|
LIX. évfolyam 212. (16694.) sz. |
2007. szeptember 12., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Bábeli hangzavarba fulladt a családorvosok elmúlt heti megbeszélése a megyei egészségbiztosítási pénztár és a közegészségügyi hatóság képviselôivel. A kölcsönös sérelmeken, vádaskodásokon túl a fô témát a lakosság egészségügyi szûrése jelentette, ami egyelôre még nem számít sikersztorinak. A családorvosok szerint elsôsorban azért, mert akkor kezdôdött el, amikor mind ôk, mind pedig az érintettek nagy része szabadságon volt. Így a júliusban és augusztusban születetteknek, akik megkapták a szelvényeket, mindössze az 50 százaléka jelentkezett a szûrôvizsgálatra. Ennek ellenére a családorvosi rendelôkben jelentôs mértékben megszaporodott a munka, amit a nagyobb pacientúrával rendelkezô orvosok csak úgy bírtak elvégezni, hogy számítógépes szakembert vagy rezidens orvost alkalmaztak. Azt viszont fizetni kellene, de a pénztártól a múlt csütörtöki megbeszélés idôpontjáig még nem kapták meg a végzett munkáért járó ellenértéket. Igaz, voltak, akik nem is jelentettek egy szûrést sem, mivel augusztusban vették ki a szabadságukat, másokat pedig egyes kollégák biztattak arra, hogy nem érdemes kitölteni az ûrlapokat, mivel úgysem fizetnek érte. Végül is hétfôn zárult az elmúlt két hónapi munka eredményének továbbítása, s talán ha a rendes kerékvágásba zökkennek a dolgok, az eredmények is megmutatkoznak. Ehhez azonban a minisztériumnak is illett volna betartani az ígéreteit, a kilátásba helyezett hordozható számítógépeknek ugyanis híre-hamva sincs. A közegészségügyi igazgató szerint azok állították le a laptopok beszerzésére kiírt versenytárgyalást, akik az általános szûrést próbálják megakadályozni. A fenyegetés sem hiányzott adott pillanatban: akik pontatlanul töltötték ki a kérdôíveket a kért vizsgálatokat illetôen, azok büntetést fizetnek, a laboratóriumok pedig nem kapják meg az elvégzett analízisek ellenértékét – jelentette ki a biztosítási pénztár képviselôje. A késôbbiekben enyhült a hangulat, de kiderült, hogy a családorvosok nem kérhetik mind a kilenc analízist, mivel annak értéke meghaladja az e célra megszabott 50 lejt. És hol van az ígért többi vizsgálat, amit a pontos diagnózis érdekében utólag lehet kérni a szakorvos ajánlása alapján? Vannak, akik továbbküldik a pácienst, mások úgy vélekedtek, hogy ezek után nem bonyolítják a munkájukat. Sokan a programot kifogásolták, amiben nem tudtak javítani, módosítani, s volt egy kolléga, aki kisegítô programot ajánlott a kitöltött kérdôívek ellenôrzésére. A családorvosok szerint az eddig végzett szûrés során kiderült néhány új eset (diabétesz, vérszegénység, vizeletfertôzés stb.), a közegészségügyi hatóság vezetôje viszont sokkal eredményesebb diagnosztizálásról beszél. "Dolgoztunk, mint a süketek, s mégsem fizetnek a munkánkért" – dohogtak a családorvosok, akik visszafenyegették a hatóságokat. Azóta azonban megnyugodtak a kedélyek, mivel kiderült, hogy más megyékben már elkezdôdött az elvégzett munka honorálása. Talán a szeptember mindenik fél számára eredményesebb lesz, és a címzett hiányában visszaküldött levelek ügyét is sikerül megoldani.
Az elôzetes felhívásnak eleget téve, többen sárga színû öltözetben és nemzeti színû zászlókkal érkeztek a marosvásárhelyi ligeti Sportcsarnokba, ahol a közönség ezúttal a román kosárlabda- válogatott sikeréért szorított.
A teremben kialakult parázs hangulatot javában tetôzte a mérkôzés nagyszünetében bejelentett hír, miszerint a parkolóban kigyulladt egy autó, a tûzoltók azonnal az oltására siettek. Odakint zuhogó esô, égô jármû, bent elôbb kihívó öltözékben erotikus táncot lejtô lányok és fiúk, majd három-, négy-, a harmadik negyedben tizenkét pontos elôny a finnek ellen Liviu Calin tanítványai javára. A román kosárlabda-válogatott számára rendkívül komoly tétmeccsrôl nem hiányozhatott az ellenfél támadásait kísérô harsány füttykoncert sem, a hazaiak támadásait pedig gyakran erôteljes Románia, Románia! felkiáltások kísérték.
A Mihai Corui másodedzô által is irányított román kosárlabda-válogatott a vasárnap esti BC Mures elleni vereségérôl megfeledkezve a tegnapi mérkôzésre összeszedte magát, habár az elsô két negyedben kevés hárompontos dobás született, a nagyszünet elôtti utolsó másodpercben Brencoiu három ponttal 44–37-re növelte a "házigazdák" elônyét. Komoly tétje volt a találkozónak, ugyanis egy esetleges Finnország elleni több pontos gyôzelem megkönnyítené a szeptember 15-én Helsinkiben sorra kerülô visszavágót, ahol az A-osztályba való feljutást kellene kiharcolni. A két csapat mindeddig összesen nyolc alkalommal találkozott, amelybôl négy gyôzelem született a románok és ugyancsak négy az északiak javára.
A válogatott hullámzó teljesítménye ellenére – percekig egy pontot sem dobtak a románok, a finnek pedig tizenkettôt – a csarnokban nem változott a hangulat, a szurkolók mondhatni belehajszolták a gyôzelembe a román válogatottat.
– Színvonalas az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistája – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden, bukaresti sajtótájékoztatóján. Az RMDSZ elnöke kifejtette: örvendetes, hogy a listát az a Frunda György szenátor vezeti, aki magas szakmai felkészültséggel és kivételes nemzetközi politikai tapasztalattal rendelkezik.
Markó Béla jelezte, miután a Szövetségi Képviselôk Tanácsa szombaton, Marosvásárhelyen – alapos és részletes elemzés után – elfogadta az RMDSZ jelöltlistáját, hétfôn megkezdôdött a kampányra és a választásokra való felkészülés. Bár az RMDSZ választói bázisa Erdélyben található, és a kampánystáb ott fog intenzíven dolgozni, Bukarestben is mûködni fog egy kampányközpont. Mindez azt is jelzi, hogy a szövetség nemcsak a magyarság, hanem az egész romániai társadalom számára is üzenetet fogalmaz meg a kampányban. Ez a szándék összhangban van azzal a politikával, amelyet az RMDSZ eddig is követett: kormányzati részvétele révén az RMDSZ – a magyarság sajátos célkitûzéseinek képviselete mellett – az országos jellegû problémákra is számos megoldást kínál – fogalmazott a szövetségi elnök. Kijelentette, az RMDSZ képviselôi a közös magyar és román érdekekért is küzdeni fognak az Európai Parlamentben, legyen az a nemzetek, közösségek önazonosságának tiszteletben tartása, a hagyományok védelme, vagy akár az európai forrásfelhasználás, illetve a decentralizáció és egyéb általános érdekeltségû problémák. Számos kérdésben közösek a romániai magyarok és románok érdekei – szögezte le Markó Béla.
A szövetségi elnök az újságírókkal azt is közölte, hogy pénteken a magyar Országgyûlés elnöke, Szili Katalin meghívására RMDSZ-küldöttség látogat Budapestre. A határon túli magyar parlamenti képviselôk éves találkozója alkalmat ad a vélemény- és információcserére, de a határon túli magyar közösségek és Magyarország kapcsolatának elemzésére is – közölte az RMDSZ elnöke.
Máris kútba esett a Markó–Tôkés- féle megállapodás az úgynevezett pozitív kampányra vonatkozóan, hogy nem fogják egymást támadni. Tôkés László tegnap éles támadást intézett az RMDSZ ellen. A református püspök úgy véli, "politikai perverzió volt az RMDSZ részérôl, és sokat elmond a szövetség erkölcsi szintjérôl", hogy rávezette EP- jelöltlistájára Sógor Csaba szenátort, a Királyhágó-melléki református püspökség lelkészét.
Kedden tartott sajtótájékoztatóján Tôkés súlyos vádakkal illette az RMDSZ vezetôségét, akikrôl kijelentette, hogy "kétszínûek, rosszhiszemûek".
"Sógort csak eszközként használják ellenem, és a református egyházon belül szakadás elôidézése a célja jelöltetésének" – mondta Tôkés.
"A szövetség rosszhiszemûségrôl tett tanúbizonyságot már a tárgyalások elején. Be tudjuk bizonyítani ezt azzal a ténnyel, hogy megvárták az öt tárgyalási forduló végét, és elôkészítettek egy megegyezést is ahhoz, hogy amikor az aláírására került sor, visszaléptek" – mondta Tôkés.
A református püspök szerint az RMDSZ az a szervezet, amelyben "a magyarnak a tulipánra kell ütnie a pecsétet és elítélik, ha nem ezt teszi, és mást választ". "Közösségünk tagjainak elegük van ebbôl a politikából. Nem tudom, ha sikerül felvennünk a harcot a jól begyakorolt RMDSZ-es gépezettel, de legalább elmondhatjuk, hogy lehetôséget teremtettünk a szabad választásra" – jelentette ki Tôkés.
A püspök elôször mutatta be a nyilvánosság elôtt az RMDSZ által elutasított egyezmény fôbb pontjait. A dokumentum szerint a magyar civil szervezetek azt kérték az RMDSZ-tôl, hogy indítsa újra a kisebbségi közösségek jogi statútuma kapcsán a népszavazásokat, módosítsa a jelenlegi törvénytervezetet, valósítsa meg a keretet a kulturális autonómia bevezetéséhez. Az RMDSZ-nek ugyanakkor támogatnia kellett volna a székelyföldi szervezeteket a területi autonómia elérésében, és támogassa az oktatási törvény arra irányuló módosítását, hogy a történelmet és a földrajzot anyanyelven tanulhassák a diákok.
Sok mindenrôl, de legkevésbé a meghirdetett témáról szólt a marosvásárhelyi városháza gyûléstermében a Somostetôn át vezetô terelôúttal kapcsolatos tegnapi nyilvános vita.
Személyeskedés és helyenként politika kapott jóval több szerepet, mint a környezetet érintô érvek, habár a vitát a környezetvédelmi ügynökség szervezte, mivel ez a környezetvédelmi engedély kiadási eljárásának részét képezte.
A vitán a tervezô és a környezeti hatástanulmányt elkészítô szakértôk ismertették röviden a tervet, majd a polgármester hangsúlyozta a tervnek a közlekedés szempontjából való fontosságát, ezt követték a hozzászólások. Ezeknek csak egy kis része volt környezeti témájú. A már évek óta vitatott tervet mindig is ellenzô környezetvédelmi szervezetek képviselôi ezúttal is kifejtették ellenérveiket a több mint 8 hektár erdô letarolását kilátásba helyezô tervvel szemben. Azonban a zöldeket nem egészen zöld érvekkel szabályosan lemosták a porondról, a hozzászólások hangvételébôl következtetve nem véletlenül a terembe tévedt felszólalók, akiknek többjét vastapssal jutalmazta a városházi alárendeltségû cégek személyzetével felszaporított közönség. A habot a tortán a polgármester egyik környezetvédô hozzászólásra adott válasza jelentette, amiben Dorin Florea azt fejtegette, hogy a környezetvédôknek a kormány magyar szakminiszterét kellene megnyugtatniuk arról, hogy az útépítés terve nem káros, de szerinte ezt nem merik megtenni, mert "azokban az irodákban csak a parancsot kapják", hogy alaptalan kifogásokkal akadályozzák a terv megvalósítását. A vita részleteire visszatérünk.
A székely Mezôség jellegzetességeinek megörökítése és az utókornak való átadása érdekében jött létre a Mezôbergenyei Alkotótábor, amely az elmúlt hetekben ötödik alkalommal látta vendégül mindazokat a képzômûvészeket – 16 alkotót határon innen és túl –, akiket már korábban is megihletett e tájegység különleges szépsége a múlt lassan feledésbe merülô örökségével együtt, illetve akik most ismerkedtek e Marosvásárhely közeli falu életével.
Ôsz P. Zoltán nyugalmazott tanár, az alkotótáborok hûséges és lelkes szervezôje szerint az idén is folytatták az eddig megkezdett munkát, azaz mindannak a begyûjtését, amit még felkínál a változó mezôségi táj, ami még él a hagyományokból, továbbá a helybeliek mindennapi életét, foglalatosságait.
– Most, amikor már csak helyenként bukkanunk a nem is olyan rég még élô hagyományokra, szeretnénk e kisközösség és mindnyájunk javára feltérképezni mindazt, ami ma még megtalálható, ki-ki a saját alkotási technikája szerint, színekkel és vonalakkal, olajban, pasztellben, grafikában illetve textíliák valamint a fényképezôgép segítségével. A meghívottak – Bálint Zsigmond, Czirjék Lajos, Duha László, Fábián Margit, Gyenes Tibor, Hadnagy Gabriella, Hintea Máriusz, Iszlai Irma, Iszlai István, Jámbor Rozália, Károly-Zöld Gyöngyi, Király Péter, Nagy Katalin, Suba Piroska és V. Dégi Éva – teljes erôbedobással igyekeztek ennek a célnak eleget tenni.
A jó hangulathoz hozzájárult az idô is, no meg a szervezôk igyekezete, hogy mindennap valami meglepetéssel szolgáljanak a tábor részvevôinek. Bálint Zsigmond a falu mindennapjairól készült képeit vetítette, Ôsz P. Zoltán görögországi élményeirôl számolt be fényképek segítségével, a bergenyei lányok modern tánccal kedveskedtek, s nem hiányzott a nosztalgiazene és a tánc sem. A helybeli lelkész humoros verseket, Ôsz P. Zoltán saját mûveibôl olvasott fel, s utolsó este a lelkészcsaládból álló Domahidi trió szórakoztatta klasszikus zenével a részvevôket, akiket a református egyházközség gyülekezeti otthonában szállásoltak el. Ennek nagytermében állították ki a táborban készült alkotásokat, amelyeket a vasárnapi megnyitón Molnár Dénes méltatott szakmai szempontból, majd a részvevôk nevében Bálint Zsigmond mondott köszönetet a vendéglátásért. A tárlaton a szervezôk meglepetésnek szánták Kali Margit népdalénekes mûsorát. A helybeliek érdeklôdését jelzi, hogy ezúttal zsúfolásig telt a terem, ahol a tombolán három mûvész, Dégi Éva, Suba Piroska és Gyenes Tibor alkotását sorsolták ki, a nyertesek nagy örömére.
Az egyik legjobban sikerült bergenyei tábor szervezésében az Ôsz családon kívül, akik a táborozók ellátásáról és jó közérzetérôl gondoskodtak, a helybeli református egyházközség, a Mezôpaniti Polgármesteri Hivatal és tanács, Bartha Márton, a Therezia cég vezetôje, Iszlai István valamint Mihály Andor tanácsos és családja vállalt részt. A zárókiállításon részt vevô Kali Ellák mûépítész, a Maros-Mezôségi Egyházközség fôgondnokának meghívására állítják ki vasárnaptól az alkotásokat Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron a Pata utcai református egyházközség tanácstermében. A bergenyeiek pedig arra készülnek, hogy a régi iskola egyik szárnyában, amelyet visszakapott az egyház, a falumúzeum mellett egy állandó tárlatot rendezzenek be az alkotótáborban készült mûvekbôl – tudtuk meg Ôsz P. Zoltántól.
Kerelôszentpál határában hozzáfogtak egy országos érdekeltségû regionális gépkocsivezetô-továbbképzô központ építéséhez. A csíkszeredai körzeti gépkocsivezetô-képzô intézmény (ITRPR) beruházásából kétszintes épületet húznak fel, ahol az uniós elvárásoknak megfelelô tantermek, laboratóriumok, irodák és szimulátorok lesznek. Emellett raktárakat, garázsokat és 550 négyzetméteren gyakorlóteret is kiképeznek. Három megye: Maros, Hargita és Beszterce- Naszód hivatásos gépkocsivezetôi itt tehetik le szakvizsgáikat az új közlekedési törvénynek megfelelôen. Az épületet a jövô év derekán adják át.
Egy internetes társkeresô erdélyi fórumán bámészkodtam a minap. Hát, volt min ámulnom, az biztos. Nem is annyira a hajmeresztô helyesírás lepett meg, hiszen azt már régóta észrevettem, hogy a világhálón cseverészô tizenévesek körében az a trendi, aki minél nagyobbat rúg a helyes nyelvhasználat szabályaiba. Hemzseg a net a rengeteg ,,láccik", ,,teccik", ,,mingyá"-tól, olyannyira, hogy a régi normák elé görbe tükröt tartó, tótágast álló szövegek olvasói valóságos nyelvi karnevál résztvevôivé válnak. A legutóbbi internetes bolyongásom során felfedezett fórumon azonban a nyelvi rendet felforgató forma hatáskeltés szempontjából messze elbújhatott az ízléstelenség határain bôszen átgázoló tartalom mellett. Míg ugyanis a korábbi bejegyzések szerint többnyire viccversenyrôl, nyaralási lehetôségekrôl, párkapcsolati zûrökrôl folyt a honlapon a terefere, az elmúlt hetekben ez a virtuális agora igazi szeméttárolóvá vált, ahol bárki nyugodtan megszabadulhat lelki hulladékaitól.
Egy csalódott fiatalember egész szitokcsokrot nyújt át az álmait meghiúsító leányzónak, aki az ifjú titán szerint pénzért árulja a szerelmet, és anyagi boldogulása érdekében ártatlan fajankók zsarolására specializálta magát. Egy marcona férfiú szappanjelöltnek nevezi zsidó származású honfitársát, és kerek perec kijelenti, hogy nincs mit keresnie a fórumon. Van, persze, néhány kellemesebb hangvételû szövegecske is, de ezek többnyire valamilyen árucikk vagy szolgáltatás népszerûsítése érdekében megfogalmazott üzenetek.
Ennyire beszûkült volna az erdélyi fiatalok gondolkodásmódja, ennyire sérült lenne önkifejezô képessége? Szeretném azt hinni, hogy véletlen egybeesések következményeként gyûlt össze ennyi szellemi és lelki szemét azon a fórumon. Bár egyes hozzászólók szerint éppen a trágár megjegyzések teszik izgalmassá a társalgót. Nem is tudom. Nekem valahogy nem okoz különösebb örömöt, hogy virtuális szemétkukákban guberálhatok.
Arcátlan pimaszságnak nevezte a szlovák kormányfô azt a felvetést, hogy Szlovákia is kérjen bocsánatot Magyarországtól a kölcsönösség jegyében a történelmi sérelmekért.
Robert Fico azt követôen mondta ezt, hogy hétfôn koalíciós egyeztetést folytatott két partnerpártjának elnökével, Ján Slotával és Vladimír Meciarral. Az utóbbiak már a hét végén elutasították a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) azt a javaslatát, hogy a történelmi megbékélés és a közös európai jövô érdekében a magyar és a szlovák törvényhozás kölcsönösen kövesse meg a másik országot az elmúlt másfél évszázad során megesett sérelmekért.
A szlovák kormányfô szerint égbekiáltó, hogy a magyarok a szlovákoktól várják el a bocsánatkérést. "Fogalmam sincs, miért kellene nekünk, szlovákoknak a magyaroktól bocsánatot kérni" – mondta.
Fico az MKP-elnök Csáky Pál által felvetett javaslatot "naivnak és provokatív célzatúnak, a valóságtól elrugaszkodott, viharos vitákat gerjesztô pimaszságnak" nevezte, majd hozzátette: "Hihetetlenül szélsôséges megnyilvánulás az olyan testület létrehozásának engedélyezése, mint amilyen a Magyar Gárda."
Fico koalíciós szövetségese, Vladimír Meciar, a Néppárt-HZDS elnöke zavaros történelmi fejtegetésében igyekezett indokolni, hogy miért nincs okuk a szlovákoknak a bocsánatkérésre, és miért lenne az kötelessége a magyaroknak. A SITA hírügynökség jelentése szerint Meciar kijelentette: "Ha már az 1918 utáni fejleményekrôl beszélünk, akkor meg kell mondani, hogy Szlovákiát akkor a magyar katonák kétszer megszállták: egyszer, amikor a trianoni döntés után nem voltak hajlandók kivonulni, másodszor pedig akkor, amikor Kosút (sic) vöröskatonái Szlovákiára támadtak és a magyar hadsereg segítségével elfoglalták az ország keleti területének egy részét. Azok ám nem csak a kommunisták voltak."
"Az 1938-1945 közti magyar megszállás idején a magyarok kiûzték Dél-Szlovákiából a szlovák polgárokat, a magyar nemzetiségûeket pedig erôszakkal a magyar állam polgáraivá államosították és az elsôk között hajtották ki ôket az orosz frontra. Ebben az idôben hurcolták el a zsidókat is. Emberek sokaságát gyilkolták le" – mondta Meciar, aki úgy tudja, hogy 1944-45 fordulóján Kassán közel ötszáz embert húztak bírói ítélet nélkül lámpavasra a magyarok.
A koalíciós egyeztetést követôen megszólaló három pártelnök közül ezúttal a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Jan Slota volt a legrövidebb: szerinte a szlovákokat az elmúlt száz évben annyi magyar sérelem érte, hogy a magyar bocsánatkérés "pôrén magától értetôdô kellene legyen."
Az Európai Unió megállapodott Szerbiával a megkötendô stabilizációs és társulási egyezmény tartalmáról – jelentette be Brüsszelben Olli Rehn, az EU bôvítési biztosa, miután megbeszélést folytatott Bozidar Djelic szerb miniszterelnök-helyettessel.
Mint hangsúlyozta, a megállapodás az egyezmény tartalmát és szövegét illetôen egyelôre technikai jellegûnek minôsül. Az unió ugyanis az aláírás feltételéül szabja, hogy Szerbia az eddiginél intenzívebben, teljes mértékben együttmûködjön a délszláv háborús bûnösök ügyében eljáró hágai nemzetközi törvényszékkel.
Carla Del Ponte, a törvényszék fôügyésze a közeljövôben Belgrádba utazik – közölte a bôvítési biztos, hozzátéve: a fôügyész megállapításai, amelyeket ezen látogatása nyomán tesz majd, lényegbevágóak lesznek az unió álláspontjának kialakításakor.
Olli Rehn szerint a stabilizációs és társulási egyezmény kulcsfontosságú lépés az EU és Szerbia viszonyának alakulásában. Konkrét kereskedelmi és gazdasági elônyöket hoz majd Szerbiának, valamint elôrelépést tesz lehetôvé a vízumkérdésben, megkönnyíti, olcsóbbá teszi a szerb állampolgárok beutazását az unió országaiba.
Az egyezmény megvalósítása "valójában kapu lesz Szerbia számára az Európai Unió felé vezetô további lépések megtételéhez" – fogalmazott a bôvítési biztos.
A sajtótájékoztatón Djelic azt a szerb célkitûzést hangsúlyozta, hogy az ország csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Reményét fejezte ki, hogy belgrádi látogatása során Carla Del Ponte arról fog meggyôzôdni, javult Belgrád együttmûködése a nemzetközi törvényszékkel.
Koszovóval kapcsolatos kérdésekre válaszolva a szerb miniszterelnök-helyettes ismételten ellenezte a jelenleg nemzetközi felügyelet alatt álló, névlegesen Szerbiához tartozó tartomány esetleges felosztásának gondolatát a szerbek és a koszovói albánok között.
"Az integráció mindig jobb a dez- integrációnál" – fogalmazott, Szerbia egységének megôrzése mellett érvelve.
Olli Rehn a tárgyalásos, politikai megoldás fontosságára hívta fel a figyelmet Koszovóval kapcsolatban. Elmondta: biztosítékot kapott arra nézve, hogy Szerbia semmiképpen nem kíván erôt alkalmazni, és az ezzel kapcsolatos hírek félreértésen alapultak.
Már most szeretnének integrálódni az európai desztinációs hálózatba, de hogy ezt nulláról indulva megcsinálják, ahhoz nagyon sok idô kell. Ezért olyan társaságot kerestek megvételre, amelynek "megfelelô az útvonalhálózat-ideológiája", mondta Abramovics.
– A Malév 54 országba repül, van 28 fiatal Boeingje. Persze kis társaság, és nem tud konkurálni a Lufthansával és társaival. Az is érthetô, hogy miért adták el: mert nem jövedelmezô – mondta Borisz Abramovics. Mindezt azonban nem tartja kritikusnak. – Minden megváltozik, amint összekötjük az orosz desztinációinkkal, és hozzátesszük a transzfert. Más lesz a kihasználtsága, és két-három éven belül nyereséges lesz – mondta.
Hozzátette még, hogy a Malév segíthetne az AirUnionnnak a repülôgépparkjával is, mivel a holdingnak már most is több repülôgépre lenne szüksége, és a hiány a továbbiakban csak nôni fog. Végül elmondta: fel is vetette már az orosz közlekedési minisztériumnak: engedélyezzék az orosz légitársaságnak, hogy külföldi partnerei gépeivel repülhessen.
A Gazdasági élet szereplôi címû sorozatban a Vedomosztyban kedden megjelent terjedelmes írásból kiderül, hogy a Krasznodarban született Abramovics fivérek eleve csak azért jelentkeztek a rigai repülômérnöki egyetemre, mert világot akartak látni, és éppen Krasznodar felé járt az intézmény felvételi bizottsága.
Borisz Abramovics 28 éves korában a krasznodari
polgári repülési igazgatóság
fômérnöke lett,
majd 1995-ben ikertestvérével, Alekszandrral
létrehozta a Szibaviatransz (Sibaviatrans)
elnevezésû
légitársaságot, amelyhez krasznodari fémipari
gyárak tulajdonosai adtak két repülôgépet –
egy JAK40 és egy AN-32 típusút –, a Jenyiszej
bank pedig kidolgozta a beruházási programot: a
társaság öt év alatt az elsô húsz
közé került Oroszországban, és
Abramovicsék megvették az összes részvényt.
A Krasair (Krasznodarszkije Avialinii) ) igazgatói székébe Alekszandr Lebegyev, a terület kormányzója hívta Borisz Abramovicsot 1998-ban. A társaság igen rossz állapotban volt, 45 gépébôl mindössze tíz repült, többnyire összesen két útvonalon. Ötévi munkával talpra állították a céget, amelynek ezalatt megszerezték a 40 százalékát. Borisz Abramovics elmondta: eleinte csak azért vette a részvényeket, hogy növelje a cég iránti bizalmat, késôbb azonban már a meghatározó részre törekedett.
Két év alatt az utasszám 50 százalékkal nôtt, új járatokat indított a társaság, aztán Abramovics szerint két-három év elteltével nem volt tovább hová növekedni. Ezért olyan társaságot kezdtek keresni, amely Moszkvából repül, és 2004-ben megvették a DAL (Domogyedovszkije Avialinii) társaságot, fôleg az útvonalhálózata miatt, mert a cég elôzôleg éveken át egyik kézbôl a másikba került, s úgyszólván kifosztották: saját gépei nem is voltak, bérelt repülôkkel dolgozott. Ám hálózata a transzferek számának növelésével lehetôvé tette az utasok számának jelentôs növelését: a Krasair 1999-ben 600 ezer, 2004-ben több mint 2 millió utast szállított. Ezután vették meg az Omskavia társaságot, fôleg tíz új TU154-es gépe miatt, majd a Szamara légitársaságot: Abramovicsék társaságai tavaly már 4,9 millió utast szállítottak. Arról nem hajlandók beszélni, hogy mennyit költöttek az akvizíciókra, de banki szakértôk szerint a négy légitársaság részvénypakettjei mintegy 16 millió dollárért kerültek az Abramovics fivérek birtokába.
Néhány éve társaságaikat az AirUnion holdingban egyesítették.
Vlagyimir Putyin elnök idén májusban rendeletet írt alá, amely szerint az AirUnion részvényeinek legalább 45 százalékát az állam tartja kézben, de Abramovicséknek feltett szándéka, hogy megszerzik a többséget, és a hiányzó részért készek az AirUnion SSJ100 típusú repülôgépek vásárlására alapított leányvállalatával fizetni.
Sky Express néven fapados társaságot indítottak tavaly, amelynek célja, hogy öt éven belül megszerezze az orosz piac 20 százalékát.
1. Az RMDSZ Maros megyei szervezete a Területi Képviselôk Tanácsa 47/2007-es határozata alapján 2007. október 5-re rendkívüli megyei küldöttgyûlést hirdet a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermébe, du. 2 órai kezdettel. A gyûlés napirendjén: a Kulturális Autonómia Tanács Maros megyei képviselôinek megválasztása; a Szövetségi Képviselôk Tanácsa Maros megyei képviselôinek megválasztása; a Maros megyei RMDSZ alapszabályzatának módosítása.
2. Az RMDSZ Maros megyei szervezete a Területi Képviselôk Tanácsa 51/2007-es határozata alapján pályázatot hirdet a Szövetségi Képviselôk Tanácsa Maros megyei 12 képviselôi mandátumára.
A jelentkezôk 2007. október 1-jén déli 12 óráig az RMDSZ megyei székházának titkárságán (Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, I. emelet) iktathatják pályázatukat.
A pályázatnak tartalmaznia kell a következôket:
– a Maros megyében mûködô egyik helyi szervezet által kiállított tagsági igazolvány másolata;
– 300 támogató aláírás eredetiben;
– kézzel írott nyilatkozat arról, hogy a parlamenti, illetve helyhatósági választásokon nem indult az elmúlt négy évben valamely más párt vagy szervezet színeiben.
Az önéletrajznak kötelezô módon tartalmaznia kell a következôket:
– politikai tevékenység (1989 elôtt és után);
– az RMDSZ keretében kifejtett tevékenység;
– a hírszerzô szolgálatokkal való együttmûködés 1989 elôtt és után.
Nem lehet jelölt az a személy, aki:
– nem tagja legalább 3 hónapja az illetô területen mûködô valamelyik helyi illetve körzeti RMDSZ szervezetnek, illetve országos vagy területi szintû társult szervezetnek;
– a hírszerzô szolgálatokkal kapcsolatosan nincs feddhetetlen múltja;
– a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, illetve szervezet színeiben indult az elmúlt 4 évben.
A pályázatokat, a TKT 48/2007-es határozata alapján a Területi Választási Bizottság ellenôrzi és hitelesíti.
3. Az RMDSZ Maros megyei szervezete a TKT 52/2007-es határozata alapján, a 2007. október 5-i megyei küldöttgyûlésen módosítja a jelenleg hatályos megyei alapszabályzatot.
A megyei szervezet az alapszabályzat-módosító javaslatokat 2007. szeptember 26-ig fogadja el a szervezet székházában (Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, I. emelet) vagy elektronikus formában az rmdszms@rmdsz.ro e-mail címen.
A beérkezett javaslatokat az Ügyvezetô Elnökség összesíti és 2007. október 1-jéig, szerkesztett formában a kerületi és körzeti elnököknek kézbesíti. A módosító javaslatok ismertetése a kerületi és körzeti elnök felelôssége.
Az országos alapszabályzat, amely a módosítás alapját képezi, elérhetô az országos RMDSZ internetes honlapján (www.rmdsz.ro), illetve a módosításra kerülô Maros megyei szabályzat igényelhetô a szervezet titkárságán (Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, I. emelet, hétköznap 8-16 óra között), valamint e-mailen az rmdszms@rmdsz.ro címen.
Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke
Dr. Benedek Imre, az RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsának (TKT) elnöke tegnap sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: bár Dorin Floreának is vannak megvalósításai, mind Csegzi Sándor, mind Borbély László jobb polgármester lenne nála.
A sajtótájékoztatón ismertette a múlt héten megtartott TKT-ülés legfontosabb döntéseit, kiemelve az október 5-én sorra kerülô megyei küldöttgyûlést (errôl tegnapi lapszámunkban részletesen beszámoltunk). Ugyanakkor megerôsítette azt a nyilatkozatát, amely szerint az RMDSZ municípiumi választmányának a polgármesterjelölt személyérôl szóló szavazása szabályos volt, mert a megyei operatív tanács döntése nyomán szavazott a testület. Azonban, mivel utólag egyesek fenntartásokat fogalmaztak meg, a TKT úgy döntött, hogy az RMDSZ megyei vezetése elemzi a problémát, és a soron következô TKT-n határozatot hoz.
A Román Kardiológiai Társaság a hét végén Sinaián szimpóziumot tart, és ôt bízta meg a tanácskozás levezetésével, nyilatkozta a továbbiakban Benedek Imre, immár nem politikusi minôségében, hanem kardiológiai szakemberként. Az infarktus európai színvonalú kezelési lehetôségeirôl szóló szimpóziumra osztrák, cseh, lengyel, magyar szakembereket hívtak meg, akikkel Benedek évek óta együttmûködik.
Elmondta, hogy ismertetni fogja a romániai elhalálozási arányt. A részt vevô országok közül Romániában a legmagasabb: 699/100 ezer lakos. Magyarországon ez a szám 618, Csehországban 500, Lengyelországban és Ausztriában 400 körül van.
A helyzet az általa irányított marosvásárhelyi klinikán sem jobb: 2004-ben 2,5% volt, mostanra 12% fölé ugrott, nem csupán az alulfinanszírozás, hanem az "adminisztrációs zaklatások" miatt is.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy megnyertek egy 20 millió eurós projektet kardiovaszkuláris alapkutatásra és kezelésre, diagnosztikai rendszerek felújítására és egy gyermek és felnôtt kardiológiai központ létrehozására. A projektet négyen készítették.
Semmi sem változik az eddigiekhez képest a román állampolgárok határátlépése tekintetében 2008. január 1-je után, amikor Magyarország a schengeni övezethez csatlakozik. Mivel Románia az Európai Unió tagországaként eddig is vízummentességet élvezett, jövôtôl is ugyanazok a jogok és kötelezettségek lesznek érvényben határátlépéskor, mint jelenleg – nyilatkozta dr. Szabó Béla, a csíkszeredai magyar külképviselet fôkonzulja.
A szabad mozgás jogát a tagálla-mok közbiztonsága, közrendje és közegészségügye védelmében korlátozhatják, ha az adott állam az illetô személy ellen kiutasítási határozatot hozott. Az ebben megszabott idô alatt megtagadhatják a román állampolgár belépésének engedélyezését.
Magyarország, valamint Szlovénia és Szlovákia schengeni csatlakozása után a schengeni határokon belül megszûnik az ellenôrzés a személyforgalomban, a határellenôrzés a román- magyar vonalra csúszik ki. Ez viszont nem jelenti azt, hogy szúrópróbaszerûen ne ellenôrizhetnék az utazókat például az osztrák-magyar határvonal átlépése után. A külföldön munkát vállaló román állampolgárok tömeges hazautazásakor (szabadság, ünnepek idején), amikor ellenôrzésre van szükség, valószínûleg hosszabbodik majd a magyar–román vonalon a várakozási idô – mondta dr. Szabó Béla.
Románia számára az unió területén a belsô határ akkor szûnik majd meg, amikor – valószínûleg 2010-ben – csatlakozik a schengeni övezethez.
Ezzel kapcsolatos egész friss hír, hogy éppen tegnap zárult a Románia schengeni övezethez való felkészültségét felülvizsgáló uniós látogatás. A belügyi és közigazgatási reform minisztériumának szakemberein kívül az akcióban részt vettek a Magánjellegû Információk Feldolgozását Felügyelô Országos Hatóság, az igazságügyi, illetve a külügyi tárca szakemberei is. A tagországok részérôl olyan szakemberek jöttek, mint Reijo Aarnio, a finnországi Magánjellegû Információk Feldolgozását Felügyelô Országos Hatóság elnöke és Wouter Van De Rijt, az Európai Unió Tanácsa fôtitkárságának tagja.
A belügyi tárca azért szervezte meg ezt az elôvizsgálati látogatást, hogy a romániai hatóságok és intézmények könnyebben tudjanak majd alkalmazkodni a 2008 második felében kezdôdô felülvizsgálati látogatásokhoz. A június 28-án benyújtott nyilatkozattal Románia felkészült a vizsgálati látogatásokra, amelyek 2008 második felében kezdôdnek el.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselô tegnap a képviselôház plénumában arról beszélt, hogy a múlt heti, tebeai megemlékezésen, a kölcsönös támadások és nacionalista kijelentések helyett, a politikai pártok jobban tették volna, ha a megbékélés érdekében a kisebbségi törvény parlamenti elfogadásának idôszerûségérôl beszéltek volna.
Elmondta, hogy az Avram Iancu halálának 135. évfordulójára szervezett ünnepélyes pillanatot a politikai pártok választási kampánnyá változtatták, amelyen egymást licitálták túl a kölcsönös vagy kormányellenes támadásokban, de nem hiányoztak a nacionalista nyilatkozatok sem. A Demokrata Párt képviselôje kihasználta az alkalmat, hogy a kormányt támadja: "Avram Iancu nem kívánt volna egy ilyen kormányt, sem egy ilyen, listákon választott politikai osztályt, hanem az emberre szavazott volna". Nem tudom, Avram Iancu gondolt-e valamilyen kormányra vagy politikai osztályra, jelentette ki az RMDSZ-es politikus, de azt tudom, hogy az egyetlen ember, akiben megbízott, az osztrák császár volt, aki ígéretekkel szédítette, amelyeket nem tartott be.
Érdekes ugyanannak a pártnak az Avram Iancu potenciális vagyonbevallására vonatkozó nyilatkozata, amely szerint nem lett volna semmi bevallanivalója. Dicséretes, s fôleg követendô lehetne ez a vonatkoztatás. Remélem, a PD politikusai lesznek az elsôk, akik követik a példát, ugyanakkor modellt kínálnak a politikai osztálynak.
A Nagy-Románia Párt tiltakozott a PD jelenléte miatt, mert szerinte ez a formáció nagyban hozzájárult a kolozsvári Avram Iancu-szobor lebontásához, amelyrôl köztudott, hogy egy polgármester grandomán álmának a terméke, aki a câmpeni-i vagy a marosvásárhelyi szobroknál is nagyobbat akart állítani a hegyek királyának.
Egy PSD-s szenátor, Ceausescu volt udvari költôje, azokról a nyugtalan idôkrôl szólva, amikor egységre és nemzeti igazságosságra volna szükség, kijelentette, hogy néhány román politikus gazember módjára Románia feloszlatásán, s a román nyelv zaciba való hajításán dolgozik. A "gazember" jelzôt, amelyet gyakran használnak a politikai nyelvezetben, ezúttal az államelnöknek címezték, aki székelyföldi látogatása során az oktatásban a kisebbségek nyelvén a román nyelv tanításának könnyítésérôl beszélt. A szenátor éppen Tebeát találta alkalmasnak arra, hogy újra a magyar veszélyrôl beszéljen.
Ezzel szemben a PNL képviselôje, az eseményhez megfelelô viselkedéssel, nem vett rész ebben a szégyenletes polémiában, megelégedett azzal, hogy felolvasta Avram Iancu testamentumát.
Szeretném hozzátenni, hogy ha Avram Iancut az erdélyi románok nemzeti felszabadítójának tekintik, a Tebeán megfogalmazott számos üzenet közül bár egyetlen vonatkozhatott volna a kisebbségi törvény elfogadásának aktualitására. Jelzésértéke lett volna a megbékélésre, így viszont megint elszalasztottak egy lehetôséget, mondta végül Kerekes Károly képviselô.
A Kolozsvári Magyar Opera igazgatósága, feladatának megfelelôen, közönsége kiszolgálását tartja messzemenôleg szem elôtt, amikor mûsortervét összeállítja. Ez derül ki évadnyitó elôtti sajtótájékoztatójából is. Mivel a lap olvasótáborában nem kevés az operát és operettet kedvelôk száma, beszámolunk azokról a figyelemre méltó szándékokról, melyek meghatározzák a 2007/2008-as évad repertoárját.
Az idei évad egyik sajátossága az, hogy a hivatalos kezdés nem esik egybe az évadnyitóval.
Szeptember 18. Demény Attila három kamaradarabjának – Az utolsó meggymag, Prafarm, Bevégezetlen ragozás – nyilvános fôpróbáját tartják. Majd a társulat szeptember 23-án Budapesten, a Mûvészetek Palotájában tart nyilvános elôadást. Ez az a ritka eset, amikor a kolozsvári, erdélyi közönség hamarabb láthatja Demény Attila mûveit, mint a budapesti közönség.
Az idei év is gazdag évfordulókban. Két kiemelkedô mûvészt, Kodály Zoltánt és Kálmán Imrét, a Zenemûvészeti Fôiskola hajdani hallgatóit fogják megünnepelni. Ôk két külön mûfajt képviselnek a magyar zenemûvészetben. Szeptember 23-án Kálmán Imre, a magyar operettirodalom koronázatlan királya Csárdáskirálynô – évadnyitó elôadása – vezényel Incze G. Katalin. Szeptember 27- én G. Verdi Rigolettóját hallhatják. A címszerepet a közönség egyik kedvence, Fülöp Márton fogja énekelni.
Október 7. Bartók Béla: A csodálatos mandarin bemutatója. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Díszlettervezô: Szántó Szilárd, jelmeztervezô: Bianca I. Jeremias m. v. Rendezôkoreográfus Jakab Melinda. Ugyanezen az estén láthatják Jakab Melinda koreográfiájában és rendezésében a Fából faragott királyfit.
Október 11. G. Puccini Bohémélet – a budapesti Operaház vendégmûvészeinek felléptével, vezényel Selmeczi György.
Október 18-21. Kolozsvári Kálmán – napok címmel három Kálmán-operett: Marica grófnô – vezényel Kulcsár Szabolcs (18- án); A bajadér – vezényel Incze G. Katalin (19- én). 20-án Operagála – vezényel Hary Béla. A mûsorban kevésbé ismert Kálmán- slágereket adnak elô a ház legjobb szólistái. (21-én) Csárdáskirálynô – vezényel Selmeczi György. A négynapos rendezvény alatt tudományos konferencián értekeznek Kálmán Imre személyérôl, munkásságáról.
November 4. Új szereplôgárdával, díszlettel, ruhákban, koreográfiával és rendezésben Ábrahám Pál Bál a Savoyban címû nagyoperettjét viszik színpadra. Vezényel Jankó Zsolt m. v./Incze G. Katalin. Díszlettervezô Venczel Attila m. v. Jelmeztervezô Labancz Klára m. v. Rendezô Szabó Emese.
November 16-18. Kodály Zoltán-emléknapok (16-án); Kórustalálkozó (17-én); Székely fonó (18-án). Kodály Zoltán–Kocsis Zoltán: Magyar Népdalok.
December 18. Csajkovszkij: Diótörô. Az elôadás utáni nap a balettkar utazik. Az elôadást görögországi vállalkozók hívták meg és a balettkar 14 alkalommal fogja eltáncolni Athénban és más görög városokban. Felhívnám a figyelmet a szilveszteri elôadásra, mely Marosvásárhelyre is eljuthat.
A Kolozsvári Magyar Opera munkaközössége azon dolgozik, hogy az elôadások szövegét román nyelvre is lefordítsa, kivetítse, ami bonyolult munka, mert nem elég lefordítani, de technikailag úgy kell kivitelezni a szöveg kivetítését, hogy az a zenével összhangba kerüljön. Ez nagyon bonyolult feladat, de a készülékek léteznek és a technikai tudás is adott, hogy minden zökkenômentesen történjen. Itt talán azok a román nyelvû operett-kedvelôk kaphatják meg a szöveget anyanyelvükön, akik amúgy is szívesen járnak a magyar opera elôadásaira.
Végezetül talán annyit mondhatok, hogy sok alkalommal láttam marosvásárhelyi rendszámú gépkocsit az opera elôtt elôadás alatt parkolni.
A csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelôdési Házának Márvány-termében 2007. szeptember 7- én, pénteken színvonalas tárlattal zárult a szeptember 1-7. között megtartott Free Camp nemzetközi képzômûvészeti alkotótábor a HMKK szervezésében. A 12 résztvevô festô és grafikus – Bartis Elemér, Botár László, Fazakas Csaba, Ferencz S. Apor, Márkos András, Nagy Ödön, Petru Sosa, Részegh Botond, Szabó Árpád, Tódor Zsuzsanna, Zalder András és Zalder Tamás – változatos alkotásokkal álltak az érdeklôdô közönség elé.
Karda Emese, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója rövid beköszöntôjében vázolta, hogy a tábor harmadik kiírása tudatosan tért vissza a hagyományos mûfaji megkötésekhez, de azon túl teljesen szabad megnyilvánulást kínált a részt vevô mûvészeknek. Megköszönte az eredményes együttmûködést, illetve a támogatók – a Hargita Megyei Tanács, a Perla Harghitei és a Szakszervezeti Mûvelôdési Ház – segítségét.
Székedi Ferenc újságíró megnyitó beszédében az alkotói szabadság ösztönzô hatását kiemelve az alkotói sokszínûség érdekében, a megmérettetés, a közönséggel való szembesülés fontosságát hangsúlyozta. A Free Camp annak a megfontolásnak a jegyében született – mutatott rá –, hogy "a számunkra kinyílt világban, a Székelyföld meglehetôsen konzervatív légkörében – és ezt nem értékítéletként, hanem olyan tényként mondom, amelynek egyúttal megvannak a maga erényei is – a mûvészek és mûvészeti irányzatok találkozása számára is nyisson ajtót és immár ezt harmadszor tette meg. Az idén a számunkra jóval ismeretlenebb, jelenkori keleti-ázsiai mûvészet nem hozta el küldötteit, viszont Bukarestbôl, Budapestrôl, Nagyváradról, Csíkból és máshonnan olyan mûvészek találkoztak itt, akik tartozzanak bár más és más nemzedékekhez is, a mûvészet iránti elkötelezettségük közös... A Free Camp igen hasznos kezdeményezés és mindazok, akik a tábort éltetik, a korszerûség, a modernizáció, az értékteremtés, a nyitottság mellett törnek lándzsát. És így kell ennek lennie az élet más területein is, mert hiába tekintjük magunkat itthon a legnagyobbnak, ha közben elszáguld mellettünk és fölöttünk az idô. A szabadságnak a megmérettetés is a követelménye és bízzunk abban, hogy a képzômûvészet terén a Free Camp még sok éven át eleget tesz ennek az igénynek."
Botár László grafikus, a tábor mûvészeti vezetôje szerint a táborozásra szánt rövid idô gazdag termést hozott. A tábor nyitott, bárki bejöhetett az utcáról és végignézhette a mûvészek munkáját, de azért jó, hogy nem sokan éltek e joggal, mert a kemény munkát nem kellett túl gyakran megszakítani. A szervezôk nevében a jövô évi kiírásra eddig még nem tisztázott, új koncepciós megkötést ígért – az alkotói szabadság jegyében.
Nemrég találkozott Szászrégenben az egykori Tanítóképzô több nemzedéke, köztük a "legrégebbiek": az elsô évfolyam kereken 55 évvel ezelôtti végzettjei. A találkozón részt vett Bartha Gizella is, aki csaknem negyven éven át szolgálta a köznevelést Marosfelfaluban. Annak a pedagógusnemzedéknek az egyik képviselôje, amelyet a pártállam mintegy üllô és kalapács közé rakott, ezért aztán két sebbôl is vérzett – a kollektivizálás, majd a "sokoldalúan fejlett szocializmus szüntelen építése" idején az elôtte járó nemzedék kántortanítói egybôl osztályellenséggé váltak, a papokkal, jegyzôkkel, a legjobb gazdákkal együtt, a fiatal tanítóktól pedig elvárták, hogy pártpropagandisták módjára mûködjenek együtt a nacionálkommunista hatalommal. Aki nem tudta elkerülni ezt az átkozott csapdát, rámehetett a karrierje, az élete. A magyar tanítónak ennél is nehezebb dolga volt, hiszen az anyanyelvi nevelés, a megmaradás, magyarságunk megôrzése vált egybôl (ki nem mondható, de) fô céllá, a sikerhez pedig meg kellett nyerni a szülôket, gyermekeket, a lakosságot, és elaltatni a mindig éber hatalmasságok figyelmét. Ezekben a zavaros idôkben a gerinc gyakran megtört, különösen 1956 után számos egyenes jellemû pedagógust hurcoltak meg, börtönöztek be. Az a kevés közülük, aki hazatérhetett, állandó nyomás és zaklatás közepette élt, nem mindenki bírta ki ép elmével, sokan az alkohol rabjaivá züllve fejezték be életüket.
Voltak kitartó és szorgalmas, céltudatos tanítók, tanítónôk, akiket haló porukban is tisztel és becsül a közösség, emlékük legendává tisztult, iskolákat, mûvelôdési otthonokat neveznek el róluk, megkoszorúzzák fejfáikat a temetôkben.
Bartha Gizella egyike azon keveseknek, akik még mosolyogva mennek fel a színpadra, ha a hála és a szeretet virágaival várják odafenn a mûvelôdés helyi irányítói. Vasárnap, az elsô marosfelfalusi Gyöngykoszorú találkozón egykori tanítványai köszöntötték, tapsoltak szívbôl Gizi tanító néninek, aki elmondta:
– Azt a szellemiséget vittem s adtam tovább, amelyet a szászrégeni tanítóképzôben kaptam. Nekünk nemcsak a tanítást kellett felvállalnunk, hanem a falu gondját is, a falu néphagyományainak felélesztését, életben tartását. Akkor is, olyan idôkben, amikor "házon kívül" kockázatos volt anyanyelvünkön szólni... Köszönöm a sorsnak, hogy itt lehettem, köztetek. Hogy ilyen közösségnek lehettem a tagja, amely ma tovább élteti a hagyományt, a magyar közösség népi kultúráját.
A fiatalok, anélkül hogy elfordulnának a modern életmódtól, zenétôl, nem váltak a szubkultúra, a "falusi diszkók" martalékaivá. Ez jelentôs mértékben köszönhetô tanítóiknak, nevelôiknek is. Hiszen Gizi tanító néninek olyan neveltje van Marosfelfaluban Kovácsné Baki Hajnal személyében, aki tovább viszi a népmûvelô nehéz és sokszor hálátlan munkáját, akire hallgatnak a fiatalok, tisztelik és megbecsülik ôt. A munka gyümölcse pedig a két csoporttal fellépô Bíborka néptánccsoport, a közösség egysége, amely elôször szervezett néptáncos találkozót a faluban. A gyümölcs: Marosfelfalu XXI. századi új eszmélése.
Köszönjük, Gizi tanító néni!
Kászonaltízen, az ottani Vackor panzióban tartja hadiszállását 2007. szeptember 8–15-e között a HMKK-fotótábor, amelynek szervezôi a helybeli polgármesteri hivatal és a kultúrotthon.
A hattagú fotós csapat – Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Salat Kincsô (Kolozsvár), Vitos Hajnal, Ádám Gyula (Csíkszereda), Magyari Hunor (Székelyudvarhely), Molnár Attila (Tekerôpatak) – ezúttal fokozott munkaütemben, az eddigi tapasztalatok alapján bôvített célkitûzésekkel megteszi az elsô, kísérleti lépéseket afelé, hogy feltérképezze a Kászonokban a régi családi hagyatékokban fellelhetô, amúgy kallódó fotódokumentumokat, felbecsülje, lajstromozza és rögzítse azokból a vidék múltjára, hagyományaira, egykori életére jellemzô, archív értékû állományt.
A kísérleti jellegû kutató- és gyûjtô munka mellett a fotómûvészek a már hagyományosan bevált módon bejárják az egész Kászon völgyét és a hét nap alatt végzett fotós munkájukról a tábor végén vetített képes elôadáson adnak számot a vidék lakói elôtt.
A vöröshagymához számos hiedelem kapcsolódik, az egyik a hagymanaptár: karácsonykor a családoknál vöröshagymát vágtak félbe. A tizenkét félbevágott hagymára sót hintettek, és amelyiken a só elolvadt, az nedves, esôs hónapnak ígérkezett. Erdélyben számos kiváló hagymatermô vidéket ismerünk, hozzánk legközelebb a Szászrégen környéki Marosfelfalu és a folyó átelleni oldalán fekvô Alsó- és Felsôidecs, aztán a Kis-Küküllô menti Kibéd hagymatermelôi állnak. Leggyakrabban mégis a balavásári hegyen találkozunk hagymakoszorút kínáló árusok "standjaival", de az nem a helybeli termelôk portékája, hanem jobbára az Aranyos völgyébôl származik (tordai, bágyoni, egerbegyi hagyma).
Kibéden a Gyöngykoszorú egyik táncos találkozóján pompás hagymakoszorúval ajándékozták meg a csoportok irányítóit, ezt "mellékelve" az emléklaphoz. Szilágyperecsenben a falunap keretében rendeztek a hét végén hagymaünnepet. Háromszázhúsz család jelentkezett, hogy közösen megdöntsék a hagymafonat világrekordját. A lengyelek 125,5 méterrel tartották egy ideig a csúcsot, tavaly megelôzték ôket a tordaiak 134 méteres koszorújukkal. A perecseniek idén négy és fél kilométer hosszú, egymás hosszabbításába helyezett koszorúval kerültek az élre. Jövôre 10 kilométer a cél.
Kevesen tudják, hogy a hagyma csípôsségét mérni lehet, és mérik is. A perecseni hagyma 2–2,5- ös erôsségû, ez adja ideális ízét és különlegességét.
A hagymaünnep nem a lakosság kizárólagos szórakoztatását szolgálja, hanem jól kitervelt anyagi céllal is szervezik: minél több érdeklôdôt kell odavonzani, mennél ismertebb a termény, annál jobban viszik. Hasonló célzattal rendezték meg szombaton Felsôidecsen is a hagymafesztivált, de az esô a kis kultúrházba szorította a termelôket, kiállítókat, vendégeket. Ezért aztán kevesebb hagymát láttunk, mint a Maros jobb oldalán, a forgalmasabb mûút mellett fekvô Felfalu házai elôtt. De a jókedv, a dal és a zene, valamint a bográcsban fôtt zsendice, a havasi különlegességnek számító bóc kárpótolta az érdeklôdôket.
A helyi hagymatermesztôk a tejtermelôkkel együtt szövetségbe tömörültek. A turizmus fejlesztését zászlajára tûzô társaság (ASTUR) elnöke, Petru Stefan évi 25 ezer látogatót – sok ez vagy kevés? –ígért Erdélynek, novembertôl kezdve. Hasonlóan vidám volt a mûsor, hiszen a helybeli és a vendég (szászrégeni, görgényhodáki, vécsi, felsôidecsi) táncosok, dalosok sorjáztak a színpadon.
Nem tudom, mennyire csípôs vagy édes a Felsô-Maros mentén termett hagyma, de ha ilyen reklámot csapnak neki, bizonyára hírre s vevôre kap. Érdemes odafigyelni az idecsiek hagyományteremtô kezdeményezésére.
Aki csak tanulással képes elvégezni az egyetemet, az megélni is csak kemény munkával tud...
Székely-Benczédi Endre
Mért nem tudja, hogy csak itthon
– Mért hiszed, hogy héthatáron
Vagy ôk jönnek ide át.
Ráduly János
emberül!
Páll Lajos
szegény törpe.
Borzi Buki lustán heverészett puha mohaágyán, mikor hirtelen jajveszékelve beállított a róka.
– Végem van! Vadászok leptek meg, dühödt kutyáik kikergettek földalatti lakásomból. Alig bírtam menteni az irhámat. Az egekre kérlek, adj szállást, legalább néhány napra!
A házigazda igencsak jámbor természetû lévén befogadta. – Érezd magad otthon, barátom. Egyél-igyál kedvedre. Kamráimban bôven találsz eleséget.
Villogott-csillogott Ravaszdi szeme az örömtôl – hiszen épp erre várt. Királyi mód bezabált, majd alaposabb szemlét tartott a kúriában. A háziúr magányosan élt, erôs, görbe karmaival nagyszerû üreget vájt magának mélyen a föld alatt. Több kijárat biztosította támadás esetén a menekülést. Az oldalsó kamrákban nagy halmokban állt az élelem. A minden hájjal megkent vörös tolvaj vérszemre kapott a barátságos fogadtatástól. Szemtelenül odagôgösködött Borz Buki elé, és rárivallt.
– Ettôl a perctôl kezdve enyém ez a lakás, te pedig tûnj el innen, de gyorsan! – És vadul csattogtatta a fogát, mutatta vörös ínyét.
Szegény, gyámoltalan Buki bizony berezelt. Kénytelen- kelletlen kioldalgott tulajdon otthonából. Kint a friss levegôn azonban csakhamar megjött az esze. Mindjárt rádöbbent, hogy gyors cselével csúnyán rászedte a dölyfös vendég. Nohát, kölcsön kenyér visszajár, gondolta: meglátjuk, ki az úr a háznál.
Elballagott a közeli darázsfészekhez, és alaposan feldúlta azt. Leverte a lépeket, mindent felborogatott. Addig s addig dörgölôdzött ide meg oda, míg tetôtôl talpig mézes lett. Rögvest rázúdult az egész darázshad, belepték egészen. Borz Buki sem volt rest, hátán a zúgolódó bagázzsal visszatért odújához, bement, és mintha barátkozni akarna, alaposan hozzádörgölôdzött a hálátlan vendéghez, Az ô durva szôre-bôre meg sem érezte a darazsak fullánkját, bezzeg a róka finom teste úgy égett nemsokára, mintha tüzes szegekkel szurkálnák!
Fájdalmas üvöltözése betöltötte az erdôt. Úgy menekült a borzlakból, mintha vadászkutyák üldöznék, árkon-bokron át száguldott, és ma is fut, ha közben ki nem likasztották a bundáját.
Borz Buki kényelmesen visszafoglalta kedves fekhelyét, és nemsokára békés álomra szenderült.
Így tette földönfutóvá a derék borz a hétpróbás gazfickó hírében álló rókát, akit pedig a ravaszság nagymesterének tekintett a Bekecs alatti erdôrengeteg minden lakója.
Kajcsa Jenô
Két kibédi népmese
Édesapám olyan ember volt, hogy szerette nagyon az állatokat. Minden vásárba eljárt, hogy tudja meg, mit ér a ló, mit ér a tehén. Szóval, napirenden volt a dolgokkal.
Egyszer olyan terve volt, hogy vásárol egy tehenet. El is ment a vásárba, s hozott egy szép tehenet, mégpedig bornyúval. Nagyon dufla, nagy tôgyû tehén volt.
– Né – mondta édesapám –, valaki olyan sokat ígért értük, hogy ejsze, mindjárt adom tovább ôket.
Jött is egy vásárló, s megnézte a két állatot. Azt mondta:
– Nekem éppen ilyen tôgyû tehénre van szükségem, mert a tanítók tôlünk hordják a tejet.
Na, el is vitte a gazda az állatokat, mintha Seprôdre vitte volna. Édesapám töprengett:
– Nem tudom, hogy ez a gazda miként adja majd a tejet a tanítóknak, ugyi, én a tehenet még egyszer sem fejtem meg. S úgy tudom, a bornyú nem is a tehéntôl való.
Jól van, eltelik három-négy nap, örvendezünk, hogy édesapám kapott egy kicsi plusz keresetet a vásárlással. Pár nap múlva jön nagy haraggal a seprôdi gazda. Mondja édesapámnak:
– Hát maga milyen ember, hogy ilyen tehént adott nekem? A tejet nem adja le, de a bornyút sem szoptatja meg.
– Ne haragudjon – mondta édesapám –, én is úgy vettem a tehenet s a bornyút a vásár napján, nem tudom, hogy milyen fajták.
Édesapám visszaadta a pénzt a gazdának, a tehén s a bornyú ott maradt nálunk. De még aznap tovább is került mind a kettô. Olyan vásárló jött, hogy azt mondta:
– Né, nekem nem is a tehén kell, hanem a bornyú. De én elviszem mind a kettôt, kifizetem.
Hát ilyen vásárok voltak ezelôtt.
Seprôdi János telente majdnem minden hónapban hazajött Kolozsvárról a szülôfalujába. De nem egyedül jött, hozott magával más tanárokat, szakembereket, hogy tartsanak elôadást a kibédi népnek.
Valóságos gyûlést tartottak az iskolában. Ötven-hatvan ember is összegyûlt. Az elôadások gyakorlati dolgokról szóltak: hogy kell például fákat ültetni, milyen a modern mezôgazdaság.
Úgy volt a szokás, hogy egyik-másik gazda még vitt is magával egy kicsi bort, s a végén mulattak. Népdalokat énekeltek.
Aztán a vendégek ott vacsoráztak, ott ebédeltek a Seprôdiék családjánál. Mondta János:
– Senki a világon olyan jó kenyeret nem tud sütni, sem ételt nem tud fôzni, mint az én ádesanyám.
Ráduly János gyûjtése
Ifjúsági labdarúgás
Az 1996-ban születettek a 2006-2007-es idényben megnyerték a megyei bajnokságot és ugyancsak idén nyáron részt vettek Szlovákiában a Fragaria Kupán. Ezen a tornán tizenhét országból 5700 gyerek rúgott labdába, a marosvásárhelyi Junior Gyerekfutball Egyesület korosztályában a 48 csapatból bejutott az elsô tizenkettôbe. Az 1995-ben születettek augusztus végén, a Zilahon megrendezett Viitorului Kupán a tizenkét csapatból az ötödik helyen végeztek.
A klubban a magasabb szintû utánpótlás- nevelés gondolata négy évvel ezelôtt "született meg", amikor egy magyarországi tornán látottak alapján rájöttek, hogyan lehetne hatékonyabban és komolyabban felkészíteni a gyerekeket a különbözô tornákra. Néhányan a szülôk közül szerették volna, ha gyerekeik ezentúl szervezett körülmények között járhatnának edzésre, így alapították meg a futballiskolát, amely mára több mint nyolcvan gyereket számlál. "Az 1994, ’95, ’96, ’97, 98-2000-ben születettekkel le szeretnénk fektetni a »gye-reknevelés« alapjait" – mondta dr. Boga Ferenc, a klub elnöke és az Ortoprofil ügyvezetôje. Maros megye helyzetét a Kolozs megyei állapotokkal hasonlította össze, ahol a komoly játékerôt képviselô felnôtt-csapatok mellett nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra.
Anyagi háttér: tulajdonosok és szponzorok segítségével
Az elnök elmondása szerint a Junior Gyerekfutball Egyesület magánklubként mûködik, nem állnak mögötte állami vagy egyéb intézmények, és saját maguknak kell elôteremteniük a mûködéshez szükséges anyagi feltételeket, amely a tulajdonosi kör vagy a szponzorok segítségével sikerül. Az elért eredményekbe jobban belegondolva úgy érzik, hogy jó alapokra helyezték az elképzeléseiket, mert a megyei bajnokság megnyerésével már komoly elôrelépést tettek a célok teljesítése érdekében.
Szülôi támogatás nélkül nem sikerülne
A szülôk szerepe sem elhanyagolható, ugyanis amellett, hogy anyagi támogatást nyújtanak a klubnak, minden mérkôzésre elkísérik a gyermekeket. Példaként hozhatnánk fel a már említett Fragaria Kupát, ahová a harminc ifjú focistát több mint húsz szülô kísérte el. Közös sportrendezvényeket szerveznek, ahol fontos szempontnak tartják a családias légkör kialakítását.
Két sportbázison folyik a felkészítés
A csapatot jellemzô egészséges versenyszellem most már megfelelô felkészülési háttérrel társul. Jelenleg két helyen zajlanak az edzések, saját sportbázist alakítottak ki az Egyesülés negyed Remeteszeg utcai pályáján, és sikerült haszonbérbe venni a marosszentkirályi futballpályát, ahol a felújítási munkálatok – pályafelújítás, öltözô kialakítása – befejezése után minôségi körülmények várják majd a juniorokat.
Fontos az eredményesség iránti igény
A legidôsebbektôl a legkisebbekig, a 2000-ben születettekig mindenki megpróbál valami pluszt hozzátenni az eredményhez. Dr. Boga Ferenc a hétévesek játékával kapcsolatban megjegyezte: "öröm látni, ahogy az elsô lépéseket megteszik a sport terén, nagyon ambíciós gyerekek vannak, akik mindent elkövetnek, hogy az edzôi elvárásoknak megfeleljenek". A klub elnöke aktívan sportolt gyerek- és ifjúkorában, és a sport iránti szeretetet szeretné átadni a közösségnek. Ezt sikerült elérni a két aktívan játszó kisfia esetében is, Boga Bence a ’96-os korosztállyal megyei bajnok, Boga Balázs pedig 2000-ben született és 2005 januárjától focizik, ôk lassan már veteránnak számítanak a csapatban.
Célja, hogy a gyerekekkel elfogadtassák, megszerettessék a sportot és a mozgást, és idôvel beléjük neveljék az eredményesség iránti igényt.
Az edzéseket három, erre szakosodott edzô tartja, Bota Eduárd a ’94, ’95-ös korosztállyal foglalkozik; hétfôn, szerdán és pénteken délelôtt 10 órától készíti fel a gyerekeket. Lupsa Ciprian hétfôn, szerdán és pénteken 17 órakor a ’96, ’97-es korosztálynak tart edzést a marosszentkirályi pályán, kedden és csütörtökön 18 órától pedig a remeteszegi pályán edzi a ’99, 2001-ben születetteket. Major László hétfôn, szerdán és pénteken délután 5 órakor a ’97, ’98-as korosztállyal foglalkozik a remeteszegi pályán.
Az elnök jellemzése szerint mindhárman aktív, dinamikus emberek, akik elôsegíthetik a klub két legfontosabb célkitûzését, a komolyságot és az eredményközpontúságot.
Ôket a következô telefonszámokon lehet elérni: Major László: 0742-150-017, Lupsa Ciprian: 0740-320-914 és Bota Eduárd: 0745-751-324.
(ferencz)
Labdarúgó IV. liga
Reális esélye van az idei bajnoki kiírásban megszerezni az elsôséget a nyárádszeredai ASO IV. ligás csapatának. Ezt bizonyították a hét végén is, amikor a nyárádmenti együttes hazai pályán mindhárom pontot megszerezte a marosorosz-falusiak ellen játszott mérkôzésen. A nyárádszeredai városi stadionban mintegy 200 nézô elôtt lejátszott mérkôzés elsô félidejében mindkét csapat két-két komoly helyzetet tudott kidolgozni, ezekbôl egyet a hazaiak értékesítettek a 12. percben: Istvánfi Botond jó passzából Detesan Emil juttatta a labdát a vendégek kapujába.
A második félidôben felgyorsult a játék, mindkét csapat veszélyes helyzeteket alakított ki. A vendégek a 48. percben egyenlítettek, Luca beadását Ilovan közelrôl juttatta a hazaiak hálójába. Nem kellett sokáig várni, amíg a hazaiak visszaszerezték a vezetést, Detesan Emil az 52. percben rúgott gólt Török remek passza nyomán. A mérkôzés legszebb gólja a 62. percben esett, amikor a két gólt is szerzett Detesan sarokkal tálalta nagyon pontosan a labdát Istvánfi Botond elé, aki beállította a végeredményt.
A forduló további eredményei: Szászrégeni Gliga Companies – Muresul Marosludas 2-0, Gaz Metan Dános – Viitorul 2002 Dicsôszentmárton 6-2, Avântul Mezôméhes – FC Radnót 3-2.
Szabó András
Férfi vízilabda
Kádár Kálmán, a Román Vízilabda-válogatott egyetlen magyar játékosa tegnap délután vett részt az elsô edzésén a CSM Nagyvárad csapatánál. A szülôvárosába nemrég visszaigazolt játékos rendkívül csalódott a múlt vasárnapi pozsonyi olimpiai kvalifikációs torna döntôjében elszenvedett egygólos vereség miatt, de bízik benne, hogy jövô márciusban, Váradon sikerül kijutniuk az olimpiára. "Ugyanakkor optimistábban kell felfognunk a dolgokat, mivel a többi rivális csapatnál – olaszok, oroszok, görögök és németek – közelebb kerültünk a gyôzelemhez, ôk valószínûleg nem találták el a formájukat..." – nyilatkozta lapunknak.
Vlad Hagiu legénysége három góllal is vezetett a többi mérkôzésen több mint tízgólos gyôzelmet arató déliek ellen, azonban több szerencsével a montenegróiak szerezték meg a kvótát. A következô hónapokban a játékosok a saját klubjuknál folytatják tovább, majd a válogatott december végi találkozója után januárban újra megkezdik az edzéseket. A pozsonyi tornán 2-6. helyezést elért csapatokhoz – Románia, Oroszország, Görögország, Olaszország, Németország – még hét válogatott csatlakozik Váradon, és csak három vívhatja ki a nyári játékokon való részvételt.
Mindaddig azonban a két hét múlva kezdôdô Euroligában kell helytállnia Kádár Kálmánnak, ahol a C csoportban csapata a német Spandau 04 Berlin, a spanyol CN Sabadell, az ukrán Mariupol, a cseh Fezko Strakonicse, a portugál ADN De Portiano, valamint a horvát VK Sibenik együttesével találkozik.
Ferencz Melánia
Már sokadik éve nem szól nekem az iskolacsengô, mégis minden szeptemberben, az iskolába igyekvô gyerekek láttán eszembe jut az elemi iskolai években érzett kezdési hangulat.
A nyári szünidô után valósággal vártuk már, hogy újra láthassuk társainkat, elmesélhessük a vakációban tett csínytevéseinket, megbeszélhessük, hogy sikerült- e minden házi olvasmányt elolvasni, hogy sikerült-e az iskolában kért nyári tennivalókat teljesíteni.
Élmény volt az elsô iskolai nap, és nemsokára feledésbe merültek a vakáció gondtalan napjai, amikor elkezdôdtek a pirossal kicsipkézett rögtönzések, a felkészületlenül ért diktálások, az elfelejtett házi feladatok és a diákoknak kellemetlen események.
Szinte irigylem a mai elsô osztályt kezdô pöttöm, egyenruhába öltözött kisfiúkat és kislányokat, akik megszeppenve, az iskolakezdési láztól piros arccal, a tanító néni, tanító bácsi mosolyán csüngve kezdik el a betûvetést, fedezik fel a tudás birodalmát.
Nem kevés munka sem gyereknek, sem szülônek, de melyik szülô nem büszke arra, hogy gyermeke összeolvas egy szót, mondatot vagy számolni tanul.
Tanítóink, tanáraink, szüleink türelme és odaadása felbecsülhetetlen.
Sajnos, csak évek múltán tudjuk értékelni a tudást, amit ôk átadtak és megosztottak velünk.
Sokszor tehernek éreztük, amikor reggel, iskolába indulás elôtt még egyszer el kellett ismételni a Petôfi-verset.
Szívesen és szeretettel gondolok vissza az iskolapa-dokban eltöltött évekre, hisz gyümölcsözött a tudás, amit akkor belénk oltottak nevelôink.
Illessen hát köszönet munkájáért minden tanítót és tanárt, kívánva sikeres és eredményekben gazdag új iskolai évet.
Csiki Zita, Montreal
Csittszentivánon 1968-ig mindig volt községháza, jegyzôség, illetve néptanács, ahol a lakosság helyben tudta intézni ügyes-bajos dolgait. Amikor megszüntették a Magyar Autonóm Tartományt, falunkat közigazgatásilag Mezôpanithoz csatolták. Határidôt adtak, hogy a felsôbb szervek intézkedését a falu közgyûlése megváltoztathassa. Jóval a határidô elôtt a falu hirdetôje és a református templom lelkipásztora, Balogh Károly megkérte a jelenlevôket, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg a volt felekezeti iskola udvarán, az igen fontos nagygyûlésen.
Miután a gyûlés elnöke, néhai Babos Sándor mérnök ismertette a megbeszélés tárgyát, szavazásra bocsátották az ügyet. A nagygyûlés 100%-ban úgy döntött, hogy semmiképp nem lehet továbbra is itt néptanács, akkor inkább Marosszentkirályhoz csatoljanak. A gyûlésen felvett jegyzôkönyvet, illetve kérésünket sok aláírással a határidô lejárta elôtt elküldtük a felsôbb szerveknek jóváhagyás végett. Kérésünket azzal indokoltuk, hogy Mezôpanit felé nincs semmilyen jármû, és akinek nincs lova, szekere vagy autója, gyalog kell megtegye a 12 kilométert oda-vissza. Egy pártaktivista meg is hozta a választ erre és vele együtt a lekapást és kritikát.
Kérdôre vont, hogy ki volt a kezdeményezôje- megszervezôje a nagygyûlés összehívásának. Szerencsére az akkori párttitkár magára vállalta a gyûlés megszervezését és hivatkozott arra, hogy úton- útfélen kérték, hogy intézkedjen. Így aztán mi is megúsztuk szárazon.
Az 1989-es forradalom elôtt rövid ideig a marosszentkirályi néptanácshoz csatoltak. A falu lakossága örvendett, mert volt autóbuszjárat és több kilométeres gyaloglás nélkül mindenki intézhette az ügyeit a polgármesteri hivatalban és a rendôrségen. Sajnos, ez az öröm nem tartott soká, mert anélkül, hogy valakitôl véleményt kértek volna, automatikusan visszacsatoltak Panithoz. Akinek nincs jármûve, hát gyalogol, alkalmira vár, vagy két busszal utazik.
Most ismét arra gondolok, hogy ha már Szentivánon semmiképp nem lehet polgármesteri hivatal, pedig a lakosság 1400 körül van, csatoljanak vissza Marosszentkirályhoz. A Mezôpaniti Polgármesteri Hivatal maradna négy településsel, a marosszentkirályi pedig hárommal, mint régen. Tudjuk, ez még álom, de ha a gyermek nem sír, az anyja sem hallja a hangját. Addig is le kell nyeljük "pártunk és kormányunk" 1968-as határozatát.
Sárosi Pál, Csittszentiván