|
LIX. évfolyam 99. (16581.) sz. |
2007. május 3., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 70 eurócent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Bombasztikus kijelentésekben továbbra sem szûkölködik az egészségügyi tárca vezetôje. Most, hogy a kórházépítési láz elcsendesült, s már csak arra kellene várnunk, hogy gomba módra épüljenek az új kórházak (miközben az unióhoz korábban csatlakozott országokban egy sor egészségügyi egységet bezártak), az elmúlt hét végén újabb ígéretek hangzottak el a miniszteri magaslatokból. Megtudhattuk, hogy jelenlegi formájukban, mint dekoncentrált intézmények, az év végéig megszûnnek a közegészségügyi hatóságok, és a megmaradó rész megyei fennhatóság alá kerül. Ki tudja hányadszor újra elhangzott az is, hogy a 22 millió romániai állampolgár egészség állapotának a szûrése az idén elkezdôdik. Ennek érdekében a családorvosok már augusztusban megkapják a szükséges felszerelést (laptop, hordozható nyomtató, internet-elôfizetés???), amire meghirdették a versenytárgyalást. E célra 23 millió eurót szán a tárcavezetô, amibôl állítólag 11.230 családorvost látnak el a szükséges felszereléssel. Jövôre pedig a közkórházak már mindent megtudhatnak a hozzájuk forduló betegekrôl. A nagy szavak, az eurómilliók akár el is kápráztathatnának, ha nem tudnánk, hogy nem új, sôt egyáltalán nem eredeti elképzelésrôl van szó. A lakosság egészségi állapotának felmérésére már Hajdú Gábor minisztersége idején megszülettek az elsô elképzelések, sôt Maros megyében a konkrét munka is elkezdôdött, azonban az anyagi támogatás hiányában nem folytatódott tovább. Aztán egy újabb, hamvában holt kísérlet következett, amelynek során a lelkiismeretes állampolgárok születésük hónapjában jelentkeztek a családorvosuknál, de az adatok összesítése és központi feldolgozása ezúttal is elmaradt. A jelenlegi miniszter nem elôször helyezi kilátásba a szûrôvizsgálatok bevezetését, de az egészségügy nagy hangon meghirdetett reformjához hasonlóan, a jelek szerint ez az ígéret is hasonló sorsra jut. Különben is hol van már a 22 millió lakos? S ha lenne legalább húsz-, hány jól felszerelt laboratórium és hány millió dollár kellene ahhoz, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezzék? Az összesítést végzô személyzetrôl és gépparkról nem is beszélve. Pedig hasznos, szükséges intézkedésrôl lenne szó, amelynek során valóban fel lehetne mérni, hogy hol, milyen kórházakra, egészségügyi ellátó egységekre, szakorvosokra és ápolókra lenne szükség. A megvalósításra azonban még várni kell, de semmi kétségünk sem lehet afelôl, hogy nemsokára újabb ígéretek zúdulnak majd ránk a nagyotmondás országos bajnokától. Eközben a meglévô kórházakban nô a nincstelenség , s a hónap közepétôl laboratóriumi küldôcédulával és a kiváltatlan recepttel a pénztárcánkban jobb napokra várunk. Az ígéretekbôl pedig elegünk volt!
Lakóközösségi felelôsökkel és érdeklôdôkkel tartott találkozót tegnap délután Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester a Tudor lakótelepi Diamant vendéglô elôtti parkban, ahol városgazdálkodási és a lakótársulásokat érintô kérdésekrôl tárgyaltak. Délben, bizonyára tisztára véletlenül, nagy gépi és kézi erôvel számos munkaruhás alkalmazott tisztította, szépítette a rendezvény helyszínét. Ha más talán nem, ennyi haszna mindenképp volt a lakótelepnek az összejövetelbôl.
Hasonló találkozókat az ügykezelôkkel korábban is tartottak, azonban mivel eddig az ott megvitatott kérdések nem jutottak el eléggé a köztudatba, mostantól mindegyik lakónegyedben fognak hasonlót tartani, nyilvánosan, hogy a polgárok is elsô kézbôl tájékozódhassanak a város problémáiról – fejtette ki a polgármester.
Florea a Tudor lakótelepet érintô pozitív fejleményként értékelte, hogy az utóbbi idôben két nagykereskedelmi központ is nyílt a városnak ebben a határában, és további kettô van elôkészületben, a fôbb útvonalak felújítása nagyrészt már elkészült, és ahol volt a lakótársulásokban együttmûködési szándék, ott köztéri játszótereket, illetve parkolóhelyeket alakítottak ki.
A városrészt, illetve az egész várost érintô legfontosabb kérdésekként a polgármester a Poklos-patak befedését és rajta egy út kialakítását, illetve a tömbházak hôszigetelését említette. Kifejtette, a tömbházak hôszigetelésének kérdését különösen sürgôs megoldani, mivel szerinte a következô tél korántsem lesz olyan meleg, mint a legutóbbi volt. Részben ugyanehhez a kérdéskörköz kapcsolódik a manzárdosítás is, amivel kapcsolatban a polgármester szerint már dolgoznak egy városrendezési szabályzat kialakításán.
Nem maradtak ki a mûsorból a minden bizonnyal választási célzatú politikai nyílvesszôk sem, a megyei tanács, a peremközségek, illetve az Aquaserv vízszolgáltató irányába. A mintegy kétszáz fôs hallgatóság elôtt Florea eddig még tôle is szokatlanul kemény kifejezésekkel támadta a vízszolgáltató céget, amely szerinte "egyes személyek" politikai parancsait követi, és a populista szólamok jótékony ködébe burkolt érdekcsoportok célja állítólag a társaság eladása lenne. A somostetôi kerülôút kérdése is szóba került hasonló megvilágításban, aminek a megvalósítását szintén megakadályozták Florea szerint. Azt azonban a polgármester elfelejtette közölni a hallgatósággal, hogy azok a problémák, melyek nem csak a várostól, hanem a megyétôl, kormányzati intézményektôl, illetve a peremközségektôl is függenek, nem a nyilvánosság elôtti ostorozás, hanem az érintettekkel való tárgyalás és együttmûködés útján oldhatók meg.
Ha lettek volna pártjelvények, illetve elkezdôdött volna a törvény szerint a következô helyhatósági választási kampány, átlagosra sikeredett szavazatvadászatnak lehetett volna nevezni a találkozót. Így viszont a hallgatóságnak, mely a jelenlévôk mellett a hangosítás jóvoltából a környék lakóival is kiegészült, az lehetett az érzése, hogy érdemben foglalkoznak a részben vagy egészen az önkormányzat hatáskörébe tartozó problémáival. A valóságban viszont a nyilvánosság elôtt való szennyes teregetéstôl még semmilyen égetô fontosságú kérdés nem kerül közelebb a megoldáshoz.
Tegnap az EU-tagországok Romániába akkreditált nagyköveteivel találkozott Nicolae Vacaroiu megbízott államelnök. A megbeszélést követô nyilatkozatában érdekesnek nevezte a találkozót, s kijelentette, szükség volt erre, mert a nagykövetek, akik eddig csak a sajtóból ismerték a romániai politikai, gazdasági, szociális helyzetet, ezúttal "hivatalos forrásból" akartak tájékozódni. Mint mondta, "reális tájékoztatót" tartott és válaszolt az államfô felfüggesztésérôl szóló referendummal kapcsolatos kérdésekre is. "Reálisan elmondtam, melyek voltak az okok, amelyek az államfô felfüggesztéséhez vezettek, ugyanakkor tárgyaltunk a reformok folytatásáról, a korrupció elleni harcról, illetve a közigazgatás decentralizációjáról" – nyilatkozta a megbízott elnök. Nicolae Vacaroiu megígérte, hogy a megbízatása idején "demokratikus módon" kezeli a problémákat, s kijelentette, hogy szükség esetén ismét Cotroceni-be hívja a parlamenti pártok vezetôit. Mint mondta: a kormány kötelessége a hatékony mûködés, illetve a parlamenttel való együttmûködés.
A parlament szerdán 257 igen, 1 nem szavazattal és 29 tartózkodással megszavazta Nicolae Vacaroiu ideiglenes államfô felkérését, hogy az AEÁ csapatai Románia területén állomásozhassanak.
A parlament együttes ülésén részt vett Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is, aki felkérte a honatyákat, szavazzák meg a kérést.
Nicolae Vacaroiu ideiglenes államfô a múlt héten levelet küldött a parlamentnek, amelyben felkérte, hagyja jóvá, hogy az amerikai csapatok Románia területén állomásozzanak abban az idôszakban, amíg a Románia és az EÁ között kötött egyezmény érvényben van.
Az amerikai katonák egyesült államokbeli és európai bázisokról jönnek Romániába, és idôszakosan cserélik ôket. 2008-ig a Mihail Kogalniceanu katonai bázison megforduló katonák száma eléri az 1.500-at, a katonák a babadagi és cincui katonai poligonokon végzik majd a kiképzéseket.
Bár tegnap délután már megtartották az elsô versenyt, pénteken délben 12 órakor lesz az idei Bolyai-napok ünnepélyes megnyitója. Amint Bálint István, a Bolyai Farkas fôgimnázium igazgatója elmondta, a hétvégi rendezvénysorozat a korábbi évekénél is gazdagabb, változatosabb programot kínál.
Az idén is megtartják szinte minden tantárgyból a hagyományos Ki mit tud? vetélkedôket, nem marad el a Fizika Hûhó, megemlékeznek a madarak és fák napjáról, lesz Bolyai-életrajz-bemutató, mûsor Dsida Jenô emlékére, bemutatkoznak a diákvállalkozások, számháborút játszanak, film- és rajzfilmmaraton zajlik, szerveznek játéksarkot, bazárt, harácsolást, rock’ n’ roll partyt, összerázó bulit... A Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület meghívására május 3-án délután 2 órától az iskola dísztermében Kiss Barna és Kisfalusi Lehel XX. századi magyar költôk megzenésített verseibôl készült összeállítást mutat be.
Török Gáspár meghívott elôadó a fotómûvészetrôl, dr. Jakab Sámuel Izlandról tart elôadást. A rendezvény keretében a nyelv szakos tanárok nyílt órákat tartanak, amelyekre három általános iskolából várnak diákokat, hogy a Bolyaiban folyó nyelvoktatással ismerkedjenek.
Bálint István külön értékelte a diákszövetség kezdeményezôkészségét, amelynek képviselôi érdekes, színes programokkal várják az érdeklôdôket.
A rendezvény kiemelkedô eseménye, hogy szombaton 56 diák részvételével megtartják a magyar középiskolás diákok Teleki Samu biológia és földrajz tantárgyvetélkedôjét a nagy Afrika-kutató emlékére.
A pénteki megnyitó 12 órától a díszteremben az elemista diákok ünnepi mûsorával kezdôdik, majd a tantárgyversenyeken és a különbözô vetélkedôkön díjazott tanulóknak és felkészítô tanáraiknak nyújtanak át érdemoklevelet.
A hét végén Udvarfalván lovasversennyel és virágkiállítással egybekötött majális várta az érdeklôdôket és mindazokat, akik a kis vakációban kikapcsolódásra és szabad levegôre vágytak.
Maroszentanna község, pontosabban Udvarfalva adott otthont annak a kétnapos rendezvénysorozatnak, amelyet a polgármesteri hivatal rendezett. Viorel Bubau polgármester volt az ötletgazda.
Népszerû a lóverseny és a virágkiállítás is, egyre több a résztvevô és az érdeklôdô minden évben. Ilyenkor ünneplôbe öltözik a falu, az itt élô emberek többsége virágtermesztéssel foglalkozik és ez alkalommal a gazda kiállítja a háza elé a szebbnél szebb virágokat, amelyeket el is ad, ha akad vevô. Már elôzetesen fölpezsdül az élet, mindenki munkálkodik, szépítgeti háza táját és készülôdnek a gulyásfôzésre, mert bizony az is várta az érdeklôdôket a verseny után. Ingyen, bérmentve, sôt még lágy kenyeret és finom bort is biztosítottak. A szombati napon, hogy még érdekesebb legyen, együttesek szórakoztatták az érdeklôdôket. A rendezôk gondoskodtak arról, hogy zene, szórakozás is legyen, persze nem üres hassal. Lehetôség adódott kikapcsolódni a kispénzû ember számára is, hiszen belépô nélkül zajlott a lovasverseny, amelyet végül nem díjaztak, mivel csak a mûsor kedvéért került megrendezésre, ennek ellenére végül a polgármester mindenkit nyertesnek nyilvánított.
A verseny után az általános iskola udvarán majálisozott a falu és a környék apraja-nagyja.
Marosvásárhelyen, a Kárpátok sétány 17. szám alatt, ahol helyet kapott a nép ügyvédje hivatal és a Számvevôszék, ünnepélyes keretek között pénteken nyitották meg a Megyei Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Hivatal irodahelyiségeit. Az intézmény nevét jelzô táblát Klárik László Attila, a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Ügynökség vezérigazgatója leplezte le, majd Cismas Alexandru mérnökkel, a hivatal igazgatóval elvágták a bejáratnál a díszszalagot. Az eseményen részt vettek a Brassó, Fehér, Kovászna megyei intézmények képviselôi, valamint a helyi mezôgazdasági, állategészségügyi, növényvédelmi intézmények vezetôi. A megnyitó után Klárik László Attila röviden bemutatta az ügynökség és a megyei hivatalok tevékenységét, statisztikai adatokkal szolgálva a SAPARD-program megvalósításának eredményeirôl, megemlítvén Maros megyét is, ahol a foglalkoztatott lakosság fele a mezôgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozik. Éppen ezért a megnyitott intézménynek óriási szerepe lehet az uniós támogatások lehívásában, ez a cím keresett lesz a következô idôszakban. Ezek után a meghívottak meglátogatták a jól felszerelt irodákat.
Zurinka címû bábelôadását május 5-én, szombaton délután 5 órától mutatja be a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház. A Zurinkát roma mesék és legendák alapján írta Alina Nelega, magyarra fordította Zsehránszky István, a bábjátékot Gavril Cadariu rendezte. A romák királyának legszebb lánya, a táncos lábú Zurinka meséjébôl készült bábelôadás szereplôi: Balogh Annamária, Gönczy Katalin, Lôrinczi Rozália, Deák Réka, Molnár József, Szôlôsi-Pénzes Szilárd, Cseke Péter, Szilágyi Benô Ottó, Nagy László.
Éljen Május 1-je!; Az Olaszok nyerték a focivébét – írtuk, írjuk egymásnak, hangsúlyozva, hogy valami fontos dologra utalunk. De vajon helyesen írtuk-e?
A tulajdonneveket nyolc nagy csoportba soroljuk: személynevek, állat- és tárgynevek, földrajzi nevek, csillagászati elnevezések, intézménynevek, márkanevek, kitüntetések és díjak elnevezései valamint címek. Ezeken kívül minden közszót alapvetôen kis kezdôbetûvel írunk. Nincsen tehát a tulajdonnevek között ünnepnév vagy népnév. Az ünnepek, illetve a népek megnevezéseit az írásgyakorlatban mégis gyakran nagybetûvel kezdik.
Erôs érzelmi töltésük miatt sokan nagy kezdôbetûvel írják a Karácsony, Húsvét, Virágvasárnap, Anyák Napja stb. szavakat. Hirdetôkön vagy képeslapokon különösen elterjedt az a szokás, hogy nemcsak a szókezdô betûket, hanem teljes szavakat nagybetûsen írnak. Például: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!, Boldog Új Évet! stb. Azonban jegyezzük meg arra az esetre, ha majd nekünk kell leírnunk, hogy a vallásos ünnepek, nevezetes napok, történelmi események megnevezései kisbetûvel kezdôdnek. Például: március tizenötödike, anyák napja, mindenszentek, karácsony, újév, húsvét, nemzeti ünnep, a szabadságharc, a nagy októberi szocialista forradalom, mohácsi vész, május elseje stb. December 31-én Szilveszter névnapja van, azonban a szilveszterezés, szilveszterkor szavakban a személynévnek a továbbképzett, így köznevesült alakjaival találkozunk.
Hasonlóan problémát okozhat a népek nevének írása. Nem kell gondolkozni rajta, mert minden esetben kisbetûvel kezdjük a népek, népcsoportok elnevezéseit is: magyar, olasz, szász, finnugor, nyugati szláv stb. Tehát a tévében az angol – magyar meccset nézzük, ahol Anglia és Magyarország (államnevek, tehát nagybetûvel kezdjük) válogatott játékosai mérkôznek egymással.
Közzétette éves jelentését a sajtószabadság nemzetközi helyzetérôl a washingtoni Freedom House.
A Freedom House a tavalyihoz hasonlóan 21 pontot adott Magyarországnak a 0-tól 100 pontig terjedô skálán. A jogi szabályozást, a politikai, illetve gazdasági környezetet értékelô jelentésben a sajtó annál szabadabb, minél kevesebb pontot kap egy ország. A szervezet kategorizálásában 30 pont felett a sajtó már csak részben minôsül szabadnak, 60 pont felett pedig már nem szabad.
A 21 pontos kategóriában a 39-45. helyen álló országok szerepelnek, Magyarország mellett itt található Ausztria, Franciaország, Japán és Szlovénia is. A közép-európai térségben Magyarországnál jobb értékelést kapott Csehország (18 pont) és Szlovákia (20 pont). Lengyelország viszont Magyarország mögé szorult 22 ponttal. A balti államok mindegyike elôbbre került Magyarországnál a rangsorban: Észtország 16, Litvánia 18, Lettország 19 pontot kapott.
A Freedom House sajtószabadság-térképén az látható, hogy a nyugat- és közép-európai szabad sajtó "övezetének" határa Magyarország, illetve a tôle északra fekvô Szlovákia és Lengyelország, valamint a nyugatra fekvô Ausztria és Szlovénia. A Magyarországtól délre és keletre húzódó országok – köztük Horvátország, Bosznia, Szerbia, Románia és Ukrajna – a részben szabad kategória tagjai. Horvátország 37, Szerbia 39, Románia 42 pontot kapott és ezzel Kelet-Európában a 13. helyen áll.
Az újságírók biztonsága áll az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) legújabb felhívásának középpontjában, melyet egy nappal a sajtószabadság csütörtöki világnapja elôtt tettek közzé.
Macura Koicsiro, az UNESCO vezérigazgatója szerint az újságírói hivatás gyakorlása sohasem volt veszélyesebb, mint manapság. Bejelentése szerint idén Anna Politkovszkaja, a 2006. október 7-én moszkvai lakóházának liftjében meggyilkolt orosz újságírónô kapja az 1997-ben alapított Sajtószabadság-díjat (World Press Freedom Prize). Ezt Guillermo Cano kolumbiai újságíró emlékére hozták létre, akit 1987-ben a kolumbiai drogbárókról készült tényfeltáró cikkei miatt öltek meg.
Hat hónappal a Politkovszkaja-gyilkosság után, melyet Garri Kaszparov orosz ellenzéki vezetô "egyértelmûen politikai indíttatású" bûncselekménynek nevezett, a nyomozás alig mozdult elôre. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevû szervezet követelte a gyilkosság felderítését, feledésbe merülésének megakadályozását, egyben elítélte a nagyarányú rendôri bevetést az április 14-i és 15-i oroszországi tüntetôkkel szemben. A Nemzetközi Újságíró-szövetség (FIJ) adatai szerint 2006-ban 155 újságírót gyilkoltak meg hivatásuk végzése közben, és jelenleg 174 újságíró és médiamunkatárs van fogságban.
A bécsi székhelyû Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint is a 2006-os esztendô volt a legrosszabb év a szakma szempontjából, amikor 100 újságírót gyilkoltak meg világszerte. A különbözô szervezetek adatai azért különböznek, mert változó annak megítélése, hogy ki minôsül újságírónak és mit lehet erôszakos halálnak tekinteni.
George Bush amerikai elnök kedden megvétózta az iraki csapatkivonást elrendelô törvénytervezetet. Bush a Fehér Házban jelentette be a vétót, amelyhez elnöksége során második alkalommal folyamodott.
"A kivonás határidejét kijelölni egyenlô a vereség határidejének kijelölésével" – mondta a hírtelevíziók által élôben közvetített beszédében Bush nem sokkal azután, hogy visszatért Washingtonba a floridai MacDill légi bázisról, a középsô parancsnokság központjából, ahonnan az iraki és a közel-keleti mûveleteket irányítják.
A washingtoni kongresszus a múlt héten szavazta meg az iraki és afganisztáni hadmûveletek folytatásához szükséges pótköltségvetést. A 124 milliárd dolláros tervezetbe a demokraták kezdeményezésére bekerült, hogy a kormánynak idén október 1-jéig meg kell kezdeni a csapatkivonást Irakból és 2008. március 31-ig be kell fejezni.
Bush vétója bizonyos volt, az elnök ugyanis elôre jelezte, hogy nem ír alá semmilyen törvényt, amely menetrendet jelöl ki a kivonásra. Az elnök kedden Floridában megismételte korábbi álláspontját: az idô elôtti csapatkivonás csak az al-Kaida terrorszervezetet segítené, amely új tagokat toborozhatna, új forrásokhoz juthatna és azt hihetné, hogy tetszés szerint csapást mérhet a szabad nemzetekre.
A Demokrata Párt kongresszusi vezetôi kedden írták alá és küldték el az elnöknek a törvénytervezetet, éppen négy évvel az után a nap után, amikor George Bush 2003-ban bejelentette a fôbb iraki harci mûveletek befejezését. Az aláírási eljárás alkalmából Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetôje, aki korábban elvesztettnek minôsítette az iraki háborút, kijelentette, hogy irányváltásra van szükség. Nancy Pelosi, a képviselôház ellenzéki elnöke arról beszélt, hogy a csapatkivonást elôíró tervezet az amerikai népnek azon akaratát tükrözi, hogy a háborút be kell fejezni. Dana Perino fehér házi szóvivô politikai mutatványnak, a cinizmus netovábbjának nevezte az aláírás idôzítését.
(MTI) – A brit diákok zöme James Bond vagy BBC- újságíró akar lenni – derül ki a Financial Times országos felmérésébôl.
A londoni gazdasági napilap szerint a Bond-filmek mítosza által körüllengett, ám valóságosan létezô brit belsô elhárítás, az MI5 jelenleg a legnépszerûbb lehetséges munkahely a fiú diákok körében; közülük 12,8 százalék – a legnagyobb egyedi csoport – mondta azt, hogy legszívesebben a titkosszolgálatnál dolgozna.
A lányok körében azonban a kémkedés – 8,2 százalékkal – csak a harmadik legvonzóbb választási lehetôségnek bizonyult, annak ellenére is, hogy az MI5 legutóbbi három vezetôje közül kettô nô volt.
A 2001. szeptember 11-ei amerikai, és különösen a 2005. július 7-ei londoni merényletek óta az MI5 jelentôs ütemben bôvíti alkalmazotti gárdáját: a következô két évben is még 450-450 fôt kíván felvenni, és az interneten, illetve újságokban tesz közzé álláshirdetéseket.
A Financial Times felmérése szerint a lányok körében messze a legnépszerûbb lehetséges munkáltató a BBC; a megkérdezett diáklányok 18,9 százaléka nevezte meg legkívánatosabb munkahelyként a világ elsô számú közszolgálati mûsorszóró társaságát. A BBC az összesített népszerûségi listán is az elsô, mivel a fiúk 11,5 százaléka is itt dolgozna a legszívesebben.
Így a BBC és az MI5 mindkét nem esetében benne van az elsô háromban, de aztán meg is szûnik minden hasonlóság. A fiúk munkahely-népszerûségi listájának elsô tíz helyén olyan nevek szerepelnek, mint a Microsoft, a Google, a Sony, a védelmi minisztérium, vagy a Rolls-Royce, a lányok ugyanakkor az NHS-t – az állami egészségügyi szolgálatot – is az MI5 elé sorolják, de népszerû körükben a L'Oréal kozmetikai cég, az Oxfam segélyszervezet, a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég és a rendôrség is.
Bár néhány hónappal ezelôtt kilátásba helyezték, hogy május 1-jétôl az elektronikai és elektromos háztartási és irodagépek árába beleszámítják a 7 lejes úgynevezett zöldilletéket – amelybôl az erre a célra létrejött szövetségeknek kezelniük kell az elektronikai hulladékot – ennek tényleges megvalósítására még nem került sor.
Romániában a környezetbarát hulladékgazdálkodásért három begyûjtôszövetség fog felelni, ezek közül az ECO TIC áprilisban megkapta az erre vonatkozó engedélyt és e hónap elejétôl megkezdte tényleges mûködését. A szövetség – melyhez a számítástechnikai berendezéseket forgalmazó cégek nyolcvan százaléka tartozik – várhatóan rövid idôn belül kiveti a 7 lejes zöldilletéket, amelybôl az elektronikai hulladékgazdálkodás költségeit fedezik. Azaz, az ECO TIC a lerakatoktól begyûjti az elektronikai hulladékot, amit külföldre szállít (mivel Romániában nincs ennek feldolgozásával, újrahasznosításával foglalkozó gyár). Az ottani üzemekben az újrahasznosítható elemeket különválogatják, értékesítik, a hulladékot pedig megsemmisítik.
A zöldbélyegnek is nevezett illetéket egyelôre csak az ebbe a begyûjtôszövetségbe tartozó cégek fogják alkalmazni.
Az ECO TIC-en kívül még két begyûjtôszövetség kaphatja meg az engedélyt a hulladékgazdálkodásra, a CECED és a RECOLAPM, elôbbi a háztartási gépekkel, utóbbi a világítótestekkel fog foglalkozni.
A Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség a megye területén öt lerakatot jelölt ki az elektronikai hulladék tárolására: Marosvásárhelyen a Hangya utca 2. szám alatt; Maroskeresztúron a Fô út 808. szám alatt; Szászré-genben a Görgény utcában; Segesváron a veszélytelen hulladékok tárolójának bejáratánál; Dicsô- szentmártonban a háztartási-hulladék- átrakó állomáson.
Porcsalmi Bálint távközlési államtitkár április 26-án és 27-én San Franciscóban részt vett az Investing in & Partnering with Romanian Technology Companies elnevezésû üzletember- találkozón. Az Egyesült Államokban elsô alkalommal mutatkozott be a romániai információs technológiai ágazat. A Romania IT. Creative Talent.Technical Excellence márkaexport stratégiát éppen azért dolgozták ki, hogy a hazai IT&C szektor külföldön egységes arculattal jelenjen meg. A Porcsalmi Bálint vezette küldöttségben romániai információs technológiai és távközlési cégek képviselôi is részt vettek.
"A romániai IT&C rendkívül fejlôdô ágazat, amerikai partnereink ennek tudatában vannak, hiszen nemcsak jelen van az országban a Microsoft, Intel vagy az Advanced Micro Devices, hanem Globális Terméktámogató illetve Fejlesztô Központot hoztak létre. Ez elsôsorban szakembereink tudásának elismerése, visszaigazolása annak, hogy kreatív, felkészült informatikusok dolgoznak Romániában. Az uniós csatlakozás pedig még vonzóbbá tette a romániai piacot." – nyilatkozta Porcsalmi Bálint államtitkár.
A hazai informatikai és távközlési piac folyamatos növekedést regisztrált az elmúlt években, tavaly a nemzeti bruttó össztermék 4,19 százalékát adta. A mobiltelefon-használók száma 2006 végére meghaladta a 18 milliót, az internet elterjedetsége pedig elérte a 29 százalékot.
Az elsô negyedévben 59 999 új kocsit adtak el, 19,4 százalékkal többet, mint a tavalyi elsô negyedévben, és a jelek szerint a lakosságnak mind jobban megy, azaz mind kevésbé van rászorulva a nem is számottevôen olcsóbb hazai gyártmányokra.
Az új importautók értékesítése 53 százalékkal nôtt, a hazai gyártmányoké 14 százalékkal csökkent, jelentette a Rompres hírügynökség.
Egyelôre a Dacia maradt az élen, 18 487 eladott autóval, de egy évvel azelôtt még 21 441-et értékesített. A piaci részaránya 30,8 százalékra csökkent a tavalyi elsô negyedévi 42,7 százalékhoz képest.
A második helyezett Porsche Roumanie – az Audi, a Porsche, a Seat, a Skoda és a Volkswagen márkák importôre – 11 653 új autót adott el az egy évvel korábbi 7895 helyett, és ezzel a piaci részarányát 19,4 százalékra növelte 15,7 százalékról.
Az Opel és a Chevrolet 10,8 százalékra növelte a részarányát 6,7 százalékról.
Romániában komoly autóipari beruházások valósulhatnak meg a következô két-három évben, de ha az ország nem használja ki a lehetôségeket, akkor a nemzetközi vállalatok keletebbre mennek, mondta az európai autógyártók szövetségének (ACEA) fôtitkára.
Ivan Hodac emlékeztetett arra, hogy az utóbbi években Szlovákia vonzotta a legjelentôsebb autóipari beruházásokat, ám ott a kapacitásokat nemigen lehet tovább növelni, már a gazdaság 30 százalékát teszi ki az ágazat.
A szakember úgy látja, hogy Románia fô versenytársa Oroszország és Ukrajna lehet, ezért a román kormánynak igyekeznie kell, hogy olyan körülményeket biztosítson, illetve olyan, elsôsorban infrastrukturális beruházásokat valósítsanak meg, amelyek kedvezôk a külföldi vállalatok számára.
Hodac szerint a külföldi vállalatok "nem feltétlenül az olcsó munkaerô miatt fektetnek be Romániában, ennél fontosabb a fejlett infrastruktúra".
Romániában jelenleg a Renault érdekeltségi körébe tartozó Dacia és a Daewoo Automobile Romania – a volt román-dél-koreai vegyes vállalat – gyárt személygépkocsikat, és több autóipari beszállító is megtelepedett az országban.
A Daewoo tavaly 24 ezer kocsit, 140 ezer motort és 193 ezer sebességváltót gyártott. A kapacitása évi 200 ezer autó és 300 ezer autómotor. A Dacia tavaly 200 autót gyártott, jövôre 350 ezer a terve.
Szlovákiában a jelentôs beruházásoknak köszönhetôen 2012-ben már 840 700 autót gyártanak, ezzel az ország az egy lakosra jutó autógyártásban világelsô lesz.
Anca Boagiu, a Demokrata Párt (PD) alelnöke szerdán "me-résznek" minôsítette az Európai Szocialisták Pártja (PES) fôtitkárának és elnökének kijelentéseit, melyek szerint Traian Basescunak le kellene mondania államfôi tisztségébôl, miután a parlament megszavazta felfüggesztését.
Hangsúlyozta, ha a két politikus a megfelelô információk vagy a helyzet ismeretének hiányában tette a kijelentéseket, elküldi nekik Románia alkotmányát, az Alkotmánybíróság ítéletét és a parlament határozatát, hogy megértsék, mi is történt valójában az államelnök felfüggesztésével kapcsolatban.
Boagiu úgy vélte, a két politikusnak "nem tetszik" a PD harca a szekusok, a korrupció ellen és az igazságügyi reformok mellett.
Poul Nyrup Rasmussen, a PES elnöke a múlt héten kérte fel az európai vezetôket, fogadják el Románia parlamentjének döntését, és az Európai Néppárton (PPE) keresztül javasolják Basescu államelnöknek, hogy mondjon le. "Ez az egyetlen decens megoldás Traian Basescunak" – jelentette ki a PES-elnök.
Philippe Cordery, az Európai Szocialisták Pártjának (PES) elnöke kedden, a PSD által szervezett Nyitott kapuk napján kijelentette, miután az ideológiáról lemondott, a Demokrata Párt (PD) a demokráciáról is készül lemondani, és rámutatott, hogy a referendumon Románia nemet mond Traian Basescu despotizmusára.
Cordery úgy vélte, Traian Basescu eljutott arra a pontra, hogy árt Romániának.
Anca Boagiu szerdán azt is kijelentette, a demokraták felkérik a miniszterelnököt, a kormányt és a külügyminisztériumot, hogy ne korlátozzák a határokon túl élô románok számára létesítendô szavazóirodák számát, mivel ezzel az intézkedéssel megsértenék ezeknek a személyeknek az alkotmányos jogát, hogy részt vehessenek a referendumon.
"A PD tanácstalanul áll a külügyminisztérium kijelentései elôtt, melyek szerint a határon túli románok számára 180 szavazóirodát nyitottak volna, de ezek száma végül kevesebb lesz" – mondta Boagiu. Elmondta, Adrian Cioroianu külügyminiszternek nem kellene elfelejtenie a beiktatása elôtt, a parlamenti bizottságok kihallgatásán tett ígéretét.
Boagiu szerint a kormány, a kormányfô és a külügyminiszter kétféleképpen kezeli a románokat, és korlátozza a határon túliak szavazáshoz való jogát. Boagiu felolvasta az alkotmányból azt a cikkelyt, mely szerint csak a szellemi fogyatékosoknak és az elítélteknek nincs szavazati joguk.
Nulla tolerancia Romániának címmel az osztrák Die Presse napilap vasárnapi számában jelent meg egy tekintélyes újságcikk, amely szerint "Romániát és Bulgáriát meg kell büntetni a reformok lelassulása miatt, különben a teljes bôvítési terv kudarcot vall". A cikkíró szerint Románia és Bulgária a csatlakozás pillanatában nem volt felkészült politikai szempontból. Ezért, jelenti ki, oda kellene figyelni Franciaországra, Nagy-Britanniára, Svédországra és Hollandiára, amelyek kemény szankciókat követelnek a két országra a reformok elmaradása miatt, majd hozzáteszi: a minimális elôrelépés a bôvítés ellenzôit igazolja, akik elôre látták, hogy "a felkészületlen országok felvétele problémákat okoz". A Die Presse szerint az Európai Bizottság szigorúan kellene vegye a feltételek teljesítését Bukarest és Szófia esetében. "Ha Brüsszel tétovázik, az összes védzáradék elértéktelenedik és azokat igazolja majd, akik Európát bevehetetlen erôddé akarják változtatni", olvasható a Die Presseben.
Hasonló hangnemben bírál a Financial Times is. A tekintélyes lap szerint a csatlakozás óta eltelt négy hónapban mind Romániában, mind Bulgáriában stagnáltak a reformok, "a korrupció és az igazságügy reformja terén nem történt elôrelépés". A nemzetközi sajtó véleménye szerint Romániában a korrupció a legnagyobb probléma, fôleg, mivel az elmúlt hónapokban "elmélyült a politikai válság Tariceanu kormányfô és az idôközben felfüggesztett elnök, Basescu között".
Miközben az Európai Unió aggódik a hazai politikai válság miatt, a kríziskeltôk a tengerparton, illetve a hegyekben vakációztak a múlt hét végén, bizonyára erôt gyûjtendô, hogy annál hevesebben vethessék bele magukat a következô hetek bokszmeccseibe. A meccs eredménye akár érdekes is lehet. Az ellenfelek jelenlegi felállása szerint az elnök mellett kampányol a Demokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt, illetve a Magyar Polgári Szövetség. Az elnök végleges megbuktatását tûzte ki célul a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt, a Nagy-Románia Párt és a Konzervatív Párt támogatásával. Az RMDSZ ugyan a magyarok "lelkiismeretére" bízta a döntést, de úgy, hogy igent mondjanak Basescu menesztésére.
Persze nem szabad megfeledkezni a "néprôl" sem. Az elnök állandóan azt szajkózza, hogy – lévén maga is a nép fia – mindenki hanyatt- homlok rohan majd május 19-én, és nem menesztés pecsétet nyom a szavazócédulára. Ám a dolog nem éppen így áll, hiszen ha csak egyetlen hét eseményeit figyeltük, láthattuk, hogy a parlamenti felfüggesztést követô órákban alig párszázan gyûltek össze Basescu és Stolojan hívó szavára a fôvárosi Egyetem téren. A késôbbi "mítingek" iránt sem mutatott különösebb érdeklôdést a "nép". Ezzel szemben a PSD majálisára a hírek szerint tízezren gyûltek össze. Úgy látszik, a mititej és a sör vonzóbb volt, mint az elnöki hordószónoklatok.
Hogy mi lesz a háború kimenetele? Nem tudni. Az Alkotmánybíróság – miután egyszer már alkotmányellenesnek nevezte és elutasította a javaslatot és úgy nyilatkozott: ahhoz, hogy érvényes legyen, legalább 9 millió választónak kell részt vennie a május 19-i referendumon – pénteken újra összeül, hogy megvitassa a PSD javaslatát, miszerint a népszavazáson résztvevôk fele plusz egy szavazata is kibillentheti Basescut az elnöki bársonyszékbôl.
Érdekesnek ígérkeznek a következô napok eseményei, csakhogy eközben, szerencsétlenségünkre, Brüsszel nem alszik, és azzal együtt, hogy rengeteg pénzt veszíthet az ország, ha még a védzáradékok is életbe lépnek, sokba kerülhet nekünk a balkáni hacacáré.
A nagyközönség május 5-étôl látogathatja a Csíki Székely Múzeumban a rendkívüli érdeklôdésre számot tartó, Munkácsy-képek Erdélyben címû kiállítást. A július 15-ig nyitva tartó tárlaton válogatás látható v. Pákh Imre amerikai mûgyûjtô, a Magyar Nemzeti Galéria és a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum anyagából. A rendezvényt naponta reggel 9 és este 9 óra között lehet felkeresni. A csíksomlyói búcsú (május 23-29) és az Ezer Székely Leány Találkozó (július 6-8) idôszakában hosszabbított nyitvatartás lesz.
A zárt körû ünnepélyes megnyitó pénteken 18 órakor kezdôdik közéleti személyiségek és a támogatók részvételével. Az esemény jelentôségérôl Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria fôigazgatója, Pákh Imre mûgyûjtô valamint a vendéglátó múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt beszél.
Ablakomból jól megfigyelhetô. Az objektív szemlélôdô elôtt sok minden feltárulkozik a folyamatokból, amelyek különben rejtve maradnának az emberi társadalom kutatói és mérnökei elôtt.
A kukák L alakban helyezkednek el, újabban egy hasas henger is került melléjük, mint felkiáltójel alá a pont: a mûanyag palackot ide dobd. (Oda dobják.) A hordó gumileffentyûi már leszakadtak, de rendületlenül gyömöszöljük belé a pillepalackot. Állítólag utóbb hajókra rakják, útban Sanghai felé szorgalmas kínaiak ezrei tördelik darabokra, gépek szálasítják, és mire megérkezik a kínai textilipar megapolisaiba, már kész alapanyag, ebbôl olcsó kínai kelme és fehérnemû készül, amivel az eurázsiai és afroamerikai hasonipart padlóra lehet küldeni semmi perc alatt. (Próbált.)
Van, aki könnyû kirándulásnak fogja fel, felszerelkezik és vödörrel kihordja. Emez a hagyományôrzôbb, maradibb fajta. (Néha annyira, hogy vedre is ott marad.) A szemetes környéke találkahely, mint Mária kútja Názáretben. (V. ö. Csontváry ismert képével.) Mások kis nejlonzacsiba csomagolva hozzák, távozás közben tesznek egy rövid kitérôt, és a bûztôl undorodva sietve szabadulnak meg terhüktôl. Nem keresik, a ládák melyikébe fér, csak rávetik a kukákba korábban beérkezettekre. Ismét mások akkurátusan kutatnak, mérlegelnek: melyikbe a legésszerûbb bedobni. Úgy vetnek el szemetet, ahogyan szavaznak az urnák elôtt – felelôsségteljesen.
Egyre szebb és kívánatosabb dobozok, csomagolóanyagok, hulladékok kerülnek a kukába. Nem csoda, hogy legyeknél is több a guberáló.
Az amatôrök véletlenszerûen keresik fel, lábujjhegyen bekukucskálnak, bottal turkálgatnak, alig találnak valamit. Pazarlásaink pazarlása jutalmuk csupán. A kimûveltebbje már zsákkal jár. De nincs gyermek, ki még megijeszthetô lenne ezzel.
A módszeresebbje tisztában van a szeméthordó gépkocsik menetrendjével, elôtte való éjszaka (vasárnap ebédidôben) keresi fel szekérrel, talicskával, kisszekérrel. Hozza a családot és rokonokat, a kisebbek beküldve a kukába, gyorsan, szakszerûen mozognak, összeszokott akrobaták, pillanatok alatt meglelik a kincseket: ezüstkanalat, gyémánt nyakéket, kidobott gyûrût, koronát és trónkárpitot. Címert, fûszert és fényûzést.
Van, aki kifogja a lomtalanítás nagy pillanatát. Nálunk még nem rendszeres, mint a világvárosokban, de aki ilyet megér, az a guberátorok királya. Rengeteg jó dolog kerül ki: képek, bútorok, lábosok, ipari kisgépek, képernyôk és vastüdôk. Lábbelik, játékszerek, kéziratok, romlott kamratitkok, félig üres kozmetikumok. Stb.
A guberálás nem zavartalan. Esetleg megjelennek a konkurens cég képviselôi, ilyenkor belvillongásra kerül sor, vagy rájuk szólnak a lakók, akik még kidobás után is felelôsséget éreznek a hulladék iránt. Úgy látják, még ott is túlságosan személyhez kötött.
Ezért szokták a hivatásos nagy szemetelôk más országba küldeni. Csak arra vigyázzunk, semmilyen írásos nyom ne maradjon a rakományban. Egyebekben tárgyaink és vágyaink, társadalmi és otthoni rendjeink már teljesen globalizálódtak.
A Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület május 5-6-án szervezi meg a XVI. Bárdos Lajos-Nagy István Kórusfesztivált, tudtuk meg Kovács András karnagytól. – A két hangversenybôl álló rendezvényen tizenegy kórus mutatja be mûsorát. Szombaton, május 5-én fôleg a fiataloké lesz a színpad. Fellép sorrendben a szervezô Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar (vezényel Kovács András), a Szabadság utcai református gyülekezet ifjúsági kórusa (Dénes Elôd), a Bernády Kamarakórus (Márton Zsolt), a Vártemplom Musica Humana nôi kara (Csíky Csaba), a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyes kara (Szabadi Ildikó). Vasárnap, május 6-án a Mûvészeti Líceum Primavera gyermekkórusának köszöntôje után a következô kórusok énekelnek: az alsóvárosi református gyülekezet vegyes kara (Murár Mária), a nyárádszeredai Bocskai Dalkör (Ferencz Csaba), a Vártemplom Psalmus kórusa (Kovács András), a szovátai Intermezzo kamarakórus (Fülöp Judit), a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria és a Laudate Dominum ifjúsági kórus (Hajdó Károly). Az idén debütál rendezvényükön a nyárádszeredai és a szovátai kórus, mindkettônek sikeres bemutatkozást kívánunk. A Filharmónia vezetôinek jóvoltából, akik tisztában vannak az amatôr kórusmozgalom fontosságával, az idén is a Kultúrpalota nagyszerû akusztikájú nagytermében, ünnepélyes keretek között adhatják elô mûsorukat a meghívott énekkarok.
A hangversenyek délután 6 órakor kezdôdnek. A belépés díjtalan.
A Mezôség egyik legszebb fekvésû települése ihlette a Várgalériában pénteken délután megnyílt kiállítás képeit. Török Gáspár EFIAP fotómûvész öt alkalommal vett részt a mezômadarasi alkotótáborban (amelyet Szabó Andor lelkész és felesége, Szabó Izolda szervez), dr. Farkas Tibor a gödöllôi Szent István Egyetem adjunktusaként járt a faluban és fényképezett. Munkájuk eredménye második alkalommal kerül közönség elé, 2006 szeptemberében a gödöllôi Petôfi Sándor Mûvelôdési Otthonban dr. Entz Géza mûvészettörténész ajánlotta a magyarországi nézôk figyelmébe.
A fényképek szervesen egészítik ki egymást vagy ismétlik meg más-más szemszögbôl, más szereplôkkel ugyanazt a témát, miközben mindkét alkotó a hagyományos fekete-fehérhez ragaszkodva ajánl a figyelmünkbe egy színekben gazdag világot. A kérdésre, hogy miért mondtak le a színekrôl, mindketten az elöregedô falu életére jellemzô drámaiságra hivatkoztak, amit a pénteki nyitóünnepségen Muresan Vasile képzômûvész, a madarasi alkotótáborok rendszeres vendége is hangsúlyozott.
A kiállítás képein kibontakozik e fôutaktól távol esô hagyományos faluközösség tárgyi és emberi világa, amelybe a megszokottnál lassabban szüremkednek be mai életünk jellegzetes vonásai. E kétarcúságot sikerül tetten érniük az alkotóknak, akik a "veretes próza" illetve a lírai impresszionizmus nyelvén szólnak a tájról és a benne élô emberekrôl.
A táj mindkét fotóst megbabonázta, a gomolygó felhôk a falu, az Isten tava felett, az égig érô, mesebeli erdô, a lovak, a zöld szigetekbôl álló gazdaságok. A táj szerves részét képezik a boglyák, a gyommal benôtt vasúti sínpár, amelyrôl a mezôségi vicinális a múltba döcögött vissza. Elmúlt idôk emlékeként a Szekeres család sírköve dacol az idôvel. A pihenô tehéncsorda, a kútból vizet húzó lány, a pocsolyában fürdô libák a mindennapi falukép részei, egy olyan világé, amelyrôl nem tudni, meddig marad még fenn akár Mezômadarason is.
Az épített örökség központja a református templom, amelynek kisugárzó ereje mindkét fotóst megihlette. Török Gáspár különleges, eddig talán csak a helybeliek által ismert szemszögbôl, a bástyaszerû hajót elôtérbe helyezve, dr. Farkas Tibor a száradó szôtteseken át örökítette meg, majd bekíváncsiskodott a harangtoronyba, s lefényképezte a templom óráját mûködtetô szerkezet nehezékeit is.
A szimbolikus jelentésû székely kapu is ihletforrás, a faluközpont ékessége. Láthatjuk a mezôségi falvakra jellemzô tornácos házat, amelynek díszítése a hajdani alkotók szépérzékét tükrözi. Jellegzetes mezôségi, madarasi tájkép a lágyan omló délutáni fényben megörökített, szív alakban ívelô kerítés a megrokkant galambdúcot tartó kapuval. A fotós éles szeme azt a székely kaput is felfedezte, amelyre tulajdonosa virág helyett sarlót és kalapácsot faragtatott.
A kiállítás értékes darabjai a portrék, férfiak és asszonyok, együtt és külön, vidáman és derûsen vagy fáradtan és gondterhelten, a száradó dohánylevelek elôtt állva vagy házat tapasztva, ablaknyi fényben a magányos ebédhez készülôdve. Némi biztatást a drámai képsorok között a gyerekekrôl készült fotók jelentenek.
A sejtelmesen impresszionista képek mellett a játékosság is jelen van a hórihorgas kútágas vagy a boltban kígyózó kályhacsô révén. Az alkotásokból kirajzolódik a falu élete a maga szépségeivel, értékeivel, jellegzetességeivel és furcsaságaival. Érdekes próbálkozás, ahogy a két alkotó egymás mellé tette tudását és tehetségét, s az így létrejött dokumentumértékû kiállítást érdemes megtekinteni a Várgalériában.
Manapság szinte megszokott és természetes dolog, hogy ha tehetôsebb barát, testvériskola meglátogat, nem jön "üres kézzel", hoz valamit, ami jól fog iskolánknak, a Református Kollégiumnak, s örül neki tanár, diák.
Az viszont már kevésbé megszokott, hogy szinte ismeretlenül érkezik valaki és teljesen önzetlenül felajánl nagyon értékes használati tárgyat egy oktatási intézménynek.
Lazsádi László földrajztanár ismerôseként látogattak iskolánkba André Ledroppier és neje Franciaországból. Viorica asszony Besszarábiából származik és altatóorvos.
Tudtam, hogy érkeznek és "hoznak valamit", de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor egy vadonatúj DVD- lejátszót és egy videokivetítôt kezdtek el kicsomagolni. Elmondták, hogy Ledroppier úr az Association Action Aides Humanitaires nevû szervezet elnöke. Évek óta szerveznek gyûjtôakciókat, melyek célja különbözô szervezetek és rászoruló vagy beteg gyermekek megsegítése Romániában. Most, a több más jótékonysági célú adományozásuk mellett, minket is megajándékoznak ezekkel az eszközökkel, hogy az oktatás iskolánkban még hatékonyabb legyen.
Igazán hálásak vagyunk ezért az ajándékért. Köszönet érte.
Kívánjuk, hogy életüket és munkájukat Isten gazdag áldása kísérje.
Székely Emese igazgató
Mind több szó esik mostanában a második világháborús szovjet emlékmûvekrôl; eddig csak Magyarországról kaptunk ilyen hírt, újabban Lengyelországban és a balti államokban is foglalkoznak a kérdéssel (Népújság, ápr. 18.). Az orosz politika is foglalkozik ezzel, s szerintem megpróbálják összemosni a katonatemetôk gondozását és az emlékmûvek kérdését, holott a kettô különbözô dolog, elôbbit államközi egyezmények szabályozzák.
Talán ezen emlékmûvek keletkezésével kellene kezdeni. A szovjet Vörös Hadsereg 1944–45-ben kiûzte Kelet-Európa országaiból a német hadsereget, s döntô szerepe volt a náci Németország feletti gyôzelemben. A szovjet seregek bevonulását a térség népeinek különbözô rétegei különbözôképpen élték meg. Azok, akik származásuk, vallásuk, politikai meggyôzôdésük miatt üldözöttek voltak, az életükért rettegve bujkáltak, joggal tekintették a szovjetek érkezését felszabadulásnak, a Vörös Hadsereget felszabadítónak. Ezt a meggyôzôdést senki sem vitathatja el sem tôlük, sem utódaiktól. Volt a társadalomnak egy másik része, mely számára ezek az események szenvedést és gyászt hoztak. Milyen alapon várhatja el valaki ezektôl az emberektôl, leszármazottaiktól, hogy felszabadításnak tekintsék sok civil elhurcolását, az ártatlan emberekkel szembeni atrocitásokat? Csak két példa: Budapestrôl ötvenezer civilt vittek el hadifogolyként, egy részük sohasem tért vissza! Ugyancsak itt, a vár pincéiben kórház volt berendezve, ennek betegeit, sebesültjeit, orvosokat, ápolókat lángszórókkal pusztították el. Hogyan várható ezek családjaitól, hogy felszabadulásról beszéljenek? Közel fél évszázadig sulykolták az emberekbe, hogy az erôszakoskodó, zabráló szovjet katonák lényegében felszabadítók voltak, nem ment, kár tehát újra erôltetni ezt! Vegyük végre tudomásul, hogy ebben a kérdésben kétféle tapasztalat, ha úgy tetszik, kétféle emlék van, és kétféle megítélés létezik. Senki se próbálja meg ráerôltetni véleményét másokra!
Magyarország esetében felróható, hogy ô volt a támadó, s egyben a náci birodalom utolsó csatlósa, ez tény. Meg kell azért említenem, hogy a Szovjetunió sem volt mindig finnyás a nácizmussal szemben, 1939. aug. 23-án megkötötte Németországgal a hírhedt Molotov–Ribbentrop paktumot, ezen felbátorodva 1940- ben bekebelezte Észtországot, Lettországot és Litvániát, megszállta Észak-Bukovinát és Besszarábiát, háborút indított Finnország ellen, de mindezek elôtt hátba támadta a németekkel élethalálharcot vívó Lengyelországot. Hát ennyit a békés szovjet birodalomról, hogy a saját népe/népei ellen vívott háborújáról most ne beszéljünk.
A szóban forgó emlékmûveket a megszállt országok kommunista vezetôi állíttatták, azok, akik hatalmukat a szovjet fegyvereknek köszönhették. Ha ezek az emlékmûvek csak a hitleri Németország feletti gyôzelmet jelképeznék, nem is volna semmi gond, csakhogy sokak számára egészen mást jelentenek, más történelmi emlékeket hívnak elô: a szovjet megszállást, a kommunista rendszert, kitelepítéseket, deportálásokat, börtönöket, kivégzéseket, rengeteg szenvedést, sok áldozatot. Jelentik még a vérbe fojtott ’56-os forradalmat, az eltiport Prágai Tavaszt és a Szolidaritás mozgalom felszámolását, ezenkívül rengeteg rossz emléket.
Hogy most némely orosz politikusok fenyegetôznek, a birodalmi reflexek továbbélését jelenti. Nem a gáz- és kôolajcsapok kulcsait zörgetve kellene háborogniuk, hanem szembe kellene nézniük saját történelmük árnyoldalaival. Úgy, ahogy másoktól ezt elvárják.
Gábor Attila
Kiegészítés a 2007. március 27-én megjelent, A bizalmatlanság béklyójában címû cikkhez
A bizalmatlanság eredete nem tegnapra nyúlik vissza, hiszen az egyre üresedô nyárádremetei templom az elmúlt négy évben több templomfosztogatásnak esett áldozatul, elveszítve nem egy mûkincsét.
Nem csoda hát, ha a felbecsülhetetlen értékû feszületet félti a falu közössége.
És mi az, hogy a restaurátor, kinek szakmájában végzett munkájáért minden elismerésünk, meglepetést akart szerezni?
És íme, mi az eredménye a tájékozatlanságnak.
Amennyiben egy ilyen mûkincs restauráltatásához akar fogni a tisztelt remetei plébános (kinek nemes szándékában senki sem kételkedik), nem egyik napról a másikra kell értesíteni az egyházközséget, hisz itt az ô tulajdonukról van szó.
A kételkedést növelték a szakszerûtlen szállítási körülmények (Papuc Dacia, a kíséret hiánya, a sötétedés utáni, "véletlenszerûen" beállt áramszünet).
Amennyiben Szabó Sándor plébános elôre kikéri a község véleményét, ez ügyben gyûlést hív össze, ott kellô felvilágosítást ad a Nemzeti Kulturális Örökség programjáról, ez nem történhetett volna meg.
És "a hivatalos szervek engedélyét az utcán kérték volna, amikor már pontosan megállapították a restaurálás menetét"? A restaurálás menetének megállapítása az elszállítással kezdôdik?
A falu semmi, esztétikailag elônyös helyreállításnak nem akadályozója! Csak nem ilyen módon!
Amennyiben minden hivatalos szervtôl megvan az engedély (szerény tudomásunk szerint a régészettôl, minisztériumtól, mûkincsvédelemtôl, a gyulafehérvári érsekségtôl, rendôrségtôl) és ugyanezen szervektôl egy-egy megbízott jelen van, az átadásnak semmi akadálya, és természetesen állandó felügyelet mellett restaurálható.
És az efféle meglepetéseket a továbbiakban kérjük mellôzni!
Nagy Károly és további hat aláírás (Nyárádremete)
Csak 24 évet élt. De ennek a rövid életnek olyan kisugárzása van, mely lázba hozta az egész keresztény világot. Szent Erzsébet 800. születésnapját Európa, sôt, világszerte ünneplik. Magyarországon Erdô Péter bíboros, érsek 2006. november 19-én a Szent Péter-bazilikában meghirdette a jubileumi Szent Erzsébet-évet. Mi, magyarok, különösképpen sajátunknak tartjuk a szent királylányt, hiszen Sárospatakon (vagy Pozsonyban) 1207-ben született II. Endre és Merániai Gertrúd gyerekeként.
A történelembôl jól ismerjük Erzsébet életútját. A kor szokásaihoz híven már négyéves korában politikai érdekekbôl Thüringiába vitték, ahol 14 évesen feleségül ment Lajos tartományi ôrgrófhoz. A fényesen indult életpályát fájdalmas esztendôk követték. Része volt gyászban, megaláztatásban és nélkülözésben is. De amint a legenda szerint rózsává vált kötényében a kenyér, szenvedései nyomán úgy virultak ki lelkében az erény virágai. Minden vagyonát, testi-lelki erejét a szeretet szolgálatába állította. Élete célja volt: segíteni a szegényeken, a rászorulókon.
És Szent Erzsébet lelkisége a máltaiak szívében tovább él. Ezért fordulnak ebben a jubileumi évben különös szeretettel és tisztelettel a szent királylány felé.
A marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat is felsorakozik az ünneplôk sorába. Versenyt hirdetett meg Erzsébet életébôl merített kis jelenetek elôadására, melyre a város különbözô katolikus plébániái beneveztek. Az általános iskolák 5–8. osztályos tanulók részére irodalmi pályázatot írt ki a következô címmel: Hogyan tudom megvalósítani saját életemben Szent Erzsébet erényeit?
Mint minden magyar máltai közösség, a marosvásárhelyi is, imájában kéri a nagy szent közbenjárását népünkért, a békéért, az egész emberiségért, azért, hogy kevesebb legyen a könny, a vér, de több legyen a mosoly és a kenyér.
Radványi Hajnal
Közúti jelzôtábla
A mellékelt közúti jelzôtáblát Parajdon kaptam lencsevégre. Errefelé igencsak megszokott jelenség a jelzôtáblák pontatlansága. Gondolni kell azonban az anyaországi autósokra, akik nagy számban utaznak át az említett útszakaszon. Nem kis fejtörést okozhat nekik: vajon mit kell betartsanak, mire kötelezheti ôket a mutáns tábla? Hab a tortán, hogy e "turisztikai látványosságtól" alig száz méterre egy közlekedésrendész ácsorog, akinek feladata a közlekedés irányítása.
Joanovics Barna, Marosvásárhely
Április 27-én a Sóváradi Általános Iskola vendége volt Ráduly János tanár, költô, mûfordító, folklorista, rovásírás-kutató.
Az iskola apraja, nagyja türelmetlenül várta a találkozót. A színes, érdekes elôadás lenyûgözte a hallgatóságot. Ízelítôt kaptak az író életérôl, munkásságáról és mindennnapjairól. Nem maradt ki a beszámolóból hobbija, a halászat sem, amely kellemes kikapcsolódást jelentett, néha versihletet is szült.
Pár mondatben ecsetelte a székely rovásírás eredetét. Felkerült a táblára a Sóvárad szó rovásírással. Nem maradhattak el Sóvárad, Kibéd közös mondái, meg a közöttük levô ellenségeskedés, egy 8 áras földterületért folytatott szinte két évszázados per. Felolvasott gyermekverseibôl, felnôtteknek szánt verseibôl. A legnagyobb érdeklôdést a mesék váltották ki. Mihók, a bugyuta derûre fakasztotta a hallgatókat. A figyelem még az apró elsôsöknél sem lankadt.
A felolvasás után következtek a virágcsokrok. Elôkerültek a tanulók tulajdonában levô Ráduly János-kötetek, amelyeket nagy türelemmel dedikált a szerzô.
Tanulságos, üdítô volt az együttlét. Reméljük, pár év múlva megismétlôdhet.
Lakatos Irén tanítónô
Azon székelyhodosi idôs személyek nevében szeretnék köszönetet mondani dr. Benedek Imre professzornak, a marosvásárhelyi Intervencionális Kardiológiai Klinika vezetôjének, aki a falu tizennégy idôs személyének díjmentesen heti egy kenyeret biztosít. Húsvétkor személyesen eljött Hodosra és ajándékot hozott nekünk.
Munkájára, életére Isten áldását kérjük, hogy sok beteg ember életét megmenthesse. Hosszú életet, sok sikert kívánunk neki!
Úgyszintén köszönetet mondunk Kocsis József nyárádszeredai vállalkozónak, aki pékségében megsütteti a professzor által szolgáltatott lisztet és falunkba kiszállíttatja a kenyeret. Kívánjuk, hogy munkája továbbra is eredményes legyen, hogy segíthessen az idôs rászorulókon.
Farkas Mihály, a székelyhodosi idôsek csoportja nevében
A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro.
Teremlabdarúgás
Kiesett a Románia-kupa negyeddöntôiben a marosvásárhelyi Izorep teremlabdarúgó csapata. Jakab Zoltán együttesének balszerencsés sorsolása volt, hisz nem csupán az ottani csapattól távozott, jelenleg az Izorepet erôsítô négy játékos és edzô skalpjára vágyó Székelyudvarhelyt kapta ellenfélül, de ráadásul a pályaválasztás joga is az udvarhelyieket illette.
Az 1. liga elôdöntôjében érdekelt udvarhelyi csapattal való idegenbeli megmérkôzés elôtt Jakab Zoltán, az Izorep mestere, igen visszafogottan nyilatkozott csapata esélyeirôl, s már elôre látta, hogy a találkozó kulcsát a cserepadok játékereje fogja képezni. Mint már akkor mondta, csak olyan körülmények között lehet csapatának gyôzelmi esélye, ha a legjobb sor vezetéshez jut, aztán pedig sikerül kivédekezni a mérkôzést.
Nos, a találkozón a házigazdák jobb cserepadja döntött. Az elsô félidôben, amíg az Izorep alapemberei bírták szusszal, kiegyensúlyozott volt a mérkôzés, s a marosvásárhelyiek kétszer is vezettek, Csoma Alpár, majd Gálfi góljaival, ám Székelyudvarhely mindkétszer egyenlített, az amúgy marosvásárhelyi illetôségû Mihály Zoltán révén. A 19. perc fontos momentuma volt a találkozónak, ekkor néhány másodperc alatt egyenlítették ki a házigazdák az Izorep elônyét. Talán ha a félidôt sikerült volna elônnyel befejezni, az Izorep másként áll neki a második játékrésznek. Így azonban kénytelen volt szinte mindvégig az elsô sorral játszani, s az elfáradó játékosok a pihentebb, folyton cserélô házigazdáktól még három gólt kaptak, Dénes, Igor és a magyar válogatott Gyurcsányi révén. Végeredmény: Székelyudvarhely – Izorep 5-2.
A vereség az idény végét is jelentette a marosvásárhelyi csapat számára, amely majd valamikor a nyáron kezdi meg a felkészülést az új idényre, amelyben a csapat immár az 1. ligában fog szerepelni. A mostani vereség is rámutatott arra, amit Jakab Zoltán már régóta hangoztat, hogy a bajnoki élmezônyt célzó ambíciók ára a csapatnak a jelenlegi elsô sorral azonos, vagy azt megközelítô képességû sorral való megerôsítése.
Megyei bajnokság, 15. forduló
Északi csoport: Disznajó – Déda – nem érkezett be a jegyzôkönyv; Mezôkirályfalva – Felsôidecs 1-3; Holtmaros – Lövér 2-4; Marossárpatak – Marosfelfalu 3-0 (a vendégek elkéstek); Marosvécs – Görgénysóakna 3-1. Alsóidecs állt.
Középcsoport: Koronka – Náznánfalva – nem érkezett be a jegyzôkönyv; Harasztkerék – Mobila II Szováta 3-2; Mezôfele – Erdôszentgyörgy 3-0 (hivatalból); Ákosfalva – Mezôpanit 3-0; Csittszentiván – Csíkfalva 2-2; Marosszentanna – Marosszentkirály 5-0. Az elôzô fordulóból a Marosszentkirály – Koronka mérkôzést (a pályán 2-1) 0-3-ra hitelesítették, mert a házigazdák négy sárga lap miatt eltiltott játékost használtak.
Déli csoport: Bonyha – Marosugra 1-2; Nagysármás – Vámosgálfalva 10-1; Búzásbesenyô – Mezôceked 3-2; Mezôzáh – Mezôbánd 4-0; Kerelô – Marosbogát 3-3. Marosgezse állt. Az elôzô fordulóban a Mezôceked – Mezôzáh 10. percben félbeszakadt mérkôzést 0-3 arányban hitelesítették.
Marosvásárhely körzeti falusi bajnokság
I. csoport, 13. forduló: Galambod – Mezômajos 2-1; Szentpál – Speranta Mezôpagocsa 3-0 (hivatalból); FC Mezôpagocsa – Uzdiszentgyörgy – nem érkezett be a jegyzôkönyv; Székelykövesd – Mezôszabad 3-0 (meg nem jelenés).
A csoport állása: 1. FC Mezôpagocsa 28 p. 2. Mezôszabad 23 p. 3. Szentpál 18 p. 4. Mezômajos 17 p. 5. Székelykövesd 15 p. 6. Uzdiszentgyörgy – 13 p. 7. Galambod 9 p. 8. Mezôkapus 7 p (visszalépett). 9. Speranta Mezôpagocsa 0 p (visszalépett).
II. csoport, 17. forduló: Cikmántor – Nyárádremete 0-5; Teremiújfalu – Egrestô – nem érkezett be a jegyzôkönyv; Kibéd – Jedd – nem érkezett be a jegyzôkönyv; Makfalva – Nyárádmagyarós 1-3; Lôrincfalva – Kebeleszentivány 5-1; Szentgerice – Gyulakuta 3-1. Somosd állt. Az elôzô fordulóból: Gyulakuta – Cikmántor 0-0.
A csoport állása: 1. Egrestô 37 p (+45). 2. Nyárádremete 37 p (+29). 3. Jedd 33 p. 4. Somosd 26 p. 5. Kibéd 24 p. 6. Lô-rincfalva 21 p. 7. Nyárádmagyarós 20 p. 8. Cikmántor 17 p. 9. Kebeleszentivány 16 p. 10. Teremiújfalu 15 p. 11. Gyulakuta 14. p. 12. Szentgerice 7 p (-33). 13. Makfalva 7 p (-40).
A magyarországi és erdélyi civil szervezetek közötti szakmai együttmûködés keretében az Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány meghívására április 16-20. között tíz Maros megyei civil szervezet egyhetes magyarországi tanulmányúton vett részt. Az Agóra partnerszervezete, a Mezômadarasért Fejlesztési Egyesület által bevont alapítványok és egyesületek a közép- dunántúli régió nyolc települése civil szervezeteinek életébe nyerhettek betekintést.
A vendéglátók rendkívül tartalmas és változatos programot állítottak össze azzal a szándékkal, hogy az erdélyi szervezetek többszörösére bôvítsék kapcsolataikat és minél több ismeretre tegyenek szert.
A csoportot Kisbéren, a kistérség városában, a világhírû versenylóról elnevezett Kincsem szállóban fogadták. Itt dr. Kulcsár László, az Agóra Alapítvány elnöke köszöntötte a vendégeket. Az alapítvány munkatársai, Szencz Zsanett és Bauer Zsolt öt napon át álltak a csoport rendelkezésére és kalauzolták ôket a különbözô civil szervezetekhez.
Maros megyébôl Szabó Izolda, a Mezômadarasért Fejlesztési Egyesület ügyvezetô igazgatója, Jancsó István, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének elnöke, Gagyi Zoltán, az Alsó-Kis-Küküllô Menti Magyar Ifjúság Szövetségének elnöke, Demeter Mária, a szászrégeni Diakóniai, Oktatási és Ifjúsági Ház képviselôje, Becsky Borbála, a Caritas és a Fa-milia családsegítô szolgálatok pszichológusa, Fazakas Ildikó, az EMKE és a Habakuk Ifjúsági Bábegyesület elnökségi tagja, Toth Imola, a Koen – Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány tagja, Antal Ildikó, az Unitárcoop Alapítvány képviselôje és Tulipánt Noémi, a marosszentgyörgyi Kolping Család tagja vett részt a tapasztalatcserén.
Az erdélyi "civilek" elsôsorban a bakonyalji Kisbér kistérséggel ismerkedtek meg, ahol megtekintették az enyészettôl megmentett, PHARE- alapból felújított lovardát is. Az egykori királyi ménes épületei valóban turistacsalogatók, ám egyelôre az önkormányzat tétovázása miatt a lovak hiányoznak belôle. Érdekes bemutatkozása volt a Bakonysárkányban élô, zetelaki születésû Székely Mártonnak, aki ízig-vérig székely temperamentummal ifjúsági, oktatási és hagyományôrzô programokat bonyolít.
Sümegen a Famulus Kistérségi Egyesület várta a küldöttséget, ahol Szabados Zsuzsa részletesen kitért a Leader-program ismertetésére, a pályázati és forrásteremtési lehetôségekre. A nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület fôleg az ALKISZ elnökének érdeklôdését keltette fel, hiszen az ifjúságnak hasonló profilú programokat szerveznek.
A székesfehérvári civil szervezetek valóságos információáradattal látták el a küldöttséget. Az Echo Network munkáját Domokos Tamás igazgató ismertette. Annak érdekében, hogy civil szervezeteik hatékonyabban dolgozzanak, kutató-fejlesztô nonprofit konzorciumi hálózatot hoztak létre. Az itt elhangzottakból okulva a Maros megyei civil szervezetek képviselôiben megszületett az elhatározás, hogy az Echo Network példáját követve megalakítják a szervezetek hálózatát, amely sikeresebb lehet a pályázati források elnyerésében, a programok lebonyolításában.
A csoport tagjai hasznos információkkal távoztak a Fejér megyei Civil Szolgáltató Központból, ahol Kovács György igazgató az együttmûködés érdekében konkrét adatokat, elérhetôségeket bocsátott a rendelkezésükre. Ráadásul azt a táncházat is bemutatta, amelyet az Alba Regia Táncegyesület és az önkormányzat összefogásának eredményeként pályázati forrásokból épített. A kétszintes épületben próbatermek, öltözôk, könyvtár található. És egyszerre 400 gyereket tudnak népi ruhába öltöztetni. A Maros megyei (egyesületi) népi táncegyüttesek számára ez egyelôre csak álom.
Nem kevésbé volt eredményes a Veszprém Megyei Közmûvelôdési Intézetnél vagy a Pannon Egyetem civil szervezeteinél tett látogatás. Zircen szintén a civilek összefogása volt példaértékû, hiszen az itteni 90 szervezetet az úgynevezett Civil Kerekasztal fogja össze és koordinálja. Az sem elhanyagolható tény, hogy a Segítô Kezek Alapítványból egy olyan foglalkoztatási központ nôtte ki magát, amely ma kormányzati támogatással több mint hatvan fogyatékkal élô személy nappali foglalkoztatását látja el.
Az ötnapos tapasztalatcsere utolsó állomása a tatabányai United Way Vértes Vidéke Alapítvány volt, amely többek között karitatív célokra pénzalapokat gyûjt.
A látogatás során civil szervezeteink képviselôiben megfogalmazódott, hogy programjaik kivitelezéséhez sokkal kevesebb pénz áll rendelkezésükre, mint a magyarországi szervezeteknek. Kiderült, hogy nálunk az ottaniaknál jóval nagyobb rendezvények – lásd erdôcsinádi Gyöngykoszorú találkozó, ahol akár ezer ember is részt vesz – szinte a semmibôl "állnak össze". A határon túli magyar szervezeteket támogató Szülôföld Alapnál 500 ezer forintos alsó határt szabtak meg, emiatt a kisebb költségvetésû rendezvények támogatása veszélyben forog, így a hagyományôrzô kulturális rendezvényeink lebonyolítása is. Ami a szociális profilú szervezeteket illeti, számukra az uniós pályázati lehetôségek jelenthetik a megoldást.
A Maros megyei civilek tapasztalati útja akkor lesz igazán eredményes, ha a felvett kapcsolatok együttmûködésben konkretizálódnak.
A Stii TV helyi, független televízióadó, amelynek célja Maros megye lakóinak korrekt és gyors tájékoztatása.
A Stii TV adásteret biztosít valamennyi helyi eseménynek és személyiségnek, akiknek közéleti cselekedetei érdeklôdésre tarthatnak számot a közösségi életben.
A Stii TV semleges szerkesztôi politikát folytat, meghallgatva minden fél véleményét egy adott eseményben, vagy azokét, akik érintettek egy nyilatkozatban.
A Stii TV programrácsát állandó idôintervallumokban elvégzett közvélemény- kutatások alapján állítottuk össze, amelyek Maros megyei lakosainak televíziózási szokásait, valamint a mûsorokkal kapcsolatos elvárásait vizsgálták.
A Stii TV adásai Maros megye idôszerû társadalmi, gazdasági, politikai, mondén és kulturális történéseit fedik le.
A mûsorrácsban alapvetô szerepet kapnak a helyi hírek, az állampolgárok közvetlenül értesülhetnek a hatóságok álláspontjáról a beszélgetômûsorok révén (tip audienta).
A Stii TV csapatát profi újságírók alkotják, ismert nevek Maros megye sajtójában, a felsôfokú szakoktatás végzettjei, fontos újságírói kitüntetések birtokosai.
A Stii TV a legmagasabb színvonalú video- és audio- berendezésekkel rendelkezik, amelyek kiváló kép- és hangminôséget biztosítanak az egyenes adásban sugárzott és a felvett mûsorok esetében egyaránt. Az adó naponta 18-22 óra között a kábeltévé Info RCS csatornáján fogja sugározni a mûsorát.
Az alsóvárosi reformátusok ünnepe
Ötvenéves a marosvásárhelyi alsóvárosi református egyházközség. Történetét színes kis jubileumi emlékfüzetbôl ismerheti meg az érdeklôdô (Marosvásárhely-Alsóvárosi református templom 1957-2007, szerkesztette Lôrincz István, összeállította Csibi József). Vasárnap hálaadó istentiszteleten emlékeztek az indulás, templom- és gyülekezetépítés nehéz évtizedeire a Ludas utcai templomban. Az igét nt. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette. Isten kegyelmében bízva állíttatott ez a közösség a biztos alapra, hallottuk. Erre épült a Ház, az alsóvárosi gyülekezet. Emberek, tettek, cselekedetek, fél évszázad. Csoda, hogy templom épülhetett a kommunista idôkben. Hogy gyülekezet alakulhatott a nagy elnyomásban.
A harminc éve éneklô gyülekezeti kórus szolgált, szólót énekelt Fazakas Ilona és Nagy Loránd Zoltán. Murár Mária 1989 óta áll a kórus élén. A Romániai Magyar Dalosszövetség díszoklevelét a tiszteletbeli elnök, Guttman Mihály karnagy nevében a lánya, Tóth-Guttmann Emese nyújtotta át, és köszöntötte az alsóvárosi énekeseket.
A kezdetekrôl élményszerûen, kesernyés humorral számolt be dr. Bustya Dezsô, aki 1957-ben kezdte vásárhelyi szolgálatát, és húsz éven át volt a gyülekezet igen hûséges és szeretett lelkipásztora. 1955 és 1976 között templom nélkül élt a gyülekezet, '76-tól beszélhetünk templomépítô gyülekezetrôl. Az Alsóváros a nulláról indult. Elsô feladat volt a lelki templom felépítése. Bustya Dezsô óriási lelkesedéssel és rendkívüli munkabírással vetette magát a munkába, minden református családot, egyháztagot meglátogatott, összeírt. 1976-ban vásárolta meg a gyülekezet a Ludas utca 3. szám alatti telket, imaházat mûködtetett ott, engedély nélkül persze, aztán az épülethez egy "üvegházat" építettek (régi ablakkeretekbôl állították össze, teteje eternitlappal fedve, mert féltek a lebontatástól). Ebben az imaházban tartotta az elsô istentiszteletet Bustya Dezsô 1976. július 14- én. Hosszú az út innen a mai gyülekezeti központig. A terv Szekeres Balogh Jolán és férje, Szekeres Gerô munkája, az építkezés 1988- tól 1991-ig tartott, oroszlánrésze volt benne néha Szabó Árpád gondnoknak. 1991. december 8-án szentelte fel az új templomot dr. Csiha Kálmán püspök. Ma a gyülekezet mintegy 3400 lelket számlál.
Köszöntôk hangzottak el: Kántor Attila esperes, Pintér Gyula, Kunszentmiklós testvérgyülekezet lelkésze, Wim den Besten, a hollandiai Schoonhoven presbitere, Fekete Márton, Mezôméhes testvérgyülekezet lelkésze, Kecskés Csaba unitárius lelkész, a városbeli testvérgyülekezetek nevében, Csegzi Sándor alpolgármester, Pályi József rangidôs presbiter, dr. Derzsi Kálmán fôgondnok szóltak az ünneplôkhöz, ajándékokat adtak át – az "ezüstvárosnak" is mondott Schoonhoven képviselôje például egy pompás ezüst úrasztali tányért, melynek felsô mezejében a két város temploma látható, alatta nyitott tenyér, a jelkép jelentése: mindannyian az Ô kezében vagyunk, vagy még inkább ez: így hordoz bennünket tenyerén az Úr.
Az ifjúság nevében Lôrincz Beáta szavalattal köszöntötte az eseményt.
Az 550 férôhelyes templom kicsinak bizonyult, számos egyházi és világi kiválóság tisztelte meg jelenlétével. A "kivándorlók" közül is jöttek haza néhányan. Bár az utóbbi idôben a lélekszám 700-zal csökkent (a kövesdombi gyülekezet megalakulásával), ez a templomlátogatáson nem észlelhetô, mondotta Lôrincz István, aki szolgálata 12 éve alatt mintegy ezer családot látogatott meg. A gyülekezet felvállalt két fontos missziói ágat is, a szenvedélybetegek gondozását (ennek csak helyet biztosít), illetve a börtönmissziót, ezt maga Lôrincz István végzi 11 éve. Hetente egyszer, minden szerdán meglátogatja a marosvásárhelyi börtön református elítéltjeit, istentiszteletet tart nekik. A holland testvérgyülekezet támogatta a gyülekezeti központ korszerûsítését, segíti az öt éve mûködô szociális projektet, amelynek keretében a gyülekezet szegény sorsú gyermekei számára naponta egyszer meleg ételt és néhány órai foglalkozást biztosítanak. Holland támogatásból épült a Bucsinon egy üdülôház is, ahol ifjúsági csoportok vesznek részt különbözô programokon.
A fél évszázados évforduló alkalmából az emlékfüzetet és vele díszokleveleket adtak át a fôpásztornak, lelkésztársaknak, mindazoknak, akik jelentôsen járultak hozzá a templom- és közösségépítéshez.
A felszólaló lelkészek, elöljárók egy r&eac