Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Akár választási kampányrendezvénynek is beillett volna a városnapok keretében szervezett fôtéri kiállítás megnyitója, mármint ha most éppen szavazatvadászat folyna, és polgármesterünk újabb városvezetôi mandátumért lenne versenyben. Kampányidôszakon kívül lévén azonban ismét az idegen tollakkal való ékeskedést láthattuk.

Adott tény, hogy a központbeli vásár évrôl évre növekszik, egyre több cég tartja érdemesnek, hogy a városnapokon megjelenjen termékeivel. Ezt azonban egyenesen annak betudni, hogy a városháza a végletekig vállalkozásbarát lenne, finom ferdítés. Nem lehet ugyanis attól sem eltekinteni, hogy az utóbbi idôben az egész ország gazdasága felszálló ágban van, tehát meglehetôsen furcsa lenne, ha a fejlôdés jeleit bárhol lehetne érezni, csak éppen Marosvásárhelyen nem. Sôt, ugyanitt tehetjük hozzá, hogy egy vállalkozóbarát városvezetés élén azért az ezredfordulótól beígért ipari park ügyében is illett volna már elôbbre haladni az összes szóba jöhetô érintett állami és sportintézmény címére amiatt intézett kirohanásoknál, hogy a megváltás céljára a telket nem akarják a városházának átadni.

Továbbá, a vásáron kiállító cégek számának látványos bôvülését pozitív fejleményként beállítani szintén csalóka kép. Rég tudjuk, hogy a mennyiség nem jelent automatikusan minôséget is. Egy kiállítás értékét tehát nem feltétlenül az elfoglalt négyzetméterek vagy a kiállító cégek számában lehet lemérni. Tartalmilag ugyanis a kiállítás gyakorlatilag nem változott, ugyanolyan seregszemle, mint az eddigiek is voltak, elônyére leginkább az írható, hogy a részt vevô cégek túlnyomó többsége helyi vállalkozás. Azzal nincs semmi gond, ha mind több helyi cég akar a városnapokon kiállítani, de ha a helyi vállalkozói szféra valódi támogatását tartják szem elôtt, akkor például nem ártott volna a helyben termelô cégeknek, vásárhelyi termékeknek vagy a helyi turisztikai lehetôségeknek külön teret szentelni, hadd lássák az idegenbôl erre tévedôk is, hogy miért érdemes az itteni cégekkel üzletelni, vagy egyáltalán ide, ebbe a városba látogatni.

Végül, az üzleti szféra fontosságának hangsúlyozása nem kellene feltétlenül a hétköznapi élet kárára történjen. A közember és az önkormányzat jólétének egyaránt fontos, hogy jól menjen a városban az üzleti élet, azonban a központban megszervezni ezt a kiállítást, az szervezôi figyelmetlenség lenne, ha véletlenül történt volna meg, visszaesésrôl lévén szó, viszont egyenesen arcátlanság. Nem csak a városlakókkal szemben, akik a félig lezárt központ miatt közel egy hétig valódi világvárosi káoszban kénytelenek közlekedni, hanem azokkal az idegenekkel szemben is, akik kerülôutak híján kénytelenek ezekben a napokban áthaladni a városon.

– Nincs titka a hosszú házasságnak, csak emberfölötti türelem, sok törôdés kell és rengeteg megbocsátás, elnézés… Ha van szeretet, kölcsönös megbecsülés, könnyebb a közös élet terhe – hangoztatták azok az idôs emberek, akiket házasságuk ötvenedik évfordulóján köszöntöttek tegnap a marosvásárhelyi Petôfi téri Házasságkötô Teremben.

A polgármesteri hivatal 11. alkalommal szervezte meg a Marosvásárhelyi Napok keretében az aranylakodalmi ünnepséget. Az idén 61 házaspárnak adták át az elismerô díszoklevelet, pezsgôt, tortát és virágot.

– A társadalmi élet egyik fontos alappillére a család. Ily módon pedig követendô példa a most ünnepelt házaspárok élete gyermekeik, unokáik számára. A nagyszülôk azok, akik a következô nemzedéknek, ugyanakkor a városnak is megmutathatják a mindennapokban nélkülözhetetlen értékeket – hangsúlyozta üdvözlôbeszédében dr. Dorin Florea polgármester.

A rendezvényen házaspárok is felszólaltak, megosztva az ôket ünneplô családtagokkal, rokonokkal, barátokkal fél évszázados házasságukkal kapcsolatos tapasztalataikat, majd néhány jó tanáccsal is szolgáltak a fiatalabb nemzedéknek.

Tegnap az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének bôvített választmánya rendkívüli ülésen szavazott a szervezet polgármesterjelöltjérôl. Két jelölt indult a megmérettetésen. A szavazat nyomán Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester lett a jelölt 23 szavazattal. Borbély László régiós fejlesztési miniszter 20 szavazatot kapott. A tanácskozást követô sajtótájékoztatón Pokorny László választmányi elnök elmondta, hogy a 49 szavazati joggal rendelkezô választmányi tag közül 44-en voltak jelen.

A választmányi elnök szerint a körzetek másfél éve mát 15 pontos kritériumrendszer alapján elkészítették a polgármesterjelölt robotképét, s eszerint szavaztak.

Csegzi Sándor a sajtótájékoztatón kijelentette, és a programjában is ezt nyilatkozta: – "Tartottam a szavazástól, hiszen 1996 óta e körül a tisztség körül zajlik az életem. ’96-ban túl fiatal voltam, 2000-ben félreállítottak, hogy még van potenciál az elôzôben, 2004-ben "fentrôl lestoppoltak", bár egy ideig kiszemelt voltam azzal, hogy karizmatikusabb jelölt kell". Mint hozzátette, ma sikerült olyan érveket az asztalra tennie, amivel meggyôzte a választmányt. Ez pedig az alpolgármesterként végzett munkája, az általános városrendészeti terv, amit készített, a fenntartható városfejlesztési stratégia, amellyel perspektívát tud felmutatni a vásárhelyieknek. Véleménye szerint, bárki lesz a polgármester ezt a stratégiát kell folytassa.

A programjában foglaltak alapján Csegzi Sándor úgy gondolja: "Eddig nem volt felkészültebb polgármesterjelöltje az RMDSZ-nek", "képes vagyok integrálni a magyarságot", illetve, "képes vagyok egy olyan kulturált Marosvásárhelyt felrajzolni, egy olyan város élére állni, amelynek minden lakosa elnyeri méltóságát".

A jelenleg érvényes szavazati rendszer középtávú meghosszabbítását javasolta Lengyelország az Európai Unió tagországainak brüsszeli állam- és kormányfôi találkozóján pénteken – szivárgott ki a csúcsértekezlet helyszínén.

Varsó azt szeretné elérni, hogy a jövô évtized végéig (akár 2020-ig) maradjon érvényben a nizzai szerzôdésben meghatározott döntéshozatali rend, amely az ország számára jóval kedvezôbb az új szerzôdésbe foglalni kívántnál. Ez ugyanakkor a korábbi állásfoglalások szerint aligha találkozik azon tagállamok elképzeléseivel, amelyek ellenzik az alkotmányos szerzôdés kidolgozása során elfogadott szavazási rend újratárgyalását.

A lengyel delegáció állítólag több más javaslatot is elôkészített, amelyek célja, hogy elmozdítsák a holtpontról a kompromisszumkeresést. Lengyelország az egyetlen EU- tagállam, amely szeretné elérni, hogy változtassák meg az alkotmányban elképzelt döntéshozatali rendszert, mert az hátrányosabb számára, mint a nizzai szerzôdés, amely viszont túlreprezentációt jelent Varsónak.

Más tagállamok is tettek a csúcs idején erôfeszítéseket arra, hogy segítsenek áthidalni a szavazati rendszer problémáját. Így például felvetôdött annak lehetôsége, hogy kivételes esetben a szerzôdésesnél kisebb arányú ellenzés is elég legyen egy döntés megakadályozásához.

A csúcstalálkozón péntek délelôtt kétoldalú egyeztetések zajlottak, az elnöklô Angela Merkel német kancellár a legtöbb problémát jelentô országok vezetôivel, a lengyel államfôvel, a brit és a holland miniszterelnökkel, a cseh kormányfôvel, valamint az Európai Parlament elnökével konzultált.

A kétoldalú találkozóra érkezve Jan Peter Balkenende holland kormányfô megerôsítette, hogy hosszú és nehéz tárgyalásokra számít. Úgy vélte azonban, a csúcs minden résztvevôje a kompromisszum megtalálásra törekszik.

Szerdán tíz gyereket szállítottak be az Outward Bound Társaság az Ifjúságért elnevezésû szervezet szovátai táborából a marosvásárhelyi fertôzô betegségek klinikájára ételmérgezés gyanújával, amit egyelôre a laboratóriumi vizsgálatok nem igazolnak. Mindemellett kiderült, hogy a tábor két éve egészségügyi és állat- egészségügyi engedély nélkül mûködik. A táborvezetôk azt állítják, nem is lehet engedélyük, mivel mûszaki okok miatt nem tudják megfelelôen megoldani a vízellátást.

Az Outward Bound társaság Május 1. utcai központjában (a volt mezôgazdasági termelôszövetkezet farmján) több éve rendszeresen szerveznek élménypedagógiai táborokat. A hét elején Bukarestbôl tizenhat, Segesvárról tizennégy 12–14 év közötti diák érkezett – kísérô tanáraikkal együtt – Szovátára. A tábori program kedden kezdôdött. A tanulók egyik csoportja a táborban maradt, mások kirándulni mentek. Mivel ez utóbbiak késôbb értek vissza, nekik nem a megszokott idôben szolgálták fel az ebédet, majd röviddel ezután a vacsorát. Egyes diákok vacsorára zöldborsót ettek fasírttal. Éjjel többen rosszul lettek. Ôket elôször a szovátai egészségügyi központba, majd a fertôzô betegségek marosvásárhelyi II-es számú klinikájára utalták be kivizsgálásra. Ennyi az "eset" dióhéjban.

Silviu Morariu, a megyei közegészségügyi hatóság igazgatója kijelentette: "Egy magán gyermektáborról van szó, amely illegálisan mûködik. Ugyanis a tavaly nyáron bevontuk az egészségügyi mûködési engedélyüket. Ennek ellenére – anélkül, hogy értesítettek volna, hogy mûködési engedélyt kértek – újra megnyitották.

Jelenleg tíz esetrôl tudunk: két tanár és nyolc gyerek. Egy részüket a marosvásárhelyi 2-es számú fertôzôklinikára szállították, másokat a szüleik hazavittek."

A megbetegedéseket követôen a közegészségügyi igazgatóság részérôl Pavluk Erika felügyelô és Todea Ana asszisztens szerdán helyszíni szemlét tartott a táborban. Megállapították, ami addig is köztudott volt, hogy a tábor egészségügyi mûködési engedélyét ideiglenesen már 2006-ban bevonták, mivel nem megfelelô az ivóvízellátás. A tábor a városi hálózatból kapja a vizet, s mivel gyenge a nyomás, a padláson elhelyezett tartályból egyenlítik ki a veszteséget. Ezt a vizet kizárólag fôzésre és tisztálkodásra használják. Inni ásványvizet, illetve ivóvíz-automatát biztosítanak a táborlakóknak. Egészségügyi szempontból a konyhát, a konyhai ellátást, az élelmiszertárolást, a mellékhelyiségeket, a tisztasági feltételeket megfelelônek találták. Ételmintákat vettek, amit laboratóriumi vizsgálatra küldtek. Az iménti megállapításoknak némileg ellentmondóan az egészségügyi szabályok többszöri megsértése címén véglegesen visszavonták az egészségügyi engedélyt és 1000 lejre büntették a tábort mûködtetô alapítványt.

Dr. Rusu Ioan, a megyei állat-egészségügyi igazgatóság vezérigazgatója kérdésünkre elmondta, az alapítvány nem kért a 301/2006-os sürgôsségi kormányrendelet által elôírt állategészségügyi engedélyt. A törvénynek megfelelôen azonban a tábor mûködhet, úgymond, saját felelôsségre, amennyiben tevékenysége szerepel a cégjegyzékben. Ez természetesen mûködtetôit nem mentesíti a felelôsség alól.

Cocis Maria az állategészségügyi igazgatóság élelmiszerbiztonsági laboratóriumának vezetôje szerint csak hétfôre lesznek meg a végleges eredmények, addig ô nem kívánt nyilatkozni.

A klinika vezetôje, dr. Butiurca Domnica elmondta, hogy 12 órát tartották megfigyelés alatt a beutaltakat, de nem tudtak egyértelmû diagnózisra jutni. Marad hát a találgatás, hogy mitôl is a hányás, gyomorfájás és láz. A doktornô szerint az is okozhatta a rosszullétet, hogy mindvégig kint voltak a tûzô napon, emellett túlságosan rövid idô telt el az ebéd és a vacsora között. Megjegyezte, hiányosságok is vannak, mivel biztosítani kellene egy tábori orvost vagy asszisztenst, aki egészségügyi szempontból folyamatosan felügyel a gyerekekre.

Vargancsik Iringó, az Outward Bound programvezetôje is találgat. Szerinte a gyerekek nem biztos, hogy a táborban fogyasztott ételek miatt betegedtek meg. A bukaresti csoport 72 órát utazott hétfôn, nagy melegben az autóbuszban, az ott megevett szendvicsek is okozhatták a késôbbi rosszullétet. Állítása szerint a táborban minden higiéniai szabályt betartanak, a személyzettel sincs gond. Az egészségügyi engedélyeket a vízellátásbeli hiányosságok miatt nem tudták kiváltani, de mindenhova kiírták, hogy a tábor területén levô csapvíz nem fogyasztható. A tábori programvezetô azt is elmondta, sajnálják az esetet és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megszerezzék az egészségügyi engedélyt, hiszen másban nem volt kifogás.

A megbetegedett diákok tanáraikkal együtt hazautaztak. A hétfôi laboratóriumi vizsgálat deríthet némi fényt az esetre. Ha igen, mert szembeötlô furcsasága az ügynek, hogy egy hetet kell várni a laboratóriumi eredményekre. Hogyan lehet így sürgôsséggel beutaltakat kezelni? Találgatással? Aztán az is kérdés, hogy egyáltalán miért kell olyan tábort mûködtetni, amelynek sem ideiglenes, sem végleges engedélye nincs. A "saját felelôsségre" alatt, mint láttuk, inkább a felelôsségáthárítás értendô.

– Most, amikor kész vagyok az orvosok soraiba lépni, fogadom… hogy hivatásomat méltósággal és lelkiismeretesen fogom gyakorolni és embertársaim egészsége elsôrendû fontosságú lesz számomra – hangzott el tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzôs hallgatóinak esküje. Idén az általános orvosi, gyógyszerészeti, fogorvosi és asszisztensképzô karok négyszáznegyven diákja hagyta el az egyetem padjait.

Az életüket mások gyógyításának szentelô végzôsöket elsôként az egyetem rektora, dr. Constantin Copotoiu professzor köszöntötte, majd dr. Nagy Örs professzor búcsúzott a leendô orvosoktól, gyógyszerészektôl:

– Az elkövetkezô években a tanulás mellett a betegeken való segítés lesz a fô feladatotok, számotokra mindig a beteg érdekei kell elsôdlegesek legyenek és soha ne éljetek vissza a beteg kiszolgáltatott helyzetével, mert ha ezt megteszitek, akkor megszegitek azt az esküt, amelyet ma itt tesztek – fogalmazott a professzor, aki felhívta a végzôsök figyelmét arra, hogy az Európa által felkínált lehetôségek ellenére itthon hasznosítsák tudásukat.

Az ünnepélyes oklevélkiosztást követôen a jövendôbeli orvosok és gyógyszerészek magyar és román nyelven letették a hippokratészi esküt.

"Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet. Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret…" – visszhangzott csütörtök délelôtt a Kultúrpalotában a jól ismert katonadal refrénje. Menetelô, zászlókat lengetô gyerkôcök vonultak le a lépcsôkön, és vidám énekhangjuk bevegyült az amúgy is zsivajos városnapi elôkészületek forgatagába.

Mindannyian a kecskeméti Ifjúsági Otthon Chorhidea Kamarazenekar azelôtt befejezôdött családi hangversenyének és az azt követô kézmûves foglalkozásnak a hatása alatt álltak és Náznán Olga, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének alelnöke szerint, annak ellenére, hogy június elseje már rég eltelt, valódi gyereknapi ajándékot kaptak.

És valóban, hamisítatlan gyerekünneppé alakult át a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által közösen szervezett csütörtök délelôtti Mesérôl zenére címû gyermekhangverseny. "Olyan ifjúsági és gyermekhangversenyekkel érkeztünk, amelyek komolyabb zenemûvek keresztmetszetét, vagy pedig mesék népdalokkal történô vegyítését foglalják magukban" – tudtuk meg Csizmadia Ilona drámapedagógustól. A többi hangversenyhez hasonlóan a Kodály Zoltán Háry János címû daljátékának keresztmetszetében is "a mese és a zene felváltva szerepelt, a mese folyamában a megfelelô zenei részletek hangzottak el" – fûzte hozzá. A szervezôk meglepetésére legtöbben az elôadókkal egyszerre énekelték az ismert dallamokat, a jutalom pedig nem maradt el, ugyanis az elôadás után Oláh Edit kézmûvesmester, a kecskeméti Ifjúsági Otthon munkatársának segítségével Háry János zászlaját készíthették el nyomatok segítségével. Alig negyedóra alatt minden "kézmûvesinas" kezében ott díszelgett a zászló, amelyet saját meglátása, fantáziája alapján készíthetett el.

A vonósnégyessel (két hegedû, egy brácsa és egy gordonka) zongora- és ütôhangszer- kísérettel, mesélôvel és két énekessel fellépô Chorhidea Kamarazenekar csütörtök este Nyárádszeredában Ludas Matyit adta elô, tegnap pedig a Kultúrpalota kistermében Illyés Gyula Mátyás király meg az igazmondó juhász címû meséjének magyar népdalokkal kísért elôadására került sor.

Ha a beteg erôs, szorító mellkasi fájdalmat érez, nem a családorvoshoz, ismerôshöz kell fordulni, hanem azonnal hívni kell a mentôt. Ez az európai országok többségében garancia arra, hogy egy intervenciós kardiológiai központba jut, ahol katéteres beavatkozással felszabadítják az elzáródott koszorúeret, ami az infarktust okozta – hangzott el pénteken a jó tanács annak az egyhetes nemzetközi kardiológiai kongresszusnak a zárónapján, amelyet a Megyei Sürgôsségi Kórházban tartottak.

A kórház Kardiológiai Klinikája, a MOGYE, az Erdélyi Endoluminális és Sejtátültetô Társaság – Kardiomed és az Erdélyi Múzeum Egyesület által közösen szervezett kongresszus a hatodik rendezvény, amelyen kilenc országból érkezett szakemberek mutatták be munkájuk, kutatásaik eredményét a kardiológia legaktuálisabb kérdéseirôl, s gondolkodtak közösen az újabb megoldásokon. Pénteken a résztvevôk bepillantást nyerhettek a németországi, ausztriai, csehországi, macedóniai, hollandiai, magyarországi és romániai helyzetbe az akut miocardiális infarktus kezelését illetôen. Mint kiderült, ma már a katéteres beavatkozás jelenti a legeredményesebb kezelési módot, s a radiális katéterezés újabb elôrelépést jelent, hisz nem kell 24 órán át mozdulatlanul feküdnie a betegnek – hangzott el Forstner Tamás professzor elôadásában. A délután folyamán a résztvevôk többek között elôadásokat hallhattak az ôssejt-beültetésrôl, a szívritmuszavarok korszerû kezelésérôl.

A marosvásárhelyi tapasztalatokat Benedek Imre és Benedek István professzorok ismertették, a magyarországi eredményekrôl többek között a Debrecenbôl érkezett Édes István professzor számolt be.

Hétfôtôl péntekig a kongresszus címének megfelelôen neves szakemberek tanfolyamot tartottak a szív-érgyógyászat aktuális kérdéseirôl, az elektrokardiográfia, a szívelégtelenség, a megelôzés és a rehabilitáció terén fontos idôszerû tudnivalókról.

– Az összevetésbôl kiderült, hogy az eltelt évek alatt a marosvásárhelyi kardiológiai klinikán jelentôs eredményeket értünk el, amit a Román Tudományos Akadémia jelen levô szakemberei és a külföldi kollégák is nagyra értékeltek – nyilatkozta kérdésünkre dr. Benedek Imre egyetemi tanár, a rendezvény szervezôje.

Bár a tanfolyamra és a kongresszusra 450-en iratkoztak fel, elsôsorban a szomszédos és moldovai megyék képviselôi vettek részt rendszeresen a programon – mondotta Benedek professzor, aki a marosvásárhelyi szakemberek jelenlétét hiányolta. Ugyanakkor elmondta, hogy a kétmillió eurót hozó korábbi négy kutatási program mellett egy újabb van elôkészületben, ami reményeik szerint hozzájárul a marosvásárhelyi központ további korszerûsítéséhez.

A Vatikánba utazik ma Tony Blair leköszönô brit miniszterelnök, elôkészítendô áttérését a katolikus hitre – írta a pénteki The Guardian. A legnagyobb baloldali brit napilap londoni és római forrásai szerint Blair, akit fogad a pápa is, már meghozta végleges döntését az áttérésrôl, csak a bejelentés idôpontja bizonytalan még.

A The Guardian szerint a posztjáról jövô szerdán távozó Blairt különösebb hírverés nélkül a brit királyi légierô egyik lelkésze készíti fel már négy éve a katolikus hitre.

A brit kormányfô felesége, Cherie Booth katolikus, és a házaspár négy gyermeke is ebben a hitben nevelkedik. Az utóbbi években Tony Blair is rendszeresen elkísérte családját katolikus misékre, és a sajtóban rendre felmerült, hogy maga is áttérni készül. Ezeket a találgatásokat erôsítette, hogy Blairt többször látták családja nélkül is a londoni Westminster katedrálisban, a római katolikus egyház angliai fôtemplomában. Ez nem azonos az ôsi Westminster apátsággal, amely az anglikán hit védelmezôjének számító brit uralkodók koronázó temploma.

Tony Blair áttérési szándékát azonban a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal eddig minden alkalommal cáfolta.

Ez nem csoda, mivel a vezetô politikusok hitélete máig érzékeny belpolitikai kérdés Nagy- Britanniában. Blair áttérése messze ható következményekkel járhatott volna például az észak-írországi rendezésre, egy katolikus brit kormányfô alapvetô bizalmi válságot szíthatott volna ugyanis az északír protestáns közösségen belül, amely egyébként is hagyományosan azzal vádolta Londont, hogy túl sok engedményt tett a katolikusoknak a rendezés érdekében.

Ezúttal azonban két körülmény is megkönnyíti Blair katolikus hitre térését. Néhány hete, történelmi jelentôségû áttörés eredményeként, hivatalosan is lezárult a több évtizedes észak- írországi felekezeti háború, és megalakult a protestáns-katolikus hatalommegosztásra épülô tartományi egységkormány, amelyet a két egykori ádáz ellenfél, a radikális protestáns Ian Paisley tiszteletes, a Demokratikus Unionista Párt vezére és Martin McGuinness, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevû katolikus milícia egykori katonai parancsnoka együtt irányít.

Másrészt Blair tízévi hatalomgyakorlás után jövô hét közepén távozik posztjáról, így belpolitikai meggondolások már nem hátráltatják áttérését.

Nagy-Britanniának, ahol az államfô, vagyis a mindenkori uralkodó intézményesen az anglikán hit elsô számú védelmezôje, még soha nem volt katolikus kormányfôje.

Radikális pakisztáni papok Oszama Bin Laden al-Kaida- vezér kitüntetésével akarnak visszavágni a Nyugatnak az iszlám megsértésével vádolt Salman Rushdie indiai-brit író nagy-britanniai lovaggá ütéséért.

"Ha a britek lovaggá üthették Rushdie-t, nekünk is jogunk van kitüntetni vezetôinket, hôseinket" – mondta csütörtökön Iszlámábádban Allama Tahír Asráfi, a pakisztáni ulématanács elnöke. Közlése szerint a több mint 3 ezer muzulmán vallási elöljárót tömörítô tanács a "szaifullah" (isten kardja) címet adományozza rövidesen Bin Ladennek (a nemzetközi terrorhálózat vezetôjének), hogy elismerje "a muzulmánok szolgálatában, a hitetlenek elleni szent háborúban szerzett érdemeit".

A 160 milliós, túlnyomórészt muzulmán Pakisztán kormánya szoros szövetségese az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának a muzulmán terrorizmus elleni harcban. Rushdie kitüntetése azonban felháborodást váltott ki a dél-ázsiai országban. Muhammad Ijaz ul-Hak vallásügyi miniszter olyan kijelentésre ragadtatta magát elsô reagálásában, hogy az iszlámot megsértô író kitüntetése "feljogosítja a muzulmánokat öngyilkos merényletekre". Számos tüntetés is lezajlott az utóbbi napokban Pakisztán területén Rushdie nagy-britanniai kitüntetése miatt. Egyes tüntetéseken az indiai-brit írót és az angol királynôt jelképezô bábukat égettek el.

Egy pakisztáni tartományi parlament elnöke egyenesen az író meggyilkolására szólította fel a muzulmánokat egy nyilvános vitában. "Minden istenkáromlónak halállal kell bûnhôdnie. Része vallásunknak, hogy mindenkit megölhetünk, aki megsérti Mohamed prófétát" – mondta Afzal Száhi, Pandzsáb tartomány parlamentjének elnöke.

Indonézia is csatlakozott csütörtökön a Rushdie lovaggá ütése miatt tiltakozó muzulmán országokhoz. "Ez a brit lépés nem szolgálja a kultúrák és vallások közti megértés légkörét" – vélekedett Hassan Wirajuda indonéz külügyminiszter.

A vásáron több mint 250 kiállító ajánlotta termékeit két tucatnyi országból érkezett papoknak, szerzeteseknek és apácáknak, akik szeretnék felújítani ruhatárukat vagy elôkészíteni templomuk renoválását. Nemcsak az öltözékek haladnak a korral, hanem a különbözô liturgikus kellékek is. Népszerûek például a számítógép-tervezésû motívumokkal díszített oltárterítôk. De annak sem kellett csalódnia, aki a különbözô színû rózsafüzérek, kelyhek, kézi faragású feszületek, oltárok, orgonák iránt érdeklôdött, sôt még fûtôberendezéseket és tetôszerkezeteket is beszerezhettek a látogatók.

Egy kelet-ukrajnai missziót vezetô atya például egy olyan elektronikus harangjátékkal kacérkodik, amely 1500 melódiát tartalmaz MP3 formátumban, s amelyet egy holland és egy amerikai zenész vett fel. Igaz, nem olcsó, 8000 euróba kerül, de, mint a forgalmazó horvát cég vezetôje emlékeztetett rá, a valódi harangok vásárlása ennek 10- szeresébe kerülne. Filip Horvat Lengyelországban terméke egyik legjobb piacát látja. "Horvátországban négymillióan vagyunk, 3000 templommal. Itt 40 millióan élnek, és sok ezer templom van". A néhai II. János Pál pápa hazájában ráadásul minden évben újabb templomok épülnek, itt szentelik fel egy év alatt az új európai papok egynegyedét, akik közül sokan mennek külföldi szolgálatra. Éppen egy lengyel pap tanácsára ment el Kielcébe Werner Auer kelet- ausztriai szôlôsgazda, hogy meggyôzze a papokat: bora kiválóan alkalmas a misézéshez, különösen azoknak ajánlja, akik az édesebb fajtákat kedvelik.

A fenti kijelentéssel Markó Béla, az RMDSZ elnöke tegnapi marosvásárhelyi sajtóértekezletén arra a felvetésre reagált, hogy az RMDSZ európai parlamenti képviselôi Brüsszelben panaszkodtak, úgymond, az önálló magyar tannyelvû Bolyai egyetem hiánya miatt. A szövetségi elnök kijelentette: mindenkinek ajánlja, ugyanazzal a mércével mérje az ilyenszerû lépéseket, emlékeztetve, hogy annak idején Monica Macovei nemegyszer panaszkodott a kormányra és a parlamentre, hogy nem támogatják az általa szorgalmazott igazságügyi reformokat. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ óvakodott attól, hogy az etnikumközi problémákat kivigye az európai fórumok elé, amiért sokszor saját kollégái is bírálták. Most azonban alaposan átgondolták, s úgy döntöttek, hogy Brüsszellel is ismertetik a kezdeményezést, hiszen 17 éve igényli a romániai magyar közösség az önálló állami magyar egyetemet, ezzel szemben még önálló karokat sem adtak meg.

Sokszor jól jön a brüsszeli nyomás, mondta, mert oda kell figyelni arra, hogy mit mond az Európai Unió, az Európai Parlament, mert immár Románia is része ennek az intézménynek. Ha az igazságszolgáltatás, belügy, környezetvédelem terén elfogadták Brüsszel ajánlásait, miért nem fogadják el ezt a dolgot egy sokkal kényesebb kérdésben? – tette hozzá.

A sajtó felvetésére, miszerint a Magyar Polgári Szövetség hajlandó lenne kiegyezni az RMDSZ-szel egy esetleges közös polgármesterjelölt állításában, Markó Béla kijelentette: az MPSZ egyelôre csak vágyálom, vágyálmokkal pedig nem szövetkezünk.

A július elejére tervezett lemondásával kapcsolatosan azt mondta, még nem döntöttek, hogy az RMDSZ betölti-e vagy sem a megüresedô miniszterelnök-helyettesi széket, mert a tisztség elsôsorban politikai funkció, ahol pártelnökként vett részt a politikai döntésekben. Ezt a funkciót más személy nehezen tudná betölteni. Viszont továbbra is fontosak azok a területek, amelyek a hatáskörébe tartoztak – integráció, oktatás, kultúra –, ezért egyelôre dilemma, hogy mi történjék a tisztséggel.

Markó Béla bejelentette, nem vonja vissza Nagy Zsoltot az RMDSZ-EP-listájáról, sôt, kinevezi a szövetség külpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárává.

Lévai Katalin:

A marosvásárhelyi Bernády Házban rendezik meg azt kétnapos szemináriumot, amelynek témája Kisebbségek az Európai Únióban. A tegnap elkezdôdött rendezvényen meghívottként jelen volt Lévai Katalin, az MSZP europarlamenti képviselôje, aki kijelentette, hogy az EU-ban a gazdasági integráció mellett meg kell történnie a politikai integrációnak is, és a kisebbségi jogoknak be kell kerülniük a 2008 végére kidolgozott új európai alkotmányba.

A Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány immár nyolcadik alkalommal rendez szemináriumot kisebbségi témakörben, a rendezvény tehát hagyománynak tekinthetô. Borbély László régiófejlesztési miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke a tegnap délután megkezdôdött rendezvényen hangsúlyozta: az Európai Unióban minden nemzet kisebbségi, nincs többségi nemzet és idôszerû értékelni, elemezni azt, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett a kisebbségek jogainak elismerése terén az unióban. Fontos a nemzeti kisebbség fogalmának pontos meghatározása, ezt még ma is nehéz megtenni – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ha az EU-tagállamokban, mint ahogy Romániában is a gazdasági kérdésekben a különbözô nemzeteknek sikerül egyetérteniük, a nemzeti kisebbségeket érintô problémákban is közös nevezôre kell jutniuk. Hogy a felvetett téma miért idôszerû? A Népújság kérdésére Borbély László elmondta: "hazai vonatkozásban azért aktuális, mert még nem oldódtak meg ezek a kérdések, mert a kisebbségi törvény két éve áll a parlamentben, mert 2007-ben még mindig vannak kollégák, akik azt javasolják, hogy ha valaki nem tud románul, akkor fosszák meg állampolgárságától, mert 2007-ben van olyan ügyész, aki úgy gondolja, hogy valakit bûnvád alá kell helyezzen nemzetisége miatt. Arról a négy RMDSZ-es magas rangú tisztségviselôrôl van szó, akiket azért vádoltak meg, mert állítólag a magyarlakta településeket helyezték elônybe más településekkel szemben. Mindez bizonyítja, hogy szükség van ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására, hiszen elfelejtik, hogy itt egy 7 százalékos kisebbségrôl van szó."

Markó Béla szövetségi elnök szerint míg az EU-ban egyre nagyobb hangsúlyt kap a többnyelvûség, Romániában egyes politikusok friss nyilatkozataiból az derül ki, hogy nem léptek még túl a kisebbségekrôl kialakított elôítéletekkel tele gondolkodásmódon. A kisebbségek helyzetén a többnyelvûség elfogadása, a regionalizmus és szubszidiaritás elvei, az államközi kapcsolatok javítása és a kisebbségek jogainak szabályozása, a kollektív jogok biztosítása javíthat – tette hozzá.

Dr. Kelemen Atilla europarlamenti képviselô megállapította: az EU nem eléggé fogékony a kisebbségi problémák iránt, pedig a multikulturalitás, a többnyelvûség, egy állam területén élô nemzetiségek valóságos kincset jelentenek a szóban forgó állam számára. Markó Attila a Kisebbségügyi Hivatal államtitkára az Európa Tanácson és az EU-n belüli egyeztetésekrôl, európai modellekrôl, az európai országok azon dilemmájáról beszélt, ami a nemzeti kisebbségek definiálásából adódó nehézségekbôl ered.

Lévai Katalin képviselô szerint az EU-ban a gazdasági integráció mellett meg kell történnie a politikai integrációnak is, és a kisebbségi jogoknak be kell kerülniük a 2008 végére kidolgozott új európai alkotmányba. "Kisebbségpolitika kis lépésekben", ennek minôsítette azt az európai alkotmányozási folyamatot, amely várhatóan 2008 végéig lezárul, és amelynek lényege a kisebbségi jogok egységes kezelése az EU-tagállamokban, ahol jelenleg minden 7. ember kisebbséginek számít. Azok között az okok között, amelyek miatt az EU még mindig ellenáll a kisebbségi kérdés megoldásának, Lévai Katalin a gazdasági érdekeltséget említette, azt, hogy az unió egy nemzetek feletti szervezet, amelynek nehéz egy új értékrendet beépítenie az általa használt joganyagba.

A szeminárium hozzászólásokkal zárult, ma pedig folytatódik Varga Attila és Márton Árpád parlamenti képviselôk, valamint Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnökének elôadásaival az európai jogrendszerrôl és kisebbségvédelemrôl.

A Marosvásárhelyi Napokra érkezett külföldi küldöttségeket tegnap délben a polgármesteri hivatalban fogadták. A vendégeket dr. Dorin Florea polgármester, Csegzi Sándor valamint Bakos Levente alpolgármesterek köszöntötték. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nagytermében tartott találkozón jelen voltak a Kecskemét, Baja, Zalaegerszeg, Szeged, Kisinyov és a törökországi Güzelcalmi testvérvárosok képviselôi.

Dorin Florea polgármester köszöntötte a küldöttségeket és reményét fejezte ki, hogy városunk ez alkalommal is jó vendégfogadónak bizonyul. Mint mondta, Marosvásárhely valamennyi testvérvárosának teret biztosít arra, hogy a kapcsolatokat kiteljesíthessék gazdasági, mûvelôdési és oktatási téren. Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy a marosvásárhelyiek a magyarországi testvérkapcsolatokban arra törekedtek, hogy a legnagyobb hatásfokkal tevékenykedjenek, hiszen az anyaországi politikai hercehurca ide is begyûrûzött és rányomta bélyegét a hangulatra. – Nekünk akkor is magyarok vagytok, ha a FIDESZ vagy az MSZP pártján álltok, hiszen számunkra ti azt az anyaországot képviselitek, amely az európai integrációban elôttünk járt és akiktôl sok tapasztalatot szerezhettünk. Megtiszteltetés számunkra, hogy ti örömmel jösztök Marosvásárhelyre – hangsúlyozta Csegzi.

A küldöttségek vezetôi sorra felszólaltak, köztük Révfi Zoltán, Baja polgármestere és dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere, akik méltatták Marosvásárhely arculatváltását, a város dinamikus fejlôdését. Zalaegerszeg képviselôje elmondta, hogy a magyarországi városban nagy tisztelet övezi a marosvásárhelyieket, s mintegy elismerésül 500 tiszteletbeli polgár címet adományoztak marosvásárhelyi polgároknak. A szegediek tolmácsolták a város vezetôségének üdvözletét és további széles körû együttmûködésre szólították fel a marosvásárhelyieket.

A testvérvárosok küldöttségeinek találkozója igazi baráti hangulatban zajlott, melynek elmaradhatatlan részeként ajándékok cseréltek gazdát. Ki-ki városának specifikumából hozott ízelítôt. Dorin Florea viccesen meg is jegyezte, már megszokták, hogy a kecskemétiek fûszerekkel kényeztetik ôket, ami nem árt, mert ízesebb, elviselhetôbb az élet.

A hét folyamán tudósításokban már összefoglaltuk azokat a fontosabb eseményeket, amelyeken környékünkön az írótársak, rokonok, barátok és a tisztelgô olvasók Sütô Andrásra emlékeztek a tavaly ôsszel elhunyt jeles alkotó 80. születésnapja alkalmából. Írtunk a marosvásárhelyi emléktábla-avatásról, a pusztakamarási ünnepségrôl, az elhangzott beszédek, emlékezések, méltatások gondolataiból is idéztünk. Ma Markó Béla Vásárhelyen elhangzott szavaival és a Pusztakamaráson mondottak szemelvényeivel ismerkedhetnek meg olvasóink.

Markó Béla

Hölgyeim és uraim!

A marosvásárhelyiek úgy ismerik ezt az utcát, ahol most összegyûltünk, hogy: Vörösmarty utca. Ha viszont megnézik az utcanévtáblát, akkor azt látják kiírva, hogy: strada Marasti, vagyis Marasti utca. Nem tudom, pontosan mikor változtatták meg az utcanevet, de aki ezt megtette, mintha nem tudott volna igazán elszakadni a régi elnevezéstôl, és egy torz anagrammát alkotott, az ajakkerekítéses "ö" hangok ellaposodtak, és veláris "a" hangok lettek, a "v" hang fejtetôre állt, és megduplázódott, így lett belôle "m", Vörösmarty átváltozott Marasti-re.

Ilyen utcában, ilyen városban vagyunk most mindannyian, és minden bizonnyal ilyen élet van mögöttünk: torz anagramma. El is akarták rejteni a múltat, de nem is merték teljesen felszámolni, így szürkültünk, így szikárodtunk, így tûntek el sorra-szerre az ajakkerekítéses hangok körülöttünk.

Abból a fekete-fehér filmbôl, amelynek 1989 elôtt szereplôi voltunk, csak keveseknek sikerült színes filmet varázsolniuk. Sütô András, aki a minap még itt volt közöttünk, az egyik legnagyobb mestere volt ennek az átváltozásnak: zengett-zúgott-harangozott vagy csendesen, de mézédesen csordult az ô magyar nyelve, színes pillangókként röpködtek az ô szavai egy elszürkített, bemocskolt világban. Legnagyobb teljesítménye éppen ez, színt a színnel, hangot a hanggal, szót a szóval szegezett szembe, és mindvégig a Vörösmarty utcában lakott, miközben a hosszúfülû titkosszolgák a Marasti utcában figyelték ôt éjjel-nappal, és ma sem értik, hogy miért nem volt ott, ha egyfolytában ott volt, miért nem látták, ha mindvégig nézték.

Más térben, más idôben létezünk most már mindörökké, kedves barátaim, és ahol mi vagyunk valójában, a Vörösmarty utcában, ott velünk van Sütô András is, mert csak a Marasti utcában, csak Târgu-Muresben szakadt meg az élete fonala, csak itt verhették ki a fél szemét, csak itt üthették büntetlenül, csak itt támadhattak neki aztán az övéi közül is néhányan azért a múltért, ami valószínûleg bonyolult, de mégsem annyira, hogy ne értenénk meg, ha igazán akarjuk. Két utca, két város, két valóság: ez adatott nekünk, ez adatott Sütô Andrásnak is, de úgy gondolom, hogy ô mindkettôben helytállt, még akkor is, ha az egyikben ideiglenesen vereséget szenvedett, és belepusztult, a másikban viszont itt van velünk végérvényesen.

Egy emléktábla-avatás nem alkalmas pillanat arra, hogy az élet és életmû elemzésére vállalkozzunk. De méltatni most is kell ezt az életet és ezt az életmûvet. A mû megvédi magát nélkülünk is, persze, de az életrôl szólnunk kell. Nekem is szólnom kell arról, hogy ez a ház és ezek az ablakok mit jelentettek számomra. A házigazda örömét, ha jöttem, és bizalmát, amikor már nem is sietett elém a kapuhoz, hanem kiadta a kulcsot az ablakon. A dicséretet és az ôszinte kritikát, az örökös figyelmet, nyugtalanságot, aggodalmat, tervezést, álmodást, rólunk való töprengést, a soha meg nem nyugvást és a soha meg nem alkuvást.

Azt mondják, Erdély magyar közélete mérsékeltekre és radikálisokra oszlik. Ez nem igaz. Sütô András példája bizonyítja, aki egyszerre volt mérsékelt és radikális, de legfôképpen helytálló ember volt, olyan ember, aki hazajött akkor, amikor mások megfutottak innen. Azt kérdezte egyszer tôlem tréfásan: "Te, nem tudnál magad mellé venni valami normális radikálisokat?" Nagyot kacagtunk, de ez az igazság, ô ilyen volt, lépéseiben megfontolt, céljaiban könyörtelen. Ezért hiányzik most nekünk, ezért szorul össze a szívem itt, a gazdátlan ház elôtt, hogy most már ki nyit ablakot, ki adja ki a kulcsot!

Táblát avatunk, táblák között zajlott az ô élete is. Elemi iskolájában talán még lehetett palatábla, aztán jöttek a lecserélt utcatáblák, a bemázolt várostáblák, aztán egy másik tábla, a volt Ítélôtábla épülete a Bolyai utcában, ahol padlásra ûzték, lecsalták, félig agyonverték, most pedig megint egy másik tábla: emléktábla. És fent valahol, esténként az ég fekete iskolatáblája, amelyre csillagbetûkkel ír nekünk morfondírozó intést vagy sziporkázó esszét, sorsunk dilemmáiról, Sütô András.

Táblától tábláig, palatáblától emléktábláig tart ez az élet.

De csak a Marasti utcában, csak Târgu-Muresen.

Marosvásárhelyen, a Vörösmarty utcában együtt vagyunk továbbra is, köszönjük neked, hogy együtt lehettünk és együtt lehetünk most is, András!

* Elhangzott 2007. június 16-án az író marosvásárhelyi otthona elôtt az emléktábla avatóünnepségén

– Szemelvények a június 17-i emlékünnepségen elhangzott elôadásokból –

Sütô is egyféle Félrejáró Salamon volt, nem hasonult és nem azonosult a bukaresti vagy a budapesti módihoz, a politikusi széljárást nem a karrierépítés felhajtó erejeként használta, hisz a végén egyszerûen betiltották, s amikor kellett – márpedig kellett –, akkor olyan helyekre is kiállt, ahol kiverik az ember szemét. Ezt most nem mások, nem a hodákiak akarják megtenni, és Sütô András, sajnos, nincs már abban a helyzetben, hogy úgy viselkedjék, mint az egyszeri székely, akitôl azt kérdezte a bíró: – Mondja, János, mit tud felhozni a maga mentségére? – A lôcsöt, tekintetetes úr – felelt a kérdezett. Szerencsére Sütô Andrást megvédik mûvei. A legfontosabb, hogy olvassuk és ismerjük ezeket. (Sylvester Lajos) * Sok mindent ma már kérdôíves vizsgálatokból, szakszerû elemzésekbôl tudunk: azt is, milyen nyelvi közösségeink helyzete; azt is, mi biztosíthatja nyelvi megmaradásukat. Ez tudományos megismerés eredménye. Van azonban egy ezt megelôzô, ennél hitelesebb megismerés. A ráismerés, a rádöbbenés élménye, a tapasztalati tudás. Ebben Sütô András messze megelôzött bennünket. És van a szimbolikus megismerés és kifejezés, amelynek a szépirodalomban van fontos szerepe. Sütô András elôtte járt a tudományos megismerésnek, elôtte járt a dolgok kimondásában, a folyamatok jelzésében. És fölötte állt minden szakmaiságnak, mert számára személyes ügy volt, hogy mi történik az egyre apadó pusztakamarási nyelvi közösséggel, mi történik a hasonló állapotban levô sok száz mezôségi és moldvai közösséggel, az erdélyi magyarokkal. (Péntek János) * Két dolog ragadott meg, amirôl tudtommal soha, semmikor nem esett szó. Hogy a legvadabb központi-bizottságos éveidben is rendszeres egyházfenntartó voltál itthon, adományokat, nem kis összegeket juttatva az egyháznak, lelkészeknek, akikkel gyakran átballagtatok ide, kettesben, elcsendesedni egy-egy igével, bibliásan, zsoltárosan. Hogy a Könyvek könyvét mennyire mélyen ismerted, megannyi mûved, fôleg a drámák sora tanúsítja. Ezért is ragadott meg jobban, szinte cselekvésre késztetô erôvel a másik dolog: az, amit magad is sokáig pártfogoltál, hogy itt, a templom körüli magaslaton, két fenyôfa árnyékában legyen a sírhelyed. S ha elhozták volna ide a halotti nyugalmában annyiszor megbolygatott Kemény Zsigmond csontjait, akkor valóban olyan pantheon alakulhatott volna ki, amely nemcsak a körben nyugvóknak adott volna méltóságot, hanem a maga örökségét ápoló, arról gondoskodó utókornak is. Hogy nem így lett, az nem a Te felelôsséged, András, ne gyötrôdj ezen, bármelyik úton jársz is, ott, a túlvilágon. Kedves íród példaképei, Németh László két Bolyaija mellett jó helyen vagy, a legszebb társaságban. Pusztakamarás, hál’istennek, földi távollétedben is kiemelt kegyeleti értékû település lett. Hiszen mennyire közös ügy lenne, hogy valóra váljon a Te, a mezôségi magyarság jövôjérôl felelôsen gondolkozó egyháziak s világiak terve: legyen zarándokhellyé ez a vidék, amelyik Kemény Zsigmondot, Barcsay Jenôt, Wass Albertet és Téged adott a nemzetnek. Emlék- s turistaházakkal bizonyosan lehetne úgy szolgálni e négyszögû kistájat, hogy Tamási szülôfaluja, Farkaslaka környékéhez hasonlóan vonzza magához a magyar kultúra zarándokait. (...) Arra kérlek, hogy ott, ahol vagy, járj közbe az égieknél: segítsenek beteljesíteni azok álmait, (...) akik számára a legszörnyûbb a megváltoztathatatlanság tehetetlen szemlélése, a szemük láttára végbe menô fogyás, leépülés. Kérlek, segíts a tieiden. Isten veled! (Márkus Béla) * Próbáljuk meg ezt a helyet a magyar nyelv cintermébôl annak katedrálisává álmodni. (Szász István Tas) * A remény szavát és a remény hitét hozta elô. Ô azt gondolta, hogy az idô még Pusztakamaráson is megfordítható. Akinek volt szeme a látásra, füle a hallásra, életében is tudhatta, hogy a legnagyobbak közé tartozik, nemcsak az egyetemes magyar irodalomnak része, hanem része a világirodalomnak is. (Pálfy G. István) * Hihetetlen küzdelmet kellett vívnia, hogy legyôzze önnön meredélyeit, hiszen egy elképesztô diktatórikus világ vette körül, amikor a pályáját kezdte, és ez a világ ôt is sértette, ebben ô is sérült. De Sütô Andrásnak hihetetlen nagy ereje volt, hogy ebbôl fölálljon, és azt mondja: elég, hogy kimondja: egyezkedés tovább nem lesz, többet ebbôl nem kérek! –és szálegyenesen helytállt az egész magyarság nevében. Az Anyám könnyû álmot ígér címû könyve volt ez a nagy fordulat 1970-ben, az a könyv, amely Pusztakamarást örökre beírta a magyar kultúra és a világkultúra térképére, mert a pusztakamarási kisvilágot úgy idézte meg Sütô András, hogy a családi szerepek és az egyetemes gondolkodás, az egyetemes távlatok találkoztak benne. Az Anyám könnyû álmot ígér címû regényben a pusztakamarási kisvilág embereivel találkozunk, azokkal, akiket már húsz éve írogatott novelláiban Sütô András, drámáiban is, de itt egy más dimenzióba kerülnek, más összefüggésrendszerben azt mutatják meg, hogy a pusztakamarási világban is egyetemes értékeket lehet teremteni, magatartással. Sütô Andrásnak hatalmas tehetsége és bátorsága volt ahhoz, hogy a kisvilágnak távlatot adjon. Jó az indítás, hogy igazat mondjon, hogy könnyû álma legyen, de Sütô András ezt úgy tudta megcselekedni, hogy mindmáig erôforrásunk. Egyik hôse mondja: ha meghalok, gyertek ki a síromhoz, és világítsatok. Nem azért, mintha nekem erre szükségem lenne, hiszen az én szememben már föld lesz; hanem hogy a ti arcotokat világítsa meg a gyertya fénye. Ebben az egyetlen mondatban mi minden van együtt! Az, hogy merjetek együtt lenni; hogy emlékezzetek a múltra; hogy legyetek tiszták. Sütô András nyelve egy sugallatos, intellektuálisan is népnyelv; miközben minden szavát értjük; miközben nem szakad el a pusztakamarási kisvilágtól. Azt a modellt követte, amelyet a magyar irodalom legnagyobbjai a XX. században: Illyés Gyula, Németh László, Nagy László és mások; akik közül legtöbben meg is becsülték. Mert Sütô Andrásnak óriási ereje volt arra, hogy magára vállalja a kisebbségi magyarság gondjait, hogy osztozzon ezekben a gondokban –, és ez sem partikuláris, mintegy hatszázmillió ember él kisebbségben a világon, tehát amikor ô ezt az ügyet fontosnak tekintette, amikor lôtt lábú madárként körözött a sorskérdések fölött, egyetemes emberi ügyet is képviselt, az emberi méltóság képviselôje volt. Az Anyám könnyû álmot ígérrel kinyílt az író világa, és csak csodálni lehet, amit a hetvenes években alkotott az esszéinek a sorával. Írja nagy drámáit, melyekbôl olyan erôket meríthettünk akkor is, meríthetünk ma is, amelyek fontosak emberlétünk megôrzéséhez, emberi tartásunkhoz. Az Egy lócsiszár virágvasárnapjának hôse egy törvénytelen világban próbálja a törvényekre hivatkozva keresni az igazságot, így jut el ahhoz a gondolathoz, hogy "egyezkedés közben veszett el mindenem" – egy romlott világban nem lehet szentként élni, szembe kell szegülni vele. A Csillag a máglyán óriási ellentétpárjaiban ott van a hatalom és az ember küzdelme, az, hogy mivé válik az ember a hatalom kezében, és a nagy probléma: mivé válik az ember, ha hatalomhoz jut. Vigyázzatok: a hatalom ártalmas, a hatalom morálisan tönkretesz. A Káin és Ábel mindnyájunk számára, mindmáig érvényesen kimondja azt, hogy ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában.

Sütô András egész világa biblikus világ, nyelvének alapja a Károli-biblia. A magyar nyelv értékeinek bemutatásával, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat üzenetével, ahogyan átadja a magyar nyelvet a kisunokájának Éva és András, a világot adja át. A világ átadásában a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának a hihetetlen gazdagságát is látjuk, a nyelvkárosultak bemutatásában is. És kimondja a mindannyiunk számára kötelezô igét: vigyáznunk kell, mert nyelvébôl kiesve létének céljából is kiesik az ember.

Amit Sütô András a magyar nyelvért tett a magyar nyelv értékeinek a megmutatásával és a magyar nyelv védelmével, az óriási teljesítmény, szellemileg, erkölcsileg egyaránt. Minden nagy mûve eligazító érték ma is. Mikor a sajátosság méltóságáról már nem lehetett beszélni, amikor mûvei Romániában meg sem jelenhettek, ô akkor is, egyenes tartással, erôt adott mindnyájunknak a tisztességes emberi létezéshez. Ezért teljesen méltatlan és hitvány dolog az, hogy ifjúkori tévedéseivel próbálják lemosni az életmûvét, azt próbálják mondani, hogy nem korszerû. A magyarság számára létfontosságú az elidegenedett világban a megértés, a szeretet, a családias légkör, a Sütô András-i bensôségesség. Életmûve hatalmas értékû. (Görömbei András)* Ha megfogadjuk itt, most, ezen a zarándokhelyen, ahogy elhangzott az óhaj ma, az Isten házában, hogy ez a szülôház váljék a Mezôség zarándokhelyévé, ahol a nemzeti géniusz elôtt hajthat fôt az idelátogató, ha megtisztelheti Kemény Zsigmond, Barcsay Jenô, Wass Albert és Sütô András emlékét, akkor, gondolom, hogy igazságot teszünk. (Kötô József)

Lejegyezte, válogatta: Bölöni Domokos

Gondolatok Datu Victor jubileumi gyûjteményes kiállításáról*

Datu Victor a csendes, visszahúzódó, zárkózottabb emberek fajtájából való, egyéni kiállítással eléggé ritkán jelentkezett. Úgy lett Marosvásárhely, a megye és ennél is jóval tágabb körök egyik nagyrabecsült, markáns mûvészegyénisége, hogy rendszeresen vagy elsôsorban a megyei és más csoportos kiállításokon, na meg nyilván a híres vásárhelyi mûvészeti középiskola tehetségápoló mûvészpedagógusaként hallatott magáról. Olyankor, amikor a várost az ország mûvészeti életének élvonalába emelô nagy nemzedék tagjai között még természetes volt az egymást ösztönzô nemes versengés. Ô is természetszerûleg kapcsolódhatott be e jótékony, serkentô zsongásba, tehetsége, tudása, felkészültsége, mûvészi érzékenysége, emberi, lelki tulajdonságai erre feljogosították. Ezt olyan kiváló mesterek ismerték fel idejekorán, akik talentumait a középiskolában, majd a kolozsvári fôiskolán pallérozták, többek közt Bordi András, Piskolti Gábor, Incze István, illetve Petre Abrudan, Kádár Tibor, Teodor Harsia és megannyi jeles festômûvészünk példamutató tanára, Miklóssy Gábor.

Itt van tehát ez a jubileumi kiállítás, olyan jellegzetességekkel, amelyeket egyesek ismernek, mások nem, noha Datu Victor képeit általában mindenki fölismeri. De kétségtelen, hogy a mûvészetében jártasabbaknak is bôven szerez meglepetést. Kezdjük mindjárt az önarcképeivel. Kevesen tudhatták, hogy ilyen gazdag ez a sorozat. S hogy egyáltalán ez a nyilvános megnyilatkozásaiban oly hivalkodásmentes alkotó ekkora szükségét érzi, hogy idôrôl idôre szembesüljön önmagával, vizsgálgassa, elemezze önmagát. Mélyrôl fakad nála az önvizsgálat kényszere. És szigorú, éles szemû a vizsgálóbíró. Ilyen volt már akkor is, amikor ifjan elôször alkotta meg önportréját. És kíméletlenül ôszinte a továbbiakban is, valahányszor sajátos szerepbe, helyzetbe képzeli önmagát, kipróbálva a benne is tagadhatatlan nyomokat hagyó szüntelen változást, ami a különbözô korszakait képviselô ciklusai szerint is annyira izgatja. Felmérte, milyen, ha siheder Gavroche-ként hetykén laza, és milyen, ha modellt állt önmagának voroneti kék fal elôtt. Mert dalísan kihívó lenni, behelyezte magát svájci sapkás, kalapos, sisakos pózba, a mûvészettörténeti utalásokról se feledkezve, szemüvege is lett, sötét haja, bajusza szürkülni kezdett, úgy változott, hogy mindenkor ugyanaz maradt, önarcképei révén is versenyt futott a múló idôvel. Miközben elérkezett ahhoz az alkotói periódusához, amely talán a leginkább hozzájárult ismertté válásához, amikor a konkrét idô egyfajta idôtlenséggé tágult festményein. Azokra a mûveire gondolunk, amelyekbôl a megyei múzeum is többet megvásárolt a képtár számára, s ezen a kiállításon is jelentôs szerepet kapva, Datu évtizedeken átnyúló, tartós neokonstruktivista, geometriai vonzalmairól tanúskodnak. Ahol már nem azt tartja lényegesnek, hogy egyénítse modelljeit, mint korábban, amikor portrétistaként is bizonyított, vagy még azelôtt, amikor pályakezdôként Miklóssy mestert is elismerésre késztette életteljes, érzékien robusztus nôi aktjaival, hanem úgy érezte, hogy hatásosabban tudja közvetíteni üzenetét a nézôk felé, ha az embert jelképként, motívumként, típusként építi be a festményeibe. Nem véletlen a szóhasználat, az akkori hasábos építkezésmódjáról, a síkok, alakok jellegzetes egymás mellé helyezésérôl, a szintetikus, mértani ábrázolás Datu-féle sajátosságairól sokat írtak annak idején. Méltatói joggal tértek ki a gyökerek kérdésére, a népmûvészeti hagyományok értékesítésére, a történelmi ihletésre festészete kapcsán. Szûkebb pátriája, a Küküllô és a Maros mente tradíciói mellett az észak-moldovai meg az avasi élmények voltak sosem múló nagy hatással rá, s mindez jól kamatozott ikonszerû kompozícióin, megkapó parasztmadonnáin, a termôföld melegét sugalló színekben, elnyújtott, stilizált alakokban gazdag, gyakran fára, deszkára festett, monumentális hatású alkotásain.

Aztán egyszer csak túl mozdulatlannak tûnhetett a kíváncsiságról, az útkeresés igényérôl, a szellemi nyugtalanságról soha le nem mondott mûvésznek ez a kissé ünnepélyes, cselekménymentes, népi szimbolikájú képi világ, és oldani kezdte a kereteket, a színek, formák, síkok geometrikus egymásmellettiségét. A pasztell éppen alkalmas volt szándékai kivitelezésére, napraforgós csendéletei többet mondanak errôl a továbblépésrôl, mintha oldalakon keresztül próbálnánk magyarázni, mi történt, hogyan történt. A tónusok, formák elkülönülése játékká szelídül kompozícióin, akárha zenében, úgy vesz körül, áraszt el pasztelljei melegében a fény, a szín. A zeneiség mindig is társult Datu képeihez, vannak is kimondottan ilyen címû, utalású festményei, azonban mint annyi pályatársát, az utóbbi idôben ôt sem hagyja nyugodni és formabontó kísérletezésre is csábítja a fény titokzatos, látványteremtô problematikája. Persze a primer élménytôl sem tud s nem is akar szabadulni, alkotótáborokban töltött hetei évrôl évre megszülik varázsos, bársonyos koloritú pasztelltájait, amelyeknek szintén számtalan híve van. És újabb ígéretes akvarelljeirôl se feledkezzünk meg. Gyermekkori háborús emlékei törnek felszínre rajtuk ma is idôszerû, különös hangulatú vízióvá. Kis méretû, de annál több lehetôséget kínáló képek ezek is. Datu Victor még sok meglepetést tartogathat számunkra tarsolyában. Isten adjon erôt, egészséget, alkotókedvet bôséggel neki, hogy újabb meg újabb festészeti arculatait felmutatva, elô tudjon rukkolni valamennyivel.

Nagy Miklós Kund

Irigylésre méltó a 85 éves Jánosházy György szellemi frissessége, bámulatos alkotói mobilitása, nyitottsága a kibogozhatatlanul összekuszált honi valóságra és a nem kevésbé zûrzavaros nagyvilágra, amelyben számára is biztos pontot a kulturális értékek jelentenek. Költôként, mûfordítóként is elsôsorban ezekben lel ihletre, mint már annyiszor, ezt mostanság is meggyôzôen bizonyította. Elég, ha csak a Látó legutóbbi két számát lapozzuk fel. A májusiban újabb sajátos hangú szonettjeivel ismerkedhetünk meg, a júniusiban a Kis lírai antológia rovatban nyújt átfogó képet egy régi- új, ám kevéssé és ritkán elérhetô költészetrôl, a galego költôkrôl és verseikrôl.

Esszéje a színpompás spanyolországi lírai térkép e különleges színfoltjáról, a galego trubadúrok lovagi költészetérôl, illetve azok jelenkori követôirôl, élvezetesen igyekszik kitölteni tudásunk e téren tapasztalható hiányait. Verstolmácsolásai pedig, melyek révén 18 kortárs galego lírikus válik a magyar olvasóknak is elérhetôvé, ismét eszünkbe juttatják, hogy a Marosvásárhelyen élô alkotó ma is az egyik legrátermettebb és legtermékenyebb mûfordítónk, akinek egyaránt sokat köszönhetnek a más nyelven írók és a magyarul olvasók. Tervei szerint egyébként a galego líra általa átültetett válogatásából rövidesen kötet is lesz. Úgy kívánunk Jánosházy Györgynek születésnapja alkalmából további jó egészséget és az eddigiekhez hasonló töretlen alkotókedvet, hogy mellékletünkben a saját verseibôl teszünk közzé néhányat, amelyeket felkérésünkre a Múzsa közönségének a minap kiválasztott.

N.M.K.

Jánosházy György

Gyermekkoromtól egy kutyára vágytam,

hogy csontot kolduljon, mikor eszem,

érdes nyelvével nyalja meg kezem,

ha késôig feledkezem az ágyban,

és együtt írjunk verset délután,

bújjon hozzám bundájával, ha fázom,

mert ôsz van és sötét köd ül a házon –

de nem került a sorstól egy kutyám.

Ha esôs este ellankaszt a bánat,

s kell egy bozontos lény, kivel megosszam,

és bámuljak az éjszakába csendben,

a lelkemben magam mellé teremtem,

s fénylô, meleg szemébe nézve hosszan,

megsimítom sohasem volt kutyámat.

A sétatéri hattyúk hova lettek?

Vágyódva gondolok kölyökkoromra,

A parkra, melyben vén fák sûrû lombja

alatt körmöltem az elsô szonettet;

a kis tó színén, ma is szinte látom,

élô szobrok úszkáltak hófehéren,

mint kínai festô ihlette térben

megtestesült mese, legenda, álom.

A sétatéri hattyúk hova lettek?

Keserves évek mindent eltemettek,

mi gyermekkoromat fénnyel befonta.

De átvirrasztott éjek hajnalán

mintha Saint-Saëns zenéjét hallanám,

s fehér árnyak úsznak felém borongva.

Öröktôl fogva s mindörökre lenni,

Valahol téren és idôn kívül,

Hol otthona a Mindenség s a Semmi,

fényben, sötétben mindig egyedül,

minden atomban s az egész világban,

betöltve a dermesztô végtelent,

sok milliárd bolygón mégis hazátlan,

s a táguló Kozmoszban kripta-csend

a Mû, mit tervezô gonddal teremtett,

szünetlenül rombolja önmagát,

rejtett hibák bontják, dúlják a Rendet;

ezt látni egy bús örökléten át,

társtalanul, hiába szánva-bánva:

nincsen rettentôbb, mint Isten magánya.

Fazakas Attila versei

Ezer férgek mind, fiam, lusta paraziták;

A húsodon, ifjú bôrödön élôsködô

Barmok; élteden, lélegzetvételeden,

Szerencséden, szerencsétlenségeden, si-

Kereiden, kudarcaidon lógó, lötyögô

Kidagadt, szép, hamvas piócák,

Akiket itt a termák dús vízpárája tiszta újszülötté

Mos, és puhányra, de még élénkebbre dagaszt –

Kerekded, okosan kalkuláló, lezüllött férgek,

Akarnok kullancsok, elvtelen atkák, alacsony elvû

Emberi tetvek mind, akiknek csak a szétszedés,

Szétrágás könyörtelen pokla adatott –

Éhség, éhség s a buta, nyughatatlan hatalmi mániák;

Még lenyugszik ezer nap, még lenyugszik

Ezer Hold – Vesper adest, iuvenes, consurgite…

Ébred az Esticsillag, ifjak, ébredjetek…;

Óvd hát boldogságodat, szép örömeidet –

Semmi oltár ôket el nem riasztja,

Semmi szentség, semmi kiontott

Állati bél ôket vissza nem rettenti;

Ôk soká élnek még, soká gyôzedelmeskednek,

Vérünk szent, áldott májusában…

Hercegen, grófokon nincs erkölcs,

nincsen bôr;

Szúrja át kard, penge, ezer tôr –

Vér helyett folyik sötét katymasz,

Példa rá lehet Jean sans Peur!

Jó a vagyon, hogyha dôl;

Hercegen nincs erkölcs, nincsen bôr –

Ujjai helyett karvalycsôr;

Példa rá legyen Jean sans Peur!

Apám halála szíven szúr;

Robban a tajték, mérget szûr:

Hercegen nincs erkölcs, nincsen bôr –

Halál van rajta, Jean sans Peur!

Bölöni Domokos

Dusa Lajosnak

Amíg kellünk,

korán kelünk.

Ha nem kellünk,

fel sem kelünk.

Odaszáradunk

az ágyhoz,

miként szárunk

a nadrághoz.

2007. június 7.

Megkezdték a meghallgatásokat a Magyar Televízió (MTV) Társulat címû tehetségkutató mûsorához; az István, a király jubileumi elôadásának fôszerepeire pályázó jelentkezôket tíz nap alatt hallgatja meg a zsûri.

A Zikkurat Színpadi Ügynökségnek az MTI-hez eljuttatott közlése szerint a zsûri tagjai: Szikora János, Szulák Andrea, Keveházi Krisztina, Alföldi Róbert, Kocsák Tibor és Lévai Balázs.

"Annak ellenére, hogy a pályázati felhívásban a szervezôk színészi képességekkel rendelkezô énekeseket vártak, meglepôen nagyszámú pályázó jelentkezett a megmérettetésre" – olvasható a közleményben.

A tíz napon át zajló meghallgatásokat rögzíti az MTV, a felvételekbôl készülô mûsorokat augusztus 20-tól láthatják a nézôk az m1-en.

A Társulat címre keresztelt tehetségkutató produkció mûsorvezetôje Gundel Takács Gábor lesz. A mûsorokat kéthetenként, kedden este sugározzák majd. A meghallgatásokról Társulat Extra címmel is készül mûsor: ebben a folyamat különlegességeit mutatják be. A közlemény szerint az elsô stábülésen megjelent az István, a király két szerzôje, Szörényi Levente és Bródy János is. Ôk ugyan aktívan nem vesznek részt a válogatásban, de végigkísérik az eseményeket.

A zsûri 2008. február közepétôl 12 héten át, szombatonként a közönség segítségével dönt az István, a király ôsbemutatójának 25. évfordulójára tervezett jubileumi elôadás szereposztásáról.

A közönség azonban már korábban is bekapcsolódhat a szereplôk kiválasztásába: minden versenyzô felkerül ugyanis a produkció honlapjára, és az érdeklôdôk július 15- ig sms-ben szavazhatnak arra a 20 versenyzôre, akiket feltétlenül látni akarnak a középdöntôben, majd a döntôben.

Leonardo da Vinci óriási lószobrának, a hét méter magas Kolosszusnak az üveggyapot mását is megépítik Az igazi Da Vinci címû augusztusi debreceni kiállításra – tájékoztatta a tárlat médiakommunikációját végzô ügynökség az MTI-t.

A debreceni Modem – Modern és Kortárs Mûvészeti Központban augusztus 16-án nyíló nagyszabású da Vinci- kiállításra Leonardo tervei alapján firenzei és padovai szakemberek készítik el a hatalmas szobrot Paulo Galluzzi, a tárlat kurátorának irányításával.

A speciális üveggyapotból készülô, hét méter magas szobrot darabokban szállítják majd Debrecenbe, ahol a múzeum elôtti téren állítják össze a kiállítás megnyitójára.

Leonardo da Vinci egyetlen alkotásán sem dolgozott olyan hosszú ideig, mint a milánói Sforza család emlékmûvének szánt lószobron. Az óriási mû terveit tizenhat évig tökéletesítette a reneszánsz zseni, és egy agyagmodell megépítéséig jutott el – olvasható a közleményben.

Az ismertetô szerint a Kolosszusnak nevezett lómodell csodájára jártak egész Európából. A milánói hercegi udvar költôje azt írta róla: "szentül hiszem és nem tévedhetek, hogy ehhez foghatót sem Hellász, sem Róma nem látott".

A szobor kiöntésére 20 ezer font, azaz több mint 9 ezer kilogramm súlyú bronzot hordtak össze Milánóban, ám az idôközben kitört háború miatt a hadviselô Sforzák inkább ágyúkat öntettek a bronzból. Az agyagból készült Kolosszust a Milánót elfoglaló franciák lerombolták.

Kitekintô

Az Amerikai Filmintézet (AFI) egy évtizeden belül másodszor rendezett szavazást minden idôk 100 legjobb amerikai filmjének listájáról, és ezúttal is Orson Welles filmje, az Aranypolgár került az élre, maga mögé utasítva A keresztapát és a Casablancát.

Az Amerikai Filmintézet filmes szakemberek, kritikusok és történészek szavazatai alapján állította össze a listát, amely teljes terjedelmében az intézet honlapján olvasható: www.afi.com.

Az elsô szavazást 1998-ban rendezték, és akkor is az Aranypolgár lett az elsô. A szakemberek örömmel nyugtázták, hogy Orson Welles fiatalkori filmje az élen maradt, mivel jóformán mindenki korszakalkotónak tartja a médiamágnás felemelkedésérôl és bukásáról szóló sötét tónusú alkotást.

A kilenc évvel ezelôtti második, a Casablanca most a harmadik helyre csúszott, míg az akkori harmadik, A Keresztapa a második helyre emelkedett.

Az elsô százból olyan filmek estek ki, mint a Doktor Zsivágó, amely a 39. volt, az Amadeus (53.), a Harmadik típusú találkozások (64.) vagy a Farkasokkal táncoló, amely a 75. volt a korábbi listán.

A listán legtöbbet szereplô rendezô Steven Spielberg 5 filmmel, míg Hitchcock, Kubrick és Billy Wilder egyenként négy filmmel szerepel. A két legtöbbször elôforduló színész a listán James Stewart és Robert De Niro öt-öt filmmel.

A 2007-es toplista az elsô húsz helyezettje a következô:

1. Orson Welles: Aranypolgár (1941)

2. Francis Ford Coppola: A Keresztapa (1972)

3. Kertész Mihály: Casablanca (1942)

4. Martin Scorsese: Dühöngô bika (1980)

5. Stanley Donen – Gene Kelly: Ének az esôben (1952)

6. Victor Fleming: Elfújta a szél (1939)

7. David Lean: Arábiai Lawrence (1962)

8. Steven Spielberg: Schindler listája (1993)

9. Alfred Hitchcock: Szédülés (1958)

10. Victor Fleming – Richard Thorpe – King Vidor: Óz, a csodák csodája (1939)

11. Charles Chaplin: Nagyvárosi fények (1931)

12. John Ford: Az üldözôk (1956)

13. George Lucas: Star Wars – Csillagok háborúja (1977)

14. Alfred Hitchcock: Psycho (1960)

15. Stanley Kubrick: 2001 – Ûrodüsszeia (1968)

16. Billy Wilder: Alkony sugárút (1950)

17. Mike Nichols: Diploma elôtt (1967)

18. Buster Keaton: A generális (1927)

19. Elia Kazan: Rakparton (1954)

20. Frank Capra: Az élet csodaszép (1946)

Marosvásárhely iskolaváros (XVII.)

1872. november 10-én Kolozsváron megnyílt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, 1920-ban a hatalmi változás következtében megszakította, majd 1940-ben újraindította tevékenységét, s akkor is helyben maradt, mikor a szovjet csapatok 1944-ben birtokba vették a várost.

1945. június 1-jén a 407-es királyi dekrétum alapján újjáalakult az egyetem, mely Bolyai Tudományegyetem néven vált ismertté. Ez a demokratikus intézkedés hosszú éveken át biztosította a Romániában élô közel kétmilliós magyar közösség fiataljainak a továbbtanulási feltételeket.

Az egyetem mûködése a megalakulása után sem volt zökkenômentes. Nacionalista erôk az egyetem megszüntetésére, majd – az 1956-os magyarországi események után – a felszámolására törekedtek. 1959 februárjában-márciusában tartották azokat a "meggyôzô" gyûléseket, melyek nyomán ôsztôl egyesítették a Bolyai Tudományegyetemet a román tannyelvû Victor Babes Tudományegyetemmel.

1989 után a Bolyai Társaság számos intézkedést foganatosít – kevés eredménnyel – a Bolyai Egyetem visszaállításáért, mert körülbelül 25.000 magyar egyetemi hallgató közül csak minden harmadik tanulhatott anyanyelvén.

Ezzel párhuzamosan az említett igények és hiányosságok kiküszöbölésére 2000. április 14-én az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetôje Kolozsváron létrehozta a Sapientia Alapítványt s elhatározták az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában létesítendô karokkal.

2001 májusában és júliusában a Romániai Országos Akkreditációs Bizottság kilenc szaknak adott mûködési engedélyt, amit 2002 augusztusában további öttel bôvítettek.

Csíkszeredában megvásárolták és oktatási célra átalakították a Hargita Szálló épületét, míg Marosvásárhelyen bérbe vették a katolikus egyháztól a Deus Providebit házat. A Sapientia központját Kolozsváron rendezték be.

2006-ban átadták a Marosvásárhelyen épült egyetemi campust, ami biztosítja a modern oktatás feltételeit.

A 2006/2007-es tanévben már 2205 diák és 339 oktató irányításával kezdték meg a tanítást. Az egyetem anyagi támogatását a magyar kormány biztosítja, de különbözô határon túli egyetemek is besegítenek didaktikai eszközök ajándékozásával.

A végzôs hallgatók az állami egyetemeken tartott záróvizsgákon bebizonyították, hogy a Sapientián magas színvonalon oktatnak, és tevékenységük hozzájárul, hogy Marosvásárhelyt továbbra is az iskolavárosok sorában emlegessék.

Fodor Sándor S.

Évfordulók emlékeztetnek a kommunizmus szomorú eseményeire, amelyek az emberek szabadságát, életét jelentették. Nem kerek évforduló alkalmával emlékeztetek az 1944-45 télvíz idején történt internálásra. A marosvásárhelyi rendôrség (népôrség, állambiztonság) fônöke, Mihály József elvtárs szerint a esti-éjszakai órákban összeszedett állampolgárok "közénk nem való elemek, a demokrácia ellenségei, a kultúra mérgezôi, életkerekeinkbe beilleszkedni nem tudókat" vitték be a vár udvarába. "Csak az igazi bûnösöket akarjuk felelôsségre vonni, azért minden gyanúsított személy ügyét (?) részletes tanulmány (!) tárgyává tesszük, letartóztatjuk, azaz internáljuk." 1-2 nap alatt politikailag kompromittált személyeket internáltak, akik "a köz ellenségei voltak, számot kell adniok tetteikrôl. Aki ártatlan, annak napfényre kerül az ártatlansága, aki bûnös, lakoljon tetteiért, ez a közösség parancsa." Összesen 91 személyt szedtek össze Marosvásárhelyen. Néhányat Nyárádszeredából, Maroshévízrôl, Régenbôl. Kik voltak az internáltak: 40-45 éven felüli férfiak (talán 10-12 nô is), iparosok, értelmiségiek s néhány orvos. A várba bevittek részére semmi elô nem volt készítve, a vár bástyái és az üres katonai épületek hideg termei, illetve a vár udvara fogadta az internáltakat. Fekvôhelyet a katonai ágyak deszkázata, illetve a termek padlózata biztosított. Az összeszedetteknek a gyors öltözködés révén felvett ruházata, télikabátja biztosította a megfagyás elleni oltalmat. Az élelmezést sem biztosították. Az elôzôek alapján másodnap az internáltak hozzátartozóinak megengedték a naponkénti étel vitelét és meleg ruha beadását, váltását. A hozzátartozók heteken, hónapokon át vitték az élelmet és a szükséges tiszta ruhát, s ilyenformán naponként engedték a látogatást, beszélgetést az átadás ideje alatt. A várba vittek tanácstalanul várták a kihallgatást, a szabadulást. Az elôbbi mindvégig elmaradt s szabadlábra kezdték engedni 1945. május 1-jén. Június 8-áig 30-35 személyt engedtek el s 25-éig 61 internáltat. Sajnos, az internálás ideje alatti lelkiállapot (a tétlenség) és az internálási körülmények sokaknak az egészségi állapotát megviselte, hátralevô napjainak számát csökkentette. A közel 100 internált közül egynéhány ismert személy nevét közölve: dr. Czakó József, dr. Májai Ferenc, dr. Merza Antal, dr. Szoboszlai László, Bolyai Gáspár, Nagy Sándor, Botos József, Csizmadia István és János, Gálffy Elek, Várady Árpád, Páll Károly, Naphegyi Béla, Keresztes Gyula, Varga Lajos, Veres Károly, Barabás György, Bustya Béla, Gáll Gyula, Csath István, Gáspár Ferenc, Csiszér József, Medve Lajos, Csergôffy József.

Az internáltak hozzátartozói, illetve leszármazottai szomorúan emlékeznek internáltjaikra.

Keresztes Gyula

Az egyik apósomtól hallottam a történetet. Amikor megérkezett Vásárhelyre ôfelsége, az elöljáróság nyomban kedveskedni szeretett volna neki, ezért megkérdezték az ifjú császártól, hogy mi lenne az elsô kívánsága? Ô a nagyobb népszerûség kedvéért tört németes magyarsággal kezdte a kívánság elôterjesztését. Odafordult a városi fôbíróhoz, s tagoltan annyit mondott:

– HOSZÁL EL NEKÉM ASZT Á SZÉP KEREK SARKADINÉT...

Sarkadiné neve hallatán megmerevedett a díszes elöljáróság, majd bátortalanul, mint aki rosszul értette a császár szavait, visszakérdezett a fôbíró:

– Sarkadinét tetszett említeni ?

– Iken iken, esztet pároncsolom – erôsködött Ferenc Jóska.

– Óhaja parancs, fenség, máris hozzuk.

Hirtelen összedugták fejüket az elöljárók és suttogva tanakodtak.

– Szent habakukk, ôfelsége honnan ismerheti városunk nyilvánosházának fô madámját? – így a polgármester, mire a jegyzô döntött:

– Nem mindegy? Biztos ismeri, a parancsot teljesíteni kell… és elszalasztottak egy porkolábot gyorskocsival Sarkadinéért, aki kipirosítva hamarosan meg is jelent ôfelsége színe elôtt. A fôbíró alázatosan, ám kissé kajánkodva tessékelte a madámot a császár színe elé:

– Fenség, óhaja szerint elhoztuk önnek Sarkadiné asszonyságot.

Mire felháborodva tiltakozott a császár:

– Nix esztet asszonyságot! Nekhem khértem sárkádinét, aszthat a dinét, ami sárga és késsel fel szeleteni és mekenni…

– Sárgadinnyét kért ôfelsége, nem Sarkadiné asszonyságot… könnyebbült meg a fôbíró. Lám, lám az udvari tájszólás mennyire különbözik a marasmentitôl… Mondanom sem kell, pillanatokon belül sárgadinnyére cserélték Sarkadinét, s az ifjú császár, miközben jóízûen falatozta a mézédes szentpáli sárga dinnyét nem tudta, hogy mirôl híres Sarkadi asszonyság és leánycsapata.

*

Hogy mennyi volt az igazság a történetb&o