|
LIX. évfolyam 249. (16731.) sz. |
2007. október 25., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Bárhogy vitatják is utólag, ami hétfôn este a szenátusban történt, jó ideje "ott lógott" a levegôben. Pontosabban érzékelhettük, tapasztalhattuk az országutakon. Csak idô kérdése volt, hogy a legfelsôbb fórumokon is rábólintsanak arra, ami a valóságban bevett szokásként mûködött, s amit a parlament felsôházának jogi bizottsága immár szentesített. Norica Nicolai liberális szenátor javaslatára elfogadták a tavaly decemberben életbe lépett közlekedési szabályzat újabb módosítását, miszerint lakott területen 60, az utakon 100, az európai utakon 120, az autópályákon 130 kilométerre emelkedik a megengedett óránkénti sebesség. Annak ellenére, hogy a legtöbb súlyos kimenetelû balesetet az országutakon száguldozó jármûvek okozzák. Ezenkívül sem a lakott területek többségében, sem azokon kívül (néhány kivételtôl eltekintve) nem javult olyan mértékben az úthálózati infrastruktúra, ami indokolná a sebességhatárok megváltoztatásának szükségességét. Változott viszont a romániai autópark, s a mind nagyobb teljesítményre képes gépkocsik tulajdonosai nem hajlandók a megszabott korlátoknak megfelelôen vezetni. Dudálnak, erôszakosan leszorítják, megelôzik azokat, akik betartják a szabályt. Valósággal együgyûnek érezhette magát az, aki lakott településen próbálta tartani az 50-es, települések között a 80 kilométeres óránkénti sebességet. Ennek ellenére – érdekes módon – mégsem az országutak "széllovasai" akadnak fenn a közúti ellenôrzéseken, hisz a "radaros autó" körül általában a viseltesebb, esetleg külföldi kocsik vezetôjét láthattuk, amint éppen lecsap rájuk a rendôri szigor. Az országutakon itt-ott felszerelt rejtett kamerák azonban nem tettek különbséget, s nem kis felháborodást váltott ki a "nagymenôk" körében, hogy a posta folyamatosan kézbesíti a büntetô jegyzôkönyveket. Ez már annyira tûrhetetlenné és felháborítóvá vált, hogy miközben a közlekedési rendôrség fôfelügyelôje Brüsszelben az uniós sebességkorlátozásokról tárgyalt, a szenátus jogi bizottsága rábólintott a KRESZ módosítására. Anélkül, hogy a szakembereket bevonták volna a döntéshozatalba.
Ha nem akarunk egyoldalúak lenni, a valósághoz hozzátartozik, hogy a romániai utakon a szabályok betartása mellett nagy távolságokon nehéz ütemesen haladni. Ezen azonban a tervezett autópályák kivitelezésének meggyorsítása, a jól megépített és a településeket elkerülô korszerûsített utak, az országutakat kímélô mellékutak kialakítása segíthetne. A sebességhatárok kitolása aligha. A szaktanulmányok szerint ugyanis az ötszázalékos sebességnövelés tíz százalékkal szaporítja a balesetek lehetôségét, s háromszorosával az áldozatok számát. A közúti fegyelemre nevelés, az elôírások betartatása helyett a tehetetlenség jele, amikor a szabálytalankodókhoz igazítják a szabályt.
A prefektúrán tiltakoztak tegnap a megyei kórház kardiológiai klinikájának dolgozói. Az orvosokból, egészségügyi asszisztensekbôl, nôvérekbôl álló munkaközösség felháborodását az váltotta ki, hogy a klinika tevékenységének felfüggesztésével párhuzamosan kifüggesztették, hogy kit hova, melyik egységbe helyeztek át.
Az egészségügyi középkáderek azt sérelmezi, hogy versenyvizsga nyomán kerültek a kardiológiai klinikára és nem akarják elveszteni a munkahelyüket, továbbá nem fogadhatnak el olyan állásokat, amire nincs szakképesítésük.
A tiltakozást megelôzôen dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a klinika vezetôje levelet intézett az ország elnökéhez, a miniszterelnökhöz, az egészségügyi tárca vezetôjéhez, az RMDSZ elnökéhez, továbbá az Európai Kardiológiai Társaság alelnökéhez, amelyben arról számol be, hogy a megyei kórház vezetôsége lehetetlenné tette, majd beszüntette egy olyan klinika mûködését, ahol kormányprogramokból eurómilliókat érô felszerelés található és 10 millió lej értékû kutatási programokra kötöttek a kormánnyal szerzôdést.
A prefektus elôszobájában összegyûlt alkalmazottakat Pora Zamfira alprefektus fogadta, aki szerint a prefektusnak elôre betervezett programja volt, és csak hétfôre hajlandó a kardiológiai klinika ügyével foglalkozni. A késôbbiekben megjelent dr. Morariu Silviu, a közegészségügyi hatóság vezetôje is, aki ígéretet tett, hogy a mai nap során összehívja a kórház igazgatótanácsát, hogy újra felvessék a kardiológiai klinika ügyét. Dr. Benedek Imre szerint sürgôsségi eljárásról van szó, és a betegek érdeke, élete nem tûr halasztást. Megengedhetetlen az az agresszivitás, amit a kórházigazgatók részérôl tapasztaltak, továbbá az is, hogy szétverik egy klinika munkaközösségét – hangzott az érvek között.
A közegészségügyi hatóság vezetôjével folytatott beszélgetés során dr. Benedek Imre kijelentette, csak akkor hajlandó tárgyalni, ha még a tegnapi nap során elrendelik a kardiológiai klinikán folyó tevékenység a hivatalos beindítását, mivel a személyzet hétfôtôl folyamatosan dolgozik. Utána kivizsgálhatják a történteket, de a gyógyító munkát nem szabad abbahagyni, és nem lehet ilyen módon elbánni a személyzettel sem.
Amíg az alkalmazottak a prefektus elôszobájában, majd a csendôrség kérésére a kisteremben tartózkodtak, a prefektus utasítására lezárták az épületet, ahova senkit nem engedtek be, és azt sem engedték meg, hogy a tiltakozóknak enni- és innivalót vásároljanak.
Zárt kapuk, köpenyes kapus bácsi, az idegeneket igazoltató szolgálatos diák, vagy az arra sétáló közösségi rendôrök – hatékonyan vagy sem, így próbálnak az iskolák biztonságos feltételeket teremteni diákjaiknak. De hogy néhol ez a gyakorlatban mennyire nem mûködik, arról személyesen is megbizonyosodhattunk iskolai körutunk során, ugyanis, úgy tûnik, az iskolákból csak kijutni nehéz, a besétálás nem igényel különösebb erôfeszítést. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a kapun belüli védelem nem elégséges, hiszen az iskolától az otthonig vezetô út ezer veszélyt rejteget.
– fogalmaz találóan F. István, a marosvásárhelyi Traian Vuia Iskolaközpont kilencedik osztályos diákja. Ô és társai biztonságban érzik magukat az iskola területén, inkább a suli körül adódnak gondok, hiszen a környéken ólálkodó "bandák" az órákra igyekvô tanulókat nemegyszer tízóraival, pénzzel, rosszabb esetben pedig maroktelefonnal rövidítik meg.
– Nem merünk ellenkezni, mert kezdenek lökdösni és félünk, hogy meg is vernek. Tavaly egy fiút leütöttek nem messze az iskolától – ecseteli az ifjú.
Az eset sajnos nem egyedülálló és a fosztogatás nem az egyedüli ok a bántalmazásra, ha valakinek "egyenlítendô számlája" van valamelyik diákkal, ha nem is jut be az iskola udvarára, megvárja a suli közelében. Az elmúlt héten a marosvásárhelyi Bolyai líceum elôtti parkban került sor egy igen súlyos incidensre. – A Református Kollégium egyik diákja a tanórák után hazafele tartott, amikor a parkban megállította két fiú, akik úgy megütötték, hogy a diák leesett a földre, beverte a fejét a járda szegélyébe és a sürgôsségi mentôszolgálat segítségére szorult – tájékoztatott Székely Emese, a kollégium igazgatója. A híresztelések szerint az áldozat kikezdett az egyik bántalmazó barátnôjével és a mellôzött úgy döntött, móresre tanítja a "riválist". A hangsúly persze nem a történeten vagy az okon van, hanem ép ésszel szinte felfoghatatlan, hogy déli órában, forgalmas helyen, az iskolakaputól pár méterre egy tanulót úgy elverhetnek, hogy kórházba kerül. Még véletlenül sem sétált arra egy közösségi rendôr, egy tanár, vagy egy járókelô, aki a szerencsétlenül járt diák védelmére kelt volna? Az oktatási intézmények álláspontja ilyenkor csak ennyi: "Az iskola kapuján kívül történt". Székely Emese szerint a közösségi rendôröknek gyakrabban kellene járôrözniük az iskola körül, fôként a déli órákban, amikor a diákok tömegesen vonulnak hazafelé.
A közösségi rendôrök járôröznek, körzetekre vannak felosztva, három- négy iskola tartozik a hatáskörükbe, ahová naponta ellátogatnak, körülnéznek, ha valahol gondok adódnak, van egy telefonszám, amelyen azonnal hívhatók. – A tanintézmények állandó felügyelete nem tartozik a feladatkörünkbe, járôrözünk és közbelépünk, hogyha valamelyik iskolában szükség van erre – közölte Valcauan Stefan aligazgató. Lehetôség van azonban, hogy az iskola szerzôdést kössön a közösségi rendôrséggel, amely értelmében a rendôrök nyolcórás állandó felügyeletet biztosítanak, persze fizetség fejében. A havi 400-500 lejes összeget az iskolák a részükre helyi költségvetésbôl kiutalt alapokból fedezik. Ebben szerepel egy bizonyos összeg az intézmény védelemére és ezt fordíthatják erre a célra – magyarázta az aligazgató. Eddig Marosvásárhelyen három iskola igényelt állandó rendôri felügyeletet: a Papiu Ilarian Fôgimnázium, az Egyesülés Fôgimnázium, valamint az Egyesülés negyedbeli 8-as Számú Általános Iskola. Ez utóbbi tanintézmény igazgatója, Tintosan Doina Elena szerint eredményes a rendôri felügyelet, amelyet a szülôk kérésére igényeltek. – A diákok tisztelettudóbban viselkednek a rend ôrei láttán – hangsúlyozta az igazgató. Egykor elég volt egy tanerô jelenléte, hogy rend és fegyelem legyen, de úgy tûnik, manapság csak az egyenruhának van kellô tekintélye.
Hogy miként biztosít védelmet diákjainak, azt minden iskola maga dönti el – áll a 2007. évi 35-ös számú törvényben. Idén márciusban a megyei tanfelügyelôség keretében létrejött egy nyilvántartó bizottság, amelynek az iskolák havonta beszámolnak a területükön elôforduló erôszakos incidensekrôl. Március óta öt-hat ilyen esetrôl szereztek tudomást. – Nem mondhatjuk, hogy bizonyos iskolákban több, másokban kevesebb incidens történik, hisz minden attól a környezettôl függ, ahonnan a gyerekek származnak. Hogyha problémás a környezet, ahol élnek, akkor általában az iskolában is hajlamosak az erôszakos megnyilvánulásra – tájékoztatott Felicia Ionescu, a tanfelügyelôség illetékese. A fent említett törvényben az is szerepel, hogy mindenik tanintézmény köteles bevezetni egy bizonyos megkülönböztetô jelet (egyenruha, kitûzô), azonban a diákok háta általában már az egyenruha szó hallatán is borsódzik. Ezek hiányában a kapusnak nem kevés fejfájást okoz kiszûrni az oda járó diákok között az idegeneket.
A Traian Vuia Iskolaközpontot szünetben kerestük fel és a hátizsákos diáksereg közé vegyülve minden nehézség nélkül bejutottunk az épületbe. Két folyosón végigsétálva senki sem kérdezte, kit keresünk, mi a szándékunk. Az igazgatói iroda elôtt a két szolgálatos tanuló elkérte a személyi adatokat. Talán az irodák ôrzése a feladatuk?
A szülô, amikor reggel iskolába engedi csemetéjét, elvárja, hogy ott biztonságban legyen, azonban legtöbbször a fiatalok azok, akik mindent beleadva megpróbálják kijátszani az iskola által hozott biztonsági intézkedéseket. A Traian Vuia háza táján a legújabb divat, hogy a tanulók a kapus okozta kellemetlenségek elkerülése végett a kerítésen át közlekednek. Az iskola területén nem szabad dohányozni, a kapun át pedig csak "kilépôvel" hagyható el a suli területe, így egyszerûbb ki-be szökni az alcsonyra sikeredett kerítésen. A kapuzárás sem zajlik zökkenômentesen, ugyanis az udvaron óvoda is mûködik, így reggel tíz óráig folyamatosan érkeznek a kicsik. – A diákok felügyelete a kapusra és a szolgálatos tanulóra hárul, azonban nem sikerül mindenik kaput ôrizni. A három alkalmazott portás közül kettôt foglalkoztatnak a délutáni és éjszakai váltásban, a szolgálatos diákot meg nem engedik a kapuhoz, mert ha lógni vágyó társai meglátják, hogy kulcs van nála és nem nyitja ki nekik, megverik – magyarázta Benedek Éva aligazgató. A közösségi rendôrök járôrözés közben be- benéznek, azonban az igazgatónô szerint szükség volna állandó rendôri felügyeletre. – Mi csak a magaviseletet tudjuk lehúzni, azonban a rendôr már büntethet is kihágás esetén. A gyerekek másként viselkednek a hatósági képviselô láttán – fogalmazott. Állandó felügyelet hiányában az iskola vezetôsége a szülôk anyagi támogatását kérte, hogy megfigyelôrendszert szereljenek a folyosókra és a kapuhoz.
Elgondolkodtató, hogy az intézményvezetôk úgy érzik, szükség van rendôrre és megfigyelô-berendezésekre ahhoz, hogy fenntartható legyen a fegyelem. A börtönre és bûnözôkre emlékeztetô eszközökrôl tárgyalva egy dolog felejtôdik el: az, hogy gyerekekrôl van szó. A megfigyelôkamerák helyett nem inkább a nevelési módszereken kellene változtatni?
Csaknem 63 millió lejt juttat a kormány magyar és vegyes tannyelvû iskolák számára. A szerdai ülésén elfogadott két kormányhatározat értelmében több mint 500 magyar érdekeltségû tanintézet részesül támogatásban. Egyes iskolák a javítási, felújítási munkálatok fedezésére, mások pedig hatástanulmány készítésre fordíthatják a kiutalt összeget.
Mához két hét kezdetét veszi az igazi vásárhelyi hagyománnyá vált nemzetközi könyvvásár – immár tizenharmadik alkalommal. A fôszervezô Káli Király István mesélt a részletekrôl, arról, hogy mire számíthatnak a rendezvénysorozatra ellátogató könyvbarátok.
– Az idei vásár méreteiben megközelíti majd a tavalyit, amely a maximumot jelentette. Annál nagyobb beépíthetô felület már nincsen a Nemzeti Színház elôcsarnokában. Ez több mint kétszáz négyzetméternyi standot jelent. Idáig 34 cég – könyvkiadók és kereskedôk – jelezte részvételi szándékát: hét magyarországi, illetve a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése, melynek standján további huszonegy kiadó mutatja be köteteit. A program idén is nagyon változatos lesz, a csütörtöki nyitónap délutánján hagyományosan irodalmi esttel jelentkezünk, amelyen részt vesz Várady Szabolcs költô, Závada Pál és Dragomán György írók, valamint Szabó T. Anna költô is, a beszélgetést Tarján Tamás irodalomtörténész vezeti majd. Csütörtökön kezdôdik maratoni Tamási- felolvasásunk, amelyre még jelentkezhetnek a felolvasni vágyók a Romániai Magyar Könyves Céhnél vagy a társszervezô Látó szépirodalmi folyóiratnál: a vásár teljes idôtartama alatt, csütörtöktôl szombatig olvassuk fel Tamási Ábel-trilógiáját az író születésének 110. évfordulója alkalmából. A felolvasást Závada Pál kezdi. Ami a kiegészítô rendezvényeket illeti, nagyon sok könyvbemutatón vehetnek részt az érdeklôdôk, lesznek dedikálások – minden kiadó erre az alkalomra idôzítette új köteteinek bemutatóját, a Mentor például hét új könyvvel jelentkezik. Minderre a Nemzeti elôcsarnoka és protokollterme mellett a Bernády Házban, a Bolyai Farkas Líceum dísztermében, a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében, illetve a Kultúrpalota kistermében kerül sor. A vásár november nyolcadikán, csütörtökön délelôtt 10 órakor kezdôdik, szombat este zárul, és mindennap reggel kilenctôl este hétig nyitva tart.
A III. Ez a címe a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata premierjének, amely tulajdonképpen Andreea Vulpe adaptációja Shakespeare: III. Richard címû királydrámája alapján. Az elôadás a bukaresti Arcub központtal és a Metropolis Színházzal közös projektként kerül közönség elé B. Fülöp Erzsébet, Tompa Klára és Bokor Barna színmûvészek elôadásában. Rendezô: Andreea Vulpe, díszlet-jelmez: Iuliana Vîlsan, színpadi mozgás: Carmen Cotofana, szöveggondozás: Antal Ildikó, videofelvétel: Katyi Antal.
Az elôadás létrejöttét támogatta a budapesti Nemzeti Kulturális Alap, a Domo áruházlánc, a kolozsvári Eurotrans Alapítvány és a marosvásárhelyi Pentaton Stúdió.
A bemutató elôadásra 2007. október 28-án, vasárnap este 7 órától kerül sor a Nemzeti Színház Nagytermének színpadán, stúdiókörülmények között.
A Maros Megyei Rendôr-felügyelôség korrupcióellenes igazgatóságának közleménye szerint október 20-án Dicsôszentmártonban tetten érték M. Lucian Cosmint, amint egy közlekedési rendôrnek 500 lejt ajánlott fel azért, hogy ne kezdeményezzen ellene bûnvádi eljárást. Az érintett ittas állapotban vezette gépkocsiját. Megtagadta a vérvételt s a rendôrt is le akarta fizetni.
Október 22-én másvalakit értek tetten, amint 300 lejt ajánlott fel egy rendôrnek, hogy a Maros Megyei Táblabíróságon folyamatban levô bûnügyi dossziéjához ne mellékeljen egy jegyzôkönyvet, amiben bûntényét állapították meg. Mindkét tettes ellen csúszópénz felajánlásáért indítottak bûnvádi eljárást.
Mondják: a német nyelv tanulásában elsôsorban a névelôk (a "derdídász") okozzák a legtöbb fejfájást. Én nem így tapasztaltam. Inkább az igekötôk! És nincs ez másképp a magyarban sem. Csak sajnálni tudom azokat, akiknek a magyart idegen nyelvként tanulván elôbb vagy utóbb meg kell érteniük, micsodás különbség mutatkozik a megfôz, a befôz, a lefôz (lepipál) vagy a kifôz (kifundál) között.
De söpörjünk csak a magunk háza táján! Hiszen olykor mi, tôsgyökeres magyarok is olyanokat találunk ki az igekötôzésben, hogy a józan ész "megáll és ácsorog".
Nemrég egy ifjúsági találkozóról hazatért lány mesélte, hogy a mindennapi program egészen lefárasztotta. Értem én, hogy a le- az említett nôi hölgy erônlétének "általános irányultságát" volt hivatva kifejezni, a magyar nyelv hagyományai mégiscsak a ki- vagy az el- igekötô után kiáltanának a fárasztani esetében.
Volt olyan is, hogy – országúton vezetvén – kelekótya útitársam mindenáron arra próbált rábírni, hogy leelôzzem, illetve kielôzzem a lassabbacska gépkocsikat. Mondanom sem kell: inkább a rádiót kapcsoltam be, azt remélvén, hogy kevésbé érdes szövegekre találok. Mert miért is nem lehet az elôttem haladó autót mindközönségesen megelôzni – mint régen?
De az is elôfordul olykor – kivált a szerkesztôi szakmában bennfentességükkel hencegô kollégák között –, hogy szövegek leszerkesztésérôl beszélnek. Ugye értik?: valójában nem arról van szó, hogy az illetô szöveget le avagy el kellene rontani; az a gyanúm, pusztán nyelvi sznobéria, babona, feltûnési viszketegség húzódik meg a leszerkesztés mögött. Mert hát minek oda az igekötô, ahol teljességgel fölösleges?!
De ejtsünk szót a magyar és nem magyar igekötôk logikátlan halmozásáról is. Mert hát hányszor halljuk, hogy leredukálni, meg hogy beinjekciózni! Mirôl is van szó?
A latin eredetû nemzetközi szavak elején sokszor húzódnak meg – olykor igen szerényen – latin igekötôk. A re- például azt jelenti: újra- vagy vissza-. A "redukálni" önmagában is annyit tesz: visszavezetni, csökkenteni, leszállítani a mértékét. Ezért fölösleges a re- latin igekötô elé még egy magyart is odabiggyeszteni, ami végsô soron ugyanazt jelenti. A latin (és ugyancsak nemzetközivé vált) in- igekötô pedig annyit tesz: be-. Az injekciózás tehát befecskendezés. Következésképp a beinjekciózás be- befecskendezést jelentene, ha értelme volna. De nincs.
Ha van számítógépközelben tomboló szakember ismerôsük, talán hallották olykor, hogy az illetô a programokat felinstallálja a számítógépre. Íme, itt is az in- (latin) és a fel- (magyar) igekötô ütközését fülelhetjük le, még ha ez esetben a magyar igekötô nem pontos "fordítása" is az in-nek. De persze ez is botorság! Mint ahogy az is, amikor a repülôvel utazó arról számol be, hogy Amszterdamban "áttranzitált". Hiszen a latin trans- ugyanazt jelenti, mint a magyar át-, túl- (gondoljunk csak Transsyilvániára, amit úgy fordíthatnánk: "az erdôségen túl"). Az "áttranzitálás" tehát szintén bugyuta igekötô-halmozás.
Végül nem bírom magamba fojtani – már csak a szórakozás kedvéért sem – azt a valódi kis nyelvi ékszert, amely ennek az írásnak az ötletét adta. Nincs egy hete, hogy az utcán kénytelen- kelletlen egy néni lendületes családi elbeszélését hallgattam. A történet csúcspillanatában tragédiai volt a zûrzavar: "Osztán mindenki haragudott – mesélte a nénike –, mert Öcsi úgy összeîncurkálta a dolgokat."
Robert Fico szlovák kormányfô elutasítóan reagált Tom Lantos levelére, amelyben az amerikai képviselôház külügyi bizottságának elnöke arra szólította fel ôt, hogy határolódjon el a Benes- dekrétumokról, és biztosítsa a szlovákiai magyar kisebbség jogait.
Fico kedden Zsolnán (Zilina) azt nyilatkozta, hogy nincs mitôl elhatárolódnia, "ám ha mégis, akkor a Magyar Gárda az, amitôl elhatárolódom".
Szavai szerint kormánya a Benes-dekrétumokat – a szlovákiai magyarok és németek II. világháború utáni jogfosztását törvényesítô dokumentumot – a Szlovák Köztársaság jogrendje részének tekinti, s ez a jelenlegi koalíció fennmaradásáig így is marad.
A szlovák kormányfô a mindenkori szlovák álláspontot hangoztatva azt mondta: a Szlovák Köztársaság olyan ország, amely a "sztenderdet" meghaladó szintû jogvédelmet biztosít a "nemzetiségi kisebbségeknek". Mégpedig "olyan magas szintût, hogy az Európai Unió más országai számára is példaértékû lehet, nem hogy még bíráljanak is bennünket az ilyen kérdések miatt" – idézte Fico Lantoshoz címzett szavait a SITA hírügynökség.
Lantos, aki egyben a washingtoni kongresszus emberi jogi csoportjának társelnöke, levélben emlékeztette Ficot: a szlovák parlament szeptemberben határozatban erôsítette meg azokat a Benes-dekrétumokat, amelyek nyomán az akkori Csehszlovákia területén élô magyarokat és németeket a kollektív bûnösség jegyében megfosztották az állampolgárságuktól, és elkobozták a javaikat. Lantos a levélben a Nyitrán – magyar beszéde miatt, bôrfejûek által – megvert csallóközi magyar egyetemista, Malina Hedvig védelmében is megszólította Ficót, egyszersmind azt sürgetve, hogy vessenek véget a lány ellen folyó vizsgálatnak, s helyette kezdjenek a lányt bántalmazóinak kilétét felderítô nyomozásba.
Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának Washingtonban tartózkodó elnöke "nagyon nagy fokú udvariatlanságnak" tartja a szlovák kormányfô elutasító válaszát Tom Lantos levelére.
Németh Zsolt – aki a parlamenti bizottság hivatalos látogatáson tartózkodó küldöttségét vezeti – megköszönte Tom Lantosnak, hogy a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban felszólította Szlovákiát az elhatárolódásra, illetve azt kérte, hogy Malina Hedvig ügyét a jogállamiság normái szerint vizsgálják ki.
Robert Fico szlovák miniszterelnök elutasító válaszáról Németh Zsoltnak volt módja tájékoztatni a képviselôt. Az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke szerint Fico válasza "nagyon nagy fokú udvariatlanság Tom Lantossal szemben". Mint mondta, a szlovák kormányfô az amerikai képviselôház külügyi bizottsága elnökének állásfoglalásával kapcsolatban fogalmazta meg "ezt a cinikus véleményt".
A francia parlament elfogadta a bevándorlási feltételek szigorításáról szóló törvényt, amely többek között kötelezô DNS-vizsgálatot ír elô a családegyesítések esetében.
A Brice Hortefeux bevándorlásügyi miniszter által benyújtott törvénytervezetet a képviselôk 282 igen szavazattal fogadták el 235 nem ellenében. A szenátus 185 igen és 136 nem szavazattal támogatta a jogszabályt.
Nicolas Sarkozy elnök választási kampányának egyik fontos kérdése volt a bevándorlás, és a parlament mindkét háza által elfogadott törvény az ô reformjain alapszik.
Az elfogadott változat értelmében a DNS-tesztet a bevándorlási engedélyt kérelmezô kérésére az állam költségén, bírósági felügyelet mellett végzik el. A vizsgálatot kizárólag anya és gyermeke közötti kapcsolat bizonyítására alkalmazzák, el kívánják ugyanis kerülni, hogy az apa ily módon tudja meg, hogy nem ô a gyermeke biológiai apja.
A családegyesítéseknél elôírt kötelezô DNS-vizsgálat heves vitát váltott ki Franciaország-szerte. A kormány azzal érvelt, hogy DNS- teszteket már tizenkét országban alkalmazzák hasonló esetekben.
"Ez a nap a szégyen napja lesz" – fogalmazott közleményében a Mozgalom a Rasszizmus ellen és a Népek közötti Barátságért (MRAP) civil szervezet, amely a másfél éves kísérleti idôre bevezetendô DNS-vizsgálatot a második világháború idején a náci Németországgal kollaboráló Vichy-kormány zsidóellenes diszkriminációs intézkedéseihez hasonlította.
A szocialista ellenzék kilátásba helyezte, hogy alkotmányossági óvást nyújt be a törvény egyes részei, így a DNS-tesztre vonatkozó szakasz kapcsán az Alkotmánytanácshoz.
A franciák megosztottak a kérdés kapcsán: a CSA közvélemény-kutató intézet által kedden ismertetett felmérés szerint 49 százalékuk támogatja, 43 pedig ellenzi a DNS-tesztet.
Koszovó elismerését fontolgatja a német kormány, amennyiben a jelenleg Szerbiához tartozó tartomány egyoldalúan a függetlenség deklarálása mellett dönt – közölték berlini kormányforrások szerdán.
Az idézett források szerint errôl már elôzetes döntés született, de a német kormány semmiképp nem kívánja hivatalosan nyilvánosságra hozni azt a szerb és az albán közösség közötti tárgyalások december 10-i befejeztéig. Berlinben ugyan még bíznak abban, hogy a szóban forgó tárgyalások végül eredményt hozhatnak, de úgy értékelik, hogy az elmúlt heti bécsi konzultációk kudarca után erre mind kisebb a remény.
A koszovói nemzetközi összekötô csoport, amely az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország képviselôibôl áll – az érintett felek, azaz az albánok és a szerbek bevonásával – december 10-ig igyekszik megoldást találni a jelenleg Szerbiához tartozó, ugyanakkor ENSZ- közigazgatás alatt álló tartomány státusának megoldására. A legutóbbi, Bécsben tartott tárgyalási forduló azonban minden kompromisszumos javaslat ellenére eredménytelenül ért véget, s az albán delegáció közölte: amennyiben a határidôig nem születik megoldás, Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét.
A szerdai értesülések alapján a német kormány már ez utóbbi forgatókönyvre készül.
A könyv egy másik enigmát boncolgat: egy nôét, aki felnôtt életének felét pszichológusoknál töltötte, aki utolsó éveiben mély, romantikus, sohasem szexuális viszonyba került Ralph Greensonnal, aki A pszichoanalitika elmélete és gyakorlata címû munkájában összegyûjtötte annak összes szigorú szabályát. E szabályokat azonban éppen Monroe-val hágta át.
Schneider két olyan ember történetét akarta elmesélni, akik különbözô világból jöttek, véletlenül találkoztak és annyira vonzódtak egymáshoz, hogy elválaszthatatlanok lettek – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.
Az 1940-60-as éves között Freud nagy hatással volt a hollywoodi színészekre, forgatókönyvírókra, rendezôkre, mint ahogyan ma sokan közülük a szcientológia vagy a New Age szektáihoz csatakoznak. Joseph L. Mankiewicz filmjei például tele voltak freudista utalásokkal, de Alfred Hitchcock sem volt mentes tôlük. Marilynt elbûvölték a szavak. Húszévesen Freudot, Rilkét, Kafkát olvasott, és egyáltalán nem az a felületes "szôke nô" volt, akinek látszani akart. És Greenson a szavak embere volt. Ôt viszont vonzotta a képi világ, amelyet a színésznô képviselt.
A kedvéért megszegte szakmája szabályait. Megengedte neki, hogy az éjszaka kellôs közepén telefonáljon, szeánszaik hosszú órákig elhúzódtak, Marilyn sok idôt töltött családjával, Greenson gyermekeivel. A pszichológus tudatosan akarta ôt a családjához kötni. Végül azonban a felesége féltékenysége miatt is, ez olyan terhes lett számára, hogy Európába menekült elôle. Monroe ekkor mélyre került, újra felvette a kapcsolatot Frank Sinatrávál és maffiózó barátaival, ivott, drogozott. Schneider szerint a Monroe és Greenson közötti kapcsolatnak csak a halál vethetett véget. A pszichiáter, akinek olyan további híres páciensei voltak, mint maga Sinatra, Tony Curtis, Montgomery Clift, Marlon Brando és Vivien Leigh, 1979-ben hunyt el.
Jan Marinus Wiersma, az EP szocialista frakciójának alelnöke az RFI Románia rádiónak adott interjúban úgy vélte, "egyáltalán nem jó ötlet" Traian Basescu államfônek azon szándéka, hogy a referendumot az egyéni szavazókörzetes választásért egyszerre szervezzék meg az EP-választásokkal.
"Az illetô napot csak az EP-választásoknak kellene szentelni, lévén ez az elsô alkalom erre Romániában. A választásokat egyszer már elhalasztották. Mi több, ha összekeverik a két eseményt, a tisztelet hiányát mutatja az Európai Unió és az Európai Parlament iránt, mintha az EP- választás nem bírna szimbolikus jelentéssel Románia számára" – mondta az EP szocialista csoportjának alelnöke.
Szerinte "a hatalomról és a hatalom megosztásról fog szólni az esemény, és nem arról, hogy mit tud tenni Románia Európáért, vagy Európa Romániáért". "Ez a romániai pártok belsô harca, az ország politikai nyomorának folytatása" – szögezte le Jan Marinus Wiersma.
A kormány szerdán úgy döntött, hogy "felelôsségvállalással" terjeszti a parlament elé az egyéni választókerületi választási rendszer bevezetésérôl szóló törvénytervezetet, miután Traian Basescu államfô november 25-re népszavazást írt ki ugyanerrôl a kérdésrôl.
Ez azt jelentheti, hogy az említett napon az állampolgárok egyszerre voksolnak európai parlamenti képviselôikre és foglalnak állást egy olyan témában, amelyrôl addig már törvény is születhet.
Az ország elsô embere beváltotta korábbi ígéretét, miszerint ha a parlament nem fogadja el október 22-ig az új választási törvényt, akkor kiírja a népszavazást. Mivel a jogszabályról mindmáig nem sikerült szavaznia a törvényhozó testületnek, várható volt az államfô lépése.
Csakhogy a kormány által elôterjesztendô tervezet másfajta rendszert helyez kilátásba, mint amilyet Basescu szeretne a néppel megszavaztatni. Calin Popescu Tariceanu kabinetje a Pro Democratia elnevezésû civil szervezet tervezetét felkarolva úgy kívánja felváltani a jelenlegi listás rendszert, hogy egyfajta kompenzációs mechanizmust iktatna be a töredékszavazatok visszaosztását biztosítva. Vagyis szem elôtt tartanák a kis pártok számára kedvezô arányosság elvét. Ezt az RMDSZ is hajlandó elfogadni.
Basescu azonban a kétfordulós többségi szavazási rendszer bevezetésérôl írt ki referendumot. A népszavazási kezdeményezés sikere esetén az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában alkalmazott szavazási rendszert honosítanák meg Romániában. Ez azoknak a pártoknak kedvez, amelyek legalább a szavazatok 30 százalékát gyûjtik össze, mert ebben az esetben akár meg is kétszerezhetik mandátumuk számát. Az RMDSZ tehát e változat esetén a szórványvidéken eleve vesztes lenne.
Ostobaságnak, de egyben veszélyes jelenségnek nevezte Markó Béla szövetségi elnök a szenátus állandó bürójának keddi döntését, melynek értelmében a testület az RMDSZ elnökének kijelentéseit elítélô politikai nyilatkozatot kíván a szenátus elé terjeszteni. Mint ismeretes, több román párt is hevesen bírálta az elnököt a szövetség kampányindító rendezvényein tett azon kijelentései miatt, miszerint az RMDSZ kitartóan küzd Székelyföld területi autonómiájáért. Az elnök úgy fogalmazott, az erdélyi magyarságnak új honfoglalást kell véghezvinnie, vissza kell szereznie anyagi javait, a jogait, a méltóságérzetét, minden emberi és erkölcsi értékét és az együttlétet a magyar nemzettel.
A politikai nyilatkozat elfogadására vonatkozó javaslatot Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora kezdeményezte.
– Engem már egyszer elítélt határozattal a szenátus, 1995-ben, szintén autonómia dolgában. Erre már kevesen emlékeznek, de ez a dokumentum létezik, és ez az újabb kezdeményezés azt jelenti, hogy legalább 12 esztendôvel visszamentünk az idôben. Ezt veszélyes jelenségnek tartom, mert azt mutatja, hogy Romániában és a román politikai életben erôsödik egyfajta nacionalista hangulat és magyarellenesség – mutatott rá Markó Béla, aki hozzátette: rendkívül nagy ostobaság is az ezt kezdeményezô szenátor kollégák részérôl, akik egyébként várhatóan meg is fogják szavazni a nyilatkozatot. Nem veszik észre, hogy akkor, amikor a román közéletben amúgy is sok kísérlet van a szólás- és gondolkodásszabadság korlátozására, ôk tulajdonképpen egyik kollégájuk szólásszabadságát próbálják azáltal korlátozni, hogy elítélik azt, amit mondott.
Becsületes, hazugság, személyi támadásoktól mentes és megalapozatlan ígérgetések nélküli kampányt ígért az RMDSZ, de nem ez lett belôle – jelentette ki Tôkés András, a Magyar Polgári Szövetség országos alelnöke tegnap az európai parlamenti választási kampány kapcsán tartott sajtótájékoztatón.
– Az RMDSZ ígéretével ellentétben Frunda György szenátor, az RMDSZ listát vezetô jelölt máris azt hangoztatta, hogy Tôkés László püspöknek nincs esélye a választásokon. Az általa idézett közvélemény-kutatási eredmény szerint az RMDSZ 4,5 százalékkal elôzi meg Tôkést, aki a választópolgárok szavazatának 2%-ára számíthat majd, de a falujárásaink alkalmával kiderült, nem így van – mondta Tôkés András, aki arra emlékeztetett, hogy Frunda 1989-ben is esélytelennek tartotta Tôkést, amikor a kommunista hatalommal szembeni harcát vívta, és amikor védôügyvédnek kérték fel, visszautasította. Akkor is bebizonyosodott, Frundának nem volt igaza.
Az MPSZ alelnöke beszámolt arról, hogy Erdély- szerte önkéntesek bevonásával kezdték meg a választási kampányt, a magyarlakta falvak – de nem csak – 60-70 százalékában létrehozták a kampánybizottságot, Marosvásárhelyen 25 önkéntes dolgozik, akik plakátokat ragasztanak, propagandaanyagot szórnak azért, hogy minél több házba eljusson az információ. – Független jelöltként Tôkés László nem fog krumplihámozáshoz folyamodni, de az egyházat sem használja kampánycélokra. A gyûléseket nem fogjuk templomban tartani, csak végsô esetben, ha az illetô faluban nincs megfelelô befogadóképességû terem – hangsúlyozta az alelnök, majd hozzátette, hogy a Tôkés László jelöléséhez szükséges 140.000 támogató aláírásból 24.500-at gyûjtöttek Maros megyében, ebbôl csak 2000-hez járultak hozzá a református lelkészek.
A kampány során novemberben több találkozót szerveznek a választókkal, a püspök november 2-án és 3-án, aztán 11-én, 12-én és 13- án Maros megyei településekre látogat. A kampányzáró fórumokat Erdély nagyvárosaiban tartják, amelyeken Tôkés László mellett Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke is részt vesz. Marosvásárhelyen erre november 20-án az Ifjúsági Házban kerül sor.
A MPSZ legfontosabb üzenete: a választók minél nagyobb arányban menjenek el szavazni és mindenki saját lelkiismerete szerint, az általa legmegfelelôbbnek tartott képviselôjelöltre adja voksát.
Édös egy utódom! Azt remélem, tudod, hogy a nálatok nemrégen felpócolt vajdának semmi köze sincsen Székelyvásárhelyhez, az én kedves városomhoz, melynek én valék a bírája. Ô maga itt sem járt. Ha csak az nem, hogy garázda katonái, miként azt nagybátyám, Nagy Szabó Feri bácsi megírta, bejöttek, dúltak, fosztogattak ama fránya Basta generális és a vajda neve alatt, aztán hintettek némi port a lakosságnak szemibe, midôn némely székely ebadtának még privilégiumokat is osztogattak, hogy sorainkat megosszák. Na erre mi történik, az én méltatlan utódom, ez a Virágos Vágyálom felpócolta a várnak tövibe a bálványos képmását, ami legalább olyan okos cselekedet, mint vak embernek színes kártyákat mutogatni.
Ennek felette egy másik utódomról való téren állíták fel, de félô, hogy ama építô, ügyes, fáintos György bírónak a nevit az újabban jött városi parasztpolgárok el fogják törölni a vajda kedviért, s a magisztrátus magyar tagjai és a bíróhelyettesek tehetetlenül nézik majd, miként pistul el országunk.
Mint ahogy azt is, hogy a várban, melyet én vótam olyan bátor megépíteni, abban a várban igaz ugyan, hogy Soós Zoltán atyámfia megtanálta a házamat, de azért a magisztrátus és a bíró uramék tehetnének valamit, hogy az irányítótáblácskák, ama nyílhegyûek ne csak vajdául legyenek kiszegezve, hanem borsostamásul is. Ugyanis felette meghökkentô, hogy a város egykori ügyes-bajos belsô emberei építék ennen verítékükbôl és köccségükön a várat, osztán mindenféle idegenyek telepedtek beléje a história folyamán, szabták, varrták, rontották, kaszárnyát, bakaszomorítót, vásárt csináltak belôle-benne, de már magyarul ki nem írnák a világért sem, mi merre van, melyik bástyát melyik céhem védte. Annak idején mi csak azért nem írtuk ki törökül, nehogy a pogány el tudjon benne igazodni, sôt semmit sem írtunk ki, mert a nép, az istenadta-vette-teremtette nem értett a betûvetéshez. A keresztvetéshez viszont antúl jobban, lásd azt a nagyszerû istenházát, mi ott vagyon beléplántálva vagy 700 éve. De már, hallám, hogy minden emberfia, sôt a fehérnépek is tudnak írni és böngészni fóliánsokat, jó lenne, ha a münk egyszerû magyarja is oda lenne írva, pingálva abban a várban. Ma már senki nem akarja bevenni, csak a bért nyúzzák le az árusokról, meg ott van a csiricsáré körhinta, zajmasina, mely nagyobb felhajtást teszen, mint ezer ostromgép az én idômben. Nem lehetne végre kirakni a szûrét ôkelmééknek, amint odakerül a múzejom?!!
Ja és ne feledjétek, az én méltatlan utódomnak is kössetek útilapút a talpára és ne engedjétek ôt az országnak gyûlésibe, hanem fogjátok diétára, hogy a nagy gôgjit és istenkáromló száját megtartóztassa.
Egyebekben vagyok hív szolgája a drága ükjeimnek és maradok a tekelmed vigyázó nagybátyja,
Kelt Marus alias Székely, alias Vásárhelyen 2007-ben ôsz havának sokadik mérgiben.
A hét végi Bernády-napok egyik kiemelkedô eseménye lesz a Szász Endre- emlékkiállítás. A megnyitóra szombat délben 12 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bernády Házban.
A négy éve elhunyt kiváló festômûvész, aki városunkhoz is szorosan kötôdött, hiszen pár évig itt járt iskolába és itt érettségizett a Református Kollégiumban, képei révén végre ismét találkozhat a marosvásárhelyi közönséggel. Hagyatékából a kiállítandó alkotásokat a mûvész özvegye, Szász Endréné Hajdú Katalin bocsátotta a kuratórium rendelkezésére. Személyesen is jelen lesz és beszél is a tárlatnyitón. A válogatás a termekhez igazodva fôként kisebb méretû mûveket, rézkarcokat, eredeti rajzokat, szitanyomatokat tartalmaz, de ízelítôt kapunk a festményekbôl is, és látható Szász Endre Uralkodók sorozata is. A legendás alkotó sokrétû mûvészete változatosan tündököl majd ezen a kiállításon is, amelyet szombaton Hajdú Katalin mellett Nagy Miklós Kund ajánl a nézôk figyelmébe.
A megnyitón közremûködik Sebestyén Aba színmûvész és Geréd Jolán fuvolamûvész.
Kevés az igazi sómen a román médiában, az a kettô-három, aki mostanság uralja a képernyôket, nem állhatja egymást. A verseny nagy, öt sebesség nem is elég immár, aki gyorsabb, ügyesebb, és fôleg nem szorul meghívottakra, mert egymagában is kész show, amit lapszemle címén elmûvel, az viszi a bankot. A neve: Mircea Badea. Ô a megmondóember, aki berág. Egyszemélyes mûsorának címe arra a mondásra hajaz, hogy 'szájára vesz a világ', vagyis a média. Nos, ô az írott sajtót s vele a román világot veszi a szájára, meglehetôsen merészen, sôt vakmerôen, néha jópofáskodva, máskor komolykodva, keverve a szatirikus hangnemet a cinikus, nemegyszer alpári beszédmóddal. Egy órával éjfél elôtt már a következô napról beszél, magam persze a reggeli ismétlést nézem az "anyacsatornán", az rövidebb, egyébként pedig valahányszor a fiatalúr nagyon belelendül valamibe, egyszerûen elkapcsolok, a másik csatornán sokkal tárgyilagosabb, valódi sajtószemlét tart egy Radu Cazan nevû újságíró, ô tartózkodik a kommentártól. Ez a Badea torkig van Romániával. Nem tudom, honnan vette, de immár szállóigévé vált befejezô mondata: Romániában élünk, és ez felemészti minden idônket, más értelmezésben: ez tölti ki egész életünket, vagyis az az átkunk, hogy itt élünk. Áldjon vagy verjen sors keze, ugye, románul, tagadólag.
Nem kímél senkit, sem istent, sem embert, sem elnököt, sem fôpapot, sem politikust, sem közéleti méltóságot, hatalmas egója nem engedi, hogy egyértelmûen kiálljon valami eszmeiség mellett, lehet, hogy nincs is semmiféle világnézete, meggyôzôdése, csak egy vezérhangyája van, és az összevissza rohangál diskurzusában: ez az ország velejéig romlott, itt nem lesz soha semmi, a politikai elit csupa gazemberekbôl áll, jobb, ha nem hiszünk senkinek, ha nem dôlünk be semmiféle dumának. Hiszen mind ugyanazt akarja: a javunkat – a javainkat.
Tetszetôs duma, a populizmus gyanúját elaltatja mélységes pesszimizmusa, ugyanakkor széles jókedve, az a fajta bukaresti "mistokár", mindent és mindenkit lefitymáló, semmibe vevô "modor" és a hatalmas nevetések, kacagások, a kifigurázás megannyi színpadias módozata roppant rokonszenvessé tette a legényt, nézettsége állítólag nagyon magas. Megvallom, a budapesti reggeli mûsorok unalmas sztereotípiái közepette üdítô ezt a bohócot játszó társadalombírálót nézni.
Egyszer azonban nagyon felcukkolta magát. A "kolozsvári klikkrôl" beszélve elárulta magát. Keserve szamosújvári vétetésû, gyufagyárat-mit vásárolt a privatizáláskor, és azt nála ügyesebb "okosfiúk" elcsapták a kezérôl, üres zsebbel szállt ki a buliból. Azóta utálja Erdélyt, és benne külön a magyarokat. Valamelyik székely városban nem ismerték fel, elmaradt a kötelezô istenítés, sôt nem is álltak szóba vele, mert nem nagyon értették a beszédét. Azóta zsigerbôl utál bennünket. Mint egyébként azt is, ami nem román, ha pl. egy nehezebben kiejthetô idegen név kerül a szeme elé, lekicsinylô ajakpörgetéssel jelzi, hogy szóra sem érdemes. Sem angol, sem francia, sem német neveket nem szívesen mond ki, mert blamás, ha kiderül, hogy nem igazán jártas e nyelvek világában.
Sokan nem szeretik ezt a Mircea Badeát. A ráugatókat, a herregtetôket utálja a VIP-ek céhe. Én sem csípem a modorát, de van valami bulldogszerûség az attitûdjében, amit egy kissé irigyelek. Ha, isten ôrizz, kultúrember válik belôle, e korszakát maga is röstelleni fogja. De így, hályogkovácskodva még szurkolhatunk is neki. A fotôjbôl.
Ez a gyerek úgy építi karrierjét, hogy ripsz- ropsz, nekimegy a nagyok házának, és puszta szájjal próbálja romba dönteni a pöffeszkedô új undokok (csumpalákoknak becézi az ilyeneket) karneváli giccsbirodalmát.
Piros szônyeget gördítenek eléje, vagy selyemzsinórt kap. Ha öszvértermészete kerekedik felül, kibillentik onnan. Választási év következik, egyre zordabb a harc a médiabarikádokon – ez a pimasz pasi pedig folyton tüsszentôport tart a csúcsemberek orra alá.
Sajnálnám, ha alámerülne.
Nyílik az ôszi bánat a bözödújfalusi tó mellett, az elvadult kertekben, ahol a családi sírhelyek tántorgó kôkeresztjei árválkodnak. Az ôszi bánat, ez a kékes temetôvirág a sírhelyekrôl "szabadult el" és ereszkedett le a tóig, itt-ott sövényt képezve az árkok mentén… A tó körül és fennebb is, egészen Kôrispatak határáig elhagyott, felhagyott területeket látni. Valamikor szántó, réti kaszáló volt itt, és most gazdátlan minden, ebek harmincadjára maradt. Az ôszi bánat valóban torkon ragadja az embert, ha itt töprengve nézelôdik, és kérdéseket tesz fel magának: vajon a víz alá juttatott falu határának így kell kinéznie ma, ha a rendszerváltás után ki-ki visszavehette a földjét? Mert a ragaszkodásnak itt nem látom semmi jelét! A "múltkép" mellé kellene valami "jövôkép" is. (Ferencz Imre)
Bözödújfalu bevonult az irodalomba. Furcsa helyzet, mint a nagyon távoli csillagokkal: mire fényük hozzánk elér, talán már rég elpusztultak. Bözödújfalu már csak az "ôszi bánat" láttán jut a látogató eszébe, és persze, amíg még áll a megcsúfolt tetejû torony, a szomorú mementó, addig fotózzák is – úgyszintén az emlékmûvet és fogyatkozó "hazatérôit". Bözödújfalu külön fejezet a fotómûvészetben is. Nincs olyan valamire való fotós, aki le ne fölözte volna a táj gazdag "kínálatát", a számos kiállítás mutatja: egy ideig még menô téma marad a romániai falurombolás egyik utolsó helyszíne.
A szomorú valóságot idézte a vasárnapi tárlaton Kuti Márta. Vajon a gyarapodó dokumentumirodalom, a filmek és a temérdek kép, a téma felszínen tartása nem a kollektív bûntudat sajátos megnyilvánulása-é, kérdezi csendesen Bölöni Domokos. Vajon rá lehet s kell-e kenni minden vétket egyetlen gonoszra, a diktátorra – akinek bûnössége persze nyilvánvaló –, de az sem titok, hogy közben ki-ki elvolt a maga privát gyávaságával… És nem csupán rossz lelkiismeretünket altatgatjuk-é ezekkel a periodikus "felmutatásokkal", mintegy önfelmentést keresve?!…
Plájás István szenvedélyes halászként is kötôdik a hétvégi kirándulóhellyé avanzsált újfalusi tó világához. A rombolás következményei mellett nem megy el közönyösen, de a természet szerelmeseként van látása a szépre is. Érdekli az emberi viszonyulás változatossága: a visszatérôk és a rácsodálkozók, az értôk és értetlenkedôk, a szenvedôk és a közönyösek, a sírók és a bizakodók tekintete, az emlékezések emelkedettsége és az ordító magány megannyi megnyilvánulása is. És keresi az egyszerit, a martifecskeként elröppenô sosem látottat, azt, amit a köznapi ember sosem venne észre, de itt rácsodálkozik a pillanatra, amely lám, a sötétkamra fogságából szabadulva mutatja, hogy mégis szép a világ és jó élni benne. A tér – a kövesdombi unitárius templom Bözödi György Terme – mintegy negyven kisebb méretû fotónak kínál felületet, az anyagot gazdaságosan kell válogatni. Plájásnak sikerült: frappáns képi összefoglalót kapunk Bözödújfaluról; továbbgondolkodásra késztet a sorozat a kistáj jövôjét illetôen is, a Bözödi-gondolat jegyében: "A történelem a földre van írva, és a föld csak a nagy tettek emlékét ôrzi meg."
Mint látjuk, a nagy gonosztettekét is. Ezt is tudatosítja, sok céhbeli társával együtt, Plájás István.
Ráduly János, kibédi rovásírás- és népköltészet-kutató könyveit állítják ki ma az erdôszentgyörgyi információs és dokumentációs központban abból az alkalomból, hogy a szerzô október 27- én tölti 70. életévét. A negyvenegy kötetet egy héten át meg lehet tekinteni.
Tegnap délben ünnepélyes keretek között Marosvásárhelyen megnyitotta kapuit a Bel Rom – Promenada Mall üzletkomplexum. A vegyi kombinát szomszédságában levô épületben 18.000 négyzetméteren 90 cég nyit üzletet, több vendéglô, kávézó, cukrászda, jövôre pedig kaszinó és multiplex mozi is várja majd vendégeit.
Besenyei Sarolta, a Promenada Mall Center igazgatója megköszönte mindazoknak a munkáját, akik lehetôvé tették, hogy az üzletkomplexumot megnyissák. Tíz hónap alatt sikerült felhúzni az épületet, amelynek helyiségeit a Cushman and Wakefield Activ Consulting cégen keresztül adták bérbe.
Carl Decoopmanntól, a Bel Rom Real Estate cégvezetôjétôl, társtulajdonosától megtudtuk, hogy a cég 60 millió eurós beruházással nyitotta meg a marosvásárhelyi European Retail Parkot, amelyben helyet kaptak az Auchan, a Baumax a Mediagalaxy és a Promenada Mall nagyáruházak. Egyelôre 19 cég bérel felületet, köztük lábbelit, ruhanemût, sportfelszerelést stb. forgalmazók, de lesznek itt vendéglôk, kávézók, cukrászdák is. Jövô tavasszal nyitják meg a kaszinót és a multiplex mozit. Összesen 1200 munkahelyet teremtenek.
Ezenkívül megtudhattuk, hogy a céget 2004-ben alapították Steven Van Den Bossche, Hendrik Banneels és Carl Decoopmann belga vállalkozók. Azóta az egyik legnagyobb ingatlanberuházók lettek Romániában. Az elsô retailparkot Nagyszebenben, a másodikat Marosvásárhelyen nyitották meg, az év végéig Focsani-ban (12 ha) és Déván (16 ha), 2008-ban Brailán (12 ha) és Bákóban (10 ha), illetve Bukarest–Colentinán építenek hasonló üzleteket. Összesen 500 millió eurót fektetnek be jövô év végéig.
– Románia európai uniós csatlakozásával az üzleti lehetôségek jelentôsen megnôttek, így egyre több multinacionális cég keresi a befektetési lehetôséget. A Bel Rom Real Estate cég idejében lépett, ezért sikerül ilyen nagyméretû beruházást eszközölni – nyilatkozta Carl Decoopmann.
Az eseményen jelen volt Dorin Florea polgármester is, aki megköszönte a beruházóknak, hogy Marosvásárhelyt választották a második üzlet megépítéséhez, s azt is, hogy rekordidô alatt sikerült felhúzni az épületet. A város támogatja a nagyszabású terveket, s megtesz mindent annak érdekében, hogy a vállalkozók kedvezô feltételekkel beruházzanak a városban – mondta a polgármester.
Razvan Gheorghe, a Cushman and Wakefield Activ Consulting vezetôje elmondta, több cég érdeklôdött már a lehetôségek iránt, így nem volt nehéz kiválasztani a bérlôket. Beszélt még Ioan Anghel, a Mediagalaxy igazgatója, Nistor Leonard, az Auchan vezetôje, majd Patricia Albu, a Baumax részlegvezetôje. Az üzletvezetôk hangsúlyozták: hétrôl hétre nôtt a vásárlóforgalom, mindez annak köszönhetôen, hogy olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, amivel sikerül kialakítani az állandó ügyfélkört.
Újságírói kérdésre Carl Decoopmann kifejtette: nem tartanak a konkurenciától, a városban nyílt más hasonló üzletkomplexumoktól, mert minôségi szolgáltatást nyújtanak. A kombinát közelsége sem zavarja a vállalkozást. Arra számítanak, hogy nagyon sok alkalmazott inkább az üzletkomplexumot választja majd munkahelyéül, mint a gyárat.
A szalagvágást követôen a vendégek körbejártak a sétányon. Besenyei Sarolta igazgatónô lapunknak elmondta, 90%-ban kiadták a helyiségeket, a cégek még nem foglalták el az egészet. Ottjártunkkor is nagyon sokan még rendezkedtek. Az igazgató reméli, hogy december elsejéig már mindenhol árusítanak.
Három számítástechnikai cég – az Ascenta, az Intrarom és a TotalSoft – tavaly konzorciumot hozott létre Softwin néven, hogy az unió strukturális alapjait megcélozva On-line közigazgatás címen hat megyére kiterjedô programot irányítson. Maros megyében a hét elején népszerûsítették elképzeléseiket a városi és községi képviselôkkel.
Mindhárom cég nagy tapasztalatokat szerzett a versenyszférában, ahol elsôsorban a pénzügyi- banki, távközlési, szolgáltatási és logisztikai ágazatban tevékenykedô vállalkozások számára dolgoztak ki egységes digitális rendszereket. Az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítva közigazgatási, e-kormányzati területen is megjelentek. A legismertebb ezek közül az internetes közbeszerzési rendszer, szakszerûbben az www.e-licitatii.ro.
A 2012-ig futó program lehetôséget teremt a polgármesteri hivataloknak, hogy a számítástechnikai eszközök beszerzése mellett az ügyintézést és a belsô dokumentumok követését egységes rendszerben végezzék az erre a célra kidolgozott számítástechnikai program segítségével. Gyakorlatban azt eredményezi, hogy az állampolgár a létrejövô mûszaki feltételek segítségével gyorsabban és kényelmesebben végezheti hivatalos ügyeit, például on-line adófizetés, közönségtájékoztatás stb. A hivatalnokok munkáját is megkönnyítheti, amennyiben kevesebb idôt fordítanak aktatologatásra, ugyanis az iratok mozgását átlátható módon követi a rendszer, és letagadhatatlanul bizonyítható, valamely irat kinél akadt el, ki a felelôs a lassú ügyintézésért. A konzorcium a pályázatok megírásától a rendszer mûködésbe helyezésén át a felhasználók képzését is magára vállalta.
A Népújság kérdésére adott válaszból megtudtuk, hogy a valójában német modellt, a Bajorországban alkalmazottat szeretnék itt, az erdélyi megyékben életbe ültetni. Ez nem lesz egy nagyon gyors folyamat. Ugyanis az eszközök beszerzése és a közigazgatási egységre szabott programok elkészítése nem vesz fel annyi idôt, mint a közalkalmazottak mentalitás- és munkamoráljának a megváltoztatása. Még bajor körülmények között is – ismerve a hagyományos porosz fegyelmet – általában fél évtizedbe telt, amíg a rendszer 70 százalékban mûködött. És nem elhanyagolható tényezô az állampolgárok hozzáállása, tanulási készsége sem.
Somodi Zoltán, a Távközlési és Informatikai Minisztérium államtitkára arról tájékoztatott, hogy eddigi sikeres programok, például a tudásalapú gazdaság vagy az e- magyar pontok kiépítésében szerzett tapasztalatokat a minisztérium felhasználja az újabb pályázatok kidolgozásánál, hogy a vállalkozók, a civil szervezetek és önkormányzatok minél nagyobb sikerrel vegyenek részt az informatikai fejlesztésre szánt uniós pénzalapok lehívásában és hasznosításban. Csak figyelni kell a kiírásokat.
Pozitívnak értékelte Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter a családorvosok közremûködését az országos egészségügyi szûrôprogram megvalósításában. A program zökkenômentes mûködéséhez azonban a helyi hatóságok aktívabb részvételére is szükség van, mind a lakosság tájékoztatását, mind naprakész adatbázisokban való nyilvántartását illetôen – nyilatkozta a tegnap délelôtti videokonferencián a tárcavezetô.
A lakosok születési hónapjára kiküldött, ingyenes laboratóriumi vizsgálatokra feljogosító szelvények ugyanis lakhelyváltoztatás esetén gyakran el sem jutnak a címzetthez, továbbá megoldatlan problémát jelent a személyi adatokkal nem rendelkezô roma polgárok helyzete is. Az egészségügyi miniszter a lakosság hiányos tájékoztatásával magyarázta azt, hogy a 40 év alatti személyek elenyészô számban vesznek részt a programban, illetve azok, akik nem rendelkeznek egészségügyi biztosítással, lemondanak a mindenki számára ingyenes vizsgálatokról, arra gondolva, hogy az bizonyos költségekkel jár. – Számos megyébôl – többek között Kolozs, Arges, Bihar, Temes – és Bukarestbôl hiányosan kitöltött szelvények érkeztek vissza az Országos Egészségbiztosító Pénztárhoz. Ezzel szemben Maros, Braila, Botosani, Dolj és Prahova megyében problémamentesen mûködik a program – jelentette ki a tárcavezetô, aki arra szólította fel a családorvosokat, készítsenek listát a felmerülô problémákkal és ajánlatokkal kapcsolatban, amelyet személyesen mutathatnak be az Egészségügyi Minisztérium valamennyi régióba ellátogató képviselôinek.
A videokonferenciát követô megbeszélésen Ciprian Dobre prefektus elmondta, szükségesnek tartja, hogy egy karaván a vidéki lakosság körében osztogassa a szelvényeket és végezzen tájékoztató munkát. A prefektus szerint a program népszerûsítésében jó szolgálatot tennének ugyanakkor a vizsgálatok elvégzésére emlékeztetô telefonos üzenetek, illetve a mediatizálás folyamatába a vallási felekezetek képviselôit is be kell vonni.
A konferencián kiderült, még mindig tisztázatlan azoknak a helyzete, akik elvesztették vagy meg sem kapták a szelvényt. Ciprian Dobre kijelentette, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár és a postaszolgálat jobb együttmûködése érdekében feltétlenül fontos, hogy az érintettek egyezményt írjanak alá. A november 2- án sorra kerülô újabb megbeszélésre ki kell dolgozni a karaván tervét – szögezte le a prefektus.
A Regionális Fogyasztóvédelmi Hivatal Maros megyei illetékesei állami és magánnapköziket ellenôriztek az elmúlt hetekben. A megállapított hiányosságokért figyelmeztették az érintett tanintézményeket.
A megye közel harminc ellenôrzött napközije közül kettô nem rendelkezett közegészségügyi mûködési engedéllyel, egynek pedig nem volt akkreditálása a tanügyminisztériumtól. Emellett voltak olyan intézmények, amelyek a belsô rendszabályzatot mulasztották el összeállítani, vagy nem függesztették ki a mûködési programot, továbbá négy napközi nem kötött szerzôdést a választható tantárgyakat oktató pedagógusokkal.
A fogyasztóvédôk több napközi esetében megállapították, hogy a mosdóhelyiségek berendezése túlméretezett a gyerekek számára, a matracok nagyobbak, mint az ágyak, a takarók és ágynemûk régiek és elhasználtak. De akadt olyan egység is, ahol nem biztosították az orvosi ellátást és elkülönítôt a beteg gyerekek számára.
Az étkeztetésre vonatkozó elôírások betartását vizsgálva a hivatal illetékesei megállapították, hogy néhány napközi nem rendelkezik elegendô és megfelelô edénnyel, a gyereknek nem jut két tányér.
Az élelmiszerek minôségét tekintve nem találtak rendellenességet, de néhol elmulasztották jól látható helyre kifüggeszteni a napi menü listáját, vagy a feltüntetett ételek különböztek a felszolgáltaktól – derült ki a Regionális Fogyasztóvédelmi Hivatal fôfelügyelôje, dr. Csomóss Miklós lapunkhoz eljuttatott közleményébôl.
Tegnap a sajtó képviselôinek jelenlétében dr. Dorin Florea hivatalosan is átvette a két felújított hôközpontot az Avram Iancu Líceumban és a Serafim Duicu Gimnáziumban. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hét évvel ezelôtt látott neki az iskolák fûtési rendszere korszerûsítésének és e két beruházással lezárult ez a folyamat. – Minden évben korszerûsítettük néhány iskola fûtésrendszerét, a sorrendet a régi rendszerek állapotának függvényében határoztuk meg – hangsúlyozta a polgármester, aki szerint e beruházás révén hatékonyan kiküszöbölik a hôveszteséggel járó fölösleges kiadásokat. A megtakarítás révén várhatóan öt-hét év alatt megtérül a beruházás értéke, amely a két iskola esetében négyszázezer lejre tehetô.
A polgármester ígéretet tett, hogy a hideg évszak lejárta után kimutatást fognak készíteni, amelybôl kiderül, hogy a régi állapotokhoz képest mennyit sikerült megtakarítani a központosított fûtésrendszerek üzemeltetése óta.
A hivatal két évvel ezelôtt látott az iskolaépületek feljavításához, amelynek keretében rendbe hozzák a falakat, korszerû nyílászárókat szerelnek. A szóban forgó két iskola esetében erre a jövô évben kerül sor.
A Népújság jóvoltából megismerhettem a romániai magyarság két politikai csoportjának vitáit az EP-képviselôk jelölését illetôen. Amikor a "két" szót leírtam, megkérdeztem magamtól, hogy miért kettô? Miért nem csak egy létezik? Erre a kérdésre biztos, hogy többen is válaszolnának. Ilyen felállításban egyiknek sem tudok a híve lenni. Csak egyet, a nagy családot tartom pártolhatónak.
A hatalmat és demokráciát minden politikus csak "felfelé" akarja. A lejtôn lefelé csúszva nem létezik számukra demokrácia. A tárgyaló felek "garanciákat" akartak mind a két részrôl, hogy egyéni vagy csoportérdekük ne csorbuljon. Ha ezt a követelményt fogalmazták meg, akkor mind a két tábortól megkérdezhetjük, a másfél milliós magyarság kitôl kérjen "garanciát" arra, hogy elfogadhatóbb jövôje legyen ebben az ármánykodó országban? Hogy ne marasztaljanak el lépten-nyomon, ne zárjanak ki a közéletbôl! Hogy nyelvük méltatlanul ne kényszerítsék ránk.
A megosztottság ténye nem üres szólam, hanem szomorú valóság, egyéni és csoportérdek, szakadék, amit a felek látnak, de nem tudnak áthidalni. Inkább vállalják a mélybe zuhanást, ahogy a dolgok állásából következtetni lehet. Az említett megosztottságot még jobban elmélyítette a Székelyföldre látogató államelnök is, ami szomorú történelmi tényre emlékeztet. Az ezerötszázas évek végén a székelyek nem voltak megelégedve a Báthoriak intézkedéseivel. Ezt Mihály vajda megtudta és embereit elküldte hozzájuk különbözô csábító ígéretekkel. Mindent megígért nekik. Hogy semmit sem adott végül, az csak következmény. A hû székelyek katonákat is küldtek a vajdának. Szász Jenô és társai, de mások sem tanultak a szomorú történelmi leckébôl?
Mindezeket és más, hasonló jelenséget látva megállapítható, hogy a politikai matematikából csak az osztás mûveletét tanulták meg, az összevonást nem! Közben mégis számítanak, és mindkét tábornak úgy tûnik, hogy a választási siker biztosított. Azt viszont tudják-e, hogy a lakosság számottevô része az ismert viszályok miatt kiábrándult a politikából és nem biztos, hogy elmegy szavazni. Ez lehet a megosztottság ára. Rossz rágondolni is. Remény van, mégpedig akkor, hogyha mindenki elmegy szavazni a magyarság jövôjéért, és nem a hatalomért viaskodók érdekeit tartva szem elôtt.
Újfalusi Nagy István
Kérdezem magamtól, attól az öregtôl, aki a magam érdekében még a birtoklevelet sem tudtam megoldatni, pedig akartam. Most mégsem ez foglalkoztat. Itt, magamra hagyatva, mégsem ez a legfôbb gondolatom, nem is a magam jövôtlen kérdése, hanem az, hogy ki lenne a legjobb részünkrôl az Európai Parlamentben? Mi a jelöltek közül két egyént ismerünk. D. Tôkés László püspök urat és dr. Frunda György szenátor urat.
Én, aki az igen öreg fejemmel és leromlott szememmel a tapasztalatok talajára támaszkodom, azt érzem, hogy mind a kettôre szükségünk lenne. Miért? A politika nem az én területem, a politika csak hozzám erôszakolta magát azzal, hogy tönkretette az életemet, s ezzel a nyakamba varrta magát, így kénytelen vagyok elfogadni.
Legtöbbször mégis az egyenes utat választom és ezért gondolom úgy, hogy nekünk, magyaroknak ez a két támasz kellene, Kire vethetjük szemünket, kiben bízhatunk? Azokban, akik tettek, bizonyítottak. Tôkés püspök úrnak volt mersze, ereje, akarata döngetni az óriáskaput, míg összedôlt. Azután mindig megôrizte karakterét, hogy igazat szóljon. Továbbra is nemes, küzdô, szabadlelkû, jó magyar maradt.
Dr. Frunda György politikus tehetségét, hozzáállását nem veheti el senki. Mindenki szívesen fordult és fordul hozzá, hogy ügyét védje és támogassa. Mûveltsége, politikusi hozzáértése európai. Amikor a szükség úgy kívánta a forradalom után, egyszerû emberek mellé állt az igazságban, védte azokat.
Ezt a választást, hogy lehet becsületesen megoldani? Ez nem verseny, ez létünk legfôbb kérdése, mindkettôre igen nagy szükségünk van.
A választást úgy kell megszervezni, hogy egyetlen szavazat ne vesszen kárba. Jól kell mozgósítani, mert ez mindenkire egyformán tartozik és összeegyeztetve kell használni a pecsétnyomót.
Ez már nem is politika, ez a mi legfôbb igazságunk megtalálása. Olyan embereket választani, akik megtalálják a kiutat, a legjobb feltételeket ahhoz, hogy megmaradjunk. Ehhez minden tiszta fejû és lelkû RMDSZ- és MPSZ-vezetôre szükség lesz.
Kali Ágnes, Marosvásárhely
Az RMDSZ megyei küldöttgyûlésén elhangzottakkal (és el nem hangzottakkal) kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményemet. Jómagam a 2-es körzet küldöttjeként voltam jelen a gyûlésen. Mindenki azt mondott, amit akart. Nem volt szükség kényszerû színlelésre. Megvitattuk, hogy közösségünknek, a magyarságnak mi szolgál javára.
Azt kell tapasztalnunk, hogy egyesek úton-útfélen kiválóbb, más vezetôk után áhítoznak, miközben a magyarság egy része bírálja az RMDSZ-t, másik része pedig dicséri. Van-e szomorúbb és megalázóbb nekünk, RMDSZ-eseknek, mint látni, hogy egyesek széthúznak, aljasul, ok nélkül beszennyezni igyekeznek.
Nagy hiba az, ha valaki önmagát tartja a legjobbnak, a legmegfelelôbbnek. Szerintem az az igazi vezetô, aki kiáll népéért, az igazságért, ha megalázza az erôszakoskodókat, a gôgösöket, jutalmazza a tehetséget és az erényt. Az ilyen vezetôkhöz hûségesek maradunk.
Kelemen Atilla, a megyei RMDSZ elnöke összefogásra
szólított fel, hangsúlyozta, hogy itt, Erdélyben
nekünk kell rendezni sorainkat. Tapasztaljuk, hogy egyesek,
köztük magyar szervezetek is, szünet nélkül
kritizálják a szövetséget. Nem "tetszik"
semmi, amit az RMDSZ tesz a magyarság érdekében, ezzel
szemben azt tartják helyesnek és követendônek, amit
ôk akarnak. Nem tetszik
"nekik" az sem, hogy az RMDSZ az európai parlamenti
listára Frunda Györgyöt és Sógor Csabát
javasolta.
Jó lenne, ha nem az egymás közti civakodásra helyeznénk a fô hangsúlyt, hanem arra figyelnénk, hogy ne váljunk a magyarellenes pártvezérek áldozatává és játékszerévé. Tudott, hogy sokan vannak Romániában, akik szeretnék összeugrasztani a magyarokat, hogy majd külön-külön megsemmisítsék.
A saskeselyûk azt lesik, hogy melyik pusztul hamarabb el közülünk, hogy azt felfalják. Hát ezt akarjuk? Ezek szerint jobb, ha barátok leszünk, mintsem saskeselyûk martaléka.
Ne feledjük, az RMDSZ-csokorban benne van, benne lehet bárki, aki tisztességes és jót akar a magyarságnak, függetlenül foglalkozásától vagy felekezeti hovatartozásától. Ezért is erôs, szolid a szervezet. Na meg azért is, mert célkitûzései közt szerepel a magyarság megmaradása, a hagyományok és anyanyelvünk megôrzése. Éppen ezért a továbbiakban még jobban oda kell figyelni a gazdasági fellendülésre. Ilyen irányban kampányoljanak a nagytudású európai parlamenti jelölteknek.
Varró Domokos, Marosvásárhely
Szombat délelôtt közel harminc nyugdíjas pedagógus vett részt azon a találkozón, amelyet a nosztalgiázás emlékére szervezett a maros- szentgyörgyi Szent György Gimnázium jelenlegi vezetôsége és tanárai.
A szervezôk ezúttal mondanak köszönetet Rózsa József ügyvédnek, Kovács Emmának – Emma vendéglô, Rúzsa Magdalénának, Birtalan Melindának, Pataki Ágnesnek, az Odu Garden Centernek, a vajdaszentiványi pékségnek, Vízi József polgármesternek, Simon Ferenc alpolgármesternek, Nagy Csabának, Miron Tulianak, Opris Emiliának, Bordas Elenának, Russu Silviának, Barabási Gyöngyvérnek, Truta Elenának, Grus Sandának, Kovács Rékának, Jakab Ilonának, Gazda Sándornak – Gemini vendéglô, Darida Mártának és Baricz Lajos plébánosnak, hogy támogatásukkal hozzájárultak a sikeres rendezvényhez.
Szorongva vártam a Székely Népi Együttes gyermekegyüttesének 50. évfordulóját. Azért drukkoltam, mert nem tudhattam még, hogy sikerül-e eljutnunk a találkozóra húgom egészségi állapota miatt.
Megpróbáltam a szinte lehetetlent, megkértem, jöjjön el a könyvbemutatóra és az elôadásra. – Jóska bácsit szeretném látni, találkozni az együttestagokkal, jegyezte meg csendesen. Az együttes új épületének folyosóján hallottuk: – ezek a Gligor lányok. Leírhatatlan érzéssel, ujjongással köszöntöttük egymást.
A rövid üdvözlô beszédek után Birtalan Jóska bácsi lépett színpadra. Pillanatok alatt visszarepített bennünket abba a csodálatos gyermekvilágba, melyben nem csak énekelni tanultunk, hanem helytállni, egymásra figyelni, legyôzni a nehézségeket, értékelni a szépet, jót, mûvészetet.
Birtalan Jóska bácsitól tanultam meg, hogy oktatni, nevelni nem lehet ordítva, verekedve. Sosem kiabált, soha nem bántalmazott egyetlen gyermeket sem, pedig 110-en voltunk a kórusban. Csak felemelte a kezét és tudtuk, hogy szeme rezdülését is figyelnünk kell. Olyan vérbeli pedagógus, mûvészoktató volt, hogy amikor ránk nézett kóruspróbákon, a légy zümmögését is lehetett hallani. – Ha vénasszonyok potyognak, akkor is csak rám nézzetek! – szokta mondani elôadás elôtt. És mi megbûvölten néztük, és tettük, amit tennünk kellett.
Visszaemlékszem egyik kérésére, ami nekünk parancs volt: próbák elôtt, elôadások szünetében ne igyunk hideg vizet!
Bukarestben volt elôadásunk, amelyen az ország akkori vezetôi is jelen voltak. Az elôadás szüneteiben köszöntenünk kellett ôket. Olyan díszes terembe vezettek, amilyent addig sohasem láttam. Tél volt. A fenyô csillogott, az asztalon szôlô és minden finomság, mi szem-száj ingere.
A köszöntés után megkínáltak hûsítôvel, a pohár gyöngyözött a hideg finomságtól. Hirtelen eszembe jutott: nem szabad hideget innom, de mert én is gyerek voltam, megittam. A színpad fele közeledve bûntudatom volt. Féltem, nehogy megtudja Jóska bácsi!
Rengeteg felejthetetlen pillanat, epizód van, amelyre szívesen emlékezünk.
Jóska bácsi beszéde után a húgom megszorította a kezemet. Örültünk, hogy rövid idôre bár, de együtt lehettünk, sikerült újra találkozni. Egy kis örömöt, boldogságot éreztünk ebben a mostani összekuszálódott világunkban.
Hazajövet arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a gyermekegyüttes tagja