaképérôl beszélgetnek. A jelenlevôk megismerhetik az említett szakok tevékenységét, kutatási eredményeit, internetes honlapját, kiadványait és háttérintézményeit.

A találkozók programja: kedden, április 15- én 12 órától 13.30-ig Babes–Bolyai Tudományegyetem – filozófia szak; szerdán, április 16-án 13 órától 14.30-ig Sapientia – kommunikáció és szociálpedagógia szak; csütörtökön, április 17-én 13 órától 14.30-ig Színmûvészeti Egyetem – színháztudományi szak. A helyszín mindhárom esetben a Bernády Ház nagyterme (Horea utca 6. szám). A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Az egyik román nyelvû napilapban jelent meg a hír, mely szerint a Regionális Fogyasztóvédelmi Hivatal munkájával elégedetlen panaszos fogyasztók az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóságnál reklamálhatnak. Tehát, ha valaki úgy érzi, hogy panaszát a helyi hivatal nem megfelelôképpen oldotta meg, Bukarestben keresheti igazát. A felvetett probléma kapcsán dr. Csomóss Miklós regionális fôfelügyelôt kérdeztük. Megtudtuk, hogy ez nem újdonság, hiszen a fogyasztóknak eddig is lehetôségük volt a fentebb említett módon eljárni, amennyiben úgy érezték, jogsérelem érte ôket a regionális hivatalnál.

– A mi válaszunkkal, azaz a panasz kivizsgálása után született eredményünkkel elégedetleneknek lehetôségük van az országos hatósághoz, azaz a felettesünkhöz fordulni. Ilyen esetben Bukarest visszaküldi nekünk az ügyet, újraelemzés végett. Az utóbbi kilenc hónapban két ilyen esetünk volt, és mindkétszer kiderült, hogy nem mi tévedtünk. Az viszont már gyakrabban fordul elô, hogy a panaszos végül újabb bizonyítékot szolgáltat, amely az ô javára billenti a mérleget, és egyszerre megalapozottá válik a panasza – fejtette ki dr. Csomóss Miklós.

A fôfelügyelô szerint az már megszokott, hogy a panaszuk kivizsgálása nyomán született válasszal egyet nem értô fogyasztók újból a regionális hivatalhoz fordulnak, ahol az írásba adottakhoz további magyarázatokkal szolgálnak az esetleges félreértések elkerülése végett.

A Maros Megyei Munkaerô-elosztó Ügynökség április 18-án 9–14 óra között állásbörzét szervez a megye öt városában. Eddig az ügynökség által megkeresett 101 kereskedelmi egység közül 26 munkaadó jelezte részvételi szándékát. A jelentkezô cégek összesen 334 állást kínálnak majd a börzén: 48-at a kereskedelem és közétkeztetés terén, 90-et az építkezésben, 7-et a szolgáltatások területén, 4-et a mezôgazdaságban, 185 munkahelyet pedig a készruhaiparban. Marosvásárhelyen a Mihai Eminescu Mûvelôdési Házban, Szászrégenben a George Enescu Mûvelôdési Házban, Marosludason, Segesváron és Dicsôszentmártonban pedig az ügynökség által mûködtetett munkapontok székhelyén kerül sor az állásbörzére.

Székely ruhás gyerekek dalától, játékától volt hangos csütörtök délelôtt a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály Terme.

Az óvodás apróságok olyan népi gyermekjátékokat jöttek bemutatni, amelyeket a hagyományt ôrzô és tisztelô óvó néniktôl tanultak. – Minél régebbi egy tárgy, annál értékesebb, igaz, gyerekek? Így van ez a népi gyerekjátékokkal is, minél régebbiek, annál eredetibbek és értékesebbek. Ti pedig, akik ezeket megtanultátok, kincset ôriztek – mondta Ugron Katalin, a szervezô 6-os számú napközi óvónôje a módszertani kör körzeti versenyének bevezetôjében.

A vetélkedôre 5 csoport érkezett, a már említett 6-os napközi magyar elôkészítô csoportja és német-magyar csoportja, a 2-es napközi, az Arlechino óvoda és az udvarfalvi óvoda.

A versenyt a 6-os napközi magyar elôkészítô csoportja nyerte, ôk jutottak tovább a városi szakaszra, melyet április 19-én a marosvásárhelyi várban tartanak meg. A szervezô óvónôk (köztük Vásárhelyi Olga és Magyari Tünde) vidámmá és derûssé varázsolták a gyerekek délelôttjét, a zsûri – Ötvös Mária táncoktató, Pál Anna zenetanár és Györfi Éva, a Stefánia óvoda igazgatója – arra figyeltek, hogy azokat részesítsék a legmagasabb pontszámban, akik kimondottan ötletes füzérben, eredeti gyermekjátékokkal álltak a közönség elé.

A kapcsolattartó rendôrség tegnap délelôtt sátrat állított fel Marosvásárhelyen, a Színház téren. A standjukon információs anyagokhoz lehet jutni, amelyek ismertetik a kapcsolattartó rendôr szerepét illetô tudnivalókat. Az akció célja népszerûsíteni a rendôrség jelentkezô- toborzását a rendôrügynöki iskolákba és a Rendôrakadémiára.

Schumann tavaszi üdvözletét, Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntôjét tolmácsoló, Karai József "füstbe ment báljába" hívó gyermekhangok töltötték be tegnap délelôtt a Kultúrpalota kistermét. Az országos általános iskolai kórusverseny körzeti szakaszának résztvevôi túlnyomórészt székelyföldi tanintézetekbôl érkeztek: Kovászna megyét a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Mûvészeti Líceum és a Mikes Kelemen Líceum, Hargita megyét a csíkszeredai Nagy István és az udvarhelyi Palló Imre Mûvészeti Líceum, illetve a remetei Fráter György Általános Iskola kamarakórusa képviselte. A Maros megyei versenyzôk közé a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum Primavera nevû énekkara, a nagysármási tanintézet és a nyárádtôi Emil Dragan Általános Iskola növendékei tartoztak, míg Dâmbovita megyébôl a târgovistei Balasa Doamna Mûvészeti Líceum általános iskolásai vettek részt az erôpróbán.

Az öttagú – Kovászna, Hargita, Maros és Dâmbovita megyét egyaránt képviselô – zsûri az általános iskolák közül a nyárádtôi csapatot juttatta tovább az országos döntôre. A mûvészeti líceumok kategóriában a târgovistei és a csíkszeredai kórus osztozhatott az elsô díjon, a legnagyobb pontszámot és az országos döntôn való részvétel lehetôségét azonban a târgovistei énekkar kapta meg.

Az ünnepélyes díjátadás után több gyerek arra panaszkodott, hogy a zsûri igazságtalanul járt el. A vesztesek pesszimizmusa – gondolhatnánk. Hiszen még az is meglehet, csak véletlen egybeesés, hogy az általános iskolák utolsó helyezettje – a többi kórustól eltérôen – kizárólag magyarul énekelt, míg a gyôztes nyárádtôi énekkar abban vált ki versenytársai közül, hogy kétszeres nekifutásra sikerült elôadnia repertoárja elsô dalát.

Valóban így üdvözöltük a császárt szerdán, április 9-én a Caesar vendéglôben. Ugyanis itt tartották meg az elsô versenyt, amelyen a nebulók elmélyíthették Caius Iulius Caesar egyéniségérôl, életérôl, hadjáratairól szóló ismereteiket. A résztvevôk a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Iskolaközpont filologusai, a IX. B, X. B, XI. B osztályok tanulói, akik két csapatban versenyeztek a vendéglô ókori gladiátorharcokat idézô freskói társaságában. A vetélkedô 20 kérdésbôl állt, amelyre a zsûri elôtt válaszoltak a csapatkapitányok.

A zsûri tagjai Kovács Barna, a Gh. Sincai iskola filozófiatanára és Fekete István, a mvhelyi Mentor kiadótól. Véleményük szerint a gyerekek jól felkészültek és a verseny színvonala jó volt.

A versenyt közös vacsora követte, amikor a diákok belekóstolhattak az antik Róma lakomáiba.

Ezenkívül kötelezô volt az elegáns megjelenés, mivel az is a verseny célja volt, hogy tanuljunk meg viselkedni ilyen környezetben.

A versenyt György Ramona Erika latintanárnô szervezte, aki szintén a Gh. Sincai iskola tanára.

A Tradíció Alapítvány, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA, a Táborfalvi Közmûvelôdési és Népzenei Egyesület szervezésében

Ideje: 2008. augusztus 10–17. Helye: 6050 Lajosmizse, Diákotthon, Ceglédi u. 1.

Rendezô és támogató: Tradíció Alapítvány, Tradíció Stúdió, Táborfalvi Közmûvelôdési és Népzenei Egyesület, Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA, Lajosmizse Város Önkormányzata, Városi Mûvelôdési Ház, Életfa Hagyományôrzô Egyesület, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Új Európa Alapítvány

A tábor kínálatából: Korhatár nélkül, kezdôknek és haladóknak, egyéneknek, csoportoknak, népdalok és néptáncok, táncházak, magyar népi hangszerek tanítása, néprajzi filmek vetítése, kézmûves foglalkozások, népi mesterségek, hangszerkészítés, hangszerkészítôknek szakmai továbbképzés, tartalmas elôadások, fürdés, Csutorás strandfesztivál, szórakozás… Népmûvészek, zenészek, énekesek, táncosok Erdélybôl, Moldvából, Gyimesbôl, Felvidékrôl, Délvidékrôl, Palócföldrôl, Kínából. (Bôvebb információ, filmek, fotók, cikkek, programok a www.tradicio.hu és a www.csutorastabor.hu honlapokon.)

A tábor vezetôje: Birinyi József népzenekutató, a KÓTA társelnöke, a Csutorás együttes alapítója. Házigazda: Csutorás együttes (Táborfalva), Gajdos együttes (Eger), Flótás együttes (Lajosmizse)

Elôadók, szakmai irányítók: Csiszár Aladár prímás (Magyarpéterlaki zenekar), Legedi László István (Moldva, furulya, tilinkó, kaval), Isvánfi Balázs (duda), Budai Ilona, Polgár Lilla népdalénekesek, Adler Irisz és Böde István, Krasnyánszki Dóra, Andre Csaba, Petres Zsuzsa (Gyimesközéplok) néptáncosok, Pál István hagyományôrzô népzenész (duda, flóta, furulya, ének, Tereske), Kovács László népzenész (citera, koboz, tekerôlant, furulya), Gajdos együttes, (Polgár Lilla ének, Okos Tibor duda, furulya, kontra, Horváth Attila bôgô, Buborék István hegedû, Andrássy Ferenc cimbalom, tekerôlant), Szabó Adrien hegedû, Széles András, Sulczné dr. Bükki Éva, Inoka Gyôzô, Lajtainé Móricz Ildikó, Szabóné Nagy Annamária, Sulcz Ferenc citerások, Birinyi András, Bodnár Ferenc hangszerkészítôk, fafaragók, Babar István bôrös, Skultéti Jánosné szövô, fonó, Katona Mihály kosárfonó, Sáránszki Mihály szalmafonó, Szemere Katalin, Faragó Henriett, Varga Edit, Vidáné Nagy Ildikó, Vigh Istvánné kézmûves tanárok, (agyagozó, nemezelô, gyöngyfûzô, csuhéfonó, bábkészítô, batikoló, üvegfestô…), dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató, Miskolczy Mariska énekes, dr. Olsvai Imre az MTA Zenetudományi Intézet fômunkatársa, népzenekutató, Keresztessy Klára zeneelmélet-oktató, Kiss Csaba, Kissné Juhász Erzsébet "hangulat-mesterek" és még számos meghívott, jeles szakmai elôadó.

A táborról és a tábort záró gáláról, a Csutorás és Tradíció strandfesztiválról, illetve a Népzenei fesztiválról televíziós felvétel készül!!!

Részvételi díj irányára: 18.500,- Ft/fô+20%áfa+ szállás, étkezés (részletek a jelentkezési lapon). Tíz fônél nagyobb csoport esetében a csoportvezetô, szervezô, kísérôtanár tábordíját elengedjük.

Jelentkezés: A táborra elôképzettség és korhatár nélkül, családokkal, csoportokkal is lehet jelentkezni.

Online jelentkezés, információ, jelentkezési lap letölthetô: www.tradicio.hu, www.kota.hu, www.birinyi.hu, www.csutorastabor.hu

Levélben: Tradíció Stúdió, 1024 Budapest, Keleti Károly u. 8., telefonon: 0036-1-315-1322, 0036-1-316-0592 vagy: 0036-20-9346032; faxon: 0036-1-438-0250; e-mailen: csutoras@tradicio.hu

Jelentkezési határidô: 2008. június 16. Befizetési határidô: 2008. július 10.

Az egy éve eltávozott Beke György gazdag emlékanyagot hagyott maga után. Nem csak egy kisebb könyvtárra menô mûveinek gyûjteményében, nem csak azokban az erdélyi és magyarországi folyóiratokban és újságokban megbúvó írásaiban, amelyeknek egybegyûjtése és közzététele még a jövô fontos feladatai közé tartozik, hanem barátainak szívében, az irodalmi élet és a közélet emlékezetében is. * Mindazok, akik a jelen kis kötetben szerepet vállaltak, a "szárnyas idônek" a rombolását szeretnék megállítani, méghozzá egy olyan írónak, embernek, barátnak az esetében, aki mindenképpen érdemes arra, hogy alakját, küzdelmeit, tevékenységét és mûveit megôrizze az emlékezet: nem csupán a barátok és munkatársak, hanem az irodalom, a történelem, a nemzet emlékezete is. (Pomogáts Béla) * 2000-ben a csíkszeredai Julianus Alapítvány Beke Györgyöt magyarságmentô szolgálataiért Julianus-díjjal tüntette ki. A díjazottnak járó Julianus-szobor életében íróasztalának lett állandó tartozéka. (Beder Tibor) * Egymást követve üresednek barátaink, kollégáink, mestereink lakásai, sorra távoznak a legjobbak is. Ôrizzük meg emléküket, becsüljük meg hagyatékukat, s mindezt adjuk tovább gyermekeinknek is. Beke György is mindig ehhez az imperatívuszhoz tartotta magát. (Nagy Miklós Kund) * Beke György enciklopedikus hungarológiája közös kincse az egyetemes magyarságnak.(Cseke Péter) * Nagyon nehéz volt vitatkozni a történelemrôl Beke Györggyel. Nem ahhoz ragaszkodott pedig, hogy neki van igaza; ahhoz ragaszkodott, hogy addig ne hagyjuk abba a vitát, míg le nem lepleztük a rejtôzködô igazságot. (Kocsis István) * Beke György olyan életmûvet hagyott ránk, amely Erdély földjébôl vétetett, s mint a búvópatak, hol láthatatlanul, hol láthatóan át- és átszôtte Erdély s a csángó sors mélyrétegeit, boltozata pedig égi magasságot súrol. Neve állócsillag Erdély vészjósló egén. (Lôrincz György) * Úgy megszerette Budapestet, hogy sosem tudta feledni Uzont. (Nagy Pál) * Te megszállott szorgalommal ráztál fel bennünket, irányítottad figyelmünket a tömbmagyarságon kívül a szórványban élô testvéreinkre is. Látod, ezért irigyeltelek és irigyellek téged, immár halálomig, Gyurikám. És ha sajnálok valamit, az az, hogy nem mérhetted fel, nem írhattad össze egész Romániában rokonságodat - rokonságunkat. (Fodor Sándor) * És mondom: áldjon meg az Isten! És elgondolom: milyen nehéz a sorsa annak, aki ügyet vállalt magára, mert nem tehetett másként; hiszen az az Ügy is ôt választotta ki nehéz helyzetében. Ez így igaz akkor is, ha cinikus esztéták, sikerkárosultak és üres becsvágyban fetrengôk errôl másként vélekednek. Valakinek mindig állni kell a tornác küszöbére. (Sütô András) * Recenziók, levelek, köszöntôk, méltatások, nekrológok harminckét szerzô tollából (tôlük idéztünk néhány mondatot), az életrajz és a pályakép fôbb adatai, végül Beke György mûveinek mutatója: ez a tartalma annak a kis könyvnek, amelyet így zár az utószó: "Hiszünk abban, hogy Beke György egykori földi személyisége ott van egy másik és magasabb létben, és bízunk abban, hogy példáját, munkásságát megôrzi a nemzet emlékezete." * (Beke György emlékezete. Halálának elsô évfordulójára szerkesztette: Pomogáts Béla. Közdok, 2008)

B.D.

Szôcs Kálmán

Apám emlékére

Mosdanak a lányok túl a gát alatt,

S a habok futnak, mint a régi álmok,

Sírásom helyett halk forrás fakadt,

S a Küküllô mímeli ringatásod.

Ha tudtad volna nem hagysz így magamra.

Egyedül annyi, annyi idegen közt.

Hiába hallgattam okos szavadra,

Mert a farkas felfalja a szelíd ôzt.

S a vásárhelyi vár alatt az útra

Könnyét pergeti sárga hársfasor

S titkos jelet rajzolt az évek ujja.

Levél pereg, ha sanda szél dalol.

S csak azt remélem állig gyászokon,

Hogy gombászni megyünk megint talán,

Az elmúlás többé nem lesz rokon,

S közös pohár áll kettônk asztalán.

Az utak futnak, nyúlnak szép nyugodtan,

Csillagot legel éjek sarkos ajka,

Tudod, a legszebbet neked daloltam.

Nem értem, mért hagytál ilyen magamra?

Így jellemezhetô az a szerda esti hangulatos, bensôséges találkozó, amelyen a székelyföldi és csángóföldi látogatásra érkezett Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnök asszonya és a kíséretéhez tartozó parlamenti delegáció megyénk irodalmi, mûvészeti, tudományos életének több ismert magyar képviselôjét látta vendégül a szovátai Danubius Szálló éttermében. A házelnök, aki délután a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem napját tisztelte meg személyes jelenlétével és az Országgyûlés Ezüst Emlékérmének átadásával, az esti órákat és az éjszakát a fürdôtelepen töltötte.

A delegációt Péter Ferenc, Szováta polgármestere köszöntötte és vezette körbe a telepen, azután került sor a fogadásra, amelyen Marosvásárhelyrôl, Szovátáról, Korondról és Szentegyházáról meghívott írók, mûvészek, egyetemi tanárok találkozhattak és folytathattak kötetlen eszmecserét Szili Katalinnal és a vele érkezett parlamenti képviselôkkel. A magyarországi küldöttségben kormánypárti és ellenzéki pártok reprezentánsai egyaránt jelen voltak: Botka Lajosné és Géczi József Alajos az MSZP-t, Ékes Ilona és Gulyás Dénes a FIDESZ-t, Sándor Klára az SZDSZ-t, Hoffmann Rózsa a KDNP-t képviselte. Az elnök asszony azonban hangsúlyozta, ezen az estén mellôzni kívánják a politikát és a protokollt. Azt viszont semmiképpen se tehette meg, hogy hivatalos programjára úgy haladjon át a megyénken, mintha itt sem járt volna, hiszen olyan gyakran és szeretettel fordul meg ezeken a helyeken, mintha hazajönne. Sok barátja, jó ismerôse van errefelé. Ilyen a szerdai vacsorára meghívottak többsége is, akiktôl a magyarországi parlamentiek elsôsorban az itteni magyarság szellemi életérôl, kulturális, alkotói, oktatási gondjairól, sikereirôl tudhattak meg részleteket.

Szili Katalin külön köszöntötte Páll Lajost a festô-költô 70. születésnapja alkalmából és az Országgyûlés Vas Emlékérmével tüntette ki. További vasakaratot, ezüst hajat és aranylakodalmat kívánt neki, meg is ajándékozva a jubiláló mûvészt. A vásárhelyiek nevében Lokodi Edit Emôke, a megyei tanács elnöke adta át ajándékként Szili Katalinnak a marosvásárhelyi Képtár Bernády- gyûjteményérôl készült, nemrég megjelent albumot. Megköszönve a katalógust, a házelnök asszony a csángóföldi látogatásra gondolva arra kérte Kilyén Ilka mûvésznôt, dallal nyújtson ízelítôt a csángók értékes folklórkincsébôl. Az elôadó az Ágrólszakadt madár címû, nagy sikerû egyéni mûsorából szólaltatott meg részletet. Viszonzásként az anyaországi küldöttség operaénekes tagja, Gulyás Dénes Bartók Béla székelyföldi gyûjtésébôl adott elô mély átérzéssel két gyönyörû dalt. A már-már himnuszként ismert és tisztelt Ó, én édes jó Istenem és a Mikor Csíkból elindultam kezdetû énekek tolmácsolásába nem csak az énekmûvészek, a többi jelenlevôk is bekapcsolódtak. És felcsendültek Küküllô menti és más népi dallamok is. Emlékezetes, szép élménnyel szolgált a szovátai összejövetel.

N.M.K.

Nagyszámú közönség elôtt köszöntötték a hetvenéves Páll Lajost kedden szülôfalujában, Korondon. Az új mûvelôdési ház emeletén külön teremben tekinthetô meg a festômûvész költô korábbi és újabb munkáiból összeállított hangulatos, derûs tárlat, melyet a Firtos Mûvelôdési Egylet elnöke, a Hazanézô címû folyóirat fôszerkesztôje, Ambrus Lajos nyitott meg, az egylet versmondó körének tagjai pedig mélyenszántó összeállítással kedveskedtek Páll Lajos életmûvébôl. – Ô segít nekünk – mondotta többek között a méltató – szép képpel és mondható verssel, hogy meglássuk "a boldog Isten mutatta minták színét és fonákját".

Az alkalomból jelent meg a HAZANÉZÔ idei elsô száma is.

B.D.

Szép magyar könyv

(Szabó Duci, és kész!)

Engem úgy könyveltek el, hogy Szabó Duci, és kész. A kollégáim szerettek, ezt ma is érzem. Tamás Frici most is felhív, Lohinszky is gratulált, valahányszor alkalom adódott rá. És még valami: nem is annyira piszkos ez a pálya, mint ahogy a kérdés sugallja. Én legalábbis úgy érzem, hogy gyönyörû hivatás a miénk. Mindig ehhez próbáltam igazodni. * Valójában nem is tudom, hogy' válhattam színésznôvé. A színház elôcsarnokában, illetve a nézôtéren akadnak össze a lábaim. Amikor azonban bekerülök a színpadra, úgy érzem, hogy a lakásomban sem vagyok jobban. * Megszerettem ezt a közönséget. Bár Kolozsváron is szerettek. De ettôl a szeretettôl, amit itt kaptam, nem tudok eltekinteni. * A szeretet és a jó színészek jelentették a siker kulcsát. Tanultunk is tôlük eleget. De a szeretet az, ami mindennél többet jelent egy színháznál. * Az a készenlét a megújulásra, az az elemzô nyitottság, a kritikai és önkritikai szemléletmódra, amire Tompáék rászoktattak, az azt követô válságos idôszakban sem tûnt el teljesen. * Az Úri muriban minden valósággal a véremmé vált... Semmiképp se változhattam, valószínû, ha akartam volna, se tudtam volna. De nem is várták ezt tôlem. * Harag Gyuri mindent el tudott hitetni velünk, fanatizálta a társaságot. Csodálatos ember volt. Csak egy szót szólt, és mi már kettôt csináltunk. * Az az igazság, hogy valóban élvezettel bújtam egyik vagy másik alak bôrébe. Épp olyan szívesen voltam Petyponné a Lohinszky által rendezett Osztrigás Miciben, mint Bárónô Labiche fergeteges Olasz szalmakalapjában. * Kincses Elemér: Remekül lehetett veled dolgozni. Elôször is halálosan pontos voltál. Másodszor: a próbán fát lehetett vágni a hátadon...Nem volt, nem létezett olyan rendezôi ötlet, amit rögtön ne éreztél volna magadénak. És a szikrából nagyon gyakran te teremtettél lángot...Harmadszor: majdnem mindig elsônek tudtad a szöveget. Negyedszer: gyönyörû rendet teremtettél magad körül, öltözôben, próbán, színpadon, elôadáson...* Nagy Miklós Kund: Szabó Duci. Életinterjú, Kincses Elemér elôszavával. Polis Könyvkiadó Kolozsvár, 2007, Prospero könyvei sorozat

*A könyv bemutatójára április 14-én, hétfôn este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban a Gruppen- Hecc elôadása elôtt.

(bölöni)

B. Simon György (1957–2008) búzásbesenyôiségét ôrizte nevének egyik betûjében, és bár sorsa messzire vezényelte, szilágysomlyóiként, bagosi tanárként is marosmenti maradt, abban is, ahogyan verseiben mindvégig hamisítatlan belsô- erdélyiségét hangoztatta, néha élesebben, máskor halk tónusokban. Új, választott kishazája problematikáját is keblére ölelte, szilágysági lokálpatriótává tette a sorsvállalás. Ha Isten tovább élteti, nemcsak verskötetével örvendezteti meg barátait, ismerôseit, olvasótáborát, hanem az egybegyûjtött helytörténeti dolgozatokkal is, amelyeket a (Beke György könyvének címére nem véletlenül utaló) Hepehupa címû szilágysági mûvelôdési folyóirat hasábjain közölt, úgy is, mint annak egyik lelkes szervezôje-szerkesztôje-terjesztôje.

A rokoni kapcsolatok ápolásától vezérelt hazalátogatásai alkalmával nem mulasztotta el felkeresni lapunk szerkesztôségét. Sosem jött üres tarsollyal: rendszerint lapokat, folyóiratokat hozott, "frissítést" hepehupás otthonából, mûvelôdési híreket, és persze, mindig a Hepehupa új számát, amelyben ôneki is megjelent verse vagy tanulmánya, jegyzete. Cserébe vásárhelyi pletykákkal szolgáltam. Legutóbb arra egyezkedtünk, hogy kiengedik a szívkórházból, odahaza húsvétol szeretett övéi körében, aztán majd visszajön (ellenôrzésre), és hozza az újabb folyóiratszámot, amelynek tartalmáról inkább nem nyilatkozik, de tudjam meg: lesz valami meglepetése... a számomra.

Hát, kedves Gyuri-Gyuszi, besenyôi szellemtestvérem, ez most már végképp elmarad. Te olyan tájra távoztál, amelyet ittmaradottakként nem ismerhetünk – legfeljebb álmaimnak üzenhetsz színes képeket, vagy egyik-másik verseddel sugallhatsz valamit – arról, hogy milyen jó is volt... Amíg itt éltünk, Erdélyben, Vásárhelyen, Szilágysomlyón, Bagoson, Besenyôben.

Drága Barátom, Isten veled.

Bölöni Domokos

(Részlet egy tárlatnyitó beszédbôl)

Az Ariadné fonala a mítoszban még a kifelé vezetô utat jelezte, a labirintusból való kitalálás mesterien egyszerû megoldását jelentette, amire azelôtt a Minotauruszt megölni szándékozók egyszerûen nem gondoltak. Ariadné fonala ugyanolyan nagyszerû találmány volt, mint a kanál vagy a pohár, amely méltánytalanul nem szerepel az emberiség nagy találmányai között.

Itt, ebben a vásárhelyi labirintusban – ahová temesvári és nagyváradi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi, udvarhelyi és helyi mûvészek küldik munkájukat, azért kapnak Ariadnétôl fonalat, hogy besétáljanak az útvesztôbe, a stílusok, ötletek, mûvészi megoldások, szövetek, szövedékek és szövevények, technikák és anyagok, talált tárgyak, képzelet és turkálók nyújtotta kihívások, régi és új eljárások labirintusába. Belekeveredjenek, keressék a mûvészet lényegéhez vezetô utakat, lehetôségeket. Hogy megtalálják saját, senkivel össze nem téveszthetô stílusukat. Hogy meséljenek – hiszen a falakról olykor még kis történetek is reánk szöknek. Hogy a kész mûtôl meghökkenve, megálljunk, vesztegeljünk elôtte.

Az útvesztô belsejébe érve eltûnnek a konvenciók, az iparszerû termelés kötelmei, eltûnik a szokvány és a könnyed semmitmondás kényszere. Odabenn hôség van, sötétség és mindent a fantáziára, a kéz mozgékonyságára kell bízni. Odabenn mindenki maga gyújt önmagának világot azzal, ahogyan megverekszik a démonokkal, ötletekkel, saját eddigi színvonalával, személyiségével, eddigi tárgyegyütteseivel. Megszállottan újat keres, csak azt szabad hoznia, alkotnia, fel kell fedeznie a soha nem voltat, ha a labirintusban helyet, helyezést, mûvészetet, életet akar magának/a közönség ízlésének, szemének, érzékeinek megteremteni.

A modern, a mai kor textilmûvészete talán minden mûvészi ágnál anyagfüggôbb. A festészet, a grafika vagy szobrászat ebben a tekintetben jóval áttekinthetôbb, nem félünk a szótól: egyszerûbb. Textilanyagok és nemszövevények beláthatatlan bôségébôl válogatnak. Lázasan keresnek formát, nyersanyagot, megvalósíthatóságot az ötlethez, ideához, a mondanivalóhoz. Máskor maga az anyag titkos sugallatokat küld az alkotónak: belôlem ilyet csinálj, ne habozz, meglásd, remek dolgokra vagyunk képesek mi ketten. Kezük azt is szoborrá, képpé, szônyeggé, zászlóvá, objectté, térplasztikává változtatja, amirôl az elsôdleges termelôk – hiszen Ariadné szolgálólányai és szolgái adott matériákból dolgoznak, fel- és átdolgoznak, ki- és hozzáalakítanak, megnemesítik a holt rongyot, fonalat, selymet, bôrt, gyapjút – , amirôl az ôsanyag termelôi nem is álmodtak.

A termelô és a mûvész között éppen ez a lényeges különbség: a termelô kevés és idôszakos szerkezetváltással mindig ugyanazt az új tárgyat (használati, hasznos, banális), életteret meghatározó dolgot hozza létre, a mûvész mindennap mást teremt, minden megteremtett új és egyedi. Van esztétikája, filozófiája, vonzásköre, elmélkedésre, szemlélésre alkalmas. Ha ebbôl sorozatgyártás lesz, megszûnik a mûvészet elsôdleges feladata, lényege: a másság, különösség, a szabálytalanság megélése, a másság szépséggé eszményítése.

Amint látható – akik rendszeresen járnak kiállításokra, akik az Ariadné labirintusában megfordulnak – pontosan tudják, hogy a textilmûvészet már jó ideje szuverén, felnôtt mûvészeti ág, önálló érték- és látomáskeltô-rendszerrel és kifejezésmóddal rendelkezô domínium. Már régen nem arról szól, hogy apró vagy egész falakat, padlófelületeket betöltô, elfedô, asszonyt-embert felruházó afféle kellemtechnika lenne. A textilmûvészet bravúrokra képes, megváltoztatja a hagyományos anyagok tulajdonságait, szobrokat készít, képregényeket, képnovellákat vagy képverseket produkál. A textiles kis túlzással fúr és farag, fest, rajzol, nyír, nyomtat, fémszálakkal varr ki képet, szellemtérképet rajzol. Olyan meglepô formákat ragad el a térbôl, amelyre csak felhasznált nyersanyagaival képes. Pajzsokat és fátylakat, megtapintható tereptárgyakat, domborzatokat látunk, oszlopot képezhet, vagy hármasoltárt, minden mûtárgy láttán azt mondjuk, egyre ôszintébben és nagyobb beleéléssel: a fene sem gondolta, hogy effélét is lehet teremteni textíliákból, eldobásra ítélt darabokból. A kísérletezések birtokát nem lehet felmérni.

Szándékosan nem említettem neveket, hiszen erre ott vannak a feliratok, címkék, a szerencsésebbeknek még katalógus is jut. A közönség dolga, a szakma feladata minden mûhöz odahajolni megnézni, értelmezni, megfejteni vagy egész egyszerûen csodálni a rejtélybe burkolózó remeket.

De túl a trivialitáson, túl a képzelt átlagnézôn: az Ariadné 12. seregszemléje: izgalmas, lebilincselô, fergeteges ötletkavalkád. Meghatározó abban az egyszerû értelemben, hogy mérhetô, összevethetô a megtett mûvészi utak eddigi hosszúságával, a labirintus kacskaringóinak és útveszejtôinek nehézségi fokaival.

Odafenn az emeleten a temesvári ifjú textilesek, mûtakács-tanoncok munkái láthatók. Megadott témára variálnak. A kiállítás szervezôi azt mondták: bennük látják többek között a paradigmaváltás garanciáját, a nemzedékváltás biztosítékát, ígéretét. Azt, hogy lesznek újabb mûvészek és mûvészeti törekvések, lesznek friss, vadiúj mûvek, kísérletezések, amelyek artisztikuma kétségtelen, elôremutató, egyre beljebb vezet a mûvészet végtelen és parttalan labirintusába.

(Elhangzott 2008. április 2-án, a tárlat megnyitóján, a Kultúrpalotában.)

Sebestyén Mihály

A Hungaricum a budapesti Alexandra Könyvkiadó újabb figyelemre méltó vállalkozása. Negyedévente magyarul illetve angolul megjelenô folyóirat olyan igényes kiállításban, amilyennel a kiadó Könyvjelzô címû, havonta közzétett ingyenes kulturális magazinjával már megszoktatott. Az új folyóirat 2008/1-es száma a napokban került az Alexandra Könyváruházakba. Az elôzô, tulajdonképpen a sorozatnyitó elsô szám melléklete Itália vonzásában felcímmel az olasz–magyar kulturális kapcsolatokat járta körbe, az Olaszországban élô magyar alkotókat mutatta be. A mostani második lapszám még jelentôsebb számunkra, hiszen transzszilvániai súlypontú, melléklete az Erdélyi szôttes címet viseli, és szellemi életünk számos kiválóságát szólaltatja meg, hozza olvasóközelbe, az itthoniak közül sorrendben Tompa Gábort, Visky Andrást, Senkálszky Endrét, Kézdi Imolát, Kányádi Sándort, Sütô Andrást, Szilágyi Júliát, Bogdán Lászlót, Farkas Árpádot, Anavi Ádámot, Szilágyi Istvánt, Kovács András Ferencet, Böszörményi Zoltánt, Kántor Lajost, Ferenczes Istvánt, Kós Andrást, Páll Lajost, Léstyán Csabát, Ferencz S. Aport, az annyaországba áttelepültek közül Ágoston Vilmost, Kántor Lászlót.

A Kaiser Ottó fôszerkesztésében kiadott lap erôssége, akárcsak a Könyvjelzô esetében, a folyóirat rendkívül változatos, szuggesztív és látványos fotóanyaga és a lényegre törô, egyben mélyre ásó, érdekes interjúk sokasága. Célja, amint megjelentetôi lapismertetôjükben tömören megfogalmazzák: rendszeresen hírt adni a határokon túli magyar írók, festôk, szobrászok, zenészek, karmesterek, muzsikusok, énekesek és a mûvészetek sok-sok más ága, valamint a tudomány külföldön élô magyar mûvelôinek tevékenységérôl, alkotásairól. Ezt önvallomások hosszú sorával, mûhelybeszélgetések, ars poeticák, jellegzetes szemelvények, jegyzetek, emléktöredékek mozaikszerûségében is egységes benyomást keltô együttesével teszi 196 oldalon át, amelyek természetesen más külhoni alkotói univerzumokat is felvillantanak, így a londoni Gömöri Györgyét és Sárközi Mátyásét, a hollandiai Ata Kandoét és dr. Vajta Gáborét, a svédországi Domonkos Istvánét, az újvidéki Végel Lászlóét és dr. Pázsit Imréét. De röviden feltûnnek a magyar kultúra más követei, házai is a nagyvilágban, szavakba öntve és nagyon gazdagon kínált képgyûjteményben. A felsorolásból is érzékelhetô, hogy Marosvásárhely se maradt ki az összeállításból. Egyik legféltettebb kincsünk, a Teleki Téka Gálfalvi Irma tolla révén elevenedik meg. Úgy érezhetjük, hogy eredeti és bárki számára megkapó lehet az Erdélyi szôttes. Mi, itteniek azonban tudjuk, még több hasonlóan vonzó és igaz válogatásra is telne. Jöhet tehát az újabb transzszilván melléklet. Kaiser és kitûnô csapata valószínûleg gondolt már erre is.

N.M.K.

Színház

Sötét, sejtelmes gúla emelkedik a színpad közepén, amelyre a közönség a nézôtér megkerülésével érkezik. Majd ahogy a leendô nézô szeme szokni kezdi a félhomályt, rájön: katonai sátorról van szó, négyszög alakú, szabványos katonai sátorról, amelynek fény szûrôdik ki nyitott bejáratán. A fényben székek tûnnek fel: a játéktér megnyittatott. A színpadon emelt sátorban, annak négy fala mentén ül a publikum, néhány méterre a játszóktól. A szimmetrikus tér középpontjában, mindennek az eredôjében kör alakú, asztalként (is) funkcionáló napóra, amelyen idôt soha nem olvashatunk: a ráesô fény nem enged a mutatónak árnyékot tartani. Vezérigazgatói, bôrrel bevont székén ül Petronius, a szíriai helytartó (Szélyes Ferenc), aki éppen – ki tudja, hányadszor már – a zsidó államtanács legfôbb embereivel, Barakiás rabbival (Györffy András), Agrippa királlyal (Makra Lajos) és a politikus Júdással (Kárp György) vitatkozik. A tét semmi és minden, apróság és kivitelezhetetlen, magával nemzethalált hozó fôbûn egyszerre – nézôpont kérdése "csupán": bevinni a tárgyat a csarnokba, avagy Caligula császár szobrát a jeruzsálemi templomban elhelyezni. A kérés teljesítése lehetetlen. A szobrot a templomba bevinni nem lehet. Mert akkor már nem lenne templom többé. A helytartó intelligens, keménykezû, de mélyen humánus. Viszont parancsa van. Caligulától, az ôrült császártól. Vagy szobor – vagy mészárlás. A végén egyik sem következik be. De ez nem okoz fellélegzést. Mert az események egymásutániságában Petronius, miközben arra törekszik, hogy a katasztrofális eredménnyel fenyegetô, tornyosuló bajokat megoldja, önmaga tragédiáját okozza. Nem vész bele, de a lelke belehal. Egy rossz döntés, és minden addigi öröm, a megoldott paradoxon fölött érzett eufória elvész, és a keménykezû helytartónak – aki nem akarta, hogy "elromoljon az álma" – álma sem lesz többé.

Székely János Caligula helytartója címû drámája a legnagyobbak közül való. Világviszonylatban is. A végsôkig terjedô emberi kiszolgáltatottság, az emberség és becsület, a parancs és lelkiismeret, gyûlölet és szeretet, józanság és ôrület drámája ez, úgy megírva, ahogyan azt senki, de senki más nem tudta a földkerekségen. Székely János mûve mellett minden nagy tragédia haloványnak és hiteltelennek tûnik az ókortól errefelé, oly tömören, sûrítetten, megrázóan éli át az olvasó (szerencsés esetben a nézô is) két ember szembenállását, és egyikük tragédiáját. De a mû nem csak két ember tragédiájáról szól: rajtuk keresztül egy borzalmas kor rettenete idézôdik a színpadra, amelyben elkerülhetetlenül felfedezzük a magunk világát. Székely János drámája addig idôszerû marad, ameddig ember él a Földön, mert a körülmények és az azok okozta, szívet megállító szélsôséges érzelmek tobzódása, a kiszolgáltatottság tompa kilátástalansága örök.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és Kincses Elemér rendezô nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Caligula helytartója bemutatása mellett döntött. Egyrészt azért, mert ebben az esetben a szöveget megvágni, vagy abba behatóan belepiszkálni, legyen bármilyen jó dramaturgról is szó – egyet jelent annak megmocskolásával. Másrészt, mert a dráma bôvelkedik feszült pillanatokban, de ezek nem a történésekbôl, hanem a szavakból fakadnak. A cselekmény csak végigkíséri a drámát, keretet ad neki, mégsem igazán fontos. A párbeszédek a fontosak, a dialógusok, amelyeken keresztül megcsillan a szerzô hatalmas mûveltsége, életfelfogása, életfilozófiája és mély humánuma: teológiai-katonai-politikai problémákba burkolva jelenik meg a mondanivaló, ember voltunk lényege. A rendezô tehát inkább olvasásra, mint színpadra állításra szánt mûvet kell úgy megrendezzen, hogy a szöveget ne sértse, de az esetleges unalomba se kergesse közönségét. A Kincses Elemér rendezte elôadás a szöveget nem sérti és annak publikuma is mindvégig feszülten figyel. Úgy figyel, hogy nem is veszi azt észre. Önkéntelenül, félig nyitott szájjal lesi Székely János szavait, amelyeket ezúttal Szélyes Ferenc és Györffy András tolmácsol. És a két Jászai-díjas színmûvész kitesz magáért. Mindkettôjük életének talán egyik legjobb alakítása az elôadásbeli fôszerep. Szélyes Ferenc Petroniusca tekintélyt parancsoló, ugyanakkor megértô, széles látókörû, új dolgokra fogékony, hitetlen, mégis mélyen hívô alakja nagyszerûen ellensúlyozza Györffy András szelíd, rendkívüli diplomáciai érzékkel rendelkezô, népe megtartása érdekében kompromisszumokra kész, ám szelídsége mellett igencsak rafinált Barakiását. Kettôjük párbeszédeiben életre kelnek Székely János szavai és viszik magukkal az egyre döbbentebb közönséget. Mellettük fut még egy szál a cselekményben. A két segédtiszt, Probus (Bokor Barna) és Lucius (Bányai Kelemen Barna) története, amely – eleinte látszólagos – helytöltése után a mû fô motívumává válik. Mert a vezérek nemzetmentô próbálkozásai mellett itt történnek azok a "kisebb" dolgok, amelyek mindent megváltoztatnak. Jelentéktelennek tûnnek, ám sokkal súlyosabbak az elôbbieknél: az árulás, a hazugság, a besúgás kérdésköre körvonalazódik, majd egy balul sikerült beszélgetés következményeként valóra válik. A két segédtiszt – filozofálásaik ellenére – hiába marad hûséges helytartójához. Mivel nincs rálátása az igazságra, barátja, Decius (Tatai Sándor) sugalmazására a halálba küldi ôket, gyermeke helyetti gyermekeit. És amikor kiderül az igazság – hogy mindketten ártatlanok voltak – ebbe roppan majd bele Petronius, hiába a Caligula halála, hiába a megoldódott szoborgondok, hiába a mészárlás alóli sikeres kibúvás és hiába a biztos, ám szükségtelenné vált öngyilkosság felvállalása. Már semmi sem számít, hisz ahogyan a zárójelenetben az arcát csendben aranyfestékkel kenô helytartó mondja:
"Addig harcoltam Caligula ellen, ameddig Caligulává váltam magam is."

Kincses Elemér elôadása hagyományôrzô és hagyományos rendezés. Hiába a sátor, a szokatlan színtér, hiába a mai katonaruhákat idézô öltözék és a nyakba akasztott dögcédula, hiába halljuk a fölöttünk elrepülô katonai helikopter hangját, amely megrezegteti a sátrat. Az elôadás nem teremtett önálló színpadi entitást szövegbôl és koncepcióból, inkább a mesélés technikáját választotta: a szereplôk elôadják Székely János utolérhetetlen szövegét, de ezt kivétel nélkül olyan meggyôzôdéssel és hitelességgel teszik, hogy nincs is szükség másra – a darab életre kel. Kincses Elemér jó koncepciót választott, amelynek eredménye a látszólagos cselekménymentesség ellenére egy pergô, rendkívül feszült, visszafojtott, majd kirobbanó érzelmekben tobzódó, az emberi lélek és lét olyan mély kérdéseit keresztül-kasul járó elôadás, amelyekhez képest az élet-halál problematika bagatell, és amely feloldozást nem hoz, katarzist azonban igen. A Caligulává válás története.

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat. Székely János: Caligula helytartója. Rendezô: Kincses Elemér, díszlet- jelmez: Dobre-Kóthay Judit, zene: Demény Attila, dramaturg: Albert Mária. Szélyes Ferenc, Györffy András, Tatai Sándor, Makra Lajos, Bányai Kelemen Barna, Bokor Barna, Kárp György, Szakács László.

Nagy Botond

(MTI) – Két hét múlva kezdôdik a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek új helyszínére, a Millenáris Parkba több mint harminc országból csaknem ötszáz könyves cég érkezik – közölte Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója az eseményrôl tartott csütörtöki budapesti tájékoztatón.

Hangsúlyozta: a Millenárison a könyvkiadáshoz és a rendezvény vendégeihez méltó helyszínen várják a közönséget április 24. és 27. között. A Jövô Háza és a Fogadó épülete könyves standoknak ad helyet, a parkban pavilonok állnak majd és a színpadokon is rendezvényeket tartanak. A beszélgetéseket, eszmecseréket befogadó termeket a magyar irodalom és a könyves szakma nagyjairól nevezik el.

A jubileumi könyvfesztivál fôvendége idén Bret Easton Ellis amerikai író, díszvendég országa pedig Kína lesz. Kínára egyebek mellett azért esett a választás, mert az ország a világ könyvtermésének húsz százalékát adja, kultúrája pedig szinte a legôsibb a világon – tette hozzá.

Liu Veng Csing (Liu Weng Qing), a Kínai Népköztársaság nagykövetségének kulturális tanácsosa elmondta: hazájának 34 tartományából 48 kiadó 72 tagú delegációja érkezik, és 6 szakembert küldenek a könyvkiadás terén történô együttmûködés erôsítésére. A mintegy 100 négyzetméteres kínai standnál három kínai szerzô is vendégeskedik majd, a Konfuciusz Intézet pedig a kínaira fordított magyar könyvekbôl szervez kamarakiállítást a fesztivál idejére.

Kína mellett a fesztivál törzsvendégei – többek között Németország, Spanyolország, Portugália, Oroszország – ezúttal is jelen lesznek, elsô arab résztvevôként Egyiptom érkezik, Románia pedig már azt is jelezte, hogy a közeljövôben díszvendég lenne a fesztiválon – jegyezte meg az MKKE igazgatója.

Zentai Péter László elmondta, hogy gazdag rendezvénysorozattá terebélyesedik a gyermekirodalmi szekció: koncertek, játszóház és szabadtéri foglalkozások is várják a fiatal irodalombarátokat, akik elsô alkalommal a Képregényszigetre is ellátogathatnak.

A könyvfesztivál hagyományos programja az Európai Elsôkönyvesek Fesztiválja. Az idén nyolcadik alkalommal rendezendô eseményre ezúttal 18 fiatal európai alkotó érkezik, Magyarországot Dunajcsik Mátyás képviseli majd a szombaton két szekcióban folytatandó Európa Matinén.

A tájékoztatón Barna Imre, a Bret Easton Ellis köteteit is gondozó Európa Könyvkiadó vezetôje úgy vélekedett, hogy az Amerikai Psycho írójának vendégeskedése különleges alkalom. Az amerikai irodalom sztárja, egyes vélemények szerint megújítója, kultregények szerzôje, az amerikai társadalom elé félelmetes tükröt tartó író látogat el a magyar olvasókhoz, akik mind a hat kötetét olvashatják – tette hozzá.

A kiadó másik vendégérôl, a német Ingo Schulzérôl szólva azt emelte ki, hogy a fiatal író új regénye, az Új életek azokról a Nyugat-illúziókról szól, amelyeknek a magyar társadalom is foglya volt.

Morcsányi Géza, a Magvetô Kiadó vezetôje a Farkastotem címû kínai kötetrôl elmondta: a könyvet az egymilliárdos országban elôször ötezer példányban adták ki, azóta azonban hivatalos és nem hivatalos úton több millió emberhez jutott el az álnéven jegyzett regény. Az eposzi értékû és mértékû alkotás szerzôje azóta sem fedte fel magát, kötete a farkasok mítoszán keresztül az élettel való számvetésrôl szól.

A Magvetô Kiadó több kortárs magyar szerzô új kötetét is a könyvfesztiválra idôzíti: mások mellett Esterházy Péter, Grecsó Krisztián és Térey János friss könyve is kapható lesz, de a Novellárium sorozat is új kiadványokkal gazdagodik.

Idôjelek Marosvásárhelyen

I. 1973-tól a Köteles Sámuel utca 4. szám alatti minorita templom (képünkön) falán latin nyelvû márványtábla emlékeztet az épület építésének és javításának idejére;

A minoriták hajdan a város életében fontos szerepet játszottak, de a reformáció elterjedése után elhagyták városunkat. A feljegyzések szerint 1726-ban a Firtos hegyérôl (Udvarhelyszék) visszatelepedtek gróf Keresztes József várbeli házába, ahonnan a várparancsnok Udvarfalvára költöztette ôket.

1740-ben Széles Mihály telkén Lobkovitz herceg, Erdély katonai parancsnokának védnöksége alatt megalapították vásárhelyi klastromukat és 1741–1767 között felépítették barokk stílusú templomukat Páduai Szent Antal tiszteletére, amit a szentély jobb oldali falán levô tábla is tanúsít:

"1767 O.M.C.R."

1902-ben a restauráláskor csonka tornyot építettek a templomhoz, majd 1973-ban teljesen felújították az épületet.

A barokk stílusú kolostorban mûködött 1895–1914 között az Egerbôl kihelyezett Teológiai Intézet. 1903-ban a kolostorra emeletet s a fôtér felôli részre új szárnyat építettek, hogy megfelelô feltételeket biztosítsanak a szeminaristák számára. A II. világháború után a Tanítóképzô, majd az OGYI bentlakása mûködött az épületben, ahol ma családok laknak és az egyházi iroda helyiségei találhatók.

II. A fôtér nyugati oldalán, a Rózsák tere 10. szám alatt egy 1802-ben barokk stílusban épített magányos torony arra emlékeztet, hogy ott állott a barátok temploma és kolostora, amit 1972-ben a színház építésekor a hatalom lebontatott. Errôl tanúskodik a torony falán levô latin nyelvû márványtábla felirata is:

FRATRES MINORES (FRANCISCANI)

SAEC XIII-XVI.

IN ARRCELOCUM TENUERUNT

ALTERA VICE ANNIS 1735-1972

HIC IN PLATEA CONVENTUM HABENTES

SALUTI ANIMARUM ET IVENTUTI

EDUCANDAE INCUBUERUNT

ANNO 1972

IN SUBURBIUM SEDEM MUTARUNT

MEMORIANN SERVAT ISTA TURRIS.

A Szent Ferenc-rend barátai a XIII. században érkeztek városunkba, és folytatták a Vártemplom építését. A reformáció elterjedésével eltávoztak s csak a XVIII. sz. második felében tértek vissza, amikor a fôtér nyugati oldalán a Petky család adományából 1735–1747 között a templom és a kolostor építkéséhez kezdtek.

A templom belsô kiképzésében a barokk stílust követték. Különösen szépek voltak a falakat és a mennyezetet díszítô festmények és az 1899-ben készült, ólomba foglalt színes ablaküvegek, melyek ma a harangokkal együtt a Milcovului (Fuvaros) utcai templom tartozékai.

A felkiáltójelként álló toronyból lejárat van a lebontott templom alatti kriptába, mely nagyrészt a szerzeteseknek és a templom patrónusainak nyughelyéül szolgált.

A templom melletti kolostorban mûködött a ferencesek irányításával a lábasházból 1783-ban áttelepített elemi fiúiskola 1945-ig. Itt kapott helyet a II. világháború után a Tolnai Lajos népi kollégium, majd 1948 és 1972 között a bontásokig a Mûvészeti Iskola bentlakása.

Fodor Sándor (S.)

A magyar forradalom és szabadságharc kezdete elôtt 11 évvel a Kárpátokon túli területen járt úriember (N.Z.), az Esztergomi K. Beimel József intézetében (A "papi növendékház ellenében", vagyis vele szemben) nyomtatott Társalkodó címû folyóirat hasábjain a