Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Szûk hónappal azután, hogy hivatalosan is elkezdték toborzó kampányukat a kötelezô magánnyugdíjalapokat mûködtetô társaságok, a magánnyugdíj-piaci felügyelet tájékoztató kampányba kezd. Állítólag 4,2 millió, most legtöbb 45 éves leendô nyugdíjasnak küldik ki postán az arról szóló tájékoztatót, hogy milyen változások léptek életbe a nyugdíjbiztosítások terén, és hogyan akarják gyakorlatba léptetni az ide vonatkozó törvényt.

A lovak elé fogták a szekeret ezzel a lépéssel a nyugdíjpiac felügyeletével megbízott hatóságnál, és fényesen bizonyították, hogy eddig nem sok hasznot lát az adófizetô abból, hogy adójából ezeknek az illetékeseknek is fizetést adnak. Abból kiindulva, hogy ezekbôl a nyugdíjalapokból a 35 évig terjedô korhatárú adófizetôknek kötelezô választaniuk egyet, a menetrend értelemszerûen az kellett volna legyen, hogy elôször tájékoztatják a leendô ügyfelet, és csak azután engedik meg a biztosítóknak a klienstoborzás elkezdését. Idô lett volna bôven a tájékoztatásra, hiszen a vonatkozó törvényen jó ideje megszáradt már a tinta. Így részben pénzkidobás az intézkedés, fôleg azoknak az esetében, akik már aláírtak valamelyik alaphoz, és akik joggal érezhetik úgy, hogy átverték ôket.

Az utólagos tájékoztatásnak azért azok sem veszik különösebb hasznát, akik még csak ezután választanak maguknak kötelezô magánnyugdíj-biztosítót. Ha minden számadat valós, ami a témakörben elhangzott, akkor minden tizenhat érintettre jut egy biztosítási ügynök is, aki ugyanúgy fel tudja világosítani a leendô nyugdíjast a dologról, mint bármilyen egyéb információs anyag. És a lényegi részét tekintve a kérdésnek, azt sem a felügyelet, sem a társaságok nem tudják pontosan az érintettek tudtára adni, hogy húsz éven át, amíg az elsô kifizetések elkezdôdhetnek, milyen gazdasági hatékonysággal mûködhet a rendszer. Errôl csak becslések léteznek, de a gyakorlatban lehetnek majd komoly eltérések is a biztosítók közt a jövedelmezôséget illetôen.

Ami rosszabb, hogy a felügyelô hatóság eddigi bizonyítványát látva abban is lehet kételkedni, hogy tisztességgel képesek ellátni a hatáskörüket, hiszen a tájékoztató kampány megfelelô lebonyolítását a törvény is elôírta számukra, mégsem tették a dolgukat. És a rendszer igazi beindulása után azt kellene ez a hivatal nyomon kövesse, hogy az adófizetôk félretett pénzével és idôskori biztonságával senki ne éljen vissza. Az elôjelek nem túl biztatóak, és ez a tájékoztatási melléfogás is csak azt eredményezheti, hogy a rendszer iránti nem túl magas fokú bizalom még jobban megrendülhet. Vagy csak annyi a tessék-lássék felvilágosítás valódi célja, hogy valakik a zavarosban halászhassanak a leendô ügyfelek pénzére lesve?

Tegnap, többórás vitát követôen, a parlament két háza együttes ülésen döntött a kormány sorsáról. Azonban nem gyûlt össze a kormány menesztéséhez szükséges 232 szavazat. A honatyák számára fontosabb volt a konc, 220 igen és 152 nem szavazattal a törvényhozás elutasította a Szociáldemokrata Párt Ezer nap káosz címû bizalmatlansági indítványát.

A kezdeményezô Szociáldemokrata Párt felvezetôjében természetesen a Tariceanu-kabinet menesztését szorgalmazta, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök pedig valóságos sikerlistát olvasott fel arról, hogy mi mindent tett az ország javára és a lakosság boldogításáért.

Miközben mind a felvezetô, mind a viszontválasz civilizált hangnemben folyt, a liberálisok elsô felszólalója, Puiu Hasotti személyeskedéssel teletûzdelt mondandója nem igazán tett jószolgálatot a kormánypártnak.

A Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor szokása szerint hevesen támadta "a pincérekbôl lett milliomosokat", s fôleg az elnököt, akit minden rossz kútfejének nevezett: ô lopta el 2004-ben a választásokat, eltüntette a kereskedelmi flottát, meghamisította a tavaszi népszavazás eredményét, és a lista még nagyon hosszú. Szíve szerint – jelentette ki – két kézzel szavazna a jelenlegi kormány leváltása mellett, de tudja, hogy a következô sem lesz jobb, és két rossz közül a kisebbiket választja: "Inkább Tariceanu, mint Basescu", mondta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a PSD játékára is, amely most (a Basescuval folytatott alkudozások nyomán) azt a kormányt akarja leváltani, amelyet pár hónappal korábban támogatott. Ezért figyelmeztette Geoanat, vigyázzon, mit csinál, mert holnap minden bizonnyal ôt kólintja fejbe.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a bizalmatlansági indítványban felsoroltak inkább az elôzô kormányokra vonatkoztathatók, mint a jelenlegire. Véleménye szerint a PSD eltévesztette a címzettet, és a lehetô legszerencsétlenebb pillanatot választotta az indítvány benyújtására. Bejelentette, az RMDSZ nem szavazza meg.

A Konzervatív Párt képviselôje, Radu Terinte kijelentette: hiba lenne a kormányt meneszteni, a kisebbségek képviselôje, Varujan Pambuccian, az általa képviselt parlamenti csoport nevében mondott határozott nemet a bizalmatlansági indítványra.

A felszólalásokat hallgatva azt gondolhattuk volna, hogy az államfô perének vagyunk a tanúi. A hozzászólások visszatérô motívuma az volt: meg lehet-e bízni Traian Basescuban? A köztudottan elnökpárti demokraták, illetve a Theodor Stolojan köré csoportosulókon kívül senki sem válaszolt igennel a kérdésre.

Emlékeztetünk, hogy a szavazást megelôzô napon Traian Basescu, a Cotroceni-palotából élôben közvetített nyilatkozatban hárompárti – liberális, demokrata és liberális-demokrata – kabinet vagy nemzeti egységkormány alakításáról, illetve elôrehozott választásokról beszélt. Az elnök szerint a Tariceanu-kabinet nem tartotta tiszteletben a "demokrácia aranyszabályát", amely szerint a kormányzáshoz a parlament legalább fele plusz egynek a támogatására lenne szükség. Az elnök máris demokrata párti miniszterelnököt szeretett volna kinevezni. De ezúttal nem sikerült megbuktatni a kormányt.

A PSD-ben sem mûködött a pártfegyelem. A szociáldemokrata honatyák egy része inkább a koncot választotta, mint az elôrehozott választásokat. Így aztán elesett a bizalmatlansági indítvány.

A határ menti városok és kistérségek együttmûködése is napirendre kerül azon a román-magyar kormányülésen, amelyet várhatóan november 14-én tartanak a romániai Nagyszebenben. Bajnai Gordon magyar és Borbély László román szakminiszter kedden Budapesten újságírók elôtt ismertette a közös ülés napirendjére kerülô témákat.

Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter a "leg-nagyobb leckének" a két ország európai uniós fejlesztési programjának összehangolását nevezte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió a magyar-román határ menti együttmûködésre hét év alatt 260 millió eurót meghaladó összeget biztosít. Mint mondta, ezek a források alapvetôen a határ menti megyék, valamint a települések, önkormányzatok, civil szervezetek közötti együttmûködésre fordíthatók. Ezeket az összegeket a két ország közös szervezeteken keresztül fektetheti be "pályázatokon és kiemelt projekteken keresztül" – tette hozzá.

Közölte, jelenleg azon dolgoznak, hogy mire a közös programot az EU decemberben jóváhagyja, addigra álljanak készen az elsô projektek.

Borbély László regionális fejlesztési, területrendezési és lakásépítési miniszter ugyancsak nagyon fontosnak mondta a határ menti városok, az úgynevezett "fejlôdési pólusok" együttmûködését.

Bejelentette, a két minisztérium közötti bizottságon belül alcsoport alakul azzal a céllal, hogy az érintett városok polgármestereivel együtt segítsen a pályázatok kidolgozásában.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a két ország törvényei lehetôséget nyújtanak arra, hogy "területi klasztereket" alakítsanak a határ mentén. Ez azt jelenti, hogy a kistérségek akár jogi személyekként tudnak majd részt venni az uniós pályázatokban.

Mindkét miniszter szólt arról is, hogy lehetôséget látnak az együttmûködésre az építésügy területén, és fontosnak mondták a magyar és román építôipari cégek együttmûködését.

Tegnap az Országos Lakásügynökség által épített két tömbházlakást adott át Marosvásárhelyen dr. Dorin Florea polgármester és Csegzi Sándor alpolgármester, a hivatal több alkalmazottai, az építôk és a sajtó jelenlétében. Kiderült, az épületet átvevô bizottság az egyik tömbházban több hiányosságot tapasztalt, amelyeket utólag javítanak ki. Ennek ellenére átadták a lakóknak a kulcsokat.

A Predeal utcai 40 lakrészes tömbháznál megtudtuk, hogy az épületet kedden vették át a Contranscom Benta építô cégtôl, s mivel nem találtak hibát a kivitelezésben, a helyi tanács hamarosan napirendre tûzi a lakások kiutalását. Dorin Florea elmondta, a polgármesteri hivatal több mint 50.000 eurót fizetett a telekért és a területrendezésért, ezenkívül 300.000 (3 milliárd régi) lejt költöttek a közmûszolgáltatások bekötéséért. A polgármester ugyanakkor kifejtette, hogy Csegzi Sándor alpolgármesterrel közösen hamarosan kidolgozzák a város ötéves lakásépítési stratégiáját, konkrét megoldásokat ajánlanak majd a vállalkozóknak újabb tömbházak építésére.

– Nekünk ne Bukarest diktálja a lakáspolitikánkat! Akkor van valós önkormányzati autonómia, ha ezekre a kérdésekre helyileg találjuk meg a választ, a megoldást – mondta Dorin Florea. Jelenleg 1600 lakásigénylô van a városban, ezek a tömbházak alig 1-2 százalékukon segítenek.

– A lakásokat csak akkor lehet a lakók rendelkezésére bocsátani, ha az építô cég szabályosan átadta azokat, illetve amennyiben az Országos Lakásügynökség törleszti adósságait a céggel szemben. Tudomásunk szerint ez nem történt meg – vetettük fel Dorin Floreának.

– Az épületet tegnap vette át a bizottság, amelynek tagja Csegzi Sándor alpolgármester is, a pénzt pedig a minisztérium utalja ki, amihez semmi köze a polgármesteri hivatalnak – válaszolta a polgármester.

A Gheorghe Marinescu utcában – a megyei kórház mögött – már a lakók is várták a polgármestert és kíséretét. E tömbház esetében azonban alapos minôségi kifogásai voltak az átvételi bizottságnak. Az alpolgármester lapunknak elmondta, arra utasították a céget, hogy rövid idôn belül javítsa ki a hibákat. Ormenisan Calin, az építô Consor cég vezetôje arra hivatkozott a kritikák hallatán, hogy ráfizettek az építésre. 2002-ben kötötték meg az építkezési szerzôdést az Országos Lakásügynökséggel, akkor 250 euróért vállalták egy négyzetméter lakófelület megépítését. Azóta azonban sokszorosára drágult az építôanyag, ezért több mint 200.000 (2 milliárd régi) lej veszteségük van, amit nem fizet nekik vissza senki. Megtudtuk, az országban emiatt több cég mondta vissza a szerzôdést a Lakásügynökséggel.

A házkulcsok átadása elôtt Dorin Florea és Csegzi Sándor megígérte a bérlôknek, hogy határozattervezetet terjesztenek a helyi tanács elé, hogy a helyi költségvetésbôl végezzék el a befejezô munkálatokat. Ugyanakkor felkérték a lakókat, nevezzenek ki mielôbb egy tömbházfelelôst, akivel megegyezhetnek a szükséges teendôkrôl. Ormenisan Calin is megígérte, ha bármilyen apróbb hibát tapasztalnak a lakók, azokat jelezzék a cégnek, mert azonnal kijavítják.

Ha dr. Benedek Imre professzor nem írja alá a megszabott határidôig a mûködési szerzôdést, leváltjuk és versenyvizsgát hirdetünk meg a klinikavezetôi állásra – jelentette ki tegnap a megyei sürgôsségi kórház fôigazgatója, dr. Baila Lucian. Mint elmondta, azért hívta össze a sajtó képviselôit, hogy válaszoljon a kardiológiai klinika vezetôjének a kórházigazgatóság ellen megfogalmazott bírálatára.

Baila Lucian szerint anyagi szempontból a rendszerváltás után még nem állt ilyen jól a kórház, s a jelenlegi vezetôségnek sikerült elérni, hogy az utóbbi hét hónap során nem gyûjtött újabb adósságokat az intézmény. Ez elsôsorban a tisztességes beszerzési politikának köszönhetô, amely lehetôvé tette, hogy 40 százalékkal csökkentsék a ráfordítást az egészségügyi fogyóanyagokra és 14 százalékkal a gyógyszerekre. Mindehhez hozzájárultak a klinikavezetôk is, akik megértették, hogy a kiadásokat a lehetôségekhez kell igazítani és alkalmazkodni kell a többség által eldöntött szabályokhoz.

Ebbôl a sorból továbbra is kilóg dr. Benedek Imre professzor, aki politikai tôkét akar kovácsolni abból, hogy botrányt kelt a sajtóban – mondotta a fôigazgató, aki cáfolta, hogy a kardiológiai klinikán 12 százalékos lenne a halandóság. Ilyen arányokról csak atomtámadás, terroristatámadások vagy kiterjedt járványok idején beszélhetnénk – tette hozzá Baila doktor, aki a statisztikai adatokra hivatkozott, melyek szerint a kardiológiai klinikán 2,23, a kórházban 1,4 százalékos az általános halandóság.

Ezt követôen hangzott el, hogy a Benedek professzor vezette kardiológiai klinika sem sorakozik fel a többi részleg mögé, mivel az utóbbi hét hónap alatt 1,8 millió lejes adósságot halmozott fel. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a klinika csúcsfelszerelése ellenére kicsi a betegforgalom és az esetek komplexitása is alacsony, ami azt jelzi, hogy a klinikához tartozó intervencionális kardiológiai laboratórium nyújtotta lehetôségek nincsenek kihasználva. A klinika mûködését és teljesítményét befolyásolja az egység vezetôjének viselkedése is. Azért jön-megy a személyzet, mert nem bírják Benedek professzor agresszív magatartását elviselni, aki a kollégákon és beosztottjain kívül az adminisztrációban dolgozókkal is lekezelôen, sértô, bántó modorban beszél. Amint az igazgatósághoz érkezett, névvel írott vagy névtelen levelekbôl kiderül, a betegek és volt beosztottjai a kórházigazgatóságnál tesznek panaszt.

Az intézmény vezetôsége ellen megfogalmazott vádakat rágalmaknak minôsítette a fôigazgató, aki szerint Benedek professzor kirohanásainak az a célja, hogy klinikavezetôi hiányosságairól elterelje a figyelmet.

A kórház vezetôsége számára sokkolóan hatott, amikor kiderült, hogy a kardiológiai klinikán 4,9 flakon érfestô anyag jut egy betegre, miközben a szív-érgyógyászati intézetben 1,1 üveggel használnak fel. A fôigazgató megjegyezte, hogy ily módon a páciens egészségét veszélyeztetik, s ha nem így van, arra kéri Benedek professzort, hogy írjon egy tanulmányt arról, miszerint a romániai betegek jobban bírják az érfestô anyagot, mint máshol a világon.

A kórház vezetôségének nem sikerül "zöld ágra vergôdnie" Benedek professzorral, akivel továbbra sem tudnak szót érteni – mondotta, majd hozzátette, a napokban elôször történt meg, hogy a professzor szignálta a munkaköri leírását. Ha azonban az intézmény igazgatótanácsa és a klinikavezetôk között megkötendô menedzseri szerzôdést október 10-ig nem írja alá, leváltják a klinikavezetôi tisztségbôl és versenyvizsgát hirdetnek meg az állás betöltésére – hangzott el többek között a sajtótájékoztatón.

– Hazugság mindaz, amivel a kórház igazgatósága vádolja – jelentette ki az elôadásról kilépô Benedek professzor. Véleménye szerint, miközben a legnagyobb számú országos és nemzetközi projekt nyertese, az intézmény vezetôségének az a célja, hogy ellehetetlenítse az általa vezetett klinika mûködését. Miközben nem kapják meg a szükséges mennyiségû fogyóanyagot, egészségügyi segédeszközöket és gyógyszereket, érthetetlen, hogy honnan ered az 1,8 millió lej veszteség, amit a kórházigazgató emleget. Valószínû, hogy a kényszerûségbôl többször használt katétereket és a betegek által megvásárolt értágító gyûrûket is beleszámítják a költségekbe, amelyek érdekes módon a háromszorosát teszik ki a klinika mûködtetésére kapott valós összegeknek – erôsítették meg szavait a klinikán dolgozó orvosok, akik egységesen kiálltak a professzor mellett.

Miközben évente 750 intervencionális kardiológiai beavatkozást tudnának elvégezni, mindössze százat fizetnek. Ezenkívül az intervencionális laboratóriumnak nincsen titkára, személyzete, raktárosa, amely feladatoknak az elvégzése rá hárul. Nem csoda, ha ilyen megterhelés alatt néha kijön a sodrából – mondotta a professzor. A kardiológiai klinika személyzete a nyolc óránál mindig többet dolgozik. Mivel az állandó ügyeletet nem fizeti a kórház, a szabad idejükben hívják be az orvosokat és asszisztenseket, ha egy sürgôsségi esetet a délelôtti programon kívül kell ellátniuk. A szív- és érrendszeri betegségek intézetébôl tegnap is katéterhiányra hivatkozva hozzájuk küldték a pácienst – tette hozzá. Évek óta kérik, hogy osszák meg egymás között az ügyeletet, de ezt sem sikerült kivitelezni.

Ami a halandóságot illeti, az infarktusos betegek, és nem általában a betegek halandóságáról beszélt, és fenntartja azt az álláspontját, hogy ezeknek a pácienseknek a hatékony kezelésére nem dolgoztak ki egy egységes országos stratégiát.

Az érfestô anyagok kapcsán dr. Benedek Imre elmondta: az is elôfordul, hogy hét-nyolc üveggel kell felhasználni, amikor egy érelzáródást kell felszabadítani. Sôt, az is megtörténik, hogy 24 órára azért kell abbahagyni a beavatkozást, mivel meghaladnák az elôírt mennyiséget.

Benedek professzor az ellene felhozott fenyegetésre azt válaszolta, hogy júniusban kapta kézhez a menedzseri szerzôdést, amihez kiegészítô észrevételeket fogalmazott meg, és az okirat azóta sem került vissza hozzá, tehát valójában nem volt mit aláírnia.

Ami a feljelentô leveleket illeti, ô maga egy sor olyan levelet tudna mutatni, amelyekben a betegei megköszönik, amit értük tett – mondotta, majd hozzátette, hogy a jelek szerint kénytelen lesz az igazságügyi szervekhez fordulni.

Hétfôn éjszaka a marosvásárhelyi Szív-érrendszeri Betegségek és Szervátültetési Intézet dr. Matei Marius vezette sebészcsoportja a Rohammentô-szolgálat csapatával együtt Bukarestbe utazott, ahol 2-án reggel egy 18 éves donor testébôl több szervet (máj, vese és szív) operáltak ki.

A donor közlekedési baleset során szenvedett halálos koponyasérülést és családja beleegyezett, hogy szerveit felhasználják. A vese és a máj Bukarestben maradt, a szívet megyeközpontunkba szállították, ahol egy 56 éves botosani-i asszony szervezetébe ültették be, akit júniustól vettek nyilvántartásba, s másodikán éjszaka szállítottak az intézetbe. A mûtétet végzô orvoscsoport dr. Deac Radu egyetemi tanárból, dr. Suciu Horatiu fôorvosból, dr. Capâlna Radu szakorvosból, dr. Pascanu Sorin altatóorvosból, dr. Balau Radu rezidens orvosból és szakasszisztensekbôl állt.

A szállítási és mûtéti költségeket az Országos Szervátültetési Ügynökség fedezte. A kioperált szerv megyeközpontunkba szállításában a közlekedési rendôrség nyújtott segítséget.

A balesetet szenvedett ifjú családjának nemes gesztusa három élet megmentését tette lehetôvé – olvasható az intézet közleményében.

Az új szívet kapott asszony állapota tegnap stabil volt, s az elkövetkezô napokban további megfigyelés alatt lábadozik.

Az emberjogi iroda tevékenységérôl, a vallási oktatás helyzetérôl készített jelentésrôl, az egységes európai kisebbségi törvény hiányáról és nem utolsósorban az RMDSZ parlamentbe jutásának esélyeirôl, a romániai magyar kisebbség politikai elitjének várható átrendezôdésérôl esett szó tegnap a Pro Európa Liga sajtótájékoztatóján.

– Bukaresti kinevezését követôen nagy ûrt hagyott maga után Haller István – kezdte beszámolóját Smaranda Enache, a civil szervezet társelnöke –, hiányát nehéz pótolni, de megpróbálják és továbbra is kellô hangsúlyt fektetnek a hozzájuk fordulók emberjogi problémáira. A liga alkalmazott egy jogászt, aki a nyár folyamán 100 alkalommal tartott ingyenes jogi tanácsadót, a sértett feleknek 60 dokumentumot állítottak össze – kérelmet, beadványt, bûnügyi panaszt. A legtöbb panasz eredete a tulajdonjoggal, az ezzel való visszaélésekkel kapcsolatos. Tovább tart az igazságszolgáltatásban tapasztalt súlyos krízishelyzet, helyi szinten az emberek nem találnak jogorvoslatra. A legsúlyosabb panaszok közül hatot Strasbourgba továbbítottak. A társelnök, anélkül, hogy nevet említett volna, elmondta, hogy az egyik eset azért kirívó, mert a panaszosnak két egymásnak ellentmondó bírósági határozata van, egy másik esetben pedig visszautasították a tanúk kihallgatását, s a per 16 éve húzódik.

Smaranda Enache beszámolt arról a jelentésrôl, amelyet az Amerikai Egyesült Államok megrendelésére készítettek a romániai iskolai vallási oktatásról. A jelentést szeptember 14-én tették közzé és arra várnak, hogy a román kormány legalább annyi fáradságot vegyen, hogy elemezze azt és megírja az "ellenjelentést". – Megdöbbentô – mondta a társelnök –, hogy az Oktatási és Kutatási Minisztériumban, ahol éppen e jelentés kapcsán folytatott megbeszéléseket magas beosztású tisztségviselôkkel, mennyire semmibe veszik az emberi jogok "ábécéjét". Senki nem beszél arról, hogy Romániát Kínával, Iránnal, Burmával, Indiával, Szaúd-Arábiával és Szlovákiával együtt a világ azon elsô tíz országa közé sorolják, ahol a legkorlátozottabb a vallásszabadság. A Romániában törvényesen elismert 17 vallási felekezetet egyenlôen kellene kezelni. Lásd a jogaikért harcoló görög katolikusok helyzetét. És ez nem téma! – mondta Enache.

Az Európai Unióban nincs egységes kisebbségi törvény, a 27 tagország saját törvényeit alkalmazza, a szomszédos országok között kétoldalú egyezmények érvényesülnek, a nemzeti kisebbségek statútumát sem fogadta el minden állam, azonban az egyre változatosabb és sokasodó kisebbségi kérdésekre – ha csak a kollektív bûnösséggel megpecsételt római románok tüntetésére gondolunk – egységes törvény kidolgozásával kellene reagálni. Ilyen értelemben 2006. október 4-én J. M. Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének és Oli Rehn bôvítési biztosnak a Pro Európa Liga javaslatot terjesztett be, amelyben egy kisebbségi biztos kinevezését kéri. A válasz azonban várat magára.

Anyanyelv

Az adóhivatal, az útlevélosztály vagy a bank fülkeablakánál várakozva csuda dolgokat hall az ember. Olykor mulatságosakat, máskor bicskanyitogatókat. Már kitöltöttük azt a bonyolult, undok nyomtatványt, amely – állítólag – a mi javunkat hivatott szolgálni, s most várjuk, hogy a gépezet fogai közé kerüljünk.

Kezünkben hát a "formulár". Legalábbis egyre gyakrabban halljuk így. De mi is ez – magyarul? Többféle lehetôség is van. Nevezhetjük ugyan, mint fentebb is, egyszerûen nyomtatványnak, de hát szigorú értelemben nyomtatvány a verseskötet is, amelybe azért igazán nem ildomos beleírnunk. Nevezzük inkább ûrlapnak! Ez nagyon jó szó, hiszen az ûr itt nyilván azokra az ablakocskákra utal, amelyekbe a szabatos "kérdésre" adandó adatszerû "válaszokat" írjuk be. A formanyomtatványban azt a tényt fedezhetjük fel, hogy folyamodásunkat nem "csak úgy", hanem alakilag is szabványosított módon terjesztjük be a magasságos Hivatalhoz. De vannak olyan, rólunk, személyünkrôl szóló formanyomtatványok is, amelyeket nem mi töltünk ki, hanem maga a hivatal, s azt adattárolási céllal huzamosan megôrzi. Ne nevezzük ezt a lapot (román nyelvi mintára) fisának! A magyar nyelvben is van rá szó: fejlap. A szóban nem nehéz érzékelni azt, hogy ezek a lapok fejenként (vagyis "tárgyszemélyenként") ôrzik meg az érintettekre jellemzô adatokat – például családorvosunknál betegségeink és kúrálásaink történetét.

A formanyomtatványoknak vagy ûrlapoknak rovatai vannak. Ezek a "kérdéseket" és "válaszokat" tematizálják. Szép magyar szó a rovat – ugye, érezzük benne a
"rovást", vagyis írást? –, de ismert ezenfelül a rubrika is. Ez a szó latin eredetû. Régi kódexekben, kivált liturgikus szerkönyvekben, a fekete tintával írt alapszöveg sorközeibe piros tintával jegyezték be a szöveg mondása idejére elôírt testmozdulatok, gesztusok "utasításait". S mivel a vöröst latinul rubrumnak mondják, nem csoda, hogy elôbb-utóbb minden sorközi beszúrás "rubrikává" vált. Mi több, azokat, akik minden formális elôírást aggályos pontossággal betartanak, és ezt másoktól is megkövetelik, rubricistának mondták.

Voltaképpen nem is baj, ha az ûrlapok rovataiba mi magunk is felsôfokú figyelemmel és pontossággal – "rubricizmussal" – vezetjük be a kért adatokat. Hátha jól jön...

Tôkés László királyhágó- melléki református püspök szerdán azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy megpróbál széthúzást kelteni "a magyar nemzetben, a magyar egyházakban és fôként az erdélyi református egyházkerületben". Tôkés sajtótájékoztatón kijelentette, szeretett volna részt venni az október 6-i aradi megemlékezésen, az aradi RMDSZ-elnök azonban "durván elutasította részvételi szándékát", azt üzenve neki, hogy "nincs mit ott keresnie".

Tekintve, hogy Király András, az RMDSZ aradi szervezetének elnöke református lelkész, Tôkés azt állítja, hogy az RMDSZ "széthúzást akar kelteni a magyarság körében". Rámutatott, hogy a nagyváradi RMDSZ szintén megpróbált rászervezni egy másik eseményt a református püspökség által szervezendô megemlékezésre, amelyet azzal egy idôben, a Szent László római katolikus templomban kívánnak megtartani.

"Az 1849. október 6-án kivégzett magyar tábornokok széthúzása átnyúlik a jelenbe is. De mi egy olyan ünnepet látunk ebben a történelmi eseményben, amelyen együtt kell emlékeznünk, akkor is, ha az RMDSZ megpróbál széthúzást kelteni közöttünk" – mondta Tôkés.

Bejelentette azonban, hogy Nagyváradon az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megegyezésre jutott, ami az október 6-i megemlékezések közös megszervezését illeti.

"A kedd esti tárgyalások nyomán megegyeztünk egy közös, ökumenikus programban. Ezen a református, a római katolikus, az unitárius és az evangélikus egyház vesz részt" – mondta Tôkés. Bejelentette még, hogy a "magyar nemzeti szellem" jegyében, amelynek fölötte kell állnia minden pártpolitikának, meghívták Bíró Rozáliát, a Bihar megyei RMDSZ alelnökét, Nagyvárad alpolgármesterét, hogy mondjon beszédet a megemlékezésen.

Orbán Viktor FIDESZ-elnök, volt magyar kormányfô Tôkés meghívására szintén jelen lesz a szombati nagyváradi megemlékezésen.

Király András képviselô, az RMDSZ aradi szervezetének elnöke hétfôn kijelentette, azt szeretné, ha az idei október 6-i megemlékezések ünnepélyesebbek lennének, mint eddig, akkor is, ha az eseményekrôl nem hiányozhatnak majd a politikai beszédek, tekintve, hogy a jövô hónapban lesznek az EP- választások.

Király kifejezte abbeli reményét, hogy a Megbékélés parkjában tartott beszédek egységre felszólító üzeneteket hordoznak majd a magyarság számára, fôként az EP- választásokra és a 2008-as választásokra vonatkoztatva. Király kijelentette, nem hívta meg Tôkés László református püspököt a megemlékezésre, éppen azért, hogy ne adjon neki alkalmat arra, hogy még jobban "megossza" a magyarságot.

"A püspöknek a magyar közösséghez viszonyuló magatartása rendkívül negatív, egyfolytában meg akarja osztani azt. Mi nem hívtuk meg, de lehet, hogy eljön hívatlanul is, ahogy azt már megtette. Úgy véljük, hogy a politikai összecsapásoknak nincs helye a megemlékezésen, ezeknek ünnepélyeseknek kell lenniük" – nyilatkozta hétfôn a Mediafax tudósítójának Király.

Az Európa Tanács számos vezetôjével találkoztak szerdán Strasbourgban annak az ifjúsági karavánnak a résztvevôi, amely több mint egy héttel ezelôtt indult el Marosvásárhelyrôl, hogy felhívja a figyelmet a romániai felsôoktatási rendszerben a magyarokat érô hátrányos megkülönböztetésre.

Mint Kovács Lehel, a karaván vezetôje, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság alelnöke elmondta, fogadta ôket többek közt Mateo Sorinas, a parlamenti közgyûlés fôtitkára, Göran Lindblad svéd néppárti képviselô, illetve Luc van der Brande, az európai néppárti frakció vezetôje.

A Strasbourgban szintén megjelent Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság másik alelnöke hozzátette: a parlamenti közgyûlés fôtitkára megígérte, hogy a panaszokat összegzô dokumentumokat eljuttatja a közgyûlés elnökének és az oktatási szakbizottságnak is.

A karaván Romániából Magyarországon, Szlovákián, Ausztrián és Svájcon keresztül érkezett Strasbourgba. Útközben egyetemi városokban – így a szlovákiai kitérô során Révkomáromban – osztották szét szórólapjaikat, Genfben pedig fogadta ôket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nemzeti kisebbségekkel foglalkozó illetékese.

Kovács Lehel hangsúlyozta, hogy Románia nem tartja be saját törvényeit. Az állam az egyetemi autonómiára hivatkozik, az egyetem viszont az államra mutogat. Szerinte nagy igény van az önálló, magyar oktatási nyelvû egyetemre.

Hantz Péter megjegyezte: a román kormány még kiállítást is rendezett Strasbourgban, amelyen egyebek közt bemutatták, hogy többnyelvû felira-tok olvashatók az egyetemeken.
Azt már elhallgatták, hogy a többnyelvû feliratok elhelyezôit – ôt és Kovácsot – eltávolították a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemrôl.

Magyar levelek

A pénzek rossz szokása, hogy nyom nélkül eltûnhetnek. De elôbb-utóbb kiderül, hogy kinek a zsebében lapulnak illetéktelenül. Akik nem érdemlik meg. Akik csak úgy lopják, unzsenír, mit sem törôdve, hogy amit magukhoz vettek, valahonnan nagyon hiányzik. Zuschlag Jánosok okos fiúk; ôk ne tudnák, hogyan kell és lehet olyan összegre szert tenni, ami nem jár nekik. Azért politikusok, fedezékben érzik magukat, ha holmi csalafintasággal (mondjuk) nem létezô alapítványoknak gyûjtögetnek. A pénz persze soha nem jutott el rendeltetési helyére, mert nem is volt hova, ha meg volt, amazok soha nem tudtak róla, hogy miféle csalások részesei. Olyan aprópénzek (néhány milliócskák) ütötték a markát a lassan bûnszövetkezetté szervezôdött társaságnak, hogy senki nem törôdött vele. Mostanáig. De hát sok kicsi sokra megy. A mohóság szapora lett. Nem koldulni kellett, csak kérni, naponta, hetente, mikor hogy, s civil szervezetek álruhájában miért ne kaphattak volna. Aki adta, annak potomság volt az egész, fölöslegesnek tartották utánanézni, kik mire költik a cselvetéssel megpályázott summákat. És a gyenge milliócskáknak rendre nyoma sem maradt. És a hivatalos közöny oda se hederített; nem tudott semmirôl. Pedig valami sejtelmük lehetett volna. Talán volt, talán nem volt. Mert amikor már szinte lehetetlen a szerecsenek mosdatása, csak arról beszél, aki érdekelve lehetne, hiteles volt minden. Ôk adtak, mert akármilyen civil szervezôdés mégsem lehet senki gyermeke. Zuschlag János ehhez tartotta magát; ez volt a mentsvár. Kitalálta, hogy mire kellene, és elintézte, hogy adjanak neki. Aztán osztogatott, vagy a zsebébe tette. A közpénz, amit nem mástól kell elvenni, könnyû préda sajnos mindenhol, ahol a politikus, kihasználva, hogy nem gyanús, belemarkolhat a kasszába. És mindenki más, akit odasegíthetnek, gyanús alakok. Mintha azoknak ennyi még járna. Zuschlag neve, helyzete pártjában garancia volt arra, hogy az ügyletekkel semmi baj, lehet mûködtetni. Pedig volt a rovásán. Amikor a holokauszt áldozatait gúnyolta a Terror Háza elôtt, csak megintették párttársai, hogy illetlenség volt röhécselni. Számûzték vidékre, kiskirálynak. Maradt is benne bátorságtartalék. De kevés visszafogottság sem ártott volna. Most meglepetésre rendôrségi fogdában csücsül, elôzetesben. Az eltûnt pénzek ma már sokra rúgnak: nyolcvanmillióra. Van miért utánaszámolni, s megéri vizsgálódni. Holott egyáltalán nem biztos, hogy tiszta lesz a kép. Ezen a világvégi tájékon, ahol lakom, az egyszerû ember csak legyint. Zuschlag? Kicsi hal. Meglehet, nem nagyon reszket a következményektôl. Ô ne tudná, hogy mivel kell védekezni, ô ne hallgatna, hogy a részletek ne kerüljenek helyükre? Valamirôl mindig hallgatni kell, ha a szálak messzire nyúlnak. Kicsi hal nem eszik nagy halat. Feláldozhatják, számkivethetik, ami az égvilágon semmit nem jelent. Vigye a balhét. Aztán lesz, ahogy lesz; elmúlik, ahogy minden. Nem ô az egyetlen a slamasztikában, vannak elegen.

Torlódhatnak az ügyek, a társadalom mintha tehetetlen volna; haja szála sem görbül senkinek.

A tocsikolás névadója köszöni szépen, jól van avval a hétszázmillióval. Kulcsár Attilát sem rángatják nagyon, akiknek kellene, hadd élvezhesse elsíbolt milliárdjait. (Azok sem bánkódnak, akiknek nejlontasakban küldözgetett milliós alamizsnát, hogy tartsák a hátukat.) Kaya Ibrahim és Iosip Tot, ha kitalált személyek, akkor nevükben valakik sok pénzt meglovasítottak. Így megy ez. A korrupcióval szinte lehetetlen birkózni, ami nem feltétlenül magyar betegség. Ki mire ráteheti kezét, viszi. Pénz pénzt fial azoknak, akiknek sosem elég, amennyi van. Nem is lehet bírni velük. Néha- néha beszélhetünk róluk; de vajon mi végre, ha megnyugtató válasz soha nincs?

Utánpótlás-keresôben van a Kemény Zsigmond Társaság – árulta el Fülöp Géza titkár minapi beszélgetésünkön, melyen a címtéma mellett még számos, a társasághoz kötôdô dologról szó esett: tervekrôl, évadról, múltról és jövendôrôl.

– Hamarosan a KZST is megkezdi szokásos, összmûvészeti évadát. Mire számíthatnak a beszélgetôestek látogatói?

– A múlt héten volt a társaság tanácskozó testületének gyûlése, amelyen több témát is megtárgyaltunk. Az egyik a KZST ismertsége volt, ami nem túl hízelgô, ezért eldöntöttük, hogy az eddigieknél átfogóbban kívánjuk népszerûsíteni a társaságot. Mint ismeretes, a Kemény Zsigmond Társaság 1887-ben alakult Tolnai Lajos kezdeményezésére, a következô alapszabály szerint: "A szép tudományok mívelése, a régi és újabb székely-magyar nyelvészeti sajátosságoknak és népköltészeti emlékeknek felkutatása, összegyûjtése s Kemény Zsigmond munkáinak kiadása." Virágkorát a két világháború közötti idôszakban élte, amikor Kemény János elnökletével rendszeresen sikerült megtartani a felolvasóesteket. 1946-ban az új hatalom betiltotta.

1990 októberében 33 vásárhelyi értelmiségi gyûlt össze, ekkor Béres András, akkori RMDSZ-alelnök kezdeményezésére egyesület alakult, amely Gálfalvi György javaslatára vette fel a Kemény Zsigmond Társaság nevet. Irodalmi társaságra már nem volt oly nagy szükség, így a régi elôdök nyomdokain, de közmûvelôdési egyesületként született újjá a KZST. Az új alapszabály: "Az egyesület rendeltetése az irodalom, mûvészet, tudomány és kultúra terén Marosvásárhelyt és környékén elért eredmények ismertetése, valamint a mûvelôdés hazai és egyetemes értékeinek magyar nyelvû terjesztése." Az új társaság elsô rendezvénye zsúfolt ház elôtt zajlott a Bolyai dísztermében, 1991. január tizenhetedikén. Azóta túl vagyunk a 150. elôadásunkon. Igyekeztünk minél szélesebb érdeklôdési körnek megfelelni, e koncepció szerint hívtuk meg elôadóinkat is. Olyan nevek szólaltak fel estjeinken, mint Péter Mihály, Feszt György, Sárkány-Kis Endre, Bustya Dezsô, Nagy Pál, Deé Nagy Anikó, Sebestyén Mihály, Dóczy Pál, Angi István, Egyed Ákos, Dávid Gyula, Benda Kálmán, Marx György, Romsics Ignác, Czigány György és sokan mások. Megemlékeztünk évfordulókról: Bartók, Bolyai, Bözödi, Bocskai, Kodály, Sütô.

Visszatérve az évadra: igyekszünk ezen az úton tovább haladni, továbbra is olyan elôadókat hívni, akik a tudomány és mûvészetek megannyi ágában élvezetes elôadásokat képesek tartani. Ehhez azonban segítségre van szükségünk.

– Említette, hogy a társaság sorozatos estjei ellenére sem túl ismert. Nos, a fiatalok körében szinte egyáltalán nem ismert. Mit óhajtanak tenni ennek megváltoztatása érdekében?

– Igen, ez a gyûlés egyik fô témája volt. Szeretnénk, ha minél több fiatal bekapcsolódna a KZST életébe, nem csak mint látogató, hanem mint aktív résztvevô. Ennek érdekében kidolgoztunk egy tervet, amelynek segítségével – reméljük – sikerül megnyernünk a fiatal marosvásárhelyi értelmiséget. Mert van fiatal marosvásárhelyi értelmiség. Gondolnunk kell azokra az idôkre, amikor mi majd nem fogjuk tudni folytatni a munkát és a stafétát át kell adnunk. Szeretnénk újítani, de természetesen az eddigi hagyományok szellemében. Reméljük, sikerrel járunk, és hozzátenném: szeretettel várjuk mindazok jelentkezését, akiket érdekel a társaság vagy segíteni szeretnének. Idéntôl tagfelvételi rendet vezetünk be. Ami az évadot illeti, október végén kezdjük, az elsô elôadásunk meghívottja Magyarország egykori argentínai nagykövete, akivel Csíky Boldizsár elnök beszélget majd, bizonyára igen érdekes témákról: Dél-Amerika, dél-amerikai magyarság, világon szétszóródott magyarság. November a magyar tudomány hónapja, ekkor ebben a témában érkezik meghívottunk, míg tavasszal a jövôre 100 éves marosvásárhelyi zeneoktatásra emlékezünk. Évadnyitó tehát október hónap utolsó keddjén, azaz harmincadikán.

Kis termetû, vékonydongájú gyerkôcök hatalmas táskákkal a hátukon. A Barbie-babás vagy micimackós csodazsák szinte kétszer akkora, mint az apróság, aki a súlytól görnyedten baktat hazafelé. Sajnáljuk ôket és felháborodunk: megengedhetô, hogy egy fejlôdésben lévô gyerek naponta ekkora "púppal" a hátán tegye meg a suli és az otthona közötti utat? A szülôkhöz hasonlóan, gondolatban a tanító nénit okoljuk, aki munkafüzeteket és egyetlen tantárgyból akár több irkát is megkövetel. A "tanci" meg a szülôket hibáztatja: ôk azok, akik fölösleges csecsebecsékkel tömik tele a gyermekek táskáját. Az effajta vádaskodás azonban aligha segít a gyermekeken.

Az elsôs apróságok több mint felének a megengedettnél súlyosabb a táskája – ismeri el Bakos Jolán tanítónô. Szerinte a gyerek testsúlyának egytized részét teheti ki a "hátravaló" súlya, azonban a kicsik többsége három és fél kilónál nehezebb zsákkal a hátán érkezik iskolába.

A tanító nénitôl megtudjuk, hogy a Romulus Guga iskolában a gyerekeknek szekrényeket biztosítanak, ezekben tarthatják a torna- és rajzfelszerelést, akadnak azonban gyerekek, akik mégis hazacipelik a kellékeket. Elsôseitôl naponta három könyvet és az ezekhez társított munkafüzeteket kéri a tanító néni, aki az irkák kiválasztásakor figyelt arra, hogy minél vékonyabbak legyenek, hiszen ezek szükségesek a házi feladat elvégzéséhez, így a kicsik naponta viszik-hozzák. A pedagógus véleménye, hogy a szülôk fölösleges csecsebecsékkel pakolják meg gyerekük hátizsákját, hiszen a kicsinek aligha van szüksége többrekeszes táskára vagy többemeletes, huszonnégy színû filctollal teletömött csodatolltartóra.

Az 1995. évi 1955-ös egészségügyi miniszteri rendelet világosan elôírja, hogy a gerincferdülés megelôzése végett az I-IV. osztályos gyerekek iskolatáskájának súlya nem haladhatja meg a 2-2,5 kilót. Nagyobb gyerekek esetében pedig a naponta iskolába szállított kellékek súlyának a kiskorú fizikai teherbíró- képességéhez kell igazodnia – tájékoztatott dr. Uifalean Gabriela, a Közegészségügyi Felügyelôség vezetôje. A gyakorlat azonban ellentmond a szabálynak, hiszen a harmadikos kislány táskája, amelyet megmértünk, közel hat kilót nyomott. Az idézett szabály betartását azonban senki sem ellenôrzi.

– Szinte minden tantárgyból két irka szükséges, ezenkívül munkafüzet, mappa. Már másodikosként is volt hatkilós a táskája. Ilyen korban a gyerekek még lelkiismeretesen elcipelnek mindent – meséli érdeklôdésünkre egy anyuka.

Az üres sajnálkozás nyomán – megoldás híján – kézenfekvô, hogy a gyógytornánál kötünk ki a "téma" bonyolításával.

Dr. Pop Sarolta, a poliklinika rehabilitáció és fizioterápia járóbetegosztályának fôorvosa, reumatológus szakorvos ellátogatott négy- öt marosvásárhelyi iskolába, ahol gyerekek százainak a gerincét ellenôrizte. A vizsgált kiskorúak negyven százalékánál talált gerincferdülést. Az esetek többségében nem veleszületett ártalomról volt szó, hanem a folyamatos cipekedés, a tartós helytelen testtartás következményérôl. A tapasztaltak nyomán a fôorvosnô üzent a szülôknek, keressék fel a szakorvost, hogy a gyerek megkaphassa a megfelelô kezelést, azonban alig tíz százalékuk jelentkezett.

– A folyamatos cipekedés a gerincoszlop ferdüléséhez, illetve púposodáshoz vezet. A gyerek tízéves koráig nem annyira veszélyes a helyzet, azonban a 12. év után beáll a kamaszkor és ilyenkor kell kezdeni a hátizomzat erôsítését gyógytornával. 18-20 éves korig a legmegfelelôbb idôszak, hogy dolgozzunk a gyerekekkel, hiszen 18-20 év után leáll a fejlôdés és már nem olyanok az eredmények – állítja a szakember. Szerinte fontos, hogy a gyerek csakis kétvállú táskát hordjon, illetve hogy a szülôk figyeljék a gyerek hátgerincét, testtartását, és amint rendellenességeket észlelnek, keressék fel az orvost, hiszen gyakran csak évekig tartó gyógytornával, de segíteni lehet rajta. A gerincbántalmakban szenvedô gyerekek felkereshetik az Andrei Saguna utca 31. szám alatti székhelyû Gerincferdüléses Gyerekek Rehabilitációs Egyesületét, ahol többek között gyógytornaterem, masszázs és szakképzett személyzet várja ôket.

Egyik marosvásárhelyi tanszerboltban szúrt szemet a 170 lejes iskolatáska. Kérdésemre az eladó elmagyarázta, hogy ez nem közönséges darab, hisz kíméli a hátgerincet. Formája a hát vonalaihoz igazodik és borsos ára ellenére igen népszerû a szülôk körében, akik meg szeretnék óvni csemetéjük gerincét a ferdüléstôl. Érdekes találmány, csak az a baj, hogy a gerincbarát táskát is meg kell tölteni könyvvel, füzettel, tolltartóval, de még tornafelszereléssel is. Így hasznosabb lenne megelôzni a bajt, mint késôbb helyrehozni.

Az elmúlt hét végén Kibéden zajlott a Gyöngykoszorú találkozó. Barabási Szidónia tanárnô konferált, ott voltak a soproni pendelyesek, a marcali lippentôsök kedves, mosolygós táncosai, a vásárhelyi Napsugár otthonosan járó-kelô "dörzsöltjei", aztán a csittszentivániak, a nyárádlôrincfalviak, a tartásos koronkaiak, a csillogó magyaróiak, a ludasi hajdinások – a hagymakoszorús kibédiek jellegzetes piros lajbis daliái közepette.

Dósa Sándor polgármester, Ábrám Zoltán EMKE-elnök, Falka Zoltán református lelkész köszöntötték a vendégeket. – Lelki szegény az a közösség, melynek ünneplésre, hagyományôrzésre nem marad ideje. Bár a történelem sokszor szétszakított (...), csodák csodája, sem ebben a száz esztendôben, sem azelôtt bennünket szétdarabolni nem lehetett. Megérti egymást a székely és a Vas megyei magyar, megértik egymást az ôrségiek és a kárpátaljaiak, ez tartott meg bennünket, ez a csodálatos összetartó erô, melyet sem török, sem tatár, sem a Trianon utáni szomszéd népek szétdarabolni, elfojtani, eltiporni nem tudtak. Nyelvünknek és kultúránknak ez a különös ereje tartott minket együtt.

Nem maradt el a jutalomként kínált hagymakoszorú. Barabási Attiláék ezúttal is jó házigazdáknak bizonyultak.

Csütörtöki kimenô

Sokszor hányják a szemünkre, persze csak személyesen, négyszemközt, avagy az újságot csapkodva jobb társaságban – másoknak, ritkán/egyáltalán nem írásban, hogy a tévék tematizálják közbeszédünket. Vagyis hogy azt gyûrögetjük tovább, amit a kék fényû ládában láttunk-hallottunk.

Ez természetes, hiszen reggelente egy csupa beton tömbházban – hol élünk és éldegélünk saját zsírunkból – a rádió (az, mellyel gyermekkorunk óta meg voltunk szokva, s melynek neve erôsen emlékeztet egy marosvásárhelyi tiltott/elsinkófált fôutca nevére), szóval a kelerás-rádió, bárhogyan forgathatom, rakhatom ki a párkányra a készüléket, a konyhába hurcolászom, annak ui. északnyugati, szédítôen VIP-fekvése van, nem hallatszik semmi. Az adás elektronikailag (?!) gyenge, a hang elszáll, marad a reccs. (Hasonlít ez a helyzet egy közmondáshoz, amit Wass Albert is úgy szeretett versben megidézni. Tudják: a víz szalad, s a karaván halad...)

Szóval a rádióról le is szoktam, de azt hiszem, ezt a toposzt már kiírtam magamból, tehát bekapcsoljuk a tévét és tematizálva vagyunk. Meg traumatizálva, hiszen a jó tévében mindig a szenzációval kezdôdik a nap, folytatódik az egészségügyi reformmal, majd azzal, hogy hány biztosító fog hány egeret, hány perc alatt. Csak valahol a deréktájon jönnek az érdemleges hírek, úgyhogy mi már úgy is kezdjük a napot, hogy amíg a zuschlágerek mennek, azalatt elvégezzük kisdolgunkat, amikor Horváth Ágnes dioptriái reánk pillognának, akkor az egyebek mûködnek közre fiziológiásan, midôn a hírek apraja befejezôdik kis színessel (állatkerti újdonságok, nebraszkai csodatücskök, tragacsfelvonulás Párizsban), akkor elolvassuk egy másikon a futószalagokat, megcsináljuk a kávét, kiugrasztjuk a pirítóst, megmasszírozzuk szeretteink lábát és hátát, dalt éneklünk a melegvíz-csapnak, hogy hamarabb legyen méltó a nevéhez. Útra készen még gyorsan játszunk háttérinformációs özönben egy parti spájdert, ez afféle pasziánsz a számítógépen, megnézzük a népek újságát és más honi lapokat, hogy bosszankodjunk, mert nincsenek még fönn a világhálón az aznapiak, a nap fenn, a hírek nem, összeszedjük mobilunkat, táskánkat, zsebkendôkkel teletömködjük zsebeinket, pénzt kérünk szeretett életünk párjától, eszünkbe jut, hogy fel kell hívni, el kell menni, ki kellene fizetni, le kell róni, koszorút kell venni, be kell nézni a Spártaiakhoz és a perzsa satrafákhoz, ki kell venni, le kell pecsételni.

Ja és dolgozni is kell. Úgyhogy bevesszük gyógyszereinket, megkeressük sítalpainkat az elôszoba sivatagában, elindulunk a megélhetést biztosító dologházba, de már alig várjuk, hogy este hétkor a tévé elé ülhessünk, hogy tematizáltathassuk magunkat.

Persze napközben elfelejtettünk beugrani a borbélyhoz, a pénzügyôrségre, a mészárszékba, a kútba és a magánnyugdíjba, unokánkat a bölcsiben felejtettük, nem szóltunk egy szerelônek, hogy a hat hónapja csöpögô csaptelepre csavarjon egy kicsiny kenderkócot. De kit érdekel, amikor Burmában belelôttek a tömegbe, a Kalapács-szigeteken kiöntött a Sarló-patak, Kulipinytóban sztrájkolnak a vályogvetôk és Nyaszszaföldön a puszta földön nyasznak a földmûvesek. És arra gondolunk: milyen jó is nekünk, nálunk, legfennebb csak a korrupció ér a szájunk széléig, s a legélénkebb Európában.

Egy vasúti tárgyú újságcikk áll elôttem Fodor Sándor úr tollából. Mint régi vasutas, kedvesnek és értékesnek tartom, sok adatot tartalmaz, igaz, tele illúzióval. Apám is, majd én is a kisvasútnál dolgoztunk. Apám a szovátai viadukt építésénél kezdte 1906-ban. A kisvasútnál kezdtem mint gyomláló kisdiák a vakációk alatt, majd megszerettem a vasutat és képeztem magam. Pár mondatban a nyárádmenti kisvasút történetét világítanám meg a kezdettôl a felszámolásáig.

Igaz, sebessége alig 20-22 km volt, de tiszta, pontos volt, az alkalmazottak civilizáltak és fegyelmezettek voltak. Mivel akkor nem volt más utazási lehetôség, a kisvonattal közlekedtek az emberek, még akkor is, ha éjnek idején kellett várni az állomáson. Tudni kell, hogy mind a három kisvasútvonal a két világháború között fejlôdött: a nyárádmenti, a mezôméhesi és a szászlekencei. Hosszuk összesen csaknem 190 km-t tett ki.

Mivel a vasútnál a teherszállítás mindig pótolja a veszteséges személyszállítást, így itt is, e kis, "jelentéktelen" szárnyvonalon Parajdról, Szovátáról, Remetérôl, Nyárádszeredából, Ákosfalváról a kis tehervonatok naponként szállították a sót, tûzifát, faszenet, talpfát, rönköt, téglát a marosvásárhelyi állomásra.

A II. világháború után megélénkült az élet, a vasútnak nagy szerepe volt a gazdasági élet fejlôdésében, azonban a következô évtizedek során változtak a módszerek, szokások, az utasok egyre inkább az autós szállítás felé hajlottak. Gyorsabb és talán olcsóbb is volt. Párhuzamosan mind két szállításra igény volt, aztán a vasút egyre nagyobb ráfizetéssel mûködött. A kevés utas, aki még maradt, a jegykezelôvel "tárgyalt", azaz neki fizetett. Az állandó veszteség miatt elôbb a Parajd–Szováta, aztán a Szováta–Nyárádszereda közötti szakaszt, végül a Nyárádszereda–Marosvásárhely közötti szakaszt számolták fel. Ugyanez volt a sorsa a másik két vonalnak is. Az érintett települések lakossága tiltakozott és még ma is abban reménykednek, hogy valamikor még visszaállítják a kisvonatot. Láttam a megmaradt romos épületeket, az elhagyatott vágányokat, a megrongált jelzôket, a veszteglô vonatokat. Habár egyre nehezebb látni a nagy gyomtól. Hogy vasút lesz ismét – illúzió csupán. Hajdan a vágányok alatti kavicságyon sem létezett gyom. Minden fenntartást igénylô munka szigorúan, grafikon szerint történt.

Úgy tûnik, ez a fejezet örökre lezárult. Hiábavaló volt a Marosvásárhelyrôl irányított lelkes és öntudatos munkája a pálya- és épületfenntartási osztály vezetôségének, a mestereknek, a munkacsoportoknak. 37 munkacsoport biztosította a kisvonatok közlekedési biztonságát.

Szomorú, de a lehangoló jelenség átterjedt a rendes nyomtávú, sôt fôvonalakra is.

Tekeres József, Marosvásárhely

Az új iskolai év megnyitóján hatalmas tapsvihar fogadta Fülöp Katalin matematika szakos tanárnô bejelentését: Ha a 2005–2006-os tanév végén a II. helyen végzett a Gyulakuti Általános Iskola, a 2006–2007-es tanév végén Maros megyében elsô lett a Matlap feladatainak megoldásában és beküldésében 4668 ponttal. Csodálatos eredmény.

Ez azt is bizonyítja, hogy alapos, komoly matematikaoktatás folyik iskolánkban. A játékos, logikai feladatok megoldása és gyakorlati alkalmazása, bemutatása segítette a tanárnôt a nem mindennapi cél megvalósításában. Tapasztalata, gyakorlata is gazdag, hiszen 1993-tól tanít Gyulakután. Fontos feladatának tekintette a matematika megszerettetését tanulóival. A tantárgyversenyeken nem mindig sikerült nagyobb eredményeket elérni, ezért kezdett nagy lendülettel foglalkozni a Matematikai Lapok feladatainak megoldásával. Mindig izgalommal várják a tanulók a Matlap megjelenését. Drukkolnak, találgatják, hogy vajon kinek a neve jelenik meg, hány pontot szereztek.

A szülôk is örülnek, hiszen rengeteget tanulnak a gyerekek a közös feladatmegoldásokból, és közülük is sokan dolgoztak annak idején Bandi Árpád tanár úr irányításával a Matlapokból.

Fülöp Katalin tanárnô ezúton is szeretné megköszönni a tanár úr segítségét, példamutatását, hiszen neki köszönhetôen kapták a kiválóan teljesítô tanulók a szép kivitelezésû arany-, ezüst- és bronzoklevelek mellé a pénz- és könyvjutalmakat. Bandi Árpád tanár úr kitartó munkájával sikerült támogatókat is szerezni e nemes célra. A díjazott tanulók névsora iskolánkból (2006–2007-es tanév): V. osztály: Barabás Klaudia III. hely – 397 ponttal, Farkas Zalán VI. hely – 358 ponttal, Kövecsi Katalin VII. hely – 353 ponttal, Pete Alpár XX. hely – 239 ponttal; VI. osztály: Török Beáta XII. hely – 274 ponttal; VIII. osztály: Tordai Tünde VI. hely – 460 ponttal.

Fülöp Katalin tanárnô szervezi a tanítónôkkel a népszerûvé vált Kenguru nemzetközi matematikaversenyekre is a felkészülést.

A megyei szakaszon eredményeket elérô tanulók névsora: Fazakas Ágota, Császár Irma-Tímea, Bálint Dóra-Sarolta, Kovács Norbert-Lóránd, Ravasz Tamara-Henrietta, Ilyés Tímea.

Az idén végzett két VIII. osztályban is a tanárnô tanította a matematikát. A 28 tanulóból mindenkinek sikerült a vizsgája minden tantárgyból és sikeresen jutottak be a többnyire elsônek választott iskolába. A Bolyai Farkas Elméleti Líceumba bejutott 6 tanuló, az Unirea Nemzeti Kollégiumba 2 tanuló, a segesvári Mircea Eliade Líceumba 3 tanuló, a Református Kollégiumba egy tanuló, és folytathatnám az iskolák nevét, de helyszûke miatt csupán annyit jegyzek meg, hogy minden tanuló bejutott valamilyen iskolába.

Tartalmas, sikerekben gazdag új tanévet kívánunk minden szaktanárnak, diáknak. Továbbra is elvárjuk a szülôk segítségét, támogatását a Matlapok megrendelésében, népszerûsítésében.

A "hármas szabály": tanár + diák + szülô = siker, eredmény – az oktatásban is érvényes, még akkor is, ha a matematikában nem ez a helyes megfogalmazás.

Szabadi Magdolna tanárnô, Gyulakuta

Dr. Mühlfay László professzorról van szó, aki rajtam is segített. A halálhíre mélyen megdöbbentett. Az életére, munkájára nagyrabecsüléssel emlékszem. Ki volt dr. Mühlfay László professzor úr? Kitûnô ember, kitûnô orvos. Kitûnt az emberek között. Miben? Emberségben, tehetségben, a munkában. Igazi ember, igazi orvos volt. Az is maradt. Soha nem fáradt el.

Falun is "kipróbálták" felettesei. Oda is utánamentek a betegek. Én mint fôorvossal találkoztam vele a fül-orr-gégészeti klinikán. Nemcsak jó orvos volt, de jó pszichológus is. Azonnal észrevette, ha a beteggel rosszul bánt az élet, a társadalom. Így kezelt engem is, mint üldözöttet. Ezért írom, hogy jó ember volt, aki orvosi esküjét betartotta. Nem a pénz hajtotta, hanem a küldetés. Olyan volt, mint a jó szellem: gyors, halk, mindenütt jelen, ahová a hivatása állította. Soha nem késett és a munkájához szakszerûen értett. Minden rangú, rendû, identitású embernek ismerte a nyelvét, hitét, fájdalmát. Szerette, ha megbecsülték a munkáját, de nem ez volt élete mozgatórugója, hanem a munka értéke. A viziteken átsuhant a kórtermeken, halkan, de nyitott szemmel. Éjszaka is ezt tette, gondja volt a betegekre. Sokat bírt és örömmel sokat vállalt. Ha éjjel haldokló beteget vittek a klinikára és telefonon hívták, vállalta a legnehezebb mûtétet is. Reggel pedig vidáman kezdte a napot. Még egyszer írom: soha nem a pénz volt az elsôdleges, hanem a sikeres munka öröme. Tudom, mert sokat feküdtem azon a klinikán. Csodáltam a munkabírását, a hozzáállását, a szeretetét, a betegekhez való viszonyulását.

Sokat tett a tudományos munka terén is, amirôl beszéljenek azok, akik értenek hozzá és követték sikeres tevékenységét. Én még csak annyit írhatok, amit Dsida Jenô fogalmazott meg: Bizony mondom, egy szép napon sárba zuhan a nap. Most is ez történt.

Békés, áldott pihenést! A szeretteinek belenyugvást, vigasztalódást!

Kali Ágnes, Marosvásárhely

Szeptember 12-én este észleltük a Márton Áron utcában, a Szemészeti Klinika és Posta (CEC, "újposta", Tornakert) közötti távon, hogy a járdán akna tátong, leszedték a kanálisfedôt. A zuhogó esôben ágakból próbáltunk jelt tenni, s hazaérve hívtam a 955- ön a rendôrséget. Nyugtázták, unottan "megnyugtattak", hogy majd kiküldenek valakit, a köszönöm "természetesen" elmaradt. Három nappal késôbb egy ott talált falappal (még jó, hogy az oldal szemétlerakóként is szolgál) letakartuk az aknát. Azóta is ott a baleset- és életveszélyt jelentô lyuk, napközben semmi gond, hisz a gyalogosok az úttesten közlekednek, a járdán parkoló autók miatt. De esténként, fôleg ha jönnek az ôszi esôk, bárki beleléphet! Vagy ez nem számít? (M)ennyit ér az adófizetô polgár, ha gyalogos?! Mellékeljük a képet is, és várjuk az illetékesek egymásra mutogató nyilatkozatait és a kioktatásunk helyett a kanális lefedését (a fedô ott van még!).

Egy "divatjamúlt" polgár, aki nem tudott leszokni arról, hogy egymásra, egy másikra is figyelni kell:

Kerekes Ibolya

Napjaink sokszámú ünnepe közül talán a legmeghatóbb az, amikor az idôs korosztály elôtt fejet hajtanak.

Ezt tették az ifjú "máltaiak" az idôsek nemzetközi napja alkalmával. A Máltai Segélyszolgálat két helyisége zsúfolásig megtelt a vendégekkel. A fiatalok nagy szeretettel és különleges leleményességgel rendezték meg az ünnepséget. Meglepetést is ígértek számunkra, de a konyha felôl árulkodóan áramlott be a frissen sült fánk illata.

De kezdetét vette a mûsor. Máltai fiatalok, Nagy Ilona és Dániel Tímea kis jelenetet adtak elô nagy sikerrel.

Ötvös Mihály pedig, aki a nyári szünidôben Olaszország Asis városában járt, beszámolt úti élményeirôl. Az idôsek hálás közönsége spontánul kialakult énekszámokkal és szavalatokkal viszonozta a vidám perceket. László Erzsébet máltai tag verset mondott, de jelen voltak a magányosok klubjának amatôr mûvészei is, Viola Margit és Székely Árpád szép ôszi nótákat énekeltek, Máté Károly elszavalta, hogy "Itt van az ôsz, itt van újra". Közben alkalmunk volt megtekinteni a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat évi tevékenységét bemutató videofelvételeket.

Mégsem maradt el a meglepetés: tálcán kínálták az ifjak a gömbölyûre sült fánkokat, s aki nem volt eléggé óvatos, bizony lenyelte a "meglepetést", mert a meleg fánkok belsejében cetlikre írt szép, meleg gondolatok húzódtak meg, mint: "Élj soká!", "Sok egészséget, szerencsét!", "Áldjon meg a jó Isten!" stb.

Hát ilyen ötletesek és fôleg kedvesek a mi fiataljaink.

S aki a tésztát dagasztotta, az Bartalis István ifjú szakács volt. Nagy tapsot kapott.

Szeressük egymást, gyerekek! – hangzott el a búcsúdal. Ifjú és idôs együtt énekelte. Ragyogtak a szemek és beragyogott az ôszi nap is.

Radványi Hajnal

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro

A múlt hét végén elôször rendeztek falunapokat Szôkefalván. Egy évvel ezelôtt, szeptember 22-én született az a kormányrendelet, amely Vámosgálfalva utcáját önálló faluvá nyilvánította. Mint ismeretes, az 1968-as közigazgatási átrendezéssel az idôközben Vámosgálfalvával összenôtt települést hivatalosan megszüntették, 2006-ban tehát jóvátétel történt.

A volt református iskola udvarán felállított színpadnál már szombaton megkezdôdött az ünnepi mûsor. Elsôsorban a fiataloknak zenélt Kristóf Katalin és a Milán, illetve a magyarországi Kozsó és az Ámokfutók. Este pedig hatalmas tábortûz köré gyûltek a szôkefalviak. Vasárnap ugyanott a termés ünnepét is megtartották. A falubeli négy egyházfelekezet (római katolikus, református, unitárius és ortodox) képviselôi ökumenikus istentiszteletet tartottak. Ezt követôen Végh József polgármester és Kerekes Károly képviselô felavatták az iskola falára helyezett emléktáblát, amelyre a falu újjászületésének dátumát vésték. Az RMDSZ képviselôje terjesztette be azt a javaslatot, amelynek alapján végül megszülethetett a 361-es számú kormányrendelet. S hogy valóban "megérdemelte" Szôkefalva azt, hogy ne csak Vámosgálfalva utcája legyen, igazolta az a népmûvészeti gyûjtemény is, amelyet az ünnepnapok alkalmával az iskola egyik termében állítottak ki. A használati tárgyakat Szász János postás és több tanító, tanár kezdeményezésére, munkájával gyûjtötték össze, kérték kölcsön a falu lakóitól. Hogy vannak még értékek, bizonyította a még mûködô szövôszék, fabölcsô, citera, megannyi régiség, ami betekintést nyújt a település múltjába. De ott volt a jelen is, hiszen egyik asztalon szôlô, szalonna, búza "beszélt" a szôkefalviak szorgalmáról. Szász János elmondta, szeretnének állandó kiállítást nyitni a helyi önkormányzattal, az iskolával és az egyházakkal közösen folytatják a gyûjtômunkát, és remélik, hogy megfelelô helyiséget is találnak erre.

Az ünnepi mûsort Végh József polgármester nyitotta meg, aki idézte a rendezvény jelmondatát: Szôkefalva volt, van és lesz, hozzáfûzve, nem rejtette soha véka alá, hogy szôkefalviként, ugyanakkor Vámosgálfalva polgármestereként is azért dolgozott, hogy az 1400 lélekbôl álló közösség ismét önállóvá váljon. Kitartó munka eredménye ez, amely sokak érdeme. Hasonló szavakkal köszönte meg díszpolgári címét Kerekes Károly parlamenti képviselô, aki elmondta, külön öröm volt számára, hogy a szôkefalviak, az egyházak képviselôi is hozzájárultak ahhoz, hogy megszülessen a kormányrendelet. A résztvevôk elismeréssel méltatták Nagy László marosvásárhelyi unitárius esperes munkáját, aki 11 évig szolgált a faluban, s ennek nyomán egy kis kötetet is kiadott Szôkefalva múltjából címmel. Az esperes elmondta, ez csak egy kezdet, tulajdonképpen csak a négy felekezeti egyház történetét foglalta össze, a faluról még nagyon sok mindent el lehet és el kell mondani. Hiányzik a kultúra, az oktatás, az 1848-as vámosgálfalvi csatáról is több szót kellene ejteni. Már gyûl az anyag, és reméli, hogy hamarosan egy bôvített kiadvány is napvilágot lát – ígérte Nagy László. Oklevéllel és kupával jutalmazták a helybéli labdarúgócsapat tagjait, majd oklevéllel és ajándékkal köszöntötték a falu legidôsebb lakóit, a 97 éves Vass Pál Annát, illetve a 91 éves Cerghizan Vasilét, és a két legidôsebb házaspárt: a 61, illetve 60 éve együtt élô Cerghizan Renitiét és Sinicát, valamint Végh Józsefet és Ilonát, a polgármester szüleit.

A rendezvényen jelen voltak a testvértelepülések képviselôi is: Magyarcsanád polgármestere, Farkas Jánosné Katalin az és Podolák Sándor, Budapest–Csepel képviselôje önkormányzata üzenetét tolmácsolta. Rajtuk kívül holland és horvátországi meghívottjai is voltak a szôkefalvi napoknak.

A hivatalos megnyitót követôen a Maros Mûvészegyüttes fergeteges magyar és román néptáncmûsorral lépett fel, koncertezett még a marosvásárhelyi Itnes és a Plus 112 együttes. A rendezvényt tûzijáték zárta.

A Maros völgye e nagy utazójáról szóló könyvében Erdélyi Lajos "a hegymászók préselt havasi gyopárát" hiányolta Teleki Samu sírjáról. Tavaly, a Perpetuum Mobile szervezte megemlékezésen, halálának 90. évfordulóján az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztálya e hiányt úgy próbálta pótolni, hogy koszorúnkra rákerült a gyopárdíszes jelvényünk.

Idén a túránkkal a "hegymászóra" szeretnénk emlékezni, hisz 120 évvel ezelôtt, 1887 júniusában 5310 méter magasságig jutott fel a Kilimandzsárón, majd októberben ô érte el elsôként a hóhatárt a Kenya megmászásakor. Nem véletlen, hogy az ô nevét viseli eme hegy nyugati oldalán egy glaciális völgy, a kb. 4360 m magasban fekvô tengerszem és a 4300 méteren levô menedékház is. Mint ahogy neve megjelenik egy májmoha és hat virágos növényfaj elnevezésében is. Európai felfedezôként ô járt elôször Kelet-Afrika addig ismeretlen tájain, s nemcsak a természettudományi felfedezések és a vadászat, hanem az ott élô népek megismerése is fontos volt számára. Errôl tanúskodnak a fényképek és a gazdag etnográfiai anyag, mely az alapja lett a Magyar Néprajzi Múzeum afrikai gyûjteményének.

Sáromberkétôl Debrecenen át, német egyetemek, franciaországi és hollandiai tanulmányutak alapozták meg azt a tudást és érdeklôdést, mely elindította az afrikai expedíció megszervezéséig.

Elhatározásában a döntô motivációt az osztrák trónörököshöz fûzôdô barátságában kell keresnünk. E nagy kalandot a közös vadászatokon, a Görgényi-havasok erdeiben, a kastélyban, Görgényszentimrén, készítették elô, ahol Rudolf oly sokat vendégeskedett, s fontos megemlíteni, hogy Teleki Samu vendégeinek folklórfesztivált is szervezett, bemutatva a soknemzetiségû környék magyar, szász, román népviseletét, táncait. Rudolf trónörökös segíti a szervezésben, megtalálja számára a társat is Höhnel sorhajóhadnagy személyében.

Ezért választottuk túránk útvonalát ekképpen:

– Sáromberke – koszorúzás a Teleki- kriptánál, látogatás a Teleki- kastélynál (melynek ô az egyik építtetôje) és a falumúzeumban (relikviák afrikai útjáról)

– Görgényszentimre – kastély – benne a Teleki vadásztrófeáit is ôrzô múzeum – és a dendrológiai park

– Görgényüvegcsûr – onnan indulnak a 20, illetve 40 km hosszú túrák.

A program: pénteken délután 3 órakor találkozunk a kriptánál, a sáromberki megálló után kerékpárral vagy gépkocsival (Görgény-szentimrén pihenô) jutunk el Görgény-üvegcsûrre – szállás saját sátrakban vagy az iskola tornatermében. Szombaton reggel indulnak a túrák, majd este gulyásvacsora és diplomák kiosztása, s persze jókedvû együttlét. Vasárnap több idô juthat Görgényüvegcsûr, Görgény-szentimre, esetleg a Mocsárerdô megismerésére. Minden vállalkozó szellemû természetjárót szeretettel várunk.

Lovastusa

Jövô hét végén a marosvásárhelyi méntelep sportbázisán tartják az országos szakszövetség és a Romsilva közös szervezésében az országos lovastusa- bajnokság döntôjét. A háromnapos versenyen a helyiek mellett sepsiszentgyörgyi, brassói, kolozsvári és bukaresti klubok versenyzôi is rajtolnak. Ugyanekkor, a lovastusával párhuzamosan az egy héttel késôbb, Szebenben tartandó országos akadályugrató bajnokság döntôjének utolsó selejtezô szakaszát is megszervezik.

Teremfoci

Miután a hét végén 9-7-re nyert idegenben a marosvásárhelyi City’us a United Galac otthonában a teremlabdarúgó I. liga 3. fordulójában, hétfôn a II. liga nyitó körében a klub második vonalas gárdája 6-2-es hazai pályás gyôzelemmel mutatkozott be a dévai DAVA együttese ellen. A City’us II. kiegyenlített elsô játékrész után a második félidôben biztosította be gyôzelmét.

A klub I. ligás csapata három forduló után 6 ponttal a tabella 4. helyén áll, a következô körben az együttes itthon játszik, a sportcsarnokban, a csíkszeredaiak ellen, hétfôn 18 órától.

A City’us II. a dévaiak elleni jó idénykezdet után idegenben lép pályára a II. liga 2. csoportja következô fordulójában. Gyergyószentmiklóson az Elite ellen játszanak, mely a nyitó körben szintén gyôzelemmel kezdte a bajnokságot.

Birkózás

Brassóban tartották a múlt hét végén az országos ifjúsági szabadfogású birkózó csapatbajnokság harmadik fordulóját, ahol két marosvásárhelyi klub versenyzôi is dobogós helyeket értek el.

A Muresul színeiben induló Simon Melinda a 44 kg-os, míg Simon Andrea a 66 kg-os súlycsoportban végzett az elsô helyen egyéniben, a lányok mezônyében, a fiúk között Gliga Gheorghe a 66 kg-os súlycsoportban a 3. helyet szerezte meg. A klub edzôi, Márton József és ifj. Simon László köszönik a Maros Megyei Tanács támogatását.

A Marosvásárhelyi ISK színeiben induló Kovács Hunor a 120 kg-os, míg Sular Florin a 74 kg-os súlycsoportban állhatott fel a dobogó alsó fokára, a 74 kg-osok között Dragos Vlad ötödikként végzett; az ISK sportolóit ifj. Gyarmati Ferenc készítette fel.

Szászrégen térségi labdarúgó- ifikupa

A helyi hatóságok és a Szászrégeni Labdarúgó-egyesület közremûködésével nagyszámú közönség elôtt avatták fel az elmúlt hét végén a beresztelki új sportbázist.

Az eseményt a helyi Sporting és a nagyfülpösi Sport Club csapatainak a Szászrégen térségi labdarúgó-ifikupa 4. fordulója keretében vívott összecsapása tette emlékezetessé. A házigazdák részérôl Pintican L. egy 28. percben lôtt szabadrúgásból talált a kapuba, a vendégek pedig Bîndila révén a 60. percben szerezték meg az egyenlítô gólt. A beresztelkiek újabb vezetô gólját Halatiu I. lôtte a 65. percben, majd egy perccel a rendes játékidô vége elôtt újra betalált a kapuba. A nagyfülpösi csapat Vultur I. révén 3-2-re módosította az eredményt. Igazán sportszerû játék volt, csak egyetlen sárga lappal.

Sporting: Pantea M., Pantea I., Szabó Z., Truta, Luca M., Pataki G., Pintican L., Halatiu I., Lako, Farczádi I., Truta A. Edzô: Halatiu Ioan.

Sport Club: Covaci R., Bor A., Bejan L., Oltean Ciorba C., Covaci Ov., Blaj D. (Vultur I.), Ciorba, Pop T. (Galati R.), Suciu S., Bîndila P. Edzô: Moldovan Octavian.

A kupa 4-5. fordulóinak további eredményei: Trauselul Szentmihály – Olimpia Faragó 2-1, Steaua Dedrád – ASF Vajola 3-1, Izvorul Marosliget – Înfratirea Bátos 4-2. A Gloria Dedrádszéplak és a Viitorul Kisfülpös állt.

Az elsô csoport állása: 1. Viitorul Kisfülpös 9 p. 2. Sport C. Nagy-fülpös 6 p. 3. Gloria Dedrádszéplak 6 p. 4. Sporting Beresztelke 6 p. 5. Olimpia Faragó 3 p., 6. Trauselul Szentmihály 3 p.

A második csoport állása: 1. Steaua Dedrád 12 p. 2. Izvorul Marosliget 9 p. 3. Înfratirea Bátos 3 p. 4. ASF Vajola 3 p., Staruinta Erdôszakál, Muresul Maroslaka visszalépett.

A vasárnapi, 6. forduló mérkôzései: Sport Club Nagyfülpös – Olimpia Faragó, Viitorul Kisfülpös – Sporting Beresztelke, Izvorul Marosliget – Steaua Dedrád, Înfratirea Bátos – ASF Vajola, a Gloria Dedrádszéplak és a Trauselul Szentmihály áll.

Vian Bont

Labdarúgás

Megyei bajnokság, 4. forduló: északi csoport: Cetatea Marosvécs – Muresul Disznajó 3-1, Valpet Alsóidecs – Stejarul Görgényszentimre 3-2, Ogorul Verde Mezôkirályfalva – Muresul Déda 4-1, Spicul Marossárpatak – Ogorul Felsôidecs 6-0, Viitorul Holtmaros – Viitorul Görgénysóakna 3-1, Festival Marosfelfalu – Zorile Lövér 2-1 a pályán, a mérkôzést a vendégcsapat fellebbezése nyomán 0-3 arányban javukra írták jóvá. A csoportot 4 forduló után a Zorile Lövér vezeti 12 ponttal.

Közép csoport: Scorillo Marosszentanna – Muresul Náznánfalva 3-0, Olimpia Mezôfele – Lotus Pro Koronka 0-5, Farel Harasztkerék – Spicul Mezôbergenye 7-1, Tracos Csittszentiván – Elôre Mezôpanit 0-2, AS Ákosfalva – FC Jedd 2-2, AS Kebeleszentivány – Vointa Marosszentkirály 2-1. A csoport elsô két helyén az AS Kebeleszentivány és a Lotus Pro Koronka áll 12-12 ponttal.

Déli csoport: AS Sármás 2005 – Forta Szentpál 5-1, Paeonia 2002 Mezôzáh – Woonwhagen Z. Mezôbánd 3-5, Spicul Marosgezse – Muresul Marosugra 8-4, Înfratirea Búzásbesenyô – Podul Mezôceked 6-2, Muresul Kerelô – Unirea Bonyha 2-1, Inter Mezôszengyel – Vointa Marosbogát 1-0. A csoport élén 10-10 ponttal az Inter Mezôszengyel és a Woonwhagen Z. Mezôbánd áll.

Falusi bajnokság, 3. forduló: I. csoport: Alivas Uzdiszentpéter – Unirea Kisikland 4-2, Vulturul Olimp Mezôszabad – Înainte Teremiújfalu 3-2, Spicul Mezômajos – AS Lôrincfalva 2-2, Victoria Galambod – Speranta Mezôpagocsa 7-1.

II. csoport: Formo Makfalva – Steaua Somosd 0-1, Vointa Mezôkövesd – Vointa Kibéd 1-2, Bekecs Nyárádmagyarós – Millennium Csíkfalva 5-3, AS Nyárádszentbenedek – Nyárád Nyárádremete elhalasztva.

<