Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tíz kormányhatározattal 65.139.000 új lejt, azaz minden eddiginél magasabbb összeget utalt ki a kormány az elmúlt és az idei év során a megyében mûködô tanintézetek korszerûsítésére és bôvítésére. Akik azonban pénzt kaptak, úgy tûnik, nehezen tudják elkölteni, hisz szeptember elsejéig (amikor hivatalosan megkezdôdött a 2007-08-as tanév), a 243 tételbôl több mint száz esetben még egy lejt sem igényeltek (a helyhatóságok révén) az érintett iskolák és óvodák. Ami azt jelzi, hogy sok esetben hozzá sem fogtak a munkákhoz – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet a polgármesterek és iskolaigazgatók részvételével a megyei tanács vezetôsége hívott össze. Az említett helyzettel szemben van tíz olyan települése a megyének (hat RMDSZ-es, két független és egy PSD-s polgármesterrel az élen), amelyek számára egy lej kormánypénzt sem utaltak ki – sérelmezte Lokodi Emôke. A megyei tanács elnökének kijelentését cáfolta ugyan a prefektus, aki szerint mindössze hat ilyen községrôl lehet szó (?), miközben az érintett polgármesterek közül a bonyhai és a marosvécsi például, kifejtette, hogy valóban mostohagyereknek érzik magukat, mivel se pénzre, se iskolabuszra nincs kilátásuk. És a kacsalábon forgó iskolákkal szemben egyes településeken arra sincs remény, hogy a közegészségügyi mûködési engedélyhez szükséges legelemibb feltételeket megteremtsék a szeptember 15-én óvodába, iskolába induló gyerekek számára. A tanfelügyelôség kimutatásai szerint 103 épületnek az elmúlt évben nem volt mûködési engedélye, 423 pedig csak ideiglenes engedéllyel mûködhetett. A tegnapi megbeszélésen az is felmerült, hogy volt-e egy egységes stratégia arra vonatkozóan, hogy a kritikus pontokra fókuszolják a kormány által megszavazott pénzeket. A jelek mást igazolnak. A fôtanfelügyelô szerint az elsô és legfontosabb szempontot a megkezdett építési, bôvítési munkálatok folytatása, befejezése jelentette. Az érintettek szerint pedig sokkal bonyolultabb a kérdés. Bár arra, hogy egyes településeket miért kezeltek mostohán, nem hallottunk egyértelmû választ, a kormány által jóváhagyott összegek elköltésérôl kiderült, hogy a hozzá nem értés, a hanyagság és pontatlanság mellett, a bôség zavarában egy sor akadállyal kellett megbirkózniuk a kedvezményezetteknek: a tervezôk vagy az ivóvízvezeték hiánya, a törvényes eljárások bonyolultsága, a volt tulajdonosoknak visszaszolgáltatott épületek problémája, a címzett iskola, óvoda hibás megjelölése vagy a megszûnésre ítélt iskoláknak kiutalt pénz és sorolhatnánk tovább. Mert kifogás, az van bôven, miközben egy jó héttel szeptember 15-e elôtt néhol olyan körülmények és rendetlenség fogadja az arra tévedôt, mintha Csipkerózsika elvarázsolt kastélyában járna. Másutt kétszázezer lejbôl festettek ki egy óvodát – füstölög a prefektus, aki a jövô héten vérre menô látogatást ígér. Inkognitóban. Csakhogy ô is elkésett vele, ahogy iskolaügyben mindenki csak most kezd ébredezni.

Nem egészen két hét választ el az iskolakezdéstôl, azonban az épületek, amelyeket szeptember 15-tôl ismét gyerekseregek népesítenek be, koránt sincsenek rendben. Az önkormányzatok képviselôi szabadkoznak: nincs elég pénz, nem is érdemes pénzt fektetni azon épületekbe, amelyeket visszakapott az egyház, késett a versenytárgyalás… kifogás bôven akad. Három nyárádmenti községben és egy marosvásárhelyi iskolában néztünk utána, milyen körülmények fogadják majd a tanulókat az iskolapadokba való visszatéréskor. A helyzet nem éppen rózsás, úgy tûnik, több vidéki tanintézmény idén is egészségügyi engedély nélkül fogadja majd a legkisebbeket.

A Nyárádgálfalva községhez tartozó nyárádszentlászlói iskola-óvoda épületében orrfacsartó, dohos szag és pókhálók sokasága fogad. A padló tönkrement, a tizenhárom gyereket fogadó osztályterem több helyen is beázik, vízvezeték nincsen, így egy tartály szerepét játszó tákolmány segítségével egy tálban moshatnak majd kezet a gyerekek. Az óvodaként használt terem ízlésesen be van rendezve, és annak ellenére, hogy tavaly volt csak festve, még mindig tiszta, az iskolások tanterme azonban festésre szorul. Az épületet visszakapta az unitárius egyház, és annak ellenére, hogy megmarad az épület eddigi rendeltetése és gyerekek fognak ott tanulni, a helyi önkormányzat nem hajlandó pénzt fektetni a feljavításba.

Az öt községi iskolaépület közül csupán kettôben van belsô illemhely: Szentháromságon és Nyomáton. Ez utóbbiban idén fejezték be a munkálatokat és egy brit nemkormányzati szervezet támogatása révén vezették be a vizet. Szentháromságon a holland és amerikai testvértelepüléseknek köszönhetôen már az elmúlt iskolaévben is korszerû belsô illemhely, vezetékes ivóvíz és bebútorozott osztálytermek várták a gyerekeket. A szükségletek nagy részét fedezték a külföldiek, azonban az épület bejárata elôtti lépcsô széttöredezett, néhol a falak vakolata is hulladozik. A helyi önkormányzat idén mégsem fordít pénzalapokat az épületre. "Azokban az iskolákban, ahol kevés a gyerek és idô kérdése, hogy megszüntetik vagy összevonják az osztályokat, nem éri meg, hogy belsô illemhely létrehozására pénzt fektessünk be" – állítja a polgármester. A kormánytól kapott nyolcvanezer lejbôl teljesen felújítják a nyárádgálfalvi iskola tetôszerkezetét, nyílászárókat szerelnek és elvégzik a szükséges belsô feljavításokat – tájékoztatott Karácsony Károly polgármester. Habár csak szûk két hét választ el a tanévkezdéstôl, az iskolában várhatóan ma látnak hozzá a felsorolt korszerûsítési munkálatokhoz. A polgármester szerint a késés annak tudható be, hogy az elsô internetes versenytárgyalás nem volt sikeres, majd az eredmény megfellebbezése is késleltette a folyamatot, azonban pár napos késést leszámítva elkészülnek majd a javításokkal, mivel két kivitelezô céggel dolgoznak majd egy idôben, egyik a tetôszerkezetet javítja, a másik pedig a nyílászárókért és a belsô javításokért felel. A község többi iskolájában már a takarítások zajlanak – jelentette ki a polgármester. Idén két tanintézmény, az adorjáni és a nyárádszentlászlói csupán ideiglenes egészségügyi engedéllyel fog mûködni, ugyanis hiányzik a belsô illemhely, a vezetékes ivóvíz. Szentlászlón az iskola kerítése is tönkrement.

Hiányzó ablaküvegek, lehulladozott vakolat, gondozatlan iskolaudvar és nem éppen higiénikus külsô illemhelyek – így fest a Nyárádremetéhez tartozó köszvényesi iskola épülete és ennek környéke kis idôvel a tanórák kezdete elôtt. Az ígéretek szerint mindenik községi iskolában lesz belsô illemhely, de hogy mikor, az még mindig talány, ugyanis csak szeptember 26-án szervezik meg a versenytárgyalást, amely során eldôl, melyik cég végzi majd el a munkálatokat. "Már januárban kellene tudassák velünk, hogy mennyi pénzt költhetünk el, hogy idôben indíthassuk el az eljárásokat" – magyarázza a késést az iskolaigazgató. A község idén vízbevezetésre, belsô illemhelyek létrehozására és fûtésszerelésre több pénzt kapott, mint valaha. Deményháza 40 ezer, Mikháza 30 ezer, Köszvényes 35 ezer, Vármezô pedig 55 ezer lejnyi kormánypénzhez jutott. Lengyel László igazgató elmondta, a juttatás nem elegendô mindenre, úgy tûnik, vezetékes víz idén sem lesz a tanintézményekben. "A mûködési engedélyeket mindenik iskola megkapta. Van pénz, hogy elkezdjük a munkálatokat, prioritásként kezeljük a belsô illemhelyek létrehozását, egyelôre azt végezzük el, amire futja" – jelentette ki. A munkálatok befejezésére újabb pénzalapokra számítanak. A községközponti óvoda- és iskolaépületeken ottjártunkkor javában folytak a munkálatok. Az óvoda korszerûsítésére tavaly 400 ezer lejt utalt ki a kormány, ebbôl belsô illemhelyet hoztak létre, a megmaradt összegbôl idén nyílászárókat szereltek, teljesen felújították a tetôszerkezetet, valamint egy saját kazánnal is ellátták a tanintézményt. A munkálatok igen elôrehaladott állapotban vannak, azonban egyelôre még építôtelep az udvar.

Csíkfalva községben két épület felel meg az elôírt feltételeknek: a jobbágyfalvi óvoda és a nyárádszentmártoni óvodának és iskolának otthont adó intézmény. Ezekben van vezetékes víz, belsô illemhely és központi fûtés – tudtuk meg Török Tibor alpolgármestertôl, aki szerint a buzaházi és vadadi iskolák idén sem kapják meg az egészségügyi engedélyt. "Mi igyekszünk megteremteni a körülményeket, hogy a tanítás zavartalanul folyhasson, de eddig is egészségügyi engedély nélkül mûködtek, ezután is így fognak" – fogalmazott az alpolgármester.

Szerinte a külsô mellékhelyiségek rendben vannak, azonban a buzaházi iskolaudvaron található tákolmány állapota nem errôl árulkodik. Emellett tönkrement ablakok, elhanyagolt iskolaudvar fogad, az épületben, fával tüzelnek majd, ha beköszönt a tél, és a vezetékes víz beszerelésére sincsen kilátás. Az alpolgármester szerint tavaly mindenik osztálytermet kimeszelték. Vadadon sem fényesebb a helyzet, a nyáron helyi költségvetésbôl csupán tetôcserepeket cseréltek és a továbbiakban feljavítják a kerítést. A jobbágyfalvi iskolára nem szívesen költ a helyi önkormányzat, mivel visszakapta a katolikus egyház, pedig meszelni és vakolni kellene, a cserepeket meg kellene forgatni és vezetékes vízre is szükség volna, azonban erre nem jut pénz. Helyi költségvetésbôl 15-20 ezer lejt szánnak idén a kisebb javításokra. A községközpontban lévô iskolaépületben belga támogatással nekiláttak a belsô mellékhelyiség létrehozásának. Erre a célra a kormánytól kapott 100 ezer lejbôl 70 ezret különítettek el, a héten szervezik meg a versenytárgyalást és az elképzelések szerint novemberig kellene elkészüljön az új helyiség. A többi 30 ezer lejbôl elkészíttették az összes községi iskola és óvoda felújítási tervét.

A jelek szerint a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola diákjai idén is zajos környezetben és a fejük fölött tönkrement tetôzettel kezdik majd az új tanévet. A Világbanktól származó pénzalapokból ugyan készülôben van egy új épületszárny, azonban a régi épületrôl látszólag mindenki megfeledkezett. Az iskola vezetôsége a helyi önkormányzathoz fordult a korszerûsítési munkálatokhoz szükséges pénzalapokért, de sajnos eredménytelenül.

A Dózsa György utcai iskolában bôven akadna tennivaló Fülöp Barna aligazgató szerint az épület régi ablakait új, korszerû nyílászárókra kellene cserélni, mivel a hetven – fôút felé nézô – ablak nem zár megfelelôképpen és az utcai forgalom zaja zavarja a tanítás menetét.

Kérték továbbá az önkormányzatot, hogy legalább öt osztályterem kifestésére hagyjanak jóvá pénzalapokat, azonban erre sem érkezett pénz, így végsô megoldásként a szülôi bizottság által összegyûjtött alapokból sikerült tíz osztálytermet és a tornatermet kifesteni, hogy a vakációról visszaérkezô diákokat, ha nem is korszerûsített, de legalább tiszta környezet fogadja.

Mindemellett azonban a legnagyobb gond, amellyel az iskola küszködik és amelynek orvoslására pénzre volna szükség, a tetôzet igen rossz állapota.

– A gerendák, amelyek tartják a cserepeket, teljesen megévôdtek, így lassan már a karbantartót is félek felküldeni a tetôre, nehogy baleset történjék – mondja az aligazgató. Csapadékos idôjárás esetén a tantermek is beáznak, így elsôdleges fontosságú volna a feljavítás. Az iskola vezetôsége már a tavalyi év vége felé és idén többször is kérést nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz, amelyben feltüntették igényeiket, azzal a reménnyel, hogy a nyári iskolajavításokra szánt pénzalapokból nekik is jut majd egy rész a szükséges munkálatok elvégzésére. Az önkormányzat azonban elutasította kérésüket, mondván, hogy a 2-es iskolának idén nem jut támogatás.

Miért maradt ki a tanintézmény, amikor bôven volna javítanivaló? – érdeklôdtünk Nagy Sándortól, a polgármesteri hivatal illetékesétôl.

– A nyáron elvégzett iskolajavítások nagy részét kormánypénzbôl fedeztük. A vezetôség által benyújtott, nyílászárókra vonatkozó kérést továbbítottuk a tanfelügyelôségre, azonban idén az iskolának nem jutott pénz, mivel kevés volt a támogatás. A 2-es számú iskolában az elmúlt években voltak beruházások, 2004-ben kicseréltük a külsô csatornahálózatot, 2005-ben pedig tízezer lejt tetôjavításra költöttek el. Jövô nyáron feljavítjuk a tetôt és kicseréljük az ablakokat – tájékoztatott Nagy Sándor.

A keresztény önazonosság, az európai értékrend és az egyházak közötti építô párbeszéd gondolatának jegyében kezdôdött meg szerdán Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés, amelyet fôszervezôként Erdô Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke és Jean-Arnold de Clermont, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) elnöke nyitott meg.

A háromnapos találkozón 2500 katolikus, protestáns és ortodox egyházi képviselô vallja meg hitét, állást foglalva az európai nemzetek megbékélése és együttmûködése mellett a keresztény értékrend és életforma szellemében.

Az erdélyi városba érkezett ebbôl az alkalomból számos magas rangú egyházi személyiség, köztük I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és III. Gregoriosz damaszkuszi görög-melkita rítusú katolikus pátriárka. XVI. Benedek pápa üzenetét Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke tolmácsolta a résztvevôknek.

A tanácskozás meghívottjai között szerepel Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jakubinyi György római katolikus érsek és Adorjáni Dezsô evangélikus püspök. A rangosabb világi vendégek között van José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Traian Basescu államfô és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is.

Mint Kránitz Mihály, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának a nagyszebeni eseményen jelen lévô tagja az MTI-nek elmondta, a találkozó fô témája: Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra. Reménység Európa megújulására és egységére". Szerdán az egység, a lelkiség és a tanúságtétel volt a fô téma, csütörtökön Európa, a vallások és a migráció kérdését vizsgálják meg a résztvevôk, pénteken pedig a teremtés, az igazságosság és a béke lesz a fô gondolat.

A küldötteket Klaus Johannis, Nagyszeben szász polgármestere köszöntötte, ugyancsak üdvözlô beszédet mondott Josip Bozanic zágrábi érsek, a CCEE alelnöke és Jakubinyi György érsek. Szólt a küldöttekhez Daniel moldvai metropolita, Ioan Robu érsek, a román katolikus püspöki kar elnöke, Kirill metropolita, az orosz ortodox egyház külügyeinek irányítója, Wolfgang Huber püspök, a németországi evangélikus egyház elnöke. A pápai üzeneten kívül Rowan Williams canterbury érsek üzenete is elhangzott.

I. Bartolomaiosz beszédében kifejtette: ökumenikus párbeszéd nélkül elképzelhetetlen az egyházak és az európai emberek közötti megbékélés. Traian Basescu államfô felhívta a figyelmet: ma különösen fontos, hogy közösen határozzuk meg az egyházak szerepét a társadalomban.

Erdô Péter bíboros Európa keresztény önazonosságának erôsítését kívánta hangsúlyozni beszédében, kifejtve, hogy az ortodox többségû Nagyszebennek fontos szerepe van most az ökumenikus párbeszéd elmélyítésében. Romániával és Bulgáriával ugyanis az ortodox hívôk 20-25 milliós közössége csatlakozott Európához.

Tôkés László püspök nem vesz részt a nagyszebeni eseményen, az általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyház (KREK) alacsonyabb szinten van jelen. Küldöttei szórólapokkal kívánnak tiltakozni amiatt, hogy a KREK és a nagyváradi ortodox püspökség közötti vitát a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályája ügyében még mindig nem sikerült rendezni.

Számos furcsaság és megmagyarázhatatlan esemény érte Nagyszebenben, a III. Ökumenikus Nagygyûlésen részvevô magyar református delegációt – közölte Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház (MRE) szóvivôje szerdán az MTI-vel.

A rendezvény szervezôi nehezményezték, hogy a magyar tánccsoport a megnyitón hosszabb mûsort adott a betervezettnél – mondta el Csoma Áron, hozzátéve: "ez természetesen nem volt igaz, az egész esemény közel egy órával volt hosszabb a szervezés hiányosságaiból adódóan".

"Az, hogy a magyar delegáltak szállásával sem volt minden rendben, talán jelentéktelen dolognak tûnik, de az a tény, hogy a megnyitót követô ünnepi fogadásra egyetlen magyar református delegáltat sem hívtak meg, több mint véletlen" – fogalmazott.

Csoma Áron elmondta: az egyház kommunikációs szolgálatának helyszínen tartózkodó munkatársát Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke arról tájékoztatta, hogy a szerda délelôtti köszöntésen a román államelnök jelenlétében éppen csak román nyelvre nem fordították köszöntô szavait.

Az egyház kommunikációs szolgálatának értesülései szerint – mint a szóvivô elmondta – öt nagyváradi fiatalt tartóztattak le a rendôrök Nagyszebenben, akik szórólapokon akarták felhívni az Európa minden részébôl ide érkezô egyházi vezetôk figyelmét a református egyházat ért megkülönböztetésekre.

Az ôrizetbe vett egyik fiatalember a kommunikációs szolgálat egyik helyszínen tartózkodó munkatársának elmondta, hogy a kihallgatást végzô tiszt különféle vádakat próbált rájuk bizonyítani. Azt állította, hogy illegális kereskedelmet akarnak folytatni egyházi albumokkal, késôbb azzal vádaskodott, hogy a gépkocsivezetô illegális személyszállítást végez az ország területén. Az ôrizetbe vett fiatalok nem voltak hajlandóak aláírni a jegyzôkönyvet, így a fiatalokat több órás fogvatartás után végül elengedték – közölte Csoma Áron.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese.az MTI-nek telefonon azt mondta: "ilyenfajta atrocitások nem megengedhetôek".

Mint hozzátette, a kárpát-medencei magyar delegáció az ügy kapcsán azt fontolgatja, hogy teljes testülete elhagyja a nagygyûlést.

Állásfoglalást intéznek a nagygyûléshez, és a reakciótól teszik függôvé, hogy mit tesznek csütörtökön – közölte.

Ma ülésezik a marosvásárhelyi tanács

Ma tartják a marosvásárhelyi tanács soros ülését, melyen 43 döntésre váró problémát terjesztenek az önkormányzati képviselôk elé. Az egyik határozati javaslat egy közel két évtizede megoldásra váró kérdésben jelent továbblépést, a probléma megoldása viszont még beláthatatlan idôbe telik.

A városi tanácsnak ma egy tárgyalóbizottságot kell felállítania, amelynek az lesz a megbízatása, hogy az Egyesülés lakótelep bejáratánál, a Szabadi út sarkán levô ingatlanok tulajdonosaival egyezzen meg ingatlanjaik megvételérôl, annak érdekében, hogy ezek lebontása után az Egyesülés lakótelepi Burebista utcát meg lehessen hosszabbítani egészen a Maros hídjáig.

Lapunknak Törzsök Sándor, a tanács városrendezési szakbizottságának elnöke mondta el, hogy a szóban forgó ingatlanok tulajdonosaival a kisajátítási törvényben elôírt eljárás keretében bocsátkozik tárgyalásba a tanács, azt követôen, hogy az illetô beruházást, vagyis a Burebista utca meghosszabbítását közérdekûvé nyilvánították egy nemrég elfogadott megyei tanácsi határozat útján. A törvény szerint az önkormányzat felértékelt árat kell ajánljon a munkálat érdekében kisajátítandó ingatlanokért. Ha a tulajdonosokkal nem sikerül egyezségre jutni, akkor peres úton rendezôdik a kisajátítás, és az ingatlanokért a bíróság elôtt megszabott kárpótlást kell majd kifizetnie a városi tanácsnak. "Ha jól haladnak a dolgok, és sikerül a tulajdonosokkal kiegyezni, jövôre akár meg lehetne oldani az egész kérdést, és meghosszabbítani a Burebista utcát legalább két forgalmi sáv szélességében egészen a Maros hídjáig, miáltal végre rendezni lehetne az egész Egyesülés negyed forgalmát, ami már a rendszerváltás óta várat magára" – fejtette ki lapunknak a szakbizottsági elnök. Mint hozzátette, nem lát sok esélyt a kiegyezésre, abból kiindulva, hogy a szintén hasonló helyzetben levô, volt Lázár Vilmos közbeli (Ballada utca) házak tulajdonosaival sem sikerült egyezségre jutnia a városnak, és ott is perben állnak a tulajdonosokkal a közérdekûvé nyilvánított beruházás érdekében kisajátítandó ingatlanok ügyében.

Ma a tanácsi tárgyalóbizottság felállításával tehát csak egy lépés történik egy minden bizonnyal hosszabb folyamatban. Az egész övezet forgalmának rendezésére. Amire nagy szükség lenne, hiszen a városközpont felôl az Egyesülés lakónegyed csak a Szabadi úton közelíthetô meg, ráadásul több peremközségbe és a Mezôség egy részére tartó jármûforgalom is csak ezen az utcán tud kijutni a városból, nem is szólva arról, hogy az Egyesülés negyed egy részét a városközpont felôl érkezve csak szinte kilométeres kerülô árán lehet megközelíteni.

Ha a ma tanács elé kerülô határozati javaslattal még nem is oldódik meg a kérdés, a probléma felvetése várhatóan jó alkalmat ad a képviselôknek, hogy kérdôre vonják a polgármesteri hivatalt. Hiszen nem ritkán arról panaszkodik a polgármester, hogy ôt és hivatalát folyamatosan gáncsolják a nagy tervek végrehajtásában, de az is tény, hogy ebben a problémában – ami több mint egy egész lakótelep lakosságát érinti – a rendszerváltás óta, amikorra az Egyesülés negyed gyakorlatilag már a mai formájára kiépült, szinte semmi nem történt. Pedig a most kisajátítandó ingatlanokat még a múlt rendszerben lebontásra ítélték, csak nem hajtották végre az intézkedést. Idôközben a szóban forgó övezetben, ahol a negyed úthálózatának kirajzolódásából nyilvánvalóan látszott eddig is, hogy ott egyszer utat kell majd elvezetni, építkezések is történtek, amikre a városháza problémát jól ismerô hivatalnokainak kellett engedélyt adniuk. Vitás kérdés bôven van tehát az ügyben, melynek fejleményeire visszatérünk lapunkban.

Kedden kora este az ifjúsági ház mögötti parkban a Kornisa és a December 22. lakónegyedek tömbházfelelôseivel és az érdeklôdôkkel szervezett találkozót a városháza, melyen Dorin Florea polgármester ismertette hivatala terveit és az övezetre vonatkozó idôszerû városgazdálkodási kérdéseket.

A találkozó alig álcázott politikai kampányrendezvény volt, a száznál némileg több érdeklôdô bô tálalásban ismerhette meg a demokrata párti polgármester alakulatának retorikáját, egyebek közt a közigazgatás, az energetikai privatizációk, közszolgáltatások témakörben, egyéb politikai kérdésekben. Az érintett városrész sajátos gondjairól nem sok szó esett, távirati stílusban felsorolta a városgazda, hogy hány játszóteret, parkot tettek rendbe és hány parkolóhelyet létesítettek, illetve elmondta, hogy a December 22. utcát a közszolgáltatók vezetékeinek kicserélése után felújítják. Majd felrótta a negyedbelieknek, hogy nem vigyáznak eléggé a tisztaságra, és nem viseltetnek elég bizalommal a közösségi rendôrség iránt a köztéri rongálások bejelentése terén. Nyomatékosan felszólította a jelenlevôket, hogy tömbházaik hôszigetelésére készítsenek pályázatokat.

Választási kampányrendezvényekre is kiválóan alkalmas témákat is érintett a polgármester, szóba került a Víkendteleprôl a Somostetôre vezetendô függôvasút. Egy eddig nyilvánosan még nemigen említett ötlet is elhangzott. Florea szerint a városháza arra készít tervet, hogy a Székely Vértanúk utcának a Marinescu utcába vezetô szerpentinszakaszát felszámolják, a domboldalt parkosítják, és az elesett katonák temetôje melletti oldalon új tömbházakat építenek. Arról nem esett szó, hogy a szerpentin felszámolásával részben vagy teljesen elzáródó mellékutcák forgalmát hova terelik, és erre a hallgatóság sem volt kíváncsi, a találkozó végén a jelenlévôk községgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket tettek fel a polgármesternek.

A múlt héten befejezték Kerelôszentpálon a világbanki támogatással készült, mintegy 3 millió dollárba kerülô ivóvízhálózatot. Búzásbesenyôben még folytatódnak a munkálatok. Magyardellôre és Szentmargitára a Maros alatt vezetik át majd a csövet. Eddig 39 km fôvezeték került a földbe, a községközpontban már a családi házakhoz is bevezethetik a vizet. A szerzôdés alapján a lakók ki kell építsék az aknát, ahova a szerelô cég a fogyasztásmérôt helyezi majd. A tervezés és a kivitelezés, amelyet a pályázat útján kiválasztott marosvásárhelyi Faur Instal cég végez el, összesen 550 lejbe kerül családonként. Eddig 450 család készíttette el a kivitelezési tervet, így várhatóan az ô lakásukat kötik be elôször a hálózatba. Egyelôre a szennyvízhálózat kiépítéséig a kötelezôen létesítendô ülepítôkbe gyûjtik az elhasznált vizet. A polgármesteri hivatal szerzôdést kötött egy szakcéggel az ülepítôk rendszeres ürítésére. A soros tanácsülésen az önkormányzat megvitatja, hogy az Aquaserv Rt.-vel kössenek-e szolgáltatói szerzôdést, vagy önállóan gazdálkodjanak a rendszerrel. A rendszert a radnóti vízüzembôl látják el.

Két határozattervezetet nyújtott be a kormánynak a megyei önkormányzat, amelyben 5,5 illetve 5 millió lej átutalását kéri az állami költségvetésbôl a megye saját költségvetésébe, tíz községi út korszerûsítése valamint három megyei út javítása céljából. Ha a tervezeteket a kormány jóváhagyja, 400.000 és 800.000 lej közötti összeg jut a következô községeknek: Bátos, Balavásár, Maroskece, Nyárádkarácson, Nagyernye, Jedd, Mezômadaras, Havad, Mezôpanit valamint Dicsôszentmárton municípiumnak, és megjavítják a Szederjes–Erked–Hargita megye határa közötti, a Szászrégen–Görgényszentimre–Laposnyatelep
50;Hargita megye határa közötti, valamint a 13-as országút–Koronka közötti útszakaszokat.

Jegyzet

Meleg, szeptemberi fényekben fürdik a Víkendtelep. A jegyszedôbódé ablaka vak közönnyel tûri a napsütést. A nemrég még kávébarna testektôl hemzsegô híd unottan nyújtózik a néma víz fölött. Furcsa, nyomasztó csend terpeszkedik mindenütt: hintákon, teraszokon egyaránt. A medencék mozdulatlan kékje mintha csak képeslapi illusztráció lenne. De a vízi csúszda környéke nyármarasztaló visongástól hangos. Tíz- tizenkét fürdôruhás leányka hancúrozik itt, fittyet hányva arra, hogy – ide-oda cikázó alakjukat leszámítva – kihalt a táj. Egy távoli padra pakolták le ôszies idôhöz illô ruháikat – a farmergatyát és a csukott cipôt –, hogy néhány órára visszapancsolják egymást az idôben.

A közeli lángossütônél egyik kolléganôjére panaszkodik az alkalmazott. Egy dzsemesdobozból kilógó, hosszú hajszál együttérzôen bólogat szavaira. A nosztalgikus hangulat a csónakázóig kísér. A vízi jármûvek kikölcsönzésére fenntartott bódéban két hölgy vidáman falatozik. Zavarja ôket a jelenlétem, morcos hangon közlik, hogy augusztus 31-tôl nem adnak ki csónakot. Pedig ilyenkor, szeptember elején nem tudok elképzelni kellemesebbet, pihentetôbbet egy egy-két órás ladikázásnál. Bár, amilyen nagy az érdeklôdés, nyugodtan lehúzhatnák a rolót. – Egyetlen évben sem "embertelenedett" el ilyen hirtelen a Víkendtelep. Ez bizonyára az esôzéseknek tulajdonítható, de az az igazság, hogy már augusztusban is nagyon kevesen látogatták, az elôzô évekhez viszonyítva. Most meg teljesen fölöslegesen ülünk itt egész nap – meséli a mosolygós fagylaltárus lány. Visszafele a hídon azon töprengek, mi lehet az oka, hogy idén ilyen hamar leszoktunk a Víkendre járásról. Talán a csúcsszezonban bevállalt utazásokkal lefogyasztott pénztárca? Vagy az olcsó, szezon végi külföldi utazások? Meglehet. De miközben hetedhét országon át menekülünk az ôsz elôl, nem vesszük észre, hogy az itthoni, csak azért is zöld fûben is rejtôzik még valami a nyárból. Kár lenne érte, hogy nyomtalanul elkallódjék, ha másért nem, hát azért, mert a miénk.

Az Európai Unió új tagállamai közül kilenc csatlakozott a schengeni övezet mûködését segítô rendôrségi információs adatbázishoz – közölték Brüsszelben európai bizottsági forrásból.

Az érintett tagállamok (köztük Magyarország) a tervek szerint a jövô év elsô napjától tartoznak a schengeni övezetbe, amelyen belül határellenôrzés nincsen, a külsô határszakaszok ellenôrzését viszont megerôsítik.

Csatlakozásuk egyik technikai feltétele volt, hogy rákapcsolódjanak az információs rendszerre, amely a brüsszeli bizottság egyik szóvivôjének közlése szerint szeptember legelején megtörtént.

A Strasbourgban mûködô, úgynevezett SIS-rendszer, vagyis a schengeni számítógépes nyilvántartási rendszer tartalmazza azoknak az adatait, akiket eltûntként keresnek, körözés alatt állnak, illetve akikre beutazási, tartózkodási tilalmat róttak ki.

Korábbi magyar közlés szerint a csatlakozás idôpontját ôsszel még megerôsítik, azt követôen, hogy szeptember 20-25. között az úgynevezett schengeni ellenôrzô bizottság ismételten megvizsgálja a határôrizeti rendszert, illetve a határôrség-rendôrség együttmûködését.

A balti és a visegrádi államok, valamint Málta és Szlovénia csatlakozásával a schengeni övezet 25 tagúra bôvül.

Továbbra is nagy a veszélye annak, hogy terrortámadás éri az Európai Unió országait, ezért újabb megelôzô intézkedésekre van szükség – mondta szerdán az Európai Parlament strasbourgi ülésén Franco Frattini, az unió igazságügyi és biztonsági kérdésekben illetékes biztosa.

Közölte, hogy az EU illetékesei – egyes európai képviselôk adatvédelmi aggályainak dacára – olyan utasadat-rögzítô rendszer kialakítását tervezik, amely hasonlatos az Egyesült Államokban kifejlesztett rendszerhez.

"Ez hasznos eszköz ahhoz, hogy megvédjük polgárainkat, akik ugyanolyan védelmet érdemelnek, mint az amerikai állampolgárok" – jelentette ki.

Emellett azt is tervbe vették, hogy az elveszett vagy ellopott robbanóanyagokról EU-szintû adatbázist hozzanak létre, valamint hogy újabb eszközöket alkalmazzanak az internettel visszaélô terroristákkal szemben.

Szerdai állásfoglalásában az Európai Parlament támogatta a terrorellenes intézkedéseket, de ugyanakkor azt kérte, hogy helyezzék hatályon kívül a folyadékok légi jármûvekre történô felvitelének korlátozásáról szóló tavalyi uniós rendeletet. Az EP szerint a rendelet érvényesítésének költségei valószínûleg nincsenek arányban az elôírt biztonsági intézkedés költségeivel, ezért a parlament kéri, hogy az Európai Bizottság "sürgôsen és folyamatosan" vizsgálja felül a jogszabályt, és ha további bizonyító erejû tény nem kerül napvilágra, helyezze azt hatályon kívül.

Németországban lévô amerikai katonai és polgári célpontok ellen terveztek terrortámadásokat azok a személyek, akiket kedden vettek ôrizetbe a német hatóságok – közölte Monika Harms szövetségi fôügyész és Jörg Ziercke, a Szövetségi Bûnügyi Hivatal (BKA) elnöke. Wolfgang Schäuble belügyminiszter szerint a történtek egyértelmûen bizonyítják, hogy Németország a nemzetközi terrorizmus fenyegetettségének középpontjában áll.

A szerdán Karlsruhéban tartott közös sajtóértekezleten Monika Harms és Jörg Ziercke megerôsítette, hogy három, egyértelmûen iszlám hátterû gyanúsítottról – az iszlám vallásra áttért két német és egy török állampolgárról – van szó, akik ellen idôközben már letartóztatási parancsot adtak ki. A szóban forgó személyek a gyanú szerint a Dzsihád Unió elnevezésû terrorszervezet német sejtjének a tagjai. A korábban elsôsorban Közép-Ázsiában tevékenykedô, de az utóbbi idôben Európát mindinkább célba vevô radikális iszlám szervezet szoros kapcsolatban áll az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal. A gyanúsítottak korábban állítólag Pakisztánban kaptak kiképzést.

Harms és Ziercke szerint a talált robbanóanyagok arról tanúskodnak, hogy a gyanúsított személyek a 2004. márciusi, madridi és a 2005. júliusi, londoni merényleteknél is pusztítóbb erejû robbantásokat hajthattak volna végre.

A BKA elnöke közölte, hogy a hatóságok több hónapos nyomozás után kedden az észak-rajna- vesztfáliai Oberschledornban vették ôrizetbe a szóban forgó személyeket. A GSG9 elnevezésû elitegység bevetésével végrehajtott akció során lövöldözés tört ki, és egy rendôr könnyebben megsebesült.

A leváltott tábornokhoz hû egységek a Virunga nemzeti park vadôreit menekülésre kényszerítették. A Wildlife Direct állatvédô szervezet ezért már hétfôn közleményben figyelmeztetett arra, hogy a nemzeti park területén élô ritka emberszabású majmok védelem nélkül maradtak és bármikor lemészárolhatják ôket. Az év eleje óta kilenc gorillát öltek meg a nemzeti parkban orvvadá-szok, két gorilla eltûnt – holott ekkor még helyükön voltak a fegyveres vadôrök.

"Mostantól bármi is történik a hegyi gorillákkal, semmit sem tudunk tenni" – jelentette ki Norbert Mushenzi, a kongói természetvédelmi szervezett (ICCN) képviselôje. "Ez a körzet nem áll az ellenôrzésünk alatt, a lázadók akciói tehetetlenné tettek bennünket" – fûzte hozzá.

A múlt héten egy vadôrt is megöltek a harcokban. A vadôrök hosszabb ideje vívnak bátor küzdelmet a gorillák megmentéséért. A Kongóban mûködô ENSZ-misszió adatai szerint az elmúlt években mintegy száz vadôrt öltek meg hivatásuk gyakorlása közben orvvadászok vagy harci cselekmények résztvevôi.

A nemzeti park területére gyakran behatolnak a különbözô helyi vagy külföldi fegyveres milíciák, valamint a kongói reguláris hadsereg katonái. Nkunda tábornok lázadóit több gorilla lemészárlásáért is felelôssé tették.

A Virunga nemzeti park, amelynek fô vonzerejét a több híres filmben is megörökített hegyi gorillák jelentik, Afrika egyik legnagyobb természetvédelmi területe és az UNESCO, az ENSZ oktatási, kulturális és tudományos szervezete felvette a világörökség listájára.

Hegyi gorillák ma már csak Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élnek, a teljes populációt 700 egyedre becsülik, ebbôl 370 található a Virunga nemzeti park területén.

Borbély László fejlesztési miniszter szerdán Suceaván kijelentette, a PSD által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány politikai játék, és úgy véli, hogy bár benyújtják, a parlament nem fogja megszavazni.

Borbély sajtótájékoztatón kifejtette, nem érti, milyen változások történtek az elmúlt két hónap során a PSD-nek a kormánnyal és a parlamenttel való viszonyában, ami arra készteti a PSD-t, hogy bizalmatlansági indítvány benyújtásáról beszéljen.

Borbély rámutatott, júliusban közös megegyezés alapján a kormány kiadta a nyugdíjak emelésérôl szóló rendeletet, és azután következett a parlamenti vakáció.

"Tudomásom szerint nem történt semmi rendkívüli, ami igazolná a bizalmatlansági indítvány benyújtását" – mondta a miniszter. Rámutatott, ha a PSD elégedetlen volt, tárgyalnia kellett volna a koalíciós pártokkal, és el kellett volna végezni a kormányelemzését, hozzátéve: az RMDSZ ezt megtette, és a jövô héten teszi közzé a következtetéseket.

Borbély elmondta, a kormány tevékenységének elemzése után le lehet tenni a bizalmatlansági indítványt, ha a kormány nem hajlandó orvosolni az elemzésben felmerült hiányokat.

"De megbeszélések nélkül, anélkül, hogy elemeznéd, mivel vagy elégedetlen, és csak általános politikai kijelentéseket teszel, úgy vélem, nagyon kevesen értették meg, miért kerülne sor a bizalmatlansági indítvány benyújtására" – mondta Borbély.

A miniszter reményét fejezte ki, hogy a benyújtásig a PSD is rájön, hogy a bizalmatlansági indítványnak nincs alapja.

Pénzügyi szakértôk szerint a Paul Pacuraru munkaügyi és szociális védelmi miniszter által elképzelt újjászervezés nem hozza meg a várt eredményt. Magyarán azzal, hogy százezer állami alkalmazottat akar meneszteni, nem oldódik meg a nyugdíjalapok problémája. Sôt, ha nem figyelnek kellôképpen oda, komoly gondokat okozhat a közigazgatásban és felboríthatja a munkaerôpiac egyensúlyát.

A Capital címû gazdasági hetilapban terjedelmes írás szól arról, hogy az állami alkalmazottak menesztése nem menti meg a költségvetést. A miniszter tervezett lépése ellen nemcsak a polgármesterek, megyei tanácselnökök tiltakoznak, a szakszervezetek sem veszik jó néven a tervezett intézkedést. Vasile Lincu, a Prolex – a Rendôrök és Vámosok Országos Szakszervezetének az elnöke szerint a rendôrség jelenleg is súlyos személyzethiánnyal küszködik, s a helyzet a vámnál sem rózsásabb. A Köztisztviselôk Országos Szakszervezetének (SNFP) elnöke, Liviu Toader kijelentette: mielôtt a közintézményekben leépítéseket eszközölnének, pontos külsô felmérést kellene végezni.

A civil társadalom reakciója is kemény volt: "Amatôr javaslat, és egy-két hónap alatt mindenki elfelejti, mert nincs támogatottsága. Gyakorlatilag idôpocsékolás már az is, hogy beszélünk róla", jelentette ki Sorin Ionita, a Romániai Akadémiai Társaság (SAR) kutatási igazgatója. Hozzátette: "Teljesen világos, hogy a központ nem vállal felelôsséget, és az újjászervezés problémáját a helyhatóságok nyakába akarja varrni, megszegve ezzel a helyi autonómiát".

Ugyancsak a Capitalban jelent meg egy vélemény arról, hogy Paul Pacuraru kezdeményezése nem nélkülöz minden logikát. A Közpolitikai Intézet (IPP) programmenedzsere, Elena Iorga szerint 2004-ben 95.000 tisztviselô dolgozott a közigazgatásban, ami kb. 30%-os személyzetdeficitet jelentett. 2007-ben a köztisztviselôk száma elérte a 200 ezret, fôleg a központi költségvetésben dolgozók számát duzzasztották fel. Véleménye szerint elsôsorban a bérpolitikán kellett volna változtatni, mert a jelenlegi bonyolult, átláthatatlan, rengeteg a kiegészítô járulék, a bónusz, a stimulens és prémium, úgy hogy egy-egy állami alkalmazott havi jövedelme akár a fizetése háromszorosa is lehet.

Pacuraru, a kritikák ellenére, kitart elhatározása mellett. Kijelentette: 700 millió euróval csökkennének a költségvetési kiadások, ha az 1,2 millió állami alkalmazott 10 százalékát elbocsátanák. Gazdasági szakértôk azonban úgy vélik, ez az állítás hamis, mert az elbocsátott személyeknek végkielégítést kell adni, ami jó pár százmillió lejt jelent a költségvetés számára, nem beszélve a munkanélküli-segélyrôl, a szociális segélyrôl, illetve a szakmai átképzés költségeirôl.

Florin Pogonaru, a Romániai Üzletemberek Egyesületének (AOAR) elnöke azonban egészen másként látja ezt a problémát. Szerinte az elbocsátott közalkalmazottak nagy része gyengén felkészült, s nehezen kap munkát még akkor is, ha hiány van a munkaerôpiacon. Emellett figyelembe kellene venni, amellett, hogy a magánszektorban magasabb képzettségû személyeket alkalmaznak, a tömeges elbocsátás társadalmi elégedetlenséghez vezet, az állami intézmények teljesítménye is romlik.

A romániai munkaerôkrízis nem garancia arra, hogy az elbocsátott közalkalmazottak munkát találnak. Ugyanis fôleg az építkezésben van munkaerôhiány. Ugyanakkor az elbocsátások kvázi ugyanakkora számot jelentenek országszerte, miközben a munkahelykínálat övezetenként változik.

A szakemberek a bérpolitika átrendezésében látják elsôsorban a megoldást, ugyanakkor azt ajánlják a miniszternek, hogy az átszervezést fôleg a központi apparátusra terjessze ki, mert a fôvárosban könnyebben lehet munkát kapni.

Miközben a román miniszter arról beszél, hogy százezreket kell meneszteni, mert, szemben más uniós tagországokkal, Romániában túl sok az állami alkalmazott, a statisztikák egészen mást mutatnak. Például miközben Romániában 55 alkalmazott jut ezer lakosra, Magyarországon ez az arány 75, Lengyelországban 95, Bulgáriában 97.

Óriási, dokumentumértékû hagyatékot bíztak a múzeumra, olvasom az Udvarhelyi Híradóban. Marx József (1914–1992) marosvásárhelyi fotómûvész szakmai munkásságának tárgyi maradványait – több tízezer negatívot, számos fotót és kiállítási katalógusok tömkelegét – a székelyudvarhelyi Haáz Rezsô Múzeum örökölte. Zepeczaner Jenô igazgató, maga is szenvedélyes fotós lévén, szakmai-baráti kapcsolatot alakított ki Marx Józseffel, aki munkásságának hatvan éve alatt, egészen 1992- ben bekövetkezett haláláig, évente 20–30 nemzetközi kiállításon vett részt, és körülbelül 200 hazai, illetve külföldi oklevelet, kitüntetést mondhatott magáénak. Mûvészi tevékenysége és szorgalmas munkája révén közel tízezerre rúg a hátrahagyott negatívok száma. Székely-udvarhelyhez semmi sem kötötte különösebben Marx Józsefet, de a család hosszas latolgatás után mégis az udvarhelyi múzeumot választotta a hagyaték otthonául. Vajon miért? Miért nem bízik a család a Maros megyei kulturális vezetésben? Miért nincs Marosvásárhelynek Marx József Fotógalériája? Tessék találgatni. Tessék kitalálni, miért olyan mostoha a mûvészet sorsa abban a városban, amely csak a múlt század második felében félezernél több jeles mûvészt adott a világnak?!...

Régi fájdalmas sebe a marosvásárhelyi mûvészvilágnak egy korszerû képzômûvészeti galéria hiánya. Egyszerûen nincs hol tartani az idôk során szerencsésen felhalmozódott s megmaradt mûalkotásokat. Képnek, szobornak nem pincében a helye. A "sokoldalúan fejlett szocializmus" demagóg, népellenes kultúrpolitikája irtózott az autentikus tehetségektôl, érthetô, ha nem volt hajlandó templomot építeni a mûvészetnek. A XXI. század elejének profithajrás, vadkapitalista "sajátos demokráciája" sem tud mit kezdeni a mûvészeti örökséggel, hagyja ebek harmincadjára jutni, elherdálni, szétlopni a XX. század még oly pompás tárgyi emlékeit is. A jelenlegi állami struktúra képtelen adminisztrálni magát, úgynevezett tüneti kezeléssel toldoz-foldoz, pártfogol egy-két kiállítást-mit – aztán minden marad a régiben. Nincs pénz, ez a legszájbavágóbb válasz minden ötletre, tervre, javaslatra, kezdeményezésre. Nincs pénz. Pályázzatok, mûvészek, ha galéria kell nektek, mi ugyan nem pályázunk helyettetek.

A vezetô elit mûvészi ízlése (tisztelet a kevés kivételnek) a bányabéka ülepének a szintjén homálylik. Tapasztalt mûértôk, külhoni szakértôk szomorúan legyintenek, keserû szájízzel fordulnak el a sörfesztiválos, ezerdecibeles, tûzijátékos társaságtól, amely a politikai csatározásokat tekinti a mûvészet csúcsának, a meggazdagodást és a jólétben tobzódást az egyetlen lehetséges célnak, eszközei pedig az intézményes lopás, zsarolás, csalás, a maffiózás.

Ez az elit, ha lehet, még nagyobb gyanakvással fogadja a mûvésztársadalom megnyilvánulásait, hiszen azok nemcsak érthetetlenek a számára, de nevetségesek is, hiszen nem hajtanak semmi hasznot. Bezzeg a giccs, az igen. A giccs jó biznisz, azt meg is támogatják, mert részesednek a profitjából.

Mûvészi alkotást adományozni, mikor az ember tudva tudja, hogy legfeljebb egy hományos raktárba kerül, nem öröm, írja levelében a legismertebb vásárhelyi mûgyûjtô, Gheorghe David. – Azért küzdök s vergôdöm már 1984 óta, hogy megfelelô helyiséget kapjon a gyûjteményem – de a sors könyörtelen, elôrehaladott korom miatt már nem reménykedem a sikerben. Ezért egyre inkább az foglalkoztat, hogy más múzeumoknak ajánljam fel kép- és szoborgyûjteményemet. Besztercének, Bukarestnek – amelyek önálló kiállítási felületet kínálva állandó tárlat keretében szakszerûen tárolják és megôrzik a mûalkotásokat. Nem határoztam még el, hogy megfosszam-e Marosvásárhely közönségét ezektôl az értékektôl. De rövid idôn belül dönteni fogok.

Ezek után tessék eltûnôdni azon, hogy vajon miért adományozta Marx József jogutódja a hagyatékot egy olyan múzeumnak, amelyrôl szentül meg van gyôzôdve – hiszen látja az eredményeit –, hogy megbecsüli a fáradhatatlan Jóska bácsi páratlan dokumentációját. Egy életmûvet, melynek darabjait talán vendégkiállításon láthatjuk majd magunk is, itt, Marosvásárhelyen.

Ahol az örökös helyük volna.

Csütörtöki kimenô

A múlt napokban betelefonált valaki, nevet nem mondhatok, aki arra kért, hogy járjak közbe az érdekében, mert nagyon-nagyon, de igazán szeretne európai parlamenti képviselô lenni. Hiszen én mindenkit ismerek; írjak, ugyanis engem ismernek az Újságnál.

Nem mondom, az ügy széles pálma- és babérlevelekkel legyezte a hiúságomat: akad valaki, aki azt hiszi rólam, hogy van némi befolyásom az eseményekre és az eseményeket alakító (fô)szereplôkre.

Azonnal siettem közölni, hogy nem vagyok felelôs tényezô, királyválasztó országgyûlés, de még az esztergomi koronázódomb sem, csupán egy kis csavar (apa) egy nagyobb gépezet tartalékzsebében, enyhe szellô a szélcsendes óceán fölött, nyájtól eltévedt bárányfelhô. Szóval csupa jelentéktelenítô jellemzôt adtam meg koordinátaként.

De azért furdalt a kíváncsiság: miért akar az európai parlamentben képviselô lenni, kiket képviselne, hogyan és milyen fegyvernemben szeretne harcolni a kontinentális béke érdekében.

Jelezte, hogy azért választott engem, mert abszolút hiteles vagyok a baloldal szemében, ezenkívül közismert rólam, hogy ... – itt egy kicsit elbizonytalanodott, nem tudta, miként fogalmazza meg férfias fondorlattal kettôs identitásomat –, ô ugyanis augusztus utóján ott feszített fekete sildes süvegben ama kiválasztott ötvenhat szerencsés bakancsos között erdélyiként, és azt a feladatot tûzte maga elé, hogy az erdélyieket megvédi, összetartja, gazdasági, ökológiai és politikai katasztrófa esetén akár gépfegyverré átalakított lapáttal és sorozatvetôvé átszerelt esztergapaddal is elôsegíti a békés egymás mellett élést, a botbüntetést és helyreállítást. Helyre szeretné állítani az eredeti állapotokat Európában, azaz a népván-dorláskoriakat, és a kalandozás szabadságát szeretné hirdetni lóháton, rovásírással. Vagyis mindenkit felírni, akinek van valami a rovásán (származás, hit, meggyôzôdés, erkölcsi tartás, Európa- centrikusság).

A lovas forgalommal ki lehetne tiltani a gépkocsikat, az amerikai árukat, az arab üzemanyagot, még a kínai bádogjátékokat is. Jó kapcsolatokat kell kiépíteni a nagymo(go)rvákkal és a német- római császársággal, Bizánccal. Egyenes keresztû koronát lehetne kérni végre (Vizi E.) Szilveszter pápától, a sólyom egy madár lenne és nem valami közjogi se hús, se hal izé, a pártok nem merkelnének, hergetnék egymást, a nyulak berregnének, csak a portyázó seregek számítanak, a táltosok igazságot szolgáltatnak és Európa derûsebb ezer év elé nézne, mint amit a honfoglalás táján elôdeink hamari módon elbaltáztak.

A terv nagyszabását elismertem, de nem voltam teljesen nyugodt: mi történne azzal, amit már eddig elértünk? Lenne-e demokrácia, egyéni szabadságjogok, orvosi ellátás és felvételi pontszám, korrumpálhatók-e a lódoktorok, és mi a teendô a fûtôházak rabságából kiválni szándékozókkal? Hol fogunk nyaralni jövôre, Auschwitzban vagy a Magyar Garda-tónál? Szabad-e majd padlizsánt, miccset és brágát inni a Kárpátok alatt? Olvasható lesz Molnár Ferenc és Ady Endre? Lesznek-e könyvtárak vagy csak szénabálázók és istállók? Sas-e a (vul)turul, és minden sérelmet meg kell-e turulni?

A neve elhallgatását kérô, a képviselôségre áhítozó nemes személy, ennyi kétely és totojázás, fölös humanizmus hallatán elvesztette közmondásos türelmét, legszívesebben bitófára küldött volna, de eszébe ötlött, hogy ahhoz ki kellene vágni az ôsi havasról egy szép tölgyet vagy a karcsú fenyôt, ami mégiscsak értékesebb, mint én.

Ezért elküldött a varacskos kún/kohn fenébe és belém eresztett bal válláról jobbik kezével egy sorozatot a gépfegyverré átszerelt szívlapáttal. Mert a gépfegyver nem verkli, azt szívvel kell tekerni.

Balzsam

Dr. Péntek János nyelvészprofesszortól hallottuk a pusztakamarási templomban tartott emlékezésen: "A 20. századnak abban az évtizedében, amikor Sütô András született, már érezni lehetett a törést a magyar nyelv felfelé ívelô lendületében. Az országhatár védôsáncain kívül a nyelv jogilag alárendelt helyzetbe került, beszélôi másodrendû állampolgárként folytonos megaláztatásba. Elkezdôdött az apadás, a térvesztés, kis nyelvi közösségek elszigetelôdése, lassú halála. (...) Szakszerû leírásokból tudjuk, hogy az alacsony szintû, egyoldalú, felcserélô kétnyelvûségben az egyik nyelv folyamatosan lebomlik, leépül, a másik pedig kiépül, átveszi az elsô nyelv, az anyanyelv helyét. Ebban az afáziához hasonló folyamatban a dallamokkal, zenével társuló szövegek, a ritualizált szövegek a legtartósabbak. Ezért van, hogy éppen a nyelvileg leépült közösségekben kerültek felszínre a népzene és a tánc legarchaikusabb gyöngyszemei, kincsei. A dalokat még hozni lehet az erdôbôl is, magát a nyelvet már kevésbé."

Sütô András így írt: "A megfélemlített nyelv egy idô után a hazugság áldozataként is elparentálható: meg kellett halnia, mert nem volt bátorsága az igazat mondani. A nyelvnek, szegénynek? A hordozóinak inkább... S mert félelmének lassan már szaga keletkezik: a létében szorongó nyelvet a kutya is megugatja. A nyitott kapun sem mer hát belépni, hanem inkább elkerüli a városokat és falvakat. Úgy gondolja tán: ha nem hallják, látják, nem éri bántalom.

Ezzel pusztítja leginkább önmagát: a némaságba meneküléssel."

– Csak a nyelv iránti hûség, a nyelvhasználatban is megmutatkozó felelôsség és méltóság emelheti ki a kisebbségi beszélôt a megaláztatásból – mondotta Péntek János professzor úr. – Ebben is példamutató Vaszilika bácsi bölcsessége a saját kétnyelvûségében, amely olyan volt, hogy a sajátját beszélte, a feleségéét (ti. a magyart) hallgatta: A nyelv olyan, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik. (Anyám könnyû álmot ígér, 162.)

Gecse Géza szokatlan szempontot választott könyve fókuszpontjául: az orosz nagyhatalmi tudat belsô igazolását, amely odáig megy, hogy az oroszok hódításait is tagadja. Az oroszok ugyanis mindvégig csak megengedték más népeknek, területeknek, hogy csatlakozzanak az oroszokhoz, nem kényszerítették ôket, s ennek megfelelôen, aki viszont hátat fordít nekik, esetleg szembefordul velük, az hálátlan, esküszegô, hitszegô, méltatlan a barátságra... Ennek megfelelôen nem is beszélnek az oroszok birodalomról, csak országról. Oroszországról. A téma fontosságáról már elöljáróban sokat mond az is, hogy Budapesten maga Habsburg Ottó vállalta a megjelenéskor a könyv bemutatását, hiszen magyarul ilyen átfogó igényû, de emberi léptékû könyv nagyon régóta nem jelent meg a világ egykori "agyaglábú óriásáról", amit manapság inkább a gázcsôbôl álló gólyalábak jellemezhetnének.

Az orosz külpolitika törekvése évszázadokon keresztül a Fekete-tenger megszerzése volt, hogy a világgazdaságba bekapcsolódhasson a konstantinápolyi, sztambuli kikötô révén. Csakhogy Cárigrádot hiába ostromolták kalandozó kozák portyák, viszont Pétervár révén a Balti-tenger, Vlagyivosztok révén az Ohotszki-tenger, vagyis a Csendes-óceán nyílt meg az orosz hajók elôtt. Így tulajdonképpen okafogyottá vált a Bizáncért való igyekezet, de ez csak a XX. század végére tudatosodott az orosz politikacsinálókban, addig a gazdasági reményeket a vallási gyökerek, vagyis a kereszténység ortodox ágának bizánci eredete, szlavofil védôpajzs, vagyis a nyelvi-etnikai tartalék kiterjesztésének szolidarizáló törekvése, illetve a pánszláv mozgalommal, vagyis a szláv népek helyzetének megerôsítésével indokolták.

Az orosz fejedelemségek birodalommá erôsödésének történelmi útját könnyen megrajzolhatta Gecse Géza, hiszen az már mélyen lezárt korszak, ellenben a XIX. század politikai eszméinek egyszerû számbavétele is számos újdonságot jelent a magyar olvasó számára, hiszen Danyilevszkij, Leontyev és sok más szerzô munkássága gyakorlatilag ismeretlen volt a XX. század magyar, de még orosz olvasója elôtt is, pedig – utólag könnyû megállapítani – éppen az ô eszméik mentén alakultak aztán a XX. század nagy döntései, legfôképpen azok, amelyek a magyarok számára oly fájdalmasak mindmáig.

Nyilvánvalóan létezik az orosz politikai irodalomban is mindenféle álláspont, találhatunk magyarok iránti rokonszenvet mutató elemzéseket is, de Gecse Géza a történész higgadtságával azokat vizsgálja, amelyek helyzetüknél vagy utóéletüknél fogva nagyobb tömeghatást érhettek el. Gecse objektivitását az mutatja, hogy képes megkeresni az átfogó elemzéseket, a fontosabb társadalmi-állami vagy médiapolitikai szerepet betöltô szerzôket, akiket elsôdlegesen ismertet, anélkül, hogy értékelné is érveik helytálló vagy helytelen voltát. Összességében több mint 250 szerzôre hivatkozik, az orosz szerzôk mellett balti, angol, amerikai, ukrán, lengyel, skandináv, japán, francia, kínai stb. kutatók észrevételeit is idézi.

A cári birodalomépítés ideológiájának leírása után eszmeileg talán nem újdonság, de adatolásában lenyûgözô teljesítmény, ahogyan bemutatja, hogy a közös ortodox vallásra meg a szláv rokonságra hivatkozó hatalom indoklása megváltozik, a cár atyuska elsôbbségét a proletár internacionalizmus váltja fel, de megmarad a lényeg: a birodalmi hatalom megtartása, sôt fejlesztése.

A Szovjetunió felbomlásának okairól már kevesebbet ír a szerzô, de az olvasó örvendhet, hogy végre átfogó és áttekinthetô képet kapunk a posztszovjet idôszakról, vagyis lényegében a közelmúltról és a jelenrôl is, amelyben továbbra is otthon vannak a nagy orosz birodalom építésének törekvései, de immár a bizánci töltet nélkül – a maguk belsô szükségleteinek leplezetlen valóságában. Gorbacsov, Jelcin, Primakov, Putyin fontos döntéseinek és döntései hatásának bemutatása olyan képet tár az olvasó elé, amely segít megérteni számos eseményt, amely a magyarságot érintette.

Természetes adaléka a kötetnek, hogy Gecse Géza külön fejezetbe gyûjtötte az orosz politikai elméletek szerzôinek véleményét a magyarokról. E magyarságkép ugyan sokunkat meglephet, hiszen magunkról nyilván másként vélekedünk, de hát mások ekképpen néztek bennünket. Aki az oroszokra kíváncsi, e kötet segítségével biztosan eljuthat alaposabb tudáshoz is, persze, jó, ha Gecse imponáló nyelvismeretével rendelkezik. Aki viszont inkább a magyarokat érintô eseményeket, véleményeket vizsgálná, számos olyan lehetôségre bukkan Gecse könyvében, amely újabb kutatómunkára ösztönözhet. 1848- 49-es szerepükrôl és a magyarokról vallott orosz vélemények és politikai állásfoglalások, 56-os értékelések, Kelet-Európával kapcsolatos elképzelések, amelyben a mai orosz doktrína valójában ellentmondásos, egymást kizáró elképzelései élnek. Közös vonásuk viszont, hogy valamennyi az orosz nagyhatalmi státus megtartásának, megerôsítésének igényével született.

Gecse Géza könyvének talán legérdekesebb eredménye, hogy az alapvetô politikai törekvések idôtállóságát bizonyítja, azokat, amelyek a nagy közösség alapérdekeit fogalmazzák meg, s ezekrôl a szerzô is azt sugallja, hogy megváltoztathatatlanok, bár nem mindig sikeresek.

Van-e, lehet-e külön erdélyi olvasata ennek a könyvnek? Nincs, de nem is lehet, annak ellenére, hogy számos esetben a kisebbségi problematikát, többség-kisebbség viszonyát, területelcsatolásokat érint, ami viszont a szerzô érzékenységét mutatja a téma iránt. A könyv az orosz birodalom nagy jellemzôit mutatja be, amelyek egész térségeket érintenek, s ebben a vonatkozásában még egyetlen nép kiemelése is csak részletkérdésnek tûnik. (Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 2007)

A több mint hetvenéves múltra visszatekintô kecskeméti Hírös Hét fesztiválnak idén is számos külföldi meghívottja volt, köztük marosvásárhelyiek is. A Maros-parti városból a Bolyai Alkotótábor gyûjteményét maguk a mûvészek vitték el, amit a Népi Iparmûvészeti Múzeumban állítottak ki. A kiállítást Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere és dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere nyitotta meg.

A marosvásárhelyivel rokon szecessziós városháza elôtt idôs úr mobiltelefon- beszélgetésére figyeltünk fel: – Itt vannak a marosvásárhelyi székelyek, délután nyílik a kiállításuk, gyertek el, fontosabb esemény! Ha már érdeklôdnek, fél siker! Délutánra megtelt a múzeum kiállítóterme, ami kissé többnek tûnt, mint amire a mûvészek számítottak.

Az alkotótáborról Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy 2001-ben Bolyai János születésének 200. évfordulója tiszteletére indították útjára, és idén immár a hetedik alkalommal szervezték meg. A táborok célja az volt, hogy a mûvészek és matematikusok közös térben alkothassanak. Az elképzelés, hogy a Bolyaiak nevét ne csak a matematika kapcsán emlegessék, ma már valóság. A kezdeményezésbôl a mûvészet kapott hangsúlyt – hiszen hét év alatt több mint 100 mûvész fordult meg itt, munkáikból több mint 200-at ôriznek.

A Bolyai-szellemiségbe belefér a barátság, az emberi kapcsolatok ápolása is, tehát nem véletlen, hogy a 42 mûvész alkotásából összeválogatott gyûjteményes kiállítás elsô állomása Kecskemét, Marosvásárhely testvérvárosa.

Dr. Zombor Gábor polgármester azt kívánta kiemelni, hogy a mottóul választott bolyaiság olyan magyar specialitás, amelyre mindig lehet építeni, s amely átfogó kapcsolatrendszer alapja lehet. A kiállítás-megnyitón jelen volt Kerényi György, a Kecskemét–Maro-svásárhely Baráti Társaság elnöke is.

A gyûjteményes vándorkiállítás kapcsán annyit még el kell mondani, hogy bemutatása fölött Csegzi Magdolna, alpolgármesterünk felesége bábáskodott, ô volt az, aki a Mûvelôdés- és Vallásügyi Minisztérium PROMOCULT programját megpályázta, melynek célja a romániai kortárs mûvészet külföldi bemutatása. E programnak is köszönhetô, hogy Tiotiu Epaminonda, Olteanu Liliana, Kuti Dénes festôk, Vidra Birtalan Orsolya keramikus, Csíki Sz. Ágnes és Kolumbán Kántor Zita textilmûvészek valamint Pletl Péter szobrászmûvész is jelen lehetett a kiállításon.

A tárlat anyaga szeptember végéig látogatható, innen Olaszországba, majd Németországba szállítják.

Mielôtt még meghatároznánk, hogy mi a stúdió hivatalos megnevezése, leszögezzük: az alkotás szigete. A Nemzetközi Kerámia Stúdió néven ismert mûhelyt a kelet-európai mûvészek szabadságvágya hozta létre 1975-ben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tartotta fenn, de 7 éve "kidobták a piacra", más forrásokhoz kell folyamodniuk. A stúdió gyûjteménye mintegy 3000 alkotást ôriz, 5 kontinens 41 országa 315 mûvészének munkáját.

Ottjártunkkor Sten Lykke dán mûvész számunkra furcsa, de érdekes állatfigurákat formázott, egy másik teremben egy skót keramikus edényei sorakoztak pompázó színekben. Az erdélyi alkotók az ismert és elismert Schrammel Imre keramikusmûvész mûhelye elôtt idôztek, aki bepillantást engedett ennek titkaiba. A kétoldalt deszkába fogott, agyagba öntött nôi felsôtestet kalapácsütésekkel formázta, mindaddig, míg el nem érte az általa megálmodott formát. Hatásfokozóként az agyagot szemcsés homokkal borította. A stúdió kiállított anyagát Kormos Emese mûvészeti menedzser mutatta be.

A Hírös Hét fesztivál – amibe bormarketing- konferencia, nyári jogi akadémia, ferences akadémia, alföldi kenyér, szôlô és borkonferencia, kertészeti és élelmiszeripari kiállítás, Kárpát-medencei kézmûves-kiállítás, rózsakiállítás is belefért – központi eseménye mégiscsak a fôtéri megnyitó volt, ahol a polgármester köszöntötte a meghívottakat, köztük a testvérvárosok – Beregszász, Galánta, Hyvinkaa (Finnország), Lucca (Olaszország), Rodostó, Sepsiszentgyörgy, Szimferopol (Ukrajna) – képviselôit is. A színpadra vonult 21 borrend, és ugyanitt lépett fel a Kecskemét népi együttes. Az eleredô esô sem tudta elûzni az érdeklôdôket a térrôl.

Az elôadás után a kecskemétiek a városháza elôtti borvárosba vonultak, ahol finomabbnál finomabb magyar borok közül válogattak. Szemmel láthatóan megnôtt az egy fôre esô borfogyasztás. S mert a bornak korcsolya is kell, a sülteknek, kolbászoknak s a gulyásnak is volt keletje. A polgármesteri hivatal fogadásán derült ki, hogy dr. Zombor Gábor polgármester a Frittmann testvérek borászatának száraz kékfrankos roséját kedveli, de azt is beismerte, hogy az erdélyi szilvapálinka is a kedvencei közé tartozik, amibôl bármikor szívesen fogyaszt.

Záróakkord a polgármesteri hivatalban tett látogatás volt, amikor a két város elöljárója a kapcsolatok további fejlesztésérôl beszélt. Csegzi Sándor alpolgármester a gazdasági kapcsolatok kiszélesítését szorgalmazta, dr. Zombor Gábor e felvetésre hangsúlyozta, hogy honlapjuk átlátható a gazdasági szféra számára, a kamarák közötti kapcsolatfelvételt tartja eredményesnek.

Ez év szeptember 8-án kerül sor a nagycsaládos mozgalom megszervezésének 15. évfordulójára.

Marosvásárhely volt a központ, ahol 27 lelkes személy – Gedra Rozália, Gergely Sándor, Dénes Ká-roly, Gergely Szilveszter, Bencze Erzsébet, Illyés Zoltán, Keresszegi Petrás Czézár Béla, Both Gyula irányításával – megalakította azt a csoportot, amely megvalósította a családmozgalom jogi személyiségének elnyerését.

Nehéz körülmények között, anyagi hiányokkal, csak az alapító tagok lelkes támogatásával sikerült a családok, nagycsaládok érdekeit szolgáló nemkormányzati szervezetet elindítani.

Legsürgôsebb feladatként a hátrányos helyzetû családok és nehéz körülmények között élô öregek, rokkantak sorsának javítását tûzte ki céljául a megye és Erdély területén.

A családmozgalom évrôl évre fejlôdött, bel- és külföldi kapcsolatokkal gyarapodott. Magánvállalkozók, egyházi személyiségek támogatását élvezte a megalakult közösség.

Tevékenysége révén magára vonta a külföldi alapítványok figyelmét, mint a dr. Katy Teed által vezetett Joy, a Romániai Misszió, Julien Legett, akik megismerve az egyesületünk által végzett tevékenységeket, támogatásban részesítettek; orvosi fogyóeszközöket, élelmet, tápszereket, újszülötteknek ruházati cikkeket és lábbelit, ágynemût, ágyakat osztottunk szét.

A családmozgalomba Maros, Kovászna, Hargita megye területén élô többgyermekes családok iratkoztak be.

Kapcsolat jött létre a magyarországi NOE, valamint a Bécsben mûködô Community in the Family vezetôségével.

A fejlôdés, a tagság növekedése 1997-ben maga után vonta egy olyan szervezeti forma megalakulását, amely összefogja a támogatási rendszert.

Így jött létre a Családok és Nagycsaládok Országos Egyesülete, amelybe Erdélybôl 248 család iratkozott be és 3.208 tagja van.

Az országos családegyesület a hátrányos helyzetben élô családoknak 2005–2007 között 300 millió lej értékben osztott ki élelmet, orvosi fogyócikkeket, segített az ágyhoz kötött betegeknek, rokkantaknak, öregeknek.

Jelenleg 39 ágyban fekvô beteg és 68 többgyermekes család van az egyesület nyilvántartásában, akiket rendszeresen támogat.

Rendszeressé vált a gyermekek, fiatalok számára a hagyományokat ápoló, kézmûvességet oktató táborok megszervezése.

Kapcsolataink jól alakultak a Maros megyei nemkormányzati szervezetekkel.

Egyesületünk fejlôdéséhez, tevékenységének megismertetéséhez hozzájárultak az írott és elektronikus sajtó szerkesztôségei.

A családegyesület tagságát és támogatóit várjuk a szeptember 8-i rendezvényeinkre, melynek programja a következô: megnyitó 10 órakor a Kultúrpalota kistermében, a meghívottaknak ünnepi ebéd a Trébely utcai székházban, majd este 8 órakor találkozó az Elektromaros Líceum éttermében.

Both Gyula

Az elmúlt héten zárult az a honismereti tábor, amelyet a sáromberki Patronus Pro Sarumberg egyesület szervezett helyi középiskolások és egyetemi hallgatók számára. A rendezvényt támogatta a Communitas Alapítvány, de több magánszemély is. A tábor témája idén Háromszék volt, és nem titkolt szándékunk az, hogy az elkövetkezôkben a történelmi Magyarország más tájegységeit is próbáljuk megismertetni a fiatalokkal.

A fiatalok – megközelítôleg 30 személy – tartalmas és információkban gazdag napokat tölthettek a táborban. A részvételi mappákban kiegészítô információt találhattak a háromszéki történelmi, építészeti, néprajzi és földrajzi látnivalókról és tartalmas elôadásokat hallhattak háromszéki legendákról, Háromszék híres szülötteirôl, néprajzi sajátosságairól és gazdasági- ökológiai lehetôségeirôl. Az unalom ismeretlen fogalom volt a táborban, ugyanis "szabadidôben" is választhattak az ifjak foglalkozást csoportos tevékenységek, ügyességi vetélkedôk közül, este pedig új népdalokkal bôvíthették tarsolyuk tartalmát.

A rendezvény záróakkordjaként a résztvevôk egy-egy kérdôívet töltöttek ki, amellyel újonnan szerzett ismereteikrôl tettek bizonyságot, ugyanakkor a rendezvényt is értékelték.

A Patronus Pro Sarumberg egyesület

Idén szeptember elsején tartották a találkozót, és a jelenlévôk szerint sikeres volt. A megnyitó istentisztelet prédikációjának alapigéje Mózes I. könyvének 31. részébôl így szólt: "Most kelj fel és menj a szülôföldedre..."

Az alapige üzenetét az 50 tagot számláló leányegyház templomában körülbelül 150-en hallgatták, ugyanis hazajöttek az elszármazottak. Lélekben elfogadták Isten üzenetét, amelyet annak idején Jákob kapott.

Kiss Csaba, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a vendégeket, elmondta, hogy 22 éve szolgál a gyülekezetben, de ilyen sokan még sohasem voltak a templomban.

Elhangzott egy szomorú statisztika: 22 év alatt 28 gyereket kereszteltek és 90-szer temettek. Mindazonáltal a gyülekezet létének reménységérôl nem mondanak le, mert az élet, a jövô Isten kezében van.

Csalóka Zoltán esperes köszöntôjében elmondta, hogy gyakran jön haza szülôfalujába. Akkor boldog igazán, amikor az adorjáni útra tér. Megjelennek lelki szemei elôtt a gyermekkori gyümölcsfák, eszébe jutnak a dûlôk, ahol szüleivel dolgoztak, boldog, amikor a templomba léphet, ahol imádkozni tanult.

Tóth Gyula 85 éves gyülekezeti tag is szólt az egybegyûltekhez, emlékeztetett, hogy Adorján is rombolásra volt ítélve, de Isten megkegyelmezett a kicsi falunak. – Mivel egyre fogyunk, vajon lesz-e aki eltemessen? – tette fel a kérdést. Az ünnepségen Reményik- és Wass Albert-versek hangzottak el. A Miklós Mátyás által vezetett ifjúsági csoport zenés-énekes mûsorral lépett fel. A mûsorok után Domján László mondott ágendás beszédet, Balogh Etelka végezte a kántori szolgálatot.

Istentisztelet után a cinteremben egy pohár itallal köszöntötték egymást az egybegyûltek. A beszélgetés után ebédre hívták az elszármazottakat, akik részesülhettek a székely vendégszeretetbôl, hogy senki se érezhesse a nóta szomorú üzenetét: Nincs már hová menni…

Akik nem jöttek el, vesztesnek érezhetik magukat.

Id. Balogh Károly

A Tudor negyedben dolgozom és naponta kétszer a 6-os számú maxitaxira várok, az említett lakónegyedben dolgozó társaimmal együtt. Reggelente 8- kor már a Szabadság utcai buszmegállóban kell lennem, mert 8 óra és 8 óra 17 perc között szokott jönni a hatos maxitaxi… Azonban már napok óta hiába vagyunk ott akár 8 elôtt 10 perccel, a maxitaxi nem jön, mintha elnyelte volna a föld. Negyven percnyi várakozás után megjelenik a 11-es, amelynek sofôrje azt állítja, hogy színét se látta az említett járatnak. Sose gondoltam volna, hogy a 6-os maxitaxi eltûnése az univerzum misztikumai közé tartozik. Persze, ezeknek a sofôröknek a munkaprogram alatt biztos jobban telik idejük, ha nem ugyanazt az unalmas, megszokott útvonalat járják újra meg újra, szinte a már ismerôs emberekkel. Arra biztosan nem gondolnak, hogy ezek a személyek idejében el kell érjenek a munkahelyükre, vagy talán egy kisgyerekhez. Melyik sofôr gondolt arra, hogy talán bár egész úton csak egy utasa van, de az az egy haldokló édesapját megy meglátogatni, és mire egy óra késéssel odaér, már nincs kit meglátogatnia… Tapasztalataim alapján nem az egyedi embert látják utasaikban, hanem a tömeget… Ha van tömeg, az nagyon jó, két ember viszont csak kevés pénz, nem érdemes értük elindulni… A jármûvezetôk azért panaszkodnak, hogy ezen az útvonalon kevés az utasuk, annak is 80 százaléka nyugdíjas és bérletes. Átgondolta vajon egyikük is, hogy a mamák és a taták vajon miért "kocsikáznak"?

A környezô falvakból ingázó munkatársaim 20 perc alatt érnek be a munkahelyükre, de nekünk a várost másfél óra alatt kell átszelnünk… Üzenem a