|
LIX. évfolyam 233. (16715.) sz. |
2007. október 6., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A nyár folyamán többször is megfigyelhettük, hogy az élelmiszerüzletekben és bevásárlóközpontokban megcsappant az étolaj-választék, s több "olajos" polc is üresen árválkodott. A magyarázatra nem kellett sokat várniuk a fogyasztóknak: az elmúlt hónapokban bekövetkezett dráguláshullámok következtében szinte a kétszeresére emelkedtek az olajárak. Az okokról marosvásárhelyi üzletvezetôket és a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóságot kérdeztük.
A Spar bevásárlóközpontban Kelemen András igazgató elmondta, hogy közel ötvenszázalékos áremelkedés tapasztalható az étolajoknál. Az augusztusi és a szeptember végi drágítást megelôzôen ez a termék mondhatni eltûnt a polcokról.
– Ez nem csak a mi esetünkben igaz, hiszen több áruháznál is érdeklôdtünk, és azt láttuk, hogy náluk is jelentôsen megcsappant mind a kínálat, mind a mennyiség. A beszállítóktól egyszerûen nem érkezett hozzánk étolaj, azt a választ kaptuk, hogy nincs és nem tudnak küldeni – közölte az igazgató. Hozzátette, az áremelést késôbb az alapanyagok drágulásával magyarázták a szállítók.
Az említett bevásárlóközpontban a 3,50 lejes (legolcsóbb) olaj az elmúlt hetekben 4,79 lejre drágult, a korábban 4 lejes most 5,89 lejért kapható.
A rossz mellett egy kedvezôbb hírrel is szolgált az igazgató, mint mondta, némileg csökkent a cukor ára, náluk a legolcsóbb 2,45 lejbe kerül.
Egy másik marosvásárhelyi nagyáruházban szinte egyik napról a másikra 2-3 lejrôl mintegy a kétszeresére emelkedett az olaj ára. A tüzetesen szemügyre vett polcokon a legolcsóbb napraforgóolaj 5,59 lej. A cukor ára 2,65 illetve 3 lej között mozog.
A Dacia piac melletti kis élelmiszerboltban Peti Hajnal üzletvezetô szerint a beszállítóik azzal magyarázták a drágítást, hogy az idén kevesebb napraforgó termett, mint tavaly.
– A nyáron már azt hangoztatták, hogy az elôrejelzések szerint ötvenszázalékos áremelkedéssel kell számolnunk. Ez szinte be is következett: a legolcsóbb, 2,75 lejes olaj most 4,70 lett nálunk, a 4,10 lejest pedig 6,10 lejre drágították – közölte az üzletvezetô.
Az egyik Tudor lakónegyedbeli élelmiszerüzletben K. É. eladónô szerint elôzetesen a sajtóból értesültek az étolaj várható drágulásáról, majd szeptember végén, az áru beszerzésekor azt tapasztalták, hogy az eddigi 2,90- rôl 5 lejre, míg a 4,20-ról 6 lejre emelkedett a olcsóbb, illetve drágább napraforgóolaj ára.
Maros megyében a napraforgótermés idén sem kevesebb, mint tavaly. Ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni az országos helyzettôl, ami meghatározó az áremelkedés szempontjából. Az étolajdrágulás elméletileg azzal magyarázható, hogy a déli megyékben az idei szárazság miatt mintegy 25-30 százalékkal kevesebb napraforgó termett. A kevés esô, a kánikula rányomta bélyegét a hozamra, hisz míg a feldolgozók tavaly 50 baniért vásárolták a napraforgó kilóját, idén 80-90 baniért jutnak hozzá az olaj elôállításához szükséges alapanyaghoz – mondta Náznán Jenô mérnök, a Maros Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság vezetôje.
Megyénkben az idén összesen 2.745 hektáron vetettek napraforgót, az e heti adatok szerint ennek 92 százalékát takarították be, amely 3.547 tonna napraforgót jelent. Átlagban hektáronként 1,408 tonna napraforgó termett.
– Ha a Maros megyei adatokat vesszük figyelembe, nem lenne indokolt a cukor drágítása sem, mivel a marosludasi cukorgyár idén sem fizet többet a répáért, mint tavaly – közölte az igazgató. Viszont számolni kell a külpiaci árakkal, ugyanis az országban elôállított cukormennyiség a hazai fogyasztás csupán 25 százalékát fedezi. Az idei összcukorrépa-termés a tavalyihoz képest nem mutat csökkenést, hektáronként harminc tonna répát takarítottak be megyénkben.
November 1-jétôl emelik a nyugdíjakat – jelentette be a csütörtöki kormányülést követôen Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A korábbi határozatok értelmében 2008 januárja lett volna a nyugdíjemelés idôpontja, a két hónappal elôre hozott intézkedést a miniszterelnök azzal indokolta, hogy a munkaügyi, valamint a közpénzügyi miniszterekkel tartott elemzést követôen a jelenlegi bizonyult a legmegfelelôbb lehetôségnek. Ugyanakkor a nyugdíjasok segítése nem befolyásolja a makrogazdaság egyensúlyát és az idénre tervezett költségvetés helyzetét. A nyugdíjemelés mértéke a rendelkezésre álló költségvetési feleslegtôl függ, amelyet egyenlôen osztanak szét novemberre és decemberre – mondta Calin Popescu Tariceanu.
A polgármesteri hivatal projektjeit akadályozzák, a polgármestereket megalázzák, összetévesztik az önkormányzatot a miniszteri poszttal – nyilatkozta tegnap délben sajtótájékoztatón dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, aki a fentieket Borbély László régiófejlesztési miniszter számlájára írta. Csegzi Sándor alpolgármester a város sportlétesítményeire vonatkozó elképzeléseket, terveket ismertette.
Dorin Florea ingerülten hozta tudomásunkra, hogy a tisztázatlan vagyonügyi helyzet miatt a város számos projektjének megvalósítását akadályozzák, és azzal vádolta meg Borbély László régiófejlesztési minisztert, hogy nem tulajdonít elég jelentôséget a decentralizációnak, megalázza a polgármestert és a miniszter azon kijelentése, hogy többletösszegekkel rendelkezik a város, nem helytálló, mint ahogy az sem, hogy az ANL-s lakásokat illegálisan adták át. Megengedhetetlen sértésnek vette a miniszter kijelentéseit, ezeket arrogánsaknak minôsítette. Szerinte Borbély László a bizalmatlansági indítvány miatt zaklatott állapotban.
Az ANL-s lakások körüli vitára utalva a polgármester kifejtette: a lakásgondok Marosvásárhelyen a város problémáinak 1 százalékát teszik ki, a helyi költségvetésbôl viszont évente 5 százalékot utalnak ki e problémák rendezésére. "Három tömbházat újítottunk fel a Meggyesfalvi negyedben, egyet vásároltunk az Egyesülés negyedben, kettôt a Rovinari negyedben, a Szorgalom utcában is feljavítottunk egy tömbházat. Ennyit tudtunk tenni. Ha vannak szociális kormányprogramok, és vannak minisztereink a kormányban, miért ne éljünk a lehetôséggel?" – tette fel a kérdést. Florea azt is nehezményezte, hogy a tömbházak felépítéséhez szükséges területet a város biztosította, márpedig szerinte a terület a beruházás értékének 65-70 százalékát jelenti. "Ha az önkormányzat holnap árverésre bocsátaná a megyei kórház körüli 1500 négyzetméteres területet, négyzetméteréért legkevesebb 500 eurót kaphatna, míg Borbély négyzetméterenként 230 eurót fizetett" – jelentette ki a polgármester. Florea szerint a miniszternek a Belvedere negyeddel kapcsolatos kijelentései sem helytállóak, pontosította: a helyi tanács határozatának alapján több ezer négyzetmétert bocsátottak a szaktárca rendelkezésére 4 ANL-s lakás megépítéséhez, a megvalósíthatósági tanulmányt leadták és jelenleg folyamatban van a tervezés, amit a Proiect Rt. végez.
Az alpolgármester azt emelte ki, hogy az összes miniszter közül Borbély László dolgozik a leghatékonyabban, és nem azon kellene veszekedniük, hogy esetenként ki vágja el a szalagot. Elmondta, hogy a városnak igenis, vannak elképzelései, stratégiája a sportélet fellendítésével kapcsolatosan, amihez a legfontosabb lépést a Maros-parti, a lovarda melletti sport- szabadidôközpont továbbfejlesztése jelenthetné. A Romgaz beruházása ugyan az ottani sportpályák, olimpiai méretû úszómedence stb., de a terület a városé. A Romgaz 6 millió euroért akár holnap is átadná a területet. Csegzi szerint három lehetôséget vettek számításba: legkevesebb 25 évre használatba venni a létesítményeket, társulni a Romgazzal vagy kisajátítást kérni. A tegnap egyébként találkozóra került sor a megyei tanács, a prefektúra és a polgármesteri hivatal képviselôi között, ahol megegyezés született: a városi és a megyei önkormányzat megpróbál együttmûködni bizonyos projektek esetében. Október 15-ig a polgármesteri hivatal minden dokumentációt benyújt, év végéig remélhetôleg tisztázódnak a dolgok – mondta az alpolgármester, aki szerint a legfôbb gondot a vagyoni helyzettel kapcsolatos bizonytalanság jelenti. Ha ugyanis egy terület vagy építmény nem a város tulajdona, nem hívhatók le pénzalapok beruházásokra. Újságírói kérdésre, hogy az utóbbi idôbeli gyakori közszereplése Dorin Florea oldalán nem vonja-e maga után az RMDSZ nemtetszését, Csegzi kijelentette: "Amíg a Florea árnyékában maradtam, az volt a baj, mikor mellette állok, az a baj. Én eléje akarok kerülni! Máris éppen elég problémám van az RMDSZ-szel".
Bizonyára nagy dilemma, fôként a fiatalok, frissen végzettek számára. De nem csak. Miközben az ország gazdaságának gyors ütemû növekedését bizonygatják, 2008-ra 6 százalékos növekedést jeleznek (vajon meddig tart ki a lendület?), a munkaerôpiac helyzete, a szürkeállomány-elvándorlás még mindig nem aggasztja eléggé az illetékeseket.
Több száz mérnöki állást hirdetnek meg arab vállalatok, nem feltétlenül háborús övezetben, több ezer dolláros bérekkel és egyéb anyagi kedvezményekkel kecsegtetve a kelet-európai szakembereket, orvosok, asszisztensek hada hagyja el az országot, jól fizetett munkát vállalva. Családjaik majd követik ôket. Németországnak másfél millió üres állása van, jelentôs arányban olyanok, amelyek felsôfokú végzettséget igényelnek. Amelyeket – kitalálják? – a kelet-európai bevándorló is sikeresen betölthet. Ugyanakkor hazai nagyvállalatok keresik a szakképzett munkaerôt olyan ágazatokban, amelyekben valamikor színvonalas képzést biztosított Románia, de ma már nincs igény erre. Idôközben ugyanis a mérnökök átálltak gyógyszerértékesítô ügynökökké, könyvelnek, árubeszerzôkként, pályázatírókként vagy luxushajón dolgoznak és egyebekkel foglalatoskodnak, amelyeknek sok köze nincs eredeti szakmájukhoz.
A piac alakítja a keresletet-kínálatot – mondhatják erre. Csakhogy a piac nem szûkül le Romániára, Európán túl ott vannak az ázsiai, amerikai lehetôségek, elég csak rákattintani a weboldalakra. De virágzanak a fejvadász cégek is, a jó kapcsolatokkal rendelkezô munkaerô-toborzó társaságok már egy hónap alatt kijuttatják a megfelelô "jelöltet" külföldre.
A hajtépésen kívül egyébben nem igazán jeleskedô kormányt pedig, úgy tûnik, nem igazán érdekli, mi lesz itt 30-40 év múlva. Azt már tudják, hogy az ország lakossága 16 millióra csökken néhány évtized múlva, azt is tudják, hogy több nyugdíjas lesz, mint ahányat a munkavállalók "eltarthatnak". Elgondolásuk azonban arról, hogy hogyan állítsák le a munkaerô-elvándorlást, hogyan ösztönözzék a gyerekvállalást (bejelentették: a gyerek után járó pótlékot 7 lejjel növelik – tragikomikus, nemde?), nincs.
A Soros Alapítvány által végzett felmérés szerint június végén 170.000 gyerek családjában az egyik szülô külföldön dolgozik, közülük 35.000 esetében mindkét szülô távol van, nem hivatalosan pedig több millió román állampolgár dolgozik külföldön. Ez sem elég illetékeséknek?!
Tegnap délelôtt a megyei tanács gyûléstermében a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium a Helyhatóságok Föderációjával közösen szervezett tanácskozást, amelyen több helyhatósági képviselônek bemutatták Románia 2030-ig szóló területi fejlesztési stratégiáját. A cél az, fogalmazott Borbély László miniszter, hogy a helyi elképzeléseket és terveket az igényeknek és a szükségleteknek megfelelôen hangolják össze a regionális, országos tervekkel s mindezt tudják egy szélesebb európai koncepcióba helyezni.
Borbély László kifejtette, a stratégia kidolgozásában igen fontos összehangolni a különbözô állami intézmények, a helyhatóságok és a civil szféra képviselôinek munkáját. Ehhez kínál partnerséget a minisztérium. Az elkövetkezendô 7 évben az unió költségvetésébôl jelentôs pénzösszeget utalnak majd át különbözô fejlesztési tervek támogatására. A valós decentralizációt az jelenti, ha a tudományos adatoknak megfelelôen (gazdasági, demográfiai stb.) mûködôképesen átszervezzük a régiókat és ezeknek valódi hatáskört biztosítunk, választott vezetôséggel, önálló költségvetéssel. A minisztérium fontos lépéseket tett az infrastruktúrafejlesztésben, van most erre lehetôség, hiszen Románia gazdasága fejlôdik. De még mindig sok a teendô. Az ország mintegy 13.000 településébôl 7000-nek még mindig nincs vezetékes ivóvízhálózata. A minisztérium által támogatott programoknak köszönhetôen azonban 1400-ban már bevezették a vizet. Komoly tárgyalások során egyeztették a regionális mûködôképes programot, ennek megfelelôen hat fontosabb irányvonalat határoztak meg: a városi, a helyi regionális infrastruktúra, a szociális és egészségügyi, a helyi üzleti szféra, valamint a turizmusfejlesztés terén. Az országos stratégia alapján az említett területeken kell majd konkrét, finanszírozható helyi terveket kidolgozni, s ez azért fontos, hogy széles körben konzultáljanak a leginkább érintettekkel, a helyhatóságok képviselôivel. Borbély László újdonságként elmondta: két hét múlva mûködôképessé válik az a rendszer, aminek alapján támogatják a kevesebb mint 50.000 lakossal rendelkezô kisvárosokban a víz bevezetését, erre 340 millió eurót különített el a kormány, s 58 projektet finanszíroznak, s azt is, hogy létrehozták az Országos Falufejlesztési Alapot, amire 600 millió eurót szán a kormány.
A továbbiakban Cristian Anghel, a Helyhatóságok Föderációjának elsô alelnöke, Dorin Florea, a Municípiumok Egyesületének alelnöke, Gheorghe Baciu, a Romániai Városok Egyesületének alelnöke és Alexandru Cîrnu, a Romániai Községek Egyesületének alelnöke fejtették ki véleményüket a közigazgatásban tapasztalt jelenlegi helyzetrôl. Többek között elmondták nincs összehangolva az országos, a regionális és helyi közigazgatási egységek tevékenysége. Többször felajánlották a kormánynak, a parlamentnek, hogy bizonyos – a helyhatóságokra vonatkozó – határozat, illetve törvénytervezetek kidolgozásánál szakmai segítséget nyújtanak, de a döntéshozó szervek nem kérték ki a véleményüket. Dorin Florea a romániai decentralizációt egyenesen mímelésnek nevezte. Szerinte a kormányok elherdálják a helyhatóságok vagyonát. Az ingatlan-visszaszolgáltatásra vonatkozó törvény szerinte homályos, alkalmat adott a korrupcióra. Ilyen a lakástörvény is, amiben a szakminisztérium önkényeskedik. Gheorghe Baciu szerint számos feladatkört osztanak le a helyhatóságoknak, de úgy, hogy nem teremtik meg az anyagi hátteret. Ilyenek az iskolák, a kataszteri hivatalok, a mezôgazdasági kifizetések, sorolta a városok egyesületének képviselôje.
A felszólásokat követôen Mihaela Vrabete miniszteri tanácsos bemutatta a hosszú távú stratégiát, majd délután mûhelymunka során meghatározták a fontosabb fejlesztési irányvonalakat, körvonalazták a vidékfejlesztési hálózatot, s olyan munkacsoportokat alakítottak, amelyeknek tagjai a továbbiakban részt vesznek a részletek kidolgozásában.
1848 tavaszán Franciaországban, Németországban és Itáliában napirendre tûzték a nemzeti egység, függetlenség kérdését. Ez fogalmazódott meg a bécsi, prágai, milánói, velencei, pest-budai, bukaresti, a iasi-i, a krakkói, a belgrádi és szentpétervári társadalmi mozgalmakban is…
Pest–Budán 1848. március 15-én a Márciusi ifjak kihirdették a 12 pontot, a forradalom programját, s megalakult az elsô felelôs magyar kormány. A forradalom országos mozgalommá vált, vidékre is átterjedt. Marosvásárhelyen 1848. március 25- én a Bodor-kút elôtt tartott tömeggyûlésen a város lakossága egy emberként csatlakozott a forradalomhoz.
1848 szeptemberében a császáriak támadást indítottak a magyar forradalmi seregek ellen, de a honvédség szembeszállt a túlerôvel Pákozdnál (szept. 2.), Swechátnál (okt. 30.).
Kiemelkedô szerepet töltött be a szabadságharcban Háromszék népe, akik az 1848. október 16-i agyagfalvi székely nagygyûlés után az önvédelmi harcokban vitathatatlan érdemeket szereztek.
A lengyel származású Bem József, az erdélyi csapatok fôparancsnoka sikeres harcot vívott a császári hadakkal Vámosgálfalvánál, Szebennél, Piskonél, csupán Vízaknánál szenvedett vereséget.
1848 végén a honvédseregek visszavonulásra kényszerültek, de 1849 áprilisában megkezdôdött a sikeres tavaszi hadjárat. Görgey, Damjanich, Perczel, Klapka seregei sorra aratták a gyôztes csatákat. Bem tábornok 1849 márciusában felszabadította egész Erdélyt.
A szabadságharc sikeres csatái arra késztették az osztrákokat, hogy behívják a cári csapatokat a magyar forradalom leverésére.
1849. május 9-én I. Miklós cár bejelntette, hogy katonai segítséget nyújt I. Ferenc Józsefnek. Júniusban Paszkievics tábornagy 200 ezer orosz katonával indul a magyar szabadságharc ellen.
Megkezdôdik a gigászi küzdelem, a honvédek hôsies ellenállást tanúsítanak a Tömösi-szorosban (jún. 18.), a Tusnádi-szorosban (jún. 29.), a kökösi hídnál (júl. 2.), a Nyergestetôn és Segesvárnál (júl. 31.) a többszörös cári haderôvel szemben, de a temesvári csatában (aug. 9.) eldôlt a szabadságharc sorsa, ami arra késztette Görgey tábornokot, hogy a magyar sereg 1849. augusztus 13-án Világoson a cári csapatok elôtt letegye a fegyvert. Sajnos, a megegyezést hiányoló feltétel nélküli megadás kiszolgáltatta a fegyveres küzdelem résztvevôit a gyôztesek kénye-kedvére.
Alig fejezôdött be a szabadságharc, a vérszomjas Haynau, a magyarországi osztrák csapatok fôparancsnoka megkezdte a kegyetlen megtorlást. Elsônek gróf Batthyány Lajost, az elsô felelôs magyar miniszterelnököt ítélték halálra, majd sor került 1849. október 6-án Aradon a magyar forradalom tábornokainak a kivégzésére, akik között a magyarokon kívül volt osztrák, szerb, horvát és örmény nemzetiségû is.
A kivégzést követôen a Bach-korszakban ezt a vesztôhelyet nem látogathatta senki, a sírokat belepte a gyom. Az elsô megemlékezésre csak 1867-ben kerülhetett sor.
1881-ben felállítottak egy gránit emlékoszlopot, majd 1890-ben leleplezték a Huszár Adolf által megmintázott, késôbb Zala György módosításával létrehozott szobrot.
Az 1920-as fôhatalmi változás után a szobrot lebontották, megtiltották a megemlékezéseket is.
1989 után, tízéves huzavona nyomán végre sor került Aradon a Szabadság-szobor visszaállítására.
A romániai magyarság és Arad népe itt rója le a Szabadság-szobor elôtt minden év október 6- án tiszteletét.
Nálunk, Marosvásárhelyen a Székely Vértanúk emlékoszlopánál rójuk le kegyeletünket az aradi tizenhárom mártír tábornok halálának évfordulóján, ahol úgy gondolom, az idén is mindnyájan ott leszünk.
Az RMDSZ álláspontja szerint a jelenlegi nyolc helyett tizenöt-tizenhat kisebb fejlesztési régióra van szükség, amelyeket lehetôség szerint területi-adminisztratív jogkörökkel is fel kell ruházni- jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök pénteken, Aradon tartott sajtótájékoztatóján. Az elnök kifejtette: az október 13-án, Marosvásárhelyen bemutatásra kerülô koncepciójával az RMDSZ-nek az a célja, hogy egy átfogó társadalmi vitát gerjesszen a fejlesztési regiók jelenlegi rendszerének átszervezésérôl.
Az elnök, aki a tizenhárom vértanúnak emléket állító rendezvénysorozat alkalmából érkezett Aradra, újságírók elôtt leszögezte: kisebb, ám a közös gazdasági, kulturális és történelmi sajátosságokat valóban tükrözô régiókat kell kialakítani. – A jelenlegi rendszer egyáltalán nem felel meg ezeknek az elvárásoknak: olyannyira mesterségesek, hogy gyakorlatilag semmilyen pozitív hatást nem gyakoroltak a megyék és általában az ország gazdasági fejlôdésére. A székelyföldi régió esetében természetesen fontos a nemzetiségi szempont, ám itt is a közös gazdasági érdekek a mérvadóak – mutatott rá.
A belpolitikai helyzetrôl szólva Markó Béla kifejtette, nemcsak a kabinet, hanem az egész ország számára fontos a politikai stabilitás fenntartása, az RMDSZ-nek is az az érdeke, hogy az általa birtokolt kormányzati tisztségek révén tovább folytathassa az elindított, nagy társadalmi hatású programokat.
A kormányzat prioritásaként említette az európai parlamenti választások megfelelô lebonyolítását. Úgy értékelte, a választásokat megelôzô kampányidôszakban a pártoknak remélhetôleg lehetôségük nyílik egy valóban programalapú vitát folytatni, ez álláspontja szerint alapvetô fontosságú egy minôségi brüsszeli képviselet megteremtésében. A költségvetés kapcsán elmondta: az RMDSZ mindenekelôtt a szociális kérdésekre, ezen belül a nyugdíjak emelésére, az oktatás, az egészségügy, a kultúra megfelelô finanszírozására és nem utolsósorban az infrastruktúrafejlesztés, az úthálózat, a lakásépítés, a gáz- és vízrendszerek fejlesztésének további ösztönzésére összpontosít.
A világ gazdagjai egyre gazdagodnak: a legtehetôsebb egy százalék már a felhalmozott vagyon nem kevesebb mint egyharmadát tartja kezében.
A milliomos (vagyis az egymillió dollárnál gazdagabb) háztartások száma a világon 14 százalékkal nôtt 2006-ban és 33,2 billió dolláros vagyont birtokolnak – számolt be az ABC a Boston Consulting Group jelentése alapján.
Ezt a felsô egy százalékot 9,6 millió család teszi ki, amelyek a világ háztartásainak 0,7 százalékát alkotják. Felük amerikai vagy kanadai, negyedük Európában, egyötödük pedig Ázsia csendes-óceáni térségében él. A bostoni elemzô cég több hasonló tanulmány eredményével egybecsengôen megállapította: a gazdagok és szegények közötti szakadék a világon mélyül, a gazdagok többet tudnak megtakarítani és beruházni.
A felmérés szerint a nem gazdag (100 ezer dollárnál kisebb vagyont birtokló) háztartások száma 2001 és 2006 között enyhén csökkent. Az ennél gazdagabb, de még nem milliomos háztartások vagyona viszont 51,4 billióról 84,5 billió dollárra növekedett ugyanebben az ötéves periódusban.
A szupergazdagok, vagyis az ötmillió dollárnál nagyobb vagyont magukénak tudók a világ népességének 0,1 százalékát tették ki, ám ôk birtokolták a globális vagyon 17,5 százalékát.
Elemzôk szerint a gazdagok megállíthatatlan gazdagodása elsôsorban a tôzsdei befektetések eredménye; a tôzsdepiacok 2006-ban 20 százalékkal bôvültek, ami leginkább Észak-Amerikában volt érezhetô, ott fekszik a vagyonok legnagyobb hányada értékpapírokban.
A világon felhalmozott vagyon ötödik éve töretlenül növekszik, 2006-ban elérte a 100 billió dollárt.
A reneszánszát élô játék feltalálója is ott lesz a Bûvös kocka mágusainak negyedik világbajnokságán, amely péntek délelôtt kezdôdött Budapesten. Rubik Ernô a vasárnapi döntôket tekinti meg a budapesti Kongresszusi Központban és a díjátadó ceremónián is fontos szerepe lesz – áll a rendezvény honlapján megjelent hírben.
A 63 éves feltaláló hosszú ideje visszavonultan él, kerüli a nyilvánosságot, így aztán igazi szenzáció, hogy most mégis elfogadta a szervezôk meghívását.
Vállalata, a Rubik Stúdió Kft. adatai szerint a logikai játék jobban fogy, mint az elsô felfutás idején, 1980 és 1982 között, amikor 100 millió darab kelt el világszerte.
A Rubik-kocka reneszánszát jelzi az is, hogy az 1982-ben Budapesten tartott elsô világbajnokság 25. évfordulójára idôzített versenyen minden eddiginél több, 300 kockaforgató vesz részt.
Összesen 32 országból, még a Magyarországtól legtávolabb esô Új- Zélandról is érkeztek csapatok Budapestre. Az Egyesült Államokat például 39 fôs gyorskockás (speedcuber) gárda képviseli, az évrôl évre eredményesebb lengyel játékosok közül 29-en jöttek el, a legendásan erôs japán delegáció pedig 22 fôs.
A magyar válogatott a legnépesebb, 55 versenyzôbôl áll. Aranyra esélyes Baticz Milán, aki a hagyományos, 3x3x3-as kategóriában 11,64 másodperces kockakirakási idôvel 18. a világranglistán. A 14 éves Kuti Mátyás 11,75-ös idôvel a 21. helyen áll és ugyancsak gyôzelemmel zárhatja a versenyt, hiszen 7 különbözô versenyszámban tartja a világrekordot, pedig tavaly vett elôször a kezébe Rubik-kockát.
(MTI) "Mondd meg, milyen krémet használsz, s megmondom, ki vagy" – röviden így foglalható össze az Orosz Tudományos Akadémia lélektani intézetének pszichológusai által végzett kísérletsorozat eredménye.
A kutatók feltételezték: az, hogy melyik hölgy milyen krémet részesít elônyben, mondhat valamit arról, hogy az illetô hogyan tud bánni a stresszel, hogyan tudja megoldani a konfliktusokat, vagy hogy milyen az önértékelése, s ezen az alapon végeztek kutatásokat.
A kísérletek 22-65 éves résztvevôinek a különbözô krémek 39 tulajdonságából kellett kiválasztani azokat, amelyeket szerintük egy ideális krémnek tartalmaznia kellene, s emellett a kutatók hagyományos pszichikai módszerek segítségével képet szereztek az illetô hölgyek lélektani sajátosságairól – mondta a kutatás vezetôje, Tatyjana Rebeko.
A két adatsor egybevetésébôl kiderült: valóban lehet a használt krémek tulajdonságaiból következtetéseket levonni a felhasználókra nézve. Azok a hölgyek, akik a "védô" krémeket kedvelik, többnyire sebezhetôk és belsô konfliktusokkal küzdenek, emocionálisan reagálnak a problémákra s arra, ha nincs kihez fordulniuk segítségért.
A "tisztító" krémek kedvelôi hajlamosak arra, hogy belsô problémáikat kivetítsék.
Azok, akik a "stresszoldó" hatásúnak mondott krémeket részesítik elônyben, általában szeretik a fáradtság és fôleg az azt követô pihenés érzését.
A "gyógyító" kozmetikumokat a korosabb hölgyek választották, illetve azok, akiknek problémát jelent a korosodás.
A "táplálónak" reklámozott kenôcsöket választók pedig racionálisak, sikeresen birkóznak a feladatok, stresszhelyzetek megoldásával.
A kutató hozzátette: az interpretációknak természetesen vannak határai, de arra alkalmasak, hogy megmutassák: hogyan viszonyul a vizsgált személy a bôréhez, mint az önazonosság hordozójához, és milyen a viszonya a külsô világhoz, hiszen a bôr a test határa, a választóvonal az "én" és a "nem én" között.
A kutatásról hírt adó Komszo-molszkaja Pravda címû lap néhány munkatársa alávetette magát az elemzésnek, és kiderült: a jártas pszichológus csupán az általuk használt krémek fôbb tulajdonságainak megjelölése és a használat indoklása alapján meglepôen találó jellemrajzot tudott felvázolni mindegyikükrôl.
Dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a Megyei Sürgôsségi Kórház kardiológiai klinikájának vezetôje azzal a kéréssel fordult az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, a miniszterelnök, az országelnök és a prefektúra ellenôrzô testületéhez valamint az Orvosi Kollégiumhoz, hogy vizsgálják ki az általa vezetett klinikán kialakult helyzetet. A kérésben utal arra, hogya megyei kórház vezetôsége akadályozza a klinikán folyó munkát, ami a betegek és a személyzet biztonságát veszélyeztetô helyzetet teremtett. Bár a klinikán 3 millió euró értékben hét kutatási projekt zajlik, és a felszereltség lehetôvé teszi, hogy az intervencionális kardiológiai beavatkozások egész sorát végezzék el, a kórház vezetôsége nem támogatja kellôképpen a tevékenységüket. Bár a vonatkozó jogszabályok elôírják, hogy tilos a szívkatétereket többször felhasználni, a klinikán kénytelenek akár tíz alkalommal is újrafertôtleníteni azokat, mivel a kórház vezetôsége nem biztosítja a szükséges orvosi segédeszközöket, az érfestô anyagból, a sztentekbôl pedig nehézkes és elégtelen az ellátás. A csúcstechnikát jelentô meghibásodott gépek javításáról nem gondoskodik a kórház vezetôsége, s nem oldják meg a középkáderekkel való ellátás hiányosságait sem. Bár minden feltétel adott, hogy a klinikát egyetemi klinikának nyilvánítsák, a vezetôség nem válaszol erre a kérésére – áll a szerkesztôségünkhöz eljuttatott közleményben.
Mindezekbôl kiindulva a felsorolt ellenôrzô szervektôl a helyzet kivizsgálását kéri a klinika vezetôje.
Megújult épületekben kezdhetik a tanévet a segesvári Joseph Haltrich Líceum diákjai. A nagy múltú iskola felújított épületeit ma avatják fel ünnepélyesen, a hagyomány tehát – a Hermann Niermann Alapítványnak és a polgármesteri hivatalnak köszönhetôen – tovább él.
Az ünnepséget a Bergkirche evangélikus templomban tartják, 11 órától. A város elöljárói mellett részt vesznek a Joseph Haltrich Líceum épületeinek – a líceum, a gimnázium, a két bentlakás épületei, az I-IV. osztályoknak helyt adó épület – felújítási munkálatait finanszírozó németországi, düsseldorfi Hermann Niermann Alapítvány képviselôi, a nagyszebeni német konzul valamint Nagyszeben polgármesterét, Johannis Klaust is várják. Az elsô, iskolára vonatkozó írásos dokumentum 1522-bôl való, 1607-tôl a várbeli domb tetejére költöztetett épületekben zajlik az oktatás, gyakorlatilag ekkortól számítják a líceum létrejöttét. A Joseph Haltrich nevet 1972-ben vette fel, jelenleg német és román nyelvû oktatás folyik az intézményben. A líceum fôépületét 2001-ben újították fel, a bentlakásokkal mostanra készültek el. A beruházás anyagi részét a Németországba kivándorolt szászok, a Hermann Niermann Alapítvány tagjai adták össze, a központi költségvetésbôl 300.000 lejt utaltak ki, a helyi önkormányzat szintén hozzájárult a költségekhez. A líceumban jelenleg 36 osztály mûködik, német nyelvû oktatás folyik az I-XII. osztályokban, a IX-XII. osztályokban román nyelven is tanulnak a diákok. Ligia Coman a Népújságnak elmondta, a líceumba egyre több diákot iratnak be, egyre nagyobb az érdeklôdés, a gondot a tantermek és szakképzett, németül oktató pedagógusok hiánya jelenti.
Nyolcvanas évek elejei, megboldogult gyerekkorom emlékeiben kell kutakodnom (amikor még a Vasfogú Farkas volt az egyetlen igazi szuperhôs), ha a kedd délutáni tárlatnyitóhoz hasonlatosat keresek valahol mélyen odabent. A jelenlevôk száma legalábbis az átkosbeli kiállításnyitók akkor még meglévô közönségének lélekszámára hajazott: a Kultúrpalota földszinti galériái elôtt is igen sokan álltak és füleltek odabe. Ahol viszont mozdulni sem lehetett.
Igaz, hogy nem egy híres mûvész, esetleg felkapott sztárocska tárlata okozta a nagy érdeklôdést, a kiállítás természeténél fogva vonzott ennyi látogatót – a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum hagyományos ôszi tárlatáról van szó. De akkor is jólesett a nagyfokú érdeklôdést látni.
Mint azt az V-XII. osztályosok kiállításnyitóján megtudtuk – Frâncean Florina igazgatónô, Péter Mária aligazgatónô és Csegzi Sándor alpolgármester szólalt fel két diáklánnyal, Hadnagy Kingával és Papoi Ralucával egyetemben –, háromszáz körüli a kiállított munkák száma. Aki ellátogat, észreveheti: külön-külön állították ki a festészeti, grafikai, divattervezôi és szobrászati mûhelyekben tevékenykedô diákok mûveit. Az emeleten az öt- nyolc osztályosokét és a divattervezô- tanoncokét, a földszinten a többit.
Érdemes ellátogatni a kiállításra. Az új nemzedék – igaz, néha még fejletlen, de ígéretes és igen ötletgazdag – munkái felfrissítik a látogatót. Itt még nincs kompromisszum, nincs elvek, irányzatok szerinti alkotás. Itt kreativitás van. A tárlat nyitva tart folyó hó tizennegyedikéig.
Kihajtottam Virág ökröm a rétre…, így kezdôdik az egyik csávási népdal, amikor a dalárda színpadról énekelte, már alig tartottak ökröt a faluban, azóta folyamatosan csökkent az állatállomány, ha ma ökörfogaton vinnék a menyasszonyt végig a falun, a hozományos szekérsor, a bútorokkal, kelengyével bizonyára szenzációt keltene. Nem ismerek olyan települést Erdélyben, ahol legalább tíz ökörfogatot elô lehetne állítani. Pálosi Ferenc aligha gondolt arra, mikor falusfeleit lencsevégre kapta, hogy egyszer majd ez is történetté válik, múlttá, a rakott szekér metaforája pedig kilép a költészetbôl, és valósággá válik. A fotográfus is, akár a költô, az adott világ varázsait méri, rögzíti, válogatja, hogy felmutatható, megôrizhetô legyen mindaz, ami belôle érték, vagy csak kedves emlék, amelyet aztán dugdosni kell a feledés homálya elôl.
A külhoni magyarok kulturális fesztiválján a csávási dalárda tíz tagja fellépett a budapesti Nemzeti Színházban. És persze muzsikált a híres cigányzenekar. És negyven fotó erejéig ott volt Pálosi is, küküllôi emberek, csávási földmûvesek, a zenész "dinasztia" életét fölvillantó képeivel. Hangulatos képi hátteret teremtve ezzel a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Szászcsávási ballada címû tánckompozíciójához, gondolom, gondoljuk a hetvenötödik életéve felé közeledô Ferenccel, aki nem lehetett jelen az eseményen. Az ô szekere is megvan immár rakva, gondolatai mustillatúak: jó szôlôje termett odahaza, de nem elégséges, így hát a vásárhelyi piacról szerzi be a hiányzó mennyiséget. Csávási ember bor nélkül olyan, mint a határ búza nélkül. Akkor is pompázatos a harmatos falú teli kancsó az asztalon, ha nedûjét már csak orvosságként szürcsöli a gazda.
Akkor is kell az ízletes szalonna, a lágy kenyér a fehér abroszra, ha mindkettô orvosi tilalom alá esik.
Emlékeink rakott szekere mellett poroszkálunk az ôszben. Akkor is szép az élet, ha már nem nekünk forr a bor.
(bölöni)
Egy Romániában rendhagyó gyógyítási metódust indítana útjára a közeljövôben a Szövetség a gyógylovaglásért elnevezésû, június végén alakult szervezet. A gyermekek iránti szeretetbôl fakadó kezdeményezés már jó ideje érlelôdött a tizennégy éve Budapesten élô Veress Eszterben, a szövetség menedzserében, aki most már úgy érzi, ezáltal megtalálta élete értelmét. Külföldi – magyarországi, svájci, németországi stb. – példára elôbb egy Maros megyei központot, késôbb egy országos hálózatot szeretne kialakítani, amely gyógylovaglással segítene a beteg (agyvérzéssel született, sérült mozgáskoordinációjú stb.) gyerekeken.
A speciális gyógykezelés ismertetését megelôzôen, egy múlt héten tartott sajtótájékoztatón maga Veress Eszter mutatkozott be néhány szóban. Szavait idézve: "A 90-es években az RMDSZ meggyesfalvi kerületének voltam az elnöke, részt vettem a városi vezetésben, majd a Lorántffy Zsuzsanna Nôegyletnél töltöttem be fontos szerepet. Dolgoztam a marosvásárhelyi Gyermekklinikán, ahol egyre erôsebbé vált bennem a beteg gyermekek és az egészségügy iránti elkötelezettség. Egy átszervezés után a marosvásárhelyi bôr- és kesztyûgyárban dolgoztam körülbelül kétszer annyi fizetésért, mint elôzô munkahelyemen, de egyáltalán nem lankadt a gyerekek iránti lelkesedésem". Budapestre való kiköltözése után a városmajori ér- és szívsebészeti klinikán mûtôsnôvérként, majd központi sterilizálóban szakemberként dolgozott, elvégzett egy menedzser- és egy reflexológia-képzést, ugyanakkor 14 éves kora óta foglalkozik masszírozással.
Saját bevallása szerint élete legnagyobb elismerését egy ötéves gyerektôl kapta – az Achilles-ina rövid volt –, aki azt mondta neki: "Eszti néni, tudom, hogy meg fogsz gyógyítani".
Az újfajta kezdeményezéshez visszatérve, a trénerképzésre a szövetség olyan gyógypedagógusi, gyógymasszázs vagy gyógytornász végzettségû személyek jelentkezését várja, akik professzionális szinten hajlandóak megtanulni lovagolni. A másik lehetôség, hogyha versenylovaglásból "kiöregedett" személyek gyógypedagógusi, gyógymasszázs- vagy gyógytornász-oklevelet szereznek.
Igazán esélyesnek a 25-28 év közötti fiatalok számítanak, tehát tanulmányaik befejezéséig ne legyenek 30 évnél idôsebbek.
Egy nemzetközi tanári kar szigorú elvárások alapján vizsgáztatja a jövendôbeli trénereket, a bejutás után pedig 120 órás képzéssel készülnek fel a gyógylovaglás fortélyainak elsajátítására. Az oktatás tandíjas rendszerben zajlik, emellett kétéves szerzôdést kötnek a sikeresen vizsgázókkal, és akik fél év után megfelelnek az elvárásoknak, a nyugták felmutatása alapján visszafizetik a tandíjat.
Arra a kérdésre, hogy van-e kidolgozott terv a gyógylovaglás módszereinek gyakorlatba ültetésére, rögtön érkezett a válasz: a külföldön látottak és hallottak alapján itt is beindul a lovak segítségével való gyógyítás, a nagyobb problémát azonban az imént említett trénerek felkészítése jelenti. Az elképzelések szerint egy tíz lovat befogadó istállóval lovastanyát alakítanának ki, ugyanakkor egy ló egy nap maximum két órát "foglalkozna" beteg gyerekekkel, a fennmaradó idôben pedig az egészséges gyerekek tanulhatnának lovagolni. Ez a késôbbiekben hozzájárulna a lovas gyógyturizmus elindításához – foglalta össze a kezdeményezés lényegét a szervezet menedzsere.
A képzésben három minisztérium, a sport-, tanügy-, valamint a munkaügyi minisztérium érdekelt. Ugyanakkor egyelôre két nagyon fontos személyiséget sikerült megnyerni védnöknek, külföldi részrôl az Európa tíz legjobb trénere közé tartozó Habsburg Eilikát, hazai vonatkozásban pedig a Román Lovas-szövetségtôl Kelemen Melinda állt a kezdeményezés mellé. Kialakulóban van a kapcsolat a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvánnyal, amely 60-100 gyerekkel foglalkozik havonta. Az anyagi háttérrel kapcsolatos kíváncsiságot Veress Eszter azzal oszlatta el, hogy amíg nem kapták meg a hivatalos pecsétet (múlt héten), addig nem volt értelme ezzel foglalkozni, az elvi támogatást viszont több cég és szervezet is megígérte.
Az ûrturista szputnyikja és más furcsaságok
50 éve, 1957. október 4-én, greenwichi idô szerint 19:28:34-kor állították Föld körüli pályára az elsô mesterséges égitestet, és amit ma az ûrkorszak kezdetének szokás tekinteni, akkor valójában a fegyverkezési verseny mellékterméke volt. A szputnyikból több is készült, s az egyik Richard Garriott, a következô ûrturista tulajdonában van.
A szovjet védelmi minisztérium kazahsztáni Tyura-Tam gyakorlóterepérôl – a mai Bajkonurból – felbocsátott kis gömb a PSZ-1 (Legegyszerûbb szputnyik-1) fedônevet viselte, de a hangsúly az azt pályára állító R-7 hordozórakétán volt, a világ elsô interkontinentális ballisztikus rakétáján, amelyet 1960 januárjában nukleáris robbanófejekkel hadrendbe is állítottak.
Az elsô szputnyik – útitárs – azért a legegyszerûbb volt, mert a rakéta teherbírásával gondok voltak, így mûszerekkel nem tudta volna pályára állítani a kis gömböt. A tudósok, köztük Szergej Koroljov, a zseniális konstruktôr és menedzser javasolta, hogy hagyják a mûszereket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) központi bizottsága ugyanis már 1955-ben határozatokat hozott "a bolygóközi közlekedés problémáinak megoldásáról", s az elsô szputnyik (útitárs) felbocsátását 1956-ra irányozta elô. Mivel azonban a békés tudomány vívmányaként akarta azt feltüntetni, az 1957 nyarától 1958 végéig tartó nemzetközi geofizikai évre halasztotta a nagy eseményt.
Az 58 centiméteres átmérôjû gömbbôl – amelyet ugyancsak Koroljov javaslatára tükörfényesre políroztak, hogy minél csekélyebb legyen a felületén a súrlódás, de azért is, hogy szabad szemmel is látható legyen az égbolton – többet is készítettek.
A PSZ-1 a Föld légkörébe visszatérve elégett, de az ûrkutatás relikviáit gyûjtôk honlapja (collectspace.com) az évforduló alkalmából megpróbált utánajárni a többi példánynak. Noha a világ számtalan repülési és ûrkutatási múzeumában láthatók modellek, csak egy olyat találtak, amelyrôl feltételezik, hogy az eredeti tartalékok közül való.
Ez az egy Richard Garriottnak, a következô ûrturistának a tulajdonában van.
A 46 éves Garriott a világ egyik legsikeresebb számítógépes játéksorozatának, az Ultimának a fejlesztôje, s munkájával sokmilliós jövedelemre tett szert. Így engedheti meg magának, hogy jövô ôsszel ô legyen a következô ûrturista, s hogy igazi kincseket gyûjtsön.
A szputnyikot mintegy 10 éve vásárolta több más orosz tárggyal együtt, amelyek között van egy mai napig a Holdon tartózkodó holdjáró (lunohod-2) is. Ez utóbbival Richard Garriott az egyetlen ember a Földön, aki egy világûrben lévô tárgy jogos tulajdonosa. (A szputnyik szétszedve, két salátástálként jutott túl a vámvizsgálatokon.)
Az újságírók érdeklôdése kapcsán a szputnyiktulaj apját, Owen Garriott ûrhajóst is megkérdezte, vajon milyen hatással volt életére a PSZ-1 útja. Mint kiderült, e befolyás meghatározó volt. Az idôsebb Garriott a Stanford egyetemen tanult, és éppen rádiósugárzással foglalkozott. Ô és társai nyomban elkezdték követni a bip-bip jeleket, amelyeket naponta 3-4 alkalommal, minden egy- másfél órában 5-10 percig lehetett fogni. Owen Garriott a Földet kísérô égitestekrôl érkezô rádiójeleket kezdte kutatni, s azt, hogy milyen változáson mennek át az ionoszférában. Két évvel késôbb ebbôl írta szakdolgozatát. E dolgozat keltette fel a PSZ-1 felbocsátása után egy évvel megalakult NASA figyelmét, és így válogatták be Garriottot az elsô tudós-ûrhajósok közé, hogy aztán kétszer is megjárja a világûrt, majd pedig ûrkutatási fejlesztéseken dolgozzon.
A PSZ-1 után alig egy hónappal, november 3-án indult a második szputnyik Lajkával, a kutyával. Az állat hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott. A Szputnyik-3 már "igazi", komplex mûszerekkel felszerelt mesterséges hold volt, az 1327 kilogramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 1958. május 15-tôl 692 napig keringett a Föld körül.
A kilencvenes évek elejének gazdasági problémái nyomán szinte leállt orosz ûrprogram az olajdollároknak köszönhetôen mostanra újra beindult: jövôre már másfél milliárd dollárt szán rá az állam, ami a NASA költségvetésének kevesebb mint tizede, de tízszer annyi, mint amennyi tíz éve jutott e célra.
Egyesek az emberiség jövôjét a kozmosz meghódításában látják, mások nem tulajdonítanak ilyen nagy jelentôséget az ûrkutatásnak. Tény azonban, hogy a fôzôedényeket bélelô teflontól a drága autók halogén lámpájáig, az akkumulátoros csavarhúzótól a káros sugarakat kiszûrô napszemüvegekig az emberek számos, az életüket egyre kényelmesebbé tévô találmányt köszönhetnek az 50 éve kezdôdött ûrkutatásnak.
Egy német újságíró úti tapasztalataiból*
1883. június 5-én indult elôször a párizsi Gare de l´Est-rôl az elsô Orient Express keletre, Törökországba, a következô útvonalon: Paris – Strasbourg – München – Bécs – Budapest – Bukarest – Giurgiu, ahol a végállomás volt, kompon kellett átkelni a Dunán, hogy aztán egy másik vonattal továbbutazhasson az utazó. Pro memoria: 1929-ben a vonatot behavazta és 5 napig a szabad pályán való idôzésre kényszerítette az elôázsiai tél. Ezen esemény ihlette Agatha Christie-t a Gyilkosság az Orient expresszen c. krimi megírására, amibôl egyébként Oscar-díjas filmet is csináltak.
1961-ben megszûnt, 64-ben Budapestig, majd Bukarestig támasztották fel, majd csak Velencéig járt, napjainkban pedig rendkívüli fényûzôen felújított vagonokkal, ún. nosztalgiautazásra állították át tôkeerôs "turisták" (?) számára. Nos, elsô alkalommal abszolvált a Venice-Simplon-Orient Express egy kelet- európai utat, Prága–Varsó–Krakkó–Besztercebánya 0;Bécs útvonalon. Tehát elsô alkalommal vezetett az út hajdani szocialista, magukat a béketábor országainak is nevezô, a félig-meddig megfabrikált "új típusú" emberek országain keresztül.
Az útra vállalkozó német újságíró részletesen beszámol, hogyan is néz ki az – elsôsorban amerikai és angol – utazók számára modernizált vonat, amelyik azzal a szerelvénnyel, amely elôször hagyta el a Gare de l´Estet, nyilván nem hasonlítható össze. Nem célom ezt részletezni, csupán arról írnék, mi maradt meg a proletár nemzetköziség és a béketábor népeinek egymást szeretô kommunista szlogenjeibôl, amit az utazó tapasztalt.
Krakkóban a lengyel vezetô megvallotta, hogy német csoportoknak általában nem szoktak kemény, tehát: németellenes kicsengésû történelemmel szolgálni. Igazán kedves. Nemde? Aztán Szlovákiában majdnem szívélyes nyíltságot tapasztalt a németekkel szemben. A vezetô nagyon szereti hazáját, borzalmasan és nyíltan gyûlöli a magyarokat, akik – szerinte – veszedelmesek, amit Európa nem képes felfogni. Kb. ötpercnyi magyargyûlölködés után elérkezett a cigányokhoz is, akik köztéri hangversenyt rendeztek éppen a luxusvonat utasainak. Mintha megérezte volna, hogy a német újságíró a cigányok oldalán érez, a következôt mondotta, németül, szép szlovák, énekelô akcentussal: "Sehen Sie, die scheißen überall" – látja, ezek szarnak mindenütt.
Tehát a keleti utazás eme része így foglalható össze: a legdurvább ressentiment tapasztalható! A szlovák gyûlöli a magyart; a lengyel borzong, mihelyt a német és a Deutsch-land szót hallja; a csehek azt mondják, hogy a lengyelek végre meg kellene nyugodjanak, ugyanis mindig csak pénzt akarnak (kicsavarni a németektôl); a krakkói vezetô pedig az oroszokat nevezte meg a legfôbb közutálat tárgyaként, és a csehek azt is mondják, hogy a szlovákoknak még saját nyelvük sincsen.
És a nemzeti utálkodások és rágalmazások közepette az Orient expressz utasait egymás között teljesen megbékéltette a jólét és a piac.
* Großer Bahnhof, von Andreas Maier, in: Die Zeit, Nr. 39, vom 20. September 2007, Seite 79-80
Angol, német és magyar ajkú turisták sétálgatnak a segesvári várban és kíváncsian bámulnak az Óratorony irányába. Nemsokára delet üt az óra, feszült várakozás ül ki az arcokra. Kissé távolabb egy huszonöt év körüli fiatalember néha felpillant a munkájából, és szívesen válaszol a látogatók kérdéseire.
Tudose Markot két évvel ezelôtt egy vásár vonzotta Bukarestbôl Segesvárra, és olyan jó hatást gyakorolt rá a város, hogy maradt. Azóta albérletben él, és többek között különbözô motívumokkal díszített kanalak faragásával keresi a kenyerét.
Ottjártunkkor épp egy angol házaspár figyelte a szakértelemmel végzett munkát, lassanként különbözô alakok és formák rajzolódtak ki, a szemünk láttára született meg a történet. "Ez a szerencse kanala... A népi hagyomány szerint, ha egy gólya fészket rak egy házra, akkor a víztôl, tûztôl és a tolvajoktól védi meg azt" – mutat rá a kezében levô tárgyra. A kanál felsô része gólya alakú, alatta fészek és egy házikó. Magyarázat közben egy másik alkotásra tévedt a tekintetünk, két galambot ábrázol, az alsó részén pedig a napfelkelte, a víz és a föld motívumai. – A szerelmesek kanala – fûzi hozzá. Nagyapja fafaragó volt (élete során körülbelül 110 modellt alkotott), onnan ered e szokatlan foglalkozás iránti érdeklôdése. Mára megtanulta, hogy munkájában fontos szerepe van a meséknek, a mesemondásnak, mivel azáltal legalább egy alternatívát tud adni azoknak a látogatóknak, akik a Drakula-mítosz hatására – amivel nem ért egyet – látogatnak a városba.
Nem annyira a kanalakat tekinti értéknek, hanem a rajtuk felelevenített történeteket.
– Az emberek elsétálnak mellettem és megjegyzik: "szép kanalak", viszont ha a szemük láttára dolgozom és közben elmesélem a hozzájuk fûzôdô történetet, gyakran a vásárlás mellett döntenek.
Mark megmutatta a kedvencét is, a "jó és a rossz kanalát", fent egy ártatlan madárka örül a tavasz érkezésének, lent azonban kígyó képében feltûnik a gonosz.
Hasonlóképpen díszíti a fából faragott tojásokat, amelyeken magyar vonatkozású elemek is láthatók, azonban többnyire a román vidékek mondái ihletik.
– Hogy miért nem unatkozom és miért nem lesz elegem ebbôl a munkából? Habár mindig ugyanazt a tárgyat készítem, a különbözô díszítôelemek alkalmazása változatossá teszi magát az alkotást.
Beszélgetésünket az angol házaspár visszatérése szakította félbe, minél hamarabb szerették volna magukénak tudni a különleges munkát.
Ferencz Melánia
(Október 6–13.)
Az élet tartogat néhány kellemes meglepetést. Céltudatosan tedd meg minden lépésed. Szerencsejátékkal ne próbálkozz. Jelszó: Fontolva haladás.
Ideje jó döntéseket hoznod. Nem árt, ha tanulmányozod a Hold és a Nap állását. Hallgass lelkiismeretedre. Jelszó: Csendes harmónia.
Ha mindenkin segíteni akarsz, ki segít rajtad? Sorsunkat nem mindig magunk kovácsoljuk. Egy ôszinte társ vagy barát most igazán jól jönne. Jelszó: Szeretet és megértés.
Azt hiszed, hogy mindenki ellened fordul, de ez nem igaz. Az igazi szeretet rejtekezô. Ha felfedezted, ne maradjon el a viszonzás. Anyagi sikerre számíthatsz. Jelszó: Tisztaság és empátia.
Most sem könnyû legyôznöd önmagad. Mindig tündökölni szeretnél, de ez nem a te heted. Pénzszerzésre viszont alkalmas. Jelszó: Önkritikus kritikus.
A fáradtság egyszer csak kiüt, és akkor hirtelen elborít a sok tennivaló. De most okosabb idôbeosztással segíthetsz magadon. És ne feledd: szeretnek. Jelszó: Bizalom mindenekelôtt.
A szertelenség sem szégyellnivaló, az ember néha elengedi magát. Lubickolj egy kicsit baráti köröd rokonszenvében. Lehet, hogy most fordul vissza mindaz, amit önzetlenül adtál. Légy derûlátó. Jelszó: Simogató tekintet.
Ne élj vissza a határtalanul neked ajándékozott bizalommal. Nézz vissza és mérlegelj. Semmit el ne hamarkodj, mert könnyen a visszájára fordulhat. Jelszó: Érték és mérték.
Vezéri hajlamaid kiélheted, de ne feledd: aki parancsol, az félelmet kelt a többiekben. Te pedig csak szeretetre vágysz. Oszd meg a felelôsséget, és mindjárt jobban érzed magad. Jelszó: Ösvény a rengetegben.
Fájdalmat okoztál valakinek, aki nem mutatja, de a seb nehezen gyógyul. Most döbbensz rá, milyen nehéz jóvátenni. Ne tétovázz, keresd meg ôt, amíg nem késô. Jelszó: Tornyot raktam.
A korán kelés örömmel is járhat, az idejében elvégzett munka olyan elégtétel, amelyet nem osztanál meg senkivel. Már csak egy kis pénz hiányzik, nem árt, ha az anyagiakra is koncentrálsz. Mindenki óvna a túlköltekezéstôl, de neked határozott céljaid vannak. Jelszó: Hajnali harangszó.
Szép reményekkel vágsz az új hétnek. Aki szenvedett, az becsüli igazán a mértékletes optimizmust. Kétségbeejt a hálátlanság, pedig az embereknél ez szinte természetes. Sok örömben lesz még részed. Jelszó: Talált kincs.
A titokhoroszkóp segít eligazodnod az életben. Koncentrálj a jelszavadra. Önépítéssel nyiss teret a jövônek. A boldogság közelebb van, mint gondolnád.
Ady Endre
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Az aradi tizenhárom.
Vizuális naplójegyzetek, a behelyettesítés, maszkok használata, ám tárgyilagos felülrôl szemlélt széttöredezettség. Ennek okán és eredményeképp sík szônyegszerû rajzos felületkitöltések, melyek idôbeli és térbeli rétegezettséget is mutatnak. A szövött rétegek képei történetekké állnak össze, folytatható, elmesélhetô képekké.
Egyfajta önmagába nyugvása a létezésnek ez a fajta szemléletmód. A heideggeri metafizika szorongató magánya és az állandó önreflexitivitás. Személyes képek, melyek jelei, motívumai mindig csak egy kissé változnak, továbbfejlôdnek olyan természetes módon, mint egy élô organizmus. Az újra és újra elmesélhetô egymásba fonódása a vizuális rétegeknek az, ami a Chilf Máriára jellemzô belsô folytathatóságot, továbbmesélést eredményezi, ezáltal egyre személyesebbé és jobban megközelíthetôvé válnak az elôszörre talán furcsának tûnô képi motívumkapcsolódások.
Nem automatikus (szürreális – tehát a tudatkontroll kikapcsolásával készült) naplójegyzetek ezek, sokkal inkább a mûvészet fegyelmezettségébe rendezett belsô remegés egyensúlya.
Chilf Mária (1966) Marosvásárhelyen született Budapesten élô mûvész. Akvarellképei, installációi, organikus, emberi szervekre – tüdôlebenyekre, aortára, szívre – emlékeztetô jelei tehát egyfajta vizuális elmesélhetô szövetté-naplóvá állnak össze. Narratív jellegük, hosszú címmel ellátott mivoltuk is ezt az irodalmi asszociációt erôsíti. Idôbeli és térbeli rétegezettségükkel ehhez az elbeszélô jelleghez kapcsolódnak. Tárgyiasult, de szubjektív szemlélettel közelít a filozofikus mélységekbe tartó kérdésekhez. Az általa kiforrottan használt akvarelltechnika segíti a szabad asszociációt, az anyag által feltárult kép többértelmû folytathatóságát. (Nyitott mû ebbôl a szempontból.) Ám a szabad asszociáció itt nem a szürrealizmus automatikus önkiírása felé vezet. A szigorúan apró raszterhálóból felépülô képi rétegek állandó koncentrációt igényelnek a könnyen szétfolyó technika okán. Megtervezett automatizmust, az anyag természetére érzékenyen és gyorsan reagáló továbbfolytathatóságot.
Mostani, Karton galériabeli kiállításának címe: Brumival bármi megtörténhet. A külsô teremben öt nagyméretû akvarellképet láthatunk, míg a belsô teremben több kisebb, naplószerû önkiíró képet Brumival, a "játékmackóval" a fôszerepben. Ám ez az alteregó a tárgyiasult egzakt elemekbôl felépülô világ részese. Bolyong benne, tévét néz, áll az alagút szélén, transzban van, vagy épp pisztolyt dugva szájába öngyilkosságra készül.
Ezek a képek Szörtsey Gábor emlékére készültek. Közös napló tehát ez, mely általános emberi sorsot jelenít meg, útkereséssel, a továbbélés, továbblépés szükségességével, talányos és filozofikus címekkel kommentálva. A látszólag gyermeki játék valamifajta vezetôvé alakul, aki részese az eseményeknek, de megpróbálja felülrôl szemlélni azokat, általános megállapításokat, filozofikus tartalmakat keresve. Megtörténnek vele az események, melyet ô tudomásul vesz, de melyek átalakítják, nem múlnak el nyomtalanul. A változások önmaga jobb megismerését eredményezik, és az általa megélt világ mélységét is feltárhatóvá és megismerhetôbbé. (Semmi sem változott, de a kertem a régi, Szárnyakat ölteni az illúzió szertefosztására, Amirôl beszélni nem lehet, de hallgatni nem szabad). A címek úgy kalauzolnak bennünket, mint Dante a Pokolba kalauzoló olvasóját.
Az emberi szervek, aorták, lebenyek, csövek közt bolyong Brumi. Olykor, mint saját félelmeinek foglya, vagy épp testében elszakadó aortával rendezkedik be a hiányra.
Olykor egy figura "helyettesíti", ki kormány nélkül lebeg egy sûrû, sötétkék ûrbe beleveszve, vagy a kontroll visszaszerzése okán egy bimbózó növénybe kapaszkodik. A figura mindig belevetett a körülötte lévô barátságtalan, sötét térbe, hol fut benne, hol síel egy zöld mezôn, hol egy kis csónakban fekve keresi a tudattalanban felmerülô életlehetôségeket.
Van, hogy téglafallá merevedve a sokfejû bûntudat foglyává válik, vagy épp a végtelent vállalva sokkezû fejetlen indiai istenséggé válik a sötétkék végtelenben.
Van úgy, hogy egy kapaszkodó kéz képét jeleníti meg a takarótengerbe merülten, a háttér mangánibolyaszíne végsô állapotokra utal, ahol ez az ibolyatölcsér a földbe fúródik, benne egy ördögfigurával. Bizonyosság csak a bizonytalanság címmel. Hasonlóképpen végsô kétségbeesést sugall egy örvénylô színes szônyegmezô elôtt egy levetett pár cipô. A cím a szônyeg vidám színeire és a végsô lépésre utal. B. a borzalommal szembesülve ôrzi életvidámságát. Vannak olyan lapok, amelyeken az elfolyó üres térbe belevetett kisméretû, de a sötét térben szinte világító létezôkké válnak, hangsúlyozva az egzisztenciális belevetettség és az ennek ellenére fénnyel telített létezést. (Keresd árnyékod, és a Vállalod-e a végtelent? címekkel). Van úgy, hogy minden kiúttalanná válik Brumi számára. Ül az alagút elôcsarnokának szélén, már- már belecsúszik, és a cím itt is felemeli és általános érvényûvé teszi ezt a létállapotot; B. tudja, csak úgy juthat ki az alagútból, ha belemegy, ez lett a címe. Vagy épp a legkiúttalanabbul címen szereplô lapon, egy szinte fekete mezôben, vörös foltban lévô világos macikörvonal, melynek belsejében egy újabb kisebb maciforma található, mely már áttetszôen fehér, fénybôl létezik. Alatta, a nagyobb maciforma belsejében vörös festékfolyam.
A külsô terem nagyméretû és jobban kidolgozott képei a továbblépés útjait jelenthetik. Új motívumok keletkeztek és a korábbi organikus és térképszerû sík tájak, emberi szervek kiegészülnek, új gondolatokkal telítôdnek általuk. Ezeknek most nem ad Chilf Mária segítô illetve kiegészítô címeket, képi tömörségük szükségtelenné teszi a címadást.
Egy organikus elfolyó belsô szervre emlékeztetô térben építkezés folyik. Teherautók hozzák, öntik ki tartalmukat. Kicsi színes autók az akvarell szétfolyó ürességében. Építenek vagy elhordják a fölöslegessé vált hordalékot? Nem tudni. Mindenesetre belevetettségük ebbe a sötét mezôbe egyszerre nyomasztó, de az autók színes foltjai és játékautó-méretük vidámságot kelt és reményt az addig oly üres végtelenben.
A következô akvarellen a Chilf Mária korábbi képein is jelen lévô rácsszerkezetet itt egy domborzati térképszerû táj váltja fel, alul fortyogó földrétegekkel, felül egy egzakt geometriába szelídülô, de épp kitörni készülô letakart táj képével. Egy kockás "takaró" által leterített domborzati térkép elrejtettségében is jelen lévô geometria.
Majd egy sötétlila mezôbe, odúba került téglafal-figura, mely "karjaival" kapaszkodik a fenti világba. Kafkához hasonló Odú-helyzet, kiszolgáltatottan emberi, de fallal körülvett, bezárt megépítettség. A sûrû, barlangszerû tér védelmet is jelent, de a kitörni vágyás lehetetlenségét is sugallhatja.
Az elôbbi téglafalból épül a következô mû falszerû, de organikusan csavarodó képzôdménye is. Ez a fal aortaszerû organizmus egy zöld "hegy" elôtt. Kinyúló téglakémények mögött a sötét végtelen.
Ezután egy feltérképezett, raszterekbôl, tájmezôkbôl álló hegy következik, gyönyörûen élénk és aprólékos gonddal megfestetten. Fák, mezôk, hegyek, sivatagok.
Ezek a hatásukban monumentális akvarellek önmagukba nyugvása az, ami a késôbbi zaklatottabb naplójegyzeteknek keretet ad, kiteljesítve amazok kezdôdô mondanivalóit.
Az egyenes vonalú egyenletes fejlôdés helyett fragmentumok vannak, rétegek, melyek által mindig valami fontosat és alapvetôt tudunk meg a körülöttünk lévô világból. Belsô idôvel rendelkeznek, mely saját természetes folytathatóságukat biztosítja és feltételezi. Végtelen történetek érzésekrôl és racionalitásról, emberi történetekrôl és természetfölötti létezés lehetôségérôl. Filozofikus eltévelygésrôl és önmagunkhoz való visszatalálásról.
(Chilf Mária – Karton Galéria, Budapest, 2005 / B5 studio, Marosvásárhely, 2007)
Nagy Barbara
V. Szász István versei
zord vizek
leperegtem
Günter Grass Nobel-díjas író 80. születésnapján hazatért szülôvárosába, Gdanskba, ahol csütörtökön háromnapos ünnepségsorozat kezdôdött a tiszteletére.
A német regényíró elôször utazott Gdanskba azóta, hogy tavaly bevallotta: tizenévesen a náci Németország hadseregében szolgált.
"Nagyon boldog vagyok, hogy eljöhettem és találkozhatok a barátaimmal a születésnapom elôestéjén" – nyilatkozta a lengyel hírügynökségnek Grass, aki felesége és nôvére társaságában érkezett a városba.
Az író katonai múltjának beismerése sokként érte a lengyeleket. Az ország német megszállásának hatmillió áldozata volt, nagyjából a felük zsidó.
Felmerült, hogy Grassnak le kellene mondania Gdansk díszpolgári címérôl, a Nobel- békedíjas Lech Walesa kilátásba helyezte, hogy maga adja vissza díszpolgári kitüntetését a városnak, ha a korábban feddhetetlen morális tôkéjû, a "németek lelkiismeretének" tartott Grass nem ad magyarázatot félévszázados titkolózására.
Grass a gdanski polgármesternek írt levelében úgy fogalmazott, hogy csak idôs korára találta meg a "megfelelô formáját" annak, hogy elhallgatott múltjáról beszéljen. Walesa és a polgármester elfogadta a magyarázatot, és az író megtarthatta díszpolgári rangját.
"Adamowicz polgármesterrel és Lech Walesával levelezve megtapasztalhattam a toleranciát. Azokban a nehéz napokban ez nagy segítségemre volt" – mondta Grass, aki a tervek szerint csütörtök este személyes találkozásra készült Walesával. A születésnapi ünnepségsorozat keretében filmvetítésekre, koncertre és az író Bádogdob címû remekmûvének új felfogású színpadi elôadására is sor kerül. Grass 1927. október 16-án született a Balti- tenger partján fekvô kikötôvárosban, amely akkor még a Danzig nevet viselte. Irodalmi munkásságáért 1999-ben kapta meg a Nobel- díjat.
A németeket évtizedeken át nemzetük bûnös múltjával való szembenézésre sürgetô, és a két nép közötti megbékélést hirdetô Grass nagy rokonszenvnek örvend Lengyelországban.
avagy adalékok a marosvásárhelyi VI. magyar nyelvemlék másodkiadásának történetéhez
1973-ban napvilágot látott második kiadásban is Farczády Elek és Szabó T. Attila értekezése a Marosvásárhelyi Sorok (MvS) és Glosszák (MvGl)-ról, melynek elsô kiadása még 1957-ben megjelent. A mû elôszavából kiderül, hogy Farczády az elôdei által látott és figyelemre nem méltatott nyelvemléket több tudományos kiválóságnak megmutatta, akik 1956-tól arra biztatták, hogy adja ki.
Szabó T. Attila fia, az ismert biológus, kutató Szabó T. A. Attila egy Szombathelyrôl minap küldött dolgozatában azt is elárulta, hogy a neves nyelvészprofesszort 1956 végén a marosvásárhelyi klinikán kezelték idegösszeroppanással, melyet a kolozsvári egyetemen történtek váltottak ki. Betegágyánál kereste fel Farczády Elek, aki már korábban is kapcsolatot teremtett Szabó professzorral. Akkor közösen dolgozták ki a nyelvemlék ismertetését. A második kiadásra azért kerülhetett sor, mert az elsô óta több szakember szólt hozzá a vitás nyelvészeti és írástörténeti kérdésekhez, tehát a szerzôk beépítették az észrevételeket a lényegesen átdolgozott második kiadás korpuszába.
A most közlésre kerülô levelek párját, Farczády Elek leveleit nem ismerjük, azok a Szabó T. A. hagyatékában bizonyára fellehetôk. A levelek mégis érdekes, szinte teljes képet adnak kiadási viszonyainkról egy viszonylag vékonyka kötet kapcsán. A levélben említett Antalffy András orvosdoktor az idô tájban Marosvásárhely város tanácsának alelnöke volt, az orientalista fia, akitôl Farczády Elek támogatást remélt és szerzett.
Leveled csak hosszas vándorlás után jutott el új címemre (Aleea Scarisoara 5/33). Ezért csak megkésve válaszolhatok rá.
A MVS és MvGl új kiadásának tervét elvben helyeslem, azonban ismerve a kiadói eljárást, pillanatnyilag úgy látom, hogy a kötetecskének még a jövô évi tervbe való felvétetése sem lehetséges. A kiadók ugyanis már az év elsô felében összeállították kiadói tervüket 1972-re, és így egy kiadványnak csak a jövô év elején összeállítandó 1973. évi tervében biztosíthatnának helyet. Addig egyéb okok miatt is várni kellene.
Egyébként, ha Antalffy elnök elvtárs olyan nagyon
szívén viseli az ügyet,
"közéleti súlyával" miért nem
tesz meg mindent, hogy a kiadványt újra napvilágra
juttassa. Mert azt a tanácsot, hogy forduljunk valamelyik
kiadóhoz, tanács nélkül is, minden jótét
lélek maga is önmagának megadhatja, hiszen minden
kiadvány csak kiadó révén kerülhet ki a
nyomdából.
Vásárhelyrôl jövôktôl mindegyre érdeklôdöm felôled. Mindenkitôl viszonylagosan jó hírt hallok. Tartson is meg a Magasságos jó egészségben és munkakedvben tovább is!
Elnézésedet kérem, hogy ilyen
"ordináré" borítékban kell
elküldenem levelem, de itt az egész városban mást nem
lehet kapni. Idônként van más is. Éppen úgy,
mint minden.
Remélem, hogy a nyár elején lefuthatok Vásárhelyre, és akkor igyekszem Veled is találkozni. Minden jót kíván és meleg barátsággal ölel
Nagyon kérem, ne haragudjon, amiért akkora késéssel válaszolunk május 18-án kelt levelére. Tegnap tudtam meg, hogy a kiadó magyar szerkesztôsége, bár tôlem erre megbízást kapott, még nem reflektált ajánlatára.
Örömmel fogadtam elôbb dr. Antalffy András szóbeli, majd az Ön írásbeli javaslatát a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák újrakiadására, megbeszéltem a dolgot Szász Bélával is, a Kriterion magyar fôszerkesztôjével. Sz. B. miután látta a Teleki-tékában nemrég kiállított ritka könyveket és kéziratokat, felvetette, nem lenne-e jobb kiegészíteni az 1956-os1 kiadványt, néhány új, Vásárhelyen található szöveg-emlék és nagyértékû kiadvány ismertetésével. Jómagam hasznosnak, sôt szükségesnek látnék egy szokásos újrakiadást is, akár a Tékában, akár külön – gondos, nagyon szép grafikai kivitelezésben. De ha már felmerült az ötlet, megkérdem, mit szól Sz. B. elgondolásához?2
Írjon pár sort, kérem, ígérem, hogy a válasszal, illetve a döntéssel nem leszünk olyan restek, mint az eddigi tapasztalat alapján joggal gondolhatná.
Tisztelettel, szeretettel üdvözlöm,
Géppel írott, a kiadó fejléces papírján
Elnézésedet kérem, hogy Kolozsvárról való távollétem miatt csak most olvashattam el két leveled, és így csak most válaszolhatok reájuk.
Elsô pártfogáskérô leveled csak jóval a vizsgák után olvashattam, s így – sajnos – nem tudhattam semmit tenni. Különben is, mivel minden diák- felvételizônek van pártfogója, az efféle nem sokat számít.
A MvS és Gl ügyében tett lépéseid sikerének örvendek. Ha valóban sor kerül a kiadásra, a magam részét meglehetôs mértékig átdolgozom, hiszen a hozzászólások bizonyos kérdések átdolgozására késztetnek.
Minden jót, egészséget kíván a régi meleg barátsággal és üdvözlettel
Örömmel hallottam Rólad újra hírt, habár nem éppen a legjobbakat. Remélhetô azonban, hogy hamar kilábalsz nemcsak magából az influenzából, hanem az utógyengeségbôl is.
Ami aztán a MvS és Gl. újrakiadását illeti, megnyugtató, hogy a Kriterion vállalkozik erre is. Ôszintén beszélve, magam nem tehetek a kiadás érdekében semmit. Nekem ugyanis vál[ogatott] tanulmányaim III. kötete már a Kiadónál van, éppen a Kriterionnál, és ugyanez a kiadó készül jövôben megjelentetni több kötetes szótáram I. nagyon terjedelmes kötetét3. A legnagyobb szerénytelenség, sôt szemérmetlenség volna tôlem kérni egy már megjelent tanulmányocskám újrakiadását. Ezt rossz néven vennék tôlem minden vonalon. Nem utolsósorban a nyelvészeti tanszéken, hiszen az idevaló nyelvészeknek alig jut tér értékes dolgozataik, köteteik közzétételére. Remélem, megérted, hogy magam a tervvel kapcsolatban milyen nehéz helyzetben vagyok, s hogy nem vállalkozhatom a közbelépésre. D[omokos]. Gézával elég jó viszonyban vagyok, hallgat is rám szakkérdésekben, de éppen azért vigyáznom kell, nehogy ferde megvilágításba kerüljek elôtte és mások elôtt is. Ha azután tartózkodásom ellenére is ér majd efféle gyanúsítás, azt elviselem, mint ahogy – nyugodt lelkiismeret birtokában – az életben sokféle gyanúsítást viseltem és viselek – gondolom – el ezután is.
Ha azután valóban új kiadásra kerül a sor, magam átdolgozom a magam részét, hiszen azóta több kérdésrôl írtam részletesebben, és e miatt meg a nem éppen mindig elfogadható hozzászólások miatt is át kell dolgoznom régebbi szövegemet. Feltétlenül csatolni kell majd a MvS-rôl megjelent hozzászólások teljes könyvészetét stb., stb.
Az újrakiadáshoz – akár változtatunk, akár nem változtatunk rajta – feltétlenül le kell gépeltetni az egész kötetet, hiszen újra be kell adni a kiadóhoz 3 példányban, és a sajtóigazgatóságnak is engedélyeznie kell a megjelentetést.
Egyáltalában nem találom reménytelennek a Kiadó válaszát. A Kiadó tervében egy ilyen kis terjedelmû kiadvány sem nem oszt, sem nem szoroz.
Egyébk&