|
LIX. évfolyam 209. (16691.) sz. |
2007. szeptember 8., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Bár egyáltalán nem számít rendhagyó esetnek, hogy a marosvásárhelyi városházán a helyi tanács üléseit hangos viták kavarják fel, a városi képviselôtestület csütörtöki ülésén kirobbant cirkusz abban mégis különlegesnek számít, hogy ezúttal nem a magyar tanácsosokkal kapott hajba a polgármester, hanem a saját pártján kívüli román képviselôkkel.
Az ügy hátterében, ami a botrányt kiváltotta, csak látszólag folyik a pengeváltás a város érdekei kapcsán, valójában az egymásnak keresztbe tevés klasszikus balkáni stílusban elôadott példáját láthatjuk. A történet elvileg egy ingatlan elárverezésérôl szól, és ugyancsak elvi síkon maradva, a városnak csak jól jöhet, ha pénzhez jut a helyi költségvetés. Gyakorlatilag akkor nyerne a város ebbôl az árverésbôl, ha a befolyó pénzt értelmes célokra fordítanák, de arra nézve még semmi garancia nincs.
Az ügy attól válik igazán érdekessé, hogy a szóban forgó épületet az egyik román helyi tanácsos családja próbálja jogi úton megszerezni, cserébe az egykor szintén a központban levô ingatlanja helyett, melyet az idôk során lebontottak. Az árveréssel kapcsolatos igyekezetet pedig nagyrészt az indokolja, hogy az illetô ne jusson az ingatlan birtokába. Innen jönnek azok az érdekellentétek, melyek szinte a szó szoros értelmében pofonváltáshoz vezettek csütörtökön a városházi folyosókon.
Választói szemmel nézve az egész nem több silányul elôadott komédiánál. Azt a bíróság tiszte eldönteni, hogy az épület megszerzésére irányuló igény jogos-e vagy sem. A polgármester érvelése, miszerint ô a város érdekeit tartja szem elôtt, és jövedelmet akar a helyi költségvetésbe hajtani, nem hangzana rosszul. Azonban nem sok hitele van már, amikor világos, hogy újbóli politikai színtérre lépése óta Dorin Florea gyakorlatilag választási tôke kovácsolására használja a városházát, és gyakorlatilag minden megnyilvánulásában a pártja népszerûsítésére irányuló törekvése érhetô tetten. Ez a jelek szerint megfeküdte a többi román párt képviselôinek gyomrát, ami a város szempontjából lehet káros abból a szemszögbôl, hogy ha tényleg igaza van ebben az ügyben a polgármesternek, akkor sem tudja azt egyszerûen érvényesíteni, mert politikai ellenfelei tesznek neki keresztbe.
A cirkuszból még arra is lehet következtetni, hogy a múlté már az a pártérdekek feletti román összefogás, ami kétszer is a polgármesteri székbe ültette az akkor még függetlenként induló Floreát. Kérdés, hogy az egyre gyakoribb RMDSZ- és magyarellenes nyilatkozatai hoznak-e annyit a konyhára, ami p ótolhatja azt az összefogást. Tény, hogy a szélsôséges retorikához rajta kívül többen is értenek, és ha a következô helyhatósági választásokon több erôs ellenjelöltje is lesz, komoly lehetôség adódhat ismét magyar polgármestert állítani Bernády városában.
Roma népzenétôl volt hangos tegnap a marosvásárhelyi vár udvara. Míg a Maros megye különbözô falvaiból érkezett "hivatásos" tánccsoportok a színpadon mutatták be hagyományos táncaikat, a talpalávaló a nézôközönséget is megihlette, kortól függetlenül ropták a táncot.
A Romafest címû cigányfesztivált 1997 óta évente két alkalommal is megszervezi az NPO Romafest Japan alapítvány, amelynek folklórral foglalkozó tagjai már közel harminc éve folyamatosan visszajárnak Erdélybe. – Úgy érezték, a roma közösség nincsen eléggé felkarolva, és ez a felismert hiányosság hívta életre a fesztivál ötletét, amely révén lehetôséget teremtenek a megye különbözô falvaiban élô romáknak, hogy bemutassák kultúrájukat, hagyományaikat – hangsúlyozta Gyôrfi Zoltán, a fesztivál szervezôje. A várban tegnap kilenc tánccsoport lépett színpadra, bemutatták hagyományos cigánytáncaikat, többek között a sáromberki, petelei, sárpataki együttesek, de felléptek az Abafájáról és a marosvásárhelyi Hidegvölgybôl érkezô "polkázók" is.
A rendezvény érdekességének számított, hogy ugyanakkor búcsúelôadás is volt, hiszen a települések együtteseinek legtehetségesebb tagjaiból alakított Romafest cigány együttes két tagja a napokban külföldre utazik és a Cirque du Soleil nemzetközi cirkusz mûvészeként folytatja pályafutását. Számukra ez volt az utolsó fellépés a csoporttal, amely külföldön is igen nagy elismertségnek örvend.
Az államelnököt szombaton megmûtik pajzsmiriggyel. A szakorvo-sok szerint a mûtét körülbelül egy órát fog tartani. Ameddig Traian Basescu államfô az egészségügyi beavatkozás nyomán esetleg képtelen eleget tenni államelnöki feladatainak, ideiglenesen Nicolae Vacaroiu szenátuselnök vagy Bogdan Olteanu képviselôházi elnök helyettesítheti.
Az alkotmány 98. cikkelyének 1-es paragrafusa elôírja, hogy "ha az államelnöki tisztség betöltetlen marad, vagy az államelnököt felfüg- gesztik vagy ideiglenesen képtelen betölteni hatáskörét, az elnöki tisztség ideiglenes betöltése sorrendben a szenátuselnökre vagy a képviselôházi elnökre hárul".
Andrei Alexandru, a szenátus elnökének szóvivôje nem akart válaszolni a Mediafax azon kérdésére, hogy Nicolae Vacaroiut megkereste-e az ideiglenesség ügyében az államelnök, csak azt jelentette ki, hogy az Államelnöki Hivatalnak kell bejelentenie, ha sor kerülne arra, hogy az államfôi tisztséget ideiglenesen át kell venni.
A Szövetségi Képviselôk Tanácsának Marosvásárhelyen tartandó mai ülése elôtt tegnap ülésezett az RMDSZ Állandó Tanácsa. Ezt követôen Markó Béla szövetségi elnök sajtótájékoztatón ismertette a szövetség módosított EP- jelöltlistáját, melyet ma az SZKT elé terjesztenek elfogadás végett.
A jelöltlista elsô öt helyét módosította az Állandó Tanács. A névsort Frunda György szenátor vezeti, a második helyén Sógor Csaba szenátor szerepel, a harmadikon Winkler Gyula miniszter, a negyediken Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester, az ötödiken pedig Korodi Attila miniszter. A jelöltlistával kapcsolatban a szövetségi elnök sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült közös jelöltlistát állítani a Tôkés Lászlót támogató szervezetekkel. Mint elmondta, szerinte ez részükrôl hibás döntés volt, az RMDSZ továbbra is nyitott az együttmûködésre. Markó Béla továbbá arról is beszélt, hogy Nagy Zsolt volt távközlési miniszter visszalépett az EP-jelöltségrôl, abból a megfontolásból, hogy az ellene folyó vizsgálat kapcsán ne tegye támadhatóvá sem a szövetséget, sem magát. Mint a szövetségi elnök kifejtette, sajnálattal vett tudomást Nagy Zsolt visszalépésérôl, akit a szövetség tehetséges fiatal politikusának tartanak és további támogatásukról biztosították az ellene folyó vizsgálat kapcsán.
A sajtótájékoztatón részt vett Frunda György szenátor, aki köszönetét fejezte ki a megtiszteltetésért, hogy elsô helyre állították a szövetség EP- jelöltlistáján. Mint elmondta, úgy érzi, a lista elsô öt jelöltje jól felkészült, és együttmûködésre képes igazi csapatot képez, amelynek már van tapasztalata az európai ügyekben. Frunda György azt is elmondta, a szövetség felkérésére vállalta a jelöltlista- vezetôi szerepet, bár, mint fogalmazott, korábban nem szándékozott jelöltetni magát, eleget tett a felkérésnek, reméli, hogy eddigi tapasztalata jól értékesíthetô lesz az EP-választási kampányban és az európai törvényhozási fórumban is, ahol az RMDSZ a kisebbségi jogok védelme és a regionalizmus erôsítése mellett állna ki.
Kelemen Hunor képviselô, az RMDSZ EP-választási kampányfônöke is részt vett a sajtótájékoztatón, mint elmondta, reális esélye van a szövetségnek két jelöltet bejuttatni az európai törvényhozásba. Az RMDSZ programja már készen van, és ez egy pragmatikus, konkrét ajánlat a választók irányába. Az RMDSZ jó és pozitív kampányt szeretne, amely arra adna lehetôséget a pártoknak, hogy az európai ügyekrôl, az európai intézmények mûködésérôl és az európai képviselet jelentôségérôl szólna, nem a belpolitikai ellentétekrôl – fejtette ki a kampányfônök.
Az RMDSZ Állandó Tanácsa a szövetségi elnök és az ügyvezetô elnök tájékoztatását meghallgatva, elemezte az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban elôállt helyzetet.
Az Állandó Tanács sajnálattal vette tudomásul, hogy Tôkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke visszautasította a közös listán való indulásra tett javaslatot, és független jelöltként kíván részt venni a választásokon. Véleményünk szerint a romániai magyarság jövôje szempontjából döntô kérdés, hogy közösségünk politikai egységét meg tudjuk-e tartani, és akár Brüsszelben, akár más nemzetközi vagy hazai fórumokon, ahol sorsunkról is szó van, jelen tudunk-e lenni. Úgy értékeljük, nagymértékben az elkövetkezô idôszak politikai döntésein múlik, hogy milyen lesz Erdély és ezen belül a magyarok által lakott régiók helyzete, akár az együttélés jogi kereteirôl, akár a gazdasági és infrastrukturális fejlôdés feltételeirôl legyen szó.
Az elmúlt tizenhét esztendôben az eredményes magyar érdekvédelmet az tette lehetôvé, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erôs képviselettel rendelkezett az önkormányzatokban és a román parlamentben. Ma már sem a magyar közösségeket érintô döntésekben, sem a törvényhozásban, sem a kormányzati munkában nem lehet megkerülni minket, magyarokat. Ezeket az eszközöket természetesen csak úgy tudtuk megteremteni, hogy egész közösségünk egységesen támogatta programunkat, és ezt a választások alkalmával szavazatával is kifejezte.
Egy független jelöltnek nincs esélye eljutni Brüsszelbe, de indulásával kockára teheti a romániai magyarság brüsszeli képviseletét. Meggyôzôdésünk, hogy ezt a veszélyt el lehet hárítani, és az európai parlamenti jelenlétet biztosítani lehet egy olyan RMDSZ-listával és programmal, amely egész közösségünk számára garanciát jelent a hatékony brüsszeli képviseletre, akár az autonómia ügyérôl, akár a régiófejlesztésrôl, akár a Székelyföldnek vagy más hátrányos helyzetben tartott régióknak nyújtott támogatásról legyen szó.
Az RMDSZ továbbra is a teljes összefogást szorgalmazza a romániai magyarságon belül, folytatni fogjuk a párbeszédet az egyházakkal, a civil szervezetekkel és minden olyan csoportosulással, amely velünk együtt, a véleménykülönbségektôl függetlenül, fontosnak tartja a magyar szolidaritást.
2007. szeptember 7.
A VIII. osztály utáni képességvizsga helyett a VII. és VIII. osztályosok országosan egységes félévi dolgozatokat írnak. A dolgozatjegyekbôl az öt-nyolc osztályban elért általános osztályzattal együtt a diák végsô átlagát nyerik majd. A középiskolába való bejutásnál ezeket az általános osztályozatokat veszik figyelembe. A líceumok vezetôsége dönti majd el, hogy az egyes tanintézmények szerveznek-e felvételi vizsgát vagy sem.
Az elsô félévi dolgozatok megírását a következô dátumokra idôzítették: 2007. november 30. – anyanyelv és irodalom, december 5. – matematika, december 11. – földrajz vagy történelem (a VIII. osztályosoknak), december 14. – román nyelv és irodalom. Az óvásokat 2008. január 11-én lehet benyújtani.
Azok a diákok, akik valamilyen okból ezeken a napokon nem tudnak megjelenni a beütemezett dolgozatírásokon, a következô idôpontokban vizsgázhatnak: február 12- én matematikából, február 15-én anyanyelvbôl, február 20-án román nyelv és irodalomból, február 22-én történelembôl vagy földrajzból. Az óvásokat február 29- én fogadják.
A második félév végén május 6- án anyanyelvbôl, május 9-én történelembôl vagy földrajzból (a VIII. osztályosok), május 13-án román nyelvbôl és irodalomból, május 16-án matematikából írnak a tanulók. Az óvások május 29-én nyújthatók be.
A második félév végén is írhatnak azok a diákok, akik valamiért lemaradtak. A dolgozatírásokat május 23-ára, 27-ére, 30- ára és június 2-ára ütemezték be. Óvni június 4-én lehet.
Korábban írtunk róla: felújítás és átépítés alatt áll Marosvásárhelyen a Mûvészeti Líceum bentlakása melletti épület, amely ezentúl a Maros Megyei Múzeum igazgatóságának, vezetôségének ad otthont, ezenkívül a mai normáknak megfelelô raktárhelyiségeket biztosít. A leltározás, a tárgyak átszállítása régen elkezdôdött, készül a számítógépes nyilvántartás is. Soós Zoltán igazgató akkoriban elmondta: a nyáron beköltözhetôvé válik, szeptember elején elkészül a Vörösmarty utcai épület. A megnyitóra péntek délelôtt került sor.
A múzeum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd ünnepi beszédében az elôzményeket és az elért célkitûzéseket ismertette: az új épülettel az intézmény logisztikai központja készült el – egy fedél alá került az eddig a városban három épületben szétszórt restauráló, konzerváló és feldolgozó részleg, valamint a raktárhelyiség. Így sokkal könnyebbé válik az anyagok feldolgozása, a történelmi részleg raktára ezentúl teljes egészében a Vörömarty utcában lesz fellelhetô. A Kultúrpalota harmadik emelete is felszabadul ezzel, miáltal az ott található képtár lesz bôvíthetô. Az új épületbe költözött a múzeum könyvtára és restauráló mûhelye is, ezek visszaigényelt ingatlanokban székeltek eddig. Újdonság, hogy utóbbi gázosító kamrával is rendelkezik, amelynek segítségével sokkal eredményesebben lehet konzerválni a tárgyakat. Az új épület immár három intézmény székhelye: a Maros Megyei Múzeumé, a Megyei Mûvelôdésügyi Igazgatóságé és a Hagyományos Kultúra Megôrzésének és Terjesztésének Maros Megyei Központjáé. A múzeum egész adminisztrációja itt kapott helyet. A beruházás értéke mintegy 12 milliárd régi lej, ezenkívül további egymilliárdba kerül az udvarfelújítás és parkosítás, amire egy hónap múlva kerül sor. A költségek legnagyobb részét az eltartó Maros Megyei Tanács állta, de bármikor kérhettek és kaptak segítséget az RMDSZ-tôl is. A munkálatok lefolyását Groza Emil, a tanács alelnöke vigyázta fel, mindennek eredménye: a Maros Megyei Múzeum az ország legkorszerûbb múzeumainak egyikévé vált.
Lokodi Edit megyei tanácselnök felszólalásában megköszönte az RMDSZ-nek és a tanácsosoknak illetve az ügyet felkaroló támogatóknak az önzetlen segítséget és elárulta: a beruházás a megyei tanácshoz tartozó kulturális intézmények felújítási projektjének része, amelynek keretében a Maros Mûvészegyüttes is új székházat kapott, megújulóban a Kultúrpalota is. Ez tízéves lefutási határidejû, ez alatt az idô alatt a teljes apparátusnak, épületegyüttesnek át kell alakulnia és a falumúzeumnak is el kell készülnie.
Az elsô lépés pénteken megtörtént. A következôrôl pedig hamarosan tudósítunk.
Nem hiszem, hogy bárki is meglepôdne, amikor elveszett házi kedvencek kiplakátolt fényképével találkozik. Legtöbbször kutyákat keresnek így a sokszor jelentôs pénzösszegeket is felajánló, kétségbeesett gazdik, de néha az is elôfordul, hogy tündéri kiscicájukat szeretnék megtalálni. Az azonban valóban nem mindennapi eset, amikor valaki a papagáját szeretné visszakapni, ezereurós jutalmat ígérve a szerencsés megtalálónak. Márpedig a Víkendtelep bejáratánál egy ilyen hirdetésre bukkantam a minap. Mivel a szóban forgó összeget kézírással mellékelték a szárnyra kelt madárka fényképével is ellátott felhíváshoz, az motoszkált a fejemben, hogy ez a kis kiegészítés csupán egy önkifejezési vágytól kínzott kamasztól származhat. Nemsokára aztán kiderült: tévedtem. – Megkerült a kicsi kincsünk – újságolta boldogan egy kedves nôi hang, amikor felhívtam a plakáton feltüntetett telefonszámot. A nagyváradi család 5 éves, különleges adottságokkal – többek között rendkívüli utánzóképességgel és empátiával – megáldott "jómadara" augusztus végén, egy szentannai kempingezés során tûnt el. – A Maros mentén több helyen is tettünk ki hirdetést, de az elsô napok nyomasztó várakozása után úgy döntöttünk, jobb, ha azt is odaírjuk, hogy ezer euró a jutalom.
Mégsem történt semmi mindaddig, amíg haza nem utaztak Nagyváradra. Amikor már lemondtak a családtagnak számító, kutyaugatás imitálására és csendórák idején suttogásra is képes jószágról, megcsörrent a telefon. Nemsokára kiderült, hogy a papagáj a vajdaszentiványi árvaházban állomásozik. – Az egyik gyerek füttyel csalogatta magához, így kicsi csavargónk ott le is táborozott – lelkendezik beszélgetôtársam a vonal másik végén. – Képzelheti, mekkora öröm volt ez nekünk is, meg a gyerekeknek is, akik az ezer euró mellé játékokat és édességet is kaptak.
A történet itt véget ér. ,,Túl szép, hogy igaz legyen"-féle tamáskodások és okoskodó tanulságok levonása helyett talán az lesz a legjobb, ha nyitott szemmel járunk, hátha belebotlunk egy hasonlóan kecsegtetô ajánlatba. És ha nem, hát nem. A lényeg, hogy minden eshetôségre legyen nálunk egy nagy adag jókedv. Annyi, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy madarat fogathassanak velünk.
Teljesen jogos igény Erdélyben az önálló Bolyai Egyetem megteremtése – hangsúlyozta Tabajdi Csaba Strasbourgban.
Az MSZP európai parlamenti (EP) küldöttségének vezetôje egyben az EP-ben mûködô Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke is. Ennek csütörtöki ülésén felhívta a figyelmet arra, hogy Európában az erdélyi magyar közösségnél nagyságrenddel kisebb lélekszámú kisebbségi közösségeknek, mint a dél-tiroli németeknek, a macedóniai albánoknak, a svédországi finneknek, a katalánoknak, a norvégiai számiknak is biztosított az önálló, államilag finanszírozott anyanyelvi felsôoktatás.
Az ülésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság elnöke, akit a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemrôl (BBTE) a magyar feliratok kifüggesztése miatt korábban elbocsátottak, és jelenleg egy rangos németországi kutatóintézet munkatársa, elôadásában elmondta: a BBTE-n az ismeretlen személyek által kihelyezett "Dohányozni tilos" és "Rauchen verboten" magyar és német nyelvû táblákat az egyetem vezetése a tudomásszerzést követôen ismét eltávolíttatta, holott a román oktatókat és diákokat nem zavarják a magyar és német feliratok.
Hantz Péter kérte az Intergroup segítségét az önálló Bolyai Egyetem megteremtésérôl szóló írásbeli EP-nyilatkozat elfogadtatásához. Elmondta, hogy a BBTE magyar oktatói mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói is szorgalmazzák az intézmény magyar karainak beindítását.
Tabajdi Csaba az Intergroup támogatásáról biztosította a törekvést, és leszögezte: a magyar feliratok magától értetôdô szükségességén túl "abszolút legitim igény az önálló Bolyai Egyetem megteremtése is".
Henrik Lax, a svédajkú finnek EP- képviselôje, az Intergroup alelnöke felajánlotta, hogy mindenben segíti a Bolyai Egyetem ügyét.
Schöpflin György magyar néppárti EP- képviselô megjegyezte, hogy a két vagy több különbözô nyelven oktató felsôoktatási intézmények sehol sem mûködnek igazán jól: például a svájci fribourgi/freiburgi egyetemen a német és a francia közösség között állandóak a súrlódások.
Eluned Morgan brit (walesi) képviselônô beszámolt a walesi nyelv reneszánszáról. Mint elmondta, az elmúlt tíz évben sikerült megállítani a nyelvi asszimilációt, és jelentôs mértékben növelni a walesiül beszélôk arányát.
Elsôsorban az amerikai rakétapajzs egyes elemeinek Közép-Európába telepítésére vonatkozó amerikai tervrôl tanácskozott pénteken Sydneyben George Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Putyin újságíróknak megerôsítette, hogy a két ország szakértôi hamarosan megtekintik Azerbajdzsánban a gabalai radarállomást, amelynek közös orosz-amerikai használatát javasolja Moszkva a rakétapajzs európai telepítése helyett.
A két államfô az Ázsiai és Csendes- óceáni Gazdasági Együttmûködés (APEC) csúcstalálkozója alkalmából tartózkodik az ausztrál nagyvárosban.
Washington az amerikai rakétapajzs egyes elemeit (rakétaelfogó rakétákat és egy radarállomást) Lengyelországba és Csehországba kívánja telepíteni. Az Egyesült Államok a rakétapajzzsal olyan "latorállamok", mint Irán vagy Észak-Korea esetleges támadásai ellen kíván védekezni, Oroszország viszont saját biztonsága elleni közvetlen fenyegetésnek tartja az amerikai tervet. Bush "szívélyesnek és építô jellegûnek" értékelte a pénteki egyórás megbeszélést, amelyen a két magas rangú politikus közös programot is tervezett: elhatározták, hogy elmennek együtt horgászni Szibériába.
Hamarosan újabb videofelvételen jelentkezik Oszama bin Laden; az al-Kaida nemzetközi terroristahálózat vezetôje beszédet intéz az amerikai néphez a 2001. szeptember 11-i terrortámadások hatodik évfordulója alkalmából – jelentette be a terrorszervezet médiarészlege.
Az asz-Szahab internetes oldalán bemutatott egy állóképet a videofelvételbôl, amelyen bin Laden felemelt mutatóujjal látható szónoklás közben.
Bár a szaúdi terroristavezér szakálla teljesen fekete – a róla készült korábbi felvételeken még erôsen ôszülô szakállal volt látható –, állítólag láthatólag idôsebbnek tûnik, mint a legutóbbi képeken. Az asz-Szahab várhatólag három napon belül hozzáférhetôvé teszi az újként beharangozott videofelvételt. Az utolsó bin Laden-videó 2004. október végén, az amerikai elnökválasztás elé idôzítve jelent meg. A terroristavezér azóta csak hangfelvételeken üzent híveinek; legutóbb tavaly nyáron, amikor is fogadkozott, hogy az al-Kaida az egész világon harcolni fog az Egyesült Államok ellen. A felbukkanása közötti hosszú idôközökben jobbkeze, az egyiptomi Ajman az-Zavahri rendszeresen jelentkezett video- és hangfelvételeken.
Oszama bin Laden és Zavahri feltételezések szerint Afganisztán és Pakisztán határvidékén bujkál a hegyekben. Amerikai vezérlettel 2001 ôsze óta kutatnak utánuk, azóta, hogy megbuktatták a bin Ladennek menedéket nyújtó afganisztáni tálib rendszert.
A Magyar Koalíció Pártja (MKP) arra készül, hogy közös megbékélési dokumentum elfogadását javasolja a szlovák és a magyar parlamentnek.
A párt azt szeretné, hogy a Közösen és ôszintén címû nyilatkozatot május 8-án, Európa napján fogadják el. Azt reméli, hogy ezzel a múltbeli sérelmek felemlegetésének végére pontot lehet majd tenni.
Csáky Pál, az MKP elnöke pénteken arról tájékoztatta az MTI pozsonyi irodáját, hogy a párt elnöksége jóváhagyta azt a szövegtervezetet, amelyet haladéktalanul megküldenek Szili Katalinnak, a magyar Országgyûlés elnökének és Pavol Paska szlovák házelnöknek, valamint a két parlament frakcióvezetôinek is. Céljuk, hogy a két törvényhozás közösen nyilvánítsa ki: megérett az idô arra, hogy a két ország közös akarattal lépjen túl a történelmi sérelmeken, mert a közös európai jövôkép kialakításához ez elengedhetetlenül szükséges. A tervezet nyomatékosan szól a magyar és a szlovák nemzet ezeréves együttélésében gyökerezô azon kötôdésekrôl és közös értékekrôl, amelyekre kellô egyetértéssel a közös jövô is felépíthetô.
Csáky az MTI-nek elmondta, hogy pártja kezdeményezéséhez várhatóan a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) frakciójának egy része is csatlakozni fog. Az indítvány egészen más célokat követ, és más távlatokat mutat fel, mint a pozsonyi kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezése. Az SNS ugyancsak a jövô heti ülésszakon akarja elôterjeszteni azt a határozati javaslatot, amely kimondaná a szlovákiai magyarok és a kárpáti németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítô Benes-dekrétumokból eredô rendeletek érvényességét. Az MKP indítványa szerint a két parlament azt is kinyilvánítaná, hogy az adott ország a maga területén élô kisebbségek iránt kedvezô, európai gyakorlatnak megfelelô bánásmódot tanúsít, és ezt a szándékát törvényben szentesíti".
Egy állítólag titkos nyomdában szeparatisták által gyártott vajdasági útlevelet mutatott be pénteki számában a Glas javnosti címû belgrádi lap.
A tudósítás szerint az okmányt közelebbrôl meg nem határozott, "autonomistának" nevezett személyek készítik, akik kihasználva, hogy Szerbia most minden erejével Koszovó megtartásáért küzd, le akarják rakni egy, a területén létrejövô újabb független állam alapjait. A nagy példányszámú, népszerû lap az útlevelet több mint világos jelzésnek tekinti arra, hogy az autonomisták magja szeretné minél gyorsabban megvalósítani célját.
Az írás nem nevez meg egyetlen forrást sem, csupán a vajdasági autono-misták közé tartozó informátorra hivatkozik. Annak megmagyarázásával is adós marad, hogy ha az autonomisták (akiket a cikk egyben szecesszionistáknak is nevez, bár a kettô nem fér meg együtt) titokban, fondorlatosan szervezkednek, akkor miért kell céljaikat leleplezô, egyébként haszontalan okmányokat gyártaniuk. A bemutatott útlevél háromnyelvû, szerbül, magyarul és angolul íródott. Az újság nemcsak a vajdasági címert tartalmazó címlapjának, hanem adatoldalának a képét is közli, amelyrôl kifestették állítólagos tulajdonosának a nevét és állampolgárságát. A lapon még hologramos biztonsági címke is van, viszont nem hagytak helyet rajta fényképnek, ami nélkül nehezen képzelhetô el kicsit is hivatalos okmány. Újvidék és Belgrád között már régen komoly ellentét feszül azért, mert a vajdasági politikai vezetôk szerint a központi kormány aránytalanul sok anyagi eszközt von el a Szerbia legfejlettebb részének számító tartománytól, s csak igen keveset ad belôle vissza.
Október 11-re halasztotta a döntést a legfelsôbb bíróság pénteken a korrupciós ügyekkel vádolt Adrian Nastase volt kormányfô perével kapcsolatban.
A bíróság eljárási okokra hivatkozva halasztotta el a döntést az egykori kormányfô ügyében, akit tavaly novemberben megvesztegetés és törvénytelen haszon elfogadásával vádolt meg a bukaresti korrupcióellenes ügyészség.
A meghallgatások több hónapos halogatása után az ügyvédek alkotmányossági kifogására alapozva a tárgyalást márciusban felfüggesztették. Az alkotmánybíróság ezt követôen helyt adott az ügyvédek alkotmányossági kifogásának, és ezután került a perirat a legfelsôbb bírósághoz.
Románia számára próbakô lehet Nastase pere, amellyel megmutathatná az Európai Uniónak, mennyire képes hatékonyan eljárni egy nagyszabású korrupciós ügyben.
A koszovói rendezés, a november 25-i romániai európai parlamenti választások, a romániai igazságügyi reform, a korrupció elleni küzdelem és a világszintû klímaváltozás témája egyaránt szerepelt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök pénteki bukaresti megbeszélésein.
Az eszmecsere után a két politikus a televíziók által egyenes adásban közvetített sajtónyilatkozatában egyaránt kiemelte Románia tevékeny szerepét az európai integráció bôvítésében.
Tariceanu megállapította: országa rendkívüli komolyságról tett tanúbizonyságot az utóbbi nyolc hónapban, amióta belépett az Európai Unióba, hozzájárulva egy egységesebb és erôsebb Európa kiépítéséhez. Románia világszinten is befolyásos szereplôvé vált – tette hozzá. A miniszterelnök elmondta: vendégével számos témát érintettek, így beszéltek az unió belsô megújulásáról, a romániai igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc folytatásáról, valamint arról, hogy a román kormány milyen további lépéseket kíván tenni az európai uniós alapok megfelelô felhasználása érdekében. Eszmét cseréltek a globális szintû klímaváltozás problémájáról is. Különleges figyelmet szenteltek Koszovó és Moldova témájának.
Barroso elmondta, hogy ôszinte párbeszédet folytatott a román kormányfôvel. Kifejezte szolidaritását a romániai árvizek károsultjaival, akiket az idén ráadásul az aszály is sújtott. Ígéretet tett, hogy az Európai Bizottság segítséget nyújt majd a természeti csapás által érintett lakosságnak.
Barroso elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy Románia jelentôs fejlôdést ért el számos területen az európai uniós csatlakozás óta. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a mezôgazdaság számára elkülönített alapok felhasználása terén még vannak hiányosságok. Júniusban és júliusban például történtek elôrelépések a közvetlen támogatások kifizetését könnyítô Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer (IACS) kiépítése terén, de számos minôségi kifogás merült fel a földparcella azonosító rendszert (LPIS) illetôen. Barroso kifejezte reményét, hogy a román kormány nagyobb figyelmet szentel majd e problémának, mert ha azt nem sikerül orvosolni, az EU kénytelen lesz alkalmazni a védzáradékot ezen a területen.
Barroso arra a témára utalt ezzel, amely az egyik fontos szempont volt Románia EU-felvételekor. Brüsszel azt várja Bukaresttôl, hogy a mezôgazdasági támogatások javarészét az uniós elôírásokkal összhangban kezelje és folyósítsa. A földparcella azonosító rendszer megfelelô színvonalú kiépítését az EU azért szorgalmazta, hogy ezzel a mezôgazdasági vállalkozók, földtulajdonosok pontosan meghúzhassák birtokaik határait, így támogatási kérelmeikben csak a valódi földméretekre szabott összegeket igényelhetik.
Az Európai Bizottság támogatja a román kormány azon kezdeményezését, hogy regionális találkozót szervezzenek Bukarestben a globális felmelegedés és a szárazság témájában, a Romániával való szolidaritás jegyében – jelentette be pénteken José Manuel Barroso EB-elnök.
"Készek vagyunk a szolidaritásra és támogatjuk a román kormány azon kezdeményezését, hogy egy ilyen regionális találkozót megszervezzen" – mondta Barroso a Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel való találkozó után.
Azoknak a diákoknak, akik valamilyen okból kifolyólag nem kerültek be nyáron egyetemre, most ismét alkalma kínálkozik arra, hogy szerencsét próbáljanak. Habár a marosvásárhelyi egyetemek között van, ahol lejárt már az iratkozás és a tandíjmentes helyek nagyrészt beteltek, a fiataloknak tandíj fejében még van lehetôségük valamely felsôoktatási intézményben folytatni tanulmányaikat.
A marosvásárhelyi Sapientia egyetemen már lejárt az iratkozások ideje, ugyanis ma függesztik ki a bejutott diákok névsorát. Az egyetemen csupán a mûszaki tagozaton maradtak ôszire betöltetlen helyek, összesen 63 helyre pályázhattak a jelentkezôk. Az informatika szak az egyedüli, amelyen tandíjmentes helyek is elfoglalhatók voltak. 31 hely maradt üresen a nyári felvételi után, amelybôl 7 ingyenes. A mechatronikán 18, számítástechnikán 9, az automatizálás szakon pedig 5 tandíjas helyre pályázhattak a diákok. Az évi tandíj kétszáz euró, azonban a tanulmányi eredmények függvényében lehetôség van egy év múlva átkerülni a tandíjmentes helyekre – tájékoztatott Molnár József, az egyetem PR-menedzsere. A Sapientiát választó diákok már lassan készülôdhetnek, ugyanis az intézmény két héttel az egyetemi év kezdete elôtt, szeptember 17-én kezdi a tanévet.
Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem üresen maradt tandíjas helyeire hétfôig, szeptember 10-ig lehet iratkozni. Mivel eddig igen kevés diák jelentkezett, a felvételiként szolgáló teszt idôpontját még nem szögezték le, de valószínûleg szeptember 11. és 15. között kerül majd sor erre. A nyári vizsgák után az egyetemen 40 hely maradt betöltetlenül, ebbôl 34 az általános orvosi szakon, 20 a bábaképzôn, 7 a gyógy- szerészetin, 12 helyet pedig a fogorvosin foglalhatnak el. Az orvosi asszisztens szakirányon 50 hely pályázható meg, a fogorvosi asszisztensi szakon 35, míg a gyógyszerészasszisztensi szakon 20 helyre várnak még jelentkezôket. Az asszisztensi helyekre iratkozó jelentkezôk felvétele a középiskolai évek átlaga és az érettségi média alapján történik.
A Színmûvészeti Egyetemen szeptember 10-tôl 19-ig lehet iratkozni a teatrológia és zenepedagógia szakok betöltetlenül maradt helyeire, az elôbbin 5 tandíjas hely várja az érdekelteket, utóbbin pedig 1 tandíjmentes és 5 tandíjas hely foglalható el. A teatrológia szakra szeptember 21-én, a zenepedagógiára pedig szeptember 20-21-én szerveznek felvételi vizsgát, és az ezen elért osztályzatból és az érettségi médiából adódó átlag adja majd a pályázók végsô jegyét. A teatrológia szakon az érettségi média a végsô jegy 75 százalékát teszi ki, míg a zenepedagógián 25 százalékban számít. A beiratkozás 100 lej fejében történik, a tandíjas helyekre bejutó diákok pedig évi 500 dollárt fizetnek.
Azon diákok számára, akik a Petru Maior egyetemet választják, nincs remény, hogy ingyenesen tanulhassanak, ugyanis tandíjmentes helyek csak romák számára maradtak betöltetlenül. Aki mégis úgy dönt, hogy vállalja az évi 1800 lejes tandíjat, van választási lehetôsége, ugyanis a mérnöki fakultás szakjain összesen 111 hely várja a jelentkezôket, a bölcsészkaron 251 hely maradt üresen, a gazdasági, jogi és közigazgatási fakultás szakjain pedig 76 hely tölthetô be. Az iratkozás ma 15 órakor zárul és az érettségi média alapján történik majd a jelentkezôk felvétele.
Reményik-emlékházat avatott a Kráter Mûhely Egyesület 2007. szeptember 1-jén Radnaborbereken. A megnyitóünnepségen beszédet mondott Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetôje, Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke, Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat fômunkatársa és Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Mûvelô-dési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetôje. Szutor Ágnes népdalokat énekelt, Gurka-Balla Ilona, a nagyváradi szavalóverseny elsô díjasa Reményik Sándor verseibôl szavalt a jelenlévôknek.
Reményik Sándor-emléktáblát helyezett el a Kráter Mûhely Egyesület abban a házban, amelyben 1921 nyarán Reményik Sándor költô néhány hétig lakott. Itt született a Vadvizek zúgása kötet mintegy harminc verse, többek közt az Ünôkô, Vizek ha találkoznak, Az én szobám, Az utolsó ház, Havasi feszület és a Gyopár címû versek.
Mester és tanítványa címû avatóbeszédében Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke az erdélyi otthon maradást és helytállást emelte ki Reményik költészetében és életében. Elmondta, hogy Reményik, aki az Erdélyi Helikon alapító tagja, a Pásztortûz folyóirat alapító fôszerkesztôje, a magyar irodalomban, költészetben betöltött helye szerint Erdély elsô számú költôje, egyrészt helytállása miatt, másrészt, mert az Eredj, ha tudsz c. versének üzenete és a költô ars poeticája máig megôrizte érvényességét. A Radnai-havasokban írt verseit a Rilkével fémjelzett európai lét- líra mintadarabjai közé sorolta. Végezetül a "vadvizek zúgása" ihlette saját, Radnaborbereken írt A völgy zenéje – Emlékezés Reményik Sándorra c. versét szavalta el Turcsány Péter, míg a jelenlévôk meghatottan ismételték a vers egyik szép tercináját, amelybôl álljon itt egy rövid kis részlet:
"Mondd, ily szerelmet ki adott neked,
földi létre égi feleletet, te gyermektelen,
hogy mindannyian lettünk gyermeked."
Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetôje Reményik Sándor és Radnaborberek címû elôadásában elmondta, a több évtizedes elhallgatás után, az 1989-es romániai fordulatot követôen Reményik költészetét "ismét a megérdemelt megbecsülés veszi körül". Versei újra megjelentek nemcsak a könyvesboltok polcain, hanem ünnepi alkalmakon is egyre gyakrabban elhangzanak. A szülôházán elhelyezett emléktábla újra látható, mellszobra pedig annak a kolozsvári evangélikus templomnak az udvarán áll, amely egyházközségnek fôgondnoka volt.
Elsôsorban azonban a Radnaborbereken született kötetrôl, a Vadvizek zúgásáról (1921) és arról a 11 késôbbi versrôl beszélt Dávid Gyula, amelyek földrajzilag (a költô egy késôbbi, 1922-es borbereki nyaralása) vagy keltezésük alapján ide köthetôk. Reményik akkori életét és lelkiállapotát a trianoni békediktátummal tetézett összeomlás alapvetôen meghatározta, és itt, Borbereken keresett megnyugvást. Azonban hiába szerette volna, nem tudta kizárni magából a világot. A kötetet a Karácsonyfapiac címet viselô, három versbôl álló ciklus zárja, melynek harmadik darabjában (A karácsonyfa énekel) a költô saját maga sorsát és ars poeticáját fogalmazza meg – mondta Dávid Gyula irodalomtörténész.
Ha szûk szoba: hadd legyen szûk szoba!
A szûk szobában is terem öröm.
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó, csak ne legyen sorsom bús közöny.
Ó, csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szûk szobák falán.
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.
(Reményik Sándor: A karácsonyfa éneke – részlet)
Borberek – a szimbólumok útján címmel saját, radnaborbereki élményeirôl beszélt Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat fômunkatársa, aki 1977-ben két hetet töltött Radnaborbereken, az "írószövetség villájában" éppen akkor, amikor Kolozsvárt meghalt Kós Károly. Ekkor társaival ráébredtek, hogy "írónagyságaink egy-egy ilyen elmenése tulajdonképpen nagykorúvá üti az utánuk következôket". Megtudtuk, hogyan lepte meg valaki a Pásztortûz néhány példányával, hogy az Erdôtûz – Radnaborberek c. verse elsô borbereki élményeibôl fakad. Hangsúlyozta: Reményik "visszakerül oda, ahová való, abba az egyetemes magyar szellemi épületbe, amelyhez tartozik, de amelybôl jó nyolc évtizede hiányzik".
A Reményik-emlékház megnyitását és Jakab György fa- és csontszobrász által készített Reményik Sándor emléktábla- avatást követôen az érdeklôdôk megtekinthették az emlékházban berendezett kiállítást, valamint Essig Klára grafikusmûvész radnaborbereki témájú rajzait.
A kiállítást gazdagítja a Németh László író könyvtárából való 1924-es A mûhelybôl címû Reményik- kötet, amelyet az író lánya, Németh Ágnes adott át az emlékháznak. Bágyoni Szabó István író a Pásztortûz folyóirat három számát és az Erdélyi Helikon folyóirat két számát adta át, a Nap Kiadó pedig a Reményik Sándor emlékezete kötetébôl ajánlott fel három példányt az emlékháznak.
Csernóczky Judit
Szeptember 4-én töltötte nyolcvanadik évét Sánta Ferenc Kossuth- és József Attila- díjas író, a Sokan voltunk, Az ötödik pecsét, a Húsz óra szerzôje.
Brassóban született egy székely szegényparaszt és egy likôrgyári munkásnô harmadik gyermekeként. A család gyakran költözött, Sepsibükszád, Marosvásárhely és Kolozsvár voltak Sánta gyermekkorának állomásai. A II. világháború Debrecenbe sodorta, ahol a református kollégium hallgatója lett, de kicsapását megelôzve önként távozott. Alig húszévesen megnôsült, s sorjában négy fia született. A család fenntartása érdekében elôbb bányászkodott, majd az ötvenes évek elején a kispesti traktorgyár, késôbb a Ganz Daru- és Hajógyár betanított munkása lett. 1958-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, 1968 óta írói munkásságából él.
1954-ben egy irodalmi esten Szabó Pál figyelt fel a magyar falu gondjáról-bajáról beszámoló fiatalemberre, s írást kért tôle. Sánta elôször húzódozott, aztán elküldte még 1952-ben írott Sokan voltunk címû novelláját, amely 1954 márciusában az Irodalmi Újság hasábjain meg is jelent. Szabó Pál méltatásában a kilátástalan szegénység szorításában élô emberekrôl szóló, balladai hangvételû mûvet Móricz Hét krajcárjával rokonította.
Az 1955-ben megjelent Emberavatás címû antológia, a pályájukat kezdô fiatal magyar írók antológiája Sánta egyik novellájának címét viselte, elsô novelláskötete 1956-ban Téli virágzás címmel jelent meg. Pályájának elsô korszakára az erôteljes önéletrajzi ihletettség, a személyes hangvétel, a népmesék, népballadák nyelvezete és lírai pátosza jellemzô, fô témája pedig a munka és a család becsületét, az emberi jóság, a szeretet, az erkölcsi helytállás parancsát nemzedékeken átörökítô tisztes szegénység.
1956-ban Sánta a Petôfi Kör alapító vezetôségi tagja volt, az év szeptemberében a parasztság jogfosztottságáról szóló levelet publikált. Az 1956-ot követô idôszak írói és világnézeti válságának idôszaka volt, ekkor keletkezett írásainak vezérmotívuma a kegyetlen világ, amelyben az ember helytállásának lehetôsége sokkal korlátozottabb, az egyén kiszolgáltatottsága egyre fokozottabb.
Az egyén és a hatalom viszonya, az egyén erkölcsi felelôsségvállalásának mértéke és módja, a Hogyan kell és hogyan lehet élni? kérdése foglalkoztatta az 1963-ban megjelent Az ötödik pecsét címû regényében is. A nyilasterror idején játszódó parabolisztikus történetbôl 1976-ban Fábri Zoltán filmet készített. Ugyancsak Fábri vitte filmvászonra a társadalomfilozófiai kérdéseket boncolgató 1964-es Húsz óra címû regényt, amelynek lapjain egy riport hátterében négy, egymással összefonódó paraszti sors bontakozik ki.
Sánta 1966-ban ismét regénnyel jelentkezett, Az áruló témája a történelmet alakítók és elviselôk konfliktusa. A mû drámaváltozatát Éjszaka címen elôször a Katona József Színház tûzte mûsorára 1968-ban, majd késôbb tévéfilm is készült belôle. Újabb regényt már nem publikált, 1970-ben Isten a szekéren címmel jelent meg novelláskötete, ezt követte a Kicsik és nagyok címû válogatás. 1994-ben A szabadság küszöbén címmel adta ki esszéibôl, cikkeibôl összeállított kötetét.
József Attila-díjjal kétszer jutalmazták, 1973- ban Kossuth-díjat kapott. A Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjével 1991-ben tüntették ki, 2004-ben pedig Magyar Mûvészetért Díjat és Hazám-díjat kapott.
Ötven éve, 1957. szeptember 3-án hunyt el Heltai Jenô Kossuth-díjas író, költô, A néma levente szerzôje.
Pesten született 1871. augusztus 11-én. Jogi tanulmányait egy év után otthagyta s újságíró lett. Könnyed, szellemes írásai, a nagyvárosi lét jellegzetes alakjait, hangulatát megörökítô romantikus-ironikus versei hamar népszerûvé tették. 1892-ben megjelent elsô verseskötete, a Modern dalok, amelyet nem sokkal késôbb követett a Kató címû kötet is, A Hét címû lapban ô honosította meg a verses publicisztikát.
Az 1900-as évek elejétôl jelentek meg novelláskötetei, amelyek szereplôi többnyire bohémek, gödröcskés állú, gömbölyû színésznôk, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok. Heltai, aki jól ismerte ezt a tarka világot, bölcs megértéssel, szelíd humorral, elnézô kritikával ábrázolta hôseit. Ugyanezek az alakok jelennek meg regényei, kisregényei lapjain is (Az utolsó bohém, Family Hotel, VII. Emmanuel és kora, Jaguár), amikrôl Kosztolányi így vélekedett: "Heltai prózája tökéletes. Egyéniségét nem a stílusra bízza, csak takarja vele."
1902-ben tartalékos tisztként szolgált, egy idôben még századparancsnok is volt, majd a Pesti Hírlap munkatársa lett. Érdeklôdése egyre inkább a színpad és a kabaré felé fordult, a szerelem, a megcsalatások, a kalandok témáját körüljáró vígjátékait több színház is mûsorára tûzte, kabaréjeleneteivel és a francia sanzon könnyedségét idézô dalaival a könnyû mûfaj mestere lett. Nagy sikert aratott Kacsóh Pongrác János vitéz címû daljátékához írt szövegeivel, a Kék tó, tiszta tó kezdetû dalt mindenki ismeri. 1916-ban a Magyar Színpadi Szerzôk Egyesületének elnökévé választották, majd 1918-ban az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. A 111-es és az Álmokháza címû regényei tükrözték a háború utáni idôszak szorongását. 1927- ben mûfordítói munkásságáért megkapta a francia Becsületrendet. 1929-ben a Belvárosi Színház élére került, 1932-tôl két évig a Magyar Színház igazgatója volt.
A fasizmus erôsödése aggodalommal töltötte el, a költészetbe, a mesék világába menekült. Ekkor keletkeztek romantikus hangulatú mesejátékai, amelyek közül a legnagyobb sikert az 1936-ban bemutatott A néma levente érte el. Máig ez legtöbbet játszott darabja, a szép olasz nemesasszony, Zilia szerepét számos kiváló színésznô alakította, köztük Bajor Gizi, Neményi Lili, Ruttkai Éva.
A háború alatt bujkálnia kellett, rövid idôre fogságba is esett. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. 1949-ben ismét hosszabb idôt töltött külföldön, elsôsorban Londonban. 1955-ben mutatták be utolsó mesejátékát, a Szépek szépét. 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. A késôn jött kitüntetésnek nem sokáig örülhetett, ugyanebben az évben szeptember 3- án Budapesten meghalt. Halála után jelentek meg töredékes visszaemlékezései Színes kövek címmel.
Erôltetett volna azt állítani, hogy a címben idézett fausti gondolat és goethei emelkedettség Mihu Constantin sajátja lenne, de a lényeg a költôi megfogalmazás nélkül is érvényes a jeles évfordulóit kiállítással ünneplô fotós munkásságára, ars poeticájára: megragadni a megismételhetetlen, múló pillanatot, s ekképpen marasztalni az élet megörökítésre érdemes mozzanatait. Errôl a marosvásárhelyi Várgalériában is meggyôzôdhetnek a látogatók.
Válogatása emberközpontú, arcok, egyéniségek, jellegzetes vagy éppenséggel rendhagyó jelenetek fekete-fehér felvételei töltik be a falakat, halványuló emlékeket ébresztve, derût és nosztalgiát árasztva, érzelmeket gerjesztve. A nyolcvanéves kiállító, a város jól ismert, népszerû alakja, aki évtizedeken át minden jelentôs eseményen ott volt kamerájával, és több mint hat évtizeden át a fotográfia szolgálatába szegôdött, a mûvészfotózásban is méltán szerzett nevet magának, de a dokumentumteremtésben is érdemlegesen jeleskedett. Erre is cáfolhatatlan tanúság a tárlata. Egykor volt, fontos kulturális, mûvészeti és sporteseményekrôl ad hírt a maiaknak, rég eltávozottak személyiségét idézi ismét elénk, korjelenségeket, sajátos vásárhelyi történéseket csal elô a memória poros polcairól. Újra elénk lép az igazságtalanul korán elhunyt Illyés Kinga megannyi varázsos színészarcával, fiatalságuk szépségében tündökölnek a híres népi együttes határokon, tengereken túl vagy éppen a szférák magasában tanyászó elôadói, dalosai, táncosai, feltûnik a felejthetetlen Mester, Marx Jóska bácsi kiállításán a pipájára gyújtó Molter Károly fotója is, megjelennek a valamikori vásárhelyi "aranycsapat" közkedvelt sztárjai s a stadion körüli jegenyéket is ellepô szurkolók, akiket megszállottként Moldovan vezényelt fáradhatatlanul, és így tovább, és így tovább. Meg persze, gyermekek sokasága, mert Mihu Constantin legkedvesebb témáit a legkisebbek képezték. A fotókon láthatók közül sokan biztos már rég felnôttek, de gyermeki bájuk ma is töretlenül hat.
A jelek szerint boldog ember az ünnepelt, annál is inkább, mert a megnyitón vele volt felesége, aki immár 55 esztendeje a segítô társa, messze földrôl hazajöttek erre az alkalomra a lányai, és jelen volt sok-sok barátja, tisztelôje. Mindenki úgy gondolja, hogy az a szenvedély, amely annyi ideje élteti benne a fotózás iránti energiákat, továbbra is megmarad, és Mihu Constantin még sokáig lesi, mikor mutatkozik a számára üdvözítô, marasztalandó legszebb pillanat, s tettre készen mindenkor nála is lesz a "csôre töltött csodamasina". Alulírott is ezt meg minden jót kíván neki.
N.M.K.
Bölöni Domokos
Klánárét mindenütt jól tudja magát. A fényes pláza elôtt topogott, miután kikergették a cigányokat a faluból, ahol élt. Egyszer csak ott pislogott a fényárban úszó nagyáruház emeletén, a szépségszalonban. A falusiak gyakran civakodnak a romákkal, mindennapos a kocsmai verekedés. Klánárét is kapott egy nagyot. Éppen produkálta magát, elég, ha annyit mondnak neki: Klánárét, Jóská!, ô zenekarrá válik, minden hangszert kiválóan imitál, de legpompásabban a klarinétot.
Mikor befejezi a mutatványt, körbejár, apróért kántálva. Klánárét Jóská, sállárá ppáj dó!
A romák körbefogták a volt téeszelnök unokáját, Buzgár Gégé Pátront, a falu új gazdáját. Késve jött a mentô, mind elfolyt a vére. Mindenki megveszett. Kirobbant a forradalom. Félreverték a harangot. Az alszegiek fejszét, villát, karót ragadtak, kapára-kaszára kaptak. Minden cigányt megölünk! Szerre lobbantották lángra a felszegi putrikat. Rendet tettek a korcsomában, szétvertek mindent. Akkor pattintották meg véletlenül Jóskát is. Állj félre, Klánárét, te nem tartozol közéjük!, kiáltotta valaki, késôn. Hagyd a koszos csavargóját az anyja kínjába!, mondta egy másik felkelô. Még egy nagyot rúgott belé.
A második mentô Klánárétot is vitte, a jajveszékelô romákkal. A pláza elôtt valami esemény lehetett, mindig reklámoznak, elég az hozzá, hogy egyszer csak valami cédulát tart az egyik kezében, s a másikban egy takaros táska. Olyan éhes voltam, homokot ôrölt a gyomrom, meséli. Azt hiszem, értem a beszédét, itt, ahol mindenki más dilisnek tartja. Legyintenek, ha megszólal. Arra figyeltem fel, hogy rámutat a kenyérre, és azt mondja: Brajgel.
Ösztönösen vonzódom a mûvészekhez. Ha valaki azt mondja a kenyérre: Brajgel, az nekem már holland. Klánárét hagyta, hogy sodorja a sors. Álombeli csajszik invitálták befelé. Közben kamerák, amik elorozzák az ember arcát, és eladják jó pénzért a világnak. Elôször is levágták a hajamat, élvezetes nyíretkezés volt, tapogatja a kobakját, csöppet se kopasz. Aztán a körmöm következett, kézen, lábon. Aztán megmértek, és elvittek fürdeni. Olyan dolgom az anyám hasában sem volt. Még a mankómat is megmosogatták! Forróban, hidegben. Hidegben, forróban. Izzadtam, mint Geréb a tutajon, reszkettem, mint Majom Laji Szibériában. Úgy megdörgöltek, úgy eldögönyöztek, te. Fejérnépek! Majdnem csurdén! Aztán felöltöztettek, mint egy lordot. Közben tévéztem végig. Na, gondolom, komplett bolond mindenki, elôbb agyonvágnak, aztán így eldédelgetnek, hát mi van itt? Hát ez már a mennyország, he? Na, mondom, még egy kicsit tévézek, s aztán nyomás esmént a bodegába. Hát azt megnézhetted volna, komám!
Kijött Klánárét a szépészeti komplexumból, tetôtôl talpig úriemberben. Kezében mesebéli kistáska, benne iratok, útlevél, repülôjegy, bankkártya, készpénz. Kisétált onnan, mint szegény Buzgár Gégé Pátronból a lelke. Kimosdva- kiöltözve-kinyalva, bedezodorozva. Elôáll a limuzin, beül. Reptér, üzleti osztály. Kávé, konyak, pezsgô, kaviár. És most itt vagyunk, Maine államban. Nem csalás, nem ámítás. Nem tévesztették össze senkivel. Egyszer mindenkit elér a szerencséje.
Körülbelül ezeket hámozom ki a monológjából. És azt, persze, hogy Brajgel.
Maine államban minden örök primavéra. Klánárét ki tudja mondani: Mén. Azt, hogy állam, hanyagoljuk. Sztét, mondom, sztét. Stét, javít ki Klánárét, stét. Mármint hogy jóestét, jestét, stét.
Szép a nyelv, beszéljük is, ne félj.
A repülôn tört rá a vad vágy. Hogy neki tûz-víz: kalifornia kell.
Így élünk mi, jól meggazdagodva.
Hát hazajöttél, Klánárét. Kiadtak immár a kórházból, szentem?
Mindenki érti Klánárétot, engem senki. Mutatja Marynek, micsoda bankók lapulnak a kistáskában. Nem tud visszaadni a lány.
Klánárét szégyellôsen húzza össze magát. Egyszer az életben fizetni tudna, s nem lehet. Nincs igazság a földön.
Sebaj, mosolyog derûsen Mary. – Leháljuk.
Viselkednék. De ennyire én sem tudok angolul.
Járják a legyek, csorog a nyála, ahogy eszi a dinnyét. Kepálinka, hû? Ja. Így szokott rendelni. Veszek neki román vodicskát, orra a pohárban. Hüllô les így, kétfelé. Jöhetnek a micsimánok. Mindenhonnan s mindenütt. Jaj.
Ha már nagyon kopolják az agyát, azt kell kiáltani: Nyughass mán, micsimán! Attól aztán leáll.
Vagy aztot, hogy: Gyújtom fel a milíciát! Ettôl már húz is el, mint a segesvári gyors.
Érkeznek az enyéim is, a rokománok. A plázát elôbb-utóbb el kell hagyni. Intenék Klánárétnak, de hát ô: megérkezett. Glóriás kedvvel produkálja magát.
Elkobozzák a kistáskát a fénymásolt dollárokkal.
Egyik micsimán rám mordul. Lelinóleumozzam veled Lenin mauzóleumát, haver?!
Labdázik velük az idô. Áldott kegyelmi állapot. Ami balga testüknek jámbor élvezet, bozótjáró lelkük számára búzavirág boldogság, fellegjáró szellemüknek színtiszta üdvösség.
A lélek rezes pálinkája. Klánárét, Jóska.
Bezzeg az enyém. A havas fenyômagánya helyett sík egyedül vagyok. Hazug szelekkel vánglizok ide-oda, mint az ördög tövises szekere.
Kérjük a kedves ápoltat, vegyen búcsút, és szálljon be!
Minden kocsiban az élet értelmén rágódom. Azon például, amikor az oxigénatom bigám. Két hidrogénatommal csinálja. Hogy aztán vizet szüljenek.
Karatéznak a gondolataim. Nem nyughat bennem a huncut micsimán.
Magamra emlékezem minduntalan.
Erre gondolhat a tárlatlátogató a szovátai Teleki Oktatási Központban, ahol három tordai képzômûvész – Deleanu Márta, Suba László és Labancz Lóránt – mutatkozik be közös kiállításon. Élményszerzô valós és képzeletbeli idôutazások emlékei lényegültek át képpé, szoborrá, kárpittá az alkotók keze nyomán. Fényben szikrázó, mediterrán színek Deleanu Márta festményein és múltbeli memóriatöredékek a mûvésznô avíttassá varázsolt grafikai lapjain, ótestamentumi és villon-i jelenetsorok, krisztusi szenvedéstörténetek Suba László kerámiaplakettjein, dombormûvein, egyszerû, modern vonalak a szobrászként is jelentkezô alkotó kisplasztikáin, egyénivé maiasított régi textiles hagyományok Labancz Lóránt fantáziadús szônyegein... Tömörítve talán így jellemezhetnôk a legtalálóbban a központ földszinti illetve második emeleti termeiben látottakat. A három mûvészrôl, pontosabban a most hiányzó üvegmûvész társukról, Nagy Annamáriáról is részletesen írtunk akkor, amikor hónapokkal ezelôtt a marosvásárhelyi Bernády Házban állítottak ki. Nem akarjuk tehát ismételni önmagunkat, hiszen szovátai anyaguk nagyvonalakban azonos az akkorival. Mégis örömmel találkoztunk ismét a festô grafikus mûvészi látvánnyá nemesült olasz, francia és persze, hazai úti élményeinek belsô lenyomataival, a szobrász keramikus múltba ágyazott, de jelenhez szóló ciklusaival, a textiles három ötletesen kivitelezett faliszônyegével. Aki pedig elôször látta ezeket, arra minden bizonnyal a meglepetés erejével, a felfedezés elégtételével hat a kiállítás. Bizony jó, hogy a képzômûvészek olykor olyanképpen is útra kelnek, hogy mûveikbôl válogatva, egy-egy tárlatravalóval itt is, ott is elô tudnak rukkolni. A Székelyföldön például kevesen tudják, hogy Tordán is komoly mûvészi munka zajlik. Ezután errôl is lesz a szovátai mûvészetkedvelôknek tudomásuk.
(nk)
Kínában mindenki ismeri Petôfi Sándor verssorait – indokolta Bogyay Katalin, a magyar oktatási és kulturális minisztérium szakállamtitkára, hogy Szabadság, szerelem címmel rendezik meg a szeptembertôl 2008 áprilisáig tartó magyar kulturális programsorozatot a kínai Magyar évad részeként.
A magyar szabadságharc költôjének verseit fejbôl idézik a kínaiak, mert az a középiskolában évtizedeken át tananyag volt, sôt a Nemzeti dal és a Szabadság, szerelem ma is az. A japánok ellen harcoló kínai katonák a második világháborúban gyakran Petôfi négysorosát szavalva indultak rohamra.
Külföldön elsôként (1998-ban) Kínában jelentették meg Petôfi Sándor összes mûvét a júliusban elhunyt Hszing Van-seng irodalomtörténész, mûfordító munkájának köszönhetôen. Petôfi mûveit kínaiul 42 kiadásban jelentették meg. Külön is megjelent a János vitéz és Az apostol. Petôfi az egyik legismertebb külföldi költô Kínában, aminek fô oka, hogy a költô forradalmi témájú versei jól illeszkedtek az 1920-30-as évek félfeudális Kínáját modernizálni akaró fiatal értelmiségiek törekvéseibe. A népköztársaság kikiáltása után Petôfit az új kultúrpolitika forradalmi költôként tartotta számon.
Gyurcsány Ferenc szerdán felavatta a költô
második kínai szobrát – Szabó Gábor
alkotását – abban a naponta több tízezer ember
által látogatott sanghaji parkban, amelyet Petôfi
kínai
"felfedezôjérôl", Lu Hszünrôl, a XX.
századi kínai irodalom egyik legjelentôsebb
személyiségérôl neveztek el. (Az elsô
Petôfi-mellszobrot Medgyessy Péter volt miniszterelnök adta
át Pekingben 2003. augusztusi látogatása
alkalmával.)
A kormányfô Petôfi János vitéz címû mûvének kínai nyelvû új köteteit vitte ajándékba kínai vendéglátóinak.
A kínai átlagember általában is nyitott a Magyarországról szóló hírekre és a magyar kultúrára, ismerik a mûvészeket, a filmeket – mindenekelôtt A Tenkes kapitányát –, valamint az irodalmat.
Nagy Attila
Ki jön velem, ki véd meg?
Székely-Benczédi Endre
Suttognak halkan az asszonyok.
Küküllô-partról vízbe vágynak.
Lenkévét bont szét az asszony,
(Mintha ôrtûz lengene a hegyen,
s lesz majd fordított a rend.)
*A makfalvi lengyárról van szó, ahol anyám is dolgozott
Pályakezdô mûvészek figyelmébe
A Barcsay Jenô Alapítvány nyílt felhívással fordul fiatal, pályakezdô festômûvészekhez, hogy jelentkezzenek az 1990 óta évente meghirdetett Barcsay-díj elnyerésére.
Az alapítvány létrehozásához Barcsay Jenô festômûvész testvére, Erzsébet tett közérdekû felajánlást. Ennek célja, hogy erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azoknak a magas színvonalú alkotói tevékenységet folytató pályakezdô festômûvészeknek, akiknek munkássága ôrzi és tovább viszi Barcsay Jenô szellemi örökségének értékeit.
A Barcsay-díj elnyerésére a jelentkezés határideje: 2007. október 31.
A jelentkezéshez kérjük mellékelni a pályázó munkásságát bemutató papíralapú portfóliót (katalógusokat, fotókat, egyéb dokumentumokat), valamint publikálásra alkalmas szakmai önéletrajzot. A pályázatokat postán vagy személyesen lehet eljuttatni a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületéhez (1054 Budapest, Báthory u. 10., 202. szoba).
A díj átadására 2008 januárjában, Barcsay Jenô születésnapján, Szentendrén kerül sor. A kitüntetettek az anyagi elismeréssel együtt átvehetik a Barcsay-díj számozott példányát is.
Kitekintô
(MTI) Többórás késéssel érkezett szerdán Budapestre a Theodor Körner nevû hajó, amelynek fedélzetén 13 ország 120 mûvészének részvételével rendeznek programokat a Dunai Odüsszeia címû eseménysorozat keretében.
A Mediterrán Színház Nemzetközi Intézete által kezdeményezett programsorozat célja az euro- mediterrán kulturális és mûvészeti párbeszéd.
A Dunai Odüsszeia programjában hat, Nyugat-Európát Kelet-Európával összekötô ország (Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária, Románia), öt földközi-tengeri ország (Algéria, Marokkó, Olaszország, Spanyolország, Franciaország), valamint Belgium és Mexikó vesz részt.
A hajó szombaton indult Bécsbôl, majd Pozsony érintésével a magyar fôvárosba érkezett. Innen Belgrád, Szörényvár (Turnu Severin) és Szvistov után végül Romániában köt ki szeptember 14-én. Az érintett kikötôkben kulturális eseményeket tartanak.
A Theodor Körneren utazó mûvészek közremûködésével báb- és pirotechnikai elôadást, költészeti maratont is láthatnak az érdeklôdôk.
A szervezôk korábbi tájékoztatása szerint a hajón Magyarországot Szalay Mariann színésznô, Rácz Dániel cimbalmos, Farkas Dezsô hegedûmûvész és Dunajcsik Mátyás költô képviseli.
A Dunai Odüsszeia budapesti együttmûködô partnere a Nemzeti Színház, a Francia Intézet és a fôvárosi önkormányzat.
Szerdán délután a hajó fedélzetén Papp Zoltán színész, költô, Zelki János költô, valamint Jordán Tamás, a Nemzeti Színház fôigazgatója részvételével Politika és költészet címmel rendeztek beszélgetést.
A Nemzeti Színházban elôadták este 7-tôl a Tenger és emlékezet címû kortárs balettet, valamint Omar Khayyam "Rubayat" címû drámáját. A színház elôcsarnokában este a hajó nemzetközi zenekara, valamint a Csiky Gergely Színház Szakértôk zenekara játszott.
Adománygyûjtésbe kezdett a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeum és a Békés Megyei Hírlap annak érdekében, hogy a közelmúltban Svájcban fellelt, eddig nem látott és nem regisztrált Munkácsy-kép a békéscsabai múzeumba kerülhessen – közölték az intézmény és a kiadó vezetôi sajtótájékoztatójukon.
Szatmári Imre, a múzeum igazgatója elmondta, hogy a tulajdonos 100 ezer euróért felajánlotta az intézménynek a képet, ám nincs pénzük a festmény megvásárlásához. A lap ezért közremûködik a vételár elôteremtésében. Szatmári Imre az elôzményekrôl szólva elmondta: még a nyáron értesítették arról, hogy Svájcban családi tulajdonban van egy eddig még ismeretlen Munkácsy-kép.
Emlékeztetett, hogy Boros Judit, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, aki a festômûvészet egyik szaktekintélyének számít, a közelmúltban a helyszínen állapította meg, hogy valóban eredeti Munkácsy-alkotásról van szó.
Boros Judit a sajtótájékoztatón kijelentette: a kép eredetiségét illetôen kétség sem merülhet fel.
A 46x37 centiméteres, La petite Jeanne néven emlegetett mûvet Munkácsy Mihály 1888 körül készíthette úgy, hogy az ismert és híres Flört címû alkotásának nô alakját festette újra. A kép ma Alexis Brasseurnek a tulajdonában van. A férfi annak a Leopold Briannak a dédunokája, aki Munkácsy Mihály feleségének az unokatestvére volt.
Szatmári Imre az MTI érdeklôdésére elmondta: a múzeum már felvette a kapcsolatot az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, ahonnan ígéretük van arra, hogy a szaktárca is támogatni fogja a kép megvásárlását.
Tóth Miklós, a hírlapot kiadó társaság ügyvezetô igazgatója jelezte: a közeljövôben egyebek mellett azzal is támogatják az adománygyûjtô akciót, hogy 10 ezer olyan csekket helyeznek el a napilapban, amelyen a lakosság befizetheti a támogatást a múzeum által elkülönített számlaszámra.
Több mint hatvan év szünet után vasárnap újjáéled az ópusztaszeri "Szobori búcsú", melyet elôször 110 esztendeje rendeztek meg az Árpád-emlékmûnél. Az 1896-os millenniumi évben megépített Árpád- emlékmû mellett elsô alkalommal 1897. augusztus 8-án rendeztek búcsút a honfoglaló magyarok vezérének tiszteletére. Az emlékmû az ezt követô években országos jelentôségû nemzeti búcsújáróhellyé fejlôdött. Az elsô világháború alatt a látványos ünnepségek szüneteltek, az 1919-es forradalom eseményei pedig gátolták a szobor körüli évenkénti búcsújárást. A búcsú a harmincas években éledt újjá, s idôpontja augusztusról szeptemberre került át. A második világháborús "kényszerszünetet" és a földosztást követôen a "Szobori búcsú" kiüresedett, legutóbb 1946-ban tartottak ünnepséget az emlékmûnél, szeptemberben, a régi hagyományok szerint. Késôbb, a hetvenes évek elején Losonczi Pál döntött arról, hogy az ópusztaszeri nemzeti emlékhely fô rendezvénye augusztus 20. legyen: az új kenyér és az alkotmány ünnepe. Vasárnap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a múlt század eleji búcsú hangulatát szeretnék felidézni: a szervezôk mindenkit arra biztatnak, hogy dél-alföldi viseletet öltsenek magukra. A búcsún Kiss-Rigó László, szeged-csanádi püspök és Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálja a misét. Ezt követôen a látogatókat vásári bábjáték, Árpád fejedelmet, a Szeged környéki betyárok és pásztorok életét bemutató elôadás várja, lesz honfoglalás kori lovasbemutató, és fogatos- felvonulás. A vendégek megismerhetik tíz tájegység népviseletét, a környezô települések polgármesterei pedig a "Vezér- hétpróbán" mérhetik össze ügyességüket és erejüket.
A valaha létezett leghosszabb életû birodalom, az Imperium Romanum természetrajzát, politikai, gazdasági szerkezetét, mindennapjainak és kultúrájának érdekességeit vázolja fel legújabb mûvében Grüll Tibor ókortörténész, a Pécsi Tudományegyetem docense.
Az utolsó birodalom/ Az Imperium Romanum természetrajza címû könyv a Typotex Kiadó Historia Mundi sorozatában látott napvilágot.
– A birodalmiság bizonyos jegyekben fogható meg, amelyek függetlenül attól, hogy milyen nép, vagy városállam hozza létre a birodalmat, ugyanazok egészen a mai korunkig. A birodalmiság különbözô aspektusait vizsgáltam az alkotmányozástól, a hadsereg és a vallás szerepén át a kultúráig – mondta Grüll Tibor, aki könyvében a birodalmiság "mai áthallásaival" is foglalkozik. A szerzô mindenekelôtt Róma "különös, kevert" alkotmányát emelte ki. Ismertetése szerint Arisztotelész óta három alkotmánytípust különböztetnek meg: az egyeduralkodóit, azaz a monarchikust, továbbá az oligarchikust, "ahol többen uralkodnak, de nem mindenki", valamint a demokratikus alkotmányos rendet, amelyben a polgárjoggal felruházott nép uralkodik. Rómában mind a három egyszerre jelent meg.
A szerzôt az is érdekelte, hogy létezhet-e rabszolgaság nélküli birodalom. "A rabszolgaság természetes velejárója a birodalmiságnak. Nem épülhet ki birodalom rabszolgamunka nélkül" – vélekedett.
Grüll Tibor kitért arra, hogy az ókorra vonatkozóan még nem dolgozták fel a piacgazdaság kérdését. "Úgy tûnik, hogy a birodalmaknak, mint amilyen a Római Birodalom is volt, a velejárója egyfajta szabad piacgazdaság létrejötte. A római egy nagyon magasan monetarizált tár-sadalom volt, ami azt jelenti, hogy a birodalom legeldugottabb településein is pénzt cseréltek árura’ – emelte ki a szakértô.
Mint az ókortörténész rámutatott, a birodalmak nagymértékben alakítják természeti környezetüket. A Római Birodalomnak köszönhetôen a szôlôültetvények egészen Gallia északi részéig terjedtek el. Itáliában is teljesen megváltozott a környezet, ahol mediterrán növényeket telepítettek, s egy kiváló hadvezérnek, a lakomáiról elhíresült Lucullusnak köszönhetôen meghonosodott a cseresznye.
Az antik Rómában létezett ablaküveg, a vízimalmokat nemcsak a termény ôrlésére, de energiatermelésre is használták, s ismerték a betont – hangsúlyozta Grüll Tibor, hozzátéve: "A reneszánsz korig kellett várni, míg a betont újra felfedezték. Míg az ókori görögök színházakat kizárólag a domboldalba tudtak építeni, a rómaiak a város közepén húzták fel többemeletes színházaikat".
Ismertetése szerint sztárkultusz ugyanúgy létezett az antik Rómában, mint ma. Leginkább a gladiátorokat, a kocsihajtókat, valamint a színészeket ünnepelték. Utóbbiaknak rajongói klubjaik is voltak. "Ezeket fanaticusoknak hívták, ugyanúgy ahogy ma, amikor fanatikusnak mondjuk, aki rajong valami iránt" – említette érdekességként Grüll Tibor.