|
LIX. évfolyam 269. (16751.) sz. |
2007. november 17., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Elemükben voltak csütörtök este a konzervatívok és barátaik. Olyan murit csaptak, amilyent csak a rendszerváltást követô évek vátrás találkozóin tapasztaltunk. Az Ifjúsági Házban összegyûltek transzparenseket lengettek arról, hogy "az ország hivatalos nyelve a román", hogy "Erdély román föld", többször is elénekelték, hogy "mi románok vagyunk", beszédet mondott a Vatra Româneasca alelnöke, a '90-es véres márciusi események egyik szereplôje, Ioan Judea tartalékos ezredes. Szóval minden pontosan olyan volt, mint azokban az idôkben.
Dan Voiculescu elnök felhívására gyûlt össze a teremnyi erdélyi román, hogy saját státusukról szóló dokumentumot fogadjanak el: közfelkiáltással. A politikus állítólag olyan helyeken is járt, "ahol a román nyelvbôl idegen nyelvet csináltak, ahol az igazság az elsô, román lakta háznál véget ér". Ugyanakkor biztosította a jelenlevôket, hogy "addig védjük az erdélyi románok statútumát, amíg nem marad egyetlen ember sem Romániában, aki azt hiszi, hogy a románok idegenek lehetnek a saját hazájukban". Jó adag habot is nyomott a nacionalista tortára: kinevezte Marosvásárhelyt "az erdélyi románok fôvárosának". Sôt, fenyegetôzött, hogy december 1-jét is Székelyföldön akarja megünnepelni.
Bizonyára ô maga sem hitte, amikor tagadta, miszerint az akció kampányfogás lenne. Mi másért gyûjtött volna össze annyi embert pár nappal az európai parlamenti választások elôtt, ha nem a szavazatok reményében? Mert nemigen van esélye a PSD megyei elnöke szerint az egy Daciába beleférô pártocskának, hogy elérje a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt. 2004-ben is a PSD hátán jutottak be – nem is kevesen – a parlamentbe, ahhoz, hogy pár nap múlva elárulják, s az államfôhöz csapódva "immorális megoldásként" kormányzati bársonyszékekhez jussanak. Most meg a nacionalista retorikával próbálnak politikai tôkét kovácsolni maguknak.
Ahogy hallgattam a felszólalókat, elgondolkoztam, mirôl is szól az egész hacacáré. Beláttam, igaza van Markó Bélának. Ugyanis az RMDSZ elnöke egy nappal korábban jelentette ki, hogy Dan Voiculescu az erdélyi románok státusát szabályozó dokumentummal, tulajdonképpen Erdély autonómiáját követeli. Hiszen, ha külön státust követel a székelyföldi románoknak, akkor természetszerûen külön státus kell a magyaroknak is, és a dolgok rendjébôl következôen Székelyföldnek is. A konzervatívok elnöke észre sem vette, s saját maga ásta verembe esett. Pedig ô az RMDSZ-nek szánta.
És abban is igaza van, hogy – a jelek szerint – vannak még egypáran, akik szívesen visszafordítanák a történelem kerekét a '90-es évek elejére, amikor a "magyar kártya" mindig nyerô volt, illetve, hogy ezek a megnyilvánulások komoly veszélyeket rejtenek a magyarság számára. Intô jel lehet, hogy ha most nem fog össze az erdélyi magyarság, és képviselet nélkül marad akár Brüsszelben, akár a román parlamentben, akkor majd nem újabb jogokért kell harcolnunk, hanem azért, hogy valamiképpen megtartsuk a már megszerzett jogokat.
Tegnap délelôtt több munkacsoport dolgozott a Marosvásárhelyi Vízüzem udvarán és a vízkivételnél, mindkét helyen a ’70-es években beszerelt zsilipeket cserélték ki. Emiatt szünetelt az ivóvízellátás a megyeszékhelyen.
A Vízüzem udvarán Hegyi Loránd, az Aquaserv Rt. mûszaki ellenôre felügyelte a munkálatokat. Lapunknak elmondta, a zsilipeket mindkét munkapontnál 1972-ben szerelték fel, amikor a dr. Bernády György idejében épült vízüzem második részlegét is üzembe helyezték. Azóta a kapuk elkorhadtak, nem zártak tökéletesen, így mindig maradt víz az üzemi hálózatban, ezért nem tudtak megfelelô körülmények között dolgozni a karbantartók. A vízkivételnél két, míg az elosztó aknában három új zsilipet helyeztek el a munkások. A szakember szerint a munkálatot mindkét helyen az akadályozta, hogy a régi aknában kellett dolgozni, ezt alakították át. Nemcsak a betonfalak kiverése volt nehéz, hanem az is, hogy mindvégig idônként derékig érô vízben dolgoztak. A vízkivételtôl a Maros vize az elosztó aknákba kerül, itt egy 1400 és egy 1000 cm átmérôjû vezetéken kerül külön- külön az elôülepítôbe. Innen vezetik tovább a nyersvizet a dekantálókba és az üzem további részlegeire.
A munkálatokat a marosvásárhelyi Comterm cég illetve a spanyolországi Dytras végzi. Tegnap a külföldi cég spanyol munkásai vállvetve dolgoztak a helybéli szakemberekkel. A mûszaki ellenôr elmondta, a tájékoztatás idejéig jól haladtak, és elôrevetítette, hogy a beígért határidônél hamarabb fejezhetik be a munkát.
Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv Rt. szóvivôje lapunknak elmondta, a városban kihelyezett tartályokba összesen 36.000 liter vizet tartalékoltak. A vízkészletet pedig állandóan pótolták, így remélve, hogy ezáltal is csökkenthetik azt a kellemetlenséget, amit a szolgáltatás szüneteltetése okozhat a megyeszékhely lakóinak.
Traian Basescu államelnök pénteken, a Radio România Actualitati adón kérdésre válaszolva kijelentette, "fel kell készülnünk arra", hogy lemondjunk a parlamentben kis százalékkal jelen levô pártokról, hiszen a jelenlegi politikai helyzet bizonyítja, hogy egy ilyen párt "zsarolással" képes diktálni a többségnek.
"A jelenlegi választási rendszer monstrumot szült a demokrácia szempontjából: 20 százalékos támogatottságnak örvendô kormányunk van. A jelenlegi helyzet annak a következménye, hogy kis pártok vannak a parlamentben, amelyek zsarolással sokkal többet el tudnak érni, mint amit a választók biztosítottak nekik" – mondta Basescu.
Az államelnök hangsúlyozta, a PNL és az RMDSZ csupán 20 százalékos támogatottsággal rendelkezô kormányt hozott létre, és ez megszegi a demokrácia azon szabályát, amely szerint a többség "nyer és vezet".
"A kormány képviselete nagyon gyenge, és ez azt mutatja, hogy egy olyan párt diktál, amely 6 százalékot ért el" – mondta Basescu.
Arra a kérdésre, hogy Románia fel van-e készülve arra, hogy a nagy pártok rendszerét bevezesse, és mondjon le a kis pártokról, Basescu azt válaszolta: "Fel kell legyünk készülve".
– Totem. Avagy "ô az én népembôl való." Az indián törzseknél ezt jelentette a szó, amelyet pár évvel ezelôtt képzômûvészek választottak új kiállításuk címéül. Mert a posztmodern kultúrában is helye van – most már a mûvészek népét jelenti. Egy ilyen találkozás a totem jelkép alatt igen emlékezetes marad. 2002-ben kezdôdött, akkor szervezték meg az elsô Totem címû tárlatot, már akkor hagyományt szerettek volna teremteni a szervezôk. Sikerült nekik. A totem törzsbéli "lény" volt, jellemzô az individuum viszonyulása totemisztikus alteregójához. De a mai totemizmus nem primitív. Fejlôdött, elvált a vallásos szimbólum szerepkörétôl, metafora, allegória lett belôle. És ily módon a szimbólum – mint a vizuális mûvészetek jelképe – kiszakad eredeti szerepkörébôl és új értelmet nyer. Ember és mûvészet kapcsolatát jelzi. A tárlat mûvészei az archetipikus szimbólumrendszert átalakították, saját mûvészetükhöz igazították, ezáltal megfosztották vallásos jelentéstartalmától és a kifejezés szolgálatába állították. Hiszen egy szimbólum addig él, ameddig jelentéstartalma van. Az ország tájairól érkezett és kiállító mûvészek egy néphez tartoznak: a szépet alkotók népéhez.
Cora Fodornak, a Maros Megyei Múzeum mûvészettörténészének méltatása a csütörtök délután megnyílt Totem 2007 címû képzômûvészeti tárlaton. Ahogyan a nyitóbeszédet mondó Gheorghe Muresan szobrászmûvész mondta: jellemzô és jellegzetes munkák tárháza a kiállítás. Talán a Kultúrpalota földszinti galériáit megtöltô közönség is ezt igazolja. Ugyanis szimbólumhiányban szenvedünk.
A gyerekek egyértelmûen túl vannak terhelve, és ha nem is lehet csökkenteni a tanórák számát anélkül, hogy a pedagógusok tömegesen munka nélkül maradjanak, akkor legalább az oktatási és az értékelési módszereken kell változtatni – hangzott a javaslat azon a találkozón, melyen pedagógusok és Brassó, Hargita, Fehér és Maros megyei egészségügyi szakemberek próbáltak megoldásokat találni, miként lehetne könnyíteni a napi hat-hét órán keresztül a padban görnyedô gyerekek sorsán.
A romániai oktatási rendszer hiányossága, hogy túlzottan nagy ismeretanyag elsajátítására fekteti a hangsúlyt s az iskolásokat könyvtárakká akarja alakítani. Nem tanulják meg, miként használják fel az elsajátított ismereteket, így amikor arra kerül a sor, hogy gyakorlatba ültessék a tanultakat, el vannak veszve – fejtette ki dr. Silviu Morariu, a Közegészségügyi Hatóság vezetôje. Annak ellenére, hogy a gyerekek napi hat-hét órát ülnek a padban, jóval többet, mint azt az egészségügyi miniszter 1995. évi 1955-ös számú rendelete elôírja, ez az idô nem foglalja magába a házi feladatok megoldására fordított órákat, így a tanulóknak egyre kevesebb idejük marad a kikapcsolódásra. Dr. Vasile Moldoveanu egy 2004-2005 között végzett felmérés eredményeit ismertette, amely során kétezer V-VIII. osztályos gyereknél vizsgálták a tanulásra és pihenésre fordított idô arányát. Az eredmények nem biztatóak. – Miután kötelesek napi 6-7 órát a padban ülni, otthon további négy- öt órát készülnek másnapra, így a gyerekek egyre kevesebbet alszanak – hangsúlyozta.
Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes határozottan cáfolta az állítást, miszerint azért iktatnak be pluszórákat, hogy a tanároknak meglegyen a szükséges óraszámuk.
– Vannak törvényes keretek, amelyeken nem léphetünk túl – jelentette ki Albertini.
A tanácskozáson megfogalmazott javaslatokat a Közegészségügyi Hatóság jövô héten az Oktatásügyi Minisztériumhoz küldi el, hogy figyelembe vegyék a tanügyi törvény elfogadásakor. A Népújság megkeresésére dr. Silviu Morariu elmondta, a minisztériumhoz benyújtandó javaslatok között szerepel többek között, hogy korosztályonként szabjanak meg egy maximális óraszámot, amelyet az iskolák nem léphetnek túl, és ennek a megállapításánál az egészségügyi miniszter 1995. évi 1955-ös számú rendeletét vegyék alapul. Továbbá a törvényben az is kellene szerepeljen, hogy az I-IV. osztályosok csakis délelôtt járhassanak iskolába, valamint az órarendet úgy állítsák össze, hogy reggel héttôl ne szerepeljenek tanórák, és tilos legyen este nyolcig az iskolában tartani a diákokat.
– Egy Brassóban végzett felmérés kimutatta, hogy további 8 ezer hellyel kellene bôvíteni az oktatási intézmények befogadóképességét. Szükség volna arra, hogy a tanügyi törvény kötelezze a helyi önkormányzatokat, újabb oktatási intézményeket hozzanak létre, ugyanis a zsúfoltság egyik következménye a helyhiány okozta két, esetenként három váltás – közölte Morariu.
A már hagyományossá vált Árpád- házi Szent Erzsébet-napi gyûjtés idei célcsoportja a magányos, idôs emberek. A Fôegyházmegyei Caritas idén különös figyelemmel fordul feléjük.
Az európai és hazai társadalomban az idôs emberek számának jelentôs növekedése nem csupán statisztikai és demográfiai tényszerûség, hanem egyben komplex kihívás is.
Életük alkonyát élô testvéreink gyakran nem csupán koruk adta korlátaikat és végességüket kénytelenek megtapasztalni. Elôrehaladott koruk pszichoszociális valósága is komplex és többszörösen terhelt.
Gyakran jelent személyes problémát a munkahely vagy foglalkoztatottság hiánya. Céltalannak és üresnek érzik mindennapjaikat. Sok esetben a családtagok hiánya, más helységbe vagy országba költözött gyerekek, elhalálozott házastárs okoz elmagányosodást és depressziót. Az elôrehaladottabb korral járó betegségek többszörösen is gondot jelentenek. Egyrészt probléma a fizikai szenvedés, a biológiai korlátozottság tudomásul vétele és beépítése a mindennapokba. A különbözô betegségek, az elöregedéssel járó fizikai és biológiai elesettség és fájdalom lényegesen korlátozza az addigi mozgás- és életteret, mintegy beszûkítve azt. Ugyanakkor befolyással van az érintett személyek társadalmi életére is. Akadályozzák vagy egyenesen lehetetlenné teszik a társadalomban, családban addig vállalt szerepek gyakorlását. Ezzel beindul a társadalomtól való elszigetelôdés egy olyan folyamata, amelybôl az érintettek saját erejükbôl rendszerint nem találnak kiutat.
A felsorolt problémakomplexust nagyon sok esetben az anyagi eszközök hiánya koronázza és teszi nehezen elviselhetôvé. Az elmúlt évek szociális és pénzügyi politikája különösen ezen a téren hagyott sok kívánnivalót maga után. Az ilyen irányú intézkedések, pl. nyugdíjemelés vagy nyugdíjkiegyenlítés csak jelképes intézkedés maradt, hiszen gyakorlatilag elenyészô az ezen a téren nyújtott reális segítség. A hétköznapok szintjén ez a tényállás gyakran drámai arculatot ölt. Nem kevés azon idôsek száma, akik messze a létminimum alatt élnek, így koruk adta terhek mellett egzisztenciális aggodalmak is nehezednek rájuk.
Idôs testvéreink élete és különösen anyagi helyzetük alakulása tükörképe az elmúlt évek szociálpolitikai változásainak, amely a gazdasági helyzet változásainak függvénye. Így ôk képezik a társadalom egyik olyan rétegét, amely legérzékenyebben érintett az említett események által.
Idôs, magányos testvéreink sokszorosan segítségre szorulnak. A ma teherviselésre alkalmasabb generációk kötelessége rajtuk segíteni, terheiken enyhíteni.
A Gyulafehérvári Fôegyházmegye Caritas szervezete és munkatársai idén megkülönböztetett figyelemmel fordulnak idôs, magányos, szükséget szenvedô testvéreink felé. Feladatuknak nem csupán a rászorulók anyagi természetû megsegítését tekintik, hanem olyan támogatást is szeretnénk nyújtani, amely az érintettek életminôségét más területen is javíthatná.
A "segítsen nekünk, hogy mi másokon segíthessünk" mottó nevében kérjük a kedves híveket, hogy adományaikkal támogassák magányos, idôs testvéreinket.
Köszönetem kifejezéseként fogadják szeretettel fôpásztori áldásomat.
Gyulafehérvár, 2007. november 11.
Szili Katalin házelnök bocsánatot kért a németek 60 évvel ezelôtti magyarországi kitelepítéséért pénteken a magyar parlamentben.
Az országgyûlés elnöke a magyarországi németek elüldözésének 60. évfordulójára szervezett nemzetközi konferencián úgy fogalmazott: "nekünk, politikusoknak az a kötelességünk, hogy a szégyenletes politikai döntésekért (...) elôdeink helyett kimondjuk: bocsánat! (...) Soha többé!".
Szili Katalin fontosnak mondta, hogy a megkövetô szavak ugyanabban az épületben hangozzanak el, amelyben korábban a kirekesztô törvények születtek.
Sebeket begyógyítani csak úgy lehet, ha a rettenetet kibeszélhetjük magunkból, a felelôsöket megnevezzük, az áldozatokat pedig megkövetjük – hangsúlyozta.
Arról beszélt, hogy a magyarországi németek jogfosztása, vagyonelkobzása, hazájukból történô elûzése mára már semmiképp nem lehet tabutéma. Utalt rá ugyanakkor, hogy történészek kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a magyar történelemnek ezt a fejezetét feldolgozzák.
A konferencián felolvasták az Európai Parlament elnöke Szili Katalinnak írt levelét, melyben Hans-Gert Pöttering azt hangoztatta: a saját hazához való jog az egyik alapvetô emberi jog, és egyetlen hatalomnak sem állhat jogában, hogy erôszakkal ûzzön el embereket hazájukból. Mint írta, az EU elôtt az egyik legnagyobb kihívás a nemzeti és etnikai vagy vallási kisebbségek integrációjának elôsegítése. Az uniónak tiszteleten, egyenjogúságon és diszkriminációmentességen kell alapulnia – szögezte le.
A német Bundestag elnöke a konferencián valamennyi német nevében köszönetet mondott a gesztusért, azért, hogy az évfordulón felszólalhat az országgyûlésben.
Norbert Lammert szerint a jogfosztásról és kitelepítésrôl megemlékezô konferencia a béke kultúráját erôsíti, és egyúttal demonstráció a két nép közötti barátság mellett is, amely nélkül, mint mondta, ma nem lehetne sem egységes Európa, sem pedig egyesült Németország.
Általános – parlamenti, helyhatósági és polgármesteri – választásokat tartanak szombaton Koszovóban. Azóta, hogy a függetlenségre törekvô, többségében albánok lakta dél-szerbiai tartomány 1999-ben nemzetközi közigazgatás alá került, négy választást tartottak. Kétszer a parlamentrôl, kétszer a helyhatóságokról döntöttek Koszovó lakói, de a mostanihoz hasonló általános választás még nem volt.
A megmérettetésben sokan vesznek részt – a parlamenti helyekért például 25 párt és egyéb szervezet indul, közülük 14 a nemzeti kisebbségek képviseletében. Paradox módon tehát köztük lesz a legnagyobb a tülekedés.
A törvényhozásba jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt valószínûleg egyik sem fogja ugyan elérni, de a 120 tagú parlamentben eleve szavatolt tíz hely a szerbeknek és 10 a többi nemzeti kisebbségnek.
Ami a 120-130 ezer szerb politikai szervezeteit illeti, azok helyi vezetôik, a belgrádi politikusok és a szerb ortodox egyház bojkottfelhívása ellenére is állítottak országos listákat is. A majd egy tucatból a – politikai nyomás hatására bekövetkezett – sorozatos visszavonások után csak néhány maradt, s azokra is csak a tartomány déli részén, diaszpórában élôk fognak szavazni, míg északon, ahol a szerbek tömbben élnek, szinte teljesen biztos a bojkott.
Húsz kisebbségi – szerb és egyéb nemzetiséghez tartozó – képviselô tehát mindenképpen bejut a pristinai parlamentbe (érvényes szavazatok híján ôket az UNMIK, az ENSZ- közigazgatás vezetôje akár ki is jelölheti), a maradék 100 helyre viszont a 11 albán párt és szervezet közül legfeljebb 6-nak van esélye. Az albán szavazókért vívott harc minden elôzetes felmérés szerint két erô között dôl majd el. (Koszovóban ma még olyan erôsek a nemzetiségi választófalak, hogy ha elô is fordul "átszavazás", más nemzetiségûre voksolás, az elenyészôen csekély.)
Az egyik a Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) nevû jelenlegi kormánypárt, amelyet máig Ibrahim Rugovának, Koszovó elnökének, az önállóságért vívott nagyon szívós, kitartó, de békés harc apostolának a neve fémjelez. (Koszovó tele van az ôt ábrázoló plakátokkal – részben saját pártja, részben a belôle kiszakadt, az "igazi rugovai örökség" ápolását hirdetô párt kampányolt vele.) A másik a Koszovói Demokratikus Párt (PDK), amelyet a néhai jugoszláv hadsereg tábornokából harctéri gerillaparancsnokká, az UCK egyik vezetôjévé, abból pedig nyugodtan magabiztos, elegáns politikussá vált Hasim Thaqi vezet.
Az oroszországi Tverben csütörtökön megalakult a Vlagyimir Putyin elnököt támogató civil kezdeményezések tanácsa: a mozgalom célja a hatalom társadalmi ellenôrzése a putyini irányvonal folytatásának biztosítása érdekében.
Pavel Asztahov ügyvéd, a Putyinért elnevezésû mozgalom egyik irányítója elmondta: úgy gondolják, nem az a fontos, hogy milyen tisztségben dolgozik majd a jelenlegi államfô a jövô tavaszi elnökválasztás után, hanem hogy továbbra is az ország vezetôje legyen. Hozzátette: a résztvevôk 30 millió aláírást gyûjtöttek össze Putyin támogatására. A 79 régióból érkezett több mint 700 küldött a néphez intézett felhívást, amelyben többek között rámutatnak: "Tiszteletben tartva az államfô hûségét az alkotmányhoz..., létfontosságúnak tartjuk a nép védelmét szolgáló politikája támogatását. Meg kell ôriznünk az utóbbi évek minden kedvezô eredményét, és nem szabad engednünk, hogy percemberek és populisták kerüljenek hatalomra, akik szét akarják hordani az egyesített erôforrásokat, és országunkat újra a klánok közötti harcok és a kicsinyes ambíciók mocsarába akarják taszítani. ... A polgári kezdeményezések tanácsának mûködését mindaddig szükségesnek tartjuk, amíg meg nem gyôzôdünk arról, hogy a 2008-as választások után folytatódik elnökünk irányvonala" – áll a felhívásban.
Noha a szervezôk szerint a tanácsot civilek hozták létre, az alakuló ülésen jelent volt az Egységes Oroszország párt több ismert személyisége is. Ezenkívül a helyi lapok közül csütörtökön több is olyan értesülést közölt, hogy a rendezvény költségeit az Egységes Oroszország választási alapjából fedezték.
Megrótta az Európai Parlament (EP) Franco Frattini bevándorlási ügyekben illetékes európai biztost egy kijelentéséért, amelyet az Olaszországba bevándorolt romániai cigányok körül kialakult vitában tett.
Az EP két roma képviselôje – Járóka Lívia (Fidesz-MPSZ) és Mohácsi Viktória (SZDSZ) – kiállt a romák integrációja mellett és megkülönböztetésük ellen.
A strasbourgi plenáris ülésen megszavazott határozat szerint Frattini kijelentése ellentmond a személyek szabad mozgásáról elfogadott 2004-es irányelv betûjének és szellemének. Az olasz biztos ugyanis szemére vetette az olasz kormánynak, hogy nem hozott olyan intézkedéseket, amelyek lehetôvé teszik a megélhetési lehetôségekkel nem rendelkezô személyek azonnali kiutasítását.
Reagálásában Frattini emlékeztetett arra, hogy az irányelv a szabad mozgás mellett arról is rendelkezik, hogy a tagországoknak joguk van megvédeni a rendet és a közbiztonságot. Brüsszel nem fog eltûrni semmilyen diszkriminációt, ugyanakkor támogatja tagországait abban, hogy törvényesen megvédjék az embereket, legyen szó saját állampolgáraikról vagy más tagállamok állampolgárairól – szögezte le a biztos. Bejelentette azt is, hogy jövô héten roma közösségek vezetôivel találkozik.
A Manhattan szívében lévô "lakás" egy régebbi építésû ház három felsô emeletén található, területe 3000 – háromezer – négyzetméter, a szobák száma 23, hatalmas teraszáról Manhattanben lehet gyönyörködni, és sok más egyéb mellett van benne konditerem több medencével, télikert, moziterem.
Blavatniknak a jelek szerint a hobbija a drága ingatlanok vásárlása: a Komszomolszkaja Pravda címû moszkvai lap szerint nemrég vett 41 millió fontért egy házat az elôkelô londoni Kensington negyedben, s úgy jutott hozzá, hogy többet kínált érte, mint Roman Abramovics, az egyik legendás orosz milliárdos.
Ezenkívül Leonard Blavatniknak van még két további lakása New Yorkban – mindkettô úgy 20-30 millió dollár értékû –, és két legendás francia szállodája, amelyekben olyan hírességek szálltak meg egykor, mint II. Miklós cár, Pablo Picasso és Winston Chruchill brit kormányfô – a kettô került 215 millió euróba.
A most 50 éves Blavatnik a Forbes Magazin listája szerint a világ 102. leggazdagabb embere, vagyonát 7,2 milliárd dollárra becsülik. 1978-ban vándorolt ki a Szovjetunióból, a Harvard és a Columbia egyetemen végzett, majd megalapította az Access Industries elnevezésû céget, amely természeti kincsekkel, vegyszerekkel és televíziós technológiákkal kereskedik. Ma már több nagy orosz vállalatnak is résztulajdonosa.
Traian Basescu államelnök Brassóban kijelentette, az állam nevében bocsánatot kér az 1987-es brassói események munkás áldozataitól, mivel "17 évi jogállam alatt" az igazságügy nem szolgáltatott igazságot, a társadalmat pedig nem bátorították arra, hogy beismerje hibáit.
Az államfô csütörtökön részt vett a brassói munkások kommunistaellenes lázadásának 20. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen.
"Bocsánatot kell kérnem a román állam nevében az 1987-es brassói megtorlás áldozataitól azért, hogy 17 évi jogállam alatt az igazságügy nem szolgáltatott igazságot, a társadalmat pedig nem bátorították arra, hogy beismerje hibáit" – mondta Basescu. Az államfô szerint a forradalom erkölcsi nyertesei mindazok, akik 1987-ben Brassóban fellázadtak, és 1989 után megalázva érezték magukat.
"1987-ben Brassóban bátorságból példát mutattunk Európának" – mondta Basescu, hozzátéve, a brassói munkások lázadását egy sorban kell említeni az 1956-os budapesti szabadságharccal, az 1968-as prágai, az 1977-es Zsil- völgyi eseményekkel, illetve a 80-as évekbeli lengyelországi mozgalommal.
A brassói traktorgyár munkásai 1987 novemberében spontán lázadást szerveztek a Román Kommunista Párt megyei fiókja, és a kommunizmus ellen. A kommunista hatóságok brutálisan elfojtották a lázadást, a munkásokat letartóztatták, megkínozták, többüket deportálták.
Élesen bírálta a román törvényhozást az ügyészi hatáskörök korlátozása miatt Nicholas Taubman, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete, aki szerint az új módosítások akadályozzák a korrupciós és egyéb bûntények felderítését.
A képviselôház október végén több mint száz cikkelyt módosított a büntetôtörvénykönyvben, megnehezítve az ügyészek munkáját.
A nagykövet aggodalmát fejezte ki a parlament döntése miatt, amely gyengíti az ügyészek hatáskörét az olyan súlyos bûncselekmények leküzdésében, mint például a korrupció.
A román politikusok többsége kritikával illette Taubman nyilatkozatát. Bogdan Olteanu képviselôházi elnök pedig csütörtökön a Mediafaxnak azt követôen, hogy Nicholas Taubman ilyen kijelentést tett, azt mondta, hogy Taubman olyan módon jutott mandátumához, amelyet Romániában "korrupciónak" minôsítenének, hozzátéve, hogy "Romániában a románok hozzák a törvényeket". A házelnök kijelentését sokan diplomáciai baklövésnek minôsítették.
Mircea Geoana, PSD elnöke szerint Bogdan Olteanu "a nemzetközi politikában kezdôk hibáját követte el", rámutatva, Olteanu csak úgy hozhatja helyre ezt a súlyos politikai hibát, ha bocsánatot kér az amerikai nagykövettôl.
Cozmin Gusa PIN-elnök pénteken hivatalosan felkérte a képviselôház vezetôségét, hogy határolja el magát a Bogdan Olteanu házelnöknek a Nicholas Taubman amerikai nagykövetet érintô kijelentéseitôl.
Ezt követôen Olteanu finomított elôzô napi nyilatkozatán. Pénteken kijelentette, a parlament újraelemzi a Büntetôtörvénykönyvet és a Büntetô perrendtartási törvénykönyvet módosító törvényt, ahogyan az a román társadalomnak megfelel.
Sucevitan tartott sajtótájékoztatóján
Olteanu meglepetését fejezte ki amiatt, hogy az AEÁ
nagykövete
"elmondhatja az igazságot" Romániáról,
de a románok nem mondhatják el az igazságot a
nagykövetrôl.
Beismerte, hogy a parlament "tévedett" az illetô módosítások elfogadásával, rámutatva azonban, hogy a törvényt újra fogják elemezni.
Van kivel dolgozzon a marosvásárhelyi RMDSZ a kampány hátralevô napjaiban! – ez derült ki a szavazóirodák biztosai számára szervezett munkamegbeszélésen. A körzeti elnökökön kívül több mint százhúszan gyûltek össze a Szabó Árpád ügyvezetô elnök által szervezett rendezvényre. Az ügyvezetô elnök hangsúlyozta, hogy a sorra kerülô EP-választások túlmutatnak pillanatnyi jelentôségükön, hiszen a választások eredményei jelentôsen befolyásolják az RMDSZ nemzetközi és hazai társadalmi tekintélyét. "Azt gondolom, ma már minden magyar ember érti, hogy a hatékony érdekképviselet nem nyilatkozatokban, hanem érdemi politikai tevékenységben tud eredményeket kamatozni. Az RMDSZ fel van készülve, jelöltjei és politikai vezetôi pontosan tudják, hogy mi a dolguk, de ahhoz, hogy politikai küldetésüket teljesíthessék, támogató szavazatokra van szükség!" – hangsúlyozta Szabó Árpád, aki arra kérte a szavazóbiztosokat, hogy a hátralevô idôben még hangsúlyozottabban segítsenek a választók megkeresésében. Szerda délután a megyei kampánystáb négy településen szervezett lakossági fórumot, illetve kampányrendezvényt.
A mezôkölpényi felújított mûvelôdési otthonban mintegy félszázan fogadták Dr. Kelemen Atilla megyei elnököt. A találkozót szervezô Szabó Levente polgármester felsorolta, hogy az elmúlt három évben mit sikerült megvalósítani azon a településen, ahová elôtte még a madár is alig tudott berepülni. A szabédi, ménesi, kövesdi és madarasi tetôk övezte kráterben fekvô település szinte teljesen elszigetelôdött, még a mentôautók sem tudták megközelíteni, az iskoláskorú gyerekek naponta tizenöt kilométert gyalogolva jártak a távolabb esô szabédi iskolába. Három év alatt, amióta az RMDSZ jelöltje került a mezôcsávási önkormányzat élére, a falu központjáig terjedô szakaszon sikerült korszerûsíteni az utat, illetve felújítani az iskolaépületet, a mûvelôdési otthont és rendszeresen karbantartani a mellékutakat is. Dr. Kelemen Atilla köszönetet mondott a megjelenteknek, s ígéretet tett arra, hogy a következôkben nagyobb figyelmet fordítanak erre a kis falura, melynek minden bizonnyal jövôt lehet teremteni, ha a politikum, az önkormányzat és a helyi közösség összefog. "Nem számíthatunk mások segítségére, csak saját magunkra! Ezért fontos, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ott lehessünk az európai döntéshozó intézményekben is. Másoknak nem fáj az, ami bennünket nyugtalanít vagy sért. Mások nem fogják fel, hogy milyen veszteség, ha a mezôkölpényi magyar gyerek azért hagyja abba iskoláit, mert egyszerûen képtelenség naponta tizenöt kilométert gyalogolni és szinte egy egész napot az úton hányódni. A mi gyerekeink nekünk a legkedvesebbek – ezért csakis mi tudjuk igazán képviselni ôket. Mi ehhez a képviseleti lehetôséghez kérjük a választók szavazatait!" – mondta Kelemen Atilla.
A Székely Mezôség egy másik településén, a tulajdonképpeni Mezôség kapujában, Mezôbándon, a hajdani mûvelôdési otthonban tartott kampánygyûlést Kerekes Károly képviselô. Telt ház elôtt, mintegy 150 résztvevônek mondta el, hogy mit veszíthet az erdélyi magyarság azzal, ha kudarcot szenved a közelgô választásokon, illetve ha elveszítené tekintélyét a román közéletben. "Legyünk eszünknél, hiszen azok, akiktôl nagyon nehezen lehetett megszerezni jogaink tiszteletben tartását és nemzeti közösségünk államalkotói jelentôségének elismerését, nagyon könnyen, skrupulusok nélkül, egy tollvonással mindent el is vehetnek!" – mondta Kerekes Károly. A képviselô ismertette az államelnök által kezdeményezett, személyre szóló választási törvénytervezet kedvezôtlen következményeit, melynek eredményeként az erdélyi magyarság közképviseletének a jelentôsége teljesen marginalizálódna. Meglepôen sok fiatal vett részt a gyûlésen, akik szót kérve, elmondták, hogy a közvéleménnyel szemben, ôk igenis támogatni szeretnék az RMDSZ kampányát, de ugyanakkor arra is igényt tartanak, hogy a közeljövôben ôket is számba vegyék, amikor a helyi vagy megyei választásokra kerül sor.
Nyárádszentmártonban Lokodi Edit Emôke megyei önkormányzati elnök és Szabó Árpád megyei ügyvezetô RMDSZ-elnök jelenlétében vetített le Balogh István csíkfalvi polgármester egy olyan képes bemutatót, melybôl kiderült, hogy az elmúlt idôszakban, amióta az RMDSZ kormánypozíciókat tölt be a román államigazgatásban, a községben soha nem látott fejlesztéseket lehetett megvalósítani. "Közel 100 milliárd régi lej beruházást eszközöltünk, aminek egy része jelenleg is folyamatban van, és oldottunk meg olyan kérdéseket, melyeket a lakosság rég igényelt. Felújítottuk és modernizáljuk az oktatási intézményeket, kultúrotthonokat, építünk két aszfaltozott utat – Búzaházára és Vadadba –, elkezdtük az önkormányzati székház és tornaterem építését, és még sok más projektet is elindítottunk, melyeket az RMDSZ hathatós támogatása nélkül nem sikerült volna sikerre vinni" – mondta Balogh István polgármester, akirôl köztudott, hogy egyike a legtöbbet pályázó polgármestereknek. Megítélése szerint, bármilyen mértékû is az önkormányzati ágazatban vagy a fejlesztési programok tervezésében és kivitelezésében a jártassága és szakmai tudása, az RMDSZ mint hathatós politikai alakulat támogatása nélkül nem tudna eredményeket elérni.
Csütörtökön zsúfolásig telt az Ifjúsági Ház. Dan Voiculescu konzervatív pártvezér felhívására gyûltek össze azok az erdélyi románok, akik állítólag jogsértéseket kell elszenvedjenek azokon a területeken, ahol számszerû kisebbségben élnek.
A terem tele volt transzparensekkel, amelyeken kijelentették, hogy az ország hivatalos nyelve a román, és hogy Erdély román föld. A megjelentek lelkesen megtapsolták a pártelnököt, aki kijelentette, hogy a Székelyföldön olyan településen járt, ahol az utat az utolsó magyar házig aszfaltozták le, a szomszéd pedig, aki szegény román volt, gyúrhatta tovább a sarat, mert az ô háza elé már nem terítettek szurkot (az RMDSZ-es politika következményeként).
Miután felolvasták az alkotmány vonatkozó cikkelyeit az egységes, oszthatatlan és szuverén államról meg a hivatalos nyelvrôl, kijelentették, hogy ezek nyomán "törvénytelennek minôsülnek az etnikai alapú területi autonómiáról szóló nyilatkozatok", illetve "az erdélyi románokat ért jogsértések". Ezért határozta el a Konzervatív Párt, hogy "megvédi a román nyelvet". Az ügyben 7 törvénytervezetet is kezdeményeztek.
A rendezvényen felszólalt Florin Oproiescu, a Vatra Româneasca alelnöke, aki szerint "mindazt, amit ebben a statútumban megfogalmaztak, a Vatra is szorgalmazta", ami azt jelenti, hogy "sosem voltak extrémisták, hanem igazuk volt". Kijelentette: megpróbálják hamvaiból feléleszteni a VR-t, de senkinek sem ajánlja, hogy "arra kényszerítse ôket, hogy lángra lobbantsák a parazsat"!.
Ioan Judea tartalékos ezredest nem kell bemutatni, minden vásárhelyi ismeri. A szövege méltó volt híréhez. Egyebek között kijelentette, hogy ôk már régóta harcolnak ezekért "az ideálokért" itt Vásárhelyen, ahol "15 ezer hôs van", és a "nagy egyesülésnek" még sincs szimbóluma. A közigazgatási palotában meg az "osztrák rozetta" és "István nyoma" uralkodik.
A kultúrmûsor is hasonló volt: Veta Biris kezdte, hogy "Noi suntem români", a felszólalásokat követôen ugyancsak ô énekelte, hogy "Noi suntem români". A végét nem vártuk meg.
A szászrégeni cipôgyárat 2005-ben az új külföldi tulajdonosok négy cégre osztották. Jelenleg a Stylmex Romániánál 63, a Stylmex Industriesnál 690, a Stylmex Componentsnél 11 alkalmazott dolgozik, az ingatlan pedig az Alpina Rt. tulajdonában maradt. A lábbeligyártással a Stylmex Industries foglalkozott. Az itt dolgozóknak november 10-én lejárt a kollektív munkaszerzôdése.
Vasile Galatean, a gyár szakszervezeti elnöke a törvénynek megfelelôen október 19-én felkereste a vezetôséget, hogy tárgyalják újra a feltételeket. A cégtulajdonosok azonban úgy döntöttek, bezárják a gyárat és november elsejétôl elbocsátják az alkalmazottakat. Kiderült, hogy a Stylmex Industries eladósodott és a hitelezô ABN AMRO bank zárolta a számláit, ezért csôdeljárást kezdeményeztek. Ez a helyzet késztette arra a munkásokat, hogy november 9-én sztrájkkal tiltakoznak. Ezt követôen az alkalmazottak képviselôi 10 órát tárgyaltak a cég vezetôségével, de nem sikerült megegyezniük. A holland tulajdonos még a legutóbbi javadalmazást sem akarta kézbesíteni. Végül a Szászrégeni Polgármesteri Hivatal és a prefektúra, valamint az Alfa szakszervezeti tömb képviselôinek a közbenjárására sikerült elérniük, hogy az elôleget kifizették. Vasile Galatean ezt követôen konzultált az Alfa kartell megyei szervezetének vezetôivel, és úgy döntöttek, beperelik a gyárat, mivel a csôdeljárásra vonatkozó törvény szerint felszámolás esetén a cég köteles az alkalmazottak javadalmazásának 75%-át kifizetni. Ennek érdekében aláírásgyûjtést kezdeményeztek, amivel meghatalmazzák a szakszervezeti tömböt, hogy perelje be a vállalatot. Vasile Galatean szerint a céget szándékosan juttatták csôdbe. Tény, hogy a téli ünnepek elôtt az itt dolgozók jövedelem nélkül maradtak. Ezért kell minél elôbb lépniük.
– Már 2005-ben értesített a vezetôség arról, hogy a Stylmex Industries elköltözik, de akkor azt is megígérték, hogy betartják az alkalmazottak jogait, az akkori szerzôdést pedig aláírtuk. Ôk megszegték jogi kötelezettségeiket, ezért perelünk – mondta Vasile Galatean.
A gyárban jelenleg 40 alkalmazott maradt, akik az utolsó megrendeléseknek tesznek eleget, ôket a Stylmex Components cégen keresztül fizetik. Ha befejezik a gyártást, az ô sorsuk is bizonytalan. A szakszervezeti vezetô reméli, hogy majd a törvény nekik ad igazat és sikerül a tárgyalások alapján leszögezett jogokat érvényesíteni.
Nagy András polgármester is támogatja a gyár munkásait. A hivatal megtesz mindent annak érdekében, hogy a munka nélkül maradt volt alkalmazottakat minél elôbb társadalmi segélyben részesítsék és a 416/2001-es törvény alapján biztosítsák az alapjövedelmet az erre jogosultaknak, illetve esetenként a fûtéstámogatást is megadják azoknak, akik rászorulnak.
A vár Marosvásárhely központjában található és templomával ma egyik jelképe városunknak. Történelmi mûemlék. A vár eredetileg magába foglalta a templomot és a kolostort, melyet Báthory István erdélyi vajda erôddé alakított át. A székelyek megfékezésére épített erôsséget 1600 és 1602 között idegen katonák lerombolták. A város lakói kénytelenek voltak az erdôkbe és a havasokba menekülni. Egy csoport menekült Borsos Tamás, Nagy Szabó János és Nagy Szabó Mihály vezetésével Brassóba került, és látva az ottani várfalak védelemnyújtó biztonságát, hazatérve rávették a város polgárságát a vár felépítésére, melyet 1602-ben kezdtek el és 1658 körül fejeztek be. A várépítési engedélyt Basta, Bocskai István, Báthori Gábor, végül Bethlen Gábor adta meg.
A vár alaprajza szabálytalan ötszög alakú és hét bástyája van, melyek a Bernády térrôl az egyetem felé kiindulva így sorakoznak: 1. Vargák (1620-ból), 2. Szûcsök és lakatosok (1629-bôl), 3. Kádárok (1632-bôl), 4. Mészárosok (1656-ból), 5. Szabók (1640-bôl), 6. Kapu- (1613-ból) és a Báthori-bástya (1620- ból). Valamennyi bástya többszintes, kis ablakokkal és lônyílásokkal. A bástyákat 900 m hosszú, 9–10 m magas fal köti össze, amelyet az 1910-es városrendezésig egy 10 m széles és 8 m mély védôárok vett körül. A vár nyugati oldalán, ahol ezt a védôárkot nem lehetett alkalmazni, a védelem biztosítására kettôs falat húztak fel, lôrésekkel és vívófolyosókkal. A vár 6–7 hektár területet foglal magában, melyet 1775-ben Mária- Terézia katonai célokra lefoglalt. Kaszárnyaépületeket, raktárakat építettek és falai közé osztrák helyôrséget helyeztek. A vár a templomhoz tartozó épületek kivételével 1962-ig katonai célokat szolgált. Akkor kezdtek hozzá a helyreállításához azzal az elképzeléssel, hogy a területén pihenôparkot és múzeumot hozzanak létre.
Az omladozó vár épületeit (melyek eredetileg a város tulajdonát képezték) 1962-ben a hadsereg felajánlotta a városnak, cserébe az Eminescu (a volt Jókai Mór) utcai 6-os sz. iskola épületéért. Sajnos, az akkori hadsereg vezetôi megzsarolták a várost, nem költöztek ki a várból, újabb épületeket követeltek. Így került a fôtéri Görög-ház, a Szentgyörgy (ma Forradalom) utca 7. sz. alatti, a Magyar Iparos Egylet tulajdonát képezô és a szomszédos épület a hadsereg kezelésébe…
A mai városvezetés felül kellene bírálja elôdei döntését s a várból és a cserébe adott épületekbôl kiköltöztethetné a katonai egységek irodáit, raktárait a közben üresen maradt kaszárnyák egyikébe.
Ugyanakkor a városvezetés arra is kellene törekedjen, hogy a várban lévô raktárépületeket (pl. a Kapubástyával szembenit) a vár stílusa szerint átépítse, másokat restauráljon és oda, valamint a bástyákba helyezzék át a múzeum történelmi és néprajzi részlegét. Így a Kultúrpalota és a Toldalagi-ház felszabadult termeibe képtárat, kiállítótermet vagy más hasznos intézményt lehetne elhelyezni.
Fodor Sándor (S.)
Elérkeztünk a Rubik Ernô repülôgép- tervezô mérnök életét és munkásságát összefoglaló cikksorozat utolsó részletéhez. Legutóbb azzal a gondolattal zártuk az írásunkat, hogy bár a Góbé vitorlázó remekbe sikerült, az "elvtársak" nem aknázták ki a gyártásában és hazai, valamint külföldi értékesítésében rejlô lehetôségeket.
1963-ban id. Rubik Ernôt kitüntették a Kossuth- díjjal, ám a kiváló közgazdasági érzékkel is megáldott mérnöknek és családjának tanulságul szolgált a nagy értékû alkotás állami elherdálása. Ez idôben Rubik Ernô már a Közlekedési Minisztériumban, majd a Magyar Légiforgalmi Vállalatnál (MALÉV) mûszaki tanácsadó, ahol egyedülállóan szellemes, könnyû repülôszerkezetét most már motoros gépen is igyekszik megvalósítani, de a KGST repülôipari érdekeivel szemben sikertelenül küzd.
Állandó alkotó tevékenysége mellett a Magyar Aero Szövetség, majd a Magyar Repülô Szövetség, a Gépipari Tudományos Egyesület, a Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Közlekedési Múzeum és a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum alapítványok vezetôségi tagjaként részt vett ezek munkájában is.
A Nemzetközi Repülô Szövetségtôl még 1957-ben Tissandier-diplomát kapott, otthon pedig a Bánki Donát-díjjal jutalmazták. 1980-ban a Sport Érdemérem arany fokozatát vette át, majd 80. születésnapján, 1990-ben a Magyar Köztársaság zászlórendjét.
1971-ben nyugállományba vonult, de repülôgéptervezô munkásságát fáradhatatlanul folytatta. Szûkös körülmények között, részben otthonában saját kezûleg megépítette újabb kétüléses vitorlázójának és motoros ultrakönnyû gépeinek mintapéldányait.
Winkler László a Gépipar címû szakfolyóiratban megjelent cikkében azt állítja, hogy Rubik Ernô élete folyamán 28 vitorlázó és 5 motoros repülôgéptípust tervezett, amelyeken a magyar pilóták több generációja nevelkedett. Ugyanakkor az Álmok álmodói – világraszóló magyarok címû könyvben azt olvastuk, hogy R. E. 1935 és 1991 között 32 különbözô típusú vitorlázó és motoros sportrepülôgépet tervezett, késôbb pedig még egy ultrakönnyû "gépmadarat". Meg hogy összesen ezernél is több repülôgépe emelkedett a levegôbe.
Abban mindenképpen egyet kell értenünk, hogy személye – a szerény, de szakmailag kiváló eredményt nyújtó, céltudatos, fáradhatatlan mérnök megtestesítôje – példaként szolgál az utána következô mûszaki értelmiségnek.
(A. L.)
"CSAK ENNYI KELL AZ ESTI ÜDVÖSSÉGHEZ?"
Legkedvesebb Kányádi-versem hangulata lengi be a jobbágytelki ház szobáját, ahogy szoborszerû méltósággal ülnek egymás mellett, s idôtlen békességet, a mindentudás bölcsességét, az összetartozás biztonságát sugározzák az alkalomra összegyûlt családtagok és vendégek koszorújában.
A 95 éves Kiss Zsigmond s a 88 éves Kiss Ágnes az elmúlt vasárnap ünnepelte házasságkötésük 70. évfordulóját. 1937. november 11-én, Márton napján esküdtek örök hûséget egymásnak, s az idôvel és nehézségekkel dacolva tartották meg a fogadalmat hét évtizeden át. Hogyan nevezhetnénk ezt a gyémántlakodalmat is meghaladó évfordulót? – tûnôdünk a székelyhodosi polgármesteri hivatal képviselôivel, akik Orbán Sándor polgármesterrel az élen virággal és ajándékkal köszöntötték a község – s talán a megye – legidôsebb házaspárját.
Miközben pajzán vidámsággal csillannak fel "apó" gombszemei a szabályos, szinte ránctalan arcot díszítô stuccolt bajusz fölött, "kisanya" fekete kendô övezte arcán lányos bájjal omlik el a mosoly, s szégyenlôsen szól rá élete társára, aki kérésünkre belelendül a pajzán viccek mondásába. A derû mindig otthon volt az életükben, s Kiss Zsigmondot a falu mókamesterének tartották, aki jó kedvet csiholt a céhben (fonóban), majálist szervezett, s számos népszínmûben lépett fel. A Vörös Katában, a Vén bakancsosban, a Veréb Jankóban... játszott mókázó szerepeinek szövegét ma sem felejtette el.
Pedig nem volt könnyû az életük. Sôt, a mai elképzelés szerint különösen nehéznek mondható. Kiss Zsigmond szegény földmûves család tizedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1912. április 9-én, s az életben maradt hét testvérnek hat hold földön kellett osztoznia. Ágnes mama, akirôl azt tartják, hogy ô volt a házasságban a kapitány, hároméves korában vesztette el az édesanyját, s 12 évesen már a városban szolgált. – Amikor asszonyomék a szilveszterezésbôl hazatértek, s rámkérdeztek, hogy miért nem oltottam el a villanyt, azt válaszoltam, hogy "fúkáltam" eleget, de mégsem aludt el. Az étel olyan szûk volt, hogy a disznóknak fôzött krumplival próbáltam enyhíteni az éhségemen – idézi az emlékeibe mélyen belevésôdött történéseket. Apó pedig elismerôen bólogat: hajdanán szép lány volt a menyasszonya, aki mellette töltötte be a 18. évét, s azóta úgy érzi, hogy "órányi elválás sem volt a 70 év alatt".
– Keddi napon mentünk a jegyzôhöz, felírtak, aztán megesküdtünk, a lakodalmat a következô vasárnap tartottuk – gomolyítják vissza az emlékeket, ízes jobbágytelki szavakkal fûszerezve a mondatokat. A lagzi hat-hétezer lejbe került, de csak négyezret kaptak ajándékba, s ráadásul a fiatal párnak a kölcsönkért vasfazakat is meg kellett fizetnie, mivel a sógornô, megfeledkezve a szakácsságról, "eltáncolta" annak a fenekét.
A dombra felfutó keskeny telek végén állították fel a tapasztott padlózatú kicsi faházat, amelyben az életük zajlott. Lennebb épült fel az új ház, s a helyiségben, ahol ülünk, két ágy, egy asztal, székek, a fafûtésû kályha, egy konyhaszekrény, rádió és Ágnes anyó fekete keretes szemüvege van. Az ünnepi asztal kellékein kívül semmilyen fölösleges tárgy, még televízió sincsen. Kiss Zsigmond 95 évesen nem hord szemüveget, s a legapróbb betûs számlát is szabad szemmel tanulmányozza jó alaposan. Szeret újságot olvasni, s a híreket hallgatja szívesen. Káromkodás soha nem hagyta el a száját, s csak legénykorában dobták fôbe egy éjszaka, amikor táncba ment (azt viszont nem tudja elfelejteni), no meg a csendôrökkel gyûlt meg egyszer a baja. "Hamubotosként" akkora pofot kapott, hogy az ajtón keresztül kiesett a hóba. Ezenkívül nem bántotta senki. Másfél évig katonáskodott, de háborús katona mindössze 48 óráig volt. Öreg édesanyját, két kicsi gyerekét hagyta otthon, amikor a SAS-behívót megkapta, s Széppatakon már beöltöztették, de a ruhát végül is a fiataloknak kellett átadnia.
Elmondása szerint kilenc évig volt "egyházfiú", mialatt 13-14 pap váltotta egymást. Gyerekei azt mondják, hogy mintaapa és nagyapa. A szöveges számtanpéldákban is eligazította, s esténként a saját költésû meséivel szórakoztatta ôket. Beteg ritkán volt, fél keze ujjain meg tudja számlálni, hogy hányszor. Nyolcévesen szemgyulladása, 14 évesen "agygyul- ladása" volt, amit vizes lepedôvel és útilapuval gyógyítottak. Katona korában "vaknapot kapott", s a törzsôrmester elôször a szájába, s csak aztán csepegtette a szemébe a "pikettet". Egyszer az orra vére is elindult, s a fejfájásból olyan injekcióval gyógyították ki a katonaságban, hogy egy negyedórán át kellett fognia a telefonfát. Azóta sem vett be semmilyen gyógyszert.
60 éve éve egyetlen megmaradt fogával eszik, s mivel idegen test nem kellett a szájába, elmondása szerint "a bicska a szájpadlása".
Orbán Rita Noémi, a Caritas asszisztensnôje szerint, aki a Kiss házaspárt látogatja, Zsigmond apót ma is nagyon nehéz rávenni, hogy a vérnyomását megmérjék. Ágnes anyónak pedig mindössze egy vérnyomás-csökkentô tablettát kell szednie. Ô már gyengébben lát, pedig hajdanán nagyon kedvelte az olvasást, különösen a Jókai- regényeket, no meg a Dolgozó Nô címû lapot.
Amikor legkedvesebb, legszebb emlékeikrôl érdeklôdöm, a munkát emlegetik. Életük során a sajátjuk mellett a mások földjét dolgozták meg felében vagy harmadában.
– Ha újraszületnénk, most is arra születnénk, hogy dolgozzunk. A mezôn éreztem magam kipihenve, amikor estig kint voltunk, itthon pedig vártak a gyermekek és az állatok.
Szabad idejükben kalapot kötöttek, amit a mai napig sem hagytak abba. A múlt télen 120 kalapra való 60 vég fonatot bogoztak, s kiváló látásával még a családtagoknak is apó készíti elô, válogatja meg a nyersanyagot.
– Kígyós Bethlent háromszor jártam meg tiszta gyalog. Déli 12 órára eladtuk a kalapokat, este kilenckor már Szászrégenbe értünk. Amikor itthon nem akadt munka, reggel hétkor már a régeni piacon voltam, s ha nem került napszám, kilenc órára haza is érkeztem. Egyszer a komával mentünk el Besztercére, nekem volt lábbelim, de ô mezítláb indult el. Visszafele jövet úgy megfagyott a föld, hogy egy bárányt vásároltunk, megnyúztuk, s a bôrét felkötöttük a lábunkra – meséli apó a hôskorszak történeteit, ami ma szinte elképzelhetetlenül hangzik.
Két évvel ezelôtt még lekaszálta az udvaron a füvet, most azon kesereg, hogy a "küskertbe" bemenni sem maradt erejük. Már nem tudják megdolgozni a szôlôst sem, amelynek termésébôl még ôk készítették az ünnepi asztalon levô bort, amivel az egészségükre koccintunk.
Bár úgy kezdték az életet, hogy "se házuk, se mezejük" nem volt, s a front fejük alól a párnát s a földbe elásott lisztet is elvitte, ma pedig 168 lej nyugdíjból élnek, zokszó nélkül mondják, hogy boldogok voltak. S azok ma is, hisz ünnepekkor nem tárgyak sokasága, hanem három gyermekük, hat unokájuk és 15 dédunokájuk veszi körül ôket. Szeretettel, figyelmességgel, hálával, ami a házasságuk hetvenegyedik évébe lépett apó és kisanya szerint a legfontosabb.
Bodolai Gyöngyi
800 éve, 1207-ben Sárospatakon született II. András magyar király és merániai Gertrudis gyerekeként Erzsébet hercegnô, aki alig 24 évet élt. Tetteinek köszönhetôen négy évvel halála után IX. Gergely pápa szentté avatta. A tragikus sorsú hercegnô életérôl születésének évfordulóján rendeztek páratlan értékû kiállítást 2007. július 7. és november 19. között az eisenachi Wartburg várban, Szent Erzsébet egykori lakhelyén.
A várbeli kiállítótermekben az Árpád-házi királyok családfájával, birtokaival ismerkedünk, II. András országának térképét szemlélhetjük meg, valamint a híres Andoch-ház birodalmát csodálhatjuk, amely a XII. században a felsô Majna vidékétôl, Türingián át a tiroli hegyekig és a dalmát tengerig terjedt. A korai középkorban e két ház uralta gyakorlatilag egész Nyugat-Európát. A középkori Magyarország határainak erôsítéséért, diplomáciai kapocsként került sor II. András és Gertrudis esküvôjére. A frigy nem tartott sokáig, hiszen az ármánykodó "idegen királynét" a fônemesek meggyilkolták. Ilyen kegyetlen világba született Erzsébet is, akit igen fiatalon, alig négyévesen, a kor szokásaihoz híven eljegyeztek a türingiai Berthold herceggel. Érdekes tárgya a kiállításnak az épségben megmaradt ing, amelyet Szent Erzsébet esküvôjén viselt, s az a jegygyûrû, amit foglalóként kapott. Erzsébet férje lakhelyére, a wartburgi várba kerül, ahol szigorú vallási nevelésben részesült. Errôl tanúskodnak a tárlaton bemutatott zsoltároskönyvei, bibliája és énekeskönyve is. Férje fiatalon meghal, s az özvegyen maradt "idegen" hercegnô magára marad. Igen fiatalon vonzalmat érez a szegények, az elesettek iránt. Viselkedésével is meghaladta kora szellemét, errôl feljegyzések szólnak. A wartburgi várban együtt nô fel Lajos türingiai herceggel, akivel késôbb saját akaratából köt házasságot tizennégy éves korában. Házasságuk is eltért a megszokottól. Erzsébet nem ült napokig udvarhölgyei társaságában, hanem férjét kísérte mindenhová. Boldogan éltek együtt, s ezt a kor felfogásával ellentétben nem is titkolták el. Erzsébet, míg férje államügyekkel foglalkozott, továbbra is a szegényekre az elesettekre fordította a figyelmét. Vagyonát a Wartburg vár lábánál alapított 28 ágyas kórház alapítására és fenntartására ajánlotta fel, ô maga is ápolta a betegeket ispotályában. Relikviaként fennmaradt egy nagyon szép ezüstserleg, amelybôl ô adott vizet a szenvedôknek. Áldozatkészségérôl született a rózsa legendája. Erzsébet ruhájába burkolva ételt lopott a konyháról, hogy azt a szegényeknek vigye. Amikor férje rajtakapta, letagadta tettét. Ártatlanságát bizonyítandó összefogott ruháját szétnyitotta, ahonnan az élelem helyett rózsák hulltak ki. E legendát egy olaszországi templomi freskón is megörökítették. (A falfestményt eredetiben elhozták Wartburgba.)
Erzsébet életében tragikus sorsfordulat állt be. Férjét, Lajos herceget II. Frigyes császár keresztes hadjáratba hívta. A fiatal lovag azonban az olaszországi Otrantóban lázban elhunyt. Erzsébet élete végéig gyászolta. A tragédia még inkább a szegények szolgálatára ösztönözte. Marburgban is kórházat alapított, kortársai támogatták, elismerték munkáját. A megerôltetést azonban nem bírta sokáig. Megfáradtan, lázasan ágynak esett és 1231. november 16-án meghalt. Csodatevéseirôl több jelentés is szól, majd a vatikáni vizsgálóbizottság döntése alapján négy évvel halála után szentté avatták. A tetteirôl szóló okiratok és a szentté avató pápai bulla is eredetiben látható a kiállításon. A szentté avatást követôen holttestét aranyszarkofágba helyezték át, fejereklyéjét pedig a bécsi Szent Erzsébet-kolostorba vitték. Mindkét ereklyetartó virtuális másolatát is bemutatják a wartburgi vár egyik termében, mellettük a szent életû nô ruhájának, cipôjének maradványait is megtekinthettük. Nemcsak a tárlókban, hanem a vár külön termeiben is megörökítették életét. Az Erzsébet- terembe II. Wilhelm császár rendelte meg azt a mozaikot, ami 1902 és 1906 között készült el. Az Erzsébet- folyosó szecessziós stílusban festett falain ismét találkozhattunk Szent Erzsébet életének jeleneteivel. Nem hagyhatjuk említés nélkül az Erzsébet-kápolnát sem, ahol az eredetiben megôrzött oltárnál a szent imádkozott.
A magyar származású Szent Erzsébet nevét ma templomok, kórházak, egyesületek, egyházi rend ôrzi.
Vajda György
Lobbanékony percekre jó gyógyír a hosszú séta. Lehet, hogy a természet zordsága is hangulatod szolgálja. Mennyire más a világ a csöndes szemlélôdô perspektívájából! Jelszó: gyalogolni jó.
Sziklára építeni, ez az igazi cél. A talmi értékek ideig-óráig gyönyörködtetnek is, aztán lehullanak az elsô levelekkel. Adósa vagy a lelkednek. Jelszó: Szállj, szállj magasra!
Számosan vélekednek, kevesen értik igazán. Néha a vaskos humor segít át egy-egy lehetetlennek tetszô helyzeten. Jelszó: dekameron.
Fölösleges a tavalyi havakon mélázni, új lehetôséget hoznak az új havazások. Használd ki a kínálkozó alkalmakat. Jelszó: Carpe diem.
OROSZLÁN (VII. 23. – VIII. 22.)
Depressziós napok következhetnek. A csüggedôt külön bünteti az ég is. Fölállni a padlóról, élni nagylelkûen. Jelszó: talpra esés.
Szerények és szendék ámítanak. Körültekintôen kell eljárnod, nehogy átverjenek. Hajnali gondolataid termékenyek lehetnek. Jelszó: Kedves naplóm!
Olykor nem mersz tükörbe nézni. De a jellemed erôs, és az apró gondok is áthidalhatók. Meríts erôt az elôdök helytállásából. Jelszó: régi idôk nagy tettei.
Sorsod szálait nem magadnak kell fölfejtened. Olyanok vesznek körül, akiknek mindez játszva sikerül. Értékeld át környezetedet. Megéri. Jelszó: kitörés a homályból.
Szépség és szerelem lengi be éjszakáidat. Nagy szerep jut a jó zenének: hallgass minôségi muzsikát, és légy igényes választásaidban. Jelszó: kis éji szerenád.
Borongás helyett keress optimista érveket. Ha tudnád, hány évvel ajándékozott meg Teremtôd, repesve szállnál virágról virágra. Az opportunizmus esetedben igencsak indokolt. Jelszó: altius, fortius!
Voltak már jobb ötleteid, de ne hátrálj meg. Erô és energia keresi az utat a kibontakozáshoz. Tervezz gondosan. Jelszó: tégy befutóra!
Hajlongani nem mindig szerencsés, ne lépj túl a kötelezô udvariasságon. A hízelkedést akkor utáljuk igazán, ha nekünk magunknak is "élni kell vele". Jelszó: tánc borotvaélen.
Távoli Magyar üzenete: – Ó, ti boldogok, akik otthonotoknak mondhatjátok a pátriát, akkor is, ha ‘hivatalosan’ nem a tiétek… Nevetve haljatok meg, ha eljön az óra… Mert íme, értelmet nyert sorsotok e földön…
Z. A.
Földi életének utolsó napjaiban még kezébe vehette s dedikálhatta szeretteinek, barátainak Nemzet és evangélium címû, immáron utolsó könyvét Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspöke. Az utóbbi években keletkezett beszédeket, cikkeket, felszólalásokat, interjúkat tartalmazó kötet 256. oldalán ezt olvashatjuk:
"Tehát mi nem véletlenül születtünk akkor, amikor születtünk, annak, aminek születtünk, oda, ahova születtünk – minden élet egy küldetés. Én mindig éreztem, hogy lelkipásztor kell legyek, hogy Isten azt akarja, hogy a börtönben is legyen lelkipásztor (…)"
Történelmi küldetés volt Csiha Kálmán küldetése, Erdély földjén, miközöttünk, történelmi forgatagok, viszontagságok, súlyos megpróbáltatások, börtönévek idején, és nem csupán a református egyház, a református erdélyi magyar gyülekezetek szemszögébôl nézve tekinthetjük rendkívülinek az Ô nemes szolgálatát. Lelkek hû pásztora adta vissza lelkét Teremtôjének élete 79. esztendejében – örökül hagyva népe-nemzete számára, bárhol élô, bármilyen hitet valló magyarok részére, gondokban fogant gondolatait, hitvalló szolgálatának követendô példáját.
Aligha lehetett volna találóbb, beszédesebb címet adni Csiha Kálmán szóban forgó könyvének, mint ez: Nemzet és evangélium. Sors és pálya, tettek és eszmények megvilágító foglalata ez a könyv. A szerzô vallomásos szellemi testamentumának is tekinthetjük. Nemzetféltô aggodalom, múltbeli tanulságokra figyelmeztetô, jövôt fürkészô széttekintés sugárzik felénk a bölcs felelôsségérzettel fogalmazott sorokból.
A templomépítô, a felekezeti iskolák fölöttébb szükséges voltát hangsúlyozó, a sokasodó szórványgondokkal szembenézô, a kisebbségi lét mindennapi tapasztalatait összegzô Csiha Kálmán emlékét élteti tovább a Nemzet és evangélium.
"Az istentisztelet a gyülekezet szívdobbanása"
– írja egy helyütt, s újra meg újra
tudatosítja: a templom a lélek hajléka.
Püspökségének hetedik évében (1977-ben)
egy budapesti konferencián szólott ekképpen:
"(…) ebben a hét eltelt esztendôben –, és
ez nem dicsekvés akar lenni, csak Isten iránti hála –
ebben a hét eltelt esztendôben az Erdélyi Református
Egyházkerületben 117 új épületet
építettünk, ebbôl harminc új templom, és
a harmincegyediknek most fogjuk a jövô hónapban letenni az
alapkövét. A legkisebb templomépítô
gyülekezet a Kolozsvár melletti szopori gyülekezet: 36
lélekbôl áll. Azt mondták, ha egy család tud
magának házat építeni, 16 család is tud az
Istennek."
Az egyháznak állandó segítségnyújtással kell szolgálnia a nemzetet a szórványokban – vallja Csiha Kálmán. "Tele vagyunk azzal a gonddal, miként létesítsünk a szórványban internátusokat, hogy ne vesszenek el a gyermekeink, mert egészen alulról kell kezdeni. A gyökerekig kell lemenni. Nagy szükség van a felekezeti iskolákra – és itt megint egybeesik a kettô: egyház és nemzet." 1998 augusztusában, a Magyarországi Református Egyház balatonszárszói konferenciáján említette Csiha Kálmán a sokatmondó csucsai példát: Itt, a Boncza-kastély falujában mindössze nyolc magyar református élt akkor, s nekik a Kalotaszegi Nôszövetség segítségével sikerült renoválni a romos templomot. Hosszasan lehetne sorolni a hasonló példákat: az építô egyház, az építô püspök áldásos munkájának messze fénylô jeleit.
"Azt tapasztalom – írta volt Csiha Kálmán A sáfárok felelôssége és öröme címû cikkében 2006-ban –, hogy az egyházban különös nemzetmegtartó erô van azért, mert benne az evangélium mennyei energiái áradnak. Kisebbségi sorsot, elnyomást, üldöztetést, hátratételt pedig csak mennyei energiákkal lehet kibírni és gyôzelmesen túlélni. Sôt az anyaországban is csak úgy lehet igazán embernek és magyarnak megmaradni, ha ezek az energiák átjárják a lelkünket. Azért beteg, romlott, erôtlen és testvértelen a mai magyarországi társadalom nagy része, mert nem ismeri ezeket az energiákat." És felrázó szavakat olvashatunk a nemzetpusztító abortuszról ("a lélekhalál nemzethalált is jelent"), a nemzet erkölcsi erôinek pusztulásáról (aminek el nem felejthetô, fájdalmas megnyilatkozása volt a 2004-es decemberi népszavazás), a jelenlegi budapesti kormányzat egyházellenes politikájáról – és így tovább. "A nemzet lelkét megrontották" – mondotta Csiha Kálmán abban a terjedelmes interjúban, mely nem is olyan régen, ez év április 8-án hangzott el a Kossuth rádióban –, és ez a folyamat már a kommunizmus éveiben megkezdôdött, majd így következhetett be, hogy manapság "a magyarországiak, legalábbis nagyobbik fele, már nem nemzet, hanem lakosság".
Egy szolgálat tükörcserepei címmel gazdag interjú-összeállítás egészíti ki a kötetet, s ebben a fejezetben kaptak helyet az emlékezések is (például Makkai Sándorra, Sütô Andrásra). Börtönéveirôl ezúttal kevesebbet szól itt a püspök úr; ide vonatkozó emlékeit megírta annak idején Fény a rácsokon címû könyvében. De az interjúkban gyakran beszél származásáról, családjáról, gyermekkoráról, az érmelléki szülôföldhöz kapcsolódó élményekrôl. Mindarról, ami hozzájárult példás életének, sorsának alakulásához.
Mégis, mindenek ellenére: "alapjában véve szép életem volt" – vallotta Csiha Kálmán nem sokkal halála elôtt. Mert "nagyon sok ajándékot kaptam az Úristentôl".
(A könyvet szerkesztette és a szöveget gondozta M. Kovács Emma. Készült a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában, Kolozsvárt. 2007)
Nagy Pál
Csiha Kálmán börtönverseibôl
S míg hallgatom, könnyem pereg
A börtönágyra csendbe le.
A fényképetek a szívemre tettem.
A kislányunkkal megbújsz titkon ott.
És hallgatod a vértôl fûtött csendben
A mélyen zengô, fáradt dallamot.
Tíz percig a képetek hogy lássam,
Hat év után a jogom ennyi volt.
De elsô percen már e látomásban,
Ó, mennyi fény és mennyi kín dalolt!
Az ôrt elhívták, a kép itt maradt,
S most vele alszom s vele ébredek.
S a kíntól fásult férfiszív alatt
Kik halk kocsikkal tengerpartra jártok,
Kiket az este víg lokálban ér:
Mit tudjátok ti, mi az a boldogság,
Hat év után egy fénykép mit ér!
Az erdélyi könyvmûhelyek egyre több tetszetôs kötetet tesznek az olvasó asztalára, a könyvvásár Szép Könyv díjáért is évrôl évre kiélezettebb a verseny. A fôdíjnak tehát mind nagyobb a rangja. Az idén a Koinónia – Projectograph mûhely Kincses képeskönyv – Kolozsvár címû kiadványa lett a gyôztes. Valóban különleges kivitelezésû kötet, s folytatása is várható, érdemesnek tartottuk elbeszélgetni róla az alkotócsoport néhány meghatározó tagjával.
A könyv ötlete és szerkesztése Zágoni Balázsnak köszönhetô.
– Amikor a kötetet elkezdtük, a díj létezésérôl még nem is tudtam, de az egyértelmû volt, hogy szép könyvet akarunk csinálni, hiszen gyerekeknek szántuk. Nagyon sok évvel ezelôtt a budapesti Akadémia Kiadó gondozásában láttam egy gyönyörû kötetet, egy olasz könyv magyar változatát, azóta is megmaradt az emlékezetemben. Várostípusok fejlôdéstörténetét mesélte el évszázadról évszázadra igen érdekesen. A sorozatot valamiért nem fejezték be, eltûnt valahol a süllyesztôben, utána hiába kerestem, sehol nem volt. Az nem egy konkrét várossal foglalkozott, mégis rendkívül megfogott. Felmerült bennem, hogy egy ilyet mi is megcsinálhatnánk konkrét, valódi településekrôl, mondjuk a szülôvárosomról vagy más jelentôs, kedves városokról, ugyancsak gyerekek számára. Ugyanis a nyolcéves fiam révén tapasztaltam, mennyire érdekli ôket minden, ami történelem és a fantáziáját megragadhatja. Ez egy város konkrétumai kapcsán rengeteg lehetôséget felvet. Megvolt tehát a terv, a megvalósításához kellett egy csapat. Az elsô fogaskerék a gépezetben Sarkadi Nagy Emese mûvészettörténész volt. Az ô segítségével jött össze a nyolctagú szerzôgárda, közülük négyen történész, mûvészettörténész szerkesztôként kapcsolódtak teljes képességükkel a munkába. Az illusztrációt jegyzô grafikust, Jánosi Andreát pedig ismerôseim ajánlották, ô volt az elsô és utolsó jelöltünk erre a feladatra, mert amikor megláttuk a rajzait, egybôl azt mondtuk, ô az, aki kell.
– A történelem mindig kényes terület, nálunk különösen az. Dilemmáik nem adódtak a téma feldolgozásakor.
– Kezdetben kissé tartottam ettôl, de a magyar és román történészek is kijelentették, Kolozsvár kapcsán nincs túl sok dilemma, egyik fél sem állít olyasmiket e városról, amik súlyos nézetkülönbségeket eredményezhetnének.
– Ez azért attól is függ, kik a szóban forgó történészek. Sarkadi Nagy Emese hogy hozta össze a csapatot?
– Én aradi vagyok, de Kolozsváron végeztem az egyetemet, a potenciális történész, mûvészettörténész munkatársak tehát, akik a különbözô korokkal foglalkoznak történeti, régészeti, mûvészettörténeti szempontból és persze, Kolozsvár történetével, szinte adottak voltak a baráti körömbôl. Velük vázoltuk fel, hogy fejezetenként miként kellene a könyvnek kinéznie. Igazából nem is a rövid szövegek, a kis fejezetek megírása jelentette a nagy munkát, hanem a rajzok kitalálása, vagyis, hogy melyik századnál melyik városrészt kellene ábrázolni. Andi a megbeszélések illetve a neki eljuttatott képanyag alapján mindig készített egy vázlatot, arról sokat beszélgettünk, az ötleteket továbbfejlesztettük, kiegészítettük, hogy minden látványrész teljesen hiteles legyen.
– Természetesen abban, hogy a könyv ilyen szép lett, oroszlánrésze van Jánosi Andreának. Az ô nevét még mûvészeti középiskolás korából ismerhették meg a marosvásárhelyiek a líceumi kiállítások jóvoltából. Azóta elvégezte a képzômûvészeti egyetemet, sôt, immár második szakosodásán fáradozik. Megtisztelô, szép feladatot kapott a képeskönyv létrehozóitól.
– Így érzem én is, és azért is szerencsésnek hiszem magam, hogy képzômûvészeti szempontból magamra voltam utalva, azzal tehát nem volt gondom, hogy különféle szempontokat kellett volna egyeztetnem. Persze, sok mindent közösen beszéltünk meg, de a döntés végül is az enyém volt a rajz, a színek, figurák, más szakmai dolgok tekintetében. A jelek szerint sikerült egy szerencsés technikát, megfelelô színvilágot választani. Az indulás volt nehezebb, olyan perspektívát, látószöget találni, ami jellemzô és meg is rajzolható. Hasonló feladatom eddig még nem volt, premier számomra, és büszke vagyok rá mint elsô ilyen jellegû munkámra. Élvezettel foglalkoztam vele, menet közben szerettem igazán bele. Elônyömre volt, hogy van egy kis képregényes és karikaturista múltam, de gyerekkönyvet nem készítettem korábban. Örülök, hogy az eddigi visszajelzések azt mutatják, a gyerekek, akik látták, szeretik a kötetet. Sôt, sok felnôtt is kedvvel forgatja.
– Az utóbbi idôben dúskálhatunk a különbözô helytörténeti kiadványokban. Magyarországon különösen sok gyönyörû fotós, képes kötet, album jelenik meg. Drágák, de tényleg széles körû a kínálat. Ötletgazdaként Zágoni Balázst ez nem izgatta?
– Valóban gazdag kínálattal kellene versenyeznünk, de az ilyen jellegû gyermekkönyvekben nem nagy a felhozatal. Olyannal, hogy helytörténet gyerekeknek, nemigen találkoztam. A mostani vásár azt mutatta, hogy van erre kereslet, sôt, a magyarországi piacra is számítunk. Eleve sorozatra gondoltunk Kincses képeskönyv felcímmel. Már elôkészületben van a következô kötet, amely hasonló módon, mint ez, Marosvásárhellyel foglalkozik. Majd Buda, Brassó, Nagyszeben, Nagyvárad, Pécs, Pest, Segesvár, Visegrád következik. Jó lenne, ha a következô vásárhelyi könyvvásáron elôrukkolhatnánk az itteni összeállítással.
N.M.K.
Kulturális rendezvénysorozatokban gazdag hétvégét tudhat maga mögött Marosvásárhely. A nemzetközi könyvvásár számos könyvbemutatóval várta az érdeklôdôket, többek között a Mentor Kiadó estjével –