|
LIX. évfolyam 261. (16743.) sz. |
2007. november 8., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Nem kevesebb, mint öt (!) bizottságot hoz létre a megyei közegészségügyi hatóság és a tanfelügyelôség, bizonyos "általános" célkitûzések megvalósítása érdekében – olvasom abban az egyezményben, amelyet a két említett intézmény képviselôi írtak alá hétfôn.
Szokták mondani, hogy amikor a kormány, a parlament valamit szônyeg alá akar seperni, akkor bizottságokat hoz létre az ügyek elodázására. Hogy a bizottságosdi legtöbbször nem mûködik, nem újdonság. Mint ahogy nem mûködött a tanfelügyelôség és a közegészségügy korábbi protokolluma sem, a vizes lepedôt pedig egyszerûen ráhúzták Nicolae Neagu volt fôtanfelügyelôre. Pedig csupán hiúsági kérdés volt a nézeteltérések oka, intézményvezetôink ugyanis legtöbbször képtelenek felnôni pozíciójukhoz, a köz ügyét mindenek elé helyezni.
Az jó, ha két hatóság megpróbál együttmûködni. A szándékon túl azonban meg kell nézni, mi az, amiben érdemes közösen fellépni, amibe érdemes energiát fektetni, négytagú bizottságokat létrehozni, hisz legalább húsz embernek nem mindegy, mivel tölti idejét. A most aláírt protokollumot olvasgatva, például azt írja, hogy: a felek együttmûködnek annak érdekében, hogy a tanügyi egységekben teljesüljenek a törvényben elôírt higiéniai feltételek. Hát kérem, tisztázni kellene végre: tanügyi egységrôl vagy épületrôl van szó? Mellesleg évek óta közegészségügyi engedély nélkül mûködik sok iskola – anélkül, hogy ennek bármilyen jogi következménye lenne. Ha mindenki tenné a dolgát, ez nem fordulhatna elô, és nem lenne szükség bizottságra. Más: hatékony iskolaorvosi rendelôket alakítanak ki, hogy minôségi ellátásban részesüljenek a diákok. A legtöbb falusi iskolában még a falak kifestésére sem jut pénz, nemhogy korszerû rendelôkre. Egyébként is, van-e elegendô számú iskolaorvos, vagy az a néhány majd ingázni fog az iskolák között? De akkor hogyan valósul meg az a fennen hangoztatott cél, hogy a tanítás ideje alatt állandó jelleggel legyen iskolaorvos a tanintézményben? Nagy luxus lenne mindenik falusi iskolába iskolaorvost alkalmazni, úgyhogy megnyugtatjuk az illetékeseket: ezután is a családorvosokra hárul a neheze. Ami pedig a pedagógusok pszichológiai tesztelését illeti, szép és jó, hogy egyeztetni akar a tanfelügyelôség a közegészségüggyel, de eddig még sajnos mindenik tanító, tanár átment a "szûrôn". Furcsának tûnhet, hogy e két intézmény próbál rendet teremteni e területen, akkor, amikor a törvénykezés hiányos, hiszen továbbra is kérdés: mi lesz azzal, aki a pszichiátriai ellenôrzésen alkalmatlannak bizonyul?
Ami pedig a "legizgalmasabb" a protokollumban, így hangzik: a felek együttmûködnek az érvényben levô törvények betartása érdekében, ami a tanintézményekben a közétkeztetést illeti, és szintén a törvény betartása érdekében, az ellenôrzéseket illetôen. Miért kell a törvény betartását külön egyezményben rögzíteni? Vagy netalántán eddig nem tartották be a jogszabályokat?!
Télszagú szélben száradó ruhák, vázára vetkôztetett babakocsi, szúrós szemétszag – az elsô pillanatokban mindössze ennyi érzékelhetô a Baneasa utca kavicsos, sáros földjén született barakkvilágból. A 22 roma családnak otthont adó, lakássá alakított konténerek egyikébôl mezítlábas kisfiú kandikál ki, egy másik ajtó mögül tetovált vállú, vékony cigányasszony figyeli mozdulatainkat.
– Nem mondunk mi maguknak se jót, se rosszat. Dicsekedni nincs mivel, és ha panaszkodunk, kijön a polgármester, és még ezt a kalyibát is elveszi a fejünk fölül – jelenti ki seprûjét szorongatva egy nagydarab középkorú nô. A gyufásdobozokként sorakozó, fekete számokkal megjelölt ajtók hirtelen áthatolhatatlannak tûnô némaságba dermednek. Végül a begubózásra intô félelmen mégis likat üt a remény: hátha hasznukra válik, ha beszélnek, hátha segít rajtuk valaki. És ha mégsem, akkor legalább enyhítettek némileg a terhen, ami hidegben és bûzben megedzett lelküket nyomja.
Az Ady negyedben lakó, többnyire 9–10 tagú családokat 2006. december 7-én telepítették az átmeneti szállásnak kinevezett bádogházakba. A polgármesteri ígéret szerint a parányi zúgoknak 3 hónapig kellett volna helyettesíteniük a sokgyerekes romák felújításra szorult otthonát, a barakkba zsúfolt több mint száz emberrôl azonban úgy tûnik, idôközben megfeledkezett a hatósági gondviselés.
– A polgármesteri hivatalnál azt mondták, örvendjünk, hogy nem nekünk kell fizetni a költségeket. De nekünk ez nem "kondíció." Például hiába van villanyunk, amikor már az is elôfordult, hogy 3 hétig kikapcsolták, mivel a hivatalnál elmulasztották kifizetni – panaszolja egy borostás férfi, akitôl azt is megtudjuk, a barakklakók legnagyobb fájdalma az, hogy ezen a tanyán nyoma sincs az elemi higiénia feltételeinek. A 22 családnak 10 "falusi budin" kell osztozni, ha pedig mosakodni támad kedvük, az udvaron árválkodó vízcsaphoz kell kivonulniuk.
– Ha netalán fürödni akarok, ki kell küldjem az óvodás gyermekem az udvarra. Elôtte mégsem meztelenkedhetem – mondja az elôbb még összeszorított szájjal sepregetô asszony.
A konténerek által behatárolt tér hátsó felébôl százszínû szeméttenger bûzhullámait hozza a szél.
– Hiába lapátoljuk össze a hulladékot, ha nincs hova beletenni, a szél újra széthordja – magyarázza a beszédes kedvû fiatalember. A barakkban valóban nincs szemeteskonténer, polgármesteri ígéret viszont annál inkább: ha nem fizetik a lakók a szemét begyûjtéséért felelôs Salubriservet, nem ússzák meg a kilakoltatást. Egyenesen képtelenség, hogy a nincstelenségben élôket fenyegetik ahelyett, hogy egy-két szemétkukával tennék lakhatóbbá a környezetet. Bizonyos, hogy nem akadna turkálnivaló abban, ami itt a szemétbe kerül…
– Mégis mibôl fizessük? – szegezi nekem a kérdést a férfi, és már sorolja is a korlátlannak éppen nem nevezhetô pénzkeresési lehetôségeket: napszámos-munka "valami patronnál" vagy vasgyûjtés. Ráadásul a legtöbb családnak egy keresetbôl kell gazdálkodni, hiszen a barakkban élô – körülbelül 60 – gyerekekkel otthon kell maradniuk az anyáknak. – A legnagyobb baj az, hogy erre a lakhelyre nem csinálnak "buletint," hogy is csináljanak, ha nincs lakcímünk – világosít fel beszélgetôtársam. – Így senki sem vesz fel dolgozni – teszi hozzá keserûen, aztán odébbáll a szemerkélô esôben.
A parányi bádoglakásokon nagy, szürke parabolatányérok tátognak az ég felé. Úgy látszik, a polgármesteri hivataltól kapott tévékészülékeknek kellene mágikus varázsdobozként elröpíteni a nyilvánosság megbotránkozó tekintete elôl a város peremére rejtett romákat egy izgalmasabb, szebb világba. A hatóság "kegyes" ajándéka azonban nem igazán tereli el az emberek figyelmét kilátástalan helyzetükrôl.
– Abban reménykedünk, hogy azért nem javítanak az itteni körülményeken, mert hamarosan rendes lakásba költöztetnek – mondja a tízgyermekes Nagy Olga, akinek legkisebb fia 5 hónapos, és életének felét már kórházban töltötte. – Amikor elvették a villanyt, és hetekig fagyoskodtunk, kétoldali tüdôgyulladást kapott. A gyermekvédelemtôl kiküldött hölgy rendezte el, hogy visszakapjuk a világítást – meséli a sápadt fiatalasszony. Azt is elmondja, négy gyermekét jelenleg is különbözô kórházakban kezelik.
– Nem fázol? – kérdem a sarokban álldogáló, derékig meztelen ötéves forma kisfiútól. – Nem – rázza a fejét, és pár perc múlva már kétéves húgával hempereg a padlón.
– Járok iskolába, csak ma nincs ruhám – a csóré lábú harmadikos kislány "ésszerû" eszmefuttatása akkor is elkísér, amikor már rég magunk mögött hagytuk a kívül sáros, belül meglepôen tiszta, rendezett konténereket. Azon morfondírozom, hol vannak ilyenkor a romák jogait védô, emberhez méltó életkörülményekkel kecsegtetô, sûrûn aggodalmaskodó szervezetek? Lehetséges, hogy az agyonreklámozott segítségnyújtás csupán képlékeny ígéret marad? A Baneasa barakk lakói mindenesetre nem hisznek már az ember által mûvelt csodákban. – Amit Isten kirendel – mondogatják többen is, amikor kilátásaikról faggatom ôket, aztán visszahúzódnak bádogkunyhóikba, és reménykedve várják, hogy véget érjen a napról napra meghosszabbított, végtelennek tûnô szükségállapot.
Tegnap Calin Popescu Tariceanu Rómában tárgyalt, az utóbbi napokban a román állampolgárokat ért atrocitások beszüntetését szorgalmazva. Délelôtt XVI. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta a román kormányfôt. Calin Popescu Tariceanu köszönetet mondott a pápának a vasárnapi úrangyala imádság végén a bevándorlók védelmében mondott szavaiért.
A nap folyamán a kormányfô Romano Prodi olasz miniszterelnökkel tárgyalt, hogy megpróbálják közösen enyhíteni a közbiztonságra veszélyesnek tartott román bevándorlók kitoloncolása miatt a két ország viszonyában kialakult feszültséget. Tiltakozott az ellen, hogy az olasz közvélemény és az olasz hatóságok egy kalap alá vegyék a becsületes román munkavállalókat a bûnözôkkel. Olaszországban jelenleg több mint félmillió román vendégmunkás dolgozik.
Calin Popescu Tariceanu és Romano Prodi megállapodott, hogy közös levelet írnak az Európai Bizottság elnökének a roma kisebbség problematikájáról, mivel ezen a szinten is foglalkozni kell az egész kérdéskörrel. Abban is megegyeztek, hogy rendôri és ügyészi szinten együttmûködési intézkedéscsomagot fogadnak el.
Romano Prodi kijelentette, hogy az olasz hatóságok nem fognak a tömeges kitoloncolás eszközéhez folyamodni, megvédik a becsületesen dolgozó vendégmunkások jogait. Arra is kitért, hogy nincs szándékukban korlátozásokat bevezetni a Romániából érkezô munkavállalókkal szemben.
Rendkívül aggasztó az utóbbi hetekben egyre erôsödödô kisebbség- és magyarellenesség Romániában – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden, Bukarestben tartott sajtótájékoztatóján. Az elnök elmondta, múlt héten a képviselôház hallgatólagosan két olyan törvénykezdeményezést fogadott el, amelyek az anyanyelvû oktatás korlátozására irányulnak.
"A kisebbségi diákok románnyelv- tanulásának megkönnyítése, megoldása helyett azt megnehezítô, sôt, diszkriminatív kitételeket tartalmazó törvénytervezetek születnek" – hívta fel a figyelmet Markó Béla, leszögezve: a kampányban eddig példátlan esetek is történtek, amelyekhez hasonló 1990-ben, vagy 1992- ben sem történt: kedden Predealon eltávolították a Szövetség egyik óriásplakátját, azzal az ürüggyel, hogy az magyar nyelvû, ugyanakkor Marosvásárhelyen indoklás nélkül tették ugyanezt. "Rendkívül aggasztónak találom a magyarellenes kezdeményezések és a kampány ilyenfajta összefonódását" – mondta a szövetségi elnök, aki úgy értékelte, a magyarellenes diskurzus erôsödése feszültségeket teremthet a román többség és a magyar kisebbség között. Markó Béla kifejtette, miután létrejött egy olyan tanügyi törvény, amely "nagyvonalakban" biztosítja az anyanyelvû oktatást minden szinten és minden oktatási formában, 2007-ben, a közös Európában "arra ébredünk, hogy egy magát felelôsnek tartó párt megszorításokat tartalmazó törvényt kezdeményez, és ennek a többi párt cinkosa, hiszen az RMDSZ-en kívül senki nem lépett fel ellene."
"A romákat közösségként és nem egyénként, vagy szociális szempont szerint kell integrálni" – hangsúlyozta Markó Béla a közelmúltban kialakult olasz-román konfliktus kapcsán. Úgy látja, a problémának hármas megközelítése van: egyrészt 1990 óta Romániában, de Európa más országaiban is szociális szempontból tekintenek a kérdésre, és az egyén integrálására törekednek, "holott ez ma egy etnikai közösség, amelynek vannak kulturális ismérvei, történelmi hagyományai, valamint saját mentalitása, minden, ami egy közösség önazonosságához tartozik." Közösségnek kell tehát tekinteni ôket, vélte, és segíteni abban, hogy minél erôsebb értelmiségi és vezetô elit alakuljon ki a közösségen belül.
A szövetségi elnök felvetette a kivándorlás kérdését is. Meglátása szerint ez egy, az egész Európát érintô probléma: Franciaországban súlyos feszültségekhez vezetett, de más országokban is hasonló helyzettel küzdenek. Mint mondta, az új tagálla-mok felvételével a régebbi uniós országoknak számolniuk kellett volna a munkaerô-vándorlással is. Egyes országok belsô problémái így részben közös problémává váltak, a befogadó országoknak pedig nemcsak az elônyökkel kell számolniuk, például az olcsó munkaerô megjelenésével, hanem a hátrányokkal is. "A kérdés megoldása a román és az olasz hatóságok közös erôfeszítésének eredményeként kell megszülessen" – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Az Olaszországban kialakult helyzettel párhuzamot vonva Markó Béla az utóbbi hetekben Romániában elharapódzó magyarellenességre hívta fel a figyelmet, kiemelve: le kell vonjunk bizonyos tanulságokat abból, hogy adott esetben milyen hamar alakul ki xenofób, nacionalista légkör."A térségben már sokszor lehettünk tanúi a nacionalizmus és xenofóbia térnyerésének, ezért le kell vonnunk a megfelelô következtetéseket, és megoldást kell találnunk" – mondta a szövetségi elnök.
Manapság sok édesanya dönt úgy, hogy még a gyereknevelési szabadság lejárta elôtt visszamegy dolgozni. Ez esetben ha nincs nagyszülô, aki elvállalja a gyermek felügyeletét, nem marad más hátra, mint beíratni a bölcsôdébe. Az utóbbi években a marosvásárhelyi bölcsôdékben túljelentkezés tapasztalható, a gyermeklétszám egyre növekszik, új bölcsôdéket pedig nem létesít a helyi önkormányzat.
Marosvásárhelyen öt intézmény mûködik, amely fogadja a 10 hónap és három év közötti apróságokat, ebbôl kettô a Tudor lakónegyedben, egy-egy pedig a Kövesdombon, a Gheorghe Marinescu utcában valamint a meggyesfalvi negyedben. A Kárpátok sétányon és az Egyesülés negyedben nincs bölcsôde.
– Régebb tizenhét bölcsôde volt Marosvásárhelyen, amelyek a közegészségügyi hatósághoz tartoztak. 2001-ben, amikor a helyi önkormányzat hatáskörébe kerültek, már ötre apadt a számuk, amelyek ma is mûködnek – magyarázta dr. Ferencz Emôke, a bölcsôdeigazgatóság vezetôje. Ahhoz, hogy új bölcsôdéket indítsanak be, az európai uniós normáknak megfelelô épületekre lenne szükség, hiszen szigorú elôírások szabják meg, milyen feltételek között lehet fogadni a kicsiket és gondoskodni róluk.
A gyereklétszám 2007 januárjától észrevehetôen megugrott, szeptemberben 264 apróságot vettek fel az öt bölcsôdébe. A létszám azonban nem arányosan oszlik el az öt intézmény között, úgy tûnik, a Tudor lakónegyedben több a gyerek, ugyanis az itteni két intézmény 146 gyereket fogad, míg a Gheorghe Marinescu utcaiba 30-at írattak be. – De a beíratottak közül nem mindenkit hoznak naponta, ugyanis ha a szülô szabadságra megy, vagy egy ideig ráér a nagyszülô, akkor kimarad a gyerek – tette hozzá az igazgatónô, aki szerint a túljelentkezés ellenére olyan nem fordult még elô, hogy gyerekeket utasítottak volna el. Jelenleg kilencven kérés van az igazgatóságon, azonban ezek javarészt olyan szülôktôl származnak, akik a jövô évben szándékoznak visszatérni munkahelyükre és elôre le szeretnék foglalni a helyet.
A Tudor negyedbeli 5-ös számú bölcsôdében igen találékonyan oldották meg a helyszûkével járó nehézségeket. A meglévô helyiségeket maximálisan kihasználva egyes termekben kicserélték a fekvôhelyeket, a kis szekrénynek tûnô, felcsukható ágyakkal teret nyertek, így a hálót játszószobaként is használhatják az apróságok. Új épületek beszerzésérôl egyelôre nincs szó, azonban az igazgatónô e hónap folyamán huszonegy személy alkalmazására kéri a tanács jóváhagyását.
A szebbnél szebb játékokkal, meseházikókkal ellátott bölcsiben jó hangulat, zeneszó és táncoló kisgyerekek fogadnak. Akadnak persze újak, akik még sírdogálnak édesanyjuk után. – Általában az édesanya egy-két hónappal azelôtt hozza be a kicsit, mielôtt visszamenne dolgozni, hogy hozzászokjon az új környezethez. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a szülôkkel, jelezzük, ha a gyerek nehezen illeszkedik be a közösségbe – fogalmazott a doktornô. A gyerekeket reggel fél hattól fogadják és délután hat óráig foglalkoznak velük, amiért a szülôknek nem kell fizetniük, csupán az élelmet kell állniuk, ami napi négy lejbe kerül. A menüt Csibi Cecília táplálkozás- szakértô állítja össze, figyelembe véve a három év alatti gyerek szükségleteit, megfelelô mennyiségû fehérjét, szénhidrátot és zsírt tartalmazó fogások, továbbá sok gyümölcs, zöldség kerül a tányérukba.
9 óra – Nemzeti Színház – Tamási Áron Ábel-trilógiájának felolvasása.
10 óra – Nemzeti Színház elôcsarnoka – dedikálás – Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György, Tarján Tamás.
13.30 óra – Nemzeti Színház – protokollterem – a Calipso Kiadó könyvbemutatója – Molnár H. Lajos marosvásárhelyi származási író könyveinek ismertetése.
14.30 óra – Nemzeti Színház – protokollterem – a Kráter Mûhely Egyesület könyvbemutatója – Wass Albert: A nemzetféltô; Üzenet haza – CD Wass Albert hangjával; Wass Albert-mesekönyvek; Székely Mózes–Daday Lóránd: Egy régi udvarház története – A térkép; Vasas Samu: Kalotaszegi Ünnepek; Sékely András Bertalan: Népben, nemzetben.
15 óra – Nemzeti Színház – dedikálás – a Pallas-Akadémia Kiadó standja – Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai. Pódiumnapló + CD: Petôfi a hídon; Bogdán László: Szindbád a taligán; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; szerk. Nagy Pál: "Megyünk és örülünk Erdélynek"; Páll Lajos: A csodák házában.
15.30 óra – Nemzeti Színház – protokollterem – a Közdok Kiadó könyvbemutatója – Olariu Gheorghe: "Gúnyrajzok", bemutatja Nagy Zoltán; Juhász Zoltán: Versek, a szerzô felolvasásával.
16 óra – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Pro Print kiadó könyvbemutatója – Káli István: Helyzetábécé. Bemutatja Kovács András Ferenc.
16.15 óra – Nemzeti Színház – protokollterem – a Charta Kiadó könyvbemutatója – Orbán Balázs: Kiegészítések a Székelyföld leírásához: Háromszék I. kötet, Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék II. kötet.
16.30 óra – Nemzeti Színház – dedikálás – a Mentor Kiadó standja – Nagy Attila: Café Falmingo, Kincses Elemér: Soha.
17 óra – Kultúrpalota – a Chartographia Kiadó könyvbemutatója – Váradi Péter Pál – Lôwey Lilla: Erdély – Székelyföld – Kis- Küküllô és vidéke, Wass Albert havasai: Erdély – Kelemen, Görgény, Wass Albert- emléknaptár, 2008.
17 óra – Nemzeti Színház – dedikálás – a Közdok Kiadó standja – Hunyadi László és Novák József.
17 óra – Bolyai téri unitárius egyházközség tanácsterme – Könyvbemutató – Polis Kiadó – Molter Károly levelezése III. kötete; Gaál György: Képes Kolozsvár; "Vallomás repedt tükör elôtt" – Bálint Tibor emlékezete; Reményik Sándor: Kéznyújtás. Irodalmi kritikák; Bánffy Miklós: Milolu – Reggeltôl estig – Bûvös éjszaka.
17 óra – Dr. Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Pallas- Akadémia Kiadó estje – Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai. Pódiumnapló + CD: Petôfi a hídon; Benkô Levente: Fogolysors; Bogdán László: Szindbád a taligán; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; Dézsi Zoltán: A tehetség nyomában; Fazakas István: Erdély nagy pedagógusai; szerk. Nagy Pál: "Megyünk és örülünk Erdélynek"; Páll Lajos: A csodák házában; Ungvári László Zsolt: A költô nesztelen ecsetje; Székedi Ferenc: A nagy erdélyi játszma. Bemutatja: Kozma Mária. Házigazda: Nagy Miklós Kund.
17 óra – Nemzeti Színház – protokollterem – Az Erdélyi Magyar Könyvklub és a Földgömb folyóirat bemutatója – Farkas Péter, a Földgömb helyettes fôszerkesztôje elôadást tart Burmáról, bemutatja az Ésszel járom be a Földet címû albumot, Czire Attila bemutatja a Földgömb magazint.
18 óra – Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, Gábor Áron-terem – Irodalmi est. Nemzedékek az új magyar irodalomban – Meghívottak: Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György. Mûsorvezetô: Tarján Tamás.
18.30 óra – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Pallas- Akadémia Kiadó kiállításának megnyitója – Józsa István: Sipos László; Józsa István: Jakabovits Miklós; Banner Zoltán: Vetró András. A kiállítást Márton Árpád festômûvész nyitja meg. A könyveket bemutatja Banner Zoltán és Józsa István. Házigazda: Nagy Miklós Kund.
Annak ellenére, hogy a 2004. évi 272-es számú törvény 90. cikkelye elôírja: tilos a gyerekeket fizikailag bántalmazni és megalázó módon bánni velük, ma is sok szülô úgy érzi, a nevelés szerves része egy-két elcsattanó pofon, vagy akár a kiskorú megszégyenítése. A gyerekek elleni erôszak megfékezése és a "hagyományos" nevelési módszerek ellenében a gyermekbarát eljárások népszerûsítése a célja annak a kampánynak, amelynek keretében tegnap tanácskozást hívott össze a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet.
Románia egyike a világ azon tizenhét országának, ahol bûncselekménynek számít a gyermekek bántalmazása. Egy törvény azonban nem változtat a mentalitáson – ismerte el tegnap Gabriela Alexandrescu, a romániai Mentsétek meg a gyermekeket szervezet elnöke, aki szerint a szülôket kell nevelni, hogy tisztában legyenek azzal, milyen jogai vannak a gyereknek és ezt tiszteletben tartva foglalkozzanak velük.
– Felmérések bizonyítják, hogy a szülôk csupán harminc százaléka van tisztában azzal, hogy törvény tiltja a kiskorúak bántalmazását, és sokan azt sem tudják, hogy a verbális agresszió, a gyerek megalázása, hasonlóan vétségnek számít – tette hozzá az elnök. A bántalmazott gyerek viselkedési zavarral, állandó félelemérzettel küzd és a késôbbiekben maga is erôszakhoz folyamodik, amint konfliktushelyzetbe kerül.
Gabriela Pânca, a rendôrség bûnmegelôzési osztályának illetékese szerint a gyerekek nem bíznak annyira a hatóságokban, hogy jelezzék az elszenvedett bántalmakat és a családok nagy részében még mindig az az elképzelés uralkodik, hogy ami egy háztartásban történik az a családra tartozik és a hatóságoknak nincs beleszólásuk.
A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet már több éve harcol a gyermekek jogainak a tiszteletben tartásáért, a 2007-es kampány keretében fel szeretnék hívni a szülôk figyelmét, hogy erôszakmentesen is lehet gyereket nevelni, valamint hogy minél több szülô és pedagógus tudomására hozzák: létezik törvényes keret, amely a kiskorúak jogait védelmezi. Ennek érdekében létrehozták a tájékoztató jellegû www.educatiefaraviolenta.ro honlapot, iskolai tanácsadókat képeznek ki az adódó problémák minél hatékonyabb kezelésére, valamint az ország öt városában – köztük Marosvásárhelyen is – létrehoztak egy központot, ahol szakemberek várják a segítséget igénylô szülôket.
A mezôbándi Kórház utcában kedden délután 4 óra körül meggyúlt egy használaton kívül helyezett fafeldolgozó csarnok, amely egy holland humanitárius alapítvány tulajdona. A tûzben elégett több mint egy tonna széna és 300 kiló faforgács. A tüzet valószínûleg a csarnokban játszó gyerekek okozták. A marosvásárhelyi 1918. December 1. úton, a 210. szám elôtt szintén kedden délután kigyúlt egy VW haszonjármû. A tûzoltók jelentése szerint a gépkocsiban keletkezô tüzet rövidzárlat okozta.
Két S betûbôl. Írj, kedves Olvasó, ide, a Népújság margójára, két szép, szabályos S betût egymás alá úgy, hogy az alsó S "feje" belekapcsolódjék a felsô S "hasába". Máris megkapod ezt a jelet: §.
Most már csak az a kérdés, mit jelent a két S? A sub scriptum latin szavak rövidítésére szolgált. Ez pedig szó szerint annyit tesz: alá- írás. Na de mit írtak mi alá? Jogi rendeleteket! A római köztársaság korában a tanácsház falán elhelyezett fehér táblákra jegyezték fel a törvényeket vagy azok változásait, legyenek azok akár a nép határozmányai, akár a magisztrátusok rendeletei. Ezen a gipsszel fehérre dörzsölt fatáblán (fehér = albus, alba, album; természetesen ebbôl ered a magyarosodott album szó is!) azokat a rendeleteket, amelyeknek több részük volt, a S(ub)S(criptum) jellel tagolták. A mai, jogi értelemben használt "pa-ragrafus" tehát egyazon jogi "gon-dolat" alírásait jelölte.
S hogy miért hívjuk ezt a jelet paragrafusnak? Ennek magyarázatához még messzebbre kell visszanyúlnunk az idôben. Könnyû megérezni, hogy ez nem is latin, hanem görög szóösszetétel. És valóban, a para nagyjából azt jelenti: mellé, a graphosz meg azt: írás. A görög írásbeliség gyakorlatában az alapszöveghez hozzáfûzött toldásokat, pontosításokat, finomításokat gyakran jegyezték a lapszélre. Így már szinte gyerekjáték belátni, mi a paragraphosz és a subscriptum (§) közös eleme.
De ha már a jog kristálytiszta, üdítô vizére eveztünk, amelyben mindenki csak enyhet és örömet lelhet, érdemes talán tisztáznunk annak a hierarchiának a nyelvi világát, amelyben a paragrafus is helyet talált; sôt, vélhetôleg nem haszontalan az egyes magyar kifejezéseket megfeleltetnünk a román terminusoknak.
A nagy horderejû tövény(eke)t rendszerint a törvénykönyv (rom. cod) tartalmazza. (A törvénykönyv latin neve egyébként codex iuris vagy corpus iuris.) Az egyes jogi részterületeknek természetesen megvannak a sajátos törvénykönyvei (polgári törvénykönyv = codul civil, büntetô törvénykönyv = codul penal, munkatörvénykönyv = codul muncii stb.). A törvénykönyvekben a legnagyobb alegységek a címek (rom. titlu), ezek fejezetekre (rom. capitol) oszlanak, amelyeknek persze alfejezeteik (rom. subcapitol) is lehetnek. A következô, alacsonyabb szövegszint a cikkely, más terminussal szakasz (ennek két román megfelelôje is van: az articol és a ritkábban használt paragraf). A cikkelyen belül bekezdéseket (rom. aliniat), ezeken belül olykor betûket (rom. litera) különböztetnek meg.
Mint látható, a paragrafus szót a magyar jogi szaknyelvben ma már nemigen használják – ennek szerepét a cikkely, illetve szakasz kifejezés vette át. Talán mégsem haszontalan, hogy a paragrafus létrejöttének körülményeit és kultúrtörténeti sétának is beillô szófejtését felidéztük.
Tbilisziben az újra és újra kiszorított, de visszatérô tüntetôk ellen könnygázt és vízágyúkat vetett be szerdán délelôtt a helyszínre rendelt kommandós egység, majd kommandósok, rendôrök és katonák követték és gumibotokkal verték a szétszaladó tüntetôket a környezô utcákban is – jelentette a helyszínrôl az Interfax hírügynökség tudósítója.
Mindezek ellenére a tüntetôk folyton visszamentek oda, ahonnan elkergették ôket, a számuk nôttön- nôtt: míg reggel a rendôrök mintegy száz embert kergettek szét, számuk délre már 3000 körül volt.
Az ellenzéki vezetôk az utcákra hívták az embereket, s a független Imedi tv-állomás szerint más váro-sokban, így Kutaisziban és Batumiban ugyancsak tüntetések kezdôdtek.
Számos embert kórházba szállítottak az összecsapások helyszínérôl. Számuk egyelôre nem ismert, de a tbiliszi kórházakban szerzett értesülések szerint sokan vannak, s akadnak köztük súlyos állapotúak is.
A könnygázt megszenvedte Szozar Szubari grúz emberi jogi biztos is, aki kijelentette: ami Tbilisziben történt, az az emberi jogok lehetô legdurvább megsértése.
A fôváros Rusztaveli sugárútján, ahol az üldözési jelenetek zajlanak, megjelent egy katonai jármû, amely a rádiós és tévés jeleket zavarva akadályozza a helyszíni közvetítéseket.
Az ellenzék II. Ilija grúz ortodox pátriárkát kérte a közvetítésre, megelôzendô a polgárháborút. A katolikosz a kormányzathoz és az ellenzékhez fordult felhívással, hogy találják meg a problémák megoldásának civilizált módját, s kövessenek el mindent, hogy az események ne váljanak irányíthatatlanná. Újságírók elôtt II. Ilija kijelentette: az egyház kész a közvetítô szerepre.
Georgij Haindrava volt államminisztert, az ellenzék egyik vezetôjét, akit reggel ôrizetbe vettek és kábítószerezéssel vádoltak meg, délben szabadlábra helyezte a közigazgatási bíróság. Elôzôleg ismertették vele a vádat, miszerint kábítószert találtak nála.
Az Új Jobboldaliak elnevezésû párt, amely eddig kívülrôl szemlélte a megmozdulásokat, szerdán bejelentette, hogy csatlakozik a tüntetôkhöz. David Gamkrelidze, a párt vezetôje közölte: az erôszak késztette erre a döntésre, bár továbbra is úgy gondolja, hogy a problémákat nem forradalommal, hanem békés úton kell megoldani.
Zurab Nogaideli kormányfô újságírók elôtt jogosnak nevezte a fegyveres erôk fellépését a tüntetôkkel szemben, de azt hangsúlyozta, hogy a kormány feladata Grúzia területi épségének helyreállítása, a gazdasági fellendülés elérése és munkahelyek teremtése. Véleménye szerint az elmúlt napokban a világ meggyôzôdhetett arról, hogy Grúzia tartja magát a demokratikus elvekhez.
Moszkvában Szergej Lavrov külügyminiszter hangsúlyozta: ami Tbilisziben történik, az Grúzia és a grúz nép belügye, de nem közömbös Moszkva számára annyiból, hogy a grúziai vezetés állandóan igyekszik akadályozni a grúz-abház és a grúz-dél-oszét konfliktus békés rendezésének folyamatát.
A hágai Nemzetközi Törvényszéken (NT) szerdán folytatódott a háborús bûnökkel vádolt Vojislav Seselj szerb ultranacionalista politikus bírósági tárgyalása.
A Szerb Radikális Párt (SRS) háborús bûnökkel vádolt elnökének perét – miután 2003. február 23-án önként adta fel magát Hágában – egy évvel ezelôtt függesztették fel. A vádlott ugyanis éhségsztrájkba kezdett a Nemzetközi Törvényszék fogdájában, hogy kicsikarja követeléseinek teljesítését, egyebek közt azt, hogy saját magát védhesse; ezt el is fogadta az NT. Ugyanakkor nem teljesült az az igénye, hogy szerb fordításban és papíron kapja meg az ügyészség által elôkészített összes dokumentumot, ugyanis számítógéprôl nem hajlandó olvasni. A vád szerint Seseljnek nagy része volt a szerbek hírhedt félkatonai alakulatainak toborzásában a kilencvenes évek elsô felében lezajlott délszláv háborúkban; gyûlölettel átitatott nacionalista beszédei nagyban hozzájárultak az etnikai feszültségek felszításához. Mint szerdán elhangzott vádbeszédében Christine Dahl is kidomborította, a vádlott "Nagy-Szerbia" megteremtésérôl, boszniai és horvát területek etnikai megtisztításáról szónokolt rendszeresen.
Dahl kitért a vád egyik tanújának várható vallomására is. Egy muzulmán nôrôl van szó, akinek férjét és két kisgyerekét meggyilkolták, ôt magát megerôszakolták szerb milicisták. Az ügyész szerint e nô sorsa is azt példázza, mihez vezetett a vádlott által hangoztatott nacionalista propaganda.
Az 53 éves Seselj korábban sem cáfolta, hogy nacionalista beszédeket mondott, de szerinte ezzel nem követett el háborús bûncselekményt. Dahl szavait rezzenéstelen arccal hallgatta végig. Ô maga ma nyilatkozik a bíróság elôtt. A vád elsô tanúját december 11-én hallgatják meg. Jean-Claude Antonetti bíró 120-125 órát engedélyezett a vádnak, illetve az önmagát védô Seseljnek tanúk meghallgatására. Az ügyészek 101 tanút idéztetnek meg. Seselj azt mondta, a maga részérôl csak néhány tanú meghallgatását kéri, de tanúskodni kíván saját nevében is.
XVI. Benedek pápa és Abdallah szaúd-arábiai király megvitatta kedden a Vatikánban a szaúd- arábiai keresztény kisebbség helyzetét, a keresztények, a muzulmánok és a zsidók kapcsolatainak kérdését és a közel-keleti béke kilátásait.
A Vatikán közleménye szerint szívélyes légkörben zajlott le a mintegy félórás beszélgetés. Ez volt az elsô eset, hogy katolikus egyházfô szaúdi uralkodóval találkozott.
Vatikáni források azt mondták újságíróknak a találkozó elôtt, hogy a pápa hangot ad a Szaúd-Arábiában élô keresztény kisebbség helyzetével kapcsolatos aggodalmának. A Szentszék azt szeretné, ha az egymilliónyi szaúd-arábiai keresztény több jogot kapna a sivatagi királyságban, ahol a lakosság túlnyomó többsége muzulmán, és ahol az iszlám legszentebb helyei vannak. A Vatikán kifogásolja, hogy a szaúdi keresztények nem gyakorolhatják nyilvánosan vallásukat, csak magánházakban tarthatnak istentiszteleteket, és nem viselhetik nyilvánosan vallásuk semmilyen jelképét.
A vatikáni közlemény szerint a felek egyetértettek abban: szükség van a kultúrák és a vallások közti párbeszédre, hogy elômozdítsák vele a béke és az igazságosság ügyét, és elôsegítsék az erkölcsi értékek érvényesülését, különösen azokét, amelyek a családi kohéziót erôsítik. Egyetértettek abban is, hogy igazságos megoldást kell találni a közel-keleti térséget sújtó konfliktusban.
A katolikus egyházfô muzulmánok tömegeinek haragját idézte elô tavaly a regensburgi egyetemen mondott beszédének egy részletével, amelyben – egy bizánci császárt idézve – az erôszakkal társította az iszlám vallást. Késôbb a pápa hangoztatta, hogy félreértették beszédét azok, akik a muzulmán vallás megsértését érzékelték benne. Azóta többször is hangsúlyozta, mennyire tiszteli a muzulmánokat és vallásukat.
A mozgalom amerikai terjesztését a mûfaj feltalálói, Oliver Kocha-Kalleinen és Tellervo Kalleinen személyesen irányítják, mert le akarnak számolni az uralkodó nézettel, miszerint a legjobb életvezetési technika a pozitív gondolkodás, a nyílt színi panaszkodást pedig kerülni kell. "Ez ôrültség" – mondta a 35 éves Oliver Kocha-Kalleinen szombaton, a Chicagói Panaszkórus elsô, kirobbanó sikerû koncertje után. "Mi azt mondjuk, hogy énekeld ki magadból a panaszaidat. Valld be, hogy nem minden olyan, amilyennek szeretnéd, és meglátod, a terápiás hatás nem marad el."
A finn-német mûvészpáros három éve tûnôdött el elôször mélyebben a finn valituskuoro, azaz panaszkórus kifejezés értelmén. Elképzelték, milyen lenne, ha az emberek szó szerint együtt, kórusban énekelnék ki magukból a gondjaikat. Munkához is láttak, Ausztráliától Izraelig sok helyen próbálkoztak. Az angliai Birminghamben robbant be igazán az ötlet. Az egyetemistákból álló énekkar fôleg a sör drágaságáról panaszkodott, és a YouTube videomegosztó portálon aztán nagy karriert futottak be a kocsmákban és tereken adott koncertekrôl készült felvételek.
Az elsô siker után Helsinkiben, Hamburgban és Szentpéterváron tört elôre a mozgalom, majd a fejlett panaszkultúrával bíró Magyarországon hódított tovább. A Panaszkórus a panaszládákba érkezett mintegy 2000 megjegyzés alapján a többi között az emberek kishitûségérôl, a hivatali bürokráciáról és a tömegközlekedés nyûgeirôl szóló darabbal állt elô. Az 50 fôs vegyes kar Budapesten adott nyári koncertje nagy siker volt.
Mintegy 20 kórus megalakítása után Kalleinenék most megérkeztek Amerikába, hogy – mint mondják – "megdöntsék a pozitív gondolkodás diktatúráját." A Chicagói Panaszkórus az elsô munkájuk. A kortárs mûvészeti galéria nagytermében adott szombati koncertre minden jegy elkelt.
A kórustagoknak nem kell érteniük a zenéhez, de legalább egy panaszjavaslatot be kell nyújtaniuk, amit bele lehet gyúrni a darab librettójába. A koncerten aztán rosszul sikerült randevúkról, túl hangosan rágózó emberekrôl, a globális felmelegedésrôl és sok egyébrôl siránkoztak. A legnagyobb sikert talán Amy Levin panasza aratta: "Még mindig Chicagóban lakik a volt férjem" – zengte a kórus. "Katartikus élmény, amikor mindenki a te bajodról énekel" – mondta a 38 éves asszony az elôadás után. "Olyan, mintha mindenki téged vigasztalna."
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) becslése szerint Tôkés László független EP- jelölt 50 ezer szavazatra számíthat a megyében a november 25-én esedékes európai parlamenti választásokon. Ezt az MPSZ helyi elnöke, Tôkés András jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján, melyen a lapunkban korábban megjelent, Frunda Györggyel, az RMDSZ EP- listavezetôjével készült interjúban nyomdafestéket látott kijelentésekre reagált.
Az EP-választási kampányban eddig nem történtek személyes támadások, de annál rosszabb, hogy az RMDSZ félrevezeti a választókat – fejtette ki Tôkés András. Szerinte félrevezetô Frunda György ama kijelentése, miszerint Tôkés Lászlónak nincs esélye bejutni az európai törvényhozásba. Nem igaz, hogy 285 ezer szavazat kellene a független jelöltnek a mandátumszerzéshez, mert Tôkés András szerint ha a választási részvétel nem haladja meg a 40%-ot, ami a korábban csatlakozott új tagállamokban a legutóbbi EP- választásokon jegyzett átlagos részvétel volt, akkor 200 ezer szavazat kell Tôkés László bejutásához. Ez elérhetô eredmény, ebbôl 50 ezer szavazat Maros megyébôl is megszerezhetô az MPSZ helyi elnöke szerint, feltételezve, hogy nem történik csalás a választásokon. Csalástól viszont tart az MPSZ, mivel Tôkés szerint a polgáriaknak egyetlen képviselôjük és megfigyelôjük sem lesz az EP-választási körzetekben, csak a választásokkal egy idôben zajló, az egyéni választókerületes választási rendszer bevezetésérôl szóló referendum szavazókörzeteiben lesznek megfigyelôik.
Tôkés András továbbá félrevezetésnek minôsítette Frunda György ama korábbi kijelentését is, miszerint Tôkés László lenne a hibás a közös EP- választási jelöltlista meghiúsulásáért. Nem igaz, hogy a tárgyalások során a Tôkés Lászlót támogató szervezetek a kisebbségi és az oktatási törvények parlament általi elfogadását akarták volna határidôhöz kötni, mint az RMDSZ listavezetô jelöltje állította, az ellenzékiek Tôkés András szerint csak az említett törvények parlament elé való beterjesztésére kértek határidôt a közös jelöltlista-állítást célzó tárgyalásokon.
A választási kampánnyal kapcsolatban Tôkés ezúttal is kifejtette, az MPSZ továbbra sem folytat sem durva, sem hamis kampányt, eddig a megye 90%-át sikerült lefedniük szórólapokkal és plakátokkal. Csak önkéntesekre hagyatkozhatnak a kampányban, és a helyi elnök azt is hangsúlyozta, a választókkal való találkozók szervezésénél az is nehézségeket okoz számukra, hogy nagy a nyomás az RMDSZ-es polgármestereken, így helyenként nehéz helyiséget találni a kampányrendezvények lebonyolítására.
A megyei közegészségügyi hatóság nem adott engedélyt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által tervezett terelôút megépítésére – nyilatkozta dr. Silviu Morariu igazgató. A szóban forgó út a Tudor negyedet kötötte volna össze a megyei sürgôsségi kórházzal, enyhítve a városi forgalom zsúfoltságán és a polgármesteri hivatal szakemberei szerint mintegy 20 százalékkal csökkentve az üzemanyag-fogyasztást. A bibi: 8,24 hektárnyi erdô kivágása, amire a közegészségügyiek nem bólintottak rá. Dr. Silviu Morariu szerint döntésüket a zajártalomra és környezetszennyezésre vonatkozó adatok figyelembevételével hozták meg, hiszen a megyei kórháztól 100 méterre elhaladó út megépítése megengedhetetlen, annál is inkább, mivel itt épül majd fel a regionális sürgôsségi kórház és temetô is van a közelben.
A hidegek beállta miatt a Prefektúra kérte az összes megyebeli polgármesteri hivatalt és a sürgôsségi esetekkel foglalkozó helyi bizottságokat, hogy dolgozzanak ki egy téli programot, amely összesíti mindazon tennivalókat, amelyek az idôjárási viszontagságok dacára lehetôvé teszik, hogy a közúti közlekedés és a társadalmi-gazdasági tevékenységek zökkenômentesen zajlódjanak. Helyi szinten szerzôdést kell kötni hóeltakarító cégekkel, biztosítani a csúszásgátló anyagokat az országutakon, a megyei és községi utakon. Monitorizálni fogják elsôsorban a községi utakat, ahol elakadhatnak a mentô- és tûzoltóautók.
A helyi hatóságok biztosítják a fennhatóságuk alá tartozó intézmények fûtéséhez szükséges fûtôanyagot, gondoskodnak a lakosság kiképzésérôl és felvilágosításáról a rendkívüli idôjárási körülményekre vonatkozó tennivalókat illetôen. Biztosítják a vízfolyások, vízelvezetô árkok, sáncok tisztán tartását. Megszervezik a lakosság részvételét a hóeltakarításban stb. Szükség esetén élelemmel és vízzel látják el a kimenekített személyeket, háziállatokat. A felelôs intézményekkel (útkarbantartók, vízügyisek stb.) tartják a kapcsolatot és közösen döntenek az elôálló helyzetek megoldásáról – áll a Prefektúra szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében.
Hat kategóriában jelölték az Európai Filmakadémia ítészei Stephen Frears A királynô címû, már Oscar-díjas filmjét az ez évi Európai Filmdíjra. Kevin Macdonald Skócia utolsó királya címû filmje öt jelölést kapott.
Az Európai Filmakadémia díjára idén 42 játékfilmet neveztek. Az alkotások közül az akadémia 1800 tagja választotta ki a 15 kategória jelöltjeit a december 1-jén, Berlinben megtartandó XX. díjkiosztóra – olvasható az akadémia honlapján.
A legjobb játékfilm mellett A királynô jelölést kapott a legjobb rendezôi, a legjobb színésznôi, a legjobb forgatókönyvírói, a legjobb zeneszerzôi díjra is.
A játékfilmek között A királynô és a Skócia utolsó királya olyan filmekkel versenyez, mint az idei cannes-i aranypálmás 4 luni, 3 saptamâni si 2 zile (Négy hónap, három hét és két nap) címû, Cristian Mungiu rendezte román film, továbbá Fatih Akin török származású német filmrendezô Auf der Anderen Seite (A másik oldalon) címû filmje, az Edit Piaf életérôl francia-cseh-brit koprodukcióban készült La Mome – La Vie en Rose (Piaf) és az iráni származású Marjane Satrapi és a francia Vincent Paronnaud animációs filmje, a Persepolis.
A legjobb rendezôi díjra jelölték Fatih Akint, Stephen Frearst, Kevin Macdonaldot, Cristian Mungiut, valamint Roy Anderssont és az olasz Giuseppe Tornatorét.
A legjobb férfi fôszereplô díjáért versenghet többek között James McAvoy, aki Idi Amint játssza a Skócia utolsó királyában, Frank Griebe, a Parfüm, egy gyilkosság története fôszereplôje, és a francia Michel Piccoli.
A legjobb nôi fôszereplô díjáért versenyez mások között Helen Mirren, Marianne Faithful, Annamaria Marinca és Marion Cotillard, aki Edit Piafot alakította La Mome-ban.
Ragályi Elemér Nincs kegyelem címû alkotása is versenyzett az idei Európai Filmdíjra jelölt játékfilmek között, de nem került be a játékfilmek hatos rövid listájába.
A megyei könyvtár, melynek magam is dolgozója vagyok, a felnôttkölcsönzés vagy gyerekrészleg, melyeknek csak részlegesen vagyok célzottja, olvasási kedvcsináló pályázatot hirdet arról, hogy miként szeretjük a könyvet, hogyan jutottunk el az olvasás szenvedélyének naponkénti megéléséhez, miért vagyunk/váltunk könyvszeretô emberré, miért is veszünk (verses/tanulmány/elbeszélés/szótár/lexikon/s tb.) kötetet nap mint nap a kezünkbe? Midôn az már divatjamúlt, legfennebb ámulatra méltó szobadísz, könyvtármúzeumok ékessége.
Versenyen kívül szeretném megosztani az olvasóval a magam útját. Különösen, hogy most nyitja meg kapuit a sokadik marosvásárhelyi könyvvásár, melynek minden kiadásán valamilyen formában résztvevôje, de fôleg vevôje voltam. Ugyanis a könyvek gyûjtésével úgy van az ember, mint a pénzzel: kinek már van némi kis tôkéje, szellemi gyarmatbirodalma a szobákban, polcon, asztalon, nachkasztlin, földre letéve, mestergerendán, padláson, pincegádorban, annak még több kell. Aki egy könyvrôl hallott, azt megszerezni kívánja, aki kettôrôl, legalább az egyiket szívesen elolvasná, aki sokról, az mindet szeretné megkaparintani, nem törôdve azzal, hogy nincs hol tárolni, a saját lakásunkban albérlôkké válunk, fizikai szükségben tengôdünk, a könyvek mindent felemésztenek, míg szellemi gyönyörre vágyunk. Kis alagutak futnak a lakásban, ahol még közlekedni lehet...
Az ideák boldog tudatában azt gondoljuk, hogy könyvesházunknak hamar híre fut, a környékben élénk irigység tárgyát fogjuk képezni, ajtónk elôtt sorban áll a serdületlen ifjúság vagy annak szülôi, gyámhatósági képviselôi, hogy adnánk kölcsön végtelen gazdagságú tékánkból azt a könyvet, mert a gyerek éjjelente fölsír álmában, gyötrôdik, hogy nem olvashatja el a pál utcai csillagokat és az egri fiúkat, az egy magyar kárpáthy zoltánt és a légy jó mindhalálig folytatását, a legyek urát.
Nos, ha erre ébrednénk álmodozásunkból, felvilágosíthatjuk: senki sem akar kölcsönkérni, hiszen hovatovább az embernek olyan szomszédai, környéke van, ahol a janicsároknak nincsenek végnapjai, a tengerszemû hölgyeket meg nem értés fogadja, a lassított lónézésre nem kíváncsiak, mert nem értik a nyelvét. Tehát szó sincs irigységrôl. Jutalmunk az elmegyengéknek kijáró fejcsóva, cinkos mosoly: szegény ôrült, az apjától-anyjától nem örökölt mást, csak egy rakat könyvet.
Úgy is el lehet jutni az olvasáshoz, hogy az ember örököl hat polc könyvet, mondjuk vagy hatezret, melyhez ugyanennyit tesz hozzá a maga kis élete során. Olvas, jegyzetel, gyûjt, megszerez, írókat ismer meg, dedikáltat, eljár könyvbemutatókra. Csereberél.
És közben azt sem tudja, mit, melyiket olvassa el leghamarább, a boldogság melyik szigetére hajózzon olvasólámpája bûvkörében. Hors concours. Az idôvel versengve. Csak úgy, saját passiójára.
A filmfesztivál már javában zajlik, ma délelôtt pedig kezdetét veszi a XII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár is. Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub megbízott igazgatója, mintegy elôzetesként a klub vásáron várható újdonságairól beszélt.
– A könyvklub hat éve történt megalakulása óta részt vesz a vásáron, amelynek ezután is oszlopos tagjai, aktív résztvevôi szeretnénk lenni. Ezért igyekeztünk és igyekszünk közvetlen kapcsolatot létesíteni, illetve fenntartani a kiadókkal, amelynek eredményeként áraink is kedvezôek. Jelenleg körülbelül húsz magyarországi kiadóval tartjuk a kapcsolatot, ez pedig árképzésünkben is észrevehetô. A vásárra több újdonsággal készülünk, sok kedvezményes könyvet árulunk majd. A kiadványainkat ez alkalommal katalógusáron – azaz kedvezményesen – vásárolhatják meg a könyvbarátok. Nem titkolt célunk új klubtagokat is "toborozni" ezzel. Felkészülten várjuk az utolsó száz méteren befutó pedagóguskönyv-rendeléseket. Mint mindig, most is számlaképesek vagyunk. A Bibliofil könyvesboltban a vásár teljes ideje alatt nyitvatartás lesz, és új szolgáltatással is a könyvbarátok rendelkezésére állunk: aki nem találja a boltban a keresett kiadványt, felírhatja annak címét és szerzôjét, mi pedig a következô szállítmánnyal hozzuk is. Azok, akik már rendeltek ily módon könyveket a boltból, a vásáron átvehetik azokat. Reméljük, hogy hamarosan haza is tudjuk szállítani a megrendelôhöz.
A könyvvásáron tizennyolc négyzetméteres standdal veszünk részt, ezen nyolcszáz cím – háromezer kiadvány lesz megtalálható. Nagyon szép szépirodalmi és gyerekkönyveink vannak, de CD-s nyelvkönyvekbôl, magyar kultúrtörténetbôl is szép a felhozatal. A szórakoztató irodalomra is nagy hangsúlyt fektetünk, tizenegy Rejtô-kötettel jelentkezünk, amelyek között olyan ritkaságok is vannak, amelyekhez régen nem juthattunk hozzá. Ezeken kívül lexikonok, kézikönyvek, nagyon sok album várja az érdeklôdôket, én nagyon meg vagyok elégedve a felhozatalunkkal. De lesz saját tombolánk és más meglepetésünk is, ezekrôl egyelôre nem nyilatkozhatok. A lényeg: kulturáltabban többet tudjunk nyújtani. Voltak nehéz periódusaink, amikor nem sikerült minôségi könyveket behozni, de ez megváltozott. A vásáron három rendezvénnyel veszünk részt: a színház protokolltermében csütörtökön (ma – a szerz.) 16 órától mutatjuk be 2007/4-es, azaz téli katalógusunkat, pénteken 17 órától Farkas Péter, a Földgömb helyettes fôszerkesztôje tart vetített képes elôadást Burmáról. Ezt követôen Czire Attila mutatja be az Erdélyben a könyvklub által terjesztett Földgömb magazint, majd újra Farkas Péter mutatja be és dedikálja is az Ésszel járom be a Földet címû albumot. Szombaton a Bibliofil könyvesboltban lesz könyvbemutató: Pethô László Arccal a végtelen felé és Kinek kezében a lámpás címû köteteit Nagy Miklós Kund mutatja be.
Karinthy két macskája kergeti egymást bennem. Mindketten a másikat akarjuk, ezért nem érthetünk egyet. Csávási ballada? Csávásnak nincsen balladája. Volna-lehetne, de ez nem az. A szerzôk nem arra érzékenyek, ha szabad finoman fogalmazni. Az elôadás nem is igazi táncszínház, lírának is kevés, epikuma széles, mindenáron mesélni akar, az pedig mûvészileg hol bejön, hol visszapofázik. "A világhírû szászcsávási zenészekkel eljutunk egy magyar lakodalomba, egy román keresztelôbe, és egy cigány bálba, majd kilépve ebbôl a hagyományos körbôl, bemutatunk egy városi táncházat és egy fényes nyugati koncertet is." Mindezek szelíd paródiáját láthattuk, ám azt is élveztük, vastapssal jutalmaztuk kedden Marosvásárhelyen. Nem világos a sok koreográfus között kiloccsanó "gyermek", a csávási (recte: véletlenül sem "szászcsávási"!) sztori eszmei-esztétikai célja. Tudjuk, budapesti prezentációra hozták össze, kirobbanó sikerrel mutatták be. Ettôl azonban Csáváson szomorúan fogadnák, biztosan megbukna, ha élnének azok, akikrôl úgymond szól (-na, ha igen) az egész (tánc-)mese. A ballada szomorú dolog, "tragédia dalban elbeszélve", táncban elôadva. Csávásnak van balladás "kínálata", de az nem biztos, hogy világsikersztori. Mégis sikertörténetrôl látunk képeket és parázs koreográfiát, fanyar humorral körítve a záró részben. Ha jó még a fülem, legénykori barátom, Erdôs (Dádá) János hangja "kondít" a haranggal csaknem egy idôben, prímásunk a giling/galanghoz á-sítja hegedûjét (trouvaille-nak szép, nem hiszem, hogy igaz is lehet), kapunk "ízelítôt" Csávás magyar kultúrájáról, a csávási harmóniáról – de: a kulturális felszínesség kézen fogja a semmit. A mûsor nem Csávásról, hanem cigányzenekaráról szól, melyet világhírûnek hirdetnek – holott nem az. Ilyen alapon bárki világhírû lehet, ha vidáman megfordulta magát itt-ott, a kontinenseken. Egy idôben mûködik a felmutatás és az önirónia, ettôl nyeri némileg mégis vissza egyensúlyát a produkció…
Nehezen "feledjük" a széles kanyarral kikerült sorstragédiát, melynek lorcai mélységét várnók – de elmarad.
A Csávási ballada lehetne súlyos mementó, de akkor nem válhat táncparádévá. Úgyhogy végül is sûrû, pazar látványba oltott mozdulat-ország, néha Kányádi Sándor csúcsain, máskor az olcsó, de hatásos megoldások szintjén. A vetített záróképben az "öregprímás" hangja és néhány putris fotó ébresztené a most éppen Olaszországban robbant "cigánybomba" várható hazai tragédiáira a szórakozásra hangolt közönséget.
Csávás magyar nyomorúsága összefügg a roma szerencsétlenséggel, a két etnikum (ha ez így európai kifejezés) nem élhet egymás nélkül. A tragikum: hogy elfogytak a magyarok, és a helyükbe jó hiszemmel telepedô romák, magyar ajkú cigányok nem jelentenek alternatívát, mert csak a gazdagabbja költözhet a fôutcára, a jól keresô, híres muzsikálók és leszármazottaik, a többi éppúgy nyomorog, mint hajdanán. Ha pedig "új honfoglalást" hajtanának is végre, traktorhoz, aratócséplôhöz, mezôgazdasághoz, állattartáshoz nem talál örökletes habitusuk; amin nem kell felhördülnie senkinek, az Isten kinek-kinek más- más tehetséget mért, és ez bizonyára úgy van jól.
(Nemrég újságolta egy Csáváson idôzô francia hölgy, hogy kultúrközpontot építenek a csávási romáknak, a Gáz negyednek csúfolt falurészbe. Azt ígérte a szép hangú kantátrisz, hogy végigkalauzol "a vonalon", de valahogy napot-idôt-órát-mit tévesztett: másnap sem jött, és harmadnap sem. Arra gondoltam, ez is egyfajta kedves sajátosság. Nem tudok haragudni érte.)
A sepsiszentgyörgyiek hatalmas energiát fektettek az elôadásba, illô fôhajtással nyugtázzuk ezt. (Rendezô-koreográfus Ivácson László, koreográfusok Kis István, Kis-Demeter Erika, Mátéfi Csaba, Szûcs Gábor, zenei szerkesztô Fazakas Levente, díszlettervezô Csiki Csaba, a rendezô munkatársa Czilli Balázs, zenekar: Fazakas Levente [zenekarvezetô, hegedû], Molnár Szabolcs [hegedû], Bartis Zoltán [hegedû], Szilágyi László [brácsa, harmonika, szintetizátor], Fazakas Albert [brácsa], Bajna György [nagybôgô], a tánckar tagjai: Albert Éva-Andrea, Karácsony Tünde-Mária, Karácsony Zsuzsanna, Keresztes Edit, Kubánda Lilla-Tünde, Lukács Réka, Nagy Szende, Pilinger Mónika, Virág Imola, Bajkó László, Csáki Csaba, Györgyjakab András, Hatházi Vilmos, Horváth Rudolf Tas, Tôkés Zsolt, Ürmösi-Incze Hunor, Virág Endre.)
Virág Endrének külön fôhajtás és köszöntés jár. Táncában úgy tud megjeleníteni karaktereket, mint csak nagyon kevesen a Kárpát-medencében.
Karinthy két macskája kergeti egymást bennem. Hiszen Csávás valójában egy elmaradott, fogyatkozó, ivóvíz és aszfaltút nélküli, nagyon szomorú falu. Igazi értéke: évszázados harmóniája – fél lábbal a sírban van. A mûsorban mégis megnemesedik a bal kézzel farigcsált sztori, minden hang, minden mozdulat megnemesedik, szebben szól, mint odahaza.
Sepsiszentgyörgy táncvirtuózai magasiskolát prezentáltak "csávásiul" – s annak mostantól valóban csodájára járhat a "világ". Tánckaruk személyenként és együtt is: zseniális. Virtus és veretesség vívta ki a telt ház egyértelmû ovációját, hosszas, szünet nélküli vastapsát. Zenészeik jobban muzsikálnak, mint maguk a csávásiak. Az "amerikai" paródia néhány ismert, de itt is pompásan "ülô" trouvaille-ja, melyekre a telt ház többségi fiatalsága olyannyira "vevô" volt, hogy üdvrivalgással fogadta, a mi szerelmetes erdélyi idônkön és terünkön túl is hordozhat érvényes, egyetemes emberi "üzeneteket"…
II. Erzsébet brit királynô keddi parlamenti beszéde rutinszerû volt ugyan, de senki sem unta közben halálra magát. Amit mindenki nagyon jól tett, mivel ez tiltott, mármint meghalni a brit parlamentben.
Méghozzá törvény által tiltott. Aki mégis meghal az ódon épület falai között, még le is tartóztathatják. A "haláli" jogszabály máig életben van, és ezt választották az egyik londoni tévécsatorna által megkérdezettek a legképtelenebb brit törvénynek. A UKTV Gold közel négyezer ember véleménye alapján szedte csokorba és állította tízes rangsorba a mai szemmel a leglehetetlenebbnek tûnô tiltásokat, vagy éppenséggel engedményeket tartalmazó brit és külföldi jogszabályokat.
A honi lista elsô helyére a már említett törvényt a megkérdezett britek 27 százaléka szavazta. Messze mögé került a lista második helyezettje, amely csak 7 százalékot kapott, és amely hazaárulásnak minôsíti, ha az uralkodót ábrázoló postai bélyeget fejjel lefelé ragasztják a borítékra.
A bronzérmes passzus: Liverpoolban tilos egy hölgynek félmeztelenül mutatkoznia, kivéve, ha trópusi halak boltjában eladó. (6 százalékot kapott.)
Az abszurdok brit birodalmában a toplista negyedik helyét érdemelte ki az a még Oliver Cromwell által a 17. században hozott törvény, amely karácsony napján tiltja vagdalthúsos pite fogyasztását – ezt a megkérdezettek fele nem is tartja be.
5. lett az a jogszabály, amely Skóciára érvényes és kimondja: ha valaki bekéredzkedik vécézni egy házba, be is kell engedni.
A 6. helyezett: terhes asszonyok bárhol könnyíthetnek magukon, akár egy rendôr sisakjába is.
7. Brit parton talált minden döglött bálna feje automatikusan a király tulajdona, a farka meg a királynét illeti. (Feltételezhetô, hogy ha királynô ül a trónon, akkor ô a fejes és a férje kapja a farkat.)
8. Tilos elhallgatni egy adóellenôr elôl minden olyat, amelyet nem szeretnénk, ha tudna rólunk, viszont elhallgatható minden olyan, amelyet nem bánunk, ha tud rólunk.
9. Tilos a parlamentbe lépni páncélruhában.
10. York városában szabad skótot ölni, de csak az ôsi városfalakon belül és csak akkor, ha van a skótnál íj és nyíl.
Ezek a legostobábbnak talált brit törvények. A külföldiek élmezônye:
– Ohio szövetségi államban tilos részegen horgászni.
– Alabama államban megbüntetik, aki szemét bekötve vezet.
– Floridában börtönt kockáztat az a hajadon, aki vasárnap ejtôernyôs ugrást merészel végrehajtani.
– Franciaországban büntetendô, ha valaki Napóleonról nevezi el disznaját.
Amióta pontosan 85 évvel ezelôtt felfedezték Tutanhamon sírját, rengetegen csodálták meg a fáraó szarkofágját, ám összesen talán félszáz ember látta a fiatalon meghalt uralkodó arcát – múlt vasárnaptól azonban a sírbolt minden látogatója megtekintheti azt, ami 3300 év után megmaradt belôle.
A fáraók híres temetkezési helyén, a Luxor közelében lévô Királyok Völgyében vasárnap a szakemberek kiemelték kôszarkofágjából Tutanhamon múmiáját és egy különleges üvegszekrénybe helyezték oly módon, hogy szabadon hagyták a fejét és a lábát is, míg a múmia többi részét továbbra is lenvászon takarja.
A mûvelet elsôdleges célja nem a turisták igényeinek kielégítése volt, hanem az, hogy megóvják a 3300 éves múmiát a sírkamrában lévô nedvességtôl, amely elsôsorban a napi ötezer látogatónak "köszönhetô". A légkondicionált "üveg-koporsóban" megoldható a tökéletes szigetelés, és a 19 éves korában elhunyt fáraó arcának megmaradt vonásai is láthatók.
Tutanhamon a XVIII. dinasztia idején uralkodott, 9 éves korában lépett a trónra, i.e. 1300 körül. Nem tartozott a jelentôs uralkodók közé, hírnevét annak köszönheti, hogy 1922. november 4- én, pontosan 85 éve Howard Carter brit régész érintetlen állapotban találta meg és tárta fel a továbbiakban sírját, benne a fáraóval együtt eltemetett mesés kincsekkel. Ez eddig az egyetlen ilyen eset, mert bármennyire gondosan elrejtették is az ókori egyiptomiak uralkodóik sírját, az évezredek során az összes többi ismert temetkezési helyet kirabolták.
"Az aranygyermeket rejtély, misztérium övezi, és ma az egész világ látni fogja, mit tesz Egyiptom azért, hogy megôrizze, és mostantól mindenki láthatja a múmiát" – jelentette ki Zahi Havasz, Egyiptom régészeti fôfelügyelôje a vasárnapi "átköltöztetés" után.
Hozzáfûzte, hogy a régészek két éve kezdtek hozzá a múmia restaurálásához. A bebalzsamozott tetem 18 ponton megsérült, amikor a felfedezô Howard Carter megkísérelte leemelni róla aranymaszkját. Ma azonban leginkább a turisták leheletének párája veszélyezteti. "Az a veszély fenyeget, hogy szétporlad. Az egyedüli összefüggô része az arc. Mindent meg kell tennünk megôrzéséért. Mindenki kíváncsi rá, mindenki elképzeli magának. Ez az arc különbözik a kairói múzeumban látható többi múmiaarctól… Mintha egy mosoly árnyéka játszana rajta…" – mondta az egyiptomi fôrégész.
Új uniformist kaptak az olasz rendôrnôk. Az öt centiméteres, kecses sarokkal ellátott lábbeli azonban nem aratott tetszést. Ugyanis a rend ôrnôinek ezt nem alkalmi megjelenéseikre kellene használniuk, hanem mindenféle nehéz szolgálathoz, járôrözéshez, üldözéshez, hosszú megfigyeléshez. Tehát bármilyen modern legyen is a design, nem kompatibilis a rendeltetéssel.
Alkalmatlanságához az is hozzájárul, hogy felsô része keskeny és rendkívül kemény bôrbôl készült, valamint hogy a méret – de ezt már csak a szôrszálhasogatók teszik szóvá – nem felel meg a cipôben feltüntetettnek. A 40-esrôl kiderült, hogy 38-as láb fér csak bele…
Ezenkívül a nyári és téli modell csak annyiban tér el egymástól, hogy az utóbbinak recézett a talpa – írta a Corriere della Sera címû olasz napilap.
A venetói rendôrnôk orvoslatért a független rendôrszakszervezethez fordultak. A regionális titkár el is ismerte, hogy problémák vannak és elárulta: a tendert egy portugál cég nyerte, amely azonban a munkával valamelyik keleti országban lévô partnerét bízta meg, ahol a munkaerô olcsóbb. Az ominózus cipôk 22 euróba kerültek a testületnek. Amíg valamilyen megoldást találnak, a rendôrnôk inkább viselik saját lábbelijüket, vagy az "apácacipônek" nevezett régi kincstárit, amelynek sarokmagassága 2,5 cm, strapabíró és kényelmes. Az ellátmánnyal, mint kiderült, más bajok is vannak, a férfinadrágok minôsége siralmas, a trikók az elsô mosás után babaméretûvé válnak, a felirat-címkék hibásak.
1610 éve, 397. november 8-án halt meg Szent Márton püspök, a középkor egyik legnépszerûbb szentje, a katonák, koldusok, számos mesterség és Franciaország védôszentje, akinek ünnepéhez számos népszokás fûzôdik.
Pogány római katonatiszt fiaként született 317 körül a pannóniai Saváriában (Szombathelyen). Már tízévesen, szülei akarata ellenére jelentkezett a kereszténység felvételére. Tizenöt évesen katonának kellett állnia. Nem csak vitézségével, hanem emberszeretetével is kitûnt. A legenda szerint amikor 334 telén Ambianum (Amiens) kapujánál egy didergô koldussal találkozott, köpenyét kardjával kettévágta és egyik felét a koldusra terítette. A következô éjjel álmában Krisztus jelent meg a fél köpenyben. Márton a látomás hatására végül meg is keresztelkedett, bár csak három év múlva, majd kilépett a hadseregbôl, pappá szenteltette magát és téríteni kezdett. 360-ban Poitiers-ban megalapította a Ligugé kolostort. 371-ben Tours püspökké választották, s bár a szerény remete a megtiszteltetés elôl a libák közé bújt, a hangos gágogás elárulta. Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt, ténykedését csodák, gyógyulások kísérték.
Márton volt az elsô, aki nem vértanúként emelkedett a szentek sorába, ünnepe november 11-e lett. Már 461-ben ünnepet rendeltek el tiszteletére, tours-i sírja felett kápolnát, majd 476-ban bazilikát emeltek, koponyacsontjából egy kisebb darab 1913-tól a szombathelyi Székesegyházban található. A Pannóniában született szent tiszteletét a honfoglaló magyarság is átvette, Pannonhalmát a XIX. század elejéig Szent Márton hegyének nevezték. A püspökhöz kötôdô természeti képzôdményeket, hagyományokat, építészeti és mûvészeti alkotásokat a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal mutatja be.
Márton napja a középkorban a jobbágytartozás lerovásának, az új pásztorok fogadásának napja volt. Ekkor terelték be a szabadban tartott állatokat, kóstolták az újbort és vágták le a tömött libákat. Márton napján országszerte lakomákat rendeztek, hogy aztán egész esztendôben ehessenek-ihassanak. A fáma szerint "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Az elfogyasztott ludak csontjából jósoltak is, a fehér és hosszú mellcsont havas, a barna és rövid sáros telet jelentett. A mondás szerint "ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál". E naphoz kapcsolódik a vesszôzés szokása is, amely az állatok egészségét és szaporodását hivatott elôsegíteni. Egyes vidékeken Márton-nap dologtiltó, azaz ilyenkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztul a jószág. A néphit szerint aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. A Márton- napi bálok, vásárok emléke számos településen elevenedik fel, közülük a legnagyobb szabású a szombathelyi Szent Márton-hét november 3. és 17. között.
"Alkalmazz, mert én is alkalmas vagyok" mottóval a hátrányos helyzetû személyek munkába állításáról szervezett kerekasztal-megbeszélést a Megyei Munkaerô- közvetítô Ügynökség. A rendezvényen részt vett az Alpha Transilvana Alapítvány, több munkaadó és munkát keresô fiatal.
A hátrányos helyzetûek alkalmazása terén országszerte, beleértve Maros megyét is, egyáltalán nem megnyugtató a helyzet. Csak az érzi igazán a probléma súlyát, akinek közvetlen hozzátartozóját érinti. A mai viszonyok között, amikor a szakképzett, egészséges fiatalok is nehezen találnak megfelelô munkát, a hátrányos helyzetûek kenyérkereseti gondjai sokkal hatványozottabbak. Egyrészt azért, mert a munkaadók – és nem csak – a mai napig elôítéletekkel közelítenek a kérdéshez. – Nem alkalmazunk rokkant embert, mert nem képes ellátni a feladatot! Nem tudunk profitot termelni fogyatékos emberekkel! – vélekedik a legtöbb vállalkozó. – Az egészséges ember is szorongva, félénken jelentkezik állásinterjúra, ne csodálkozzunk hát azon, ha a hátrányos helyzetû ember az elszenvedett traumák miatt félszegen beszél a személyzetissel! – mondta a száz személyt foglalkoztató Nirvana cég képviselôje, aki hozzátette, sajnos csak egy hátrányos helyzetû személyt sikerült alkalmazniuk, de vele rendkívül elégedettek.
– Nem igaz, hogy a fogyatékos személyeket nem lehet megtanítani egy-egy munkafázis elvégzésére. Az ákosfalvi Timural Kft. által mûködtetett védett mûhelyben dolgozó fiatalok a pozitív példa. Kezük alól olyan munkadarabok kerülnek ki, amelyeket exportra küldünk. Csak arra kell odafigyelni, hogy minden személy a megfelelô útmutatásokat kapja és a megfelelô helyre kerüljön. A hátrányos helyzetû emberek többre képesek, mint amit hisznek róluk – fogalmazott Szabó Domokos, a Timural vezetôje.
H. Péter két hónapja árumozgatóként dolgozik a Baumax nagyáruházban. Az ô esete amolyan sikertörténet. Az Alpha Transilvana Alapítvány régi "ismerôse", ôk segítettek neki az elhelyezkedésben. Most is hetente jár ki munkahelyére a tanácsadó, aki az esetleges nézeteltéréseket egyengetné a munkaadó, a kollégák és Péter között. De szerencsére nem volt ilyen. Ezt maga a Baumax képviselôje mondta el, aki hozzátette: Péternek nem volt nehéz beilleszkednie, elégedettek vele a kollégák és a fônöke.
Egy fiatal lány arról panaszkodott, hogy eddig elôkönyvelôként dolgozott, de az állása megszûnt, közben befejezte a közgazdasági egyetemet, letett minden szükséges vizsgát, de munkát nem talál. Bár nyilvántartott munkanélküli, az ügynökség alkalmazottai tegnap hallottak elôször a problémájáról.
Györki Éva, az Alpha Transilvana igazgatója szerint a legnagyobb gond, hogy a munkaadók általában szakképzett munkást keresnek, lakatost, esztergályost, asztalost. A hátrányos helyzetû emberek zöme azonban nem rendelkezik szakképesítéssel. Szakképzésük a fogyaték miatt is nehézségbe ütközik, de ezen túlmenôen maga a rendszer "beteg". A fogyatékos ember egyedül nem találja meg a számára megfelelô szakképesítési tanfolyamot, vagy a tanfolyamszervezôk nem találják meg a potenciális tanulót. Aztán a tanfolyamot végzettek nem találják meg a munkaadót és fordítva. Ezért a közvetítô szerepet fel kell vállalni. Ezt teszi az Alpha Transilvana, ahol jelenleg körülbelül 30 munkát keresô hátrányos helyzetû személy vár elhelyezkedésre.
Bár a törvény kötelezi a gazdasági egységeket, hogy bizonyos alkalmazotti létszám fölött fogyatékos személyeket is alkalmazzanak, ezt az elôírást nem tartják be. A kerekasztal- megbeszélésen kiderült, hogy a hátrányos helyzetûekkel foglalkozó megyei intézmény és a munkaerô-közvetítô között nem létezik semmilyen "adatközlô" kapcsolat. Ugyanis Brustur Elena, a Szociális és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság képviselôje elmondta, hogy náluk több cég érdeklôdött – a törvényesség kedvéért is –: hol találnak munkára alkalmas hátrányos helyzetû személyt. Nem tudtak segíteni, mert ilyen jellegû adatbázisuk nincs. Az intézmény képviselôje kérte, hogy a munkaerô-közvetítô bocsássa rendelkezésükre a munkát keresô hátrányos helyzetûek adatbázisát. – Ezt nem tehetjük meg – mondta Reghina Farcas ügyvezetô igazgató –, aki hozzátette, hogy a munkaadók a hivatalban segíthetnek nekik.
A Népújság kérdésére, hogy a Munkaerô-közvetítô Ügynökség hány fogyatékos személyt juttatott munkához az elmúlt évben, nem tudtak pontos választ adni. Az egyik résztvevô 20 körülire saccolta a számot. További kérdéseink nyomán az is egyértelmûvé vált, hogy az ügynökség nem vezet nyilvántartást arról, hány hátrányos helyzetû ember keres munkát a megyében, pedig még állásbörzét is szerveznek számukra. Ahol, igaz, egy-két ember talál állásra.
Reghina Farcas végszóként hangsúlyozta, hogy minden munkát keresô, fogyatékkal élô személy mielôbb jelentkezzen, hogy bekerüljön az intézmény adatbázisába.
Ha ez megtörténne, fél sikert könyvelhetnek el a rendezvény szervezôi. Ha ez sem történik meg, akkor a hatékonyság körül komoly gondok vannak.
Az írott sajtóban megjelenteket, az audiovizuálisban pedig elhangzottakat és bemutatottakat követve, úgy véljük – az idô- meg a kommunikációhiány miatt –, ezekbe némi pontatlanságok csúsztak. Távol áll tôlünk, hogy ezeket az újságírók nyakába varrjuk, éppen ezért néhány pontosítással szeretnénk szolgálni. Az alábbiakat akár háttérinformációkként is lehet kezelni, melyek jobb rálátást biztosítanak az amúgy már másfél éve húzódó kon