|
LIX. évfolyam 213. (16695.) sz. |
2007. szeptember 13., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A hiba ott ütött be, hogy a sokáig monopolhelyzetben lévô fûtésszolgáltató ült nyugodtan a babérjain, nem számolt a veszteséges rendszerrel, nem volt elképzelése, kezdeményezése, így ki kellett találni más, olcsóbb megoldást, egyénileg.
Az egyéni hôközpontokkal kapcsolatos tévhitek eloszlatására hadd mondjuk el: nem a kiváltságosak lehetôsége, nem luxus, hanem egy jó megoldás a takarékoskodásra. Igaz, hogy meglehetôs a befektetés, de bankhitelbôl még a kis jövedelmûek és a nyugdíjasok is megoldhatják, tekintve, hogy a havi kamatos törlesztôrészlet és a gázszámla vígan kijön abból a pénzbôl (pláne, ha még téli gázpótlékra is jogosult valaki), amit hôenergia gyanánt a szolgáltató havonta felvasal. Hogy mi duzzasztja fel ez utóbbit, elég csak a szolgáltató eltartására, az eszközölt befektetéseire gondolni, ami jobbára mind a fogyasztó pénzébôl valósul meg, de még nem is említettük a kazánháztól a lakásokig elvesztôdô hôenergiát. Akik a mikrohôközpont elônyeire rájöttek, nem titok, elég vastag eret vágtak a távfûtésszolgáltatón, aki a maga során igyekszik pótolni a veszteségeit. Hogyan? A leválást engedélyezendô (hadd ne említsük itt az iszonyúan nagy leválási díjat a felújított kazánházak körzetében), úgynevezett tanulmány alapján kidolgozott tervért egyre nagyobb összeget szab, de hogy káosz uralkodik e területen elárulja az a tény, hogy terv ide, tanulmány oda, a leválás végrehajtására kiirányított szakik felkészületlenek, a helyszínen tanulmányozzák a "hálózatot", mielôtt vágni kezdenek. Mire kell akkor a hétszázegynéhány lej?
Másik bôrnyúzás a mikroközpontosok 20%-os hozzájárulása a közös fûtésköltségekhez, ha a lakáson áthaladó hôvezetéket nem falazzák körbe gipszkartonnal. Olyan idôközönként változik a "lopásgátló" feltétel, hogy soron kívül építôteleppé kellene változtatni a lakást, ez pedig nagyobb kellemetlenség és tetemesebb költség lenne, mint a 20%, nemde?
Valaki azzal az ötlettel állt elô, hogy miért a szolgáltató szorítja meg a rendszerrôl levált polgárt, miért nem indít ô eljárást ellene, olyan címen, hogy a szolgáltató magántulajdon-háborítást követ el, amikor a lakásán átvezetô csöveken látja el a saját fogyasztóját? Sok igazság van benne. Törvény egyelôre a szolgáltató javára létezik (mint ahogy a kiskazánok mûszaki ellenôrzésére is, ami érdekes módon az ellenôrzô cégeket hozza helyzetbe!), ismétlendô, egyelôre.
Célszerû az lenne, ha a vállalat mihamarabb megvalósítaná a sokszor kilátásba helyezett, ígért vízszintes elosztást, így a 20 százalék nem szülne elégedetlenséget, s a hôenergia- meg melegvíz- lopás gyanúja is megszûnne.
Meg aztán miért kell mindig a polgár, a magánszemély legyen a kiszolgáltatott, a vesztes?
Az idei aszályos nyár, a gyenge búzahozam a kenyérgabona, következésképpen a mindennapi betevô drágulását eredményezi. A kenyér és a pékáru árának emelése elkerülhetetlen, mondják a szakemberek, csak azt nem tudni pontosan, mikor következik be az árrobbanás. Annak néztünk utána, hogy a Maros megyei kenyérgyárak hogyan reagálnak a liszt növekvô piaci árára és milyen arányban nô a sütôipari termékek ára.
Kabai Elek, az egrestôi ELDI kenyérgyár igazgatója kijelentette: – Egyelôre nem drágítunk, nem tudunk mindennap kenyérárat változtatni. Azonban minden a liszt árának alakulásától függ. Köztudott, hogy Európa-szerte búzakrízis van, ami befolyásolja a piaci árat. Tavaly például egy kilogramm búzáért 2500-3000 régi lejt, idén már 7000-7500 lejt kérnek, ez több mint kétszeres növekedés. Következésképpen a kenyér ára elôbb-utóbb növekedni fog, de mivel bizonytalan a piac, elôre nem tudjuk megmondani mikor, mennyivel drágítunk – összegzett az igazgató.
Hasonló helyzetben van a sáromberki BeWaMi kenyérgyár is. Makkai Béla, a gyár tulajdonosa ôszintén bevallotta, nem tudja, mikor kényszerül arra, hogy áremelést alkalmazzon. – A liszt egy hónap alatt 40 százalékkal drágult, a legutóbbi drágítás 15 százalékos volt. A kenyér árát azonban két éve nem módosítottuk, s most sem nyúlnék hozzá. Még nem számoltunk utána, de ha nem tudjuk tartani az árakat, akkor muszáj lesz drágítani.
Az ákosfalvi Szent István pékség szeptember 17- étôl azokat a termékeket drágítja, amelyek elôállításához nagyobb mennyiségû liszt szükséges. A kenyér árát átlagban 10-15 százalékban drágítják, a többi pékáru – zsemle, kifli, péksütemények – ára változatlan marad.
Reinprecht István cégvezetô lapunk kérdésére elmondta, hogy a lisztet eddig 70 bani körüli áron vásárolták, most ugyanazt a lisztet az Abomil és a Harmopan malmok 1-1,1 lejért szállítják, ami óhatatlanul a termékek drágulását eredményezi.
Keddi ülésén a kormány jóváhagyta a 2007-es állami költségvetés idei második módosítását – jelentette be Calin Popescu Tariceanu kormányfô. A miniszterelnök szerint a kiigazítást a növekvô állami bevételek tették lehetôvé, és olyan ágazatoknak juttattak anyagiakat, ahol a korábban tervezettnél több pénzre volt szükség, úgy, hogy ezzel a tervezett költségvetési deficit változatlan maradt.
A helyi költségvetések növelésére 1505,2 millió lejt utal át a kormány, a pénzt az oktatási intézmények javítási költségeire, az elôre nem látott üzemanyagár-emelkedések kompenzálására, a fával, szénnel és kôolajszármazékokkal melegített lakások fûtéstámogatására és a fogyatékkal élô személyek járandóságainak fizetésére fordítják.
A minisztériumok közül a legtöbb pénzt, 1385 millió lejt a munkaügyi tárca kapott, amibôl a mezôgazdasági nyugdíjak szeptember 1-tôl érvényes emelését, a fogyatékkal élô személyek állami járandóságait és fûtéstámogatást finanszíroznak. Az országos szociális egészségbiztosítási alapot 422,5 millió lejjel bôvítették, ebbôl orvosi szolgáltatásokat és gyógyszereket fedeznek.
A második legnagyobb tételt, 865,3 millió lejt a belügyi és közigazgatási tárcának juttatta a kormány, ebbôl a pénzbôl a rendôrök fizetését és nyugdíját, illetve a központosított távfûtési hálózatoknál használt üzemanyagok ártámogatását fedezik.
Több mint félmilliárd lejjel, 525,5 millióval emelték meg a gazdasági és pénzügyi tárca költségvetését, amibôl a petrozsényi bányatársaságnak járó szubvenciókat és és szociális védelmi költségeket térítik meg, ugyanez a tárca a bányák bezárásával és konzerválásával járó költségeire is pluszpénzt kapott, valamint a cernavodai atomerômû 3. és 4. blokkjának üzembe helyezését célzó beruházási költségeket is ebbôl a keretbôl fizetik. 386,4 millió lejt juttattak a szállítási tárcának, amibôl országos érdekeltségû utak javítását, az autópálya- társaság és a bukaresti metrót üzemeltetô Metrorex egyes pályázatainak önrészét állják. Munkajogi konfliktusok nyomán kifizetendô bérköltségekre, illetve az országos börtönhatóság bér- és egyéb költségeire juttattak 347,9 millió lejes költségvetés-kiegészítést az igazságügyi tárcának.
A Román Hírszerzô Szolgálat is kapott 143,4 millió lejt a kormánytól személyzeti költségek, illetve az intézmény elsôbbséget élvezô projektjeihez kötôdô beruházási költségek fedezésére.
Kevesebb pénzt kapott a külügyi tárca, melynek 59,9 milliót adtak 2001-2006 közt elmaradt vakációs prémiumok kifizetésére, illetve a 2008-ban Bukarestben esedékes NATO-csúcs szervezéséhez kötôdô kiadásokra; 74,2 milliót kapott a kulturális tárca mûemlékek, templomok javítására, illetve ingatlanvásárlásra.
A miniszterelnöki hivatal pénzkeretét 32 millió lejjel növelték, amibôl a személyzeti költségek mellett a hivatal alárendeltségében levô intézmények is kapnak, így a sporthatóság ebbôl fizeti ki több válogatott keret felkészülését, és nemzetközi versenyeken való részvételét, az Országos Doppingellenes Ügynökség laboratóriumának új felszerelést vásárolnak, illetve sportolók életjáradékára juttatnak pénzt.
Elôre nem látható vagy sürgôs kiadásokra való tekintettel a költségvetés tartalékalapja is bôvült 200 millió lejjel.
A kormány szakértôi szerint a kiegészítést az állami bevételeknek az év elsô hét hónapjában elért emelkedése tette lehetôvé, amikor a makrogazdasági mutatók javulása és az adóbehajtás hatékonyabbá válása folytán a tervezettnél több pénz folyt be az államkasszába.
Tanévkezdés elôtti sürgés-forgás fogadott a Rákosi Lajos a Dózsa Gyürgyi központi iskolában, ahol az elemi osztályokban 43, az öt-nyolc osztályban 91 gyerek tanul. A tisztasági festéssel elkészültek a hét osztályteremben, az informatikalabor és az elôadóteremben, amit pályázaton nyert korszerû kivetítôvel, DVD-lejátszóval, tévével, számítógéppel, multifunkcionális nyomtatóval láttak el. Az emeleti folyosón az utolsó simításokat végezték, takarítottak.
Airizer László aligazgató, Fekete Szilárd tanár és Szent László karbantartó elmondták, évek óta abba kötnek bele az ellenôrzô hatóságok, hogy az iskola csak három oldalon van bekerítve, hátul nincs. 75 méter kerítést kellene felhúzni, ezt idén sem tudták megvalósítani. Az iskolában folyóvíz van ugyan, de a gyerekek illemhelye kint van. Fontos lenne, de az iskolában nincs internet- hozzáférhetôség. Bármilyen kéréssel állnak elô, a polgármesteri hivatalban a válasz ugyanaz: nincs pénz.
Jövô évtôl a városi közintézmények alkalmazottainak bankkártyára utalják át a bérüket, erre vonatkozóan a kormány a legutóbbi ülésen fogadott el határozatot – jelentette be Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök.
A minisztériumoknak, a helyi és közigazgatás szerveinek, valamint az alárendeltségükbe tartozó közintézményeknek intézkedniük kell, hogy 2007. december 31-ig lehetôvé tegyék az alkalmazottak bérének bankkártyás átutalását.
A kormányhatározat elôírásai alól kivételt képeznek azok a közintézmények, amelyeket a fôutalványozó javaslatára a Gazdasági és Pénzügyminisztérium rendelete leszögez.
Az utalványozó intézményeket a törvény értelmében a fôutalványozók nevezik meg. Azonban az alkalmazottaknak joguk van választani a pénzintézmények között is.
Az új bérkifizetési módszer bevezetésével e kategória számára az óriási készpénzkészlet- elôállítással járó magas költségek kiküszöbölését óhajtják elérni. A korszerû kifizetési eszköz bevezetése továbbá a román gazdaság korszerûsítésének elengedhetetlen feltétele.
Romániában jelenleg adottak a feltételek a bankkártyás rendszer bevezetésére, a bankok rendelkeznek már a szükséges infrastruktúrával, bankautomatákkal és a megfelelô számú terminállal a nagyvárosok kereskedelmi egységeiben.
A jogszabálynak a Hivatalos Közlönyben való közzététele után hatályát veszti az alkalmazottak bérkifizetésére vonatkozó 551/2201. számú (327. számú román nyelvû Hivatalos Közlöny) kormányhatározat, amely nem szögezte le a bankkártyás kifizetés bevezetésének határidejét a közintézmények alkalmazottai esetében.
A nyugdíjasok szervezetei jelezték a miniszterelnöknek, hogy a nyugdíjasok továbbra is a postai szolgáltatást, azaz a nyugdíj otthoni kézbesítését tartják a legjobbnak, Calin Popescu Tariceanu utasítást adott Pacuraru munkaügyi miniszternek, hogy a nyugdíjak folyósítására vonatkozóan konzultáljon az érintettekkel.
A náthára és a hasonló megbetegedésekre a 15. században terjedt el az influenza kifejezés. Akkoriban ugyanis úgy vélték, hogy az ilyen jellegû betegségek az égitestek befolyásának hatására, latin szóval "influenciája" nyomán alakulhatnak ki. A tévedés azóta ugyan kiderült, de az elnevezés megmaradt. Ha tévedünk is, legalább tévedéseinkben makacsul kitartóak maradunk.
Egy hónap múlva szavaz az Európai Parlament arról a kedden ismertetett javaslatról, amely az EP- képviselôi helyek számának újraosztására vonatkozik az egyes tagországok között.
A francia néppárti Alain Lamassoure és a román szocialista Adrian Severin által közösen kidolgozott javaslat az egyes országoknak jutó európai parlamenti mandátumok számát egyfelôl igyekszik a lakosság számarányaihoz igazítani, másfelôl figyelembe veszi azt, hogy az unió általános intézményi reformja jegyében az EP létszáma a jelenlegi 785 helyett a jövôben nem haladhatja meg a 750-et.
A legnagyobb tagállamnak, Németországnak a mostani 99 helyett legfeljebb csak 96 EP-képviselôje lehet majd.
Kérdés, hogy a lengyelek beleegyeznek-e a Lamassoure-Severin javaslatba, mert Varsó eddig ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is Spanyolországéval azonos számú képviselôje legyen, de a javaslat értelmében – a népességi adatok miatt – hárommal kevesebb jutna neki, mint Spanyolországnak. Értesülések szerint az írek is eggyel több mandátumot szeretnének, mint amennyi a javaslat szerint jutna nekik. Több képviselôi helyet kapna Ausztria, Franciaország és Svédország.
Az elgondolás értelmében a jelenlegi tagállamok nem töltenék be mind a 750 mandátumot, mert fenntartanak helyeket a várhatóan néhány éven belül EU-taggá váló Horvátországnak. Egyes vélekedések szerint azonban ez – bár van benne logika – politikailag helytelen, mert azt a benyomást keltheti, mintha Horvátországgal már le is zárultak volna a csatlakozási tárgyalások.
A békés és semleges Svájcban az utóbbi idôben eluralkodott a szélsôséges idegenellenes hangulat, amelynek kézzelfogható jelei már a törvényhozásban, sôt a mindennapi életben, az utcákon is megjelentek – legutóbb éppen egy választási plakát formájában.
A jelenséget "Svájc: Európa sötét szíve?" címmel elemezte a The Independent címû brit napilap, amely részletesen bemutatja olvasóinak az ENSZ által is a növekvô rasszizmus és idegengyûlölet baljós jelképeként értékelt, kiplakátolt, újsághirdetésként megjelentetett és direkt mailként kipostázott posztert.
A Svájci Néppárt (SVP) a közelgô választások elôtti kampányban egy elsô látásra "ártatlan gyermekrajznak" tûnô képpel rukkolt elô, amelyen három fehér bárány mellett egy fekete bárány áll. Az állatkák mosolygósnak tûnnek, ám míg a fehérek a svájci zászlón ácsorognak, egyikük hátsó lábaival lepöccinti a feketét a nemzeti lobogóról. "A nagyobb biztonságért" – írja a rajz melletti szlogen.
Az ENSZ megbízottja hivatalos magyarázatot kért a szégyenletes kampányfogásra a svájci kormánytól. A parlamenti többséggel bíró és a kormánykoalícióban is részt vevô Néppárt két kifejezetten rasszista törvényt is támogat: aláírásgyûjtô kampányba fogott a büntetô törvénykönyv módosításáért, amely lehetôvé tenné, hogy a súlyos bûncselekmény miatt elítélt, és büntetésüket letöltött külföldieket kitoloncolhassák. Emellett egy olyan törvényt is a parlament elé akar terjeszteni, amely szerint a kiskorú elítélteket a börtönbüntetésük után családjukkal együtt lehessen kiutasítani az országból. Ehhez fogható törvényt Európában csak a nácik hoztak, akik annak idején a bûnelkövetôk családját is felelôssé tették, és egyaránt megbüntették.
Ez a törvényjavaslat precedenst jelenthet nemcsak Svájcban, de egész Európában is, ahol sok ország politikai életében jelenik meg a liberális multikulturalizmus és a konzervatív izolacionalizmus közötti megosztottság – magyarázta a The Independent szerzôje.
Harminckét év a különbség a gazdag és a szegény országok lakóinak várható élettartama között. A különbség egyre inkább nô a gyorsabban haladó nyugati világ, a latin- amerikai, valamint a távol-keleti és az afrikai államok, továbbá a volt Szovjetunió országai között.
Az egészség társadalmi meghatározóit vizsgáló globális bizottság (Global Commission on the Social Determinants of Health) jelentésébôl, amelyet a The Independent címû brit lap idézett, kiderül, hogy Nagy-Britanniában és az OECD-országokban 2000 és 2005 között a várható átlagéletkor 78,8 év volt, és ez az 1970-75-ös idôszakhoz képest több mint hét évet növekedett. Fekete Afrikában 1970 óta mindössze négy hónapot nôtt a várható átlagéletkor, jelenleg 46 év 1 hónap.
Sir Michael Marmot professzor, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott bizottság elnöke – aki elôször vitte be a köztudatba a "státusszindróma" fogalmát – úgy vélekedett, hogy a társadalmi státus a kulcsa az egészségügyi egyenlôtlenségek elleni világméretû harcnak.
Marmot az 1980-as években a londoni közalkalmazottak között végzett, áttörést jelentô vizsgálatsorozat nyomán mutatta ki, hogy azoknak, akik a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán állnak, négyszer annyi esélyük van a korai halálra, mint azok, akik a csúcson vannak. A különbség a professzor szerint abban rejlik, hogy az egyes egyének mennyire képesek figyelni életvitelükre. Szerinte a szegényebb országokban ugyanezek a törvényszerûségek érvényesülnek.
A jelentés még tovább megy: megállapítja, hogy a státusszindróma a hierarchia legaljától a csúcsáig érvényesül. Megfigyelték például, hogy a svéd felnôttek között alacsonyabb az idô elôtti elhalálozás aránya azoknál, akik doktori fokozattal rendelkeznek, szemben az egyszerû diplomásoknál.
A gazdag országokon belül is vannak különbségek. A legszegényebb glasgowiak várható életkora 54 év, kevesebb, mint az indiai átlag. Nagy-Britanniában egy évszázaddal ezelôtt a gazdagok között is magas volt a csecsemôhalandóság: 100 minden 1000 élve született gyermekre, míg a szegények esetében ez az arány 250/1000 volt, hasonlóan Sierra Leonéhoz.
Ma is több mint kétszer annyi szegény csecsemô hal meg a szigetországban, mint gazdag, de az arányok mégis sokkal kedvezôbbek: a szegények között 7 ezrelék, a gazdagok között 3,5 ezrelék. A "státusszindróma" tehát továbbra is mûködik.
A 48 éves, ma is feltûnôen csinos, szôke mûsorvezetô csaknem húsz éven keresztül dolgozott az NDR-nél, ahol nemcsak az esti, fô híradó "karmestere" volt, hanem az elmúlt években több talkshow házigazdája. Közben könyveket írt, amelyekkel – mint a legutóbbival is – többnyire hatalmas vihart kavart.
A legújabbat épp a múlt héten mutatta be, s ez vezetett televíziós bukásához. A könyvben ugyanis a "családok megmentésével" foglalkozik, s a bemutatón éppenséggel azt találta mondani, hogy a náci korszakban volt valami jó is, mégpedig az olyan értékek, mint a gyermek, a család és az összetartozás. "Mindezt pedig eltörölték, s semmi nem maradt" – panaszkodott az újságírónô, aki korábban többször vezette a legnépszerûbb mûsorvezetôk listáját.
Eva Herman elszólása már sok volt az NDR-nek. Különösen azért, mer nézetét több hétvégi interjúban, sôt a televízió vezetôi elôtt is megerôsítette. Mindez pedig – mint az NDR fôszerkesztôje fogalmazott – távolról sem egyeztethetô össze a közszolgálattal.
A történtek nyomán elmondható, hogy az NDR számára betelt a pohár, ez ugyanis a sokadik botrány volt.
A televízió vezetôi évekkel ezelôtt alig tudták lebeszélni arról Hermant, hogy a korábban Jörg Haider vezette szélsôséges Osztrák Szabadságpárt szolgálatába álljon. Tavaly egy könyvével nôk sokaságának haragját vívta ki. Az Eva-elv címû kiadványban ugyanis a szerzô a gyengébb nem emancipációja ellen szállt síkra, meggyôzôdéssel hangoztatva, hogy a nôknek a család és a gyermek érdekében otthon, a tûzhely mellett a helyük, s mindazok, akik karrierre vágynak, csupán frusztráltságból és becsvágyból teszik. Mellesleg ô maga a legkevésbé járt elöl "jó példával", jelenleg ugyanis negyedik házasságában él, ezekbôl mindössze egy gyermek született, ráadásul évtizedek óta ambiciózus tévériporter. Mindennek – s a feministák óriási felháborodásának – ellenére a könyvbôl bestseller lett.
Hogy a mostaniból mi lesz, azt még aligha lehet megjósolni. Az azonban bizonyos, hogy a több évtizedes televíziós pályafutásnak egyelôre vége szakadt.
A sajtóban senki nem ejtett krokodilkönnyeket Eva Herman után, a náci idôk családpolitikájának magasztalását egyöntetû elítélés fogadta.
A legenyhébben talán a konzervatív Die Welt fogalmazott, amikor kommentárjában azt írta: amit Eva Herman mondott, tárgyilagosan szólva talán nem teljes mértékben valótlan, politikailag azonban vagy naiv, vagy pedig teljesen blôd. Aki a náci múltat "a nem minden volt rossz" minôsítéssel igyekszik összegezni, példányszámnövelést talán elérhet, a komoly és felelôsségteljes újságírók kiközösítésével azonban mindenképp számolnia kell. A Süddeutsche Zeitung így fogalmazott: "Eva saját honlapján azt hangoztatta, hogy a szabadság védelme érdekében a nácik ellen hangosan kell fellépni. Ô azonban csak hangos volt."
Mint a lap írta, hasonló sorsra juthat a rózsahegyi (Ruzomberok) Katolikus Egyetem is, mert a minisztérium a humán irányzatú oktatással szemben a mûszaki irányt részesítené elônyben. A tárca az oktatási törvényt úgy készül módosítani, hogy a Szlovákiában mûködô felsôfokú oktatási intézményeket három csoportba rangsorolja, s a legkevesebb állami támogatásra jogosultak csoportjába tenné a révkomáromi intézményt.
Mikolaj egyelôre nem nyilatkozott részletekrôl, de azt megerôsítette, hogy a révkomáromi és a rózsahegyi egyetem a harmadik csoportba tartozó szakiskolává fokozható le. Valóban "gondba kerülhetnek azok az iskolák, amelyek többet szentelnek a hallgatók verbuválására, mint a tudományra és a kutatásra" – idézte a minisztert a lap.
Albert Sándor, a Selye János Egyetem rektora azt mondta, mindent megtesznek azért, hogy a tárca terve ne valósuljon meg. A rózsahegyi rektor, Boris Banári nem kommentálta a tárca tervét. A magyar rektor emlékeztetett arra, hogy a napokban a negyedik tanévét megnyitó Selye egyetem református teológiai karán már doktoranduszok is vannak, s ez az egyik garancia arra, hogy az egyetem ne eshessen vissza a szakiskola szintjére.
Szigeti László, az elôzô kormány MKP- delegálta oktatási minisztere emlékeztetett arra, hogy a magyar egyetem törvény által jött létre, ennek megfelelôen a lefokozását is csak a parlament szentesítheti, de mint mondta, az MKP képviselôi mindent megtesznek majd a Selye János Egyetem megmaradásáért.
Romániában augusztusban átlagosan 0,86 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, és 4,96 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly augusztusban, jelentették a román statisztikai hivatalban kedden.
Márciusban a tizenkét havi infláció a rendszerváltás óta legalacsonyabbra, 3,66 százalékra csökkent Romániában, azóta kissé gyorsul, júliusban 3,99 százalékos volt. Decemberben 4,87 százalékos, 2005. decemberben 8,6 százalékos volt.
A bérek és a fizetések továbbra is gyors emelkedése közepette az inflációt egyelôre viszonylag féken tartja, hogy a közkiadások elmaradnak a tervezettôl. Az erôs gazdasági növekedés, az EU- beli munkabér-konkurencia és az aszály miatt csökkenô mezôgazdasági termelés miatt azonban az év vége felé kissé tovább gyorsulhat az infláció, habár az elemzôi elôrejelzések átlaga így sem haladja meg – tizenkét hónapra számolva – a 4,3 százalékot decemberre. A Román Nemzeti Bank elôrejelzése a decemberi tizenkét havi inflációra 3,7 százalék. Az év végi célsávja 3-5 százalékos, a jövô év végére 2,8-4,8 százalékos.
Augusztusban az élelmiszerek kiugróan, 1,7 százalékkal drágultak júliushoz képest. Az átlagos havi drágulás idén augusztus végéig 0,3 százalékos volt, ugyanakkora, mint a tavalyi elsô nyolc hónapban, de az élelmiszerek havonta átlagosan 0,4 százalékkal drágultak, miután tavaly az elsô nyolc hónapban havonta átlagosan 0,1 százalékkal olcsóbbodtak. A fogyasztási cikkek viszont az idei elsô nyolc hónapban havonta csak átlagosan 0,2 százalékkal drágultak, tavaly még 0,7 százalékos volt a havi áremelkedés e cikkeknél.
Tavaly augusztustól már rendre alacsonyabb volt az infláció, mint bármikor a rendszerváltás óta, így a tavalyi végeredmény kényelmesen a bank 4-6 százalékos év végi célján belül maradt. 2005. decemberben még nem sikerült teljesíteni a 6,5-8,5 százalékos év végi célt.
A Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) immár nem elégedhet meg egy "ejnye-bejnyével". Miután sikeresen túlesett egy újabb mûtéten, a kórházból való távozáskor Traian Basescu szokásos vigyorával "megköszönte" az operációt végzô orvosnak, Mircea Ghemigiannak a munkáját: "Végre én is találkoztam egy jó örménnyel, hehehe". Mikor észbe kapott, "javított", hogy "kompetens" örménnyel nem találkozott eddig. Ez az újabb "hôstette" igazolja, hogy szeretett elnökünk zsigerbôl rasszista, fajuk, nemük és nemzetiségük szerint különbözteti meg az állam polgárait. A kijelentés azt sugallja, hogy az elnök szerint az örmények nagy rész rossz, s akad "végre" egy jó, illetve inkompetensek, kivéve egynéhány kompetenst.
Mindenki emlékszik arra az incidensre, amikor a felfüggesztésérôl szóló referendum napján egy újságírónôt "büdös cigánynak" nevezett, s kitépte a kezébôl a mobiltelefonját. Akkor a CNCD részérôl figyelmeztetést kapott a "büdöscigányozásért", a rablás kategóriájába tartozó telefonos ügyben nem indult eljárás ellene.
A Diszkriminációellenes Tanács ebben az esetben is egy újságíró jelzésére reagálva lépett. A tanács alelnöke, Corina Comsa ezután jelentette be, hogy diszkrimináció vádjával dossziét állítottak össze Traian Basescu nevére. Ugyanis immár visszaesô bûnösnek számít e tekintetben. A CNCD szabályai szerint "mindenfajta, a hatályos törvényekbe ütközô megkülönböztetés, kizárás, megszorítás diszkriminációnak számít. Eszerint ide tartozik a "faji, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási, társadalmi kategória alapján, meggyôzôdés, nemi, szexuális orientáció, nem fertôzô krónikus betegség, HIV fertôzöttség stb. alapján való megkülönböztetés.
Érdekes, az örmény kisebbség parlamenti képviselôje, Varujan Pambuccian nem vette komolyan az elnöki nyilatkozatot. Elég neki, ha ô tudja, hogy "az örmények a görögök és zsidók mellett, azon népcsoportok egyike, amelyek az ókorból fennmaradtak. Így nem vehetô komolyan az elnök kijelentése. Nevetséges ami történik. Tekintve az örmények történelmét és hozzájárulásukat az emberiség fejlôdéséhez, nem érdemes kommentálni az ilyen kijelentéseket. Elvégre kelet kapujában vagyunk" – nyilatkozta.
Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter ezzel szemben úgy gondolja: "Basescu veszélyt jelent a demokráciára".
Az elnöki hivatal magyarázata röhejes: állítólag így fejezte ki háláját a mûtétet végzô orvosnak. Szép köszönet és hála.
Errôl jutott eszembe egy több mint húsz évvel korábbi eset, amikor Gyergyócsomafalván egy férfi több késszúrással megölte a feleségét. Nyílt tárgyalást tartottak a kultúrotthonban. Ott szorongott a fél falu. A vádlott egyre csak azt motyogta: "Én szeretem a feleségemet". Az egyik hallgató megjegyezte: "Köszönöm az ilyen szerelmet". Nos, Basescunak is köszönjük az ilyen "hálát".
És még valami. Furcsa, hogy az RMDSZ sem a cigányozáskor, sem most nem reagált. Vajon miért?
A Népújság keddi számában (2007. szeptember 11.) városunk polgármestere megpróbálta tisztára mosni magát a tanácsülésen elôadott minôsíthetetlen kirohanása után (Szükségszerû tisztázások...). Az történt ugyanis, hogy egy szavazást követôen Dorin Florea alpári hangnemben megfenyegette azokat a tanácsosokat, akik számára nem tetszô módon szavaztak, majd Arany János Fülemiléjére emlékeztetô jelenetek következtek, aminek hamar híre ment a városban. Mellesleg: ilyen és ehhez hasonló produkciókat havonta ad elô a tanácsülésen, olykor többet is.
A cikkben polgármesterünk név szerint megköszönte a tanácsosok egy részének azt, hogy szerinte helyesen szavaztak. Alulírottat is a "jó fiúk" között említi, ami ellen ezúton nyilvánosan tiltakozom. Teszem ezt azért, mert köszönete nem ôszinte, hanem egyszerû reklámfogás, amely a közte és a magyar tanácsosok közti (amúgy nem létezô) harmóniát igyekszik hangsúlyozni. Ettôl függetlenül, vannak olyan konkrét kérdések, amelyeket hasonlóan, netán egyformán ítélünk meg, ami természetes.
Cikkében Dorin Florea egy általa állítólag bemutatott "premiernek számító, hosszú távú bevételnövelô stratégiát" is említ. Rosszul teszi, mert ezt a stratégiát nem sokan látták, talán ô maga sem. Kinek és mikor mutatta ezt be? Ha tényleg van ilyen, akkor csak rajta, ismertesse a közvéleménnyel, de még inkább a gazdasági szakemberekkel, hadd véleményezzék azt. Esetleg sorolhatná a polgármesteri hivatal által megpályázott és elnyert EU-támogatásokat, PHARE-programokat, ha lennének ilyenek. Kolozsváron bezzeg vannak. Igaz, hogy ott már leváltották a város nagyszájú urát.
2007. szeptember 11.
Mindenki kibeszélte magát, mindenki dühét, haragját csikorgatta, mindenki átkozódott. Jogosan, s nem véletlenül. Nagy a félelem, még mindig. Bajnak persze nagy baj. Hogy idáig jutottunk, és ennyire megijedtünk. Nem kellene. Sokáig úgysem tarthat. Természetesen nem vagyok kivétel, nekem sincs ínyemre, ha lovak nélküli civil bandérium masíroz Budapest utcáin és csapkodja nehéz bakancsát a kövezethez. Szó mi szó, nem a lovakat hiányolom. Az tán túl sokba kerülne még azoknak is, akiknek jó biznisz az egész história. Mint ahogyan a félelem is csak üzlet. Hihetetlen, de igaz, van, aki nem riad vissza, ha ijedezik a magyar; ahelyett, hogy másra gondolna.
A napokban, amikor kis idôre otthon tartózkodtam, barátaim arról faggattak, hogy innen, helybôl minek látszik ez a paramilitáris feszítés, kik ôk és merrôl jönnek. Minden bizonnyal a politika szemétdombjáról, de nem ezt mondjuk; és milyen könnyen: a fasizmusból. Holott ebben az országban híre-hamva a fasizmusnak. Ettôl bonyolult a dolog. A gárda valakinek a találmánya, talán nem is a Jobbiknak. Ôk a fedônév. Okáról és céljairól lehetnek elképzeléseink. De minek. Soha semmi nem fog kiderülni; ha mégis, lesz érdekelt, aki titkosítja évtizedekre. Így megy ez manapság. Ami kínos és unalmas már. Hogy rosszkedvû kicsiny országokban miért népszerû az efféle melldöngetôsdi. Csodálkozni való nincs; ahol annyi a manipuláns és rohangásznak ide-oda, egyik oldalról a másikra, ha már azok igénylik. Ahol többet fizetnek. A botrányokat mindig kreálják, és a ragályt terjesztik, ameddig érdemes. S úgy látszik most éppen érdemes. Mintha vackorba haraptunk volna, amikor megláttuk uniformisukat, és megtudtuk, hogy idônként lôgyakorlatokat tartanának. Fölötte ellenszenves a dolog és kicsit sok. Csak ne lôdözzenek, mert katonai kiképzésre engedélyt nem kaptak, és a fegyver sosem jó ómen. Fenhetik a fogukat, legfeljebb beletörik. Hiába akarnak a hajdani levente-mozgalomra emlékeztetni. Akkor a helyzet más volt; akkor a területi revízió izgatta a csonka magyart, és úgy tartották, szükség lesz minden fegyverforgatóra. Ma ilyen nincs. Azóta a történelem beledermedt a megváltoztathatatlanba.
Egy valamit azért senki nem titkol (ôk sem). Ezek a fiatalok szívesen részt vennének a belpolitikai helyzet eltérítésében. Nagy a harag és nem tartják sokra a mának politikusait. A fiataloknak általában hiányérzetük van de meglehet, ôk maguk sem tudják, hogy micsoda az. De a lehetôség, hogy megtoroljanak (ész nélkül) valamit, nulla és nem is arravalók. Ilyen gárdával semmiképpen. Ahhoz sok ember kellene, ami nincs. Egyáltalán honnan. Ötvenhat tetszelgô egyenruhás még nem a világ. Szemek sarkában fölösleges a könny. Hogy most mi lesz. Semmi. Egy darabig útban lesznek, megvetésünkre. Annyian, amennyien. Viszont sokkal többet aligha tehetnek, hogy meghúzzák magukat. Mert nem szeretjük ôket. Úgy általában a gárdákat. (Hadd, ne soroljam a mánistákat, a rongyosokat, a Vasgárdát meg az Ifjú Gárdát, van bûnük éppen elég ezeknek.) Akárhogy vesszük, itt most demokrácia van. S ebbôl ôk sem tudnak kilépni. Gondolhatnak akármit; arra is, hogy elzavarhatják a kormányt. Balgaság. Ahhoz politikai háttér kellene. Az meg nincs; sok minden más mellett. Még akkor sincs, ha a pártok beletrafálnak, és egymásra mutogatnak, hogy kinek-kinek rossz hírét keltsék. Mert a magyar gárda arra megfelel némelyeknek. Úgy látszik, momentán. Aztán vége; pünkösdi királyság lesz, s jön a megsemmisülés. Pedig felesküdtek ôk, díszesen. Hogy mire? A haza védelmére. Csakhogy a hazát nem bántja senki. Így aztán az érdekek hamar múlnak, változnak, s temetni fog a közöny. Csak a rejtély marad. Hogy mi végre masíroztak. Ami utólag nem is számít. Úgyis elfelejtjük ôket. Mint ahogyan Bácsfi Dianát is elfelejtettük. Fölöslegesen lengette a karját tucatnyi ôrülttel, mit ért vele. Otthon, Erdélyben akadt újság, amely azokban a napokban a hölgyeménynek hosszú lére eresztett versezeteit közölte. Vajon miért? De rajtam kívül ki emlékszik már erre. Amikor mindenféle ragály nem lehet gyôztes, s úgy múlik el, hogy szinte észre sem vesszük.
Realitás és képzelet határa, álomvilágra nyíló kapuk. A mûvészet mozog a határmezsgyén, festészet és irodalom, képek és versek. Baász Szigeti Pálma mûvészete mindenképp – hallottuk a megnyitón Szôcs Gézától és mégsem Szôcs Gézától. Emléktárlatra, ugyanakkor nagyon is élô tárlatra voltunk hivatalosak vasárnap délben a Jókai utcai Vártemplomi Diakóniai Otthon emeletére.
A néhai Baász Imre és felesége, Baász Szigeti Pálma munkáiból nyílt kiállítás, amelyen igen sokan tiszteletüket tették, majd Fülöp Dénesné házigazda nyitószavai után Farkas Wellmann Endre költô üdvözölte a megjelenteket. Mint mondta, Szôcs Gézát helyettesíti, aki objektív okok miatt megjelenni képtelen volt, méltatását azonban elküldte, így az került felolvasásra: – Nincsenek ahhoz eszközeink, hogy egy festômûvész belsô okait feltörjük, hogy megfeleltessünk, megfejtsünk képet és verset. Az alkotás a nyelv, a látás és látvány megnyilatkozása egy belsô, kivételes konstellációban. Megnyit egy ablakot, amelyen be lehet pillantani az ismeretlenbe. Érezhetôk a megelôzô folyamatok, az erôk, a cselekményszálak bonyolódása. Olyan a kép, mint egy költemény. Hosszú és bonyolult filmek ezek, az álmok, a tudatalatti és a fantázia határvonalán húzódnak. Realisták, de csak annyira, amennyire a szubjektum rendezi át magát odabent. Ezért éjszakai mûvészetnek is nevezhetnénk, a lélek folyamatai mûvészetének. Erre lehet büszke Baász Szigeti Pálma, és ezért lehetünk büszkék mi is rá – tolmácsolta költôtársa szavait Farkas Wellmann Endre.
A Székelyföldrôl szóló, annak történeti-néprajzi bemutatását fölvállaló ismeretterjesztô lapok sorát gyarapítja az
Örökségünk címû új negyedévi kiadvány, melyet a Hargita megyei Hagyományôrzési Forrásközpont ad ki (igazgató: dr. Hermann Gusztáv Mihály, fôszerkesztô: Kolumbán Zsuzsánna). A lapelôdök közül a leginkább életképesnek Bányai János Székelysége (1931–1944 bizonyult. Az 1989-es rendszerváltozás utáni próbálkozások (különbözô okok miatt) nem hoztak tartós sikert. A szerkesztôk bíznak abban, hogy létezik még az az olvasói réteg, amely (a szó szoros értelmében is) vevô az erdélyi múlt, a székely népélet, a szellemi és tárgyi örökség kérdéskörével foglalkozó, közérthetô, érdekes írásokra, riportokra, ismertetôkre, kistanulmányokra. "...úgy érezzük, hogy múltunk, illetve múltunk jelene – napjaink élô, sok törôdéssel éltetett hagyományai – vannak annyira színesek, hogy nem szorulnak mûvi retusálásra. S ha van a múltnak jelene, ha közösségek küzdenek például épített és egyéb tárgyi emlékeik megôrzéséért, remény van a jövôre is." A Hargita Megyei Tanács elnöke, Bunta Levente így vélekedik olvasói üdvözletében: "Ezt a lapot szakemberek írják, de mindenkinek: természetesen kollegáiknak, de azoknak is, akik itt találkoznak elôször bizonyos kérdésekkel, fogalmakkal. Elvárás, hogy a szöveget ôk is értsék, mi több, élvezhessék."
Néhány cím az A–4-es alakú, 32 oldalas képes folyóirat elsô számából: Romokban hever a szentkeresztbányai vashámor;
Az újságírás kezdetei Székelyudvarhelyen: "Udvarhely"; A székelyek képe dualizmuskori leírásokban; Árpád-kori templomok Udvarhelyszéken; Lármafából láncfa; A középiskolai néprajzoktatás esélyei; "Keresztúri szitások, / A városi rostások..."; Hajdani ízek Székelyföldrôl; "Egy nagyon szép történelem, amely tele van eredetiséggel..." – beszélgetés Egyed Ákos történésszel; A máréfalvi tájház; Orbán József eredeti meséi és anekdotái.
Az új lapot Székelyudvarhelyen szerkesztik és nyomják (Tel.: 0266-214440, e-mail: oroksegunk@hereditas.ro)
Fiatal román zongoristák koncertjével nyílik meg az új évad a budapesti Román Kulturális Intézetben szerdán – közölte az intézmény kedden az MTI-vel.
A Dinu Lipatti bukaresti zeneiskola diákjainak koncertjén a 9 éves Ana Maria Tanase, a 11 éves Adriana Chirita és a 19 éves Ioana Valentina Cojuharov lép a budapesti közönség elé – olvasható az intézet közleményében.
A fiatalok koncertjén elhangzanak Hacsaturján, Beethoven, Diabelli, Bartók és Enescu négykezes darabjai, valamint Chopin-, Bach-, Sabin Dragoi- és Liszt-mûvek is.
A kulturális intézet következô ôszi eseménye Constantin Flondor "A kert nosztalgiája" címû kiállítása lesz. Az elismert romániai festô, akinek Opera omnia címû alkotása elnyerte a Román Alkotómûvészek Egyesületének díját is, szeptember 20-tól mutatkozik be a magyar közönség elôtt a budapesti Barabás Villában. Szeptember 25-ét az irodalomnak szenteli a Román Kulturális Intézet. Ekkor mutatják be Gabriela Adamesteanu neves román prózaíró "A találkozás" címû regényét, amely nemrég jelent meg magyarul Csíki Laszló fordításában. A könyvbemutató alkalmából maga az írónô is ellátogat Budapestre, ahol magyar írókkal és fordítókkal is találkozik.
Erdélyben rendhagyó kulturális vállalkozásba fogott két aradi fiatal, aki új színházat alapított Aradi Kamaraszínház néven, és a Magyar Dráma Napjára idôzítette az elsô vendégelôadást: szeptember 21-én mutatja be a budapesti Aranytíz Teátrum a szerzô és rendezô Pozsgai Zsolt jelenlétében az Elindult egy leány címû produkciót.
Az új intézmény egyelôre fôleg befogadó színházként mûködik. A projekt irányítója Gujdár Gabriella jogász és újságíró, mûvészeti vezetôje pedig Tapasztó Ernô újságíró és színész.
A mûsortervet az aradi városi tanács és polgármesteri hivatal, valamint a román kulturális minisztérium kedvezôen értékelte, és anyagi támogatást is biztosított az intézménynek, amelyet az Aradi Bábszínház fogadott be épületébe.
Tapasztó Ernô az MTI-nek elmondta: mivel az aradi közönség elszokott az igényes színháztól, az induló évadban meghívják a romániai színházak legjobb kamaraprodukcióit, és ide várnak néhány magyarországi stúdióelôadást is.
"A színházat nem elsôsorban a történészeknek és a színházkritikusoknak csináljuk, hanem a közönségnek" – mondta az MTI-nek Gujdár Gabriella. A mûsorra tûzött elôadásokat úgy válogatták össze – mondja -, hogy a komoly és a könnyedebb mûfaj kedvelôi egyaránt megtalálják az ízlésüknek megfelelô kulturális csemegét. A színházavató elsô elôadás után bemutatja majd produkcióit a szegedi Hetek Csoportja (A ló meghal, a madarak kirepülnek, A nyílt tengeren, Hangya, küzdj és bízva bízzál), a Kolozsvári Állami Színház (Kövekkel a zsebében).
A színház vendége lesz továbbá a Nagy István és Gáspárik Attila színészpáros (Búcsúkoncert 1.), a Csíki Játékszín (Nézômûvészeti Fôiskola), a Shake Kvartett (Mjúzikell), a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (A pincér dalai), Mikó István (Svejk vagyok). Az Aradi Kamaraszínház egy önálló produkciót is tervez, amelyet Demeter András színész-rendezô visz színre.
Bár a most kezdôdô elsô évadban még csak magyar nyelven szólalnak meg a színpadon, jövôre már románul és más nyelven is játszanak majd – közli a projektvezetô, hangsúlyozva, hogy az Aradi Kamaraszínház nemcsak a magyarokhoz, hanem e sokszínû kulturális örökséget magának valló térség összes színházlátogatójához is szól.
Így látja ezt Radu Dinulescu, az új színháznak otthont biztosító Aradi Bábszínház igazgatója is, aki az MTI-nek úgy fogalmazott: a nyelvek sokszínûsége a színpadon is elôny, nem pedig hátrány.
A Tapasztó-Gujdár páros honlapot is életre hívott (www.szinhazportal.eu), amelyen nem csupán a kamaraszínházról találnak információkat az érdeklôdôk, mivel a weboldal szerkesztôi a romániai (magyar és román) és a magyarországi színjátszásról és kultúráról is folyamatos, átfogó tájékoztatást adnak több nyelven.
Tulajdonképpen még büszke is lehetnék, mint országlakos. Nagyon kevéssel haladjuk meg az európai átlagot, míg vannak mások, sokkal jobb helyzetben levô országok, ahol az arány ennél toronymagasan rosszabb, miként azt egy nemzetközi (EU-s) reprezentatív felmérés és összehasonlítás megállapította.
Az iskola-elhagyókról van szó, olyan fiatal egyénekrôl, akik nem fejezik be iskolai tanulmányaikat, hanem lemorzsolódnak, hátat fordítanak az iskolakapunak, padnak, tanárnak, tancinak, pedellusnak és tananyagnak. Mindennek, ami számunkra – sokunk számára – az egész gyemek- és kamaszkort jelentette. Ôk azok, 19 százalékban, akik valahol a tanulmányok közepén (elején) egyszer csak kimaradnak, nem jönnek többet órára, nem fognak tollat a kezükbe, nem írnak és nem olvasnak többé (semmilyen) könyvet vagy csak keveset. (A számítógépen játékokkal szenvedélyeznek.)
Elôadódhatnak esetek, hol a kényszerhelyzet viszi rá ôket erre a nem kívánatos/fájdalmas lépésre, de leginkább a kedvezôtlen, tanulás- és kultúra-ellenes környezet hatására teszik, olyan viszonyokból jönnek vagy közé kerülnek, ahol fabatkát sem ér annak az embergyereknek a becsülete, aki tanul. A látszólag könnyebbik utat választják: egy reggel többet nem pakolják be az iskolatáskát, nem pakolnak maguknak szalámis szendvicset vagy azt a Maros-, Duna-, Tisza-, Olt-, vagy Zazar-partján eszik meg, kerülni kezdik az iskolát, lógnak. Senki sem ellenôrzi ôket, a szülôk, nevelôk, keveset törôdnek velük. Közösség nincs, csak bandatudat. Tudomásul veszik, hogy ez van.
Ma már nincs afféle kényszer, mint a szocializmusban, amikor a pedagógusok hajtóvadászatot rendeztek hatósági segédlettel akár a (nem csak roma) csavargók, csellengôk után, akik elfelejtettek belátogatni naponta a suliba.
Nem, ma nálunk szabadság van és érvényesülhet az önsorsrontó szabad akarat. Az iskola kezében – cáfoljanak meg, akik másként tudják – nincs hathatós eszköz az iskolakerülés ellen. És az a rettenetes, hogy ezek a felnövô alakok is boldogulnak. Olykor jobban, mint azok, akik az iskola és egyetem, doktorátus és speciális tanfolyamokat is végigseggelték. (Bocs: járták, nyûtték, biflázták, szorgoskodtak.)
Különben mivel magyarázható, hogy az európai arányokhoz viszonyítva oly magas Máltán és Spanyolországban az iskolakerülôk, tanulmányelhagyók évi tömege, emitt 41 amott. 39 százalékos? Kell lennie valaminek a nagy csavargás szabadságán túl is, ami megéri nem menni iskolába.
Lehet, hogy elegük van a fegyelmezésbôl, az unalmas tananyagból, a betûk és számok terrorjából? Korszerûtlen lenne ez az európai intézmény, mely lassan két és fél ezer éves? Ôket (is meg) kellene megkérdezni. Én változatlanul azt hiszem, hogy nálunk az analfabéták és az iskolázatlanok – a nyolc általános nélküliek – mégiscsak maguknak köszönhetik sorsukat, ugyanis Romániában még mindig be lehet iratkozni az iskolákba, a tudás még mindig mindenkié, holott a szocializmus nevû kollektivista társadalmat és diktatúrát már közel két évtizede magunk mögé rúgtuk.
Ki gondolná, hogy az, amitôl oly sokan rettegtek, egyszer turistalátványossággá válik, akár Marosvásárhelyen is. Mert az utóbbi idôben a várbeli, egykori sorozóközpontról kiderült egy és más. És oda ugye, nem mentünk túlságosan jókedvûen... Soós Zoltán régész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója számolt be a részletekrôl.
– A várbeli, katonai sorozóközpont mûemléképületét idén áprilisban kapta meg a múzeum. Júniusban kezdtük a restaurálási dokumentáció elkészítését, majd elkezdtük a falkutatásokat. A felújítási iratcsomóhoz két régi osztrák katonai térképet is felhasználtunk, amelyek közül a régebbi, 1740-es a központ helyén két lakóházat ábrázol. A második, tíz évvel késôbbi térképen viszont már magát a most is álló, U alakú alaprajzú épületet, amely a katonai parancsnokság székhelye volt. Innen felgyorsultak az események, hiszen ha kiderül, hogy a két polgári házat nem bontották le, hanem beépítették a központ épületébe, akkor az nagyon jelentôs felfedezés – hiszen Marosvásárhelyen eleddig XVII. századi lakóépületek eredeti állapotukhoz közel nem maradtak fenn. A kutatás célja volt ezt megállapítani. A munkálatok során kiderült az, amiben reménykedtünk: a lakóházakat nem bontották le, hanem összekötötték ôket, hasonló homlokzatot és ablaksort alakítottak ki rajtuk, így az egykori sorozóközpont két sarkát két, XVII. századi polgári ház képezi. A házakban kôfaragványokra, kô ablakkeretekre bukkantunk, azokhoz hasonlítókra, amelyeket a Vártemplomból hajigáltak ki teljesen érthetetlen módon annak hetvenes évekbeli restaurálásakor, ráadásul a faragványokat mesterjegyekkel látták el. A télen a templomi és sorozóközponti faragványok összehasonlítása következik, mert elképzelhetô, hogy egy mûhelybôl származnak. Fennmaradtak feljegyzések, melyek szerint akkoriban Bonyháról hoztak építômestereket. Tovább folyik a kutatás annak megállapítására, hogy ki(k)nek a tulajdona lehetett a két lakóház. Vásárhelynek erôs polgári rétege volt, de közülük sem engedhette meg magának bárki, hogy ilyen házat emeljen akkoriban. Tudjuk, hogy Borsos Tamás háza a várban állt, és azt is, hogy a XVII. században itt székelt a polgármesteri hivatal is. Azon vagyunk, hogy mindezt kiderítsük. Ugyanakkor az egykori kolostor kerengôjébe építve egy további, szintén tizenhetedik századi ház omladékát találtuk meg, amely nagyon gazdag feltárásnak bizonyult. Segítségével teljes képet kaphatunk arról, hogyan éltek akkoriban az emberek, az omladékban rengeteg kerámiára, használati tárgyra bukkantunk.
– Mi lesz az egykori sorozóközpont rendeltetése?
– Régészeti és történelmi múzeumot rendezünk be benne, ezenkívül helyet ad majd egy konferenciateremnek is konyhával, mosdóval. Ide kerülnek a régészeti részleg irodái is. A pincében pedig minôségi vendéglôt és múzeumboltot szándékszunk nyitni, ezzel is növelve szerepét a helyi turizmusban. Reméljük, hogy mindez legkésôbb két éven belül elkészül. Jelenleg is dolgozunk az épületen, októberben teljesen felújítjuk a tetôt, az állagmegóvási munkálatok novemberben befejezôdnek. Jövôre marad a konkrét restaurálás, a kiállítófelületek és egyéb szóban forgók 2009-ben lesznek látogathatók.
A Gergely naptár szerint ma (a gyakorlatban már 12-én este) köszönt be a zsidó újév (Rós Hasána). A zsidó naptár szerint 5768. tisri hónap elseje és másodika a zsinagógai újév, a világ és az ember teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és Istentôl való függôségére is emlékeznek. A zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentôsebb a zsinagógai újesztendô.
A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje, ezen felül illetik még a Jóm truá (a kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá (hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnapja), a Jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is. A zsidó újév napja (lévén a zsidó naptár luniszoláris, azaz a Hold és Nap szerinti naptár) mindig újholdra esik. Ez a lelki számvetés, önvizsgálat, az ima idôszaka, amikor a Talmud szerint minden élôlény elvonul Isten elôtt, aki megítéli ôket a következô esztendôre. Mivel a közepesek még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithû zsidók e napon visszagondolnak az elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az ôket ért kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, amiért egész éven át megóvta ôket a balszerencsétôl és a rossztól.
A zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, ez jelzi majd a Messiás eljövetelét, s az 1967-es arab-izraeli háború idején is a sófár megfújása jelezte Jeruzsálem újraegyesítését. A Rós Hasánát megelôzô hónap már a megtérés jegyében telik, szokás ilyenkor jókívánságokat küldeni és az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap elôestéjén fehér ruhákba öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a termékeny és gyorsan fejlôdô növények a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem fejével együtt, továbbá a mézes alma, amely kellemes és vidám évet hozhat, s a máskor sós és hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes. Rós Hasánát sok helyen olyan dologgal töltik, amelyet egész évben végezni akarnak, így éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a szerencséjüket), hanem imák és vallásos énekek hangzanak fel. Közép- Európában, így Magyarországon is elterjedt Rós Hasána elsô napjának délutánján – vagy ha az a nyugalomnapra esik, akkor a következô nap – a Táslich szertartás. A kenyérmorzsát összegyûjtik és beleszórják egy folyóba – így szimbolikusan vízbe vetik a bûneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendôt.
Rós Hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a Jóm Kipúrt. Ezt az idôszakot tíz bûnbánó napnak nevezik, amikor mindennap különleges bûnbánó imákat kell mondani, az erre esô szombat a megtérés szombatja. Jóm Kipúr a nagy megbocsátás napja, amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét, akik az új esztendôben is élhetnek.
Ma (a gyakorlatban tegnap napszálltakor) kezdôdik és október 12-ig tart a muzulmánok böjti hónapja, a Ramadán. (A mohamedán év tizenkét 29, illetve 30 napos holdhónapból áll, a Ramadán ezek közül a kilencedik, amely a Gergely-naptár szerint minden évben tizenegy nappal korábban kezdôdik.)
Az iszlám öt oszlopa a hitvallás, az ima, a böjt, a zarándoklat és az alamizsna a szegények számára. A testet és lelket erôsítô harmincnapos böjt a Ramadán hónapra esik, mert a hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égbôl Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint Ramadán idején a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a sanyarú nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás idôszaka.
A hívôknek ilyenkor napkeltétôl napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstôl, ivástól, dohányzástól, fürdéstôl, a zenehallgatástól, a házasélettôl és a test egyéb örömeitôl, kerülniük kell a dühöt, az erôszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát – egyszóval jobban kell figyelniük egymásra. (Felmentést csak a 14 éven aluli gyermekek, az utazók, a terhes és szoptatós anyák, a csatában harcolók és a betegek kapnak.) Mivel a böjt a nap járásától függ, kevésbé szerencsés országokban akár hajnali három órától este kilencig is érvényesek lehetnek a tilalmak. A böjti elôírások azonban hagynak kibúvókat, például az önéheztetés szegény emberek étkeztetésével megváltható.
A böjt elsôdleges célja, hogy a muszlimok az elmélkedésnek, az imának szenteljék magukat, alávessék magukat Allah akaratának, s növekedjék türelmük, akaraterejük, amellyel legyôzik a testi vágyakat. A mindenkire – rangra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül – érvényes szabály egyben a vallási közösség tagjainak egyenlôségét is hivatott kiemelni. A Ramadán azonban nem csak az ájtatosság és az önmegtartóztatás ideje, hanem a hit nevében folytatott harcé is. Ramadán hónapban zajlott le ugyanis az iszlám arábiai térhódításának két döntô csatája – a badri csata (Mohamed próféta elsô katonai gyôzelme 624-ben) és Mekka meghódítása.
A böjt kezdetét hagyományosan úgy határozzák meg, hogy az elôzô, sabán hónap végén nagyhitû, megbízható embereket küldenek ki, akik hiteles tanúk elôtt igazolják, hogy a Holdat látni lehet. (Ugyanezt az eljárást követik a hónap végén is.) Egy- egy felhôs éjszaka vagy éles szemû muzulmán így akár napokkal is meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a böjtöt.
Ramadán idején mindenki igyekszik napkelte elôtt felkelni és enni – ezt hívják szuhurnak. Az élet az éjszakai órákban élénkül meg: a nap leszálltakor kezdetét veszi az iftár, a lakoma, a szent helyeket kivilágítják, a boltok kinyitnak.
A hónap 26. és 27. napja közti éjszakára esik a sors vagy elrendelés éjszakája, a Lailat al-Qadr, amelyen a próféta elôször kapta meg Gábriel arkangyalon keresztül a kinyilatkoztatást. Ez a muszlimok számára az év legnagyszerûbb éjszakája, amelyet az imádkozásnak kell szentel-niük.
A böjt befejezôdésekor háromnapos nagy ünnepet csapnak, a Kis Bajrámmal tér vissza az élet a rendes kerékvágásba. Az emberek megajándékozzák egymást, sok helyen foglyokat engednek szabadon.
A klimatológusok szerint ha ilyen mértékben melegszik a Föld, az évszázad vége elôtt háború törhet ki az iható vízért. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO valamint a klímaváltozást figyelemmel kísérô kormányközi szervezet megdöbbentô adatokkal támasztja alá ennek lehetôségét. Ebbôl a jelentésbôl közlünk egy figyelemre méltó részt.
Bolygónk vízkészlete 1,4 milliárd köbkilométer, de ebbôl az édesvíz csak 35 millió köbkilométernyi, viszont az édesvíz 69.6 %- a sarki és magashegyi jégben és a hótakaróban rejlik. A talaj az édesvíz 30 %- át tárolja, – a párában, légkörben van 0,1 %, folyókban, tavakban, mocsarakban pedig mindössze 0,3 %.
Ma egy-egy lakos Amerikában naponta 350 liter vizet fogyaszt, s abból csak szomjoltásra, tiszta ivóvízként mindössze két litert,- a többi víz mosásra, öntözésre, öblítésre fogy el. Az európaiak fejenként 200 litert, az afrikai, sivatagos Szahel - övezetben élôk csak 10-20 litert fogyasztanak naponta.
Konrad Steffen klimatológus 1990-ben építette fel Grönlandon a Swiss Camp nevû automatikus klímafigyelô állomását, mert véleménye szerint az ottani körülményekbôl elég pontosan lehet következtetni az egész Föld idôjárásának változásaira. Az elmúlt tíz év során az ottani átlagos téli hômérséklet 5 fokot emelkedett, amit Steffen elôször számításai hibájának tartott. Megfigyelései alapján a világtenger szintje 2100- ra 1, 6 – 2 métert is emelkedhet.
A 2100 méternél is magasabban elterülô grönlandi magasföld (a legmagasabb csúcsa 3231 méterre emelkedik) tárolja a világ édesvíz készletének igen jelentôs részét. 1992-ben még csak a hatalmas sziget tengerszint feletti parti részén olvadt meg a jégtakaró és csak 600 méteres magasságig.
2005-ben már 1700 méterre emelkedett az olvadási határ és jelentkezett az északi, a sarkvidékhez közeli oldalon is. Az itt megolvadt jégmezô kincset érô édesvízével csökkent a tartalék, ráadásul a hideg, könnyebb édesvíz a Golf-áramlat sós, ezért nehezebb vízére áramolva átalakíthatja az európai idôjárást nagyban befolyásoló Golf-áramlás haladási irányát.
Szûcs József
"Lopd el a rendôrödet!" névvel új "társasjáték" van terjedôben Csehországban.
A "társasjáték" augusztus végén indult, amikor a cseh rendôrség több száz "papírrendôr figurát" helyezett el a kockázatos útvonalak mentén, hogy ezzel is megregulázza és nagyobb figyelemre intse a gépkocsivezetôket. Messzirôl a különféle pozíciókban lévô papírrendôrök ugyanis valóságosnak tûnnek, s a pszichológusok szerint bizonyítható, hogy nagyobb figyelemre ösztönzik az autósokat.
Azzal azonban a hatóságok nem számoltak, hogy a papírrendôrök egyeseknek annyira megtetszenek, annyira szimpatikusak lesznek, hogy még a házukba is meginvitálják ôket.
"Szomorú dolog. Számoltunk azzal, hogy néhány darab eltûnhet, de hogy ennyi, az bizony meglepetés" – mondta újságíróknak Václav Kucera, a közép-csehországi rendôrigazgató helyettese. A régióban több mint 200 papírrendôrt állítottak szolgálatba, s ezek egynegyede napokon belül eltûnt. Ez komoly anyagi veszteséget is jelent, hiszen egy-egy figura ára 1250 korona, azaz több mint 10 ezer forint.
Kucera szerint a papírfigurák azonban még ebben a vendéghelyzetben is sokatmondóak. "Mindenki, aki valakinél meglát egy papírrendôrt mindjárt tudni fogja, hogy a közelben egy tolvaj is található" – jelentette ki ironikusan a rendôrigazgató helyettese.
"Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmit is el lehet lopni. Ráadásul olyan figurák is eltûntek, amelyek oszlophoz voltak láncolva" – jegyezte meg Martin Kupka, a régió önkormányzatának a szóvivôje.
Petra Cimová, rendôrségi szóvivô nem zárja ki, hogy az új módi összefüggésbe hozható azzal a játékkal, amelyet "Lopd el a rendôrödet!" néven ismeretlenek szeptember elején indítotak el az interneten.
A játék egyebek között szinte nyíltan arra ösztönzi az embereket, hogy lopjanak maguknak egy papírrendôrt.
A cseh hatóságok jelezték: az ügyet kivizsgálják.
Régi elképzelése valósult meg két marosvásárhelyi iskolának a tanfelügyelôség vezetôtanácsa által hozott döntés nyomán, amely lehetôvé teszi, hogy a korábban összevont két kövesdombi általános iskola, a 17-es és a 15-ös, egymás melletti épületben és remélhetôleg minden szempontból egy egységként mûködjön a Liviu Rebreanu nevét viselô "gimnáziumban", a Gheorghe Sincai Iskolacsoport diákságának és tantestületének pedig azt, hogy a volt 15-ös iskola épületében, az iskolamûhelyekkel egy udvaron kezdjék meg az új tanévet.
A két fél elégedetten nyugtázza, hogy a költözés nyomán jobban és eredményesebben szervezhetik meg a tevékenységet. Todea Alexandru, a Rebreanu iskola igazgatója szerint alapos tanulmány elôzte meg a döntést, amely lehetôvé teszi, hogy a már egy általános iskolához tartozó pedagógusok között jobb legyen az együttmûködés, s azoknak a tanerôknek, akik mindkét épületben tanítanak, ne kelljen szünetekben szaladgálniuk, a szülôk pedig bizalommal írassák be gyerekeiket. Bár néhány osztálynak délután kell járnia, mivel a cserével kevesebb lett a termek száma, az igazgató szerint az elemi osztályok diákjaival való délutáni foglalkozás megszervezése könnyebb lesz, s átfogja valamennyi I-IV. osztály tanulóit. Az épület udvarán februárban átadott szép, új sportterem pedig kiváló esélyt jelent a sporttagozatos diákoknak a felkészülésre. Egyébként a Rebreanu gimnáziumban 51 osztály és négy óvodai csoport kezdi meg a tevékenységet 108 tanerô irányításával. A 27 elemi osztályból 15-ben román, 12-ben magyar, a 25 V-VIII. osztályból 11-ben magyar, 14-ben román nyelven tanítanak, három sport szakos és három nyelvosztály mûködik.
Presecan Gheorghe igazgató és Rauca Antoaneta aligazgató szerint a Sincai Iskolacsoportnak is elônyös az épületcsere, mivel ilyen módon egy udvaron zajlik minden tevékenység. A cserével hét tantertermet nyertek, s így az ipari iskolai osztályokban is délelôtt taníthatnak, ami nagyon fontos, mivel a környezô falvakból sok diákot veszítettek el a délutáni oktatásból eredetô ingázási problémák miatt. Ezenkívül jobban ellenôrizhetik majd a tanulókat, akik korábban a két épület között jöttek-mentek. Ebben reménykednek a környezô tömházak lakói is, akiket zavart a felügyelet nélkül maradt nagyobb diákok viselkedése. Bár a tornatermet a Rebreanu iskola felújította, nehezményezik, hogy a vihar által megrongált tetôzet javítására csak most zajlott le a versenytárgyalás. A szakközépiskolában egyébként évfolyamonként két magyar osztály mûködik, egy humán líceumi és egy elektrotechnikai profilú ipari iskolai osztály. A román tagozaton számítógépes tervezést, autószerelést és nyomdászatot tanulhatnak a nappali tagozatos diákok. Az igazgatók hozzátették, hogy délután szervezik meg a posztliceális (államilag finanszírozott, elektrotechnika szakon) és az esti oktatást.
Ennyit az elônyökrôl, de hadd szóljunk néhány szót arról is, hogy mi van a szeptember 3-i tanfelügyelôségi döntés mögött. Az érintett pedagógusok, mesterek szerint emberfeletti munkát jelent minden anyagi és egyéb segítség nélkül átköltöztetni két iskolát. Mindkét helyen látni is ennek a nyomát: teljes felfordulás a folyosókon és a termekben, ahol elkeseredett tanítók, tanárok próbálják elfogadhatóvá tenni az osztályokat, hisz néhol letépték a táblákat, a függönytartókat, leszerelték a polcokat, s a lyukas falakat kellene valahogy eltakarni. Egyesek a kollegialitás hiányáról beszélnek, amikor hasonló méretû táblát vittek el a bezárt osztályból, hogy ugyanolyan táblát kelljen leszerelni s kézben visszacipelni. Ahol a férj és az egész család besegített, ott már rend van az osztályokban – mondja a román szakos tanárnô, másutt tanácstalan pedagógus reménykedik, hogy hétfôtôl számíthat a szülôk hozzájárulására is.
Vannak osztályok, amelyeket teljesen ki is festettek, állítólag a Rebreanu iskola támogatásával. Az újonnan érkezetteknek rosszul esik, hogy a volt 17-esbeli kollégák részesültek a segítségben és a takarító személyzet is rendelkezésükre áll, miközben ôk a saját családjukra és pénzükre szorultak. Kérdésünkre Todea Alexandru igazgató közli, hogy elôbb-utóbb rendezôdnek a dolgok. Többek között az is, amit többen szóvá tettek, hogy már kezdettôl az egyik épületbe az elemi, a másikba a felsô tagozatos osztályokat kellett volna költöztetni. A volt 17-esben látott, szépen karbantartott óvodai és iskolai termek alapján valószínûleg az új épület kinézete is hasonlóan alakul majd.
Az viszont meggondolkoztató, hogy a tanfelügyelôség miért nem döntött az iskolai év végén, hogy legyen idô a költözködésre, továbbá hogy ebben a sziszifuszi munkában az iskolafenntartó polgármesteri hivatal miért nem nyújtott segítséget. Egyébként mindkét épület – a volt 15-ös és a Sincai volt épülete is – alapos felújításra szorul, mert elfogadhatatlan, hogy egy jó hírû városi iskolákban ilyen környezetet biztosítsanak a diákoknak. A jövô évi tanévkezdéskor remélhetôleg errôl is beszámolhatunk, ahogy a költözés valós elônyei is feledtetik majd az év eleji nehézségeket.
A HIV-vírussal fertôzött személyeknek nem csak a betegség okozta fizikai bántalmakkal kell nap mint nap szembenézniük. Ennél is kellemetlenebb az a megbélyegzés, amelyben igen gyakran részük van: nem fogadják be a fertôzött gyerekeket az iskolákba, a fogorvos vagy sebész visszautasítja kezelésüket vagy éppen betegségük miatt elesnek egy állástól. Ezek a leggyakrabban elôforduló helyzetek, amelyekkel a szóban forgók szembesülnek – derült ki a Mellettetek Alapítvány által lebonyolított egyéves kampány során, amelynek célja a közösségek és a betegek tájékoztatása a fertôzöttek jogairól, valamint az ôket érô hátrányos megkülönböztetés megfékezése. A program tegnap egy beszámolóval zárult.
A Maros, Iasi és Konstanca megyékben zajló kampányt tavaly szeptemberben kezdték el. A kezdeményezés 63.741 euró értékû Phare- alapból valósult meg, amely összeghez a Mellettetek Alapítvány 7.083 eurós önrésszel járult hozzá. A program keretében tanácskozásokat szervezetek a vidéki közösségek, valamint a sajtó képviselôinek a részvételével, amelyeken ismertették a HIV-fertôzöttek jogait. Tájékoztatták a beteg személyeket és ezek családtagjait az érvényben lévô jogszabályról, hogy tisztában legyenek azzal, milyen jogokat biztosít számukra a törvény és hová fordulhatnak, ha ezen jogaik sérülnek.
– A program során arra a következtetésre jutottunk, hogy az emberek nagy része hiányos információkkal rendelkezik a betegséggel kapcsolatosan, emiatt hátrányosan megkülönböztetik azokat, akikrôl kiderül, hogy fertôzöttek. Találkoztunk esetekkel, amikor a gyereket eltanácsolták az iskolából emiatt. Ilyen helyzetekben az iskola vezetôségéhez fordultunk és amikor tudomást szereztek arról, hogy megbüntethetik az iskolát, általában visszafogadták a gyereket. Maros megyében a kampány ideje alatt három vidéki iskolában történt hasonló eset. Marosvásárhelyen nincs tudomásunk ilyenfajta diszkriminációról, több helyi középiskolában tanulnak HIV-fertôzött gyerekek, azonban legtöbb esetben a tanárok sem tudnak a betegségükrôl – fejtette ki Bogdan Albu ügyvéd.
A kampány során a családorvosok számára is tartottak felkészítôt, ugyanis, országszinten tizenkétezer beteget tartanak nyilván, de valójában ennél tízszer többen vannak, csupán sokan nem mernek orvoshoz fordulni, mivel attól tartanak, hogy az orvos megszegi a titoktartást és kiderül, hogy betegek. Ugyanakkor olyan fertôzöttek is igénybe vették a program által biztosított jogi tanácsadást, akik az alkalmazáshoz szükséges orvosi vizsgálatokra panaszkodtak, ugyanis volt rá eset, hogy a munkaadó kérte a HIV-szûrést, vagy a munkavállalóval nem is közölték, hogy a vérbôl HIV-vizsgálatot is végeznek. Carmen Speranta Ciulea, a Mellettetek Alapítvány igazgatója szerint ezen munkaadók nem jártak el helyesen, ugyanis nincs olyan törvény, amely kötelezné a munkavállalót, hogy alkalmazás elôtt HIV-szûrésnek vesse alá magát. Maros megyében a program ideje alatt 60-an igényelték a jogi tanácsadást csupán tájékozódás céljából és ebbôl 16 esetben kértek segítséget.
Ezt a kérdést szabályozták, de nem egységes, hanem minden légitársaság különbözôképpen rendelkezik az utastérbe kézipoggyászként felvihetô dolgokról. Például a Wizzair légitársaság kiköti, hogy személyenként egy darab, legfeljebb 115 cm3, 55x40x20 összméretû és 10 kg súlyú kézipoggyász vihetô fel a repülôgép utasterébe.
Azokat a poggyászokat, amelyek méretre vagy súlyra nem felelnek meg a fenti elôírásoknak, feladott poggyászként fuvarozzák. A kézipoggyászon kívül további három tárgy vihetô fel a repülôgép fedélzetére, ez lehet kisméretû kézitáska, kabát vagy kisméretû fényképezôgép, videokamera vagy távcsô, laptop vagy mobiltelefon, olvasnivaló, két éven aluli gyermekek számára: étel, összecsukható babakocsi, utazókosár, mozgássérült utasok részére egy pár mankó. A fentieken kívül szállított csomagok csak feladott poggyászként fuvarozhatók.
Ha a feladott poggyász súlya meghaladja a szabad súlykeretet, azt csakis túlsúlydíj ellenében fuvarozzák.
A London repülôtereirôl felszálló gépeken például az utasok számára csupán egy darab kézipoggyász szállítása megengedett. Ez az egy kézipoggyász tartalmazhatja a kézi táskát, számítógép-hordozót, esernyôt vagy a bevásárlótáskát.
Az egynél több kézipoggyásszal rendelkezô utasok számára nem engedélyezett a biztonsági kapun való átjutás. Ilyen esetekben a biztonságiak felkérik az utast a poggyász újracsomagolására vagy a plusz kézipoggyász elhagyására.
Nem árt tudni, hogy az európai repülôtereken az útlevélellenôrzés után vásárolt termékek adómentesek. Azokat a folyadékokat és géleket, amelyeket az utas a reptéren vagy a repülôn vásárolt, kérésre becsomagolják és lepecsételik a boltban vagy a fedélzeten. Ez a pecsét 24 óráig érvényes. A biztonsági ellenôrzéskor a folyadékokat külön be kell mutatni. Ugyanakkor kötelezô felmutatni a kabátot, felöltôt és a nagyobb elektromos felszereléseket. Tilos a repülôgép fedélzetére a kézipoggyászban szúró, vágó eszközöket vagy törékeny üveget vinni. Ezeket kötelezôen a feladott poggyászban kell elhelyezni.
Mellau György
Amint korábbi cikkeinkben említettük, a 2002. december 12- i 195-ös sürgôsségi kormányrendelet értelmében a forgalmi rendôr úgynevezett mûszaki-közigazgatási intézkedéseket is hozhat – a szabálysértési bünte