Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Traian Basescu államfônek immár sikerült maga ellen hangolnia az RMDSZ-t is: a kémkedéssel és árulással gyanúsított Nagy Zsolt távközlési miniszter ellen kérte az ügyészségi vizsgálat beindítását. Basescu annak ellenére döntött így, hogy az államelnöki hivatal bizottsága "nesze semmi, fogd meg jól" konklúzióra jutott. Pontosabban: a bizottság tagjai háromhavi vizsgálódás után sem tudtak bizonyítékokat gyûjteni Nagy Zsolt bûnösségét illetôen, az általuk hozott döntés ilyenformán nem jelenthet elegendô okot arra, hogy egy magas rangú politikus ellen megindítsák a bûnügyi vizsgálatot.

És mégis. Nagy Zsolt lejáratása lehet, hogy a politikai játszmában egyesek számára fontos, hiszen árnyékot vet az RMDSZ egyik magas rangú tisztségviselôjére, így magára a szövetségre is. Ha arra gondolunk, hogy Nagy Zsolt lejáratása összefüggésben van az európai parlamenti választásokkal, ne feledjük, a "kémbotrányt" három hónappal ezelôtt indították el, amikor még a tárcavezetô neve – legalábbis hivatalosan – nem szerepelt elsônek az RMDSZ jelöltlistáján. Ennek ellenére, lehet, hogy egyesek számára Nagy Zsolt jelenléte az EP-ben nemkívánatos, így hát el kell lehetetleníteni. Az államelnöknek ugyanis lehetôsége lett volna másként is dönteni, hiszen a tárcavezetô ügyében a vizsgálatot bûnügyi eljárás nélkül is folytathatták volna, azonban Traian Basescu így látta jónak eljárni. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök egyébként "megkésettnek", sôt, egyenesen "zsarolásnak" nevezte az államfô döntését.

Az mindenképpen furcsa, hogy egy kémkedéssel és hazaárulással vádolt magas rangú tisztségviselôt, aki ellen ügyészségi vizsgálat indítását kéri az államelnök, még csak fel sem függesztenek tisztségébôl. A kérdés a továbbiakban már csak az, hogy az ügyészségi vizsgálat mit derít ki. Bár az elmúlt napokbeli "leleplezések" nyomán akár azt is kérdezhetnénk: mit kell kiderítenie? A fentiek mindenesetre súlyos vádak, ennél kevesebbért is felfüggesztenek állásukból tisztségviselôket, közalkalmazottakat.

Az akár politikai showbiznek is nevezhetô Nagy Zsolt-ügy kétségtelenül súlyosbítja a politikai válságot, aminek megszüntetését immár a tárcavezetô mellett kiálló RMDSZ is az elôrehozott választásokban látja. A három éve elôrehozott választásokkal riogató Traian Basescut pedig – a közvélemény-kutatások eredményei ellenére – meglepetés érheti. Kiderülhet: a viszálykeltés a politikai tôke kovácsolásában nem annyira kifizetôdô, mint ahogyan az egykori hajóskapitány képzelte…

Tegnap politikai nagyüzem zajlott az elnöki palotában. A parlamenti pártok (kivéve az NRP-t) Traian Basescu elé járultak vallani szándékaikról, s hallani a konfliktusból konfliktusba sodródó elnök véleményét az egyre mélyülô politikai válságból való kilábalásról. A nyilatkozatokból ítélve a konszenzusnak még halvány körvonalai sem látszanak.

Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke kedden, a Cotroceni-palotában tartott tanácskozások után kijelentette, hogy a politikai krízishelyzetbôl való kilépés megoldása a parlamentben és nem a Cotroceni-palotában található, és "egészséget, illetve a munkához és a játékhoz való erôt" kívánt Basescu államfônek.

"A következtetés az, hogy semmi újat nem tudtunk meg az államelnöktôl. A politikai gondokat a parlamentben és nem a Cotroceni-palotában lehet megoldani. Romániának nincs szüksége egy játékosbíróra, egy mindent tudó szülô beavatkozására. (…) Nem Basescunak, hanem a választóknak tartozunk felelôsséggel, és elôttük fogunk számod adni tevékenységünkrôl" – jelentette ki Antonescu.

Hozzátette, hogy a PNL már nem érdekelt abban "a politikai játékban, amelybôl Basescu él".

"Az egyetlen dolog, amirôl nem tudunk lemondani, hogy az államelnök az alkotmányosság keretein belül maradjon. A PNL tiszteletet tanúsított az államelnöki hivatallal szemben. Egyébként egészséget, illetve a munkához és a játékhoz való erôt kívánunk Basescu államfônek" – tette hozzá a PNL alelnöke.

Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kedden, az államelnökkel való tanácskozás után kijelentette: "Az államelnök semmiféle megoldást nem javasolt, de nem is lett volna hogy, mivel a megoldás nem a Cotroceni-palotában, hanem Románia parlamentjében van. Amíg van miniszterelnökünk, a kormány és parlament közötti kapcsolatra a megoldás csakis a kormányfô és a parlament közötti kapcsolatban van" – mondta Geoana.

Hozzátette, a PSD "az alkotmány iránti tiszteletbôl" vett részt a Basescu államfô által kezdeményezett tanácskozásokon, illetve azért, mert Románia jelenleg "nagyon súlyos politikai helyzettel" küszködik.

A PSD elnöke rámutatott, a szociáldemokraták elmondták az államfônek, hogy a krízis fô oka a "politikai vendetta az államelnök és a miniszterelnök között, illetve az irracionális gyûlölet a PNL és a PD között". Szerinte ezekkel a gesztusokkal a PNL és a PD feláldozza az országot.

Geoana szerint a megoldás az általa politikai zárlatnak nevezett helyzetre a "PNL-PD Szövetség felszámolása lenne".

"Mielôtt egy másik kormányra gondolna, az államfônek fel kell vállalnia a jelenlegi kormány kudarcát (…), és ne ismételje meg a 2004-ben elkövetett hibát, amikor egy rozoga, és a választások eredményeinek ellentmondó kormányt hozott hatalomra" – tette hozzá a PSD- elnök.

Rámutatott még, hogy a kormányfô és államelnök közötti kölcsönös korrupciós vádak tisztázása nélkül "nem lehet lecsillapítani a politikai játékokat".

Elmondta még, a tanácskozáson a szociáldemokraták új külügyminiszter kinevezését sürgették, illetve azt, hogy szükség van az esetleg törvénytelenül véghez vitt telefon-lehallgatások kapcsán felmerült vádak tisztázására.

Az RMDSZ az államfôvel is közölte: nem ért egyet azzal, hogy bizonyítékok hiányában nyomozást vagy eljárást indítsanak felelôs politikai tisztségviselôk ellen – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök kedden Bukarestben, azt követôen, hogy az RMDSZ küldöttségének élén megbeszélést folytatott Traian Basescu államelnökkel. Markó Béla leszögezte: az RMDSZ támogatja Nagy Zsoltot, aki a szövetség egyik fontos vezetô tisztségviselôje, és aki ellen a bizottsági jelentés semmilyen konkrét bizonyítékot nem tudott felmutatni.

"Közöltem az elnök úrral: nem tudjuk elfogadni azt, hogy több hónapon át a gyanú árnyéka vetüljön ezekre a tisztségviselôkre, és azt sem, hogy bizonyítékok nélkül eljárást kezdeményezzenek ellenük" – jelentette ki az elnök.

– Az RMDSZ számára elfogadhatatlan, hogy megfelelô parlamenti támogatás hiányában veszélybe kerüljön a kormányprogram megvalósítása és az elkezdett reformfolyamat. Álláspontunk szerint a súlyos politikai válság feloldására két megoldás létezik: vagy teremtünk egy olyan kormánykoalíciót, amely képes többséget szerezni a parlamentben, vagy ki kell írni az elôrehozott választásokat – mutatott rá az elnök, hozzátéve: a Nagy-Románia Pártot kivéve, az RMDSZ hajlandó tárgyalni minden parlamenti párttal egy új kormánytöbbség megteremtése érdekében. Közölte, egyetértettek az államelnökkel abban, hogy a jelenlegi helyzetre nem az államfônek, hanem a politikai pártoknak kell megoldást találniuk.

A találkozón az RMDSZ küldöttsége felhívta az államelnök figyelmét az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események évfordulójára is, emlékeztetve arra, hogy tizenhét évvel ezelôtt több száz ember megsebesült, többen életüket vesztették a magyarellenes konfliktus során. Akkor két út állt a magyarság elôtt: erôszakkal, vagy pedig politikai eszközökkel, tárgyalások útján próbálja kivívni jogait. A magyar közösség akkor a békés megoldás útját választotta, és ez a politikai magatartás azóta a romániai társadalom rendkívül fontos értékévé vált – fogalmazott Markó Béla.

Közölte, a keddi konzultáción nem tárgyaltak az egyéni választókörzetes választási rendszer bevezetésérôl, az RMDSZ szerint ugyanis jelen pillanatban ez csupán másodlagos kérdés. Ezzel szemben az RMDSZ nehezményezte a decentralizációs folyamat késlekedését és az igazságszolgáltatás reformjában tapasztalható gondokat. Újságírói kérdésre válaszolva a szövetségi elnök kifejtette: álláspontja szerint új tárcavezetôre van szükség az Igazságügyi Minisztérium élén, ugyanis igen kétséges az, hogy Monica Macovei véghez tudná vinni az igazságszolgáltatás mélyreható reformját. – Az eddigi intézkedések felületesek, amelyek csak a reform látszatát keltik – mutatott rá Markó Béla.

A megyei sürgôsségi kórház szülészeti klinikájának vezetôje, dr. Szabó Béla professzor tegnap sajtókonferencián jelentette ki: nem történt orvosi mûhiba annak a Borszékrôl érkezett terhes nônek az esetében, akinek gyermeke március 16-án halva született a klinikán. A Pro Tv híreiben megjelenteket cáfolta a klinikavezetô, aki szerint a magzat hirtelen bekövetkezett halálának okát a boncolás során állapítják meg.

Március 16-án a megyei sürgôsségi kórház szülészeti klinikáján halva született egy csecsemô. Dr. Szabó Béla klinikavezetô cáfolta, hogy az ügyeletes orvos, dr. Usuelu Sergiu "nem felügyelte kellôképpen" a szülést, mint ahogy azt is, hogy a szülési fájdalmak ideje alatt, több órán át magára hagyták volna a vajúdó nôt.

Elmondása szerint a terhes nôt, akit Rh- összeférhetetlenség gyanúja miatt küldött Marosvásárhelyre orvosa, de akirôl bebizonyosodott, hogy a gyanú alaptalan, március 10-én utalták be a klinikára. Beutalásakor a magzat még élt. Három alkalommal is végeztek kardio-tokográfiai vizsgálatot, ami regisztrálta a magzat szívmûködését, az eredmény mindhárom alkalommal azt mutatta, hogy a magzat jól van. Március 16-án reggel 9 órakor a kardio-tokográfiai vizsgálat szintén normális görbét eredményezett, ám két órára rá már nem regisztráltak magzati szívmûködést. Az édesanyával közölték, hogy a gyermeke halott; csak ezt követôen indult be a szülés. Dr. Szabó Béla szerint a halva született magzaton semmilyen látható jel nem utalt a halál okára, illetve terhesség alatti magzati ártalomra. "A boncolás során nem találtak malformációkat, viszont jelentôs szívburokbevérzést állapítottak meg, aminek több oka lehet. A boncolás végsô eredményei két héten belül lesznek meg" – jelentette ki az orvos.

A klinikavezetô szerint nem az ügyeletes orvos hibájából történt a tragédia, hiszen a szülés elôtt álló terhes állapotát fokozott figyelemmel kísérték, ezt bizonyítja az is, hogy a kardio-tokográfiai vizsgálatot kétnaponta, nem pedig a szabályzatban elôírt négynaponta végezték el. Hirtelen elhalálozások elôfordulnak a világ legfejlettebb országaiban is, ezt el kell fogadni, mondta dr. Szabó Béla, aki szerint akkor követett volna el hibát az ügyeletes orvos, ha császármetszést végez, miután kiderült, hogy a magzat halott, hiszen egy ilyen sebészeti beavatkozással negatívan befolyásolt volna egy esetleges újabb terhességet.

A Maros Megyei Sürgôsségi Kórház Szülészeti Klinikáján tavaly 2500 szülést vezettek le, ami a klinikavezetô szerint szép szám, a szülô nôk többsége elégedetten hagyta el a kórházat. "A mostanihoz hasonló eset ritkán fordul elô, és tény, hogy a történtek kapcsán felröppent hírek nem tesznek jót a klinika hírnevének" – ismerte el dr. Szabó Béla.

A bonyhai önkormányzat ígéretet kapott a megyei tanfelügyelôségtôl, hogy szeptemberben vadonatúj iskolabuszt kap a község. A jelenlegi jármû szinte állandóan javításra szorul, amit az illetékesek az utak rossz állapotával magyaráznak.

Érkezésünkkor a helyi polgármesteri hivatal elôtt állt az Aro típusú, sárga iskolabusz, annak ellenére, hogy a helyi általános iskola nem a közelben található. Miért itt várakozik a jármû? – tettük fel a kérdést Balogh Imrének, az iskola aligazgatójának, aki elmondta, a huszonkét személyes iskolabuszt a helyi polgármesteri hivatal által alkalmazott hivatásos gépkocsivezetô vezeti. Reggel öt órakor indul Gógán felé, beviszi a gyerekeket Bonyhára, majd Jövedics irányából az ottani gyerekeket is iskolába szállítja. A tanórák alatt a hivatal teendôit látja el, majd déli egy órakor hazaszállítja a diákokat. Naponta tizenöt gyereket Gógán fele, húszat pedig Jövedics irányába. A szóban forgó jármû négy éve szolgálja a Bonyha községbeli tanulókat, de szinte kéthetente elromlik és javításra szorul – tudtuk meg. Az aligazgató szerint már eleve gyengén mûködött, habár újan kapta a község. "A legfôbb gond, hogy nagyon rosszak a Gógán és Jövedics felé vezetô utak, a mikrobusz csupán 5 km/óra sebességgel tud közlekedni. A nehézkes útviszonyok miatt gyakoriak a gumidefektek és egyéb mûszaki hibák". Kérdésünkre, hogy a község miért nem kért új iskolabuszt, az aligazgató elmondta, kértek új jármûvet, telefonon közölték velük, hogy meg is kapták, azonban amikor az átvételre került volna a sor, kiderült, hogy csupán egy nyolcszemélyes buszt szántak nekik, amit nem fogadtak el, mivel nem lett volna elég ez a helyszám a gyerekek szállításához. "Ha megszûnnek az összevont osztályok, akkor mindenképpen szükségünk lesz egy nagy buszra" – teszi hozzá. A község ígéretet kapott, hogy a 2007–2008-as tanév kezdetekor biztosítják a kért jármûvet. Azonban a régit is meg kell tartsák ahhoz, hogy minden gyereket iskolába tudjanak szállítani.

Hétfôn délután lakossági bejelentés érkezett a marosludasi rendôrségre, mely szerint a város vasútállomásának teherrakodó peronján egy nyergesvontató utánfutójából cigarettát rakodtak át egy piros Opel személyautóba.

A bejelentés nyomán a helyszínre kiszálló rendôrök még rakodás közben tetten érték a medgyesi illetôségû 33 éves T. Danutot, a nyergesvontató sofôrjét, és testvérét, a 36 éves magyarbükkösi T. Florint. A helyszínen 3840 csomag különbözô márkájú, vámzár nélküli cigarettát találtak. Az árura a két férfi semmilyen származási iratot nem tudott felmutatni, ezért a teljes mennyiséget elkobozták. A rendôrség közlése szerint T. Danut bevallotta, hogy a vámzár nélküli cigarettát egy nagyváradi személytôl vásárolta 4.608 euróért, az áru romániai piaci értéke a rendôrség közlése szerint 17.664 lej. A két férfi ellen szabadlábon folytatják tovább a rendôrségi vizsgálatot.

A Népújság szerkesztôsége ma 16 órától tartja a Népújság- kosár rendes, havi sorshúzását a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea utca 6. szám). Gazdára talál a három élelmiszerrel teli Népújság-kosár (ebbôl kettô a marosvásárhelyi, egy a vidéki olvasóknak) és a Hûségtombola-díj is.

Március 17-én Sóváradon az 54 éves csíkszeredai C. Nicolae Fiat Ducato kisbusszal elgázolta B. Bateiu 84 éves sóváradi lakost, aki meg nem engedett helyen akart átkelni az úttesten. Másnap 21.40-kor Szentlôrincen a nyárádgálfalvi 27 éves B. Sándor Opel Vectra gépkocsijával elütötte a 77 éves helybéli F. Sándort, aki az úttest szélén haladt. A gyalogos belehalt sérüléseibe.

Jegyzet

Mindenekelôtt tisztázzuk a fényszennyezés fogalmát, merthogy egészen új, mint a jelenség maga, amit jelöl. A fényszennyezés a fénnyel való visszaélés egyik változata. Modern világunkban nemcsak "Iljics lámpái" gyúltak ki (bár van, ahol még ma sem), de a nagyváros, különösen a világvárosok esténként fényárban úsznak, ami elsô pillantásra fene nagyszerûnek, sôt gyönyörûnek tûnik, különösen ha álló- vagy mozgóképen nézzük, de benne élni már közel sem olyan élvezetes. Ugyanis idegölô, fárasztó, a szemet károsító, balesetet elôidézô hatása az emberre, különösen az utcákon, igen gyakori, sôt azok számára, akik ilyen vakító fényforrások közelében élnek, állandó. Ezért van az, hogy a civilizáltabb, fénnyel, fölösleges kivilágításokkal, fényreklámokkal terhelt országokban illetve világvárosokban egyre gyakoribb téma a fényszennyezés, és kiküszöbölése.

Nos, kies városunk nagy igyekezetében, hogy felzárkózzon, le ne maradjon semmirôl, különösen patikatulajdonosai, igencsak igyekeznek elárasztani fénnyel bennünket. Ha körülnéz az ember a városban, nem a kocsmák, nem a bárok, nem a kaszinók, nem a boltok reklámjai villognak vakítóan, hanem a patikákon lévôk, hogy százméteres körzetben semmit sem látni, mert az ember kénytelen a szemét lehunyni, olyan messzire világítanak ezek a zöld keresztek. Álságosan teszik, mert azt kellene szimbolizálják, hogy a polgár egészségvédelmét szolgálják, hiszen azt írták a kirakatra, hogy "gyógyszertár". Csakhogy már rég nem ezt jelenti ez a szó a tulaj számára, hanem azt jelenti, hogy "Profit – Pénz".

Rengeteg a patika a városban, csak a Kövesdombon, ahol lakom, 12 db, írd és mondd tizenkét darab patika nyílt az utóbbi két-három évben, és mind mûködik. Így aztán most már este nem ajánlatos kisétálni az 1848. Bulevárdra, mert jobboldalt is, baloldalt is – egyik itt, a közvetlen szomszédomban – néhány száz méteren belül úgy villognak éjjel-nappal ezek a zöld fényreklámok, hogy különösen este semmi garancia arra, hogy az ember nem botlik meg saját lábában vagy a járdán lévô dudorokban, gödrökben vagy elszórt hulladékban. Hát tessék otthon ülni, nem igaz? Vagy kerülôt tenni, esetleg a fejét leszegni, ahogy az egyik tulaj javasolta nekem.

Azt jó lenne azért tudni, hogy milyen távolságra világíthat egy ilyen reklám, mert ugye, ha akár több tíz vagy akár száz méterre, akkor a többi üzleten miért nincs ilyen ronda csoda? Vagy talán teljesen illegális, s akkor ki adta ki az engedélyt, kérdem én, földi halandó, minden jövômenô nevében. Esetleg illojális konkurencia esete forog fenn?

Talán ha más nem, a környezetvédôk egyszer csak észreveszik, és tesznek is valamit ellene. Meg a környéken élô lakótársulások, hiszen az ô esti sétájuk életveszélyes. De a fogyasztóvédôk se kellene tétlenkedjenek.

Még szerencse, hogy itt a tavasz, nyúlnak a napok, és a nappali fény, a Nap még nem tüntethetô el az égrôl, mint a csillagok.

Az EU-tagállamok polgárainak 44 százaléka szerint az élet rosszabb lett azóta, hogy hazájuk csatlakozott az Európai Unióhoz, ugyanakkor a többség a kilépést sem akarja, mert attól tart, hogy akkor még rosszabb lenne – ez derül ki a Financial Times és a Harris közvélemény-kutató által az öt legnagyobb EU-tagállamban elvégzett, hétfôn Londonban ismertetett felmérésbôl, amely szerint sokaknak csak a bürokrácia jut eszükbe az unióról.

A közösség 50. születésnapja elé idôzített vizsgálat szerint a megkérdezettek mindössze 25 százaléka vélekedett úgy, hogy hazájában javult az életminôség az uniós csatlakozás óta.

Az átlagon belül mindazonáltal jelentôsek az eltérések: a britek 52 százaléka mondta azt, hogy a dolgok rossz irányba indultak Nagy-Britannia csatlakozásával, a spanyolok 53 százaléka szerint azonban Spanyolországban jobb lett az élet a belépés óta.

A felmérés általában is komoly mértékû kettôsséget mutatott ki az EU megítélésében. Az unióval kapcsolatos – fôleg a bürokráciára vonatkozó – panaszok sora ellenére a megkérdezett britek, franciák, németek, spanyolok és olaszok 40 százaléka mondta azt, hogy hazája rosszabbul járna, ha kilépne az EU- ból. Átlagosan mindössze 22 százalék volt azoknak az aránya, akik szerint országuknak jobbat tenne a távozás az unióból.

Arra a kérdésre, hogy mi jut eszükbe elôször az EU nevének hallatán, a válaszolók 31 százaléka az egységes piacot, 20 százalékuk a bürokráciát nevezte meg, és mindössze 9 százalék mondta, hogy az uniót a demokráciával azonosítja.

Ezen az átlagon belül a britek 38 százaléka, a németeknek pedig a 33 százaléka nevezte meg elsô helyen a bürokráciát.

A felmérésbe bevontak relatív többsége, 35 százaléka tartja úgy, hogy az uniós alkotmánynak kedvezô hatása lenne országára; 27 százalék ezzel ellentétes véleményének adott hangot. A legnagyobb ellenállás ebben a kérdésben is a britek körében tapasztalható: az EU-alkotmányt 48 százalékuk veti el.

Az iraki háború nehéz, de megnyerhetô – jelentette ki George Bush az invázió indításának negyedik évfordulóján Washingtonban, türelmet kérve a bagdadi biztonsági mûveletek végrehajtásához. Az amerikai elnök rövid, mindössze ötperces nyilatkozatot tett a Fehér Ház Roosevelt-szobájában arról, hogy az iraki háborút folytatni kell, mivel az arab országból történô kivonulásnak végzetes következményei volnának.

A CNN hírtelevízió kiemelte: Bush az iraki gyôzelemrôl már nem mint bizonyosságról, hanem csak mint lehetôségrôl beszélt.

"Az ember hajlana arra, hogy látván az iraki kihívást, arra a következtetésre jusson, a legjobb, amit választani lehet, az csomagolni és hazamenni" – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez rövid távon kielégítô lehet, azonban a következmények az Egyesült Államok biztonságára nézve katasztrofálisak volnának.

Azt mondta, jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy a szövetséges erôk garantálják Bagdad biztonságát. Bush közölte, hétfôn telefonon beszélt Núri al-Máliki iraki miniszterelnökkel és David Petraeus tábornokkal, az iraki szövetséges csapatok parancsnokával, akik arról tájékoztatták, hogy a bagdadi biztonsági mûveletek még csak kezdeti fázisban vannak. A siker lehetséges, de "még hónapokat igényel, nem napokat vagy heteket" – hangsúlyozta az amerikai elnök.

Noha Núri al-Máliki iraki kormányfô az ITV brit televíziónak úgy nyilatkozott, "a nemzeti megbékélési folyamatnak" és a biztonsági erôk erôfeszítéseinek köszönhetôen "vége a felekezetközi erôszaknak".

Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter hétfôi televíziós nyilatkozataiban ugyancsak védte az iraki háború ügyét, ugyanakkor elismerte, hogy az Egyesült Államok túl kevés katonát küldött az arab országba a lázadás letörésére.

Alig néhány nappal az Európai Unió jubileumi csúcstalálkozója elôtt minden korábbinál határozottabban sürgette az unió alkotmányának mielôbbi elfogadását José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Barroso a mérsékelten baloldali Berliner Zeitung címû lapnak adott, hétfôn megjelent nyilatkozatában nyomatékosan utalt arra, hogy szükség van az ötvenéves szervezet intézményeinek megreformálására és az új alkotmányra. A bizottsági elnök hangsúlyozta: a hét végi, berlini csúcstalálkozónak, illetve az elfogadásra kerülô, ünnepélyes nyilatkozatnak történelmi szerepet kell betöltenie az EU életében. Ezzel összefüggésben a konzervatív portugál politikus valamennyi tagállamot együttmûködésre szólította fel.

Az Európai Bizottság elnöke utalt arra, hogy 2004-ben valamennyi tagország aláírta a tervezetet, ezért szavai szerint a ratifikálás is kötelességük. Barroso mielôbbi megegyezést sürgetett, s elvetette a gyökeresen új tárgyalásokat. A jelenlegi tervezetet leginkább bíráló országokhoz, Lengyelországhoz, Csehországhoz, továbbá Nagy- Britanniához intézve szavait, kijelentette: kötelességük, hogy hozzájáruljanak a mielôbbi megoldáshoz.

A bizottsági elnök Varsó és Prága általa halogatónak tartott magatartását egyszerûen elfogadhatatlannak nevezte, még akkor is, ha 2004-ben a két országban nem a jelenlegi kormányok voltak hatalmon. "Európában valahol mindig vannak választások, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden alkalommal új alkotmányos szerzôdésrôl kezdjünk tárgyalásokat, ha egy adott országban kormányváltozásra kerül sor."

Barroso szerint a vasárnapra tervezett, úgynevezett berlini nyilatkozatnak már egyfajta kiutat kell jeleznie a jelenlegi alkotmányos válságból.

Hozzáfûzte: a jelenlegi szerzôdést a lehetô legkisebb változtatásokkal, jelentôsebb rövidítések nélkül és a jelenlegi hivatalos címmel, azaz az Európai Unió alkotmányának nevezett dokumentumként kell majd elfogadni, legkésôbb 2008 végéig. "De természetesen, minél korábban, annál jobb" – hangoztatta Barroso.

A fellebbviteli bíróság döntése szerint viszont a tilalom sérti az alkotmány úgynevezett második kiegészítését, amely szerint az Egyesült Államokban mindenkinek joga van fegyvert tartani és magánál hordani. A felsôbb fokú bírák 2-1 arányban elutasították azt a korábbi döntést megalapozó érvelést – amely egyébként a fegyvertartásról szóló régi vitában az azt ellenzôk egyik fô érve –, hogy az alkotmányos fegyvertartási jog csak fegyveres szervezetek tagjaira, például rendôrökre vonatkozik.

A fellebbviteli bíróság megállapította: a második kiegészítésben szereplô jog nem korlátozódik a fegyveres testületekre, és annak gyakorlása nem függ attól, hogy valaki ilyen testület tagja-e vagy sem. A szövetségi bíróság a korábbi alsóbb fokú döntés azon részét is alkotmányba ütközônek ítélte, amely elrendelte, hogy a lôfegyverek csak töltetlen, szétszerelt állapotban tárolhatók.

A republikánus Bush-kormány támogatja az egyéni fegyvertartási jogot. Az amerikai legfelsôbb bíróság évtizedek óta nem foglalt állást a kérdésben: ha az ügy elé kerül, csaknem 70 év óta elsô ízben kell majd döntenie az alkotmány második kiegészítésének értelmezésérôl.

A CNN értékelése szerint a fellebbviteli bíróság döntése a fegyvertartást pártolók "döntô gyôzelmét" jelenti.

Adrian Fenty washingtoni polgármester kijelentette, csalódott, sôt, fel van háborodva. Máris közölte: a fôváros mindent megtesz, ami hatalmában van, annak érdekében, hogy a döntést megmásítsák; ha kell, elmennek a legfelsôbb bíróságig. Egy fegyvertartást ellenzô csoport a legrosszabb értelmû bírói mûködésnek nevezte a döntést.

Az Egyesült Államokban csak két nagyvárosban van érvényben fegyvertartási tilalom, Washingtonon kívül Chicagóban.

A liberális hangvételû The Washington Post véleményoldalán Robert Levy, a konzervatív Cato Intézet alkotmányjogásza megjegyezte: bár az utolsó szót valószínûleg a legfelsôbb bíróság mondja majd ki, a jelenlegi fázisban úgy tûnik, megszûnt Washingtonban az 1976 óta érvényben levô fegyvertartási tilalom.

Liviu Timar PSD-s képviselô tegnap a képviselôház plénumában felolvasott politikai nyilatkozatában kijelentette: ha minden a szaktárca "állategészségügyi stratégiája" szerint megy, az idén húsvétkor az történik majd, hogy "a juhosgazda azonosító fülszámot kér az állatorvostól, majd beszerzi a megfelelô állategészségügyi dokumentumokat az állat szállítására, s két nappal késôbb egy jogosított vágóhídra viszi, egy ugyancsak jogosított gépjármûvel, ahol levágják – betartva az európai normáknak megfelelô vágási körülményeket –, utána a fülszámot visszaviszi az állatorvoshoz, hogy a feláldozott bárányt töröljék a nyilvántartásból, majd, ha rendezte a jogosított gépjármûvel biztosított szállítást a kb. 40 kilométerre levô jogosított vágóhídig és vissza, kifizeti a jogosított vágóhíd szolgáltatását".

A képviselô szerint ezt a hercehurcát elkerülhették volna az illetékes hatóságok, ha az ôsszel Románia hivatalosan kérte volna, hogy a hagyományos húsvéti bárányok vágási procedúráját kivételként foglalják bele a vonatkozó normákba.

Ugyanakkor a bolgárok idejében megtették és az Európai Bizottság elfogadta.

Timar példákkal támasztotta alá azt a kijelentését, amely szerint a 2004-es választásokat követôen a Mezôgazdasági, Erdôgazdálkodási, Vidékfejlesztési Minisztérium és az Állategészségügyi Hatóság "komolyan munkához látott" félredobva mindent, ami hagyományos, és az uniós csatlakozás után, a mezôgazdasági termelôk számára nehezen betartható szabályokat állított fel.

Például 2005-ben, azonnali kártérítést ígérve, begyûjtötte az emberek lovait azzal, hogy az Európai Unió követeli a fertôzô kevésvérûség visszaszorítását. Ezzel szemben mi történt? A kormány kártérítést nem fizetett ugyan (ha meg adott valamit, az kb. 300-500 lej volt egy 400-500 kilogrammos lóért), de le kellett váltsa az állategészségügyi hatóság elnökét, mert gyanús ügyletekbe keveredett: olaszoknak ígért lovat az ottani húsfeldolgozó üzemek számára. Az eredmény: sem a betegséget nem sikerült visszaszorítani, sem kártérítést nem adtak, viszont a parasztokat az egyetlen jövedelmi forrás nélkül hagyták.

A volt mezôgazdasági miniszter, Gheorghe Flutur, az említett hatósággal karöltve, hisztériát keltve az egész országban mindenféle aberráns szabályt talált ki a madárinfluenza elterjedésének megfékezésére. A szárnyasok magyarázat nélküli kiirtása, a személyek szabad közlekedésének a korlátozása, a karanténok, a rendfenntartó intézmények mozgósítása, a gépjármûvek habos vízzel való öntözése, és egy halom közpénz felesleges kidobása csak egy része a madárinfluenza-cirkusznak, mondta Timar Liviu.

A képviselô a továbbiakban arról beszélt, hogy 2006. december 20 és 31. között, vagyis a hagyományos karácsonyi disznóvágások idején, ugyanaz az állategészségügyi hatóság féláron vásárolt, lejárt szavatosságú szérummal oltotta be az állatokat a sertéspestis ellen, holott tudta, hogy semmit sem ér az egész.

Az már hab a tortán, folytatta a PSD-s képviselô, hogy a fenti hatóság elnöke, rendeletet bocsátott ki, amely megtiltja a juhászoknak a váltólegeltetést. Egy tévéadásban azzal magyarázta, hogy "törvénytelen". Az elnök – aki a jelek szerint egy szót sem ért a csatlakozási tárgyalásokból – megtiltotta a termelôknek, hogy a termékeiket (tej, méz, túró stb.) távolabbi piacokon értékesítsék. Ezt csak a saját telephelyükön vagy a szomszédos településen tehetik meg. Az esztelen szabályt ugyancsak az Európai Unióra fogták, amely állítólag így akarja megvédeni a lakosságot a hagyományos termékek fogyasztása nyomán történô megbetegedésektôl.

A képviselô még egyszer figyelmeztetett, hogy ezeket a nevetséges és a termelôket hátrányosan érintô aberrációkat elkerülhettük volna, ha a szaktárca és az illetékes hatóság – Bulgáriához hasonlóan – az Európai Bizottságtól a megfelelô kivételek bevezetését kérte volna. Ehelyett a prefektúráknál és a polgármesteri hivataloknál lép közbe, hogy a saját tehetetlenségét valamiképpen korrigálja.

Mihail Hardau oktatási miniszter kedden elmondta, elégedett, hogy a szenátus nem szavazta meg az oktatás ellen benyújtott egyszerû bizalmatlansági indítványt, és értékelte azt, hogy kiegyensúlyozottan zajlottak a viták, annak ellenére, hogy léteztek igaztalan vádak.

"Örvendek, hogy a bizalmatlansági indítványt nem szavazták meg. Voltak mellette, és voltak ellene is szavazatok. Elmondhatom azonban, kellemesen meglepett, hogy kiegyensúlyozottan zajlottak a viták, és hogy a többség nagy súlyt helyez a tanügyre" – nyilatkozta kedden Mihail Hardau oktatási miniszter a Mediafaxnak.

Hangsúlyozta, hogy egyes szenátoroknak igazuk volt, amikor a tanügy bizonyos aspektusait kritizálták, mint például ami a tankönyveket illeti. Voltak azonban igaztalan vádak is, például az iskolabuszok kapcsán.

"Egyes szenátorok a sajtóból vették át az információkat az iskolabuszok beszerzését illetôen, és nem az oktatási tárcától. Remélem, hogy ma tisztázódott az ügy" – mondta még Hardau.A szenátus kedden 58 mellette és 52 ellene szavazattal elutasította A román tanügy és kutatás csôdje nevû egyszerû bizalmatlansági indítványt. Az elfogadáshoz 69 mellette szavazatra lett volna szükség. A szavazás eredményének kihirdetése után a miniszter megköszönte a szenátoroknak a támogatást. Hozzátette, sok dolog hangzott el – igazak és hamisak egyaránt –, és figyelembe fogja venni az észrevételeket.

Zsarolás szagúnak érzi Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök azt, hogy kétértelmû állásfoglalást tett közzé a bukaresti államelnöki hivatal Nagy Zsolt, informatikai és távközlési miniszter esetleges bûnösségével kapcsolatban, s ezáltal vált bizonytalanná a tárcavezetô helyzete.

A Mediafax hírügynökség szerint Tariceanu kijelentette: természetellenes a romániai magyar miniszter "bizonytalan" helyzete, ami azért alakult ki, mert a miniszterek felelôsségét vizsgáló, az államelnöki hivatal keretében mûködô vizsgálóbizottság nem adott világos választ. Ez pedig azt sejteti – folytatta Tariceanu –, hogy zsarolás szagú az ügy.

A kormányfô emlékeztetett rá, hogy az elnöki hivatal közleménye nem mondja ki egyértelmûen, elkezdhetik-e vagy sem az ügyészek a miniszter elleni büntetôjogi vizsgálatot. Tariceanu azt is kifogásolja, hogy az elnöki hivatal csak három és fél hónap múlva fogalmazta meg álláspontját a miniszter helyzetével kapcsolatban.

Ámbátor lehet, hogy nem is a miénk e história, hanem a honlap (www.cjmures.ro/HU/istoric.htm) írójának és kétbalkezes melléfordítójának közös mûve.

Könnyû dolog gúnyolódni mások szellemi termékével, de ennek szellemtelensége minden képzeletet alulmúl. Marosvásárhelyen, ahol végre számos fiatal és magyarul író- olvasó és kutató történész, író, szerkesztô, köztisztviselô, értelmiségi és ôslakos található, megjelenhet, ellenôrzés nélkül átcsúszhat, a közvéleményre löttyintetik efféle humoros förmedvény vagy szelíden fogalmazva: salak.

Aki erre a honlapra rákattint, az arra gondol, igaz ugyan, meghalt Hofi, de távolról sincs oda a humor, bohókás és vidám emberek nyüsletnek a megyei tanács honlapozójában.

Arra már szót sem vesztegetünk, hogy gyalázatos magyarsággal írták meg/fordították, hiszen ma, a tolerancia hetében, egyre növekszik a lakosság toleranciája, elnézése a helyesírás szabályai, a tiszta beszéd, jó fogalmazás iránt. Ma már mindent le lehet nyomni a honlaplátogató torkán, szemén…

No de lássuk a szakadt medvét! Rá se rántunk az afféle zagyvaságokra, mint: "a régészet igazolta a társadalmi-kulturális szerkezetek teljes folytonosságát a régi és ôsrégi korokban". Vagy nem. Mikor pl. egy kultúra hordozóit kiirtotta a betegség, ellenséges hordák, elvándoroltak, belefulladtak a Maros hullámaiba, elfelejtettek szaporodni, nyelvek porladtak el nyomtalanul stb.

Vagy egy másik lila fogalomködre is rátapadhatnánk: "A római kor befoglalta a Maros és Küküllôk völgyét, egy, a régi világban erôsen individualizált, kiterjedt államkomplexumba (Római Birodalom)." És a fordítót aranyba tövig-talpig.

"A X–IX. századokban a területet (Maros megyét) belefoglalták a Gelu Românu által vezetett politikai alakulatba és utána a Gyuláéba". Ami persze már csak azért sem igaz, mert Gelu bármennyire is kapott nemzeti jelzôt, nem létezett, ô bizony Anonymus bácsi találmánya, a gyulák pedig a magyar király alattvalói/helyettesei voltak és semmiféle államot nem alapítottak vagy foglaltak (el). Legfennebb az adószedôk – jó hatszáz évvel késôbb Gyula bácsinál és Gyalu néninél nemfizetés esetén.

Azt is megtudjuk, hogy "a magyar királyság behozza Erdélybe a székelyeket (nyilván kosárban a karján, mint Piroska), majd a XIII. század kezdetétôl a szászokat (persze saroglyában)." "Utólag ezek szervezôdnek Marosszékként – a székelyek és Segesvárként – Sighisoara a szászok". (Schässburg nem is volt, egyenesen románul nevezték meg lakóhelyüket a magyarból eredeztetve.)

Már 1493-tól Marosvásárhely Tg.-Mures municípiumban jegyzik az elsô céheket. Tehát a település még jóformán létre sem jött, máris Tg.-Mures és municípium volt… Ezért aztán döbbent értetlenséggel állunk a tény elôtt, miért kellett Bethlen Gábornak is 1616-ban municípiummá emelni azt, ami már az…, sôt a honlap szerint a Tg.-Mures elnevezés is ôsi, holott az majd csak Nicolae Iorgának fog eszébe jutni 1918 végén, amikor a Román Királyság ölébe hullott országrész ezernyi települését el kellett románul nevezni. Addig ugyanis bérces kis munipucánkat Osorheinak sôt Osorheiunak nevezi a román nép és a hely román lakói Maroson innen és túl.

Aztán itt egy kristálymondat, amelyet Oszkár- és uszkár-díjra terjesztünk fel: "1601 és 1602 között figyelemre méltó a település csaknem teljes lerombolása Basta generális által." Annyira figyelemre méltó, hogy a lakosság elmenekült, sôt Mihai Vajda martalócai sem kímélték a települést, a Vártemplomot.

A szerzô szerint csak 1658-ban lehet a vár újjáépítésérôl beszélni, addig ugyanis ôseink malmoztak, Borsos Tamás borsot tört a török és a király orra alá, és megalapította a róla elnevezett utcában a szekuritátét. Szóval a vár 1658-ig nem csinált semmit, nem épültek meg sorra a bástyák és falak, minden várta, hogy az Ismeretlen Szerzô felfedezze.

1616-ban Bethlen Gábor tehát a várost municípiummá nyilvánítja. Hát még ha tudná a republikánus érzelmû fordító, hogy Bethlen Gábor szabad királyi városi rangra emelte a települést. (Eltekintünk a terminus technicus magyarázatától, mert hosszadalmas, a muncípium pedig már alig várja, hogy jogaiba léphessen.)

1848 körül Tg. Vásárhely magába foglalja a cégeket. Úgy benyeli, mint kacsa a nokedlit. Nem mûködnek, csak foglalják Vásárhely méhében a helyet. Még a gyógyszerészek is céhbe tömörültek, az az egy, aki a városban mûködött idôrôl idôre.

De ne csüggedjünk, van még a fordító leleményes tarsolyában csín és kecs, báj és mitesszer. Vásárhely ui. a világ legfejlettebb városa volt a XVII. század során. (A román változatban a XVIII. században!!)

Idézzük: "A XVII. sz. végén épül a villamosközpont, a vasútvonal Kolozsvár–Cluj felé, a fûrész- és bútorgyár, a szesz és cukorgyár." "1847-ben megalakul az elsô építkezési vállalat (valószínûleg: a Constructorul Rosu Verde si Bleumarin) és nemsokára a kôolajfinomító." Miután két századdal korábban felépült a Weekend-telepen az elsô atomerômû és 1635-ben pedig elkezdte mûködését a bélgázzal hajtott nápolyi-szeletelô digitális kombinát.)

Bernády nincs, a várost a két világháború között aszfaltozták le 70 százalékban, különösen Dandea polgármester ragadós korában, amikor a korrupció is világszínvonalon mûködött. Megépült a használtvíz-tisztító állomás és az oktatáshoz szükséges épületrendszer. Nem tudom, mire gondolhatott a szerzô/fordító, ugyanis 1919–1940 között egyetlen iskola sem épült Marosvásárhelyen, csak egy tanoncotthon a fôtér igazi díszére.

Nem folytatom. A további oldalon ugyanis olyanokat olvasunk, hogy Borsos Tamás polgármester volt (nem városbíró), és megkapta a municípiumi diplomát és rangot – bizonyára a fürdôszobaszekrényben reggelente és egy kicsit kortyolt belôle, hogy frissebb legyen a történelem lehelete. Aztán: a város elsô okirati említése 1332- bôl Sacerdos de Novoforo névvel történik (=Vásárhelyi pap). És van egy új fejedelmünk is: Zsigmond János, aki alatt vallásháborúk dúltak. Csak tudnám, hol?

Szerepel még a honlappangón a Toldalagi gáz, a teleki Könyvtár épülete (kicsiny t-vel) a Közigzgatási palota újrómai stílusban. Vajon a szecesszió említése tilos, nem ildomos?

Javasoljuk, minél gyorsabban szabaduljon meg a megye ettôl a remekmívtôl, vagy adjuk oda Nagy Istvánéknak, mert ez már nem is Gruppen-, hanem Obergruppenführeri Hecc, vicc.

Hagyományt teremtett a Versünnep, a hivatásos elôadómûvészek vetélkedôje, szavalóversenye. Pont úgy, mint középiskolában, csak más szinten: zsûri és résztvevôk, választott, illetve elôírt elôadandó költemény. Kategóriák és nevezôk.

Idén a szervezô Versünnep Alapítvány vers és zene kapcsolatát igyekezett aláhúzni a választott tematikával, amelyben szerepet kapott Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója is: a mottó – Zenérôl a magyar költészetben. További kikötés, hogy a versenyre csak magyar költôk mûveivel nevezhetnek színészek, színésztanoncok, illetve elôadómûvészek. Az erdélyi elôdöntôre Vásárhelyen, a Nemzeti Színház nagytermének színpadán került sor a hét végén. Az erdélyi helyszín jelzés: közel harminc hazai jelentkezô indult a Versünnep Alapítvány versenyén.

A szombat délelôtti vetélkedô is a sokszínûség jegyében zajlott: a meglehetôsen csekély számú érdeklôdô (holott nyilvános volt a verseny, belépti díjat sem kellett fizetni) hallhatott kortárs és klasszikus (leginkább az egykori Nyugat vonzáskörében született) verset, hazai és magyarországi szerzôk költeményeit, a megzenésített vers kategóriában (mert ilyen is volt) folkosított mûvet, sanzont egyaránt. Nemcsak színészek, hanem zenét tanuló, illetve zenei pályán tevékenykedô elôadómûvészek is részt vehettek a versenyen. Az elôdöntôn csupán a választott mûvet kellett elôadniuk a jelentkezôknek, így számos esetben hallottunk olyan verset, amelynek a tematikához vajmi kevés köze volt. A Vásárhelyre érkezett zsûri (Kolti Helga színmûvésznô, a Versünnep Alapítvány elnöke, Bitskei István színmûvész és dr. Szôdy Szilárd Radnóti- és Csokonai-díjas dramaturg) ezúttal nem választott a jelentkezôk elôírt, háromkölteményes repertoárjából). A késôbbiekben, mint amilyen az áprilisi, balatonfüredi középdöntô is lesz, már a zsûri által kiválasztott költeményt is el kell mondaniuk, elô kell adniuk a résztvevôknek.

A szombati verseny továbbjutóinak névsora még nem ismert, csak a balatonfüredi szakasz elôtt ismertetik a jogosult nevezôket, az összes elôdöntô lejárta után (egész Kárpát-medencében szerveznek helyi, azaz országos szakaszokat, a délvidéki például Szabadkán került megrendezésre), akik ott továbbjutnak, azokkal Szatmárnémetiben, a döntôn találkozhatunk – folyó év április huszonhetedikén.

– olvasom egy plakáton, s mivel naponta etikai dilemmákkal konfrontálódom, hát lemondok a bevásárlóközpontba vezetô szokásos péntek esti zarándokutamról, azzal a reménységgel, hogy választ találok kérdéseimre.

Egy kicsit szorongok, hogy esetleg egyedül leszek. Az etikai relativitás világában majd eldönti mindenki, szépen magának, segítség nélkül, hogy mi a jó és mi a rossz.

De tévedtem, az elôadóteremben telt ház van.

Az ember csak homo eticus tud lenni, akkor is, ha néha érdeke, hogy ezt elfelejtse.

És úgy tûnik, segítségre szorul – arra vár mégis, hogy valaki mondja meg…

Feszült várakozás és hatásos csend után elkezdôdik az elôadás.

Néhány perc múlva úgy érzem magam, mint Pál apostol az Areopágoszon: körülvesz a hellenisztikus ókor szinkrétista világszemlélete: gnoszticizmus és perzsa dualizmus, a lelki magassabbrendûségbe vetett hit, neoplatonikus ideák, teozófia és India lelkiségébôl annyi, amennyi a gyarmatosítás jóvoltából eljutott hozzánk és amirôl tisztes távolságból azt hisszük, hogy értjük.

Ahol pedig nem értjük, ott jól fog a szkepszis. Mert mi van a virágszirmokkal teleszórt parttalan folyóként áramló szóáradat mélyén? Nem tudjuk. Mi csak a Tiszát láttuk kiáradni, azóta is Petôfi szemével.

Az elôadásból kiderül, hogy ,,vergôdünk az anyagi világ hálójában", de kellô mennyiségû jó szándékkal és lelki gyakorlattal etikus emberekké válhatunk.

Szép szavak: békérôl, erôszakmentes életrôl, lelki szárnyalásról, lebegésrôl…

Csak nagypéntek nem fér bele a képbe. Pedig nagyböjt van.

És böjtölünk is, mert nem olyan nagy dolog lemondani a húsevésrôl, fôleg, mióta ezt mondja az orvostudomány is, esetleg egyúttal fogyókúrázunk. Jól megférnek ezek a dolgok egymás mellett. Aki megteheti, hogy zsíros kenyér helyett müzlit és 100%-os gyümölcslevet reggelizzen, amivel biztosíthatja a napi vitaminszükségletét, az teljesen lemondhat a ragadozó életmódról és egy fokkal etikusabb lesz.

A többiek pedig bajban vannak, de legalább nem hiába történt a megváltás.

Mert etikai konfliktushelyzet megoldása nincsen áldozat nélkül. Amikor az igazság, a jó és a rossz találkozik, valaki mindig áldozattá válik. Nem elég a passzív, agressziómentes élet. Nem elég a szenvedést eltûrni, tenni kellene valamit. És ezt sokszor meg kell harcolni.

Kilépni nemcsak az egyértelmûen etikátlannak tartott anyagias önzésbôl: önimádatból, önsajnálatból, önkielégítés és önmegvalósítás hálójából, hanem az önzés ártatlanabbnak tûnô formáiból az önmegvilágosodás, önmegistenülés, önigazság hálójából is.

A COMMUNITAS Alapítvány pályázatot hirdet magyar nyelvû könyvek kiadásának támogatására a Kisebbségi Tanács 2007-es évi célalapjaiból.

A pályázaton kiadók, illetve kiadási joggal rendelkezô kulturális mûhelyek, egyházi szervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetek vehetnek részt.

PÁLYÁZNI AZ ALÁBBI TÉMAKÖRÖKBEN LEHET:

a. hiánypótló klasszikus szépirodalmi mûvekkel, antológiákkal és újrakiadásokkal;

b. hiánypótló eredeti fordításokkal;

c. tudományos jellegû, illetve a tudomány terjesztését szolgáló mûvekkel;

d. jubileumi, illetve ünnepi kiadványokkal;

e. kizárólag romániai szerzôk által magyar nyelven írt eredeti:

* szépirodalmi mûvekkel;

* az önismeretet szolgáló néprajzi, történelmi, helytörténeti, szociográfiai jellegû alkotásokkal;

* irodalomtörténeti és -elméleti mûvekkel;

* a romániai magyar képzômûvészeket és képzômûvészeti alkotásokat bemutató mûvekkel;

* filozófiai, szociológiai mûvekkel;

* kötetben még kiadatlan publicisztikai jellegû írások gyûjteményével;

* önéletírásokkal és visszaemlékezésekkel;

* útirajzokkal, útikönyvekkel, helységismertetôkkel.

A pályázat lebonyolítására a Romániai Magyar Könyves Céh (540551 Marosvásárhely, Transilvania u. 1/2., tel./fax: 0265 258 001, e- mail cím: mentorlyra@yahoo.com, rmkceh@yahoo.com) kapott megbízást.

Beküldendô a pontosan kitöltött pályázati ûrlap két példányban és a szerzôvel vagy jogutóddal kötött szerzôdés, amelyekhez csatolni kell:

– az a. ponthoz tartozó pályázatoknál a lehetséges tartalomjegyzéket és a kiadás indoklását tartalmazó leírást;

– a többi pontoknál egy rövid tartalmi ismertetôt és két példányban a kész (megszerkesztett) kéziratot.

A pályázatok beküldhetôk postán legkésôbb 2007. április 2-ig (postai bélyegzô dátuma), vagy leadhatók személyesen 2007. április 5- 6-án 10-16 óra között a Transilvania u. 1/2. címen.

Amennyiben az e. ponthoz tartozó mû esetében a kézirat még nincs megszerkesztve, azt legkésôbb 2007. június 4-ig lehet postán beküldeni (a bélyegzô dátuma) illetve június 7-8-án lehet személyesen beadni a Transilvania 1/2. címen, 10-16 óra között.

Ûrlapok az RMKC-tôl igényelhetôk, valamint letölthetôk a www.communitas.ro honlapról.

A beérkezett pályázatokat az alapítvány által kinevezett szaktestület bírálja el. A döntés várható idôpontja a 2007. április 6-ig benyújtott mûvek esetében 2007. május 14., az e. ponthoz tartozó, június 8-ig benyújtott mûvek esetében július 9.

Az eredeti mûvek elbírálásának megkönnyítésére a lebonyolító, saját kezdeményezésére, minden kézirat esetében legalább két lektortól igényel majd szakmai véleményt.

A pályázat mûcentrikus, a megítélt támogatást a javasolt mûvek kapják.

FIGYELEM: A kiadók a támogatott mûvek 12 példányát kötelesek ingyen az alapítvány rendelkezésére bocsátani.

Már szinte egy fél év telt el, és a fülembe egyre cseng ez a mondat: "Itt állok, másként nem tehetek…" Igen, a szavak rágnak, égnek, és próbálnak feléleszteni mindennapi tehetetlenségeimbôl.

Lelkierôt akarok meríteni belôlük úgy, mint az örökös adventünkbôl, amiben mégis hinni kell valahogy, ahogy Sütô András tanított.

A tavasz is újra jelentkezett, de már nem hallom a bátorság, a hit emberének hangját, nem láthatom a féltô és reménykedô arcát, a szomorú, máskor biztató hangos kacaját, mosolyát – Sütô Andrásnak. Pedig hogy ránk férne, honnan annyi erôt meríteni? Hányszor mondta a fiataloknak, hogy dupla tudás és egy kis bátorság kell, hogy gyôzni lehessen, büszkén, magyarként érvényesülni.

Fáj, nagyon fáj, hogy fizikailag nem lehet közöttünk, és nem érhette meg a mindjárt 80 évet – jún. 17-én – pedig nagyon készült. Példás barátja, Nagy Pál, hû, ifjúkori barátja tudja a legjobban.

Eszembe jut 1990 márciusa, amikor nagy meleg volt, és 19–20-án bennünk megalvadt a vér ennyi gyûlölet és gonoszság láttán, hogy Sütôt a vátrás vezetôség meg akarta gyilkolni, az életére törtek. Ami ôneki 16 és fél év élethalálharcába került.

Mai napig is kérdezek és újrakérdezem, miért került sor erre a véres pogromra, és a gyilkosok miért élnek vidáman?

Igaz, ô mindig a gerincességre, becsületességre, bátorságra tanított és vezetett. És mindezeket könyveiben megörökítette féltô gonddal, hogy okulhassunk és ne felejtsük, ami a miénk. Hálát adok jó sorsomnak, hogy megtisztelt barátságával mind engem mind gyermekeimet.

A Vörösmarty utcától nincs messze a református temetô, annak bal oldali kockakövei a szomorú kopjafával – Bolyaiék társaságában – Sütô Andrást ôrzi. Ahol nyugtalanul pihen és talán azt súgja nekünk: "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk." (Nagyenyedi fügevirág)

Várom és várjuk nagyon sokan azt a napot, amikor ’90 márciusára tiszta fény derül!

Legalább ennyit! Tudom, hogy nem könnyû, de az RMDSZ-nek is kötelessége. Hiszen betegen is a Mezôséget biztatta. Szép a szegfû, mezei virág, fenyôág, ha ezek az elmulaszthatatlant pótolni tudnák.

Igen szomorúan:

Nagy Katalin

A Maros Megyei Tanfelügyelôség és a 7-es Számú Általános Iskola gondoskodott a Kis Nyelvmûvelô Anyanyelvi Vetélkedô megyei szakaszának megszervezésérôl. Nyolc településrôl érkezô 15 csapat ismerkedett a Deus Providebit épület nagytermében szombaton, március 17- én 9 órától kezdôdô rendezvényen. Ôk a körzeti szakaszok nyertes csapatai.

Az egybegyûlteket Andrássy Árpád iskolaigazgató köszöntötte. Beszédében kiemelte néhány külföldi meseíró tudós, drámaíró és kutató vallomását a magyar nyelvrôl, melyek hallatán édesebbnek éreztük anyanyelvünket a méznél is. A legmegragadóbbat idézem, amit egykor George Bernard Shaw drámaíró mondott: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyôzôdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerûen azért, mert ezen a különös, ôsi erôtôl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

A téli álmából felébredt Micimackónak "meggyûlt a fonnivalója, azaz a megoldatlan házi feladatai. Nagy gond nehezedett vállára, de Pumukli, Éder mester a következetesen szigorú és szándékában kitartó és hajthatatlan játékmester, no meg az erdôszent-györgyi, segesvári, csíkfalvi, marosludasi, backamadarasi, szász- régeni, nyárádszeredai, nyárádremetei, magyarói, dicsôszentmártoni, magyarsárosi, gyulakutai és marosvásárhelyi negyedikes tanulókból alkotott hármas csoportok siettek megoldani Micimackó házi feladatait, a nyolc nyelvi játékot. Az olvasásban Bölcs Bagoly elôtt kellett bizonyítani, de Micimackó segítségére jöttek az erdô többi állatai is: Nyúl, Tigris és Elefánt is.

A legutolsó – és egyben a legnehezebb feladat – a dramatizálás volt. Valamennyi feladatot a nagy asztal körül elhelyezkedô Tündérek ellenôriztek.

Mint minden vetélkedô, ez is kiértékelôvel zárult. A zsûrizô Tündérek az értékelôben megdicsérték a csapatokat, elmondták, hogy ügyesek voltak, szép, folyamatos, beleélô olvasást is hallottak, de a szókincs fejlesztése és gyarapítása érdekében kitartóan és sokat kell olvasni, a dramatizálásba pedig sokkal több játékosságot kell bevinni.

A rangos vetélkedô jó hangulatáról, izgalomûzésrôl, énektanulásról, a mesebeli szereplôk megelevenítésérôl a marosvásárhelyi tanítóképzô II., III., és IV. éves diákjai változatos, hangulatos, érdekes énekekkel és játékokkal gondoskodtak. Szereplésükkel a tanítói és nevelôi munkára való rátermettségüket bizonyították rangos és népes közönség elôtt.

A színvonalas vetélkedôt a díjak és jutalmak kiosztása zárta. A verseny különdíjait a marosvásárhelyi Tücsök csapat nyerte a következôkért: legjobb dramatizáló csapat, a legjobb nyelvész csapat és a legjobb olvasó tanuló díját Nagy Orsolyának ítélte oda a zsûri.

Nyertes helyezéseket a következô csapatok értek el:

– I. díj: Marosvásárhelyi Tücsök csapat (Mûvészeti Líceum)

– II. díj: Gyulakutai Tulipánok csapat

– III. díj: Marosvásárhelyi Észbontó csapat (Liviu Rebreanu Gimnázium)

A kitûnô szervezésnek, a sok és "jó mesternek" köszönhetôen kellemes, közös nyelvmûvelô munkában, szórakozásban, játszva tanulással töltöttünk el nagyon kellemes órákat a sok örömszerzô társaságában.

A vetélkedô kiértékelôjében Fejes Réka szaktanfelügyelô (a vetélkedô Éder mestere) gratulált minden résztvevônek – tanulónak és tanítónak egyaránt – hangsúlyozva, hogy ma mindenki nyertes volt, mert eredményesen dolgozva segítségére voltak Micimackónak.

Valamennyi résztvevô – tanító és tanuló – emléklappal, oklevéllel, gazdag könyvcsomaggal és szép emlékkel térhetett haza.

Hazafelé utazva a magyarsárosi Örökösök csapat tagjai boldogan állapították meg, hogy e rangos vetélkedô IV. helyezettjeiként szellemi hagyatékunk méltó örököseinek bizonyultak.

Tóth Katalin tanítónô, Magyarsáros

Az 1848-as forradalom elsô fegyveres véderôi Erdélyben a nemzetôrségek voltak, melyek megszervezésére már 1848 áprilisában került sor. Rendeltetésük a rendfenntartás volt. Marosszék területén 2570-en iratkoztak nemzetôrnek, a backamadarasiak is képviseltették magukat. A jelentkezôk kiválogatása után négy század marosszéki nemzetôrt fegyvereztek fel, akik nemcsak a rendfenntartásban, hanem késôbb a harcokban is részt vettek. Valószínûleg soraikból kerültek ki a falu 1848-as mártírjai is, akik a református halotti anyakönyv tanúsága szerint: "... agyonverettek 1848. november 14-én a gerebenesi mezôben." Az öt hôsi halott neve: Pétsi Pál 39, Antalfi György 33, Agyagási József 35, Zajzon Márton diák 18 és ifjú Agyagási Dániel 18 éves volt. 1848. június 8- án a kormány rendeletével kezdetét vette a rendes katonaság felállítása. Kezdetben négy honvéd zászlóalj és egy szabad lovascsapat kiállítását irányozták elô Erdélyben. A zászlóaljak egyike marosvásárhelyi székhelyû lett és állománya jobbára marosszékiekbôl tevôdött ki. A lovas szabadcsapatot Kossuth huszároknak nevezték. A backamadarasi sor alá kerülô ifjak közül a 19 éves Sigmond Elek "Kossuth lovag" volt.

Az újoncállítás 1849 februárjában folytatódott, miután Bem hadserege kiûzte Erdély nagy részébôl az osztrákokat. Backamadarason 30 sorköteles korú ifjat találtak. Ezek közül honvédnek sorozták a következôket: Gombos György, Palkó Lajos, id. Gombos Ferenc, Gombos Ferenc, Szövérfi Sándor, Kiss Márton, Kacsó Sándor, Kovács Márton, Márton András, Szövérfi Mihály, Marusán János és Názmán Péter. Ôk lettek a szabadságharc backamadarasi fegyveres katonái. A világosi fegyverletételig tartó szabadságharcban hôsiesen helyt álltak Backamadaras honvédjei és nemzetôrei, vérüket áldozván hazájukért nem egy csatában.

Az ellenforradalom cári segédlettel eltiporta a szabadságharcot.

A forradalom eszméi a szabadságért, a haza függetlenségéért folytatott harc tiszteletére, emlékének megôrzésére ültették református templomkertünkbe a ma is élô nyárfát, az alkotmányosság elnyerésének emlékére pedig a templom elôtti kétágú zádokfát (hársfát).

Az elôbbirôl Losonczi József református lelkész azt írja: "a nyárfát akkor ültettem, mikor 1849-ben a Hírlap meghozta a hírt, hogy a magyar hadsereg bevette ostrommal Buda várát." Az utóbbiról így ír: "A templom elôtt vagyon egy két ágú zádokfa, ezt 1860-ban a kormány által megígért alkotmányosság emlékére ültettem egy Csiki György nevezetû hallgatóm által. A fa megfogamzott, szépen nevelkedik, de az alkotmányosság csak csalétek, semmi következése. Ez is kegyeletet érdemlô fa."

Gáspár András Backamadaras

Köszöntômet Óbecsey István szeressétek az öregeket címû versével kezdem.

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!

A reszketô kezû ôsz apákat,

A hajlott hátú, jó anyákat.

Az elszürkült, sápadt szemeket,

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!

Dédnagymamám, Fogarasi Polixénia Nyárádremetén él. Tegnap töltötte a 100. évet. Nyolcgyerekes családban, Nyárádköszvényesen született. 100 év alatt nagymamám nagyon sok mindent megélt, négy gyermeknek adott életet, 11 unokával és 17 dédunokával büszkélkedhet. Egyik közülük én vagyok. Gyerekei közül, sajnos, egyet már eltemetett. Fogarasi Lászlót, az én nagyapámat. Továbbá két unokáját is.

100. születésnapján az egész család nevében kívánjuk, hogy még nagyon sokáig örvendeztessen bennünket. Isten éltesse sokáig. Erôt és egészséget! Köszöntjük ôt édesapámmal Imrével, édesanyámmal Enikôvel, valamint nagyszüleimmel Incze Péterrel és Margittal együtt Marosvásárhelyrôl.

Nagy László szavaival zárom soraimat: A szeretet boldogsága annak örülni, ami elôttünk van, ha csak egy pillanatra is!

Élj sokáig sokáig, dédim!

Fogarasi Tamara Beáta, XI. osztályos tanuló

Már jó ideje ott állt az útkeresztezôdésben, de még csak alig néhány pénzérmecske lapult remegô, kis kezében. Nagyon félt a tülkölô autók között, de tudta, apja megveri, ha nem gyûl össze legalább egy ötvenes. Az ideges sofôrök folyton rákiabáltak, hogy takarodjon már, ne zavarja a forgalmat. Mások rá se hederítettek, mintha csak egy kóbor kutya lett volna, melyért fékezni sem érdemes, ha utadba kerül. Csak néha akadt egy-egy könyörületes, aki odahajított neki valamit. Ilyenkor hálás mosoly suhant végig kis, mosdatlan arcán, miközben szépen megköszönte. Észre sem vette, amikor a rendôrautó megállt mellette. Amikor megpillantotta, lábai földbe gyökereztek a rémülettôl. Nem tudott elszaladni. Meglepetésére most nem egy durva hang rivallt rá, mint máskor. A rendôr papírpénzt nyomott a kezébe. – Kislány, menj az útról, mert elüthet valami! – mondta sajnálkozva.

Alig tudott magához térni a kábulatból a kis csöppség. Ekkora pénzt még soha nem kapott. Erre vehetne magának csokit, kiflit és még hûsítôre is futná. Szétnézett, de sehol sem látta az apját. Biztos, nem vette észre, hogy pénzt kapott. Ô úgyis csak italt venne rá – próbált szabadulni a lelkiismeret-furdalástól.

Elindult az üzlet felé. Remegô léptekkel a tömegben. Elnézte, ahogy egy vele egykorúforma gyerek torkaszakadtából bömbölt. Földhöz vágta az apjától kapott édességet, majd széttaposva azt, ordított tovább. Elhaladt mellettük, visszapillantva a járdán heverô csokis nápolyira. Máskor felvette volna, de most pénze volt, és boldogan határozta el, ilyet is vesz magának.

Ekkor egy súlyos kéz ragadta meg hátulról. Az apja volt. Görcsösen próbálta markába rejteni szerzeményét. Egy hatalmas pofon csattant az arcán. Szó nélkül nyújtotta át a pénzt. Azzal az apja eltûnt. Letörölte a szája sarkából kibuggyanó vércsíkot. Megfordult, hogy megkeresse a széttaposott nápolyit. Már késô volt. Egy másik utcagyerek mohón gyömöszölte magába. A kis kócos mozdulatlanul állt. Nagyokat nyelt, miközben a másik végzett a "lakomával". Már nagyon éhes volt és fáradt. Egy darabig még állt. Aztán elindult a kukák felé.

Zajzon-Kovács Károly, Koronka

A családlátogatás alkalmával igeolvasás, imádkozás, majd számbavétel és pásztori beszélgetés következik. Egyik ilyen látogatásra emlékezem most, mert felejthetetlen élményt hagyott bennem. Az engem kísérô presbiterrel egy kunyhóba nyitottunk be. Egyetlen szobája volt a kunyhónak, melyben kilencen laktak, a két szülô és a hét gyermek.

A szobának nem volt felsô deszkázata (padlásdeszkája). A szarufákra szegezett léceket kátránypapír borította. A szobában volt egy kicsi, régimódi érckályha, melybe nemrég vágott, nyers akácfa ágakat raktak. Ezek az ágak elôször csak füstöltek, "sírtak", csak azután árasztottak egy kis meleget, ami nagyrészt felfele szállva a kátránypapírt melengette. A hét gyermeknek egyetlen lábbelije volt, egy levágott szárú gumicsizma. Ezzel jártak ki rendre a kukoricakóréból készített illemhelyre. És, hogy bent ne fázzon a lábuk a tapaszos padlón, rongyba csavarták és a rongyokat kötôvel kötötték magukra.

Az említett kályhán fôtt az ebéd, fejenként két darab krumpli. Kettô és nem több, mert nem jutott. A családoknál az igét a Zsoltárok könyvébôl olvastam folytatólagosan. Ennél a családnál a 22. Zsoltár következett sorra, melyben többek között az áll: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? … kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg: éjjel is és nincs nyugodalmam..." Az igeolvasás után imádkoztunk Isten segítségéért. A következô vasárnap a gyülekezet elé tártam a szegények kérdését és segítséget kértem. Isten csodálatosan megindította a szíveket, sok élelem és ruha gyûlt össze. Pillanatnyilag segítettem a családon és a hasonlókon, de ez csak tüneti megoldás volt. Jó, hogy ez is sikerült. Azon tûnôdöm nyugdíjas lelkészként, hogy 17 évvel a politikai fordulat után mégis hogyan találhatnak ilyen eseteket a családlátogató lelkipásztorok?

Remélem nem..., de ha mégis..., akkor mindannyian könyörületességet kell gyakoroljunk, segítsünk. Különben semmit sem használ a kereszténységünk s a meghirdetett demokráciánk.

id. Balogh Károly

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e- nepujsag.ro

A nyárádtôi ipari park vezetése kilenc koncessziós szerzôdést írt alá 11,5 hektár terület haszonbérbe adására. A 13 hektárnyi üresen maradt terület nem elegendô az igénylôknek, emiatt a megyei tanács vezetése az ipari park bôvítését fontolgatja – jelentette ki tegnap Alexandru Petru Fratean, a megyei tanács alelnöke.

A megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az ipari park vezetése és a befektetôk között létrejött szerzôdések eredményeként megközelítôleg 40 millió euró beruházást eszközölnek az ipari parkban koncesszióba vett 11,5 hektárnyi területen, és várhatóan 1400 munkahelyet hoznak létre. A beruházók – nagy részükrôl nem lehet tudni, kicsodák, ezt bizalmas információként kezeli a park vezetése – fafeldolgozással, biodízel üzemanyag gyártásával foglalkozó, illetve egyéb szolgáltatásokat biztosító cégek. Az ipari park vezetése jelenleg 4 újabb hazai, valamint külföldi beruházóval tárgyal 5,5 hektár haszonbérbe adásáról, ami még 450 munkahelyet jelentene. A beruházások befejezésének határideje 2008 vége. Alexandru Petru Fratean alelnök elmondta, több céggel is tárgyalnak, a területigény pedig meghaladja az ipari parkban jelenleg haszonbérbe adható felületet, ezért a park bôvítését fontolgatják. Az ipari park közelében elterülô mintegy 60 hektárnyi magán-, illetve köztulajdonban levô terület amúgy is fejlesztésre alkalmas.

A tavalyelôtti áradásokat követôen a Sapard- programon keresztül újabb összegeket irányítottak azon pályázatokra, amelyek által a vidéki infrastruktúra fejlesztését célozzák meg. Maros megyébôl 10 település nyert ilyen pályázatot: Marosvécs, Nyárádkarácson, Kutyfalva, Nyárádgálfalva, Kerelôszentpál, Csíkfalva és Csatófalva községi utak javítására, Kisikland és Gödemesterháza vízbevezetésre illetve Maroskeresztúr csatornázásra fordítja a pályázattal elnyert összegeket, amelyek összértéke eléri a 10,4 millió eurót. A tegnapi sajtótájékoztatón Lokodi Edit tanácselnök és Alexandru Petru Fratean alelnök mellett jelen voltak Kerelôszentpál, valamint Karácsonfalva polgármesterei, Simon István és Ferenczi György, akik ismertették e fejlesztési terveket. A megyei önkormányzat 2002-ben 40 Sapard-pályázatot nyújtott be, ezek közül 38-at nyilvánítottak nyertesnek, a vissza nem térítendô érték meghaladja a 17 millió eurót.

Ami az Aquaserv regionális vízszolgáltatót illeti, felvetôdött, hogy míg Maros megyében mindenik, a víz- és csatornahálózat korszerûsítési programjában részt vevô város tanácsa jóváhagyta a terveket, addig a szászrégeni tanács változó álláspontja akadályokat gördíthet a munkálatok útjába. A régeni tanácsosok ugyanis miután jóváhagyták a Samtid-programban való részvételt és az Aquaserv mint egyedüli regionális vízszolgáltatóhoz való csatlakozást, most meggondolták magukat. "Az EU-alapokkal nem lehet játszadozni. Szászrégen tanácsosai szeretnék, ha az elnyert pénzbôl felújítanák a vízhálózatot, de nem értenek egyet a pályázati kritériumokkal. Ez a huzavona oda vezethet, hogy a város évekig nem pályázhat majd EU-alapokra, mivel nem tartott tiszteletben egy korábbi pályázatot" – jelentette ki a megyei tanács alelnöke.

Az erdô hónapja

A március 15. és április 15. közötti idôszakot az erdôgazdálkodási igazgatóságok, a hagyománynak megfelelôen, az erdô hónapjának nyilvánítják. Ez idô alatt intenzív erdôgazdálkodási, fôként faültetési munkálatokat végeznek, amelyek célja a lakosság, a helyhatóságok érzékenyebbé tétele a környezetvédelem iránt – hallhattuk többek között tegnap a Marosvásárhelyi Erdôgazdálkodási Igazgatóságon szervezett sajtótájékoztatón, amelyet Chirtes Ioan Cristian vezérigazgató és Pîrlea Adrian sajtószóvivô tartottak.

Az igazgató elmondta, a mezô- és a dombvidéken már korábban, február végén hozzáfogtak a faültetéshez, hegyvidéken pedig még májusban is erdôsítenek. Az erdô hónapja keretében, amely inkább figyelemfelkeltô akció, március 23-án, pénteken a görgényszentimrei erdészeti szakközépiskolában vetélkedôt szerveznek. Április 4-én – várhatóan a sajtó részvételével – a Bodoni erdôben lesz faültetés, s az idén is, immár a nyolcadik alkalommal, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal közösen megszervezik a kertészeti kiállítást. Ez idôszakban várhatóan 7000 facsemetével támogatják majd azokat, akik környezetüket szebbé, elviselhetôbbé szeretnék tenni.

A rendezvények ismertetése mellett az igazgató elmondta, megyénkben az erdôgazdálkodási alaphoz 208.831 hektár tartozott, amibôl 205.964 hektár erdô. Ezekbôl évente 900.000 köbméter fát lehetne kitermelni. Mindemellett az összterület mintegy 27%-a, 56.197 hektár védett. Ennek nagy része a Kelemen Nemzeti Parkban van, de mintegy 2000 hektár a Maros-szorosban, illetve más ritka fafajták és növények miatt óvott terület. A megyei környezetvédelmi ügynökség is megállapította, hogy a megyénkben levô erdôk 88%-a egészséges, gombák, kártevô rovarok nem támadták meg az állományt. Tavaly 26.470 hektár erdôt vágtak ki, amibôl 14.051 hektár az erdôgazdálkodási igazgatóság tulajdonából származott. Természetes úton 364 hektár regenerálódott, 397 hektárt erdôsítettek. Törvénytelenül 1522 köbméter fát termeltek ki az állami alapból, 861-et pedig az igazgatóság által gondozott, más tulajdonban levô erdôkbôl; 767 köbmétert magángazdálkodóktól loptak el.

A Népújság kérdésére megtudtuk, hogy 212.000 hektár erdôt igényeltek vissza volt tulajdonosaik (sz.m.: Nincs elírás a fentebb közölt adat és a mostani között, ugyanis késôbbiekben kiderült: többen ugyanazt a területet igényelték). Ebbôl 98.000 hektárt papíron visszaszolgáltattak volt tulajdonosaiknak, azonban gyakorlatilag mindössze 3000–3500 hektár erdô tulajdonosát helyezték vissza jogaiba. A legnagyobb gondot az erdôparcellák kimérése jelenti – mondta az igazgató. Ez országos szinten problémát okoz. Csak a megyében mintegy 30.000 tulajdonosnak 0,1–1 hektár közötti erdeje volt, ezeket pontosan ki kell mérni. A helyhatóságok pedig nem rendelkeznek topográfus szakemberekkel. Megyénkben összesen 60.000 erdôtulajdonos lesz. Bár Chirtes Ioan Cristian vezérigazgató többször is elmondta, a visszaszolgáltatás mellett van, azt is megtudtuk, hogy az igazgatóság perben áll több volt nagybirtokossal: a Kemény, Bánffy és Nagy családok leszármazottaival, akik több mint 40.000 hektár erdôt kérnek vissza. Szerinte a visszaszolgáltatásra vonatkozó 247-es számú törvény csak azokat helyezte vissza jogaikba, akiktôl az erdôt önkényesen 1945 után vették el. A grófoktól az 1944-ben megkötött moszkvai egyezmény alapján sajátították ki az erdôket, így esetük nem tartozik az említett törvény hatáskörébe. Ügyüket a szászrégeni bíróság tárgyalja.

A Népújság kérdésére két másik perrôl is szót ejtett az igazgató. A ratosnyai és a köhéri polgármesteri hivatalokkal állnak jogvitában. Az elôbbi önkormányzat 3503 hektár közösségi erdôt igényelt vissza, amelynek azonban nem jelölték meg a helyét. Hasonló a helyzet Köhéren is, ahol 1230 hektárról folyik a vita. Ez utóbbi terület – az erdôgazdálkodási igazgatóság jogászai szerint – törvénytelenül került a köhéri polgármesteri hivatal tulajdonába. Megyénkben ugyanis 30–35.000 hektárnál több erdôt igényelnek vissza, mint amennyi létezik. Többen ugyanazt a területet igényelték, olyant is, amelyet korábban már visszaszolgáltattak. Így történt a görög katolikus és az ortodox egyház között. A korábbi törvények (18-as és 1-es) alapján csak 30 hektár erdôt vehettek birtokba azok az egyházak, amelyek a kisajátításkor többel rendelkeztek. A fennmaradt erdôket szétosztották azon egyházak között, amelyek addig nem rendelkeztek erdôterülettel. Ezeket jogosan telekelték is. A teljes visszaszolgáltatást szavatoló késôbbi törvény azonban megengedte, hogy mindent visszavegyenek, így vannak olyan erdôterületek, amelyeket két egyház is vitat.

Továbbá azt is megtudtuk, hogy több erdôgazdálkodási igazgatóság az Alkotmánybírósághoz fordult, ugyanis az erdôk visszaszolgáltatása mellett a jövendôbeli tulajdonosok a területen található erdészházakat és erdôkitermelô utakat is igényelték.

Kosárlabda

A marosvásárhelyi kosárlabdacsapat sikerének egyik leglényegesebb fokmérôje, hogy beszéd-, sôt pletykatéma lett a városban. Szinte mindenki tud a kosárlabdázók sikereirôl s beszél is róla, ilyen körülmények között pedig elkerülhetetlenné vált, hogy megjelenjenek a tájékozatlanságból vagy kishitûségbôl fakadó, negatív árnyalatú pletykák. Nem fogjuk megismételni ezeket, hisz mindenki egész biztosan hallott már ilyet, aki érdeklôdik a csapat iránt. Mihai Corui, az együttes edzôje megkeresésünkre egész egyszerûen nevetségesnek minôsítette a pletykák némelyikét.

– Ha valaki azt gondolja, hogy nem akartunk minél nagyobb arányban nyerni Nagyszeben ellen, téved – mondta. – A mérkôzés elôtt sokan semmi esélyt nem adtak nekünk, most meg azt vetik a szemünkre, hogy nem nyertünk 27 pont különbséggel. Én erre azt mondom, hogy szerettünk volna, ezért is kértem idôt a negyedik negyedben, de nem sikerült, mert Szeben nagyon jó csapat. Ennek ellené