Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Orvosi kifejezéssel élve, vírus terjed a közéletben: a kormánykoalíción belüli polgárháborús állapotokat kiváltó kórokozót a szûkebb tájainkon regnáló vezetôk is elkapták. Azonban ami a Dâmbovita partján hatalomvírusként azonosítható, az itt, a Maros partján a rövidlátás vírusa. A látszólagos eltérések ellenére ugyanarról a kórokozóról beszélünk, amely a közélet irányítóit fertôzi ugyan meg, de pusztítása nyomán a közember, a választópolgár szenved a leginkább.

E kórokozó táptalaja a politikum nemesnek semmiképp nem nevezhetô érdekeiben van. Azonban, míg a bukaresti politikai csatákat a hatalomért vagy nehéz pénzekért vívják meg, addig nálunk egy légideszantos bukaresti képviselôként miniszteri székbe jutott politikus érdekeinek szolgálatában osztogatják nagy szorgalommal egymásnak a jogi pofonokat a helyi elöljárók. Közéleti szemszögbôl errôl szól leginkább a szinte negyedéve húzódó kórházháború, melynek a fejlemények jelen ismeretében nyertese a vívók között nincs, vesztese annál több: valamennyi résztvevôje mellett szûkebb tájaink egész lakossága.

A harcoló felek a hitelüket vesztik, mert nem pofonváltásra szereztek mandátumot a választásokon, hanem közigazgatásra, az adófizetôk vesztesége pedig egyelôre felmérhetetlen: sem a megyeszékhely, sem a megye nagyon sok megoldásra váró problémájában nem lehet elôrelépni, ha a két entitás vezetésével megbízott intézmények vezetôi a közügyek intézése helyett jogi és nyilatkozatháborút vívnak egymással. A választók szemszögébôl teljesen mindegy, hogy a kórházháborúban most fôszerepet játszó telek felett kié a birtokjog. Az állítólag oda tervezett kórház léte vagy nemléte már nem mellékes, viszont építeni cirkusszal nem lehet, ahhoz pénz és fôleg munka kell. Ezekrôl mintha minden harcoló fél elfeledkezett volna.

Az egyetlen, akinek egyelôre van nyeresége az ügybôl, az a botrány legutóbbi részébôl teljesen kimaradó, de megyénkben képviselôvé választott egészségügyi miniszter. A cirkusz révén hangzatos, de egyelôre látványos eredményektôl mentes reformtervei pont ott forognak közszájon, ahol az a leginkább számít, a bársonyszékbe repítô szavazatok forráshelyén. Azonban az az elôny, amit a botrány árán a köztudatban éltetett reformtervek jelenthetnek a könnyen megtéveszthetôk szemében, ugyancsak könnyen fordulhat egészségünk legfôbb ôrének kárára is, amint kiderül majd, hogy a botrány mennyi kárt okoz a megyének és székhelyének. Ez a kár ugyanis felmérhetô lesz, míg a kórház képében a közvélemény orra elé húzott mézesmadzag az eddigi jelek szerint szétfoszlik.

Ha viszont a jelekre rácáfolva mégis lesz új kórház a város szélén, akkor új kérdés is adódik, hogy lesz-e ez akkora nyereség a közösségnek, ami kiegyenlíti a botrány okozta károkat? Ha igen, egy dologban még akkor is biztos lehet az adófizetô: ebben a kórházban sem lesz oltás a fentiekben említett vírusra.

"Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak"

Együtt maradtunk, egységesek voltunk, és a két ránk bízott feladat közül az egyiket, az integrációt már teljesítettük, a másikhoz, az autonómiához pedig ma jóval közelebb vagyunk, mint néhány évvel ezelôtt, és elôbb-utóbb azt is valóra fogjuk váltani. Az RMDSZ történelmi küldetést teljesített azáltal, hogy bevitte saját közösségét az Európai Unióba: január 1-je óta együtt vagyunk Európával, együtt van, és a jövôben még inkább együtt lesz magyar a magyarral – jelentette ki Markó Béla pénteken Aradon, az RMDSZ 8. kongresszusán.

554 küldött, közel 100 meghívott – közöttük romániai és magyarországi parlamenti pártok képviselôi, határon túli magyar szervezetek vezetôi, a Romániában mûködô diplomáciai testületek képviselôi – és kétszáz újságíró jelenlétében Frunda György, az SZKT elnöke nyitotta meg Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusának munkálatait. A jelenlevôket a házigazda Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke, és Gheorghe Falca, Arad polgármestere üdvözölte. Traian Basescu államfô levélben kívánt sikert a kongresszusnak és az RMDSZ-nek. Gémesi Ferenc államtitkár Gyurcsány Ferenc magyar kormányfô üdvözletét tolmácsolta.

A szövetségi elnök beszámolójában elemezte az RMDSZ és az erdélyi magyarság helyzetét, az elmúlt négy évben megvalósított célokat, és vázolta a következô évek prioritásait. Kós Károlyt idézve jelentette ki: akár a Trianon utáni nehéz idôkben, ma is érvényesek a gondolkodó "keserû és nyers" szavai, miszerint "az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak". Leszögezte: a magyarság akkor is, most is annyival rendelkezik, amennyit kiküzdött magának, és bár ehhez szükségesek voltak a szövetségek és kellett Európa figyelme is, az erdélyi magyarság saját erejébôl tart ma ott, ahol tart.

Véleménye szerint az uniós csatlakozással alapvetôen megváltozott az erdélyi magyarság helyzete, annak ellenére, hogy mindez még nem érzékelhetô a mindennapokban. "Erdély visszakerült Európába, mi, magyarok máris sokkal közelebb vagyunk Magyarországhoz, bár az ottani belpolitikai konfliktusok ezt részben elfedik elôlünk. (...) Szabadok lettünk immár mi is, nem csupán a Szabadság-szobor, de ettôl még nem élünk igazán jobban, ettôl még nem igazán megtartó föld a szülôföld, mindezt ezután kell kivívnunk magunknak – hangsúlyozta Markó Béla. Ugyanakkor rámutatott, a közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ, és az, amit a szövetség segítségével a politikában meg tudtak szerezni: az önkormányzati és parlamenti képviselet, illetve a központi kormányzatban való részvétel. Mindezek között a legfontosabb és legtartósabb az önkormányzatiság, ugyanis ez az autonómia fokozatos kivívásának a legfontosabb eszköze is.

A 2004-es év két legfontosabb eseményérôl, az önkormányzati és a parlamenti választásokról szólva kijelentette: soha olyan erôs megosztási kísérletek nem érték a magyarságot, mint éppen akkor. "Román oldalról, de még Magyarországon is lélegzetvisszafojtva várták egyesek, hogy hátha vége lesz az egység nehéz korszakának, hátha meg lehet minket bontani. Nem lehetett. A szövetség ugyanis az addigiaknál is jobb eredményeket ért el a júniusi önkormányzati, illetve a parlamenti és államelnöki választásokon" – mondta. Egyben kemény szavakkal bírálta az általa "kudarcpolitikusnak" nevezett ellenzôket, akik román pártokkal is összefogva megkísérelték a lehetetlent: megfosztani parlamenti képviseletétôl a magyarságot.

Úgy értékelte, mindezek fényében a 2004-es év volt a legnehezebb a magyarság számára: ebben az évben szabadították ki a Szabadság-szobrot, az RMDSZ megnyert két választást, majd kormányt alakított a liberális-demokrata szövetséggel.

Az elmúlt évek egyik legfontosabb eredményének nevezte az elállamosított javak visszaszolgáltatását célzó törvényes keret kidolgozását, valamint az erdôk és földek, az egyházi épületek visszaszolgáltatása terén elért elôrehaladást, a felekezeti törvény elfogadását, az alkotmány módosítását, az anyanyelvhasználat kiszélesítését, az erdélyi régiók infrastrukturális fejlesztését, az anyanyelvû oktatási intézmények számának jelentôs bôvítését és a Communitas Alapítvány által nyújtott támogatások kiszélesítését is.

A magyar–magyar kapcsolatok alakulását értékelve úgy vélte, az elhamarkodott, pártpolitikai érdekek mentén polarizálódó népszavazás a kettôs állampolgárságról hosszú idôre visszavetette a nemzetrészek közötti viszonyokat. Figyelmeztetett, hogy amikor "bozótharccá" degradálódik a politikai küzdelem, akkor a határon túli magyar közösségek "magukra maradnak". Úgy értékelte, míg a magyar–magyar kapcsolatok "döcögtek", addig a magyar–román viszony mégis hozott fontos eredményeket. Két közös kormányülést és ennek nyomán, többek között, a Csíkszeredai Magyar Fôkonzulátus és a sepsiszentgyörgyi magyar Kulturális Intézet létrehozását.

Markó Béla leszögezte, bár a magyarság az elmúlt években precedens nélküli eredményeket vívott ki magának, a közösség most ismét válaszút elôtt áll: míg ugyanis az egyéni jogok terén sikerült megtörni a többségi ellenállást, a kollektív jogokat ezután kell megszereznie magának. Ezt nehezíti, hogy – feszültségektôl tartva – maga az Európai Unió sem akar igazán odafigyelni a kérdésre. "Meg kell mondanunk világosan: feszültség abból lesz, ha nem lesz kisebbségi törvény, ha nem lesz kulturális autonómia, ha nem lesz területi autonómia, ha nem lesznek önálló intézményeink" – figyelmeztetett.

Az elnök bírálta a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártokat is, akik szerinte "elfeledték", hogy az RMDSZ támogatásának köszönhetôen kerültek kormányzati pozícióba, de ezáltal került elérhetôvé az uniós csatlakozás is. Ezért elvárja, hogy méltányolják az RMDSZ szerepét, s teljesítsék a magyarsággal szemben vállalt ígéreteiket. "Mi azért mentünk Bukarestbe, hogy együtt dolgozzunk a románokkal. (...) De akkor, tisztelt elnök úr, tisztelt román politikusok, tessék ezt bebizonyítani. (...) Tudjuk: nem az igazságügyi miniszter asszony kétes értékû reformja vitte be Romániát az Európai Unióba, hanem sokkal inkább az RMDSZ higgadt, józan, céltudatos, következetes, de mindig együttmûködésre kész magatartása. Ha volt valami, ami számított az integrációban, hát akkor ez igen.(...) Ha nem kell Önöknek a magyar segítség, ha már nélkülünk is mindent tudnak, akkor hadd említsük fel: él másfél millió magyar ebben az országban, aki még nem érzi magát egyenlônek. És aki nem érzi magát egyenlônek, az elégedetlen. És aki elégedetlen, azzal szóba kell állni, mert egyébként baj lesz. Szóba állni pedig úgy lehet másfél millió magyarral, ha van politikai képviselete – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke. A kisebbségi jogérvényesítés terén tapasztalt súlyos gondok ellenére az elnök szerint az RMDSZ- nek folytatnia kell az együttmûködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája "Egyszerre két úton menni nem lehet. Én azt mondom, nem vagyunk annyira gyengék, hogy ökölrázásba kezdjünk. Az az erôs, aki kezet mer nyújtani, le mer ülni a tárgyalóasztalhoz Bukarestben, akkor is, ha tudja, mire észrevenné, kém vagy hazaáruló lehet belôle. Bukarestben tárgyalni is nehezebb, mint itthon rázni az öklünket. Hát még ha idônként tényleg az asztalra is kell csapni ott – hangsúlyozta Markó Béla.

A kongresszus megvitatja és elfogadja a szövetség alapszabályzatát és programját és megválasztja az RMDSZ elnökét. Határozatot fogad el 1. A kulturális és területi autonómiáról, 2. Erdély fejlesztésérôl és modernizálásáról, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezésérôl, 3. A romániai magyar közösség életkörülményeinek javításáról, illetve felhívást intéz az európai parlamenti választásokra.

A Romania Libera címû újság pénteki számában közzétett beszélgetésben a biztos diszkriminatívnak nevezte a gépjármûvek forgalomba írásakor Bukarest által alkalmazott adót. Hozzátette: Brüsszel elkezdte már az egyeztetéseket Romániával a törvénymódosításról. Az Európai Bizottság azt is kifogásolja, hogy nem létezik olyan jogi fórum, amelyhez az emberek benyújthatnák az adó értékével kapcsolatos panaszaikat.

Kovács hangsúlyozta: megérti Sebastian Vladescu pénzügyminiszter álláspontját, hiszen a tárcavezetô Románia érdekeit védi. Ugyanakkor abban is bízik, hogy az ô érvelését is elfogadja Vladescu, hiszen nem az EU-nak kell alkalmazkodnia a román törvényekhez, hanem fordítva.

Az adóügyi biztos kifejtette, hogy a 27 tagállam közül kilencben nem alkalmazzák a regisztrációs adót, tizennyolcban viszont ennek értéke néhány száz euró és 16 ezer euró között váltakozik. Emiatt az európai autópiac szétdarabolt – véli Kovács –, a gyártóknak pedig termékeik árát az adó függvényében kell megállapítaniuk. Ez a nehézség csökkenti az autógyártók versenyképességét – tette hozzá a biztos, aki felhívta a figyelmet a regisztrációs adóval kapcsolatban esetenként elôforduló kettôs adóztatásra is.

Teljes holdfogyatkozás lesz látható egész Európából máról holnapra virradóra.

"A Hold természetesen nem tûnik el teljesen, a változás azonban így is drámai lesz" – mondta Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület fôtitkára csütörtökön az MTI-nek.

Magyarázata szerint az égitest teljesen "átalakul", jelentôsen csökken a fényessége.

"Ez azért érdekes, mert a jelenség mindig holdtöltekor történik, amikor az égitest a legnagyobb és a legfényesebb" – hangsúlyozta.

Mizser Attila kifejtette: a Föld árnyékába kerülô Hold helyén nem "egy fekete lyuk" tátong majd. Egy kevés fény jut a Holdra, s a ragyogó égitest "narancsos" árnyalatot ölt. A színárnyalat a földi légkör fénytörô hatásával magyarázható.

A szakember közlése szerint a holdfogyatkozás idején az égitest delelni fog, azaz magasan áll, így jól látható majd, amennyire ezt az idôjárási viszonyok megengedik. A teljes holdfogyatkozás több mint 70 percig tart, 23.45 és 0 óra 57 perc között figyelhetô meg.

A jelenség látványosabb része nálunk este fél 12-kor figyelhetô meg és körülbelül éjjel 3 óráig lesz látható.

A kormány február 14-i ülésén jóváhagyta az állattenyésztôknek ebben az évben folyósítandó támogatások összegét, amely 120 millió lej. Az állami forrásból származó pénzösszeget azok a mezôgazdasági termelôk – jogi és természetes személyek – igényelhetik, akik az országos nyilvántartási rendszerbe bejegyzett állatokat tartanak.

Eszerint a tejkvótával rendelkezô szarvasmarhafarmokról származó tej tonnánkénti támogatása 148 lej, a borjúszoptató egyedek után 400 lej. A hízó növendékállatokra is igényelhetô külön pénztámogatás, 400 lej, a szarvasmarhák levágásakor 150 lej, a juh és kecske egyedenkénti állami támogatása 35 lej.

Az állattenyésztôknek szánt támogatás jelentôsen hozzájárul majd az országnak kijelölt tejkvóta megvalósításához, a juh- és kecsketenyésztés fejlesztéséhez, ugyanakkor lehetôvé teszi, hogy azok a szarvasmarhatartók, akik nem rendelkeznek tejkvótával, áttérjenek a hústermelésre, ugyanis az unióban van kereslet a szarvasmarhahús iránt.

Az állatállomány feljavítására, a termelés minôségi szintjének emelésére a kormány 300 millió lejes támogatási összeget hagyott jóvá az idénre. Az állomány feljavítására 6.821.000 lejt, az állati eredetû termékek minôségi szintjének emelésére 288.179.000 lejt, méhészeti termékek elôállítására és forgalmazására 5.000.000 lejt különített el. A pénzjutalékok folyósítása nyomán várhatóan javul a feldolgozásra elôállított tej, a juh-, sertés- és szárnyashús, a méz és méhészeti termékek minôsége.

A baromfitenyésztôk ebben az évben minden hízócsirke után 1,6 lejt (az össztámogatás 114,7 millió lej), a juh- és kecsketenyésztôk az állomány teljesítményének növelésére 0,5, 0,8 ill. 1 lejt igényelhetnek (az össztámogatás 613.000 lej).

Ebben az évben a tej európai normák szerinti literenkénti állami támogatása 0,3 lej. A kereskedelmi sertésfarmokon tartott kocasüldôkre is nyújtanak támogatást elsô malacozáskor: egyedenként 150 lejt.

A méhészeti szektorba 2007-ben jelentôs állami pénzjutalékot – 12 millió lejt – folyósítanak: minden méhcsalád után 20 lejt, gyógyszerek vásárlására 5 lejt és a méhkasok benépesítésére anyaméhenként 15 lejt.

Az enyhe idôjárás lehetôvé tette, hogy a községben már február végén hozzálássanak a tavaszi nagytakarításhoz. A közterületeken a munka java részét az a többnyire roma nemzetiségû 60 személy végzi, akik a 416-os törvény értelmében szociális segélyre jogosultak. A köz javára végzett munkaórák száma az odaítélt segély összegével arányos.

Kocsis Albert polgármester tájékoztatott, hogy a segélyezettek munkáját Dali Zoltán alpolgármester szervezi meg és követi nyomon. Télen favágást végeznek, tavasszal általában sáncot ásnak és a folyók medrében felgyülemlett szemetet távolítják el. Tavaly a vízhálózat kiépítésénél, a vízvezetésnél is besegítettek.

A polgármester azt is elmondta, hogy az elôzô évekhez képest lelkiismeretesebben folyik a munka, tudatosult az emberekben, hogy csak akkor kapják meg a segélyt, ha jól dolgoznak. Az önkormányzatnak havi 5000 lejbe kerül a segélyek kifizetése, azonban a segélyezettek munkájának értéke még mindig nem éri el ezt az összeget.

Jegyzet

Drágul, minden drágul, Édes Néném, hogy rúgta volna lágyékon az érzékeny zsákbamacska az egészet. Ok nélkül és ész nélkül, mint a puputeve domborzata, ha érti, mire gondolok. Ily kitolást nem végzett velünk sem török, sem tatár, sem német, sem orosz (na, az utóbbi kettô igen), mint ezek a szabályzatok, hogy mindenki indiánfejest ugrik tôlük a nagy európai bidonba, amelynek aljára penészedett rég a káposztacika. Itt már a bárányokat utaztatni, az utazókat terelgetni kell. A bús bánatba, édes szülejükbe, ha nem költöztek volna vissza falura azóta. Ha visszaköltöztek, masszívan el..(síp)..ták – se pénz, se posztó, se tej, se disznó, se tor, se istálló. Hogy megnyuvadjon a helyi kisgazdaság Lelkem, valami luganói tanulmányban olvastam ezt, azt hiszem, Zsuzsannának igaza volt. Éljen a multibirodalom meg a globalibe-ralizmus, ne fárasszuk Dinóziát, a kecskét ostoba legeltetéssel. A mangalicák alkonya lejárt, a szójához nem kell kicsempézett malaclak. A jelzô, mely következne, a baritonnál is mélyebb szólam. Röfögve recseg a nagy antrée, ahogy döngve tárulnak a brüsszeli kapuk.

Cifrán igyekeznek a derék, burebista-koronás vidéki kasztok, hogy eleget tegyenek a papírhalmi kreténségnek. Gépekkel szerelik föl magukat, érzéstelenítve gyilkolják a röfföt, túlfûtött padlón szteppelnek a bikák. Próbálkoznak megmaradni.

Mások csak emelnek. Nem tesznek, emelnek. Árakat. A minôséggel nincs gond – nemzeti kaja a miccs, ötcsillagos zabáldába való. Mint egy nagyra nôtt, túlzsírozott, kétes eredetû Orbit. Ilyen az egész ország Néném, hamarosan Zágonba hozzák a rodostói házat. Oda is el kellene jutni valamivel. Vonattal, mondjuk rebesgetve. De nem lehet. Mert drágul. Az is drágul. De csak drágul. Ugyanúgy átgázolunk a folyosóvégben mûgonddal termesztett trágyán (üvegház se kell hozzá Lelkem, csak elkötelezettség), ugyanolyan élvezettel lövelli magát alfelünkbe a szemfüles ülésrugó, és hiába az européer papiruszgöngyöleg – ugyanolyan maradt az áer: a fokhagyma- , túró-, száj-, bunda-, pulóver-, húgy- és hadd-ne-részletezzem-szag keverékébôl készített gyújtóbombától Kim Ir Szen két percen belül polgári elkötelezettségû kereszténydemokrata fôgondnokká változna és letelepedne valamelyik mezôségi parókián. Mi azonban bírjuk. Nem azért, mert jó, hanem mert nincs választás. Vasutas nagykutyák böffintik elénk: azért drágul, mert igazodni kell a kinti árakhoz. Azért nincs minôség, mert mindig akadnak ingázók. A (kosztól) fényes jövô így is, úgy is biztosítva van. Attitûd, Néném, attitûd. Keresztelô Jánosnak jó volt, mert annyi sáskát ehetett, amennyit akart (nagy szárazság után amennyit talált). Mi már se nem ehetünk, se nem utazhatunk, se nem ihatunk, se nem züllhetünk szájunk íze szerint.

Mennyei ízû mangalicáink alkonya után a mi alkonyunk következik.

Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke pénteken Aradon kijelentette, hogy Traian Basescu államfô megalapozatlanul halogatja Adrian Cioroianu kinevezését a külügyminisztérium élére, és "sajnálatos, hogy valaki gúnyt ûz Romániából, és külügyi miniszter nélkül hagyja csak azért, mert túl sokáig gondolkozik".

"Annak, hogy nincs külügyminiszterünk, az a magyarázata, hogy az államelnök gondolkozik. Bár nem erdélyi, mégis úgy látom, hogy ez sokáig tart" – mondta Antonescu.

Szerinte a PNL-nek nincs oka rá, hogy más személyt javasoljon a külügyminiszteri tisztségre.

Crin Antonescu elmondta, az államfôt nem kényszeríti az alkotmány, hogy bizonyos idôszakon belül hozzon határozatot. "Az alkotmányt azonban normális emberek számára állították össze" – tette hozzá Crin Antonescu.

A liberálisok Adrian Cioroianut jelölik a külügyminisztériumi tisztségre a kormány átszervezése esetén, ha Traian Basescu államfô nem nevezi ki a tisztségbe a miniszterelnök által tett javaslatra, nyilatkozták szerdán a Mediafaxnak PNL-beli források.

A liberális vezetôk több megbeszélésen is részt vettek, hogy megoldást kerestek arra, hogy az államfô halogatja Cioroianu kinevezését a külügyi tárca élére.

Továbbra is homlokegyenest ellenkezô álláspontot foglalnak el a koszovói albánok és a szerbek Koszovó jövendôbeli státusával kapcsolatban az ENSZ közvetítôi szerint.

Martti Ahtisaari volt finn elnöknek, az ENSZ fôtitkára koszovói megbízottjának bécsi közvetítôi irodája (UNOSEK) pénteken sajtónyilatkozatban állapította meg, hogy az osztrák fôvárosban a nap folyamán befejezôdött szakértôi tárgyalások is megerôsítették a felek álláspontjának alapvetô szembenállását Koszovó államjogi státusát illetôen.

Az MTI bécsi tudósítói irodájához is eljuttatott közleményben kiemelték, hogy az eltérô álláspontok tükrözôdtek azokban az értékelésekben és változtatási javaslatokban is, amelyeket az Ahtisaari által kidolgozott átfogó rendezési tervhez terjesztettek elô Bécsben a koszovói albánok és a szerbek. A rendezési terv kulcselemei közül például az alkotmányos rendelkezések, a decentralizáció, a kulturális és vallási örökség kérdéseiben is eltérôek maradtak a vélemények.

Az UNOSEK arról adott tájékoztatást, hogy Ahtisaari a most befejezôdött tárgyalásokon elôterjesztettek alapján átdolgozott rendezési javaslatot készít, és azt a jövô héten a felek elé terjeszti. A közvetítôi iroda megerôsítette, hogy Ahtisaari március 10-re csúcstalálkozóra hívta meg a felek képviselôit az osztrák fôvárosba. Meghívót kaptak a találkozóra a nemzetközi Összekötô Csoport tagországainak, valamint az EU-nak, a NATO-nak és a koszovói ENSZ-közigazgatásnak (UNMIK) a képviselôi is.

Az 1999 óta ENSZ-igazgatás alatt álló Koszovó államjogi státusáról az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönthet Ahtisaari javaslata alapján. Az ENSZ-fôtitkár megbízottja március végén küldi el tervezetét a New York-i testülethez, amely kizárólagos illetékességgel szabhatja majd meg a volt jugoszláv tartomány jövôjét. A koszovói albánok mindenképpen független államot akarnak létrehozni, míg a szerbek az autonómiánál többet, a függetlenségnél viszont kevesebbet biztosítanának a területnek, amelyet mindenképpen Szerbia részeként akarnak megtartani. A mintegy kétmilliós lélekszámú Koszovóban 90 százalékos az albánok aránya, a szerbek fele gyakorlatilag egy tömbben a tartomány északi részén él, míg másik fele elszórtan a különféle koszovói településeken.

Elutasította a bolgár parlament pénteken a kormány elleni bizalmatlansági indítványt, amelyet azért nyújtott be az ellenzék, mert megítélése szerint a kabinet nem hajtott végre alapos reformokat az ellenzéki padsorokból korruptnak és átláthatatlannak nevezett egészségügyi rendszerben.

A szocialista Szergej Sztanisev vezette balközép kormánykoalíció könnyedén vette az akadályt: a 240 tagú törvényhozásban 163 képviselô vetette el a bizalmatlansági indítványt – azaz voksolt a kormány maradása mellett -, s mindössze 60 honatya támogatta a kabinet menesztését. Tizenhat képviselô távol maradt a szavazástól. A hárompárti kormánykoalíció 169 parlamenti mandátummal rendelkezik.

Ez volt a második bizalmatlansági indítvány, amelyet a másfél éve hivatalba lépett balközép kormány ellen benyújtottak a szófiai parlamentben, s az elsô azóta, hogy Bulgária ez év január elsején csatlakozott az Európai Unióhoz (EU). Sztanisev a bizalmi szavazást megelôzô parlamenti vitában ígéretet tett az egészségügyi szolgáltatások javítására, a hálapénz "intézményének" felszámolására, s cáfolta, hogy kormánya elégedett lenne az eddigi reformokkal. Az ellenzék viszont többek között felrótta, hogy bár az egészségügyi kiadások megkétszerezôdtek 2001 óta, a pénzt pazarlóan használják fel, s az ágazat a korrupció melegágya.

Jóllehet a balkáni ország a Sztanisev-kormány alatt vált az unió tagjává, a kabinetet számos bírálat éri, amiért nem képes emelni az alacsony bulgáriai életszínvonalat – az átlagjövedelem az EU-átlag egyharmada –, és nem képes kiirtani a kenôpénzfizetés gyakorlatát az egészségügyben, amelynek dolgozói viszont túlterheltségre és alacsony béreikre panaszkodnak. A korrupció az egészségügy mellett a bolgár közoktatási intézményekben és a vámhivatalokban is igen elterjedt. Brüsszel szigorú megfigyelés alá helyezte a balkáni országot, s több millió eurós segély felfüggesztését, valamint a bolgár bíróságok ítéleteinek a többi uniós tagországban való el nem ismerését helyezte kilátásba arra az esetre, ha Szófia nem fokozza a szervezett bûnözés és a korrupció elleni küzdelmet. Sztanisev azzal vádolja az ellenzéket, hogy megpróbálja destabilizálni az országot egy olyan idôszakban, amikor annak az EU-szankciók elkerülése érdekében reformokra lenne szüksége.

Egy amerikai kutatás szerint ennek különbözô okai vannak, így a Háló által biztosított névtelenség, az a tény, hogy nem látjuk- halljuk a másik felet, vagy az idô, amely az elektronikus posta elküldése és annak a címzett által elolvasása között eltelik. De lehet a túlzott öntudat is, amelynek kedvez a számítógép elôtt eltöltött magányos órák nagy száma – írta a La Repubblica címû olasz napilap.

Az e-mail gátlástalanná tesz, mondják a szakemberek, de ez a hatás némely esetben lehet pozitív is, ha valaki túlzottan félénk és az internet ad számára bátorságot a kommunikáláshoz.

A probléma gyakori a serdülôknél, de nemcsak ôket érinti. Ma egy új tudományág, a szocio- neurológia tanulmányozza, hogy mi történik az agyban, amikor két személy közvetlenül beszélget egymással és akkor, amikor a dialógus virtuális síkon folyik. Ez utóbbi esetben nincsenek meg azok a jelzések, amelyek a direkt kapcsolatnál lehetôvé teszik a mondanivaló méretezését a beszélgetô partner és fizikai reakciói alapján.

Az empátia-központ az agykéreg homloki részében van. Akinek a homloki agykérges sérült, mindenféle bakit követ el és érthetetlen cselekedetekre ragadtatja magát. Az ép kéreg viszont felhasznál minden szociális jelzést a hanghordozásból a fintorig, amelyek a virtuális dialógusból értelemszerûen hiányoznak.

Egy agresszív, gyorsan elküldött e-mail valószínûleg nem születne meg, ha küldôje szemtôl szemben állna a címzettel. Az ártatlan mondatok is tévesen értelmezhetôk e fizikai jelzések nélkül. Egy kísérlet kimutatta, hogy például a diákok, akik kifogástalan és udvarias modorban beszélgetnek egymással, egészen más hangnemet ütöttek meg az e-mail kapcsolatban.

Május 19-én Szlovákiában tartják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) soros ülését – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök azt követôen, hogy csütörtökön, az RMDSZ-kongresszus elôestéjén, Aradon megbeszélést folytatott a határon túli szervezetek több vezetôjével.

A találkozón jelen volt többek között Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vezetôje, valamint Hámos László, a HHRF, Komlóssy József, az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Szövetsége, Benedek László, a Latin-amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, valamint Radda István, a Nyugat-európai Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke is.

Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, a találkozó nem volt hivatalos jellegû, ám az RMDSZ aradi kongresszusára érkezô határon túli magyar vezetôk számára ez jó alkalom volt arra, hogy átbeszéljék a magyar közösségek közös dolgait.

Közölte, a kötetlen beszélgetésen beszámoltak a Szülôföld Alapról szóló, a napokban lezajlott konzultáció eredményeirôl, de döntés született arról is, hogy állandó konzultációt és tapasztalatcserét alakítanak ki a szervezetek között. Álláspontja szerint ez azért is igen fontos, mivel egyes magyar közösségek az Európai Unión belül, mások pedig azon kívül helyezkednek el, ez pedig lehetôvé teszi, hogy a gazdaságban és az önkormányzatok között is úgynevezett "ikerprogramokat" alakítsanak ki. – Az már biztos, hogy a szervezeteink között kialakítunk egy ilyenfajta együttmûködést, ez azonban alkalmazható lenne vállalkozók és önkormányzatok között is – mutatott rá.

Bugár Béla, az MKP elnöke is fontosnak nevezte azt a kezdeményezést, hogy egy bizonyos idôre, tapasztalatátadás végett, az uniós programok lebonyolításában jártas szakembereket küldjenek más magyar szervezetekhez, de hasznosnak tartaná azt is, hogy a már uniós tapasztalattal rendelkezô szervezetek fogadjanak fiatal magyar szakembereket.

Az együttmûködés konkrét formáit a május 19-i hivatalos találkozón rögzítik – hangzott el a megbeszélésen.

Megújított együttmûködési megállapodást írt alá pénteken soros közgyûlés keretében Domokos László, a házigazda Békés megye és Iosif Matula, Arad megye tanácselnöke.

Békés megye és Arad megye kapcsolata az 1980-as évek elejére vezethetô vissza, s az átalakuló körülményekhez és elvárásokhoz igazodva 2003 decemberében az együttmûködési megállapodást egyszer már megújították.

"Az eltelt idôszak változásai, Románia csatlakozása az Európai Unióhoz, valamint a 2007 és 2013 között idôszakban megnyíló lehetôségek szükségessé teszik a megállapodás felülvizsgálatát és megújítását, melyre mind Békés, mind Arad megye részérôl megvolt a szándék" – fogalmazott a közgyûlésen Domokos László. Iosif Matula a konkrét tervek közül kiemelte az infrastruktúra, az úthálózat közös fejlesztését.

Az elmúlt két hónapban 123 gépkocsit törtek fel Marosvásárhelyen. A megyei rendôrség bûncselekmény-megelôzési ügyosztálya az elmúlt napokban nagyszabású akcióba kezdett, amelynek célja tudatosítani a gépkocsi-tulajdonosokban, hogy értékes tárgyaikat ne hagyják látható helyen az utastérben.

A rendôrség a lopások nagy száma miatt döntött úgy, hogy elsôsorban a gépkocsi- tulajdonosok figyelmét hívja fel a kockázatokra. A rendôrök február 26-án a Kövesdomb néhány utcájában – a Csalhó, Koós Ferenc, Ion Buteanu, Petru Dobra és Godeanu utcákban – kezdtek akcióba, amely tegnap a Tudor negyedi Transilvaniei, Banat, Pandúrok, Vrancea, Kovászna utcákban folytatódott. A kis sárga szórólapokkal arra figyelmeztetnek, hogy radarjelzô készüléknek vagy más javaknak az utastérben, látható helyen "felejtése" a tolvajok célpontjává teszi a gépkocsit, a tulajdonos pedig utólag már csak bosszankodhat. "Idô, pénz, stressz, használhatatlan jármû" – jobb megelôzni tehát a bajt. Gabriela Pînca, a bûncselekmény-megelôzési ügyosztály vezetôje kérdésünkre elmondta, tavaly a Kövesdomb és a Tudor negyed utcáin törték fel a legtöbb gépkocsit, átlagban havonta 10-12 esetet jelentenek a rendôrségnek. Amióta az új KRESZ érvénybe lépett és megengedett a radarjelzô készülékek használata, sokan vásároltak ilyen készüléket, amit gyakran az utastérben hagynak. A tolvajok elsôsorban ezekre "vadásznak", no meg a rádió-kazettofonokra, GPRS-készülékekre. A rendôrség a napokban folytatja a szórólapok szétosztását Marosvásárhely utcáin.

Marosvásárhely iskolaváros II.

A várban lévô Schola Particulát 1601-ben, majd 1602-ben idegen hadak felégették, s ezért kénytelenek voltak átköltözni egy régi épületbe, amely a mai Bolyai líceum helyén állott. Jelentôs változás az iskola történetében 1718. április 30-án következett be, amikor egyesültek a Báthori Zsófia, II. Rákóczi György özvegye által 1671-ben elüldözött sárospataki kollégiummal, akik hosszú vándorlás után Gyulafehérváron át érkeztek a városba és egyesültek a Schola Particulával. Ez az egyesülés rangos intézménnyé, kollégiummá változtatta az iskolát, mely hosszú idôn át teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékekkel mûködöt.

A kollégium tanárai és diákjai 1848. március 25-én a Bodor-kút elôtt tartott tömeggyûlésen kinyilvánították a magyar forradalom eszméjéhez való ragaszkodásukat, majd részt vettek a szabadságharcban is.

A forradalom leverése után, a Bach-korszak idején néhány hazafi, köztük Török János, a kollégium tanára, a forradalom újraélesztését tûzte célul maga elé, részt vett a Makk-féle összeesküvésben, s így 1854-ben egyike lett a megtorló intézkedések nyomán a Postaréten kivégzett székely vértanúknak.

Az 1868-as Eötvös-féle tanügyi reform meggyorsította az iskola fejlôdését, majd 1908–1909-ben elkészült a kollégium új épülete, mely az 1802–1803-ban épült internátussal optimális feltételeket biztosított az oktatás számára. Sajnos, ezt a fejlôdést leállította az I. világháború, majd az 1920- as békeszerzôdés, melynek következtében az iskola állami támogatás nélküli felekezeti iskolává vált. 1940-ben visszakapta nyilvános jellegét, megnövekedett tanulólétszámmal Maros–Torda megye legnagyobb oktatási intézménye lett. A II. világháború ugyancsak zavarólag hatott az iskola életére, mert az épületbe betelepítették a 805-ös hadikórházat. A tanulók a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Fôgimnáziumban kaptak ideiglenes elhelyezést és ott fejezték be az 1943/1944-es tanévet. A kollégium épületét a vásárhelyi harcok idején találat érte, de a szülôk, a tanulók összefogása révén rövid idô alatt a sérüléseket helyreállították, s így 1944. november 20-án újra megnyitották az iskola kapuit a tanulni vágyó fiatalok elôtt.

Az 1948-as államosítással megkezdôdött a "kollégiumi szellem" felszámolása. 1957-ben sikerült megünnepelni az iskola fennállásának 400. évfordulóját, amikor a líceum felvette Bolyai Farkas nevét. Az 1960–1961-es tanévtôl román tagozat is mûködött az iskolában. Az 1989. decemberi események reményt adtak arra, hogy az iskola visszanyerje eredeti jellegét, amire 1993-ban sor is került, a Református Kollégium hosszú szünet után újrakezdhette a tevékenységét, a Bolyai líceummal együtt elôkészületet tett, hogy 2007-ben mint magyar tannyelvû intézet megünnepelhesse fennállásának 450. (1557–2007) évfordulóját.

Fodor Sándor (S.)

Szingapúr a Maláj-félsziget déli csücskén fekszik, mindössze 137 km-re az egyenlítôtôl, s egy töltésút köti össze a szárazfölddel. Éghajlata trópusi, hômérséklete 30^oC körül ingadozik pár fok eltéréssel, a levegô páratartalma magas. Hivatalos neve a Szingapúr Köztársaság, amely magában foglalja a fôszigetet, valamint a körülötte levô kb 40 szigetecskét. Területe 618 km², és 4,5 millió lakost számlál. A lakosság nagy része kínai, maláj, hindu, filippi, de megtalálható sok más nemzetiség is, fôleg vendégmukás.

A Singapore név a szanszkrit singa és pura egyesítésébôl ered és oroszlánvárost jelent.

A mai Szingapúr egykor mocsaras területe állítólag már lakott volt Marco Polo idejében, de a modern Szingapúr történelmét Stanford Raffles, 1819. évi érkezésétôl számítják. Ekkor került angol fennhatóság alá és maradt 1942-ig, mikor a japánok elfoglalták. Az 1945-ös japán kapituláció után ismét angol érdekeltség lett és maradt 1963-ig. Ekkor egyesült Maláj, Sarawak, Sabah és Szingapúr, hogy létrehozza a Maláj Szövetséget. Ez az egyesület azonban tiszavirágéletû volt, csak két évet tartott. 1965-tôl Szingapúr különvált és Singapore Köztársaság vagy röviden Szingapúr néven szerepel mint városállam.

Stratégiai fekvését már az angolok felfedezték, és kevesebb mint 200 év alatt egy mocsaras, jelentéktelen településbôl a világ egyik gazdasági hatalmává küzdötte fel magát. Szingapúr gazdasági fellendülése Lee Kuan Yew nevéhez fûzôdik, aki egy becsületes, megvesztegethetetlen vezetést honosított meg, igaz, kissé diktatórikus kilengésekkel. A bûnözést szigorúan büntetik, a kábítószer- fogyasztásért például halálbüntetés jár, de a rágógumi használata is tilos a köztisztaság érdekében. Napjainkban Szingapúr fontos szerepet tölt be mind gazdasági, mint technikai téren. Az információ-technológia mellett jelentékeny vegyi iparral rendelkezik és számottevô kereskedelmi központ: több mint 3000 multinacionális vállalatnak van itt kirendeltsége. Egyike a legtisztább helyeknek, ahol eddig jártam, éjjel is nyugodtan lehet sétálni, a bûnözés minimális.

Szingapúr nem egy konvencionális turistahely. Területe aránylag kicsi és nem sok történelmi illetve kulturális jellegû hagyománya van. Fekvésénél fogva és gazdasági helyzete következtében azonban érdemes pár napot ott tölteni, hogy betekintést nyerjünk a sokszor távolinak és varázslatosnak tûnô azsiai szokásokba, illetve a trópusi éghajlat csodálatos növény- és állatvilágába. Orchidea-ültetvénye világhírû. Szabadtéri étkezdéi feledhetetlen élményt nyújtanak mind az ízek, mind pedig a látványosság terén. A déligyümölcsei ízletesek, zamatosak, mint a trópusi gyümölcsök általában. A gyümölcsök között a durián a bennszülöttek egyik kedvence. Átható szaga miatt, mely a camembert, limburgersajt és izzadság keveréke között mozog, szállodába és tömegszállító eszközökre tilos a felvitele. Az ázsiaiak szerint az íze nagyon jó, így hát egyszer én is megkóstoltam. Valóban, az íze egy fokkal jobb volt, mint a szaga, de semmi esetre sem tartozik kedvenc gyümölcseim közé.

Szingapúr kulturális központja, a Chinatown betekintést ad az egykori kínai emigránsok életébe, kik nagyban hozzájárultak a mai Szingapúr kialakulásához. A házak nagy részét lebontották, illetve felújították s az új Chinatown nagy része üzlet, illetve vendéglô.

Szingapúr lakosságának túlnyomó része kínai, de kisebbségi csoportok is alakultak ki. A hindu lakosság a Litte India negyedben telepedett le. A környék betekintést ad az indiai életmódba, szokásokba, konyhamûvészetbe. Zajos utcái mindig telve vannak helyiekkel és látogatókkal, kik az egzotikus fûszereket s a tarkábbnál tarkább kelméket nézegetik. Kis vendéglôiben ízletes indiai ételt kínálnak, vegetáriánus ételeik közkedveltek, s az árak hozzáférhetôek.

A Little Indiától nem messze, az Arab Street már muzulmán központ. A sziget nyugati része, Jurong pedig nem csak lakónegyed, hanem hatalmas ipari központ is. Egyik érdekessége a Jurong Bird Park aviarium, több mint 8000 madár lakhelye, s mint ilyen, gondolom, világviszonylatban egyedülálló.

A Sentosa-sziget Szingapúr déli részén egy hatalmas szórakozópark gyönyörûen ápolt kertekkel, múzeumokkal, játékterekkel, vendéglôkkel ahol egy napot nyugodtan el lehet tölteni. Homokos, sekély vízû partja kellemes fürdôhelyet nyújt a pálmafák tövében.

A modern Szingapúr kereskedelmi központja az Orchard Road. Itt sorakoznak az elegáns szállodák, bevásárlóközpontok és vendéglôk. Mindent lehet találni, a legmodernebb elektronikus mütyürkéktôl, antik keleti vázáig, szoborig. Az Orchard Roadon napnyugta után végigsétálva felejthetetlen élményt nyújt a sok színes reklám, melyek szinte nappali fényt árasztanak.

Fodor Lajos (S.)

Az év felfedezettje, Rúzsa Magdi indul 2007. május 10- én Helsinkiben, a közszolgálati mûsorszolgáltatók nemzetközi zenei versenyén.

Az Eurovíziós Dalversenyt minden év májusában rendezik meg az EBU (European Broadcasting Union) pártfogásával. Egy világszínvonalú, televíziós csúcsprodukció és zenei verseny, ahol a különbözô európai országokat képviselô tagszervezetek dalai vesznek részt. A Magyar Televízió – 1993 óta – tagja a közszolgálati mûsorszolgáltatók nemzetközi családjának. Elsôdleges cél, hogy Magyarország megmutassa magát.

A verseny befejezô szakasza elôdöntôbôl és döntôbôl áll. A befejezô szakaszban közremûködô televíziók azok az EBU tagszervezetek, amelyeket az elôdöntôben és/vagy a döntôben való részvételre választottak ki.

A verseny két részbôl áll: az elôdöntô 2007. május 10-én, csütörtökön lesz és a döntô 2007. május 12-én, szombaton, közép-európai idô szerint 21 órától kb. éjfélig, a helyszín pedig Finnország, Helsinki. Az YLE Rádió Televíziós Társaság mint házigazda szervezi, gyártja és közvetíti élôben a mûsort. Mindkét esemény követhetô a közremûködô televíziók képernyôjén, az eurovíziós mûholdas hálózaton keresztül.

A dalversenyen szereplô nemzeti dalok sorrendjét a házigazda sorsolás útján állapítja meg. Valamennyi dal elhangzása után felhívják a részt vevô országok nézôit, hogy szavazzanak a kedvenc dalukra, a saját országukat képviselô dal kivételével, telefonos és sms-szavazással, amelyet a részt vevô országok mindegyikében egy pan- európai telefon szavazásért felelôs partner központosított alapon bonyolít le.

A döntôben 24 országból versenyeznek az EBU aktív tagszervezetek. 14 garantált hely van, azaz egy a házigazda televízió (az elôzô évi gyôztes), továbbá Németország, Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság részére, illetve kilenc azon EBU tagszervezeteknek, amelyek országai a legmagasabb pontszámokat érték el az elôzô évi versenyen (az elôbb említett országok tagszervezetein kívül). E 14 tagszervezet mûvészeinek nem kell részt venni az elôdöntôben. Az összes többi közremûködô televízió az elôdöntôben versenyez a fennmaradó tíz helyért.

A benevezett dal 2006. október 1. elôtt nem jelenhetett meg kereskedelmi forgalomban, hossza maximum 3 perc lehet. A színpadon részt vevôk száma legfeljebb 6 fô, aki(k) a középdöntô napjáig betölti(k) 16. életévüket. A verseny szabályzata szerint egy elôadómûvész csak egy országot képviselhet a versenyen. Az elôadó szabadon dönthet, hogy milyen nyelven énekel. A nevezett dalt élôben kell elôadni, playback zenei alappal, amely nem tartalmazhat vokált, vagy annak bármilyen imitációját.

A gyôztes dalt bemutató televíziós társaság lesz a következô dalverseny házigazdája. A gyôztes dal(ok) szövegíró(i)ja és elôadómûvésze(i) pedig az Eurovíziós Dalverseny díját kapják.

Kislapozó

Egy angol, egy francia, egy kínai és egy román azon vitázik, mi lehetett Ádámnak és Évának a nemzetisége. * Angolok voltak, mondja az angol, hiszen csak egy gentleman képes odaadni almája felét az asszonyának. * Csodát, inti le a francia: napnál világosabb, hogy franciák voltak, hiszen csak egy francia nô képes odaadni magát egy fél almáért, akár a kígyónak is!...* Nem értek egyet önnel, udvariaskodik a kínai, majd csendes fölénnyel teszi hozzá: – Nyilvánvalóan kínaiak az ôsszülôk – ugyanis csak egy kínai emberpár képes ilyen rekordidô alatt benépesíteni a földet! * Uraim, önök mindannyian mélységesen tévednek, mondja nagyot sóhajtva a román. – Ádám és Éva csak román lehetett. Gondolják el: ott ücsörögnek csóré fenékkel holmi hideg köveken, az égvilágán semmijük sincsen azon a rohadt almán kívül... S ôk mégis szentül hiszik, hogy a mennyországban élnek!...(Foaia Româneasca, Giula – Gyula)

b.d.

Bécs a szecesszió bölcsôje. Miközben a középkori román stílustól a posztmodernig az osztrák fôvárosban minden irányzat megtalálható, a Jugendstil vagy Secessionstil különlegessége, hogy a századforduló Európáján végighullámzó és a Bécsben valódi lázadásként megélt mûvészeti irányzatnak templomot emeltek.

"A kornak a maga mûvészetét, a mûvészetnek a maga szabadságát" – olvasható az épület homlokzatán, amelyet aranyozott fémlevelekbôl formált gömb alakú kupola tesz jellegzetessé. A Ver Sacrum (Szent tavasz) felirat pedig a Jugendstil folyóiratának a neve, amely az ifjak beavatására szolgáló római szertartásra utal. A szecesszió "templomát" 1898-ban egy elhanyagolt üres telken néhány hónap alatt építették fel Josef Olbrich tervei alapján. Alagsorában kapott helyett a bécsi szecesszió egyik megalapítójának, az osztrák képzômûvészet legismertebb és legnépszerûbb alakjának, Gustav Klimtnek az alkotása. A 34 méter magas Beethoven fríz a IX. szimfónia színekkel, vonalakkal, formákkal való mesteri "megszólaltatása".

Ha a jellegzetes erdélyi szecesszió látványához szokott marosvásárhelyi látogató keresi fel a bécsi szecesszió fellegvárát, akkor egészen más élményben van része, mint ahogy látatlanban elképzeli. A stílus lényeges jegyei a buján kígyózó növényi díszítés, a fémszínek, (ez esetben az arany) használata az épület homlokzatán megtalálható ugyan, akárcsak a bejáratot ôrzô teknôsökbôl kinövô kék vázákon, de az épület három tömbjének formája és elvárásainkhoz képest csekély díszítése, az öncélú felületi túldekoráltság hiánya azt jelzi, hogy a szecessziónak országról országra más sajátosságai vannak.

A klasszikus realista hagyományokat, a historizmust megtagadó bécsi fiatalok csoportja (Gustav Klimt, Josef Hoffmann, Joseph M. Olbrich, Kolo Moser és Caroll Moll...) 1897-ben alakította meg az Ausztriai Vizuális Mûvészetek Egyesületét a Vienne Secessiont. Céljuk az apákkal való "mitológiai és politikai" értelemben vett szakítás, s az új ember arculatát a korszerû életet kifejezô esztétikai formák kidolgozása volt. Az alapítók egyik legjelentôsebb alakja, Klimt merészen használta az erotikát, ahogy ez a Beethoven frízen is látható, amely a szerelem és az emberiség megváltásáért hozott áldozat dicsôítése.

A szecesszió háza pedig, ahogy a század elején, ma is egy elegáns, korszerû múzeum, amely a modern mûvészetek bemutatására teremt lehetôséget, s ahol az alagsorban levô falfestménytôl eljuthatunk az óriási vagy kisebb képernyôkrôl megtekinthetô performanszok világába.

Bodolai Gyöngyi

A globális felmelegedés miatt veszélyben Sundar-bans, a világ legnagyobb tigrisrezervátuma Kelet-Indiában, a Gangesz deltájában.

Húsz éve még semmi probléma nem volt, a helybélieknek például eszük ágában sem lett volna a mangroveerdôkben halászni, mert tele voltak veszedelmes tigrisekkel. Ma azonban nyugodtan megtehetik, a mangrovemocsár egyre pusztul, és a tigrisek kénytelenek máshol zsákmány után nézni.

A Bengáli-öbölhöz és az indiai-bangladesi határhoz közeli, mintegy 26 ezer négyzetkilométeres terület a világ legnagyobb mangrove-rezervátuma, s az UNESCO világörökségi területnek nyilvánította. Ám a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés és parti erózió miatt zsugorodik a mocsárvidék, és a tigrisek zsákmányállatai, így például a bordás krokodilok, halak, nagy rákok fogyatkoznak, emiatt a nagymacskák száma is vészesen csökken. Az 1960-as években még 500 tigris élt Sundarbansnál, ma már egyes források 400, mások csak 250-270-re teszik számukat, bár az indiai statisztikai hivatal szerint még ennél is kevesebben vannak. A ragadozók a szigetek között úszkálnak, s néha betérnek a településekre is: az utóbbi öt évben mintegy 50 ember életét oltották ki.

Száz évvel ezelôtt 40 ezer tigris élt Indiában, ma már csak 3700 található a sok évtizedes orvvadászat és élôhelypusztítás miatt. De egyes szakértôk szerint valójában 1200 tigrisnél nem él több Indiában.

Múlt év február 28-án mesélt életérôl a görgényszentimrei Márton Mihály, aki akkor töltötte 103. évét. Amikor indulófélben voltunk, Mihály bácsi nagyot szippantott pipájából és így búcsúzott: elvárom 2007-ben is a születésnapomra. Merész kijelentésnek véltem, mert a 104. év következett. És eltelt. Szerdán újra ünnepeltek Görgényszentimrén a Dózsa György utca 16. szám alatti családi házban. Mihály bácsi: az apa, a nagytata és öreg nagytata betöltötte a 104. életévét. Egy szempillantás alatt fújta el a hatkilogrammos tortán lévô gyertyák lángjait. Akárcsak tavaly, jó hangulatban volt. Kérdésemre, hogyan múlt el a 104. éve, röviden válaszolt: nagyon jól. Aztán beszélgetésbe elegyedtünk. Rövid ideig grippés volt, máskor meg fájt egy kicsit a gyomra, de a "gombokkal" hamar elmúlt. Gyorsan telnek a napok, mert a veje, Szabó János, Katalin lánya férje minden reggel felkelti, egy pohárka pálinka után reggeliznek, miután Mihály bácsi ki-kijár az udvarra, késôbb egy kis idôre lefekszik, aztán pipál, esténként kártyázik. Kérdem, hogy kártyázik, ha mindkét szemét operálták? Hát a játékostársai segítenek. Különben jól kártyázik mert mindig hallgat a vejére és azt a kártyát teszi le, amelyiket az mondja. Nagyon jól szórakozik. Kíváncsi voltam, hogy miként vigyáz az egészségére. Kissé meglepôdtem, mert azt mondta, hát a pipával, mert pipa nélkül nem lehet élni. Különben nagyon jól érzi magát, mert jó helyen van. Ilyen úriember nem volt soha. A veje ekkor jegyezte meg, hogy Mihály bácsi úgy ügyel magára, ahogy a családtagok rá. A két lánya, a hat unoka, a hét dédunoka számára Mihály bácsi csöppet sem teher, sôt, a lelkükbôl jövô szeretettel veszik körül. Büszkék arra, hogy most már 105 éves matuzsálemi életkorú személy él családjukban és a falu közössége is, nevükben Laurentiu Boar polgármester és Kiss Tibor Ferenc nyújtott át ajándékcsomagot.

Kilyén Attila

"Bizonyára sokaknak ismerôs a Kopacz Boróka név. Vagy inkább úgy tartják számon, mint a 2006-os év Erdély szépét? Hullámos, barna hajkorona, a száznyolcvankét centi magasság, vékony, karcsú alkat. De valószínûleg nem sokan tudják, hogy a szóban forgó szépségkirálynô bolyais diák és kiskorától szülôk nélkül nevelkedett Az árván maradt kislány ma nagymamájának köszönhetôen vált értelmes, melegszívû tinédzserré, aki az évek során önmaga szükségleteit félretéve faragott belôle embert.

A kis, otthonosan berendezett lakásban kedvesen fogad a nagymama, Sajgó Márta. Érkezésemkor éppen komolyzenét hallgat a DVD-lejátszón. Büszkén újságolja, hogy az unokája nyerte neki a szépségversenyen és már kezdi hozzáértéssel kezelni. A szobában, ahová bevezet, rengeteg a könyv, ezek közül húz elô néhány fotót a nagyi, s szeme csillog az örömtôl és a büszkeségtôl, amikor unokájáról beszél. Miközben nézegetjük a képeket, mosolygósan, jókedvûen Boróka is megjelenik. A környéken nem volt vele egykorú gyerek, már kiskora óta "magányos farkas" volt, idôsek között nôtt fel, velük tudott szót érteni. Korához képest értelmileg túl éretté vált, mondom én "koravén" lett – meséli mosolyogva Sajgó Márta, akinek a nehézségek ellenére sikerült megôriznie fiatalos felfogását és életörömét: "Egy idô után megszoktuk a nehézségekkel teli sorsunkat. Mindezek ellenére én gyönyörûnek tartom az életet és Boróba is azt próbáltam belenevelni, hogy optimista legyen, mert mindig lesz valahogy.

"Kiskorában utálta magát, mert csúfolkodtak vele magassága miatt, így próbáltam önbizalommal teli felnôtté nevelni: szép volt, magas, csinos. Mindene megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen." Hogy miként indult el a siker útján a gátlásos kislány, arról ô maga mesél: – Teniszezés közben ismerkedtem meg egy orvosnôvel, Marton Gabriellával, aki egykor modellkedéssel foglalkozott. Ô vitt el egy fotóshoz, aki készített rólam néhány képet és ezeket tudtom nélkül elküldte Udvarhelyre, ahol beválasztották egy szépségversenyre. Ekkor 14 éves volt. Azóta foglalkozik a modellkedéssel.

A modellkedés csak egy lépcsôfok számára, jól jön az ott szerzett tapasztalat és a pénz, de a továbbiakban nem ezzel szeretne foglalkozni. "Üzletasszony szeretnék lenni – mondja lelkesen – elôször menedzserként dolgoznék egy cégnél, azt sikeressé tenném, aztán rájönnék, hogy nem becsülnek meg, ahogy kellene és saját céget nyitnék – álmodozik. Egyetemre mindenképpen szeretne menni "optimisták vagyunk, hogy kikerül valahonnan az ára" – mondja a nagymama. Az akarat megvan, egy támogató nagymama áll mögötte – tehát remélhetôleg valóra is válnak az álmai.

Menyhárt Borbála

Egy szép ôszi napon bekopogtam a mesterhez a Csíkszeredával már egybeépült Zsögödön. A szép nagy, fekete ribizlivel, körte- és almafával, orgonabokrokkal, sudár fenyôvel betelepített kertes udvaron díszelgett a családi ház, amely szoba, konyha, éléskamra, padlás, pince, no meg a mûterembôl állt. Az unokahúga fogadott, kedvesen beljebb tessékelt, hellyel kínált, s megkérdezte:

– Ugye Imre bátyámat keresi, épp a tegnap volt itt Muzsnai Magdika a Kolozsvári Rádiótól, együtt jött Kányádi Sándorral; elég szépen megvendégeltük, nagyon jól érezték magukat, még énekeltünk is, nagyon sokat beszélgettek…

– Én is ilyenféle ügyben érkeztem.

– Mindjárt gondoltam, amikor megláttam a magnetofonját. Annyit elárulhatok, hogy ritka jó hangulatban ment el itthonról.

– S osztán messze ment-e Emre bá’?

– Az nem, vette az állványát s a festékesládáját, s csak ide, ehejt a kert végébe vonult, gondolom, talált magának valami festenivalót. Jöjjön, odakísérem.

Nagy Imre háttal állt nekünk, elôtte a festôállvány, s a kartonon már alakult a pár lépésre álló öreg, düledezô gerendaház rogyadozó deszkafedéllel.

– Imre bátyám a riporter úr Marosról jött s magát keresi.

Rám nézett, fogadta a köszönésemet, s miközben járt kezében az ecset, rám mordult, kissé tettetett szigorúsággal:

– Te is rádiós vagy. A tegnap nyaggatott egy kolleganôd, s te máris itt vagy? Miért nem osztjátok be szépen: egyik esztendôben Kolozsvár s a másikban Vásárhely. Így nektek se lenne annyi bajotok egy ilyen morgós vénemberrel, s engem is hagynátok dolgozni.

– De mûvész úr…

– Mit urazol, ’sze a riportban úgyis leelvtársazol, nincs igazam, ecsémuram? – s jót nevetett a tréfáján.

– Ki lehet azt kerülni, Emre bátyám, s a szavait biztatásnak veszem…

– Veheted úgyis, csakhogy meg vagyok késve, né látod, ezt a pajtát szeretném valahogy megpingálni, erôsen régi alkotmány, még a nagyapám építette a nyolcszázas évek derekán, s reggel jönnek, hogy bontsák le, addig legalább nagyjából vászonra szeretném rakni…

– Imre bátyám, én megértô lélek vagyok, megvárom, amíg befejezi.

– Oppájlé, gyermekem! Ez még estére sem lesz annyira, amennyire én szeretném. Tudod mit? Egyebet csinálunk te kérdezgetsz, s én így festegetés közben válaszolgatok. Megegyeztünk?

– Remek ötlet, máris szerelek – válaszoltam, mire odaszólt a húgához:

– Eriggy, menj te leányka, ugorj le a pincébe s hozz egy kancsó ribizlibort s két poharat meg egy üveg szentkirályi vizet, s közben vess egy pillantást a középsô kaptárok felé, lám, lettek már akkorák a rajok, mint a bundasapkám?

– Szempillantás alatt itt vagyok, Imre bátyám – s elsietett.

– Itt van ez a pajta, s ott vannak azok a méhek. Már négy rajt be fogtam, s a nyakamon van az ötödik.

– Sok baj van ezekkel a bogarakkal, de gondolom, megéri.

– Mi az, te már be is kapcsoltad a szerkentyûdet?

– Megfogadtam Imre bátyám ajánlatát, s festegetés közben itt, a családi ház kertjében beszélgetünk arról, amit éppen csinál, a szép zsögödi tavaszban…

– Hát, amint mondám, ezt a páratlan a maga romosságában is szép, a székely népi építészetet dicsérô remekmûvet szeretném olajban megörökíteni – közben tétován húzogatta az ecsetet, szemmel látgatóan a mondanivalóra koncentrált –, mert nemcsak a sok vihart megért faanyaga kínálja magát, de azt tudni kell – hirtelen hangot váltott: hinnye, az áldóját, né, cinóbert kevertem a zöldbe, na, ezt lekaparom… hol is tartottunk?

– Azt tudnunk kell, hogy a pajta…

– Igen, igen, azt tudnunk kell, hogy ebben a nagy fenyôgerenda épületben egyetlen vasszeget sem találsz. A székely mesterember csapokkal és faszeggel építkezett… Na, most ide kéne tegyek egy kicsi sárgát, mert látod, megtámadta a gerendát a gomba… na, hova a nyavalyába tettem azt az okkert? – Egyszer csak lecsapta az ecsetet s kikelt magából:

– Hát, uram, egyszerre festeni s dumálni nem lehet!

– Én nem bátorkodtam volna, ha Imre bátyám nem ajánlja.

– Mondtam, mondtam, de te is jól tudod, hogy egy seggel két nyerget… Na, látom, hogy a húgom se jött még a kancsóval, gyere, fogd ezt az állványt s a magnódat, s lépjünk be a mûterembe, ott aztán dumálunk, megiszunk egy jó feketeribizli-fröccsöt, de elôbb befogom a méhrajt… Na, indulás!

Lepakoltunk a mûteremben, Imre bácsi felvette a védômaszkot, a kaptárhoz vitte az elôkészített kellékeket, s egy mozdulattal az új kaptárba pottyantotta a régi kaptár sarkába kapaszkodott méhrajt. A kaptársor végén levô állványra helyezte az új családot, egy kicsit még nézegette, majd levette a védômaszkot, s bementünk a mûterembe. Ott elkészült a felvétel, az utolsó kérdésem az volt, hogy mit üzen a fiataloknak. Mire morcosan csak annyit válaszolt:

– Mit üzengessek itt? Dolgozzanak és kész! Kapcsold ki s gyere, üljünk

asztalhoz.

Utána szalonna, kenyér, hagyma és egy kancsó feketeribizli-bor került az asztalra, amibôl olyan fröccsöt csinált a mester, hogy harmatos lett a pohár tôle.

Ez tiszta hemoglobin – vörösvérsejt. Ha nem tudnád – és érted a tréfát ez többet ér a kancapornál. Hallottál róla ugye, te vasalt nadrágos aszfaltbetyár?

– Nem sokat – válaszoltam –, de annyit tudok, hogy attól a kancaanyuka szerelmes lesz a mén apukába. De ha a mén apukának adják be, attól neki nô meg a kedve a kancaanyuka iránt…

– Na te aztán ugyancsak finoman fogalmaztál, akárcsak a szárhegyi öreg székely, akitôl azt kérdezte a doktor, hogy Áron bá’, magának hetente hányszor szokott sikerülni az asszonyt boldoggá tenni? Mire azt válaszolta a vénember, hogy doktor úr, nálam az úgy szokott lenni, hogy egyszer-egyszer: egyszer, s aztán egyszer-egyszer: egyszer se! De amikor Zsuzska ifiözvegyasszony hozza a tejet és ha netán olyankor a a feleségem éppen a városban árul a piacon, biza még az es elô szokott fordulni, hogy egyszer-egyszer kétszer es! Tudod, ez csak azért lehetett igaz, mivel hogy Áron bá’ sem töltötte a csizmájába a feketeribizli-bort… S nagyot és hosszan kacagott hozzá a kedélyesen zsörtölôdô zsögödi nagy mester.

Zsögöd,1976

Csifó János

Az 1940-es évek elôtt a román Oktatásügyi Minisztérium a középiskolák tantárgyai között idegen nyelvként a franciát elônybe részesítette. A francia nyelvet a gimnáziumok I–VIII. osztályaiban, a németet az V–VIII. osztályaiban, az angolt csak a kereskedelmi iskolákban tanították.

A marosvásárhelyi református egyház, a Református Kollégium vezetôségének ajánlatára, jó elômenetelû volt tanítványát, Sipos Lajost a kolozsvári egyetemi évei alatt ösztöndíjjal egy évre Párizsba, a Sorbonne egyetemre küldte francia nyelvtudásának tökéletesítése végett.

Sipos Lajos székelyvajai jómódú család gyermeke, 1911. március 28-án született Marosvásárhelyen. Elemi és középiskolai tanulmányait a helyi Református Kollégiumban folytatta, egyetemi tanulmányait – francia, magyar és román szakon – Kolozsváron végezte, illetve Párizsban tökéletesítette. Tanári oklevelet 1932 tavaszán Kolozsváron szerzett.

Tanári pályáját az 1932–33-as tanévben kezdte a helyi Református Kollégiumban, ahol nyolc éven át tanította jelen sorok íróját is. A felsôbb osztályok tanulóival a Moli*re- színdarabok szövegét elôadásszerûen olvastatta (játszottatta), így igyekezett a francia nyelvet, színmûveket megkedveltetni. Tanórái magyarázatai után nevelési céllal beszélt a francia irodalom nagyjairól, a világ és Erdély mindennapi politikai és gazdasági helyzetérôl. Tanóráira a felsôbb osztályokba francia folyóiratokat vitt s adott a tanulók kezébe, azzal is kedveltté tette óráit. Elôadásain nem feledkezett el egy-egy marosvásárhelyi neves személyrôl beszélni, családi kapcsolatait és anyagi helyzetét ismertetni. Megfelelô idôben szakszerû mezôgazdasági, gyümölcstermesztési magyarázatokkal is nevelte az ifjúságot. A betegsége miatt hiányzó tanulókat otthon kereste fel, s pótolta a leckék magyarázatát. Mint bentlakási felügyelôtanár szabadidôben a bentlakó tanulókkal kiment a Somostetôre, s ott a zöldben vidáman kapcsolódott be a fiúk labdajátékába, majd a magával vitt almával ajándékozta meg a "játszótársakat". A szegény diákokat anyagilag (pénz és ruha) és élelmiszerrel segítette. 1938–39-ben katonai átképzésre két alkalommal hívták be. Egy-két hónapos távolléte idején tanóráin dr. Farczády Elek oktatta a francia nyelvet. 1942- ben ismételten katonai átképzésen volt, s 1944-ben mint zászlós a frontra került. Németország területén fogságba esett, csak 1949-ben került haza Marosvásárhelyre. A Református Kollégium államosítása után Sipos Lajost származása miatt áthelyezték az 5-ös számú általános iskolába, ahol 1952-ig tanított. 1952–1964 között a helyi mezôgazdasági iskolában oktatott. Párhuzamosan és folytatólagosan 1963–1990 között a helyi Népi Egyetemen francia nyelvtanfolyamot vezetett. Tanórái alatt a hallgatóknak is beszélt a város nevezetes házairól és személyiségeirôl.

Az államosítás anyagilag kedvezôtlenül érintette. Szüleitôl örökölt Gecse Dániel utcai emeletes házában négytagú családja részére csak egy kis lakrészt hagytak, házbér ellenében. Felesége leíró és fordítóirodát tartott fenn. Lajos nevû fia elvégezte az orvosi egyetemet s szakorvosként Magyarországon dolgozik. Leánya, Sipos Imola a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikán asszisztensnô.

Sipos Lajos társadalmi munkában is jeleskedett. 1936-ban szervezte a Concordia-Egyetértés Hitelszövetkezetet a kolozsvári Hitelszövetkezeti Unió támogatásával. Mint kollégiumi tanár a Gecse utcai egyházközség presbitere, a helyi EMKE, a Nyugdíjasok Önsegélyzô Egylete és a Romániai Kisgazdapárt tagja volt. Az1937. október 2–4. között Marosvásárhelyen tartott erdélyi magyar fiatal értelmiségiek találkozójának tevékeny résztvevôje volt és tagja a Konzervatív Szellemi Társaságnak. Mint a találkozó még életben lévô résztvevôje, a Duna TV részére készült ismeretterjesztô filmben beszámolt a találkozón részt vett személyekrôl és az ott elhangzott beszédekrôl.

A marosvásárhelyi területi rádió magyar nyelvû mûsora 69 alkalommal sugározta Sipos Lajos Marosvásárhelyi mesélô házak címû elôadás-sorozatát. Az elhangzott elôadások szövege nyomtatásban 1990-ben jelent meg. Kötetében a város régi neves és szép építményeirôl/házairól, azok tulajdonosairól, családi kapcsolatairól írt.

A mindig mosolygó és bôbeszédû Sipos Lajos halálhírét meglepetéssel vette tudomásul a város közössége 2001. június 2-án, temetésén kegyelettel kísérte utolsó útjára családja s volt tanítványai.

Keresztes Gyula

A február 17-i Színes világban olvastam, hogy a városi tanács tervbe vette a Bodor Péter-kút másának az újjáépítését. Családfakutatás alkalmával találtam rá erre az adatra. Amennyiben lehetséges, kérném szépen közölni. Gondolom, van akit érdekelne. Tisztelettel,

Szekeres F. Erzsébet

Peielle Vencel (1787–1828)

Városi fôbíró, Peielle József és Filep Anna fia, szül. 1787-ben, mint neve is mutatja, apja Csehországból vándorolt be és itt elpolgáriasult. 1805-ben városi senator és notarius lett, majd 1819-ben katolikus részrôl fôbírónak választatott erôskezû, tevékeny városvezetô volt. Az ô eszméje volt 1820-ban, hogy a piaci kúthoz "a' közönség nagyobb gyönyörködtetésére" Bodor Péterrel zeneszerkezetet alkalmaztasson és minden lehetôt elkövetett, hogy ez a nem mindennapi elgondolása sikerüljön. Meghalt 1828- ban. Neje: Mészáros Teréz. Nôvére: P. Mária, Lázár János fôbíró neje.

Sírirata a római katolikus temetôben:

Venceslao Peielle huic urbi genito judici sagaci ac vigilanti ter. hac diguitate ornato 45° aetatis vere examini thalami consorti amato natae carolinae parenti conjux Theresia Mészáros hoc monimentum L. L O. posuit anno quo denatus est. MDCCCXXVIII.

Irodalom:

Fodor István: Krónikás Füzetek, IV. sorozat, 7. szám

"1820. augusztus 26-án: Városi fôbíró Peiellé Vencel elôterjesztésére a piaci szökôkút (mely ekkor meg volt romolva, kôpyramisa is derekán alól dûlôben) újonnan való készítése a béadott rajz szerint megkészíttetni határoztatván, az evégre kívántató fák már nagyobbára ki is faragvák, hanem a közönségnek nagyobb gyönyörködtetéseire, addig míg Bodor Péter itt lenne, jó volna valami zeneeszközt készíttetni vele, a kúthoz alkalmazni, aki is annak mimódon lehetô készületésérôl adjon be rajzkimutatást a tanácsnak, hogy ahhoz képest tétetôdhessenek intézkedések e terv, s tanácsos Zöld Ádámra bízatott, hogy Bodor Péterrel értekezôdvén, vétessék fel, hogy lehetne azt kevesebb költséggel kivinni, arról a tanács tudósítandó."

Kovács András Ferenc

Janus Pannonius – De arbore nimium foecunda

Gyümölcsfa terhe

A túl bô termés. Önnön

Súlya szakítja,

Szaggatja szét – az húzza

Föld felé. Dúsan,

Díszesen, oktalanul

Roskazodik… Bár

Lett volna satnya, meddô!

Nem sudaras, szép,

Tág terebéllyel áldott,

Ég felé törô –

Gazdag a nyárban, fényben,

Lombsuhogásban,

Tûnt madarak dalában.

Megtört önmaga

Terhe alatt… Hiába

Termett másnak örömmel.

(Janus Pannoniushoz)

Mandulafának

s költônek lenni nehéz.

Nem tavaszodsz. Tél

tépi a lant idegét:

ágazol át az idôn.

Lapozgató

Csak angyalod tudja lelked mivé lett (Makkai Ádám: Határ Gyôzô emlékére) * Fohászkodom, szakadatlanul virágozzanak a szerelmek és a fák, majd teremjenek s ismét virágba boruljanak az almafák, a cseresznyefák, természetes vízesésekbôl, szélmalmokból, szélkerekekbôl nyerjük az energiát, tisztuló folyóinkba visszatérjenek a halak, szelíd természettôl az ember is szelíd legyen, mint a bárány, és a Kárpát-medencében, a bôvízû tavak partján együtt halásszanak a halálukat egy évvel elhalasztó emberek, a medvék, a rókák és a gyerekek. (Kabdebó Tamás) * Nem tudni pontosan, mi volna az anyaország feladata, a politikusok kötelezô feladata a Trianon óta elszakadt országrészek, az ott élô kisebbségek helyzetének javításában, én legalábbis nem tudom, de Végel Lászlót legalább olvashatnák, ha van egy-egy szabad órájuk, hogy ne érezzék olyan kurva jól magukat a bôrükben. (Onagy Zoltán) * Edzeni kell magam, hogy mit ne vegyek észre: / úgy húzzam a kerítést magam körül, / hogy uraljam a völgyet, bárók ôsi fészke, / alapozás, szigetelés kívül- belül. (Nádasdy Ádám) * Amit Lázár Ervin tudott, amit Nagy Gáspár képviselt, azt nem fogja pótolni senki. Nem akarok megbántani 1498 magyar írót – de sajnos valószínûsítenem kell, hogy ôk együtt (mit ôk? mi együtt) sem leszünk képesek megírni egyetlen vékonyka Lázár Ervin-könyvet sem. (Szôcs Géza) * Beke György tájegységenként térképezte föl szûkebb pátriáját, amelyrôl egyébként azt tartotta, hogy
"Erdély a szülôföldünk, de nem a hazánk. Magyarország a hazánk, de nem a szülôföldünk." Azt hiszem, ilyen tömören senki sem fogalmazta meg az áttelepültek sorsát. (Zöldi László) * A keserûséggel úgy van az ember, hogy az évek teltével- múltával bizonyos tapasztalatok – például: csalódások, pofonok, döbbenetek, belsô leszámolások, meghasonlások stb. – lerakódnak a szervezetben, a tudat mélyén, és egy idô után uralomra törnek bennünk. A velük való belsô viaskodásban születnek a Fontos versekhez hasonló szövegek. (Cseke Gábor – Gergely Tamás interjúja) * Buda Ferenc versei erôsen képiek, metaforikusak, tiszta és mély gondolatiságuk ellenére gyakran népdalszerûek, de sokszor használ különbözô versformákat, hisz nemcsak poeta sacer, hanem poeta doctus is, aki képes bármilyen versformában magas színvonalon megnyilatkozni. (Babosi László) * Karácsonyi Zsolt (...) a pályakezdô költô kicsit lesajnált szerepébôl új kötetével határozottan és magabiztosan lép át a jelenkori magyar költészet állandó figyelmet érdemlô legjobbjai közé. Oda, ahová az erdélyi irodalomból például Kovács András Ferenc és Lövétei Lázár László is tartozik. (Bedecs László) * Ha fekete lyukként ég majd a napom, / valahol messze, messze fiatalon / kering velem sötét sörényû éjjel, // más képletek szerint gyûjtöm magamba, / ami nem hallgat már bujtó szavamra, / s lobogok tovább izzó szenvedéllyel. (Eszteró István) * IRODALMI JELEN, 2007 február

B.D.

Több száz író és költô köré szervezôdik az idei, XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál csaknem 250 programja – közölte Zentai Péter László, az eseményt szervezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) elnöke az MTI-vel.

Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint a díszvendég ország, Kanada nagykövete nyitja meg április 12-én a könyvfesztivált. A Budapest Congress and World Trade Centerben rendezendô eseményen 25 ország csaknem négyszáz alkotója vesz részt – mondta az MKKE elnöke.

A nyitónapon a négynapos fesztivál díszvendége, Umberto Eco részvételével tartanak pódiumbeszélgetést, amit Barna Imre, az olasz alkotó mûveinek fordítója vezet. Az író aznap este veszi át Demszky Gábor fôpolgármestertôl a Budapest-díjat, az európai kortárs irodalom egyik legnagyobb alakjának laudációját Esterházy Péter író mondja el. A csaknem száz külföldi, továbbá a háromszáz magyarországi, illetve határon túli magyar író, költô könyvbemutatókon, pódiumbeszélgetéseken, dedikáláson és szakmai tanácskozásokon vesz részt.

A hat-hét, Budapestre érkezô kanadai alkotó között lesz várhatóan a "kanadai Csehovként emlegetett" Alice Munro, valamint Anna Porter, Evelyn Lau és Sharon Pollock drámaíró.

Németországból hét szerzô, mások mellett Wladimir Kaminer és Frank Schirmacher jön a budapesti eseményre – sorolta Zentai Péter László.

A VII. Európai Elsôkönyvesek Fesztiváljára 11 európai uniós ország 19 fiatal alkotója érkezik. A két új tagállam, Románia és Bulgária is elküldi elsôkönyves íróját, Magyarországot Selyem Zsuzsa képviseli.

A tavaly elhunyt Lázár Ervin író és Faludy György költô, író, mûfordító tiszteletére emlékestet rendeznek.

A fesztivál zárónapján azokat az alkotókat köszöntik, akik ebben az évben ünneplik kerek születésnapjukat, köztük van Szabó Magda, Göncz Árpád, Sánta Ferenc, Kertész Ákos, Jókai Anna, Nádasdy Ádám, Bächer Iván és Turczi István.

Az MKKE elnöke elmondta: a fesztivált az elmúlt években mindig a könyv és a szerzôi jog világnapja, április 23-a körüli idôpontra szervezték, az idén azonban a kongresszusi központ vezetése ezt nem tette lehetôvé. Így az esemény csak egy nappal a Londoni Könyvvásár elôtt zárul. Emiatt például a díszvendégnek tervezett India nem tudja képviseltetni magát a budapesti könyves seregszemlén – jegyezte meg.

A hagyományokhoz híven a fesztivál keretében adják át az év kereskedôje, az év kiadója és az év gyermekkönyve díjat, továbbá szakmai tanácskozást tart a Könyvtáros Klub és a Mûfordítók Egyesülése.

Kiütéssel gyôztek a klasszikusok a kortársak felett azon az irodalmi szavazáson, amelyen 125 angolszász író vett részt.

Az írástudókat arról kérdezték meg, hogy melyeket tartják minden idôk legszebb mûveinek, melyik az a 10 könyv, amelyet elvinnének arra a bizonyos lakatlan szigetre. A kortárs írók – köztük Norman Mailer, Tom Wolfe, Salman Rushdie, Martin Amis, Stephen King és Ian McEwan – Lev Tolsztoj Anna Karenináját választották minden idôk legszebb könyvének, amelyet egy másik hasonló, szabad akaratú 19. századi asszony története, Gustave Flaubert Bovarynéja követ. A harmadik helyre ismét Tolsztoj került a Háború és békével, és orosz a negyedik is: Vlagyimir Nabokov Lolitája érdemelte ki e helyezést.

A további sorrend sem éppen a mai irodalomra hízelgô: 5. Mark Twain Huckleberry Finnje, majd William Shakespeare Hamletje következik, ezután a 20. század elsô felének két alapmûvét rangsorolták: F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby-jét és Marcel Proust Az eltûnt idô nyomában címû regényfolyamát. Anton Csehov a 9. elbeszéléseivel, míg a "Top Ten" utolsó tagja George Eliot a Middlemarch-csal.

Az elsô 20 közé mindössze egyetlen kortárs szerzô került, Gabriel García Márquez a Száz év magánnyal