|
LIX. évfolyam 141. (16623.) sz. |
2007. június 21., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Tüntettek kedden szerte az országban a nyugdíjasok. Perzselô kánikulában álltak ôrséget a prefektúrák elôtt. A részvétel néhány helyen alig több mint szimbolikus volt. Az érdeklôdés sem sokkal több, a támogatottság egyenlô a nullával.
A tüntetésrôl közvetített képsorokban kiábrándult, elkínzott arcok néztek farkasszemet a hivatalosságokkal, eres kezek emelkedtek a levegôbe, s volt olyan város, ahol elkeseredésükben a megyei tanács elnökére támadtak a tüntetôk.
A Nyugdíjasok Szakszervezetének Országos Szövetsége által szervezett megmozdulás idôpontja nem véletlen, hisz céljuk az volt, hogy a költségvetés soron következô kiegészítése elôtt rábírják a kormányt, a törvényhozókat a nyugdíjpontok értékének a romániai átlagbér 45 százalékának megfelelô emelésére, a kisnyugdíjasok szociális támogatására, arra, hogy az özvegyen maradt házastárs megkapja az elhunyt nyugdíjának a felét (mint bármely más civilizált országban), hogy az államosított házakban élô nyugdíjasok lakbére a jövedelmükhöz igazodjék, továbbá, hogy megoldódjanak egészségügyi és gyógyszerellátási gondjaik. Természetes, jogos követelés valamennyi, hisz a statisztikák szerint 1989 óta 2007-ben mélyült el a legjobban a szakadék a 311 eurós átlagbér, a 110,6 eurós átlagnyugdíj és a 42,4 eurós mezôgazdasági nyugdíj között.
A létminimum alatt élô romániai nyugdíjasok azonban nem számíthatnak ôszinte megértésre. Akik a kormányban, a parlamentben a sorsukról dönthetnének, maguknak már "kivívták" az inkább tisztességtelen, mint tisztességes nyugdíjakat. Gondoskodtak több tízmilliós, azaz több ezer lejes apanázsról a maguk számára, azon túl minek törjék fölöslegesen a fejük. Elég, ha mímelik az együttérzést a kevésbé szerencsésebbekkel. Ebben kifogyhatatlanok.
A szakértôk azt mondják, hogy a nyugdíjak emelésére abban az esetben lenne mód, ha a jelenlegi 1:1 helyett minden nyugdíjasra 3,4 százaléknyi aktív dolgozó jutna. A munkaerô kiáramlását figyelembe véve az elkövetkezô idôszakban ez az arány nemhogy növekedne, inkább csökken. Az állami költségvetésbôl pedig jövôre a kivételezettek, a parlamenti képviselôk, bírák, katonák, rendôrök stb. nyugdíja mellett támogatni kell a kötelezô magánnyugdíjak bevezetését is.
Hogy mi lesz a továbbiakban azokkal (szüleink, nagyszüleink, rokonaink, ismerôseink, szomszédaink), akik a végsô tûréshatárhoz értek, és mi lesz velünk, akik holnap, holnapután az ô sorsukra jutunk? Nyugatról érkezett misszionárius ismerôsöm meséli, hogy a nagy nyomor hallatán elment Afrikába öregeket gondozni. Hamar kiderült azonban, hogy ott a legtöbb figyelmet, a legodaadóbb gondoskodást, a legjobb falatokat az öregek kapják, és nincs szükségük kívülrôl jövô gondozókra. A primitívnek mondott népeknél tudnak valami ôsi igazságot, hogy mindenki olyan sorsra jut, ahogy az öregeihez viszonyul. Ezért, ha még lesz erejük tüntetni a nyugdíjasoknak, a szolidaritás jegyében a gyerekeknek és unokáknak is mellettük lenne a helyük. Magukra maradva könnyû elbánni velük. Elég egy magyarázkodással és ígéretekkel jól felvértezett miniszter és néhány "szakértô", akik tévérôl tévére kibeszélik a krumplit a földbôl, miközben a nyugdíjasok érveit egyszerûen elhallgatják a naiv vagy beszervezett mûsorvezetôk segédletével.
Mint már hagyománnyá vált, a Marosvásárhelyi Napok keretében díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetést adnak át a város jeles személyiségeinek, akik tevékenységükkel, áldozatos munkájukkal, tehetségükkel hozzájárultak a város fejlôdéséhez, akiknek Marosvásárhely sokat köszönhet. Idén tizenegyedik alkalommal vehették át e címeket a kitüntetettek. Díszpolgári címet adományoztak Constantin Codrescu színész-rendezônek, dr. Constantin Copotoiu professzornak, Csató Béla fôesperesnek, dr. Horváth Attila tanárnak, Vasile Urdea mérnöknek és Weszely Tibor matematikusnak, Bolyai-kutatónak, Pro Urbe-díjat vett át az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Bálint József és a Belgiumban élô Daniel Pauwels.
A Kultúrpalota Tükörtermében dr. Dorin Florea polgármester köszöntötte azokat a jeles személyiségeket, akiknek a városi tanács határozata alapján idén odaítélték a díszpolgári címeket és a Pro Urbe-díjakat, a meghívottakat és a testvérvárosok delegációit. "Marosvásárhely a matematika városa, ma tiszteleg a matematika elôtt, de Marosvásárhely a templomok városa, és ma tiszteleg az egyházak elôtt, Marosvásárhely ugyanakkor ipari város és a tudományok városa is, és tiszteleg a tudomány elôtt azok által, akiket a városi tanács kitüntetett" – mondta Csegzi Sándor alpolgármester. Bakos Levente alpolgármester szerint nem volt könnyû kiválasztani azokat a személyiségeket, akiknek érdemeit e kitüntetésekkel értékeljék, de a névsor hosszú volt. A városi tanács és a város elöljárói azokat érdemesítették e címekre, akik "letettek valamit az asztalra". A polgármesteri hivatal mellett társszervezô E-On Gaz Romania képviselôje, Dan Morari igazgató jó alkalomnak tartotta a címek átadását arra, hogy a cég közelebb kerüljön a városhoz, a lakossághoz. A felszólalásokat követôen elhangzottak a laudációk, és a díszpolgárok, Pro Urbe-díjasok átvették a kitüntetéseket. Az ünnepély hangulatát emelte a kolozsvári filharmónia kvartettjének mûsora.
Antalfi Imola
Csató Béla 1944. május 26-án Csíkszeredában született. Elemi iskolai tanulmányait 1950-1957 között Csíkszent-simonban végezte, középiskolába a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántorképzôbe járt 1957-1961 között.
Érettségi vizsga után felvételt nyert a Teológiára, Gyulafehérváron 1967-ben végzett, katolikus pappá szentelésének dátuma 1967. április 2.
Segédlelkészként 1967 decemberétôl 1974-ig Gyergyószentmiklóson és Brassóban szolgált.
Plébánosnak 1974-ben Nyárádtôre nevezték ki, ahol 1981-ig szolgált. Ugyancsak plébánosként szolgált Sepsiszentgyörgyön, 1981-1990 között.
Az 1990-1992 közötti éveket Gyulafehérváron töltötte, mint püspöki helynök, majd 1992. október elsejétôl Marosvásárhelyen, a Keresztelô Szent János Plébániatemplomban plébánosként tevékenykedett. 1997 óta a Maros és Küküllô menti egyházmegye fôesperese.
Dr. Constantin Copoiu egyetemi professzor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, 1948. május 29-én született a Gorj megyei Balesti településen.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karán 1967-ben fejezte be tanulmányait, ahol diplomavizsgáját jelesre (10-esre) értékelték, továbbá figyelemre méltó eredményeket ért el szakmájában és az oktatás terén.
Több mint 420 – rangos szaklapokban megjelent – dolgozat szerzôje, ezek nagy részét hazai és nemzetközi tudományos elôadásokon olvasta fel. Az alábbi területeken tevékenykedett: kísérleti sebészet, onkológiai sebészet, hasi sebészet, sürgôsségi és érsebészet, lép- és hasnyálmirigy-sebészet, vastagbél-, végbél- és gyomorrák-sebészet. Hasonlóképpen, egyes sebészeti patológia kézikönyvek társszerzôje, valamint jegyzetek és szakmonográfiák szerzôje.
Constantin Copotoiu professzor tagja a Román Sebészeti Társaságnak, a Romániai Tudóstársaságnak, a Moldovai Sebészek Egyesületének, a Kolozsvári Román Sebészeti Egyesületnek, a Román Orvosok Nemzetközi Ligájának, a Francia Sebészek Egyesületének, a Román Laparoszkópos Sebészeti Társaságnak. Számos versenybizottság tagja és elnöke. Ugyanakkor tagja az alábbi folyóiratok tudományos tanácsának: Sebészet, a MOGYE orvosi és gyógyszerészeti lapja, Orvosi-sebészeti kísérleti kutatások – Temesvár.
2005-ben a Román Sebészeti Társaság az orvostudomány kiválósági díjával tüntette ki.
A 2008-2010 közötti idôszakra a Román Sebészeti Társaság megválasztott elnöke.
Dr. Horváth Attila 1920-ban született Marosszent-királyon. A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium, majd a református kollégium diákja volt. Kolozsvárt 1939- ben a Ferdinánd Egyetemen kezdte tanulmányait, majd a Ferenc József Tudományegyetem fizika-vegytan szakát végezte el. Kinevezték gyakornoknak az analitikai kémia tanszékre, majd 1944-ben doktorált (vegytan-fizika és ásványtanból).
Elôbb Szatmárnémetiben, majd Marosvásárhelyen volt tanár. 1948-ban Horváth Attila egyike volt a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar megalapítóinak. A tanügyi intézménybôl 1952-ben elbocsátották azzal a kifogással, hogy "polgári-objektív" módon tartja az elôadásokat. Ekkor kezdett foglalkozni a Marasti téri fényérzékeny anyagot gyártó vállalat szervezési és tudományos kérdéseivel, a vállalatot bátyjával, Horváth Imrével alapította. A termelés 1970-re az eredetinek a tizenhatezerszeresére nôtt, s miközben a minôség fokozatosan javult, a fotópapír mellett kidolgozta az EKG-, majd a szeizmográfpapír elôállítását is. Mindkettônek nagy keletje volt, mivel korábban importálni kellett.
1960-ban részt vállalt a hároméves Tanárképzô Fôiskola megalapításában, ahol hosszú évekig tanszékvezetô, majd a fizika-kémia és a matematika szak dékánja.
Mivel a doktorátusát nem ismerték el, a tanárképzô fôiskolának almérnöki karrá való alakításakor kénytelen volt elhagyni az intézetet, s nyugdíjazásáig helyettes tanárként a mezôgazdasági iskolában kémiát tanított.
Constantin Codrescu 1931. szeptember 5-én született. A Jó szerencse malma címû filmbeli szereplésével vált híressé a román filmiparban. Számos más közismert filmben is játszott, mint pl.: Mihai Viteazul, Hétló betyárjai, Nagy viharok találkozásánál, Vlad Tepes, A függetlenségi háború, A szökés, Az élet vonatja stb. és több filmet rendezett. Egyik kedvenc színháza a brailai, ahol 2002-ben színre vitte a Caragiale, a fantasztikus címû darabot.
Tanárként tanítványai tisztelik és szeretik, csak dicsérô szavakkal illetik. A tanítványok személyisége a tanulmányi évek végére kiteljesedik, a végzôsök gáláján újságírókkal, színházi és filmes szakemberekkel találkoznak. Egy nemrég folytatott telefonbeszélgetés alkalmával Constantin Codrescu bevallotta, hogy haza szeretne költözni Marosvásárhelyre.
Weszely Tibor professzor 1936. január 16-án született a Hunyad megyei Brádon.
1959-ben a Bukaresti Egyetem matematika karán diplomázott, majd 1971-ben megszerezte a matematika doktora címet.
Több neves oktatási intézetben tanít: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban, a Tanárképzô Fôiskolán, a Sapientia Egyetemen, valamint a rabati (Marokkó fôvárosa) Al Laymoune középiskolában.
Az általa tanulmányozott fôbb területek: az általános differenciálgeometria (amely egyben a doktorátusi dolgozatának a témája), a nem eukleidészi geometria elmélete, valamint a matematika történetéhez fûzôdô kérdések. Konkrétan, a két Bolyai matematikai munkásságának feldolgozásáról és hasznosításáról van szó, ez a téma több tudományos dolgozata alapját is képezi.
Weszely professzor 31 tudományos dolgozat, két egyetemi kurzus, 8 kézikönyv és monográfia szerzôje, több mint 80 szaklapban jelentek meg írásai.
Tudományos és oktatói tevékenységéért bel- és külföldön számos kitüntetéssel és díjjal jutalmazták: a Bolyai János matematikai munkássága címû könyvéért 1982-ben a Bolyai-díjjal tüntették ki, a magyarországi Matematikai Tudományos Társaság 1984-ben a Beke Manó-díjjal jutalmazta, de kitüntette a cambridge-i International Biographical Centre (Anglia – 1988), s ugyanazon évben a Soros Nemzetközi Díjat vehette át (AEÁ – 1988).
Vasile Urdea 1936. szeptember 14-én született a Szeben megyei Muzsnán.
A medgyesi elméleti líceum elvégzése után, 1953-1958 között a Temesvári Politechnikai Egyetem ipari kémia karán tanult, itt is szerzett oklevelet. Ezt követôen két évig (1958-1960 között) a viktóriavárosi vegyipari kombinát vegyészmérnöke volt, majd a rozsnyovi vegyipari kombinát (jelenleg – Piatra Neamt-i Azochim Rt.) alkalmazottja, ahol 1963-ig a termelési osztály vezetôjeként dolgozik.
1963-1990 között a marosvásárhelyi vegyipari kombinátnál (ma Azomures Rt.) különbözô tisztségeket töltött be: fômérnök, mûszaki igazgató és helyettes vezérigazgató. 1992 és 1998 között az Azomures mûszaki, majd vezérigazgatója.
Vasile Urdea két évig, 1990 és 1992 között Maros megye fôispánja volt.
Bálint József 1940. június 3-án született Marosvásárhelyen, 1967-ben érettségizett a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. 1977-ben elhagyta az országot. Egy ausztriai menekülttáborban töltött fél év után megkapta a beutazási vízumot az Amerikai Egyesült Államokba. Jelenleg családjával Denverben él. Itt elôször esztergályosként dolgozott, majd 1983-ban saját vállalkozást indított Balint Machining Corp. néven, különbözô kormány- megrendelésekhez jutva. A haditengerészet megrendelésére repülôgép-fedélzeti fegyverek szállítására szolgáló berendezéseket, vadászrepülôgépekhez és csapatszállító gépekhez cserealkatrészeket gyártottak. A Los Alamos-i nukleáris laboratóriumnak különbözô laboratóriumi felszereléseket szállítottak. 1996-ban a Lockheed Martin Astronautics cégtôl kaptak megrendelést rakéta- és szatellit-alkatrészek gyártására. A Balint Machining Corp. hét alkatrészt készített a PATHFINDER Mars- leszálló egységhez. 2000-ben megszerezte a Doctor of Business Administration címet a Coloradói Egyetem marketingkarán. Kapcsolatot tart fenn a marosvásárhelyi rokonokkal, barátokkal, ismerôsökkel, pénzadományokkal támogatja a gyûjtési akciókat. A Bolyai Farkas Líceumnak 12 számítógépet adományozott.
LAUDATIO
Daniel Pauwels 1952. február 14-én született. Felesége Annie Sinaeve, két gyerek (Koenraed és Annelies) édesapja, unokái Lotte és Seppe.
Középiskolai tanulmányai: ipari tudományok, a VTI IEPER-en.
Felsôfokú tanulmányai: vegyészmérnöki szakosítás, 1973.
1973 szeptembere óta a VTI IEPER matematikatanára.
1974-tôl a harckocsi-alakulat százados parancsnoka.
1995 óta a VTI IEPER biztonsági szolgálatának vezetôje.
Brassai Zsombort, a Maros megyei RMDSZ ügyvezetô alelnökét, székelykövesdi lelkészként az Erdélyi Református Egyházkerület vezetôsége felszólította, nyilatkozzon arról, hogy milyen politikai tisztséget tölt be, az egyházkerület igazgatótanácsa 2003-ban ugyanis hozott egy határozatot, mely szerint a kerület református lelkészei nem tölthetnek be politikai funkciót. Ennek a döntésnek a következményeként Brassai Zsombor lemondott megyei tanácsosi mandátumáról.
Azóta azonban az egyházkerület vezetôsége valamint Pap Géza püspök nyilvánosan állást foglaltak Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke támogatásáról a közelgô európai parlamenti választásokon, ami – akárhogy is nézzük – politikai aktus. Ezért joggal merülhet fel a kérdés: miért nem szabad egy papnak politizálnia, ha a püspök nyíltan megteszi? Brassai Zsomborral a lelkészek politizálásáról és a református egyház erkölcsi válságáról beszélgettünk.
– Mi az tulajdonképpen, amit az egyházkerület vezetôi kifogásolnak az ön tevékenységével kapcsolatosan?
– 2003-ban az egyházkerület vezetô testülete, az igazgatótanács, hozott egy határozatot, amelyben megtiltják, hogy a lelkipásztorok aktív szerepet vállaljanak valamilyen politikai párt vagy szervezet életében. Ugyanabban a döntésben viszont ösztönzik a lelkipásztorokat, hogy politizáljanak, azaz hogy politikai véleményt közvetítsenek. Akkor, noha kifogásoltam a döntést és több rendben meg is védtem ezt az álláspontomat, fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellenem, aminek az lett a vége, hogy három évre felfüggesztettek, és csak azután mentettek fel a felfüggesztés hatálya alól, miután lemondtam az RMDSZ ügyvezetô elnöki tisztségemrôl, illetve a megyei tanácsosi mandátumról. Ám akkor is többször jeleztem, illetve többen mások is jelezték, hogy az illetô határozat ellen számos kifogás fogalmazható meg, de az egyházkerület vezetôsége többet ezt a kérdést nem bocsátotta vitára. Azok után viszont, hogy az egyházkerület vezetôi – vezetô testülete és püspöke – nyílt színen politikai szervezetként nyilvánult meg, politikai döntést hozott, politikai nyilatkozatot tett, olyan mozgósító kampányt indított be Tôkés László EP-jelölésének támogatására, amiben felhasználták az egyház struktúráját, apparátusát, karhatalmi intézkedésekkel ösztönözték, sôt kényszerítették a tisztségviselôket az aláírásgyûjtésre, úgy gondoltam és gondolom most is, a tiltás érvényét veszítette. Ez a látszat és a valóság skizofréniája. A látszat az, hogy egy jogi- adminisztrációs kérdés merül fel, számon kérhetik rajtam egy igazgatótanácsi döntés mellôzését, a valóság az azonban, hogy az ellenem indított támadás teljes mértékben politikai jellegû. Olyanok kifogásolják ugyanis a politikamentességre vonatkozó határozat be nem tartását, akik nem egy politikai párt mellett teszik le a garast, hanem maguk nyilvánulnak meg politikai szervezetként, az egyházat politikai pártként jelenítik meg.
– Elsô mondatában utalt arra, hogy az inkriminált határozatban bátorították a lelkészeket a politikai véleményközvetítésre. Mi a különbség a kettô között? A politikai szerepvállalás és vélemény közvetítése nem ugyanazt a célt szolgálja?
– Ôk elsôsorban a református lelkészek politikai függetlenségét akarták ezzel a – szerintem nagyon ellentmondásos – határozattal megóvni, arra törekedtek, hogy a lelkész ne vállaljon nyíltan egyetlen politikai formációban sem szervezett szerepet, ugyanakkor lehetôséget nyitottak arra, hogy a lelkészek a szószéket politikai fórumra használják. Ezt én lelkészként kifogásolom, mert annak dacára, hogy fizetett tisztségviselôje vagyok az RMDSZ-nek, illetve voltam a Maros Megyei Tanácsnak, a lelkészi szószéket semmilyen formában nem használtam politikai célokra. A szóban forgó határozat viszont erre ösztönzi a lelkészeket, s a közelmúltban jól tetten érhetô volt, amint ez a befolyásolás egészen magas, püspöki szintrôl folyt.
– A két református egyházkerület közül csak az Erdélyi Egyházkerületben érvényes ez a határozat, a Királyhágómelléki Egyházkerületben viszont nem. Sôt, az utóbbiban egészen nyíltan és nyilvánosan RMDSZ- ellenes politizálás folyik…
– A két egyházkerületnek külön- külön vezetô testülete van, amelyek nem állnak szerves kapcsolatban egymással, tehát az igazgatótanács döntése csak az egyik egyházkerületben érvényes.
– Valójában nem ez a skizofrén helyzet?
– Annyiban az, hogy a két egyházkerületnek van egy közös döntéshozó szerve, a zsinat, amely mindkét kerületre érvényes törvényerejû határozatokat hozhat. Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy egyházjogi probléma is, amirôl kevés szó esett, hogy valójában az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának – ezt már máskor is megfogalmaztam, s valójában nem cáfolt meg még senki – nem lett volna hatásköre olyan jellegû döntést hozni, amely a lelkészi státust érinti, ebben az esetben korlátozó módon. Mivel az alaptörvényt csak a zsinatnak van joga legfelsô testületként módosítani, nyilvánvaló, hogy egyházalkotmányi kérdésekben az igazgatótanács nem dönthet. A skizofrénia ebbôl adódik. Nyilván, ha a zsinat elé került volna ez a kérdés, az elsô Tôkés László püspök úr lett volna, akitôl meg kellett volna vonni a palástviselési jogot.
– Milyen erkölcsi alapja van egy politikai állásfoglalást nyilvánosan képviselô testületnek, hogy ugyanezt a jogot megtagadja beosztottjaitól?
– Pontosan ez az, amit én kifogásolok és egyenesen ízléstelennek tartok. Addig ment az egyházkerületi vezetés ebben az ügyben, hogy az ellenem felhozott vádakban, a nekem szegzett kérdésekben olyan publikációkat is számon kérnek, amelyek teljes mértékben az én egyéni véleményemet tükrözik, nem a politikusét vagy a lelkészét, hanem a magánemberét. Ami már nem csupán azt jelenti, hogy megkérdôjelezik, hogy nekem lehet-e más irányú politikai megnyilvánulásom, mint a püspök úr által képviselt politikai vonal, hanem azt is, hogy lehet-e egyáltalán személyes véleményem, bármilyen kérdésben. Én ezt ízléstelennek és veszélyesnek tartom. Véleményem szerint az egyházkerület vezetôsége elsodródott egy olyan radikális irányba, ami végképp árt az egyháznak – nem politikailag, hanem egyáltalán mint egyház.
– Milyen intézkedéseket hozhatnak ön ellen, amennyiben nem alkalmazkodik az elvárásukhoz?
– Az eddigi tapasztalatból kiindulva a legmérsékeltebb döntés, amit hozhatnak, hogy három évre felfüggesztenek a szolgálatból, míg a legdurvább, hogy végleg megszüntetik a lelkészi státusomat. Igaz, hogy a szabályzatban több más fegyelmezési lehetôség is van, de a 2005-ös esetben már foganatosították a felfüggesztést, ezért jobbra nem számítok.
– Mit szándékozik tenni?
– Ezúttal nem fogok visszalépni, mint két évvel korábban. Pontosan azért, mert úgy érzem, hogy teljesen nyilvánvaló politikai színjáték zajlik ellenem, amirôl beszélni kell. Az egyház eddig óvakodott attól, hogy a szennyesét a nyilvánosság elé teregesse, s megrótták azokat, akik a nyilvánosság elé tártak vitás kérdéseket. Sajnos, mind a mai napig nincs olyan fórum, amelyeken a kifogásokat meg lehet fogalmazni. Elzárkóznak a vitától, s az intézkedések úgy nyilvánulnak meg, hogy interneten átküldenek egy határozatot, még arra sem veszik a fáradságot, hogy borítékban küldjék el a levelet és aláírásukkal is hitelesítsék. Úgy gondolom, hogy ezt most már szóvá kell tenni.
– Mit tehetnek azok a lelkészek, akik nem értenek egyet az egyházkerület vezetôségének hivatalos állásfoglalásával, de egzisztenciájuk függ a lelkészi állás megtartásától?
– Gyakorlatilag semmit. Azoknak a lelkészeknek, akiknek más elképzelésük van különbözô, akár politikai kérdésekrôl, nincs lehetôségük arra, hogy ennek hangot adjanak. Az egyetlen, amit tehetnek, hogy amennyire csak tudnak, elzárkóznak az egyházkerület vezetôségétôl. Az egzisztenciális érdeke a legtöbb lelkésznek azonban az, hogy a véleményét véka alá rejtse.
– Van ebbôl a helyzetbôl kiút?
– Én azt gondolom, hogy radikális megoldáson nem érdemes gondolkodni, elsôsorban egyházi szempontból, hisz tulajdonképpen a lelkésztársadalom gondjáról beszélünk. Az egyház maga csak közvetetten érintett benne. Egy felelôs lelkésznek vagy egyháztagnak, keresztyén emberként sokkal összetettebben és felelôsséggel kell megközelítenie ezt a kérdést. Amit megoldásnak tartanék, hogy sokkal inkább be kellene vonni ezekbe a vitákba az egyház tagságát, az egyház ugyanis nagyon klerikalizálódott, a nyilvánosság számára csak papokból és püspökökbôl áll, holott ez éppen a reformáció alapelveinek mond ellen. Ebben pedig a nyilvánosság segíthet, amely megjelenítheti azt az egyházat, amelyet nem papok által fentrôl vezérelnek, hanem közvetlenül az Ige és a Szentlélek vezeti. Ennek a feltétele az, hogy beszéljünk nyilvánosan a gondokról. A magam részérôl mindenképpen aggódom az egyházért, mert azok a megnyilvánulások, amelyeknek éppen én is részben szenvedô alanya vagyok, azt mutatják, hogy nem jó irányba haladunk ebben a kérdésben sem, hanem még jobban bezárkózunk, a lelkésztársadalom vezetôi pedig még arrogánsabbak és még kizárólagosságra törekvôbbek lesznek. Márpedig ilyen körülmények között az egyház amúgy is hihetetlenül megromlott társadalmi megítélésén nem lehet változtatni, s ez olyan kritikus szempont, amivel most már felelôsséggel szembe kell nézni.
Az ígéretek szerint július elsejétôl megkezdôdik a lakosság egészségi állapotának a felmérése. A szakminiszter véleményét a Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót követôen már ismertettük, ezúttal a program egyéb szereplôit kérdeztük arról, megvalósíthatónak látják-e a megszabott határidôre és feltételek mellett ennek a nagyszabású és igen költséges felmérésnek a kivitelezését, miközben a romániai egészségügy a csôd szélén egyensúlyoz.
A felmérés szükségességét szinte senki sem tagadja, hisz eredményes megelôzésrôl, az életminôség javításáról és az egészségügybe jutó pénzeknek a legszükségesebb területekre való elosztásáról a pontos adatok ismeretében kellene dönteni. Romániában eddig csak a feltételezések, az európai országok statisztikái, hatalmi és ismeretségi tényezôk alapján történt a különbözô szakterületek finanszírozása, mivel friss adatok nem álltak az egészségügy szervezôinek a rendelkezésére.
Amit a liberális miniszter ígér, a korábbi években nemegyszer, például a Hajdu Gábor minisztersége idején is elkezdôdött. De két- háromszori nekifutás után sem fejezôdött be. Ahogy az ötletgazda Procardia Alapítványnak sem sikerült támogatás hiányában kiterjesztenie azt a felmérést, amit megbízottjai Ákosfalván és környékén elvégeztek. A "spa- nyolviaszt" tehát nem az egészségügyi szaktárca vezetôje találta ki. Az ô érdeme lesz viszont, ha a felmérés átfogja a lakosság többségét, s az adatokat is sikerül összegyûjteni és feldolgozni.
A szakminiszterrel való találkozást követôen dr. Kovács Beatrix, a családorvosok megyei egyesületének titkára hasznosnak minôsítette a programot, hisz a pénzalapokat hosszú távra helyesen beosztani csak a pontos helyzet ismeretében lehet.
– A törvénytervezettel kapcsolatosan egyesületünk megfogalmazott bizonyos kifogásokat, például hogy lehetetlen a felmérést munkaidôn kívül elvégezni ott, ahol két orvos dolgozik felváltva ugyanabban a rendelôben. Ezt és egyéb megjegyzéseinket is elfogadták és bekerültek az alkalmazási útmutatóba.
Kérdésünkre Kovács doktornô az elmondottakhoz hozzátette, hogy az évi felmérést eddig is végezték, csak az adatok összesítésére nem került sor. A korábbi években elindított munkát hol fizették, hol nem, majd a finanszírozás abbamaradt.
– Valójában az akkor gyûjtött adatokat fogom összesíteni és a friss adatokkal kiegészíteni – mondja a doktornô. – A korábbi felmérés idején a felszólításra a lakosságnak körülbelül a 15 százaléka jelentkezett, a krónikus betegekkel nem volt gond, s a listánkon levô többi páciens felmérését akkor végeztük, amikor valamilyen okból megfordultak a rendelôben.
– Milyen laboratóriumi vizsgálatok elvégzését teszi lehetôvé a program? – kérdeztük a továbbiakban.
– A vércukorszint, a kétféle koleszterinszint, májpróbák, vesepróbák (vizeletvizsgálat), vasszint, a teljes vérkép... A családorvos nem köteles minden esetben minden vizsgálatot kérni. A fiataloknál elsôsorban azt fogjuk felírni, amire gyanakszunk, a 40-50 év fölöttiek esetében viszont szükség lesz valamennyi mutatóra.
Sikerült elérnünk, hogy ne a mi feladatunk legyen a lakosság mozgósítása. E téren lesznek gondok, mivel a szelvényt, amelynek felét a családorvosnál, másik felét a laborban kell leadni, oda postázzák, ahova a címzett személyi igazolványa szól. Sokan viszont nem ott laknak, s aki nem kapja kézbe a szelvényt, maga kell utánanézzen a volt lakhelyén vagy a lakhely szerinti biztosítási pénztárnál, ahova visszaküldik a levelet, ha a címzettet nem találják.
Véleményem szerint az elsô idôszakban nem fognak tömegesen elindulni, de a többség elôbb-utóbb megfordul az orvosi rendelôben. A felmérés során az összesítéssel lesz a nagyobb gond. Úgy kezdünk el "fôzni", hogy nincsenek meg a hozzávalók. Nem hiszem, hogy július elsejére megkapnánk a számítógépet és a programot, s kezdetben állítólag egy olyan programmal fogunk dolgozni, amit majd integrálnak. Nehéz lesz a számítógépes rendszer elindítása. Az idôpont sem ideális, hisz az elsô két hónapban az aktív lakosság egy része, sôt, ha tehetik, a családorvosok is pihenôszabadságon lesznek. Ilyen körülmények között kell megoldani a családorvosok kiképzését is. A nehézséget abban látom még, hogy vannak kollégák, akik nem tudják kezelni a számítógépet, s mást megfizetni ezért a munkáért az ígért juttatás ellenére is ráfizetéses lesz.
Gyakorlatilag a kérdôív többségében azokat a kérdéseket tartalmazza, amelyeket egy kórlap. Szerintem az idô rövidsége a legnagyobb probléma, ezenkívül a laboratóriumi eredmények nyomán azzal is szembe kell nézni, hogy megszaporodik a páciensek száma. Segíteni fogja a munkánkat, hogy július elsejétôl a krónikus betegeknek három hónapra felírhatjuk a gyógyszereket, természetesen azoknak, akiknek lesz módjuk kiváltani – tudtuk meg Kovács doktornôtôl.
Dr. Finna Judit marosvásárhelyi családorvos:
– Ha komolyan veszi mindenki, jónak tartom a programot. Csak már annyiszor kezdtük újra, hogy nem reménykedem a végeredményben. Kezdetben, amikor arról volt szó, hogy októbertôl decemberig kell elvégezni, teljesen komolytalannak, eleve kudarcra ítéltnek tûnt.
Ha elosztom a listámon levô páciensek számát, egy hónapra 120 személy jut, ami naponta hat személyt jelent. Véleményem szerint nem kellene bedôlni a kezdeti tömeghisztériának, ha egyáltalán lesz ilyen.
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsûri családorvos:
– Bár elméletileg hasznos dolog a felmérés, minden beteget elküldeni ingyenes laborvizsgálatra a születési hónapjában, szerintem ez megvalósíthatatlan. Nincs annyi laboratórium, ami ezt a munkát el tudná végezni. 2.000 páciens van a listámon, ami havonta 170 személy jelent. Régennek két laboratóriuma van, az egyikkel szerzôdést kötünk, hogy itt helyben vegyék le a vért. Összességében azonban pazarlásnak érzem 25 éves korig "leszûrni" a lakosságot, mivel 95 százalékban negatív eredmények várhatók. Miért nem adják gyógyszerre ezt a pénzt, hogy ne nyomorítsák meg a családorvosokat és a betegeket? Hisz egyesek közülük azért nem jönnek el a rendelôbe, mivel hiába is írnánk fel, nincs pénzük megvásárolni a létfontosságú szereket. Mi állunk elébe a felmérésnek, de amikor a betegek ilyen pénztelenek, s a társadalom ilyen szegény, sokkal meggondoltabb módon kellene cselekedni.
Dr. Szabó Zoltán marosvásárhelyi családorvos a felkészítôre vár és véleménye szerint három-négy hónap múlva dôl majd el, hogyan mûködik a program.
– Ha a luxusadót erre fordítják, akkor rengeteg pénz lesz, s biztosan elmennek a családorvoshoz azok, akik amúgy is rendszeresen járnak, de marad egy kategória, amelyet nehéz vagy lehetetlen lesz rábírni, hogy jelentkezzen.
Dr. Morariu Silviu, a Közegészségügyi Hatóság vezetôje szerint a július elsején kezdôdô felmérés az utóbbi évek legfontosabb akciója lesz az egészségügy terén. Az általa vezetett intézmény feladata a lakosság mozgósítása (a közösségi asszisztensek és a reklám segítségével) továbbá az adatok monitorizálása és megyei szintû értékelése.
– A családorvosok fölöslegesen panaszkodnak, hisz a kért adatok már régen a betegek kórlapján kellene szerepeljenek. Ez a program kitûnô lehetôséget teremt az alapellátásra szánt összegek emelésére (egy orvos 15 lejt kap egy beteg vizsgálatáért és 0,5 lejt az adatok bevitelére a számítógépbe). A felmérés lehetôvé teszi, hogy az egészségügyi büdzsé 15 százalékával a családorvosok gazdálkodjanak. Távlatokban pedig a pontos adatbázis összeállítását a lakosság egészségügyi helyzetérôl, a leggyakoribb kockázati tényezôkrôl és ezek alapján új, hatékony programok kidolgozását. És nem utolsósorban a számítógépes rendszer kiépítését a családorvosi rendelô, a szakkabinet és a kórház között. A baj az, hogy megszoktuk a folytonos siránkozást, és nem a kedvezô oldaláról közelítjük meg a dolgokat – mondja az igazgató, akinek számítania kell arra, hogy a program életbe ültetése közben az általa vezetett intézmény is átalakul.
Az egészségbiztosítási pénztárak legfontosabb feladata a szerzôdések megkötése a családorvosokkal, laboratóriumokkal, a személyi adatok ellenôrzése, az adatok összegyûjtése és negyedévenkénti közlése a közegészségügyi hatóságokkal, az elvégzett szolgáltatásokért járó pénz átutalása a szolgáltatónak.
Dr. Csiki Zsuzsánna, a megyei pénztár vezérigazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a géppark megfelel e feladatoknak, a szerzôdéskötést is meg tudják oldani a meglévô alkalmazottakkal, az adatok ellenôrzését és feldolgozását végzô személyzet számát azonban növelni kell, amire ígéretet kaptak a szakminisztériumból. Kedden a laboratóriumok vezetôivel szerveztek megbeszélést, csütörtökön a családorvosokkal találkoznak. Feladataik közé tartozik a felmérés népszerûsítése is, hogy a biztosítási rendszerbôl kimaradt személyekbôl minél többen jelentkezzenek a vizsgálatokra.
Amíg a gépezet elindul, mindenki a végleges alkalmazási útmutatókra vár, ami pontosítja a programban részt vevô valamennyi szereplô feladatait. Az elkövetkezô hónapokban pedig kiderül, hogy a miniszter korábban beváltatlan ígéreteihez képest ezúttal mi valósul meg, s hogy a családorvosi rendelôket valóban felszerelik-e a szükséges eszközökkel, ami lehetôvé teszi egy sokszor elkezdett szûrés befejezését és kiértékelését.
A megyei tanács támogatásával Mezôméhesen, Mezôszengyelen Mezôsályon, Mezôtóháton, Mezôcekeden és Mezôzáhon egy éven belül ivóvízhálózatot fektetnek le. A terv 67.000 euróba került, amibôl 60.000 vissza nem térítendô hitel. A tanács 7000 euróval járult hozzá a tervhez. A kivitelezést követôen 14.878 lakost, 59 közintézményt és 151 gazdasági egységet látnak majd el a hat településen.
A megyei tanács 2007-tôl 2013-ig kidolgozott fejlesztési terve alapján, a Maros 2005 kistérségi társulással közösen, Marosludastól fôvezetéken juttatják majd el a vizet Bükkösre, Cintosra és Marosbogátra. Maroskecén a vidékfejlesztést támogató 2006/7-es kormányhatározatnak köszönhetôen építették ki saját hálózatukat. Kutyfalvát és Maroscsapót a radnóti vízüzemhez csatlakoztatták, míg Mezôgerebenest az északkeleti fôvezetékbôl látják el. A környék kiegyensúlyozott fejlesztése érdekében dolgozták ki a szóban forgó tervet, amelynek alapján az említett hat települést a marosludasi vízüzem látja majd el egy fôvezetéken. A megyei tanács által is finanszírozott megvalósíthatósági tanulmány nemcsak az ivóvíz-, hanem a lefolyóhálózat kiépítésére is vonatkozik. Az utóbbiról a helyi közösségeknek kell majd gondoskodniuk.
Elôkészületben van a megyei tanács és a Középítkezési, Lakásügyi és Fejlesztési Minisztérium közötti szerzôdés, amelynek keretében a minisztérium vissza nem térítendô hitelt nyújthat a munkálatok kivitelezésére. A projektet Phare-alapokból támogatja a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlesztési Minisztérium is – tájékoztatott Alexandru Petru Fratean alelnök.
A mozgáskorlátozottak jogait, annak ellenére, hogy törvény kötelez rá, ma sem tartják tiszteletben – hangzott el a Mozgássérültek Maros Megyei Egyesületénél tegnap tartott sajtótájékoztatón. Jancsó István, az egyesület elnöke gondjaikról és tevékenységükrôl számolt be.
Marosvásárhelyen a mai napig nem oldották meg a közintézmények akadálymentesítését. Például a Kossuth utcai Informatizált Lakosság-nyilvántartó Hivatalba a tolókocsis mozgássérültek nem tudnak bejutni. Így ha személyi igazolványra, útlevélre van szükségük, vagy netán gépkocsit szeretnének forgalomba íratni, nem boldogulnak. Még segítséggel is nehezen jutnak fel a lépcsôn. Ha ez sikerült, soha senki nem tesz egy apró gesztust, hogy elôre engedje ôket. Azt is nehezményezték, hogy ügyintézéskor megalázzák ôket. Amikor egyikük gépkocsit szeretett volna beíratni forgalomba, azzal rázták le, hogy "mit akarsz, te törpe, neked még hajtásid sincs!" S az ügy azóta is függôben van.
Sérelmezik, hogy a város területén újonnan díszkövezett járdákat úgy alakították ki, hogy a mozgás-korlátozottak sok helyen nem tudnak rá felgördülni.
– A figyelemfelkeltés a célunk, hiszen nem csak egy- két mozgáskorlátozott személyrôl van szó. Egyesületünk több mint 600 tagot számlál, s vannak olyan mozgássérültek is, akik nem tagjai szervezetünknek. Oda kellene végre figyeljenek az illetékesek és legalább ezzel könnyítsenek az életünkön! – mondta Jancsó István, a Maros Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke.
Kérdésünkre válaszolva az elnök elmondta: az önkormányzat semmivel sem támogatja ôket.
– Csak tanácsokkal látnak el és a számlákat küldik! Amit ki kell fizetni. Nekünk kell megtalálni a bevételi forrásokat. Az egyesület teljes egészében önfenntartó. Jelenleg a Cantemir és a Petru Maior egyetem ballagóinak tógákat varrunk, s az ebbôl származó jövedelembôl egyenlítjük ki a számlákat. Legutóbb azért fordultunk a polgármesteri hivatalhoz, hogy egy helyiséget bocsássanak a rendelkezésükre, ahol a tolókocsikat, segédeszközöket tárolhatjuk. Ugyanis egy egész szállítmányt kellett visszautasítanunk amiatt, hogy nem volt hová lerakni az adományt. Következésképpen csak saját magunkra számíthatunk és azokra, akik felajánlották számunkra jövedelmük 2 százalékát – számolt be az elnök.
Harmichárom fok árnyékban, május elején! Elviselhetetlen, de úgy látszik, ez már így marad, ez a globális felmelegedés eredménye, véglegesnek látszik, így hát ezután vagy elviseljük az elviselhetetlent, vagy … nem.
A parkban minden ülôhely foglalt, sôt az állóhelyek nagy része is. Összegyûltek a szenvedô emberek, hogy együtt viseljék el az elviselhetetlent. "Rosszak vagyunk" – bólogatnak, ebben egyet is értenek, és így még azt is elviselik (hiszen az is az elviselhetetlenen belül van), hogy egy-egy öreg bácsi, néni elvágódik, hívják a mentôt, s az vagy idejében jön, vagy nem, és tudják, hogy vagy van értelme, vagy nincs.
"Rosszak vagyunk" – értenek egyet, miközben egyre törülgetik arcukat, nyakukat, és már a kevés nyugdíjról, betegnyugdíjról, segélyrôl vagy a segély hiányáról sem beszélnek, ezen már túl vannak, és egyetlen úgy ahogy figyelemre méltó dolog az, hogy idônként valaki elvágódik és hogy az hál’istennek valaki más.
A közelben, egy hûvös terem ablakából, ünnepélyes, egészséges, öltönyös úriember meg a mellette álló ember szótlanul nézi az utat. Senki sem jár az úton, és ez elég baj, mert ebben a kis klubban van 20-25 szék, minden székre várnak egy-egy embert, egy-egy hallgatót, aki meghallgatja az öltönyös úriember tanácsait, ami a túlélést illeti, ugyanis az említett úriember életmód- szaktanácsadó! Ô tanítaná meg túlélni a nem túlélô mentalitásúakat, vagyis a betegeket.
Az utcán, a téren az emberek szenvednek, bántja ôket a lelkiismeret-furdalás. Valami okos emberektôl azt hallották, hogy ôk a hibásak a globális felmelegedés, meg tornádók, meg minden efféle miatt, mert elfelejtették, hogy ôk maguk is a természet részei, ezért rengeteget vétettek a természet ellen, és ez már visszafordíthatatlan.
A parkban beszélnek egy fiatal papról, aki hazamegy a súlyos betegségben szenvedôkhöz, órák hosszat hallgatja azok fiatalkori emlékeit, és megígéri nekik, hogy holnap is eljön és még több óráig hallgatja a beteg bácsi vagy néni élettörténetét.
"Egészségünkkel nem lehet rablógazdálkodást folytatni!" – inti meg szigorúan az életmód-szaktanácsadó az egyetlen 80 feletti nénit, aki végül betotyogott a klubba. "Sok ember elvárja a testétôl, hogy tökéletesen mûködjön, szinte határtalan terhelést bírjon ki és az öngyógyító erôi ne csökkenjenek!" – méltatlankodik tovább az életmód- szaktanácsadó.
Globális felmelegedés, 33 fok árnyékban. Persze, nincs mindenki az utcán, a téren. Van, aki éppen most születik, más éppen most hal meg, megint más éppen nekifog dolgozni, megint más éppen abbahagyja, van, aki dúsgazdag, van, aki koldusszegény, van, aki befejezi az életét a földön, van, aki a halál után is folytatni számítja, de egyben mind egyformák: a végelszámolásra, az élet összegzésére ide jönnek, itt verôdnek össze: az utcán, a téren.
A román belpolitikai helyzet aktualitásai mellett uniós ügyekrôl és a magyar-magyar kapcsolatok tervezett eseményeirôl folytatott megbeszélést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Markó Bélával, a román kormány miniszterelnök-helyettesével, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével kedden Budapesten – közölte a kormányszóvivô az MTI-vel.
Markó Béla és Gyurcsány Ferenc kölcsönösen tájékoztatta egymást a magyar és román belpolitikai fejleményekrôl és áttekintették a következô ôszi magyar- román kormányülés elôkészületeit – írta közleményében Daróczi Dávid, hozzátéve, hogy a felek szót ejtettek a felkészülésrôl a kisebbségi vegyes bizottság július 3-ai ülésére.
A két politikus megvitatta a romániai magyarság anyaországi támogatását és értékelték a támogatáspolitikai rendszer – elsôsorban a Szülôföld Alap – mûködését. A találkozón tárgyaltak arról is, hogyan vehetnek részt a határon túli magyar közösségek a határ menti területek fejlesztéseiben.
A magyar miniszterelnök tájékoztatást adott Markó Bélának az aktuális európai politikai fejleményekrôl, valamint az európai alkotmányos szerzôdés körüli viták alakulásáról – olvasható a közleményben.
"Az ügy minden fejleményét követjük. Továbbra is várjuk a fejleményeket, de a Fico–Gyurcsány találkozó szelleméhez tartva magunkat abban bízunk, hogy a szlovák igazságszolgáltatás mindenféle nyomástól mentesen az ügy végére pontot tesz" – hangsúlyozta Odze György. A szomszédsággal együtt járnak problémák, de bízunk abban, hogy mindezzel együtt továbbra is fejlôdnek a kétoldalú kapcsolatok – tette hozzá a szóvivô.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfôn találkozott szlovák kollégájával, Robert Ficóval Pozsonyban.
Malina Hedviget valóban megtámadták – mondta el kedden kora este a TA3 szlovák hírtelevízióban egy nyitrai férfi, aki azt állítja, hogy közeli kapcsolatban áll annak a személynek a családjával, aki nemzetiségi indítékokból verte meg tavaly a nyitrai magyar egyetemistát.
"A támadás megtörtént, egy nyitrai fiatalember lelkén szárad, akinek egyelôre csak a neve kezdôbetûit – R.B. – árulom el, aki nem is titkolja a történteket, de igyekszik névtelenségben maradni. Az ô bizalmas köreibôl származó információim igazolják, hogy valóban ô a bûncselekmény elkövetôje" – fogalmazott a férfi, majd a részleteket firtató kérdésre válaszolva elárulta: az elkövetô szûk családi körébôl tudja, hogy az eset valóban abban a ligetben és úgy történt, ahogy azt Malina Hedvig leírta.
A férfi szerint az illetôt "azokban a napokban a trencséni rendôrség – nem tudni miért – ôrizetbe is vette, ám furcsa módon annak ellenére is elengedte, hogy a média akkor már közzétette a fantomképét".
A hírtelevízió megszólaltatta Ján Packa országos rendôrfôkapitányt, aki tavaly, két héttel a támadás után Robert Kalinák belügyminiszterrel együtt kamerák tucatjai elôtt, nyomozati megállapításokra hivatkozva kijelentette: "a büntetôeljárást azért szüntettük meg, mert hitelt érdemlôen bebizonyosodott, hogy ez a bûncselekmény nem történt meg". A fôkapitány most a nyitrai férfi televíziós nyilatkozatának ismeretében azt mondta: ha a megszólaló biztos a dolgában, akkor jelentkezzen, és tegyen tanúvallomást a rendôrségen, és mi természetesen azonnal megvizsgáljuk annak hitelességét.
Új határozati tervet köröztetnek az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) szerdán az Egyesült Államok és az Európai Unió diplomatái Koszovó ügyében, azt javasolva, hogy még négy hónapot adjanak a szerbek és az albánok tárgyalásainak, s ha akkor sem lesz köztük megállapodás, lépjen életbe automatikusan az Ahtisaari-terv.
Nem valószínû, hogy a javaslat elnyeri Oroszország jóváhagyását, mivel csak a szerbekre, Moszkva szövetségeseire gyakorolna nyomást az engedmények érdekében, mert Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott terve eleve függetlenséget szán a nagyrészt albánok lakta szerbiai tartománynak. Oroszország már kilátásba helyezte, hogy vétóval akadályoz meg minden olyan BT-határozatot, amely nem nyeri el Belgrád jóváhagyását.
Ahtisaari a finn YLE televízióban azt mondta hétfôn, hogy Koszovó a várható orosz vétó ellenére mindenképpen elnyeri a függetlenséget még ebben az évben. Ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió az ENSZ mellôzésével oldaná meg az ügyet.
A közös megállapodás még létrejöhet Vlagyimir Putyin orosz és George Bush amerikai elnök július 2-re kitûzött kennebunkporti találkozóján.
Koszovóból (Rigómezô) a Nyugat 1999-ben katonai erôvel ûzte ki a szerb hatalmat. A tartomány alapvetô történelmi jelentôséggel bír a szerb nemzet kialakulása szempontjából, ezért Belgrád elképzelhetetlennek tartja elszakadását a szerb államtól.
Mi Varsó célja? Az elsôdleges cél az, hogy Lengyelország megôrizze Németországhoz viszonyított szavazati súlyát. Jelenleg Varsó csaknem azonos szavazati joggal rendelkezik az Európa Tanácsban (illetve a miniszteri tanácsokban), mint Németország, noha lélekszáma alig fele a németekének. Lengyelország lakosainak a száma 38 millió, míg Németország népessége 82 millió. A szavazati jogok terén viszont csaknem egyenlô a két nemzet: Berlin 8,4, míg Varsó 7,8 százalékával rendelkezik az EU-n belüli szavazati jogoknak. Ezt a furcsa arányt még a 2000. decemberi nizzai EU-csúcson sikerült kicsikarnia a lengyel kormánynak.
Mi a probléma? A lengyelek szemében a legnagyobb szálkát az európai alkotmány jelenti, amelynek lényeges részeit a német kancellár mindenáron meg akarja menteni. A tervezet értelmében Lengyelország szavazatának a súlya némileg növekedne (7,8 helyett 8,0 százalékra), ám az érme másik oldala, hogy Németország szavazati joga 17,2 százalékra emelkedne. Ez azt jelentené, hogy Berlin több mint kétszeres súllyal rendelkezne az uniós szavazásokon, mint Varsó.
Miért legyen Németországnak több szavazati joga? Az uniós alkotmány célja, hogy megszüntesse azt az egyensúlyhiányt, amely a nizzai szerzôdés (2000) nyomán jött létre. Ennek köszönhetôen ugyanis a kis és közepes államok jóval kedvezôbb helyzetbe kerültek a nagyokhoz (Németország, Nagy-Britannia, Franciaország) képest. Az alkotmány ezt úgy módosítaná, hogy bevezetné a kettôs többség elvét. Ennek értelmében az uniós szavazásokon a határozatok elfogadásához a tagállamok 55 százalékának támogató szavazatára lenne szükség úgy, hogy ezek az államok a teljes EU-népességnek legalább 65 százalékát képviseljék. Így a kis tagállamok nem dönthetnének a nagyok nélkül – és megfordítva.
Mit javasol ehelyett Lengyelország? A négyzetgyök- számítási elv bevezetését. Egy-egy uniós tagország szavazati jogát a lakosság lélekszámának négyzetgyökértéke adná. E módszer alapján Németország 9, Lengyelország pedig 6 százaléknyi szavazati joggal rendelkezne. Varsó súlya ugyan a jelenlegihez képest némileg csökkenne, ám Németországéhoz képest jóval nagyobb volna, mint az uniós alkotmány tervezetében elôirányzott szint. A lengyel kormány az új EU-szerzôdés blokádjával fenyegetôzik arra az esetre, ha nem sikerül elfogadtatnia saját számítási módszerét. Stephan Raabe, a varsói Konrad Adenauer Alapítvány munkatársa ezt így fogalmazta meg: "Négyzetgyök vagy halál".
Körülbelül egy hete olvastam az egyik központi lapban egy cikket, amelynek a címe A takarítónôk és rokonok szabályozzák az energiát volt. A cikkíró megdöbbentô adatokat közölt arról, hogy kik és hogyan szabják meg az energiapiac törvényeit, kik "gondoskodnak" arról, hogy az energiaárak ne essenek jól nekünk, egyszerû földi halandóknak.
Mirôl is van szó? Arról, hogy az Energia dossziéban a "cseles fiúk" ügyleteinek kivizsgálása során a Nemzeti Energiaszabályozó Ügynökség (ANRE) háza táján is körülnéztek a nyomozók, s kiderült, hogy ebben a hatóságban szinte mindenki "fônök", természetesen, a címhez és ranghoz illô fizetéssel – amit az adófizetôk adóiból lopnak el.
A pontosság kedvéért: az ANRE az elektromosenergia- piac egyik legfontosabb alappillére. Az intézmény a kormányfônek van alárendelve, ez állapítja meg az energiaárakat és adja ki az energiaforgalmazó engedélyeket.
Ezek után képzeljék el, kedves olvasók, a miniszterelnök direkt fennhatósága alá tartozó cég 107 alkalmazottjából 41-nek van vezetô funkciója, és 20 százalékukat rokoni kötelék kapcsolja egymáshoz és a vállalathoz.
És ez még semmi ahhoz képest, hogy például egy pénztáros és egy adminisztrátor egyenesen a felmosórongyot cserélte fel a pénzügyek rendezésével: takarítónôbôl avanzsálta fel ôket maga az ANRE múlt héten leváltott elnöke, Nicolae Opris, aki azóta az alelnöki tisztséget tölti be.
Hogy milyen alapon történt az elôléptetés? Opris "kompetencia-szempontjairól" nem sokat tudunk, de a tettei beszédesek. Egyetlen firkantással kaphat valaki olyan funkciót, amiért mások évekig tanulnak, s komoly vizsgákat tesznek le a megfelelô profilú közgazdasági egyetemeken.
Az Energia dossziéban Nicolae Opris ellen a vád a nemzetgazdaság aláásása. Emiatt nyomoz ügyében a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA). Vagyis ugyanarról a dossziéról van szó, amelyben Codrut Seres volt gazdasági miniszter ellen is eljárás folyik. A jelek szerint a DNA nem hiába figyel az úriemberre, hiszen ha mást nem is tett volna, mint hogy a szakmában teljesen analfabétákra bízta egy-egy fontos részleg pénzügyeinek és állóeszközeinek a kezelését, már azzal aláássa a nemzetgazdaságot. Az ügyhöz való hozzáállása is sokatmondó. Újságírói kérdésre azt válaszolta: így döntöttem és kész!
A vállalat bérlistáin a tavaly 87 személy szerepelt, ebbôl, mint már említettem, 41-en voltak vezetôi funkcióban. Az idén az alkalmazottak száma 107-re nôtt, a "fônökök" maradtak. Van egy elnök, egy alelnök, egy kabinetfônök, 12 igazgató, 26 irodafônök, holott az intézménynek csupán 6 ügyosztálya van.
És ezzel még nem merítettük ki az ANRE körüli "érdekességek" tárházát.
Az alkalmazottak nagy részét nemcsak munkatársi, de rokoni kapcsolatok is összekötik. Az ANRE-nél 18 ilyen személy van: férj-feleség, anya-lánya vagy testvérek. Amint egy komoly vezetôhöz illik, példával Nicolae Opris alelnök jár az élen: egyik alárendeltje a neje. A hölgy az intézmény egyik legfontosabb osztályán dolgozik, ott, ahol az elektromosenergia-szállítók engedélyét adják ki a magáncégeknek, és ahol megállapítják a megawattok árát. A többit nem soroljuk, nem férne bele egy újságcikkbe. Vagyis szinte egy nagy családi biznisz az egész energiaárazás/elosztás.
Nos, mint említettem, egy hete olvastam az írást, s azóta is várom, hogy "illetékesek" valamelyike megcáfolja a képtelennek tûnô híreket. De hiába vártam. Sem az ANRE, sem pedig a direkt felelôs miniszterelnök nem cáfolta meg, hogy – úgymond családi alapon – kirabolnak bennünket.
Hogy az intézmény kukát játszik, érthetô, hiszen nem is mehet ki ebben a rettenetes kánikulában annyi vajjal a fején, amennyit a fentiekben olvashattak. Fôleg, hogy a DNA is rajtuk tartja a szemét. Viszont Calin Popescu Tariceanunak kutya kötelessége lenne valamiféle magyarázattal szolgálni, hiszen az úgynevezett "Igazság és Igazságosság" jelszóval sikerült megkaparintania a hatalmat két esztendôvel ezelôtt. Vagy ez lenne a Tariceanu-féle igazságosság?
Egyre sokasodnak a beszámolók a pezsgô romániai ingatlanpiacról. Valójában azonban a boom négy- öt év múlva következik be – prognosztizálja az Arco Real Estate Consulting cég vezetôje a Cotidianul címû napilapnak adott interjújában. Ciprian Lopata úgy vélekedett, hogy "azok a románok, akik ma pénzüket egy, a város szélén lévô egyszobás lakásba fektetik, néhány éven belül gazdag emberek lesznek". A telekárak is Románia- szerte emelkedni fognak. A szakember szerint Románia ott tart most, ahol Lengyelország, a balti országok, Magyarország vagy Csehország tartott tíz évvel ezelôtt. – Tíz éve Lengyelországban, Varsó központjában a rengeteg daru láttán boomról beszéltek. Ma már tudjuk, hogy ez akkor csak a kezdet volt – jegyezte meg. Lopata szerint fôképp a lakás- és a bevásárlóközpontok építésénél várható látványos fejlôdés. Bukarest jelenleg csak a szükséges bevásárlóközpontok, szupermarketek egyötödével rendelkezik.
Az öt legnagyobb országos szakszervezeti tömb a napokban tiltakozó levelet küldött a kormányfônek, melyben a kötelezô magán-nyugdíjalapokra vonatkozó törvény módosítását kérik; amennyiben ez nem történik meg, ellenkampányt helyeztek kilátásba.
A szakszervezetiek elsôsorban egy, a magán-nyugdíjalapok rendszerével kapcsolatos megfelelô tájékoztató kampány hiányát kérik számon a kormányfôn. Az érdekvédelmiek szerint a befizetések kezelése nem átlátható módon történik, és azt sem lehet tudni, mekkora lesz a majdani nyugdíjak értéke. Pillanatnyilag annyi tudható, hogy 100 lejes havi befizetés esetén 2007-ben a nyugdíj értéke is 100 lej lenne, azonban késôbb csökkenhet, mivel a befizetésekbôl levonják a kezelési díjakat. Az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) alelnöke, Minel Ivascu szerint garantálni kell a hozzájárulások reálértékét, vagyis azt, hogy amennyiben valaki hosszú távon befizet egy nyugdíjalapba, visszavonulásakor hozzájárulásának az inflációs rátával indexelt teljes összegét kapja vissza.
Továbbá, a szakszervezetiek szerint érdekkonfliktushoz vezethet a törvény azon elôírása, miszerint a magán-nyugdíjalapokat mûködtetô társaságok kell finanszírozzák a magán- nyugdíjrendszert felügyelô bizottságot, amely így alárendeltségbe kerül a nyugdíjalapok mûködtetôivel szemben, és nem lesz képes megfelelôen ellátni a nyugdíjalapok felügyeletét és ellenôrzését.
Amennyiben a tiltakozó levélre nem kapnak kedvezô választ, illetve a magán-nyugdíjalapok rendszerére vonatkozó törvényt nem módosítják, a szakszervezetiek ellenkampány indítását tervezik, hogy azokat a polgárokat, akik a törvény szerint nem kötelesek befizetni egy magán-nyugdíjalapba, lebeszéljék a rendszerhez való csatlakozásról, mert szerintük az nem képviseli az érdekeiket. A szakszervezetiek azt is nehezményezik, hogy bár az utóbbi években több tárgyalást is folytattak a kormány illetékeseivel a magánnyugdíjakról, a törvény kidolgozása során javaslataikat nem vették figyelembe.
A magán-nyugdíjalapok közül a fakultatívakból már lehet választani, eddig több társaság kapott mûködési engedélyt. A kötelezô magán-nyugdíjalapok januártól kezdenek mûködni, a törvény szerint a 35 év alatti munkavállalók augusztustól választhatnak magán-nyugdíjalapot maguknak, a választási jogukkal év végéig nem élôket tetszôlegesen irányítják valamely nyugdíjalaphoz.
A verespataki aranybányával kapcsolatos környezetvédelmi kérdések kiemelten szerepelnek a Román Képviselôház Közigazgatási, Területi-tervezési és Környezetvédelmi Bizottságának, illetve a Magyar Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságának 3 napos debreceni ülésén – közölte az MTI-vel szerdán a tanácskozás megkezdése elôtt Katona Kálmán.
A magyar környezetvédelmi bizottság MDF-es elnöke utalt arra, hogy Magyarországnak együtt kell mûködni a vízügyi, környezetvédelmi kérdésekben a szomszédos országokkal. A verespataki aranybánya ügyével kapcsolatban megjegyezte: korábban olyan híreket kaptak, hogy az üzemeltetô cég nem kap engedélyt a bánya megnyitására, de most mintha "a román kormány ki akarna farolni ebbôl".
Katona Kálmán bízik abban: a román parlament környezetvédelmi bizottsága lesz olyan erôs, hogy ezt meg tudja akadályozni. "Nekünk fontos meggyôzni a kollégáinkat, hogy ez milyen veszélyes számunkra" – fûzte hozzá. A háromnapos tanácskozáson szó lesz a klímaváltozással, a határ menti vízügyi együttmûködéssel kapcsolatos kérdésekrôl, magyar részrôl pedig átadják a nemzeti parkok, a Natura 2000-hez tartozó területek mûködtetésével kapcsolatos tapasztalatokat.
Elôször fordult elô a román parlamentben, hogy a környezetvédelmi bizottság aktívan beavatkozott egy konkrét kérdésbe – mondta el az MTI-nek a verespataki aranybánya ügyével kapcsolatban Relu Fenechiu, a román bizottság elnöke.
Felidézte, hogy környezetvédelmi bizottságuk ellátogatott a helyszínre, majd egy weboldalt is nyitott, amire elsöprô többséggel olyan vélemények érkeztek, amelyek ellenzik a bánya megnyitását.
A román képviselô szerint az üzemeltetô cég csak akkor nyithatja meg a bányát, ha minden általuk szabott feltételt teljesít, amire egyébként a Greenpeace, valamint a szomszédok kormányai is odafigyelnek. A bizottság elnöke ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy Romániának ez egy igen szegény területe, ahol nem nagyon van más munkalehetôség. Közölte az MTI-vel azt is, hogy a román parlament elôtt van egy törvénytervezet, amely megtiltaná az aranybányászatban a cián alkalmazását.
Amennyiben ezt a törvényt elfogadják, gyakorlatilag megszûnik a verespataki projekt.
Amennyiben az üzemeltetô cég új technológiával áll elô, azt ismét megvizsgálják – tette hozzá a román képviselôház környezetvédelmi bizottságának elnöke.
Az erôs lej és az import lassulása miatt Romániában a harmadik negyedévben nem emelkedik a gázár – jelentette be az energiaárakat szabályozó ANRE, amely azt is közölte, hogy az áramdíjak valószínûleg ugyancsak nem nônek a harmadik negyedévben.
A tervezettôl eltérôen, július 1-tôl mégsem emelik a földgáz lakossági árát Romániában, a tervek szerint ezt 3 százalékkal emelték volna. A gazdasági és pénzügyminisztérium keddi közleménye szerint a lakossági gázár "egy ideig" a jelenlegi szinten marad. A gázárakat legutóbb január elején módosították: akkor 4 százalékkal csökkentek a lakossági tarifák.
Ugyanakkor július 1-tôl a román földgázpiacot teljesen liberalizálják, ami elvileg lehetôvé teszi a háztartások számára, hogy alkudjanak a szállítókkal.
A kormány társadalmi segélyalapot hozna létre, hogy legalább 2008-ig a lakosságnak ne kelljen többet fizetnie a gázfogyasztásért. Ezt a tervet a kormányfô ismertette még tavaly novemberben, miután megbeszélést folytatott Wolfgang Ruttenstorferrel, az osztrák olaj- és gázipari vállalat, az OMV elnökével. Ebbôl az alapból állnák a lakosság gázellátási költségeinek egy részét.
A gázár megfékezésére mutatkozó megoldások közül a segélyalap létrehozása a kormány szerint az egyik lehetôség. A továbbiakban a kormány és az OMV küldöttsége tárgyalásokat kezd, hogy megtalálják a mindkét fél számára elfogadható törvényes megoldást.
Az OMV elnöke azért utazott Romániába, mert hatalmas felháborodást keltett, hogy novembertôl 8,5 százalékkal drágult a gáz, és az újabb emelés tavaly már a harmadik volt.
Romániában jelenleg a világpiaci ár mintegy 40 százalékát éri el a gáz értékesítési ára. – Az orosz gázért ezer köbméterenként 300 dollárt fizetünk, de csak 130 dollárért adjuk el Romániában – közölték az OMV-nél szeptemberben. A gázár nem az állami korlátozások miatt ilyen alacsony, hanem önkorlátozásról van szó – mondta Werner Schinhan, a Petrom vezérigazgató-helyettese. 2009-ig azonban Románia is felzárkózik a világpiaci árszintre.
Az OMV 2004. decemberben zárta a legnagyobb román olajvállalat, a Petrom 51 százalékának megszerzését két lépésben – részben tôkeemeléssel –, összesen 1,499 milliárd euróért. A Petrom késôbb újabb, 64,3 millió új lejes tôkeemelést hajtott végre, 5,66 milliárd lejre növelve részvénytôkéjét. Az OMV az új részvények 51,9 százalékát, a román gazdasági minisztérium a 41 százalékát vette meg. A kibocsátás 2,06 százalékát a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vásárolta fel, a többit magánbefektetôk jegyezték le.
Kezdetben volt a tornacipô. Kék volt vagy fehér-piros és fehér-fekete. Jellegzetes szaga volt, puha gumitalpa, bokavédôvel, nagyszerûen lehetett szökellni benne. (Belsô használatra baszkett volt a neve, mert az üzletek a száras változatot kosárcipôként hozták forgalomba.) Mindenkinek volt, az iskolák némelyike csak ebben engedte be a tanulót tornaórára. Hamar kifakult a vászon része, elkopott, kihátrált az életünkbôl, amint elért bennünket is a szabadidôcipôk világelsöprô áradata. (Mely a költészetet is népszerûsítette – Ady – és aztán a derdidasból az egyik névelôt.)
De mi akkor is jóban voltunk a nagy népi Kínával (a másik nekünk is kákás volt), amikor mások nem. Amikor a világporondon állandóan a szovjet-kínaji nagycirkusz szerepelt. Láttunk tehát kínaji filmeket és volt a tévében kínaji opera.
Nálunk tobzódott a kínaji majó, a kínaji konzerv és a kínaji cigi (régi porcelán, nagy fal – a kicsi éhezik, szárnyas ló, csukott csajka, illatos kalamajka), santung, kínaji szója, törölközô, bambuszalátét, bicikli, körömvágó készlet, kakajó, tôtôtoll, amely úgy csillogott, írás közben nem csikorgott, elegáns volt, mint egy szovjet ballisztikus hordozórakéta, csak késôbb kezdett el titkon ereszteni, szügyig tintás lettél tôle egy dolgozatírás alatt; rizsszemes kerámia és eredeti kínaji giccsek, kínaji vízfesték, szájvíz és fogkrém, zokni, kirándulás viszonylag kisebb vagyonért... és persze kínaji ideológiai módszerek és tághatár.
Mert 71 júniusában az Elv. és az Elvnô hazaröpült Kínából és lett forradalom a kultúrában, számûzték a liberális felhígulást, letörölték az addigi világképet.
Csak egy volt alig/egyáltalán: a kínai konyha. A hagyományos vagy a szelídített európai változat. Pedig szubjektíve ez a legjobb az egész kínai kultúrából. Legalábbis nekem. (Miként Petôfinek is az Alföld.)
Elôször a maga megrázó közvetlenségében 1969-ben találkoztam vele Londonban. Nénikénk – excentrikus boroszlói brazil-angol- zsidó hölgy – elvitt a közeli Finchley-roadra egy nankingi étterembe. Egybe a százból (ezerbôl), és azt kérdezte könnyedén, mit szeretnénk rendelni. Az ámulattól és rüdeg kelet-európai elôítéleteink bokrából csak kipislogtunk, nekünk a fôtt kutyák és frissen rakott fecskefészkek jutottak az eszünkbe, meg mindazok a hülyeségek, amellyel idétlen kamaszok és tudatlan bunkók egymást heccelik a kínaji hallatán.
Nem tudom, mit ettünk, csak azt, hogy valami elképzelhetetlenül, leírhatatlanul új, fínom, csípôs-édes-savanyú-tengeri- tengerentúli ízt tapasztaltunk zsíroskenyeres- bécsi-szeletes-szalmakrumplis-lebbencs-leveses ínyünkön. Mást, szokatlant, lázítót- andalítót, megbabonázót.
Azóta valahányszor átestünk az országkerítésen, a kínajit kerestük, beültünk Pesten és Amszterdamban, Párizsban és Bécsben, Frankfurtban és Aachenben. Ezt rendeltünk sokszor este New Yorkba, behajtottunk egy drive-in China étterembe Trentonba, mikor Vermontba mentünk egyetemnézôbe.
Ma már itthon is van. Megszokottá vált. Csak beülsz és rendelsz, és arra gondolsz, vajon miért pont a kínai konyhát titkolták elôlünk a nemzeti szocik, mikor már ciorbát sem lehetett rendelni a rendszervég napjaiban?
Újraszámolás és visszaszámlálás… röviden így lehetne összefoglalni a kisérettségi harmadik napján tapasztaltakat. A Mûvészeti Líceum elôtt tegnap már fél tizenkettô elôtt megkönnyebbült arcokat lehetett látni, sokan megszabadultak végre a legkíméletlenebbnek vélt tehertôl, a matematikavizsga okozta stressztôl.
"Legtöbben 5/2-et írtak, de voltak, akik 2,5-öt" – hangzottak el az utolsó összehasonlítások, és a diákok egy-egy felszabadult, mosolygós ölelés után immár szabadon megtárgyalhatták, hogy ki mit rontott el, vagy milyen tételek megoldásánál vette legkönnyebben az akadályt.
– Már fél órája várom az unokámat – mondja az iskola elôtt Erzsike néni, egy aggódó tekintetû nagymama. – Végigizgultam az összes vizsgát, de leginkább a matematikától féltünk" – tette hozzá, majd az éppen érkezô unoka unszolására elindult hazafelé.
"Nehezebbre gondoltam, egyszerûek voltak a feladatok, csak sajnos néhányat figyelmetlenségbôl elrontottam. Most a többi osztálytársamat várom, mert kíváncsi vagyok, nekik hogy sikerült" – újságolta Hajni, akit évfolyamtársai körébôl ragadtunk ki. Többen is megjegyezték, hogy az elsô két feladatcsoport alaptudást igényelt, és a többi feladat sem okozott különösebb gondot, csak "kicsit meg kellett mozgatni az agysejteket".
Sokan már tegnap elkezdték a visszaszámlálást, azonban az utolsó hajrára ma kerül sor, amikor a nyolcadikosoknak Románia történelmébôl vagy földrajzából kell papírra vetniük az elmúlt évben tanultakat.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és a polgármesteri hivatal meghívja Önt Hamvas Béla: A bor filozófiája címû, borkóstolóval egybekötött elôadásra.
Bemutatja Kozsik József színmûvész, énekel Kilyén Ilka, közremûködik Ion Ritiu. Az elôadás helyszíne a Leo vendéglô (Rózsák tere), idôpontja június 23-án (szombaton) 20 óra.
Meghívóját a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület irodájában (Rózsák tere 5. sz., az Apolló palota udvarán) veheti át szerdán, csütörtökön és pénteken délelôtt 9-11, délután 15-17, valamint szombat délelôtt 9-11 óra között.
A Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a polgármesteri hivatal meghívja Önöket a Kecskeméti Ifjúsági Otthon CHORHIDEA Kamarazenekar családi hangversenyére és kézmûves-foglalkozására:
Június 21., csütörtök de. 10 óra, a Kultúrpalota kisterme – MESÉRÔL ZENÉRE címmel gyermekhangverseny óvodásoknak, kisiskolásoknak, szülôknek és nagyszülôknek.
Kodály Zoltán: Háry János daljátékának keresztmetszete.
A hangversenyt követôen Mátyás királyos címert, majd Háry zászlaját készíthetik el nyomatok segítségével. A programot 4 éves kortól ajánlják!
Június 21., csütörtök 12 óra, a Kultúrpalota kisterme – az érdeklôdôknek szakmai konferencia – beszélgetés az ének- és zeneoktatás jelenérôl, jövôjérôl, a Kodály-módszer mai alkalmazásáról, a kecskeméti tapasztalatokról.
Június 22., péntek de. 10 óra, a Kultúrpalota kisterme – MESÉRÔL ZENÉRE címmel családi hangverseny óvodásoknak, kisiskolásoknak, szülôknek és nagyszülôknek.
Illyés Gyula: Mátyás király meg az igazmondó juhász – a mese közben magyar népdalok hangzanak el.
A hangversenyt követôen Mátyás királyos címert, majd Háry zászlaját készíthetik el nyomatok segítségével. A programot 4 éves kortól ajánlják!
A belépés díjtalan.
Mint már hírül adtuk, 59-en betegedtek meg azon az esküvôn, amelyet június 16-án a marosvásárhelyi Panoramic vendéglôben tartottak. A 368 résztvevôvel szervezett mulatságon rosszul lett személyeket a helyszínrôl vitték el a fertôzô betegségek két klinikájára, ahol enyhe és közepes súlyosságú ételmérgezést állapítottak meg. A kórházba kerültek közül valamennyien fogyasztottak az elôételbôl.
A közegészségügyi ellenôrzések során vett 16 mintából, amelyek a vendéglô tisztaságát és fertôtlenítését kellett tükrözzék, hatnak pozitív lett az eredménye. A személyzet ellenôrzése során kiderült, hogy a 14 alkalmazottból öt személy Staphylococcus aureussal volt fertôzött. A lakodalomban felszolgált élelmiszerekbôl vett 27 minta elemzésének eredménye, hogy 13 esetben gazdag és változatos mikróbás flórát találtak.
A közegészségügyi hatóság elrendelte az egység idôszakos bezárását, a felettes fórumok értesítését, az ellenôrzés alatt a helyszínen talált fogyasztók tájékoztatását a mérgezés tüneteirôl.
A következtetéseket levonva, a klinikai, járványügyi és laboratóriumi eredmények alapján a vendéglô fertôzési forrás volt, ahol az ételmérgezést a nem megfelelô köztisztasági feltételek és az ételeket készítô konyhai dolgozók nem megfelelô higiéniai és egészségi állapota okozta.
A lakodalomban résztvevôk 16,03 százaléka fertôzôdött meg. Az állapotuk kedvezôen alakult a kórházi kezelés során – olvasható a Maros Megyei Közegészségügyi Hatóság dr. Morariu Silviu által szignált közleményében.
Nem tudom, a globalizációnak vagy a klímaváltozásnak tudható-é be, hogy minél többen kíváncsiak egy mûsorra, annál gyengébb annak a felhozatala. A paradox helyzet kedd este állt elô. Nézôcsúcs a nyári színpadon, a Wembley-stadion kiszuperált székein, az EMKE és a polgármesteri hivatal szervezte magyarnóta-esten, mely immár ötödik a sorban. "A rendezvényen énekelnek: Cseh Judit, Eötvös Mária, Demeter Ágnes, Tollas Gábor, Gyárfás István, Szilágyi Sándor és Kádár Ferenc, színpadra lép Szélyes Ferenc is – hangzott a beharangozó hírben. – A zenét Koszorús Kálmán és Gyárfás József biztosítják, valamint a Laci csárda zenekara. Mûsorvezetô Nagy István." A valóság sajnos, rendszerint "átírja a tervet", az erdélyi nóta nagyasszonyaként tisztelt Cseh Juditot betegség akadályozta a fellépésben, s a beállt helyzetben nem akadt olyan énekes, aki "elvihette volna" az elôadást. Hiányoztak a nagy nótázók. Szilágyi Sándor és Gyárfás István a kocsmadalolást részesítik elônyben a veretes magyarnóta- elôadással szemben, Tollas Gábor erôs hangú színész, aki persze énekel is, miért ne. Ötvös Marika kedves színfolt cigánydalaival, de nem kimondottan vezetô szólista természetû. Két népszerû színmûvészünk igyekezett menteni a dalos mundér becsületét, Nagy István székely- és cigány- és minden egyéb viccekkel jópofizott, Szélyes Ferenc pedig a mikházi rigmusköltô Szélyes Sándor emlékének adózva mondta el a Székely karácsony címû versezetet. (Övék a legnagyobb pálmalapi.) Marton Irénke iskolázott hangját nem igazán csípte a közönség (a mûvésznô kissé mereven kommunikál hallgatóságával), Kádár Ferenc pompás orgánuma segíthetett volna az esten, ám a koronát nem az ô fejére szánták – az: Demeter Ágnest illette…volna. De a 2004-ben nótaversenyt nyert kishazánk-lánya nem tudott mit kezdeni az ölébe hullott hirtelen dicsôséggel, hozta ugyan a szokásos formáját, de ahol pl. két éve még spontánul bejött a vastaps, az olyan részeknél most totál elmaradt. A Laci csárda muzsikusai (zömükben a Gyárfás-dinasztia tagjai) nem tehetnek a felemás sikerrôl, Gyárfás József és társprímása, a "special guest star" Koszorús Kálmán, rutinosan vezették a zenekart, az 1200 nézôt (Nagy István becslése) mégsem sikerült igazi nótás hangulatba hozni, pedig hát maga Koszorús tett kísérletet a "megénekeltetésünkre"…
Van a dolognak egy kis píár-pikantériája. A polgármester úr magyarul vezette be köszöntôjét, de bokros teendôi tovasz