Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hogy mire jó a helikopter? Nagyon sok mindenre! Példának okáért életmentô gyors beavatkozásra, sürgôs szállítások elvégzésére, vagy éppenséggel fülsiketítô gyakorlatozásra, hajnali négykor, békés alvást tervezô tömbházlakók ablaka alatt. Az elôbbi hasznosságát nyilván nem szükség hosszú ideig magyarázgatni, de hogy az utóbbi is igen hasznos foglalatosság, azt csak a napokban sikerült megtudnunk…

A közelmúltban Marosvásárhelyen történt, hogy a lakók békéjét ide-oda cikázó helikopterek zaja zavarta meg. Nem az életmentô SMURD-gép volt bevetésen, hanem mord terepszínû repülô alkalmatosságok röpködtek ide-oda – mint utóbb kiderült, gyakorlatozás gyanánt. Sosem sikerül talán már megtudnunk, hogy bôsz hadfiainknak (állítólag baráti hadseregek pilótáival közösen) miért pont a város és lakónegyedek fölött kellett zajos tanúságot adniuk felkészültségükrôl, annyiról azonban idôközben kioktatást kaptunk, hogy azért nem közölték elôre a lakossággal a gyakorlatozás tényét, mert nem a civilek dolga beleütni az orrukat a hadsereg ügyeibe. Majd elég, ha akkor tudjuk meg, amikor beleremeg az ablak a légcsavar süvítésébe! Mert – nemde? – a civilek ne akarjanak tudni katonai ügyekrôl, elég, ha elszenvedik azok zajártalmát!

Nos, rendben, egye fene, nappal még hagyján, a város hétköznapi zajával elkeveredve elviselünk még egy-két hadgyakorlatot, amit a fejünk fölött, a fejünk fölé terveztek, bár továbbra is nehezen fogható fel, hogy miért a lakóépületek között kellett ezt tenni. Azt azonban, hogy éjfélkor és hajnali négykor mi indokolta a helikopterezést a tömbházak ablaka elôtt, nagyon sokan nehezen tudták megérteni. S mivel EU-tagország volnánk, vagy mifene, csak úgy záporoztak a panaszok a környezetvédelmi ôrséghez, elvégre törvények tiltják a csendháborítást, ugyebár…

Minô hiú EU-polgári civil bagázs ábránd! A rettegett környezetvédelmisek, akiknek egyetlen szavába kerül akár egy vállalat bezárása is, amennyiben az megszegi a környezet megóvására vonatkozó törvényt, úgy pattantak vissza a hadsereg faláról, mint gumilabda a palánkról. Mert hogy civil hatóságnak egyenruháséknál kuss! A katonaságra nem vonatkoznak a civil törvények, s ha valamelyik sokcsillagos angyalbôrviselô úgy dönt, akkor törvény ide vagy oda, juszt is hajnali négykor fogják majd berregtetni a tömbházak szomszédságában azt a fránya helikoptermotort. Mert a haza védelme – a legnyugodtabb békeidôben – mindenekfölötti, különben pedig hadd tanulja meg az a koszos civil, hogy mi az a bakafegyelem!

Történik mindez egy NATO-hadseregben, amelynek elsôrendû feladata a demokrácia védelmezése. Ez pedig, ugye, (civil) áldozattal is jár.

Június 30-án átadják a segesvári vasútállomás felújított épületét. A beruházást 2004 novemberében kezdték el, a munkálatok a pénz kiutalásának akadozása miatt húzódtak el.

A három évvel ezelôtt megkezdett újjáépítési munkálatok során a három részbôl álló épületegyüttest korszerûsítették. A központi épületnek csupán a támfalai maradtak, a két oldalsó épületet lebontották és újraépítették. Modernizálták a peront: mintegy fél méterrel magasították, az utasoknak immár nem kell lépcsôket mászniuk a szerelvényre való felszálláskor. A munkálatokat a segesvári Consig Kft. végezte, Pipas Florin cégvezetô a Népújságnak elmondta: a szerzôdésben szereplô határidôn belül átadják az épületet, jelenleg gondot jelent bizonyos engedélyek beszerzése a peron módosításával kapcsolatosan. Az állomásépület berendezése a Román Vasúti Társaságra hárul, amely remélhetôleg egy hónapon belül megnyitja az épületet az utasok számára – tette hozzá Pipas Florin.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô, a PNL elnöke hétfôn, a PNL Központi Politikai Tanácsának ülése végén bejelentette, hogy a héten tanácskozásra hívja a parlamenti pártokat az Európai Unió alkotmányszerzôdése kapcsán, illetve az európai parlamenti választások idôpontjának megválasztása érdekében.

"Beszélgettünk az EU jövôjérôl, az alkotmány elfogadásáról, amely jelenleg holtponton van, tekintve, hogy Hollandiában és Franciaországban nem fogadták el. Románia a csatlakozáskor elfogadta az EU- alkotmányt. Tudni akartam a liberálisok véleményét ez ügyben. A liberálisok erôs európai programot és minél erôsebb EU-t akarnak" – mondta Tariceanu.

"Szeretnénk megfogalmazni Románia hozzáállását az alkotmány kapcsán. Ma (hétfôn – szerk. megj.) elküldöm a meghívásokat, és szeretném, ha csütörtökig le is járnának a tanácskozások" – mondta a kormányfô.

Mára ígérik a laborvizsgálatok eredményeit a megyei közegészségügyi szakemberek a szombaton ételmérgezéssel kórházba került félszáz személy esetében, akik egy marosvásárhelyi vendéglôben tartott esküvôn lettek rosszul.

Dr. Uifalean Gabriela, a megyei Közegészségügyi Felügyelôség igazgatója lapunknak kifejtette, a marosvásárhelyi Panoramic vendéglôben minden ételbôl próbát vettek, a személyzetnél pedig elvégezték a higiéniai teszteket – az egységet ideiglenesen bezárták. Dr. Márialaki Ella, a Járványmegelôzô Központ fôorvosa közölte: az 52 könnyû vagy közepes ételmérgezést kapott betegbôl 14-et az 1-es számú fertôzô klinikán, 38-at a 2-es számú fertôzôn tartottak megfigyelés alatt; tegnap délutánig 37 személyt engedtek haza.

A felröppent híresztelések szerint a vôlegény házi készítésû sajtot vitt az étterembe, amelyet nem vetettek alá elôzetesen élelmiszerbiztonsági ellenôrzésnek – ez a termék lehetett a mérgezés oka. A hírt nem erôsítette meg, de nem is cáfolta dr. Rusu Ioan, a Maros Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság vezetôje. Viszont, mint a járványmegelôzô központnál megtudtuk, a kikérdezett betegeknél nem találtak olyan közös élelmiszert, amely az ételmérgezést okozhatta, ezért a szakemberek a vizsgálat eredményei elôtt nem bocsátkoztak találgatásokba.

"Biztos, hogy 8,50 felett lesz a jegyem… Nem is számítottam ilyen könnyû tételekre… Ezért kár volt hetekig magolni… Ha a többi vizsga is ilyen egyszerû lesz, akkor "meg vagyunk élve" – hallottuk tegnap a képességvizsgáról távozó nyolcadikos diákoktól.

Tegnap a román nyelv- és irodalom vizsgával vette kezdetét a kisérettségi. A kövesdombi iskola környékén felszabadult hangulat fogad, a vizsgaláznak nyoma sincs, a diákok elégedettek, mivel "álmodni sem merték", hogy ilyen könnyû tételeket kell megoldaniuk románból. "Nem számítottunk arra, hogy ilyen egyszerû lesz a vizsga. Mi azt hittük, egy betanult szöveget kell majd írnunk, de ismeretlen verset kaptunk, így az elemzéseket, amelyeket bemagoltunk, nem tudtuk felhasználni, de jobb volt így, mivel végig elôttünk volt a szöveg és abból lehetett dolgozni" – újságolja Emese, aki kérdésünkre elárulja, az interneten közzétett száz tételváltozatot csupán "végigfutotta". A diákok szerint kis nehézséget a tételsor utolsó pontja okozott, ahol a vizsgázóknak azt kellett bebizonyítaniuk, hogy a megadott szöveg lírai mû. Ennek ellenére a tanulók optimistán néznek a soron következô megmérettetések elé.

Megyeszinten 4827 diák iratkozott be a képességvizsgára. A tanulókat huszonegy központban vizsgáztatják, a dolgozatokat hat központban értékelik. Ma anyanyelv és irodalomból adhatnak számot tudásukról a nyolcadikosok.

– 1959-ben végzett. Mûvészete azóta is a lét és létezés mûvészete. Erôt, akaratot, vágyat jelez, a való megragadásának kívánságát, az erdélyi ember felelôsségtudatával. Mûvészete erdélyi szintézis, a tér és a benne lévôk vászonra képezése. Diszkrét és nagyon szép – Negoita Laptoiu mûvészettörténész méltatta e szavakkal Datu Victor életmûvét, a festômûvész 75. születésnapja alkalmából rendezett retrospektív tárlatának péntek délutáni megnyitóján.

Nagy Miklós Kund emlékezett: ez az alkalom olyan ünnep, mint valamikor, amikor a vásárhelyi mûvészeti élet csúcspontjait élte. Datu Victor együtt indult azzal a nagy generációval, amely méltán vált híressé, amely tovább öregbítette Vásárhely mûvészeti hírnevét a világban. Nagyon sokan eljöttek azok közül, akik annak idején ott voltak minden tárlatnyitón, azokban az idôkben, amikor a város sokkal több mûvésszel büszkélkedhetett, amikor a kiállítások ünnepet, találkozást jelentettek. A mûvész is meglepôdött azon, hogy hány régi barát, pályatárs, sorstárs tette tiszteletét. A tárlat sokak számára meglepetés: Datu Victor ritkán jelentkezett egyéni kiállítással, legutóbbin ismét sikerült többes arcát felmutatnia. Úgy változott az évtizedek folyamán, hogy közben mindig megôrizte korábbi önmagát. Önarcképsorozata vászonon is jó példa erre. Furcsa aktjai, lírai piétái, tájképei és alakjai – sokféle arcot mutatnak és mégis egységes a kiállítás, az alkotót méltán ünnepeljük.

Zárásképpen Ioan Sulea egykori tanítvány köszöntötte a mûvészt, megvallva: egy egész generáció tartja mesterének. Az est ünnepélyességét a Romániai Képzômûvészek Szövetsége Maros megyei fiókja Érdemoklevelének átadása fokozta a Kultúrpalota földszinti galériáiban.

Jegyzet

A beteg harcoljon a jogaiért – jelentette ki nemrégiben az egészségügyi miniszter, aki mindössze azt nem részletezte, hogy erre mi a leghatékonyabb módszer. A páciensek bizonyára tudnának egy-két mutatványt, ám az nem valószínû, hogy elnyerné az orvosok, patikusok tetszését és jobb belátásra bírná ôket.

Például az a vidéki bácsi, akinek a falujában nincs családorvos a legközelebbi településen található rendelôben csapdoshatná az ajtót és toporzékolhatna dühében. Vagy az a beteg, akinek nem tudják kiadni a vényre kiírt ingyenes orvosságát, ököllel verhetné a gyógyszertár pultját. Kötve hiszem, hogy ilyen jellegû csatározásra gondolt volna a miniszter, amikor a jogokért való harcra buzdított. De lehet, hogy csak arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy gyakran nem a beteg érdeke, hanem a pénz játszik közre a kisebb-nagyobb orvosi rendelôi és gyógyszertári csetepatékban. Mint történt akkor, amikor Jucika az X nevû, évek óta szedett fájdalomcsillapítóját kérte egy gyógyszertárban. Természetesen, a hazai gyártmányt, amelynek hatóanyaga ugyanaz, mint külföldi társáénak, csak jóval kevesebbe kerül. Erre a patikus percekig arról gyôzködte, hogy válassza inkább a külföldi változatot, mert az mennyivel jobb. Mivel Jucika nem akkor jött le a falvédôrôl, annál is inkább, mert gyógyszerészasszisztensi képzôbe jár, tudásának fitogtatásával kiharcolta magának az öt szem gyógyszert az olcsóbbik fajtából.

De kérdem én, hogy akinek halvány fogalma sincs arról, melyik gyógyszer mire való, illetve, hogy van-e különbség hazai és külföldi orvosság között, az tud-e megfelelôen érvelni ahhoz, hogy a fájdalma is elmúljon és a pénztárcája se ürüljön ki?

Emil Boc PD-elnök hétfôn kijelentette, a két egyszerû indítványában a PD és a PLD a mezôgazdasági és az egészségügyi miniszter leváltását kéri a kormányfôtôl. Szerintük ugyanis a két miniszter, Eugen Nicolaescu és Decebal Traian Remes "katasztrofálisan" vezeti tárcáját, és nagy károkat okozott az egészségügy, illetve a mezôgazdaság terén. Boc rámutatott, az egészségügyre vonatkozó egyszerû indítvány neve: "Az egészségügyi krízis neve: Eugen Nicolaescu".

Boc szerint a dokumentum felsorolja, hogy Nicolaescu nem vette figyelembe a szövetség kormányprogramjának elôírásait, nem tartotta tiszteletben az alkotmányos és törvényes elôírásokat, nem biztosította a betegeknek az ártámogatott gyógyszerekre szükséges pénzeket.

A egyszerû indítvány felkéri a miniszterelnököt, hogy javasolja az egészségügyi miniszter leváltását, illetve rendelje el, szervezzenek átlátható versenytárgyalásokat a gyógyszerek, egészségügyi felszerelések és fogyóanyagok beszerzésére.

A PD és a PLD ugyanakkor felkéri a kormányfôt, hogy biztosítsa az egészségügyre kiutalt pénzek helyes felhasználását, tartsa be a parlament által elfogadott, a D.A. Szövetség egészségügyre vonatkozó kormányprogramját, biztosítsa az új kórházak építésére szánt finanszírozási források átláthatóságát.

A PD elnöke elmondta még, a mezôgazdaságra vonatkozó egyszerû indítvány neve "Decebal Traian Remes, a román mezôgazdaság sírásója".

A dokumentum többek között elmarasztalja az európai források lehívásának késlekedését, ami annak köszönhetô, hogy a nemzeti vidékfejlesztési programot nem nyújtották be az Európai Bizottságnak.

A PD és a PLD Decebal Traian Remes miniszter leváltását kérik a kormányfôtôl.

A két alakulat ugyanakkor többek között az öntözésre szánt támogatás növelését kérik 1000 lejre hektáronként, illetve az elmaradt támogatások kifizetését a gazdáknak, valamint a tejtermelést bátorító rendszer kidolgozását. Arra a kérdésre, mi a véleménye arról, hogy a PSD szintén be fog nyújtani egyszerû indítványokat az egészségügyre és a mezôgazdaságra vonatkozóan, Boc azt felelte, hogy a PD senkivel nem tárgyalt, és hogy a demokraták megszavaznak minden, a Tariceanu-kabinet ellen irányuló indítványt, függetlenül attól, hogy melyik párt nyújtja be azt.

Hozott némi elôrehaladást az uniós tagállamok külügyminisztereinek vasárnap esti, az EU- alkotmány további sorsával foglalkozó luxembourgi találkozója, de a legvitatottabb kérdésekben megmaradtak a véleménykülönbségek.

Több külügyminiszter szerint a tanácskozás résztvevôi lényegében beleegyeztek, hogy az új, kidolgozandó szöveg ne alkotmány, hanem egyszerû EU-szerzôdés legyen. S abban is egyetértés született, hogy a dokumentumból hagyják ki az olyan szimbólumokat, mint a közös himnusz, vagy a zászló. Ugyanakkor mind Lengyelország, mind Nagy- Britannia kitartott saját feltételei mellett: az elôbbi a minôsített többségi döntéseknél alkalmazott szavazási súlyok rendszerének megváltoztatását kérte, a második pedig azt, hogy az EU alapjogi chartája – amely az eredeti alkotmány részét képezte – ne legyen jogilag kötelezô érvényû dokumentum. Ha ezekben az ügyekben, s még néhány más, az uniós alkotmánnyal kapcsolatos követelésben nem születik megállapodás legkésôbb az e hét csütörtök-pénteki brüsszeli EU-csúcson, az a csúcstalálkozó kudarcát jelentené, s újabb súlyos válságba taszítaná az Európai Uniót.

Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint ebben a helyzetben a britektôl függ a megoldás: ha ôk jelzik, hogy készek a kompromisszumos megoldásra, akkor az összes többi ország, amely egyelôre húzza-halasztja a dolgokat és a problémákat keresi, kénytelen lesz feladni ellenvetéseit – miközben ma még megbújhatnak a britek háta mögött. Margaret Beckett brit külügyminiszter viszont csak annyit közölt, hogy London jelezte fenntartásait, s ha lesz megállapodás az EU- csúcson, az olyan kell hogy legyen, amely minden tagállam számára elfogadható...

A lengyelek követelését a szavazási súlyok ügyében a kiszivárgott hírek szerint mindössze a csehek támogatták a tanácskozáson, s ôk is csak félszívvel. Mindez azonban nem befolyásolta a lengyel külügyminisztert, aki hivatalosan is megerôsítette: az EU-alkotmányban szereplô szavazási rendszer Varsó számára nem elfogadható. A hollandok pedig – akik 2005-ben népszavazáson elutasították az eredeti alkotmányt, s ezzel a mostani válság egyik fôszereplôjévé váltak – továbbra is azt sürgetik, hogy az új szerzôdésbe vegyék be, milyen kritériumokat kell teljesíteniük az EU- csatlakozásra törekvô országoknak. Ezt állítólag a többiek nem támogatják.

"Még nincs vége, de az ülésre szükség volt" – közölte Bernard Kouchner francia külügyminiszter a tanácskozás után. S mint szavai is jelzik, az EU-csúcsig hátralévô négy napban még intenzív diplomáciai egyeztetések várhatóak: ma például Brüsszelben tartanak ülést az alkotmányügyi egyeztetéseket végzô tagállami képviselôk (a "serpák"), s ugyanezen a napon Nicolas Sarkozy francia elnök Tony Blair brit miniszterelnökkel, illetve utódjával, Gordon Brownnal tárgyal, hogy megpróbáljon megoldást találni London ellenvetéseire.

Egyetértettek abban, hogy el kell érni a szerb hatóságoknál a szerbiai magyarok választói névjegyzékének összeállítását, s a jövôben csak az azon szereplôk vehessenek részt a kisebbségi önkormányzati választásokon. A névjegyzék összeállításának módszerét illetôen azonban – mint Rácz Szabó László MPSZ-elnök az MTI-nek elmondta – eltérôen vélekedik a négy párt, és a mindannyiuk számára elfogadható megoldás kimunkálásához további konzultációkra van szükség. Abban is megegyezett a négy párt véleménye, hogy aránytalanul kevés az a három szavatolt vajdasági parlamenti hely, amelyet a szerb Demokrata Párt a vajdasági parlamentnek beterjesztett javaslatában a délvidéki magyarság képviselôinek juttatni kíván. A magyar pártok célja, hogy megemeljék a vajdasági kisebbségeknek járó garantált parlamenti helyek számát, amely a demokrata párti javaslat szerint 12 lenne, és a magyarok jelentôsebb, a lakosságon belüli számarányukhoz közelebb álló képviselethez jussanak.

Elutasították a magyar politikusok a Szerb Radikális Pártnak, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának, valamint a belgrádi kormánykoalícióban részt vevô Szerbiai Demokrata Pártnak és G17 Plusz pártnak azt az elképzelését, hogy módosítsák a vajdasági képviselôház alapszabályát, s a tartományban részarányos választási rendszer lépjen életbe.

A Der Spiegel címû német hetilap online változata tudósít azokról a lépésekrôl, amelyeket a pekingi vezetés a klímaváltozás és a szén-dioxid- kibocsátás ellen akar megtenni. A kínai nagyvárosokban a jövôben energiarendôrök járôröznek majd, hogy ellenôrizzék, betartják-e az irodákban a hômérséklethatárokat, ugyanis a hivatalos adatok szerint a nyári hónapokban az összes energiafogyasztás egyharmada jut a légkondicionálókra.

Kína az Egyesült Államok mellett a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója és a Föld talán egyetlen országában sem lehet oly mértékben érzékelni a klímaváltozás következményeit, mint az ázsiai országban. Az elsivatagosodás, a szárazság és az ivóvízhiány a légszennyezéssel együtt már most óriási gondokat jelent Kínában. Ugyanakkor a pekingi kormányzat nem akarja csökkenteni a gazdasági növekedés tempóját, amely továbbra is elképesztô mértékû. Az idén májusban a statisztikák szerint az ipari termelés 20 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Peking a klíma-világkonferencia elôtt azt hangoztatta, hogy elsôsorban a fejlett ipari országoknak kell csökkenteniük a szennyezôanyag- kibocsátást, most pedig azzal érvelnek, hogy az egy fôre jutó szén-dioxid-termelést kell vizsgálni, és ehhez kell viszonyítani, hogy melyik ország milyen mértékben felelôs a klímaváltozásért. Ezen számítás alapján Kínában valóban kisebb a szennyezés mértéke az Egyesült Államokhoz viszonyítva, hiszen az ázsiai országban 1,3 milliárd ember él, míg az Egyesült Államokban 300 millió – írja a Spiegel Online.

Mint már tájékoztattuk olvasóinkat, az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsának legutóbbi ülésén jelentette be Borbély László regionális fejlesztési miniszter, hogy polgármesterjelöltként indul a jövô évben esedékes helyhatósági választásokon. Azonban nincs egyedül, kihívója Csegzi Sándor, aki nyolc éve Marosvásárhely alpolgármestere. Az alábbiakban ôt kérdeztük.

– Gyors egymásutánban két ismert RMDSZ- politikus is nyilvánosságra hozta szándékát, hogy megpályázza Maros-vásárhely polgármesteri székét. Borbély László az SZKT legutóbbi ülését tartotta alkalmas pillanatnak a bejelentésre. Ami úgy fest, lépéskényszerbe hozta Csegzi Sándor alpolgármestert…

– Csodálkozom, hogy második bejelentkezôként jelenik meg az én nevem, miután a városi választmány legalább másfél évvel ezelôtt beindította a folyamatát, hogy a körzetek tegyék meg a jelöléseket, illetve az elsô fázisban készítsék el a polgármesterjelölt robotképét, s annak alapján tegyék meg javaslataikat. Engem a körzetek már több hónapja jelöltek.

– Valójában mikor állt szándékában jelöltségét hivatalosan is megerôsíteni, mert a szóbeszéd már hírül adta.

– Az RMDSZ-en belül a jelölési folyamat úgy mûködik, hogy a körzetek jelölnek, a választmány dönt, és utána lesz az RMDSZ-nek jelöltje. Én ezt a folyamatot követtem. Gondolom, nem lep meg senkit, mert a nevem eddig minden választáson jelen volt a jelöltek között, aztán ilyen-olyan okok miatt változtatások történtek.

– Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szándéka régi, de például az elôzô választásokkor az RMDSZ felsô vezetése ütötte el a jelöltségtôl. Most mire számít?

– Nyilván a város támogatására számítok. Azt hiszem, sikerült 11 év alatt bizonyítanom. A második mandátumom alpolgármesterként, azelôtt egy mandátumban tanácsos voltam. Nagyon sokat dolgoztam a háttérben, de a második ember második ember mindenhol, a polgármesteri hivatalban és a minisztériumban is, vagy akár vállalatnál. Mindenkinek meg kell ismernie a saját szerepkörét, be kell tartsa, s a maximumot kell nyújtsa. Én azt hiszem, hogy sok mindent csináltam az elmúlt idôszakban, bár tény, hogy a választók nem igazán ismerik a munkámat, mert a sajtópolitikám nem volt elég jó. De ez nem jelenti azt, hogy nem voltak eredményeim. Ezt elsôsorban azoknak kell bemutassam, akik elsô fázisban szavazni fognak ebben a kérdésben. S majd, ha eljutok odáig, ismertetnem kell a választópolgárokkal is.

– Nem túl koraiak a bejelentések?

– Ezt a kérdést a 2004-es választási kampány elôtt is megtárgyaltuk. Szerintem túl korai egy évvel a választások elôtt ekkora nyilvánosságot adni. Le kellett volna az ügyet tisztázni, de nem a sajtó nyilvánossága elôtt, mivel túlságosan átláthatóak leszünk az ellenfelek számára, s ezáltal kiszolgáltatottakká is válunk. Azért vagyok elégedetlen, mert elsô körben ezt a kérdést a városi választmány kellett volna megvitassa. Most tulajdonképpen felborult a módszer, bár a városi választmány megpróbálta végigvinni és elôkészíteni ezt a kampányt.

– Mi szól a jelöltsége mellett? Bizonyára belegondolt az esélyeibe.

– A jelöltségem mellett a 11 éves munkám szól, ezt próbálom megmutatni a választóknak. Azt hiszem, fel vagyok készülve annyira, hogy bárkivel felvehetem a versenyt.

– Hogy fog telni véleménye szerint a választásokig hátralevô nem egészen egy év?

– Erre a kérdésre addig nem tudok válaszolni, amíg a választmányi döntés nem születik meg. Ha pénteken rám esik a választás, akkor fogok tudni válaszolni erre a kérdésre, mert van elképzelésem – ezelôtt három évvel is volt – arról, hogy mit kell csinálni. Ennek egy részét sikerült érvényesíteni a kampányban, nagy részét nem, és most is valószínû ez fog történni. Ha nem rám esik a választás, akkor a jelöltnek a dolga elmondani, hogyan képzeli megmutatni magát, hogy szándékszik érvényesíteni a programját. A programom megvan, nem ezután kell megírjam, egy folyamatot tudok a választópolgárok elé tárni. Olyan pillanat ez, amikor nem mindegy, mi lesz a következô lépés.

– Mire számít a hétvégi választmányi üléstôl? Egyáltalán lesz döntés?

– Most már ha elindultunk, jó lenne, ha születne döntés, az embereket meg kell gyôzni. Én azt remélem, hogy nem elôtte lesznek meggyôzve az emberek, hanem ott, a választmányi ülésen, és annak alapján fognak dönteni.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1160 magyar hallgatójából 720-an írták alá azt a tízpontos petíciót, amely javaslatokat tartalmaz a MOGYE magyar tagozata helyzetének rendezésére. Tegnap a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviselôi sajtótájékoztatón jelentették be: ha kéréseik ôszig nem oldódnak meg, a magyar hallgatók folytatni fogják az 1990. évi ülôsztrájkot.

Ádám Valerián a diákszövetség képviseletében ismertette a magyar oktatás jelenlegi helyzetét a MOGYE-n, hangsúlyozva, hogy a kommunizmus évei alatt a MOGYE magyar tagozatát elsorvasztották, és ez a folyamat a ’90-es években is folytatódott. Hozzátette, a helyzet orvoslására tíz pontból álló követeléslistát állítottak össze (lapunkban korábban már közöltük e javaslatokat – szerk. megj.), amit eljuttatnak az oktatásügyi minisztériumnak, a MOGYE vezetésének, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek. A petíciót az 1160 magyar hallgatóból 720-an írták alá, az aláírásokat ma juttatják el az egyetem vezetéséhez. Míg Kolozsváron semmilyen elôrelépés nem történt a magyar oktatás helyzetének javítására a Babes–Bolyai Egyetemen, a MOGYE-n kihelyezték a kétnyelvû feliratot és az egyetem vezetôsége megígérte, ôszig megoldanak "bizonyos" kéréseket, mint például a beiskolázási arány módosítása. Ádám Valerián hozzátette: számítanak a Bolyai Kezdeményezô Bizottság támogatására. Orosz Jácint elmondta, az ôsz folyamán kerékpártúrát szerveznek Strasbourgba, a 2000 kilométert 10-en teszik meg 22 nap alatt, a cél pedig a figyelemfelkeltés. Bécsi János, a diákszövetség választmányi képviselôje szerint a magyar diákok követelései nem új keletûek, visszanyúlnak a ’90-es évekre. Arra az esetre, ha ezúttal sem sikerül megoldást találni ezekre a problémákra, kilátásba helyezte az 1990-beli ülôsztrájk folytatását.

Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság képviselôje valamint Ádám Valérián azt is hozzátette: a magyar diaszpóra 12 európai államban tüntetéseket szervez a román nagykövetségek elôtt, ha ôszig nem oldódik meg a helyzet.

A diákok által aláírt petícióban többek között a döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvezô magyar karok létrehozását, magyar nyelvû laboratóriumi, klinikai képzést, a magyar nyelvû asszisztensi oktatás bôvítését, a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számának növelését, a magyar oktatók arányának növelését, a paritás bevezetését követelik.

Idén is megrendezi hagyományos kisebbségügyi szemináriumát a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma. A június 22-23-án a megyeszékhelyi Bernády Házban sorra kerülô rendezvény fô témája: Kisebbségek az Európai Unióban. A pénteken 14 órakor kezdôdô tanácskozáson Borbély László miniszter, a Bernády Alapítvány elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke mond megnyitóbeszédet. Az elsô nap további elôadói Lévai Katalin és dr. Kelemen Atilla EP- képviselôk illetve Cholnoky Gyôzô, a Kisebbségkutatás címû folyóirat fôszerkesztôje. A szombat délelôtti (9 órakor kezdôdô) elôadásokat Márton Árpád és Varga Attila parlamenti képviselôk valamint Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke tartja. A felvetendô kisebbségvédelmi, multikulturális és az autonómiaformákat érintô kérdésekrôl folytatandó viták is érdekesek lehetnek nemcsak a meghívott szakembereknek, kisebbségi küldötteknek, hanem a szélesebb közönségnek is. A szervezôk minden érdeklôdôt szívesen látnak a szeminárium munkálatain.

Nagy port vert fel a napokban a hír, miszerint több mint 350 magisztrátus vett részt a versenyvizsgán a Legfelsôbb Bírói Tanácsba, viszont – világ szégyenére – csupán egyetlenegy érte el a megfelelô pontszámot. Nem csoda hát, hogy az Európai Emberjogi Bíróságra (CEDO) csak az idei év elsô három hónapjában több mint 800 feljelentés érkezett Romániából, legtöbb a restitúciós törvény alkalmazásával kapcsolatos. Egy ilyen per körülbelül hat évig tart. Bostjan Zupancic, a CEDO hármas szekciójának elnöke megfigyelései szerint a romániai ügyvédek nagyon jól elôkészítik ezeket a dossziékat, mert ezekkel az ügyekkel hatalmas összegeket zsebelnek be.

A szlovén jogász a Capital hetilapnak adott interjúban többek között elmondta, hogy 2007. január 1-je és március 31. között 832 feljelentés érkezett Romániából, amelyeket az ügyvédek nagyon jól elôkészítenek, mert az illetékük is meglehetôsen busás.

A legkomplikáltabb, ugyanakkor a legérdekesebb romániai ügynek az 1998-ban benyújtott Brumarescu versus Románia ügyet nevezte. Véleménye szerint ez az ügy késztette a román törvényhozást a tulajdonjogra vonatkozó törvények módosítására. Egyébként Brumarescu volt az elsô személy, aki a CEDO-nál pert nyert és visszakapta egy ingatlanát, és a késôbbi hasonló ügyek során sokszor szolgáltatott hivatkozási alapot.

Dan Brumarescu volt az elsô román állampolgár, aki az Európai Emberjogi Bíróság ítélete nyomán visszakapta az 1950-ben elállamosított házát. Ugyanakkor 15.000 dollár erkölcsi kártérítést és a 2.000 dolláros perköltség megtérítését is megítélték. A per, miután Romániában hiába próbálta jogát érvényesíteni, Strasbourgban egy évig tartott.

A Ljubljanában született jogtudós szerint a tulajdonjog a volt kommunista tömb országainak közös problémája, ugyanis a volt rezsimek a tulajdonjogot burzsoá elôjognak tekintik, s mint mondta, ez a mentalitás a vasfüggöny lehullása után sem változott meg igazán. Zupancic ennek okát abban látja, hogy a tulajdonjoggal kapcsolatos ügyek nagy része fölött a régi rendszerbôl funkcióban maradt bírák ítélkeznek, "és nehéz egy vén rókát új trükkökre tanítani". Másfelôl azt állítja, hogy bár a tulajdonjogra vonatkozó ügyek teszik ki a CEDO-hoz benyújtott feljelentések nagy részét, mégsem ez Románia legsúlyosabb problémája. A nagyszámú per azt mutatja, hogy a romániai ügyvédeket ezek érdeklik, mert tetemes összegeket hoz a konyhájukra. Ugyanakkor elmondta, hogy 1998 és 2007 között több mint 25 ezer panasz érkezett a CEDO-hoz, ebbôl 215-öt fogadtak el.

Miközben Romániából a legtöbb feljelentés a tulajdonjog megsértése, illetve a végleges bírósági ítéletek végre nem hajtása miatt érkezik az Európai Emberjogi Bírósághoz, a franciák például amiatt tesznek feljelentést, hogy nem férnek az igazságszolgáltatáshoz, illetve korlátozzák a szólásszabadságot, az olaszok panasza, hogy a pereket a végtelenségig húzzák-nyúzzák, az angolok a bûnügyi eljárás során tapasztalt rossz bánásmódra panaszkodnak. A jogász szerint Törökországból a kurd kisebbség fordul leginkább a CEDO-hoz, akik a véleményszabadság csorbítását vetik a török állam szemére, illetve, hogy a fegyveres közbelépések idején személyek tûnnek el, és megrongálják a javaikat.

A perek évekig elhúzódnak, egy-egy tulajdonjog fölötti vita akár 5-6 évig is eltarthat. Bostjan Zupancic szerint nagyon sok az ügy, a költségvetésük viszont sokkal kisebb, mint a Hágai Törvényszéké, holott annak alig pár ügye van évente.

Hosszas halogatás után a napokban a marosvásárhelyi Városháza aláírta a bérleti szerzôdést az erdélyi református egyházkerülettel, melynek nyomán a város bért fizet a Bolyai Farkas líceumot és református kollégiumot magába foglaló 450 éves iskolaépület használatáért. A szerzôdést azt követôen írták alá, hogy a kormány nemrég jelentôsen csökkentette a visszaszolgáltatott ingatlanok bérleti díját.

A megállapodás arra is kiterjed, hogy a jogerôs visszaszolgáltatás óta eltelt idôszakért a város a bérhátralékot is kifizeti az egyháznak, mely felvállalta, hogy a bérleti díjat teljes egészében az épület javítására illetve a benne folyó oktatás színvonalának emelésére fordítja.

– Természetesen örvendek, hogy a szerzôdést egy hosszabb egyeztetési folyamat után sikerült aláírni, és remélem, a polgármester be is fogja tartani az adott szavát, miszerint nem lesz fennakadás a bérfizetésben – fejtette ki lapunknak Pap Géza erdélyi református püspök. Mint elmondta, eddig a polgármester túl soknak tartotta a bér összegét, amit a kormány nemrégiben az eredeti érték mintegy 20%-ára csökkentett, és az aláíráskor is jelezte, egyelôre nincs elkülönített költségvetési keret erre a célra, de szavát adta, hogy a város be fogja tartani a szerzôdést. A püspök lapunknak kifejtette, ô a városvezetésnek is jelezte, hogy a bért teljes egészében a szükséges javításokra költik, és mióta az egyház jogerôsen visszakapta az épületet, mintegy 70 ezer lejt fordítottak annak javítására. A benne székelô tanintézetek vezetôségétôl pontos jegyzéket kértek a szükséges javításokról, ám az eddigi jelek szerint is többet kell majd költeni javításra, mint a 300 ezer lejes évi bér, így a javítási költségeket az egyháznak más forrásokból is ki kell egészítenie.

A szerzôdés részleteivel kapcsolatban Csegzi Sándor alpolgármester mondta el lapunknak, a megállapodás szerint a folyó karbantartási költségeket is a bérlônek, azaz a városnak kell állnia, illetve abban is egyezségre jutottak a felek, hogy a bérhátralékot szeptember 15-tôl kezdi törleszteni a város az egyháznak. Az alpolgármester szerint a szerzôdést tavaly december 1-jétôl kellett volna aláírni, amit Dorin Florea polgármester a kormány által megszabott akkori négyzetméterenkénti 7 lejes bérleti díj miatt nem akart. Ugyanakkor az ingatlanról a telekkönyvben szereplô adatok sem találtak a valósággal, így az egyház újabb felmérést készíttetett, a szerzôdést az effektív belakott felületre kötötték meg.

Az ötezer négyzetméternél nagyobb hasonló helyzetû ingatlanok bérleti díját négyzetméterenként 1,5 lejre csökkentette idôközben a kormány, ezzel az értékkel kötötték meg a szerzôdést, és ugyanez érték szerint fizetik ki a decembertôl mostanig terjedô hátralékot is. Az alpolgármester elmondta, a szerzôdésben szereplô bérköltséget belefoglalják a városi költségvetésbe, az idevágó határozatot várhatóan a helyi tanács következô, július 5-én esedékes ülésére terjesztik elô.

– Több okból is idôszerûnek mondható ez a beszélgetés. Ön a marosvásárhelyi közélet ismert személyisége, így joggal érdekelhetik a nyilvánosságot például a nemrég zárult vatikáni látogatás során szerzett élmények. Hasonlóképpen nem mindennapi fejlemény, hogy a Marosvásárhelyi Napok alkalmával odaítélték Önnek a város díszpolgára címet. Végül, és távolról sem utolsósorban, a közvéleményre is tartozik, hogy pályafutásának újabb fordulópontjához érkezett, hamarosan elhagyja marosvásárhelyi gyülekezetét, új megbízatás várja. Nos, minderrôl érdemes beszélni, bár az a benyomásom, hogy nem kedveli, sôt, mintha egyenesen nem szívlelné a sajtónyilvánosságot.

– Az, hogy nem kedvelem, talán nem a leghelyesebb. Inkább azt mondanám, hogy a sajtónyilvánosságot akkor szeretem, ha a sajtó az én gondolataimat adja vissza, ha már megszólalok.

– Fôesperes úr, mit osztana meg olvasóinkkal az egészen friss vatikáni élményeibôl?

– Tíz éve készültem erre a zarándoklatra, mert, hogy ennek szántam. Kapóra jött egy kedves ismerôsöm meghívása, az ô segítségével állt össze az egyhetes program. Noha már jártam Rómában, a mostani látogatás mégis különleges élményként hatott. Érdekes módon fogalmaznám meg a benyomásomat a teljes római összképrôl. Számomra most az volt a meglepô, hogy úgy láttam, az egész profán világ Rómában egy kicsit szent, s a szent világ Rómában profánabb. A profánnak és a szentnek ez a jelenléte, mondhatnám, kettôssége mégsem kettôsség. Valahol kiegészítik egymást, s az ebbôl összeálló teljességben nem éreztem semmi zavarót. A szentet és eszményit az élet valósága lehozza a földre, egyben a nyers, tolakodó valóságot egy kicsit fölemeli, megszenteli. Így láttam a római életet. Természetesen, végigjártuk a turisták által bejárható utakat. Hihetetlen nagy élményt jelentett számomra, hogy egy nagy világváros hogyan él a múltjából, de egyben sikeresen végzi a mának a feladatait.

Nagy élmény volt a vatikáni múzeum, látni azt a sok-sok szobrot vagy képet és érzékelni azt a mûvészi tökélyt, amivel az alkotók ki tudták fejezni a legkülönbözôbb lelkiállapotokat, szomorúságot, vidámságot, ahogyan haragos, elkeseredett lehet az ábrázolt lelket hordozó ember.

A másik nagy, meghatározó élményem volt a Szent Péter templom, be tudtunk menni a legalsó szintjére, ahova csak különleges engedéllyel lehet bejutni, ahol a pogány római temetô található. Azok is úgy építkeztek, ahogy a modern pogányok manapság, amolyan összkomfortos síremlékeket raktak. Ezeket Nagy Konstantin császár, éppen a Péter apostol sírjára való tekintettel felszámolta. A sírkamrákat feltöltette homokkal és Szent Péter sírja köré építették fel az elsô, úgymond bazilikát. Ezt késôbb lebontották és helyén épült fel a ma látható barokk bazilika. A Szent Péter sírja körül így mindig épen maradt minden.

XII. Pius pápa 1949-ben adott engedélyt arra, hogy kutatni kezdjék a pogány kori temetôt. Tegyem hozzá, a legnagyobb körültekintéssel folyik a feltárás, mert minden, ami Rómában van, fokozott védelem alatt áll. Érdekes volt látni a restaurátorok precíz, valóságos laboratóriumi munkáját.

Még annyit tennék mindehhez, hogy nem érdemes Rómába menni, ha az ember nem szakít idôt az imádságra. Ami, különösen itt, nem csupán abból áll, hogy egy-két betanult imát elmondok, hanem bármennyire idôigényes, fontossá válik az imához való eljutás elmélyülése is.

– "Hazatérve", mindjárt azzal kezdeném, hogy az Ön alakját egyfajta nimbusz övezi Marosvásárhelyen, de talán nem csak itt, amiben van, ami vonzó, de olyasmi is, ami távolságtartásra késztetô. Hogy látja, mennyire megalapozott ez a benyomásom?

– Igen. Ettôl a távolságtartásra való késztetéstôl szenvedek. Érzem, mindig is éreztem, hogy van bennem ilyen vonás. Ugyanakkor mindig örvendtem annak, hogy azokkal, akik közelebbrôl megismertek, elmélyült kapcsolatra, barátságra jutottak velem. Különösen a diákokkal való kapcsolatom kezdôdött rendre a merev távolságtartással. Amikor elkezdtem egy-egy csoport felkészítését, enyhén szólva kétségbe voltak esve. Menet közben azonban kapcsolatunk nyílttá, bizalmassá vált, annyi megértést, hálát, odafigyelést tapasztalok a részükrôl, hogy öröm velük foglalkozni.

– Feltehetôen nem én fogom megfejteni ezt a "talányt", de meglehet, arról van szó, hogy sokak számára riasztó az Önre ugyancsak jellemzô egyenes, határozott, kertelés nélküli beszéd.

– Van ebben valami. Igyekszem mindig azt mondani, amit gondolok, amin a protokoll sem enyhít. Végtére is egyenes beszéddel tartozunk embertársainknak.

– Sok marosvásárhelyinek az a véleménye, hogy Csató Béla fôesperes nemcsak értékmegtartó, megôrzô, hanem építô, értékteremtô ember is. Erre szóló egyfajta méltatás, elismerô gesztus az Önnek most odaítélt díszpolgári cím. Mi az, amit – túl azon, amit mások látnak – értéknek, értékteremtésnek érez itteni másfél évtizedes munkájában?

– Diákjaimnak azt szoktam mondani, hogy bennem a tüzet, a lelket Márton Áron gyújtotta meg. Még az évet is megmondom, 1966-ban. Akkor voltam ötödéves teológus, ’67-ben végeztünk és egy évig Márton Áron püspök úr tanított bennünket. Ô kötötte a lelkünkre a népnevelés fontosságát, beszélt a mi sajátos kultúránkról, amelyet egy papnak ismernie kell. Ô tanította meg, hogy a népünkért fel kell vállalni a munkát. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi a forrása, ahogy mondta, értékteremtô igyekezetemnek. Valóban így van, bárhova helyeztek ezidáig, azonnal beindult a fejemben a motor, hogy mit lehet, mit kellene tenni. Igyekeztem felmérni a lehetôségeket, a reális helyzetet, s hogy lássam, ezek függvényében mit lehet tenni. Így született például a Deus Providebit Ház is. Annak idején azzal érveltem az elgondolás mellett, hogy Marosvásárhelyen léteznie kell egy szellemi kisugárzó központnak.

Igyekeztem ugyanakkor értékteremtô lenni a hitéletben is. Nem tudom más módon kifejezni: amit tanultam Márton Árontól, a személy iránti mélységes tisztelet. Talán rosszul hangzik az én számból, hogy tisztelet, pedig az. Én a személy iránti tiszteletet nem a hajbókolásban látom, hanem abban, hogy annak a személynek mennyi ôszinte figyelmet szentelünk.

– Az építô, tehát változtatni akaró ember óhatatlanul érzékenységeket, netán érdekeket sérthet. Itteni munkája során volt-e ilyen jellegû konfliktusa, s ha igen, hogyan oldotta meg, oldotta fel?

– Érdekes volt Marosvásárhely népe. Ha szabad ezt mondani, kezdetben amolyan kritikus figyelemmel kísérték a munkámat. Ahogy azonban teltek az évek, egyre jobban megismertek, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Hogy mennyire elfogadtak, éppen most érzékelem. Egyenesen megdöbbent az a ragaszkodás, megbecsülés, amit a legkülönbözôbb vallású, sôt, világnézetû emberek részérôl is tapasztalok. Ezt, ismétlem, kizárólagosan csakis annak tulajdonítom, hogy az út, amit Márton Áron püspök úr mutatott nekünk, helyes volt.

– Mi az, amit feltétlenül folytatásra érdemesnek tart, s mi az, amibe Ön szerint utódjának fontos lenne belevágni?

– Fontos lenne átvenni a terveimet, amelyek most már egészen más jellegûek, mint amik mostanig voltak. Eddig akarva akaratlan meg kellett teremtenem egyfajta infrastruktúrát. Például a plébániák létesítésére gondolok, amivel emberközelbe kerülhet egy-egy plébánia, kezelhetôbb számú hívek legyenek a tagjaik. A város területén most hat plébánia mûködik. Amikor ide kerültem, mindjárt úgy állítottam össze az egyháztanácsot, hogy a város minden övezete képviselve legyen, s bizonyos idôn belül a plébániák önállóan is meg tudjanak állni a lábukon. Ez meg is valósult. Most kezdôdik el a legutolsó templomunk építése az Egyesülés negyedben. A híveknek a közösségbe való beépülése ezekben a városnegyedekben visszajelzés, hogy helyes utat választottam.

Nagy álmom volt a katolikus egyetem, ami nem valósult meg, de ennek a szellemiségébôl született ez a ház, ahol a Sapientia megkezdhette marosvásárhelyi mûködését.

Ami a mostani terveimet illeti, legfontosabbnak a lelki élet elmélyítését gondolom, és egyáltalán mélyíteni a pasztorációt. Kétségtelen, a nagy külsô tevékenység sok olyan munkától elvonja a papot, ami nem látványos, de lehet, hogy a legfontosabb, az elmélyedés, az emberek lelkével való munka. Úgy érzem, ha maradok, ezek lettek volna itteni életem legfôbb mozgatórugói. Remélem, ahova kerülök, eredménnyel fogom ezt végezni.

– Mit sajnál a leginkább itt hagyni?

– Roppant érdekes ez a katolikus pap életében, aki engedelmességi fogadalmat tett, bár nem vagyok egy nagyon engedelmes típus. Ezzel kapcsolatban talán feleleveníthetem, hogy amikor Márton püspök úr papszenteléskor azt kérdezte latinul mindenkitôl külön-külön, ígérsz-e nekem és utódaimnak engedelmességet, ugyancsak latinul azt mondtam, igen, miközben nagyot sóhajtottam. Rám nézett, elmosolyodott, és akkora szeretettel nézett a szemembe, hogy én azt elfelejteni nem tudom. Tehát nekem eszem ágában sincs azt mondani egyetlen püspök felé sem, hogy nem engedelmeskedek, de azt megmondom, hogy én ezt helytelennek látom, hogy ez engem bánt. De, hogy nem engedelmeskedem, olyant nem tudok mondani. Ami mégis fáj ebben az új helyzetben, a mód, ahogyan ezt végigcsinálták.

– Már jelezte az Önnel való itteni szolidaritást. Ezek szerint sokan marasztalnák.

– Hálát adok az Úristennek, sikerült a híveket úgy nevelnem, hogy ne kizárólagosan a paphoz kapcsolódjanak, hanem Jézus Krisztushoz, az ô egyházához. Ez a kapcsolódás erôsebb, mint a hozzám való kapcsolódás, ami nagy öröm számomra.

– Hová szól az újabb küldetés, az újabb kihívás?

– Egyetlen szempont volt számomra a meghatározó, az édesanyámról való gondoskodás lehetôsége. Emiatt kértem, hogy valahová Csíkba kerüljek. Így fog történni.

Újságolja a jó hírt Sipos József, a község polgármestere valamint Székely Király István alpolgármester. A vízvezeték 35 kilométer hosszúságban Ádámoson, Dombón, Magyarkirályfalván és Sövényfalván halad át, érinti a fôutat és kiépítik a mellékutcákban is. Az ivóvizet a dicsôszentmártoni vízüzem biztosítja, amelyhez a volt vegyi kombinátnál csatlakoztatják a vezetéket. Az ivóvíz bevezetésének fontosságát akkor lehet igazán megérteni, ha a dicsôi üveggyár irányából közelítjük meg Ádámost, s az út mentén jól látszanak a bezárt vegyi üzem meddôhányói, amelyek állandó szennyezésveszélyt jelentenek különösen a községközpontra és környékére. A fôvezetékkel együtt, amely nagyobb átmérôjû csô lesz, hogy igény esetén bôvíteni lehessen a hálózatot, 230 utcai kutat és 170 tûzoltócsapot is kiépítenek. A munkálat (amelynek finanszírozására 370.000 új lejt már jóváhagytak minden elôkészületét) lebonyolították, s birtokában vannak az összes szükséges engedélynek. A versenytárgyalást a kivitelezésre egy hónapon belül hirdetik meg. Kérdésünkre a község elöljárói elmondták, hogy a csatornahálózat megvalósíthatósági elôtanulmányai is elkészültek, s reményeik szerint sikerül arra is megszerezni a kormánytámogatást.

Épül a bor útja

Bár az Ádámos és Királyfalva közti úton akkora kátyúk éktelenkednek, hogy kikerülni szinte lehetetlen, a romániai 7-es régió egyik fontos tervének kivitelezése gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. A 9,5 milliárd eurós terv lehetôvé teszi, hogy a Kis-Küküllô mente hajdan neves bortermô vidékét Balázsfalva és Balavásár között korszerû mûút, a Bor útja szelje át, ami valószínû jelentôs mértékben hozzájárul majd az érintett települések fejlôdéséhez. A versenytárgyalást egy portugál cég nyerte meg, amely Balázsfalván el is kezdte a munkát – tájékoztattak az ádámosi polgármesteri hivatalban. Amíg a hidak, sáncok és az úttest Ádámosig is elér, mégiscsak fontos lenne, hogy a struccfészek nagyságú gödröket (ahogy az alpolgármester említi) Királyfalváig kijavítsák.

Saját költségvetésbôl

Hamarosan hozzákezdenek a Királyfalva–Herepe közötti "út" kövezéséhez, hogy járhatóvá tegyék azt. 20.000 új lejbôl egy kotrógépet vásárolt a helyhatóság, hogy a sáncok tisztítását elvégezhessék, ami fontos abban a községben, amelynek falvait a korábbi években többször elöntötte a Küküllô. Magyarkirályfalván a védôgát elkészült, a sövényfalvi partszakaszon még dolgoznak a töltés elkészítésén (képünkön).

A község 300.000 új lejes saját bevétele egy részét a központi épületek javítására fordítják.

Királyfalván a dombói Leviski Construct cég szakemberei a mûvelôdési ház felújításán dolgoznak (képünkön). A konyha korszerûsítése elkészült, vizet vezettek, villanybojlert szereltek, fali- és padlócsempét raktak. Ottjártunkkor a nagytermet festették, és amint Loghin Levente, a cég vezetôje elmondta, a színpadot is felújítják.

Július 8-án elsô alkalommal szerveznek Sövényfalván néptáncbemutatót, amelyre 300 részvevôt várnak – tájékoztatott Bordi András, a községközponti iskola aligazgatója. A rendezvény keretében helyi és környékbeli hagyományôrzô táncosok és adatközlôk mutatkoznak be, s többek között fellép a dicsôszentmártoni Kökényes tánccsoport.

Az ALKISZ, azaz az Alsó-Kisküküllô Menti Ifjúsági Szervezet az idén is megszervezi a már hagyományossá vált júliusi sátortábort az ádámosi erdôn, s a Nyíracsáddal fenntartott testvértelepülési kapcsolatok keretében 30-35 gyereket fogadnak, akiket a községben töltött napok mellett Déván, Algyógyon és Vajdahunyadon táboroztatnak.

Szabó Rebeka az utolsó évet zárja a magyarkirályfalvi óvodában, ahol két magyar és egy román csoport mûködik. Kolléganôi Baciu Rodica és Kálmán Hajnal. A küküllôdombói születésû óvónô, aki Nagyenyeden végezte a képzôt, évtizedek óta Dicsôszentmártonból ingázik. Termékeny, elégtételekben, eredményekben gazdag éveket hagy maga mögött, hisz értelmes, tehetséges gyermekeket oktatott, s a szülôkkel, akik mindent megtettek a legkisebbek érdekében, öröm volt együtt dolgozni. Volt olyan év, hogy 30 gyermek járt egy csoportba, két év múlva azonban csak egy magyar csoport marad.

– Elmennek külföldre a fiatalok és magukkal viszik a gyerekeket, s megcsappant a születések száma is – keresi a jelenség okát, amiért a szépen gondozott óvoda egyik terme üresen marad.

A községbôl sok fiatal család vagy annak egyik tagja dolgozik külföldön, mivel helyben kevés a munkahely, nehéz a megélhetés. A szülôk távolléte nem egy esetben tükrözôdik a gyermekek iskolai teljesítményén. A nagyszülôknek nem könnyû ellátni és foglalkozni is a gyerekekkel.

A szépen rendezett lakásban Váradi Zsuzsával beszélgetünk. 68 évesen az unokáját neveli. Lánya már harmadik éve Olaszországban vállal munkát, a veje teherszállító kocsin dolgozik, s csak a hétvégeken tartózkodik otthon. A nagymamának kell ellátnia a 11 éves unokáját, ami éberséget, felelôsséget jelent. Bár meg vannak szokva egymással, hisz születése óta a nagymama vigyázott rá, a leckéket megtanulni nem volt könnyû. Így mindkettôjük számára megkönnyebbülést jelent a szünidô. De csak részben. A nagymama már egyre nehezebben mozog, holott korábban szobákat festett. Megboldogult férjét is, aki üveggyári munkás volt, ô tanította meg a mesterségre. De a virág, amit úgy szeretett festeni, már nem divat. Az unokára azonban fájós lábbal is fôzni, mosni kell, s közben mûvelni a kertet is.

Az elmúlt csütörtökön a magyarkirályfalvi általános iskolában bottal, batyuval a hátukon a negyedik osztályos tanulók is a ballagásra készültek. Aki négy éven át nevelte szépre, jóra, akivel bejárták a betûk és számok birodalmát, aki arra tanította ôket, hogy a kígyó okosságával és a galamb szelídségével kell dolgozni, s nem virtus a hatalmasok oldalán harcolni, de annál fontosabb a gyengék oldalára állni, meghatódva állt tanítványai elôtt.

Csíki Katalin tanítónô kanyargós évek után tért vissza szülôfalujába. A székelyudvarhelyi tanítóképzô elvégzése után tanyasi gyerekek között, Unokán kezdte a pályát, Bordoson, majd az ádámosi óvodában és Sövényfalván oktatott. 1987-ben került haza Királyfalvára, s az ismert tanácsot, amit nagyanyjától hallott, s amely szerint egy próféta sem kedves a saját hazájában, ma megcáfolja. Megszerezte az I. fokozatot, majd az érdemfokozatot is, s mindig azt vallotta, hogy az igazi tanító ôsztôl ôszig tanít.

– Igyekeztem mindig példamutatóan viselkedni, nyesegetni a száraz gallyakat, s ebben a megye határán levô faluban ébren tartani, fellendíteni a mûvelôdési életet.

Néptáncot, színdarabot tanított, s Miklós Mária magyartanárnôvel az Árvalányhaj gyerektánccsoportot vezetik ma is. Tanítványai szorgalmas levelezôpartnerei a Napsugár címû gyermeklapnak, ahova rajzokat, írásokat küldenek.

"E világon csak egy dolog elôtt kell fôt hajtani, és egy dolog elôtt kell térdet hajtani, és ez a jóság" – áll a táblán az elbocsátó üzenet, s Csíki tanító néni csak azt sajnálja, hogy a ballagók helyébe mindössze hat gyerek érkezik, s két év múlva már csak egy osztatlan osztály marad a magyarkirályfalvi általános iskolában.

Eladták a régi pénzben milliárdos adósságokat felhalmozó Magyarkirályfalvi Mezôgazdasági Egyesületet. Az istállók, az épületek, a magtár és a mezôgazdasági gépek a dicsôszentmártoni vásárló kezébe kerültek. A helybeliek azt sérelmezik, hogy a földtulajdonosok közül sokan nem is tudtak az adásvételrôl. Miért, hogyan jutott ide az egyesület?

Csíki János nyugdíjas: – Nem volt, aki szakszerûen vezesse az egyesületet, s nem volt ki megmûvelje a földeket. Elöregedik a falu, elmennek a fiatalok.

Fülöp Örs Ernô egyetemi hallgató: – A legnagyobb gond, hogy a fiatalok elmentek, nincs ki folytassa a mezôgazdaságot. Nincs korszerû felszerelés, amivel profitot lehetne termelni, a határ is vizenyôs árterületekbôl, agyagos, csuszamlásos dombokból áll. A termésnek sincs olyan ára, amiért érdemes lenne dolgozni, az eladás körülményes. Nagy kár, hogy tönkretették a szôlôsöket, a pincészetet, amire most jelentôs pénzeket lehetne megpályázni. Sajnos, értelmiségi sincs elég a faluban, akik irányt mutatnának.

Székely Király Emese, az RMDSZ helyi szervezetének vezetôje: – Talán lehetett volna más megoldást is találni, csak az összetartozás hiányzik. Amíg ezt nem sikerül elérni, addig nem megyünk semmire. Minden gyûlésen hangsúlyozzuk, hogy a földet ne adja el senki, s az egyesületet sem lett volna szabad kiengedni a kezünkbôl.

Fodor Imre nyugdíjas: – Az egyesület elnöke a házát, az autóját kellett volna eladja, ha nem volt képes vezetni a társast, és nem azt, ami az emberek közös tulajdona. Engem személy szerint nem is értesítettek, csak elhûltem, amikor meghallottam. A földem a társas központjában levô épületek alatt van, nem tudom, mi lesz a sorsa.

Székely Király János nyugdíjas – Nem értek egyet az eladással, személy szerint nem tudtam semmit, a tagokat nem értesítették, hogy mire készülnek. A fôkönyvelô már korábban lelépett, a tulajdonunk egy része elúszott.

Székely Király István alpolgármester: – 180.000 lejért eladták az egyesületet, s az adósságok kifizetését követôen 60 új lej marad, hogy kártalanítsák a résztulajdonosokat. Egy új egyesületet alapítottunk, hogy megvásárolhassuk a régit, tárgyaltunk a végrehajtókkal is, de sajnos, lekéstük. A földek maradtak, de nem tudom, mi lesz, ha egyszer azt is kiárusítják. A helybeliek szeretik a mezôgazdaságot, s a rossz minôségû földet is szívesen mûvelik.

Vasárnap Pusztakamaráson

Ki gondolta volna, hogy egyszer majd neki is át kell élnie hôsei sorsát? Ki gondolta volna, hogy tisztánlátásáért szeme elpusztításával kell fizetnie? Iszonyú kimondani is, de az elveszett szem fényei most ugyanúgy ott munkálkodnak mindnyájunk tekintetében, ahogy a sütôi nyelv szavai, jelzôi évtizedek óta végzik bennünk léleknemesítô munkájukat. Így lesz a veszteség is fegyverünk. Így lesz a leveretés is egy új kiindulás eredôje. Egyre határozottabban érzékelhetjük, hogy a leveretésébôl fölegyenesedô Sütô Andrással az erdélyi magyarság is fölegyenesedett. (Csoóri Sándor, 1990)

A kisebbséget, a magyarságot, az emberséget védô írót halálosan megsebesítették. Megverik, fél szemét kiverik. Sütô András nem adja fel a küzdelmet, hanem hihetetlen mennyiségû és értékû esszék, írások sorában küzd azért, hogy változás történjen Erdélyben, változás a kisebbségi magyarság ügyében, Az erdélyi változatlanságok és a Létvégi hajrá címû könyveiben azt mutatja meg: képtelenség az, hogy különbséget tesznek többségi és kisebbségi emberek között. Huszonöt nyugat-európai autonómiát sorol föl, különbözôket, megmutatván, hogy az emberi méltóságnak, az emberi lénynek mindenütt hasonló jogokra-lehetôségekre van szüksége. Haláláig küzdött a kisebbségi magyarság, a kisebbségi ember emberi méltóságáért. Életmûvét a legnagyobbakéhoz tartozónak gondolom. Nem véletlen, hogy Illyés Gyulának, Németh Lászlónak, Ady Endrének, Móricz Zsigmondnak szellemi társa. Nem véletlen az, hogy ez az életmû egy olyan univerzum, amelynek a részeibe úgy kapaszkodhatunk, hogy mindig nyugalom van az egészben. Nagy László mondta: viszonylagos viszonylatok között is tudom, hogy hol az anyám. A viszonylagos viszonylatok világában is, az alapértékeket tudnunk kell, és ezeket az alapértékeket Sütô András életmûvében fölleljük. Nincs olyan hallgatóm a debreceni egyetemen, akinek a szívébe- lelkébe ne vésném bele Sütô András szavait, amelyekkel megjelölte számunkra az értelmiségi, egyáltalán, az emberi küldetést: gyertyát nem azért gyújtunk, hogy a véka alá rejtsük, hanem hogy a gyertyatartóba tegyük, hogy fényét vesse mindazokra, akik a házban vannak." Gondolkodó emberek, ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetô el a hegyen nôtt város."

Sütô András ezt vállalta. Kiállt bátran, egyedül is, érvényesítve meggyôzôdését, amelyet az egyetemes kultúrából merített, a kereszténységbôl és az európai kultúrából, hogy az emberi méltóság igényét közvetítse számunkra. Életmûve olyan erôforrásunk, hogy élnünk kell vele. Nyolcvanadik születésnapján csak annyit mondhatunk: Köszönjük, Sütô András! (Görömbei András)

Sütô András az erdélyi magyarság mártírja. Szombaton Hunyadi László plakettjét leplezték le a Vörösmarty utca 36. alatti lakás falán, ahol negyven éven át élt és írt, írt és élt, vasárnap a szülôfaluba, Pusztakamarásra látogattak rokonai, hívei, barátai, irodalomkedvelôk és irodalmárok. Az emlékezés a templomban és a szülôi háznál zajlott. A kamarási református gyülekezet mindössze 138 lelket számlál, hallottuk Oroszhegyi Attila Zsolt lelkésztôl. Évente keresztelnek is, de a szülôk már nem itt laknak, a gyermekek másutt nônek fel. Sütô András szülôfalujának magyarsága vészesen apad. Az író halálon túli jelenléte, az, hogy szülôfaluja az évrôl évre növekvô számban odalátogató irodalombarátok zarándokhelyévé válhat, reményt jelent a tekintetben is, hogy talán meghôköl a népességfogyás, és ismét megérhetjük, hogy mint a 75. és most a 80. születésnapon, mindig megtelik vasárnaponként a templom. Demeter József szászrégeni lelkész igehirdetésében bizakodását fejezte ki, hogy Sütô András öröksége, életmûve, melynek csodája, akár az Ilyés próféta palástjáé, hitébôl ered, átvezetheti az egymásra sorjázó nemzedékeket "a túlsó partra", nemzetmegtartó erôként fogja egybe a magyarságot. Az édesanya által ígért álom akkor lesz könnyebb, ha Sütô András, évfordulóktól függetlenül, mindörökké velünk marad, mert életmûve is erôs várunkká válik.

A szervezôk nevében Székely Ferenc köszöntötte és mutatta be a vendégeket. Ismertette két távol maradt író, a pozsonyi Dobos László és a budapesti Bágyoni Szabó István levelét. Szóltak a népes hallgatósághoz Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzor, Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi szerkesztô, közíró, Péntek János nyelvészprofesszor Kolozsvárról, Márkus Béla irodalomtörténész, kritikus Debrecenbôl, Szász István Tas doktor Leányfaluból, Pálfy G. István szerkesztô, közíró Budapestrôl és az 54 esztendônek elôtte itt szolgált Kónya László lelkész. A szülôháznál Kötô József, az EMKE országos elnöke mondott rövid beszédet. A ház falán a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal feliratos faragványa hirdeti: "Ebben a házban töltötte gyermekkorát Sütô András", a tornácon pedig ez áll az ajtó fölött: "Ebben a házban ígért könnyû álmot András fiának a jó édesanya". – Amikor jó harminc évvel ezelôtt egy diákcsoport élén itt jártunk, s a kapu elé megérkezve megláttam ezt az apró termetû házat – emlékezett Balázs Antal –, hirtelen Tamási Áron szülôháza jutott eszembe.

Ide ültek le a diákok, ebbôl a kútból merített vizet az édesanya, aki könnyû álmot ígért, és meg is kínált bennünket némi egyszerû harapnivalóval. Azóta nem járhattam erre, csak most, hogy elkészítettem ezt a két egyszerû táblát. Azért ilyenek, mert arra gondoltam: ha ilyen kis házakban ilyen nagyszerû emberek születnek, vajon ilyen egyszerû dolgok nem lehetnek-é nagyszerûek. A tornácon látható Hunyadi László vásárhelyi Sütô- plakettjének mása is.

Templomi kijövetelkor az utcán az Erdélyi Gondolat könyvkiadó standja. Beke Sándor Székelyudvarhelyrôl autózott Pusztakamarásra, hogy elhozza több más kiadvánnyal együtt a legfrissebbet, Sütô András Sikaszói fenyôforgácsok címû könyvét, pontosabban a cikkeket, naplójegyzeteket tartalmazó 1987-es kötet újrakiadását, melyet akkoron a most itt szintén jelen lévô Ablonczy László válogatott és rendezett sajtó alá, ennek szövegét pedig Nagy Pál gondozta. A 131– 150. oldalakon a Csipkerózsika-írás és a vita a sajátosság méltóságáról. A résztvevôk: Szász János, Szôcs István, Rácz Gyôzô, Farkas Árpád, Deák Tamás, Gálfalvi Zsolt, Láng Gusztáv, Bajor Andor. Utóbbi így fogalmaz: ha a sajátosat nem vállaljuk, akkor nem az egyetemeshez jutunk el, csak a semmihez, önmagunk föladásához. A magam részérôl – írja Sütô – Illyés Gyula soraival zárom ezt a vitát: "A világirodalomban sosem az kapott helyet, aki világirodalmi helyre pályázott. Ennek epigon a neve. Hanem, aki a maga helyén végezte el a saját idejében rámért munkát úgy, mintha a világirodalom nevében csinálná."

(Folytatás múlt keddi lapszámunkból)

Tovább fizetheti hozzájárulását az a személy, akit más országban levô munkahelyre helyeztek át. A munkaképtelenné váló résztvevô felhasználhatja befizetett hozzájárulását, ennek módozatait a felügyelôbizottság fogja szabályozni. Ha a résztvevô nyugdíjbamenetele elôtt elhalálozna, megállapítják aktívájának értékét, és az így kiszámított összeget megkapják a törvényes örökösök. A résztvevô személyes aktívájának nagyságát a befizetett hozzájárulások felhasználásával végzett befektetések értékének és jövedelmének alapján állapítják meg. Ennek kiszámítása, napi értékének meghatározása a teljes nyilvánosság elvének szigorú betartásával kell megtörténjen. A résztvevô személyes aktíváját csak az önkéntes nyugdíj elnyerésére lehet felhasználni. A törvény célja hármas: 1. Megállapítani az önkéntes nyugdíjrendszer és nyugdíjalapok létrehozásának és engedélyezésének alapelveit; 2. Szabályozni az önkéntes nyugdíjalapok kezelôi számára a szervezeti felépítés és mûködés alapelveit, valamint összehangolni ezek tevékenységét; 3. Szabályozni és felügyelni a nyugdíjalapok elôvigyázatos kezelését. Az önkéntes nyugdíj (pensie facultativa) az az összeg, amit idôszakonként (havonta, negyedévente, évente stb.) fizetnek ki a címzettnek (titular), vagy a haszonélvezônek (beneficiar). Ez utóbbi a címzett polgári törvénykönyv elôírása szerinti örököse. A nyugdíjalapban részt vevô az a személy, aki hozzájárul, illetve a nevében hozzájárultak az önkéntes nyugdíjalaphoz, és aki a jövôben jogosult az önkéntes nyugdíjra. A nyugdíjalap társaság egy olyan kereskedelmi és a jelen törvények alapján létrehozott részvénytársaság, melynek kizárólagos tevékenysége az önkéntes nyugdíjalapra való befizetések összegyûjtése, kezelése és befektetése, valamint esetlegesen a magánnyugdíjak kifizetése. Az önkéntes nyugdíjrendszer terve tartalmazza azokat a szakkifejezéseket, feltételeket és szabályozásokat, melyeknek figyelembevételével az alapot kezelô begyûjti és befekteti az önkéntes nyugdíjrendszer pénzügyi alapjait a résztvevôknek nyújtandó önkéntes nyugdíj biztosítása érdekében. Az egyéni csatlakozás okirata a természetes személy és a nyugdíjalap kezelôje között kötött szerzôdés, amely tartalmazza a szóban forgó személy beleegyezését, hogy részese legyen az elfogadott terv szerint kidolgozott önkéntes nyugdíjrendszernek.

Önkéntes nyugdíjalapot kezelhet (adminisztrálhat) a törvény alapján létrehozott felügyelôbizottság által engedélyezett nyugdíjtársaság, beruházásokat kezelô társaság vagy biztosítótársaság.

Mellau György

A bôrrák kialakulásának szempontjából különösen veszélyes lehet a gyerekkori napártalom – állapították meg legújabb kutatásaik során amerikai tudósok.

A bôrrák elôfordulási gyakorisága és egyes genetikai hibák kapcsolatáról, továbbá az életkori összefüggésekrôl olvashatók tanulmányok az amerikai rákintézet (National Cancer Institute) honlapján.

A bôrrák (melanóma) kialakulását tekintve – az UV-terhelés mennyisége mellett – az sem közömbös, hogy adott egyénben milyen genetikai hiba, génmutáció van jelen. Az eltérések szerepét azonban további vizsgálatoknak kell majd tisztázniuk – állapították meg az Észak- Carolina egyetem kutatóorvosai, de a megelôzés és a rák epidemiológiai kérdéseivel foglalkozó szaklapok tanulmányai szerint egyáltalán nem közömbös az sem, hogy az egyént melyik életkorban éri nagyobb dózisú fény-, és- napsugárártalom.

Az amerikai kutatók kétszáznál több melanómás pácienst kérdeztek ki életmódjukkal kapcsolatban (a családban elôforduló tumoros esetekre, az egyéni rizikófaktorokra kérdeztek rá, különös tekintettel a korábbi lakhelyekre), s a nyert információk, adatok alapján meghatározták, mikor, mennyi idôtartam során, mennyi káros UV-sugárzás érhette ôket.

Az említettek mellett a melanóma örökítô anyagában lévô mutációkat is vizsgálták a kutatók. Leginkább két génváltozatot tudtak összefüggésbe hozni a napsugárzással, s a jellegzetesebb, a melanómák legalább felében jelen lévô forma – az amerikai vizsgálat szerint –, gyakrabban fordul elô azok körében, akiket fiatalon (legalább 20 éves koruk elôtt) ért nagyobb mennyiségû ultraibolya- sugárzás. A ritkább mutáció az idôsebb korban (az 50-60 év között) ért intenzív napsugárzással hozható összefüggésbe.

Az eredmények alapján feltehetôen hatékonyabban lehet majd megelôzni a melanómát, amennyiben el lehet juttatni a szülôkhöz a tudományos megfigyelésre alapozó figyelmeztetést, hogy különösen a gyerekori UV-sugárzás lehet veszélyes a késôbbi tumor kialakulására nézve.

A romániai állandó lakcímû egyének, amennyiben külföldön szereztek úgynevezett nemzeti gépjármûvezetôi engedélyt, attól a dátumtól, amikor bejöttek az országba, legfennebb 90 napig használhatják ezt az okiratot.

Azok a személyek, akik csak tartózkodási engedéllyel, illetve székhellyel rendelkeznek hazánkban és olyan hajtási jogosítványuk van, amelyet az 1968- as bécsi egyezményt aláíró országok valamelyikében bocsátották ki, kérhetik annak kicserélését román vezetôi engedélyre.

A külföldi lakhelyû román állampolgár, amennyiben idehaza szeretne gépjármûvezetô vizsgát letenni, a dossziéban egy olyan, közjegyzô elôtt tett nyilatkozatot is el kell hogy helyezzen, mely szerint nincs a tulajdonában egy másik, külföldi hatóság által kiadott engedély, s a gépjármûvezetéshez való jogától nem fosztották meg idegenben sem átmenetileg, sem véglegesen. Ezen túlmenôen a külföldi állandó lakcímû román polgárnak dokumentálnia kell, hogy a hazai tájakon valahol van egy saját vagy bérelt lakása.

(ajtay)

Válaszolunk olvasóinknak

V. L. M. marosvásárhelyi olvasónk a következô kéréssel fordult hozzánk. 2006 novemberében egy igazolást nyújtott be a Megyei Nyugdíjpénztárhoz, amellyel igazolja az 1953 szeptembere és 1955 októbere között a brassói COBCO Rt.- nél ledolgozott éveket. Olvasónk – mint írja – nem kapott választ levelére.

Olvasónk kérésével a nyugdíjpénztárhoz fordultunk, ahol az audit osztályon tájékoztattak, hogy minden olyan esetben, amikor a nyugdíjas az 1963 elôtti idôszakban is dolgozott, nyugdíját hivatalból átszámítják az Országos Nyugdíjpénztárnál. Mint ismeretes, az új nyugdíjtörvényt a közelmúltban elônyösen módosították, melynek értelmében az 1963 elôtti idôszakokra nem a minimálbért, hanem az átlagbért veszik alapul a nyugdíj átszámításakor. A beküldött igazolást csak abban az esetben veszik figyelembe a megyei nyugdíjpénztárnál, ha az illetô átlagbére magasabb, mint az országos átlagbér. Addig, amíg az Országos Nyugdíjpénztár le nem zárja a nyugdíjátszámításokat, addig a Megyei Nyugdíjpénztár nem kezdheti el az igazolások szerinti számolást.

Amit fontos megjegyezni: a megyében közel 200.000 nyugdíjas van, a nyugdíjpénztár nem vállalkozhat arra, hogy minden hozzájuk küldött levélre válaszoljon. Az átszámítást követôen minden nyugdíjas egy határozatot kap .

P. A. szovátai olvasónk szintén a nyugdíjátszámítással kapcsolatos kérdést vetett fel. Ô is igazolást küldött be, de se választ, se határozatot nem kapott.

A felvetett kérdésre az audit osztályon elmondták, hogy a határozatot az elmúlt pénteken postázták, olvasónk a napokban megkapja.

Kiskorú gyerekek szülei arról érdeklôdtek, hogy az uniós csatlakozás után hogyan módosultak a gyerekek külföldi utazásának feltételei. Kérdésük: határátkeléskor kell-e közjegyzôi meghatalmazás abban az esetben, ha kiskorú gyerekek egyik szülôvel utaznak külföldre?

A kérdéssel az Informatizált Lakosság- nyilvántartó Hivatal útlevélosztályához fordultunk, ahol felvilágosítottak, hogy továbbra is szükséges az itthon maradó szülô beleegyezése a gyerek külföldi utazásához és az errôl szóló közjegyzô elôtt tett nyilatkozat. A szárazpecsétes közjegyzôi meghatalmazás 18-20 lejbe kerül.

Abban az esetben, ha a gyerek nem a szülôvel, hanem a nagyszülôvel vagy távolabbi rokonnal, illetve ismerôsökkel utazik külföldre, a szülô közjegyzô által hitelesített meghatalmazása mellett erkölcsi bizonyítványra is szükség van, amelyet az a személy kell felmutasson, akivel a gyerek utazik.

A kormány múlt heti ülésén kiegészítô intézkedésekrôl hozott döntést a meghatározott idôre egyéni munkaszerzôdéssel felvett alkalmazottak vagy ideiglenes munkaviszonyban lévô alkalmazottak munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozóan.

Az új kormányhatározat szabályozza az egyéni munkaszerzôdéssel és az idôszakosan mûködô cégeknél ideiglenesen felvett alkalmazottak munkavállalását, miszerint e kategóriáknak is ugyanolyan egészségi és biztonsági feltételek között kell dolgozniuk, mint a többi alkalmazottnak.

Különösképpen arra helyezték a hangsúlyt, hogy a meghatározott idôre és ideiglenesen felvett alkalmazottaknak is ugyanolyan hozzáférhetôségük kell legyen a munkavédelmi felszerelésekhez, mint a többi dolgozónak. A meghatározott idôre vagy ideiglenesen kötött munkaszerzôdés nem különböztetheti meg a munkást biztonsági vagy egészségvédelmi szempontból. A munkaadónak kötelessége, hogy a munkaterületnek megfelelô munka- és egészségvédelmi képzést nyújtson, pontosítva a kockázatokat, melyeknek az alkalmazottak ki vannak téve. Ilyen képzésre alkalmazáskor, munkahely- változtatáskor, új felszerelés vagy a meglévô felszerelés módosítása alkalmával sort kell keríteni.

A munkaadónak az ideiglenes munkavállalók számára nem csak a munka- és egészségbiztonságot, hanem a higiéniai feltételeket is biztosítani kell.

Dedrádszéplaki olvasónk jelezte, hogy rendszertelenül kapják a Népújságot. A csütörtöki, pénteki lapszámok eltûnnek, a szom