Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Kétségkívül bombahírnek számított a Wizz Air döntése, hogy járatait november 13-tól Kolozsvárról indítja, és nem titkoljuk, csalódást okozott azoknak, akik viszonylag alacsony költséggel Marosvásárhely–Budapest között közlekedtek. Csalódást okozott az egész régiónak, hiszen a szerzôdés anyagi vonzatain túl el kell ismerni, két magyar légitársaság "betörése" a Székelyföld szívébe akár stratégiainak is nevezhetô lépés volt és bizonyára nem volt könnyû kilobbizni a lehetôséget. Azt már csak tudja a Wizz Air, hogy az RMDSZ-nek köszönhetôen elônyt élveztek más fapados társaságokkal szemben az engedélyek megszerzésénél.

Most úgy érezhetjük, hogy – bár magáncég – övön aluli ütés a Wizz Air lépése, hiszen miután megtelepedett Marosvásárhelyen, és egy évig "élvezte" a kedvezményezetti státust, (a legalacsonyabb röptéri illetékeket alkalmazták számára), most, amikor az éves határidô közeledik, veszi sátorfáját és egy megyével odébbáll. Fél éve sincs, hogy sajtótájékoztatón dicsekedtek, mennyire jól "bejött" nekik Marosvásárhely, profit, utasforgalom szempontjából. Még akkor is, ha néha késett vagy törölni kellett a járatot, ködös volt az idô stb. Arra lehet hivatkozni, hogy a marosvásárhelyi repülôtér mûszaki felszereltsége nem a legmegfelelôbb és elkelnének a biztonságos leszállást megkönnyítô berendezések (ezek beszerzésére decemberben lesz lehetôség), de bizonyára nem ez az igazi ok.

Mondhatjuk, piacgazdaság van, a repülôterek is versengenek, aki elônyösebb ajánlattal áll elô, az nyer. Az igazi ok azonban vélhetôen máshol keresendô. Akár a politikában is, hiszen a repülôterek között verseny zajlik a fennmaradásért, profitért. Így aztán mindenki beveti a "nehéztüzérséget" – politikai, gazdasági lobbit.

Ha nem tudnánk, hogy a marosvásárhelyi repülôtér konkurensei, a kolozsvári és nagyszebeni repülôterek komoly kormánypénzhez jutottak, eurómilliókból sikerült korszerûsítéseket végezniük, míg a székelyföldi, marosvásárhelyi (hangzatosabb nevén Transilvania) röptér amolyan senki fia módon vergôdik, egyedül a megyei önkormányzat erôn felüli támogatásából próbálva talpon maradni, ha nem tudnánk, hogy a marosvásárhelyi repülôteret pár évvel ezelôtt "valakik" lefelejtették az európai régiós repülôterek jegyzékérôl.

Értesülésünk szerint a helyzet megváltozhat, mivel Borbély László miniszter részvételével ma a megyei önkormányzat és a repülôtér vezetôsége megoldást keres a fapados légitársaság visszacsábítására.

Teljes körû megállapodásra jutottak az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfôi pénteken Lisszabonban az EU új reformszerzôdésérôl – jelentette be José Sócrates, az elnöklô Portugália miniszterelnöke.

Elôzôleg a résztvevôknek sikerült rendezniük az utolsó nyitva maradt kérdéseket, köztük a választás elôtt álló Lengyelország és Olaszország intézményes követeléseit.

– Az unió kiemelkedett a válságból – fogalmazott sajtótájékoztatóján Sócrates, méltatva valamennyi résztvevô konstruktivitását.

Az EU közel egy évtizede készülô intézményes reformja – amely alkotmányos szerzôdés formájában nem bizonyult elfogadhatónak valamennyi tagország lakossága számára – így 2009-tôl folyamatosan életbe léphet.

A reformszerzôdés a mélyebb uniós együttmûködéshez és a további bôvítéshez egyaránt szükségesnek ítélt változtatásokat végzi el a sok elemében még hatországosra szabott intézményrendszeren. A megállapodás egyebek között uniós elnöki poszt létesítését, az eddiginél nagyobb befolyású külügyi fôképviselôi pozíció megteremtését, az alapjogok szerzôdésbe foglalását tartalmazza, emellett a tagországok méreteit jobban tükrözô, demokratikusabb döntéshozási rendszert vezetne be, beleértve a nemzeti parlamenteknek adott nagyobb befolyáslehetôséget is. Magában foglal egy védelmi jellegû záradékot, amely közös fellépést helyez kilátásba, ha valamelyik tagországot katonai támadás éri.

A szerzôdés tartalmáról már a júniusi EU-csúcson megszületett a megállapodás a 27 tagország között, most a pontos szöveget hagyták jóvá.

A lisszaboni – elvileg informális – találkozón még számos kisebb kérdésben dönteni kellett ahhoz, hogy a megállapodás megszülessék. Az elfogadott kompromisszumok szerint Olaszország az eddig tervezettnél eggyel több, összesen 73 helyet kap az új szerkezetû Európai Parlamentben. Cserében viszont megvonják az EP mindenkori elnökének szavazati jogát, amellyel ugyanakkor a parlamenti vezetôk eddig is ritkán éltek – utóbbit pénteken megerôsítette Hans-Gert Pöttering jelenlegi elnök is.

A legfôbb lengyel igényt azzal teljesítették, hogy megegyeztek: jegyzôkönyv formájában, tehát kötelezô jellegûként a szerzôdéshez csatolják azt a kitételt, amely lehetôséget ad a tagállamok viszonylag kicsiny csoportjának is egyes uniós döntések idôleges elhalasztására. Ezzel a lehetôséggel eddig tizenkét év alatt mindössze egyetlen egyszer éltek az unióban.

Elhatározták azt is, hogy növelik a vezetôi jogi tanácsadók, a fôtanácsnokok számát az Európai Bíróságon, így ott jut hely egy lengyel fôtanácsnoknak is.

A szerzôdés értelmében a közös kül- és biztonságpolitikai képviselô az eddiginél szabadabb kezet kap, és az Európai Bizottság alelnöke is lesz.

Beleegyezett a többi állam, hogy Bulgária az általa kívánatosnak tartott formában, evro-ként írhatja cirill betûkkel az eurót. Késôbb, de még a bolgár eurócsatlakozás elôtt döntenek arról, milyen formában szerepeljen a név a bolgár nyomású bankjegyeken és érméken.

Megerôsítették, hogy az osztrák egyetemekre beiratkozó külföldi (EU-s) diákok számának korlátozása miatt Ausztria ellen indított uniós jogi eljárást az Európai Bizottság öt évre felfüggeszti.

José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke a hajnali sajtótájékoztatón méltatta, hogy az intézményes reformokról hat év után sikerült megállapodásra jutni.

– Jó és igazi uniós szerzôdés született – szögezte le.

A szerzôdést december 13-án írják alá Lisszabonban a félévet záró hivatalos állam- és kormányfôi értekezleten. Azt követôen megkezdôdhet a ratifikálási folyamat, amely a vezetôk reményei szerint jövôre le is zajlik (a tagállamok közül csupán Írországban kötelezô népszavazásra bocsátani a kérdést, a korábban nemet mondó Hollandiában és Franciaországban bizonyosan nem lesz referendum).

A legfrissebb adatok szerint 133 halálos áldozata és mintegy 400 sebesültje volt a pakisztáni Karacsiban csütörtök éjjel elkövetett robbantásos merényletnek.

Az iszlámábádi belügyminisztérium egyik illetékese közölte a legújabb adatokat, hozzátéve: a nyomozás eddigi állása szerint valószínûnek látszik, hogy öngyilkos merénylôk követték el a pusztító támadást.

Azhar Farúki karacsi rendôrfônök szerint egyértelmûen megállapítható, hogy a nyolcéves emigrációból hazatérô exkormányfô, Benazir Bhutto volt a merénylet célpontja. Bhutto azonban sértetlen maradt, s közvetlenül a merénylet után megerôsített rendôri alakulatok szállították gyorsan családi rezidenciájára, amely a karacsi tengerparton áll – mondta a rendôrfônök.

Bhutto egy teherautó platójáról üdvözölte a köszöntésére összesereglett tömeget, amint a repülôtérrôl jövet áthajtatott a Pakisztán déli részén fekvô nagy kikötôváros zsúfolt utcáin Muhammed Ali Dzsinnahnak, Pakisztán alapítójának és elsô fôkormányzójának mauzóleuma felé, ahol a tervek szerint elmondta volna hazatérése utáni elsô beszédét. A két detonáció Bhutto gépkocsikonvoja közelében, az egykori miniszterelnököt éltetô tömegben következett be. Az áldozatok egy része a volt miniszterelnököt kísérô rendôrök, biztonsági emberek közül került ki, zöme azonban a politikus asszonyt éltetô tömegbôl, a Bhutto vezette Pakisztáni Néppárt támogatóiból.

Eddig senki sem jelentkezett a véres tett szervezôjeként, de az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz kötôdô pakisztáni szélsôségesek azzal fenyegetôztek a héten, hogy hazatérése után meggyilkolják Bhuttót, amiért a politikus asszony támogatja az Egyesült Államok terrorizmusellenes háborúját.

A világ vezetô politikusai éles szavakkal ítélték el a Karacsiban végrehajtott két merényletet, és maga Pervez Musarraf pakisztáni elnök is a demokrácia elleni összeesküvésnek nevezte a robbantásokat.

Gordon Johndroe, a washingtoni Fehér Ház szóvivôje brutálisnak nevezte a nyolc évi számûzetésbôl hazatért Banazir Bhuto elleni merényletkísérleteket, egyben azonban azt a meggyôzôdését is kifejezte: a szélsôségeseknek nem sikerül megakadályozniuk Pakisztán polgárait abban, hogy a januári parlamenti választásokon demokratikus úton válasszák meg képviselôiket.

Az Európai Tanács, amely a péntek hajnali órákig tanácskozott Lisszabonban, ugyancsak élesen bírálta a legújabb pakisztáni erôszakos cselekményeket. A portugál EU-elnökség annak a nézetének ad hangot, hogy az efféle akciók veszélybe sodorják a választási folyamatot az ázsiai országban. Ezért a felszólította a pakisztáni hatóságokat és valamennyi politikai erôt, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a közelgô választásokra olyan légkörben kerüljön sor, amely kedvez a választópolgárok szabad véleménynyilvánításának.

Ban Ki Munt, az ENSZ fôtitkárát mélyen megrázta a Bhutto elleni merényletkísérlet – áll a világszervezet közleményében, amely arra szólította fel az ázsiai ország összes politikai erejét, hogy kötelezzék el magukat a nemzeti egység megerôsítése mellett.

(MTI/Reuters) Jóllehet az 1,3 milliárdos Kínában a Pekingben használt úgynevezett mandarin dialektus a hivatalos, a Kínai Kommunista Párt XVII. kongresszusára érkezett képviselôk is bizonyítják, hogy az ország nyelvének folyékony és pontos használata sokak számára tûnik még távoli célnak.

A kínai nyelv egységét nem ábécén alapuló fonetikus, hanem karakterek ezreit használó írás biztosítja – így minden írástudó megérti a nyelvet írott formájában. Az írásjegyek kiejtése viszont vidékenként néha a felismerhetetlenségig eltérô, így gyakran van szükség többszörös tolmácsolásra az érintkezésben – vagy a beszélt szöveg leírására (nem egyszer látni, hogy különbözô vidékrôl való kínaiak a tenyerükre vagy éppen levegôbe rajzolják a vitatott szó írásjegyét).

Kormányzati adatok szerint a világ legnépesebb országában valójában csak az embereknek mintegy fele beszéli a hivatalos dialektust. A szegénység, a források hiánya, a távolság és a helyi dialektusokhoz való kötôdés is akadályozza az egységes hivatalos kiejtés általánossá tételére tett erôfeszítéseket. Többek között ez magyarázza, hogy Kína a bonyolult írásjegyekrôl annak ellenére sem tér át a latin ábécére, hogy már kidolgozták a latin ábécét használó úgynevezett pinjin írásmódot.

Az (írásban) azonos nyelvet használó úgynevezett han kínai többség mellett, amely a lakosság 92 százalékát alkotja, még több mint félszáz nemzetiség él az országban, ezek teljesen eltérô nyelvet beszélnek és más írással is rendelkeznek.

Az egyhetes pártkongresszusra érkezett kisebbségi képviselôk a tibetitôl kezdve az ujguron át egészen a csuangig további nyelveket használnak, bár persze valamennyire tudnak kínaiul is. A nagy tanácskozásról tudósító külföldi újságírók fokozzák a nyelvi Bábelt, ôk többnyire alig, vagy egyáltalán nem beszélik a mandarint.

Országos premiernek számító újabb kardiológiai beavatkozást végeztek tegnap a Megyei Sürgôsségi Kórházban. Ezúttal az intézmény dr. Benedek Imre vezette kardiológiai klinikáján, ahol ôssejtet ültettek be két krónikus perifériás verôér betegségben szenvedô páciens artériájába és izomzatába.

Egy nappal korábban a Csontvelô-átültetési Központban a betegség utolsó stádiumában levô páciensek gerincvelôjébôl nyerték az ôssejteket, amelyeket a megfelelô tisztítás után ültettek vissza az érbe, amelyet megpróbáltak újjáépíteni. Az eljárástól azt remélik, hogy a beültetett ôssejtek hatására a beszûkült erekben újra kiépül a keringés, s a két páciensnek nem kell levágni a lábát – hangzott el a dr. Benedek Imre egyetemi tanár, dr. Benedek István egyetemi elôadótanár, dr. Benedek Theodora tanársegéd és dr. Chitu Monica szakorvos által tartott sajtótájékoztatón. A beavatkozást az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztériumnál megnyert pályázat keretében végezték el, Benedek Imre professzor szerint a kísérlethez szükséges minden engedély és a betegek által aláírt beleegyezés birtokában. Az intervenció helyszíne a Copotoiu Constantin professzor vezette sebészeti klinika volt, a pácienseket jelenleg az intenzív terápiai klinikán tartják megfigyelés alatt. Erre azért van szükség, mivel a kardiológiai klinikát pénteken délben 12 órától mûszaki problémák miatt bezárták – jelentették be a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyre nem adott engedélyt a kórház igazgatója.

Dr. Baila Lucian az ôssejtbeültetést is megtiltotta, arra hivatkozva, hogy a kardiológiai klinika nem kérte az Országos Transzplantációs Ügynökség valamint a kórházvezetôség és a páciensek engedélyét.

A történteket a kórházigazgató bûnténynek nevezte, s véleménye szerint az igazságügyi szervek elôtt kell feleljenek tetteikért azok, akik a megfelelô feltételek hiányában ezt a kísérletet elvégezték. Véleménye szerint nincs szó sürgôsségi beavatkozásról és betegeket sok egyéb módszerrel is kezelni lehetett volna az amputációt megelôzôen. Hasonló ôssejtbeültetéssel világviszonylatban is csak kísérleti jelleggel próbálkoztak, ezért nem egy kipróbált és elfogadott módszerrôl van szó – mondotta Baila.

– Ahelyett, hogy a kórház vezetôsége támogatná a rendkívüli beavatkozást, amelyet hosszas elôkészítô munka után sikerült elvégezni, csúfot ûznek azokból, akik valami újat akarnak megvalósítani – jelentette ki Benedek Imre profeszor, aki szerint politikai okok és szakmai irigység van az igazgató magatartása mögött, aki csak egy eszköz azok kezében, akik hátulról irányítják a dolgokat. Ha nincs szükség a munkájára itt Marosvásárhelyen, két bukaresti klinikán is szívesen látják – tette hozzá.

A kórház bezárásáról helyettese, dr. Benedek Theodora döntött, mivel Benedek Imre professzor a korábbi napokban külföldön tartózkodott, hogy gerincsérvét kivizsgálják és megmûtsék. Betegszabadságát kellett megszakítsa, hogy hazatérjen, de a kórházvezetôséggel megkötendô menedzseri szerzôdéshez pénteken sem juthattak hozzá. Hétfôn is készen áll a tárgyalásokra, de azt a feltételt, miszerint az országos fajlagos mutatók átlagának a két-háromszorosát kellene a klinikán teljesíteni, nem írhatja alá, mivel azt megvalósíthatatlannak tartja – tette hozzá.

A klinika bezárását, amirôl élénk levelezés folyt pénteken délelôtt, Baila Lucian lehetetlennek minôsítette. Ilyen horderejû kérdésben egy részlegvezetô-helyettes nem dönthet. A kórház vezetôsége nem vállalhatja ennek a szélsôséges lépésnek a következményeit – fogalmazott az igazgató, aki szerint nem elfogadható, hogy azért zárják be a klinikát, mert a professzor betegszabadságon van, helyettese hétfôtôl gyereknevelési szabadságot vett ki, Chitu doktornô pedig, aki a doktorátusra készül, a pihenôszabadságát tölti.

– Elrendeltük, hogy a doktornô megszakítsa a pihenôszabadságot, ami ilyen esetben a törvényes eljárás – mondta a kórházigazgató.

Az érintett doktornôk szerint azonban (akik tegnap a klinkán levô utolsó nyolc betegnek is megírták a kibocsátóját), olyan légkörben, amikor a személyzethiány ellenére egész nap adminisztrációs munka végzésére kényszeríti ôket az intézmény vezetôsége és a megígért munkafeltételeket és segédeszközöket sem biztosítja, lehetetlen dolgozni – mondotta dr. Benedek Theodora.

– Benedek doktor túllépte a hatáskörét, ezért egy szakbizottságot hívok össze, hogy a súlyos kihágásról határozatot hozzon – jelentette be a kórház vezérigazgatója, aki szerint valójában nincs is szükség a kardiológiai klinikára, amelynek a munkáját egy egyezség alapján a Deac Radu professzor vezette kardiológiai intézet fogja ellátni. Véleménye szerint annak érdekében, hogy gazdaságosan mûködjön a kardiológiai klinika, a szerzôdésben megállapított mutatókat meg kell valósítani. Ha nem tudnak megegyezni Benedek doktorral, akkor meghirdeti a részlegvezetôi állást és versenyvizsga nyomán fogja betölteni azt – hangzott el az újabb fenyegetés, amelyet korábban már kifejtett a sajtó képviselôinek.

Hogy ki fog véget vetni a dr. Benedek Imre és a kórházvezetôség között elmérgesedett konfliktusnak, ma még nehéz megmondani. Az viszont, ami az utóbbi hetekben történt, sürgôs(ségi) beavatkozást igényel, amíg az intézmény hírneve nem csorbul végérvényesen.

Az RMDSZ az egyetlen politikai szervezet, amely alapos szakmai elemzést készített a gazdaságfejlesztési régiók átszervezésérôl, és ez azt mutatja: az RMDSZ-nek van mivel pozitív kampányt folytatnia az európai parlamenti választásokon – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Csíkszeredában.

A brüsszeli jelenlét fontosságáról, a november 25-i választás tétjérôl szólva Markó Béla arra figyelmeztetett, "ma kísértet járja be Erdélyt". Mint mondta, a napokban újból Székelyföldön "kóborolt" Dan Voiculescu konzervatív párti politikus, aki ismételten nacionalista nyilatkozatokal próbálja népszerûségét növelni és "bizonyítani hazafiságát". A Konzervatív Párt heti gyakorisággal benyújtott magyarellenes törvénykezdeményezései az RMDSZ parlamenti jelenléte révén még megakadályozhatók: ez ma még csak kampányfogás, de ha óvatlanok vagyunk, ha nem lesz parlamenti és brüsszeli képviselete az RMDSZ-nek, akkor ezek a magyarellenes kezdeményezések holnap már véres valósággá válhatnak – figyelmeztetett az elnök. Hozzátette: már az sem meglepô, hogy Voiculescu Székelyudvarhelyen járva megegyezett a független polgármesterrel egy ortodox templom és egy román kulturális központ létesítésérôl Székelyudvarhelyen.

A kötetlen beszélgetésen az elnök kiemelte: a RMDSZ pozitív kampányt folytat, amelyben nemcsak szimbolikus célokat, hanem gyakorlati, konkrét megoldásokat kínál többek között a magyarság számára alapvetôen fontos mezôgazdaság terén is. Az elnök rámutatott: az RMDSZ szakmailag felkészült, fiatal politikusokat felvonultató választási jelöltlistája bizonyítéka annak, hogy a szövetség képes a sokszínûségre, a változásra, garancia arra, hogy a szervezet eredményesen képviseli a magyarság érdekeit Brüsszelben. Frunda György vitathatatlanul az RMDSZ legtapasztaltabb diplomatája, aki az Európa Tanács raportôreként és jogi bizottságának elnökeként nemzetközi elismerést szerzett, és ô nyerte meg az Agache-ügy magyar kárvallottjainak perét az Európai Emberjogi Bíróságon. Értékelése szerint a választási lista az RMDSZ sokszínûségét bizonyítja: az ott szereplô politikusok ugyanis különbözô nézôpontokat, látásmódot képviselnek, ám az alapvetô célokban mindannyian egyetértenek, és ezáltal egy olyan listát sikerült kialakítani, amelyre mindenki szavazhat, hiszen, mint fogalmazott, "akinek nem tetszik Frunda György, annak tetszhet Sógor Csaba és fordítva".

Markó Béla kihangsúlyozta: kisebbségjogi szempontból is döntôen fontos, hogy az RMDSZ ott legyen az Európai Parlamentben, hiszen ellenkezô esetben csak románok fogják képviselni az országot, és ôk fognak részt venni a magyar közösség sorsát érintô brüsszeli döntésekben. A jelenlét különösen fontos amiatt is, hogy a mai Európa nem túlságosan kisebbségbarát, ezt mutatja a Koszovó-ügyben tanúsított halogató, habozó európai politika is. – Egy ilyen Európában kell ott lenni, ezt az Európát kell a mi ügyünk mellé állítani, ennek érdekében élô kapcsolatban kell lennünk a többi európai kisebbség képviselôivel – mutatott rá az elnök.

Leszögezte, mindannyiunk felelôssége, hogy lesz-e magyar képviselet Brüsszelben: felelôsségük van az RMDSZ- politikusoknak, de azoknak is, akik most az RMDSZ ellen kampányolnak, azoknak, akik Magyarországról szólnak bele a kampányba. Felelôsek azok, akik szavaznak és azok is, akik távolmaradnak. – Mindenkinek felelôssége van, ez elôl senkinek sem lehet kibújni – mondta Markó Béla. – Marosvásárhelyen is csak egyszer kellett elveszíteni a polgármester-választást – hívta fel a figyelmet az elnök, aki arra emlékeztetett, bár 2000-ben az RMDSZ ellen induló független magyar jelölt csupán 700 szavazatot szerzett, az elég volt a kudarchoz, ugyanis csak 150 szavazaton múlott, hogy az RMDSZ akkori jelöltje, Fodor Imre nem nyerte meg a választást. – Szomorú, hogy semmit sem tanulva a figyelmeztetô példából az akkori jelölt most egy függetlent támogat – tette hozzá.

Csütörtökön alig egy órát töltött Erdôszentgyörgyön a Konzervatív Párt (PC) elnöke, aki az Olimpia vendéglôben találkozott a helyi román közösséggel. A látogatás a többségében magyarok lakta erdélyi megyékben tett látogatássorozat egyik állomása volt, mert saját szemével akart meggyôzôdni arról, hogy milyen problémákkal szembesülnek az itt lakó románok.

Megállapította, hogy bár Erdôszentgyörgyön a lakosság 20%-a román, "nehézségekkel küzdenek a diszkrimináció következtében". Voiculescu szerint a probléma fô oka "a román közösség megosztottsága. Nem hibáztathatjuk a magyarokat, arra kell gondolnunk, hogy talán bennünk van a hiba". Ugyanakkor azt javasolta, hogy a helyi közösség fogjon össze, s a következô helyhatósági választásokra állítson közös listát, s elmondta, hogy a PC törvénytervezetet készít arról, hogy a magyar többségû megyékben a románoknak hivatalból legyen képviseletük a helyi közigazgatásban.

A beszélgetés során felvetôdött, hogy Erdôszentgyörgyrôl kénytelen elvándorolni a román fiatalság, mert még a román tulajdonban levô cégek is magyarokat alkalmaznak. Voiculescu két vállalatot is ígért nekik: egy konzervgyárat és egy bútorgyártó vállalatot, amelyeket európai pályázatokból terveznek megvalósítani. A két cég, Voiculescu szerint kb. 1.000 munkahelyet teremtene. A terv kivitelezésével Marian Cornaciut, a párt megyei elnökét bízta meg. Megígérte ugyanakkor, hogy megnyitják a bíróságot, hogy ne vesszenek kárba az épület felújításába és a logisztikába befektetett milliárdok. Az ügyben Iova Popescu képviselô fog interpellálni a parlamentben, de Voiculescu szerint "nem érik be az interpellációkkal".

A Népújság felvetésére, miszerint a PC elnöke szándékosan ragaszkodik ahhoz, hogy a – tapasztalat szerint rossz – tanterv szerint és tankönyvekbôl tanulják a román nyelvet a magyar gyermekek, mert rejtett célja, hogy a magyarok ne tanuljanak meg románul, és ne érvényesüljenek, Dan Voiculescu kijelentette: uramisten, szó sincs errôl! Véleményem szerint a tankönyveken változtatni kell. A román nyelvet jobban kell tanítani, ahogy eddig. Ezért magammal is hoztam néhány tankönyvet. Iova Popescu képviselô a napokban találkozik a tanügyminiszterrel, hogy átdolgozzák a programot is. Az új tanterv szerint és az új tankönyvekbôl sokkal könnyebben meg lehet majd tanulni a román nyelvet.

Tegnap délben a megyei törvényszéken nyilvános sorshúzással jelölték ki az európai parlamenti választások felügyeletére megalakított megyei választókerületi választási iroda (BEJ) vezetôit a törvényszéken tevékenykedô bírák közül.

A sorshúzás eredményeként az elnök Hurtugaci Emanuele, elnökhelyettes Borz Teodor Vichente, tag Baciu Mona lett.

Bereczki Adrian (fotó), a Maros Megyei Törvényszék alelnöke elmondta, hogy a listán 15 bíró neve szerepelt, akiket a megyei törvényszék, illetve a kereskedelmi törvényszék bírái közül választottak ki.

A megyei választási irodát, a hagyományoknak megfelelôen, a prefektúra épületében rendezik be. A tegnap megalakult iroda a választásokon induló politikai pártok, politikai szövetségek és választási szövetségek képviselôivel egészül ki. A BEJ fô feladatai: felügyel a szavazókörzetek idôbeni megszervezésére, nyomon követi és biztosítja a választásokra vonatkozó törvényes elôírások egységes alkalmazását és betartását, bejegyzi a jelöléseket, megoldja a saját tevékenységére vonatkozó kifogásokat, az óvásokat, a polgármesterekkel közösen kiosztja a szavazólapokat, összesíti a szavazókörzetek választási eredményeit, elküldi a Központi Választási Irodához (BEC) a választás eredményeit, illetve elvégez minden más, a törvény szerint rá háruló feladatot.

Az európai parlamenti választásokra 2007. november 25- én kerül sor.

Szemek, kezek, tárgyak. Évtizedek koptatta tekintetek. Nyári konyhák és templomok, falvak és utcák. És arcok, arcok, arcok. Idô barázdálta szemhéjak. Élô emlékei a múltnak. A galéria falairól tekintenek le ránk, hol színes, hol fekete-fehér képekbe fagyottan. A pillanat megmaradt, a pillanat látható. A több évtizedes munkásság pillanatai ezek. A fotográfus születésnapot ünnepel. És vele együtt ünnepelt a Bernády Ház emeleti galériáinak telt házas közönsége csütörtök délután. Bálint Zsigmond hetvenéves.

Ez alkalomból tárlattal jelentkezett a mûvész, az elmúlt évek fotóit helyeztette a falakra, egy sarokban ízelítô a régiekbôl: megjelennek hatvanas- hetvenes-nyolcvanas évek arcai. Nagy Miklós Kund méltatta a tárlatot: – E kortól kezdôdik igazán az élet. Bálint Zsigmond számára mindenképp. Fáradhatatlanul, irtózatos energiával járja a vidéket, az országot, Magyarországot. És nemrég nyerte el a Magyar Fotográfusok Országos Szövetségének aranyelismerését. Légy hív mindhalálig – az egyik képén látható felirat lehet akár a tárlat mottója is. Hûség a hitvalláshoz, igényességhez, önmagához és nemzetéhez. Feltérképezi feledôbe menô népszokásainkat. Ô az a fotós, aki a legtöbb alkotótáborban megfordulhatott. Hitvallása, hogy embereket akar elénk hozni, megmutatni nekünk, olyanokat, akik becsülettel, hûséggel élik az életüket. Méltányolandó szándéka, hogy a kisembereket örökíti meg. Önmagukért beszélô gazdag sorsok ezek. Dráma és humor, derû és szomorúság. A kiállítás csak egy kis része a hatalmas gyûjteménynek, hisz a mûvész több mint 250 hazai, 300 nemzetközi és közel 70 egyéni tárlaton is túl van már.

Incze István, a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke mint a klub legaktívabb tagját üdvözölte Bálint Zsigmondot, és ô is megemlítette: elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a magyar népi hagyományokat átmentette az utókor számára.

Végül az ünnepelt szólt: – Az utóbbi idôben nagyon sokat jártam Erdélyt. És akkor döbbentem rá, hány olyan vidéke van még, amelyet nem ismerek. A környéken lévô falvak például nagyon érdekesek. A fotográfus bekopog, elbeszélget a háziakkal. Megnyílnak az emberek. Utána fényképezhet csak igazán. Ezért a képeim jellemeket is ábrázolnak. Az erdélyi ember jellemét. Ez ösztönöz, ezért folytatom a munkát.

A látványosan fejlôdô és a szolgáltatások állandó korszerûsítésére törekvô Ortoprofil cégnél ezen a héten mutatták be az úgynevezett CAD-CAM számítástechnikai rendszeret, amely ortopédiai modellek készítésére alkalmas. Az Elekes István marketingigazgató vezette sajtótájékoztatón a magyarországi Ortoprofiltól érkezett Ágoston Lajos szaktanácsadó (képünkön) az amerikai Ohio Williow Wood cég által az utóbbi öt évben kidolgozott rendszer elônyeit ismertette, amelyet Erdélyben elôször az Ortoprofil cég vezetett be.

A CAD-CAM rendszer az emberi kéz érintése nélkül speciális digitális kamerák, letapogatók és szkennerek segítségével másodpercek alatt rögzíti az adott emberi testrészt, csonkot, amit egy háromdimenziós grafikai programban jelenít meg. Ehhez elektromágneses teret és az ehhez kapcsolódó lézerfényt használ. A képalkotó és egyben méretvevô eljárás után az ortopédiai szakember speciális ortoprotetikai szoftverek segítségével számítógépen végzi el a modell virtuális módosítását, formázását, javítását. Mindez lehetôvé teszi a stresszel járó hosszadalmas és nehéz munkának, a hagyományos gipszminták készítésének a kiküszöbölését. Elônye a precíz, pontos és nyomon követhetô megoldás, továbbá, hogy nagy távolságokról, az Ortoprofil cég esetében az ország területén mûködô mind a 32 egységbôl el lehessen küldeni a központi mûhelybe a beteg adatait.

A számítógép segítségével módosított adatokat a rendszer egy többtengelyes CNC- maró segítségével elôre gyártott habmodellekbôl kimarja, amely a páciens egyedi méreteit formázva készen áll a szükséges ortézis vagy protézis elkészítésére. A CAD-CAM olyan adatgyûjteménnyel rendelkezik, amely lehetôvé teszi, hogy a páciens jelenlétében a szükséges egyedi alkatrészeket kiválasszák, a teljes virtuális segédeszközt megtervezzék, és a kiválasztott alkatrészeket és alapanyagokat az interneten megrendeljék.

Az ellátó szakember a számítógépes rendszerek segítségével a páciens adatait rögzítô, archiváló dokumentációs rendszerrel dolgozhat, amely lehetôséget biztosít a mért értékek késôbbi ellenôzésére és módosításra. További elônye, hogy a röntgen- és CT- felvételeket is be lehet vinni a szoftverbe.

Hogy mi mindenre használható a rendszer? Koponyasérülés, -mûtét után szükséges koponyavédôk elkészítésétôl ortopédiai fûzôk, alsó és felsô végtagortézisek és -protézisek, tehát mûláb és mûkéz elkészítéséhez szükséges mintavételre. A fokozatosan fejlesztett szoftver legújabb változata pedig lehetôvé teszi a talpbetétek, ortopéd cipôk valamint a mellamputáció utáni mellpótlást is – mondotta Ágoston Lajos.

A legnagyobb precizitást biztosító eljárással, amellyel Magyarországon már több ezer protézis készült, 15-20 éves lemaradást sikerült behozni a betegellátást illetôen – hangzott el a sajtótájékoztatón.

A CAD-CAM bevezetése az Ortoprofil cégnek jelentôs befektetést jelent, ami középtávon fog megtérülni – mondta a marketingigazgató, majd hozzátette, hogy a gipszminta-készítésrôl az új rendszerre való átállás komoly oktatást, felkészítést feltételez, az eredmény viszont a legmagasabb szintû szakmai szolgáltatás lesz.

Városi szinten évi két alkalommal szerveznek nagytakarítást. Az e héten kezdôdött ôszi lomtalanítás a keddi lapszámunkban közzétett ütemterv szerint halad, aminek menetéhez a kedvezô idôjárás is hozzájárult.

– A grafikont sikerült betartanunk a Moldovei, Kovászna utca és Pandúrok útja környékén, a Dacia piac mellett, a Tudor Vladimirescu utcában, a Selistei, Paltinis, a Navodari utcákban, továbbá az Alpha Transilvana központ környékén gyûjtöttük össze a szemetet. A lakók a szemétgyûjtést megelôzô napon kell kihelyezzék a lomot, hulladékot. A lakosság megértette az akció fontosságát s idôben kihelyezték az összegyûjtött szemetet. Hogy a munkával le ne maradjunk, ma is dolgozunk a Nyárád, a Dâmbovita, a Sas, a Zernyest utca környékén. Jövô hét elején befejezzük a Budai Nagy Antal negyed környékét, a Predeal utcát, a hét közepén pedig elkezdjük a November 7 negyed kitakarítását – mondta Kacsó Károly, a köztisztasági vállalat részlegvezetôje, aki hozzátette, hívjuk fel a lakosság figyelmét, ne dobjanak törött üveget a szemétbe, ne hordják ki a lakásátalakításból és felújításból származó törmeléket, ugyanis az ilyen eredetû szemetet nem szállítják el.

– A köztisztasági vállalat nem vehet részt az építkezésben! Nem feladata. A lakóknak saját maguknak kell megoldani a törmelék elhordását az erre megszabott díj ellenében – mondta Kacsó.

Az idei nagytakarítás során kevesebb használaton kívül helyezett háztartási gép, tévé, bútor került a lom közé, mint az elmúlt években. Inkább a zöldövezet megtisztításából származó ágak, falevelek képezik az összegyûjtött szemét nagy részét.

A világ elsô föld alatti földrengés- megfigyelô állomását tervezik létrehozni a Szent András-törésvonalon, s az elsô furatmintát nemrég mutatták be a szakemberek.

A Szent András-törésvonal folyamatos kéregmozgásairól és rengéseirôl híres, a lehetô legideálisabb hely a földmozgások keletkezésének kutatására. Ezért is akarják itt létrehozni a világ elsô föld alatti földrengés-megfigyelô állomását mintegy 25 millió dollárból.

Az elsô furatmintát, amely összesen egy tonna súlyú, a minap mutatták be a szakemberek, s ezzel megtették az intézet létrehozásához szükséges elsô lépést. Ám jövôre máris érzékelôberendezéseket terveznek elhelyezni a furatban, hogy közvetlen közelrôl tetten érhessék a rengések keletkezését.

A Szent András-törésvonal a földkéreg egyik legjelentôsebbike, Kalifornia államot választja ketté a csendes-óceáni és az észak-amerikai kôzetlemez találkozásánál, ezek átlagosan évente 1 centiméter sebességgel tolódnak egymásra.

A törésvonal rendkívül aktív, gyakoriak a rengések, ám ezek többségét nem érzik meg az emberek. A legpusztítóbb földrengés az újkori történelem során a San Franciscót romba döntô földmozgás volt 1906-ban. Nevezetesebb rengés volt 1989-ben Loma Prietában, valamint 1994-ben, ez utóbbi súlyos károkat okozott nemcsak Los Angelesben, de egész Dél-Kaliforniában.

Margarethe Gertrude Zeller néven született 1876. augusztus 7- én a hollandiai Leeu-warden városában egy gazdag kalapos lányaként (késôbb azt terjesztette magáról, hogy anyja indiai hercegnô volt, a táncot pedig hindu templomokban tanulta.) A kispolgári miliôt nehezen viselô lány tizenöt évesen elcsábította igazgatóját, ezért kirúgták az iskolából. Egy apróhirdetésre válaszolva feleségül ment egy katonatiszthez, akit hamarosan Indonéziába helyeztek. Két gyermeke született, de túl sokat nem törôdött velük (az egyik kiskorában meg is halt). Margarethe minden útjába kerülô férfival flörtölt, részeges és goromba férje verte.

1902-ben elváltak, s az asszony egy huszártiszt szeretôjeként végre eljutott álmai városába, Párizsba. 1905-ben lépett fel elôször Mata Hari (a Hajnal Szeme) néven, elsöprô sikeréhez nem csak egzotikus szépsége járult hozzá, hanem az is, hogy a hétfátyoltáncot teljesen meztelenül fejezte be. Hamarosan általa is táplált legenda szövôdött köré, csillagászati gázsikat követelt és kapott, ajtaja és ágya elôtt a politika és az üzleti élet hatalmasságai álltak sorba.

Az egyenruhák iránt végzetes vonzalmat tápláló táncosnôt valószínûleg 1908-ban, egy berlini fellépésén szervezte be a német titkosszolgálat, s ô inkább kalandvágyból állt kötélnek, mert fizetsége egy titkárnôét sem érte el. Kiképzését egy állítólagos indiai útja alatt kapta, fedôneve H-21 lett, de szinte már a kezdetektôl figyelte az angol és a francia titkosszolgálat. Arról megoszlanak a vélemények, hogy információi mennyire voltak jelentôsek, az viszont biztos, hogy 1916-ban, talán mert érezte, hogy szorul a hurok körülötte, felajánlotta szolgálatait a francia hírszerzésnek is. A sors iróniája, hogy épp egy francia megbízatást teljesített, amikor 1917. február 13-án letartóztatták.

A hadbíróság az ellene felhozott mind a hét vádpontban bûnösnek találta és halálra ítélte. (A szigorú ítéletben szerepet játszhatott, hogy a háborúban a hátország morálja épp a mélypontra süllyedt, így a közismert, ráadásul idegen, holland nôn példát akartak statuálni.) A negyvenegy éves Mata Hari 1917. október 15-én a vincennes-i erôdben állt a kivégzôosztag elé. Az egyik legenda szerint csókot dobott kivégzôinek, egy másik szerint az utolsó pillanatban széttárta kabátját – ami alatt természetesen semmit nem viselt –, hogy megzavarja a rá célzó katonákat. Holttestét senki nem kérte ki, így az anatómiai múzeumba került, ahonnan az 1950- es években eltûnt.

Halála után legendája tovább nôtt, a köztudatban ô lett "a" kémnô. Életérôl több film készült, a legjobb Greta Garbóval, de megszemélyesítette Jeanne Moreau és egy pikáns változatban Sylvia Kristel, az Emmanuelle-filmek fôszereplôje is. A valódi Mata Hari iránt érdeklôdôk 1997 óta kereshetik fel a szülôvárosában az emlékére nyílt kiállítást.

(a hagyományos Rákóczi-ünnepségen Bad Kissingenben)

Igen, mi, székelyföldiek, Mikes jogán szoktuk így nevezni II. Rákóczi Ferencet: a Nagyságos Fejedelem. Rendhagyó ebben az esetben, hogy ki sem kell tegyem a lábamat választott hazámból, ugyanis immáron 57. alkalommal rendezték meg Bad Kissingenben a Rákóczi-ünnepet. Rég készültem elmenni oda, de az idén ott lehettem, errôl szóljanak hát soraim.

Bad Kissingen egy patinás, mondén fürdôhely, 1279- ben oppidumként jegyzik az okiratok, ahol megfordult a maga korában sok-sok jeles történelmi személyiség: Auguszta Viktória, II. Sándor cár, Ferenc József, Erzsébet királynô, Bismarck, II. Lajos, II. Maximilian bajor királyok, Rossini, Balthasar Neumann, Leo Tolsztoj, Richard Strauss és még sokan mások. 1970-ben itt járt Neil Armstrong is. Az ünnepség névadója azonban, a mi Rákóczi fejedelmünk, soha nem járt Bad Kissingenben. S akkor hogyan lett ô a névadó? Úgy, hogy a fôforrást 1752-ben Ragozi, és az erôs forrást Pandur néven említik egy korabeli írásban.

A névadásról két magyarázat van forgalomban. Az egyik szerint a Rákóczi vezette szabadságharc bukása után osztrák tisztek adták volna e nevet a forrásnak, éspedig rabiátus természete végett. Egy másik hagyomány szerint Rákóczi zsoldosai kúrálták itt sebesüléseik okán a bajaikat, s ôk adták volna a forrásnak, a fejedelmet tisztelendô, a Rákóczi nevet. 1950-ben elhatározta a város vezetôsége, hogy minden év július utolsó hétvégéjén Rákóczi-ünnepet fognak rendezni, 1991-ben pedig köztéri szobrot is állítottak a Nagyságos Fejedelemnek.

A város központi utcáin asztalok és padok végtelen sora, tele ünneplô népséggel, patakban folyik a sör és a bor. Késô délután a városháza elôtt felállított tribün elé egy csapat kékdolmányos kürtös jelzi a fôpolgármester megérkezését, akinek kíséretében van Rákóczi és neje, korhû ruhában, valamint egy török, egy francia és Siófok testvérvárosok polgármesterei. Bad Kissingen fôpolgármestere megnyitja az ünnepségeket, ezután franciául és törökül szólnak a vendégek, a siófoki pedig jó németséggel üdvözli az ünneplôket.

Barátommal* elég messze ültünk a tribüntôl, körülöttünk máris emelkedett ünnepi hangulat uralkodott. Mikor asztaltársainkkal közöltük, hogy magyarok vagyunk, megkérdezték nyomban, hogy mégis hogyan beszélük folyékonyan németül? Megmondtuk. Szeretjük a magyarokat – hangzott a nyugtázás.

A megnyitó után alig tudtunk a fôutcán végiggyúródni a Bad Kissingeni-i lovas quadrilla bemutatójára: csupa szép német lányok, magyar huszárgúnyában, panyókára vetett mentével vállukon; az asszonyok fekete zakót és cilindert viseltek. Valamennyien szépek és feszesen ülik meg a lovat.

Ezután betértünk egy Weinstube – vagyis olyan kocsmába, ahol bort mérnek ki. Két évszázad leheletét éreztem a sejtelmes félhomályban. Asztalunkon egy karcsú vázában két szál rózsa: a hamburgi matrózkocsmák emléke kerít hatalmába! Hamburg, 1983: szôke, lengyel kolleganôk társaságában kerestem azt a matrózkocsmát, amelyikben hajdan Brahms találkozott Reményivel és zenekarával. Faludi verssor kísértett akkor és jut most is: "…a matrózkocsmák mélyén felzokogtam" – hát igen, ilyenek vagyunk mi, férfiak, mindig keresünk valamit, s ugyancsak nem ritkán valakit. A két szál rózsát fényképen örökítettem meg.

Nos, az ünnep további kétnapos programja helyett hazaindultunk másnap reggel, mivel további látogatást is terveztünk, útba ejtve Rothenburg o. d. T. városkát, amelyik arról nevezetes, hogy maga a konzervált középkor. Itt található Tilman Riemenschneider (*~1499-†1531) Heilig-Blut faragott oltára.

Kellemes, szelíd dombokon, erdôkön és mezôkön keresztül autóztunk, szándékosan elkerülve a gyorsforgalmú autópályát. És akkor, egy alig két és fél ezer lakost számláló kisváros szélén, a hajdani hercegségi parkban elôttünk áll a bükkfák között, egy magas, oszlopszerû talapzaton Liszt szobra: Franz von Liszt, olvasható a felirat. A helybéliek "der schwarze Mann"-nak – egyszerûen fekete embernek nevezik, a sötét patina miatt.

Hogy került ide, egy kis helység parkjába Liszt mellszobra? Gondoltam, utána kellene járjak ennek. A helybéli turisztikai hivatal infója nem vezetett tovább. A bp-i Liszt-múzeum igazgató asszonya nyomban rávezetett arra a nyomra, aminek alapján, a német anyagot tanulmányozva, a következô háttér rajzolható meg:

A Fürst zu Hohenlohe-Schillingsfürst családot kettôs kapcsolat fûzte Liszthez. Az egyik fiú, Konstantin, feleségül vette azt a Marie zu Sayn-Wittgensteint (*1837- †1920), akinek anyjával, Prinzessin Caroline zu Sayn-Wittgensteinnal élt együtt Liszt Weimarban, ahová Párizsból, a családi kötelék elôl menekült. Konstantin egyik testvére kúriai bíboros volt, akit személyes barátság is fûzött Liszthez. Így hát érthetô, miért fordult meg Liszt Schillingsfürstön több alkalommal, és emiatt állíttatott szobrot a hercegi család a falu szélén, a hajdan hercegi angolparkban, ami ma a városka gondozásában van.

Ki a Rákóczi-szobor alkotója? A kérdésre gyors választ kaptam: alkotója nem kívánja magát megnevezni. (?) Kinek a munkája a Liszt-szobor? Sajnos nem sikerült megtudnom.

Marad még egy kérdés: minek tulajdonítható, hogy egy ilyen mondén német fürdôhely fô forrásai Rákóczi és Pandur nevet viselnek, és a németek ünnepi rendezvénnyel tisztelegnek, s még szobrot is állítottak a Nagyságos Fejedelemnek? Nem tudok senki véleményére hivatkozni, elmondom hát saját gondolataimat. Azzal kezdeném, hogy direkt tévéadásban láttam annak idején Mannheimban Kishont egy irodalmi estén. Sok-sok kérdésre kellett válaszoljon. Aztán a végén ô tette fel a kérdések kérdését, mondván: nem tudom, miért szeretik a németek a könyveimet. És egyáltalán az én humoromat? És ekkor mindenki passzolt, senkinek nem lévén raktáron, amit mondhatott volna. Nekem lett volna, de hát nem engem kérdezett. Most pedig elmondom, mivel a két fenti kérdést összefüggônek tartom. Nevezetesen:

Németország, mint olyan, alig százvalamennyi esztendô óta van, addig ugyanis 158, netán valahánnyal még több kis hercegségbôl állott. Központi hatalom nem lévén, minden herceg autoriter módon uralkodott maroknyi területen. Minden kis uralkodó tartott udvari mûvészeket, zenészeket, tudvalévôleg a hatalom szívesen díszíti magát jeles személyekkel. Ezen az alapon nôtt ki a filozófusok nemzetének is nevezett német nép. A köznép azonban feltétlen alázattal tartozott a felsôbbségnek. De, évente egyszer, a farsangi mókák idején szabad volt kimondani olyant is, amit máskor soha. Ezért pedig a német farsang és a farsangi mulatságok a legszínesebb rendezvények a mai Európában. Mélységes gyökeret vert a németben a humor mint kommunikációs eszköz. A farsangi mókás elôadások során rendkívül kimûvelt verbális eszközökkel, más népek szemében elképzelhetetlen módon szokták kigúnyolni a politikai élet szereplôit. Nos, így Kishon is megértette volna, ha valaki ezt neki így elmondja.

Van a németek számára történelmüknek egy lehangoló tényezôje is: vajmi kevés szabadságharc, s valamennyi vereséggel végzôdött. Éppen ezért rendkívüli tisztelettel adóznak azoknak, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságukért. Nos, ebbe a képbe bele is illik a Nagyságos Fejedelem. Az idei, 57. Rákóczi-ünnepeken megjelent egy szép Rákóczi-füzet is. Elolvastam, kifogástalan írás. A borítólapon az ismert Mányoki festette Rákóczi-arckép, ami nagy, kétméteres poszterformátumban lengett a városban, az utcák felett is.

Szállodánkban a fogadó asszonyság kitüntetô kedvességgel kezelt bennünket, úgy váltunk el Katharinától, hogy jövôben újból szállóvendégei leszünk, majd 3 napon át kívánunk részesei lenni (vendég)szeretetének.

2007. október 2–5.

Dr. Szôcs Károly

* Zsigmond E. volt évfolyamtársam, akinek a zetelaki sáros utcák, majd Szovátán a gyermektelen asszonyokat boldogító orvoskodás után pár évig szemébe fújta a szél a marokkói sivatag homokját; majd átkelt az Alpokon, északi irányba, s így aztán csak idô kérdése volt, hogy összefussunk;

** Riemenschneider, azt jelenti szó szerint: szíj- vágó; magyarban is ismert családnév Szíjjártó, Szíjgyártóként; hajdan fontos mesterség volt, azon évszázadokon keresztül, amelyeket a ló ereje tartott mozgásban.

Gyarmati Pityu

(Folytatás október 13-i lapszámunkból)

Az életben is kedves, szellemes volt, az ugratások mestere. Turnékon Szabó Ottó, Tarr László, Csorba András egy csapatot képeztek. Pityunak épp a nagy szimpátiának köszönhetôen egy 1100-as Fiat kocsija volt. Minden rendôr ismerte, Lengyel ôrmester mint jó szomszéd elôre szalutált. Történt egyszer, hogy a Szabadság utca elején megállt a motor. Perceken belül hatan-heten sürögtek a mûvész úr körül, csakúgy röpködtek a jó tanácsok. A karburátort vegye le… Most a delkót… Végre az öcsém, Jenô is megjelent a segélybrigádban. Pityu felháborodottan zavart el mindenkit:

– Itt van az én megmentô barátom, az igazi szaki, Jenô, itt a kulcs, csinálj vele valamit, mindjárt kezdôdik az elôadás, hagyd a Kultúrpalota elôtt… utána megisszuk az áldomást.

Az áldomásról még annyit, hogy ha megtisztelték, nem utasította vissza.

Sôt, nagyvonalúan viszonozta, amivel nem szerzett kimondottan örömet Gizikének. Egy alkalommal a Maros étteremben úgy került konfliktusba a belügyi szervek két civil ruhás ügyeletesével, hogy amikor a ruhatárba adta a felöltôjét, feltûnôen emelte ki zsebébôl azt a kellékpisztolyt, amivel meg akarta tréfálni a szomszédját. Az éber elvtársak hirtelen karon fogták és a ruhatár mögé vonszolták, minden kapálózása, hangos tiltakozása ellenére. Hosszas dulakodás után néhányunk közbelépése után csitult el a harci helyzet, aminek mûvész barátunk úgy tett pontot a végére, hogy harsányan megjegyezte:

– Ha az elvtársak járnának színházba, nemcsak a játékpisztolyt, de még engem is felismertek volna – és gyôztes Don Quijote-pózban bevonult az étterembe.

Valamennyi rádiószilveszteri mûsorban több szerepet kapott. Az egyik ilyen rádiófelvétel utáni kötelezô áldomásozáskor egymást követték a tiltott viccek, a jó hangulatban szóba került, hogy Magyari Gergely milyen nagyszerûen ért a konyhamûvészethez, szinte mint Tarr Laci, hogy Gyarmati Pityu a nagymestere a házipálinka-fôzésnek, mire felemelte a kezét és megkérdezte:

– És tudjátok, hogy szerkesztô barátunk mirôl híres? Arról, hogy ô csinálja a Szabadság utca leghíresebb guggolós borát. Én is arra lakom, de valahányszor a János házához közeledem, mindig átmegyek az ô járdájára, és az ablaka alatt guggolva megyek tovább, mert ha meglát, azonnal beinvitál és aztán ihatom a torokszorító izabellacsûgörét, amit ráadásul még dicsérni kell…

1995. október 16-át írtunk, amikor örökre itt hagyott, de emléke ma is mindig derûre simítja az arcokat.

Csifó János

A Christie’s a jövô hónapban Genfben elárverezi az 1800-ban Napóleon felesége, Joséphine (1763-1814) részére készített zsebórát – közölte az aukciós ház, amely 200-400 ezer közötti svájci frankra (30-60 millió forint) számít az ékszer eladásából.

A sötétkék színû, aranyból, zománcból és gyémántokból álló zsebóra egyike az Abraham Louis Breguet által 1790 körül feltalált "tapintós óráknak" – olvasható az aukciós ház keddi közleményében. Az óra szerkezete lehetôvé tette, hogy tulajdonosa egyszerû érintéssel megtudja, hány óra van – akkoriban ugyanis neveletlenségnek számított, ha valaki kivette zsebébôl az óráját.

A Breguet cég szerint a zsebórát 1799-ben rendelte meg Joséphine háromezer frankért. Röviddel Napóleon (1769–1821) császárrá koronázása után gyémántokkal, majd koronával is ékesítették, hogy jelezzék Joséphine császárnéi címét.

Késôbb Joséphine lányának, Hortense de Beauharnais-nak ajándékozta az órát.

Az óra történetét, az elvégzett javításokat és a rajta esett sérüléseket gondosan feljegyezték a Breguet cég archívumában – közölte az aukciós ház.

Joséphine, akinek elsô férje Beauharnais tábornok volt, 1796-ban ment feleségül Bonaparte Napóleon tábornokhoz. 1809-ben elváltak, mert nem született gyerekük, de az asszony továbbra is megtarthatta császárnéi címét.

Idén júliusban a Christie's londoni árverésén a várt összeg ötszöröséért, 276 000 font sterlingért elkelt Napóleonnak Joséphine-hez intézett szerelmes levele.

November 12-én 432 óra kerül kalapács alá a genfi árverésen elôreláthatólag összesen 14 és 23 millió svájci frank közötti kikiáltási áron.

Három nappal azután a brit aukciós ház 53 millió svájci frank összértékûre becsült 400 ékszert készül elárverezni, köztük egy 2,26 karátos vörös gyémántot, amely a Christie's szerint "a legjelentôsebb a valaha is kalapács alá került ékszerek közül". Értékét 1,5-1.9 millió svájci frankra becsülik.

(Október 20–27.)

KOS (III. 21–IV. 20.)

Az ôsz nem jelent feltétlenül bágyadtságot is. Annyi örömforrás rejtôzködik körülötted, fedezd fel ôket. Engedj egy kis teret a lírának. Jelszó: védjegyem a mosoly.

BIKA (IV. 21–V. 20.)

Váratlan eseményre számíts, mely átrendezheti életed. Változtass diétádon. Munkakedved ne veszítsd el. Jelszó: jó sors, semmi más!

IKREK (V. 21–VI. 21.)

Az életet úgy is felfoghatod, mint ismeretlen utat a halál felé. De a fölösleges borongással nem mész semmire. Nagy hatással van rád valaki, és ez nem mindig hasznos. Gondold át kapcsolataid. Jelszó: elvek és praktikák.

RÁK (VI. 22–VII. 22.)

Nézz valódi kincseidre, belsô értékeid végre fedezd fel. Aki megért, nagyra is becsül. A héten adakozz, mert visszafordul. Jelszó: adj, hogy kaphass!

OROSZLÁN (VII. 23–VIII. 22.)

A humorra úgy kell vigyáznod, mint diktátor a személyes hatalmára. De azért hatalmas egódból végy vissza egy kicsit. Jelszó: fát az erdônek?

SZÛZ (VIII. 23–IX. 22.)

Hajlamos vagy rossz kompromisszumokra. Szívtársad könnyen megcsalhat. A zûrök oka nem feltétlenül szerelemhiány. Jelszó: egyszer csak elszáll a tapéta.

MÉRLEG (IX. 23–X. 22.)

Levélben is ki lehet tárulkozni, de miért nem vállalod a nyílt sisakos küzdelmet? A véletlen néha átrajzolja a legpontosabb haditervet is. Add önmagad. Jelszó: a papír is tud pirulni.

SKORPIÓ (X. 23–XI. 21.)

Gondolj azokra, akik eltávoztak, mégis mindig veled vannak, szeretve és dorgálva vigyázzák életed. Közeleg a nap, látogass ki hozzájuk, hallgasd beszélô csendjüket. Jelszó: sóhaj és suttogás.

NYILAS (XI. 22–XII. 20.)

Új feladat, új cél? Arany középút? És közben vélt és valós sérelmek. Lobbanékonyságod fokozódhat. Mégis vágj a dolgok közepébe. Sokat segítenek a világhálós kapcsolatok. Jelszó: üdvöz légy, webmester!

BAK (XII. 21–I. 19.)

Csak a gimi szívtipró, te komoly vagy. Biztonságra vágysz, de ezért meg kell dolgozni. Titkod csak beavatottnak tárd fel. Jelszó: ne szólj, szám.

VÍZÖNTÔ (I. 20.–II.18.)

Szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek lehetnek. A lélek békéje megszépíti az arcot. Mégse légy hiszékeny. Ellenôrök a láthatáron. Jelszó: vetés, aratás.

HALAK (II. 19–III. 20.)

Sok múlik a hangulataidon. A sportot nem elég képernyôrôl követni. Az akaratgyengeség mindig megbosszulja magát. Álmaid csapdát rejtenek. Kerüld a szóváltásokat. Jelszó: való világ!

"Ha meghalok, nem fogja tudni senki, / Sorsomnak mennyi rejtett titka volt" – írta Áprily Lajos. A titokhoroszkóp sejtésekkel segít eligazodnod a lélek útvesztôiben. Óvó gondossággal övezd szeretteid, és okosan vezesd magad környezetedben. A legértelmesebb élet is úgy igazán izgalmas, ha ilyen rejtett, áprilys titkok gazdagítják. De nem kell feltétlenül magunkkal vinni ôket. Írhatsz nekünk, ha úgy találod jónak.

Zody Ákos

Valaki azt mondta egyszer, hogy minálunk ötvenhat voltaképpen ötvenhétben s azután történt. A forradalom eufóriáját nem ismerte az erdélyi magyarság, a retorzióból annál több jutott neki.

Ötvenhatról nekem egyetlen ember élete és halála jut az eszembe.

Akkor még csak tízéves voltam, hát nem sokat tudok ötvenhatról. De ismertem valakit, aki "elszólta magát", és emiatt szenvedett egész további életében. Van egy kis falu Marosvásárhely közelében, a Kis-Küküllô völgyében, Szászcsávás a neve. Többszólamú énekhagyománya tette híressé, újabban pedig cigányzenekara öregbíti hírnevét. A csávási harmónia a középkori nyugati egyetemek diákos többszólamúságáig vezethetô vissza. A Magyarországon egykor sejthetôen igen elterjedt egyházi többszólamúság a körülmények szerencsés összjátéka folytán Szászcsáváson a mai napig fennmaradt és teljesen folklorizálódott: a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül is tudják, a fülükben hallják a szüleiktôl eltanult ötszólamúság elveit, írta róluk Szabó Csaba zenetudós. Magyarországi fellépésükkor rendezett demonstrációik alkalmával többször kiválóan bizonyították, hogy rövid idô alatt képesek egy korábban nem ismert dallamot is akár öt szólamban énekelni. A dalárda megalapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fûzôdik. 1837. február 12-én szólalt meg elôször a csávási kórus, melynek emlékét a kultúrotthon elôtt állított kopjafa ôrzi. Népdalfeldolgozásokat, zsoltárokat és kórusmûveket egyaránt énekelnek. Az énekkarra vonatkozó elsô feljegyzések 1837-bôl datálódnak. Belle József tanító Székelyudvarhelyen tanult,
haláláig Szászcsáváson tanított. Székelyudvarhelyi tanulóévei alatt sajátíthatta el a bázeli gyökerû énekkari technikát, és taníthatta meg rá falujának kicsinyeit és nagyjait. Halála után fia követte hivatalában és a kórusvezetésben egyaránt. A diákos többszólamúság két nemzedéken át gyökeret vert a faluban. A 19. század második felében, a 20. század elején a református papok is több nemzedéken át egyetlen családból, a Dali családból származtak. Mind jó muzsikusok hírében állottak, így hát úgyszólván intézményesen biztosították a hagyományos harmónia fennmaradását. A diákos harmónia útja Székelyudvarhelytôl Szászcsávásig pontosan követhetô. Ismerjük azokat, akik fennmaradásáért dolgoztak. A legfôbb megtartó erô mégis: a falu homogén társadalma, hagyományos életformája és rendkívüli éneklôkedve volt. A nép emlékezete csodát mûvelt: megôrzött egy több száz éves énekkari gyakorlatot.

A falu dalárdájnak karnagyai között az ötödik Belle József óta, akirôl beszélek: 1954 és 1973 között tanított Csáváson.

A csávási dalárda akkor már nagy hírû volt, minden jelentôsebb dalos versenyen felléptették. Dicsôíteni kellett a rezsimet, magyarul is, sôt úgy még inkább, mint az állam nyelvén.

Márkanév lett Szászcsávás. (Nevének nincs köze a szászsághoz, a reformációhoz csatlakozott néhány környékbeli falut gúnyoltak ezzzel az "elônévvel" a régi hiten maradottak, mert a reformatákat a közeli, valóban szász, azaz német nyelvû bogácsi esperességhez csapták feljebbvalóik.)

A tanító úr bebörtönzésével azonban – mint mikor kivágják az ember nyelvét – elnémult a híres dalárda. A rendtartó falu megmakacsolta magát, egy emberként állt ki karnagya mellett. Egyik folyamodványt a másik után menesztette az állami és pártszervekhez a szerencsétlenül járt pedagógus kiszabadítása érdekében. És megtörtént, ami, azt hiszem, sehol másutt Erdélyben: egy kistelepülés megzsarolta a pártállamot: "Ha nem jön haza a tanító úr, nem énekelünk!"

A mester végül is kiszabadult, és Csáváson ismét felhangzott a harmónia.

Ez eddig igen szép történet, csakhogy nincs vége. Keszeg János – nevére ma is felfénylenek a szemek a faluban – élete végéig megbélyegzettje maradt a rezsimnek. Állandó megfigyelés alatt tartották, házassága tönkrement, idegrendszere összeomlott, a derék fiatalember megroppant, egyre többször nézett a pohár fenekére, s végül magára maradva, betegen, hosszas szenvedés után hagyta itt ezt az árnyékvilágot. Pedig mennyi mindent tudott, mennyit segített: dalos nemzedékek sorát nevelte fel, a felnôtteket a szôlôoltás tudományára oktatta, a hosszú téli napokon oltványgyárrá változott a kultúrház, akinek pedig nem állt rá a keze, az a seprûkötéssel egészíthette ki téeszbeli sovány keresetét.

A hatvanas évek végén magam is ott tanítóskodtam, nála találtam szállásra. Tanúsíthatom, mekkora tisztelet és szeretet övezte mindenütt.

De a karrierjének befellegzett. Sosem jutott tovább a falusi kórusvezetô státusánál. Mert népe kiszabadította, "az igaziak" nem tartották ötvenhatosnak sem. "Ki tudja, mi van a dolog mögött", hallottam még halála után is. "Lehet, hogy beszervezték".

Az az állítólagos elszólása, hogy "na, emberek, eddig volt, ami volt, de most magyar világ lesz" – a sírig kísérte és kísértette. Pedig csak valamiféle népi változatát mondotta annak, hogy "addig iszom, amíg magyar világ lesz". Ennyiért még ötvenhat körül is inkább csak alaposan megruházták az embert, nem hurcolták mindjárt a szamosújvári börtönbe.

Ha ötvenhatról hallok, nekem a Keszeg János élete és halála jut az eszembe.

És az, hogy ötvenhat még mindig itt zajlik, a levegôben, a vizekben, a tájak fölött, a hegyek és földek és erdôk között, a falvak és városok utcáin – és mindenekelôtt az elmékben és a szívekben. Azokéban, akik még élnek, és azok emlékében, akik mártírjai voltak a zsarnokságnak. Ötvenhat itt van, lappang, mint hamu alatt a parázs, vagy fellobog néha, mint éjszakai ôrtûz a táborban.

Történelmi jelenünkben Ötvenhat botunk is és fegyverünk is, mint a kultúrában a Telekiek, Rákócziak, Bethlenek vagy az Apáczai Csere Jánosok öröksége. Ötvenhat az erdélyi magyarság szabadságának és függetlenségének éltetô valósága, aminthogy számunkra Erdély és Európa sem egyéb immár, mint az emelt fô és a gerinc, a feltétlen tisztesség, emberi méltóság és elvhûség szeretett háza és hazája.

Bölöni Domokos

Ugyan, kinek nincsen ott a halál az életében? – mosolyogva legyint Szabó Vilmos, amikor a pusztulás fenyegetô folyamatát konokul, erôszakosan utasítja el valaki... Hiszen ha ott is van, nem ez a zavaró…

És ez a felismerés széppé is teszi a pusztuló tárgyak világát – széppé teszi, mert ábrázolható, érthetô, átölelhetô –, a miénk marad. A halál és az élet párhuzama nyilván mindenki számára örök igazság és örök feszültség kérdése is, sohasem megoldás, de különösen ismert állapot annak, aki élete virágzó idôszakát a szocializmus erôszakos és hamis világában élte, élt – a halál állandó társaságában.

Banner Zoltán arra figyel föl, hogy pusztul a székely világ, amelynek pedig Szabó Vilmos is ôrzôje akar lenni, Józsa T. István pedig arra, hogy a pusztuló tárgyakat jelképteremtô erôvel ábrázolja, az elmúló élet részeként – ugyanez a Szabó Vilmos.

A múltra visszatekintô értékelés, vagy a múlthoz még közel álló, jelennek érzô elemzés persze, igazat mond, igazat mondott arról az alkotási idôrôl akkor, amikor még mindent meghatározott a napfényes jövôt ígérô – és festô-festetô – pártrendszer, de immár fél emberöltônyi távolságban attól az idôtôl, tehát ma miért foglalkoznánk az egykori idô jeleinek a keresésével azokon a mûveken, amelyek ma, tegnap, esetleg másfél éve készültek, amikor a festék, a papír is most készült, de talán még a képkeret is fiatalabb fából készült, mint az az idô, amelyet eddig emlegettek Szabó Vilmos valóban impozáns, immár 39 esztendôs festôi pályfutása során.

Szabó Vilmos pasztelljei, amelyeket 2006-2007 során festett, a mai valóságból sarjadnak, és a mai valóság alapján módosítják a jövôt.

Ha leltárt készítünk, akkor a hagyományos – gazdálkodó, önellátó – életforma tárgyait szinte hiánytalanul megtaláljuk a kiállítás képein.

Felismerhetôen, tárgyiasságuk objektivitásában, de olyan viszonyrendszerben, amely megzavar, mert azt hisszük, hogy nem értjük.

Hiszen Banner Zoltánnnak is igaza van, Józsa T. Istvánnak is igaza van, de az utolsó szó a Szabó Vilmosé, és azt még mindig nem mondotta ki. (Szerencsére.) A világ halad tovább, az élet minduntalan újrasarjad, és a régi, kedves, szép és hasznos tárgyak ugyan sokszor lomtárba kerülnek, esetleg egy fészer sarkában halomban hevernek, szinte kegyeletbôl, de sokszor tehetetlenségnek érzett várakozás miatt. Szabó Vilmos tudja és mûveinek tanúsága szerint régóta mutatja is, hogy a tárgyak szerepének halála nem a tárgyak halála. A tárgyak – formák, felületek, tömegek, alakok, olykor csak ívek vagy hajlatok ábrázolásának szépsége új és új szerepeket, feladatokat tesz lehetôvé, s amit elsô észlelésében halálnak vélünk, valójában az átlényegülés egyik szakasza. Szabó Vilmos képeinek szépsége – amelyet mindannyian, magyarázat és elemzés nélkül is érzünk – éppen erre a fölismert igazságra támaszkodik – a tárgy feladata megszûnt, megváltozott, de megmarad szépsége, az emlékek, amelyeket formája mindannyiunknak formája által sugall.

E mûvészi világ programnak is tekinthetô, hiszen ha itt élünk, akkor abból a tárgyi világból kell újraépítenünk életünket, amelyet kapunk, örökölünk, nekünk a használat amely maradt, dúlás, rablás, kótyavetyélés, elkobzás, összezúzás és becsmérlés után, amikor ráébredünk, hogy a teljesen új, máshonnan eredô világban csak akkor lehetünk otthon, ha újrateremtjük egykori tárgyainkat olyannak, amilyenek ma lehetnek – a dagasztótekenô dísz lesz szobánk falán, a tehén igája is, az egykori kovácsoltvas kilincset is végigsimogatja szemünk, akárhol pillantjuk is meg, és a festô keze vonása, a kréta vonala olyan melegséggel ábrázolja, hogy a világ legtermészetesebb jelenségeként találkozunk az egykori világ elemeibôl újraépülô mai látvánnyal, amely persze azokat a viszonyokat is tükrözi, amelyek miatt a való világban panaszkodni szoktunk.

De ezt is a meleg színek és az egymásba oldódó vonalak révén, tehát ha sajgó szívvel is, de panaszkodás helyett mégis azt kell elfogadnunk, hogy persze, ezt csak így lehet.

Szabó Vilmos festészetét joggal eredezteti Banner Zoltán a székely festôiskola megalapozóitól, persze, fölfedezhetjük a még régebbi gyökereket is, a nagybányaiak máig élô hatását, a fény különleges megbecsülését. De az etno- arton túl, a mai globális elveket hirdetô világ festôi újrateremtésének útján Szabó Vilmos képei plaszticitásának kialakulását talán megkönnyítette Szilágyságba honosodása is. Az ottani oldottabb domborzati formák elfogadhatóbbá, természetesebbé tették a minden mindennel összefügg elve hatásának felismerését és festôi alkalmazását.

Emberi világot ábrázol, életmódunkban még ma is fontos tárgyak, ma is fontos helyszínek felmutatásával, de emberek nélkül. Pedig a tárlaton látható egyetlen kép, amely portrét is tartalmaz, mutatja, hogy az emberi lélek közvetlen ábrázolása sem idegen tôle, hacsak éppen a közvetlenséget nem érzi nyerseségnek. Alkotói sajátosságként még el kell mondanom, hogy visszatérô motívumokkal, kompozíciós eljárásokkal is találkozunk, maga a kép mégsem újrafogalmazás, hanem egészen újnak a teremtése és csak annyi közük van egymáshoz, miként az egymásra hasonlító testvéreknek – ugyanaz az anyag, de más idôben. A festô önmagát is ellenôrzi, amikor ugyanazt vizsgálja meg megint és megint, mintha maga magát kérdezné: – ugyanúgy, ugyanannyira szeretem-e, mint eddig?

Festô számára festészeti nyersanyag a való világ és eszerint, amit elénk tesz, az nem a világ, hanem a kép róla, a mûvészi látomás megvalósulása. Éppen ezeknek a képeknek a segítségével bizonyítja be Szabó Vilmos, hogy az élet szép, a tárgyak pusztulásával nem pusztul el a szépség, a szép megôrizhetô, újrateremthetô.

Gáspár Sándor

Elhangzott 2007. október 12-én, a Bernády Házban, a tárlat megnyitóján. Részletek az eredeti szövegbôl.

Szicília? A honi köztudatban a maffia, az olajfák, a mandula, a füstölgô Etna és a gôzölgô tésztafélék egzotikus földje. Az is. De közvetlen, barátságos emberek, egymást követô, egymásra tevôdô ôsi civilizációk, hegyre épült, csodálatos városok, rendkívüli építmények, felbecsülhetetlen értékek, nagybecsû mûremekek és legendás történetek hazája is. És mégis: a sziget délkeleti partján elterülô, Szászrégen nagyságú település, Avola hosszú-hosszú idô után elôször látott vendégül hagyományosan értelmezett, valódi képzômûvészeti tárlatot. A marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor küldöttségét érte a megtiszteltetés, hogy reprezentatív válogatásával felavassa a nemrég UNESCO-támogatással felújított, eredeti szépségében tündöklô régi épületegyüttes, az ifjúsági kulturális központ kiállítótermeit.

Olíva- és mandorla- (mandula-) malom mûködött ott valamikor, az ennek nyomait megôrzô mûvelôdési hajléknak ez különleges hangulatot és bájt kölcsönöz. A marosvásárhelyi mûvészcsapat sokszínû, változatos munkáiból nívós és tetszetôs kiállítást lehetett rendezni, kihasználva a termek sajátos szabdaltságát, fényviszonyait is. De hogy jutottak e munkák olyan távolra, még a busszal végeérhetetlennek tûnô olasz csizmánál is lennebb? Lapunkban már jeleztük: a Bolyai János Alkotótábor projektje elnyerte a kulturális minisztérium által meghirdetett Promocult pályázat támogatását. A hétszeri táborozás alkalmával született mûvekbôl mintegy félszázat meghordozhatnak, bemutathatnak Európa különbözô részein.

– Marosvásárhely két testvérvárosáról van szó – pontosít Csegzi Magdolna, a nyári mûvésztelep egyik fôszervezôje, aki egyben a Promocult pályázaton való részvétel ötletgazdája és kivitelezôje s az avolai kiruccanás vezetôje is volt. – Kecskeméten augusztus végén, szeptemberben aratott sikert a kiállításunk, a németországi Ilmenauba ezután készülünk. Avolával még csak alakulóban vannak a partnerkapcsolatok, de remélhetôleg a mostani bemutatkozásunk ezt is elôsegíti. Azt a célt egyébként, amivel a pályázatot elnyertük, vagyis a kortárs romániai képzômûvészet külföldi népszerûsítését, úgy érzem, sikerült elérnünk. Az külön öröm, hogy ezt Marosvásárhelyen, a Bolyai Alkotótáborban született munkák által tehettük. Az avolaiak és a megnyitóra érkezett szomszédvárosiak, Noto polgárai valamint a média tudósításai révén a szélesebb szicíliai mûvészetkedvelôk nagyra is értékelték a látottakat, ismereteket szerezhettek a táborról és annak tudós névadójáról, betekinthettek a Bolyaiak városa törekvéseibe is. Ez olyan vonatkozásban is jószolgálatnak tekinthetô, hogy miközben az ottani újságok, tévé- és rádiómûsorok a román "vendégmunkások" illetôleg bûnözôk rémtetteivel voltak tele, a mi akciónk némiképp ellensúlyozta a kialakult negatív képet, humánus, értékorientált pozitívumokat mutatott fel a szicíliai közvéleménynek. Mindenkinek tetszett a tárlatunk, aki megnézte. Másik pályázati nyereségünk pedig az, hogy a tábor mûvészvendégei közül néhányan, aki utazhatnak, a felkeresett településeken személyesen is megtapasztalhatják mûveik fogadtatását, ismeretségeket köthetnek és élményteljes kirándulásokon is részt vehetnek, amelyeknek emlékei késôbb újabb alkotásokban térhetnek vissza.

A távoli Avolába négy képzômûvész tudott elmenni. Mások nem hiányozhattak munkahelyükrôl annyi ideig. Az alkotótábort kezdeményezô és vezetô Csegzi Sándort se engedték Szicíliába utazni hivatali teendôi. A négy látogatót kérdeztük tehát benyomásaikról.

Hunyadi Mária: Nem elôször járok ezeken a lenyûgözô tájakon, egy ideje itt él a közeli Notóban, Európa talán legszebb barokk városában Orsi lányom és két kisunokám, de enélkül is roppant nagy vonzereje van számomra Szicíliának. Rengeteg az élmény, a felejthetetlen látnivaló, és jó tudni, hogy a mi mai munkáink is eljutnak ide. Érdekes, hogy az avolai lakosság nincs hozzászokva a jelenkori kiállításokhoz, de látszik, érzôdik, hogy nyitott a mai mûvek befogadására is. Textilmûvészként elsôsorban annak örülök, hogy a táborban készült zászlóink jelentôs hányadát be tudtuk mutatni, és nagyszerûen néztek ki ezekben a felújítottan is patinás termekben.

Nagy Dalma: Ehhez kapcsolódva hangsúlyoznám, hogy meglátásom szerint az itteniek számára környezetükbôl adódóan annyira természetes a mûtárgyak, mûemlékek jelenléte, az antik örökség, hogy magától értetôdôen, mindennaposan hozzátartozik az életükhöz, úgy viszonyulnak a mûvészetekhez, mint valami mesterséghez. Talán ezért se alakult ki itt rendszeres kiállítótevékenység. Pedig igény van ilyesmire is, láthattuk azt is, hogy a város fôterén, a templon elôtti téren kôfaragó versenyen mérték össze tehetségüket a fiatalok, és sokan voltak kíváncsiak rájuk. És igen élénken reagáltak például arra is, amikor ifjú szobrász kollégánk, Pokorny Attila rajzos portrékat rögtönzött.

Hunyadi László: Az ókoriak és a késôbbiek páratlan építészete, a templomokban és az ôsi palotákon feltûnô mûvek hihetetlen gazdagsága, a szobrok sokasága rám is mély benyomást tesz, még akkor is, ha én is voltam már errefelé. Egy szobrász sosem tud betelni az itt látottakkal, ahol görög, római, mór, normand, héber és még ki tudja hányféle hatások keverednek egymással, különülnek el vagy harmonizálnak évezredes, sok évszázados együttlétben. Ehhez hozzátevôdik az itteni különleges lét és életviteli szokások sajátossága, aminek hatása alól szintén nem tudja kivonni magát a mûvészember. Nem csoda, ha annyi író, alkotómûvész megfordult errefelé, sôt mindegyre vissza is tért a magyarok közül is, és ihletet nyert nagy mûvekre. Gondoljunk csak Taorminára és zseniális festôjére, Csontváryra.

Pokorny Attila: Hihetetlen látványokkal sikerült találkoznunk, mindez mélyen belém vésôdött. De nekem még ennél is többet adott az avolai kiruccanás. Pécsett, a mesteriskolában, ahol jelenleg a doktorátusra készülök, mostanság a land-art a fô foglalatosságom. Ennek mûvelésére is nagyszerû lehetôségeket találtam itt. Októberben nyári hôségben és meleg tengervízben felfedezni és kihasználni a természet adottságait, élni a föld kínálta mûvészeti késztetésekkel, nem akármilyen ajándék! Amikor csak lehetett, "alakítottam" a tájat, fûztem, szabdaltam, fontam, összevarrtam a parti sziklaüregeket, a meredek kôfalakat, a lisztfinom homokot. A land-artos alakzatokat lefényképeztem, a dolgozatomba is bekerülnek. És elégtétellel értesültem arról is, hogy felfigyeltek rájuk az arra járó helybeliek, sôt a fényképezô külföldi turisták is.

Hát mos