|
LIX. évfolyam 239. (16721.) sz. |
2007. október 13., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Fô mûsoridôben a közszolgálati televízió híradójában közzétett ügyészségi bizonyítékkal lemondatni egy egyébként már távozófélben levô minisztert, olyan premier a rendszerváltás után, ami egyszerre két dolgot tesz világossá: egyrészt azt, hogy a politikai háború arzenáljában bármi gátlástalanul felhasználható, amirôl eddig is volt sejtésünk, másrészt azt, hogy díszlépésben menetelünk visszafele azokhoz az idôkhöz, amikor az egyetlen államtévé napi kétórás pártmûsort sugárzott. És ez utóbbi a veszélyesebb, ha arra is gondolunk, hogy szûk esztendôn belül három választási kampány is lesz, a választások pedig alapvetôen befolyásolják majd évekig a közéletet és magánéletünket is.
Az ügyben voltaképpen sokadrangú kérdés, hogy mi volt az illetô borítékban, bûnös-e vagy ártatlan a tárcavezetô, aki alól a szakterületét illetô korábbi brüsszeli figyelmeztetés már érdemben kirántotta a bársonyszéket. Hasonló "leleplezések" már korábban is történtek a médiában, és ha most is valamelyik botránykavarásra szakosodott zsebtévé, vagy valamelyik médiában is üzletelô politikus televíziójában került volna sugárzásra a felvétel, akkor beérhetnénk annyival, hogy a politikum gátlástalansága felett tûnôdjünk, illetve azt állapítsuk meg, hogy a világ összes reformja mellett sincs esély ebben az országban tisztességes igazságszolgáltatásra, amíg ilyen dolgok megtörténhetnek.
Viszont a közszolgálati televízió felhasználása egy ilyen lejáratásra túlmegy minden józan ésszel elfogadható etikai határon, hiszen ezt a sajtóorgánumot az adófizetôk pénzén tartják azért, hogy politikai vagy egyéb részrehajlás nélkül tájékoztasson a közéletrôl. Azáltal, hogy az inkriminált felvételt ezen az adón sugározták, valójában nem a kormányt járatták le. Hanem az elnököt és párthadseregét, akiknek az érdekeit szolgálta ez a "leleplezés". Hiszen az állami televízió függetlenségét törvény is szavatolja, és ezt nem betûjében, hanem szellemében vették semmibe, ha a médiafelügyeleti szerepet ellátó audiovizuális tanács nem is tapasztalt törvénysértést. Viszont ha arra gondolunk hogy a "leleplezés" a mezôgazdaságra vonatkozó brüsszeli figyelmeztetés, az elbukott bizalmatlansági indítvány, és a levitézlett parasztpárt elnökellenes bukaresti demonstrációja után történt, illetve arra, hogy ilyen felvételek hogyan kerülhetnek a "független" ügyészségrôl a "pártsemleges" állami televízióhoz, akkor senki nem mossa le az elnökrôl és politikai hadseregérôl a szándékosság vélelmét a kérdésben. Gátlásaikról már korábbi esetek is vallottak, ez utóbbival csak a határokat szélesítették ki, a szokottnál is erôsebb erkölcsi pofont lekenve a társadalom arcára.
Mint várható volt, mindennemû "kommunikáció" nélkül nyitották meg tegnap Marosvásárhelyen a termésnapi vásárokat. A várban nem járt sem a prefektus, sem más kormányképviselô, a lóversenytéri rendezvénytôl pedig Dorin Florea, a város polgármestere tartotta távol magát. Talán az ünneplés közben itt is, ott is észreveszik, hogy a hivatalosságok sündisznóállása mit sem ártott a vásári hangulatnak. A hiúságok vására nem talál vevôre…
A tegnap délután népes közönség elôtt nyitották meg az elsô megyei termésnapot. A 14, cseréppel fedett, 12 m2-es stand szûknek bizonyult, így több kiállító nádházikókban mutatta be terményeit és kézmûves termékeit. Összesen 30 községbôl jöttek el az ôstermelôk. Volt hát eladó s vásárló egyaránt. Vásárivá tette a hangulatot az üstben fortyogó bográcsgulyás. A vásár hivatalos megnyitóján a prefektus mellett liberális és RMDSZ-es hivatalosságok vettek részt. Ciprian Dobre arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállítás a megye agrárágazatában dolgozók munkájuk nyilvános dicsérete. A beszédeket követôen Lokodi Edit Emôke a megyei tanács elnöke, Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Cristian Adomnitei az oktatásügyi szaktárca vezetôje, Paul Pacuraru munkaügyi miniszter, Renatea Weber europarlamenti képviselôjlölt, Kelemen Atilla europarlamenti képviselô végiglátogatták a standokat. Közben a szászrégeni Hora népdalegyüttes szórakoztatta a jelenlévôket. Tegnap a nemzeti viseletek díszfelvonulásával zárult a rendezvény. Ma a megyei szarvasmarha-bemutatót tartanak, a díjazás után folklórmûsor lesz, délután pedig lóversennyel zárul a termésnap. (kilyén)
Tegnap nyitották meg a marosvásárhelyi várban a polgármesteri hivatal által hetedik alkalommal szervezett bor és kézmûves-mesterségek ünnepét. S ahogy ilyenkor szokás, a hordókkal megrakott lovas szekerekbôl, és fiákerekbôl álló ünnepi menet, élén Dorin Florea polgármesterrel, Csegzi Sándor és Bakos Levente alpolgármesterekkel a hivataltól a várig vonult hangos zene és népviseleti ruhába öltözött gyerekek kíséretében.
A város elöljáróit nemcsak a népviseletben levôk fogadták, hanem a farsangi mulatságokról ismert óriásbábuk is, köztük Bacchus. A díszkíséret a hangszórókból áradó, fôteret betöltô bordalokra ért fel a várba, ahol középkori öltözetben két várhölgy és Mircea Moldovan, a vár igazgatója fogadta és "ágyúszóval" is köszöntötték a vendégeket. Természetesen borral, pálinkával, sóval és kenyérrel kínálták az ide érkezôket, a gyerekek pedig kólát és kürtôs kalácsot is kaptak. Dorin Florea polgármester és Csegzi Sándor alpolgármester elmondták, kiérdemelt egész évi munka után – a hagyományokhoz híven – szervezik meg a bor és a kézmûves mesterségek ünnepét, ahol kikapcsolódhatnak, jól érezhetik magukat a marosvásárhelyiek. A bor és az ôszi terményeket forgalmazó sátrak mellett helyet kaptak az ország más vidékei érkezett kézmûvesek is. S hogy a jó bor mellé finom ízek is társuljanak, errôl több marosvásárhelyi cég is gondoskodik: a sült ételek mellett nagy üstökben fôtt gulyással, de még sült ökörrel is várják az ínyenceket. A hivatal jóvoltából a színpadon három nap alatt több román és magyar népdal- és néptáncegyüttes, valamint popzenekar is fellép. (vajda)
A korrupcióval gyanúsított és emiatt lemondott mezôgazdasági miniszter utóda Dacian Ciolos lesz, ôt jelölte a kormányfô. Eddig, május óta, államtitkár-helyettes volt a tárcánál.
Traian Basescu elnök még tegnap aláírta a 37 éves Ciolos kinevezését. A miniszteri szék várományosának jelentôs tapasztalata van az uniós intézményekkel a kapcsolattartásban – olvasható a jelentésekben –, ami azért fontos, mivel a héten az EU bizottsága elmarasztalta Romániát, egy hónapot adva neki, hogy orvosolja kormányzati és pénzügyi ellenôrzési rendszere "komoly hiányosságait", elsôsorban számítástechnikai téren. Ha ebben nem lesz elôrehaladás, akkor az EU negyedével csökkentheti az országnak adott mezôgazdasági támogatásait, leállíthatja a kifizetéseket a gazdáknak.
Szent-Iványi István liberális EP-képviselô, a kisebbik koalíciós párt külügyi kabinetjének vezetôje ezt pénteken mondta sajtótájékoztatón, Budapesten. A politikus értékelése szerint annak önmagában nincs túl nagy jelentôsége, mely romániai képviselôk ülnek az Európai Parlamentben az elkövetkezô másfél évben, ám ha Tôkés László királyhágó- melléki református püspök sok szavazatot kap, akkor elôfordulhat, hogy sem ô, sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem jut európai képviselethez.
A liberális EP-képviselô beszámolt arról, hogy Brüsszelben találkozott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével és a párt listavezetôivel.
– Meggyôzôdésem, hogy az RMDSZ jelöltjei legitim, hiteles, a realitásokat figyelembe vevô európai parlamenti képviselôk lennének – közölte Szent-Iványi István. Hozzátette: a liberálisok segítenek nekik, hogy a párt elérje a bejutáshoz szükséges öt százalékot az EP- választáson.
A szabad demokrata szakpolitikus ismertette az SZDSZ külügyi kabinetjének álláspontját a liberális magyarságpolitikáról is, amely közlése szerint elfogadó, vagyis mindenkit magyarnak tekint, aki annak vallja magát. Kiemelte: az uniós tagság önmagában nem old meg mindent, de széles kereteket ad a kisebbségek problémáinak megoldására.
Mint elhangzott, az SZDSZ az autonómiát tekinti az önrendelkezés legalkalmasabb formájának, de a liberálisok álláspontja szerint ez nem érhetô el külsô ráhatással, ehelyett az adott országokban a többségnek és a kisebbségnek kell megállapodnia. Ehhez – tette hozzá az EP- képviselô – segítséget nyújtanának.
A nyilatkozat aláírói felszólították a közvéleményt, hogy szálljon szembe az etnikai türelmetlenség terjesztôivel. "Az utóbbi évben megfontolatlan lépéseknek és a politika példátlan nacionalista vulgarizálásának voltunk tanúi. Az effajta magatartás, amely mindkét országot érinti, nem segíti elô jó pozíciók megszerzését az Európai Unióban, és nem járul hozzá a demokratikus európai értékek étoszának kialakulásához" – áll nyilatkozatukban.
A mintegy száz aláíró – köztük Martin Bútora szociológus, Daniel Hevier író és Ivan Kamenec történész – attól is tart nyilatkozatuk szerint, hogy a szlovákiai oktatásban és médiában megnyirbálják az etnikai jogokat.
A szlovákiai ellenzéki parlamenti pártok elnökei nem akarják, hogy tovább élezôdjön a feszültség a szlovák-magyar kapcsolatokban.
Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke csütörtökön kijelentette, hogy csakúgy mint ô, Mikulás Dzurinda, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt, valamint Pavol Hrusovsky, a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetôje is ellenzi a hisztériát és a kétoldalú kapcsolatok hiszterizálását. "Úgy gondolom, ez jó üzenet. A második üzenet pedig az, hogy ez a három párt együttmûködést akar" – mondta Csáky azt követôen, hogy megbeszélést folytatott Dzurindával és Hrusovskyval.
Hrusovsky kijelentette, hogy szerencsétlen lépésnek tekinti a Benes-dekrétumok ügyének megnyitását. Dzurinda szerint Robert Fico miniszterelnöknek felelôsségteljesebben és ügyesebben kellene cselekednie.
Engedélyezték a Los Angeles-i hajléktalanok számára, hogy éjszakánként a járdán aludjanak, ha nem torlaszolják el a bejárati ajtókat és kocsibejárókat.
Az engedélyt a város és polgárjogvédô szervezet közötti megállapodás eredményeként adták ki.
A város önkormányzata megtiltotta a hajléktalanoknak a járdán való éjszakázást Skid Row negyedben. Így kívánták eltávolítani a keménydrog- dílereirôl és a bûnözésrôl hírhedtté vált negyedbôl a magukat nyomorúságos körülmények között meghúzó hajléktalanok ezreit. Hat hajléktalan a Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) nevû emberjogi szervezet támogatásával pert indított a város ellen, és a fellebbviteli bíróság számokra kedvezô döntést hozott. Az igazságszolgáltatás úgy ítélte meg, hogy alkotmányellenes a tilalom, amikor nincs elegendô szükségszállás a városban.
A megállapodás értelmében a hajléktanok 21 és 6 óra között alhatnak a járdákon, ha nem akadályozzák a közlekedést a bejárati ajtóknál és kocsibejárókon, és nem követnek el bûncselekményt.
A megállapodás addig marad érvényben, amíg el nem készül az az 1250 olcsó lakás, amelyet a város kezdett építeni a hajléktalanok számára. A munka várhatóan 3-5 évig tart.
Los Angeles körzetében tízmillióan élnek, közöttük 90 ezer a hajléktalan.
A könyv, amelyet október 16-án mutatnak be a frankfurti könyvvásáron, Henrik Eberle, a hallei egyetem történészének munkája, "Egy nép ír vezérének" alcímet viseli. A levélírók között vannak tanárok és diákok, papok és apácák, munkanélküliek és nagyiparosok, admirálisok és a náci párt egyszerû tagjai. Volt, aki csak képeslapot, vagy egy kis verset küldött, akadnak a levelek között szerelmi vallomások, vagy különbözô kisebb tevékenységek engedélyezésének kérelmei: például egy asszony szerette volna Hitler képét hímezni az általa készített zsebkendôkre, de nem járt sikerrel, mások pedig Hitler márkájú cigarettát akartak forgalmazni. Ez utóbbihoz nemcsak Németországból, hanem Palma de Mallorcáról is érkezett folyamodvány. Bekerült a könyvbe egy bizonyos Walter Zickler 1925-es hûségnyilatkozata és Elsa Walter 1930-as levele, amelyben az asszony kifejti: "Németországban a nô köteles a háztartásnak és a dolgozó férfinak szentelni magát, az anyaság pedig szent kötelesség", miközben sajnálkozik az ország "beteg" állapotán. Alfred Barg még a 20-as évek közepén érdeklôdött arról, hogy mi a véleménye Hitlernek az alkoholról, a választ azonban alvezére, Rudolf Hess írta meg, mely szerint "a Führer csak rendkívüli ünnepek alkalmával fogyaszt alkoholt és egyáltalán nem dohányzik." A megszólítások többnyire a "Führerem", a "Nagyra becsült Birodalmi Kancellár úr" és a "Szeretett Führer" között váltakoznak, csupán húga, Angela Raubal merte ôt "kedves Adolfnak" nevezni.
A kötet szerkesztôje szerint a Levelek Hitlernek elsôsorban Hitler népszerûsége fokozatos növekedésének dokumentuma. Hatalomra jutása évében, 1933-ban csak az év elsô három hónapjában 3000 levelet kapott, de még a háború éveiben is évi 10 ezer, különbözô tartalmú üzenetet küldtek neki. A háború vége felé egyre több olyan levél érkezett, amelyben az ígért "csodafegyver" iránt érdeklôdtek, sôt voltak, akik "újításokat" is javasoltak. 1945-ben született az a levél, amelyben valaki olyan ágyúkról írt, amelyek acélhálókat lônek fel a levegôbe és ezzel fogják el az ellenséges repülôgépeket. 1938-ban, nem sokkal az ausztriai anschluss után 20 ezer születésnapi üdvözletet kapott, 1945. április 20-án, 56. születésnapjára azonban már kevesebb mint 100 gratuláció érkezett a berlini bunkerbe.
A levelek többsége valójában nem jutott el Hitlerig. Kezdetben Hess kezelte a postát, késôbb átvette ezt a feladatot Albert Bormann, Martin Bormann-nak, a vezér jobbkezének fivére. Ô készített a fontosnak ítélt levelekbôl, képeslapokból "össze-foglalót" a Führernek, és piros tintával jelölte meg azokat, amelyeknek semmiképpen sem volt szabad Hitler elé kerülnie. Ha olyan levelezôkre bukkantak, akiket veszélyesnek ítéltek, a Gestapót uszították rájuk. A leveleket azonban – a történészek szerencséjére – a nácikra jellemzô alapossággal archiválták.
– Jól haladnak az észak-erdélyi autópálya munkálatai, reális esély van arra, hogy 2008 végéig elkészüljön a Torda és Gyalu közötti, több mint negyven kilométeres útszakasz – jelentette ki Markó Béla pénteken, azt követôen, hogy Borbély László miniszterrel és Tánczos Barna államtitkárral Tordaszentlászlón megtekintette az elkezdett munkálatokat. A Brassó és a nyugati határnál fekvô Bors között megépülô észak-erdélyi autópálya Európa legnagyobb ilyen irányú beruházásának tekinthetô: a 415 kilométeres hosszúságú sztráda átadását 2014-re tervezik.
Az RMDSZ-politikusok a pálya 49-es kilométerénél, a 30-33. kilométerkô közötti, már lekövezett szakasznál, valamint a Bechtel cég központi telephelyén tartottak helyszíni szemlét, majd a cég képviselôivel is tárgyaltak. – Az erdélyi autópálya nemcsak a közlekedésben hoz majd jelentôs könnyítést, de Erdély egész gazdasági fejlôdésére is kihatással lesz – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke a megbeszélést követôen.
Markó Béla jelentôs eredményként értékelte, hogy az RMDSZ többéves politikai küzdelme nyomán ma már mindenki megértette az észak-erdélyi autópálya fontosságát.
– Sok vita és nehézség nyomán ma végre eljutottunk oda, hogy Romániában a politikai pártok többsége rájött: egy összefüggô, racionális infrastruktúra- fejlesztési stratégiára van szükség Romániában – mutatott rá az elnök, aki szerint e tekintetben a legnagyobb hiba az volt, hogy 1990-tôl senkinek nem volt ilyen irányú koncepciója, emiatt egyetlen kilométer autópálya sem épült a régióban.
Az autópályát építô Bechtel mindeddig 123 millió eurót használt fel, az idei évre tervezett munkálatokra további 60 millió euró fordítható – mondta Borbély László középítkezési és lakásügyi miniszter. A tárcavezetô közölte, a cég a jövô évben is hasonló nagyságrendû összeggel, mintegy 130 millió euróval gazdálkodhat, a keretet azonban a munkálatok üteme függvényében, újabb hitelfelvétel révén növelhetik. – Ma a kormánynak nemcsak stratégiája, hanem megfelelô tartalékai is vannak az autópályák építésére: jó hír, hogy hamarosan megkezdôdik a Marosvásárhely–Jászvásár, valamint a 4- es páneurópai folyosó terveinek elkészítése is – mondta Borbély László, aki egyben arra híva fel a figyelmet: autópályák és körgyûrûk nélkül három-négy éven belül teljesen lehetetlenné válik a közlekedés a közutakon.
A marosvásárhelyi FNI-befektetôk Egyesületét felperesként megidézték a fôvárosi VI. kerületi Kereskedelmi Bíróságra 2007. november 27-re, hogy a 30399/3/2007-es dosszié ügyében alátámassza tagjainak a román állammal szemben megfogalmazott igényeit.
Az egyesület bírósági képviselete kötelezô, ellenkezô esetben a megfogalmazott igényeket figyelmen kívül hagyják. Az utazási és képviseleti költségek fedezése érdekében kérjük a tagokat, hogy sürgôsen jelentkezzenek Doina Solomon ügyvédi irodájában (Marosvásárhely, Bolyai tér 7. szám) kedden és csütörtökön 15-17 óra között, a tagdíjak kifizetése érdekében. Kérjük, a helyi sajtóban figyeljék az újabb közleményeket, hogy a közeljövôben végrehajthassuk a bírósági döntést, amikoris bizonyos illetékeket rónak ki a tagoknak járó összegek visszaszerzéséért.
Minden kifizetett illetéket behajtanak majd.
A megyei tanács nagytermében tegnap délelôtt Paul Pacuraru munkaügyi, szociális szolidaritási és családügyi miniszter a Maros megyei nyugdíjasok szervezeteinek képviselôivel találkozott.
– Örömmel jelentem be, hogy november elsejétôl lényegesen nônek a nyugdíjak, a nyugdíjpont értéke 541 lejre nôtt, ami 30 százalékos nyugdíjemelést jelent, a nyugdíjpont értéke ezzel elérte az országos átlagbér 42,5 százalékát. A 2004 decemberi nyugdíjakhoz képest a jelenlegi nyugdíjak vásárlóértéke 70 százalékkal nôtt – mondta a miniszter, aki arra is kitért, hogy a közelmúltban a kormány megemelte a jövedelemküszöböt a fûtéspótlék igénylésére, és a gyereknevelési pótlékot. Tájékoztatott arról, hogy tervezetet dolgoznak ki a gyereknevelési pótlék differenciált folyósítására, hogy a szegényebb családok nagyobb támogatáshoz jussanak.
Remélhetôleg ez az állapot hamarosan megszûnik és a nyugdíjakat a kifejtett munka arányában állapítják meg.
A marosvásárhelyi nyugdíjasok részérôl Orbán Dezsô, az idôs személyek gondjait felvállaló szervezet vezetôje szólalt fel. Szerinte a kormánynak azt kellene megvizsgálnia, mire elég a nyugdíj. Ugyanis a statisztikusok pontosan összeállítják, mit tartalmaz a napi kosár, amibe csak a legszükségesebbek kerülnek bele. Ki kell számítani, hogy egy havi nyugdíjból hány napi kosárra futja! A felszólaló az idôskorúak társadalmi helyzetére is kitért: kevés az öregotthon, nincs megoldva az otthoni betegápolás, Marosvásárhelyen a nyugdíjasok több mint fele egyedül, támasz nélkül él, nincsenek nappali központok, ahová elmehetnének, nem oldották meg a jövedelem nélküli idôs személyek anyagi támogatását, nincs egy sürgôsségi alap, amibôl a súlyos betegeket segélyezhetnék.
"Romániának friss levegôre van szüksége. A közélet bûzlik, mert az ország élén egy hazug, demagóg, korrupt és cinikus elnök áll, akinek semmi sem drága, az ország érdekeit is képes veszélybe sodorni, csakhogy megbuktassa a kormányt. Az ellenzék erre-arra hajlik, az igazságszolgáltatás olyan, amilyen, a sajtó egy része sem igazi. Ezt a Romániát kell megváltoztatni, ezért akarják a liberális elveket és értékeket bevinni az Európai Parlamentbe", mondta egyebek mellett Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt politikai alelnöke tegnap a PNL europarlamenti kampányülésén, amelyen a régió jelöltjeit mutatták be.
A Nemzeti Színház zsúfolásig megtelt párttagokkal és szimpatizánsokkal, s valóságos miniszterinváziónak lehettünk tanúi. A kampánynyitón – amelyen a ceremóniamester szerepe Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszternek, a PNL megyei elnökének jutott – jelen volt Teodor Melescanu védelmi miniszter, Teodor Atanasiu, az AVAS elnöke, Ludovic Orban szállításügyi miniszter, Cristian Adomnitei tanügyminiszter, Paul Pacuraru munkaügyi miniszter.
A liberálisok EP-listavezetôje Renate Weber, a civil
társadalom egyik legismertebb képviselôje, kijelentette:
"Nagy megtiszteltetés, ugyanakkor óriási
felelôsség számomra, hogy a liberális párt
európai parlamenti listavezetôje vagyok. Az egyetlen párt
Romániában, amelyben politizálni tudok, az a Nemzeti
Liberális Párt, ennek a pártnak az értékeiben
hittem mindig. Renate Weber a 2004-es választásokat
követôen elnöki tanácsos volt. 2005 decemberében
egészségi okokra hivatkozva lemondott
tisztségérôl, mert mint tegnap
sajtótájékoztatón kijelentette:
"Egészségi okok miatt és azért mentem el
Cotroceni-bôl mert úgy éreztem, hogy a funkcióm
korlátoz a szabad
véleménynyilvánításban".
A jelöltek bemutatkozását követô sajtótájékoztatón Crin Antonescu, az európai parlamenti választások kampányfônöke elmondta, hogy tiszta kampányt szerettek volna, amelyben a liberális értékekrôl, az Európai Unióról és parlamentrôl szerették volna tájékoztatni az embereket. Sajnos, nem mindenki így képzelte el a kampányt, Basescu és "pártjai" a megszokott hazai stílusban.
Arra a nyilatkozatra utalva, amely szerint a kormány rendelettel akarná megszüntetni a Korrupcióellenes Igazgatóságot (DNA), ismét demagógnak, cinikusnak, korruptnak és hazugnak nevezte Traian Basescut, aki a miniszterelnökbe akar rúgni, s közben az országnak okoz felmérhetetlen károkat.
A romániai magyar kisebbség kutatása intézményes szempontból eddig alapvetôen magyarországi kezdeményezésként mûködött, de a romániai Kisebbségkutató Intézet létrehozása következtében lehetôség nyílik arra, hogy román állami támogatással is folytassák a már elkezdett terveket – nyilatkozta csütörtökön Horváth István szociológus, a nemrég megalakult román hivatal frissen kinevezett igazgatója.
A kormány augusztus elején fogadta el azt a rendeletet, ami lehetôvé tette végérvényesen a hivatal létrehozását. A csíkszeredai születésû, de Kolozsváron élô szociológus szeptember végén nyerte el az igazgatói tisztség betöltésére kiírt versenyvizsgát. Mandátuma öt évre szól.
Bukarestben sajtótájékoztatóján elmondta: katasztert állítanak össze a romániai kisebbségek fontosabb intézményeirôl és rendezvényeirôl, s dokumentációs központot hoznak létre a romániai kisebbségekrôl publikált anyagokból. Ezért csatlakozni szeretnének a Magyar Tudományos Akadémia magyar kisebbségek kulturális intézményeinek feltérképezését kezdeményezô programjához.
Emellett demográfiai statisztikák készítésével is foglalkoznak majd, amely arra szolgál, hogy figyelemmel kövessék a kisebbségek létszámát befolyásoló jelenségeket, mint például a vegyes házasságokat.
Várhatóan beindítanak konfliktus-megelôzési terveket is. Ennek célja feltérképezni azokat a romániai településeket, ahol tettlegességig fajuló etnikai konfliktusok robbanhatnak ki.
Kezdeményezik még a romániai népszámlálás módszertanának módosítását a többes identitás rögzítése érdekében. Romániában ugyanis jelenleg a két anyanyelvvel rendelkezôknek választaniuk kell, s csak az egyik nyelvet vallhatják anyanyelvüknek.
Mindenkor azt akartam, hogy operatívan és helyesen tájékoztassuk önöket, mert a jól informált állampolgár motivált partner a Marosvásárhely fejlesztéséért és jólétéért végzett városgazdálkodási tevékenységeinkben. Legalább annyira felháborít, mint önöket, ha a városban dolgozó közszolgáltatók nem végzik jól dolgukat, ha az infrastruktúra fejlesztését célzó munkálatok nem minôségiek, sôt, ezek elvégzése után az adott övezetekben szeméthalmok maradnak, szemléltetve az illetô munkát elvégzôk érdektelenségét. Megállapítottam például, hogy azokban az utcákban, ahol víz-, gáz-, elektromos vagy hôvezetékeket cseréltek ki, az adott útszakaszok a helyreállítás után megroskadnak, az illetô övezetek takarítását pedig egyszerûen elhanyagolják. E tekintetben többször is nyilvánosan tiltakoztam, a közterületeken nem megfelelô munkát végzett Aquaserv, E.ON Gaz társaságokra és másokra kirótt bírságokról a sajtó is ismételten beszámolt. Sajnos ez többször is visszhang nélkül maradt, és a felháborodott, de tájékozatlan polgárok a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt árasztják el panaszaikkal, nem tudva, hogy az illetô cégek és említett munkálataik nem a városháza hatáskörébe tartoznak. Ezért kérem önöket, hogy amikor hasonló hiányosságokat tapasztalnak, azt jelezzék közvetlen úton az érdekelteknek is, talán együtt így rávehetjük ôket kötelességük elvégzésére.
Hasonló a helyzet a Marosvásárhelyen található vasúti átjárók terén is, melyek korszerûsítéséért kizárólag a CFR brassói regionális igazgatósága felelôs. Több mint egy éve kértük az illetô intézmény vezetôségét, hogy korszerûsítse a marosvásárhelyi vasúti átjárókat, és ez irányú programjait hangolja össze a helyi szinten felvállalt infrastruktúrafejlesztési programunkkal. Mindig azt a választ kaptuk a CFR vezetôségétôl, hogy nincsenek e célra kiutalható alapjaik, így a Felszabadulás utcai vasúti átjáró más helyekhez hasonlóan szinte járhatatlanná, a város szégyenévé vált. Nem látván a CFR részérôl gyors megoldási készséget, úgy döntöttünk, saját erônkbôl, a helyi költségvetésbôl támogatjuk az említett övezet felújítását. A munkálatok költsége mintegy 2 milliárd lejre becsülhetô. Sajnos, a beruházás megpályáztatására vonatkozó jogi eljárások elhúzódtak, mivel a kivitelezô kiválasztására szolgáló feladatfüzetben elôírt feltétel szerint csak a CFR regionális igazgatósága által akkreditált vállalkozót lehetett megbízni. Ezért senki nem jelentkezett a versenytárgyalásra és a folyamatot fel kellett újítani, amivel sok idôt vesztettünk.
Tájékoztattam önöket e problémákról, hogy a lehetô legpontosabban ismerjék a reális helyzetet. Bármennyire is igyekezne egy polgármester, bármennyire szeretné, hogy hasonló kellemetlen helyzetek ne forduljanak elô vagy gyorsan oldódjanak meg, vannak objektív akadályok, törvényes eljárások és szabályok, melyek gátolnak egy gyors és jogos megoldást.
Elindítjuk e hónapban a Felszabadulás utcai vasúti átjáró felújítását célzó beruházást, megegyezésre jutva ez értelemben a CFR vezetôségével. Figyelmeztetem önöket, hogy nehéz idôszak következik az illetô övezetbeli közlekedést illetôen. Ez értelemben tájékoztatom önöket, hogy a munkálatok idejére az országúti forgalmat a marosvásárhelyi Termés utcába tereljük el. Sajnos, egyelôre nincs más megoldás.
Tájékoztatom a Termés utca lakóit, hogy megkezdtük az utca teljes felújítására és korszerûsítésére irányuló tanulmányok készítését, a munka a jövô évi programunkban szerepel. Ugyanakkor a felújítás után kitiltjuk a nehézgépjármû-forgalmat ebbôl az utcából.
Kérem tehát önöket, értsék meg, hogy nem a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hibájából kerültünk e helyzetbe, mi csak reagáltunk egy válsághelyzetre, felvállalva olyan munkálatokat, melyek nem a helyi közigazgatás hatáskörébe tartoznak.
Köszönöm megértésüket és támogatásukat!
Tisztelettel,
Kitüntették Jánosházy Györgyöt
Jánosházy György, az árnyékban maradó ember. Költô, mûfordító, kritikus, szerkesztô, színházi rendezô. Szonettek és drámák, színház és irodalom. Képzômûvészet. Ünnepi és családias eseményre voltunk hivatottak szerda délután. A 85 éves költônek sokrétû és gazdag tevékenységét, követendô életpályáját a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Magyarország elnöke. A kitüntetést Szabó Béla fôkonzul adta át a Bernády Házban, jó hangulatú és bensôséges est közepette.
Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte Gálfalvi Györgyöt, ossza meg gondolatait.
– Ha álmomból költenének fel, akkor is kellene tudjak Jánosházy Györgyrôl beszélni – mondta a méltató. Huszonkét évig dolgoztunk együtt ugyanazon szerkesztôségben. Majd, miután nyugdíjba vonult, olyan 18 évet éltünk át, amelyek tele vannak fontos és felejthetetlen élményekkel. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, amelyekbe illik bekerülni az ambíciózusabbaknak. Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben a névso-rokban. De nem is törekedett erre soha. Esterházy Péter szerint az ellen-listák, vagy a nem-listák is ugyanolyan fontosak. Jánosházy nem csak költô. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztôk és a folyóiratok számára egyaránt. De egyike volt azoknak a romániai magyar képzômûvészeti kritikusoknak is, akik valóban értettek hozzá. Utóbbiakból igen kevés adatott és adatik. Régóta figyelem a pályáját, és mindig csodálkoztam azon, hogy hogyan tudott évtizedeken keresztül a háttérben maradni, mégis olyan dolgokat írni, amelyek egész irodalmunkra kihatnak. Érdemes volt egy életen át építkezni mûveltségben, emberségben. Érdemes volt várni azt a pillanatot, amikor az ember a legtökéletesebben, pontosabban és sugárzóbban fogalmazhatja meg mindazt, amit átélt, ami odabent van. Jánosházy megírta azokat a verseket, amelyekrôl tudtuk, hogy benne rejtôznek. És nagyon örvendek, hogy mi a Látóban leközöltük, hogy a Mentor kiadta ôket – mondta Gálfalvi György, majd megköszönte, hogy mindig megbízhatott benne és az átkosbeli egzisztenciális ellehetetlenedés veszélyében is számíthatott rá: "– Gyurka bátyám, olyan homályból léptél ki, amely azokat károsította, akik nem tudtak rólad. Úgy vedd át a Lovagkeresztet, hogy tudd: egy nem egészen lovagias korban végig lovagként tudtál viselkedni."
Csegzi Sándor az önkormányzat képviseletében ajándékozott, majd Szabó Béla fôkonzul adta át a kitüntetést.
– Az utóbbi évtizedekben a magamfajta tollforgató sokszor feltette a kérdést: érdemes-e? Azért nagy öröm az elismerés, mert az alkalom választ ad a kérdésre. Valakik valahol még olvassák, látják, számon tartják. Én ezt a hitet köszönöm. És úgy próbálom meghálálni, hogy kiszorítom magamból mindazt, amit ebben a korban még ki lehet – köszönte meg Jánosházy György a kitüntetést, a közönséget, az estet.
Amely Mózes Erzsébet és Nagy István színmûvészek szavalataival zárult – a költô "védjegyévé" vált szonettekbôl hallhatott egy csokornyit a tisztelgô, tisztelt publikum.
Nagy Botond
így teltek, tán nem voltunk soha ébren,
álomban élünk, mert lelkünk beteg,
káprázat minden, nem csupán az Éden:
rossz álom az egész történelem,
annyi népirtás és szomoru béke,
annyi vérontás, gazság, förtelem,
nyomor és terror annyi nemzedéke.
Mikor jön már egy bibliai angyal,
hogy világrengetô trombitahanggal
buzdítson végre józan ébredésre:
feledjük el a bomlott, durva hajszát,
s megtisztult lélekkel magunkba nézve
lássuk meg benne Isten fényes arcát.
Jánosházy György
A reneszánsz zsenit, Leonardo da Vincit, (1452. április 15 – 1519. május 2.), aki nem csupán festô és szobrász, de matematikus, anatómus, építész, zeneszerzô, költô és író, hanem mérnök-feltaláló, ismerhetjük meg Debrecenben a Modem korszerû, minden igényt kielégítô kiállítási csarnokában, mely Közép- Kelet-Európában megkapta azt a lehetôséget, hogy bemutassa a Firenzei Múzeum munkatársai (több mint száz világhírû Leonardo-szakértô) által létrehozott Az igazi da Vinci kiállítást.
Külföldön elôször az idén tavasszal Japánban, Tokióban a Japán Nemzeti Múzeumban került a nagyérdemû elé. Az eredeti tervek szerint Amerikába kellett volna kerülnie. Szerencsésen lefolytatott tárgyalásoknak köszönhetôen került Debrecenbe a Modem kiállítási csarnok tágas teret adó helyiségeibe. Jelen pillanatban több mutatja be Leonardo da Vinci munkásságát, a Debrecenben levô mégis a világ talán eddig legsikeresebben összeállított Leonardo-kiállítása. Az eddigi legpontosabb Leonardo- rekonstrukciók láthatók ezen a kiállításon, amely azért teljesebb az elôbbi tárlatokhoz képest, mert Leonardo lovas tanulmányait is bemutatja. Köztük az eredetiben, bronzban elképzelt, de soha meg nem valósult Francesca Sforzának ajánlott lófigura. A kolosszus 7,20 méter nagyságú, üvegvattában erre az alkalomra megalkotott szobrát is kiállították, ami egyedi darab a világon. A debreceni kiállítás azért is érdekes, mert a legritkább alkalommal szoktak eredeti Leonardo-mûvet kölcsönözni egy külföldi kiállításra. Most több is van közöttük, egy olyan grafikai lap, amely porlasztott vérrel színezôdött és több Leonardo-rajz és - írás van rajta. A debreceni kiállítás után ez a lap visszakerül a Firenzei Múzeum sötét pincéjébe és ott fog ülni 50 évet, míg újból kiállíthatják. Ebben semmi szokatlan nincs, mert minden valamire való grafikát teljes sötétségben tárolnak. Most is speciális fénnyel van megvilágítva, elkerülvén minden nemû grafikai károsodást.
A kiállítás nagy erénye, hogy úgy mutatja be a világ egyik legzseniálisabb mûvészét és gondolkodóját, hogy a látogató, akinek eddig nem volt alkalma Leonardo-mûveket kiállításon látni, olyan ismereteket szerezhet az emberrôl, a tudósról, ami csak bôvítheti, gazdagíthatja a mûvészetrôl, az embert körülvevô világról alkotott képet.
A kiállítás megalkotói igénybe vették a legmodernebb digitális technikát, amelynek, segítségével bemutathatták azokat az elképzeléseket, amelyeket a mester több száz évvel ezelôtt, korát messze megelôzve elgondolt, de megvalósítani, sajnos, nem tudott, mint a Da Vinci Bazilikáját, amelyben a mester kidolgozta a nyolckaréjú centrális teret, az épület kör alakú középpontját nyolc kápolnaszerû rész övezte volna. De terv maradt az etruszk mauzóleum és egy fôúri palota is francia földön, valamint sok zseniális mérnöki terv, mint: repülôgép, ejtôernyô, géppuska, örökmozgó. Nem mindennapi látvány a több száz évvel ezelôtt mesterségesen elkészített mozgó oroszlán. A digitális technikának köszönhetô az Utolsó vacsora, valamint a Mona Lisa (1503–1506) mûvészi értékeit feltáró megelevenítés, melybôl kiderül, a mû miért is hordoz akkora értékeket a mûvészettörténetben. A Mona Lisa kézfeje az elsô emberi kéz, melyet tökéletes anatómiai tudással festettek meg, bizonyítja, miért nem találkozunk Leonardo elôtti festészetben tökéletesen megfestett kézzel. Leonardo volt az elsô ezelôtt ötszáz évvel, aki nem csak festett, hanem boncolt is és a tapasztaltakat pontosan vissza tudta adni rajzban. Ezért volt az elsô festô, aki tényleg be tudott látni az emberi test rejtelmeibe, fölfedezvén a kettôs vérkört és elsônek rajzolt le magzatot anyaméhben, fejtette meg a szem mûködésének mechanizmusát.
A kiállítás egyik nagy erénye, hogy rövidfilmek segítségével ismerteti Leonardo mûvészetét. Láthatjuk az indirekt szoboröntés fogásainak kidolgozását, melyben a szoboröntés lehetôvé teszi az öntôforma magjának elkészítéséhez szükséges negatívokat külsô formaként is. A mûvészsorshoz tartozik, hogy maga a mester ezt az öntési módszert gyakorlatban nem tudta megvalósítani. A szobor kiöntéséhez 70 tonna bronzra lett volna szükség. Ezen a terven a mester 1482 és 1499 között dolgozott, errôl számos feljegyzés tanúskodik. 1494-ben francia csapatok özönlötték el Itáliát. A háború elsodort mindent. 1499-ben XII. Lajos hadai elfoglalták Milánót, véget vetve a Sforzák uralmának. Az agyagból készült kolosszust, melynek csodájára jártak a milánóiak, számszeríjlövésekkel zúzták szét.
Több mint félezer évvel késôbb Leonardo elképzelése Debrecenben valósult meg. A mûvet firenzei és padovai szakemberek készítették el Az igazi da Vinci címû kiállítás kurátora, Paolo Galluzzi szakmai útmutatásai alapján. A speciális üveggyapot anyagból készült 7,20 méter magas szobrot részeire bontva szállították Debrecenbe, ahol összeállították a Baltazár Dezsô téren, a Modem bejárata elôtt.
Az igazi da Vinci kiállításnak látogatottsága óriási, túl van a hatvanezredik látogatón. Ott álltam a látogatók tömegében és eszembe jutott hajdani középiskolai rajztanárom, Vámszer Géza, aki életemben elôször vitt el a Kolozsvári Történelmi Múzeumba. Neki köszönhetem, hogy magyarázataival bevezetett egy csodálatos világba, melyben a mûvészetek nyelvén lehetett tanulni egy emberhez méltó gondolkodást, amely teljesebbé teszi számunkra az életet. Több mint fél évszázad elmúltával köszönöm, tanár úr.
Ennek is köszönhetô, hogy ezt megírtam. November végéig tart nyitva a kiállítás. Szeretném felhívni az újságot olvasó pedagógusok figyelmét, növendékeiket vigyék el Debrecenbe megnézni ezt a világviszonylatban is jelentôs egyedi kiállítást, amely a mûvész zsenit mutatja be az utókornak.
Csomafáy Ferenc
Jiri Menzel és Bohumil Hrabal hatodik közös filmje
Árvizeket, vihart, szokatlan hidegfrontot hozott az ôsz, de korai szüretet, olykor ködfátyolos, puha hajnali derengést, mint réges-régen, amikor az érô szôlô illata töltötte be a levegôt.
Milyen jó lenne csak a hamvas gyümölcsök, a vígan szóló iskolacsengô szeptemberi áhítatára emlékezni, olyan hangulatra, amely a budapesti moziünnep egyik filmjébôl árad. Jiri Menzel, a világhírû cseh filmrendezô legújabb filmjét, az Ôfelsége pincére voltam címût szeptember elsô napjaiban mutatták be, és azóta is nagy sikerrel játsszák a budapesti filmszínházak.
A film Bohumil Hrabal regénye alapján készült. Rögtön felidézi a szintén Hrabal-mû filmváltozatát, a Szigorúan ellenôrzött vonatokat, amellyel Jiri Menzel Oscar-díjat nyert. Arra gondolok, milyen felfelô ívelô sikerpályán van most a cseh irodalom Kundera és Hrabal mûveivel, de emlékeztetni szeretnék a 2003-ban Az év könyve díjat elnyert mûre, Patrick Ourednik Europeana címû, mesteri könyvére.
Bármilyen meghökkentô, egyben örvendetes ez a siker, aki Hrabal és Kundera mûveit olvassa, könnyen megmagyarázhatja. Mindig kedveltek voltak a szellemes példázatok az irodalomban, de még inkább, ha ezeket a filmek világa hozta elénk. Az új Hrabal–Menzel film ilyen. Mindannyiunknak, közép-kelet-európaiaknak sokatmondó példázat.
Óriási vörös csillag uralja a börtönkapu tetejét, amely a film elsô kockáján hatalmas robajjal csapódik be, Diete – a film fôhôse – után. 15 éves büntetését letöltve, illetve azt amnesztiával "tizennégy és háromnegyedre" rövidítve, kilépett az utcára. Szelíd tekintete, beszédes kék szeme máris a "derék katonát", Svejket idézi. Táskája beleakad a súlyos börtönkapuba, úgy látszik, fogva marad. Üti-veri a kaput, valahogy aztán kiszabadul.
Már a kezdés mellbeverô, és megtudjuk, hogy azért ítélték éppen 15 évre, mert 15 milliója volt a bankban a felszabaduláskor, és minden gazdag ember a bankbetétje szerint kapta börtönbüntetését.
Fiatal korában, amikor utcai árusként kereste a kenyerét, Diete álma az volt, hogy egyszer a milliomosok közé kerül. Így végzôdnek börtönnel az álmok, ha elért hozzánk a szocializmus – sugallja Hrabal.
Diete nemcsak szegény, hanem apró termetû is, pikolófiú, okos, ravasz, kedélyes, még a szerencse is mellészegül, elôször fôúr, aztán szállodatulajdonos. Zajlik körülötte a világtörténelem, a világháború, a német, majd a szovjet megszállás. – Hogy lehet ilyenképpen álmodozni, terveket szôni?
A film meséje két egyenlô részre osztható. Az elsô a boldog békeidôk a monarchiában. Mintha Móricz Ebédjérôl jöttek volna a kövérkés, jó humorú, kedélyes urak, asztaltársaságban ízlelgetik a habzó sört, poharuk mindig színültig telt, adomáznak, nézik, mustrálgatják a szép nôket.
Mennyivel békésebb, színesebb, megnyugtatóbb képei ezek a monarchiának, mint Szabó István hasonló korszakot idézô képei.
Az élet apró örömei, csodás szállodák még csodásabb mûvelt személyzete, szép lányok koszorúja, egy mindent tudó, mindenkit ismerô, jó svádájú fôpincér, Diete mentora, aki a monarchia minden nyelvét beszéli, és egyszer magának, az angol királynak fôpincére volt.
Jelleme, hazafissága a német megszállás idején mutatkozik meg, amikor nem kis bátorsággal penderíti ki az étterembôl a hatalmi vágytól elvakult, pimasz német tisztet.
De vége a régi szép idôknek, a második részben szétfoszlanak az álmok. A börtönbôl Diete olyan vidékre kerül, ahonnan elûzték a német lakosságot, kihalt, kipusztult a vidék, pedig takaros házak, gazdaságok lehettek itt. Egy valamikori vendégfogadóban ver tanyát és teszi lakhatóvá. Társai egy volt filozófiaprofesszor és egy gyönyörû prostituált, ô sem találja a helyét ebben a lepusztult környezetben. Mindhármukat erdei munkára rendelték ide, Diete rendbe hozza a fogadó termét, már a söröscsap is mûködni látszik. A számûzöttnek is élnie kell, bár a szerencsés pikolófiú mellett elszaladt az élet.
Figyelemre méltó a csehek türelmes, könnyednek látszó, túlélést mutató élete.
A film visszaemlékezésekbôl kibomló történet. A "régi idôk" pompás luxusszállói, ezek érzékeny, jólnevelt személyzete messzi ellentéte az elhagyott, sivár, kipusztult vidéknek. Bár az sem mellékes, ahogy ezt, amelyet elhagytak a németek, nem lakta még be senki. A film vége egy sokatmondó, remek közelkép. Gyönyörûen habzó, nagy korsó sör. Eltakarja a múltat, élhetôvé teszi a jelent.
Menzel filmje felidézi egy kicsit Szabó István kiváló munkáit, a Rokonok nagyszerû etûdjét, de mégis egyedülállóan hrabali világ és hrabali világkép. Az irodalomban "hrabalizmusról" beszélnek. Mi is az a hrabalizmus ? Ezt ráérôsen, szórakozva, ám utána töprengve és elgondolkodva megtudhatjuk Jiri Menzel legújabb filmjébôl.
Rózsa Mária
... És abban a szerencsében volt részem, hogy a legnagyobb esemény és megtiszteltetés, ami az összes szálloda és étterem közül csak egyetlenegyet érhet, az pont a Párizs Szállót érte. Megállapítást nyert, hogy a Hradzsinban az elnöknek nincs arany evôeszköze, mert a látogatónak, akit úgynevezett hivatalos látogatásra vártak Prágába, az arany volt a gyöngéje. Az elnök fôkomornyikja és maga a kancellár úr vették kézbe az ügyet, hogy nem lehetne-e kölcsönkérni az arany evôeszközt magánszemélyektôl, vagy nem adná-e kölcsön a magáét Schwarzenberg herceg vagy Lobkowitz herceg. De kiderült, hogy a fent nevezett arisztokratáknak volt ugyan ilyen evôeszközük, ám nem annyi, amennyire szükség lett volna, meg aztán a kések, kanalak nyelébe bele voltak vésve a kezdôbetûk meg a fôhercegi koronák, mert ezek fôhercegi családok voltak. Az egyetlen, aki tudott volna az elnök úrnak arany evôeszközt kölcsönözni, az Thurn und Taxis hercege volt, de neki el kellett volna valakit küldenie a készletért Regensburgba, ahol tavaly eme gazdag nemzetség egyik tagjának tartották az esküvôjét, akinek Regensburgban nemcsak szállodái, nemcsak utcái meg háztömbjei voltak, de még bankja is. Ekképpen aztán minden pályázó kiesett, és végül maga a kancellár úr keresett fel bennünket, s mikor a fônöktôl kijött, igencsak haragosnak látszott, s ez jó jel volt, mindezt a kancellár tudta nélkül Skøivánek úr olvasta le az arcáról, az, aki az angol királynak is fölszolgált, a kancellár úrnak, majd Brandejs úrnak, a Párizs Szálló tulajdonosának ábrázatából tudta meg, hogy a fônök nem volt hajlandó kikölcsönözni az arany evôeszközkészletét, és ha mégis, hát csak akkor, ha a díszebéd nálunk lesz, csakis akkor veszi elô a páncélszekrénybôl az aranykéseit, -villáit, -kanalait és kiskanalait. Így tudtam meg, és majd hanyatt vágódtam, hogy a mi szállónknak egy háromszázhuszonöt személyes arany étkészlete van... és igen, a Várban úgy döntöttek, hogy a becses afrikai vendég és kísérete számára nálunk, a mi szállónkban adnak díszebédet. És az egész szállót takarítani kezdték, asszonyok jöttek csapatostul, vödörrel meg ronggyal, és nemcsak a padlót mosták fel, de letisztogatták a falakat meg a mennyezetet is, és az összes csillárt, és a szálló csak úgy csillogott- villogott, és aztán eljött a nap, mikor meg kellett érkeznie és el kellett szállásolnia magát nálunk az abesszin császárnak és kíséretének, egy teherautó egész nap a prágai virágüzleteket járta, hogy felvásárolja az összes rózsát, aszparáguszt és orchideát, de az utolsó pillanatban beállított maga a kancellár úr a Várból és lemondta a szállást, a díszebédet azonban megerôsítette, ám a fônöknek ez mindegy volt, mert az összes szállásköltséget a takarítással együtt fölszámította, így aztán a háromszáz személyes díszebédre kezdtünk készülôdni, pincéreket és fôurakat kértünk kölcsön a Steiner Szállóból, és arra a napra Šroubek dr. is bezárt, és elengedte hozzánk a maga pincéreit, és a Várból is érkeztek detektívek, ugyanazok, akik a Bambino di Pragát szállították velem, és hoztak magukkal három szakácsruhát és két pincérfrakkot, és rögvest be is öltöztek, hogy gyakoroljanak, és körülszaglásztak a konyhában, nehogy valaki megmérgezze a császárt, a pincérnek öltözöttek pedig rögtön áttanulmányozták az éttermet, hogy honnan is lesz a legjobb a magas rangú vendégre vigyázni, de mikor a fôszakács a kancellár úrral meg Brandejs úrral nekiláttak, hogy összeállítsák a háromszáz embernek készítendô menüt, kerek hat órát dolgoztak azon az étlapon, és aztán Brandejs úr telehordatta a jégszekrényeit ötven borjúcombbal, hat darab levesnek való marhával, három darab bifszteknek való csikóval és egy csôdörrel, amibôl mártás készül, azután ötven süldôvel, mind hatvan kiló alatt volt, továbbá tíz malaccal, háromszáz csirkével, az ôzekrôl meg a két szarvasról nem is beszélve, és ekkor mentem le elôször Skøivánek fôúrral a pincénkbe, és a pincemester a fôpincér felügyelete alatt megint átszámolta a készleteinket, a bort, a konyakot és a többi párlatot... teljesen elszörnyedtem, olyan jól feltöltött pince volt az, mintha mi lettünk volna az Oplt cég, a híres bor- és pálinka-nagykereskedés, életemben elôször láttam egy egész falnyi kifelé meredezô nyakú Henkell Trockent és gyöngyözô pezsgôt a Veuve Cliquot-tól kezdve a koblenzi Deinhardtig, egész falnyi Martel és Hennessy konyakot, a legkülönbözôbb skót whiskyk százait, de láttam én ott nemes moseli és rajnai borokat, meg hazai morva és cseh borokat, bzenecit, mìlníkit és žernosekit, és Skøivánek fôpincér úr, ahogy pincérôl pincére járt, mindig megsimogatta az üvegek nyakát, olyan szépen simogatta ôket, mintha alkoholista lenne, holott sosem ivott alkoholt, sosem láttam, hogy ivott volna, és ott a pincében döbbentem rá, hogy azt sem láttam még, hogy Skøivánek fôúr leült volna, mindig csak állt, rágyújtott egy cigarettára, de sohasem ült le, és ekkor ott, a pincében rám nézett, és kiolvasta a szemembôl, mire gondolok, biztos, hogy kitalálta, mert váratlanul azt mondta, jól jegyezd meg, ha jó fôpincér akarsz lenni, sosem szabad leülnöd, mert megfájdul a lábad, és az egész mûszak pokol lesz a számodra... És aztán a pincemester leoltotta utánunk a villanyt, és kimentünk a pincébôl, de még aznap jött a hír, hogy az abesszin császár elhozta magával a saját szakácsait, és mert nekünk is olyan arany étkészletünk van, mint a császárnak Abesszíniában, pontosan emiatt és pontosan minálunk fogják a szakácsai elkészíteni az abesszin specialitásokat... És egy nappal a díszebéd elôtt három szakács érkezett, feketék voltak és fénylett az arcuk, de fáztak, és volt velük tolmács is, és a mi szakácsainknak kuktáskodniok kellett nekik, de a fôszakács levette a kötényét és arra a napra elment, duzzogott, meg volt sértve, az abesszin szakácsok azonban elkezdtek fôzni, több száz tojást fôztek keményre, és nevettek és vigyorogtak, aztán hoztak húsz pulykát, és azokat kezdték sütni a sütôinkben, és nagy edényekben valami töltelékféléket kevertek, amihez harminc kosár kifli kellett nekik, és tele marokkal szórták bele a fûszereket, és talicskán hozták a zöldpetrezselymet, amit a szakácsaink apróra vágtak nekik, és mind kíváncsiak voltunk, mit fognak csinálni ezek a fekete fiúk, és aztán megszomjaztak, és hordtuk nekik a pilsenit és ôk örömüket lelték abban a sörben, és viszonzásul töltöttek nekünk a saját likôrjükbôl, amit holmi füvekbôl fôztek, és szörnyen kábító volt és bors meg ôrölt fûszerszaga volt, de aztán megijedtünk, mert két antilopot hozattak, ki voltak már belezve, gyorsan megnyúzták ôket, az állatkertben vették a két állatot, aztán a legnagyobb serpenyôinkben sütötték ôket, egész kocka vajakat dobáltak az antilopok alá, zacskóból szórták a húsra a saját fûszereiket, minden ablakot ki kellett nyitnunk, olyan gôz volt a konyhában, aztán az antilopokba beletömködték a félig megsült töltött pulykákat és az üresen maradt helyet száz meg száz kemény tojással töltötték ki, és az egészet együtt sütötték tovább, de aztán kis híján az egész szálló összedôlt, maga a fônök is megrémült, mert erre ô sem volt felkészülve, a szakácsok egy élô tevét vezettek a szálló elé, és ott akarták letaglózni, de ettôl mi már féltünk, csakhogy a tolmács megpuhította Brandejs urat, és aztán jöttek az újságírók, s így esett, hogy a mi szállónk került a sajtó érdeklôdésének középpontjába, és megkötözték azt a tevét, az meg világosan és jól kivehetôen bégetett, hogy neee, neeee, mintha azt akarná mondani, hogy ne vágjátok el a nyakamat, de az egyik szakács kóser késsel elnyisszantotta a nyakát, és ez egész udvar csupa vér volt, és már húzták is a tevét a lábánál fogva fölfelé egy csigán, és késsel nekiestek a zsigereinek, aztán az egész tevét kicsontozták, akárcsak elôtte a két antilopot, és hoztak három szekér tûzifát, és a fônöknek ki kellett hívnia a tûzoltókat, azok meg ott álltak készenlétben a fecskendôikkel és nézték, milyen gyorsan raknak tüzet a szakácsok, olyan nagy volt az a tûz, mint mikor a faszenet égetik, és azon a tûzön, mikor már lángja nem volt, s csak az izzó parázs maradt, egy háromlábú állványon, nyársra húzva forgatták és sütötték azt a tevét, és amikor már majdnem kész volt, akkor belerakták a két antilopot, azokban meg ott voltak a pulykák, mintegy töltelék gyanánt, és a pulykákban is volt töltelék meg hal, és az üresen maradt helyeket tojással bélelték ki, és megállás nélkül szórták az egészre azokat a fûszereiket és itták a sört, mert folyton fáztak még a tûz mellett is, és hogy fölmelegedjenek, akárcsak a sörgyári kocsisok télen, ôk is hideg sört ittak. És ezek a fekete szakácsok, mikor a háromszáz személyre már meg volt terítve és az autók már hozták a vendégeket és a portás a limuzinok ajtaját nyitogatta, addigra ezek a négerek nemcsak a malacokat és bárányokat sütötték meg ropogósra az udvaron, hanem azt is gyôzték, hogy az üstökben annyi húsból fôzzenek levest, hogy a fônök nem sajnálta, hogy annyi készletet vásárolt fel... és azután megérkezett maga Hailé Szelasszié, a miniszterelnöknek és a hadseregünk összes tábornokának kíséretében, és ott volt az abesszin hadsereg egész vezérkara is, mind tele voltak aggatva rendjelekkel, de a császár, ahogy megjött, máris belopta magát a szívünkbe, csak egyszerû, fehér egyenruha volt rajta, kitüntetés nélkül, amolyan könnyû öltözék, de a miniszterei vagy talán a törzsfônökei, azok mind tarka terítôkbe voltak burkolva, némelyeknél hatalmas szablya is volt, de amint leültek, látni lehetett, hogy tudnak viselkedni, annyira fesztelenek voltak, a Párizs Szálló összes termében meg volt terítve, és minden tányér mellett ott csillogott az arany evôeszköz, a kés, a villa, a kanál és a kiskanál, és aztán a miniszterelnök szívélyesen üdvözölte Hailét, a császár pedig úgy beszélt, mintha ugatna, és a tolmács lefordította, hogy Abesszínia császára bátorkodik meghívni a vendégeket egy abesszin ebédre...
Doris Lessing brit írónônek ítélte oda a svéd akadémia az idei irodalmi Nobel-díjat. A 87 éves, perzsiai születésû írót úgy méltatja az akadémia indoklása, mint "azt a nôi tapasztalatokkal rendelkezô elbeszélôt, aki mûveiben kétkedéssel és látnoki erôvel vizsgálja a megosztott civilizációt". A tízmillió svéd korona (csaknem háromszázmillió forint) pénzjutalommal járó díjat tavaly Orhan Pamuk, a török posztmodern irodalom emblematikus alakja kapta.
Doris Lessing egyes vélemények szerint feminista ikonfigura, bár ô általában igyekezett írásaiban és nyilatkozataiban is elkülönülni az általa egyszerûen férfigyûlölônek minôsített feministáktól. Az ötvenes évek óta sokat írt nôkrôl, az önálló vagy rossz házasságokban élô erôs nôkrôl, így válhattak a feministák eszközévé írásai.
Az írónô – aki egyébként az irodalmi Nobel-díj történetében a tizenegyedik nôi díjazott – 1919-ben született Iránban (az akkori Perzsiában), szülei britek voltak. 1925-ben Dél- Rhodesiába (a mai Zimbabwéba) költöztek. 1949-ben jelent meg elsô regénye, A fû dalol címmel – nem sokkal ezután Európába költözött –, amelyben a rasszizmus mûködését és a nôk hagyományokba béklyózottságát ábrázolja igen erôteljesen. Lessing késôbbi regényében, az Arany jegyzetfüzetben a nôk szemével akarja bemutatni a 20. század közepének Angliáját. Az írónô önéletrajzi írásai nem kevésbé izgalmasak, érdekesek: elsôsorban nôkre összpontosít, történelemszemlélete és a társadalom ábrázolásának módja is nôi. A két említett könyvén kívül Magyarországon megjelent az Eldorádó és Az ötödik gyermek címû írása is. Fiatalon elkötelezte magát a brit kommunista pártnak, a magyar szabadságharc 1956-os szovjet eltiprása viszont – jó néhány nyugati kommunista értelmiségihez hasonlóan – súlyos politikai-érzelmi törést okozott neki. 1956 novemberében a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának címzett nyílt levelet jelentetett meg a magyar forradalom ügyérôl, ennek természetesen nem volt foganatja. A szovjet beavatkozás hatására kilépett a kommunista pártból.
Doris Lessing kétszer kötött házasságot, mindkétszer elvált: elsô házassága Charles Wisdommal 1939-tôl 1943-ig tartott, 1945-tôl 1949-ig pedig Gottfried Lessing felesége volt, aki késôbb Uganda keletnémet nagykövete lett. Három gyermeke született. Nyolcvanhét évével ô a legidôsebb Nobel-díjas. (Forrás: MTI)
Ráduly János
Lapozó
Az ÉS-ben elmondtad (2003/51–52.), milyen kapcsolatban van a regény a valósággal. Nyilvánvaló volt persze eddig is a Te (nekem legalábbis) talán legfontosabb képességed: gyerekkorodból mindent rögzítettél, minden beléd repült, a csupa eleven részlet egész. S amikor éppen kell, más-más rendbe állva, elôhívódik, ugyanolyan elevenen, mint amilyen valaha volt. Átszabod, átrendezed, megváltoztatod arányait, de ez az óriási tartomány minden könyved anyaga és fedezete. Aztán az esszéid. Aztán a nyelv. Meg a szellemmel és érzelemmel- szenvedéllyel sugárzó lényed. (Lator László levelébôl ) * Szabó Magda prózája nemcsak elcsábítja az olvasóját, illetve nem feltétlenükl csábít, varázsol, hanem leginkább beavat. Az emlékezés mechanizmusa rítussá válik, ez a próza kívülrôl-belülrôl, a lelke maszatos mélyéig ismeri olvasóját, annak nincs, nem lehet titka, vágya, eldugott kincse elôtte, angyalom, hát nem ilyen volt a te történeted is?!, lásd csak, hasonló szörnyûségek, szomorúságok és reménykedések estek meg a te családodban, a véreiddel és a szomszédaiddal, hovatovább veled is! Ez a nagy ívû és mély lélegzésû, az esszé lassú sodrását is felidézô próza, olykori bájos, de mindig komoly narcizmusa ellenére is csodás vendégséget kínál. * Szabó Magda folyamatosan újrafesti a családi tablót, újabb és újabb színekkel gazdagítja e lírai albumot. Nagy és kivételes erénye, hogy tud lassan mesélni, s e lassúságban mégis olyan sok feszültség, dráma szorongató, bûnös pillanat sûrûsödik. E lenyûgözô panorámában voltaképpen minden mindennel összefügg, nincs sziget, elkülönülés vagy kivonulás, s maga az író is erôsíti ezt, a Disznótor vagy az Ókút már a Régimódi történet elôzménye. S ha kész a nagy mû, nem elégszik meg azzal, hogy a nagyvilágba engedje és magára hagyja, mert folyamatosan magyarázatokat, kommentárokat, kiegészítéseket küldözget utána, mint aki legszívesebben a suta irodalomtörténészektôl is elvenné a helyet, így válik aztán az egész életmûve a reflexió és az önreflexió történetévé is. S nem árulkodik mindez másról, mint hogy az emlékezés alapvetôen mozgás, vagyis a változtatás igénye, illetve a teremtés ironikus, ellenfényes alkalma. Az emlékezés legelôször is munka, a dologiság poétikája, és Szabó Magda nagy munkás, nagy és elbûvölô, és okos poéta. (Darvasi László: Nagy és elbûvölô poéta) * Élet és Irodalom, 51. évfolyam, 40. szám)
B.D.
Vidám múzsa
Volt egy hölgy, úgy hívták, Ildikó.
Kovács András Ferenc
S mindenre bólintott: "Jól van."
S mindenre annyit mond: "Pardon".
Boldog állat a kacsacsôrû emlôs!
Folyton vígan van: kacag, örül,
De ha neje van, már nem kacag ô rég –
Jobb, ha befogja vigyorgó, víg kacsacsôrét.
Hatvan éve, 1947. október 14-én repült elôször ember gyorsabban a hangnál – törött bordákkal és emiatt seprûnyeles "ajtócsukómankóval". Az amerikai Chuck Yeager berepülô pilóta produkálta mindezt: a Mojave sivatag fölött 13,7 kilométer magasan 1,06 Mach sebességet ért el Bell X-1 repülôgépével, majd rendben leszállt – ezzel semmivé foszlott a "hanghatár" legendája. (Az igazsághoz tartozik, hogy ilyen magasságban a hang terjedési sebessége már nem 1225, hanem "csak" 1062 kilométer óránként, ezt kellett túlszárnyalnia a gépnek és pilótájának.)
Az Egyesült Államok kormánya és légiereje 1944-ben indított programot hangnál gyorsabb repülôgép kifejlesztésére, a Bell céggel karöltve. A "szárnyas golyót" a Browning géppuska lövedékérôl mintázták, amely stabilan viselkedik a hangnál gyorsabban haladva is, a pilótafülkét a törzs vonalába süllyesztették. A törzs nagy erôsségû alumíniumból, a tank acélból készült, a gép hossza 9,41 méter, szárnyának fesztávolsága 8,53 méter, magassága 3,31 méter, súlya 3175 (üzemanyaggal 5545) kilogramm volt, a hangsebesség elérésében folyékony üzemanyagú rakétahajtómû segítette.
Az elsô "szuperszonikus" pilóta az amerikai Chuck Yeager volt, aki a második világháborúban vadászpilótaként szolgált, 1944-ben le is lôtték Franciaország felett. A háború után is a légierônél maradt, és végül ôt választották ki a Bell X-1 berepülésére. (Igazság szerint nem az elsô helyen szerepelt a listán, de a Bell pilótája 150 ezer dollárt kért volna a veszélyes vállalkozásért.) Yeager két nappal a repülés elôtt lovaglás közben eltörte két bordáját, de ezt eltitkolta felettesei elôl, sérülését állatorvos kezelte. A repülés napján már akkora fájdalmai voltak, hogy a pilótafülke ajtaját csak egy seprûnyélbôl eszkábált eszközzel tudta becsukni. A repülés ennek ellenére sikeresen lezajlott, a gépet a levegôben egy B-29 "repülô erôdrôl" indították és az végül siklórepülésben szállt le.
Több szakértô is vitatja, hogy Yeager törte át elsôként a hanghatárt, állításuk szerint ezt megtette 1945-ben egy német pilóta és fél órával Yeager elôtt egy másik amerikai. A vizsgálat bebizonyította, hogy a német Messerschmitt gépe egyszerûen szétesett volna ilyen sebességnél, az amerikai rivális pedig, ha egyáltalán megtette, emelkedés közben, nem pedig szintben repülve szárnyalta túl a hang sebességét.
A repülés történetében új korszakot nyitó gép ma Washingtonban van kiállítva az Atlanti- óceánt elsôként átrepülô Lindbergh gépe és az elsô magánfejlesztésû ûrhajó, a SpaceShipOne mellett. Az idôközben nyugalmazott vezérôrnaggyá elôléptetett Yeager 1997-ben, történelmi repülésének ötvenedik évfordulóján egy F-15D vadászgépen ismét áttörte a hanghatárt. A vállalkozás történetérôl Igazak címmel Tom Wolfe írt regényt, amelyet 1983-ban megfilmesítettek.
Október második péntekén – tegnap volt – a tojás világnapja. A Nemzetközi Tojásszövetség által 1999-ben meghirdetett napon számos országban rendezvények sorozata hívja fel a figyelmet a tojás nélkülözhetetlenségére a táplálkozásban.
Szakemberek szerint az anyatej után a tojás a legteljesebb, mással nehezen pótolható fehérje; zsírjai, ásványi anyagai és vitaminjai ideális arányúak, D-vitamin-forrásként pedig kimagasló jelentôségû, ugyanakkor kalóriaértéke csekély. Egy idôben elterjedt az a vélekedés, hogy magas koleszterintartalma miatt a tojás fogyasztása csak korlátozott mennyiségben ajánlott, mert megemeli a vérzsír szintjét.
Az 1990-es évek elején a kérdés tudományos megítélése gyökeresen megváltozott, miután több vizsgálat bizonyította: a tojásban lévô koleszterinféle nem káros, sôt kifejezetten hasznos. Napi egy tojás elfogyasztása egyenesen ajánlott, ugyanis az emberi szervezet normális mûködéséhez a koleszterinre – ami a sejtek fontos építôanyaga – szükség van.
A teljes tojás mintegy negyvenféle fehérjét tartalmaz, s ezek a legjobb minôségûek, közel tökéletesnek tekinthetôk, ezért a gyakorlatban hozzájuk viszonyítják a többi táplálék fehérjéit. A tojásban összesen tizenhárom vitamin található, közülük a D-vitamin legfontosabb forrásául tájainkon a tojás szolgál. Lecitin- és kolintartalma miatt az egyedfejlôdés korai szakaszában, de idôskorban is fontos az idegrendszeri funkciók kialakulása, megtartása terén.
Magyarországon csaknem egy évtizednyi fogyasztáscsökkenést követôen az utóbbi években ismét emelkedik a tojásfogyasztás, az egy fôre jutó átlagosan 300 darabbal az ország a világ élvonalába tartozik.
A tojás népszerûsítésére Siófokon október 12-14. között tartják az V. Balatoni Nemzetközi Tojásfesztivált, amely gazdag kulturális programmal és Guinness-rekordkísérlettel (a Kodály-emlékév tiszteletére készítik a zeneszerzô kedvenc tojásos ételét) várja az érdeklôdôket. A városban 2003-ban különleges kiállítóhely is nyílt a tojással kapcsolatos képzô- és iparmûvészeti alkotások bemutatására. A Baranya megyei Zengôvárkonyban már hét éve mûködik a Míves Tojás Múzeum, ahol mintegy háromezer pompásan díszített tojást lehet megtekinteni.
Megyénk egyike az ország legtöbb mûemléket ôrzô közigazgatási egységeinek. Mûemlékeink értékét jelzi, hogy vannak olyan épületegyüttesek, amelyek a világörökség részét képezik. Milyen állapotban vannak, hogyan változtak meg a tulajdonviszonyok, melyek a tulajdonos (állam vagy magánszemély) feladatai, mit lehet tenni a jó állapotban levô mûemlékek további megôrzése és a pusztuló romos kastélyok, vármaradványok, házak stb. megmentése érdekében? Milyen szerepet tölt be ebben a munkában a Mûvelôdés, Egyház és Kulturális Örökség Megyei Hivatala? – tettük fel a kérdést Csortán Ferenc mûemlékvédelemért felelôs tanácsosnak.
– Munkakörünket a 2001. évi 422-es törvény hozta létre, életbe lépését követôen indult be az a folyamat, amely során tisztázódott jó néhány eljárási probléma, ami pontosabban körülhatárolta hivatalunk feladatkörét is. A törvény megfogalmazza a Romániában azonosított mûemléktípusok meghatározását, s más rokon tartalmú jogszabályokkal és törvényerejû rendeletekkel együtt körülírja a mûemlékvédelem jogi és intézményi kereteit és eljárásait. Csakhogy a törvény mindig lemarad a valósághoz képest, s így munkánk során gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek nincsenek megnevezve a vonatkozó jogszabályban. Ilyenkor felsôbb hatóságunkhoz kell fordulnunk segítségért, s ha ott sem tudják a választ, a meglévô törvény jogi, eljárási kiegészítését kérik.
– Melyek a megyei hivatal felettes szervei?
– A Kulturális és Egyházügyi Minisztérium Kulturális Örökség Fôigazgatósága, amely a mûemlékvédelmen kívül régészettel és köztéri emlékmûvekkel is foglalkozik. E szerven keresztül bocsátja ki a szaktárca azokat a rendeleteket, amelyek a törvényben elôre nem látott helyzetekben is útmutatóul szolgálnak. A fôigazgatóságnak alárendelt megyei felügyelôségeknek adminisztrációs feladataik vannak és nem hozhatnak döntéseket. Ez a jog a szakbizottságokra hárul, a regionális több megyére vonatkozóan hoz határozatokat a B csoportba tartozó mûemlékekkel kapcsolatosan, az országos szakbizottság pedig az A kategóriába tartozó mûemlékekrôl dönthet.
– Ha már szóba kerültek, pontosítsuk, hogyan osztályozzák a mûemlékeket.
– 2004 nyarán három vaskos kötetben jelent meg egy országos jegyzék, amely a több tízezer romániai mûemléket a régészeti, építészeti és védett köztéri emlékmûvek, valamint a védett temetôk vagy sírok és védett együttesek fajtáiba sorolja. Az A kategóriába az országos illetve nemzetközi kulturális, szellemi értékek, a B-be a helyi értékeket képviselô mûemlékek tartoznak. A bizottságok tagjai a mûemlékvédelemmel kapcsolatos szakterületek elismert mûvelôi, építészek, statikus mérnökök, mûvészettörténészek, régészek, s egy tavalyi döntés szerint az adott megyék fôépítészei is. Arra, hogy egy múltból örökölt kulturális értéket hordozó ingatlan felkerül-e a jegyzékre, nincsen objektív mérce. Vannak országok, települések, ahol sok XVI. század elôtti lakóépület maradt fenn, ott ezeknek alkalmasint nem mindegyikét védik. Marosvásárhelyen azonban csak egy ilyen van, a belvárosi katolikus plébánia (amit utólag átépítettek) – errôl az utcai homlokzatnak az 1600-as évek elsô felébôl származó felirattöredékei vallanak. Ilyen helyzetben felértékelôdnek a XVII-XVIII. századból fennmaradt épületek is. Mivel Románia történelmi provinciáinak nem azonos a történelme, a különbözô megyékben más-más szempontok szerint értékeltek különbözô ingatlanokat, ami indokolttá teszi a regionális bizottságok mûködését. Bár a jegyzékben a régészeti emlékek is szerepelnek, e tekintetben a megyei múzeum szakembereivel mûködünk együtt, rájuk ruházzuk a döntéseket.
– Melyek a legkorábbi építészeti emlékek megyénkben?
– Mikházáról, Marosvécsrôl, Malomfalváról kerültek elô az ókorból, a római közigazgatás korából származó leletek, amelyek a múzeum kôtárában láthatók. A földfelszín feletti legrégebbi mûemlékeink a templomok, várromok. Legrégebbi templomaink között van a román stílusban épült marosszentannai templom és a segesvári hegyi templomnak az alépítménye. A reneszánsz korban épült a marosvécsi vár, amelynek az utólagos építményei elfedték a korábbi, gótikus építési szakasz nyomait. A segesvári hegyi templom XIV-XV. századi gótikus alkotás.
A marosvásárhelyi vártemplom (eredetileg ferences kolostor volt) stílusjegyei alapján szintén a Zsigmond király korabeli gótikára utal (1300-as évek vége, 1400-as évek kezdete).
A megye leglátványosabb vára a szászkézdi parasztvár a falu feletti dombtetôn, amelynek építése vélhetôen a XV. században kezdôdött. A többi középkori vár csak korabeli dokumentumokból ismert, falaik elenyésztek a századok során.