|
LIX. évfolyam 257. (16739.) sz. |
2007. november 3., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 - euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 - dollár bankszámlaszámra.
E-mail címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni - hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát.
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A vonatkozó törvény módosításával tervezik az önkormányzatokat arra sarkallni, hogy bankhitelbôl fedezzék a tömbházak hôszigetelésének lakossági önrészét. A bejelentés kapcsán elôször az juthat a panellakásban élôk eszébe, hogy éppen ideje lenne már ennek a költségnek a fedezésére valamilyen hatósági megoldást találni, ha, mint hírlik, elôbb-utóbb kötelezô lesz majd szigeteltetni a múlt rendszerben épült háztömböket. Elsô hallásra a bejelentés megkésett pótcselekvésnek tûnhet, azonban ha mélyebbre nézünk a dolgok hátterébe, akkor az a következtetés, hogy olyan szolgáltatásra ösztökélné ezzel az önkormányzatokat a szakminisztérium, amit egyébként adófizetôként el is várhatnánk egy felelôsen gondolkodó polgármesteri hivataltól.
Ha a lakók szempontjából nézzük a dolgot, elôször nehéz lenyelni, hogy az európai szabályokhoz való alkalmazkodás jegyében nem kis kiadásra akarnak rávenni azért, hogy magántulajdonban levô tömbházlakásunkat hôszigeteljük. Jogi szempontból sem lehet egyszerû elmagyarázni, hogyan lehet valakit kötelezni egy ilyen beruházásra. Ám azt is figyelembe véve, hogy a szakértôk szerint 6-8 év alatt megtérül a befektetés, és utána az olcsóbb fûtésszámla már hasznot jelent, a lakói önrész meghitelezéséért akár el is lehet nézni az államnak, hogy ilyen mértékben avatkozik be az életünkbe.
Ha meg a városi önkormányzat szemszögébôl nézzük a kérdést, és abból indulunk ki, hogy a hôszigetelés nyomán olcsóbban lenne megoldható a távfûtés is, ami szintén önkormányzati hatáskörbe tartozik, akkor az a következtetés, hogy a városnak érdeke lenne a hôszigetelési programot minden lehetséges eszközzel támogatni. Tudjuk, hogy a költségek harmadát a törvény értelmében a helyi költségvetésbôl fedezik. Azonban a hitelt nyújtható bankok szemében egy városi önkormányzat sokkal tárgyalóképesebb partner, mint egy lakótársulás, vagy akár egy lakástulajdonos, aki akkor is hôszigetelne, ha nem akarnák ezt kötelezôvé tenni, csak éppen a pénze hiányzik hozzá. És hitelezésben a megyeszékhelyi önkormányzatnak már gyakorlata is van, hiszen az útfelújítások és díszkövezések nagyrészt hitelezett pénzen zajlanak városszerte. Azon sem ártana a döntéshozóknak gondolkodóba esni, hogy az aszfaltba és díszkôbe fektetett pénz nem ment-e volna jobb helyre, ha a hôszigetelési programot támogatták volna ebbôl? Azt is tudni lehetett már évek óta, hogy a hôszigetelés kérdésköre elôbb-utóbb napirendre kerül, mert uniós környezetvédelmi vállalásokon alapszik, és az sem lehetett rejtély, hogy a lakástulajdonosok többségének nincs egyben a zsebében az az egy-két ezer euró, amibôl az önrészét kitehetné. Nem tudunk olyan törvénycikkelyrôl, ami megtiltaná a városházának és a tanácsnak, hogy a hôszigetelés lakossági önrészét meghitelezze. De az is biztos, hogy az olcsóbb fûtésszámla kevésbé látványos megvalósítás, mint a díszkövezett járdák és a felújított utak, jövôre pedig helyhatósági választások lesznek, amelyekre a látványos dolgokkal jobban lehet kampányolni, mint a nem látható, de adófizetôi szemmel talán hasznosabb fegyvertényekkel.
Marosvásárhely hogy is maradhatott volna ki?! Az RMDSZ néhány választási plakátja tegnapra eltûnt a városból. A szövetség megyei ügyvezetô elnöke pénteken délelôtt értesült a történtekrôl, a Népújságnak elmondta: információi szerint politikai nyomás miatt szereltette le a plakátokat az a cég, amely a reklámfelületeket bérelte.
A délutáni órákig Szabó Árpád még nem tudta "kinyomozni", pontosan melyik cégrôl van szó. A Népújságnak nyilatkozva elmondta, a reklámpannók kihelyezését az RMDSZ Országos Ügyvezetô Elnöksége szerzôdte le egy bukaresti, illetve marosvásárhelyi céggel. A megyeszékhelyen 6 darab 6×3 méteres pannó kihelyezését a bukaresti cég kiadta egy marosvásárhelyi kft.-nek, a New Age-nek, azonban lapzártáig nem sikerült kideríteni, hol is van a szóban forgó cég székhelye vagy ki a vezetôje. "A bukaresti cég szerzôdést kötött a New Age- dzsel, amely információink szerint Marosvásárhelyen a városi tanácstól béreli a reklámfelületeket. Az Országos Ügyvezetô Elnökségrôl Kelemen Hunorral beszéltem, aki elmondta, kaptak egy e-mailt a bukaresti cégtôl, amelyben közölték velük, hogy nem hivatalos politikai nyomás miatt le kell szereltetni a pannókat. Ilyen eset Marosvásárhelyen és Kolozsváron fordult elô" – jelentette ki Szabó Árpád.
A történtek egyik furcsasága, hogy kérdésünkre Bakos Levente, Marosvásárhely alpolgármestere utánanézett a szóban forgó kft.-nek, és lapunknak azt nyilatkozta, a közterületfenntartó ügyosztály nyilvántartásában nem szerepel ilyen nevû cég, ergo, nem is bérelhet reklámfelületet a tanácstól. Hozzátette: kivizsgálást kezdeményez az ügyben, hisz reklámpannókat csakis szabályszerûen lehet kihelyezni. Tény, hogy a választási nagyplakátokat leszerelték.
Élesedik a kampány, az RMDSZ pannói egyeseknek nagyon szúrják a szemét!
Az egyenlô esélyû európai parlamenti választási versenyt sértette meg Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea azzal, hogy erôteljes nyomására ma, 2007. november 2-án a város területérôl eltávolították az RMDSZ öt köztéri választási pannóját.
Tudomásunk van arról is, hogy a polgármester azzal fenyegette meg a plakátolóhelyet bérbe adó céget, hogy visszavonja mûködési engedélyét, ha nem enged a nyomásnak, nem távolítja el a városból az összes RMDSZ- pannót.
Dorin Florea gesztusa a hatalmi visszaélés bizonyítéka, az egyenlô esélyû választási, politikai verseny súlyos megsértése. A marosvásárhelyi polgármester ezzel próbálja megakadályozni azt, hogy az RMDSZ – a törvényes elôírásoknak megfelelôen – eljuttassa kampányüzenetét választóihoz.
A történtek azt is bizonyítják, hogy az európai város, Marosvásárhely vezetôje nem nôtt fel oda, hogy a választópolgárok felelôs és törvénytisztelô európai városgazdaként tartsák számon.
Tegnap délután mûszaki meghibásodás miatt kisebb mértékû tûz ütött ki a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinát egyik berendezésénél. A megyei katasztrófavédelmi felügyelôség szolgálatos tisztjének közlése szerint egy technológiai folyamatban bekövetkezett hibából eredôen keletkezett a tûz. A személyi sérülést nem okozott lángokat a felügyelôség gyorsan közbelépô katonai tûzoltóalakulata rövid idô alatt eloltotta. A tûzoltók az intézményben maradtak, a berendezés felügyeletére, annak újbóli üzembe helyezéséig.
Öt szakszervezeti konföderáció pénteken kirobbantotta a munkakonfliktust, mivel a munkáltatók nem állapították meg jövô évre a minimálbért, miután a munkáltatók 480 lejes ajánlatát a szakszervezetek képviselôi visszautasították.
A szakszervezetek ugyanakkor írásbeli értesítést küldtek a munkáltatók szövetségeinek, amelyre ezeknek legtöbb 48 órán belül választ kell adniuk, a határidô lejárta után a konföderációk a munkaügyi tárcához fordulhatnak, és kérhetik a békéltetést. Abban az esetben, ha a békéltetés során sem jutnak eredményre, a szakszervezetek kirobbanthatják a figyelmeztetô sztrájkot, majd az általános sztrájkot.
Az öt szakszervezeti tömb – az Alfa Kartell, a Nemzeti Szakszervezeti Tömb, a Fratia szabad szakszervezetek nemzeti konföderációja, a Romániai Demokratikus Szakszervezetek Konföderációja és a CSN Meridian – bejelentette, általános sztrájkhoz folyamodnak, ha a munkáltatók nem állapítanak meg 480 lejnél nagyobb minimálbért 2008-ra.
November elsején lejárt a 60 napos határidô, ameddig a szakszervezeteknek és a munkáltatóknak dûlôre kellett volna jutniuk a jövô évi minimálbért illetôen, és november 10-én lesz két hónapja annak, hogy a felek megkezdték a tárgyalásokat.
Ovidiu Jurca, a Nemzeti Szakszervezeti Tömb alelnöke pénteken sajtótájékoztatón elmagyarázta, hogy a munkáltatóknak két nap áll a rendelkezésükre, hogy válaszoljanak a szakszervezetek írásbeli értesítésére. Ha nem válaszolnak, az alkalmazottak képviselôi hét napon belül kérik a munkaügyi minisztériumtól a békéltetést. Ha a békéltetésnek sem lesz eredménye, a szakszervezetek kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartanak országos szinten, és öt nap múlva kirobbantják az általános sztrájkot.
"Ez az elsô alkalom, hogy országos szintû általános sztrájkot lehet kirobbantani. Eddig soha nem tették meg az eljárás lépéseit ehhez. Most el lehet jutni a végsô lépéshez, mivel a munkáltatók nem tettek egy elfogadható javaslatot a 2008-as minimálbér kapcsán. Mi 700 lejrôl kezdtük a tárgyalást, ezt leengedtük 650 lejre, de ôk csak személyes véleményekkel jöttek tárgyalni, és 460 lejrôl 480 lejre emelték a félszájjal kimondott összeget. De nem fogadhatunk el 540 lejnél alacsonyabb minimálbért" – magyarázta Jurca.
A szakszervezeti konföderációk amiatt is elégedetlenek, hogy a kormány 450 lejes minimálbért állapított meg 2008-ra, ami csupán 2 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt évi kollektív munkaszerzôdésben szereplô összeg, bár 2006-ban a parlament elôtt azt vállalta, hogy 2008-ban 654 lej lesz a minimálbér.
Paul Pacuraru munkaügyi miniszter és Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter hétfôn találkozik a szakszervezeti konföderációk képviselôivel, hogy a jövô évi minimálbér összegének megállapításáról tárgyaljanak.
A munkaügyi tárca pénteken kiadott közleménye szerint a találkozó végén a két miniszter bemutatja a közvéleménynek a találkozó következtetéseit, illetve a megoldásokat az ügyben.
Helyszíngondok, filmek, költségvetés és mindenekelôtt – maga a szemle. Szokásos fesztivál- megelôzô sajtótájékoztatóját tartotta péntek délben a szervezô marosvásárhelyi MADISZ a Tutun kávézóban. És szerdán elkezdôdik az immár 15. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál.
– Hiányzik a Kultúrpalota, ott kezdtük el, oda terveztük az idén is a szemlét – kezdte Gáspárik Attila fesztiváligazgató. De két lehetôségünk volt: vagy a Nemzeti Színház, vagy semmi, így az elôzôt választottuk. A színháznál megértônek és segítôkésznek bizonyultak, így megkaptuk a nagy- és a kistermet is, de ugyanabban az idôpontban és ugyanott zajlik a könyvvásár, ami zsúfoltságot fog jelenteni. Ezért már most elnézést kérünk, de ez van, más lehetôségünk nem volt. A lényeg az, hogy mindennek ellenére idén is sikerült megszerveznünk a fesztivált. Ami a programot illeti, két ôsbemutatóval is jelentkezünk. Az egyik Radu Vasile Igazság animációs nagyjátékfilmje, amely 17 év után az elsô ilyen jellegû filmes alkotás Romániában, mondhatnánk a román animáció "emlékmûve". A másik a tragikus sorsú Cristian Nemescu híres, California Dreamin’ címû alkotása. De Cristina Ionescu Dupa ea címû filmje is premiert jelent, akárcsak Radu Gabrea Cocosul decapitat címû alkotása, amelynek bemutatóján a rendezô is jelen lesz, reméljük, színészeivel együtt. Nagyon örvendünk, hogy 15 év után a román filmpiac is elkezdett mozogni. Persze, idén is lesznek koncertek, a fesztivál életében elôször ragtime- együttes is játszik, a budapesti Bohém Ragtime Bandrôl van szó. Itt lesz Hobo is, és bemutatjuk más fesztiválok díjnyertes filmjeit. A díszmeghívott ez évben Horvátország.
Szombat este lesz a díjkiosztás, amelyen ez évben is átadjuk kiválósági díjainkat két olyan mûvésznek, akik nagyon sokat tettek a filmért, a filmes szakmáért, kilétük egyelôre nem publikus. Ami a versenyfilmeket illeti, a minôség még az elôzô évhez képest is igen magas, csak a teremgondok miatt ezt eddig nem mertük reklámozni. Most ez megoldódott, más helyszínt Vásárhelyen egyszerûen nem lehet találni. A Stúdióba nem fértünk volna be. A színház nagytermében 599 szék van, a Kultúrpalotában 800 körüli a székek száma. És ha egyszer leállítod a fesztivált, többé már nem sikerül megszervezned. Azt szeretnénk, ha az összes lépcsô is foglalt lenne, hiszen a szemle varázsát a közös filmnézés, a spontán közönségi reakciók jelentik.
Sipos Levente fesztiváligazgató szerint a technika szempontjából még mindig kétségeik vannak: – Reméljük, nem adódnak a számunkra ismeretlen hely miatt technikai jellegû problémák. Elnézést kell kérnünk a fesztiválozóktól a jegyárusítás várható nehézségei okán – a könyvvásár miatt a jegyeket a termek bejárata elôtt kérjük majd. A fesztivál egész idejére érvényes bérlet 30 lejbe, a napijegy 10 lejbe kerül, ezeket hétfôtôl lehet megvásárolni a MADISZ székhelyén (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, jobbra). A vasárnap a kisteremben vetítendô gyerekprogram (animációs filmek) ingyenes. A fesztivál összköltségérôl csak annak lezárulta után érdemes beszélni, de megemlíteném, hogy a színházban megértôk voltak, a szokásos összeg feléért bocsátották rendelkezésünkre a termeket. Igaz, ez így is 7500 lejt tesz ki, ami az elôzô évekhez képest pluszköltséget jelent, hiszen a Kultúrpalotában otthon voltunk. Itt vendégek vagyunk, de nem is vártuk el, hogy ingyen ide hozhassuk a fesztivált. Visszatérve a filmekre, örvendetes, hogy idén már a legtöbb benevezett alkotás itthonról érkezett, de szép számban küldtek filmeket Magyarországról, Franciaországból, Nagy-Britanniából és Spanyolországból is, számosat egyetemi hallgatók készítettek úgymond önszorgalomból. Minden külföldi filmet szimultán fordítunk három nyelvre: román, magyar és angol fordítást is igényelhetnek a látogatók. Fesztiválkezdés szerdán, mindenkit szeretettel várunk.
Nemrég a Vatra Dornei-i polgármesteri hivatal tükörtermében megvitatták és kiegészítették a Kelemen Nemzeti Park menedzsmenttervét. A Kelemen-havasokban létesített természetvédelmi terület egy része megyénkre is kiterjed, így a beszélgetésen jelen voltak – többek között – a környezetvédelmi felügyelôség, az erdészeti igazgatóság, a tanfelügyelôség, Gödemesterháza polgármesteri hivatala és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület tagjai, emellett számos Suceava megyei érdekelt közintézmény is.
A menedzsmenttervet véglegesítése után kormányrendelettel hagyják jóvá, ezért igen fontos, hogy széles körben ismertessék az elképzeléseket, illetve minél több érintett intézmény, helyhatóság és nemkormányzati szervezet mondja el véleményét. Miután elfogadta a kormány, a tervbe foglaltakat nem lehet módosítani, ezért szerveztek több konzultációt ez ügyben – mondta Bîrladeanu Basarab, a nemzeti park igazgatója.
A beszélgetésekbôl kitûnt, hogy a park Maros megyei övezetére vonatkozóan a terv igen hiányos. Nincsenek benne a Maros völgyébôl a Kelemen-havasok gerince felé vezetô turistaútvonalak. A ratosnyai erdészeti hivatal képviselôi az erdôgazdálkodási szabályokat kifogásolták. Az is kiderült, hogy a gazdasági minisztérium elkészített egy 450 milliárd (régi) lej értékû projektet a Román Negoj-csúcson levô felszíni kénbánya meddôhányójának ökologizálására, amelynek munkáját a Világbank hitelezte volna, megtartották a versenytárgyalást a kivitelezô kiválasztására, aztán nézeteltérések miatt a Világbank kivonult a tervbôl, így finanszírozás hiánya miatt abbamaradt az ötlet. Erre is keresnének megoldásokat.
A Vatra Dornei-i csendôrök kérték, hogy a park adminisztrációja tegye lehetôvé állandó ôrs mûködtetését egy hegyi alakulat számára. Helyszínként felmerült a Rekettyés-csúcson mûködô meteorológiai állomás székhelye is.
Szó esett még egy szigorúan védett terület kijelölésérôl is és a park oktatási, turisztikai programjairól, amelyekre nemkormányzati szervezetek pályázhatnak. Az igazgató hangsúlyozta, csak az érintett, érdekelt szervezetek összefogásával lehet majd mûködôképessé, hasznossá tenni a Kelemen Nemzeti Parkot.
Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is érdeklôdött a terv iránt, elmondta, ha bármilyen gond felmerül, igyekszik megoldani, mivel az unió tagjaként Románia is kell növelje a védett területeket.
Világcsúf négylábúak, ízlésficamban szenvedô hírességek, mi több, rondának minôsített mozdonyok példája bizonyítja: díjazni nem csak a szépet és jót lehet. Ideje lenne hát, hogy valaki végre megszervezze a legudvariatlanabb elárusítónô címért folyó megmérettetést is. Annál is inkább, mivel idônként az az érzésem, helyi szinten már tudatosan készülnek kereskedôink a nagy gyôzelemre. A minap volt szerencsém a legnagyobb eséllyel induló, leendô versenyzôvel megismerkedni.
Eddig naivan azt gondoltam, a vevôkkel szembeni legnagyobb tiszteletlenség az, amikor a kozmetikai cikkeket árusító fiatal hölgy felkéri a körömlakkokat mustráló vásárlójelöltet, ne bámészkodjon már annyit, inkább álljon odább, hiszen látja ô rajta, hogy úgysem vesz semmit. Aztán találkoztam egy kereskedôvel, aki nem volt hajlandó levenni a próbababáról álmaim fehér blúzát, inkább elkalauzolt a szintén fehér férfiingekhez, és kitartóan bizonygatta, hogy márpedig a mûanyag bábu ugyanilyen modellt visel. Tegnapi élményem azonban messze túlszárnyalta korábbi vásárlói kalandjaimat. Az elsô látásra még kedvesnek tûnô, középkorú eladó mindaddig barátságosan mosolygott, amíg be nem vonultam a kiválasztott ruhadarabbal a próbafülkébe. Néhány másodperc múlva azonban már kissé ingerült hangon érdeklôdött, magamra vettem- e már a ruhát, majd félpercenként, egyre emelkedô hangnemben ismételgette a kérdést. Végül, úgy látszik, elfogyott maradék türelme is, és egyszerûen fellibbentette a fülke függönyét, éppen amikor a kiszemelt cucc kigombolására tettem egy újabb, reménytelennek tûnô kísérletet. Ijedtemben azon gombolatlanul magamra kaptam a ruhát, mégpedig olyan sebesen, hogy egy pici gombocska a kezemben is maradt. – Igen, mert siettem – mondtam szemrehányó hangon a megrökönyödött kiszolgálónak, aki értetlenül rázta a fejét. – Tudod, a rest kétszer fárad – vonta le végül a logikailag enyhén sérült következtetést, aztán védô karjaiba vette a gombjavesztett ruhát. Én meg csak álltam, és gondolatban átadtam az udvariatlanság bajnoknôjének járó babérkoszorút. Közben azon morfondíroztam, milyen furcsa, hogy az egyik, használt ruhát árusító üzletben mindig köszönnek az eladók. És nem csak akkor, amikor potenciális kliensként lépem át a küszöbüket.
Az ENSZ adatai szerint mintegy ötmillió embernek nincs otthona Afganisztánban, az országot az elmúlt harminc évben elhagyó, majd visszatelepülô emberek milliói évek óta táborokban élnek. Az afgán kormányzat egyedül képtelen megoldani a kérdést – mondta M. Naim Kakar, a menekültügyi minisztérium képviselôje Puli- Humriban az MTI különtudósítójának.
Az ENSZ adatai szerint több mint 4,8 millió olyan afgán van, aki 2002 után tért vissza szülôföldjére, ez az afgán népesség hatodát jelenti. A visszaérkezés után – elvesztve korábbi földjeiket és házaikat – speciális menekülttáborokban telepedtek le, ahol rendkívüli szegénységben élnek.
Az afgán kormány képtelen egyedül megoldani a problémát, nincs felkészülve arra, hogy szállást és munkát adjon a visszatelepülôknek. A nemzetközi közösségtôl és a humanitárius szervezetektôl várnak segítséget – mondta M. Naim Kakar, a menekültügyi minisztérium regionális képviselôje Baglán tartományban.
A képviselô hangsúlyozta: egyelôre nem lehet tudni, hogy mikorra rendezôdik a visszatelepülôk kérdése, mindenekelôtt stabilitást kell teremteni az országban.
Az északi tartományban mintegy negyvenezer regisztrált visszatelepült család van. Több minisztérium együttmûködéseként két tábort alakítottak ki Baglánban, amelyeket késôbb településekké alakítanak át – tette hozzá.
Az egyik ilyen tábor Etehad (Szolidaritás) Puli-Humritól néhány kilométerre fekszik. A 2005-ben létesített tábor vezetôje az MTI-nek elmondta: körülbelül 12 ezer család, mintegy százezer ember él a több százhektáros területen.
A legtöbben Pakisztánból jöttek vissza, de érkeztek Iránból is. Többségük korábban is az északi országrészben élt, de vannak olyanok is, akik kényszerbôl választották Baglán tartományt a visszatelepüléskor, mert korábbi lakhelyükön még ma is harcok dúlnak – mondta Hadzsi Szaruar.
Mahmúd Abbász palesztin elnök pénteken találkozott ciszjordániai Hamász- tisztségviselôkkel, elôször azóta, hogy a radikális palesztin szervezet júniusban erôszakkal ellenôrzése alá vonta a Gázai övezetet.
"Találkoztam Hamász-tisztségviselôkkel, és közöltem velük, hogy nem folytatok párbeszédet a mozgalommal mindaddig, amíg vissza nem állítják a puccs elôtti állapotot" – mondta az elnök a találkozó után.
Abbász Ciszjordániában, rámalláhi irodájában fogadta Naszreddin as-Saírt, aki még az elsô, Hamász-vezetésû palesztin kormány miniszterelnök-helyettese volt, valamint a szervezet két ciszjordániai tisztségviselôjét, Faradzs Rumanét és Huszein Abu Kvaikot.
Rumane és Kvaik egy szerdai sajtótájékoztatón elhatárolódott egyik társuk, Nizar Rajan gázai vezetô kijelentésétôl, amely szerint a Hamász Abbász ciszjordániai fôhadiszállását is el akarja foglalni egy napon.
Abbász korábbi nyilatkozatai szerint csak azzal a feltétellel hajlandó párbeszédre a Hamásszal, ha az visszaadja a Gázai övezet feletti ellenôrzést a Palesztin Hatóságnak. Nabíl Abu Rudeina, az elnök tanácsadója a pénteki találkozó után kijelentette: Abbásznak "nincs problémája" a Hamásszal, csak annak gázai vezetôivel, akik "a puccs végrehajtásával letértek a helyes útról". "Nem szabad hogy belháborúk alakuljanak ki közöttünk. A Hamász része a palesztin népnek. Gondunk csak egy kis csoporttal van, amely fellázadt a legitim hatóság ellen. Azonnal véget kell vetni a puccsnak, fel kell sorakoznunk a legitim elnök mögé" – mondta Rudeina.
Washington azon az állásponton van, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a lehetô leghamarabb újabb határozatot kell hoznia Irán ellen, de reméli, hogy Teherán mégiscsak változtat elutasító magatartásán, és urándúsító programjának leállításával a tárgyalások útját választja – fejtette ki Bécsben Nicholas Burns vezetô amerikai diplomata.
A politikai ügyekért felelôs külügyi államtitkár a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség (NAÜ) igazgatójával, Mohamed el-Baradeivel beütemezett találkozója elôtt nyilatkozott.
Értésre adta, hogy kormánya jó néven venné, ha az Európai Unió – az Egyesült Államok példáját követve – további szankciókat léptetne életbe Irán ellen.
A New York-i Hatodik Sugárúton tartott parádén kétmilliónál is több nézô és álarcos-kosztümös felvonuló vett részt. A zenét 53 banda szolgáltatta, a tömött járda helyett pedig sokan háztetôkrôl, villanyoszlopokról vagy postaládákról nézték az egy mérföld hosszan kígyózó, 50 ezer fôs menetet.
A jelmezes felvonulást 1973-ban szervezték elôször Greenwich Village lakói a gyerekeknek, a rendezvény híre aztán egyre terjedt és idén minden eddiginél több látogatót vonzott.
Halloween az egyetlen éjszakai ünnep Amerikában, és a felvonulások után mulatókban, bárokban folytatódik egészen hajnalig. Ez idônként rendbontásokkal jár, mint például a kaliforniai Santa Cruzban, ahol csak 20 ezren parádéztak végig a Pacific Sugárúton, de reggelre már 66 embert tartóztattak le nyílt színi részegeskedés, hatósági közeg elleni erôszak vagy más kihágás miatt. Manhattanben négy embert meglôttek, egyet megkéseltek, de egyikük sérülése sem életveszélyes.
A Halloween Nagy-Britanniában is mozgalmas éjszakát hozott a hatóságoknak: 45 másodpercenként riasztották a tûzoltókat. A legtöbb gondot petárdák és tûzijáték-rakéták okozták, a legsúlyosabb baleset az észak- írországi Coalislandben történt, ahol 8 autó égett ki.
A rendôrségnek is jóval több dolga akadt, mint egy átlagos éjszakán. A BBC közszolgálati mûsorszóró társaság beszámolója szerint csak az Avon-Somerset körzetben 660 segélyhívás futott be, csaknem a duplája a hétköznap éjszakai átlagnak. A letartóztatottak száma reggelre elérte a negyvenet és 165 személyt kellett írásban figyelmeztetni antiszociális viselkedés miatt.
A Halloween-mulatság szokása az utóbbi évtizedekben terjedt el a szigetországban, és mostanra már "ez az év egyik legsûrûbb éjszakája a rendôrség számára" – mondta Chris Weigold fôfelügyelô.
Az elnevezés egyébként az angol "All Hallow Eve kifejezés rövidülése, ami magyarul mindenszentek elôestéjét jelenti. Az ünnep kelta eredetû. Az újévet ünnepelték ekkor, október utolsó éjszakáján, és a druidák hite szerint ekkor tér vissza a földre azoknak a bûnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendôben haltak meg és azóta állatok testében "léteztek". Hogy ne az élôk testét foglalják el, a házakban ilyenkor kioltották a tüzet, s hátborzongató ruhákban parádéztak, elijesztve a holtak kóborló szellemét.
A román politikusok és a pénteki sajtókommentátorok egyaránt hangsúlyozzák, hogy az olasz közvéleménynek és a Nyugat egészének nem lenne szabad általánosítania egy véres római bûncselekmény alapján, amelynek során egy román bevándorló megerôszakolt és halálra vert egy olasz asszonyt Róma egyik elôvárosában.
A pénteki újságok mindegyike felhívta a figyelmet, hogy a bûncselekménnyel gyanúsított bevándorló roma származású.
A Cotidianul címû napilap idézi Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, aki úgy vélekedik: Itáliában a román bevándorlókkal kapcsolatos problémákat politikai hátsó szándékkal kezelték, már csak azért is, mert Walter Veltroni római fôpolgármester politikai tôkét akar kovácsolni magának. Nem azokkal a román állampolgárokkal van baj, akik munkahellyel rendelkeznek, és sikeresen beilleszkedtek a társadalomba, hanem a városok peremén élô, úgynevezett nomád csoportokkal – hangsúlyozta a kormányfô. Szerinte az olasz hatóságoknak nem kellene eltûrniük, hogy a bevándorlók tömegei barakkokban, konténerekben, "gettókban" lakjanak. Ezeknek az embereknek még csak esélyük sincs, hogy legális munkát kapjanak, így kénytelenek rablásból vagy koldulásból fenntartani magukat – mutatott rá Tariceanu.
A legfontosabb napilapok – köztük a România Libera, az Adevarul, az Evenimentul Zilei és a Jurnalul National – érzékeltetik, hogy Olaszország a történtek után most már "gyûlöli a románokat". A Cotidianul hasábjain Dana Varga, Tariceanu tanácsadója kifejti: Itáliában "túlságosan médiaeseménnyé" vált a fejlemény, a kitoloncolást megkönnyítô kormányrendelet pedig egyértelmûen a román bevándorlók ellen irányul. A tanácsadó szerint az olaszok már régóta küszködnek azzal a problémával, hogy miként integrálják a társadalomba a roma lakosságot. Már akkor is szembesültek a dologgal, amikor más országokból, így Jugoszláviából vagy Albániából érkezett "nomád" romák lepték el az országot – emlékeztet.
Tegnap délben sorshúzással választották ki 31 bíró és ügyész közül a Megyei Választási Iroda (BEJ) elnökét, aki a november 25-i népszavazás megszervezéséért felel megyei szinten. Az elnök kiválasztása a 2000. évi 3-as törvény alapján történt, a 31 nevet tartalmazó listára a Marsvásárhelyi Bíróság és a Megyei Törvényszék bírái illetve az ezek mellett mûködô ügyészségek ügyészei kerültek fel, kizárólag azokkal tettek kivételt, akik objektív, elsôsorban egészségi okok miatt nem vállalhatták az elnöki tisztséggel járó teendôket. Bereczki Adrian, a Maros Megyei Törvényszék alelnöke húzott sorsot, a Megyei Választási Iroda referendumért felelôs elnöke Ogrean Virgil, a Marosvásárhelyi Bíróság bírája lett. Mihaela Moldovan, a törvényszék szóvivôje elmondta, a bíró elméletileg visszautasíthatja a megbízatást, de ahhoz nyomós okai kell legyenek, és ilyen eset még nem fordult elô. Hozzátette: a Megyei Törvényszék csupán a BEJ elnökét sorsolja ki, az alelnökök kiválasztása nem tartozik a hatáskörébe.
A kormány, a liberálisok (PNL) és a demokraták (PD) után a szociáldemokraták (PSD) is maguknak vindikálják a november elsejétôl érvénybe lépett nyugdíjemelést.
Csütörtöki sajtótájékoztatójukon a párt megyei vezetôi kijelentették: "A PSD az egyetlen párt, amely következetesen harcolt a nyugdíjasok érdekeiért, s elérte, hogy 2008. január elseje helyett 2007. november 1-jétôl emeljék a nyugdíjakat". Az Európai Parlamentben – jelentették be – azt fogják szorgalmazni, hogy kötelezôvé tegyék a tagországokban a garantált minimálnyugdíj bevezetését, illetve egy európai költségvetési alap létrehozását a kis nyugdíjak emelésére.
A PSD szerint ôk kényszerítették a kormányt arra, hogy novembertôl megemelje a nyugdíjakat, hogy "a nyugdíjasok könnyebben átvészelhessék a telet".
"A PSD kezdeményezte a nyugdíjak emelésérôl szóló törvényt, ez a párt nyújtotta be a parlamentbe, és harcolt azért, hogy elfogadják", jelentették ki, miközben "a PNL–PD-kormány elhanyagolta ezt a problémát". Különben, mondták, "mindent megtett volna a gyógyszerárak csökkentéséért, növelte volna a fûtéspótlékot, és érvénybe léptette volna a PSD által kezdeményezett törvényt, amely a fel nem használt vonatjegyek kifizetését szorgalmazta".
A jövô évi költségvetéshez – ugyancsak a nyugdíjasok sorsa iránti aggodalom jegyében – az alapélelmiszerek (kenyér, hús, tej, olaj, cukor) hozzáadott értékadójának 5%-ra való csökkentését, a luxuscikkek adójának az emelését, az elhunyt házastárs nyugdíja 25%- ának a megadását a hátramaradt házastársnak, a nyugdíjasok kezelési jegyeinek az 50%-os növelését, az el nem használt utazási jegyek kifizetését, a nyugdíjasok és krónikus betegek számára a gyógyszerek 95%-100%-os kompenzálását, illetve a mezôgazdasági nyugdíjak megduplázását javasolják.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiatörekvésének közképviseletére jött létre, nyilvánosan meghirdetett állampolgári közgyûléseken, azok akaratából, akik megértették, hogy magyar önrendelkezés nélkül nincs magyar jövô. Így a Székely Nemzeti Tanács képviselôi közt különbözô pártállású és meggyôzôdésû emberek tevékenykednek, hogy az autonómia kérdését a közélet központi kérdésévé emeljék, átütô közéleti erôvé szervezzék azokat, akik akarják Székelyföld autonómiáját, és hajlandók is tenni érte. A fentiekbôl következik, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem párt, nem állít jelölteket, és nem vesz részt a választásokon, hiszen olyan alapvetô stratégiai célkitûzést vállalt fel, amely nem rendelhetô alá négyéves mandátumú politikai programoknak. Ezzel szemben éppen a politikai élet szereplôinak kell színt vallaniuk a választók elôtt az autonómia kérdésében, és számon kérhetô jövôképet kell vázolniuk egész Székelyföldön. Marosvásárhelyen ez hangsúlyosan igaz, hiszen ennek a városnak a sorsa minden idôkben összekapcsolódott annak a régiónak a sorsával, amelynek közigazgatási központja volt Marosszék, Maros–Torda vármegye, Magyar Autonóm Tartomány, Maros Magyar Autonóm tartomány, majd az 1968-as magyarellenes közigazgatási reformmal létrehozott Maros megye rányomta bélyegét a városra, amelynek jövôjét a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett autonómia-népszavazás befolyásolni képes. Részt venni, szavazni, a népszavazás folyamatát segíteni nem kötelezô. De a közélet szereplôinek, a szavazati joggal rendelkezô polgároknak egyformán tudniuk kell, hogy történelmi felelôsségük van Marosvásárhely jövôjét illetôen. Nem mindegy, hogy regionális központ lesz-e a jövôben, és melyik régió központja lesz. Marosszék Székely Tanácsa, a hagyományoknak megfelelôen, a létrehozandó autonóm Székelyföldön belül képzeli el Marosvásárhely jövôjét Marosszék székhelyeként. Marosvásárhely polgárainak joga és lehetôsége, hogy lelkiismeretüknek megfelelôen szavazzanak errôl a kérdésrôl a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazáson. A siker elsô és elengedhetetlen feltétele a kinyilvánított közösségi akarat!
Ennek érdekében adja le szavazatát a következô állóurnáknál:
– Székelyvásárhely Egyesület Irodája – hétköznap: T. Vladimirescu u. 81. sz.;
– az unitárius templom irodájában vasárnap;
– az evangélikus templom irodájában vasárnap;
– a marosvásárhelyi református egyházközségek irodahelyiségeiben az irodák nyitvatartási ideje alatt;
– a belvárosi plébánián nov. 4. és 11-én, vasárnap, a misék után, az udvarban, hétköznap pedig a szolgálati irodában.
Felkérjük híveinket, szavazzanak, felmutatva személyazonossági igazolványukat!
Tel. 0265/261-901, 0747-049-848.
10.00 – Nemzeti Színház – Megnyitó
10.30 – Nemzeti Színház – A Szép könyv – 2007 díj átadása
11.00 – Nemzeti Színház – Tamási Áron Ábel Trilógiájának felolvasása.
13.30 – Bolyai Farkas líceum díszterme – a Pallas Akadémia Kiadó könyvbemutatója – Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai. Pódiumnapló+CD: Petôfi a hídon. Bemutatja Kozma Mária.
15.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – a Pallas Akadémia Kiadó standja – Deé Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; Mircea Dinescu: Szegek, ebek, szúró darazsak; szerk. Nagy Pál: Megyünk és örülünk Erdélynek; Székedi Ferenc: A nagy erdélyi játszma.
15.30 – Nemzeti Színház – dedikálás – a Mentor Kiadó standja – Fazakas Attila: Ôszi halrajok
16.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – az Erdélyi Magyar Könyvklub 2007/4 ( téli ) katalógusának bemutatója. Házigazda Kósa R. Géza az Erdélyi Magyar Könyvklub igazgatója
16.30 – Bolyai Farkas líceum díszterme – Pallas Akadémia Kiadó könyvbemutatója – Mircea Dinescu: Szegek, ebek, szúró darazsak. Szatírák – Bemutatja Váli Éva mûfordító. Házigazda: Nagy Miklós Kund
16.30 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Mentor Kiadó irodalmi délutánja – Fazakas Attila: Ôszi halrajok, bemutatja Vida Erika; Kincses Elemér: Soha, bemutatja Szôcs Katalin; Nagy Attila: Café Flamingo, bemutatja Kovács András Ferenc.
18.00 – Színmûvészeti Egyetem – Stúdió Színház – dedikálás – Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György, Tarján Tamás.
18.30 – Színmûvészeti Egyetem – Stúdió Színház – Irodalmi est. Nemzedékek az új magyar irodalomban – Meghívottak: Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György. Mûsorvezetô: Tarján Tamás
09.00 – Nemzeti Színház – Tamási Áron Ábel Trilógiájának felolvasása.
10.00 – Nemzeti Színház elôcsarnoka – dedikálás – Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György, Tarján Tamás.
14.30 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Kráter Mûhely Egyesület könyvbemutatója – Wass Albert: A nemzetféltô; Üzenet haza CD Wass Albert hangjával; Wass Albert-mesekönyvek; Székely Mózes–Daday Lóránd: Egy régi udvarház története – A térkép; Vasas Samu: Kalotaszegi Ünnepek; Sékely András Bertalan: Népben, nemzetben.
15.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – Pallas Akadémia Kiadó standja – Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai. Pódiumnapló + CD: Petôfi a hídon; Bogdán László: Szindbád a taligán; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; szerk. Nagy Pál: Megyünk és örülünk Erdélynek; Páll Lajos: A csodák házában;
16.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – a Közdok Kiadó bemutatója – Olariu Gheorghe: Gúnyrajzok, bemutatja Nagy Zoltán; Juhász Zoltán: Versek, a szerzô felolvasásával.
16.00 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Pro Print Kiadó bemutatója – Káli István: Helyzetábécé. Bemutatja Kovács András Ferenc
16.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Charta Kiadó bemutatója – Orbán Balázs: Kiegészítések a Székelyföld leírásához: Háromszék I. kötet, Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék II. kötet.
16.30 Nemzeti Színház – dedikálás – Mentor Kiadó standja – Nagy Attila: Café Falmingo, Kincses Elemér: Soha.
17.00 – Kultúrpalota – a Chartographia Kiadó könyvbemutatója – Váradi Péter Pál – Lôwey Lilla: Erdély – Székelyföld – Kis-Küküllô és vidéke, Wass Albert havasai: Erdély – Kelemen, Görgény-, Wass Albert-emléknaptár, 2008.
17.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – Közdok Kiadó standja – Hunyadi László és Novák József.
17.00 – Bolyai téri unitárius egyházközség tanácsterme – Könyvbemutató – Polis Kiadó – Molter Károly levelezése III. kötete; Gaál György: Képes Kolozsvár; Vallomás repedt tükör elôtt – Bálint Tibor emlékezete; Reményik Sándor: Kéznyújtás. Irodalmi kritikák; Bánffy Miklós: Milolu – Reggeltôl estig – Bûvös éjszaka.
17.00 – Dr. Bernády György Közmûvelôdési Ház – a Pallas Akadémia Kiadó estje – Banner Zoltán: Örvendjetek, némaság lovagjai. Pódiumnapló + CD: Petôfi a hídon; Benkô Levente: Fogolysors; Bogdán László: Szindbád a taligán; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; Dézsi Zoltán: A tehetség nyomában; Fazakas István: Erdély nagy pedagógusai; szerk. Nagy Pál: Megyünk és örülünk Erdélynek; Páll Lajos: A csodák házában; Ungvári László Zsolt: A költô nesztelen ecsetje; Székedi Ferenc: A nagy erdélyi játszma. Bemutatja: Kozma Mária. Házigazda: Nagy Miklós Kund
17.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – Az Erdélyi Magyar Könyvklub és a Földgömb folyóirat bemutatója – Farkas Péter a Földgömb helyettes fôszerkesztôje elôadást tart Burmáról, bemutatja az Ésszel járom be a Földet címû albumot, Czire Attila bemutatja a Földgömb magazint.
18.00 – Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy, Gábor Áron terem – Irodalmi est. Nemzedékek az új magyar irodalomban – Meghívottak: Várady Szabolcs, Závada Pál, Szabó T. Anna, Dragomán György. Mûsorvezetô: Tarján Tamás
18.30 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Pallas Akadémia Kiadó kiállításának megnyitója – Józsa István: Sipos László; Józsa István: Jakabovits Miklós; Banner Zoltán: Vetró András. A kiállítást Márton Árpád festômûvész nyitja meg. A könyveket bemutatja Banner Zoltán és Józsa István. Házigazda: Nagy Miklós Kund
09.00 – Nemzeti Színház – Tamási Áron Ábel Trilógiájának felolvasása.
10.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Madal Bal Kiadó könyvbemutatója
11.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Koinónia Kiadó könyvbemutatója – Kovács András Ferenc: Idômadárkönyv; Kincses Képeskönyv – Kolozsvár.
11.00 – Bibliofil Könyvesbolt – Könyvbemutató – Pethô László: Arccal a végtelen felé; Pethô László: Kinek a kezében a lámpás.
11.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – a Pallas Akadémia standja – Benkô Levente: Fogolysors; Deé Nagy Anikó: Gondolatok egy könyvtárból; Fazakas István: Erdély nagy pedagógusai; szerk. Nagy Pál: Megyünk és örülünk Erdélynek; Ungvári László Zsolt: A költô nesztelen ecsetje.
11.00 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Nap Kiadó könyvbemutatója – In memoriam Sütô András: Csillag a máglyán; Reményik Sándor emlékezete: Lehet, mert kell; Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a 20. század végén. IV; Marosszék, Aranyosszék. Közremûködnek: Dávid Gyula, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sebestyén Ilona.
12.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Charta Kiadó bemutatója – Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije
12.00 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Mentor Kiadó irodalmi délelôttje – Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala; Nicolae Balota (Vallasek Júlia): Romániai magyar írók 1920-1980; Balázs Ferenc: Mesék. Bemutatják: Vida Erika, Szôcs Katalin, Kuti Márta. Közremûködik: Gyéresi Júlia
13.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – a Komp-Press Kiadó könyvbemutatója
14.00 – Nemzeti Színház – protokollterem – Könyvbemutató – Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig – Az orosz birodalmi gondolat. Bemutatja Gáspár Sándor.
14.00 – Nemzeti Színház – dedikálás – a Mentor Kiadó standja – Vallasek Júlia (Nicolae Balota): Romániai magyar írók 1920- 1980.
17.00 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Mentor és Kriterion Könyvkiadók irodalmi délutánja – 100 éve született Dsida Jenô
18.00 – Bernády György Közmûvelôdési Központ – a Székelyföld folyóirat Irodalmi estje.
Emlékkönyv Sütô Andrásról
A szó véres göngyölegben bukik a láb elé a porba.
– Mondom! Azért is mondom! Csak azért is!
Ha másként nem: fogam kiköpve, véres nyálamat nyelve: magamban. Magamnak s mindazoknak, akik bennem laknak; a bennem kolduló nyelvkárosultaknak. (Sütô András: Mondd!)
NYELVÉBEN AZ ÁLDÁS / NEMZETET VIGASZTAL: / PUSZTAKAMARÁSI / HÓFEHÉR ÚRASZTAL (Nagy Gáspár) * Soha többé akkora rangja, tisztelete, becsülete írói szónak magyarul nem lesz, mint amennyinek a Sütô András tolla alól kikerülô szavak örvendtek: soha többé annyi bizalommal, figyelemmel és lélekkel nem fogják magyar író szavait sem olvasni, sem nézôtéren hallgatni, mint amennyivel Sütôt olvasták és hallgatták huszonöt- harminc éve Erdélyben. (Szôcs Géza) * Novellái felépítésébôl kiolvasható, hogy klasszikus hagyományokon fejlesztette anyagformáló képességét. Csehovtól és Gorkijtól tanult szerkeszteni. (Földes László, 1953) * Nem is olyan régen Sütô Andrást még fiatal írónak mondották a kritikusok. Ma a fiatalság nála már nem életkori állapot, több ennél: szellemének friss fogékonyságára, eleven érdeklôdésének sokoldalúságára, tolla erejének töretlenségére céloz a jelzô. Él – és éltet – benne a folytonos újrakezdés mámora. Mit eddig alkotott: új irodalmunk legszámottevôbb eredményei közé tartozik. Amit pályájának jövôbeli íve ígér: a kiteljesedés. (Nagy Pál, 1967) * Nincstelen, önmagukat inkább csak különleges hóbortjaikban, szokásaikban megtaláló hôsök bolyonganak Sütô írásaiban, mintha egy perccel mindig lemaradtak volna a valóság mögött. Hitüket, mesés szegénységük tisztaságát is talán ez a különállás óvja: üzletelnek, farigcsálnak, ezermesterként tevékenykednek; behúzott nyakkal, de romolhatatlan lélekkel várják, mint söpörnek el fejük felett a történelem viharai. (Szakolczay Lajos, 1973)* Sütô András írói és közéleti kijózanodása, önmagára találása viszonylag korán kezdôdött, de objektív akadályok következtében is megtorpanásokkal, kitérôkkel tarkítottan, hosszú évekig elhúzódott – tegyük hozzá, egy olyan korban, amelyben még utólag sem könnyû eligazodni. A korán felismert igazságok kimondását, szépirodalmi mûvekké formálását a kor diktatórikus politikai légköre, cenzurális viszonyai mellett ugyanakkor valószínûleg hátráltatta még a fiatal író mûvészi eszközeinek korlátozottsága is. (Elek Tibor) * Írásmódját oda tudta fejleszteni, hogy már a legnagyobb egységekkel tud építkezni, és kihagyásai, elhallgatásai sóvárgást és már-már öntudatlan fájdalmat ébresztenek az emberben, s számomra az egész költôi emlékiratában ez volt a legnagyobb élmény: a jelenvaló írói léleknek ez a szüntelen lábujjhegyre ágaskodása, gyöngéden remegô nosztalgiája és elfojtott sóhajai... (Bálint Tibor, 1970)* A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb vigasza Sütô András. Azt lehetne hinni, hogy bizonyos lévén a karátban, most már könnyen kezeli az anyagot, az ércet. Egyre szigorúbban; igényes ösztönével a mind keményebb kôzetet keresve. (Illyés Gyula, 1977) * Sütô András "múltteremtô" író, a kifejezés illyési értelmében. Ablakot tárt a történelemre és a történelem elôtti idôkre, a mítoszra. Szélesre tárta az ablakot, amelyet – úgymond – nem ô: az idô vágott a múltra. (Tarján Tamás, 1976) * Kortársai közül csak Nagy László élt ilyen csillapíthatatlan elszántsággal; ezért is érezhette oly rokonnak – nyelvben bujdosó íróként – a versben bujdosó költôt. Nagy László arccal a tengernek énekelt, Sütô András a tengerszembe nézve mondja igéit; mindketten az emberbôl, az emberért, az értelmes életért hadakozva: hogy átvihesse az ember a szerelmet – az értéket, a humánumot –, akár fogában tartva is, a túlsó partra. A jövendôbe. (Czine Mihály, 1987) * Sütô András esszévilágában többek között egy markáns erdélyi kincsestár, egy transzszilván szellemi univerzum boltozódik föl, amely egyrészt híven tükrözi és jellemzi megalkotójának arculatát, beállítottságát, látókörét. Másfelôl viszont úgy zajlik egy egész lenyûgözô szellem- és kultúrtörténet megelevenítése, hogy annak során nemcsak az értelmezés mikéntje, hanem az értelmezett tárgy is izgalmassá válik. Apáczaitól Kemény Zsigmondig, Orbán Balázstól Benedek Elekig, Kós Károlytól, Tamásitól, Kemény Jánostól a kor- és nemzedéktársakig felsorolhatatlan azoknak a serege, akik az egyetemes magyar irodalom nagyjai, Ady, Móricz, Illyés, Németh László, József Attila, Veres Péter, Nagy László és a többiek s a magyar kultúra egyéb területeinek kiválóságai, színészek, zenészek, képzômûvészek mellett és között, akár az erdélyi festôk, szobrászok, népmûvészek társaságában felvonulnak. (Bertha Zoltán, 2007)* A kérdés pedig így szólt, eléggé hangosan, magyarországi és romániai barátoktól is, illetlenül és méltatlanul bár a gyász csendjéhez és ünnepéhez, ám nem bárdolatlanabbul, mint amire vonatkozott: hogy olvastam-e a helyi, azaz marosvásárhelyi kulturális hetilapban megjelent nekrológot vagy mit. El is hárítottam, de nem annyira az idô és hely alkalmatlan volta miatt, hanem mert szégyelltem volna továbbítani, amit a Halott súgott, nehéz elhinni, hogy mint életében, most is finoman ügyelve az árnyalatokra, a stílus finomságaira. Így kerekedett ki, tövirôl hegyire így állt meg a válasz: "Adja meg az Isten a fôszerkesztô Asszonynak, hogy teljék meg érte és miatta is a vártemplom. S álljanak annyian még a falakon kívül is... – s itt mintha elakadt volna a súgásban, vagy én vettem át tôle a szót, folytatva s befejezve a mondatot –, álljanak annyian, mint ahányan az újságjáért sorban álltak s állnak a bódék elôtt." (Márkus Béla, 2007)* Csillag a máglyán. In memoriam Sütô András. Oktatási segédkönyv. Válogatta, szerkesztette, összeállította Görömbei András, sorozatszerkesztô Domokos Mátyás. Nap Kiadó, 2007. (Az emlékkönyv szerzôi: Ablonczy László, Bajor Andor, Bálint Tibor, Bertha Zoltán, Bíró Béla, Bodor Pál, Cs. Nagy Ibolya, Csoóri Sándor, Csûrös Miklós, Czine Mihály, Deák Tamás, Elek Tibor, Farkas Árpád, Földes László, Gáll Ernô, Gálfalvi Zsolt, Görömbei András, Illyés Gyula, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Láng Gusztáv, Lászlóffy Aladár, Lázok János, Márkus Béla, Nagy Gáspár, Nagy László, Nagy Pál, Olasz Sándor, Pálfy G. István, Pécsi Györgyi, Pintér Lajos, Pomogáts Béla, Rácz Gyôzô, Spiró György, Szakolcay Lajos, Szász János, Szôcs István, Tamás Menyhért, Tarján Tamás.)
B.D.
Képvarázs
Tizenkét koronás fô Szent Istvántól II. Lajosig, pontosabban Árpádtól az utóbbiig az Uralkodók-sorozatból, jellegzetesen szászendrés virágos lányfejek öt olajképen, az életmûvet méltóképpen képviselô változatos szitanyomatok, a nézôt mívesen elkápráztató rézkarcok, eredeti tus-, grafit- és krétarajzok, nagyobb méretû faliszônyegek...Ilyen ízelítôt kapnak Szász Endre roppant gazdag és sokszínû mûvészetébôl a marosvásárhelyi Bernády Házba betérôk. Érthetô, hogy igen népes az érdeklôdôk tábora, hiszen a legendás festôt sokan kedvelik a városban, kiállítása komoly esemény a tárlatlátogatók számára. Annál is inkább, mivel 1945 óta, amikor a még egészen ifjú tehetség munkáiból az ôt felkaroló festômûvész, Bordi András rendezett egyéni tárlatot, ez az elsô alkalom a városban, hogy Szász Endre mûveivel kiállításon találkozhatunk. De remélhetôleg nem az utolsó. Ezt a megnyitón jelen levô özvegy, az izgalmas egyéniségû alkotó alakját elénk idézô Szászné Hajdú Katalin is ígérte, sôt egy olyan gondolatot is felvillantott, hogy a hagyatékból netalán válogatott mûadományra is számíthatna valamikor Marosvásárhely, amelyet annyira szeretett és oly gyakran emlegetett a Mester.
Köztudott, hogy Szász Endre ördögi gyorsasággal festett, rajzolt, sok mûfajjal, az alkalmazott mûvészet különbözô ágaival akár kikapcsolódásként is foglalkozott, éppen ezért életmûve roppant szerteágazó, szinte nem is tudni, hány alkotása van szerte a világon és azok merre találhatók. Vásárhelyen is van belôlük jópár. Ide sajnos a nagykompozícióiból nemigen lehetett elhozni festményeket, hiszen a termek se alkalmasak ilyesmire, porcelán és más munkái is könnyen megsínylették volna a szállítást, és sorolhatnánk tovább a tárlat teljességét akadályozó korlátokat. De így is rendkívül sokat kapunk: jól érzékelhetô, hogy tematikában, technikában, stílusjegyekben, törekvésekben, hangulatokban, szándékaiban mi foglalkoztatta a várdai kastély urát. Élete utolsó éveire utal Szász Endre ilyenszerû megnevezése, ellentétezésként – amelynek nála igen fontos szerep jutott – említhetjük, hogy a tárlat az indulás idôszakát is tükrözi. Fiatalkori önarcképei, osztálytársairól, ismerôseirôl vagy az utca embereirôl készített egykori rajzai, karikatúrái elevenítik meg marosvásárhelyi három esztendejét. És persze, miközben haladunk elôre az idôben, megjelenik a pályáját és magyarországi elismertségét meghatározó, kimeríthetetlen illusztrációs tevékenysége. A kiállításon Don Quijote, Omar Khajjam, Villon, Heine, Brontë-figurák bô választéka tükrözi ezt a periódust. Könnyed humor és irónia ( Léghajó – Feleségek) illetve drámai megnyilatkozások ( Nagyvárosi emberek, Agymosás, Gond, Áldozatra menôk stb) szemléltetik azt a komplexitást, amely életünket s ebbôl kifolyólag Szász Endre mûvészetét is jellemzi. A festô a maga életét is teljes egészében erre tette föl, s kíváncsiságtól hajtva, örök keresôként ezért is érezte úgy, hogy az igazi nagy képek még csak azután következnek. Tulajdonképpen ma is dolgozhatna ezeken, hiszen alkotóereje 82 évesen még töretlen lehetne, a sors azonban nem így akarta.
Röviddel betegsége súlyosbodása, majd halála elôtt interjúban is vallott errôl alulírottnak. A könyvbe emelt beszélgetésbôl idézünk: "Tizedannyit dolgozom, mint azelôtt. Az egészségem nem hagyja, de még mindig többet festek, mint egyes kollégáim. Van olyan, aki évente 8-9 képet fest, én régen szinte naponta festettem annyit. Most nem tudok, esetleg felét, negyedét. – A mennyiség számít? – Nekem igen. Az egy remény. A mûvészet egy gyönyörû nô, aki teljesen elérhetetlen, s akinél beteljesülés soha sincs. Mindig úgy érzed, most megcsinálod a nagy képet, megírod a nagy könyvet, de sose csinálod meg. Nem lehet. Technikai akadályai vannak. Ha ötven százalékban sikerül, az már egy tartalmas kép. Ezért nem szeretem a saját képeimet itthon tartani, mert ha ránézek, látom, hogy mi hiányzik belôlük. – A festô megálmodja magának a képet és aztán nem tudja ugyanúgy visszaadni? – Nem tudja. Senki sem tudja. Az író sem. Csak valami olyanszerût, de ez nem ugyanaz. Ez hajtja az embert. Megfestem a képet és azt gondolom, a következô lesz az igazi. Ha megkérdezik tôlem, melyik a fô mûvem, azt válaszolom, hogy az, amelyet holnap festek meg."
És abban, amit megfestett, valamiképpen a szülôföldje is benne volt, még ha olykor ez egész másként is nézett ki. Amikor rákérdeztem, hogy mit vitt magával Erdélybôl, azt válaszolta: "Rengeteget. Az egész életemet onnan hoztam, a génjeimmel együtt... Ami szellemiségem nekem van, azt otthonról hoztam. Marosvásárhelyrôl is természetesen. Már ott és akkor, a háború idején megbizonyosodhattam, hogy a képnek varázsos ereje lehet, erôsítheti az emberek közti kapcsolatot. Azóta még számtalanszor meggyôzôdhettem a nagyvilágban errôl. Ezért is elengedhetetlen, hogy amit csinálunk, igazi mûvészet legyen."
Errôl e kivételes alkalom, a Bernády-napokra rendezett kiállítás is meggyôzheti a mûvészetkedvelôket.
N.M.K.
Helyszín: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Idôpont: 2007. november 7–11. Film film után, rövid, hosszú, kísérleti, dokumentum: mindez egy helyen, öt nap alatt. Az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál immár tizenötödik alkalommal kerül megrendezésre: dicséret a szervezôknek, hogy sikerült egy ilyen nagyméretû rendezvényt életben tartani és rangos megmérettetéssé avatni.
Az idén 45 országból 449, maximum 30 perces rövidfilm érkezett Marosvásárhelyre. Akadt közöttük mindenféle: amatôr roadmovietól profi szakmabeliek dokumentumfilmjein keresztül filmmûvészeti egyetemek vizsgamunkái is színesítik a palettát. Az elôzsûri ezekbôl állította össze a több mint 10 órányi fesztiválanyagot, amit a nagyközönség láthat, és amelyek közül a nemzetközi zsûri kiválasztja a legjobbakat és elismerésben részesíti.
Öt éve hagyomány az Alter-Native-on, hogy egy ország filmmûvészetével kiemelten foglalkozik a fesztivál: több nagyjátékfilmet, diákfilmet és kiállításokat láthatunk a meghívott országból. Az idén Horvátország a soros. A fesztivál nyitónapja egy horvát játékfilmmel indít. Dražen Žarkoviæ és Pavo Marinkoviæ filmje egy eldugott dalmát szigeten játszódik: négy barát szenvedélyesen ûzi a tresette nevû olasz kártyajátékot. Hogy mi történik, amikor egyikük meghal, megtudhatjuk, ha megnézzük a Tresette – Egy sziget története címû filmet.
Antonio Nuiæ All for Free (Minden ingyen) címû játékfilmje egy harmincéves férfiról szól, aki sértetlenül megúszta ugyan a háborút, de egy kocsmai verekedésben az összes barátját megölik. Ettôl kezdve gyökeresen megváltozik az élete...
Most lássuk a bírákat. A nemzetközi szakmai zsûri két tagja Horvátországból érkezik, a teljes lista hazai és magyarországi szakemberekbôl áll össze.
Darko Bakliza a Zágrábi Képzômûvészeti és Design Tanulmányok Akadémiájának professzora, több mint harminc színházi elôadás rendezôje, két dráma szerzôje, rövid mûvészfilmjei közel ötven nemzetközi fesztiválon szerepeltek és kaptak díjat.
Hrvojte Laurenta is Horvátországot képviseli. A Zágrábi Politikai Tudományok Egyetemén szerzett újságírói diplomát, 2003-tól a leglátogatottabb horvát filmfesztivál producere (Zagreb Film Festival). A zágrábi Propeler filmegyesület tagja, több játékfilm produkciós asszisztense.
A zsûri egyetlen hölgytagja Laura Beldiman, aki filmrendezôként és forgatókönyvíróként tevékenykedik. 2002 és 2003 között Négy afgán nô címmel dokumentumfilmet készített a National Geographicnak. Több dokumentumfilmet forgatott Afganisztánban, a Mosolygás egy háborús zónában címû filmje több nemzetközi dokumentumfilm- fesztiválon díjat nyert.
Demeter András 2007 júniusától a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium államtitkára, miután 2005 – 2007 között ugyanezen minisztérium Kortárs Alkotások – Kulturális Sokszínûség Fôigazgatóságát vezette. 1992-ben szerezte a színmûvész oklevelét, majd 12 éven át a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója volt. Kulturális menedzser magiszteri diplomát szerzett, jelenleg joghallgató.
Radu Vasile Igazság képzômûvész, animációs filmrendezô, fényképész, a Bukaresti Mûvészeti Akadémia fotó-videó szakának lektora, a Színház- és Filmmûvészeti Akadémia elôadótanára.
Magyarországról érkezik Kôrösi Zoltán író, drámaíró, forgatókönyvíró, a Magyar Rádió kulturális szerkesztôségének vezetôje, a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának tagja.
Az ugyancsak magyarországi Mészáros Péter filmrendezô, forgatókönyvíró, a Magikon Filmgyártó cég alapító tagja. 2002-ben Esô után címû kisfilmje Aranypálma- díjat kapott a Cannes-i Filmfesztiválon. Marosvásárhelyen a Kythera címû filmjét láthatjuk.
De térjünk vissza a játékfilmekre. Estérôl estére több neves alkotó díjnyertes nagyjátékfilmjét láthatjuk. Cristina Ionescu A nô nyomában címû filmje egy férfi történetét mondja el, akinek boldog családi életét és sikeres karrierjét teljesen felfordítja egy különös történés. A bukaresti rendezônô a Gopo Gálán (a román filmek Oscarján) a legjobb vágás díjat vihette haza ezen elsô filmjéért.
Az ugyancsak elsôfilmes Muhi András Pires Magyarfutball, a 91. perc címû alkotása dokumentumfilm: a magyar labdarúgás sportszakmai krízisérôl, megújulási lehetôségeirôl szól.
Mészáros Péter Kythera címû játékfilmje egy 18. századi festmény (Watteau: Indulás Kythera szigetére) keserû, mai adaptációja. Az alkotó Ki a macska? címû rövidfilmjét tavaly láthattuk az Alter-Native-on: ez a kisfilm több nemzetközi filmfesztiválon szerepelt, és több díjat kapott.
Az Üvigtigris és a Limonádé címû filmek után Kapitány Iván a Kútfejek címû filmmel jelentkezik. Egy benzinkút, egy nap, egy meccs: hirtelen besûrûsödnek az események, rengeteg ember fut össze egy kis helyen, és ôk maguk sem tudják, hogyan jutnak ki ebbôl a nem mindennapi, fölöttébb komikus helyzetbôl.
A tavaly tragikus körülmények közt elhunyt fiatal rendezô, Cristian Nemescu sajnos befejezetlenül maradt nagyjátékfilmje, a California Dreamin' a jugoszláviai háború idején játszódik. A 60. Cannes-i Filmfesztiválon az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) címû válogatás fôdíját nyerte el. A 11. Alter-Native fesztiválon a "C" Block Story címû rövidfilmért Nemescu a Simó Sándor-emlékdíjat (Madisz-díj) vehette át, ami a legjobb elsô vagy diákfilmnek jár.
Félnapos forradalom címû filmjéért szintén díjazta Radu Vasile Igazság-ot a 12. Alter-Native zsûrije. Idén ô maga is zsûritag, és egy animációs-dokumentum-filmjét láthatjuk Short Story címmel. Az alkotó idôutazást tesz a román animáció történetén keresztül, régi filmek segítségével: 37 rendezô 45 filmjébôl használva fel részleteket alkotja meg saját moziját.
A magyar filmvilág egyik legismertebb rendezôjének, a 86 éves Jancsó Miklósnak új filmjét, az Ede megevé ebédemet vetítik a fesztiválon. Az alkotók a következôképpen vallanak a filmrôl: "...egy olyan sorozat most elkészült darabja, amelynek legfôbb jellegzetessége – igazi posztmodern csavarral -, hogy nem sorozat.(...) Vígjáték? Szatíra? Paródia? Bohóctréfa? Mindegyik és egyik sem." Kíváncsian várjuk!
A lefejezett kakas címû játékfilm egy osztrák-német-magyar-román koprodukció, a rendezést Radu Gabrea és Marijan Vajda jegyzi. A film Eginald Schlattner azonos címû regénye alapján készült, és az elsô olyan játékfilm, amely az erdélyi szászok sorsáról szól.
B. Nagy Tibor Táncos címû filmjét a fesztivál zárónapján láthatjuk. A fôszereplô András új lovat kap szüleitôl, a kettejük ellentétébôl kibontakozó cselekmény mozgalmassá változtatja életüket.
Csáth Géza írásai szolgálnak alapul annak a filmnek, amelyet Szász János rendezett, Ópium–Egy elmebeteg nô naplója címmel. A huszadik század elején vagyunk és amit látunk, egy újkori Faust- történet. A filmet a 38. Filmszemlén több díjjal jutalmazták.
Aki kíváncsi egy "vérdíjas nyugdíjas" házaspár Bonnie és Clyde-szerû történetére, feltétlenül nézze meg Rohonyi Gábor nagyjátékfilmjét, Konyec–Az utolsó csekk a pohárban címmel.
Szóljunk most a kiegészítô-programokról, amelyek szintén fontos részét képezik a fesztiválnak. Koncertek, diákfilmek és kiállítások sokaságából válogathatunk.
Az 1985-ben alakult Bohém Ragtime Jazz Band ragtime-t, New Orleans dzsesszt, dixielandet és korai szvinget játszik. Az együttes 2003-ban Az év dzsessz-zenekaraként eMeRTon- díjat kapott.
A Dés László kvartett 2006-ban alakult. A négyes repertoárja alapvetôen Dés László dzsesszkompozícióiból áll, de játszanak darabokat más szerzôktôl is. Kamarazenéjük a hangszerösszetételbôl adódóan színes, impulzív, és szélsôséges dinamikai ívek megszólaltatására ad lehetôséget: magas szintû, izgalmas dzsesszkamarazene.
Földes László alias Hobó egy Faludy-esttel szórakoztatja majd a közönséget: "Hogy mi köti össze Hobót és Faludy Györgyöt? Talán a csavargás."
A Tapinarii együttes 2001-ben alakult. A Sunt fericit (Boldog vagyok) címû számból készült, cenzúrázott videoklipet egy tévés mûsorban egy óra alatt 11 alkalommal közvetítették, ami rekordnak számít. A Musical Report magazin az év videoklipjének jelölte.
A Yesterdays egy progresszív–rock együttes, amely 1998-ban alakult Kolozsváron. Számos változás után a felállás a jelenlegi nyolc tagnál állapodott meg. Az együttes ötvözi a hetvenes évek klasszikus hangzását és a mûfaj modernebb hangzását ötvözve játssza a progresszív rockot.
A Filmtett és a Duna Mûhely Alkotótáborának filmjeit pénteken tekinthetjük meg a kisteremben, a 2007-es Mediawave filmjeit szombaton vetítik. Best of Alter-Native 14 címmel a tavalyi fesztivál díjazott filmjei vannak mûsoron. Jewels of Zagrebfilm címmel vetítik a kisteremben a Zagrebfilm stúdió legjobb filmjeit: találunk itt 1950-ben készült filmeket és kortárs alkotásokat is. A Zágrábi Szépmûvészeti Akadémia diákfilmjeit csütörtökön láthatjuk.
Czabán György Marosvásárhely képekben nevû fényképkiállításának megnyitójára pénteken este kerül sor. Két horvát mûvész videoprojekcióit is megtekinthetjük a kisteremben. Zlatko Kopljar a következôképpen vall performanszáról: "Horvátul, angolul és latinul belevéstem a golyóba a szeretet szót. Megtöltöttem a pisztolyt, és célzás nélkül kilôttem az éjszakába. Abban reménykedtem, hogy a szeretet golyója termékeny talajon landol, és kicsírázik." Marijan Crtaliæ Fucking&Regretting címû duplacsatornás videoinstallációja az érzelmi és az értelmi Én közti örökös belsô konfliktusról szól.
Az Alter-Native legvonzóbb része természetesen a sok-sok rövidfilm. Idén 56 kisfilmet nézhetünk meg. A versenyprogramba bekerült alkotások közül több szerepelt már nemzetközi fesztiválokon és megmérettetéseken, nemegy közülük rangos díjjal is büszkélkedhet. Akad a kisfilmek között mindenféle: különös technikával készült animációs film, orosz dokumentumfilm, szomorú és vidám filmes szösszenetek egyaránt. Megtudhatjuk majd, milyen "mókaszemüvegeken" keresztül figyelni a világot, és érdemes lesz azt is megfigyelni, hány filmben szerepel fômotívumként az alma. Láthatunk majd bizarr mesét az epekedésrôl és a vágyakozásról, kutya-nyuszi szerelemnek is tanúi lehetünk, sôt, egy apáca erotikus kalandjaiba is bepillanthatunk. Csak az ízelítô kedvéért fölsorolunk néhány címét: Balkán torta, Türelem, Globális orgazmus, Az égbe tartó folyó, Szalontüdô, A macska szerepe a francia irodalomban... A sor végtelen, az újságpapír véges. Ezért öt napra beköltözünk a színházba. Találkozunk rég nem látott ismerôsökkel, újra eluralkodik rajtunk a "fesztiválhangulat", újra belekerülünk a filmek mozgalmas világába. Nézzük a sok-sok filmet, film után filmet. Lazításképpen megnézzük az ígéretesnek tûnô horvát videoprojekciókat és hallgatunk egy jó kis dzsesszt...
Kádár-Dombi Katalin
Kötetek, kiadók, események
Nem kétséges, a veszprémi Péter Pál Kiadó másfél száz oldalas albuma lesz a vásárhelyi könyvvásár egyik legszebb kiadványa. A fotókat készítô Váradi Péter Pál és a szövegíró Lôwey Lilla ezúttal a szokásosnál is dicséretesebb munkát végzett. Errôl nemcsak a marosvásárhelyiek illetve a vásárlátogatók gyôzôdhetnek meg a november 9-i könyvbemutatón a Nemzeti Színházban délután 5 órától, hanem november 6- tól, keddtôl szombatig az egymást követô napokon ugyanabban az idôpontban Szászrégen, Makfalva, Erdôszentgyörgy és Szováta közönsége is. Akik ismerik a szerzôpáros értékes Erdély- sorozatát, biztosan ott lesznek. Annál is inkább, mivel Wass Albert, akinek 100. születési évfordulóját rövidesen ünnepeljük, sokak kedvence, a kiadvány pedig az író próza és versrészletei valamint az általa megörökített tájak és emberek mai felvillantása révén csodálatos világot tár elénk. A Magyar Örökség-díjas fotós 2000-tôl szinte napjainkig járta végig a Kelemen- és Görgény-havasok bérceit, völgyeit, erdeit, tisztásait és készített rengeteg elkápráztató, Wass Albert alkotói univerzumával harmonikusan egybecsengô, hangulatban, szemléletben megegyezô felvételt. A kötetbe 275 került be ezekbôl.
Marosvécstôl Marosvécsig követhetjük a tájba hamvait is szétszórató író és a valós meg képzeletbeli kiruccanásainak nyomdokain elindult fotográfus által felidézett csodálatos látványegyüttest. Veretes szöveg is segít abban, hogy szervesen beleéljük magunkat a titokzatos, tündéri, legendás, ma sem eléggé ismert vidékbe, amely ebbe a keretbe illeszkedik. Bisztra, Urszu, Galonya, az Ulmu, a Jód völgye, Ratosnya, Andrenyásza, a Szalárd völgye, Komárnyik, Funtinel, Ilva, a Tihu sziklái, Nyágra, Gödemesterháza, a Pietrosz és környéke, a Kelet- és Észak-Kelemen pompázatos természeti és emberi tájéka mutatja föl páratlan kincseit. Számos látnivalóval találkozhattunk már, de sokkal többel nem. A könyv kedvcsináló is lehet arra, hogy útra keljünk és személyesen is megtapasztaljuk e lenyûgözô vidék varázsát. Ebben a könyvbemutatókon, melyekbôl mostanság Erdélyen kívül Magyarországon is jó néhány lesz, Soós Andrea elôadómûvész mûsora is élménygazdagon segít. A jövô heti beajánlókon pedig e tájak alapos ismerôje, a szovátai középiskola tanára, Józsa András is szót kap. Amit hatványozottan indokol a két fáradhatatlan albumszerzô másik friss vállalkozása, az Erdély – Székelyföld- sorozat újabb kötetének megjelenése is. A ciklus immár a Kis-Küküllôt és vidékét is feltérképezte Kibédtôl Balavásárig, következik a Felsô-Nyárádmente vidéke. Errôl azonban egy más alkalommal beszélünk részletesebben. Ma a Wass Albert havasaihoz mellékelt Ajánlást, dr. gr. Czegei Wass András írását közöljük az albumból.
(nk)
Isten elôtt imádságra boruló székely lelkével végigtapogatja az Istenszékét, azt a "Babás" helyet, amely a vészterhes idôkben menedéket nyújtott a vidék lakosságának. Megmászni az 1381 m magas hegyet fáradságos ugyan, de megéri, hogy aztán ott fenn a szívedben lakozó Istenhez még közelebb lehess. Táltosok lakóhelye volt valamikor… talán most is az, mert az ott eltöltött idô után, ha lejössz a völgybe, másképpen látod értelmét a mindennapi létküzdelmednek a mindennapi kenyérért. A magasból nyugatra tekintve látod a békésen folydogáló Marost, mely a Görgényi- és Kelemen-havasok szorításából kitörve életet ad Szegedig, a völgyben megalapuló városok és falvak népeinek. E vidék hasznosságát már felismerték a rómaiak, akik felépítették castrumaikat, majd honfoglaló ôseink, kik a római alapokra várakat, városokat építettek. Marosfelfaluban kolostor, Marosvécsen vár, ahol Verbôczy István Tripartitumának egyik könyve születik. Trianon után az erdélyi magyarság megmentéséért báró Kemény János, Kós Károly, a helikoni költôk és írók életre parancsolják a megdermedt lelkeket. Dsida itt, Marosvécsen olvassa fel elsô alkalommal Psalmus Hungaricusát, míg a szomszédból, a Leányvár kastélyának fényébôl Fráter Lóránd és Béla zenekölteményeikkel vidámítják a megbúsult szívû magyarokat. A Maros bal partján, Holtmaroson az Éltetôk vigyáztak, a "Havasok királyai" (Wass Albert nevesítése). Magyaró régi templomának építészeti stílusa szász településre vall, délre Fickó, hol nem félnek a gyermekáldástól. Oroszfaluban Mária Terézia elrománosodott ruténjai imádkoznak görög katolikus hitvallás szerint. Az Istenszékérôl valakinek vigyázó tekintete ôrzi a völgyi életet. Közben lábai alatt az Urszu patakában kézzel fogja Wass Albert Funtineli boszorkánya az ezüstszínû pisztrángokat, szemben a szászpadon, a holtmarosi dombokon, elfelé a Maros völgyén ôrködik a lehazudott történelem. Az Árpád- vonal szétrombolt bunkermaradványai tanúskodnak arról, hogy nem adták fel könnyen a székely határvadászok a haza védelmében.
Kelemen-havasok, Istenszéke és Wass Albert, akinek hamvait kívánsága szerint mi, a gyermekei szétszórtuk a csúcsról, a Teremtô tenyerébe rejtve, csillagporrá változtatta azokat, hogy befedjék Erdély gondterhelt homlokát.
Mindezeket látni lehet Lôwey Lilla megható szövegén és Váradi Péter Pál csodálatos fényképein. Látni és szívvel érezni ezen fotóalbum üzenetét: a hazaérkezés, a megpihenés örömujjongását, mert VALAKI hazaérkezett, hogy itthon lehessen! Itthon lehessünk mi, mindannyian!
Dr. gr. Czegei Wass András
Nyilván nem csak sorozatokkal jelentkezik a csíkszeredai kiadó a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron, de lehetetlen nem észrevenni, milyen fontosságot tulajdonít annak, hogy rangos és népszerû ciklusait folyamatosan újabb kiadványokkal gazdagítsa. Mindenekelôtt a Bibliotheca Transsylvanica sorozatra hivatkozhatunk, amelynek a mostani rendezvényen immár az 54., 55. és 56. kötete lát napvilágot. Fazakas István Erdély nagy pedagógusai címmel neveléstörténeti antológiát állított össze, Deé Nagy Anikó Gondolatok egy könyvtárból cím alatt ad közre tanulmányokat, elôadásokat és cikkeket, Benkô Levente könyve pedig a Magyar fogolysors a II. világháborúban címû kötetével gyarapítja a kezdeményezést. Mindhárom friss megjelenés ismertetésére a Bernády Házban tartandó Pallas-esten kerül sor november 9-én 17