|
LIX. évfolyam 271. (16753.) sz. |
2007. november 20., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Megkérdezik a nyugdíjast, szerinte mi tenné hatékonyabbá, jobbá a nyugdíjpénztár tevékenységét? Vagy kérik, hogy fogalmazzon meg három javaslatot, mit tartana a nyilvános nyugdíjrendszert szabályozó 2000. évi 19-es törvény elsôdleges, legfontosabb módosító intézkedésének. (Bár feltételezésem szerint, ha létezik nyilvános, akkor lennie kell nem nyilvánosnak, illetve titkosnak, amire inkább kíváncsi lenne a nyilvánosság.)
A felmérô, amelyet a nyugdíjasoknak mostanában házhoz visz a postás, összesen tizenkét pontos, a neme, kora, lakókörnyezete, iskolázottsága mellett többek közt arra is kíváncsi még a feladó, a munkaügyi minisztérium és az országos nyugdíjpénztár, hogy hogyan óhajtja a jogosult a járandósága kifizetését: postán, bankszámlán vagy (elektronikus) bankkártyán. Hát, szóval, kedves nyugdíjasok, fôleg 80 év fölöttiek, nehezen mozgók és egyedül élôk, ajánlom, ez utóbbit válasszák, ily módon online, számítógéprôl bonyolíthatják összes vásárlásukat, kifizetésüket házikabátban, papucsban, a jó meleg szoba kényelmes foteljébôl!
Nem kétséges, az illetékes ágazat valószínûleg uniós pénzt kapott, valószínûleg közeleg a felhasználási határidô s a fantáziátlan tisztviselôk, körmükön égô gyertyákkal, tragikomikus idétlenségekkel rukkolnak elô restségük, tehetségtelenségük vajmi módon történô igazolására. Számukra zseniális ötlet, zseniális kivitelezés, és persze, felhasználódik rá a pénz. Van mit lobogtatni az uniónak, de idehaza is kifogják a szelet a vitorlákból: a legkiszolgáltatottabb polgároknak a felmérô-összesítés eredményhirdetése után demokratikusan le kell nyelniük a békát: az ô véleményük alapján módosították a nyugdíjtörvényt. Hogy mit is tartalmaz az a törvény? Hát nézzen utána, kedves Józsi bácsi, az interneten! Aztán hogy az ön javaslatát kifelejtették a számításból? Hát megtörténhet, mert még be-beüt hiba a rendszerbe, a hálózat sem mûködik mindig, a 25 éves X-nek például, aki idén végezte az orvosi egyetemet, szeptemberrel lejárt az utódnyugdíja, de kérdôívet, névre szólót, ô is kapott, biztosan jegelik a véleményét nyugalomba vonulásáig, tán egy újabb felmérést készítenek elô négy évtizeddel korábban: "A nyugdíjtörvény- módosításra vonatkozó javaslatok változása az életkor tükrében", s akkor újabb uniós pénzt halásznak el a kevésbé élelmesek orra elôl… Hát nem ügyesen nyüzsögnek a közpénzbôl fizetettjeink?
Szerényke ötletem azért mellékelném nekik: tán lehetne jogi, közgazdasági, pénzügyi, esetleg brókertanfolyamokat indítani a nyugalomba vonultaknak, ami további pénzek elszámolását tenné lehetôvé, utána pedig rájuk bízni az egész nyugdíjügyletet.
Mert kinek válik a kérdôívezés hasznára? Gyanúm szerint mindenkinek, kivéve a felmérteket. Nagy részükön ugyanis igazán csak a több pénz, kedvezményes szociális gondozás segítene.
Szívem szerint azt kérdezném meg tôlük, a nyugdíjasoktól, miként vélekednek magáról a felmérésrôl. Nos?
Összesen 117 román állampolgár kiutasítását rendelték el az olasz hatóságok két hét alatt, amióta az olasz kormány rendeletet hozott a társadalomra veszélyesnek ítélt uniós állampolgárok kitoloncolásának megkönnyítésérôl – jelentette a vasárnapi olasz sajtó. A rendelet által érintett 117 román állampolgárból többen már elhagyták az országot, mások a hazatelepítésükre várnak, ismét másokat befogadó központokban helyeztek el – írta a Corriere della Sera a belügyminisztérium adataira hivatkozva.
"Módszeresen és szabályosan járunk el. Azoknak a személynek a kiutasítását tekintjük elsôdlegesnek, akik korábban súlyos bûncselekményt követtek el, tehát veszélyt jelentenek – közölte a napilappal az északnyugat- olaszországi Genova prefektusa, ahonnan húsz embert utasítottak ki.
A számok jóval alatta maradnak annak, amire a hatóságok a rendelet meghozásakor számítottak: a rendôrség 1500 külföldi kiutasításával számolt csak a fôvárosból, Franco Frattini, az Európai Bizottság bevándorlási biztosa, a Berlusconi-kormány volt minisztere pedig legkevesebb 4000-5000 kiutasításról beszélt újságíróknak.
A heves vitát kiváltó jogszabályt azután fogadták el, hogy október végén megtámadtak, megvertek és feltehetôen meg is erôszakoltak egy 47 éves asszonyt, egy tengerész százados feleségét. Az asszony belehalt sérüléseibe. Róma egyik külvárosában találtak rá eszméletlenül, félmeztelenül, sárral borítva egy árokban fekve, egy olyan környéken, ahol számos romániai bevándorló él. A bûncselekmény elkövetésének gyanújával egy 24 éves román férfit tartóztattak le.
Hivatalos adatok szerint Olaszországban mintegy 342 ezer román állampolgár él, de a Caritas katolikus segélyszervezet a számukat 556 ezerre becsüli. Ez a szám növekvôben van, amióta Románia 2007. január 1-jén az Európai Unió tagja lett.
A november 16 – 17-ére tervezett vízüzem korszerûsítési munkálatai, amelynek következtében a város területén felfüggesztették az ivóvíz- szolgáltatást, az Aquaserv Rt. vezetôségének a felügyelete alatt történtek. A program szerint már pénteken 9 órakor hozzáfogtak az elôkészületekhez, amelyek nehéz körülmények között, de fegyelmezetten és szervezetten zajlottak. Ezeket a munkálatokat reflektorfényben éjjel is folytatták az Aquaserv Rt. és a spanyol Dytras cég, valamint e cég alvállalkozóinak a hozzájárulásával. A tulajdonképpeni munkálatokat, amelyek során új elemekkel cserélték ki a régieket a vízüzemben, s ezzel felújították a technológiát, pénteken 23.30 után fejezték be. Ezt követôen fokozatosan mûködésbe hozták a vízüzemet és feltöltötték az ivóvízhálózatot. Így november 17-én, szombaton 4.30-kor a marosvásárhelyi fogyasztók több mint 70 %-át ellátták vízzel (Unirii, T. Vladimirescu, Állomás tér, központ, 1989. December 22. és más övezetek. Reggel 6 órakor a víz elért olyan helyekre is mint a Gh. Marinescu, Béke, Forradalom utca és környéke. 7.30-kor az összes marosvásárhelyi lakoshoz eljutott a víz, így a munkálatok sikeresnek bizonyultak, mivel sikerült az elôre meghirdetett 24 órás határidô elôtt befejezni.
Az, hogy az Aquaserv Rt.-nek sikerült üzembe helyeznie az ívóvízhálózatot a megújított technológiával, a meghirdetett határidôn belül bizonyítja, hogy ezúttal is a cég betartja a marosvásárhelyieknek tett ígéreteit.
Szerencsére a szolgáltatás szüneteltetése idején nem történt incidens és az Aquaserv diszpécser-, illetve ügyfélszolgálathoz se érkezett panasz. Ez is bizonyítja a cég tájékoztató kampányának hatékonyságát.
Az Aquaserv Rt. jó néven vette és értékelte mindazokat a telefonhívásokat, amelyeket a hatóságoktól, intézményektôl és egyes lakosoktól kapott, amiben bátorították és köszönték a cég által kifejtett erôfeszítést, munkálatokat. Megjegyezzük, hogy a városban 16 + 7 kihelyezett ivóvíz- konténernél se alakultak ki sorok. Néhány gazdasági egység, fôként szállodák küldtek saját tartálykocsit a vízüzemhez. Az Aquaserv tartálykocsiját sehol se igényelték.
Az Aquaserv Rt. ezúttal köszöni meg Maros Megye Prefektúrájának, valamint a megyei és helyi intézményeknek, hatóságoknak az együttmûködését az akció lebonyolításában, ugyanakkor köszönetét fejezi ki az érintett lakosoknak megértésükért és türelmükért, amelyet az így kialakult kényelmetlen helyzetben tanúsítottak.
Az Aquaserv Rt. vezetôsége
A cukorgyártást jó ideje felszámolták Marosvásárhelyen, most a 114 éves múltat készülnek "végképp eltörölni". A bontási szándékról Luta Adrian mérnök, a Zamur Rt. igazgatója tájékoztatta lapunkat. Elmondta, hogy a gyárépületeket, a hozzájuk tartozó területtel együtt a francia tulajdonosoktól októberben felvásárolta egy litván cég. A cukorgyártók az idén még tárolnak itt cukorrépát, de jövôre már új helyszínt kell találjanak. A tervek szerint az új tulajdonos állítólag lakóparkot építene, de errôl részleteket még nem árultak el – mondta el az igazgató, aki a szóbeszéddel ellentétben cáfolta, hogy robbantással szeretnék lebontani az épületeket. Más módszert alkalmaznak, mert a robbantás eléggé költséges, nem beszélve arról, hogy engedélyt kell beszerezni a polgári védelemtôl, a rendôrségtôl és természetesen a polgármesteri hivataltól.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal építkezési osztályára még nem tettek le kérvényt ez ügyben – tájékoztatott Magyarosi Hunor mûépítész.
Ha a tervek elkészülnek, akkor valószínûleg a cég képviselôi is nyilvánosságra hozzák a szándékukat – mondta Luta Adrian.
Világviszonylatban ötszázmillió embert kezelnek ideg-, elmegyógyászati problémákkal. Bár a statisztikák szerint élete során minden 14. személy átesik bizonyos tüneteken, a betegek egy részét mégis nehezen fogadja el a társadalom, amelynek a peremére sodródnak. A megbélyegzés ellen indított kampányt tegnap a Megyei Sürgôsségi Kórház Elmegyógyászati Járóbetegközpontja, amely nemrégiben változtatott nevet és szerkezetet.
Bár a nyugati társadalmakban nagyobb a tolerancia, Romániában továbbra is tartózkodóan viszonyulnak ezekhez a betegekhez, akiknek nagyon nehéz munkahelyet találniuk. Annak ellenére, hogy ma már olyan törvény lépett életbe, amely kötelezô módon elôírja, hogy az 50-nél több személyt foglalkoztató cégek fogyatékkal élôket is kell alkalmazzanak, vagy az e személyek által készített termékeket kell vásároljanak (különben büntetést fizetnek), megyénkben csak egyetlen úgynevezett védett mûhely létezik, ahol a törvényes elôírások megvalósulnak. Egyébként már a munkavállalási kérdôív kitöltésekor stigmatizálják ôket, az igazságügyi szervek elôtt hasonlóképpen, hisz nem tekintik érvényesnek a tanúvallomásukat – hangzott el a dr. Ardelean Mihai elmegyógyász, a központ vezetôje és a Suciu Dorin szociális asszisztens által a múlt hét végén tartott sajtótájékoztatón. Azt a tartózkodással vegyes félelmet kell legyôzni, ami külsô hatásra a szóban forgó személyek önértékelésének is a csökkenéséhez vezet, bár az ideg- és elmebetegeket ma már egyre pontosabban ható gyógyszerekkel lehet kezelni, ha rendszeresen szedik azokat. Elhangzott még, hogy ezen betegek érdekét tartva szem elôtt alakították át az elmegyógyászati laboratóriumoknak nevezett szakrendelôket, amelyek személyzete pszichológusokkal, szociális asszisztensekkel, munkaterapeutákkal bôvült, s a marosvásárhelyihez hasonlóak nyílnak a megye többi városaiban is. Céljuk az, hogy minél több személyt kezeljenek ambulánsan, mivel a kórházban töltött idô sokszor negatív hatással lehet a betegekre.
Munkájuk népszerûsítését, a betegek elfogadását szolgálja a kampány, amelyet a sajtó, szórólapok és más nyomtatott ismertetô anyag segítségével indítottak. Ahogy kérdésünkre Ardeleanu doktor elmondta, tudatában vannak annak, hogy hosszú ideig tartó folyamatról van szó, ennek ellenére el kell érni, hogy a megbélyegzés megszûnjön, és a lelki egészségüket idôlegesen vagy hosszabb idôre elvesztett személyeket befogadja a társadalom, hisz az elkövetett bûncselekményeknek mindössze az öt százaléka kötôdik olyan emberekhez, akik ideg- vagy elmebetegségben szenvednek.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és a Maros Megyei Tanács november 24-én, szombaton Kálmán Imre-ünnepségsorozatot szervez a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében.
A tervezett program szerint szombaton 10 órakor Kálmán Imre élete és munkássága címmel ifjúsági vetélkedôt tartanak, amelyre 10 és 16 év közöttiek nevezhetnek be kétfôs csapatokkal. A zeneszerzô életének és munkásságának megismerését célzó versenyre való felkészüléshez az internetes böngészést és zenei lexikont ajánlják a szervezôk. Az elsô három nyertes pénz-, illetve tárgybeli jutalmat kap. Jelentkezni és bôvebb felvilágosítást kérni Náznán B. Olgánál a 0265/266-788, 0743-694.811-es telefonszámokon (esténként), illetve az olganaznan@hotmail.com e-mail címen lehet.
Az ünnepségsorozat keretében 11 órától Kim Imola vezetésével Kálmán Imre élete és munkássága címmel konferenciát tartanak. Délután 5 órától pedig operettgálaest várja az érdeklôdôket. Közremûködnek: Buta Árpád – bariton, Szabó Benczô Kincsô – szoprán és Kecskés Ávéd Éva – zongora, mûsorvezetô Kilyén Ilka.
A rendezvényekre a belépés díjtalan, adományokat elfogadnak.
2007. november 19. és 25. között a polgármesteri hivatal és az egyes szolgáltatók útjavítási munkálatokat végeznek.
Közúti közlekedést jelentôs mértékben befolyásoló munkálatok lesznek az 1989. December 22. utca teljes hosszában, a Segesvári út Legelô és a Bodoni utcák közötti szakaszán, a Mûvész utcában, a polgármesteri hivatal elôtt.
Az utak teljesen vagy részlegesen zárva lesznek.
Folytatódnak a felújítási munkálatok a Nyár, Somostetô (kockakô lerakása), Fenyô, Olt, Fürdô, Líceum, Krizantém, Levél, Vadász utcákban és a Gyôzelem téren (járdajavítás).
A marosvásárhelyi E-ON Gaz beruházási munkálatokat végez az 1989. December 22., George Cosbuc utcákban, a Víkendnél, valamint a Márton Áron utcában.
Az Energomur Rt. hôszolgáltató vállalat felújítási munkálatokat végez a Vasile Lucaciu és a Victor Babes utcákban, valamint a Kornisa sétányon és az Építôk sétányon (parkoló).
Az Aquaserv Rt. ivóvíz/szennyvíz/csatorna- vezetékfelújítási munkálatokat végez a következô helyszíneken: 1989. December 22. utcában, Remeteszeg és Unirii negyedben a M. Robu, Ioan Roman, David Rusu és Csíki utcákban, a Hídvég, a Meggyesfalvi negyedben, a Somostetôn – Trébely és Negoiu utcák, az 1918. December 1. út (a 255-281. szám közötti szakaszon), a Jövô, a Brassói, a Tulipán, a Haladás, a Rodniciei, a Fenyô, a Ramurele, a Baneasa, a Somostetô, a Hidegvölgy és a Dimitrie Cantemir utcában.
Jóllehet Ján Kubis szlovák külügyminiszter pénteken Párkányban még azt ígérte Göncz Kingának, hogy a Szlovákiában használatos magyar tankönyvekbôl nem törlik a magyar helységneveket, Ján Mikolaj oktatási miniszter két nappal késôbb egy vasárnapi televíziós beszélgetésben bejelentette: máris utasítást adott mindazon tankönyvek átírására, amelyben eddig csak magyar nyelven tüntették fel a szlovákiai helységneveket.
A szlovákiai magyarok több hazai és nemzetközi egyezményben rögzített nyelvhasználati jogával ellentétes szándékot a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a status quo megôrzésérôl többször elhangzott ígéretek megszegésének tekinti. A kormányfô nem egyszer kijelentette: a magyarok jogai nem csorbulnak. Robert Fico azok után is kész volt a nemzetiségi jogok megôrzésérôl beszélni, hogy kormányzása alatt a jogok érvényesítésének lehetôsége a kormány intézkedései nyomán már visszaesett.
Szigeti László, az MKP parlamenti képviselôje, a korábbi kormány oktatási miniszternek, Marek Madaricnak a televíziós vitapartnere az elhangzottakra reagálva felsorolta az elmúlt év során bekövetkezet jogsérelmeket. Emlékeztetett arra, hogy a készülô intézkedések ellentétesek a kisebbségvédelmi keretegyezmény, nemkülönben pedig az európai kisebbségek nyelvi jogait biztosító európai charta – Szlovákia által is ratifikált – rendelkezéseivel. Ezért, ha a szlovák kormány nem tesz le a jelzett törekvéseirôl, az MKP az európai intézményeknél keres jogorvoslatot.
A NATO Pápát választja a stratégiai légi szállítási flotta bázisrepülôterének – jelentette be Szekeres Imre magyar honvédelmi miniszter vasárnap a pápai katonai repülôtéren. A szaktárca vezetôje elmondta, a NATO pénteken döntött arról, hogy a három jelölt – a németországi Ramstein, a romániai Konstanca, valamint Pápa – közül a magyar bázist választja és illeszti be a C-17-es program alapjait meghatározó dokumentum, a Stratégiai Légiszállító Képesség Egyetértési Nyilatkozat címû dokumentum tervezetébe.
"Ez azt jelenti, hogy Magyarországgal kezdôdnek meg a Befogadó Nemzeti Támogatás részleteit tisztázó tárgyalások" – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter. A NATO által tervezett, három-négy Boeing C-17-es Globemaster III. típusú szállító repülôgépbôl álló stratégiai légi szállítási flotta bázisrepülôterére várhatóan 2008 végén fog megérkezni az elsô gép, a teljes állomány 2009-ben áll majd hadirendbe. A C-17-es program NATO- és európai uniós érdekeket is ötvöz, ezért volt fontos, hogy a siker feltételeként konszenzus szülessen politikai szinten, a magyar és nemzetközi erôtérben egyaránt. A bázisrepülôtér fontos szerepet játszik majd az Irakban és Afganisztánban szolgálatot teljesítô állomány váltásában, a missziókban szükséges logisztikai anyagok utánszállításában; ugyanakkor ezzel a régió forgalma és munkahely-felvevô képessége várhatóan jelentôs mértékben nôhet majd. Szekeres Imre szerint a mintegy 250 fôs nemzetközi kontingens ellátása – becslések szerint – Pápán és annak környékén 300-500 civil munkahely létrejöttét jelentheti, hiszen a repülôgépek üzemeltetése céljából több mint 200 fôs, 17 nemzet katonáiból és a Boeing cég szerelôibôl álló egység települ a fô mûveleti bázisra.
A NATO 2006–2007-ben már komoly összeget, több mint 8 milliárd forintot fordított a pápai repülôtér fejlesztésére, a stratégiai bázisrepülôtér kialakításához további fejlesztésekre is szükség lesz: így például egy új, nagyobb hangár megépítésére, a meglévô állóhely megnagyobbítására, épületek és az infrastruktúra felújítására, néhány speciális eszköz beszerzésére. Mindezek várható költsége 30 millió dollár lesz.
Az Európai Unió több tagországának külügyminisztere, valamint az EU külpolitikai fôképviselôje is Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása ellen foglalt állást héfôn Brüsszelben.
Az EU-külügyminiszterek értekezletén résztvevô Carl Bildt svéd külügyminiszter azt tanácsolta a koszovói albánoknak, jó lenne, ha gondolnának a nemzetközi összefüggésekre.
Elismerte, hogy Koszovó Szerbiától már de facto független, de hozzátette: nem hiszi, hogy "a nemzetközi közösségtôl függetlenné akarnának válni. (…) A NATO-tól védelmet, az EU-tól támogatást akarnak". Hangot adott azon aggodalmának, hogy a hétvégi parlamenti választások nyomán nem csupán a koszovói albánok, de a Koszovóban kisebbségben levô szerbek is függetlenedni akarnak.
Jim Murphy, az európai ügyek brit államminisztere szerint Koszovónak függetlenné kell válnia, de nem egyoldalú függetlenségi nyilatkozat révén.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter úgy vélekedett, nagyon nehéz lenne az EU-ban egységes álláspontra jutni egy esetleges egyoldalú függetlenségi nyilatkozat elismerését illetôen. Ezért igyekeznek meggyôzni a koszovóiakat, hogy a nemzetközi közösség támogatása nélkül ne lépjenek a függetlenség kinyilvánításának útjára.
Az egykori gerillaparancsnokból politikussá lett Hasim Thaqiról, akinek a Koszovói Demokratikus Pártja gyôzött szombaton a választási megfigyelôk szerint, Asselborn azt mondta: Thaqi, akinek nagy volt a befolyása a háború idején, és békeidôben is az, jól tudja, hogy "a függetlenség egyoldalú deklarálása rossz dolog lenne".
Bildt ezzel kapcsolatban megjegyezte: Thaqi tudja, hogy másként beszél egy ellenzéki politikus, mint egy miniszterelnök.
Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter szerint az unió továbbra is azt reméli, hogy az EU-amerikai-orosz "trojka" közvetítésével folytatott tárgyalások eredményre vezetnek az elvben Szerbiához tartozó, de nemzetközi igazgatás alatt álló, albán többségû tartomány jövôjérôl.
Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje szerint Koszovó hivatalos függetlenedése "megfelelô elôkészületet" igényel.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse 1912. november 20-án született az alsó-ausztriai Reichenauban. Apja az 1917-ben megkoronázott IV. Károly (osztrák császárként I. Károly), anyja Zita pármai hercegnô volt. Ottó aktív szereplôje volt a múlt század történelmi eseményeinek: a monarchia eltörlése után élt Svájcban, Madeirán, Hollandiában, a II. világháború idején nagyrészt az Egyesült Államokban, Belgiumban, Franciaországban. Hazafiként tiltakozott az Anschluss – Ausztriának a hitleri III. birodalomba való bekebelezése – ellen és szembefordult a nácizmussal, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából. Ausztria csak 1966-ban engedte be, miután 1961-ben lemondott minden trónigényérôl és vállalta, hogy nem folytat politikai tevékenységet. Ottó igazi européer, lelkes szószólója az egységes Európa gondolatának.
Apja halála, 1922 óta áll a Habsburg család élén, 31 évig volt elnöke a Páneurópai Uniónak, amelynek ma tiszteletbeli elnöke. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) képviselôjeként 1979-tôl húsz éven át volt tagja az Európai Parlamentnek, 1989-tôl a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának volt az elnöke. 1989-ben egyik szervezôje volt a magyar-osztrák határon rendezett "páneurópai pikniknek", amelynek során 700 keletnémet jutott át Ausztriába.
Több nyelven, köztük magyarul is kiválóan beszél és négy ország – Németország, Ausztria, Horvátország és Magyarország állampolgára, Magyarországon 60 település választotta díszpolgárává. Napjainkban is igen aktív és kitûnô egészségnek örvend, évente több mint száz órát tölt repülôgépen, utazásai csaknem mindig a munkával kapcsolatosak. "Olyan családból származom, amely már 600 éve van a politikában. Már a génjeink is olyannyira átalakultak, hogy az embernek egyszerûen politikussá kell válnia. Számomra a politika mindenekelôtt felelôsséget jelentett" – vallotta nemrég az ôt faggató újságíróknak.
Jelenleg a München melletti Pöckingben él feleségével, Regina szász-meiningeni hercegnôvel, akitôl öt lánya és két fia született. Gyermekei és unokái a világ különbözô részein élnek, Spanyolországtól Svédországon át egészen Örményországig, közülük Habsburg György magyar állampolgár. A szûken vett családhoz 38-an tartoznak, de szélesebb körben a dinasztiának ma 320 tagja viseli a Habsburg nevet.
A kormány hétfôn 0,3 százalékkal csökkentette az idénre tervezett konszolidált költségvetési hiányt. A kabinet eredetileg 2,7 százalékos hiányt tervezett, a hétfôi költségvetés-kiegészítés következtében azonban ezt az értéket 2,4 százalékra módosította.
Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter elmondta: a konszolidált költségvetési hiány mérséklésérôl hozott mostani intézkedés beleilleszkedik a kormány eddigi óvatos pénzügyi politikájába.
Hozzátette: a hétfôi döntés egyértelmû jelzés akar lenni arra, hogy a kormány a költségek csökkentésével össze akarja hangolni pénzügyi és adópolitikáját a Román Nemzeti Bank (BNR) azon törekvésével, hogy megfékezze az inflációt.
Mugur Isarescu, a BNR elnöke korábban bejelentette, hogy az idei fogyasztói árindex várhatóan 5,7 százalék lesz, ami meghaladja a jegybank várakozását. Az év elején a jegybank még 5 százalékban szabta meg az infláció idei felsô határát.
Isarescu arra figyelmeztette a kormányt, hogy a Romániában november végén sorra kerülô európai parlamenti választás, majd a jövô évi helyhatósági és parlamenti választásokra való tekintettel ne tegyen a költségvetésbôl fedezhetetlen ígéreteket a szakszervezeteknek a béremelésekre vonatkozóan.
Szerinte ugyanis túl gyorsan emelkednek a bérek, elszakadva a termelékenység növekedésétôl. Jelenleg a minimálbér megállapításáért folyik alku a kormány és a szakszervezetek között. A kormány hajlandó lenne a jelenlegi 390 lejrôl 500 lejre (150 euró) emelni a garantált minimálbért, de a szakszervezetek 540 lejt követelnek, és sztrájkkal fenyegetôznek.
Tegnap az európai parlamenti választásokra berendezett szavazókörzetek, ma a referendum lebonyolítására szervezett szavazókörzetek elnökeivel találkozott Ciprian Dobre prefektus.
A találkozót követôen elmondta, hogy azért hívta össze az elnököket, mert ôk felelnek a szavazás törvényességéért és korrektségéért. A tanácskozáson felleltározták a problémákat, megbeszélték a felvetett kérdéseket.
Az elnökök elsôsorban a mozgóurnák használatáról, illetve arról érdeklôdtek, mi történik a szavazási procedúra befejezése után. A prefektus felhívta az elnökök figyelmét, hogy tanulmányozzák és tartsák be a vonatkozó törvényeket.
Dobre szerint Maros megye mûszaki szempontból jól felkészült a november 25-i választásra és a referendumra, és reményét fejezte ki, hogy nem lesznek incidensek vagy másfajta problémák. Emlékeztetett, hogy a május 19-i referendum is rendben zajlott a megyében, sôt Maros megye volt országos szinten az elsô, amely végzett a szavazatok összesítésével. "Maros megye lakossága civilizált, biztos vagyok benne, hogy problémamentesen zajlik le mind az európai parlamenti választás, mind a referendum", tette hozzá a prefektus.
Megépülhet 2015-ig a Konstanca–Budapest közötti nagysebességû vasútvonal romániai szakasza – jelentette ki Ludovic Orbán közlekedési miniszter, aki szerint az építkezési munkálatok már jövô ôsszel elkezdôdhetnek.
A tárcavezetô elmondta: becslések szerint több milliárd euróba kerül majd az építkezés, de pontos összeget csak azt követôen közölhet, ha elkészül a megvalósíthatósági tanulmány. Három forrást is megjelölt, amibôl finanszírozhatják a vasútvonal megépítését. Elmondta: az Európai Unió pénzét is felhasználják, de a román állami költségvetésbôl is fedezik majd a költségek egy részét. Orban nem zárta ki azt a lehetôséget, hogy a vasútvonal egyes szakaszait az állam és a magánszféra társulása nyomán finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy egyes szakaszok megépítését magánvállalatok fedeznék, amelyeknek vagy a használati díjból térülne meg a beruházás összege, vagy az állam fizetné vissza a költségeket.
Budapest és Bukarest a múlt héten fogadott el szándéknyilatkozatot a harmadik együttes román-magyar kormányülésen arról, hogy Budapest és Konstanca között nagysebességû vasútvonalat építenek a Párizs–Bécs–Budapest között tervezett gyorsvasút meghosszabbításaként.
A Kolozsváron tartózkodó román miniszter a közúti fejlesztésekre is kitért. Közölte, hogy 2008-tól Erdélyben 1200 kilométer országutat javítanak meg az Európai Beruházási Bank támogatásával, és újabb 1500 kilométert a román központi költségvetésbôl.
Hozzátette: elsôdleges feladatainak tekinti azt, hogy már a jövô év elsô negyedében szülessenek meg a negyedik európai közlekedési folyosó nyomvonalán haladó dél-erdélyi autópálya összes szakaszának megépítésére vonatkozó kivitelezési szerzôdések. A már építés alatt álló észak-erdélyi autópályáról elmondta: a jövô évben félmilliárd eurót fordít a kormány erre a projektre.
A miniszter ismét bírálta az autópályát kivitelezô amerikai Bechtel vállalatot, amely korábbi ígérete ellenére novemberben nem fog aszfaltburkolatot önteni az út elsô nyolc kilométerére. Jelezte: nem érdekli a Bechtel magyarázkodása, az amerikai vállalatnak meg kell értenie, hogy nem csak a román államnak vannak kötelezettségei a társasággal szemben, hanem ez fordítva is érvényes.
Románia legértékesebb vállalata továbbra is a Petrom olajtársaság annak ellenére, hogy a cég tôkepiaci értéke tavaly hat százalékkal csökkent – derül ki abból a százas toplistából, amit a Ziarul Financiar címû pénzügyi-gazdasági napilap állított össze a tôzsdei és üzleti eredmények alapján. Eszerint a legnagyobb román olajtársaság értékét 2005-ben 8,9 milliárd euróra becsülték, a tavalyi számadatok alapján a Petrom már csak 8,4 milliárdot ér.
A második helyét magabiztosan ôrzô Román Kereskedelmi Bank (BCR) egy év alatt közel 700 millió euróval növelte értékét, a harmadik az Orange Románia tavaly több mint 5,5 milliárd eurót ért, ami a 2005-ös 4,81 milliárd euróhoz képest 15 százalékos növekedést eredményezett.
A listán szereplô legrangosabb román vállalatok átlagértéke 2007-ben 959 millió euróra gyarapodott, ami gyakorlatilag cégenként átlagosan 37 százalékos növekedést jelent, de szép számban akadnak olyan vállalatok is, amelyek egy év alatt több mint 100 százalékkal tudták növelni értéküket.
A százas toplistára felkerült cégek közül 28 az energetikában, 25 a bankszektorban, 17 az iparban- nehéziparban, 14 a szolgáltatások, 10 a fogyasztási javak, míg 6 vállalat a telekommunikáció területén tevékenykedik.
A lakosság egészségi állapotának a felmérését célzó országos program keretében a hét végén Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Ciprian Dobre prefektus, valamint a Közegészségügyi Hatóság és az Egészségbiztosítási Pénztár képviselôinek a jelenlétében folytatódott a Karaván az egészségért nevû kampány, amelynek célja tudatosítani a lakosságban, hogy amint megkapják az értesítést, keressék fel családorvosukat az esetleges betegségek idôbeni felfedezése érdekében.
Segesvár és környéke, valamint a Maros völgye után szombaton a marosvásárhelyi Tudor, Kövesdomb és Egyesülés lakónegyedekben a miniszter néhány olyan személynek is átnyújtotta az értesítést, akikhez valamilyen okból kifolyólag nem érkezett meg a boríték, hogy ezek a lakosok is jelentkezhessenek családorvosuknál.
– Az egészségügyi tárca birtokában álló adatok szerint eddig az értesítést kézbe kapók 70-75 százaléka jelentkezett családorvosánál – közölte Nicolaescu.
Újságírói kérdésre válaszolva a miniszter demagógiának és barátságtalan gesztusnak minôsítette a romániai gyógyszerészek azon szándékát, hogy az Európai Bizottságnál tegyenek panaszt, mivel a romániai hatóságok 2008-ban is meg akarják tartani a gyógyszertáraknak megszabott keretet.
– A gyógyszerészek mindig is elégedetlenek voltak a keretrendszerrel és a panasztevéssel nyomást akarnak gyakorolni a kormányra, de az uniónak nincs beleszólása, mivel minden ország maga dönt a kérdésben – nyilatkozta a miniszter.
A találkozón a sajtó képviselôi arra is kíváncsiak voltak, mit tesz a minisztérium, hogy megakadályozza az egészségügyi személyzet kivándorlását.
– Az év elsô kilenc hónapjára vonatkozó adatok alapján az egészségügy terén 3,64 százalékos migrációról beszélhetünk, és más országokhoz képest ez alacsony arány – vélekedett a miniszter. Ennek ellenére Romániában számos olyan kórház létezik, amelyekben hiányzik a szakképzett személyzet bizonyos területeken, de akadnak települések, ahol közel tíz éve nincs családorvos. A munkaerô kivándorlásának kiküszöbölésére a miniszter 2008-ra is a 2007-es évhez hasonló, 22 százalékos fizetésemelést, valamint jobb munkakörülményeket ígér az egészségügyben dolgozóknak, a rezidens orvosokat pedig a meghirdetett állásokra szervezett vizsgával akarják itthon tartani. – Ezek az intézkedések azonban csak hosszú távon, évek elteltével hozzák meg gyümölcsüket – tette hozzá a tárcavezetô.
1989 végén, gyakorlatilag néhány nap alatt a romániai magyarság három létfontosságú döntést hozott meg: elhatároztuk, hogy egységes politikai szervezetet alakítunk, és politikai eszközöket használunk annak a programnak a megvalósítására, amelyet szintén rendkívül rövid idô alatt fogadtunk el mindannyian. Programunk az autonómia különbözô formáinak megteremtését tûzte ki célul, és az odavezetô lépéseket is megjelöltük, az anyanyelvû oktatás visszaállításától és a magyar nyelv nyilvános használatának elismertetésétôl egészen a sajátos közigazgatási hatáskörök alkotmányos kereteinek kialakításáig. Egység, politikai eszközök, autonómia!
Sommásan – s némiképpen leegyszerûsítve, persze – ennek a három döntésnek a jegyében éltünk, politizáltunk Erdélyben mindmáig. Alig-alig volt az induláskor vita ezekrôl az alapelvekrôl, mi több, néhány nap alatt a frissen megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetségbe több mint hatszázezren iratkoztak be, és a kezdeti lelkesedés lelohadása, Marosvásárhely véres márciusa után is négyszázezer körül stabilizálódott az aktív tagok száma. Ha jobban meggondolom, valószínûleg ez volt akkor és talán ma is ez Kelet-Közép-Európa legnagyobb taglétszámú politikai szervezete.
Emlékszem, a tiszavirág-életû román-magyar testvériség elmúltával a soraikat rendezô többségi nacionalisták azon hüledeztek, hogy ekkora szervezetet csakis úgy lehetett napvilágra hívni, ha földalatti formában már azelôtt is mûködött. Voltak valóban kisebb-nagyobb szervezkedések azelôtt, ilyennek én magam is részese voltam, de nem ezekbôl, hanem a szükségbôl: a történelmi kényszerbôl lett az RMDSZ. Vérünkbôl, agyunkból, zsigereinkbôl, több évtizedes tapasztalatunkból jött ez a késztetés: ha szét akarnak szedni minket, akkor nekünk össze kell fogni, egymásba kell kapaszkodni, ha lehet. Trianon után elengedtük egymás kezét – szétcsapták egymásba markoló ujjainkat mások –, és mi lett belôle? Nyolcvanesztendôs folyamatos magyar dráma, idônként tragédia! Rossz politikai választások sorozata, hol fasisztákhoz csapódva, hol kommunistákhoz, hol a fundamentalizmus kísértetei között tévelyegve, hol az ellenkezô végletbe, az internacionalizmusba menekülve, soha egyensúlyt nem találva.
Így bánt el velünk a történelem, így bántunk el mi önmagunkkal!
2007-et írunk. Tizenhét esztendeje hiszem, hogy megtört a rontás, tizenhét esztendeje mûködik, amit a fônixmadárként életrekelt magyar Erdély elindított: egy egységes, kiegyensúlyozott, következetes politikai szövetség az egyéni és kollektív jogok kivívásáért. Tizenhét esztendeje érzem, viselem szorongva az újabb és újabb ostoba próbálkozásokat, belülrôl is, nem csupán kívülrôl, ennek a valóban keserves, valóban önkorlátozó és idôrôl idôre valóban pluralizmus-ellenes egységnek a megbontására.
Tizenhét év: az egység története.
Tizenhét év: a lassú elôrehaladás története.
Tizenhét év: a megosztó viták története is.
Tizenhét év: résztvevô voltam, vezetô is mindvégig, tizennégy éve pedig elnöke az RMDSZ-nek, át kell hát gondolnom most a magam felelôsségét, és kötelességem felmutatni a mások felelôsségét is abban, ami következik vagy következhet.
Nem volt egyforma ez a több mint másfél évtizedes korszak. Újból és újból eszembe ötlik egy fontos pillanat: valamikor 1995-ben munkatársammal és barátommal, Takács Csaba ügyvezetô elnökkel Dél-Tirolba látogattunk Cristoph Pann meghívására, és ez a hófehér hajú professzor, az autonómia lelkes szakértôje elvitt minket a Dél-Tiroli Néppárt egykori elnökéhez, Silvius Magnagóhoz, aki alaposan kikérdezett minket, aztán néhány fontos tanácsot adott: hosszú utat kell bejárnotok, nekünk harminc évbe került, és még most sincs minden rendben, legyen hát türelmetek, és ôrizzétek meg az egységes szervezetet, mert másképpen nem értek célba, a döntéseket pedig, amelyeket többségi szavazással meghoztok, tartsa mindenki tiszteletben, az is, aki nem értett egyet vele, erre nagyon vigyázzatok. Darabos szavak voltak ezek, németül hangzottak el, ott a sziklás Dél- Tirolban, kissé mesebeli környezetben, hajdani lovagvárak árnyékában. Harminc év? Egyáltalán lesz-e valaha valami abból, amit elterveztünk? Csak marosvásárhelyi pogromkísérlet, csak folyamatos tiltakozás, csak reménytelennek látszó állóháború, csak nyilatkozatok, állásfoglalások és memorandumok sorozata volt akkor mögöttünk, és semmi változás. Töprengô beszélgetéssel telt el a visszaút Dél-Tirolból.
Aztán jött 1996, kormányváltás Romániában, az RMDSZ – belsô földrengések árán ugyan, de – döntött a kormányralépésrôl. Akkor még egy magyar kisebbségi szervezet kormányzati szerepvállalása elôzménytelen volt a Kárpát-medencében. Bátorság kellett hozzá mindkét oldalról. Árulást kiáltottak reánk azok, akik éppen most is azt papolják, hogy nem fontos Brüsszelbe menni az európai parlamenti választások nyomán, hanem inkább méretkezzünk meg, akár annak árán is, hogy kiütjük egymást. Sohasem az együttmûködésért, mindig csak a konfrontációért – végül is: a viszályért – szálltak síkra a velünk ellenkezôk, nem mérséklet vagy radikalizmus, hanem összefogás vagy megosztás volt az igazi dilemma. Tál lencséért eladott jövôrôl szólt akkor is a fáma, látszólag bibliásan, valójában hitetlenül, bizalom és remény nélkül. Árulózták, persze, a velünk szövetkezô románokat is a barikád másik felérôl, ez már így szokott lenni.
De elindult egy folyamatos változás! Megkezdôdött az elállamosított erdôk, földek, épületek visszaadása. Vérre menô vitákkal ugyan, de sikerült visszaszerezni a székelység legnagyobb kincsét, több mint háromszázezer hektárnyi közbirtokossági erdôt. 1999-ben elfogadták az új oktatási törvényt, 2001-ben törvény született a kétnyelvû feliratok kötelezô használatáról, 2003-ban a módosított alkotmányba bekerült az anyanyelvhasználat joga a dekoncentrált intézményekben és az igazságszolgáltatásban. Új magyar iskolákat létesítettünk Máramarosszigettôl Déváig, magyar állami támogatásból létrejött a Sapientia magánegyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen pedig már több mint tízezer diák tanul magyar nyelven. Kormányhatározat szavatolja a magyar zászló használatát, a magyar himnusz éneklését, visszaállítottuk az aradi Szabadság-szobrot. Magyar fôkonzulátus jött létre Kolozsváron és Csíkszeredában, beindult a Magyar Kulturális Intézet Sepsiszentgyörgyön, épül az észak-erdélyi autópálya, végre kapnak költségvetési támogatást pályázataikra a magyar önkormányzatok is, magyar iskolára és óvodára, magyar templomra is jut valamennyi pénz. Mindezt úgy lehetett elérni, hogy az RMDSZ hét százalékából több mint ötvenet kellett csinálni a román parlamentben. Nem volt könnyû, ideget nyûtt, energiát emésztett fel, embereket váslalt ez a munka. Átgyúrtunk sok mindent, s lehet, minket is gyúrt-gyûrt ez a sok nehéz esztendô.
Meg aztán ott van az érem másik oldala: a dél- tiroli harminc esztendôbôl eltelt már tizenhét, van még tizenhárom, és nincs még önálló állami magyar egyetemünk, az egyházi épületek restitúciója is nehezen halad, elakadt a kisebbségi törvény, Erdélyben az infrastruktúra még mindig jóval rosszabb állapotban van, mint Románia más régióiban, a kulturális és területi autonómia jogi kereteit ezután kell megteremteni.
Van eredmény. De van kudarc is. Lehetünk elégedettek is, elégedetlenek is. De legjobb lenne józanul, tárgyilagosan szétnézni, leülni, megbeszélni, amit magunk körül látunk, és aztán együtt továbbmenni.
Errôl is szólnék késôbb, de még azelôtt Dél-Tirol után egy másik helyszínt idéznék: 2005, Szófia. A román kormány miniszterelnök-helyetteseként utaztam a bolgár fôvárosba, hogy kilenc balkáni és kelet- közép-európai ország egyezményét a romák integrációjával kapcsolatosan aláírjam. Magyarország miniszterelnöke mellett, Szlovákia nevében Csáky Pál miniszterelnök- helyettes és Románia nevében Markó Béla miniszterelnök-helyettes írt alá. Nem hiszem, hogy valaha is volt még egy ilyen dokumentum, amelyen nemcsak Magyarország, hanem az egykori kisantant két állama alatt is magyar ékezetes aláírások jelennek meg. Nem volt ilyen államközi szerzôdés sohasem, és attól tartok, hogy most már nem is lesz egy ideig. Nem is tudom, nem csupán én nagyítom-e fel ennek a jelentôségét.
Naiv vagyok még mindig, beismerem. Hiszek a magyar-magyar egyetértésben, hiszek egy olyan Kárpát-medencei érdekszövetségben, amely nem fordítható szembe más nemzetek érdekeivel – és ezért lehetséges nekünk ott lenni a román kormányban –, de biztosítja a magyar nemzet nyelvének, kultúrájának, sajátos hagyományainak hatékony fenntartását és továbbvitelét az egységesülô Európában. A szófiai aláírás egy pillanatra felvillantotta ezt az esélyt. Félek, csak ketten Csákyval láthattuk ezt így. Félek, a magyar miniszterelnök észre sem vette, hogy kettô több mint egy, és három több mint kettô. Félek, ma a magyar politika nincsen olyan helyzetben, hogy kifelé is lásson, ne csak nézzen, félek, hogy miközben a két tábor egymással néz farkasszemet, ismét elmegy mellettünk a történelem. Gyurcsány Ferencék kiábrándult távolságtartással, a kettôs állampolgárságról szóló népszavazás óta folyamatosan értetlenkedve szemlélik, hogy mi van a határokon túli magyarsággal, Orbán Viktorék pedig két elvesztett választás után ugyancsak befelé figyelnek, hogy amit rólunk mondanak, annak milyen hatása van odahaza, hány szavazat lesz vagy nem lesz belôle. Eszköz vagyunk, nem cél, ezt látom, és ezt ma világosan ki kell mondani. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni velünk, a Fidesz pedig Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt gyôzni szeretne. Legyôzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bûne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt.
Közben pedig, ismétlem, elrobog mellettünk a történelem. És a hátralevô tizenhárom esztendô talán örökre hiányozni fog az erdélyi magyarságnak.
Tulajdonképpen nem kellene bántani – különösen most, európai parlamenti választási kampányban – egyetlen magyarországi politikust sem. Miért is borzolnánk a kedélyeket ilyenkor? De értetlenkednem muszáj, mert tényleg nem értek valamit: Orbán Viktor tudja a legjobban, hogy a státustörvény – amely a Fidesz-kormány érdeme, és ezt nem kell elfelejtenünk – csak úgy vált alkalmazhatóvá, hogy az RMDSZ ezt kiküzdötte, kihadakozta, kikényszerítette a Nastase- kormányból. Ô is tudja, én is tudom – mi ketten tudjuk a legjobban –, milyen nehezen!
Magyarország ma egymagában nem tudja megoldani a szomszédos országokban élô magyar közösségek helyzetét. Errôl is beszéljünk ôszintén: az állandó belpolitikai konfliktus sokat rontott az ország külsô megítélésén. Nem lehet annyival elintézni a Beneš-dekrétumok szlovákiai parlamenti megerôsítését, hogy ,, arculcsapás" volt. Ám lássuk be, ma csak ennyire telik.
Akkor pedig meg kell kérdeznem: vajon most jött el az ideje, hogy magyarországi politikusok segédletével szétverjük azt, amit eddig jól-rosszul felépítettünk? Mit teszünk a helyébe? Vagy éppen azáltal, hogy változott a magyarság helyzete az elmúlt években Romániában, teljesen elmúlt a veszélyérzetünk? Az RMDSZ eredményei fordulnak most ilyen módon éppen az RMDSZ ellen? Egyetlen ember messianizmusával akarunk behelyettesíteni egy hatalmas – és megengedem: egyáltalán nem tökéletes – szervezetet?
Egy ember nem fog utakat építeni!
Egy ember nem fog iskolákat javítani!
Egy ember nem oldja meg az oktatási törvénnyel kapcsolatos problémákat!
Egy ember nem fogja megvédeni a kétnyelvû táblákat!
Egy ember nem fogja átszervezni a gazdasági fejlesztési régiókat!
Egy ember nem fogja kicsikarni a román kormánytól az önkormányzatok költségvetési támogatását!
Egy ember nem rendezi az egyházak helyzetét, legfennebb – és ez már elôre látszik – összeugrasztja ôket.
Egy emberre – bárkirôl is legyen szó – nem lehet jövôt építeni!
Meglehet, elkopott egyik-másik politikusa az RMDSZ-nek. Ezért hozzuk a fiatalokat, ezért bíztuk meg a húszas-harmincas éveikben járókat kormánytisztségekkel, miniszteri tárcával. Ôk fogják átvenni a stafétát. És ugyancsak a változás érdekében ajánlottunk bejutó helyet Tôkés Lászlónak az RMDSZ európai parlamenti listáján, az utolsó pillanatig. Számára ez lett volna a Brüsszelbe vezetô út. Független jelöltként oda el nem juthat, de rossz esetben az RMDSZ-t elakaszthatja. Új politikai konstrukciót akartunk, párbeszédet a "nagy" RMDSZ és egy "kicsi", de véleményben és szavazatokban mégiscsak számító csoportosulás között. Nem egybeolvadást, hanem folyamatos együttmûködést. Nem rajtunk múlott, hogy ez most nem sikerült, de elôbb-utóbb sikerülni fog. Ha addig szét nem vernek mindent körülöttünk.
Mert veszély igenis van! Nagy veszély!
Erôsödô többségi nacionalizmusokkal körbevéve, rá kellene jönnünk végre valahára, hogy a történelem kereke visszafele is foroghat, és hogy ugyanazokat a hibákat el lehet követni újra és újra. Nézem a felvidéki magyarok helyzetét, a Magyar Koalícíó Pártjának kínlódását, hogy ellenzékbôl a nap mint nap jelentkezô ártó szándékokat visszaverje. Hol sikerül, hol nem! Nézem a délvidékiek csonka egységét, amelybôl mindig akkor hiányzik egy szelet, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, mert valamikor oda is sikerült exportálni a magyarországi táborharcot. Nézem, hogy amennyiben 2007. november 25-én nem tudjuk az RMDSZ támogatottságát bizonyítani, hiába leszünk még kormányon és parlamentben, minden erônket elveszítjük. Sokszor mondtam: mi azért tudunk eredményesen tárgyalni a románokkal, mert amikor velünk szemben ülnek az asztalnál, ott látják a hátunk mögött a másfél millió magyart. Ha ezt már nem fogják látni, hiába leszünk mi felkészültek és céltudatosak, semmit sem érünk vele. A román államfô máris úgy kerülgeti a Székelyföldet, mint a cukrosbácsi az óvodák környékét. Csak nem hagyjuk becsapni magunkat? Nagyon hamar megomolhat minden: már ott vannak a parlamentben azok a törvénytervezetek, amelyek ismét korlátoznák az anyanyelvû oktatást, és óvodás gyerekeinket is román beszédre kényszerítenék, a volt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar, aki most szenátor, naponta gyártja a javaslatokat minden renitens magyar kiutasítására, a magyar nyelvnek a közéletbôl való kiûzésére, zászló és himnusz betiltására. Hogy ez csak hecc? Ne áltassuk magunkat! A piros-sárga-kék padok ötletét Kolozsváron minden épeszû ember viccnek mondta volna azelôtt. Mégsem volt vicc, hanem valóság! A kétnyelvû feliratokért pedig 1990- ben vér folyt Marosvásárhelyen. És a magyar iskolákért is! A román politikusok egy része ugrásra készen várja, hogy elgyengülünk-e. ,,Vérszagra gyûl az éji vad...." Hogy az Európai Unió majd megálljt parancsol? Én nem hiszek ebben. Brüsszel egyelôre inkább a homokba dugja a fejét, amikor ilyesmirôl hall, hiszen ma még egész Nyugat- Európa összekeveri a történelmi kisebbségek problémáját a bevándorlókéval. Gyors változást ebben egyelôre nem remélhetünk. Akkor pedig egyetlen megoldás van: fenntartani az 1989-90-es döntést. Ismétlem: egységes szervezet, politikai eszközök, autonómia! És szorgalmazni az általam felidézett szófiai mintát, amely tulajdonképpen meg sem valósult, és amelytôl ismét nagyon távol vagyunk. Mi lenne ennek a mintának a lényege? Nyugodt, kiegyensúlyozott, mindig egy irányba tartó magyar-magyar együttmûködés, amely partnereket feltételez határokon belül és kívül. Senki nem jogosít fel engem, hogy megmondjam, mit csináljon Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, Kóka János vagy Dávid Ibolya, legfennebb véleményt mondhatok arról, amit tesznek. És senki sem jogosítja fel Gyurcsány Ferencet, Orbán Viktort, Kóka Jánost vagy Dávid Ibolyát, hogy beavatkozzanak az életünkbe, ha ôk aztán ennek a következményeit nem viselik. Ez ilyen egyszerû! Trianon önállóságra ítélt minket, ezt már Kós Károly megmondta. Éppen azért kell paradox módon – legalábbis egyelôre – önállónak lennünk, hogy magyarságunkat megôrizhessük.
És itt kell felvetnem a felelôsség kérdését. Mert ha Magyarország ma meg tudja oldani az RMDSZ nélkül – tehát egy erôs, egységes érdekvédelmi szervezet nélkül, hívják bárhogyan – a romániai magyarok helyzetét (oktatási törvény, nyelvhasználati törvény, egyetem, iskolák, óvodák, út, víz, gáz, egyházi tulajdon, autonómia stb.), akkor hát tegye! Akkor ez a felelôssége! De ha nem tudja megoldani – sem baloldal, sem jobboldal – hanem legfennebb csak segíteni tud egy erôs, egységes érdekvédelmi szervezetnek, hogy végezze a maga munkáját, akkor viszont ez a felelôssége. Hogy segítsen nekünk abban, amit mi célul tûztünk ki!
Aki beleszól, felelôs! Ami ugyan az RMDSZ felelôsségét nem csökkenti, de a másokét növeli! Annak a felelôsségét is, aki azt mondja, hogy minden akar lenni, püspök is, európai parlamenti képviselô is, de legfôképpen azt szeretné, hogy ,,dögöljön meg a szomszéd kecskéje is." (Errôl a közmondásról eddig azt hittem, hogy csakis román, most kénytelen vagyok magyarra lefordítani.) És felelôssége van annak is, aki azzal kampányol nálunk Magyarországról, hogy most már az Európai Unióban úgysincs határ. Nocsak! Netán az adónkat ezután a budapesti költségvetésbe számolják be, nem a bukarestibe? Nem is lenne rossz, de tartok tôle, hogy addig még sok víz lefolyik a Maroson, Olton, Szamoson, Körösön, Tiszán, másrészt meg ezt az adót Bukarest helyett mi legszívesebben ide adnánk, Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Kolozsvárra, valahova Erdélybe. Mint ahogy felelôsséget vállal az is, aki kormányoldalon manapság abból gyárt ideológiát, hogy mi már magyarként annyira rendben vagyunk, nem kell más, csak egy kis regionális együttmûködés. Ami egyébként tényleg kell! Csakhogy még sok másra is szükség van!
A felelôsségtôl szabadulni nem lehet hát. Az sem szabadul, aki azt mondja nyilvánosan: én kampányolok ugyan nálatok, de fájjon a ti fejetek, ha ebbôl bukta lesz!
De annyiszor vesszük a szájunkra azt a szót, hogy nemzet, legalább akkor az ezzel kapcsolatos felelôsségrôl is beszéljünk egy kicsit.
És mi lenne, ha azt az örök magyar szomorújátékot, hogy ,,egy-két magyar összehajol", megpróbálnánk felcserélni egy pajkosabb, happy endesebb, emberibb színjátékkal, valami olyasmivel, hogy "sok-sok magyar összekacsint"?
Van még legalább tizenhárom évünk, amíg kötelesek vagyunk így cselekedni. És utána sem ártana!
*Megjelent az Élet és Irodalom november 16-i számában
Csütörtökön adta át az önkormányzat a területet a 7-es számú sürgôsségi kormányrendelettel megnyert pályázatra, ami azt jelenti, hogy Patakmajor, Illyésmezô, Május 1 utca, a parajdi út és Szakadát egy részének a víz és csatornázási munkálatait ebben az évben elkezdik. Idén 8,8 milliárd lejt utalt ki a kormány ezekre a munkálatokra, tehát ezt a pénzt még az idén el kell költeni, tájékoztatott Péter Ferenc polgármester.
Ezzel az összeggel a Patakmajortól az Illyésmezô irányában levô eltérôig kell lefektetni a csatorna- és vízhálózatot.
– Novemberben vagyunk, sikerül elvégezni ezeket a munkálatokat?
– Egy jó hónap van még hátra az évbôl, reméljük, hogy el tudják végezni. Az építô biztosított errôl.
– Sapard-pályázatokat is nyertek, ezekkel mi a helyzet?
– Annak ellenére, hogy a Sapard versenytárgyalás megtörtént, mind a mai napig a gyulafehérvári Sapard ügynökség, különbözô formai okokra hivatkozva nem adta meg az engedélyt. Ígéretek szerint a héten megadják a jóváhagyást, így akár az idén el lehetne kezdeni a munkálatokat. Ezzel a Patakmajor és a sípálya közötti erdei út, és a sípálya felé vezetô út modernizálását lehetne megvalósítani. A sípálya és környéke tavaly óta nem változott, különösebb beruházás ott nem történt az üzemeltetô részérôl. A felvonó mûködôképes, a hó korán lehullt, az út és a parkolási lehetôségek azonban ugyanazok, mint a tavaly.
– Nem elegendô a parkolási lehetôség. Az út nincs rossz állapotban, de azért hagy kívánnivalót maga után.
– Megnyertek egy Phare-pályázatot a fürdôtelepi utak felújítására...
– A fürdôtelepi utakra az 5,7 millió eurós Phare-pályázatra megvolt a versenytárgyalás, tehát gyakorlatilag megvan a nyerô cég, a csatornázó céggel egyeztetve, hozzákezdhet a munkához.
– Vagyis nem úgy csinálják, mint Marosvásárhelyen, hogy elôbb aszfaltoznak, majd másnap a gázvállalat vagy az Aquaserv feltöri a frissen átadott utat?
– Az engedélyt az önkormányzat adja ki a munkálatokra. Amikor megnyertük a Phare-pályázatot, én minden intézménynek lejelentettem – gáz-, víz-, villamossági vállalatnak –, hogy úgy oldják meg a javításokat, hogy miután megjavítjuk az utakat, nem kapnak engedélyt arra, hogy feltörjék. Az engedélyt az önkormányzat adja ki. Példát mondok, a Renel tartalékvezetékeket, csöveket fektetett le a földbe, hogy szükség esetén, ha kábelt kell cserélni, nem kell feltörnie az aszfaltot, hanem a csövön keresztülhúzza a kábelt.
Természetes, történhet sürgôsségi eset, de a mi feladatunk, hogy kiszûrjük ezt a lehetôséget, hogy a frissen aszfaltozott utat másnap feltörjük. Ugyanúgy történt a gázasokkal, a gázvezetékeket már mindenhol kicserélték, hogy ne legyen ilyen gond. Mint már mondtam, sürgôsségi eset elôfordulhat, lévén sós talaj nálunk, de megpróbáltuk ezeket a problémákat kiküszöbölni.
Nem szórakozunk az emberek pénzével.
Az év elején a sajtóban felröppent hírek szerint a Domokos Kázmér iskolacsoport bár megnyert egy Phare-pályázatot, a munkálatokat nem kezdte meg, s így elveszített félmillió eurót. Annyi igaz a hírbôl, hogy a munkálatokat március 30- án kellett volna indítani, s augusztusban kezdték el.
Megtudtuk, hogy valóban megnyertek egy Phare-pályázatot, s jelenleg folynak a munkálatok mûhelyeket, laboratóriumokat építenek. Egy tervezési hiba okán az iskolabôvítés meg mûhely egymásra került.
– Olyan tervezési hiba történt, hogy nem nézték meg a régi terveken, hogy a régi iskolának egyméteres alapja volt, s az újat ötméteres alapból tették mellé. Az építô így nem vállalta a munkát, mert attól félt, hogy, ha annak a tervnek az alapján végzi a munkálatokat, összedôl az iskola. Megoldás lett volna az iskolabôvítést legalább öt méterrel elmozdítani a régi iskolától, akkor meg egymásra került volna az iskola és a mûhely. Az önkormányzat a katolikus egyháztól vásárolt egy darab területet, erre épül most az iskolamûhely, és az iskolamûhely elôzetesen megtervezett területére kerül az iskolabôvítés. A pénz nem veszett el, de újra kellett terveztetni, meg kellett vásárolni a területet, s így most lesz egy komoly képe az egésznek.
Az az igazság –, jelentette ki a polgármester, hogy, ha az igazgató idejében megmutatja ezeket a terveket, akkor eleve így terveztetem. De nem tette meg, a kis udvaron akartak mindent összeszûkíteni, s így beleestünk a csapdába: az egész procedúrát újból végig kellett vinni. Újraterveztetni, jóváhagyatni Bukaresttel, s beletelt négy-öt hónapba, amíg elkezdhették az építkezést.
"Egyesek életcéljuknak tekintik, hogy a megosztottságot táplálják"
A megyei RMDSZ elvárja a helyi önkormányza- toktól, hogy a 2004-es választásokon elért szavazatszámot hozzák az európai parlamenti választásokon is. Ennek függvényében támogatják a jövô évi helyhatósági választásokon a polgármester-, illetve tanácsosjelölteket.
Péter Ferenc EP-jelölt szerint mindent megtesznek a jó eredmény érdekében. Az üzenet az önkormányzati vezetôk részérôl az kell legyen, hogy tudatosítjuk az emberekben, mit jelent az RMDSZ munkája, mit jelent az a csapatmunka, milyen eredményeket értünk el ezen a településen az önkormányzat –politikai vezetés csapatmunkával és ezekre hívjuk fel a figyelmet. Ezek bizonyítják, hogy itt egy olyan csapatmunka folyt, amelyre érdemes a jövôben is támaszkodni. Két szórólapot is kiadtunk, amelyre felírtuk azokat a programokat és megvalósításokat, amelyeket Szováta elért az RMDSZ segítségével. Célunk, hogy a szovátaiak tisztán lássák, mi minden valósult meg Szovátán. Mert sokszor felteszik a kérdést, mit tesz értünk az RMDSZ. Sokat tett, de ezt el is kell ismernünk: mindenki szeret modern sportcsarnokban sportolni, mindenki szeret jó utakon járni, de sokszor elfelejtik, hogy ezek mögött mind komoly önkormányzati, de nagyon komoly RMDSZ-es munka is van. A pályázatokat mi készítettük, de komoly politikai háttér nélkül nem tudtuk volna megvalósítani. Erre szeretnénk felhívni a figyelmet fórumokon, találkozókon, szórólapokkal és egyéni beszélgetésekben egyaránt.
– Mennyire megosztott Szováta?
– Mint minden tömbmagyar településen, Szovátán is van megosztottság. Úgy látom egyesek életcéljuknak is tekintik, hogy ezt a megosztottságot táplálják. Mi megteszünk mindent, hogy ez minél kisebb arányú legyen, de egyesek ideológiák szerint szeretnék felbontani az érdekképviseletet, ami, nagyon jól tudjuk, lehetetlen, mert annyira kevesen vagyunk, hogy ha megpróbálunk ideológiák szerint szétbomlani, akkor elesünk a parlamenti képviselettôl.
Nagy Anikó a szovátai Caritas vezetôje elmondta, hogy 116 beteggel dolgoznak jelenleg, ebbôl 15 új beteg. Ezek közül egyesek teljes ellátásra, mások csak részlegesen szorulnak segítségükre. Szeptembert 101 beteggel zárták, amibôl 61 nô volt és 31 férfi. 7 betegük van 18 és 59 év között, 94 beteg 60 év feletti. Ebbôl részben szorul segítségre 42 nô és 16 férfi, teljes ellátásra 15 nô és 15 férfi.
A központban heten dolgoznak, ami azt jelenti, hogy 5 lány dolgozik aktívan a betegápolásban, van egy szociális munkásuk, akik az idôsek klubjával, baba-mama klubokkal foglalkozik. Sóváradon van 17 betegük, az új Phare projekt értelmében az idén Szovátán 150 beteget kell ellátniuk a meglévô betegeken kívül. Az úgynevezett "Phare-s betegellátás" azt jelenti, hogy a Caritas- segítségen kívül háztartási munkákban is segítenek, bevásárolnak, a családorvosaiknál feliratják, a gyógyszertárban kiváltják a gyógyszereiket, takarítanak, fôznek, mosogatnak, fürdetnek, hajápolás, bôrápolás stb.
A jövô hónapban mosógépeket, szárítógépet vasalógépet kapnak. Mindenhol abban segítünk, amire szükség van – mondta Nagy Anikó.
Két héten belül átadják az új sportcsarnokot. Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték. Az építô, az Azimut Kft. – bár az idôjárás egy kicsit megzavarta, fôleg a külsô munkálatokat (csatornázás, vízvezetés) – a december végi határidô elôtt ígérte, hogy befejezi. Ez azt is jelenti, hogy az 1-es számú általános iskolának, ahol közel 400 gyermek tanul, lesz egy új sportterme.Az épület mellé új, 300 férôhelyes óvoda épül kormánytámogatásból. A két régi óvoda épületeinek egyikét visszakapta a volt tulajdonos, a másik is per alatt van. A kivitelezési tervek elkészültek, december 3-án lesz a versenytárgyalás.
Vasárnap európai parlamenti választásokat tartanak. Elmegy szavazni?
Papp János: – Hogyne mennék el szavazni! Azért megyek el, hogy megmaradjunk, maradjunk fenn, legyen szavunk a döntéshoza-talban. Azért kell Brüsszelben is képviseletünk legyen, hogy biztosítsák a jogokat az itteni magyaroknak is.
Gergely Orsolya: – Nem vagyok teljesen tájékozott, szeretnék még információkhoz jutni. Még nem tudom, kire adom a szavazatomat, de elmegyek szavazni, szeretnék élni a szavazati jogommal. A szavazásig még információkat szerzek, s akkor döntöm el, kire szavazok.
Pál Ildikó: – Természetesen, elmegyek szavazni. Azért megyek el, hogy azokra szavazzak, akikrôl úgy gondolom, ôk a megfelelô emberek, akik segíteni tudnak a magyaroknak. Amit eddig tettek, azzal meg vagyok elégedve, s azt szeretném, ha folytatnák.
Gábor Mihály: – Mi változna a szovátai romik életében, ha elmennének szavazni? Mit érintene minket Brüsszelben? A magyarokat érinti, de a romikat nem. Mert mindenik magáért tesz jót, mint a családban. A magyarok is maguknak akarnak jót, a románok is. Lehetne a cigány is, de mivel nincs ereje és támogatása, megáll az ô tudománya. Mi, a szovátai Gáborok nem megyünk el szavazni.
Lôrinczi Ibolya: – Nemcsak azért megyek el mert jogom van erre, de kötelességemnek is érzem, hogy elmenjek, mert a jövô elôttünk, fiatalok elôtt áll. Munkahelyekre, lakásra, élhetô életre, jövôképre van szükségünk. Én is szeretnék egy jobb életet. S azokra szavazok, akik ezt biztosítani tudják.
Pási Vilhelmina: – Elmegyek szavazni, hogy megválasszuk azt, akit szeretünk és aki igazságos. Mert már ismerjük a dolgokat, s meggyôzôdtünk, olyan ember kell oda, aki igazságos. Most a parlamentben nagyon sok a hazugság. Igaz, hogy az utakat, az iskolákat megjavították, de még kellene sok minden. Valami segély kellene, jobb sorsot akarunk.
Az utóbbi idôben egyre gyakrabban találkozni gazdátlan, kóborló kutyákkal Marosvásárhely utcáin. Ott vannak a forgalmas boltok körül, a játszótereken, vagy éppen az úttest közepén ugatják a "nagy állatokat", azaz a gépkocsikat. A kóbor kutyák ismét üggyé váltak, megoldatlan problémának számítanak Marosvásárhelyen, azonban a tervek szerint a novemberi soros tanácsülésen döntenek sorsukról a városatyák.
Jó ideig a marosvásárhelyi állatkert területére szállították az összegyûjtött kóbor kutyákat, azonban a törvény szerint ez nem tartozik az állatkert hatáskörébe. – Közel fél éve megszûnt az itt mûködô kutyamenhely, és a nyár folyamán Marosvásárhelyen senki sem foglalkozott a gazdátlan négylábúak összeszedésével, nem volt ahová szállítani ôket – tájékoztatott Bakos Levente alpolgármester, aki elmondta, az önkormányzat a Szabadság utca közelében hozott létre egy menhelyet, amely valójában egy elkerített, fedett felület, de nagyjából megfelel az érvényben lévô elvárásoknak és az az elônye, hogy távol van a várostól. Jelen pillanatban nem mûködik Marosvásárhelyen rendszeres kóborkutya- begyûjtés, az állatkert alkalmazottai végzik, de csak abban az esetben szállnak ki, ha a lakosság vagy a járôrözô közösségi rendôrök részérôl bejelentés érkezik, hogy veszélyes ebet fedeztek fel. A begyûjtött kutyákat eddig tizennégy napig tartották a menhelyen, ez idô alatt lehetôsége nyílt a gazdinak, hogy kedvencét megkeresse vagy az állatbarátoknak, hogy gondjukba fogadják. Az új, 2006. évi 391-es törvény szerint azonban hét napig kell tartani az ebeket, mielôtt elaltatják ôket.
A törvényben az is szerepel, hogy a helyi önkormányzat köteles egy olyan szakosztályt létrehozni, amely a kóbor kutyák ügyéért felel. A novemberi soros tanácsülésen Bakos Levente a tanácsosok elé terjeszti az erre vonatkozó határozattervezetet.
– E szakosztály hatáskörébe két tevékenység tartozna: egyrészt begyûjtenék a kóbor kutyákat és üzemeltetnék a menhelyet, másodsorban pedig rájuk hárulna a közterületeken lévô állattetemek eltüntetésének a feladata – közölte az alpolgármester. A helyhatóság hivatásos sintéreket fog alkalmazni, azonban mintegy kiegészítô lehetôségként a tanácsosok azt is megvitatják majd, hogy a lakosok besegíthetnek-e a gyûjtésbe, pénzbeli térítés ellenében bevihetnek-e ebeket vagy sem. E megoldást az alpolgármester nem tartja túl szerencsésnek, ugyanis nem kizárt, hogy a pénz miatt a házôrzô ebeket ellopkodnák az udvarokról. A kóbor kutyákért felelôs szakosztály megalakítása és mûködési szabályzatának a kidolgozása mellett egy új menhely létesítése is tervben van.
– Egyelôre két megoldás kínálkozik, az egyik, hogy fûthetô barakkokat állítsunk fel. Ennek elônye, hogy néhány nap alatt kivitelezhetô. A másik pedig, hogy új menhelyet építsünk az érvényben lévô európai normáknak megfelelôen – mondja Bakos Levente, aki szerint Marosvásárhely-szinten egy negyven-ötven kutya befogadására képes létesítményre van szükség és egy öttagú csapat el tudná látni a begyûjtéssel és menhely üzemeltetésével járó feladatokat.
Ha a lakosság veszélyes kóbor kutyákat észlel, a 112-es segélyszámon jelezheti, amennyiben nem sürgôsségi esetrôl van szó, a polgármesteri hivatal foglalkozik a panaszokkal.
Görögország egzotikus hangulatát elevenítette fel azoknak, akiknek alkalmuk volt a nyáron a marosvásárhelyi Euro Best utazási iroda révén Leptokárián, az Égei-tenger partján vakációzni. A Blue Pearl vendéglôben ismét megszervezték a hagyományos görög estet, a marosvásárhelyi Képzômûvészek Egyesületének Egyesülés téri kiállítótermében pedig az egyhetes alkotótáborban készült festményeket állították ki.
A tenger és a hegyek – a kék számtalan árnyalata, a sajátos mediterrán fény, amely átírja a képek hangulatát – pontosabban egy kis Görögország fogadja szombattól a látogatókat a marosvásárhelyi Képzômûvészek Egyesületének Egyesülés téri kiállítótermében. Az egyesület tagjai, akik az Euro Best Travel és a görögországi Bingo Tour vendégeként Leptokáriában vettek részt egyhetes alkotótáborban, most állították ki a Görögországban készült alkotásaikat. A megnyitón az Euro Best Travel tulajdonosai, Aranyosi Attila, Mráz Ágnes és Hajdu Zoltán mellett jelen volt a vendéglátó Ilkosz Georgiosz is, aki egy újabb tábor megszervezésére tett ígéretet, amelyen Görögország egy másik arcát mutatnák meg. Az egyesület nevében Opris Ilarie elnök, valamint a szervezést vállaló Moldovan Irén tanárnô mondott köszönetet az ajánlatért, Muresan Vasile pedig a tábor jelentôségét és a kiállított alkotásokat méltatta.
Este a Blue Pearl vendéglôben folytatódott az idényzáró rendezvény. A jó hangulatról az XYZ együttes gondoskodott. A zene, a tánc mellett a szervezôk programot állítottak össze. Voltak vetélkedôk, meglepetések is. Elôször a cég munkatársai az Euro Best turistái által elkészített és beküldött több mint 200 fényképet vetítették le. Ezek közül a Vajda György sajtófotós, Vasile Muresan képzômûvész és Ilarie Opris alkotta zsûrinek kellett kiválasztania a legjobb három alkotást. Az elsô helyet Dénes Ferenc (egyhetes nyaralás Görögországban), a másodikat Szövérfi István (festmény) a harmadikat Bugja Andrea (szobor) nyerte el. A nyereményeket átvehetik az utazási irodában. Ezenkívül volt még tombola, ahol értékes emléktárgyak találtak gazdára, de nyerhettek a vendégek utazást és vacsorát is neves vendéglôkben, természetesen a nagydíj egy görögországi nyaralás volt, amelyet a cég ajánlott fel. Felléptek a Marosvásárhelyi Dance Art táncosai is. A mûsort Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának színmûvésze vezette, aki népdalcsokorral is meglepte a bálozókat. Az est fénypontja az utazási iroda vezetôje, Ilkosz Georgiosz által kezdeményezett szirtaki táncverseny volt. A rendezvény sikerét igazolja, hogy a vendégek kora hajnalig mulattak és többen is megígérték, jövôre is az Euro Best vendégei lesznek.
Víkendtelepi oldboys bajnokság, 5. forduló: Leeds – Ajax Lornion 0-1, Pepsi 007 – Estudiantes 2-1, Poli – Liverpool 4-2, Atlantic – Bastia 1-3, Venus Nike – Monaco 7-0, Jett Leo – Electro Prisma 4-2, Torpi – Flash 5-3. A Como állt. A bajnokság állása: 1. Jett Leo, 2. Como, 3. Pepsi 007 12-12p.
Tudor I. bajnokság, 3. forduló: Inter – River 5-3, UTA – Daneuro 1-2, Reggina – Sporting 4-1, Boca – Craiova 1-1, Lazio – Diahora 1-2, Progresul – MBO 2-1. A Lyon állt. A bajnokság állása: 1. Reggina 9 p., 2. Progresul 7 p., 3. Diahora, 4. Inter, 5. Lazio, 6. Daneuro 6-6 p.
Tudor II. bajnokság, 6. forduló: Deportivo – Route 66 1-4, Otelul – Vulturii 1-1, Barcelona – Chelsea 1-2, Silmarcon – Milan 1-6, Juventus – Rapid 2-2, Sevilla – Vicenza 0-1. A Via Mures állt. A bajnokság állása: 1. Otelul 14p., 2. Milan, 3. Vicenza 12-12 p.
Kárpátok sétányi bajnokság, 6. forduló: Colo Colo – Inter 0-1, Dinamo – Valencia 1-3, Feyenoord – Fortuna 3-2, Juventus – Milan 0-6, Bayer – Bastia 1- 0, Amigo – Parma 2-6. A Brazília állt. A bajnokság állása: 1. Brazília 15 p., 2. Colo Colo 13 p., 3. Milan, 4. Bayer, 5. Inter 12-12 p.
Nagyernyei bajnokság, 5. forduló: FC Botex – Monaco 5-7, Bastia – Manchester 1-9, Nordenlor – Lazio 8-1, Fortuna – Bayer 4-5, Ajax – Carion 2-6, Valencia – VLL 13-1. A Kolping állt. A bajnokság állása: 1. Nordenlor 15 p., 2. Carion, 3. Monaco 12-12 p.
Maroskeresztúri bajnokság, 8. forduló: Craiova – Ajax 3-1, Rapid – Terra 1-5, Flamingo – Foresta 2-2, Oldboys – Sevilla 4-7. A Speranta állt. A bajnokság állása: 1. Terra 19 p., 2. Craiova 15 p., 3. Flamingo 14 p.
Marosszentgyörgyi bajnokság, 1. forduló: Inter – Villarreal 2-0, Fortuna Media Expert – Valencia 8-0, Milan – Parma 6-4, Manchester – Arsenal 2-4. A Liverpool állt. A bajnokság állása: 1. Fortuna Media Expert, 2. Milan, 3. Arsenal, 4. Inter 3-3 p.
Labdarúgó III. liga
Változatlan maradt a helyzet a harmadik liga 6. csoportjának élvonalában, miután az éllovas szentmártoni együttes idegenben alig-alig, de megverte a héten támogató és edzô nélkül maradt szatmári Olimpiát, mely a múltban a jelenleginél sokkal fényesebb idôket is megért, a szászrégeniek pedig hazai pályán megnyerték a forduló megyei rangadóját a nyárádtôi gárda ellen.
A megye csapatai közül ebben a fordulóban a marosvásárhelyi Trans-Sil együttese vívta a legtöbb gólt jegyzett mérkôzést. A mikolai Turul autóbusza ezen a héten nem romlott el, így a Szatmár megyei gárda megérkezett megyeközpontunkba, de két meccsre is bôven elegendô góllal a tarsolyban, pont nélkül távozott.
Nem maradt meg a múlt fordulóbeli lendület a marosvásárhelyi gázas csapatban, mely ebben a körben kategorikus vereséget szenvedett Belényesen. Mindeközben a héten a szovátai Mobila is kemény ellenféllel mérkôzött, a fürdôvárosiak hazai pályás döntetlenje a sokáig második vonalas dési csapat társaságában jó eredménynek számít.
A 15. forduló eredményei: Avântul Szászrégen – ASA Unirea Nyárádtô 2-1, FC Belényes – Gaz Metan Marosvásárhely 3-0, Inter Balázsfalva – FC Bihar II 0-2, Somesul Szatmárnémeti – Sanatatea Kolozsvár 2-0,