|
LIX. évfolyam 263. (16745.) sz. |
2007. november 10., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Vitát keltett a marosvásárhelyi tanács arra irányuló kezdeményezése, hogy haszonbérbe adja a Mihai Eminescu Mûvelôdési Házat. A jogászokra vár a kérdés, hogy erre van-e joga a tanácsnak vagy nincs, tehát megtartják- e a haszonbérbe adási versenytárgyalást avagy nem. De mint az gyakran megtörténik szûkebb vagy tágabb környezetünk közéleti vitáiban, a probléma lényegi része egyelôre nem került terítékre egyik vitapartner részérôl sem. Eddig csak anyagi vetületben folyik a pengeváltás, de arról nem esett szó, hogy az intézmény kulturális szempontból hogyan tölti be a rendeltetését, pedig ha mûvelôdési intézmény, akkor ez utóbbi oldala kellene fokozott figyelmet kapjon, és a tulajdonjog meg az anyagi haszon kellene alárendelt szerepet játsszon a sorsa fölött folyó vitában.
Az adófizetô szemszögébôl nézve ugyanis teljesen mellékes, hogy egy mûvelôdési intézmény ingatlanját ki építette fel és az mennyi anyagi hasznot hajt a tulajdonosának. Észre sem veszi ugyanis a kultúrafogyasztó adófizetô azt a mûvelôdési intézményt, amely nem csalogatja ôt be ajtaján változatosnál változatosabb rendezvényekkel.
Az önkormányzat szempontjából persze nem mellékes, hogy van-e jövedelem a tulajdonába tartozó mûvelôdési intézmény mûködésébôl. Az adófizetôk oldaláról nézve az anyagi megközelítés csak részben ugyan, de elnézhetô az önkormányzatnak, mert a mûvelôdés csak egy abból a számtalan területbôl, melyekre a közpénzek elköltôdnek. Anyagi szempontból azonban a szóban forgó ingatlan is különleges helyzetben van, mert ez nem csak mûvelôdési ház, hanem vendéglátó egységek is mûködnek az épületben. Abból kiindulva, hogy a mûvelôdési rendezvények önmagukban ritkán nyereségesek, az épületnél maradva az itteni vendéglátási lehetôségek jelenthetnek olyan bevételi forrást, amibôl kulturális rendezvények szervezését lehet támogatni. Ha ezt tartják szem elôtt a haszonbérbe adásnál, akkor már az anyagi vonzata is fontossá válik az ügynek, de eddig még nem ezt a megközelítést érzékelhetjük az illetékesek álláspontjaiból.
Végül különösen nyakatekertnek hat a szóban forgó épület kapcsán folyó vita, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a napokban két, méltán nemzetközi hírnevû kulturális esemény is zajlik Marosvásárhelyen, és ezek a néhai városépítô polgármester idején emelt Kultúrpalota javítása miatt a Nemzeti Színház épületén kénytelenek osztozkodni, miközben a szóban forgó épületben jócskán lenne hely bármelyik befogadására. Egyetérthetünk abban, hogy kultúrmenedzsment terén az említett mûvelôdési házon is volna mit javítani, de ugyanez a megállapítás a polgármesteri hivatalra nézve is megállja a helyét.
Módosul az ivóvíz-szolgáltatás szüneteltetésének tegnap a sajtóban meghirdetett idôpontja. Az Aquaserv tegnapi sajtótájékoztatóján Sófalvi Szabolcs szóvivô jelentette be: a marosvásárhelyi vízüzem korszerûsítési munkálatai miatt betervezett 24 órás vízszolgáltatási szünet nem szerdán 9 órától, hanem pénteken 9 órától (november 16-ától november 17-én 9 óráig) lesz a város és a vízüzem által ellátott megyebeli települések területén.
Az Aquaserv sajtótájékoztatójával egy idôben, a prefektúrán a közegészségügyi igazgatóság, a tanfelügyelôség és a katasztrófa- elhárító felügyelôség képviselôjébôl, valamint az alprefektusból álló vegyes bizottság tárgyalt a ivóvíz-szolgáltatás megvonásával járó nehézségekrôl és az esetleges következményekrôl. A bizottság fôleg a közoktatási intézményekben, az iskolákban és az óvodákban a vízhiány miatti kellemetlenségek elôfordulásának elkerülése céljából kérte az Aquaservet, hogy inkább hét végére idôzítse a vízszolgáltatás szüneteltetését, mondván, hogy ekkor könnyebb rövidebb foglalkozást vagy szünnapot tartani, mint hétközben. A megbeszélésen jelen levô Darabán Ottó vezérigazgató és Törzsök Sándor beruházási osztályvezetô elfogadta a szóban forgó hatóságok javaslatát. Bár az Aquaserv kimutatásai szerint Marosvásárhelyen a szerdai napon a legkisebb a vízfogyasztás.
A Víztelep utcai vízüzemi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy azokban a falvakban sem lesz víz, amelyekben a SURM, a Contranscom Benta és a Scorillo Prod a szolgáltató, ugyanis ôk az Aquaservtôl vásárolják a vizet. Ezek a települések: Maros-szentgyörgy, Nyárádtô, a mezôségi települések, Marosszentkirály, illetve Marosszentanna.
A vízszolgáltatás szüneteltetésével járó munkálatok a marosvásárhelyi vízüzem 11,2 millió euró költségvetésû korszerûsítési tervének részei. A két évvel ezelôtt megkezdett munkálat 75 százalékban már elkészült. A terv a szennyvíztisztító telep korszerûsítésével és a csatornahálózat bôvítésével együtt az unió ISPA-programja által finanszírozott 28 millió eurós beruházás része.
Az Aquaserv vezetô beosztású szakemberei elmondták, hogy a vízszolgáltatás leállítása elkerülhetetlen, ugyanis a Maros és a vízüzem közötti két csatornát új zsilipekkel látják el és ez a munkálat mûszakilag másképp nem oldható meg. A kivitelezô spanyol Dytras cég képviselôje a lakosság megértését kéri, hiszen a munkálatok eredményeképpen decembertôl Marosvásárhelyen minden bizonnyal európai szinten történik a szolgáltatás.
Szász Csaba projektmenedzser felvázolta, hogy elkezdôdik az új vízüzem tesztelése, a régi és az új vízüzem párhuzamosan fog mûködni, mindaddig, amíg az új üzem el nem éri a kívánt paramétereket.
A Simon Wiesenthal Központ pénteken felkérte Calin Popescu Tariceanu kormányfôt, menessze Adrian Cioroianu külügyminisztert, akit azzal vádol, hogy "a romák deportálásának" ötletét hangoztatta azt követôen, hogy egy roma nemzetiségû román állampolgárt Giovanna Reggiani olasz nô meggyilkolásával vádoltak.
Shimon Samuels, a központ nemzetközi kapcsolatok osztályának igazgatója levelet küldött a kormányfônek, amelyben felkéri, hogy "nyilvánosan ítélje el Cioroianu kijelentéseit, menessze a kormányból, és kérjen bocsánatot az európai roma közösségtôl" – áll az AFP hírügynökségnek elküldött közleményben.
"Az ön hallgatása azt jelentené, hogy támogatja a rasszizmust, és azt, hogy Románia megszegi az EU-tagországként az Európai Tanáccsal és a Biztonság és együttmûködés Európában szervezettel szemben vállalt kötelezettségeit" – írta Samuels. Szerinte Cioroianu kijelentései a "nácik terveit juttatják eszébe, amikor Madagaszkár szigetére akarták deportálni a zsidókat egy óriási koncentrációs táborba". Az AFP emlékeztet, hogy a külügyminiszter egy múlt heti mûsorban, telefonon azt mondta, egyiptomi látogatása során felmerült benne a lehetôség, hogy vásároljon egy területet az egyiptomi sivatagban, és oda küldje azokat a személyeket, akik foltot ejtenek országának imázsán.
Tegnap az Alpina Rt. mintegy 300 alkalmazottja tüntetett a cég udvarán, mert nem kapták meg az októberi bérüket, illetve, mert a tulajdonos közölte, bezárja a cipôgyárat.
A munkások szerint egy nappal korábban jelentették be, hogy péntektôl ne jöjjenek dolgozni, mivel a cég pénzügyi nehézségek miatt bezárja a gyárat.
A felháborodott emberek ugyanakkor azt is elmondták, hogy bár az Alpina cipôgyárnak több mint 900 alkalmazottja van, a patronátus egyiküket sem értesítette elôre a tervekrôl, de még a tiltakozó nagygyûlés kirobbanása után sem akart szóba állni velük.
Az alkalmazottak egy része kijelentette, szívesen elmennének a gyárból, ha megkapnák az októberi fizetésüket, plusz négyhavi kompenzációs bért. Viszont vannak idôsebb munkások, akik tiltakoznak a gyár bezárása ellen, mert csupán két-három évük van a nyugdíjazásig, és nehezen jutnának új munkahelyekhez. A tiltakozó munkások szerint a gyárnak vannak megrendelései, sôt a szükséges nyersanyag is rendelkezésre áll. Véleményük szerint a tulajdonosok szándékosan akarják csôdbe vinni a vállalatot, hogy aztán a hozzá tartozó területet ingatlanügyletekre használják fel.
A tulajdonosok bezárták az épület adminisztratív részlegének ajtóit, és a sajtó képviselôivel sem akartak szóba állni.
Tudósításunk idején nem jutottak dûlôre a patronátus, illetve a szakszervezetek képviselôi, a tulajdonosok állítólag kihívták a csendôrséget.
Az Alter-Native utolsó elôtti napja minden bizonnyal a legizgalmasabb is. Délelôtt 10 órától a nagyteremben megnézhetjük az utolsó versenyfilmtömböt. Utána öt játékfilm várja a nézôket. 15.40-tôl Radu Vasile Igazság animációs filmje, a Rövid történet van mûsoron. Jancsó Miklós legújabb filmjét, az Ede megevé ebédemet 17.15-tôl vetítik. 18.50- tôl A lefejezett kakas címû osztrák- német-magyar-román koprodukciós filmet láthatjuk Radu Gabrea és Marijan Vajda rendezésében. 23.10-kor kezdôdik Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nô naplója címû játékfilmje. Kis Anna és Somogyvári Gergô Laterna címû filmjét a Kisteremben vetítik 14.30-kor. Kiegésztítô programok: Mediavawe Passport Control (12.00), Best of ALTER-NATIVE 2006 (13.00), Best of Mediawave 2007 (15.45), Zagrebfilm program (17.30), Jewels of Zagrebfilm (14.15). 20.45-kor kezdôdik a díjátadás, és végre megtudhatjuk, mely kisfilmek viszik idén a pálmát. Utána Bohém Ragtime Band-koncert.
Vasárnap 10-tôl megnézhetjük az idei díjnyertes filmeket. 11-tôl a kisteremben animációs filmeket, utána B. Nagy Tibor Táncos címû filmjét láthatjuk. 12.30-tól Rohonyi Gábor rendezésében a Konyec – Az utolsó csekk a pohárban címû filmet vetítik.
A Kráter Mûhely Egyesület ez idáig negyvennél több Wass Albert-kötetet jelentetett meg, tíznél több a gyermekeknek szánt könyvek száma. Csillagokat vártak a Vártemplomba, fénymásolt emberek jöttek. Kivétel Ötvös József vártemplomi lelkész-esperes – veretes lírai esszéjének az anyai nagybácsi Sütô András-emlékkötet darabjai között (volna) a helye.
Várták, -tuk Tôkés László püspököt délelôtt. Üdvözletét küldte. "Pótcsillagként" a bemutatkozást hirdetô Kráter Mûhely Kiadó ügyvezetôje, Turcsány Péter fôkonferanszié, a marosvásárhelyi Bálint Károly szobrászmûvész alkotta kis Wass Albert-mellszobor tôszomszédságában jelentett be filmet a nagy erdélyi íróról, megjövendölte a Szakács István Péter novellista, székelyudvarhelyi író-tanár (a leghitelesebb Wass- védôbeszéd alkotója) fellépését, ami valahogy elmaradt, aztán felolvasott egy saját beszédet. Szövegének hevített populizmusa nyilván a Tôkés László jelenlétét forralandó hangulatot célozta. Amire semmi szükség, Tôkés Lászlót anélkül is hallgatja mindenki.
Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, egyáltalán: Erdély magyarságát avítt tarháló dumákkal etetni öregeknek sem narancspapi. Magyarvirtust koldulók jönnek Erdélybe, Partiumba. Wass Albertet immár mindenféle politikai bészbóll-banda magának revendikálja. Nem látszanak a felbujtók a hazaffyaktól, nincs és talán nem is lesz, aki csernobilos "diszkrécióval" egyszer s mindenkorra elhallgattatná ôket.
Wass Albertet mindenhonnan verik. Hogy zseni, hogy világszékely, hogy Nobel-díjra jogosult, aztán pedig bizonyára nem nagy magyar író, rossz lírikus, rettenetes politikus, félrefacsaró kultúrjátékos satöbbi –, de aki százszorosan megszenvedte Európát, benne a Romániát és Erdélyt, és a székely- magyar erdélyi népet ó, jaj, annyiszor "ejtô", eláruló, mostoha Anyaországot; annak nem szabad haló porában sem markecoló bértollnokok grasszálását tûrnie.
A mi egységünk nem lehet pártpolitikák hordaléka.
Wass Albert nem volt szent. Mint mindenki, bizonyára vétett Isten és ember ellen, járta a maga Canossáját. De mint minden nagy erdélyi és anyaországi magyar, sosem fogta be pörös száját.
Ne kétes egzisztenciájú magyarnégerek mosdassák Ôt patyolatfehérre.
Ha sorsa alakulásának szeszélye vagy rendelése folytán Wass Albert a magyarok egyik (történetesen) református szentje, akkor tessék tisztelni tisztességét, egyház fölötti tisztaságát, országok és kontinensek népein átívelô humánumát.
Tegnap pompás magyar délelôttöt vártam a Vártemplomban.
Újabb komoly teljesítményeket értek el a héten a Kardiológiai Klinika szakértôi. Hétfôn a Kardiológiai Klinika dr. Benedek Imre professzor által vezetett orvoscsoportja a hadsereg bukaresti, országos szívgyógyászati központjának szakértôivel közösen öröklött szív- rendellenességek gyógyítására szolgáló berendezéseket ültetett be egy páciens szívébe. Eddig e beavatkozásokat csak nyílt szívmûtétek útján végezték az országban, most premierként, kutatási forrásokból beszerzett felszerelés segítségével, szíven belül elvégzett echográf-vezetésû beavatkozás útján helyezték be a berendezéseket.
Ez idô alatt a Kardiológiai Klinika egy másik orvoscsoportja saját költségen, fizetés nélküli szabadság idején vett részt egy, az öröklött szív-rendellenességek gyógyításával kapcsolatos európai szakmai találkozón, melyet Pozsonyban tartottak.
Idôközben Gyergyószentmiklóson – a korábbi ígéreteknek eleget téve – felszereltek egy új angiográfot, mely használható lesz a betegek gyógyítására, amint azt a gyergyószentmiklósi kórház vezetôsége igényelni fogja.
Mindeközben a Maros Megyei Sürgôsségi Kórház vezetôsége részérôl folytatódtak a megszorító intézkedések, két alkalmazottat fizetés nélküli szabadságra küldtek, egy harmadiknak pedig felfüggesztették a munkaszerzôdését – tudtuk meg a Kardiomed Egyesület szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményébôl.
Mint elmondta, szavazati joggal járó tagságot kaptak, annak ellenére, hogy a tagság kezdeti szakaszában a Néppárt hivatalosan megfigyelôi státusnak nevezi az új tagpárt jogállását.
Ezt követi majd – Pásztor reményei szerint másfél-két éven belül – a társult tagsági státus, végül pedig – ha Szerbia európai uniós tagországgá válik – a hivatalos elnevezés szerint is teljes jogú tagság.
A VMSZ vezetôje arra számít, hogy e befolyásos pártcsaládba kerülve növekszik a Vajdasági Magyar Szövetség súlya, és kinyílik számára a politizálás lehetôsége az európai színtéren is.
"Erre nagy szükség van, mert a vajdasági magyar közösséget ma is komoly veszélyek fenyegetik" – tette hozzá.
Az egyik ilyen veszélyt abban jelölte meg, hogy a koszovói rendezés során újabb menekülthullám indulhat el a dél-szerbiai tartományból. További veszély az, hogy a január elsején életbe lépô EU-szerb toloncegyezmény alapján az azt követô 15 hónap során több tízezer embert – túlnyomó többségben koszovói származású romát – fognak kitoloncolni az Európai Unió területérôl Szerbiába.
"Attól tartunk, nehogy ezek az emberek a Vajdaságban telepedjenek le, azokban a térségekben, ahol mi élünk, mert ezzel még jobban megváltoznának a nemzetiségi arányok" – fogalmazott Pásztor. Elmondta, hogy több tíz olyan bejelentést kaptak, miszerint a Vajdaságban a rendôrség összeírja az üresen álló házakat. Megjegyezte, nem tudja, hogy ez az esetleges betelepítést célozza-e.
Mély nyomot hagyott, s egyfajta számjátékra adott okot Berlinben a szaúd-arábiai király pénteken véget ért látogatása.
A rijádi uralkodó két napot töltött a német fôvárosban, s a vizitet – legalábbis a helyi szokásokat alapul véve – rendkívülinek számító külsôségek kísérték. Például az, hogy Abdallah – s kísérete – összesen tíz repülôgéppel érkezett. Vagy éppen az, hogy a 83 éves király magával hozta a kilenc közül négy feleségét, akikkel Berlin elegánsabb szállodájában szállt meg. S bár az éppen 100 éves Hotel Adlon számtalan királyt, államfôt, vagy miniszterelnököt "élt már meg", azok a krónikák szerint általában egy feleséggel – vagy élettárssal – érkeztek.
Ezen kívül a szaúdi király több száz fôs kíséretében volt még a sajtó szerint 30 miniszter, legalább ennyi tanácsadó, s mintegy 100 "szolga", akik minden kívánságát lesték. Az Adlon negyedik emeletén lévô lakosztályban lakott, mégpedig a 480-as számú "szobában". Annak nagysága egyébként mintegy 240 négyzetméter, ára pedig egy éjszakára megközelítôen 20 ezer euró. Persze az uralkodó aligha a nem éppen alacsony szobaár miatt maradt Berlinben "csak" két napot.
Egyébként a német fôvárosban töltött több mint 48 óra alatt szinte egyáltalán nem mutatkozott a nyilvánosság elôtt. A hotelben is állandóan biztonságiak, miniszterek és tanácsadók szoros gyûrûje vette körül. A hírek szerint egyébként lábai nem a legjobbak, ezért is az Adlontól a Brandenburgi kapuig vezetô, alig 20 méteres utat Mercedes-szel volt kénytelen megtenni.
A szaúdi királyt amúgy német politikai körökben rendkívül megbecsült fogadtatásban részesítették, mintegy jelezve, hogy a közel-keleti béketörekvésekben nagy súlyt helyeznek a mérsékeltnek tartott rijádi diplomáciára. Természetesnek számít, hogy az uralkodót fogadta Köhler államfô, az viszont már a protokolt tekintve ritkaságszámba ment, hogy Abdallah elé Angela Merkel kancellár személyesen ment ki a repülôtérre. Igaz egyedül, mert – "egyetlen" – férje, a neves kémikus professzor – aki általánosságban távol tartja magát a politikától – a reptéri fogadáson sem jelent meg.
A nagyobb nyugat-európai lapok pénteki számaikban a grúziai eseményekrôl és azok hátterérôl cikkeztek. A londoni The Guardian írása szerint kifejezetten Oroszország érdekében állhat a kaukázusi országban kialakult feszültség további szítása és az ellenségnek tekintett grúz elnök helyzetének további nehezítése.
Ennek jegyében Moszkva elvágta a légi összeköttetést és a kereskedelmi kapcsolatokat Grúziával, valamint nyíltan támogatja a Grúziától való elszakadásra törekvô Abháziát és Dél- Oszétiát. A londoni lap szerint azonban Oroszországot semmiképp nem lehet teljes mértékben felelôssé tenni Szaakasvili jelenlegi problémáiért, amelyeknek mindenekelôtt belpolitikai gyökerei vannak.
A svájci Neue Zürcher Zeitung felidézi: Szaakasvili elnököt és fiatal csapatát a kezdetektôl fogva szinte misszionárius buzgalom lelkesíti, hogy Grúziát modern állammá változtassák. Ennek érdekében még a lakosság tiltakozását is figyelmen kívül hagyták, aminek eredményeként az önkény vonásait mutató rendszer alakult ki. A rendkívüli állapot bevezetésével pedig Szaakasvili elárulta a demokrácia évek óta hirdetett eszményeit, végérvényesen elvesztette szavahihetôségét, és a forradalom egykor oly nagy reményt keltô rózsái elhervadtak.
A német Süddeutsche Zeitung a kaukázusi ország szellemi hanyatlására, a kulturális intézetek elhanyagolására és az értelmiségi réteg üldöztetésére hívja fel a figyelmet. Az 1991-es függetlenné válás óta mintegy másfél millió grúz hagyta el a hazáját, és a lakosság immár harmadik alkalommal kénytelen csalódni az ország szabadon választott elnökében.
A grúz elnök a rendôrség kezébe adta a demokratikus iránytût – írta a Frankfurter Rundschau. – Az a politikus, aki választási gyôzelme után a szabadság babérkoszorújával a fején lépett hivatalba, a héten könnygáz bevetésével veretett szét egy demonstrációt. A német lap emlékeztetett arra, hogy a rózsás forradalom 2003-ban teljes mértékben vértelen népi megmozdulás volt, és Eduard Sevardnadze akkori államfô ellenállás nélkül mondott le hivataláról. Szerda óta azonban Grúziában nem látható a demokráciához és a forradalom békés céljainak eléréséhez vezetô út.
A legfrissebb híradások szerint a grúz parlament pénteken egyhangúlag jóváhagyta a rendkívüli állapot bevezetését a grúz parlament pénteken.
Az ellenzéki képviselôk bojkottálták az ülést, de mivel a döntéshez a teljes képviselôi létszám többsége volt szükséges, a 220 fôs parlamentben elegendô volt a 149 kormánypárti képviselô szavazata.
A rendkívüli állapot két hétig, november 22- én este 19.30 óráig lesz érvényben. Ez alatt az idô alatt tilalom alá esnek a tüntetések, sztrájkok és más tiltakozó megmozdulások, és korlátozzák a tömegtájékoztatási eszközök információhoz jutását és mûködését.
Ahogy az lenni szokott, Obermann és Illner véletlenül futott össze. A súlyos gondokkal küszködô Deutsche Telekom tavaly novemberben kinevezett vezetôje ugyanis áprilisban meghívást kapott a ZDF Maybrit által vezetett, rendkívül népszerû politikai talk-show mûsorába, és felettébb rokonszenvesen állta a riporternô rendkívül kemény kérdéseit. Azután a meghívást újabb, majd újabb követte, így Obermann szinte a ZDF "sztárvendégévé" vált.
Azután még gyorsabban peregtek a dolgok, s a világ egyik legtekintélyesebb távközlési vállalatának nagyhatalmú elnöke és a ZDF mûsorvezetôje immár nem csupán a stúdióban találkozott. Egészen addig, hogy – mint történetüket ôk maguk a nyilvánosság elé tárták – érzéseiknek már nem tudtak parancsolni. Ezért úgy döntöttek, együtt próbálnak szerencsét. Olyannyira, hogy a napokban lakást vásároltak Berlin szívében.
Obermann és Illner – utóbbi annak idején még az egykori NDK televíziójában sportriporterként kezdte karrierjét – a sajtó elôtt elmondta azt is: mindkettôjüknek nehéz döntést kellett hoznia. Maybrit Illner 19 évig tartó, Obermann pedig 15 éves házasságot "mondott fel" a másik kedvéért. A Deutsche Telekom elnöke – aki a sajtó szerint tavaly mintegy 1,73 millió eurót keresett – még Bonnban is lakást vásárolt, hogy közel legyen elsô házasságából származó két lányához.
A német bulvársajtó valódi "Love- Storyról" beszél különös tekintettel arra, hogy két rendkívül népszerû személyrôl van szó. De a történet természetesen foglalkoztatja a "komoly" országos napilapokat is. S szinte mindenhonnan sugárzik a rokonszenv irántuk, Berlin pedig rendkívüli gyorsasággal fogadta szívébe a "királyi párt".
Amikor Obermann a Deutsche Telekom elnöke lett, tartós fellendülést ígért. Elsô televíziós találkozásukkor Maybrit Illner – az elnök terveibôl felkészülve – neki szegezte a kérdést: "50 ezer embernek a jövôben kevesebb pénzért többet kell dolgoznia. Ez magának fellendülés?" Több mint 2,5 millió nézô elôtt Obermannt valójában ezekkel a szavakkal mutatta be.
Természetesen a szurkolók mellett akadnak rossz nyelvek is. Egyes vélemények szerint ugyanis egyre többször fordul elô, hogy a talk-show-k szexis nôi mûsorvezetôi mûsoraik segítségével igyekeznek "jó pasit" szerezni maguknak. Szociológusok szerint ugyanakkor mind gyakoribb az is, hogy sikeres nôk sikeres férfit keresnek partnernek. De azért lehetôleg olyat, hogy a kiválasztott szakmai ambíciói ne keresztezzék sajátjaikat. S ez utóbbi tökéletesen illik a Telekom-vezér és televíziós sztár románcára.
Calin Popescu Tariceanu kormányfô pénteken ismét kijelentette, hogy a kormány panaszt tesz az Európai Bizottságnál az olasz kormány által kiadott dekrétumtörvény kapcsán, ha kiderül, hogy létezik erre jogi alap.
Rámutatott, a külügyi, igazságügyi és a belügyi tárcánál az EU-s jogszabályok szakemberei elemzik a dekrétumot az EB 2004/38-as direktívájában foglaltak alapján. Ha a szakemberek úgy javasolják, a román kormány benyújtja a panaszt az EB-hez, jelentette be csütörtökön a kormányfô.
"Egyes jogászok azt mondják, hogy a dekrétum ellentmond az EB 2004/38-as direktívájának. A jogászok javaslata alapján esetleg levelet küldünk az EB-nek" – mondta Tariceanu az Antena 3 adón.
Rámutatott, az olasz kormány által elfogadott dekrétum nem csupán a román állampolgárokra vonatkozik, és nem vonatkozik a becsületesen dolgozó személyekre.
Hangsúlyozta, szerdai találkozásán Rómában "részletesen" tárgyalt errôl a kérdésrôl Romano Prodi kormányfôvel és az olasz belügyminiszterrel.
Az egészségügyi tárca 2008-as költségvetése tartalmazza azokat az összegeket, amelyekkel kipótolják a Világbankon keresztül a nyolc járványkórházközpont létrehozására kiutalt 12 millió eurót, jelentette be csütörtökön este Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter.
"A Világbank programja által, melyet 12 millió euróval finanszíroznak, nyolc regionális járványkórházközpontot hozunk létre Bukarestben, Temesváron, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Brassóban, Konstancán, Iasi-ban és Craiován. Ezekben lesz lehetôség elszigetelni a betegeket egy influenzajárvány esetén. A regionális központokat a Matei Bals Intézet fogja koordinálni. Minél hamarabb létre kell hozni ezeket a központokat, fôleg, hogy a Világbanktól származó alapot fel kell használni" – mondta Nicolaescu a csütörtök éjszakai sajtótájékoztatón, melyet a Matei Bals Intézet napjai alkalmával tartottak.
"Úgy ahogy vannak szívkórházaink, külön járványkórházaink is kell legyenek. A tavaly belekezdtünk egy projektbe, amelyet jóváhagyott a Világbank, és mi társfinanszírozzuk" – tette hozzá a tárcavezetô.
Nicolaescu úgy véli, hogy a járványkórház-hálózatot két- három éven belül ki lehet építeni. "2008 végéig létrehozhatjuk a regionális központokat, ezt követôen pedig kiegészítjük a hálózatot az utolsó kórházig" – mondta a miniszter.
Pert vesztett Traian Basescu államfô az országos diszkriminációellenes tanáccsal szemben, amely korábban megrovásban részesítette ôt, mivel "büdös cigánynak" nevezett egy riportert. Mint ismeretes, Basescu május 19-én bevásárolni ment egy bukaresti üzletközpontba. Nyomába eredtek az újságírók, ugyanis éppen azon a napon zajlott a leváltásáról szóló, végül számára sikerrel végzôdött népszavazás.
A politikus az egyik televízió riporterhölgyének a kezébôl kiragadta azt a mobiltelefont, amivel az újságíró fényképezte ôt, majd zsebre vágta. A készüléket az államfô késôbb visszajuttatta tulajdonosához, de a telefon memóriája rögzítette, amint Basescu immár saját gépkocsijában ülve, feleségének kijelentette a riporterre utalva: "milyen agresszív volt ez a büdös cigány".
Elszólása miatt a diszkriminációellenes tanács megrovásban részesítette Basescut, aki arra hivatkozva, hogy állami intézménynek nem áll jogában magán jellegû beszélgetésben elhangzott kijelentést elemezni, bíróságon támadta meg a döntést.
Keresetét azonban – alapfokon – elutasították. Az államfô a legfelsôbb bíróságon fellebbezést nyújthat be.
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi soros ülésén a városatyák úgy döntöttek negyvenkilenc évre haszonbérbe adják a Mihai Eminescu Ifjúsági Mûvelôdési Ház épületét, amelyben jelenleg a Diákház, szálloda, étterem, konferenciaterem, diszkó és a megyei könyvtár fiókja is mûködik. Vasile Dorel, az intézmény igazgatója szerint a koncesszió révén fennáll a veszély, hogy az épület üzletemberek kezébe kerül és ezek megváltoztatják az intézmény rendeltetését, ami törvénybe ütközne – állítja. A városvezetés szerint szó sincsen az épület rendeltetésének a megváltoztatásáról, csupán az intézmény igazgatójának a próbálkozásáról, hogy félrevezesse a közvéleményt.
– A nyolcvanas években létrehozott intézmény az egykori kommunista ifjak szervezetének a fennhatósága alá tartozott. 1990 után egy törvényerejû rendelet alapján a fenti szervezet tulajdonában lévô intézményeket politikai tevékenységet nem gyakorló ifjúsági alapítványok vehették át – magyarázta tegnapi sajtótájékoztatóján Vasile Dorel. Mivel Marosvásárhelyen nem létezett ifjúsági alapítvány, 1992-ben a marosvásárhelyi tanács határozata révén az Ifjúsági Ház a helyi önkormányzat kezelésébe került, mint önfenntartó intézmény, amelynek a tanács csupán nagyobb beruházásokra biztosít pénzalapokat. A 2002. évi 146-os törvény elôírásai szerint azokban a megyékben, ahol nem léteztek ifjúsági alapítványok, a szóban forgó épületek a megyei tanácsok fennhatósága alá kerülnek.
– Az Ifjúsági Ház esetében nem alkalmazták a törvényt és három-négy éve tudomást szereztünk róla, hogy az épület nemcsak a marosvásárhelyi tanács adminisztrációjában van, hanem ennek a tulajdonát képezi – közölte az igazgató.
Mivel a tulajdonjog évekig tisztázatlan volt, valamint a városatyák szerint az intézmény vezetôje nem megfelelôen menedzselte az épületet, a tanács nem utalt ki pénzalapokat az intézmény karbantartására Ezzel szemben az igazgató azzal vádolja az önkormányzatot, hogy amikor érdekeik úgy kívánják, kihasználják a szálloda és konferenciaterem nyújtotta lehetôségeket, máskor meg nem áldoznak a helyi költségvetésbôl az épület nyújtotta szolgáltatások minôségének javítására.
– Amikor a városba küldöttségek, vendégek érkeznek, akkor felszólítanak, hogy bérmentesen vagy fele áron bocsássuk rendelkezésükre a termeket, 1997- ben pedig arra köteleztek, hogy hatszázhúsz négyzetméternyi felületet biztosítsunk a Diákháznak, amely intézmény havonta ötven bani bért fizet négyzetméterenként. Szintén e szimbolikus összegért adunk otthont a megyei könyvtár fiókjának is, az adóbegyûjtô iroda pedig ingyenesen mûködik itt. Mindezek ellenére, amikor tavaly szeptemberben a tetô feljavítására kértünk hatvanezer lejt a tanácstól, elutasították a kérést – fogalmazott Dorel. Az intézmény saját erôbôl nem képes beruházni, ugyanis nem nyereséges. 2006-ban 973 ezer lejes jövedelemmel rendelkeztek, a nyereség pedig alig 2600 lej volt.
Az igazgató azzal vádolja a helyi tanácsot, hogy a koncesszióba adás révén egyedüli céljuk, hogy minél több pénzt szerezzenek a helyi költségvetésbe.
– A versenytárgyalásra elôkészített feladatfüzetben tudtommal nem szerepel olyan konkrét kitétel, amely tiltaná az intézmény rendeltetésének a megváltoztatását, mint ahogy az sem, hogy mi lesz a sorsa a Diákháznak, a több mint harminc alkalmazottnak meg a könyvtár fiókjának – hangsúlyozta Dorel, aki szerint a versenytárgyalásra nem kerül sor, ugyanis a törvény szerint nem változtatható meg az intézmény rendeltetése. Az elmúlt kedden átiratot küldött a prefektúrára és a megyei tanácshoz, amelyben jelezték, hogy törvénytelen úgy koncesszióba adni az intézményt, hogy annak eredeti rendeltetését megváltoztathassák, azonban erre egyelôre nem kapott választ.
A Népújság megkeresésére Bakos Levente alpolgármester közölte, az épület a helyi tanács tulajdonában van, emiatt joguk van dönteni a sorsáról. A szóban forgó intézmény pénzt kellett volna hozzon a városnak, ha megfelelôképpen lett volna mûködtetve, ennek ellenére nagyon leromlott az állaga.
– Ezért is nem fektetett bele pénzt a tanács, a jelenlegi vezetés az oka annak, hogy úgy döntöttünk, haszonbérbe adjuk az épületet – fogalmazott Bakos. Az alpolgármester kifejtette, a feladatfüzet még nem készült el, azonban mindenképpen elôírja majd, hogy az intézmény jelenlegi rendeltetését meg kell tartania a bérlônek, és az ott mûködô Diákházat sem teheti ki. – Az épület továbbra is a kultúrát és a közélelmezést fogja szolgálni – ígérte az alpolgármester.
A holokauszt borzalmait elôrevetítô kristályéjszaka áldozataira emlékeztek tegnap délelôtt a marosvásárhelyi zsinagógában a Pro Európa Liga és a helyi zsidó hitközség immár hagyományossá vált rendezvényén.
– A késôbbi generációk számára az elsô zsinagógák felgyújtásától az auschwitzi tábor falán hirdetett "szabadságig" vezetô út egy rémfilm fiktív történetének tûnhet, amelynek nincs sok köze a valósághoz. A múltról megfeledkezni azonban annyit jelent, mint lehetôvé tenni annak megismétlôdését – mondta Szokoly Elek, a Pro Európa Liga társelnöke az 1938. november 9-i brutális eseményeket felidézô megemlékezésen. A német állam propagandaminisztere által elrendelt kristályéjszaka bûncselekményeit és azok elôzményeit Vasile Sandor és Hajdú Zoltán történelemtanárok ismertették a rendezvényen részt vevô fiataloknak: a Bolyai líceum, a Papiu és az Unirea Nemzeti Kollégium, illetve a Pedagógiai Líceum diákjainak. Az elmondottak szerint a – többek között – 91 halálos áldozattal és 30.000 zsidó letartóztatásával és deportálásával végzôdô, 24 órás terror közvetlen elôzménye egy Párizsban élô zsidó fiatalember, Hershel Grynszpan kétségbeesett tette volt, aki – miután értesült arról, hogy apja 18.000 honfitársával együtt egy határ menti faluba telepítve embertelen körülmények között tengôdik –, felment a német nagykövetségre, és lelôtte az útjába akadó elsô hivatalnokot. Az Ernst vom Rath diplomáciai testületi tag halálát követô kristályéjszaka a zsidó üzletek betört ablaküvegeirôl kapta nevét.
– Jó, hogy több nemzetiségû és vallású fiatalok jöttek el erre az alkalomra, ez ugyanis biztosíték arra, hogy a múlt borzalmai nem ismétlôdnek meg – zárta beszédét Hajdú Zoltán történelemtanár. A megemlékezés végén a holokauszt 6 millió zsidó áldozatának emlékére meggyújtott 6 gyertya fényében Ausch Sándor, a helyi hitközség elnöke héber, román és magyar nyelven mondott halotti imát.
– A holokauszt áldozatairól már azokban az években is megemlékeztünk, amikor még nem vált divattá az ilyen jellegû rendezvények támogatása. A korábbi években a meghívott tanintézmények diákjaival ellátogattunk a – ma Európa Gimnázium nevet viselô – régi zsidó iskolába, és részt vettünk a zsidó emlékmû megkoszorúzásán is, ez az idén objektív okokból elmaradt – nyilatkozta a megemlékezést követôen a Pro Európa Liga társelnöke, aki azt is elmondta, a több mint egy évtizedes hagyomány célja az ifjúsághoz eljuttatni a megbékélés és éberség üzenetét.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiatörekvésének közképviseletére jött létre, nyilvánosan meghirdetett állampolgári közgyûléseken, azok akaratából, akik megértették, hogy magyar önrendelkezés nélkül nincs magyar jövô. Így a Székely Nemzeti Tanács képviselôi közt különbözô pártállású és meggyôzôdésû emberek tevékenykednek, hogy az autonómia kérdését a közélet központi kérdésévé emeljék, átütô közéleti erôvé szervezzék azokat, akik akarják Székelyföld autonómiáját, és hajlandók is tenni érte. A fentiekbôl következik, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem párt, nem állít jelölteket, és nem vesz részt a választásokon, hiszen olyan alapvetô stratégiai célkitûzést vállalt fel, amely nem rendelhetô alá négyéves mandátumú politikai programoknak. Ezzel szemben éppen a politikai élet szereplôinak kell színt vallaniuk a választók elôtt az autonómia kérdésében, és számon kérhetô jövôképet kell vázolniuk egész Székelyföldön. Marosvásárhelyen ez hangsúlyosan igaz, hiszen ennek a városnak a sorsa minden idôkben összekapcsolódott annak a régiónak a sorsával, amelynek közigazgatási központja volt Marosszék, Maros–Torda vármegye, Magyar Autonóm Tartomány, Maros Magyar Autonóm tartomány, majd az 1968-as magyarellenes közigazgatási reformmal létrehozott Maros megye rányomta bélyegét a városra, amelynek jövôjét a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett autonómia-népszavazás befolyásolni képes. Részt venni, szavazni, a népszavazás folyamatát segíteni nem kötelezô. De a közélet szereplôinek, a szavazati joggal rendelkezô polgároknak egyformán tudniuk kell, hogy történelmi felelôsségük van Marosvásárhely jövôjét illetôen. Nem mindegy, hogy regionális központ lesz-e a jövôben, és melyik régió központja lesz. Marosszék Székely Tanácsa, a hagyományoknak megfelelôen, a létrehozandó autonóm Székelyföldön belül képzeli el Marosvásárhely jövôjét Marosszék székhelyeként. Marosvásárhely polgárainak joga és lehetôsége, hogy lelkiismeretüknek megfelelôen szavazzanak errôl a kérdésrôl a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazáson. A siker elsô és elengedhetetlen feltétele a kinyilvánított közösségi akarat!
Ennek érdekében adja le szavazatát a következô állóurnáknál:
– Székelyvásárhely Egyesület Irodája – hétköznap: T. Vladimirescu u. 81. sz.;
– az unitárius templom irodájában vasárnap;
– az evangélikus templom irodájában vasárnap;
– a marosvásárhelyi református egyházközségek irodahelyiségeiben az irodák nyitvatartási ideje alatt;
– a belvárosi plébánián nov. 4. és 11-én, vasárnap, a misék után, az udvarban, hétköznap pedig a szolgálati irodában.
Felkérjük híveinket, szavazzanak, felmutatva személyazonossági igazolványukat!
Tel. 0265/261-901, 0747-049-848.
A közelmúltban került sor a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében a Civilsuli nyitó konferenciájára Kolozsváron. A Civilsuli néven meghirdetett civil és közéleti iskola keretében egy féléves idôszakban 12 konferenciára kerül sor Erdély 12 városában.
A Kolozsváron tartott elsô konferenciának a Protestáns Teológiai Intézet épülete adott otthont. Szombaton és vasárnap öt változatos témájú elôadáson vehettek részt az érdeklôdôk. A rendezvényt Sándor Krisztina, a MIT elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevôket, elôadókat és a sajtó képviselôit. Reményét fejezte ki, hogy ez a program minden résztvevô számára hasznos lesz, hiszen a konferenciasorozat elôadásait végigkövetve könnyebben tájékozódhatunk majd a civil szférában, a közéletben, valamint a hazai törvények és jogaink tekintetében.
Az elsô elôadást Hajdú Zoltán, a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ vezetôje tartotta, aki olyan kérdéseket vetett fel, hogy mit jelent a fejlôdés számunkra, és hogy a gazdasági növekedés vajon mindenképp életminôség- javulással jár-e? Az életminôség növekedését a környezet rombolása nélkül is el lehet érni, amennyiben hosszú távra tervezünk, komolyan vesszük a társadalmi részvételt és erôsítjük helyi közösségeinket.
Rövid szünet után Toró T. Tibor parlamenti képviselô az erdélyi magyarság politikai képviseletérôl beszélt. Elôadásában rávilágított arra, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hogyan jött létre a rendszerváltás után, melyek voltak az akkori célok, és ezek hogyan változtak az évek során. Felvázolta a kisebbségi és autonomista politizálás okozta törésvonalat, mely elôbb az RDMSZ-en belül jött létre, mára pedig az erdélyi magyar társadalom egészét jellemzi.
Az elôadók sorában Mátis Jenô politológus következett, aki a választási rendszerekrôl beszélt. Elôadása rendszerezte és érthetôvé tette a jelenleg Romániában érvényben levô választási eljárásokat. Elôadásában kitért az egyéni választókerületi rendszer elônyeire és hátrányaira is.
A szombati utolsó elôadás a romániai kommunizmusról és a rendszerváltásról szólt, Vekov Károly történész elôadásában. A hallgatóságot magával ragadta az elôadó, hiszen amellett, hogy történelmi eseményeket magyarázott és politikai fogalmakat tisztázott, közvetlen formában mesélt saját élményeirôl is.
A kolozsvári konferencia záró elôadását Bodó Barna politológus tartotta a civil szféráról, annak szerepérôl és ennek vonatkozásában felvázolta az erdélyi magyar civil szervezetekre jellemzô adatokat. Elôadásából egy példát emelnék ki: a 2001-ben történt nagybányai ciánszennyezés után itthon nem volt mérhetô, számottevô civil megnyilvánulás ezzel kapcsolatban. Ezzel szemben 2005-2006-ban a Verespatak megmentésére irányuló megmozdulások jelentôs civil nyomásgyakorlással történtek. Az eredmény nem maradt el, hiszen a kormány leállította az engedélyek kibocsátását, és nem engedi, hogy ciántechnológiás eljárást használjanak az arany bányászásánál. Az ehhez hasonló esetek is bizonyítják a civil szervezetek fontosságát.
Összegzésként: a Civilsuli elsô konferenciáján érdekes és tanulságos elôadások hangzottak el. Az elôadók szívesen válaszoltak a feltett kérdésekre. A következô napokban az elhangzott elôadások felkerülnek a www.civilsuli.ro honlapra.
November 16–18-án Sepsiszentgyörgyön tartjuk a Civilsuli 2. konferenciát.
Kristály Bíborka programfelelôs
Októberben a kormány több oktatási intézmény anyagi támogatásáról döntött. Ennek megfelelôen Szászrégen 847.000 lejt kapott. Az összegeket a tanfelügyelôségen keresztül a helyi tanácsokhoz utalják át. Szászrégenben 11 oktatási intézmény javítási, rehabilitálási költségeit térítik meg ebbôl. A beosztás szerint 50.000 lejt kap a 2-es számú napközi otthon, 75.000-et az 1-es számú óvoda, 50–50 ezer lejbôl az Al. Ceuseanu és a 4-es számú általános iskolák sporttermeit renoválhatják. Ezenkívül 50.000 lejt juttatnak a 3-as számú napközi otthonnak, 30.000 lej jut a 3-as számú óvoda fôjavítására, 50.000 lejjel a 4-es napközi otthont, míg 82.000 lejjel a 2-es számú óvodát közmûvesíthetik, 10.000 lejbôl rehabilitálják a 2-es számú óvodát. 200–200 ezer lejjel hozzáfoghatnak a Petru Maior és a Lucian Blaga iskolaközpontok javításához is.
A George Cosbuc utcában levô 2-es számú óvoda Wagner Norbert néhai szász orvos házában mûködik. Az épületet nem igényelték vissza, így az óvodának nem kell elköltöznie, azonban a helyiségeket nem óvodának tervezték, ezért ezek korszerûsítésére fordítják az állami támogatást. Balázs Margit óvónô lapunknak elmondta a munkálatok tervezése 10.000 lejbe került. A számukra kiutalt pénzbôl termopán ajtókkal, ablakokkal cserélik le a régieket és egy mellékhelyiséget is létesítenek. Az óvónô szerint a pénzt késôn utalta át a kormány, mert a kivitelezô kiválasztásához szükséges versenytárgyalás miatt igen elhúzódik az idô és valószínûleg csak jövô februárban foghatnak hozzá az igen sürgôs munkálatokhoz. A 2-es számú óvodában 135 gyerek tanul, három magyar, két román és egy német anyanyelvû csoportban.
Szerte a világon készülnek megemlékezni Wass Albert író születésének (1908. január 8.) 100. évfordulójáról és az író halálának (1998. február 17.) 10. évfordulójáról. Örömünkre szolgál, hogy munkássága mind a Kárpát- medencében, mind a világon szétszéledt magyarság köreiben egyre népszerûbb és elismert.
Számunkra azonban nem csak nagy jelentôségû író Wass Albert, hanem édesapánk is, aki örökségül hagyta ránk mûvei gondozását. November 24-én Clevelandben, az amerikai magyarság közös ünnepen nyitja meg az emlékévet, ezen a rendkívüli alkalmon az író könyveibôl kiállítást rendez a Magyar Társaság, közremûködik Péterffy Gyöngyi költô versekkel, Lukácsi Éva valamint Czegei Wass Huba emlékbeszéddel és sokan mások. Ugyancsak november 24-én Budapesten, az Uránia moziban lesz Koltay Gábor Wass Albert-filmbemutatója, mely óriási hatású játékfilm.
A Czegei Wass Alapítvány a Czegei Wass családot képviseli, akik az író életmûvének jogutódai és missziójának folytatói immár egy évtizede. Ebben az évben alakul a Wass Albert Szellemi Örökségét Ápoló Egyesület. Mivel az író családja távol él az óhazától, szükség van arra, hogy az írót szeretôk nagy tábora egy virtuális baráti közösséget alkosson és összefogjon a 2008. év emlékezô programjai és eseményei koordinálásában Magyarországon, a Kárpát-medencében és a világ minden pontján. Ezt fogja segíteni a már mûködô www.wass.akarat.multiply.com www.onionleaf.com/wass valamint a http://www.wassalbert.linkpark.hu és két szervezés alatt álló honlap: www.wassalbert.hu és www.czegeiwass.org – az információk és híradások közzétételével.
Arra kérjük a Kárpát-medencében és szerte a világban élô magyarság szervezeteit, intézményeit, iskolákat, a civil és egyházi közösségeket, mindazokat, akik Wass Albert tisztelôi, mûveinek olvasói, hogy méltóképpen emlékezzünk rá a különféle rendezvényeken. Hadd jusson el az író üzenete a tiszta emberségrôl, a természet szépségérôl, a jóságról és tisztességrôl, az emberbaráti és hazafias szeretetrôl mindenkihez. Kérjük, hogy a tervezett eseményeket jelentsék be a honlapokon hamarosan olvasható e-mail címre és kövessék figyelemmel az ott található híreket és információkat – lehetôleg minden programot népszerûsítsenek és pártfogoljanak.
A Czegei Wass család örömmel vesz minden jó szándékú kezdeményezést. Mi, a család, Budapesten és Debrecenben tervezünk egy nagy ünnepségen részt venni, melynek az idôpontja: 2008. június 21-22. illetve június 27-28. A kitûnô programot majd idôben közöljük.
Tisztelettel, a Czegei Wass Albert Alapítvány nevében, fiai:
Vid, Huba, Miklós, Géza, Endre
Két ülésben, 666 tételnyi könyvet, folyóiratot, térképet, metszetet árverez két egymást követô hétfôn, november 12- én és 19-én a budapesti Studio Antikvárium. A számos ritkaságot is tartalmazó kínálat egyharmada egy régi kolozsvári gyûjtô, Jancsó Elemér könyvtárából való.
Jancsó Elemér irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, szerkesztô igazi polihisztor volt. Marosújváron született 1905-ben, és egész életében Kolozsvárott élt, és ott fejtette ki sokirányú munkásságát, egészen 1971- ig, haláláig.
Budapesti és párizsi egyetemi tanulmányai után a kolozsvári református kollégium tanára lett, 1942- 1945 között az Erdélyi Tudományos Intézet, majd a kolozsvári egyetem magyar irodalomtörténeti tanszé- kének tanáraként tevékenykedett. Nyelvészeti, irodalomtörténeti, pedagógiai, kultúrtörténeti írásai, kritikái az Erdélyi Irodalmi Szemlében, az Erdélyi Helikonban és a Nyugatban jelentek meg. Dezséri László álnéven a Korunkban is publikált. Szerkesztôje volt az Erdélyi Ritkaságok címû könyvsorozatnak, amelyben kiadta Bölöni Farkas Sándor és Bod Péter mûveit. Sajtó alá rendezte Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty és Kuncz Aladár írásait. És gazdag könyvtárában felhalmozta a két világháború közötti magyar és erdélyi irodalom, valamint a tudományos élet jeleseinek köteteit.
Ezek között több mint háromszázat Jancsó Elemérnek dedikáltak a szerzôk. Így Bölöni György, Domokos Péter Pál, Erdélyi József, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, László Gyula, Babits Mihály, Mécs László, Sík Sándor, Szabó Lôrinc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, Szekfû Gyula, Zolnai Béla és mások.
Igen különleges az az egy tételbe foglalt két könyv, amelynek egyike A torony árnyéka, egy elsô kiadású, 1931-es Babits Mihály mese- és novellagyûjtemény. Benne a következô sorokkal: "Jancsó Elemérnek egy esztergomi nap emlékére Babits Mihály. 1935. júl. 13." A hozzá tartozó kötet a Boldog asszonyok címû elbeszélések Babits feleségétôl, Török Sophie-tól. A dedikáció: "Jancsó Elemérnek esztergomi kirándulásának emlékéül, Török Sophie. 935. júl. 13." A 40 ezer forintról indított könyveket bizonyára akkor ajándékozta a házaspár Jancsó Elemérnek, amikor a szerkesztô meglátogatta ôket esztergomi villájukban.
A Jancsó-könyvtárban tetemes az erdélyi, aradi, kolozsvári, székelyudvarhelyi magyar nyelvû, kis példányszámú kiadvány. Gazdag a választék a 19. század végi, 20. század eleji magyar és erdélyi irodalomból és a különbözô tudományokból – a csillagászattól a néprajzig, a jogtudománytól a nyelvészetig, a romániai magyarsággal, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó mûvekig. Ady gyûjteményében a költô illusztrált verseskötetei, magyarul, franciául, németül, olaszul, románul, továbbá prózai írásai és az Adyról szóló tanulmányok szerepelnek 24 kötetben. S természetesen ott vannak azok a kiadványok is, amelyeknek Jancsó Elemér volt a szerkesztôje.
Kovács Imre, a Studio Antikvárium vezetôje az MTI kérdésére elmondta, különös alkalom, hogy ilyen sokkötetes, különleges könyvtárat vihetnek kalapács alá: a Jancsó-bibliotékát, a régi kolozsvári könyvtárak egyikét. A rendkívül érdekes, ritka mûveket is tartalmazó gyûjtemény nem védett. Egyes darabjait néhány ezer és néhány tízezer forint között meg lehet szerezni.
A két árveréshez elegáns, sok képpel illusztrált katalógust jelentetett meg az antikvárium. Ha most el is adják a könyveket, a katalógus így megôrzi a gyûjtemény dokumentációját, s késôbb akár bibliográfiaként mûködhet. Ezért is közlik az adatok mellett a dedikációk teljes szövegét.
XIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Túljutott az elsô évtizedén Csíkszereda kulturális folyóirata. Joggal ünnepel. Lírikus fôszerkesztôje szavait idézve, tíz gyönyörû év van mögötte. 1997 októbere óta 121 könyvet tett le az olvasó asztalára. A legfrissebb a lap 2007-es évkönyve, amely szintén elsô, és amint Ferenczes István jelezte, minden bizonnyal nem az utolsó. Valószínû, hogy a fogadtatása is sokat nyom majd a latban, amikor arról döntenek, lesz-e folytatása.
Magam nem kételkedem, kedvezô visszhangot kelt a terjedelmében is figyelemre méltó, szép kiadvány, de persze, a tartalom a döntô. És az valóban igényes, vonzó. A kortárs költôk, prózaírók nívós antológiáját nyújtja az olvasóközönségnek, ahogyan Ferenczes fogalmaz, tíz év irodalmi termésének legjavát. Recenziónyi rövid terjedelemben nyilván csak ilyen sommás értékelésre van lehetôség, különösen most, amikor a könyv marosvásárhelyi seregszemléjén szinte véletlenszerûen ragadunk ki címeket, köteteket a hatalmas kínálatból. Az árnyalt, elemzô méltatások, esetleg kritikai észrevételek majd a késôbbiekben kerülnek napvilágra. Számítanak rá a Székelyföld szerkesztôi, nyilván arra is, hogy a folyóirat egész eddigi munkáját felmérje valaki, hiszen nem akármilyen évtizedet éltek meg. A fôszerkesztô szerint ez olyan tíz év volt, amelybe minden belefért: "Az elragadtatás és az elkeseredés. A katarzis és a letargia. A lebegô könnyûség és a vállat csüggesztô gyötrelem. A kudarc és a sikerélmény. A hisztéria és a tereket ölelô irónia." De: "Tíz év, amely alatt mindenfajta messianisztikus bûvöletek, kényszer alatti küldetéstudat, ide-oda való elkötelezettség, hangzatos kinyilatkoztatás nélkül egyfajta szellemi autonómiát próbáltunk megteremteni. A Székelyföldét. Emberöltônek kell eltelni ahhoz, hogy a távlat hûvösségével eldöntessen: sikerült-e ezt megvalósítani, s ha igen, akkor mennyire." Minderrôl elkerülhetetlenül szó esik ma délután 6 órától a Bernády Házban is, ahol a könyvvásár zárórendezvényén köszöntik a lapot és munkatársait. Meg az is kiderül, a folyóirat évkönyvbe emelt szépirodalmi része milyen mértékben tükrözi az elôbbiekben idézettek lényegét. Hogy igen változatosan, az biztos. Hiszen ahány megszólaló, annyiféle egyéniség rajzolódik ki a Fekete Vince és Lövétei Lázár László szerkesztette kötet 430 oldaláról. Az olvasó talán még hálásabb lenne, ha a felsorakoztatott 69 szerzô arcképe is benne lenne a válogatásban. Néhányan közülük, elsôsorban a Székelyföld szerkesztôi személyesen is jelen lesznek és felolvasnak ezen a szombat esti összejövetelen. Mint ahogy egypár tudós fô is, akik az eltelt esztendôkben a Székelyföld ugyancsak jelentôs Academica Transsylvanica- sorozatában vallottak magukról és foglalatosságaikról. A velük készült interjúkból is összeállítottak egy kötetet, amely az évkönyv terjedelmének a kétszeresét teszi ki. Ehhez is hozzájuthatunk a mai összejövetelen.
N.M.K.
A cím láttán a csíkszeredai Pallas- Akadémia Könyvkiadó népszerû kismonográfia-sorozatára kell gondolni. Ez gazdagszik évek óta példás folyamatossággal. Az utóbbi hónapokban három újabb kiadvánnyal gyarapodott a ciklus. A marosvásárhelyi könyvvásáron pedig immár hagyománynak tekinthetô, hogy a kiadó ezeket a köteteit külön rendezvényen mutatja be a Bernády Házban. Sôt, rögtönzött kamarakiállítást is rendez az életmûvük felmérésére kiválasztott képzômûvészek munkáiból.
Az idén két festô – a Felvincen élô Sipos László és a nagyváradi Jakobovits Miklós – valamint egy szobrász, a kézdivásárhelyi Vetró András munkásságáról jelent meg Mûterem-album. Ezeknek örülhettek a mûvészetkedvelôk a tegnap esti bemutatón, illetve a három alkotó kiállított mûveinek is, hiszen a szokásos tárlatnyitó most sem maradt el. Jakobovits és Sipos mûvészetét a kolozsvári mûkritikus, Józsa István ajánlja az érdeklôdôk figyelmébe a sorozat 21. illetve 22. darabjában, Vetró szobrászatát az erdélyi képzômûvészet népszerûsítését programszerûen felvállaló Banner Zoltán elemzi a 23. füzetben.
Eredeti, érdekes képi és plasztikai világot ismerhetnek meg az olvasók mindhárom mûvész esetében, alkalmi egymásmellettiségük erôteljesen hangsúlyozza különbözôségüket, törekvéseik másságát, mégis jól megférnek egyazon szellemi és kiállítótérben, amit alkotó szenvedélyük, mûvészi elkötelezettségük, igényességük azonossága magyaráz. Ezt a sorozatszerkesztô pályatárs, e tárlatok gyakori megnyitója és a lényegre mindig találóan rátapintó, azt lírai fülszövegekbe tömörítô Márton Árpád festômûvész is hangsúlyozta. A kötetekre lesz alkalmunk még visszatérni, most csak jelezni akartuk, hogy a vásár mûvészeti kiadványokban is bôvelkedik.
(nk)
Kovács András Ferenc
Gyomrom, torkom most elszorul,
S mindenbôl be sokszor szervál!
Whiskyt vedel menyét s gödény,
Boroz borz meg erszényesnyest,
S nyomul Doktor Serény Görény…
Mit mondjak? Ez egy fényes est.
Sôt! – folytatta Grizzly Charlie –
*A költô Idômadár könyvét, a Koinónia Kiadó újdonságát ma 11 órakor mutatják be a Nemzeti Színház protokolltermében
A könyvvásáron egymást követô, gyakran egymást fedô események futószalagán szinte kiszámíthatatlan, melyik rendezvényre gyûl be a közönség. A Mircea Dinescuval szervezett találkozókat általában kötetlen, jó hangulat és zsúfolásig telt termek jellemzik. Mindeddig így volt ez Marosvásárhelyen is. A mostani nyitó nap délutánján viszont lehangolóan kevés érdeklôdô ment el a Bolyai líceumba, ahol a díszterem helyett végül is a tanári szobában tartották meg a családias, baráti légkörû összejövetelt.
A tévébôl is jól ismert, megzabolázhatatlan, szuggesztív szerzô nyilván nem örülhetett az üres széksoroknak, de a rá jellemzô humorral és öniróniával fogadta. Elismerte, hogy még nem volt olyan találkozón, ahol két államtitkárra fejenként három és fél nézô jutott, beleértve a rokonokat is. Ehhez magyarázatként hozzá kell tennünk, hogy az írónak a CNSAS tagjaként államtitkári rangja van, és Demeter András, aki Dinescu magyarra fordított új kötetébôl olvasott föl, szintén államtitkárként dolgozik a Mûvelôdési és Vallásügyi Minisztériumban. Egyébként e két vendégnek ezúttal nem politikusként kellett szerepelnie, színészkednie, a csíkszeredai Pallas- Akadémia Kiadó felkérésére jöttek el a könyves seregszemlére. Itt volt velük Váli Éva is, aki Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak címû szatírakötetének anyagát válogatta és fordította. Ôk ketten beszélgettek a bolyais találkozón, a kiválasztott pamfletek, szatirikus írások tolmácsolásakor Dinescu magyar hangja Demeter András volt.
A kiadó korábban már jelentetett meg egy kötetnyit Dinescu hasonlóan csípôs, jellegzetes írásaiból ugyancsak Váli Éva fordításában. A kiadványnak természetesen sikere volt. Valószínû, hogy ez történik a jelenlegi könyvvel is. Kár, hogy a vásárhelyi délután ennyire visszhangtalan volt. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelt volna.
(nk)
Szabó T. Anna
Csak kóválygok, mint kísértet a házban.
Mint lengô füvet, kósza szél kuszál,
csak borzolódom: hol ringat, hol rángat
egy erôszakos, láthatatlan áram:
Egy más idôbe süllyeszt és emel
hogy egymagamban mindig egy legyek,
világ, veled, vagy istenség, veled,
hogy egy világot képzeljek neked:
hogy holtan legyek mind elevenebb.
Tedd, hogy legyek, de ne csak én legyek:
és mint a kapun, tedd, hogy ki-be járjak
történetükbe, tedd, hogy lélegezzem
együtt velük, lélegzetedbôl adj
egy sóhajtásnyit, lélegezni hagyj,
együtt veled, és akkor megteszem -
megteszek bármit, engedj ringatóznom,
mint láng a szélben, kísértet a lángban,
rét a viharban, engedj lélegezve
ringatóznom a lélegzeteden.
A Dél-Erdélyben, Maroslekencén élô Kabós Éva már a múlt század harmincas éveiben szorosabb kapcsolatba került Vita Zsigmonddal, aki akkor Nagyenyeden az irodalmi-kulturális élet sokoldalú, tevékeny szervezôjeként felfigyelt indulására, verseire – a dél-erdélyi magyar írók antológiájában szerepeltette is a fiatal költônôt –, és ez a kapcsolat maradandónak bizonyult az elkövetkezô nehéz idôkben is. Amikor, a kommunizmus éveiben, a nagy múltú erdélyi magyar családból származó Kabós Évának – és sorstársainak – kényszerlakhely, keserû kitaszítottság jutott osztályrészül. Errôl tanúskodnak – többek mellett – a Vita Zsigmond hagyatékában megôrzött, Kabós Éva által írt levelek is, melyek a készülô Vita Zsigmond-leveleskönyvben kapnak majd helyet. (Alább mutatóban közlünk 3 levelet.)
Olyan régóta készülök Maguknak írni, de a nagy hajsza után olyan fáradt vagyok, hogy valahogy mindig elmaradt az írás. Pedig igazán sokszor gondolok Magukra, s arra is, hogy – most, hogy távlatom van már ahhoz, hogy ezt megítélhessem – mi ott Délerdélyben szépen éltünk.
Etellel szoktam néha találkozni, mindig olyan barátságos és kedves, mintha nem is választana el egy egész generáció minket egymástól. Megígértem neki, hogy meglátogatom, de úgy látszik, hogy erre csak majd nyugdíjas koromban fog sor kerülni.
Jelenleg egy szövetkezetnél dolgozom, csupa asztalos fônököm van, túlságosan sok van belôlük, csupa "alelnök", mindegyik vezet, mindegyik mást akar, s fôleg mindegyik mindennap kiabál reám. Stílusuk. Nem tudom megszokni. Egyetlen gépírójuk vagyok (komoly, nagy vállalat), s azonkívül hónapok óta beteg a titkárnôjük, akit szintén helyettesítek. Nagyon nagy iramban dolgozom, nem tudom, hogy meddig fogom bírni, pedig kéne még szinte egy év, s akkor lenne 10 évem, ami kicsi kis nyugdíjt mégiscsak jelent.
Nem járok a világon sehova, minden energiámat igénybe veszi a cél, hogy ezt valahogy még kibírjam.
20 évig pincében laktam, rendkívül kellemetlen háziasszonnyal súlyosbítva. Jelenleg a Fôtéren van egy szobám, különálló blokk-lakás.
Nagyon örülnék, ha találkozhatnánk. A borítékra felírom a címet, ide pedig a telefonszámot: 30398.
A telefonszámot azért, mert (csak ne mondják senkinek!) újabban olyan komisz, azaz olyan kimerült lettem, hogy nem is nyitok ajtót a csengetésre – csak ha valaki elôre megtelefonálja, tehát tudom, hogy jön.
Egyszer valaki említette, hogy a könyvtárban maradtak meg verseskönyveim, Igaz? Meg lehetne azokat kapni?
Mindig olyan örömmel olvasom el, ha valahol a nevét látom. Nekem nem okoz meglepetést semmi sikere, mert tudom, hogy azt megérdemelte.
Ezt a levelet lopva írtam, két hivatalos oldal között, mert már nagyon esedékes volt, olyan sokat gondoltam és gondolok magukra.
A régi szeretettel és megbecsüléssel küldök sok-sok csókot a Feleségének, Magának üdvözlettel:
Nagyon köszönöm levelét és képeslapját a Nôk napjára küldött jókívánságaival. Igazán jólesett.
Csodálkozom, hogy még mindig nem kapta meg a Tessitori- könyvet, pedig Ildikó idejében elküldte Magának. Ildikóval az utcán találkozom néha, irodalom helyett most állandó sort-állással van elfoglalva! Ha találkozunk, megmondom neki.
Molterné kórosan feledékeny, pl. azt hiszi, hogy ô fôz, de ha odateszi pl. a tejet, akkor az ki is futna, ha Barnáék nem vigyáznának folyton a Zsófika jövés-menésére. Elég nehéz dolog ez is, ugye?
Sajnos, nem tudok Magának a segítségére lenni! Pár óra alatt evakuáltak, akkor veszett ott elôször minden. Ha egy-egy régi levelemet a kertben szétszórva késôbb megtaláltam, – másodszor a behozatallal veszett mindenünk.
Ne törôdjön azzal, hogy mikor jelenik meg! Feltétlenül írja meg a délerdélyi irodalmi "próbálkozásokat" (ez a Maga kifejezése!) Maga volt a szervezô, a kezdeményezô, az erôs, kedvet adó! Miért nem emlékszem abból az idôbôl Oloszra? Hallgatott? A Déli Hírlap járt nekem s a Havi Szemle. A D. Hírlapban minden héten volt versem. (Az Aranyosvidékben is.) Néha kihagyott szavakkal, az "Apám helyén" címû: kihagyott sorokkal! De Olosz írásaira nem emlékszem!
A láger-életet is meg kell írni! Nem tudom, hogy Kacsó mennyit írt meg belôle, nem jutottam még könyvéhez, de ez a téma annyira nincsen feldolgozva, hogy én is alig tudok valamit róla. Egy tanárnô ismerôsöm akkor még tanuló kisleány volt, Ô is odakerült, s róla tudom, hogy annyira nem volt semmije ott, hogy egyik nap a kombinéját mosta ki, s anélkül volt, másik nap pedig a bugyiját, hogy valahogyan azért tisztán járhasson. Évának hívják ôt is. Késôbb román férfihez ment férjhez, egyetlen gyermekük süketnéma. Akarattal nem írtam meg a vezetéknevét is. Csak hát ez is egy sors, vagy akár tragédia…
Nem tudok visszaemlékezni, hogy írtam-e Magának utolsó levelemben a sógornômrôl. Fivérem elvált felesége, drága keresztfiam édesanyja. Dél-Erdélyben áldozatos-szépen viselkedett (Fivérem is!!), de a válás és behozatalunk után ô is egy román férfihez ment férjhez. Bár nekem sógornôm – Mária volt a legkedvesebb testvérem és változatlanul szerettem és becsültem Ôt, az új férj megtiltotta neki a velünk való, még a velem való összeköttetését is! Nehogy hírt halljon a fivéremrôl! Primitív, kulturálatlan magatartás + Mária az a feleség-típus, akinek meg lehet valamit "tiltani"! (Próbálta volna ezt meg velem valaki!)
(…) Szokott találkozni Balogh Edgárral? Vagy telefonálni? Pont a New-York kávéház- képeslapot küldte nekem újévre, ahol annyit ültem valamikor az újságíróklubban és pont a N. Yorkkal szemben születtem: Egyetem u. s szám alatt.
Maga hogy van? A tavasz késik, de van egy régi versem 1939- bôl: "Kint karácsonyi havazást játszik április", – tehát történt még úgy, hogy megkésett a tavasz!
A Molnár Szabolcs Berde-könyvét olvassa? Jó? Érdekelne, de nem tudok mindent megvenni.
Mégegyszer köszönöm a jólesô jókívánságokat!
Ágnival, Alpárral együtt sokszor, szeretettel üdvözlöm:
Nagyon szépen köszönöm húsvéti lapját, igazán jólesett! Maholnap már légüres térben élek, már az sincs, akivel beszéljek. Ti. nemcsak a beszerzési nehézségekrôl.
(…) A ref. szórvány-lap engem is érdekel, egyszer azt írták benne, hogy aki 300 lejt küld, annak egész évben elküldik a lapot. Én 1000 lejt küldtem, de sem lapot, sem egyetlen szó köszönetet sem kaptam!
(…) Melyik számban jelent meg Lekencérôl írás a Felebarátban?
Lekencén senki magyar nem lakott! Ha lettek volna, könnyen bejárhattak volna a falutól csak 3 kilométerre levô radnóti ref. templomba. Mi a falutól messzébb laktunk, a birtok már a nagyiklandi határhoz tartozott. Ott "Mezôkapus – Nagyikland társegyház" volt. Sándor János építette a kapusi kis templomot, Kabós nagyapám pedig adott Iklandon 22 hold földet. – Mi eljöttünk, Iklandon nem maradt magyar (még 3 család volt), Kapuson pedig pap nem maradt, így Kapus most Bándhoz tartozik. A földet elvették – Maroslekencérôl volt cikk? Nem Szászlekencérôl? (Máthé mellett van.)
Ezt a kicsi lakást megvettem. Olcsó volt. De nem sokáig örülhettem neki! A bejáratnál tucatnyi "piacgazdaság" van, tavaly az ablakommal szemben is épült egy bódé. Sok ember stb., de kibírtam. De az idén felszereltek valami zene-kazettát is, csukott ablakkal is bolondulok meg az egész napi hülye zajtól. Ha lehalkítják, akkor is rémes, mert olyan, mint mikor a vízcsap nyikorog. Sokszor jut eszembe, hogy ezt vagy azt meg kéne írni – de csak idegeskedem ezért a zavaró, rémes "zenéért" (…)
Éva
Székely-Benczédi Endre
és a szamóca ünneplôbe öltözik
mert fürgébbek lesznek a csigák
mert azt hiszed hogy az ükapád
az Úristennel ott találkozott…
ha a világmindenség rádhajolt…
az ajkadra torzult szisszenések…
teérted szeretkeztek…
Alter-Native 15.
Csütörtök este hivatalosan is útjára bocsátották az idén rendhagyó helyszínen, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházba