Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Újabb kísérlet, s a kisszámú elégedett mellett csalódott diákok sokasága próbálja feldolgozni, hogy jó vagy közepes tanulóként alig öt-hatos dolgozatot írt vagy el sem érte az átmenô jegyet. A hetedik osztályosok által országosan egységesen írt félévi dolgozat eredményei nem túl kecsegtetôek, legalábbis megyénkben egyáltalán nem azok. Matematikából ugyanis az 5346 diáknak mindössze az 54,94 százaléka ért el átmenô jegyet. Ami két dolgot jelezhet: vagy valami nincs rendben a matematikaoktatással, vagy a tétel szerkesztôi vetették el ezúttal is a sulykot. Ilyen mértékû "selejt" termelését ugyanis sehol nem fogadnák el. A pedagógusok szerint nem voltak túl nehezek a feladatok, csak az idô volt rövid az elvégzendô munkához, s ha még legalább egy fél óra a gyerekek rendelkezésére állt volna , jobban teljesítettek volna. Hogy ezt miért nem próbálták ki a tétel megalkotói?

Könnyû volt a román dolgozat is, vélekedik a javítóbizottságban részt vevô szakos tanár. A tételt figyelmesen átolvasva azonban határozottan ellent kell mondanunk neki. Egy nemzetiségi gyermek román nyelvtudását nem egy sûrûn szedett, 22 soros, moldvai nyelvjárásban írt Creanga-szöveg alapján kellene mérni, amelyben többek között a "iaca ce-mi tot spune ma-ta" és ehhez hasonló kifejezéseket kellett magyarázni egy hetedikes diáknak. Annak ellenére, hogy nagyon szeretjük Creanga meséit, ideje lenne már a mai beszélt román nyelvre helyezni a hangsúlyt, s annak alapján számon kérni egy nemzetiségi gyermek romántudását. Ehhez azonban túl kellene lépni a jelenlegi szûklátókörûsé gen és a korszerûség irányába elmozdulni. Sajnos, a megyei 64,46 százalékos átmenési arányból nem derül ki, hogy a magyar tagozatos gyerekek hogyan teljesítettek (valószínû 40 százalék körül), annak ellenére, hogy a számítást matematikából például tagozatonként pontosan elvégezték. Ami pedig az idôt illeti, ötven perc nagyon kevés volt, hogy az értô olvasás mellett a feladatok megoldására is összpontosítsanak.

Az egyetlen sikerélmény ezúttal az anyanyelvi dolgozathoz kapcsolódhat, amely valóban hozzáférhetô volt, egyesek szerint túlságosan is az, de legalább nem vette el a gyerekek kedvét az anyanyelvi vizsgától (82,52 százalékuk ért el átmenô jegyet).

Ez az utóbbi kísérlet az országosan egységes tétel alapján írt dolgozatokkal, amelynek eredményét 25 százalékban beszámítják a hetedikesek általánosába, nemcsak a diákok, hanem az ötletgazdák és a kivitelezôk hiányosságaira is fényt derít. A sok idétlen agyoncentralizált próbálkozás után, amelyekkel sikerül frászt verni az általános iskolásokba, vajon mikor térünk vissza a természetes mederbe, amikor a középiskolák dönthetik el, hogyan, milyen formában szervezik meg leendô diákjaik válogatását, felvételiztetését. Addig is minden újabb "zseniális" kísérlet a gyerekeken csattan. Holott a jogaikat állítólag szigorú törvény védi. Ami véget kellene vessen annak is, hogy a tanügy korifeusai "in vivo" rajtuk kísérletezzék ki újabb és újabb, rendre sterilnek bizonyuló ötleteiket.

Az Alkotmánybíróság egyöntetû szavazattal úgy ítélkezett, hogy betartották a referendum szervezési szabályait, és hogy nem gyûlt össze a többségi szavazat az államfô menesztésére, tehát az ítélet Hivatalos Közlönyben való közlésekor megszûnik az ideiglenes államfô mandátuma, és Traian Basescu újra átveszi tisztségét. Ioan Vida, az Alkotmánybíróság elnöke a parlamentben rámutatott, az ítélettel a bíróság érvényesnek minôsíti a referendum eredményét.

Vida hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság ítélete végleges és általános érvényû. Hozzátette, a Központi Szavazási Iroda adataiból kitûnt, hogy 8.135.272 személy vett részt a népszavazáson, 2.013.099 "igen" érvényes szavazat volt, illetve 6.059.315 "nem" érvényes voks, 62.858 voksot pedig érvénytelennek minôsítettek.

Vida elmondta a referendum a törvény által elôírt szabályok szerint zajlott, nem voltak olyan kihágások, amelyek befolyásolták volna az eredményeket.

Tariceanu miniszterelnök kijelentette, véghez akarja vinni a politikai programot, amelynek alapján mandátumhoz jutott, és amelynek alapján a kormány mûködik. Ugyanakkor rámutatott , ha úgy látja jónak a parlament, bármikor elfogadhat egy bizalmatlansági szavazatot a kormány ellen. A kormányfôt az újságírók felkérték, reagáljon Mircea Geoana PSD-elnök azon kijelentésére, miszerint a miniszterelnök egy tulajdonképpen felfüggesztett kormányt vezet. "A PSD-nek több opciója van, amelyeket gyakorlatba ültethet. Ez a válaszom. Másrészt elmondom önöknek, hogy egy bizonyos program alapján kaptam a mandátumot, amely szerint a kormány is mûködik, és véghez is akarom vinni ezt a politikai programot. Ha a parlament úgy gondolja, hogy bizonyos ügyekben nem támogathatja a kormányt, bármikor elfogadhat egy bizalmatlansági szavazatot ellene" – mondta Tariceanu.

Mircea Geoana PSD-elnök kedden, a párt Országos Ügyvezetô Tanácsának ülését követôen kijelentette, jelenleg Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök tulajdonképpen fel van függesztve, mivel nincs biztos parlamenti támogatottsága.

Diszkriminatív jellegûnek minôsítette szerdán az Országos Diszkriminációellenes Tanács a "büdös cigány" kifejezést, amelyet Traian Basescu használt egy riporternôvel szemben, s amely miatt az állami intézmény figyelmeztetésben, megrovásban részesítette ôt.

Asztalos Csaba, a tanács elnöke az MTI-nek elmondta: az államfôi hivatalába népszavazás eredményeként visszatérni készülô Basescut – akit Stefan Deaconu, jogi ügyekben illetékes elnöki tanácsadó képviselt a testület elôtti szerdai meghallgatáson – felszólították: a jövôben tartsa be az esélyengyenlôség szabályait. Az elnöki tanácsadó a meghallgatáson azzal érvelt: magánszférában elhangzott párbeszédrôl volt szó, ezért nem lehet elmarasztalni Basescut.

Traian Basescu szombaton éppen feleségével volt egy bevásárlóközpontban, amikor Andreea Pana, az Antenna 1 televíziós csatorna riporternôje "rámenôs" stílusban bombázta ôt kérdésekkel, miközben mobiltelefonjával filmezte a házaspárt. Éppen folyt a népszavazás arról, hogy a parlament által tisztségébôl felfüggesztett államelnököt leváltják-e vagy sem. Az amúgy is feszült Basescu arra kérte a nôt, hagyja ôt békén. A boltból kijövet, amikor a riporternô a kint várakozó kollégáival együtt ismét filmezni kezdett, Basescu kiragadta a nô kezébôl a telefonját, és azt mondta, menjen érte hétfôn a Cotroceni-palotába, majd elhajtott. A felvétel-üzemmódban maradt telefon azonban a kocsiban rögzítette, amint Basescu indulatosan panaszolta feleségének: "Milyen erôszakos volt ez a büdös cigány". A riporternôt ugyanakkor "pasa- ricának" (madárkának) nevezte, ami a román nyelvben sokak szerint a nôi nemi szervet jelöli.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (a parlamentnek alárendelt központi intézmény) szerdán mind a riporternôt, mind az államfô jogi tanácsadóját meghallgatta. Az MTI kérdésére Asztalos Csaba elmondta: a "pasarica" kifejezést a testület nem minôsítette diszkriminatívnak, csak annyit állapított meg, hogy egy államelnök részérôl "nem megfelelô" ezt a kifejezést használni. Basescu jogi tanácsadója mindenesetre úgy vélekedett, hogy ez a szó inkább "kedveskedô", semmint sértô.

Nicolae Paun, a képviselôház kisebbségi bizottságának elnöke szerdán kijelentette, a roma közösség parlamenti képviselôjeként nem ítélheti el Traian Basescu államelnököt amiatt, hogy a feleségével folytatott magánbeszélgetésben a "büdös cigány" kifejezést használta.

Szerdán kiadott közleményében Nicolae Paun kifejtette, "az államfô magánügye", hogyan reagált az Antena 1 tévéadó újságírójával folytatott dialógust követôen. "Nem nyilvános helyen tett, és nem bizonyos rasszista töltetû kijelentésrôl van szó" – áll a közleményben.

Paun hozzáteszi, a román állampolgárok többsége használja a "cigány" megnevezést annak pejoratív értelmében, amikor ideges, és sokan ezt nyilvánosan is megteszik.

Az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács szerdán figyelmeztetésben részesítette Traian Basescut, mert az "büdös cigánynak" nevezett egy újságírót. Traian Basescu államfô elutasította a tanács ítéletét, elfogadhatatlannak tartva, hogy egy magánbeszélgetést egy állami intézmény kielemezzen.

Egy évvel a költségelosztó-botrány kirobbanása után megszületett az elsô bírósági ítélet: a Fogyasztóvédelmi Hivatal és a költségelosztókat forgalmazó-szerelô ISTA Romania Kft. perében a bíróság csökkentette ugyan a cégre rótt bírságot, de kötelezte a céget, hogy betartsa a Fogyasztóvédelmi Hivatal által elrendelt intézkedéseket. A leglényegesebb ezek között a hôenergia-költségek újraszámolása, ami a céggel szerzôdéses viszonyban levô összes tulajdonosi társulásra vonatkozik. Az ítélet nem végleges, az ISTA-nak még két napja van arra, hogy fellebbezzen. A Fogyasztóvédô Hivatal ellenôre által kiállított jegyzôkönyvet a bíróságon megtámadó többi költségelosztó-szerelôcég pere is a végéhez látszik közeledni. Az Iton Kft. és az Elsaco Kft. esetében május végén kerül sor újabb tárgyalásokra, ahol nem kizárt, hogy ítélet is születik. Hasonló botrány az elmúlt napokban Brassóban robbant ki, ahol szintén a fent említett cégeket vádolják amiatt, hogy csillagászati nagyságrendû fûtésszámlák zúdultak a fogyasztók nyakába. Véletlen egybeesés lenne?

A Fogyasztóvédelmi Hivatal a benyújtott panaszok nyomán kezdeményezett ellenôrzést még tavaly télen mind a tulajdonosi társulásoknál, mind a négy – Iton Kft., FGH Kft., Ista Romania Kft., és Elsaco Kft. – költségelosztó-szerelô cégnél. A fogyasztók elsôsorban a csillagászati fûtésszámlákra, a magas költségelosztó-leolvasási díjra panaszkodtak, arra, hogy az agyonreklámozott spórlás helyett még többet fizettek, mint azelôtt. Olyan családok is voltak, ahol a fûtésszámla messze meghaladta a havi nyugdíjat, mások azt jelezték, hogy a kétszenzoros mérômûszerek helyett egyszenzorosat szereltek be, esetenként a szerelést is kifogásolták. Az ellenôrzést végzô Odeta Puia felügyelô számos rendellenességet állapított meg, amelyeket jegyzôkönyvbe foglalt, kötelezve a cégeket a hibák kijavítására és pénzbírságot is rótt ki. A költségelosztók ügye a prefektusig eljutott, ugyanis a Fratia szakszervezet képviselôi is állást foglaltak az ügyben és nyilvános megbeszélést kértek. Pora Zamfira alprefektus annak idején részletes jelentést kért a fogyasztóvédôktôl, Ciprian Dobre prefektus pedig kijelentette: gondja lesz rá, hogy a fogyasztókat ne verjék át a költségelosztókat forgalmazó-szerelô cégek. Mindez a nyilatkozatok szintjén maradt, Ciprian Dobre ugyanis a késôbbiekben lapunk érdeklôdésére vállát vonogatta, mondván, nem avatkozhat be az ügyekbe, még akkor sem, ha a Fogyasztóvédô Hivatal mint dekoncentrált intézmény a hatáskörébe tartozik. Miközben a felháborodott fogyasztók arra vártak, hogy az illetékesek igazságot tegyenek, a Fogyasztóvédô Hivatal ellenôrének jegyzôkönyvét a négy közül három költségelosztó cég megfellebbezte a bíróságon. A tavasszal megkezdett perekben a tárgyalásokat zsinórban halasztották el, decemberben még nem került sor érdembeli tárgyalásra.

A Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenôre, Odeta Puia több olyan rendellenességet állapított meg, amelyek mind a négy költségelosztó cégre vonatkoznak. Ám maradjunk csak az ISTA-nál, hiszen esetében a bíróság igazat ad a Fogyasztóvédelmi Hivatalnak. Az ISTA ellen beérkezett panaszokat kivizsgálva az ellenôr tavaly télen többek közt megállapította, hogy a cég nem tartotta tiszteletben a költségelosztók felszerelésére vonatkozó szabályzatot, azaz helyenként kétszenzoros mûszerek helyett egyszenzorosakat szerelt fel, pedig a 2004. évi 154-es helyi tanácsi határozat kizárólag a kétszenzoros elosztót engedélyezi, nem adott nyugtát a leolvasási díj ellenében, sôt, néhol kétszer is bevételezték a leolvasási díjat, hibásan számították ki a költségeket, nem az aznapi hivatalos valutaárfolyam szerint számláztak. Hab a tortán: a cég nem rendelkezett a polgármesteri hivatal által kibocsátott mûködési engedéllyel és a számlázási programot nem volt hajlandó az ellenôr rendelkezésére bocsátani. Mintha állam lenne az államban. Az ISTA-ra kirótt bírság 100 millió régi lej volt, ezenkívül az ellenôr elrendelte a költségek újraszámítását.

A cég formai hibákra hivatkozva megfellebbezte a jegyzôkönyvet és magyarázta "bizonyítványát". A tárgyalások során a felperes, mármint az ISTA képviselôi odáig jutottak, hogy kétségbe vonták a fogyasztóvédelmi hivatal ellenôrének szakértelmét, kijelentve, a felügyelô "szakértelem híján képtelen megállapítani a számítások helyességét". Kérdés, hogy mekkora tudósnak kell lenni ahhoz, hogy egy számítás helyességét megállapítsák, vagy a számlázás útvesztôjében csakis a cég szakemberei igazodnak el?

A bíróság kihágás hátán kihágást állapított meg. Például azt, hogy az ISTA nem mutatta be a listákat azokról a fogyasztókról, akiknél 2004 elôtt illetve akiknél 2004 után szerelték fel az egyszenzoros mérômûszereket, a cégnek nem volt mûködési engedélye a polgármesteri hivataltól, a leolvasási díj bevételezése ellenében nem bocsátottak ki nyugtát vagy számlát, csupán aláírás ellenében történt meg a leolvasási díj átvétele, ami végül oda vezetett, hogy duplán fizettek a fogyasztók. Azt is megállapították a per során, hogy a számítások alapjául vett valutaárfolyam nem a banknál kifüggesztett volt, sôt, az ISTA saját elônyére választotta ki a banki valutaárfolyamot, azt, hogy sem a cég helyi egysége, sem a bukaresti központ nem volt hajlandó az ellenôr rendelkezésére bocsátani a számlázási programot, ugyanakkor a cég hibásan számlázta a hôenergia-fogyasztást, merte nem vette figyelembe a lakás elhelyezésére vonatkozó adatokat, a hasznos felületet hibásan mért fel, és hibázott a költségelosztók leolvasásánál is, nem tartotta tiszteletben az ANRSC (Közszolgáltatásokat Szabályozó Ügynökség) rendeletét a közösnek számító költségek elosztásáról. Végsô konklúziónak tekinthetô a bíróság azon megállapítása, hogy az ISTA a hôenergia- költségek hibás kiszámolásával megsértette a fogyasztók érdekeit.

A bíróság végzése arra is kitér, hogy az Energomur hôszolgáltató a lakosság esetében gigakalóriánként 150 lejes árat alkalmazott a 2005. október 6-i 234-es tanácsi határozat értelmében, míg az ANRSC 2004. évi 233-as és a vele összhangban levô 2004. évi 154-es helyi tanácsi határozat a lakossági árat 107 lejben állapítja meg. És arra is, hogy az ISTA pecsét és aláírás nélküli iratokat kapott az Energomurtól, amelyek alapján a hôenergia- számlázást végezte. A bíróság, enyhítô körülményeket figyelembe véve, az ISTA-ra kiszabott bírságot felére csökkentette, ám minden egyéb rendelkezést érvényben hagyott. Tehát a hôenergia-költségek újraszámolását is. Az újraszámítását hogyanjáról próbáltunk érdeklôdni, elôször az Energomurnál, majd az ISTA-nál. A válaszok nem túl meggyôzôek, mindenki a maga igazát védi, és úgy tûnik, a fogyasztók érdeke ismét háttérbe szorul a költségelosztó-bizniszben érdekelt feleké mellett.

"Ha ez a bírósági végzés végleges marad, a számlák újraszámítását a költségelosztó cégnek kell elvégeznie aszerint a program szerint, amit a cégek a lakókkal és a társulásokkal ismertettek akkor, amikor a szerzôdést megkötötték. E cégek az ANRSC által jóváhagyott program szerint számolják a költségeket, és szerelik fel a költségelosztókat. Az Energomur a fôórákat szereli fel és olvassa le, a tömbházak bejáratánál. A leolvasott mennyiséget számlázza a lakótársulásnak és ezt az értéket kell a szerelô cégek elosszák a költségelosztók által mutatott értékek függvényében. Az eltérések származhatnak abból, hogy vannak közös felületek, az erre számított költségeket nem osztják le minden társulásnál minden tulajdonosnak. A lakók által fizetett végösszeg tehát nem módosul az átszámítás után sem, hiszen a fôórák pontosan mérik a szolgáltatott hôt. A fôórákat kétévente hitelesítik, így nem fordul elô, hogy rosszul mérjenek. Ha a végleges bírósági döntés értelmében újra elosztják a költségeket, akkor lesz olyan lakó, aki többet fizet és olyan, aki visszakap pénzt, azért, mert a másik kifizeti. Végül a tömbházban egyenlítôdnek ki a költségek a következô hónapokban, hiszen a bemért összmennyiség újraszámolására nincs ok" – jelentette ki kérdésünkre Bota Edit, az Energomur közönségszolgálati osztályának vezetôje, a vállalat szóvivôje. Érdeklôdésünkre, hogy miért másfélszeres áron "adják el" a gigakalóriát a vásárhelyi fogyasztóknak, hiszen az ANRSC rendelete a referenciaárat szabja meg lakossági árként, meglehetôsen hosszú ideig tartott, amíg a szóvivô, az igazgatóval és a jogtanácsossal karöltve, elôkerítették a vonatkozó törvénykezést, ami szerintük e drágítást igazolja. "A lakosságnak számlázott gigakalória-ár a helyi tanács tavalyelôtti 234-es döntésének értelmében 150 lej, ennek a jogi alapja a 115-ös sürgôsségi kormányrendelet még 2001-bôl, amit a 2002. évi 84-es törvény hagyott jóvá. Eszerint a helyi önkormányzatnak joga van helyi számlázási díjat megállapítani. Az ANRSC 2004-ben ugyan 107 lejben állapította meg a lakossági árat, de akkor már több városban nagyobb árakat alkalmaztak. Az ANRSC ezt nem vette figyelembe. Marosvásárhelyen 150 lejt számolnak jelenleg is egy gigakalóriáért" – mondta végül Bota Edit. A kérdés csak az, hogy a bíróság miért látja ezt másképpen?! A továbbiakban az Energomur képviselôje tagadta, hogy nem hivatalosan iratokat adtak volna ki az ISTA-nak, bár nem zárta ki, hogy a tulajdonosi társulásokhoz eljuttatott számlák egy másolatát valamilyen úton-módon megkaphatta a cég.

Az ISTA marosvásárhelyi kirendeltségének vezetôje, Sorin Gîrlescu sorra cáfolta a bíróság megállapításait. Egyébként mind ô, mind az Energomur képviselôi szkeptikusak a bírák hozzáértését illetôen, amit az újságírónak szegezett kérdés jól tükröz: ugyan mibôl gondolja az újságíró, hogy a bíróság szakértôje a költségelosztó- kérdésnek, és helyes döntést hozott? Csak nem képzeli, hogy elolvasták azt a vaskos dossziét?

Magyarán, szóban forgók a bíróságok fölé helyezik magukat, amiben tükrözôdik az az arrogancia, ahogyan a fogyasztók érdekeit kezelik.

Sorin Gîrlescu egyenesen támadásba lendült, szerinte a tulajdonosi társulások nem tartották tiszteletben az ISTA-val megkötött szerzôdéseket, a hivatalos helyett a Tiriac bank valutaárfolyamát alkalmazták, innen a fogyasztóvédôk "tévedése", az egyszenzoros mûszereket még 2004 elôtt szerelték be és eszük ágában sincs kicserélni kettôsre, mert ezt semmilyen törvény nem írja elô (csak azért, hogy 2004 után nem szerelhetnek egyszenzorosat), és hogyan képzeljük, valahányszor megjelenik egy korszerûbb elosztó, mindannyiszor kicserélik?! A szerelésnél betartották a mûszaki utasításokat és a lakosság végül nem fizetett duplán leolvasási díjat, mert minden rendellenesség kiderül a következô hónapokban, és orvosolják a helyzetet. A hibás számlázás oka kizárólag az lehet, hogy elírtak számokat, például a 6-ost 8-asnak látták, vagy a leolvasók csúnya kézírása miatt az adatbevitelnél az irodai alkalmazott írt el. Tény, hogy ôsztôl speciális készülékkel olvassák le a költségelosztókat, így kiküszöbölik az esetleges tévedéseket. "Nem nagyon van mit újraszámolni, a költségeket, ahol indokolt volt, már sok esetben újraszámoltuk az elmúlt hónapokban" – jelentette ki Sorin Gîrlescu. Ami pedig a bírósági végzés megfellebbezését illeti, a cég bukaresti vezetôi döntik el, hogy megteszik-e – jelentette ki.

***

A Fogyasztóvédelmi Hivatal felügyelôje, Puia Odeta szerint az emberek a tulajdonosi társulásoknak fizettek, tehát onnan várhatják az elszámolást, már ha sor kerül erre. Mi pedig azt is javasoljuk, hogy a pluszban elvett pénzre nyugodtan kamatot is számolhatnak azok, akik "elszámoltak", hiszen egy éven át használták az emberek pénzét. De addig is, míg eldôl, mi lesz, kíváncsian várjuk a bíróság döntését a másik két költségelosztó-szerelô cég esetében.

A válaszokból, érvelésbôl jól érzékelhetô, hogy bár lezárulhat az ügy, a bíróság is dönthet, a fogyasztó érdekén ejtett csorbát senki sem fogja kiküszöbölni.

Az üzleti érdek, olykor felsôbbségi gôggel, fölülírja. S ezen nincs aki változtatni akarna.

Így nyugodtan mondhatjuk, az ügy vége: nesze semmi, fogd meg jól! A rendszer (!) haszonélvezôi jót röhöghetnek a markukba.

Hogyan közeledjünk gyerekeinkhez? Miként gondozzuk önmagunkat? – többek között ezekre a kérdésekre próbáltak választ találni a marosvásárhelyi börtönben fogva tartott édesanyák, akik a HOLT Románia Alapítvány által szervezett tanfolyamon részt vettek. A kurzus tegnap zárult, amikor a "végzôsöknek" átadták az okleveleket.

A márciusban indult "tanórákra" tizenkét fogva tartott nô jelentkezett, közülük azonban csak nyolcan látogatták hûségesen a találkozókat. Ezek során elsôsorban arra próbálták ösztönözni az édesanyákat, hogy tanulják meg gondozni önmagukat, arra az elvre alapozva, hogy egy kiegyensúlyozott személy jobb szülôvé válhat. Továbbá a gyerek- szülô kapcsolatról folytatott szabad beszélgetések során az anyák saját tapasztalataikat oszthatták meg egymással és a szakemberrel. "A jelen lévô nôk gyerekei legtöbb esetben a szociális gondozási szférába kerültek, így az édesanyáknak a börtön elhagyásakor bizonyítaniuk kell, ha vissza szeretnék szerezni gyerekeiket" – vélekedett Andreica Cristina, az intézmény felügyelôje.

Az édesanyák többsége optimista, hisznek abban, hogy büntetésük letöltése után lehetôségük adódik bizonyítani gyerekeik elôtt, hogy valóban akarnak, meg tudnak változni és jobb szülôkké válni.

Marosvásárhelyiek naponta ezerszámra haladnak el a Kultúrpalota bejárata elôtt, s a most kezdôdô turistaidényben egyre nagyobb lesz a forgalom. A központ lüktetô zajában a külföldiek fürkészô szeme minden bizonnyal a Bernády nevével fémjelzett, közel százéves mûvelôdési intézményen, a Kultúrpalotán is megakad. Pláne, ha tájékozott turistáról van szó, aki korábban az útikalauzokat is átböngészte. Ha a külcsín kellôképpen felkeltette a figyelmét, a következô lépés az lenne, hogy a nyitva tartás felôl érdeklôdjön.

A város lakosságának felére való tekintettel, s – valószínû, csalogató szándékkal is – kétnyelvû tájékoztató olvasható. Az egyik biztosan román, a másikról pedig csak gyanítani lehet, hogy ... magyar. Anyanyelvünket írni-olvasni tudó, a mûvelôdés iránt érdeklôdô, valamiféle nyelvi igényességgel rendelkezô turistának – de nem csak! – minden bizonnyal ennek láttán elmegy a kedve a látogatástól. Még akkor is, ha elôtte eltökélt szándéka volt a falakon belüli mûvészeti értékekkel megismerkedni.

Ez nem más, mint városépítô elôdeink munkájának, és fôként a magyar nyelvnek a megcsúfolása. Elsôsorban azoknak szégyen, akik a hibás szöveget kitették és akik valamilyen módon az intézményért és a körülötte történtekért felelnek.

Az egykori székely fôvárosban nem találtak egyetlen olyan személyt sem, aki elemi szinten ismeri a magyart? Aki tudja, hogy a hétfôt hosszú ô-vel, a mûvészetit hosszú û-vel, a jegyárusítást ékezetekkel, a Tükörtermet pedig egybeírják! Vagy nem is strapálták magukat.

Június elsejétôl ismét többet kell fizetnünk, ha a vonatot választjuk közlekedési eszközként, ugyanis 7 százalékkal emelik a jegyek árát. A jelen drágítás idén a második, ugyanis februárban már emelték a viteldíjat. Az utazóközönség további drágításra számíthat az idei év folyamán, ugyanis országos döntés született arról, hogy az állami vasútvállalat háromhavonta emelheti a vonatjegyek árát.

A Környezetvédelmi Alap (Global Environment Facility Small Grants Programme – GEF) Románia számára ötödszörre is beindította pályázatfinanszírozási programját. A GEF-hez a környezetvédelemmel kapcsolatos pályázatokat civil szervezetek nyújthatják be július 2-án 16 óráig. A maximális hitel 50.000 USA-dollár, a pályázók önrésze pedig a megpályázott hitel legkevesebb 40 százaléka. A pályázati ûrlapok a http://www.undp.ro/environment/sgp weboldalról tölthetôk le. Bôvebb tájékoztatást Mihaela Dupleac projektmenedzser a 0212-247- 494-es, vagy Tatiana Stoian a 0212-244-267-es telefonszámon nyújt .

Emlékeztetjük önöket, hogy a marosvásárhelyi tanács 2007. évi 91-es számú határozatának értelmében azon marosvásárhelyi lakhellyel rendelkezô diákok és egyetemisták, akik családjában a havi egy fôre esô nettó jövedelem nem haladja meg a 320 lejt, jogosultak a helyi költségvetésbôl fedezett, egy vonalra érvényes bérletre.

A támogatott bérleteket a következôképpen ítélik oda:

– a családban az elsô gyerek esetében a bérlet összegének felét biztosítják

– a második és a többi gyerek esetében ingyenes a bérlet

A Helyi Közszállítási Rt. – Siletina Impex Kft. Vezetôsége

Anyanyelv

A helyes és szép magyar beszédben legtöbb esetben nem nyeljük el a szóvégi mássalhangzókat. Ez azonban nem vonatkozik az olyan szóvégi h hang ejtésére, amelyet néma h-nak nevezünk éppen azért, mert a beszédben, bizonyos esetekben nem hangoztatjuk.

Ilyenek a düh, méh, pléh, cseh, juh, rüh stb. szavak, hangzásuk pedig: dû, mé, plé, cse, jú, rû. Sôt toldalékos és összetételes alakjuk sem ejtendô a szóvégi h abban az esetben, ha mássalhangzó követi. Például: dühtôl [dûtôl], méhviasz [méviasz], pléhtetô [plétetô] stb. Viszont ha magánhangzó követi, akkor kiejtjük: csehek, dühös stb. Írásban mindig jelöljük a néma h hangot attól függetlenül, hogy hogyan olvassuk ki a szót.

Vannak olyan szavaink, amelyek szintén h-val végzôdnek, de nem néma h-val. Például: doh, potroh, Allah stb. Helyes beszédben nem nyeljük el a szóvégi h-t a toldalékos alakokban sem: potrohnak – potrohos, Allahtól – Allahért stb.

Problémát jelenthet e kétféle h hang a helyesírásban. Egyrészt azért, mert a néma h- t a hangzás, illetve a nem hangzás miatt könnyen elhagyhatjuk, ami helytelen, ugyanakkor egyes szavakban a rövid magánhangzó megnyúlik a beszédben, de ezt írásban nem jelöljük. Másrészt a -val, - vel toldalékok illesztésére érdemes odafigyelni: a néma h-val végzôdô szavak esetében a fenti toldalékokat az utolsó kiejtett hang szerint kapcsoljuk a szóhoz: csehvel [csevel], dühvel [dûvel], juhval [júval] stb. Az Allah, doh, potroh szavakban az utolsó kiejtett hang a h, tehát a -val, -vel toldalék a hasonulás törvénye szerint átalakul, így a ragos alakok: Allahhal, dohhal, potrohhal stb.

A mai kiejtésben egyre inkább az tapasztalható, hogy a néma h hangzóssá válik. Ennek ellenére a helyesírásban a fentieknek megfelelôen kell eljárni.

Szerbia az EU-tagságért cserébe se mond le Koszovóról – nyilatkozta a Vecernje Novosti címû belgrádi lapnak Boris Tadic államfô. Az elnök szerint "Koszovó kulcsfontosságú eleme identitásunknak, s identitásunkat vesztve nincs mit keresnünk az Európai Unióban".

Tadic úgy vélte, hogy a dél-szerbiai tartomány körüli helyzet a következô két hónap folyamán, az ENSZ BT Koszovóra vonatkozó határozatának megszületése után fog kikristályosodni. Ô az utolsó pillanatig, minden erejével azon lesz, hogy ne a Szerbia számára legrosszabb fejlemény következzen be.

Tárgyalnunk kell a világ összes fontos államának képviselôivel, s Vojislav Kostunica miniszterelnökkel éppen ezt tesszük. Ha nem így lett volna eddig is, akkor Koszovó már régen független lenne – jelentette ki Boris Tadic.

Az államfô Koszovó státusát, a hágai Nemzetközi Törvényszékkel folytatott együttmûködést és az EU-val megkezdett tárgyalások folytatását tartja olyan kulcsfontosságú momentumoknak, amelyek eldöntik, hogy Kostunica múlt héten megalakult koalíciós kormánya, amelynek a Tadic vezette Demokrata Párt (DS) is a tagja, kitölti-e a teljes mandátumát.

Koszovó kérdésérôl ugyanúgy gondolkodunk. Egyformán vélekedünk arról is, hogy az EU-csatlakozás elsôdleges feladat, Szerbiának az európai fedél alatt a helye, de oda csak akkor kerülhet, ha együttmûködünk a Nemzetközi Törvényszékkel. Úgyhogy nem látom, hol lehetne köztünk probléma ezekben a kérdésekben – mondta a belgrádi újságnak Boris Tadic elnök.

A politikai kultúra nem megfelelô szintjére hivatkozva sajátos szájkosarat javasolt a német politikusok számára televíziós szerepléseikkel kapcsolatban Norbert Lammert, a Bundestag elnöke.

A konzervatív politikus szerdai nyilatkozatában aggodalommal szólt arról, hogy a politikai kultúra egyre inkább elsekélyesedik, s ezért mindenekelôtt a politikusok mind gyakoribbá váló televíziós szerepléseit tette felelôssé. Miközben a különbözô talkshowk-ban egyre több politikus szerepel, tekintélyük növekedéséhez mindez egyáltalán nem járult hozzá – panaszkodott Lammert. A Bundestag elnöke annak a személyes véleményének adott hangot, hogy a politika sok esetben lejáratja magát, s ez különösen vonatkozik a televíziós szereplésekre.

Mindebbôl kiindulva a parlament elnöke indítványozta, hogy a politikusok tartsanak szünetet televíziós fellépéseikben. "Talán valamennyi politikus számára egy kétéves talkshow- szünet lenne ajánlatos" – hangoztatta a kereszténydemokrata politikus, aki egyébként meglehetôsen keveset szerepel a nyilvánosság elôtt, s különösen keveset a televízióban. Ezzel kapcsolatban kijelentette: "Csak akkor élek az alkalommal, ha valamit valóban akarok mondani, s erre lehetôséget kapok. De a szóban forgó mûsorok erre nem alkalmasak."

Lammert ugyanakkor nem vitatta, hogy a televíziós jelenlét nagymértékben hozzájárul a politikusok ismertségének növekedéséhez.

Saját szerepével kapcsolatban Norbert Lammert úgy vélekedett: a Bundestag elnökének nem szükséges magas fokú ismertséggel rendelkeznie, ezzel szemben nagy tekintélyre kell szert tennie. A különbözô pártok és frakciók közötti, éppen idôszerû politikai összetûzéseket "megfelelô távolsággal" kell szemlélnie. Általános tekintélyét csakis így ôrizheti meg. S így nyílik esélye a tényleges közvetítésre, amennyiben az szükséges és kívánatos. Egy parlament mûködôképessége mindenekelôtt attól függ, hogy a képviselôk mennyire aktív és sokrétû kapcsolatot tartanak a társadalommal, s ezáltal mennyire ismerik az emberek problémáit – hangoztatta Lammert, aki nyomatékosan síkraszállt a honatyák keresetével és esetleges mellékállásaikkal kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatala mellett.

Az MKB Bank május 18-ával 55,37 százalékról 75,95 százalékra növelte részesedését a román Romexterra Bankban, miután a kisrészvényesektôl további tranzakciók során megvásárolt további 20,58 százaléknyi részvényt – tette közzé az MKB Bank. A bank cégneve Romexterra Bank S. A.-ról MKB Romexterra Bank S.A.-ra változott.

Az MKB 2006 októberében vásárolt stratégiai részesedést a 0,8 százalékos piaci részesedésû Romexterra Bankban, 45 millió eurót fizetett a csomagért. Az MKB az akvizíciót tôkeemeléssel és alárendelt kölcsöntôke-kibocsátással finanszírozta.

A 62 egységbôl álló fiókhálózattal rendelkezô Romexterra 2006-ban 20,9 millió lej adózott nyereséget ért el 1,209 milliárd lej mérlegfôösszeg mellett. Az MKB célja, hogy a Romexterra közép-, illetve hosszú távon 5,5-6 százalékos részesedést érjen el.

A magyar hitelintézet a BayernLB csoport tagjaként hídfôszerepet tölt be a csoport közép-kelet- európai stratégiájának megvalósításában, annak "zászlóshajójaként" saját nevét használva hajtja végre a bankcsoport régiós terjeszkedését. Eddig Románián kívül Bulgáriában vásárolt bankot.

Az MKB-nak a három országban 166 bankfiókja van, amelyekhez az idén 50 újat nyitnak, ebbôl 35-öt Romániában, 10-10-et Bulgáriában és Magyarországon. Az MKB korábbi közlése szerint három-négy éven belül legalább 350 bankfiókja lesz a csoportnak a térségben.

Az MKB Bulgáriában valamint Romániában is komplex pénzügyi csoport kiépítését tervezi, a Romexterra az idén például elindítja nyugdíjpénztárát, a bolgár Unionbank pedig a flottafinanszírozást, s az MKB mindkét országban megjelenik majd biztosítási szolgáltatásokkal is. Magyarországon a BayernLB-vel és a Versicherungs-kammer Bayern biztosítóval indít közös biztosítókat az idén.

Az USA Today címû lap online változata ismerteti azt a tervet, amely szerint a világ kormányainak ugyanolyan együttmûködésre lenne szüksége a magas vérnyomás elleni küzdelemben, mint a különbözô járványok esetében.

A beszámoló idézi a Szív Világszövetségének egyik szakértôjét Sidney Smith-t, aki úgy véli, hogy az Egyesült Államokban sincs a betegek többsége megfelelôen informálva, nem beszélve Kínáról és Afrikáról. A páciensek addig nem veszik komolyan a szimptómákat, amíg valamilyen szervük nem károsodott. Eközben a magas vérnyomás a döntô ok az agyvérzéses eseteknél, a vesebetegségeknél, de komoly szerepe van a vakság, sôt a demencia esetében is. A magas vérnyomás esetében a diéta és a mozgás általában segíthet, de ha ez nem elegendô, a vérnyomáscsökkentô szerek a legrégebbiek és legolcsóbbak a piacon.

Washingtonban a héten összegyûlnek a kérdés szakértôi, és az általuk készített jelentés szerint a magas vérnyomás elleni harcban valóságos kulturális forradalomra van szükség, változtatni kell az étkezési szokásokon, fôleg a fekete amerikaiak körében, ugyanis az ô esetükben csaknem minden második személy szenved magas vérnyomásban. Csaknem ilyen rossz a helyzet a latin-amerikai országok közül Mexikóban, Venezuelában és Paraguayban, ahol minden harmadik személyt érinthet a betegség. A betegek számának drámai növekedése a fejlôdô országokban várható, így Indiában és Kínában, ahol a városi körülmények között még mindig a hagyományos falusi életmódot akarják folytatni, – írja a USA Today online változata.

(MTI) – Ha Malina Hedvig esete mögött valóban titkosszolgálati játszma állna, akkor a nyomozás a jövôben még "ködösebb" lehet, az azonban már most biztos, hogy a lehetséges forgatókönyv szerzôinek máris sikerült értelmetlen indulatokat gerjeszteni a szlovákok és a magyarok között – írta az SME szerdán megjelent számában Martin Bútora, Szlovákia volt washingtoni nagykövete.

A szlovák liberális polgári napilap szerzôje emlékeztet arra, hogy a szlovák internetes portálokon a Hedvig-ügyben folyó vita egyes szerzôibôl milyen idézhetetlen vulgarizmussal áradnak a magyarellenes indulatok, hogy a magyar nyelvûekben is bôven fordulnak elô a trágárságok, s hogy a média egy része is ízléstelenül avatkozik be a lány életébe. Nem feledendô: abból, hogy az eset politikai színezetett kapott a szlovák közéleti vezetôk igencsak kivették a részüket, amikor "beavatkoztak" az ügybe.

Ezért semmilyen külföldi reagálás, semmilyen találgatás nem indokolhatja, hogy eltekintsenek az eset maradéktalan feltárásától és az igazságos ítélet kimondásától. "Annak ellenére sem, hogy egyes politikusok nyilvánosan, vagy magánbeszélgetésben elôre kijelentik: a nevezett »nyilvánvalóan« bûnös és »nyilvánvalóan« elítélik" – így a cikkíró. Bútora felsorakoztatja azokat az utóbbi hetekben felmerült körülményeket, amelyek arra utalnak, hogy a magyar egyetemista esetleg egy megtervezett játszma áldozata lehet.

Bútora személyes múltjára, diplomáciai tapasztalataira és saját üldöztetésére, a kommunista államrendôrség, az StB ellene irányuló egykori praktikáinak ismeretére hivatkozva így fogalmaz: "Gyanúm szerint ebben a konkrét ügyben valami tisztátalanság történik. Azt is látom, hogy Hedvig – azok után, amit át kellett élnie – a továbbiakban is traumának van kitéve." Diplomataként "az állam érdekeit védelmeztem, tudom, hogy ez nem könnyû foglalkozás. Ezért is aggódom annál inkább, nem csak Hedvigért, hanem az országért is, nehogy olyan slamasztikába keveredjünk, amely aztán évekig koloncként a nyakunkon marad" – írta az egykori szlovák diplomata a nyitrai magyar egyetemista esetérôl, akit állítása szerint tavaly augusztusban két ismeretlen bôrfejû azért vert meg, mert magyarul beszélt, s akinek most azért kell bíróság elé állnia, mert a rendôrség szerint megveretésének történetét kitalálta, az errôl szóló vallomásában hamisan tanúskodott, s hamisan esküdött, amikor vallomását esküvel hitelesítette.

Közép-Európa aktuális gondjairól, jövôbeni kilátásairól valamint a régió és az Európai Unió viszonyáról tanácskozik 16 térségbeli ország államfôje mától három napon át a dél-morvaországi Brünnben. Ez a 14. közép-európai államfôi csúcstalálkozó.

A csúcstalálkozóra 17 ország – Albánia, Ausztria, Bulgária, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Montenegró, Németország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna – köztársasági elnöke kapott meghívást a házigazdától, Václav Klaus cseh államfôtôl. A német és a szlovén államfô más elfoglaltságaira hivatkozva lemondta a részvételét.

A háromnaposra tervezett rendezvény, amely az utóbbi fél évtized legnagyobb politikai eseménye Csehországban, csütörtökön este az államfôk nem hivatalos vacsorájával kezdôdik. A hivatalos megnyitóra pénteken délelôtt Brünn fôterén kerül sor ünnepélyes keretek között. Az elsô tárgyalási fordulót délután tartják meg a nemzetközi hírû brünni Vásárvárosban, majd kétoldalú találkozókra kerül sor. A napot a felújított Mahen Színházban díszelôadás és a történelmi emlékû Spilberk erôdben adott díszvacsora zárja. Az utolsó napon újabb plenáris ülésre és kétoldalú megbeszélésekre kerül sor, majd Václav Klaus sajtóértekezleten értékeli a csúcstalálkozót.

Prágai megfigyelôk szerint várható, hogy a csúcstalálkozó résztvevôi felvetik a Csehországba, illetve Lengyelországba tervezett amerikai katonai támaszpontok kérdését is, de ezt az érintettek kétoldalú, cseh-amerikai, illetve lengyel- amerikai kérdésnek tekintenék. Ugyanakkor érdekük, hogy a témáról részletesen tájékoztassák az összes régióbeli országot is.

Kommentár

Szépen nyúzzák politikusaink a referendumot. Ki ahogy tudja, igyekszik egy-egy rend bôrt vagy bár bôrfoszlányt lehúzni a nem szûnô vihart kavart népszavazásról. Ezt persze nem tehetik úgy, hogy megállapítsák, a népszavazás "relevanciája" legalábbis kétes, hiszen ha a részvételt firtatnák, odalenne a politikai pecsenyesütögetés lehetôsége, s az "ügy" politikai hozama alaposan megcsappanna. Így aztán nemes, vagy pontosabban nemtelen egyszerûséggel a politikusok legsûrûbben használt eszközéhez folyamodnak: csúsztatnak. Vagyis inkább a 75 százalékon lovagolnak, ami eléggé szembeszökô ahhoz, hogy eltakarja a reális "mi mennyit". Vagyis, hogy az a bizonyos 75 százalék minek is a negyede. Ha az 56 százalék érdektelenre is gondolnának, akik kutyába sem vették a népszavazást, s tesznek Traian Basescu hatalmi ambícióira, meg az egész politikus hadra, mindjárt nem lehetne annyira kézenfekvônek mondani az elnöki "gyôzelmet", s a pártpolitikai, egymás kicsinálására játszó belharcokra sem lenne elég szilárd támaszték. A "gyôztesek" a képzelt gyôzelembôl próbálnak politikai tôkét kovácsolni, a vesztesek pedig sebeiket nyalogatva igyekeznek minimalizálni a leégést.

A "gyôzelem" mámorító italába méregként cseppent a "minden románok elnökének" minapi, nagy visszhangra talált spontán cigányozása. Így a Demokrata Párt öröme sem lehet felhôtlen, hiszen, ha nem is a "nép" elôtt, de az európai intézmények elôtt mindenképpen elszámolandó az elnöki "elszólás", amely – bárhogy is magyarázzák – szóban forgónál lélekbôl fakadt, és az igazi mentalitására utal.

A vesztesek, kivédendô a pártokon belül ambíciókat táplálók érthetô támadásait, zagyvábbnál zagyvább érvekkel magyarázzák a bizonyítványukat, el addig, hogy például az RMDSZ kampányfônöke a nem létezô kampányt egyenesen stratégiának tünteti fel. A harakiri – hála a "stratégiának" – kétségtelen, sikerült.

A referendum kimenetele itt-ott némi eszméletvesztést és memóriazavart is okozott: lásd a PNL egyik állandó fennforgójának zseniális ötletét, miszerint a liberálisok váljanak ki a kormányból. Ez a dolog a liberálisok közötti "testvérharc" kezdetét is jelenti, mert Calin Popescu Tariceanu viszont azt mondta, "nem szándékoznak egy másfajta politikai többségrôl tárgyalni", inkább a jobbközép erôk egyesítésén fognak fáradozni. Hogy honnan szednek ilyent elô, egyelôre rejtély.

Ugyanez a zavarodottság hozhatta magával, hogy az RMDSZ "elfelejtette" bármi jelét adni annak, hogy legalábbis rosszallja a hôn szeretett Traian Basescu elnök minapi rasszista produkcióját. De hát nem ez az egyetlen kihagyásuk az utóbbi idôben! Annyira belemerültek a politikai taktikázásba, hogy most már csak ellentmondásos magyarázkodásra és le- meg felfelé mutogatásra telik. Jut eszembe, Eckstein Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke, aki "elôre megmondtam"-féle konjunktúrapolitikusként mindig az erôsebbnek látszóhoz húz, most elnyilatkozhatná magát "jogilag" is, meg "politikailag" is támogatottjának cigányozásáról. Félrevezetô fejtegetések helyett beleszôhetné aktuális mondandójába véleményét az "igazság bajnokának", Monica Macoveinek a hallgatásáról is, aki – egykori "civil" státusát feledve –oly bensôségesen ölelkezik Traian Basescuval.

És a lista még hosszú. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Magyar Polgári Szövetség sem marad ki a pecsenyesütögetésbôl. Basescu hátán szeretnének legalább annyi népszerûségre szert tenni, esetleg segítséget kapni, hogy kínnal-bajjal, de valahogy összejöjjön a párt bejegyzéséhez szükséges aláíráslista. A csúsztatásban ôk sem maradnak le, így elfelejtenek eljutni addig a gondolatig, hogy ha annyian hallgattak volna rájuk népszavazás dolgában, ahányat most bizonyíthatatlanul magukénak tulajdonítanak, már réges-rég halomban állnának a bejegyzéshez szükséges támogató aláírások. Nem állnak halomban. Gyûjtögetés helyett aztán az RMDSZ-t szapulják. Emellett láthatóan zavarban vannak, mert fogalmuk sincs, hogy a Szász Jenô-féle tavalyi bratyizgatás után hogyan melegítsék fel a viselkedéskultúrával (is) hadilábon álló Traian Basescuval a barátkozást. Híveik elvárják, ellenfeleik meg nem felejtenek.

Hogy harag ne legyen, és senki se érezze mellôzve magát, hadd szóljunk Theodor Stolojan pártocskájáról is, aki a miniszterelnökhöz hasonlóan ugyancsak egy jobbközép pólust kíván létrehozni. Szövetségesnek a Demokrata Pártot, Gigi Becali Új Generációját és a volt kémfônök, Ion Iliescu volt személyi tanácsadója, Ioan Talpes zsebpártját tekinti. Pedig köztudott: voltak ezek már mindenfélék, de "jobbközép" még álmukban sem. Többre mennének, ha kiadnák a jelszót: Kaméleonok, hozzánk! Belôlük bô fölösleg mutatkozik.

Aztán folytatódik az egymásra mutogatás: a PNL nem lép ki a kormányból, a PD nem lép be a kormányba, a PSD teszi magát "angolnak", kivár. Nyugodtan teheti, hiszen nem annyira a maguk pillanatnyi erejébôl, mint a helyzetbôl adódóan, nyeregben vannak. A mai káoszból a segítségük nélkül nincs kilábalás, szükség van rájuk.

Az Európai Parlament elôrehozott választásokat szorgalmaz, Elmar Brok figyelmeztetett, hogy ellenkezô esetben felkéri az Európai Bizottságot, készítsen jelentést, mit kell tennie Romániának, hogy hozzájusson a strukturális alapokhoz. Az államelnöknek fejébe szállt a 44 százalék 75 százaléka, s szabad teret enged rasszista érzelmeinek, fényes nappal elrabolja egy újságíró mobiltelefonját. Késôbb ugyan kénytelen bocsánatot kérni a roma közösségtôl, de nem a cigányozásért teszi, csak azt sajnálja, hogy a közvélemény tudomására jutott a minôsíthetetlen címkézés. Azt egyetlen szóval sem említi, hogy bûntényt követett el, miközben a sajtószervezetek, a civil társadalom és egyes politikai pártok annak tekintik. A parlament "természetesen" nem akar elôrehozott választásokat, amíg lehet, a képviselôk is sütögetik a pecsenyéjüket. Lehetôleg az utolsó pillanat utánig. Miért is ne? Basescu pedig újabb ultimátumot adott a parlamentnek a névre szóló szavazás ügyében, ellenkezô esetben ismét referendummal fenyegetôzik, amit viszont ô nem hirdethet meg. De hát ezt honnan tudná a "nép"!

Ez dióhéjban a román társadalom vázlatos röntgenképe. Mi történhet a továbbiakban? A matróz visszatér Cotroceni-be, a politikai pártok helyett a "néppel" fog tárgyalni, s a két legfontosabb állami intézmény között tovább dúl a háború. A kisebbségi kormány továbbra is a politikai manôverek játékszere marad, s a Brüsszel által szorgalmazott reformok sorsa még kétségesebbé válik. Szebb jövôt!

– Ha a jelen ismeretében képesek leszünk megtervezni a jövendôt, akkor meg fogunk maradni, sôt, az egész magyarság jövôjére hatással lehetünk – mondotta egy interjúban Sepsiszéki Nagy Balázs. – Ez a könyvem fô üzenete. Nem elég nyilatkozatok szintjén maradni, a jövôért naponta tenni kellene valamit: gyerekvállalással, munkahelyteremtéssel, otthonmaradással, hittel, reménnyel. Az erdélyi autonómia gondolata fôként az Erdély etnikai összetételét és az itteni románság gondolkodását nem ismerô magyarországiak fejében fogalmazódik meg. Erdélyi magyarként ezt utópisztikusnak tartom.

Kezdetben gyalog és kerékpárral, majd Trabanttal és a tetején hordozott drótszamárral, aztán terepjáróval, de mindvégig hálózsákkal és jókora mozgókönyvtárral felszerelkezve kereste fel a történelmi Székelyföld településeit, mintegy ötszáz helységet járt be, nyolcezer adatközlô segítségét véve igénybe. Tíz év munkája fekszik a négy kötetben: Háromszék (1998), Csík-, Kászon-, Gyergyószék (2000), Udvarhelyszék (2003) és a befejezô könyv: Marosszék, Aranyosszék (2006), melynek bemutatóját kedden tartották a Kultúrpalota kistermében.

"Faluleírásaim megismertetik az olvasóval egy-egy település lakosságának etnikai és vallásfelekezeti megoszlását, a gyülekezetek életét is. Rögzítettem az óvodások és a helyben tanuló elemi iskolások számát, az oktatási és mûvelôdési állapotokat. Bemutatom a lakosság fô foglalkozási ágazatait, a térség gazdasági helyzetének érzékeltetésére számba veszem a falvakban mûködô ipari, mezôgazdasági és kereskedelmi vállalkozásokat, a mesterembereket, kézmûveseket. A gazdálkodásra, az állatok és munkagépek számára vonatkozó adatokat a helyi tanácsbeli tisztviselôk tájékoztatása alapján jegyeztem le. A peremfalvakban és tanyákon adataimat a gazdáktól és csordapásztoroktól gyûjtöttem össze." Mindezt elmondhatta volna, ha ott lehet, a szorgos szerzô, a magyar néprajz ifjú doktora. De betegsége otthonához kötötte, ezért korábbi vallomásaiból tallózva "szólaltatjuk" most meg. "Orbán Balázs után 130 évvel nekem sikerült másodikként bejárnom Székelyföld összes települését. Munkám fô célja a megismerésen túlmenôen e sok gonddal küzdô nagytáj jelenkori helyzetének minél valósabb bemutatása volt."

Ezt emelte ki a negyedik kötetet ismertetô Kovács Gergelyné Irénke budapesti mûvészettörténész, aki a 200 éve született Fényes Elek statisztikusi munkásságát tartja méltónak Orbán Balázs hatalmas vállalkozásához, utóbbi végrendeletét idézve: "A magyar népet tekintem családomnak". Az sem véletlen, hogy az utolsó meglátogatott település 2004 novemberében éppen az elpusztult Bözödújfalu volt, mondotta Kovács Gergelyné. Közösségépítésre, a "gyermektelen világ" megszüntetésére, összetartásra, tudatos jövôképre és erôs értelmiségre van szüksége az erdélyi magyarságnak ahhoz, hogy méltó helye legyen az egyesült Európában. A Nap Kiadó gondozásában megjelent kötetet és szerzôjének munkásságát méltatta Sebestyén Irén, a kiadó ügyvezetô igazgatója is. Simó Edmund tolmácsolta a szerzô gondolatait annak távollétében. Végezetül Szénégetô István remeteszegi plébános nyújtott alapos elemzést a rendkívül értékes könyvsorozatról.

A negyedik kötet nagy részét a marosszéki fejezet teszi ki, ezt már végigolvastam, és gyakorló újságíróként állíthatom: pontos munka – kegyetlen, de igaz látlelet térségünk mai állapotáról. Találó Kovács Gergelyné tömör jellemzése: adatkaparászás helyett élô krónikát írt. Magam, aki meglehetôsen ismerem megyénket, nagy haszonnal forgattam és forgatom ezután is. (Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a huszadik század végén. IV. Marosszék, Aranyosszék)

Az Országos Gyermekjogvédelmi Hatóság által kétnapos rendezvény keretében szervezett mûhelytalálkozót követôen, melyen a gyermekjogvédelem és a sajtó képviselôi vettek részt, kedden a gyermekjogvédelem területén dolgozó szakemberek tanácskozását tartották.

A hatóság részérôl a Gabi Comanescu képzô vezetésével tartott tanácskozáson Maros, Hargita, Brassó, Fehér és Szeben megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságok, önkormányzatok, szervezetek, egyházak, igazságügyi szervek és a Beszélj elnevezésû gyermektanács képviselôi vettek részt. Bemutatásra és megvitatásra kerültek olyan témák, mint a szülôi nevelés, a gyermek részvétele az ôt érintô döntésekben, a helyi hatóságok kezdeményezései a közösségi problémák megoldásában, továbbá a sérült gyermekek társadalmi beilleszkedése, az iskolakerülés megelôzése és a gyermekek elleni erôszak.

Elhangzott, hogy a gyermekek fejlôdéséért, neveléséért elsôsorban a szülôk a felelôsek, az államnak viszont olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyekkel segítséget nyújt számukra.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a legtöbb országban a (leendô) szülôk nem készültek fel a gyermekvállalásra, -nevelésre. Ezért indítanak nevelési programokat szülôvé válás elôtt álló személyeknek, fiatal vagy egyedülálló szülôknek, kisiskolás gyermekek szüleinek, helyettesítô vagy örökbefogadó, egészségi, lakás-vagy elhelyezkedési gondokkal küzdô szülôknek, sérült gyermekek szüleinek, erôszakos vagy szenvedélybeteg szülôknek.

Támogatásukra Romániában is olyan programok illetve szolgáltatások fejlesztésére van szükség, mint a szülônevelés, családtervezés, szülés elôtti tanácsadás, szenvedélybeteg gyermekek szüleinek, illetve hátrányos helyzetû szülôknek nyújtott konzultációk stb. Ezek megszervezése a helyi vagy központi hatóságok, szociális szolgáltatók és nemkormányzati szervezetek hatáskörébe tartozik.

A gyermekek döntéshozatalban való részvételérôl is szó esett, a törvény nyújtotta jogok ismertetésével egyetemben. Megemlítették többek között a gyermekek véleményének meghallgatását és figyelembe vételét, valamint a szabad véleménynyilvánításukkal járó következmények ismertetésére vonatkozó jogaikat; a törvény ugyanakkor azt is megszabja, hogy a gyermeknek hány éves korától van joga véleményt nyilvánítani egy adott döntés meghozatalakor (pl. szülôk válása).

A sérült gyermekek társadalmi beilleszkedésére vonatkozó elôírásokról is tájékoztatták a jelenlévôket. Felvetôdött, hogy elméletileg minden gyermeket egyforma bánásmódban kellene részesíteni, azonban sajnos vannak olyanok is, akik fogyatékosságuk miatt különleges figyelmet érdemelnek. A különleges bánásmód testi, mentális, érzelmi, morális és szociális vonalon kell megnyilvánuljon – hangzott el a konferencián.

Az európai uniós támogatással a gyermekek jogainak ismertetésére szervezett sajtókampány keretében az Országos Gyermekjogvédelmi Hatóság több régióközpontban szervezett hasonló rendezvényt.

– Idôrôl idôre eltûnsz az irodalmi és a közéletbôl. Hova? Miért?

– Nem tûnök el, csak egyszerûen elutazom, ami persze egészen másként hangzik. Távollétem alatt éppen úgy elláttam a feladataimat, mintha csak éppen a szomszéd városba távoztam volna. Tehát nem futottam el, nem bujkáltam, megpróbáltam remete módjára élni, s a napi penzumomat megírni. Egy újabb regényen dolgozom. Egészen más, mint a Vanda örök, azaz Amíg gondolom, hogy létezem volt. Sajnos, nem tudtam befejezni, így tavasszal is tovább kell dolgoznom, s esetleg újra elvonulnom néhány hétre. Bár nagy részével megvagyok, mégsem szeretnék a témájáról beszélni. Majd, ha készen leszek vele. Amíg odavoltam, a Magyar Rádió két, velem készített interjút is sugárzott, a Magyar Televízió pedig portréfilmet vetített rólam az elmúlt hetekben. Tehát, ha fizikailag nem is, de szellemileg, hang- és videoszalagon jelen voltam.

– Az IJ-találkozók amolyan újabb kori irodalmi korteskörutak? Mit illik tudni a megújult köntösû Irodalmi Jelenrôl?

– Az IJ-találkozó, nem korteskedésünk egy állomása, hanem jelenlét,létezésünk jele a térségben. Tavaly és tavalyelôtt bejártuk már Magyarország nagy részét, de voltunk Szlovákiában, sôt Norvégiában is. Erdélyben pedig állandóan jelen vagyunk két munkatársunk, Orbán János Dénes és Karácsonyi Zsolt jóvoltából. Ami a "köntösváltást" illeti, egyszerûen új formát, új dizájnt készítettünk az Irodalmi Jelennek. Lapunk fiatal munkatársa, Weiner Sennyey Tibor, a Szegeden élô költô és prózaíró kollégám Bege Magda lapszerkesztônkkel együtt készítették el az új "ruhát". Ezzel a mondanivalónkat szerettük volna új formába bújtatni, hogy jobb, kellemesebb legyen a szemnek, vonzóbb a léleknek. Az Irodalmi Jelen koncepciója nem változott, megmaradtunk ugyanannak az irodalmi lapnak, amelyben nem írunk politikáról, nem tartozunk egyik politikai szekértáborhoz sem, az irodalmat, a mûvészeteket szeretnénk visszavinni, újra megszerettetni a falvakon, kisváro-sokban élôkkel, hogy az irodalom ne csak a nagyvárosok lakóinak privilégiuma legyen. Ugyanakkor fontos feladatunk a fiatal írók felkarolása és támogatása, az irodalmi vonulatban résztvevôk közlése, népszerûsítése.

– A Kortárs magyar irodalom határon innen és túl azt jelzi, azt méri, hogy mi tükrözôdik ebbôl az irodalmi mûvekben? Mit érzékel ezekbôl a változásokból az IJ fôszerkesztôje, költô, aktív író?

– Az Irodalmi Jelen nem határon túli, mert a közös Európában megszûntek a határok, azaz ha vannak is, nem olyanok, mint azelôtt. Lapunk a történelmi Magyarország területén élô magyar írástudók munkáit közli, de nem csak. Ilyen értelemben a magyar szellemiség, kultúra és anyanyelv alapján eddig sem voltak határok, bármennyire erôsen is huzigálták meg azokat.

– Egyáltalán fontos-e globalizált világunkban, hol él, hol alkot a globalizált magyar? Mérték-e továbbra is az érték?

– A fenti kérdés egy részét, gondolom, megválaszoltam. Ami az irodalmi értéket illeti, magától értetôdô a válasz. Csakis az érték számít!

Hihetetlenül sokat változott a diákok mentalitása, életérzése, életfelfogása az IKV (értsd: Irodalmi Kreativitásverseny) kezdete óta – ebben a zsûri minden tagja egyetértett. Míg a kilencvenes évek elején a rendhagyó és ezért legendásan népszerû vetélkedô akkori résztvevôinek nagy többsége szomorú, elvont, szürreális írásokat hagyott hátra az antológiakészítô utókornak – kis túlzással az is állítható, hogy kialakult egy IKV-s irodalmi stílus –, addig a maiakra az életöröm, életvidámság, az irónia, önirónia, a gyilkos cinizmus és állandó intertextualitás a jellemzô. A világot nem sötét és zárt gömbként, hanem vidám helyzetek egymásutániságaként élik meg a legtöbben, amint az a "dolgozatokból" kiderült. És ez jó.

Az IKV, teljes nevén az Április 11 Irodalmi Kreativitásverseny országos döntôje zajlott Marosvásárhelyen a hét végén, a Maros Megyei Magyar Középiskolások Diákszervezete (MMKD) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) szervezésében, valamint a Látó szépirodalmi folyóirat társszervezésében – tizenkettedik alkalommal. A vetélkedô – amelynek lényege a szabad alkotás az irodalmi olimpiák zárt követelményeivel szemben – megszervezése idén is anyagi nehézségekbe ütközött. Címébôl is kitûnik, hogy eredetileg József Attila születésnapjára idôzítették (az elmúlt években akkor is szervezték), míg az idén a fenti okok miatt kétszer kellett halasztani a döntôt, amelynek végül a Bolyai Farkas líceum adott otthont. A zsûritagok – Balázsi Pál Elôd, Haller Béla, Kovács Margit, Nagy Botond, Simon György és Szabó Róbert Csaba –, valamennyien pedagógusok, vagy régi IKV-sok, idén is két kategóriában osztottak díjakat, külön véleményezték a kilenc-tizedikesek és tizenegy- tizenkettedikesek írásait. Minôségben és humorban – szerencsére – idén sem volt hiány, de a közhelyeket is meglepôen ügyesen "felejtették ki" írásaikból a résztvevôk. A Communitas Alapítvány fôtámogatta verseny és országos döntô (további támogatók: Dr. Bernády György Alapítvány, Markó Eszter, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Látó szépirodalmi folyóirat, Mikó Júlia, Transindex, Mentor Kiadó, TKK könyvesbolt, Euro Best Travel Agency, Timko pékség, Csorja György) nyertesei tehát: IX-X. oszt. – elsô díj és Mikó András – különdíj: Demeter Katalin (Csíkszereda), második díj: Gyulai Róbert (Marosvásárhely), harmadik díj: Panek Csenge Zsuzsánna (Kolozsvár). Tizenegy-tizenkettedikesek: elsô díj – Láng Orsolya, második díj: Oroszhegy Tünde Elza (Nagyenyed), harmadik díj: Szilágyi Róbert Béla (Brassó). A Látó különdíját a székelyudvarhelyi Benczi Melinda, a Transindex különdíjait a kolozsvári Bethlendi István és Takács István nyerte, illetve nyerték.

Ami a további terveket illeti: a fôszervezô MMKD jövôre is szeretné megszervezni a nagy múltú irodalmi szabadversenyt, és nem csak. Irodalmi tábort szándékoznak létrehozni középiskolásoknak és jövôre még egy, az IKV-hoz hasonlóan országos szintû rendezvényt szervezni, amelyen a fô téma nem az irodalom, hanem az erdélyi magyarság történelme lenne. Mindehhez várják a segítséget: a diákoktól lelkesebb hozzáállást, idôsebbektôl támogatást. Manapság mindkettô különösen fontos.

Csütörtöki kimenô

Egyetértés – tisztaság. Erre emlékszem gyermekkorom falvédôi közül. Akkor nem nagyon értettem, ma érteni vélem. Az egyetértés a legszebb erények közé tartozik amúgy, a mindennapi társadalom szintjén. Hiszen egyetértés hiányában felborul a rend, a biztonság elkezd sántálni és a nyugalom kereket old. Oda az álmod.

Az egyetértésnek nem ellentéte a vita, a vitatkozás. Sôt az is a tisztaság felé vezet. A fogalmi tisztaság felé, kikínlódott közmegegyezés irányába mutat, ha jó szándékú, építô jellegû. A vita az élet lényegéhez, a szellem és társadalom mozgásához tartozik. De ezt már sok helyen nem tanítják. Elnyomják, kitoloncolják. Tiltják a vitát. A parancsuralmi és kényszerrendszerek: diktatúrák, katonai alakulatok, egyházi hatóságok mellôzik, kerülik a vitatkozást. Holott a protestáns vallások pl. a hitviták tüzében forrtak ki.

Mindezt azért mondom, mert valahogy be akarom könyvelni a szombati referendum eredményét. A lakosság jelentôs (73 %) hányada az elnök maradására, kipányvázására szavazott. Mert felsôbbségtisztelô. Egy vezér, egy központ, egy parancs, utasítás. Az elnök a magányos partizán. A megbántott jóság. Flottaszent.

Másfelôl ott a parlament, mely folyton vitázik, összeesküszik és szét-, a politikusok fúrton- fúrt egymással hajba- és összekapnak, veszekednek. Anyáznak civilizált formák között... vadul.

Az effélét az egyszerû ember, a politikai kultúra hiányában, a politikai mechanizmusok nem ismeretében szenvedô járdaszéli bölcselkedô rühelli. Ô az egyértelmû beszédet szereti. Mint a kinyilatkoztatás, pozitív jóslat, parancs. Az egyértelmû helyzeteket. Az egylövetû viszonyokat. Fekete/fehér. Vagy vagy. Erre tanították az óvodában, ezt mondta gyóntatója, lelki atyja, papja. Nem illik, fiam, feleselni a szülôvel. Nem illik ellentmondani tanítódnak, fônöködnek, parancsnokodnak, szentjeidnek. Nem illik belekottyantani a nagyok dolgába. Nem illik nagynak, boldognak lenni. Csak jónak és boldogtalannak. Az álmok, csak azok nem hazudnak. A Bólintó Jánosok nem szeretik a vélemények különbségét. Irtóznak a mérkôzéstôl, a konfrontációtól.

Ha szombaton az elnök maradása mellett döntöttek az emberek, jobb meggyôzôdésük ellenére tették. Megszokásból. Kicsinyes visszavágásból. Holott nem az elnök, hanem a vitatkozó parlament a garancia a demokráciához. A jó vagy rossz demokráciához. A (nép)képviselet olyan, mint a népesség, melybôl választják.

Válassz körültekintôen, tanácsolják, válassz jól vitatkozókat, mondom, s álmod, államod, államfôd jobb lesz. (Remélhetôleg.)

Az emberi társadalom fejlôdésének tagadhatatlanul egyik legszebb szakaszát képezte a lovagok és lovagrendek idôszaka. Ma a köznapi szóhasználatban már csak a lovagias jelzô emlékeztet többnyire erre a korszakra, amelyet a figyelmes, az elôzékeny, a közösségben odaadó viselkedést tanúsító emberre alkalmazunk. Ilyen értelmezésben a fogalom egy magasabb rendû magatartásformát, egy értékrendet nevesít.

A lovagiság egykori nagyságát az adta, hogy az ember biológiai létébôl eredô harciasságot egy nemesebb formává, hôsiességgé alakította. A hôs a tömegbôl mindig kiemelkedô, önmagát is meghaladó egyén volt. Ô gyôzte le a társadalom elôtt tornyosuló nehézségeket, biztonságot, békét és igazságot szolgáltatott a rászorulóknak. Nem tett engedményeket, nem engedte, hogy az élet középszerû értékei uralják a nemes célokat. Ez az ideál lelkesítette a történelem folyamán a haladást képviselô szellemi irányzatokat, és amikor a társadalom fejlettsége lehetôvé tette, ezek az eszmék intézményes formában is megjelentek.

A lovagiasság intézményi formája a lovagság volt, amely rendekbe szervezôdött. Megjelenésüket a IX. század végére, a X. század elejére teszik. Virágkorukat a XI. – XIII. századokban élik, amikor a lovagi kultúra az uralkodó házak udvari kultúrájává válik.

A lovagság kezdetektôl szoros kapcsolatban volt a kor szellemiségét teljes mértékben irányító egyházzal. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy az elsô lovagrendek egyházi, vallási indíttatásra jöttek létre. Legismertebbek közülük a Szent János (késôbb: Máltai), a Templomos, a Német, a Jeruzsálemi Szent Lázár és a Szent Sír lovagrendek. Az egyházi és lovagi intézmények együttmûködésének a klasszikus esetét képezik a keresztes hadjáratok. Az elsô lovagsereg a Szent Város, Jeruzsálem megmentésére 1096-ban indul útnak. Ezt újabb és újabb seregek követik a XIII. század végéig, amikor az utolsó keresztes erôd, Akkon 1291-es elesése véget vet a keresztes hadjáratoknak.

A XIV. századtól lealkonyodóban van a lovagság virágkora. Ebben az idôszakban már csak a fejedelmek, uralkodók alakítanak rendeket elsôsorban saját védelmükre. Ezek között találjuk a magyarországi Szent György lovagrendet, amely az elsô a királyi alapítású lovagrendek sorában. Létrejöttét az a zavaros belpolitikai helyzet váltotta ki, amely az Árpád-ház kihalása (1301) után következik be. Egy erôs kezû uralkodó hiányában a nemesi családok közül némelyek hihetetlenül megerôsödnek, veszélyeztetve az állam egységét. Ilyen körülmények között kerül trónra az Anjou-házi Károly Róbert (V. István dédunokája), aki elôbb ügyes politikával, kemény harcokkal gyôzelmet aratott a kiskirályokon, Csák Mátén, Borsa Kopaszon, és csak ezután költözött a királyi udvartartással együtt Visegrádra. Ekkor alapította saját és udvartartása védelmére az ország egységének fenntartására a lovagrendet.

A lovagrend létezésérôl szóló elsô bizonylat 1326. április 24-én, Szent György napján a visegrádi királyi palota lovagtermében kelt. Ezen a napon Károly Róbert ötven erôs kezû vitézzel saját testôrséget alapított, amelyet védôszentjérôl, Szent Györgyrôl nevezett el. A lovagok jelmondata a "Nunquam retrorsus" azaz "Soha nem visszafordulni". Jelvényük fekete mezôben elhelyezett vörös kereszt volt.

A lovagrend alapításakor Károly Róbert kikérte a magyar egyházi vezetôk véleményét is, ugyanis a lovagok szolgálata és feladata kettôs volt: világi és egyházi. Egyházi kötelmükbôl fakadt a keresztény hit védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. Ôk óvták a király és az udvartartás biztonságát, ôrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ôk látták el a király kíséretét és a szabályok ellenôrzését.

A havonta ülésezô lovagok ötven alapító taggal napi országlási kérdésekkel foglalkoztak, így napjaink parlamentjeihez hasonló szerepkört is betöltöttek. Miután a király hatalma megszilárdult, és már nem volt többé szüksége a rendre, ez lassan elvesztette feladatait, s az uralkodó halála után feloszlott.

Fontos tudnunk, hogy a Szent György lovagrend jogilag soha nem szûnt meg, alapítását nem nyilvánították semmissé. Így vált lehetôvé, hogy 1990-ben Visegrádon újjáalakuljon a szervezet, s a rendi alkotmányt a mai kornak megfelelôen átfogalmazzák. Ennek megfelelôen a lovagrend tagjai több területen is tevékenykedhetnek, úgymint: hagyományápolás, történelmi évfordulók, események megünneplése, tudományos összejövetelek szervezése, a középkori kutatások elôsegítése és publikálása, oktatás, ismeretterjesztés, lelkigondozás, karitatív tevékenység, segélyszállítmányok és adományok gyûjtése.

Jelenkori történetében a Szent György lovagrend reneszánszát éli. Magyarországon kívül számos nyugat-európai és Kárpát-medencei országban alakultak priorátusai. Erdélyben 2004 augusztusában alakul meg a Szent György lovagrend székelyföldi priorátusa 12 taggal. 2006-ban újabb 6 lovaggal bôvül a szervezetünk és átalakul nagypriorátussá. Legtöbb rendtársunk csíkszeredai, itt található a székhelyünk is, de vannak udvarhelyi, gyergyói, illetve sepsiszentgyörgyi lovagtársaink is.

Marosvásárhelyen jelenleg három tagja van a lovagrendünknek, akik az elmúlt két év alatt igen sikeresen szervezték meg Erdôszentgyörgyön és Marosszentgyörgyön a Szent György-napi ünnepségeket a helybéliek odaadó támogatásával. Érdemeink elismeréséül a Visegrádon székelô magisztrátus, lovag dr. Cseke László rendi kancellár javaslatára 2006. október 14-i rendi tanácskozásán Marosvásárhelyt priorátusi rangra emelte és a 2007-es évi eseménynaptárában május 25-ére lovagavatást tûzött ki városunkba. Ezúttal hat új lovagtársunkból hárman a Maros megyei magyar közösségek kiemelkedô egyéniségei, akikkel megerôsödve baráti társaságunk megfelelô súllyal készül éreztetni jelenlétét a közösségi életünkben.

A lovagavatás nem mindennapi esemény. Nálunk, Marosvásárhelyen elsô ízben kerül sor ilyen eseményre. Színhelye is reprezentatív helyiség, a Bolyai téri unitárius templom, ahol május 25-én a délután 6 órai istentisztelet után kerül sor várományosaink lovaggá ütésére. Erre az alkalomra szívesen várunk felekezettôl függetlenül minden olyan érdeklôdôt, aki vonzalmat érez a középkori kultúra és hagyományaink napjainkba átmentett és felelevenített emlékei iránt.

A Szent György lovagrend marosvásárhelyi priorja,

Székely-Benczédi Endre versei

Mi lesz, ha a csigabiga

egyszerûen futni kezd ?

Utol éri-e a Napot ?

Itt hagy-e a bokor alatt

kunyhófészket, csapot-papot ?

Avagy iszkol mindenestôl,

Amerre a Nap lemegy ?

Mért nem tudja, hogy csak

itthon egyszerû az egyszeregy ?

Csigabiga, gyere vissza !

kiáltaná kis Botond .

Mért hiszed, hogy hét határon

túl is lehet otthonod ?

Építek itt kockáimból

hetventornyú palotát.

Csigaút is lesz majd egyszer,

vagy egy ösvény legalább.

Átjárhatsz a rokonokhoz,

vagy ôk jönnek ide át.

Pici piros félgolyó,

fûlevélen guruló.

Elrepül ha biztatod.

Pöttyeivel messze száll,

Seholsincsig meg sem áll.

Ô a kedves kislány-álom,

Meseország hercege.

Szép palástján az is csillog,

aminek még nincs neve.

Csámpás lámpás,

mégis áldás,

késôesti útszéljel.

Árokparti fûtengerben

lassan ringó fényhajó.

Azt hinnéd, hogy

csodamécsest

lóbál ott a jó manó.

Pedig csak egy

bogárherceg,

bogárlánynak udvarló.

Fél dióhéj

Pindurkának

éppen jó.

Lesz belôle

vizen ringó

halványbarna

kis hajó.

Árboca a

fogpiszkáló.

Mentôcsónak:

mogyoró.

Vitorlának

rózsaszínû

rongy való.

Két kibédi népmese

Egyszer az történt, hogy Mátyás király sétált Budán. Gondolta, bemegy a vásártérre. Hát mit látott, egy szegény ember árulta a kutyáját.

– Mit kérsz ezért a szép ebért? – kérdezte a király.

– Felséges királyom, adjon, amennyit akar, mert otthon sok a gyermek, alig van mit egyenek. Most a kutya által pénzhez jutok.

Mátyás király benyúlt a zsebébe, s egy csomó pénzt vett elô.

– Ezt a kutyáért adom – mondta –, költsed el egészségben, békességben és nagy isteni hittel.

Na, ezt a vásárt meglátta a gazdag ember, összeszedett egy csordányi kutyát, s jelentkezett ô is Mátyás királynál. Azt mondta:

– Királyom, hoztam kutyákat, adjon értük pénzt, amennyit akar.

Akkor Mátyás király azt felelte:

– A kutyáidat vidd haza, mert egyszer már volt Budán kutyavásár.

Biza, a gazdag ember hoppon maradt a sok állataival.

Egyszer úgy elfogyott a tûzifánk, hogy azt mondta édesanyám:

– Béla, nem tudok fôzni, nincs mivel.

Elmentem az erdészhez, mondtam, hogy mi a helyzet. Azt felelte:

– Né, fogd szekérbe a két jó lovat, tudod az utat, eredj fáért.

El is mentem, megraktam a szekeret, istenes terûvel indultam haza. Találkoztam Pana Laji bával. Mikor meglátta a szekér fát, csóválta a fejét.

– Ez már igen – mondta –-, hát kik dolgozták meg ezt a fájin fát?

– Én és a fejsze – válaszoltam –, kettônk munkája va