Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.

E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.

Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az RMDSZ elégedett az európai parlamenti választásokon elért eredményeivel: ez egyben csattanós válasz mindazoknak, akik az RMDSZ 5% alatti teljesítményét vetítették elôre, de azoknak is, akik meg is tettek mindent azért, hogy a szövetség ne érje el a bejutási küszöböt – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden, bukaresti sajtótájékoztatóján. Úgy értékelte, a választások nyomán újból bizonyságot nyert, hogy az erdélyi magyarság jelentôs többsége továbbra is az RMDSZ-t, az egységes politikai képviseletet támogatja.

– A szövetségi elnök megköszönte a magyar közösség tudatos, felelôs választói magatartását, amely megértette az esemény fontosságát, és az országos átlagot lényegesen meghaladó arányban vett részt a választásokon. – Az RMDSZ jó szereplése ennek a felelôs magatartásnak és a mozgósító erôvel bíró kampányunknak köszönhetô – mutatott rá Markó Béla. Az RMDSZ elnöke egyben jó munkát kívánt a független jelöltnek, hogy be tudja mindazt tartani, amit a kampányban ígért, és hogy össze tudja hangolni egyházi és európai parlamenti tevékenységét.

A szövetségi elnök a népszavazásról szólva kijelentette, hogy az államelnök túlfeszíti a húrt a kétfordulós, egyéni körzetes választási rendszer erôltetésével: ez azt mutatja, hogy nem tanult a referendum kudarcából, nem értette meg, hogy a társadalom más prioritásokkal rendelkezik. Az elnök ezzel arra reagált, hogy Traian Basescu ismét konzultációra hívta a parlamenti pártok képviselôit, ezúttal az általa támogatott, és népszavazásra bocsátott törvénytervezet kapcsán. "Úgy látom, Traian Basescu tovább próbálja erôltetni az egyéni körzetes választási rendszert. A politikában azonban el kell fogadni azt, hogy nem egyedül vagy, és másoknak másféle véleményük van" – fogalmazott, hozzátéve, nem ért egyet azzal, hogy egy olyan rendszert kényszerítsenek ránk, amely azzal jár, hogy, két-három párt marad a parlamentben. "Meglehet, hogy így könnyebben lehet kormányozni, de kinek az érdekében, ha a lakosság felét senki sem képviseli a parlamentben?" Hozzátette, az RMDSZ nem fogja támogatni a PD törvénytervezetét az egyéni választókerületes szavazás kapcsán.

Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy már van egy törvény az egyéni választókerületes szavazásról, amelyet elfogadott a parlament és csak ki kell hirdetni. Markó hozzátette, a törvénytervezet a Pro Democratia Egyesület tervezete, tehát a civil társadalomé, és hogy ez radikális változtatásokat hoz a szavazási rendszerben.

Markó ugyanakkor bejelentette, pénteken az RMDSZ Állandó Tanácsa elemzi a választás utáni helyzetet, december 8-án pedig Marosvásárhelyen összeül az SZKT.

Aktuális

A politika iránt közömbössé vált átlag romániai választópolgárnál megyénkben csak az orvosok voltak érdektelenebbek. A választásra jogosult 2023 orvos közül a tíz százalékuk sem vette a fáradságot, hogy szavazzon az Orvosi Kamara megyei szervezetének élére jelölt kollégákról, valamint az országos közgyûlés megyei képviselôirôl. A megismételt választási fordulónak megyénkben összesen 215 személyt sikerült mozgósítania, s az ô szavazataik döntötték el a tiszújítást a kamara élén.

Ennyire nem fontos az orvosoknak, hogy kik képviselik ôket a hivatalos szervekkel való kapcsolattartásban? Hogy kik védik az orvosi testület érdekeit és tekintélyét? Hogy kik szavatolják a civil társadalomnak és az államnak a mesterség szakmailag magas szintû és erkölcsileg feddhetetlen gyakorlását? – ami a kamarák feladataként jelenik meg a jobbára szegényes országos és megyei honlapokon. A nagy szavak ellenére vajon annyira jelentéktelenné vált a kamara megyei szervezetének mûködése, hogy mindegy már, kikbôl áll a vezetôség és az országos képviselet?

Egyesek szerint Nicolaescu minisztersége idején nyirbálták meg túlságosan a kamara hatáskörét, amelyrôl a szaktárca vezetôjének az a véleménye, hogy valójában nem végzi a dolgát . Mások azt állítják, hogy az orvosok szakmai és etikai szervezôdése vágta el maga alatt a fát azzal, hogy a mûhibák esetén benyújtott kéréseket (ami a lakosság szempontjából a kamarák fontos feladatát képezi) nehézkesen és körülményesen bírálta el. Az orvosi mûhibákra vonatkozó törvény hiányosságára fogják, hogy a kamarának nincs joga kártérítés kifizetésére kötelezni a biztosítót (holott az orvosoktól évi több milliós malpraxis-biztosítást szednek be), így mind a pórul járt betegek, mind pedig az orvosok többsége fölölegesen jár a kamarához, anélkül, hogy ennek valamilyen kézzelfogható eredménye lenne.

Országos viszonylatban évi 5-6 millió állampolgár fordul orvoshoz. Közülük 4-5.000-en nyújtanak be panaszt az ellátásukat, kezelésüket illetôen. Kamarai döntés körülbelül 70 esetben születik, s évi 5-6 orvostól vonják meg a mesterség gyakorlásának jogát.

A központi lapokban olvasható adatokból kiindulva, ha a betegek kellene megválasszák az orvosi kamara döntéshozó testületeit, talán érthetô lenne a közöny. A panaszos számára úgy tûnik, hogy a kamara illetékes szakbizottságában egymás érdekeit védik az orvosok, s általában nem a betegnek adnak igazak. Másrészt, ha az orvosok erôs és fontos szakmai, érdekvédelmi képviseletet szeretnének, amely az állami szervekkel és a biztosítóval szemben is hathatósan védi és érvényesíteni tudja az érdekeiket, érthetetlen a távolmaradás…

– választási értékelô dr. Kelemen Atillával, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökével –

– Hogyan értékeli a választási eredményeket?

– Ha nagyon ôszinte akarok lenni, akkor az RMDSZ, ha nem is ért el gyôzelmet, de sikeres választást tudhat maga mögött. Különösen örvendek annak, hogy Maros megyében az emberek megértették az RMDSZ felhívását, és úgy reagáltak, ahogy elvártuk tôlük. Virtuálisan jól néz ki ugyan, hogy, úgymond, három magyar jutott be az Európai Parlamentbe, de ha komolyan csináljuk, akár öt is bejuthatott volna. Nekem senki ne mondja azt, hogy valaki elôre látta, hogy a román részvétel ennyire alacsony lesz, s azt ôszintén el kell mondani, hogy ha csak 40%-a elmegy az országnak szavazni, akkor sem az RMDSZ, sem Tôkés László nem jutott volna be. Ez olyan, amikor a halálugrást védôháló nélkül csinálják, s aztán véletlenül sikerül. Tehát akaratlanul is a román választók segítettek nekünk.

– Ez a statisztikákból is kitûnik, hiszen az RMDSZ jóval kevesebb szavazatot kapott, mint a 2004-es választásokon…

– Természetes, hogyha 29 százalékos a részvétel országos szinten. Mi is követtük ezt, de azért többen mentek el a magyar, mint a román választók.

– Milyen hiányosságai voltak az RMDSZ kampányának a megyében?

– Tény, hogy Maros megyében a Tôkés- tábor egyetlen községünkben sem gyôzött, de sokkal jobban oda kell figyelni. És azt hiszem, nem általános kampányrecepteket kell adni, hanem minden területen foglalkozni kell a szervezettel, tulajdonképpen egyedi lebontásban kell kampányolni. Mert ami hatásos lehet Szovátán, az biztosan nem hatásos Marosludason, vagy amivel kampányolni lehet a Nyárádmentén, a Felsô- Maros mentén biztos nem lesz eredményes. Végül is – miután én magam az elmúlt hónapban 85 rendezvényen vettem részt, elmondhatom, hogy mindenhol sajátosan vetôdnek fel a problémák.

– Véleménye szerint az RMDSZ választott képviselôi, polgármesterei, alpolgármesterei, tanácsosai mennyiben vették ki részüket a választók mozgósításából?

– Összességében Maros megyében az önkormányzatok jó része megtette a kötelességét. Voltak nagyon munkás embereink is. Persze, az eredményeket elemezve, le kell vonni a megfelelô következtetéseket, az embereket meg kell keresni, s megkérdezni, hogy tulajdonképpen mi is történt, mert ha azt mondhatom, hogy összességében pozitív volt a hozzáállás a polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok részérôl, ez nem általános érvényû, s településekre lebontva kell elemezze az RMDSZ. Máris kell készülni az önkormányzati választásokra…

– Épp errôl van szó! Mit kívánnak tenni, hiszen megfelelô hozzáállás nélkül, az önkormányzatokban fontos pozíciókat veszíthetnek.

– Ezzel mi is tisztában vagyunk. Nagy munka vár ránk, nem lehet lazítani. Megint hangsúlyozom: ha ilyen szempontból Maros megye jobban is áll, mint a Székelyföld sok települése, azért nem ülhetünk a babérjainkon, folytatni kell azt a munkát, ami most elkezdôdött. Az is igaz, hogy mi a vidékkel intenzív kapcsolatot tartunk, de van tanulság bôven Maros megyében is.

– Az igazi probléma Marosvásárhelyen lesz.

– Marosvásárhelyen különleges helyzet van. El kell beszélgetnünk a városi szervezettel és meg kell fogalmazni a tanulságokat. Marosvásárhely az egyik gyenge pontunk. Amellett, úgy érzem, a városi tanácsosok jelenléte nem érzôdött úgy a kampányban, ahogy kellett volna. Van rá néhány napunk, hogy kiértékeljük az eredményeket, és utána folytatni kell a munkát, nem takaréklángon, hanem úgy, ahogy megköveteli a tét.

– A polgármester-választásra gondoltam, amikor problémáról beszéltem.

– A polgármester-választás elôkészületei sincsenek még nyugvóponton. Ez egy új helyzet, de nagyon hamar tiszta vizet kell önteni a pohárba, és menni kell elôre, ami nem könnyû dolog.

– Tudna egy hozzávetôleges idôpontot mondani, amikor a közvélemény is megtudhatja, kit támogat az RMDSZ?

– Én remélem, hogy még ebben az esztendôben megtörténik.

A gyakorlat nap mint nap bebizonyítja, hogy a tanintézmények nem mindig képesek hatékonyan kezelni a diák-diák, tanár-diák konfliktusokat, az iskolai erôszakkal vagy biztonsággal kapcsolatos kérdéseket. Melyek azok a problémák, amelyek gyakrabban elôfordulnak a magyarországi oktatási rendszerben, illetve miként kezelik az iskolai konfliktusokat? – errôl kérdeztük Aáry Tamás Lajost, magyarországi oktatásért felelôs ombudsmant.

– Elsôként azt tisztázzuk, mivel is foglalkozik az oktatási ombudsman?

– Mint ismeretes, az ombudsman intézményét az állam hozza létre, az állampolgár jogainak védelmére. Én az oktatással foglalkozom, az a feladatom, hogy a diákokat, egyetemi hallgatókat, szülôket megvédjem, ha az állam által fenntartott oktatási intézményekben bármilyen jogsérelem éri ôket. Megvizsgálhatok dokumentumokat, betekinthetek iskolák házirendjébe és ha jogsértést állapítok meg, akkor ajánlást fogalmazhatok meg. Fontos tudni, hogy ezek csupán az ajánlások, az esetek 98 százalékában mégis elfogadják a felek. Mielôtt még a bírósághoz fordulnak, leülünk tárgyalni és legtöbb esetben békésen oldódik meg a konfliktus. Több mint 11 ezer ügy és nyolc év tapasztalat után azt mondhatom, hogy megéri a konfliktusokat ily módon rendezni.

– Melyek a leggyakoribb problémák, amelyekkel az ombudsmanhoz fordulnak a diákok, szülôk?

– A hozzánk érkezô panaszok kétharmada a közoktatás területérôl származik és egyharmada a felsôoktatásból. Leggyakrabban az a gond, hogy a tanárok meg a diákok nincsenek tisztában saját és egymás jogaival, így a viták nem a szabályok mentén dôlnek el, hanem annak alapján, hogy ki az erôsebb, kinek nagyobb a hatalma, kinek van több pénze. Ilyenkor többnyire a felnôttek vannak elônyben. A legsúlyosabb, ami az iskolákban történik, az a testi fenyítés, a diákok testi bántalmazása. Annak ellenére, hogy törvény tiltja ezt, igen sokan fordulnak hozzánk e panasszal és ez esetben az iskolának joga van meneszteni állásából az illetô pedagógust. Súlyossági sorrendben a második leggyakoribb a méltóság sérelme. Az iskolában, osztályban minden a nyilvánosság elôtt hangzik el. Ha a tanár például azt mondja, hogy "szôke cicababa már megint nem tanultál", vagy megjegyzést tesz, ha egy tanuló esetlenebb testnevelésórán, vagy éppen szemüveges, és ezáltal megalázza a diákot.

– Iskolai biztonság. Az oktatási intézmények milyen intézkedéseket hozhatnak, hogy biztonságos körülményeket teremtsenek diákjaik számára?

– Erre több lehetôség van, de egy biztos, mindenik iskola valamiképpen köteles gondoskodni diákjai biztonságáról, ugyanis a törvény szerint a pedagógusok elsô számú kötelezettsége a diákok testi épségének a védelme. Hogy ezt miként valósítják meg, az iskoláról iskolára, településrôl településre változhat. Kis faluban, ahol kevés a valószínûsége, hogy idegen surranjon be, értelmetlen rendôrt állítani, nagyobb városban, ahol értékes felszerelések vannak, már érdemes rendôrt, meg-figyelôkamerát, belépôrendszert alkalmazni. De a biztonsági rendszereknek mindenképpen figyelembe kell venni a személyiségi jogokat. Ennek kapcsán gyakran feltevôdik a kérdés, hogy az osztálytermekben mûködhet-e videokamera. Ez mindig attól függ, hogy mi a célja az intézkedésnek. Ha a besurranók ellen akarnak fellépni, akkor nem a tanító nénit kell rögzíteni, hanem a bejárathoz kell kamerát szerelni. Indokolt esetben jogos és célszerû a kamerák felszerelése. Az iskolán belüli lopások esetében a pedagógusoknak igen egyszerû dolguk van, kihívják a rendôrt. Ez kutathat zsebekben, táskákban, míg a tanárnak ehhez nincsen joga, ezért ôt megbüntethetik. Magyarországon leggyakrabban zárva vannak az iskolakapuk, van egy kapus, aki csak igazolással engedi ki a diákokat, olyan jogszabály nincs, amely a rendôri felügyeletet kötelezôvé tenné. De a tanárok jelzései alapján a rendôrség tudja, hol hajlamosak megjelenni a kábítószer-kereskedôk, a betolakodók. A rendôr naponta párszor megfordul az iskola környékén, de állandó felügyeletrôl nem tudok, nagyon súlyos helyzetnek kellene lennie, hogy ez elôforduljon.

– Nemrég egy marosvásárhelyi líceum környékén idegen fiatalok megvertek egy ott tanuló diákot. Az iskola úgy döntött nem avatkozik az ügybe, ugyanis az iskola kapuján kívül történt. Hasonló helyzetben önöknél mire terjed ki az iskola felelôssége?

– Helyesen tette az iskola, hogy nem kezdett el vizsgálódni, a kapun kívül ugyanis megszûnik a hatásköre. Ugyanakkor az eset kapcsán érdemes lett volna utánanézni, hogy miért történt, milyen gyakran fordulnak elô hasonló cselekedetek, hogy a jövôben megpróbálják elkerülni és kezelni ezeket. A diákok közötti erôszak egyre elterjedtebb jelenséggé kezd válni, egyedül a szülô, az iskola, vagy a rendôr nem tud semmit tenni, mindenképpen együttmûködésre van szükség.

– Hogyan valósul meg ez az együttmûködés?

– Mi Magyarországon több helyszínre is ellátogattunk, ahol rendôröket, ügyészeket, tanárokat, gyermekvédelmi szakembereket, gyermekgyógyászokat, civil szervezeteket hívtunk össze, olyanokat, akik foglalkoznak a gyerekekkel. Ezeket a tapasztalatokat vetettük össze. Egy nagy együttmûködô csapatot kell kialakítani, riadóláncot, a felek kell, hogy tudjanak egymásról, ha van egy eset, tudják, hogy kit kell értesíteni, ki avatkozhat be elsô, második, harmadik lépésben.

– Ismeretei alapján Romániában melyek a leggyakoribb konfliktusok az oktatás terén?

– Tudomásom szerint nagyjából ugyanazok a problémák, mint Magyarországon. Még mindig jellemzô az iskolákban uralkodó tekintélyelv, annak ellenére, hogy amikor a diák belép az iskolába, nem szûnik meg az alkotmányos joga, ugyanúgy elmondhatja a véleményét, mint otthon vagy baráti társaságban. Gyakran találkozni olyan esetekkel, amikor a diákújságban csak az jelenhet meg, amire az igazgató rányomja pecsétjét. Ezt hívják cenzúrának, amely az iskola keretein belül, sajnos, elfogadott gyakorlatnak számít.

Dinu Patriciu 3,1-3,3 milliárd dolláros vagyonával feltornászta magát az elsô helyre a Capital folyóirat által közölt Top 300-ban, amely a leggazdagabb románokat tartja nyilván. Ôt követi Gigi Becali 2,8-3 milliárd dolláros vagyonával, illetve Ion Tiriac 2,2-2,4 milliárd dollárra becsült vagyonával.

Az elôzô toplistán Patriciu a nyolcadik helyen állt 550 és 600 millió dollár közötti vagyonnal, Becali a harmadik helyet foglalta el 900-950 millió dollárral, míg Tiriac a második helyen állt 1,2-1,5 milliárd dolláros vagyonával.

Idén a toplista negyedik helyét Sorin Ovidiu Vântu foglalja el 2,1-2,3 milliárd dolláros vagyonával. Ô 2006-ban is ezen a helyen állt, de vagyona 850-900 millió dollár volt.

Az ötödik helyen a Micula testvérek állnak 1,9-2,1 milliárd dolláros vagyonnal, tavaly óta egy pozíciót léptek elôre.

A hatodik helyen, tavalyhoz képest egy hellyel lennebb a Paunescu család áll 1,6-1,8 milliárd dolláros vagyonnal, amit tavalyhoz képest megkétszereztek.

Iosif Constantin Dragan, aki 2006-ban 1,3-1,6 milliárd dollárral listavezetô volt, most a hetedik helyre csúszott vissza 1,5-1,6 milliárd dollárral.

A lista nyolcadik helyét Ioan Niculae foglalja el 1,4-1,6 milliárd dollárra becsült vagyonnal, ôt követi Teszári Zoltán 1,2 milliárd dollárral.

A tizedik helyen, tavalyhoz képest egy pozíciót veszítve a Voiculescu család áll 0,9-1 milliárd dollárra becsült vagyonnal.

A 300 leggazdagabb román vagyona összesen 33 milliárd dollárra rúg, ez 50 százalékos növekedés tavalyhoz képest.

Szám szerint a fôvárosiak vezetnek a toplistán: 121 bukaresti van a listán, ötük vagyona pedig meghaladja az egymilliárd dollárt.

Traian Basescu államelnök kijelentette, a spanyol állam által a román munkások munkavállalása terén hozott moratórium nem a legjobb megoldás, mivel bátorítja a feketemunkát. Traian Basescu kedden mondott beszédet Madridban, a képviselôházban, ahol a parlamenti csoportok elnökeivel és a spanyol szenátus és a képviselôk kongresszusának tagjaival találkozott.

"Úgy gondoljuk, hogy a román munkások minôsége és európai uniós állampolgárságuk elismerése a legegyszerûbb és legjobb megoldás" – mondta Basescu.

Rámutatott, a román munkaerô regisztrálása és a moratórium feloldása hozzásegítené a román államot, hogy átlátható nyilvántartást vezessen a Spanyolországban dolgozó román állampolgárokról, és ennek alapján "hatékony stratégiát tudnának kidolgozni arra, hogy a munkaerôt visszahozzák az országba".

A román munkások esetében hozott moratórium a fô oka az államelnök madridi látogatásának.

A madridi polgármesteri hivatalban tett látogatásakor az elnök kijelentette, Madridban és környékén 170.000 román él, míg a spanyol fôváros polgármestere azt mondta, csak 52.000.

"Madridban és környékén a románok képezik a legnépesebb emigránscsoportot" – mondta Basescu azt követôen, hogy Alberto Ruiz Gallardon, Madrid polgármestere átadta neki a város aranyból elkészített kulcsát.

A spanyol polgármester ugyanakkor azt állította, hogy a románokat szívesen látják Spanyolországban és Madridban, említést tett a 16 román állampolgárról, akik a 2004 március 11-ei terrorista merényletekben életüket vesztették Madridban.

Piszkálódik ez a fránya prefektus a marosvásárhelyi libegôvel kapcsolatosan, s nem létezô törvénycikkelyeket emleget, holott a polgármester elképzelése korszakalkotó jelentôségû Marosvásárhely életében. Mert nem a bikkfanyelven megfogalmazott határozat a fontos, sem az, hogy az idézett törvénycikkelyek humorba illôen a képviselô-testület háborús feladatairól, no meg arról a vitathatatlan evidenciáról szólnak, hogy Bukarest Ilfov megye közigazgatási székhelye. Amit semmilyen körülmények között nem lehet elvitatni Ilfov megyétôl, ahogy a városi képviselô- testülettôl sem, hogy idônként háborús körülmények között kénytelen átvészelni a közgyûléseket. Jobbik esetben a polgármesteri szóágyú tüzel immár mániákusan a vízszolgálatóra, amely a nagy nyomás alatt idôközben regionálissá folyt szét, de a jelek szerint idônként némi dulakodás is veszélyezteti egyes képviselôk testi épségét. Szóval van itt háború bôven, s ha a közgyûlésen történtekhez a polgármesteri sajtótájékoztatókon lövöldözött rakétákat is hozzáadjuk, nem csoda, ha a jegyzô asszony akaratlanul is ráérzett a helyzet lényegére és becsempészte a kakukktojásnak titulált jogszabályt. Dehogy is volt ez tévedés, csak a valóság szivárgott be a törvénycikkelyek dzsungelébe, a való élet követelt helyet magának a szabályozások útvesztôiben.

De nem is errôl akartunk szólni, hanem a drókötélpályáról, amivel a Víkendteleprôl fellibeghetünk a Somostetôre. A forró nyári nyüzsgésbôl az erdô hûvös csendjébe, emberek sûrûjébôl az állatok megnyugtató közelségébe. Hogy ki szeretne fürdôzés és napozás után pont az erdôben sétálni? Hogy azok, akik az egészséges séta miatt választják a Somit, miért szállnának alá a nyári heringesdobozba? Ez már kevésbé érthetô, de sebaj, jönnek a turisták, akiknek valóságos csemege lesz a város felett libegve panoramikus felvételeket készíteni. Különösen a reggeli, déli, kora délutáni csúcsforgalom idején, amikor jó néhány útkeresztezôdésnél teljesen bedugul a város, s szabadon lebegve lehet igazán szórakozni a mélyben durrogó autósok bosszúságán. Hát ezért fontos a drótkötélpálya, sok-sok drótkötélpálya, kerüljön amibe kerül. Ha valóban elôrelátó lenne a városvezetés, már most a városi utak légiesítésén gondolkodna, amíg a földi utak menthetetlenül átjárhatatanokká válnak. A vegyi kombináttól ózondús levegôben pedig ott rejlik a nagy lehetôség, s még át sem kell fúrni a hegyet, mint azt a sok alagutat, s szabadon libeghetünk át egyik városrészbôl a másikba. Potomságként csak arra kellene ügyelni, hogy a légi úton közlekedô jármûvek szabálytalan elôzés közben nehogy az óvatlan városlakók fejébe pottyanjanak, egyébként bekerülünk a Guiness rekordok könyvébe is, ha Marosvásárhelyen sikerül teljes mértékben légiesíteni az elviselhetetlen közlekedést. Ezt tessék megtervezni!

Rádiósnak lenni ma szinte egyenlô a névtelenséggel – jelentette ki Gáspárik Attila az erdélyi magyar rádiózás helyzetét taglaló elôadása során a Sapientia egyetem humán tudományok tanszékén szervezett, Rádió a változó környezetben címû, másfél napos konferencián.

A péntek délelôtt kezdôdött rendezvényen az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke a nem megfelelô marketingstratégia mellett a rádiós képzés hiányosságait bírálta: – Jól felkészült, értelmes, szép emberek, akiknek fogalmuk sincs, hogy kell bekapcsolni a mikrofont – így jellemezte Gáspárik a 3- 4 éves médiaképzésen átesett újoncokat, hangsúlyozva, hogy a kereskedelmi rádióknak feltétlenül részt kell venniük a jövô hangjainak formálásában, és a megkérdezett helyi adók hajlandók is lennének teret nyújtani a szakmai gyakorlat elsajátítására. Gáspárik szerint a törvényhozókkal párbeszédet folytató, hatékony érdekképviselet, illetve a mûsorkészítôket az ismeretlenségbôl kiemelô, az internetes rádióhallgatókat is megcélzó médiastratégia egyaránt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a területi adók megbirkózhassanak a rájuk váró óriási kihívással, azzal, hogy 24 órán keresztül az egész ország számára élvezhetô, értékes mûsorokat sugározzanak.

Szolgálat vagy szolgáltatás?

Ha ez a játék arról szól, hogy egyik oldalon állnak a jók, másikon a rosszak, akkor én kiszállok – mondta Kelemen Ármin Attila, a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók funkcionális problémáit vitató kerekasztal- megbeszélésen. Az Erdély fm igazgatója szerint a kereskedelmi adók "tingli-tangli" zenéjét és szórakoztató mûsorait elítélô, a közszolgálatiságot elszántan védelmezô rádiósok gyakran a rutin csapdájába esnek.

– Ahelyett, hogy ma már nem létezô értékek mögé rejtôznénk, az újabban felbukkanó társadalmi jelenségekre, egy modern Erdély-kép felmutatására kellene összpontosítani, melybe a csángó gyerek éppúgy belefér, mint a kolozsvári gördeszkás csaj – jelentette ki Kelemen, aki szerint a kereskedelmi rádióknak meghatározó szerepük van a romániai magyar közösség integrálásában. Az Erdély fm igazgatója azt is elmondta, bár némely adók felvállalnak közszolgálati tartalmakat, a legsikeresebb kereskedelmi rádióknál ez teljességgel hiányzik, ugyanakkor a kultúrát csak úgy lehet eladni, ha némi giccset is csomagolunk hozzá.

Kelemen Attila értékrendjével többek között Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Rádió fôszerkesztôje, Gáspár Sándor mûsorvezetô-szerkesztô, illetve Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió munkatársa szállt vitába, aki azt azért elismerte, szükség lenne a rádió munkatársainak egyféle sztárolására, ugyanis a legtöbb rádióadónak arc nélküli egyenszerkesztôi vannak. A
"szabad a gazda" stílusban csapongó beszélgetés irányításával megbízott dr. Murvai Olga, a humán tudományok kar tanszékvezetôje néhányszor megpróbálta teljesíteni moderátori feladatát, Gáspárik Attila azonban arra kérte a professzor asszonyt, legyen elnézô a beszélgetôkkel szemben, hiszen ez az elsô alkalom, amikor egy "majdnem kerek" asztal körül megosztják egymással elképzeléseiket.

Újabb rangos elismerésnek örülhet a szovátai szobrászmûvész, a Magyar Mûvészetért Díj kuratóriuma az ô munkásságát is érdemesnek tartotta erre a kitüntetésre. A testület az idén tizenegy alkotónak ítélte oda a díjat, köztük több a határon túli. Bocskai Vince vasárnap a nagyváradi ünnepélyes díjátadáson vehette át az aranyozott ötvösmunkával is tetézett elismerést.

Az 1987-ben létrehozott díjjal alkotómûvészeket, kiemelkedô mûvészi teljesítményeket honorálnak. Az eltelt húsz évben 249 Magyar Mûvészetért Díjat adtak át. Posztumusz díjjal fontos, lezárult életmûveket is jutalmaznak.

A Gubcsi Lajos elnökölte kuratórium döntése alapján 2007-es díjazottak Bocskai Vince mellett Bence Lajos költô (Lendva), a Dárdai István–Szalai Györgyi filmrendezô páros, Ekler Dezsô építész, ifj. Nagy Zoltán balettmûvész, Kárpáti Tamás festômûvész, Magyar Zoltán néprajzkutató, Ránki Dezsô zongoramûvész, S. Benedek András (Kárpátalja) és Vivi Dragan Vasile operatôr (Bukarest). A Magyar Mûvészetért – Bubik István-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színmûvész kapta.

A Magyar Mûvészetért Posztumusz Díjat az idén Bánffy Miklós, Cs. Szabó László íróknak, Jékely Zoltán költônek, Kaszás Attila és Visky Árpád színmûvészeknek ítélték oda.

A vasárnapi választásokról megjelenô összeállításunkban szereplô Pofozkodás Magyarkirályfalván címû cikkben a megyei választási iroda RMDSZ-képviselôjének téves tájékoztatása miatt az esemény helyszíne hibásan jelent meg. Így nem az Ádámos községhez tartozó faluban történt, hanem Mezôkirályfalván.

Bár a Nemzeti Színháznak a meghívó szerinti fûtött (!) elôcsarnoka kissé jeges leheletével fogadta szombaton a város legjelentôsebb társasági eseményének, a Rotary Téka- bálnak a közönségét, a szombat esti rendezvény résztvevôi mégis jól szórakoztak. A bál legfontosabb momentumaként meghirdetett aukciónak pedig egy-egy mûalkotás kapcsán sikerült idônként lázba is hoznia az ajánlattevôket.

A harmadik Rotary Téka-bál célja az volt, hogy a környezetvédelem, majd a vidéki mûvelôdési élet (mikházi csûrszínház) támogatását követôen ezúttal a Rhema Alapítvány által felkarolt AIDS-beteg árva gyerekek és fiatalok társadalmi és szakmai beilleszkedéséhez nyújtsanak segítséget – hangzott el Meltzer Ottó soros elnök bevezetôjében, aki elmondta, hogy egy varroda, továbbá egy multifunkcionális asztalosmûhely felszerelését és az oktató személyzet bérezését támogatják a bevételébôl.

A báli hangulat megteremtésében a háznagy és bálanya szerepét vállaló Nagy István és Gáspárik Attila jeleskedett egy csipetnyi eurohumorral fûszerezve a Tip-Top vendéglô által biztosított ízletes menüt. Fellépett a Szebenben gyôztesként ünnepelt moderntánc-csoport, akik nevüknek megfelelôen hozták a stílust a táncparketten. Zenei csemegeként Gombócz Avar vibrafonon játszott, s Bokor Barna mûértô vezényletével a divatbemutató sem maradt el. A Sandino divatszalon ruháinak bemutatásában a Tompa Miklós Társulat mûvésznôi is jeleskedtek. A mûtárgy-aukcióra 11 marosvásárhelyi képzômûvész ajánlotta fel alkotásait (Fekete Pál, Frunza Mihály, Incze István senior, Incze István, Incze István Botond, Keresztes István, Koródi Szász Albert, Vidra Birtalan Éva, Vidra Birtalan Orsolya, Hunyadi László és Muresan Vasile). A festmények, szobrok, kerámia több-kevesebb pénzért gazdára talált. A táncparkettre az Autostop MS és Koszorús Kálmán csalogatta a résztvevôket, s nem hiányzott a bálok elmaradhatatlan kelléke, a tombola sem, amelynek csemegéit, a márkás Kecskemét környéki borokat szakszerûen be is mutatták a résztvevôknek.

Aztán újra megtelt a táncparkett, s bár a bálnagyok tanácsa szerint a kitartóak nagyestélyiben mehettek volna szavazni, a körzeteket ehhez túl késôn nyitották vasárnap. A jótékonysági célra összegyûlt pénz a Rhema Alapítványnál a jelek szerint jó kezekbe kerül, hogy az AIDS-es árva gyerekeken és fiatalok elhelyezkedésében eredményesen segíthessenek.

Nem voltak túl régen az idén újra megszervezett Bernády Napok, a város egykor (és ma is) köztiszteletben álló polgármestere emlékének szentelt rendezvénysorozaton pedig egy régóta hiánypótló tárlattal gazdagodtak vásárhelyiek, idelátogatók. A Kultúrpalotában (méltó helyén) megnyílt a Dr. Bernády György-emlékszoba, amely a néhai elöljáró személyes tárgyaiból, bútoraiból, könyveibôl rendeztetett be. Sikere átütô, mi pedig a megnyitó mellett külön beszélgetéssel szeretnénk a figyelmet fönntartani. Ezért kerestük meg Soós Zoltánt, a társszervezô Maros Megyei Múzeum igazgatóját, akivel Bernády íróasztalánál az emlékszobáról (és nem csak) beszélgettünk.

– Nehéz munkát és nagy csapatot említettél a megnyitón. Miben olyan különleges ez a kiállítás?

– Elsôsorban abban, hogy ez az elsô olyan tárlat, amely a Maros Megyei Múzeum és egy magyar történelmi egyház közötti együttmûködés eredményeként született. Mára már közismert Vásárhelyen, hogy a polgármester bútorait a helyi református egyház "rejtegette", ôrizte meg jobb korokra, a tárlat anyaga ily módon adott volt, amikor a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítványtól a leendô emlékszoba ügyében megkerestek. Nem csak egy egyszerû szobáról, hanem meghatározott koncepcióval rendelkezô tárlatról van szó. Ezért láthatod Bernády óriásposzterét és ezért rendeztük be úgy, hogy családias hangulata legyen. Olyan hangulatot szerettünk volna teremteni, amely azt érzékelteti, hogy a polgármester éppen csak kilépett valamerre, de hamarosan visszaérkezik. Úgy érzem, ez sikerült is.

– Mely tárgyak képezik az egyház tulajdonát?

– Szinte minden. A két kisasztalon, amely a Kultúrpalota eredeti bútorzatához tartozik, illetve az asztali lámpán kívül, amelyet mi adtunk, minden az egyházé. Az íróasztal, a könyvesszekrények, az igen jó állapotban megmaradt könyvek, a személyes tárgyak, minden a Bernády- hagyaték része. A polgármesterrôl oly sokszor megemlékeztek, alapítvány és emlékplakett viseli a nevét, de Bernády Györgyrôl, az emberrôl szinte semmit sem tudunk. Ez az emlékszoba a magánéletét próbálja megmutatni, személyes tárgyain keresztül a kor változásait is megfigyelhetjük. Elég egy pillantást vetni a névjegykártyákra, leveleire. És a makettekre, amelyek a kiállítás talán legfontosabb tárgyai, olyan értelemben, hogy pontos másolatai azoknak a szobroknak, amelyek a városban egykor álltak – ilyen a Kossuth- vagy a Bem-szobor –, illetve megterveztettek, mint Petôfi szobra. Ezek is a hagyaték részét képezik.

– Állandó tárlat a Bernády-szoba, vagy idôszakos kiállítás?

– Az egyházzal egy évre szóló szerzôdést kötöttünk. Ennek fejében ide szállíttattuk a tárgyakat, felújítottuk azokat, amelyek felújításra szorultak. Ôk eredetileg külön múzeumot szerettek volna, de rájöttek, hogy egyrészt felesleges, mert a turisták a Kultúrpalotát nézik meg elsôként, és másra nem biztos, hogy van idejük, másrészt így megoldott a szakszerû konzerválás és – ami nagyon fontos – a biztonság. Azzal, hogy a megyei elöljárók jó része magyar nemzetiségû, sokat változott a helyzet, így kerülhetett sor az emlékszoba berendezésére is, de ez a dolog akár tiszavirág-életû is lehet. Ezért az egyéves szerzôdés.

– És mi történik az egy év lejárta után?

– Meghosszabbítjuk. De visszatérve az elsô kérdésedre, a helyiség restaurálása miatt a megnyitó elôtt gyakorlatilag huszonnégy óránk maradt összehozni a tárlatot és pár ember – Dali Irma, Márton Emília, Német Rita, László Keve, Gyôrfi Zalán, Rezi Botond, Novák József, Orza Alexandru, Ioan Lazar, Vita Ferenc, Fábián Csaba, Berecki Sándor és jómagam – ezen dolgozott megállás nélkül, két napon keresztül. Pár perccel a nyitás elôtt sikerült elhelyeznünk az utolsó tárgyat is.

– Régebb említetted, hogy az emlékszoba szomszédságában a korabeli Vásárhelyt bemutató kiállítás nyílik…

– Ezért ez a nagy rendetlenség a folyosón. A szecessziós Vásárhelyt bemutató kiállítás a mellettünk lévô szobában kap helyet. Nagyon érdekes tárlat lesz, nem csak egyszerû, lapos tárgybemutató, hanem interaktív kiállítás: a látogatók macskaköveken és Bernády korából származó kanálisfedôkön sétálhatnak, lesz egy, a régi fôteret ábrázoló óriásposzter, amelyen keresztül az egykori Royal kávéházba léphetünk, itt állítjuk ki Bernády éremgyûjteményét, és így tovább. Ez állandó tárlat lesz, a megnyitóra december 15-e körül már sor kerül.

– Apropó, régi Vásárhely: Budapesten felújították a Bodor-kút másolatát. Téged is meghívtak az avatóünnepségre.

– Ott voltam. A margitszigeti kópiát 1935-ben állították. Az eredeti vásárhelyit 1911-ben bontották le, mert az ôt tápláló források csatornái elrohadtak és a helyére tervezték a Nemzeti Színház épületét. Ez a háború miatt nem épülhetett meg. A margitszigeti másolat felújítása 1997-ben kezdôdött és az idén fejezôdött be, visszaállították az éneklôszerkezetet is. Persze nem az eredetit, mert senki sem tudja, hogy az hogyan mûködött, hanem egy óránként éneklô szerkezetet szereltek bele. Ez digitális cucc, de XVI-XVII. századi magyar zene szól belôle, így némileg megôrizte egykori jellegét.

– Szó volt az itteni visszaállításról is.

– Még mindig szó van róla, csak harcolni kell érte. A budapesti restaurátorcsapatot lehetne mozgósítani, mi beszéltünk errôl velük, nagyon szívesen segítenének. És ami a helyi szobrokat illeti: igazán megérdemelne Bethlen Gábor is egyet, mondjuk a hôs katona szobrának helyére. Végtére is ô az, aki Vásárhelyt királyi városi rangra emelte és semmilyen emlékmûve nincs…

A liberális–RMDSZ-kormányzat az idén összesen 55.921.000 lejt biztosított a megyénkbeli tanintézetek korszerûsítésére. Ez minden eddiginél nagyobb támogatás. Az októberi határozat nyomán országos szinten 500 magyar érdekeltségû tanintézet részesült támogatásban. Maros megyének ezúttal 12.800.000 illetve a második függelékben 3 202 000 lej jutott, amit javítási, felújítási munkálatokra, illetve hatástanulmányok készítésére fordíthatnak.

A nagyobb tételeket lehetetlen elkölteni

Az utolsó függelék kivételével a tanfelügyelôségen keresztül a polgármesteri hivataloknak utalták át a pénzt, ahonnan bizonyos esetekben (ahol lehetséges volt) továbbították az iskoláknak. Az utolsó határozattal megszabott összegeket a tanfelügyelôség fogja kifizetni a tervezést, a munkálatok elvégzését elnyerô vállalkozásoknak, továbbá azoknak, ahol már megkezdték a javítást, felújítást – tájékoztatott Dónáth Adél fôkönyvelô.

– Sok közbeszerzési eljárás már folyamatban van, amit átveszünk és tovább finanszírozunk. A nagyobb tételek esetében, ahol új épületegyüttesek, campusok létrehozásának elkezdésérôl van szó, a pénzt az év végéig nyilvánvalóan nem lehet mind elkölteni. Így ha nem hoz egy módosító határozatot a kormány, miszerint az idén fel nem használt összegeket a forgóalapba lehessen átutalni, akkor elveszítjük ezt a lehetôséget, hiszen a kivitelezôk csak bonyodalmas közbeszerzési eljárással választhatók ki. Emiatt az ôsszel nehézségek adódtak a korábban kiutalt összegek elköltésével, bár a pénz 70 százalékát felhasználták, s még ma is van olyan iskola, ahol dolgoznak.

Sok pénz, sok gond

Mi a helyzet az iskolákban, hogyan vélekednek a polgármesterek az októberben kiutalt pénz elköltésérôl? – ennek néztünk utána az elmúlt napokban.

Magyarosi Erzsébet, az Erdôszent-györgyi Iskolacsoport vezetôje arról tájékoztatott, hogy folytatják a munkát a két iskolát összekötô épületen. Megépül a harmadik szint, majd befedik és befejezik az új szárnyat. Így 12 tanteremmel és egy díszteremmel bôvül az iskola. Tar András polgármester szerint az e célra kapott 1,4 millió lej nem lesz elég. A belsô munkálatok befejezésére és a helyiségek bebútorozására még 350.000 lej kellene. A bözödi iskolának kiutalt 100 ezer lejbôl az épület felújítási munkálatainak költségeit törlesztették. A felújítás magában foglalja a villányhálózat cseréjét, a vízbevezetést, a mellékhelyiségek kialakítását, az elôtér padlócsempézését, a kályhák javítását.

Az erdôszentgyörgyi campusra az idei év során kiutalt 2,6 millió lejbôl a megvalósíthatósági tanulmányt és a kivitelezési tervet finanszírozzák, az építkezésre februárban hirdetnek közbeszerzési eljárást.

Koronkán új óvoda építésére kaptak 850.000 lejt, mivel a régi épületet, ahol a népi elemi iskola mûködött, visszakapta a református egyház. Az új óvoda az iskola udvarán épül fel. A közbeszerzési pályázat már megjelent az interneten, s ha az idô lehetôvé teszi, az alapozást is elkezdik az idén, illetve építôanyagokat vásárolnak – tájékoztatott Wellmann Richárd iskolaigazgató.

A marosvásárhelyi Elektromaros Iskolacsoportban a 150.000 lejt a nyílászárók cseréjének az elkezdésére fordítják. A közbeszerzési eljárást november 30-án hirdetik meg, s ha minden rendben halad, december végéig a második emeleten kicserélik az ablakokat – tudtuk meg Ganta Suzana igazgatótól.

A Mûvészeti Líceumban a bentlakás épületét bôvítik egy újabb emelettel, illetve manzárddal, ahol szakmûhelyeket, hangszertermeket alakítanak ki. Ami azért nagyon fontos, mivel az idei tanév végéig ki kell költözniük a református egyháznak visszaszolgáltatott épületbôl, ahol jelenleg a szakmûhelyek vannak. Az 50.000 lej a tervek elkészítésére lesz elegendô, így biztosan felhasználják – mondta Péter Mária aligazgató.

Mezôpaniton is bizakodóak. Deák János igazgatótól megtudtuk, hogy a község három iskolájának a mezôbergenyei, a csittszentiváni és a kövesdi felsô iskolának kiutalt 90.000 lejt a már megkezdett munkálatok, a belsô illemhelyek befejezésére fordítják. Igaz, hogy Bergenyében a víz bevezetésén és az emésztôgödör kialakításán túl még megoldásra vár a fûtés korszerûsítése is, ami valóban használhatóvá teszi az iskolához ragasztott mellékhelyiségeket, de mindez esetleg egy következô kormányhatározat nyomán valósítható meg. A központi iskolában a felsô folyosó átjárhatóságának a kialakítására, s az épületnek a belsô udvar felé történô bôvítésére fordítják a 150.000 lejt. Gálfi Sándor alpolgármester is bizakodó, hogy mind a tervezésre, mind a kivitelezésre sikerül meghirdetni a közbeszerzési eljárást, s a munkálatokat is elkezdhetik.

Akinek kétségei vannak

Máté János balavásári polgármesternek kétségei vannak a kendi óvoda építésére kiutalt 200.000 lej felhasználása kapcsán. Ezt a pénzt az idén nem valószínû, hogy el tudják költeni. Az elektronikus közbeszerzési eljárást hamarosan meghirdetik, az elbírálást követôen azonban 10- 12 nap a fellebbezési idô. Ha minden úgy megy, mint karikacsapás, kérdés, hogy melyik lesz az utolsó nap, amikor még nyitva tart a kincstár. Az óvodára viszont nagy szükség van, mivel az egyháznak visszaszolgáltatták az épületet. Az újat az iskola udvarára, a sportpálya mögötti területre tervezték, ahol hosszított programban foglalkoznának mindkét Kendrôl a legkisebbekkel.

Teremiben, bár iskolakezdésre ígérték, újabb nehézségek miatt azonban még nem fejezték be az építkezést, amely a tetôszerkezet újjáépítését, a nyílászárók cseréjét, az illemhelyek kialakítását foglalja magában. E célra még a májusi kormányrendelettel kapták a 230.000 lejt. A gyerekek ideiglenesen a kultúrházban tanulnak, de Iszlai Tibor polgármester reméli, hogy év végig átadhatják a felújított iskolát és óvodát.

Reményben tehát nincs hiány, ha hallani is kétkedô megjegyzéseket. Egy biztos: ilyen lehetôségük sohasem volt az iskoláknak, hogy megújuljanak, még akkor is, ha a folytonos sietség nem használ a minôségnek. Remélhetôleg az utolsó kormányhatározat utolsó függelékével kiutalt pénz sem vész el, s a kormány gondoskodik arról, hogy a lehetetlen helyzeten segíteni lehessen, egyébként csak fölösleges mézesmadzag maradt a támogatás utolsó tétele.

Marosvásárhely határában, a bodoni erdô mellett tákolt kalibákban több roma család él. Kilenc évvel ezelôtt kényszerûségbôl költöztek ide Dózsa György községbôl. Az ideiglenesség állandósult, ott ragadtak. Mindegyre megpróbálnak szociális lakáshoz jutni, nem sikerül. Bár igaz, hogy a helyi hatóságoknak formálisan semmiféle kötelezettségük nincs irányukba, de emberségbôl azért lehetne segíteni rajtuk. Ez viszont nem történt meg sem az önkormányzat, sem az egyházak, sem a humanitárius szervezetek nem mutattak hajlandóságot a támogatásukra, pedig mindenütt kopogtattak.

Régi ismerôsünk Téglás Lajos, aki mindig késô ôsszel jelenik meg, amikor az éjszakai csípôs fagy már nagyon kesergeti az életüket. – Mi lesz velünk? Mi lesz a gyermekekkel? Segítsenek valamit, mert megfagyunk a télen! Se pénzünk, se munkánk, se tûzifánk. Semmink sincsen. Egyik helyrôl küldözgetnek a másikra, de házat senki se ad. A primárhoz hiába megyünk. Nem áll szóba, kidobnak münköt. Abból a vasból élünk, amit a földbôl kicsákányolunk. Tíz-tizenöt lejt kapunk napjára. Ebbôl jut egy kenyérre, egy kicsi fuszulykára, pityókára, káposztára. Húsra nincs pénz – kezdi mondandóját.

Sár, kosz, füst, tétlen felnôttek, gyermekek

Amikor megismertem még csak két gyerekkel éltek a putriban – ha lehet annak nevezni a préselt lemezbôl, kartonból, linóleumból összeeszkábált, szörnyen rossz és kosszal átitatott, sártengerrel, szeméttel körülvett építményt –, mára már megszaporodott a gyereksereg. A kaliba belvilága egyetlen helyiség, benne tûzhely, két rozzant ágy és egy jobb sorsra érdemes konyhaszekrény. A "falakat" a csóré földre húzták fel, amit linóleummal borítottak. – Nézzék meg, hogy élünk! A hat gyermekembôl hármat, a legküssebbeket oda kellett adjunk. A négyéves Ramonát, s a kicsi ikreket, akik négy hónapusak. A feleségem császárral szülte ôket, most nem dolgozhat. A kalyibába hoztuk haza ôket. Az elejin nem is volt semmi baj, de az erdôrôl, a forrásról hoztuk a vizet, s megbetegedtek. Perfúziózni kellett az egyiket, hogy helyrejöjjön. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy ha valakinek kell, odaadjuk ôket. Hivatalosan intéztük a papírokat a gyermekjogvédelemmel, s oda is adták ôket egy családnak. Tovább nem tarthattuk itt. Akkor nézem meg ôket, amikor akaram. Szeretem a gyermekeimet – mondta Téglás.

A másik három gyerek, a tízéves Lajos, a kilencéves Lucian és az ötéves Lucian csak néztek nagy szemekkel, akiknek délelôtt 11 óra körül nem lett volna mit keresniük otthon. Mégis a putri körül dagasztották a sarat, csak érkeztünkre gyûltek be a kályha mellé, ami büdös füsttel együtt ontotta a meleget. Mûanyag táska, összetört táldarabok, rossz cipôk, régi asztallábak égtek benne. Fát nem mernek az erdôrôl hozni, mert megbüntetik ôket. Fordult már elô. A gyermekeket nem fogadják az iskolában. A két nagyobbikat szeptember 17- én szépen felöltöztették, elvitték a meggyesfalvi 1-es iskolába, s azt mondták, nincs mit keressenek ott, mert nem laknak a negyedben. A dossziéra is ezt írták. – Pedig a tanítónék, akik tanították ôket a "centruba", azt mondták, oda kell vigyük. A tanévbôl eltelt két és fél hónap, s ezt az évet is elveszítettük. Nem a mi hibánkból! – mondta az édesanya, Stan Etelka.

Meguntak így élni

Téglásék tízen vannak testvérek. Dózsa György községben, Újfaluban laktak. 1998- ban összetûzésbe kerültek egy másik roma családdal. – Volt egy gyilkosság. A testvérem, János Guszti megölte Horcu Mártont. Elítélték, három évet ült a börtönben. Azért csak ennyit, mert önvédelembôl tette. Ha nem így lett volna, még ma is ülne. Annak az embernek a családja megfenyegetett münköt, el kellett jöjjünk. Még a házakat is leverték. Arra felé sem tudunk közeledni! Ide kellett jöjjünk, máshol nem kaptunk helyet. Megpróbáltuk a "presedintele rominál", ígérte, hogy segít, nem segített. Az utakon voltunk, tíz család. Tíz kalibát kellett építsünk. A gyermekek mind itt születtek, azt sem tudjuk pontosan, hány. Vannak vagy hatvanan. Csak az egyik kalyibában van tíz gyermek. Dózsa Györgybe nem mehetünk, itt kellene adjanak bár egy darab földet, hogy építsünk, de azt sem adnak. Azt mondják, hogy menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk, mert oda szól a buletinünk.

Tüzet oltani lehet, de megoldani a problémát nem!

Tavaly Dorin Florea polgármester elrendelte, hogy a romákat költöztessék el a bodoni erdô szélébôl. Sátrakba akarták költöztetni. Lerombolták a putrikat és úgy volt, hogy visszatelepítik ôket Dózsa György községbe. Öt családot elvittek, ôk maradtak. A többiek, akiknek nem volt mint keresni a nyárádmenti faluban, Besében próbálkoztak, de ott sem fogadták ôket. Filip Viorel, a közösségi rendôrség igazgatója, akit a kitelepítésükkel megbíztak, elmondta: egy közösség sem engedi ôket letelepedni, mert gyilkosnak tartják ôket. Hiába magyaráztam meg, hogy csak az egyikük gyilkolt, ô le is ülte a büntetését és azóta sem keveredett bûncselekménybe, nem voltak hajlandók befogadni. Egyetlen megoldás volna, ha a hatóságok, a prefektúra vagy a polgármesteri hivatalok egyeztetnének, letelepítenék ôket és személyi igazolványt adnának nekik.

Az egyik, megkeresésükre érkezett válaszból az is kiderül, hogy két évvel ezelôtt 130 millió lejes kormánysegélyt kaptak a lerontott Dózsa György-i házaik helyreállítására, ám a pénzt elköltötték, s a helyi hatóságok szerint nem áll szándékukban visszaköltözni, megszokták a "városi életet".

Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, komolyan foglalkoznak a romakérdéssel, de ezrével adódnak a megoldandó problémák.

– A Hidegvölgyben, a Remeteszeg, a Hegyalja utcában megkezdtük a programokat, a tavaly a Dózsa György-i polgármesterrel folytatott hosszú egyeztetések után a bodoni erdôbôl is elköltöztöttük a romákat, sátrat, ruhákat, élelmet adtunk nekik. Egy idô múlva visszaköltöztek. Sajnos, egymás között is és a közösséggel is összeférhetetlenek. Mi a tüzet oltjuk, de a problémát megoldani nem lehet. Megtalálják a módját, hogy az eddig folytatott életmódjukat ne adják fel. Tudunk más ilyen telepekrôl még az erdôben, a Segesvári úton, a híd körül. Elköltöztetjük ôket és visszaköltöznek.

A bodoni erdô szélén élô romákról lehet elítélôen beszélni, meg is érdemlik, azonban ha esélyt sem kapnak a beilleszkedésre, akkor örök nyomorra lesznek ítélve. Púpnál egyéb sohasem lesznek a társadalom hátán, s a gyermekek, szüleikhez hasonlóan, iskolázatlan, jövedelem nélküli állampolgárokká válnak. S a megoldatlan helyzetük a társadalom számára is fokozottan súlyosbodó problémát jelent.

Egy értô kritikus megjegyezte, hogy a mûsorcím elsô felének annyi a köze a kártyajátékhoz, mint Kim Ir Szennek az athéni demokráciához, ezért nem a póker, hanem az arc a lényeg, vagyis hogy szándék szerint ez egy flott és szórakoztató vetélkedômûsor, sztár mûsorvezetôkkel. A kvízmûsor és a reality show keveréke brit eredetû, PokerFace címmel ment számunkra elérhetetlen csatornákon. Az RTL KLUB játékában az eredetibôl "magyar" lett, vagyis hosszabb a játékmenet, kisebb a dozsó, ami járna. Persze így sem semmi, kétszázezrekkel lehet kitántorogni, hétmillióval döntôbe kerülni, ötvennel nyerni. Közben mindvégig ott függ a játékos feje fölött a pofára esés Damoklesz kardja.

Hétfô és szombat között esténként hat-hat játékos próbál blöffölni, miközben Sebestyén Balázs és Vágó István, hol nyakkendôsen, hol anélkül, de egyforma öltönyben, szintén vicces. Öt sorozatban 28 kérdés, ki-ki tudja a saját eredményét, a másikét nem. El kell hitetni a többivel, hogy ô maga áll a csúcson (pénznyeremény dolgában is). A trükk az, hogy a nézôk mindent tudnak, a játékosok meg annyit, amennyit, aztán egy-egy kérdéssor végén az úgynevezett pánikgombokhoz lépve kivárni, míg valaki más nyomja meg, és kihátrál a harcból, majd a "vallatószobában" elmeséli, miért nyomott.

Attól unalmas, hogy többet tudunk (alkalmasint a válaszokból is), mint e versenyzôk. Az ÉS kritikusa így fogalmaz: "van egy kis játék, a nagyobbik részben meg megy a valóságshow agyleszívása, a helyszíni közönség tapsa, füttyögése, ordítozása közepette. Tréfásnak szánják, de mindig elkámpicsorodunk rajta, tényleg olyan 'ertéeles' vagy 'retekklubos' az ügy. Mindazonáltal az is bebizonyosodott a legtöbbször, hogy a játékosok ön- és valóságismerete azért nagyjából mûködik, nagyon jó pofára esések nem voltak eddig (azóta volt egy, sz.m.), viszont nagy eséllyel mérkôzött a gyôzelemért az, aki valóban mûveltebb vagy tájékozottabb volt társainál" – véli Kondor Ferenc, aki szerint "a játék amúgy alapvetôen nem volna rossz, ha valóban a pókerbôl ismerôs igazi blöffölésekre alapozódna, de a szerkesztôk összekeverték az alázást, a beszólást és az idióta viccelôdést e nemes kártyajáték egyszerû, mégis nagyszerû elemével. Minden épp az ellenkezôje."

Mindenekfölött pedig ott az ördög patáján a felirat (merthogy a közönség is kvízelhet): tessék sms-t küldeni, olcsón van megszámítva, és mennyi mindent lehet nyeeerniiii!

Isten megígérte a pátriárkáknak, a prófétáknak s általuk az Ószövetség népének, hogy szabadítót küld a világ számára. Akik hittek az isteni ígéreteknek, nagy várakozásban éltek, várták a Messiást.

És íme, nem vártak hiába, az ígéret betelt, megérkezett Betlehembe, akit a szent atyák vártak, akirôl jövendôt próféták mondottak.

Aki megérkezett, harminc évig készült a nagy mû véghezvitelére és három évig munkálkodott a világ megváltásán. Ez alatt a három év alatt sok csodát tett, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel és örökérvényû, soha el nem múló tanításokat szólott.

Áldott munkája nem tetszett mindenkinek, lettek ellenségei és a keresztre juttatták, ahol meghalt és eltemették. Isten azonban nem hagyta Ôt a sírban, feltámasztotta a halálból és negyven napig még a földön járt, amikor sokszor és sok rendben megjelent sokaknak.

Negyven nap után Isten felvitte magához a mennybe. Jézus Krisztus mennybemenetele elôtt megígérte a tanítványoknak, hogy visszajön a földre. Hogy mikor, arról nem beszélt.

Követôi (tanítványai) nagy várakozásban éltek, várták a Mestert. Egyesek abban a hitben várakoztak, hogy még az ô életükben megtörténik a visszajövetel.

Szentlelke erejével, isteni hatalmával sokszor megjelent. A láthatatlan Krisztus csodákat tett. Péter és János által meggyógyította a templom kapujában kéregetô koldust, aki sántának született. Kiszabadította a börtönbôl a megláncolt apostolokat. A Phátmosz szigetére számûzött János apostolnak megmutatta, hogy mi van a mennyben.

A Jézus-várás megtermette a maga gyümölcsét, a várakozóknak sok csodában és örömben volt részük.

Az Anyaszentegyház népe azóta is visszavárja Jézust. Adventi idôben élünk. A karácsony elôtti idôkben fokozottan hirdetjük, hogy az eljön. A mi életünkben nem történnek csodák, nem jelenik meg Krisztus, mint a régieknek. Mi az oka ennek ? Az, hogy nem teljes, nem igazi a mi várakozásunk. Sok minden megzavarja Krisztus- várásunkat. Pál apostól azt írja a Római levél 8 . részében, hogy a régiek sóvárogva, fohászkodva várakoztak s életükben igyekeztek hasonlítani Isten fiához, mind beszédükben, mind cselekedetükben. Akkor lesz igazi advent, ha mi is ezt tesszük, hogy istenfiakként élünk, mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.

Ezen adventi idôben azért fohászkodjunk, hogy halljuk meg a teremtett világ sóhajtását és nyögését, lássuk embertársaink nyomorúságát s induljon szívünk irgalmasságra, miként a Mesterünk is irgalmas volt és irgalmas hozzánk minden napon.

Id. Balogh Károly lelkipásztor

Elôzô írásomban arról szóltam, hogyan vált valóra régi álmom, hogyan kerültem a brassói vasutasiskolába. Egyéves kiképzésünk alatt a forgalmi-kereskedelmi teendôket a botfalusi állomáson, majd a brassói – akkor nagy és híres – tehervonat-összeállító és -elosztó állomáson tanultuk. Miután lejárt az év, levizsgáztunk, majd újabb kiképzések következtek, hogy felelôsségteljes, önálló munkát végezhessünk. Aztán következett az akkor üres helyekre való kiosztás, de oda is csak gyakorlatra egy ottani jól képzett kolléga mellé.

Kérésre engem a marosvásárhelyi felsôvárosi állomásra küldtek. Itt ismerôs, régi motoros mellett kezdtem az elsô lépéseket a vonatforgalomnál. Komplex volt a 12 órás munka, mert a személyszállítás mellett éjjeli tehervonatok is érkeztek. Akkor a vasúton bonyolították az Augusztus 23 bútorgyár és a fogyasztási szövetkezet ipari teherforgalmát.

Soha sem fogom elfelejteni azonban az elsô estét, amikor "szabadpályát" adtunk, majd pár percre elôttem elrobogott a Bukarest irányába közlekedô gyorsvonat. Mialatt én is a peronon, a megszabott helyen, tárcsával a kezemben, piros sapkásan fogadtam és szememmel végigkísértem a vonatot, elöntött a veríték. Errôl azonban a figyelô kollégának nem nyilatkoztam. Ennek kapcsán megtanultam, mit és hogyan kell a szolgálatot végezni a vonatok biztonságos közlekedése érdekében.

Utazásaim során azóta is mindig felnézek a piros sapkásokra.

Tekeres József, Marosvásárhely

A Kolozsvári Református Kollégium dísztermében tartotta évértékelô közgyûlését november 24-én, szombaton, együtteseinek vezetôivel, a Romániai Magyar Dalosszövetség.

Marosvásárhelyrôl négy kórus képviseltette magát: a vártemplomi Psalmus Vegyes Kar, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, karnagy Kovács András, a kövesdombi Halleluja kórus, karnagy Derzsi Éva, és az alsóvárosi református templom vegyes kara, karnagy Murár Mária. A jelenlevôket Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke köszöntötte, majd a szövetség és a kórusok évi tevékenységérôl tartott beszámolót. Ebben az évben a kórusok megünnepelték a Magyar Kultúra Napját, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját, Nagy István karnagy és hegedûmûvész születésének 100. évfordulóját, megemlékeztek a 10 éve eltávozott Jagamas János népzenekutató tudós tanárról.

A jelentés beszámolt a tagszervezetek tevékenységérôl is. Utána ünnepélyes díjátadás következett. Azokat a karnagyokat jutalmazták, akik eredményes munkával érdemelték meg a vezetôség és a tagság elismerését. A szövetség tiszteletbeli elnökétôl, Guttman Mihály tanár úrtól Márkos Albert-díjat vehetett át Varga Péter szatmárnémeti karnagy, Seprôdi János- díjat a kolozsvári Kulcsár Gabriella, Zsizsman Dezsô- díjat Balázs Ágnes, a Farkas utcai református templom karnagya és orgonamûvésze, és Jagamas János-díjat Szabadi Ildikó kolozsvári tanárnô.

A közgyûlés ezután négy évre megválasztotta hattagú vezetôségét.

A rendezvény utolsó mozzanataként a résztvevôk kórushangversenyt hallgattak a Farkas utcai református templomban, amelyen a kórusok Kodály mûveinek elôadásával tisztelegtek a nagy magyar zeneszerzô, karnagy-pedagógus emléke elôtt. Fellépett a Kolozsvári Magyar Gyermekkórus és a Kolozsvár-Belvárosi Ref. Egyházközség Kálvin Énekkara, vezetô Balázs Ágnes, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Férfikara, karnagy dr. Kovács L. Attila, a Magyarfenesi Vegyes Kar, karnagy Tóth Guttman Emese, a Tordaszentlászlói Énekkar Guttman Mihály vezetésével, és a Szatmárnémeti Római-katolikus Székesegyház Énekkara Varga Péter vezetésével.

Kelemen Mária, a Zenemûvészeti Egyetem IV. éves hallgatója

Az idei mezôbergenyei alkotótáborban született munkákból nyílt kiállítás november tizedikén Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla galériában. A tárlaton tizenhat alkotó munkáját tekinthetik meg a látogatók. A tábor a székely Mezôség jellegzetességeinek megörökítése és az utókornak való átadása érdekében jött létre. E tájegység különleges szépsége a múlt lassan feledésbe merülô örökségével arra késztette az alkotókat, hogy éljenek a lehetôséggel és tegyék, amit tenni kell: folytassák mindannak a begyûjtését, amit még felkínál a változó mezôségi táj, ami még él a hagyományokból, a falusi ember mindennapi életét, foglalatosságait. Szeretnénk menteni, ami még megtalálható e kis közösségben. Ennek a fontos feladatvállalásnak tett eleget ki-ki a saját alkotói technikája szerint, színekkel és vonalakkal, olajban, pasztellben, grafikában, textíliában, valamint a fényképezôgép segítségével. A meghívottak: Bálint Zsigmond, Czirjék Lajos, Duha László, Fábián Margit, Gyenes Tibor, Hadnagy Gabriella, Hintea Máriusz, Iszlai Irma, Iszlai István, Jámbor Rozália, Károly-Zöld Gyöngyi, Király Péter, Nagy Katalin, Suba Piroska, Dégi V. Éva, Ôsz Zoltán igyekeztek ennek a célnak, feladatnak eleget tenni. A kolozsvári kiállítás Károly-Zöld Gyöngyi képzômûvész, valamint Ferenczi Miklós lelkipásztor és felesége, Ferenczi Annamária hathatós segítségével jöhetett létre.

Köszönjük szépen szívességüket!

Ôsz P. Zoltán táborszervezô

A túlterhelés nem vezet eredményre címû íráshoz szeretnék hozzászólni. Panaszos levél, de amikor mi jártunk középiskolába, még nehezebb volt. Reggel 6 órakor keltünk, 8 órakor kezdôdött a tanítás, délután 2 óráig, 2-3 óra között ebédszünet volt, 3-4 óra között tanulás, 4-5 óra között séta, 5- 7 óra között tanulás, 7-8 óra között vacsora és 8-9 óra között ismét tanulás, 9-kor lefekvés. Ez így ment 8 éven át.

A vakációban is mi, falusi gyerekek reggel 5 órakor keltünk és bizony segítettünk a szüleinknek a mezei munkában, kaszáltunk, takartunk, szántottunk, arattunk, csépeltünk. Kötelezô volt, ha esett, ha 30 fokos meleg volt, menni kellett. Dolgoztunk, nem szórakoztunk. Én már 10 éves koromban komoly munkát végeztem. Akkorjában nem volt szabadságolás, kirándulás stb.

A mai családokban 1-2 gyerek van és körülöttük forog a világ. A szülôk azt sem tudják, hogyan járjanak a gyerek kedvébe, hogy azok jelesebb emberek legyenek, mint ôk. Hol sikerül, hol nem.

Bizony, a mi korunkban 7-8 gyerek volt egy-egy családban, és nem mi voltunk a család közepe. Egymást neveltük. Még a szülôi asztalhoz sem ülhettünk, külön asztalnál ettünk. Nem volt annyi csoki, narancsot nem is láttunk. Hanem bizony mezítláb jártunk (milyen jó volt, alig vártuk!). Játékunk is alig volt, most az unokáimnak több játéka van, mint akkor az egész falunak. És mégsem panaszkodtunk.

Most 74 éves vagyok, jó egészségnek örvendek, 3 gyerekem, 6 unokám van. Öt emeletes házat építettem és mind azon álmodozom, hogy az unokáknak is kell építsek. Nem azon jár az eszem, hogy a tévé elôtt üldögéljek, mint ahogy ma szokás, s ahogy sokan teszik. A mai embernek ott a tévé, a számítógép, a mobil, a mosógép, a mikrohullámú sütô, ilyen-olyan robot, mégis tele vagyunk panasszal, mégsincs idônk semmire.

Varga Vilmos, Marosvásárhely

Mélységesen felháborít ami váro-sunkban, Szászrégenben történik. Az utcán felszerelt szemeteskosarakat megrongálják, széttörik. A telefonfülkéket összetörik, ablakai üveg nélkül tátonganak. Rettenetes a látványuk. Ezek a javak sok pénzébe kerültek azoknak az intézményeknek, amelyek kirakták. A szemeteskosárra, a telefonfülkére is szükség van, mégsem becsülik. Inkább huzatban telefonálnak, a szemetet pedig szétszórják. A rongálókat senki sem állítja meg, nem vonja kérdôre.

Az RMDSZ európai parlamenti képviselôjelöltjeit ábrázoló pannókat sem kímélte a rongálók keze. Kék festékkel rondították el az arcokat. Mindez a rendôrség épületétôl 100 méterre történik. Nem látta ezt egy rendôr sem. Mi, választópolgárok láttuk, de nem tehettünk semmit.

Jenei Árpád, Szászrégen

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro.

Teremfoci

Hatgólos fölénnyel, 7-1-re hengerelte le a Quasar Déva együttesét hétfôn délután a marosvásárhelyi City`us csapata a teremlabdarúgó I. liga ôszi idényének záró fordulójában, hazai pályán. A hazai csapat szép játékot mutatott be mintegy 150 nézô elôtt a sportcsarnokban, látványos gólokat szerezve.

A vásárhelyiek már a 2. percben elkezdték a gólgyártást Zico révén, majd Faria következett két találattal, ráadásul a szünetig Nuno Miguel is vágott egy hármast a vendégkapuba, így a szünetkor 6-0 állt az eredményjelzôn a házigazdák javára. A második félidôben a hazai csapat a teljes keretet átforgatta, és adott pillanatban 7-0-ra vezetett Rodrigo találata után, majd a vendégek is szereztek egy becsületgólt Pantea révén. A vásárhelyi csapat egyelôre a 4. helyen áll a táblázaton az ôszi idény végeztével, azonban a rangsor még módosulhat, mivel a hét végén zárult Eb-n részt vevô játékosok csapatainak még elmaradt mérkôzéseik vannak.

A vásárhelyi klub második ligás csapata szintén gyôzött a hét végén, ugyancsak 7- 1 arányú gyôzelmet aratva a sepsiszentgyörgyiek felett.

Víkendtelepi oldboys bajnokság, 6. forduló: Ajax Lornion – Estudiantes 5-3, Leeds – Liverpool 3-4, Poli – Monaco 2-0, Jett Leo – Como 1-2. Az Atlantic – Electro Prisma és a Venus Nike – Flash mérkôzéseket elhalasztották, a Torpi állt. A bajnokság állása: 1. Pepsi 007, 2. Como, 3. Jett Leo 15-15 p.

Tudor I. bajnokság, 4. forduló: River – Daneuro 2- 5, Inter – Sporting 0-0, UTA – Craiova 5-2, Reggina – Diahora 1- 3, Boca – MBO 3-2, Lazio – Lyon 2-1. A Progresul állt. A bajnokság állása: 1. Diahora, 2. Reggina, 3. Daneuro, 4. Lazio 9-9 p.

Tudor II. bajnokság, 7. forduló: Route 66 – Vulturii 3-5, Deportivo – Chelsea 2-1, Otelul – Milan 0-4, Barcelona – Rapid 2-1, Silmarcon – Vicenza 0-3, Juventus – Via Mures 8-1. A Sevilla állt. A bajnokság állása: 1. Milan, 2. Vicenza 15-15 p., 3. Otelul, 4. Juventus 14-14 p.

Nagyernyei bajnokság, 6. forduló: Kolping – Valencia 0-9, Monaco – Lazio 9-1, Ajax – Bayer 3-7, FC Botex – Bastia 8-4, Fortuna – Nordenlor 0-8, VLL – Manchester 1-11. A Carion állt. A bajnokság állása: 1. Nordenlor 18 p., 2. Monaco 15 p., 3. Valencia, 4. FC Botex, 5. Carion, 6. Manchester, 7. Bayer 12-12 p.

Marosszentgyörgyi bajnokság, 2. forduló: Inter – Parma 4-1, Valencia – Schalke 7-1, Fortuna Media Expert – Manchester 1-1, Milan – Steaua 3-0 (meg nem jelenés), Arsenal – Villarreal 3-1. A bajnokság állása: 1. Milan, 2. Inter, 3. Arsenal 6-6 p.

Maroskeresztúri bajnokság, 9. forduló: Foresta – Craiova 4-1, Ajax – Terra 0-4, Rapid – Sevilla 6-0, Flamingo – Speranta 5-3. Az Oldboys állt. A bajnokság állása: 1. Terra 22 p, 2. Flamingo 17 p., 3. Craiova, 4. Rapid 15-15 p.

Ioan Paus

Ötpárti egyeztetés lesz a kettôs állampolgárságról?

Ötpárti egyeztetést tarthatnak a kettôs állampolgárságról – errôl keddi számában írt a budapesti Népszava. Fontos, hogy a magyar parlamenti pártok vitassák meg a kettôs állampolgárság ügyét, különös tekintettel a schengeni csatlakozásra – mondta Szabó Vilmos szocialista képviselô. Véleménye szerint a tárgyalásokat zárt ajtók mögött kellene megkezdeni. A dolog ugyanis – olvasható a cikkben – meglehetôsen kényes. Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke egy a Magyar Nemzet múlt szombati számában megjelent interjúban beszélt arról: amennyiben egyezségre jutnak a parlamenti erôk, akkor a vajdasági magyarok kettôs állampolgárságának nem lehet akadálya – idézte fel a Népszava. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke kijelentette, támogatják a kettôs állampolgárságot, különös tekintettel a schengeni csatlakozás határon túli kárvallottjaira. Ha az MSZP támogatja a házelnök elképzelését, szívesen részt vesznek az ötpárti tárgyaláson – közölte.

Duna Televízió: december a magyar népmese hónapja

Gyerekek által írt mesék kötetével és népmese-vetélkedôvel is készül decemberre a Duna Televízió – hangzott el a közszolgálati médium keddi sajtótájékoztatóján, amelyen bejelentették: az év utolsó heteit ennek a tematikának szentelik. A Mese-játék címû hétrészes mûsor félórás epizódjaiban négy magyarországi és négy határon túli általános iskola csapata méri össze, mit tudnak a magyar népmesekincsrôl. Rózsa György, a mûsor producere az eseményen arról beszélt, a mai gyerekek szinte csak amerikai és japán történeteket néznek, így ezzel a vetélkedôvel az a céljuk, hogy "legalább valamennyire visszahelyezzük jogaiba a magyar népmesét". Az eseményen elhangzott az is: szintén decemberben jelenik meg az a kötet, amelyben a Duna Televízió gyerekeknek kiírt mesepályázatára beérkezett háromezer történetbôl válogatták össze a kétszáz legjobbat. A könyv elôszavát jegyzô Csukás István író szerint ha megszólítják a kicsiket, azok gyakran zseniális történetekkel állnak elô. "Ha a mesét felnôtt írja, az rosszabb, nem annyira fantáziás" – mondta, példaként azt az egyik kisiskolás által írt történetet hozva fel, amelyben szalonnát sütnek a távolsági buszok.

A Krisztus palástja-ereklye és a duma- választások

A vasárnapi orosz parlamenti választások elôtti napon, december 1-jén állítják ki a Megváltó Krisztus-székesegyházban azt a Krisztus palástjából származó ereklyét, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök a napokban adományozott az ortodox egyháznak. Krisztus köpenyének darabkáját egy ezüst ereklyetartóban Vlagymir Putyin elnök adta át II. Alekszij pátriárkának egy egyházi ünnep alkalmából, amikor fogadta az ortodox egyház fôméltóságait, s egyebek mellett a választásokról is beszélt velük. Az ereklyét az 1600-as évek elején Abbász perzsa sah zsákmányolta Grúziában, s 1624-ben felajánlotta, majd 1625-ben elküldte Mihail Romanov cárnak Moszkvába. Az ortodox egyház közlése szerint a hívôk december 2-án, éppen a választások napján emlékeznek a csodatévô Filaretre, Moszkva és egész Oroszország metropolitájára, akinek földi maradványai a Megváltó Krisztus- székesegyházban nyugszanak. A hagyományok szerint ezen a napon és elôzô este II. Alekszij metropolita ünnepi istentiszteletet tart a templomban.

Oszama bin Laden üzenetet intéz Európához

Oszama bin Laden, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat vezetôje hamarosan üzenetet intéz Európa népeihez – közölte hétfô este egy amerikai hírszerzô csoport. A terrorista és szélsôséges internetes oldalak figyelésére szakosodott SITE Hírszerzô Csoport – amely korábban már többször lehalászta a világhálóról bin Laden üzeneteit, még mielôtt azokat az al-Kaida médiarészlege, az asz-Szahab nyilvánosságra hozta volna – azt közölte: nem tudni, hogy a terrorvezér mirôl fog szólni, illetve mikor és milyen úton, hang- vagy videofelvétel formájában fog üzenni. Az asz-Szahab mindenesetre a küszöbön álló üzenet kapcsán közölte: a Nyugat vesztésre áll háborújában és "a láthatatlan igazság valóságával kell szembesülnie". A hasonló bejelentéseket követôen általában 72 órán belül nyilvánosságra hozzák az üzenetet. A szaúdi születésû Oszama bin Laden legutóbb októberben jelentkezett, egységre szólítva fel Irakban harcoló szunnita lázadó csoportokat.

Ima az esôért

A ciprusi ortodox egyház figyelmeztette papjait, hogy ne mulasszanak el esôért imádkozni a vasárnapi miséken. Ezzel remélnek véget vetni a szigetországban pusztító példa nélküli aszálynak. Az egyház feje, II. Krizosztomosz érsek felhívásában Isten minden szolgáját arra kérte, hogy december 2-án szenteljenek külön könyörgést a régen várt csapadékért. "Bizonyosak vagyunk abban, hogy ha együtt imádkozunk buzgó lélekkel és mélységes hittel, akkor lehetetlen, hogy a könyörületes Isten ne méltányolná állhatatos imáinkat" – írta körlevelében. A magát Krisztus elsô követôitôl származtató ciprusi ortodoxia független ága a görögkeleti liturgiát követô egyházaknak. Ciprus ivóvízellátásának és vízszükségletének javát víztárolókból nyeri, amelyek vízszintje jelenleg mindössze nyolc százaléka a kapacitásuknak. Tavaly ilyenkor 25 százalékon álltak a tározók.

A dalai láma Tibeten kívüli utódot kíván

A XIV. dalai láma, a tibeti buddhisták spirituális vezetôje Tibeten kívüli utódot kíván kinevezni abban az esetben, ha számûzetésben halna meg. A 72 éves dalai láma, aki 1959-ben menekült el Tibetbôl, és azóta az észak-indiai Daramszalában él, kedden Amritszárban, vallási vezetôk világkonferenciája alkalmából nyilatkozott újságírók elôtt utódlásáról, kivívva ezzel ismét a kínai vezetés haragját. A spirituális vezetô ugyanis már a múlt héten, egy japán lapnak adott interjúban kifejtette: kész szembeszállni a hagyományokkal annak érdekében, hogy Peking ne avatkozhasson bele a tibeti vallási ügyekbe.

Anyakönyvezik a romákat

A romák szociális helyzetének javítását célzó két pályázatot nyert a megyei tanács. A Phare 2005 program keretében támogatott egyik projekt szerint a Romák Demokratikus Egyesülete a szászrégeni lakosság- nyilvántartó irodával közösen, valamint Gernyeszeg, Sárpatak és Petele roma közösségeivel az említett településeken olyan irodákat nyitnak, ahol nyilvántartásba veszik az ott lakó romákat. A lehetôségek szerint személyazonossági igazolványt, születési vagy anyakönyvi okiratokat készítenek azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen dokumentumokkal. A második terv hasonló tevékenységet támogat Nyárádszereda és Jedd roma lakói körében. Itt a megyei tanács az ELI szervezettel, az említett helységek polgármesteri hivatalaival, a közösségi rendôrséggel, valamint a marosvásárhelyi lakosság-nyilvántartó hivatallal közösen készíti el a nyilvántartást és bocsátja ki az okiratokat. A két pályázat összértéke 102.804,2 euró, ennek 10%-a résztámogatás.

675 éves Marosszentgyörgy

A marosszentgyörgyi egyházak és a polgármesteri hivatal szervezésében megemlékezô ünnepségeket tartanak a település írásos említésének 675. évfordulója alkalmával. November 29-én, csütörtökön 18 órától a római katolikus plébánián szentmise lesz, majd az egyház tanácstermében dr. Moldovan Petru történész, levéltáros tart elôadást a település múltjáról. Nagy Edit történelemtanár a település demográfiai alakulásáról, míg Nagy Csaba, a gimnázium igazgatója a község 1778–1948 közötti vallási oktatásáról értekezik. Ilaire Gh. Opris a szentgyörgyi családnevekrôl tart elôadást, míg Baricz Lajos plébános egyházi személyiségeket mutat be. Ez alkalommal ismertetik a község monográfiáját is. Fellépnek a református egyház Reménység, az unitárius egyház Új Tavasz, valamint az ortodox egyházközség kórusai, illetve a Szôcs Kálmán irodalmi kör tagjai.

Az elterelt terelôútról a Marosvásárhelyi TV-ben

Ma délután negyed 5-kor a Marosvásárhelyi Televízió Érv-velô címû mûsorának témája Marosvásárhely terelôútja. Szucher Ervin meghívottjai: Bárczi Gyôzô alprefektus, Csortán Ilona, a megye fôépítésze és Vasile Tatar, Jedd polgármestere. A nézôk délután 3 óráig küldhetik el kérdéseiket a juventusms@rdslink.ro címre.

Kiállítás a mezômadarasi tábor alkotásaiból

Ma délután 5 órától a Vártemplom Eminescu utcai Diakóniai Központja Bocskai Termében kiállítás nyílik a hatodik mezômadarasi alkotótáborban készített munkákból. A szeptemberben szervezett alkotótáborban részt vett 24 mûvész 60 munkáját láthatják a tárlaton. Megnyitót mond: Molnár D. Dénes képzômûvész és Czirjék Lajos táborszervezô. A Mezômadarasért Fejlesztési Egyesület által szervezett tábort és kiállítást a megyei tanács és a Surub Trade cég támogatta.

Mirkó királyfi – díjnyertes elôadás szombaton

A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház december 1-jén, szombaton délután 5 órától újra mûsorra tûzi a Mirkó királyfi címû darabot, amely az október 23. és 27. között Kolozsváron megszervezett 5. Puck Nemzetközi Báb- és Marionettfesztiválon a legjobb elôadásért járó díjat nyerte el. Az elôadást a színház 4 éven felülieknek ajánlja.

Bárczi András akvarell-kiállítása

December 2-án, vasárnap 12 órakor a marosvásárhelyi unitárius egyházközség (Bolyai tér 13 sz. alatti) tanácstermében Bárczi András