Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Ha akarjuk, ha merjük, ha vállaljuk, március 15- én bennünk is szárnyat bonthat a szabadság kényes madara. Még akkor is, ha az egyenlôség és testvériség gondolata "funkciócsinálta" szónokok száján vagy a történelem kedvezôtlen széljárásaiban megfakult, elvásott fogalmakká kopott. A globalizáció nagy olvasztótégelyében pedig már kevesen maradtak, akiket nem kapott el az egyéni boldogulásért folytatott kényszerû hajsza, miközben egyesek a saját reménytelenségük, tehetetlenségük hálójában vergôdnek.

A remélt erkölcsi, eszmei támogatás helyett a magyarországi politika egymásnak feszülô erôi mindinkább a széthúzás, a félelem, az ízléstelenségig fajult hisztériakeltés hangulatába csomagolják ezt a napot, ami a szétszóródott nemzet számára a méltó emlékezés, a szabadságba vetett hit és mindenekfölött az összefogás, az egység szimbólumát kellene jelentse. A reményt, hogy nincsenek megváltoztathatatlan dolgok, hogy nem érdemes, nem szabad, nem lehet belenyugodni az emberi méltóság, a függetlenség, az önállóság megcsonkításába és elvesztésébe. De abba se, hogy önös politikai érdekekbôl akkor darabolják fel a nemzetet, amikor a legnagyobb esélyünk lenne a régen várt egység visszaállítására.

De mi is a nemzet? Értik-e még, érzik-e még, értjük-e, érezzük-e még? Március 15- én legalább. És tudunk-e még tüzet csiholni, ahogy óvatoskodó politikusok ellenében maroknyi fiatalok lelkes csapata tette egykor, akiknek sikerült hamvaiból feltámasztani az elvesztett szabadságot. Ahogy ma ünnepelünk, úgy ôrizzük meg, úgy adjuk tovább az emléküket, s mindazokét, akik az életüket tették fel a függetlenségre.

Március 15-e sohasem idomult semmilyen hatalom kezéhez. Fénye, sodrása hivatalosan vagy titokban azokban élt tovább, akik nem adták fel a reményt. Akik hisznek abban, hogy a történelem színpadán egyek kell legyünk ahhoz, hogy a sajtot senki se énekelhesse ki a szánkból.

Március 15-e nem a kétkedôk, az óvatoskodók, a köntörfalazók ünnepe. Azoké volt és azoké lesz, akik vállalják a mindenkori békés forradalmat is, amikor a nemzetrôl, annak egységérôl és jövôjérôl van szó. Nyelvünk, lelkünk, hitünk házáról és hazájáról. Ahol megpihen és otthonra talál a szabadság kényes madara.

Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetei tisztelettel és szeretettel meghívják Marosvásárhely lakosságát az 1848-as magyar szabadságharc emlékének tiszteletére szervezett ünnepségekre, melyet március 15-én, csütörtökön az alábbi program szerint szerveznek:

11.00 – Bernády tér, Teleki-ház, Bem- emléktábla megkoszorúzása

13.30 – Petôfi-szobor, diákrendezvény koszorúzással egybekötve

16.00 – Postarét, Székely Vértanúk obeliszkje, központi ünnepség, koszorúzással egybekötve

17.30 – Mihai Eminescu Ifjúsági Ház Tüzet viszek, nem látjátok?! – táncjáték hajdúszoboszlói táncegyüttes elôadásában

Eljött az ideje, hogy rendezzük közös dolgainkat – hangoztatta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke Nagyszebenben azon a március 15 emléke elôtt tisztelgô évfordulós rendezvényen, amelyen részt vett és beszédet mondott Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke is.

Markó Béla hangsúlyozta, hogy erre újra lehetôség és esély van, mert Magyarország és Románia is az Európai Unió tagja.

Rajtunk múlik, hogy ezt a lehetôséget ki tudjuk-e úgy használni, hogy olyan Európát, Erdélyt és Romániát építsünk fel, ahol
a nemzetek valóban egyelô módon, méltóságban együtt élhetnek – hangsúlyozta Románia miniszterelnök-helyettese.

Markó Béla szavai szerint ebben a törekvésben nem a politika, hanem inkább a kultúra tud segíteni, amelynek révén az emberek mindig is becsülni tudták a más nemzethez tartozók értékeit.

A politikus kiemelte azt is, hogy az 1848-49-es szabadságharcot nem úgy kell értelmezni, mint nemzetek egymásnak feszülését, hanem olyan harcnak kell tekinteni, amely minden európai nemzet egyenlôségéért folyt.

"– Az Európai Unió nagy kihívás, nagy lehetôség, nagy felelôsség nekünk! Könnyen válhatunk valamiféle fogyatkozó, egzotikus népcsoporttá mi, erdélyi magyarok, ha nem leszünk szolidárisak, de ha van bennünk erô, képesség az egységre, akarat és hûség az összefogáshoz, akkor végre talán megvalósíthatjuk a sok elvetélt terv után azt, amelyik fel-felbukkant, aztán háttérbe szorult, de ma ismét lehetségesnek látszik: felépíthetünk egy svájci mintájú Erdélyt! Miért ne lehetne a szabadság, egyenlôség, testvériség földje Erdély végre-valahára? Mint ahogy szabad nemzetek, egyenlô nemzetek, testvérként együtt élô nemzetek kontinensévé kell tennünk Európát is. Azt az Európát, amelyrôl szomorúan mondta az egyébként szinte mindig harsány, szinte mindig lelkes Petôfi Sándor: "Európa csendes, újra csendes..."

A sors ismét kedvez nekünk, ebben biztos vagyok. Lehetünk ismét egységes nemzet, nem mások ellenében, hanem a magunk, az utódaink boldogulásáért, nyelvünk, kultúránk fennmaradásáért!

Csak el ne rontsuk ismét! Csak egymásnak ne ugorjunk! Csak meg ne oszoljunk! Nekünk dolgunk van együtt. Magyarországon is igaz ez, Erdélyben is, Romániában is, az egész Kárpát- medencében.

Petôfi Sándor szelleme kísérjen minket ezen az úton, hiszen itt maradt, itt van, velünk van Erdélyben, immár örökre a miénk!"

Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy az uniós csatlakozással megvalósult a márciusi ifjak 12. pontja, az Unió Erdéllyel. Méltó módon csak az a nemzet tud ünnepelni, amely megbecsüli közös értékeit, szimbólumait, mint például a kokárdát – fûzte hozzá.

A házelnök az erdélyi Nagyszebent Európa gyöngyszemének nevezte.

A beszédeket követô sajtótájékoztatón Szili Katalin úgy fogalmazott, hogy Pécs és Nagyszeben nemcsak testvérvárosi, hanem "ikervárosi" együttmûködésbe kezd. Rámutatott, hogy a két város, amellett, hogy Európa Kulturális Fôvárosai, nagyon hasonlítanak egymásra lélekszámban, nyitottságban, és abban, hogy sok nemzetiségûek.

Tasnádi Péter, Pécs polgármestere jelezte: nem diplomáciai látogatáson vannak Nagyszebenben, hanem azért, hogy tanuljanak. Megtanuljuk, hogy egy soknemzetiségû város hogyan él az értékeivel – mondta.

Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke kétnapos hivatalos látogatásra érkezett a dél-erdélyi Nagyszebenbe, amely idén Európa Kulturális Fôvárosa. Elkísérte Tasnádi Péter, Pécs szocialista polgármestere is, mivel 2010-ben a baranyai megyeszékhely lesz Európa Kulturális Fôvárosa.

Szili Katalin egy harangocskát – annak a miniatûr mását, amelyet a parlamentben használ – ajándékozott Nagyszeben polgármesterének, Klaus Johannis pedig egy fotóalbumot adott cserébe Nagyszebenrôl, Európa kulturális fôvárosáról.

Az ajándékcsere a szebeni polgármesteri hivatalban történt, az Ars Hungarica – a magyar kultúra hete Nagyszebenben program hivatalos megnyitóján, amelyen Magyarország bukaresti nagykövete és Pécs polgármestere is részt vett. Pécs 2010-ben kapja meg az Európa kulturális fôvárosa címet.

"Ez a kicsinyített mása annak a harangnak, amely Magyarország parlamentjében szól. Az eredeti 150 éves, és mindig az asztalomon van. Azt szeretném, ha ez a harangocska az ön asztalán állna, polgármester úr. Ha megrázza a harangot, mi sietve jövünk Nagyszebenbe. Azt szeretném, ha ez lenne együttmûködésünk szimbóluma" – mondta Szili Katalin, miközben átnyújtotta az ajándékot. Klaus Johannis polgármester a delegáció minden tagjának ajándékozott egy fotóalbumot Szebenrôl, mondván: "Szeretném, ha ennek segítségével jobban megismernék városunkat, és jól éreznék itt magukat".

Az Ars Hungarica program szervezôi hétfôn bejelentették, hogy szerte az országból több száz magyar vásárolt már belépôket a március 12-16. között zajló eseményekre.

A programban többek között kiállítások, orgonakoncertek, színházi- és balettelôadások szerepelnek. A legfontosabb esemény a Gyôri Balett-társulat Carmina Burana címû elôadása és Pécs város hivatalos bemutatója lesz.

Leadták Tôkés László független jelöltnek a romániai európai parlamenti választásokon való indulásához szükséges aláírásokat is szerdán a bukaresti országos választási irodában – tájékoztatta az MTI-t Szilágyi Zsolt, a jelölt kampányfônöke.

Közölte: több mint 137 ezer kézjegy szerepel a listákon. Hozzátette: összesen majdnem 150 ezer aláírás gyûlt össze, de csak a tökéletesen kitöltött íveket adták le.

Szilágyi valószínûsíti azt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) "mindent megpróbál majd elkövetni, hogy kizárja a konkurenciát". Ugyanakkor bízik abban, hogy a választási iroda európai és korrekt módon bírálja el majd Tôkés támogatóinak akaratát. A kampányfônök szerint az EP- választások idôpontjának elhalasztása nem befolyásolja Tôkés esélyeit.

Markó Béla RMDSZ-elnök korábban ostobaságnak nevezte azokat a híreszteléseket, miszerint a szövetség meg akarja akadályozni Tôkés indulását. Kedden az RMDSZ is leadta az aláírásokat tartalmazó íveket, a magyar párt 322 ezer aláírást gyûjtött össze.

Az Antonescu-kultusz ápolása miatt

A polgármester, akit az adófizetô polgárok fizetnek, mindenekelôtt a törvények betartásával kellene foglalkozzon. Ugyanakkor szomorú, hogy egy olyan városban, ahol az országban elsôként állítottak holokauszt-emlékmûvet, a törvényes rendelkezések ellenére, nyilvánosan ápolja Ion Antonescu kultuszát, nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Haller István, a szervezet emberjogi irodájának vezetôje.

Mivel következetesen Ion Antonescu sétányként emlegetik a nyilvános közleményekben a Vár sétányt, a 31/2002-es, a fasiszta, rasszista vagy xenofób jellegû szervezeteket és szimbólumokat, illetve az emberiség ellen elkövetett bûntények elkövetése miatt elítélt személyek kultuszának ápolását tiltó sürgôsségi kormányrendelet értelmében a PEL bûnügyi feljelentést tett Dorin Florea polgármester, Dan Gliga igazgató és Kagán Ildikó osztályvezetô, illetve más ismeretlen személyek ellen, jelentették ki az emberjogvédelmi szakemberek.

A Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság 2006. december 19-i, 1023-as számú határozata értelmében a Pro Európa Liga (PEL) pert nyert Dorin Florea polgármester ellenében. A végleges és visszavonhatatlan ítélet kötelezi a polgármestert – aki egyben a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke is –, hogy tájékoztassa a szervezetet arról, miként alkalmazta a városi tanács 2005. október 13-i, a Ion Antonescu sétány nevét Vár sétányra változtató határozatát.

Ennek nyomán a PEL 2007. február 6-án átiratot kapott, amelyben Dorin Florea biztosította a szervezetet, hogy megtette a szükséges intézkedéseket az új utcanév alkalmazásához. Ennek ellenére a polgármesteri hivatal egyes alkalmazottai, élükön a polgármesterrel, továbbra is a Ion Antonescu elnevezést használják a hivatalos közleményekben. A PEL hasonló helyzetben többször is állást foglalt, s minden alkalommal biztosították, hogy "sajnálatos tévedésrôl" volt szó. Legutóbb tegnapelôtt, március 13-án a tavaszi nagytakarítást bejelentô sajtóközleményben használták törvényellenesen az Antonescu sétány nevet, hangzott el a sajtótájékoztatón.

A PEL már régebben jelezte a Demokrata Párt vezetôségének a párt megyei elnöke törvényt semmibe vevô magatartását. Mivel választ nem kaptak, az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójához fordulnak.

Tegnap délre a polgármesteri hivatal is észbe kapott, így a mai lapszámunkban megjelenô hirdetésben már a tanács által elfogadott név, azaz Vár sétány szerepel.

A komoly vitát kiváltott parkolási díjakról hozott szabályváltoztatás mellett még több fontos kérdésben hozott határozatokat kedden a marosvásárhelyi tanács. Az egyik, széles rétegeket érintô döntéssel például jelentôsen megemelték a közszállítási társulás jármûvein a blattolókra kiszabható bírságokat. Az önkormányzat keddi ülésén módosították az ide vonatkozó korábbi, 2001-es jogszabályt, melyben még 30-50 lej közti bírságtételek szerepeltek, a változtatás nyomán 50-100 lej közti bírságokat lehet ezentúl kiszabni, tehát a felsô bírsághatár megkétszerezôdött.

A vonatkozó határozat szerint nem csak a jegy vagy a bérlet nélküli utazás minôsül büntethetô kihágásnak, hanem a cég engedélye nélkül a jármûveken való plakátolás vagy szórólaposztás, a jármûvezetôkkel való beszélgetés, madarak vagy élô állatok utaztatása is, kivéve az ölebeket. Hasonlóan, a jármûvek vagy ezek berendezésének megrongálása, az utasokkal és a személyzettel szembeni tiszteletlen viselkedés, az ittas állapotban való utazás, valamint a jármûveken való étel- és italfogyasztás is bírságolható kihágásoknak számítanak. A kedden elfogadott módosítások értelmében, a kihágások megállapítására és bírságolására ezentúl nem csak a közszállítási társulás ellenôreinek van jogköre, hanem a közösségi rendôrségnek is. Továbbá az is szabály, hogy ha valakit többszörös kihágáson érnek, legfeljebb a maximális bírsághatár kétszeresével büntethetik meg, illetve a bírság kirovásáról készült jegyzôkönyv kiállítása utáni 48 órán belül a büntetés felét is elég kifizetni.

Szintén az önkormányzat keddi ülésén fogadták el a Rozmaring utcai éjjeli menhely kibôvítésének elôtanulmányát. Az indoklás szerint a szociális szálló a hideg évszakokban túlzsúfolttá válik, és feltétlenül szükséges a kibôvítése, amivel egyszerre az épületen egyéb javításokat is elvégeznek az ülésen elhangzottak szerint. A most elfogadott tanulmány alapján a háromemeletes épület kap még egy szintet, könnyû fémszerkezetû manzárdot húznak a tetejére. Ezzel 10 hálószobával, újabb étkezdével és konyhával, mosdóval, zuhanyozóval és illemhellyel bôvülne a szociális szálló. A 314 négyzetméternyi manzárd illetve az egyéb javítások teljes költsége a tanulmány szerint 641 ezer lej, az ugyanoda foglalt becslés szerint négy hónap alatt el lehet végezni a teljes munkát, tehát ha nem akad el valahol a folyamat, a szállót már a következô télre ki is lehetne bôvíteni.

Sajtótájékoztatón számoltak be a Caritas marosvásárhelyi kirendeltségének képviselôi a tavalyi kétszázalékos adó- felajánlási kampány eredményeirôl. A tájékozatóból kiderült, hogy a Gyulafehérvári Caritas és területi kirendeltségei a 2006-ban indított kampány során összegyûlt pénzösszeget az otthoni gondozói szolgálat bôvítésére fordították. Erdély öt megyéjében zajlott a kétszázalékos adó- felajánlási kampányuk, melynek során összesen több mint 34 ezer lej gyûlt össze a beteg, idôs emberek javára. Maros megyében mintegy hatezer lejt gyûjtöttek.

Az öt megyében befolyt összegbôl mintegy ezer személy otthoni gondozásának 3-4 havi költségeit tudják felvállalni a Caritas- kirendeltségek. Maros megyében az összegyûlt összegbôl 170 ember ellátását tudják biztosítani.

Ludescher László, a Caritas marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója kifejtette, hogy tavaly a szervezet szolgáltatásaival közel 50 ezer személyt segítettek a különbözô megyékben, közülük több mint 11 ezret otthonukban gondoztak.

Máthé Réka projektmenedzser bejelentette, hogy idén is kampányt indítanak a kétszázalékos adófelajánlásért. Az elôzô év tapasztalata alapján arra számítanak, hogy a 2007-ben befolyó összegbôl – csak az adófelajánlásból – legkevesebb 200 személynek tudnak otthoni gondozást biztosítani. Évente 900 ezer lejre van szükség ahhoz, hogy a szervezet nyújtotta szolgáltatásokat felvállalhassák.

(berekméri)

Az immár hagyományosnak mondható Versünnep vetélkedôt 2007-ben Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére hirdette meg a Versünnep Alapítvány Zenérôl a magyar költészetben címmel. A vetélkedôre magyar költôk mûveivel nevezhettek be színmûvészek és elôadómûvészek, színmûvészeti egyetemek és szakirányú felsôoktatási intézmények hallgatói. A szervezôk együttmûködô partnere a Duna Televízió, a Katolikus Rádió és a Magyar Rádió. Erdélybôl közel 30 versenyzô jelentkezett a megmérettetésre.

A középdöntôre április 13-14-én, szombaton kerül sor Balatonfüreden. A döntôt április 27-én Szatmárnémetibôl közvetíti a Duna Televízió.

Az erdélyi elôdöntôre március 17-én, szombaton délelôtt 11 órától kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermének színpadán. A vetélkedô nyilvános, a belépés ingyenes, a költészet kedvelôinek örömére.

Anyanyelv

Az idegen írásmódú szavak, fôként a tulajdonnevek írásakor törekedni kell a speciális betûk megôrzésére, a kiejtés szerinti átírásuk mindenképp kerülendô. Viszont nagyon fontos ismerni a kiejtést éppen a szövegkörnyezetben való használat miatt. A tulajdonneveket ugyanis nem használjuk mindig önmagukban, hanem sokszor valamilyen toldalékot illesztünk hozzájuk, mert ez hozzátartozik nyelvünk sajátosságához. A továbbiakban a tulajdonnevek egyik csoportjáról, a személynevekrôl lesz szó.

Az idegen nyelvekbôl átvett vagy átírt személyneveket általában úgy toldalékoljuk, ahogyan a magyar neveket, tehát kötôjel nélkül. Például Andersentôl, Habsburgok, horatiusi, verdis, Bachhal stb.

Azonban itt is – mint mindenhol – vannak kivételek, vagyis olyan toldalékos alakok, amelyekben kötôjelet használunk. Három ilyen esetrôl lesz szó. Megfigyelhettük az idegen nevek kiejtésénél, hogy bizonyos esetekben a nevek végére írásban olyan betû vagy betûcsoport kerül, amelyet szóban nem hangoztatunk, vagy másként ejtünk. Ilyen példák: Bizet [bizé], Comte [kont], Poe [pó], Corneille [kornej], Delacroix [dölákroá], Camus [kámü], Saussure [szoszûr], Foucault [fukó], Presley [preszli], Lumiere [lümier], Shakespeare [sékszpír] stb. Ez egy kicsit megnehezíti a toldalékolást, de csak annyiban, hogy nem az írásképhez, hanem a kiejtett hangsorhoz kapcsoljuk a toldalékokat, természetesen kötôjellel. Tehát: Bizet-vel [bizével], Comte-ot [kontot], Poe-nak [pónak], Corneille-tôl [kornejtôl], Delacroix-val [dölákroával], Camus-tôl [kámütôl], Saussure-nek [szoszûrnek], Foucault-val [fukóval], Presley-vel [preszlivel], Lumiere-rel [lümierrel], shakespeare-i [sékszpíri] stb.

A magyar helyesírási szabályzat szerint kötôjellel kapcsoljuk a melléknévképzôt akkor is, ha a tulajdonnév több különírt elembôl áll. A név nagy kezdôbetûje azonban megmarad: Petôfi Sándor-os, Arany János-i. Ugyanez figyelhetô meg az idegen tulajdonnevek írásánál is: Leonardo da Vinci-s, Victor Hugo-i, Walter Scott-os stb.

Hogyha a tulajdonnév hosszú mássalhangzóra végzôdik, a toldalék pedig ugyanolyan betûvel kezdôdik, akkor a toldalékot – akár a magyar nevek esetében (Papp-pal) – mindig kötôjellel kapcsoljuk az alapformához: Falstaff-fal [fálsztáffal], Grimm-mel, Mann- nak, [mánnak], Scott-tól [szkottól] stb.

A fent említett példák természetesen csak egy töredéket képeznek, de vezérfonalul szolgálhatnak más hasonló esetekhez.

Kihallgatáson fogadta kedden este a Vatikánban a római katolikus egyház feje az orosz államfôt.

XVI. Benedek és Vlagyimir Putyin találkozója szívélyes légkörben zajlott le. A négyszemközt folytatott eszmecserén a két államférfi németül beszélgetett egymással nemzetközi kérdésekrôl, különös tekintettel a világpolitika válsággócaira. Az orosz elnök átadta a pápának II. Alekszij pátriárka üdvözletét.

Putyin egy, a római Szent Péter bazilikát ábrázoló bélyegritkaságot kapott ajándékba a római egyházfôtôl, míg ô egy Szent Miklóst ábrázoló ikonnal és egy orosz nyelvû katolikus enciklopédiával ajándékozta meg XVI. Benedeket.

Az orosz elnök 24 órás itáliai látogatása során találkozik Giorgio Napolitano olasz államfôvel és Romano Prodi miniszterelnökkel.

(MTI) – Nagyszabású buszos tüntetést tartottak szerdán Brüsszelben: több mint ötszáz busz gördült át Európa "fôvárosának" központján.

Az akcióra a kontinens számos országából érkeztek résztvevôk. A buszsofôrök amiatt tiltakoztak, mert az Európai Unió egy új rendeletben módosította a rájuk vonatkozó munkaidô- szabályozást, s az új rendszert ôk kedvezôtlennek vélik.

Mindeddig lehetôség volt arra, hogy a buszsofôrök 12 munkanap után vegyék ki pihenônapjaikat. Az új EU- rendelet viszont – amelyet tavaly fogadtak el, s most áprilisban lép életbe – kötelezôvé teszi a pihenônap kiadását hat, munkával töltött nap után. A belga tévécsatornák déli híradóiban megszólaltatott tüntetôk ezt kimondottan hátrányosnak mondták, azzal érvelve, hogy a buszos társas utak jelentôs része hosszabb hat napnál, azaz a pihenônapjaikat ezentúl külföldön kellene eltölteniük, nem pedig otthon, családjuk körében, ahogy eddig megszokták. A buszos cégek tulajdonosai pedig azért bírálják a rendeletet, mert az jelentôs pluszköltségeket és munkaszervezési gondokat ró rájuk.

A tiltakozók küldöttségét fogadta az EU- bizottság közlekedési biztosának, a francia Jacques Barrot-nak a kabinetfônöke, de a tárgyalás nem hozott eredményt: egy EU-szóvivô megerôsítette, hogy megszüntetik az eddigi, 12 napos folyamatos munkavégzés lehetôségét. Az EU szerint az új szabályozás a közlekedésbiztonság, valamint a sofôrök munkakörülményeinek javítását szolgálja.

A brüsszeli rendôrség nagy erôkkel biztosította a megmozdulást, s próbálta megakadályozni, hogy a rengeteg jármû dugókat okozzon a városban. Ennek érdekében a buszok ötvenes csoportokban gördülhettek át Brüsszelen, egy-egy csoport között több perces kihagyással. Incidensek nem történtek.

A tüntetés iróniája, hogy a megmozdulást éppen azon a napon tartották, amikor a légköri feltételek, a szmog kialakulásának veszélye miatt a brüsszelieket arra kérték a hatóságok, hogy ne üljenek autóba. A tüntetést azonban már hónapok óta szervezték, s az idôponton nem lehetett változtatni...

A brit háborús sérültekkel sem bánnak jól

(MTI) – Néhány héttel az amerikai hadsereg háborús sérültjeinek ellátási körülményei körüli botrány után hasonló ügy kezd kibontakozni Nagy-Britanniában is, ahol több lap vasárnapi beszámolója szerint sok sérült iraki és afganisztáni veteránnal megalázó módon, vagy éppen sehogy sem bánik az állami egészségügy.

A The Observerhez, a legnagyobb vasárnapi baloldali laphoz olyan levelek tömege jutott el magas rangú katonai forrásoktól, amelyekben az Irakban és Afganisztánban megsebesült brit katonák sokszor elborzasztó kezelési körülményeirôl számolnak be a sérültek hozzátartozói.

A visszatérô panaszok közé tartozik, hogy a mûtéten átesett katonák nem kapnak fájdalomcsillapítót, mert kifogytak az adott kórház készletei. Az egyik február végén kelt levél szerint egy sérült katona mûtétje este 8 órakor ért véget, ám a fájdalomcsillapításért felelôs kórházi személyzet csak reggel 9 és délután 5 óra között van szolgálatban, és a frissen operált katona csak másnap délelôtt fél 11-kor kapta meg az elsô adag fájdalomcsillapítót.

Egy másik, részletesen ismertetett eset az Irakban megsérült legfiatalabb brit katonáé, a 18 éves Jamie Cooperé, akinek gyomrát még tavaly novemberben, Bászrában hasította fel egy gránátrepesz, és akit azóta a háborús sérültek kezelésére kijelölt egyik állami kórházban, a birminghamiben kezelnek.

A fiatal katona széklete egy külön zacskóba ürül, azonban a szülôk kétségbeesett levele szerint ezt az ápolószemélyzet többször is elfelejtette cserélni, ezért elôfordult, hogy Cooper egész éjjel saját székletében feküdt.

A The Observer felidézi, hogy a védelmi minisztériumi finanszírozás megvonása miatt három hét múlva zárják be az utolsó brit katonai kórházat, jóllehet tíz éve még nyolc, az elsô világháború idején pedig húsz szakosított katonai gyógyintézmény mûködött Nagy-Britanniában.

A The Sunday Times vasárnapi beszámolója szerint a súlyos harctéri traumával hazatérôk sem járnak sokkal jobban. Jóllehet az ilyen tünetekkel jelentkezô katonáknak a kormány elôírásai szerint elsôbbséget kell biztosítani, a kezelést kérôket rendre az állami közegészségügy (NHS) várólistájára veszik fel, és a probléma jellegétôl függôen másfél, de akár négy évig is várniuk kell, mire sorra kerülnek. Sokszor pedig azt közlik velük, hogy fizetniük kell a pszichológiai ellátásért.

A beszámoló szerint az Irakból és Afganisztánból súlyos stresszel hazatért és leszerelt veteránok közül többen munkanélküliként, sôt hajléktalanként, állami segítség nélkül tengôdnek.

A The Sunday Telegraph értesülése szerint az iraki háború kezdete, 2003 óta több mint kétezer brit katona tért vissza harctéri stressz okozta tartós elmekórtani problémákkal.

1848 tavaszán Európa láncra vert népei fellázadtak a zsarnokság elnyomó uralma ellen. A forradalmak sorát a palermói, nápolyi megmozdulások után a párizsi, a prágai és a bécsi forradalmak követték.

Pest-Budán 1848. március 15-én a fiatalok zászlót bontottak és 12 pontba foglalták a nemzet kívánságait.

Az 1789-es francia forradalom Szabadság, egyenlôség, testvériség jelszava a magyarországi, az erdélyi népek közt is elterjedt, s így a pest-budai események nem érték váratlanul ôket.

1848. március 21-én Kolozsváron forradalmi gyûlést szerveztek és jóváhagyták a polgári átalakulás békés programját. A forradalom híre futótûzként terjedt Erdély területén, s így Marosvásárhelyre is kigyûrûzött. Urházi György hozta a hírt arról, ami Bécsben és Pest-Budán végbement. A Királyi Tábla több mint 200 magyar, román és szász kancellistája már március 22-én gyûlést tartott és magukévá tették a pesti ifjúság 12 pontját.

1848. március 25-én a fôtéri Bodor- kútnál tartott tömeggyûlésen és az azt követô fáklyás felvonuláson a Református Kollégium jogász osztályai Török János tanárral az élen, a Királyi Tábla kancellistái és a város lakói egy emberként üdvözölték a forradalmat. Marosvásárhely után Székelyudvarhely, majd Csík-, Gyergyó- és Kászonszék is csatlakozott a forradalomhoz, amelyeket Temesvár, Arad, Nagyvárad, Nagybánya és Nagyenyed népe követett. A szabadság, az egyenlôség és testvériség jelszava egy táborba tömörítette az embereket. Sajnos, késôbb Bécsnek sikerült elérnie, hogy Erdély népei más-más úton próbálják megvédeni szabadságukat.

Marosvásárhely népe hû maradt a márciusi eszmékhez. A fiatalok tömegesen jelentkeztek az újonnan alakult honvéd alakulatokba, a Nemzetôrségbe, hogy megvédjék a kivívott eredményeket, és számos gyôztes csatát vívtak az osztrák seregek ellen.

A márciusi események után Marosvásárhely az 1848-as forradalom fontos tényezôjévé vált. Ez és más stratégiai okok vezettek oda, hogy a Habsburgok Gedeon József császári tábornok fosztogató csapataival 1848. november 6-án megszállták a várost, amit Bem tábornoknak csak 1849. január 13-án sikerült felszabadítania.

Itt ütötte fel Bem fôhadiszállását, innen indult Moldvába szövetségeseket keresni a cári csapatok ellen, majd 1849. július 30-án Székelykeresztúrra, hogy másnap Fehéregyházán megküzdjön Lüders orosz tábornok 18 ezer emberével és 48 ágyújával. A július 31-i ütközetben részt vett Petôfi Sándor is, aki a kozák dzsidások áldozata lett.

Bem tábornok távozásával a védtelen várost Grotenhjelm orosz, majd Clam Gellász osztrák tábornok szállta meg és súlyos hadisarcot vetett ki rá.

1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétellel a szabadságharc véget ért, s ezt követôen Marosvásárhely is a Bach-korszak megtorlása és elnyomása alá került. Ennek következtében mozgalom indult a forradalom újraélesztése céljából, melynek vezetôi között találjuk az 1852-ben a Habsburgok által kivégzett székely vértanúkat, Bágyi Török Jánost, Martonosi Gálfi Mihályt és Nagyváradi Horváth Károlyt.

Marosvásárhely lakói a székely vértanúk obeliszkjénél minden évben megemlékeznek március 15-rôl, legnagyobb nemzeti ünnepünkrôl. Bízom abban, hogy 2007-ben is számosan részt veszünk az ünnepségen, és fejet hajtunk azok emlékére, akik részt vettek és életüket áldozták a magyar szabadságért.

Forradalmak, szabadságharcok, nagy népmozgalmak történetét felidézve mindig fontos szempont ezek céljainak megismerése. A célok, célkitûzések, melyeket általában programokban szoktak összesûríteni, adják meg az eredmény jellegét, mintegy minôsítve azt.

Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc programját "Mit kíván a magyar nemzet?" címmel fogalmazták meg, a kor szellemiségéhez képest igen radikális következtetésekkel, 12 pontban, "legyen béke, szabadság és egyetértés" alcímmel:

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.

2. Felelôs minisztériumot Buda-Pesten.

3. Évenkénti országgyûlést Pesten.

4. Törvény elôtti egyenlôséget polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti ôrsereg.

6. Közös teherviselés.

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlôség alapján.

9. Nemzeti Bank.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonákat ne vigyenek külföldre, a külföldieket vigyék el tôlünk.

11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

12. Unió.

Egyenlôség, szabadság, testvériség!

Ez utóbbi hármas jelszót a francia forradalomtól vették át, s akárcsak Európa más nemzetei is ebben az idôben, a magyarok is fontosnak tartották ennek megvalósítását. A 12 pont egyaránt magán viseli a liberális nemesség (Széchenyi, Kossuth, Eötvös és mások) és a "márciusi ifjak" (Petôfi, Vasvári, Irinyi) kézjegyét.

Nem véletlen, hogy a sajtószabadság igénye az elsô helyre került, hisz az újságok, röpiratok jelentették a kapcsolatot a tömegek felé, ugyanakkor ez egy demokratikus rend elengedhetetlen kelléke.

Lényegében három nagy kérdés köré csoportosíthatók a forradalmárok követelései: a nemzeti függetlenség, a társadalmi egyenlôség és haladás. Az elsô pont általános igényt fogalmaz meg, a 2., 3., 5., 10. a nemzeti függetlenséget volt hivatott garantálni, hisz saját törvényhozást, saját kormányt, önálló hadsereget követelt, idegen katonát pedig nem akart az ország területén. Az Erdéllyel való uniót sürgetô 12. pont ugyancsak a független, önálló Magyarország képét vetítette elôre. Az egyenlôségrôl szól a 4., 6., 8. pont. Itt meg kell jegyeznem: a "vallási tekintetben" megfogalmazás lényegében a nemzetiségi jogokra vonatkozik, hiányossága viszont, hogy nem szól a nemzetiségek nyelvhasználatáról. A 11. pont gyakorlatilag a politikai jellegû üldöztetést szüntetné meg. A pontok megszerkesztôi nagyon jól tudták, hogy a szabadság önmagában, gazdasági háttér, fejlôdés, haladás nélkül keveset ér, ezt szolgálta a 6., 7., 9. pont, hisz nemcsak az a fontos, hogy az adózás igazságos legyen, hanem az is, hogy a kincstárba minél több pénz folyjon be, az önálló magyar bank pedig a pénzügyi függetlenséget volt hivatott erôsíteni.

Még néhány szót a 7. pontról, mely egyetlenként a tizenkettôbôl, közvetlenül a szabadságharc után meg is valósult, sôt több is, mint a jobbágyok függôségének megszüntetése, hisz földet is kaptak, nem csak szabadságot, anyagi lehetôséget is, hogy éljenek a szabadsággal. Erdélyben például kb. 170.000 parasztcsalád kapott földet, telket. A rendelkezés nem csak a jobbágyság intézményét számolta fel, hanem megszüntette a hûbérrendszer maradványait. Ez akkor is igaz, ha maga a végrehajtás nem volt hibátlan.

Utoljára szóljunk a 12. pontról, mely Erdélyben az elsô helyre került, miután a május 29-én összehívott erdélyi országgyûlés elfogadta a pestiek 12 pontos programját.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc – bukása ellenére is - visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, melyek kitérôkkel és megtorpanásokkal ugyan, a haladást, a demokratikus értékek kialakulását szolgálták.

A nemrégiben tartott tisztújítás során Horváth Gabriellát, a Bolyai Farkas Fôgimnázium aligazgatóját választották meg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) megyei szervezetének élére. A Szovátán tartott országos elnökségi ülést követôen március elsején a megyei vezetôség is összeült, és a legfontosabb teendôket vette számba.

– Melyek ezek, hogyan képzelik a továbbiakban a megye pedagógusainak összefogását, a szakmai színvonal fenntartását?

– A megyei elnökség elsô összejövetelén megköszöntük Tôkés András tevékenységét, majd megszavaztuk, hogy a Teleki Oktatási Központ mindenkori igazgatója részt vegyen a megyei vezetôségben. Másik határozatunk az volt, hogy az RMPSZ megyei irodáját átköltöztetjük a Bolyai Farkas líceumba, ami azért is elônyös, mivel a jelenlegi elnökség négy tagja iskolánkban dolgozik. Az iroda mûködési programját hamarosan közöljük, telefonszámaink: 213-104, 264-300 illetve 0723-185-721.

A körzeti elnökök az elôzô két év tevékenységérôl számoltak be, illetve várjuk az elmaradt beszámolókat. Az ülésen elhangzott a területi elnökök igénye, hogy folytassuk a népszerûvé vált vidéki találkozókat, amelyeken a tanfelügyelôség képviselôi is részt vettek (s amelyek az utóbbi idôben megritkultak). Elsôként a régeni körzet jelentkezett, ahol március 21-én kerül sor megbeszélésre a környezô iskolákat érintô gondokról. Konkrét ajánlatok is elhangzottak: Borsos Szabolcs szívesen tart beszámolót bármelyik területi szervezetnél a pályázással kapcsolatosan, Farkas Ernô kollégánk, aki kitûnôen ismeri a megye mûemlékeit, elkalauzolja a pedagógus kollégákat, ha igényük van erre.

– Hogyan szedik össze, hogyan próbálják meg egyben tartani a szétszéledt tagságot?

– Jelenleg 1964-en szerepelnek a nyilvántartásunkban, amit április 30-ig szeretnénk felfrissíteni. Ezúton is felkérem az iskolák, óvodák RMPSZ- képviselôit, hogy készítsék el, illetve újítsák fel a tagnyilvántartást, kérjenek belépési nyilatkozatot és tagsági könyvet azoknak, akik még nem tagjai a szövetségnek. Ott, ahol nincs RMPSZ-felelôs, válasszanak, és aki vállalta, jelentkezzen a megadott telefonszámon vagy személyesen a Bolyaiban.

Az országos elnökség által megszabott tagdíj, a havi 2 lej, a megyénél marad. A fele összeget irodafenntartásra költjük, a másik felét az adott iskola pedagógusszervezete a saját belátása szerint használhatja fel. Akik felhívásunkra nem jelentkeznek és az elôzô években sem fizettek tagdíjat, azokat töröljük a nyilvántartásból.

A kapcsolattartás másik módja a két-három havonta megjelenô közlöny lesz, amelynek szerkesztését Mihály István vállalta.

Az elnökségi tagok között kiosztottuk a feladatokat, Kovács Krisztina a pályázati figyelést, Molnár Zoltán a pályázatszerkesztésben való segítségnyújtást, Kovács Júlia a tájékoztatás feladatát vállalta.

– A tagsági díjért mit nyújt a szervezet?

– Az RMPSZ-tagság elônye, hogy azok a pedagógus kollégák, akik napirenden vannak a tagdíj fizetésével, egy sor bel- és külföldi szakmai rendezvényen vehetnek részt. A Bolyai Nyári Akadémia keretében június és július folyamán 26 tanfolyam lesz, amelyekre 800 részvevôt várunk. Az általános és középiskolák vezetôi számára (80-80 hely) szeptemberben szerveznek felkészítôt. Az utóbbi két-három évben minden jelentkezônek biztosítottunk helyet, az idén május 18-19-én döntjük el, hogy ki vehet részt a továbbképzéseken.

– Az országos elnökségi ülésen az egyik napirendi pont az új tanügyi törvénytervezet megvitatása volt. Mivel nem ért egyet, milyen módosításokat javasolt a szövetség?

– Bár az RMPSZ javaslatára és támogatásával román szakos tanárok egy csoportja külön tanmenetet dolgozott ki a román nyelv oktatására az anyanyelven tanuló kisebbségi diákok számára, ezt a törvénytervezet kidolgozói nem vették figyelembe. A tervezetben továbbra is az szerepel, hogy csak az I-IV. osztályosok tanulhatnak sajátos tanterv alapján. Az sem került be, hogy Románia földrajzát és történelmét a VIII. és XII. osztályokban is lehessen anyanyelven tanulni, az I-IV. osztályra vonatkozóan pedig az a kikötés szerepel, hogy a fogalmakat és helységneveket kötelezô módon román nyelven is meg kell tanítani.

Kifogást fogalmaztunk meg azzal a cikkellyel kapcsolatosan is, amely kizárja az anyanyelvi oktatást a katonai, közrendészeti és közbiztonsági osztályokban. Az egyházak kifogásolták, hogy a tervezet nem használja az egyházi oktatás kifejezést. Azzal sem érthetünk egyet, hogy túl mereven osztályozták az iskolákat. Véleményünk szerint lehetôvé kellene tenni, hogy minden iskola olyan osztálytípusokat indíthasson, amelyekre az adott területen szükség van.

– Vitatott kérdés az oktatási ciklus újrafelosztása. Melyik változat mellett foglaltak állást?

– A szövetség a jelenlegi 4+4+4-es variánsra szavazott az 5+4+3 változattal szemben.

Módosítást javasoltunk azzal a törvénycikkellyel kapcsolatosan, amely szerint a román nyelvnek, mint hivatalos államnyelvnek az elsajátítása kötelezô. Az RMPSZ változata szerint a megfelelô programok és tankönyvek alapján lehetôvé kell tenni, hogy a nem román anyanyelvû diákok is elsajátíthassák az ország nyelvét. Az érettségivel kapcsolatban azt javasoltuk, hogy anyanyelvbôl írásbeli, román nyelvbôl szóbeli legyen a kisebbségi diákoknak, ami lehetôvé tenné, hogy a többségi végzôsökkel azonos számú vizsgát tegyenek.

A továbbképzésre visszatérve, szeretném azzal befejezni, hogy az RMPSZ megkapta az elismert magyarországi továbbképzéseket, amelyekrôl bôvebben a www.rmpsz.ro weboldal hírek rovatában vagy telefonon tájékozódhatnak a kollégák.

Az EU teljes jogú tagjaként uniós alapokból megfelelô projektekkel pályázat útján anyagi forrásokhoz lehet jutni. A Mezômadaras Fejlesztéséért Egyesület képzést nyújt az érdeklôdôknek az uniós és magyarországi pályázati lehetôségekrôl. A képzéseket Marosvásárhelyen, az Eminescu utca 28. szám alatt tartják március 16-án 14-19, 17-én 9-15 óra között; a következô hét végén, március 23-án 14-20 és 24-én 9- 15 óra között.

A szervezôk célja, hogy önkormányzati és egyházi vezetôknek, egyesületek és alapítványok irányítóinak megfelelô felkészítést biztosítsanak az uniós és magyarországi programokban való részvételre. Az idei oktatók között találjuk dr. Kulcsár Lászlót, a gödöllôi Szent István Egyetem tanárát, az Agora Vidékfejlesztési Alapítvány elnökét, dr. Obádovics Csillát, gödöllôi egyetemi adjunktust, az Agora projektmenedzsereit, Peti Andrást, az Agora marosvásárhelyi ügyvezetô igazgatóját és Szabó Izoldát, a Mezômadaras Fejlesztéséért Egyesület ügyvezetô igazgatóját.

A tananyagot CD-n kapják meg a résztvevôk, amelyhez szótárat is mellékelnek. A részvételi díj 50 lej. A részvételi szándékot március 15-ig Szabó Izoldánál kell bejelenteni. Telefonszám: 0265/429-247, 0729-942-429.

Csütörtöki kimenô

A szerzô messze tolja magától a kegyeletsértés igaztalan vádját. Nem hiszi, hogy a gyász közömbös lenne vagy gúny tárgya. Tudatában van annak, hogy minden ember elvesztése pótolhatatlan ûrt hagy a család, a barátok és ismerôsök, egy falu vagy város életében.

Éppen ezért hiszi, hogy egy gyászjelentésnek pontosnak és lényegre törônek kell lennie, ha már a hírlap hasábjain közzététetik. Ugyanis a halál végsô soron magánügy, bensôséges, zárt fájdalomforrás. Ritka az olyan nemlétbe szenderülés, mely mindenkit lesújt, a portól a koronás fôig, hogy szép 19. századi szóképpel éljünk. A közlés tehát az olvasó publikumnak szól, s ezzel mintegy az esemény kilép önkörébôl. Kihirdettetik, hogy Ô már nincs többé, hogy gyertek, tegyünk bizonyságot testvérünk mellett azzal, hogy temetésén részt veszünk.

A gyászjelentés nem lelkiismeret-mosás. Nem azért jelentjük halottunk szomorú hírét, mert a világnak látnia kell, micsoda jó emberek, nagyszerû gyerekek, figyelmes hozzátartozók és ragaszkodó barátok vagyunk/voltunk. Mi, az élôk ebben a jelentésben nem vagyunk olyan fontosak, mint hinnôk, mi csupán a holthoz való viszonyunkat mutatjuk föl. Lehetôleg szerényen.

A hosszas ömlengés, szóvirágfüzér, cifrázott szöveg – sajnos, giccses. Jó, ha olykor megkérjük a papot, hogy segítsen megfogalmazni mondandónkat úgy, hogy legyen annak mégis személyes ereje és hitele.

A túlbonyolított vagy félszegen megfogalmazott mondatok a céllal – a gyászzal és kegyelettel, emlékeztetéssel – ellentétes hatást keltenek, ha a szomorújelentés, az újságbéli nem tud elszakadni a magán-mondanivalótól, attól a jelentéskörtôl, melyet csak kevesen és csak a beavatottak értenek. Ezért igazán nem szükséges az újsághoz fordulni. Amit úgy írnak alá, hogy Mici, Pici, Csincsi és a hét kismalac, az egyszerûen röhejes, értelmezhetetlen, zavarba ejtô, mint amikor az embernek hirtelen kibuggyan a szakadt/koszladt fehérnemûje.

Az meg egyenesen kínos, amikor a búcsúzó nem csak a saját azonosságát feledi felfedni – ha már a nyilvánosság elôtt hirdeti meg gyászát és hozzátartozójának emlékét –, de a halottról is megfeledkezik. Olvastam a minap egyet, amiben Magduska Brazíliából édesapám-at ír csupán. Ki az a Magduska Brazíliából? Éppen elegen élnek váro-sunkból (megyénkbôl) odaát, és édesapámról sem tudjuk, hogy hívták ôt a polgári életben.

Holott: 1. Legalább a halálban adjuk meg az Ô teljes nevét (nem a személyazossági románosítottját!), hanem ahogyan ô mutatkozott be, szülei szerették hívni. 2. A gyászjelentést sajnos a megboldogult már nem olvashatja (még a boldog feltámadás reményében sem bízhatunk – egyelôre), hanem mi, olvasók, akik az újság utolsó oldalaira azért lapozunk rá, mert tudni akarjuk, kit ragadott el körünkbôl jóvátehetetlenül a kegyetlen halál.

Nevét ne szégyelljük...

A hagyományokhoz híven, a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a magyar szellemi, mûvészeti élet kiválóságai rangos kitüntetéseket vehettek, vehetnek át. A díjazottak között több határon túli alkotó és elôadómûvész neve is szerepel, nagy részük marosvásárhelyi vagy innen elszármazott, teljesítményük hivatalos elismerése a város kulturális életének hírnevét is öregbíti. A Magyar Köztársaság elnöke, dr. Sólyom László által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés egyik címzettje Kerekes Tóth Erzsébet népdalénekes.

Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Jászai Mari-díjat adományozott kiemelkedô színmûvészeti és színháztudományi tevékenységéért B. Fülöp Erzsébetnek, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színmûvészének és Nemes Leventének, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színmûvészének is, aki szintén Vásárhelyrôl indult pályáján. Ugyanilyen elismerésben részesült Erkel László "Kentaur" díszlettervezô is, aki Magyarországon vált ismertté, de családi szálai révén váro-sunkhoz is kötôdik. Kiemelkedô irodalmi tevékenységének elismeréseként József Attila-díjat kapott a budapesti Dragomán György, aki ugyancsak Marosvásárhely szülötte. És Táncsics Mihály-díjban részesült kiemelkedô újságírói munkásságáért Márványi Péter, a Gazdasági Rádió szerkesztô mûsorvezetôje, akit a Kossuth Rádiónak kifejtett többéves tudósítói tevékenysége révén ismerhetnek jól a marosvásárhelyiek.

Balzsam

Az 1989-es változáskor magam is elsônek ugrottam, megalakítottuk érdekszövetségünk helyi szervezeteit, az 1990-es év elsô két hónapjának politikai-közigazgatási zavarában a "választmány" (addig sem használtuk ezt a szót) tagjaival egy nagyközség ügyes-bajos dolgait irányítgattam jól-rosszul. Küldöttként részt vehettem egy-két konferencián, kongresszuson. Megdöbbentem a korai torzsalkodásokon, a fellobbanó tûzharcokon, megriadtam az akarnokok gátlástalan törtetésétôl. Lehettem volna polgármester, iskolaigazgató, ez-az, belekóstolhattam volna ilyen-olyan módon a hatalomba. Amit tapasztaltam a kisközösségben is már, s aztán a többi szinteken, az mélységesen kiábrándított. Kénytelen voltam elismerni, hogy menthetetlen idealista vagyok, a politikát nem lehet tisztességesen mûvelni, elôbb vagy utóbb mindig fölfeslik valami, kiderülnek a csiszlikségek, a piszkosságok. Visszahúzódtam hát a betûvetés biztonságosnak vélt élôsövénye mögé, és igyekeztem a közösségépítés politikamentes formáját propagálni, a Móricz Zsigmondtól is hangoztatott "Ne politizálj, építkezz!" mintájára. Csakhogy a világon semmi sem történhet politika nélkül. Mert nem tudtam világosan megfogalmazni, amit átéltem s átélek, különös figyelemmel követem a kimûvelt fôk, a nagy elmék elemzéseit, értelmezô-értékelô szövegeit, vélekedéseiket térségünkrôl és egyáltalán a világról.

Így bukkantam rá a lengyel és az egyetemes filmmûvészet egyik legkiválóbb egyéniségének, Krzysztof Zanussinak egy interjújára a budapesti Alexandra könyvesház és kiadó havonta megjelenô kulturális magazinja, a Könyvjelzô februári (ingyenes!) számában (Jobbnak képzeltük magunkat – kérdezô: Szabó G. László). "A morális nyugtalanság mozijának" fáradhatatlan rendezôje, forgatókönyvírója és producere azt sugallja alkotásaival, mondja róla a bevezetô, hogy Lengyelország az elveszett illúziók hazája. Amit pedig a diktatórikus rendszerek bukása utáni korszakról mond, arra nagyon odafigyeltem. "Sokkal nagyobb szolidaritást vártunk az emberektôl, mint amilyet ez a szabad világ adni tud. Nagyon bíztunk a jövôben. Jobbnak képzeltük magunkat. És jobbak is voltunk – egy ideig! Nyitottabbak, összetartóbbak, önzetlenebbek, segítôkészek. Csak aztán kihunyt a lelkesedés bennünk. Azok, akik hatalomra jutottak, elfelejtették, hogy a hatalom nem több, mint szolgálat. Azok, akik hirtelen meggazdagodtak, elfelejtették, hogy a vagyonukat meg kellene osztaniuk másokkal. Azok pedig, akik korábban az igazság gyôzedelmeskedéséért küzdöttek, megtanultak hazudni. A nyereség utáni vágy sokakat deformált. Ilyen lett a világ. Vannak emberek, akik hôsi tettekre születtek, de már nem képesek szolidan és becsületesen élni. A másik oldalon pedig ott állnak azok, akik rendesek és tisztességesek, csak éppen forradalmároknak nem nevezhetôek, mert nem tudják leküzdeni magukban a félelmet. Az illúziók elvesztésének hasonló mechanizmusát mindenütt ismerik a világon. Egyvalamiért lehetünk már csak hálásak: azért, hogy szabadok lehetünk."

Idáig stimmel. De kiderül nyomban, hogy ez a nagy személyiség is kompromisszumot köt a reménnyel. Azt mondja: "A világ pedig tovább változik. A gazdag országokban új társadalomkép van kialakulóban. Már nem olyan erôs a rossz motivációs ereje. Háborúk ugyan mindig vannak, én mégis úgy látom, jó irányba halad a világ. Ideálok pedig, igenis, kellenek. Ha nem lennének, csak a parttalan szomorúság és az egoizmus maradna. A nihilizmus minden közép-európai országban jelen van. Ez nagyon nagy ellenségünk. Az ideálok pusztulását okozza."

Hinnünk kell, hogy az ember mégsem sárkányfogvetemény.

Székelyvécke község összlakossága 865 személy, ha figyelembe vesszük, hogy a kommunizmus elôtti idôszakban szinte háromezren laktak ezen a településen, akkor jelentôs lélekszámapadás tapasztalható. Kiöregedett a község, a lakosság több mint hetven százaléka 55 év feletti. Gazdasági szempontból is visszamaradott településrôl van szó, az oda vezetô aszfaltút sem lendítette fel igazán a lakosság vállalkozói kedvét.

– Kis község vagyunk, nagy gondokkal. Nagyon sokan elvándoroltak, hiányzik a fiatalság, nincsenek munkahelyek. Ezért úgy gondoltuk, a település csak abban az esetben maradhat fenn, lehet mûködôképes, ha megôrizzük a helyi jellegzetességeket, munkahelyeket teremtünk – ezzel fogadott Szôcs Lajos (képünkön), Székelyvécke polgármestere.

Ehhez sok munkára van szükség, elsô lépésként a középületek feljavítását tûzték ki célul, ugyanakkor a külföldiek által megvásárolt elhanyagolt magánházakat is felújítják a tulajdonosok. Tervezik a faluturizmus elindítását, különféle vállalkozások beindítását, amelyek a külföldi vendégeket a községbe vonzanák.

A hét felújított, régi parasztház mellett a volt szövetkezeti épület korszerûsítéséhez is hozzákezdtek a magyarországi Zamárdi testvértelepüléssel közösen, amely vendégházként mûködik majd. A munkálatok során három szobát alakítottak ki, amely 12 személy befogadására elegendô. Emellett két fürdôhelyiség, konyha, ebédlô kapott helyet az épületben. A magyarországi, valamint a francia testvértelepülés ugyanitt edzôtermet szeretne mûködtetni.

Egy angol alapítvány másfél hektár területet vásárolt meg, ahol korszerû táborhelyet építenek ki – a kezdeményezés nem az önkormányzat szintjén, hanem magánúton indult el. A községvezetés ugyanakkor felvállalta, hogy segít az építkezési engedélyek beszerzésében, hisz, ha beindulna a konkrét tevékenység, munkahelyeket teremtenének a helybelieknek – az angol alapítvány képviselôi kedden Székelyvéckére érkeztek a részletek megbeszélése végett.

Szôcs Lajos polgármester elmondta, hogy idén nagy érdeklôdés övezi a táborozás lehetôségét. Az angolok közel száz gyerek érkezését jelezték a nemzetközi nyári táborba, hisz magyarországi és franciaországi gyerekeket is fogadnak a helybéliek mellett. Ugyanakkor a francia Teloché testvértelepülésrôl 10 gyereket szállásolnak el véckei házaknál, ahol a családok gyerekeivel a nyelvtanulásra is lesz lehetôség.

Elképzelések szerint a tábor nem csak nyáron mûködne, hanem minden évszaknak megfelelôen szerveznének hasonló jellegû tevékenységet.

Az önkormányzatnak 572 hektár erdeje van, ugyanakkor magánszemélyek tulajdonában is vannak erdôterületek. A gondok abból adódnak, hogy elszaporodott a vadállomány, a vadásztársulatok pedig bejelentkezés nélkül érkeznek vadászatra, így gyakran elôfordul, hogy a lakosság alkalmatlan idôpontban tartózkodik az erdôben. Szerintük át kellene gondolni a törvényeket, hisz míg az erdôterület részben az övék, a vadállomány az állam tulajdonát képezi.

A Caritas marosvásárhelyi kirendeltsége és a helyi önkormányzat 2005 decemberében indította be az otthoni beteggondozási programot a községközpontban. Két helyi lakost segédápolóként alkalmaztak, akik heti rendszerességgel közel 120 betegnek nyújtanak alapápolást. Szakápolást egyelôre nem tudnak biztosítani szakember hiányában – fejtette ki Koszta Piroska, a Caritas területi vezetôje.

Elzárt településrôl lévén szó, elsôsorban a gyógyszerellátásban tudnak hatékony segítséget nyújtani, hiszen a községben nem mûködik gyógyszertár, a receptekre kiírt orvosságokat legközelebb Gyulakután lehet kiváltani. A szervezet személygépkocsit bocsátott az egyik segédápoló rendelkezésére, aki beszerzi a szükséges gyógyszereket. A Maros Megyei Tanáccsal közösen Phare- alapokat pályáztak meg, hogy a Kis-Küküllô térségébe, amely Véckét is érinti, újabb munkatársakat tudjanak alkalmazni. Így a jelenlegi szolgáltatásaikat, mint a vérnyomás-, vércukorszintmérés, a tisztálkodásban, étkeztetésben, fehérnemû-, ágynemûcserénél nyújtott segítséget ki tudják bôvíteni háztartási munkával is: takarítás, mosás, vasalás. Továbbá lehetôség mutatkozik arra is, hogy az alkalmazottak elintézzék az egyedülálló, idôs beteg személyeknek a bevásárlást, számlák kifizetését.

Az alapápolás mellett arra is hangsúlyt fektetnek, hogy az alkalmazottak rendszeresen látogassák az idôs személyeket és a testi ápolás mellett a lelki gondozásról se feledkezzenek meg.

"A program kivitelezésében igazi partnerre találtunk a székelyvéckei önkormányzatban, hisz mi csak akkor tudunk ilyen jellegû programokat beindítani, ha a község vezetôsége felvállalja a költségek felének a fizetését" – fejtette ki a szervezet területi vezetôje.

Szôcs Lajos polgármester szerint a program kedvezményezettjeinek igényeit figyelemmel követik, és amennyiben módjuk van rá, igyekeznek lefedni azokat. Az sem elhanyagolható tény, hogy két véckei lakosnak helyben sikerült munkahelyet biztosítani.

A Buzogány család kômalmát, amelyet 1945-ben vásároltak, az 1960-as években államosították, az egykori tulajdonost molnárként alkalmazták. Fia 1992-tôl bérelte a malmot, majd a '90-es évek végén visszakapta azt.

"Heti rendszerességgel mûködött, most viszont azt hiszem, be kell adjuk a derekunkat, mert nincs kinek dolgozni, a lakosságnak nincs gabonája" – meséli Buzogány Dénes, a jelenlegi tulajdonos, miközben körbekalauzol a község egyetlen malmában.

Két pár kô van a malomban, azon leginkább kukoricát ôröltek állattakarmánynak. Évekkel ezelôtt disznókonda, kecskenyáj volt a településen, volt munkájuk. Most egyre kevesebben foglalkoznak mezôgazdasággal, állattenyésztéssel a faluban, mert a vadak mindent tönkretesznek.

"Magyarországi vendégek jártak a községben, ellátogattak hozzánk is, hogy mutassuk meg nekik a kômalmot. Egyre nagyobb a valószínûsége, hogy csak látványosságként fog megmaradni Zsákodon" – közölte a tulajdonos.

Székelyvéckén, Székelyszálláson és Magyarzsákodon összesen 29 I-IV., 26 V-VIII. osztályos tanuló van, 41-en járnak óvodába.

"Az ôszi beiskolázáskor várhatóan ugyanolyan létszámú osztályok indulnak, mint tavaly, mégis van egy kis félelem bennünk, mert ha egyszer megszüntetnék a felsô tagozatot, többé nem indítanák újra" – mondta a székelyvéckei iskola vezetôje. A 2004 októberétôl kihelyezett igazgatóként tevékenykedô Jakab János mégis bizakodva tekint a következô tanév elé, elmondása szerint "foggal-körömmel" küzdenek majd az V-VIII. osztály életben maradásáért. Továbbá igyekeznek a tanintézményeket is korszerûsíteni.

Az iskolában, a tanulók alacsony létszáma miatt, összevont osztályokban folyik az oktatás, a betûkkel éppen ismerkedô elsôsök együtt tanulnak a már környezetismeretet tanuló negyedikesekkel.

Az idén kapott 50 ezer lejes állami támogatásból az iskolák tetôzetét, kerítéseket, ajtókat, ablakokat, melléképületeket javítottak, a helyi tanács költségvetésébôl pedig 2000 lejt utaltak át higienizálásra.

"Az osztálytermek bútorzatát is ki kellene cserélni, megrongálódott padokban tanulnak diákjaink. Tavaly le is adtam egy kérvényt, és csak idén kaptunk ígéretet két osztály felújítására. Remélem, szeptemberig új bútorzat kerül egy tanterembe és az óvoda egyik termébe – ezzel is egy lépéssel közelebb kerülnénk a célunkhoz" – fogalmazott az igazgató.

Múlt évben Magyarzsákodon és Székelyszálláson is saját kútból vezették be az iskolákba a vizet, most már mindkét tanintézményben van belsô illemhely. Székelyvéckén korábban lezajlottak a munkálatok, amit a francia testvértelepüléstôl, Telochétól kapott támogatásból valósítottak meg. Ugyancsak a testvértelepülés segítségével rendeztek be egy termet a véckei iskolában, amelyben az iskola archívuma található.

Az itt levô számítógéppel együtt összesen négy számítógépe van az iskolának, míg Székelyszálláson egyetlen számítógép segíti a pedagógusok munkáját.

A három tanintézménybe csak a múlt évben kötötték be a telefont – "most nem kell szégyenkeznem, amikor valaki elkéri az iskola telefonszámát, mert végre nekünk is van" – mondta az igazgató, aki újabb célokat tûzött ki az iskola modernizálása érdekében. Elôzetes számításai szerint megközelítôleg 2000 lejre lenne szükségük a fizika-kémia labor felszerelésére, kevesebb, mint 2000 lejre a könyvtár elindítására, és ugyancsak hasonló összeg kellene sportfelszerelések vásárlására.

Ferencz Melánia

Székelyvéckérôl a munkaerô zöme elvándorolt, a fiatalok kitelepedtek, kihalás veszélyezteti a községet. Ön szerint hogyan lehetne életképessé tenni ezt a települést?

Kovács Erzsébet: –Véleményem szerint gyógynövényeket kellene termeszteni olyan területen, ahol a vadak nem tudnak kárt okozni. A mi erdôs vidékünkön vannak jó termôföldek is, de már nem éri meg mezôgazdasággal foglalkozni, mert a vadak mindent tönkretesznek. Az én zöldségeskertembe is bemennek az ôzek, tönkreteszik a termést. Nyugdíjas vagyok, de muszáj valamivel foglalkozzam, hogy egy kis pluszjövedelem is legyen. Évek óta szalmából készítek különbözô dísztárgyakat, leginkább ünnepi alkalmakra, amelyeket általában az ide érkezô külföldi vendégek vásárolnak meg.

Simó Delina: – 17 éves korom óta mezôgazdasággal foglalkozom, a férjem betegnyugdíjas, az egyik fiam pedig fakitermelô. Minden jó volna, ha nem lennének a vadak, mert tönkreteszik a termést, és akkor már nem éri meg állatokat sem tartani. A rókák bejárnak az udvarunkba, mindjárt a tyúkokat is fel kell számoljuk. Volt, amikor tartottunk disznókat, de újabban nem lehet értékesíteni. Nincs amibôl megélni ezen a vidéken.

Mózes Anna: – A kopár hegyoldalakat be lehetne erdôsíteni, ami szerintem hosszú távon csak jövedelmezô lenne. El vagyunk zárva a külvilágtól, mezôgazdasággal, állattenyésztéssel itt nem éri meg foglalkozni a vadak miatt, de azért az erdôgazdálkodás csak egy lehetôség lenne. Én most egy idôs nénit gondozok, hogy rendszeres jövedelmem legyen. Amikor magyarországi vendégek érkeznek a faluba, akkor fôzök, takarítok nekik – az is hoz a konyhára.

Lukács Gyula: – Csak a mezôgazdaságból lehetne megélni, mert helyben munkahelyet nem találnak a fiatalok, ezért elmennek a községbôl. Nekünk kevés földünk van, de mindjárt azt sem tudjuk megdolgozni a vadak miatt. Amikor beérik a termés, éjszakánként ôrizni kell, de azért a kevés haszonért nem éri meg. Talán a turizmusban lenne a jövô, de nekem azzal sem érné meg foglalkozni, hisz csak úgy engedik, ha megfelelôen átalakítjuk a házat.

Rozsonci Sándor: – Kiöregedett a falu, a gazdálkodásból, állattenyésztésbôl élünk úgy ahogy, mert a gabonatermesztés nem jövedelmezô. Turizmussal kellene foglalkozni, csak legyen aki odaálljon. Külföldrôl jönnek vendégek, ha ôk vállalkozásba kezdenének itt, munkahelyeket teremtenének, akkor talán az a kevés fiatal, aki itt él, nem hagyná el a szülôfalut. Helyben nincs igazi vállalkozó kedv, csak élelmiszerüzlet és egy virágkertészet mûködik Véckén. Sajnos, mivel el vagyunk zárva a külvilágtól, ki fog halni a település.

A Hivatalos Közlöny 2006. június 5-i 486. számában közölték a kormány sürgôsségi törvényerejû rendeletét, amely módosította és kiegészítette az 1996/16. sz., az Országos Levéltárról szóló törvényt. A jogszabály múlt év június 8-án lépett életbe. Célja az, hogy a nyugdíjasoknak megkönnyítse a szükséges iratok beszerzését. A módosítások és kiegészítések közül a legfontosabbak a következôk:

• Az állam aktíváit értékesítô hatóság (Autoritatea pentru Valorificarea Activelor Statului) átveheti – teljesen vagy részben – minden olyan kereskedelmi társaság levéltárát, ahol az állam részesedése a törzstôkében legalább 50 százalék + 1 részvény. Az említett hatóság, miután megállapítja, hogy a folyó ügyek lebonyolítására már nincs szükség az általa átvett és az utólag kibocsátott okiratok levéltárára, továbbadja ezt az Országos Levéltárnak.

• Minden megszüntetett, okiratokat kibocsátott jogi személy levéltárából, melynek tevékenységét nem vette át egy másik jogi személy, az Országos Levéltár és ennek megyei igazgatóságai átveszik a történelmi értékû okiratokat, valamint azokat a gyakorlati értékû okiratokat, melyeknek alapján ki lehet bocsátani a polgárok társadalmi biztosítási alapokhoz való hozzájárulásának összegét és az idôszakot bizonyító másolatokat, igazolásokat, kivonatokat. Az átvételre azután kerül sor, miután az Országos Levéltár és megyei alegységei keretében létrehozzák a szükséges szakosított hivatalokat és a mûködést biztosító logisztikát.

• Az okiratokat kibocsátók, vagy esetlegesen ezek tevékenységét folytató jogi személyek kötelesek – a természetes vagy jogi személyek igénylése alapján – kiadni minden általuk elkészített okiratról az igazolásokat, másolatokat és kivonatokat, melyek nem régebbi keletûek, mint 30 év (a 30 évnél régebbi okiratokat át kell adni az Országos Levéltárnak). A jogszabály sajnos nem tüntet fel semmilyen határidôt, ameddig létre kell hozni az Országos Levéltár és a megyei igazgatóságok keretében a törvény által elôírt új hivatalokat. Mindemellett, aki felvilágosításra szorul arra vonatkozóan, hogy hol találhatja meg az általa igényelt igazolás kiállításához szükséges irattárat, a megyei levéltárakhoz fordulhat.

Mellau György

Az RCS&RDS magánszemélyeknek nyújtott Fiber Link – fénysebességû – internetszolgáltatás esetében új kínálattal jelentkezik. Az új Fiber Link mostantól olcsóbb havi bérletet kínál, továbbá az internet adatátviteli sebességét növeli.

Az új árak szerint: a havi 9, 12 és 15 dolláros bérleti díjjal (héa nélkül) és az internet-adatátvitel másodpercenkénti 4 Mb-os sebességével, a Fiber Link jelenleg a világhálóra való csatlakozás legelônyösebb lehetôségét kínálja a piacon. Ehhez járul még hozzá az ultra sebességû adatátvitel az 50 Mb-os metropolisi hálózatban, az RDS.Tel telefonvonal bérleti díj nélkül, ingyen percekkel, amelyet az internetcsomagban kínálnak.

Jelentôs a magánelôfizetôk száma, több mint 450 ezer személy igényelte az RCS&RDS broadband internetkapcsolat-szolgáltatását.

Az új Fiber Link-ajánlat március 15-étôl érvényes az új elôfizetôknek mind technikai, mind gazdasági szempontból. Azok, akik már elôfizetôi a Fiber Link szolgáltatásnak, vagy március 15-ig megkötötték a szerzôdést, automatikusan az új bérleti díjat kell fizessék. Az új sebességû internet-adatátvitel április 1- jétôl lesz érvényes.

Az árak nem tartalmazzák a héát. Az ajánlat az új elôfizetôknek március 15- tôl érvényes. A régi elôfizetôknél az új bérleti díjakat április 1-jétôl automatikusan alkalmazzák.

A díjszabások az Orange, Vodafone és Zapp mobilszolgáltató hálózatokban érvényesek. A többi mobilszolgáltatónál alkalmazott díjszabások megtekinthetôk a www.rdstel.ro internetes oldalon.

A kormány jóváhagyta a 2007-2011 közötti idôszakban érvényes Mezôgazdasági napló típusnyomtatványát. A mezôgazdasági napló a lakosság gazdaságainak elsôdleges és egységes nyilvántartása a területekrôl, az épületekrôl és az állatállományról egy bizonyos településen. Ez a dokumentum lehetôséget ad arra, hogy községi, városi, municípiumi szinten nyilvántartás készüljön a magángazdaságokról, a lakásokról és gazdasági épületekrôl, az igásállatok vontatta szállítóeszközökrôl, traktorokról és mezôgazdasági gépekrôl, felszerelésekrôl, a területek hasznosításának módjáról, a fontosabb kultúrák nagyságáról, fajonként a gyümölcsfákról, az év eleji állatállományról, és az állomány évi alakulásáról fajtánként és kategóriánként.

A Mezôgazdasági naplóba való beiratkozás egyike azoknak a feltételeknek, amelyek alapján mezôgazdasági tevékenységet lehet folytatni, kiadhatók a termelôi igazolások – amelyek a termények piacokon való értékesítéséhez szükségesek –, más olyan dokumentumok, amelyek az állatok piacokon, vásárokon való értékesítéséhez nélkülözhetetlenek stb. A Mezôgazdasági naplóban való nyilvántartás az állami támogatások folyósításának is egyik feltétele. A Mezôgazdasági napló emellett nagyon hasznos a Mezôgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség szakemberei számára, amikor az ellenôrzéseket végzik a támogatás folyósítása érdekében.

A Mezôgazdasági napló az idei és a következô négy évben érvényes, a naplóban lévô adatokat évente újítják fel. A Mezôgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium a Közigazgatási és Belügyminisztériummal, a Közpénzügyi Minisztériummal közösen dolgozzák ki a kormányhatározat érvénybe lépése utáni 30 napon belül a napló kitöltésének módszertanát. A nyomtatás, elosztás költségeit a községek, városok, municípiumok helyi költségvetéseibôl fedezik.

(kilyén)

Az ökológiai címke alkalmazására vonatkozó szabályozás Románia uniós csatlakozását követôen vált kötelezôvé, amelyet az Ökológiai Európa Tanács 1980/2000-es szabályozása elôírásainak megfelelôen fognak megvalósítani.

Az ökológiai címke alkalmazása önkéntes a termékcsoportok és szolgáltatások esetében. Az ökológiai címke igénylésekor a kérvényezés feldolgozását meg kell fizetni. A díjak 300 és 1300 eurónak megfelelô, lejben kifejezett értékek között mozognak.

Bármelyik kereskedelmi egység, amely már megszerezte az ökológiai címkét, évente használati díjat kell fizessen az illetékes hatóságnak. Az évi díj az ökológiai címkével ellátott, eladott termékek évi bevételére számított 0,15 százalék – a legkisebb meghatározott összeg kereskedelmi egységenként és termékcsoportonként 500 eurónak megfelelô, lejben kifejezett érték; a maximális összeg 25.000 euró – lejben.

Azok a szolgáltatások és termékek, amelyek eleget tesznek az ökológiai címke odaítélésekor megszabott feltételeknek, a következôkhöz járulnak hozzá: az energiafogyasztás csökkentése; a vízfogyasztás csökkentése; a keletkezô hulladékmennyiség csökkentése; az újrahasznosítható források és a környezetre kevésbé káros vegyületek kedvezô felhasználása; a környezetvédelemre való nevelés népszerûsítése.