Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Nem nehéz a pénzt költeni, fôleg, ha a máséról van szó. Esetünkben közpénzrôl, amit a korrupciós ügyekre "szakosodott" ügyészek osztanak-szoroznak. Elvileg rendben is volna, a "nagy halak" kifogására nem kell sajnálni az erôt, energiát, pénzt, csakhogy eredmény nem nagyon mutatkozik.

Vegyük csak az államfô korrupciós ügyét, a Flotta-dossziét, amelyben Traian Basescu vádlott. Más személyek mellett azzal gyanúsítják, hogy szerepe volt a román flotta 16 tengerjáró hajójának átjátszásában egy norvég cégnek, amivel az államnak több mint 11 ezer milliárd lejnyi kárt okozott. Állítólag szeptember 27-én elévülnek azok a bûncselekmények, amelyeket az ügyészek Traian Basescu számlájára írnak, de amit mindeddig nem sikerült bizonyítaniuk. A tavaly októberben elrendelt és július 2-i határidejû pénzügyi szakértôi vizsgálat eddig már 43.000 euróba került, és még nem számítjuk az egyéb költségeket, hiszen az ügyben nem kevesebb, mint 80 vádlottról van szó.

A közpénzt más korrupciós ügyekben is két kézzel szórták-szórják: ott van például a szerteágazó Ciuca-dosszié. Évek óta tart a vizsgálat a Maros megyei törvényszék volt elnökének esetében, napi árfolyamon számítva több mint 3 milliárd lejt költöttek el ügyészek kiszállásaira, szakértôi jelentésekre stb. Andreea Ciuca egyes perekben nyert, ahhoz, hogy minden ürügyet kitalálva ismét beindítsák az igazságszolgáltatás (?) gépezetét. De említhetjük a Transilvania Bank vezetôjének, Iosif Popnak az ügyét, aki mellesleg börtönben is ült, az ügyészség csillagászati összegeket költött a vizsgálatokra és persze hiába. Nem ítélték el. A miniszteri állásából felfüggesztett Nagy Zsolt ügye is sokba fog kerülni, ügyészek hada vizsgálódik, szakértôzik majd, ám mindeddig meggyôzô bizonyítékot nem tudtak vagy nem akarnak felmutatni, így marad a lejáratás, az ártatlanság vélelmének megsértésével. Közpénzen!

Mindezekben a furcsa az, hogy az euróezreket elköltik, eredmény pedig sehol. Vagy az ügyészek "gyengék", szakmailag kifogásolható munkát végeznek, vagy pedig senkinek nem érdeke a nagy korrupciós esetek tényleges felgöngyölítése. Elég, ha van, amivel valakiknek sakkban tartani az éppen soros áldozatot. Sakk, többnyire matt nélkül… És akkor még nem szóltunk a Strasbourgban elvesztett perekrôl, amelyekben az állami költségvetésbôl jelentôs kártérítéseket kellett fizetni például az elkobzott ingatlanok tulajdonosainak. Éppen az ilyen esetek miatt tavaly a Magisztrátusok Legfelsôbb Tanácsának egyik jeles képviselôje Marosvásárhelyen indítványozta, hogy a rosszhiszemûséggel lefolytatott bûnügyi eljárások vagy inkompetencia miatt elvesztett perekben alkalmazni kell az ügyészek, bírák anyagi felelôsségre vonására vonatkozó rendelkezéseket. Eddig – bár a törvény lehetôséget biztosít rá – egyetlen ügyészen sem hajtottak be egyetlen árva lejt sem. Ilyen gazdag ez az ország?!

Még jó, hogy jönnek a Vásárhelyi Napok – legalább tesznek egy kis rendet a várban, nyesik a díszbokrokat, sepregetnek, kockakövekbôl új gyalogjárót raknak, tatarozzák az elhanyagolt épületet, ahol a napok alkalmával – és nem csak akkor – szégyenszemre kiállításokat, fotótárlatot szoktak szervezni. A szégyenszemre nem e kiállítások szervezôire, hanem az épület tulajdonosára, adminisztrátorára vonatkozik, akik hagyták ilyen állapotba romlani azt. Most akár örülhetnénk, hogy helyrerakják a hiányzó cserepeket, s ezentúl nem ázik be a tetô, illetve hogy beüvegezik az üresen ásító ablakkereteket, s az épület külseje is felfrissül. A várfal felé esô részen pedig újjal veszik körül a leomlott falat, hogy a pusztulás nyomait elkendôzzék. Ez is megoldás, de csak olyan, mint az öreg hölgy arcára kent púder, ami ideig-óráig elrejti az idô, a vár esetében pedig ráadásul a gondozatlanság nyomait is. Még be sem fejezték a munkát, a salétrom máris átütött a festéken, s a régi vakolat is valószínûleg ledobja majd, amit rákennek. Az ásatások nyomán keletkezett kutatóárokból remélhetôleg kitakarítják a beledobált szemetet, s a körülötte magasodó földkupacokat is elegyengetik. A gondozatlan pázsitról – amibôl egyre többet foglalnak el az alkalmi építmények – csak annyit, hogy majd a napok népes látógatóserege segít, hogy az emlékét is elfelejtsük. Egy kellemes, parkosított, rendszeresen gondozott zöldövezet helyett a felfordulás, a rendetlenség, a pusztulás jelképévé vált a marosvásárhelyi vár, akárcsak kistestvére, a kultúra helyi "fellegvára", a színház épülete és az azt körülvevô tér. Mindkettô városunk szégyenfoltja. Kérdés, hogy mennyire sikerül kikozmetikázni a város ünnepére?

Budapestnek érdeklôdnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen ez nem csak romániai belpolitikai ügy – fejtette ki kedden Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.

A politikust az MTI kedden arról kérdezte, hogy az RMDSZ-nek milyen konkrét elvárásai vannak a magyar kormánnyal szemben az ügyészségi eljárás miatt tisztségébôl felfüggesztett, korábban árulással is vádolt Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter esetében.

Markó szerint elég nyilvánvaló, hogy a romániai igazságszolgáltatás nem független. Emlékeztetett arra, hogy nem csak Nagy Zsolt ellen vizsgálódik a román ügyészség: másik négy RMDSZ-es tisztségviselô ellen is büntetôjogi vizsgálatot indítottak. Hivatalosan azzal vádolják ôket, hogy Szatmár megyében politikai és etnikai alapon juttattak központi költségvetési támogatást a magyarok által lakott önkormányzatoknak, s ezzel megfosztottak a finanszírozás lehetôségétôl más településeket.

Hangsúlyozta: nem korrupcióval vádolják ôket, hanem – mint ahogy az ügyészek is állítják – azzal, hogy magyar közösségek útjainak és oktatási intézményeinek rendbe tételére juttattak pénzt.

A magyar kormánynak rá kellett volna kérdeznie arra – mondta Markó –, hogy mi történik, hiszen nem csak belpolitikai kérdés, ha egy másik országban hátrányos helyzetbe kerülnek a magyarok. "Ha hagyjuk érvényesülni ezt a szemléletet, akkor ezután sem kapnak a magyar önkormányzatok megfelelô költségvetési támogatást, elfogadjuk azt, hogy a magyar települések fejlesztési terveit nem szabad támogatni" – hangoztatta Markó Béla.

Az RMDSZ elnöke szerint nem romániai belpolitikai kérdés, hogy mi van az erdélyi magyarokkal, hiszen a romániai magyarok, illetve a magyarországi románok helyzete 1989 óta állandó témája volt a román- magyar kormányközi tárgyalásoknak.

Hangsúlyozta: nem csak a nyelvhasználati jog vagy az anyanyelvû oktatás kérdését kell felvetni, hanem arra is kell figyelni, hogy hátrányos helyzetben próbálnak tartani egy-egy romániai régiót. "Ez látszólag gazdasági vagy infrastrukturális kérdés, de amikor ennyire nyíltan elôjön az a szemlélet, miszerint bûn költségvetési támogatást juttatni a magyarok által lakott önkormányzatoknak, akkor valamilyen módon meg kell szólalni" – fejtegette az RMDSZ elnöke, hozzátéve, hogy erre a kormányközi kapcsolatokban számos lehetôség van.

Markó konkrétan azt kifogásolja, hogy a magyar kormány részérôl ezekben a hetekben (amikor már ismert volt a négy tisztségviselô és a Nagy Zsolt elleni ügyészségi eljárás – a tud.) senki fel nem hívta, és nem kérdezte meg, "mi van veletek, miért függesztették fel a miniszter kollégátokat?"

Továbbra is úgy látja, hogy csökkent a magyar kormány és a magyar pártok figyelme a határon túli magyar közösségek iránt, aminek az okát az éles magyarországi belpolitikai szembenállásban látja.

A figyelem lankadásának szerinte egy másik oka is van. Nagyon sokan ugyanis tévesen azt hiszik: megoldódott az etnikai kérdés, miután Románia és Szlovákia bekerült az Európai Unióba. Megjegyezte: ezt ugyan senki nem mondja ki, de szerinte ez a felfogás sokak szemléletében észlelhetô. Az EU valóban több lehetôséget kínál az etnikai kérdés rendezésére, de ez még nem jelenti azt, hogy a probléma máris megoldódott – hangoztatta Markó Béla.

Moldovan József és Ádámosi József, a maroskeresztúri helyi tanács RMDSZ-es tanácsosai a szerkesztôségünkben kerestek meg egy tanácsi határozat okán, amellyel törölték a helyi Agroindustriala Rt. vállalatnak a községi költségvetéssel szembeni 282.330.000 (régi) lejes adósságát. A tanácsosok elmondták, hogy a határozattervezet a 2007. március 27-i tanácsülés napirendjén szerepelt. Ezen, az ülés jegyzôkönyve alapján, a mezôgazdasági, gazdasági-pénzügyi és területrendezési szakbizottság elutasította a Sâmpalean Ioan polgármester által ismertetett indítványt. A szociális-kulturális, oktatási, egészségügyi és szociális védelmi bizottság azt javasolta, hogy az adósságot ne töröljék, hanem ütemezzék át 12 hónapra, amely idô alatt a vállalat kifizetheti a tartozását.

A jogi bizottság viszont egyetértett az Agroindustriala adósságának az eltörlésével. Moldován József szerint a titkos szavazás nyomán 7 igen és 7 nem szavazat jött ki. Ezért Sbârcea úr, valamint a PSD-s és PRM-s tanácsosok nyomására újra szavaztatták a tanácsot. A második szavazás nyomán 9 igen, 4 nem szavazattal, illetve 1 újraütemezési javaslat mellett törölték az Agroindustriala Rt.-nek a helyi költségvetéssel szembeni adósságát.

A panaszosok az ügyet jelezték a prefektusnak, az pedig eddig annyit tett, hogy felkérte a tanácsot, mondják meg, milyen törvénycikkely alapján fogadták el a szóban forgó határozatot. Moldovan azt mondta, nem hagyják annyiban az ügyet, s ha kell, a közigazgatási bírósághoz fordulnak, hiszen nem lehet ilyen könnyelmûen bánni a közpénzzel, amivel egyben azt üzenik az adófizetôknek, hogy így is el lehet járni. Azaz mentesíteni az adózástól.

Tegnapi lapszámunkban a maroskeresztúri Népújság "vox populi" rovatában a megkérdezettek mindegyike egyhangúlag elítélte a helyi tanács döntését, amely értelmében eltörölte a helyi Agroindustriala vállalat 280 milliós adósságát.

Az alábbiakban az érintettek véleményét közöljük.

Tiberiu Sbârcea, az SC Agroindustriala RT. vezérigazgatója számára az ügy világos: miután a maroskeresztúri helyi tanácsosok többsége egyetértett azzal, hogy eltöröljék a késedelmi kamatokat, amelyeket bizonyos adóhátralékok nem a törvényes idôszakban történô kifizetése miatt szabtak ki, minden rendben van. Kérdésünkre, hogy miért nem fizették be idôben az adókötelezettségeiket, objektív okokra hivatkozott. Arra, hogy mezôgazdasági szempontból két nagyon nehéz évük volt, és gyakorlatilag a társaság nem volt képes idejében befizetni a kiszabott adókat és illetékeket.

– Mekkora az évi adókötelezettségük?

– 560 millió lejt fizetünk a helyi költségvetésnek. 2006 ôszén sikerült kifizetnünk több mint 1 milliárdos folyó adósságunkat, a 280 millió lej a késedelmi kamatokból gyûlt össze. A társaság kérést fogalmazott meg a helyi tanács felé. Ennek nyomán hívták össze a tanácsülést és a tanácsosok többsége megszavazta az adósság eltörlését, belátták, hogy milyen nagy erôfeszítést igényelt az egymilliárd lejes adóhátralék befizetése.

A vita során egy Moldovan nevû tanácsos durván nekem esett, valótlan dolgokat vágott a fejemhez. Utólag tudtam meg, hogy polgármesterjelölt volt, és személyes bosszú vezette. Ahelyett, hogy az önkormányzat problémáival foglalkozna, feszültséget szít. Mi ennek a községnek a költségvetéséhez jelentôs összeggel járulunk hozzá, tehát számomra világos: egyetértés kell a közösségen belül, nem széthúzás.

– Lehet, hogy személyes okok is vezették az illetô tanácsost, de az önök adósságának az eltörlése törvénytelen. Azért kérte a prefektus is, hogy nevezzék meg, melyik törvény alapján hozták a határozatot. Ugyanakkor, a legutóbbi tanácsülésen Moldován azt mondta, hogy ha az önök adósságát eltörlik, miért nem teszik meg ezt azokkal a polgárokkal is, akiknek adóhátralékuk van...

– Nem azonos a helyzet. Egy az adó, és egészen más a késedelmi kamat.

– Milyen törvénycikk alapján tekintik önök törvényesnek az eljárást?

– A 92/2003-as kormányhatározat 4., a kifizetések eltörlésérôl szóló fejezete és az adótörvénykönyv 122 cikkelye, 4. bekezdése értelmében az illetékes adóhatóság, a törvényes elôírásoknak megfelelôen, az adós jól megokolt kérése esetén törölheti az adósságot. Ugyanakkor, jelentette ki Tiberiu Sbârcea, a 190/2004-es törvény értelmében a helyi közigazgatási szervek, az adóhátralékok kivételével, újraütemezhetik az elmaradt adósságokat és/vagy felmenthetik a késedelmi büntetések kifizetése alól.

Sânpalean Ioan polgármester kérdésünkre a következôket nyilatkozta: – A mezôgazdasági vállalaté volt az egész terület, amelyet késôbb visszakaptak a tulajdonosok. A vállalat munkahelyet biztosított az embereknek. 2000 után kezdôdtek a területek egy részével a gondok, problémáik voltak az újraszervezéssel, az idôjárással. Késedelmi büntetéseket róttak ki rá, mert nem fizették ki idejében a helyi költségvetéssel szembeni kötelezettségeiket. Az összeg errôl szól. A törvény megengedi a helyi tanácsoknak, hogy bizonyos körülmények között eltöröljék a büntetôkamatokat. Mert azt meg kell mondanom, hogy az adókkal napirenden vannak. Az adókat kifizette Sbârcea úr, majd eljött a tanácshoz és a büntetôkamatok eltörlését kérte. A helyi tanács pedig megszavazta.

– Ez törvényes volt?

– Igen, a törvény megengedi a helyi tanácsoknak ezt az eljárást.

– A tanácsosok egy része nem értett egyet ezzel a határozattal.

– Valóban, egyes tanácsosok ellenezték. De a szavazás nyomán a határozat átment. Be kell vallanom, nekem is jól jött volna az az összeg, de emberségesnek kell lennünk, mert amellett, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartsuk, figyelembe kell vennünk azokat a körülményeket is, amelyek a kialakult helyzethez vezettek. A vállalat hatalmas erôfeszítéssel kifizette az adóhátralékát, és a büntetések eltörlését kérte.

– A legutóbbi tanácsülésen Moldován József tanácsos azzal érvelt, hogy ha az Agroindustriala adósságát eltörlik, engedjék el azoknak az adósságát is, akik az év végéig nem fizetik be az adójukat.

– Azért nem ugyanaz. Valóban vannak szegény családok is, de vannak olyanok, akik nem akarnak fizetni. De nem lehet párhuzamot vonni egy vállalattal, amely kifizette az adóját. Tárgyilagosnak kell lennünk. Komoly problémájuk volt, most valamennyire megerôsödtek, s elsô dolguk volt kifizetni az adóhátralékot.

Albert Zoltán tanácsos szerint az áprilisi tanácsülésen született a határozat, töröljék a büntetôkamatokat. Három bizottság közül kettô javasolta, legyen eltörölve, az általa vezetett tanügy–kultúra–egészségügyi szakbizottság azt mondta, eltörölni nem lehet, de ütemezzék át tizenkét hónapra, s azalatt fizesse ki. A tanácsban titkos szavazás volt, elôször 17 tanácsos volt jelen, 7-7 volt, másodszori szavazásnál 8-7 lett, s eltörölték.

"Véleményem szerint, ha az Agroindustrialának eltöröltük az adósságát, akkor ugyanúgy a lakosságnak is el lehet törölni. Vagy más cégeknek. Nem lehet egyiket elônyben részesíteni, mást nem. A januári, februári, márciusi, áprilisi tanácsi határozatok nagyon kétértelmûek, mivel az önkormányzatnak nem volt titkára, bár az állás megüresedett január 8-án, nem volt egy titkár, aki elôkészítette volna a dolgokat. Nem beszélve arról, hogy a jogtanácsos sem vett részt ebben a tevékenységben. Most van titkár, Stoica Melinte Rodica, mi húzzuk a nehezet, de ô nem nyilatkozik". A tanácsos szerint "nagy cirkusz volt a május 31-i tanácsülésen, amikor május 10-i dátummal kértem egy tanácsi határozatot, hogy az iskola nevében tudjak leadni egy pályázatot a minisztériumnak. Minden dokumentáció kész volt, a Maros megyei környezetvédelmi ügynökségtôl megvolt az engedély, s a titkárnô nem volt képes ráírni: "aprobat". Azzal takarózott, hogy nem nyújtottam be 30 nappal korábban. Direkt akadályozta a pályázat benyújtását. Én követeltem, hogy fogadjunk el határozatot, hogy ezután mindenben tartsuk be a törvényeket: a határozatokat két nyelven bocsássuk ki, függesszék ki, mert most csak románul van. Mióta ez a titkár van, sem az ülés jegyzôkönyvét, sem a határozatokat nem juttatja el a tanácsosoknak. Panaszt tettem a polgármesternél, s megígérte, közbelép, hogy változtasson a viselkedésén, de mindeddig nem történt semmi".

Eddig a történet. Nem kívánunk pró vagy kontra állást foglalni, hiszen lehet szigorúan eljárni, s az utolsó baniig megkövetelni a befizetést, így követeli a méltányosság a többi adófizetôvel szemben. De lehet a késedelmi kamat eltörlésével segíteni a község számára fontos nagyberuházót, ami minden esetben vitát szül.

Egyet nem lehet, a törvényt kijátszva kedvezményeket osztani. Ez fog kiderülni, ha a prefektus, a törvényességi felügyeletet ellátva, döntést hoz. Kíváncsian várjuk.

A prefektus tegnap bejelentette: javítani szeretné a megyei közszolgáltatások színvonalát, és július 1-tôl kezdve az ilyen szolgáltatásokat biztosító intézményekben gyorsan, pontosan szolgálják ki a polgárokat. Ciprian Dobre ugyanakkor kérte a sürgôsségi illeték csökkentését a pénzügyi bizonylat esetében.

A prefektus egyelôre a hatáskörébe tartozó útlevélosztály, a gépkocsivezetôi vizsgát lebonyolító és hajtási engedélyt kibocsátó hivatal, az autóbeíratási hivatal, a büntetlenségi illetve a pénzügyi bizonylatot kibocsátó hivatal valamint az autó-nyilvántartási hivatal tevékenységének átszervezését rendelte el.

A cél az, hogy a fent említett hivatalok gyorsan és pontosan szolgálják ki a polgárokat. Az útlevélosztályon például sürgôsségi eljárással 2 óra alatt kiváltható lesz bármilyen típusú útlevél és ugyanennyi idô alatt kézhez lehet majd venni a hajtási engedélyt, és beíratható forgalomba a gépjármû. Ami a sofôrvizsgákat illeti, az elsô vizsgázás alkalmával legtöbb 5 napon belül beütemezik a vizsgázót, a második alkalmával 20 napon belül.

Felgyorsul a számtáblák elkészítése is, eddig egy Kolozs megyei cég készítette és szállította le hetente két alkalommal a megrendelt számtáblákat, júliustól Maros megyében is mûködni fog egy hasonló, a Közigazgatási és Belügyminisztérium által létesített mûhely. A jogi személyek részére kiállítandó pénzügyi bizonylat esetében a prefektus a kormánynak eljuttatott beadványban javasolta a 100 lejes sürgôsségi díj csökkentését, hiszen a bizonylat alig pár óráig érvényes és nincs több munka vele, mint a büntetlenségi bizonylattal, aminek estében ez az illeték egytizedét sem teszi ki a fent említett összegnek. Ezenkívül diszkriminációnak tartja, hogy a jogi személyek számára tízszeres sürgôségi illetéket szabjanak meg, miközben a magánszemélyek 5 lejt fizetnek a büntetlenségi bizonylatért. A szóban forgó iratokat jövô hónaptól helyben bocsátják ki a Maros megyében, 24 órán belül pedig a más megyékben születetteknek. Ami az Autóbejegyzési Hivatalt illeti, Ciprian Dobre szerint rengeteg a panasz a gépkocsi homologálási és azonosítási lapjainak kibocsátását illetôen, ami 1-tôl 7 óráig is eltarthat, ezt szeretnék felgyorsítani. A hivatal minden mûszaki eszközt megkap, amire szüksége van – nyilatkozta. Július 1-jétôl a Romtelecom zöldvonalat bocsát a polgárok rendelkezésére, így könnyebben lehet panaszt tenni – mondta a prefektus. "Szeretnénk javítani a közszolgáltatásokon. A hivatalvezetôknek meg kell érteniük, hogy a hivatalnokok vannak a polgárokért, és nem fordítva. Azoknak, akik ezt nem értik meg, azt üzenem: senki sem pótolhatatlan" – mondta a prefektus. Nem ártana példát is statuálni a pótolhatóságra.

Azt már nem tette hozzá, hogy ha az elmondottak szerint egyszerûsíthetôk az ügyfelek javára a hivatali procedúrák, miért kell ezt a prefektusnak kierôszakolnia, ahelyett, hogy a hivatalok vezetôi maguk javítanának a szolgáltatásokon? Végtére is azért kapják a fizetésüket. Netán egyéb érdekek tették eddig nehézkessé a bürokráciát?

Vasárnaptól a szászrégeni DIO-ház Gyenes Kálmán magyarországi fotómûvész tárlatának ad otthont. A kiállított képeket a mûvész Erdély több településén, több esemény kapcsán készítette elsôsorban azzal a szándékkal, hogy az itteni életvitelt, jelentôsebb eseményeket a magyarországi közönségnek bemutassa. A kiállítást Demeter József, szászrégeni református lelkész nyitotta meg.

Gyenes Kálmán, EFIAP-díjas, több kitüntetés birtokosa, a szegedi Dél-Magyarország címû lap fotóriportereként bejárta egész Európát, s mindig fotós szemmel figyelte a tájat, az épületeket, az embereket. 1991-tôl rendszeresen jár Erdélybe és Moldvába, ahol a székely- és a csángósors foglalkoztatja. – Én nem manipulálok, azt fotózom, amit látok. De Erdélyben nemcsak látok, hanem érzek is, érzem az emberek közötti kapcsolatot, az egyszerû emberek ôszinteségét, a sugárzó szeretetet. Azért vágyom mindig vissza, mert az erdélyiek között feltöltôdöm, ami következô utamig tovább éltet. Sütô András azt kérdezte édesanyjától, mit írjon a faluról, a családról. Az édesanya azt felelte: az igazat. Így vagyok én is, az igazat fotózom, azt mutatom be a magyarországi közönségnek, hogy ezzel közelebb vigyem hozzájuk Erdélyt. Mert be kell vallanom, sokan csak keveset tudnak az itteni emberekrôl, arról, hogyan élik meg ôk magyarságukat – mondta Gyenes Kálmán a kiállításmegnyitón.

Demeter József lelkipásztor elmondta, hogy a Szászrégenben kiállított fotókat a Balassi Intézetben látta, s akkor döntötte el, hogy meghívja a mûvészt. Azt a mûvészt, akiben ismeretlenül is felfedezte a magyarságszeretetet, a tiszta lelket, tiszta szívet és tiszta szemet. Akinek fotói Zákányszéken ugyanúgy üzennek, mint a Párizsi Magyar Intézetben vagy a szászrégeni DIO- házban.

De mi látható a falakon? Egy-egy téma köré csoportosítva: a kiállítás címében szereplô csíksomlyói búcsún, a gyimesi tájról, Sütô Andrásról, a gyulafehérvári székesegyházról, Torockóról, a kolozsvári templomokról, az aradi Szabadság-szobor kiszabadításáról készített felvételek, vagy az a korondi székely kapu, amelyen beszédes üzenet van: Mi minden magyart befogadunk.

A kiállítás hétköznap 9-17, szombaton 9-14 óra között július végéig látogatható.

Az egészségügyi miniszter és a fôispán is téves ötletnek tartja, hogy az iskolákban külön helyiségeket hozzanak létre, ahol a cukorbeteg gyerekek nyugodt körülmények között beadhatják maguknak a szükséges inzulinadagot – derült ki a Maros megyei cukorbeteg gyerekek és fiatalok egyesülete által szervezett tanácskozáson, amelyen jelen volt többek között Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Ciprian Dobre fôispán, továbbá a megyei tanfelügyelôség képviselôi, szakorvosok, családorvosok és szülôk.

A szülôk már jó ideje szorgalmazzák e helyiségek kialakítását, ugyanis a gyerekek iskolaidô alatt arra kényszerülnek, hogy az iskolák orvosi rendelôiben, rosszabb esetben pedig a mellékhelyiségekben adják be maguknak az inzulint. Válaszként a felvetett javaslatra a miniszter kifejtette, nem tartja jó ötletnek, mivel ezáltal a beteg gyerekek hátrányos helyzetben éreznék magukat, a többiek pedig úgy tekintenének rájuk, mint fogyatékosokra.

A fôispán véleménye hasonló: – Nem volna megfelelô intézkedés külön helyiségeket létrehozni erre a célra, ugyanis ezeket a gyerekeket nem kell megkülönböztetni, elkülöníteni még pozitív értelemben sem. Nem kell azt éreztetni velük, hogy fogyatékosok lennének, mert nem azok. Normális körülményeket kell biztosítani nekik, úgy mint minden gyereknek – fejtette ki.

A prefektus szavaira adott válaszként Molnar Rodica, az egyesület elnöke hozzátette, hogy egy cukorbeteg gyereket nevelô családban a normalitás napi több inzulinadagot, állandó vércukorszintmérést és különleges étkeztetést jelent. "Egyetértek, hogy e gyerekek nem fogyatékosok, de speciális igényeik vannak" – fogalmazott az elnök.

E kérdésre megoldás nem született, azonban a találkozón más problémákról is szó esett. Az egyesület egy listát juttatott el a miniszterhez, amelyen olyan pontok szerepeltek, mint a cukorbetegek ellátására szánt összegek, valamint a vércukorszintet mérô tesztek szétosztása.

Az egészségügyi miniszter elmondta, idén 298 millió régi lejt különítettek el a cukorbetegek ellátására, ami jóval több, mint a tavaly biztosított 217 millió régi lej.

A vércukorszintmérô tesztekkel kapcsolatosan megoldásként azt javasolta, hogy e tesztek nem csak a szakorvosoknál, hanem a háziorvosoknál is hozzáférhetôek legyenek. A háziorvosok között annak függvényében osztanák szét ezeket, hogy hány cukorbeteg van a nyilvántartásukban.

A tanácskozás ideje alatt a szomszédos helyiségben a cukorbeteg gyerekek számára szórakoztató programot szerveztek, ahol gitár kíséretében közösen énekeltek.

A tervezettôl eltérôen, július 1- jétôl mégsem emelik a földgáz lakossági árát Romániában. A gazdasági és pénzügyminisztérium keddi közleménye szerint a lakossági gázár "egy ideig" a jelenlegi szinten marad.

A gázárakat legutóbb január elején módosították: akkor 4 százalékkal csökkentek a lakossági tarifák.

Ugyanakkor július 1-tôl a román földgázpiacot teljesen liberalizálják, ami elvileg lehetôvé teszi a háztartások számára, hogy alkudjanak a szállítókkal.

A kormány társadalmi segélyalapot hozna létre, hogy legalább 2008-ig a lakosságnak ne kelljen többet fizetnie a gázfogyasztásért. Ezt a tervet a kormányfô ismertette még tavaly novemberben, miután megbeszélést folytatott Wolfgang Ruttenstorferrel, az osztrák olaj- és gázipari vállalat, az OMV elnökével. Ebbôl az alapból állnák a lakosság gázellátási költségeinek egy részét.

A gázár megfékezésére mutatkozó megoldások közül a segélyalap létrehozása a kormány szerint, az egyik lehetôség. A továbbiakban a kormány és az OMV küldöttsége tárgyalásokat kezd, hogy megtalálják a mindkét fél számára elfogadható törvényes megoldást.

Az OMV elnöke azért utazott Romániába, mert hatalmas felháborodást keltett, hogy novembertôl 8,5 százalékkal drágult a gáz, és az újabb emelés tavaly már a harmadik volt.

Romániában jelenleg a világpiaci ár mintegy 40 százalékát éri el a gáz értékesítési ára. – Az orosz gázért ezer köbméterenként 300 dollárt fizetünk, de csak 130 dollárért adjuk el Romániában – közölték az OMV-nál szeptemberben. A gázár nem az állami korlátozások miatt ilyen alacsony, hanem önkorlátozásról van szó – mondta Werner Schinhan, a Petrom vezérigazgató-helyettese. 2009-ig azonban Románia is felzárkózik a világpiaci árszintre.

Az OMV 2004. decemberben zárta a legnagyobb román olajvállalat, a Petrom 51 százalékának megszerzését két lépésben – részben tôkeemeléssel -, összesen 1,499 milliárd euróért. A Petrom késôbb újabb, 64,3 millió új lejes tôkeemelést hajtott végre, 5,66 milliárd lejre növelve részvénytôkéjét. Az OMV az új részvények 51,9 százalékát, a román gazdasági minisztérium a 41 százalékát vette meg. A kibocsátás 2,06 százalékát a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vásárolta fel, a többit magánbefektetôk jegyezték le.

Az Európai Bizottság Romániáról szóló jelentése objektív és korrekt lesz, bemutatva mind az elôrehaladásokat, mind a reformokkal javítandó területeket, a védzáradékról keringô hírek pedig csak spekulációk, mivel ez irányban nem született döntés, jelentette ki José Manuel Barroso, az EB elnöke.

Barroso a Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel való találkozás végén jelentette ki ezeket. Tariceanu beszámolt az EB-elnöknek a Románia által tett elôrelépésekrôl az EU-val szemben vállalt kötelezettségek terén, ugyanakkor biztosította Barrosot, hogy a bukaresti hatóságok folytatni fogják a reformintézkedéseket, beleértve az európai alapok lehívását is.

Calin Popescu Tariceanu kormányfô kedden Brüsszelbe érkezett, hogy az EB országjelentésének bemutatása elôtt José Barroso EB-elnökkel és Hans-Gert Pottering EP-elnökkel tárgyaljon.

Az EB június 27-én mutatja be jelentését Románia és Bulgária csatlakozás utáni elômenetelérôl.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nem kívánta kommentálni a romániai politikai helyzetet. Csupán nagy általánosságban mondta el, hogy jó, ha létezik az opciók változatossága, de léteznie kell ugyanakkor egy stabilitásnak is, hogy az ország arculata ne szenvedjen csorbát.

Az újságírók a Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel való találkozás végén tették fel neki a kérdést, hogyan kommentálja a romániai politikai helyzetet, és hogy szerinte a jelenlegi kormány véghez tudja-e vinni a vállalt kötelezettségeket, amire Barroso azt válaszolta, nem kívánja kommentálni a helyzetet.

Barroso csupán annyit mondott, hogy Románia, "amelyben az élô demokrácia uralkodik", nem az egyedüli európai ország, ahol belsô politikai viták vannak.

Az EB elnöke hangsúlyozta azonban, hogy észrevételei nem a jelenlegi bukaresti kormányra vonatkoznak, hanem egy általános helyzetre.

Védôszentet kapott Újvidék: az észak- szerbiai Vajdaság tartomány székhelyére ezentúl Szent György vértanú "vigyáz", amiért a november közepén tartandó búcsún mondhatnak hálát az ortodox többségû város lakói, ha úgy tartja kedvük. A tartományi székhely védôszentjét még a városi képviselôtestület hétfôi ülésén "választották meg". A magas "tisztség" bevezetését a várost irányító hármas pártkoalíció indítványozta hirtelenjében, s képviselôik gyorsított eljárással meg is szavazták az indítványt.

A dolog politikai pikantériája, hogy a hármas koalíció részeként a szélsôségesen nacionalista szerb radikálisok és a jobboldali Szerbiai Demokrata Párt mellett az elôterjesztôk között voltak a milosevici szocialisták is. A közgyûlési vitában egyesek a közgyûlés szószékérôl az orruk alá is dörgölték, hogy a volt kommunisták most vallási ünnepet kívánnak meghonosítani a városban.

Az ellenzék hevesen tiltakozott, mondván: ilyen döntést nem lenne szabad ráerôltetni az újvidékiekre, hiszen a lakosság nagy része nem ortodox hitû, sokan pedig nem vallásosak. A vörös-fekete hármas koalíció városatyái az ellenvetéseket sutba vágva azonban áldásukat adták az indítványra.

A döntés nyomán az újvidéki búcsú ezentúl november 16-án, az ortodox naptár szerinti Szent György vértanú napján lesz.

Mirko Djurdjevic vallásszociológus az újvidéki eseményeket kommentálva nem talált kivetnivalót abban, ha egy város védôszentet választ magának, aggályosnak vélte viszont, hogy ez a folyamat a szerbiai településeken az elmúlt években a társadalom erôltetett klerikalizálását célzó hullámként vonult végig.

A dán uralkodóház két nagy vonala az Oldenburg- és a Glücksburg-ház. A dinasztia megalapítója Christian von Oldenburg (1426-1481), aki 1448-ban I. Keresztély néven került a dán trónra. Az Oldenburg házat 1863-ban váltotta fel a trónon a Glücksburg-ház képviselôje, II. Margit jelenlegi uralkodó is a Glücksburg-családból származik.

Az 1953-ban elfogadott trónöröklési törvény értelmében lépett hatályba Dániában a nôi trónöröklési jog. Ez tette lehetôvé, hogy IX. Frigyes király 1972 januárban bekövetkezett halála után legidôsebb lánya II. Margit néven Dánia királynôje lett.

Margit 1967-ben feleségül ment Henri de Laborde de Monpezat francia grófhoz, aki Henrik néven az uralkodónô férje rangot viseli. A házaspárnak két fia van: az 1968-ban született Frigyes trónörökös és az 1969-ben született Joachim herceg.

A dán dinasztia egyik ága a Schleswig-Holstein-Sonderburg- Glücksburg uralkodóháznak. IX. Keresztély dán királyt (1818-1906), a jelenlegi királynô dédapját "Európa nagyapjaként" tartják számon. Leányai révén többek közt egyaránt nagyapja volt az utolsó orosz cárnak, II. Miklósnak és V. György angol királynak (II. Erzsébet nagyapjának).

A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házhoz tartozik még a norvég és az egykori görög uralkodó család is. Dán hercegek alapították meg az uralkodóházat Görögországban (I. György 1863-ban) és Norvégiában (VII. Haakon 1905-ben).

Margit dán hercegnô 1921-ben feleségül ment René bourbon-parmai herceghez, Zita volt osztrák császárné és magyar királyné fivéréhez, és áttért a katolikus vallásra. Lánya, Anna a volt román király, Mihály felesége.

(MTI) – A Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára szerint nem a magyar, hanem a román belpolitikai helyzet alakulása eredményez az RMDSZ számára politikai nehézségeket. Ezt Gémesi Ferenc mondta az RMDSZ és a Magyar Koalíció Pártja vezetôjének hétvégi nyilatkozatára reagálva az MTI-nek.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának vezetôje azt mondta bukaresti megbeszélésük után, hogy a belpolitikai egymásnak feszülés miatt csökkent a magyarországi odafigyelés a határon túli magyar közösségekre, a viták a magyar pártok és intézmények energiáját oly mértékben lekötik, hogy ez befelé fordulást, a magyar külpolitika hatékonyságának csökkenését eredményezi.

Gémesi Ferenc szerint ugyanakkor talán soha még olyan intenzív nem volt a magyar-magyar egyeztetés, mint az elmúlt egy évben. Ilyen gyakran még nem találkozott egymással a határon túli magyar politikai elit a miniszterelnökkel és magyar kormány képviselôivel – mondta az államtitkár.

Mint mondta, érti, hogy bizonyos szempontból a román belpolitika alakulása miatt az RMDSZ nehéz helyzetben van, s úgy érezhetik, elkelhetne nagyobb figyelem az ügyek iránt. Érti, hogy ez egy reális probléma, de ez nem abból fakad, hogy nincs elég figyelem a határon túli magyarok iránt, s nincs elég egyeztetés magyar-magyar ügyekben.

Utalt arra, hogy tavaly nyáron elhatározták, nem exportálják a magyar belpolitikát a határon túlra, a magyar közösségek körébe.

Ennek jegyében a kormány tartózkodik attól, hogy a hazai politikai kérdéseket a külhoni magyar vezetôkkel vitassa meg, de szakmai-tartalmi ügyekben és az ôket érintô politikai kérdésekben is folyamatos az egyeztetés. Amikor olyan helyzet alakult ki, hogy sérelem érte a magyar közösséget, nem tudta jogait gyakorolni, sérült az identitáshoz való joga, ilyen esetekben a magyar kormány eddig is határozottan lépett fel.

Arra a kérdésre, hogy kapott-e a kormány meghívást, a szeptember 1-én Révkomáromban rendezendô Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következô ülésére, azt mondta: nem, de az nem is gyakorlat, mert ez a fórum azért jött létre, hogy a határon túli szervezetek egymással egyeztessék álláspontjukat.

Nem valamilyen különleges esemény kapcsán jött Marosvásárhelyre, de sok mindent meg kell beszélnie a területi szervezetekkel, és egy erdélyi körút alkalmával nem hagyhatta ki Marosvásárhelyt sem, nyilatkozta tegnap a Népújság kérdésére Cristian Diaconescu, a PSD szóvivôje, aki a Szociáldemokrata Párt megyei székházában találkozott a sajtó képviselôivel. További kérdésre válaszolva jelentette ki, hogy fôleg az érdekelte, hogyan csapódnak le vidéken a bukaresti események.

Véleménye szerint a hétfôi pédés bizalmatlansági indítvány amolyan politikai kiáltvány volt, a demokraták és szövetségeseik túl nagy vadra lôttek.

Újra megerôsítette, hogy a PSD ellenzékben marad, lemondott a bizalmatlansági indítványról és a bejelentett 3 egyszerû indítványról is, mert ebben a szesszióban procedurálisan sem lehetett volna kivitelezni. Viszont a következô hetekben, még a június 28-án esedékes országjelentés elôtt tárgyalásra hívják a parlamentbe a miniszterelnököt, az egészségügyi, valamint a mezôgazdasági minisztert, illetve az igazságügyi tárca vezetôjét, mivel a szociáldemokraták véleménye szerint ezeken a területeken vannak a legnagyobb problémák.

A Népújság felvetésére, hogy ha meg akarják nyerni a következô választásokat, van-e kidolgozott stratégiájuk, Diaconescu kijelentette: egyelôre azon dolgoznak, hogy minél több szavazathoz jussanak, de lassan készül a stratégiájuk is. A kérdésre, hogy az úgynevezett "kolozsvári csoport" készül-e átvenni a hatalmat, azt válaszolta, hogy ô hisz Ioan Rusnak, aki több alkalommal is kijelentette, hogy Mircea Geoanat támogatja.

Kifejtette, hogy a PD jogi szempontból még mindig a DA Szövetség tagja, eszerint még életben van a közös kormányprogram, amely törvényerôre emelkedett, miután a parlament megszavazta. Véleménye szerint nevetségessé teszik az országot külföldön.

Nagy Zsolt felfüggesztésérôl kijelentette, 2004 novemberében az európai partnerekkel megegyeztek abban, hogy a volt vagy funkcióban levô állami méltóságok elleni speciális bûnügyi eljárás felesleges, értelmetlen. Törölték a volt méltóságok elleni eljárás indítását, de a funkcióban levôkre érvényes maradt. Ezáltal fennáll a politikai bosszú gyanúja. Nem akarta kommentálni az elnök eljárását, mert a törvény megengedi azt.

Egyik helyi lapban érdekesnek vélt cikkre bukkantam. Aztán kiderült, hogy csak hozzá nem értésrôl van szó. Már a cikk elsô oldali beharangozása is elgondolkodtató: "Vért adunk, vagy meggyónunk az asszisztensnôknek?" A cím meg pláne: "Te, aki ezt olvasod, ne is gondolj arra, hogy vért adhatsz, ha Kongóból jöttél". Az iromány lényegében a véradás tervbe vett új szabályzatát kritizálja – enyhén fogalmazva laikus szemmel –, s többek között arra is kitér, hogy a véradást megelôzôen bizonyos kérdésekre írásban kell válaszolni. Közben megszidja az egészségügyi minisztert is, ami egyébként nem árt, de ebben az esetben, tetszik, nem tetszik, igaza van. A véradásra vonatkozó inkriminált elôírásokat nem ô találta ki, tôlünk nyugatabbra már rég érvényben vannak. Mert mirôl is van szó? Például arról, hogy a jövôbeli donornak, véradás elôtt olyan "drákói"(?!), az ember intim életére vonatkozó kérdésekre kell válaszolni, hogy volt-e nemi kapcsolata az utóbbi tizenkét hónapban olyan személlyel, aki ezért pénzt kapott? Vagy vett-e részt csoportos szexszeánszon? Sôt, férfi létére volt-e nemi érintkezése más férfival, vagy ha nô az illetô, férjének volt-e homoszexuális kapcsolata (szeretném látni azt a férfit, aki ilyesmit hölgypartnerének bevall, de egy élettárs erre idôvel magától is rájön). Aztán a törvénytervezet arra is kitér, hogy azok sem adhatnak vért, akik Afrika bizonyos területeirôl származnak; továbbá joggal utasítja vissza az írástudatlanokat is, mert nem tudják a kérdôívet kitölteni.

Hát, lássuk csak: elôször is a "gyónás" nem az asszisztensnôknek történik, hanem a vizsgáló orvosnak, márpedig megszokott tény, hogy egy orvosnak olyan intim titkokat is el szokás – sôt kell! – árulni, ami nem tartozik senki másra. Továbbá a transzfuziológia az orvostudománynak olyan ága, amelyben a medicína mindkét feladata érvényesül: elôször is a gyógykezelés, amelyben óriási szerepe van a levett vérnek, illetve származékainak, és legalább olyan fontos feladatai vannak a megelôzés terén is. Ez utóbbi kétirányú. Egyrészt el kell kerülni, hogy a vérvétel ártson a véradónak (például ne fokozzon egy már meglévô vérszegénységet), másrészt azt, hogy a transzfúzió ne ártson a vért kapó betegnek, s itt elsôsorban a vérrel átvihetô fertôzések (AIDS, szifilisz, májgyulladás stb., amik nemi úton is terjednek, fokozott mértékben a homoszexuálisok között) kiküszöbölése a cél, és éppen erre való, többek között, a kérdôív. Az, hogy a kitöltésekor hazudni is lehet, nem indok az elvetésére. Abból az igazságügyi elvbôl kell kiindulni, hogy mindenki ártatlan mindaddig, amíg az ellenkezôje be nem bizonyosodik. Aztán a hazugságnak megvan a hátulütôje. Ötven évvel ezelôtt egy felelôtlen egyetemi hallgató letagadta, hogy sárgaságon esett át. Mivel akkor még nem volt kérdôív, csak kikérdezés, amit a donor aláírásával szentesített, s mivel az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok se mutattak kóros eltérést, a vérét minden további nélkül felhasználták. Igen ám, de a vérkapó egy idô után besárgult, s rövid idô alatt súlyos, úgynevezett toxicus hepatitisben elhunyt. A járványtani ankét során kiderült, hogy az illetô véradót a fertôzôklinikán kezelték májgyulladással, aminek elhallgatása halálos szövôdménnyel járt. A "studencet" rövid úton kicsapták az egyetemrôl, s tanulság: elôbb-utóbb a legtöbb "turpisságra" fény derül, arról nem is beszélve, hogy egy aláírt hamis nyilatkozat büntetôjogi felelôséggel jár. Az, hogy nálunk a lakosság egy része nem érett meg (teljesen) egy ilyen kérdôívre, nem jelenti azt, hogy nem kell bevezetni; egyszer csak el kell kezdeni. Az említett "jobb helyeken" a véradók zöme a középosztályból kerül ki, annak is az alsóbb rétegeibôl, akik önzetlenül, anyagi érdekeltség nélkül sietnek beteg embertársaik segítségére, és ha a kérdôívben szereplô valamelyik veszélyes probléma rájuk is vonatkozik, eszükbe sem jut vért adni, tudván, hogy ezzel valaki(k)nek ártanának. És ezek a donorok nem kapnak egyebet, mint egy kiadós tízórait. Sajnos, mi még nem tartunk ott. Középosztályunk… hm… gyenge lábakon áll, a véradók tekintélyes hányada a legszegényebb rétegekbôl kerül ki, melynek tagjai anyagi ellenszolgáltatást várnak – és közvetve kapnak is, ha az élelmiszerre jogosító bont a közélelmezési egységekben pénzre váltják át, ami kimondottan ellenkezik a Nemzetközi Transzfúziós Társaság elveivel. Az ilyen véradóknak "persze" nincs érdekükben ôszintén kitölteni azt a bizonyos kérdôívet, s ha ráadásul analfabéták, nem is képesek ilyesmire. Pedig épp közöttük vannak szép számban promiszkuitásban élôk, akik a legnagyobb veszélyt jelentik a vérkapókra nézve, mivel ki vannak téve a legtöbb, nemi úton s egyúttal vérrel is átvihetô fertôzéseknek. A véradók másik nagy része nálunk a betegek hozzátartozói közül kerül ki, "ha nem adsz vért, meghal a rokonod, ismerôsöd, munkatársad" jelszó alapján, ami (a véradás szempontjából) a legfejletlenebb országokra jellemzô, s ami szintén ellenkezik az említett társaság elveivel, mivel a zsarolás egy formájának tekinthetô. És miért nem adhatnak egyes afrikaiak vért? Mert az AIDS legsûrûbben éppen náluk fordul elô. Vannak olyan közép-afrikai államok, ahol a HIV- fertôzöttségi arány a lakosság 10%-át is érintheti. Az az állítás pedig, amely szerint a kérdôív azért felesleges, mert a levett vérbôl elvégzett utólagos vizsgálatok amúgy is kimutatják a fertôzést, egyszerûen légbôl kapott. Az igaz, hogy a fertôzések nagy része laboratóriumban kimutatható, de minden esetben van egy kezdeti periódus, az úgynevezett lappangási idô, amikor klinikai tünetek még nincsenek, s amikor semmilyen próba nem utal fertôzésre, de a vírus- vagy baktériumhordozó már fertôzôképes. És ez a legnagyobb gond, ami a vérkapót veszélyezteti. Az ilyen eseteket csak alapos anamnézissel lehet felderíteni, amibe beletartozik annak az ominózus kérdôívnek a kitöltése is.

Mi tehát a teendô? Minél hamarabb el kell érni a fejlett országok szintjét, ahol a véradás valóban önzetlen, térítésmentes, a mi szóhasználatunkkal élve: tiszteletbeli. Ehhez folyamatos, kitartó, mondhatni makacs meggyôzô munkára van szükség, amit még az iskolákban el kell kezdeni, csak így érhetô el, hogy a gyerekek abban a tudatban nôjenek fel, hogy véradományukra igenis szükség van. Nem elég csak "sátoros ünnepekkor", mint amilyen például az Egészségügyi Világnap, "megereszteni" egy-egy nagyjából semmitmondó újságcikket, miszerint kell vér, gyertek, adjatok!". Ez nem ér semmit. A jó példa sem felesleges. Ha egy intézmény vezetoje részt vesz egy véradási akcióban, a beosztottak sem fognak elmaradni. Csakhogy a vezetoséget is meg kell ám gyozni! Aztán nem csak a szívre, az értelemre is lehet hatni. Ismert, hogy a rendszeres véradók egészségesebbek és tovább élnek mint a lakosság átlaga, amiben nem kis szerepe van az ismételt orvosi ellenorzéseknek (amik során például felfedezheto egy még tünetmentes, lappangó cukorbetegség vagy magas vérnyomás), no meg annak is, hogy a véradás mozgósít egy sor védekezési reakciót ami erosíti a szervezetet. És bizony az a könnyítés sem ártana, ha a vérközpontokban a véradóknak - kérésükre - továbbra is ingyenesen végeznének el egy sor olyan vizsgálatot is ami nem kötött szorosan a véradáshoz (például a vér koleszterinszintjének a meghatározását, vagy a munkába állához szükséges vérvizsgálatot). Persze az sem ártana, ha a középosztály megerôsödne s a lakosság életszínvonala emelkedne, ez azonban már nem az egészségügy feladata.

Mindenesetre, a többször idézett cikkbôl ismételten levonható a régi tanulság: "Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul"!"

"Miután Chopint játszottam, úgy éreztem, mintha soha el nem követett bûnök és mások tragédiája miatt sírnék."

(Oscar Wilde)

Chopint bécsi búcsúhangversenye közben éri a lengyel szabadságharc híre. Ennek hallatára megszakította játékát és egy vad, magával ragadó ritmusú darabkát rögtönzött: a közönség felállva, önfeledten tapsol. A hangverseny után papírra veti az improvizált darabot Forradalmi etûd címen. Röviddel ezután Bécsbe érkezett a lengyel szabadságharc leverésének a híre, régi varsói barátai közül alig néhányan élték túl. Vége a szabadág illúziójának, szertefoszlik minden álma, hogy visszatérjen Varsóba. S mellé a gyötrelem, vajon ifjúkori szerelmét, Constancja Gladowskát viszont fogja-e még valaha látni? Ezek a gondolatok kínozzák a postakocsiban Párizs felé.

Párizsban lüktetô kultúrélet és fiatal mûvészek körébe kerül egy csapásra, akik között egészen otthonosan érzi magát. Nyomban egy neves kiadóhoz viszi néhány zongoradarabjának kottáit, majd pár nap múlva újból benéz a kiadóhoz, a kották sorsáról érdeklôdni. Mikor azonban belép a kiadó üzletébe, majd´megáll szíve dobogása: valaki az emeleten az ô darabját játssza zongorán ... ragyogóan. Senki nem ismerhette a darabot! S akkor? Gyors léptekkel rohan fel az emeletre, ahol egy fiatalember önfeledten játssza a darabját, annyira a kottába merül, hogy fel sem néz. A nagy meglepetés ellenére azonban leül a szobában lévô másik zongorához, és együtt játszanak tovább. Pár pillanat múlva a fiatalember bal kezét nyújtja Chopin felé, mondván:

– Aki ezt a gyönyörû darabot kívülrôl tudja játszani, bizonyára a zeneszerzô kell legyen.

Chopin válasza azonnali:

– Aki ezt az ismeretlen darabot ilyen magával ragadóan tudja játszani, Liszt kell legyen.

A végén egyszerre ugranak fel és összeölelkeznek: Chopin 22, Liszt 21 éves. A történet éve 1832, tehát 175 évvel ezelôtti. Ekkor, itt és így kezdôdött két halhatatlan zeneszerzô életre szóló barátsága.

Dr. Szôcs Károly

(Forrás: Kurt Pahlen: Die große Geschichte der Musik, Cormoran Verlag, 1998; 395-396 old.)

"Jó érzés, hogy az embert épp a szülôhazájabeliek becsülik meg leginkább, akiket ô maga mindenekelôtt becsül. Csaknem olyan ez, mint mikor a szerelem viszonozva van." Homoródalmáson született a Gondos atyafiság, A sátán labdái, a Húgom, Zsuzsika és további regények, megrendítô novellák, elbeszélések szerzôje. A harmadik éve távozott író emlékét szépen vigyázzák a faluban. Halálának elsô évfordulóján kopjafát állítottak a sírjánál, a második évfordulóra Tordai Árpád tanár rövid színdarabot írt a Gondos atyafiságból, amelyet az iskola diákjai mutattak be. Az idei falunapok keretében, szeptemberben Szabó Gyula-emlékszobát avatnak. A szülôházat már nem a család birtokolja, ezért kiválasztották a falu legrégebbi parasztházát, egy 17. század közepi, régi kék házat, ezt rendezik be. Szabó Gyula gyermekei édesapjuk íróasztalát, kéziratait, A sátán labdáit ábrázoló festményt, könyveinek sorozatát és személyes tárgyait vinnék oda. A falakra Szabó Gyula-idézetek és családi képek kerülnek, azokat muzeális értékû tárgyak egészítik ki, ekként tájház jelleget is kap az épület, melyet a megyei tanács megvásárol, és amely a köztudat szerint egykor osztrák tisztek szálláshelye volt, ma is Német utcaként emlegetik. (Antal Ildikó, Hargita Népe)

2005 októberében a Kossuth Rádió felhívására a Kárpát-medence árvízkárosultjai javára az adakozók által felajánlott ékszerekbôl, értéktárgyakból aukciót rendeztek, és a befolyt összeget a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára utalták át. Az árverésrôl csupán utólag, a Magyar Nemzet híradásából értesültem, s akkor tudtam meg, hogy Raksányi Gellért, aki 1947 óta tagja a Nemzeti Színháznak, a Nemzeti Színháztól kapott ötvenéves jubileumi aranygyûrûjét ajánlotta fel az árvízkárosultak javára.

Raksányi Gellért hatvan éve színész. Maga sem tudja, e hat évtized alatt hány szerepet játszott el színpadon, filmen, televízióban, rádióban; címe, rangja, kitüntetése temérdek, mérhetetlen szeretet övezi, nap mint nap fellép színpadon, baráti összejöveteleken, gyûléseken, ünnepi esteken. Az idôsebbeknek Kutyu, a fiataloknak Kutyu bácsi, mert Raksányi Gellért minden becsületes ember barátja, pártfogója, mentora. És ha a sors úgy hozza: a Nemzeti Színháztól ötvenéves színészi jubileumára kapott aranygyûrûjét ajánlja föl a sorscsapás sújtotta Kárpát-medencei magyarok megsegítésére.

Aki így tud adni, mindent tud az életrôl. Köszönjük Kutyunak, hogy nekünk, tizenöt millió magyarnak ajándékozta az életét. (Szigethy Gábor: Kutyu, a Nemzet színésze. Kortárs, 2007. április)

Két szám, két évforduló, amikhez még majd sok társul ebben az esztendôben, hiszen erdélyi irodalmunk, történelmünk, mûvészetünk számtalan alkalmat szolgáltat rá. Most Balázs Ferenc unitárius lelkész- író halála 70. éve és a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé való kikiáltásának 300. fordulója szolgáltatott alkalmat emlékezésre a marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközségben.

Balázs Ferenc neve mindig a fiatalság, a lendület, a népéért, közösségéért tenni akaró és tudó fiatalember alakját jeleníti meg. Életmûve, hagyatéka példaerejû az életbe induló fiatalság számára, hiszen úgy tért haza angliai és amerikai útjáról, hogy azt a világot, azt az életszínvonalat, amit ott látott és megtapasztalt itthon is meghonosítsa saját környezetében, és mivel a jó példa is ragadós, talán mások is eltanulják, és modern emberhez méltó módon élhetnek. Mészkô volt az a hely, ahol megpróbálta eszméit megvalósítani. De Mészkôig is hosszú volt az út. Az út elején a fiatal légátus Szentgericén szolgált, és itt ismerte meg Kuti Ilust, akibe szerelmes lett, és akihez szerelmes meséket írt. Ezekbôl a mesékbôl állított össze egy ügyes kis dramatizált elôadást Kocsis Tünde, és mutatták be az unitárius fiatalok a templomban. Köszönet a fáradozásukért, kedvességükért, az élményért.

Az elôadást követte a történelmi és mûvészettörténeti élmény. Novák József kiállított címerpajzsai megidézik Erdély történelmét és II. Rákóczi Ferenc emlékét, a ma már kevésbé ismert heraldika titkaiba vezet be az impozáns látvány. A történész Bözödi Györgyrôl elnevezett teremben méltó helyen idézik ezek a címerek Erdély történelmét és nagyságait. Tófalvi Zoltán tartalmas megnyitójában rávezette hallgatóságát a titkok megfejtésére, az elmúlt korok máig ható üzenetére. Jó eltöprengeni, meghallani s látni, netán megfogadni János Zsigmond, Bocskai, Kemény János, Bethlen Gábor fejedelem korának és harcainak eredményeit, kudarcait, s indentitás-tudatunkat, önazonosságunkat naponta gyakorolni, s gyermekeinknek átadni, mert a jelen csak a múltra tud építkezni. Ezért fontos, amit Novák József heraldikusként tesz: tudva vagy ösztönösen úgy hozza elénk az elmúlt idôket, hogy belevési tudatunkba saját elmúlt és jelenvaló létünk bizonyítékait. Ezek a címerek nemcsak szépek, dekoratívak, mûvész ecsetére-vésôjére méltók, de bizonyítékok. Történelmi múltunk bizonyítékai.

II. Rákóczi Ferencet 300 évvel ezelôtt Marosvásárhelyen kiáltották ki Erdély fejedelmévé. Az utolsó erdélyi fejedelemmé. Ez az esemény a város életében ma is jelentôséggel bír. Egyszer talán az egész közösség életében elfoglalja az ôt megilletô helyet. Addig is ápoljuk emlékét, például ilyen s ehhez hasonló emlékezéssel.

A levél: Tisztelt fôszerkesztô úr! Március 27-én megjelent a Magyar Nemzet címlapján, hogy én írom Lendvai Ildikó és más szocialista képviselôk parlamenti beszédeit. Ezt önök is átvették. Éppen akkor, amikor két napig Baracskán ültem, s meglehetôsen sokat foglalkozott velem a sajtó. Így még nagyobb figyelmet keltett, hiszen sokan kattintottak rám a különbözô internetes portálokon. Nem szokásom perelni, de a Magyar Nemzet esetében életemben másodszor rákényszerültem, mert csak ôk azon a héten másik öt cikkben idézték kész tényként. S ha nem cselekszem, ez az idôk folyamán szépen rajtam ragadt volna, hiszen ha nem igaz, miért nem fordultam a bírósághoz. Ezért megtettem. A helyreigazítási pert megnyertem, mivel semmi alapja nem volt "értesülésüknek", bizonyításként azt terjesztették elô, hogy a cikk írója, ha kell, megesküszik rá, hogy hallotta valakitôl, de nem árulhatja el a nevét. Ilyen alapon én láttam a yetit és a Loch Ness-i szörnyet is.

Az ítélet (Fôvárosi Bíróság 19.P. 21.997/2007/3.) indoklása a következô: Az alperes részérôl már elôzetesen közölték azt, hogy nem kívánják az informátor személyét megnevezni. Ennek hiányában a cikk szerzôjének olyan esetleges elôadása, mely szerint az információt ô ténylegesen hallotta egy megnevezni nem kívánt személytôl, érdemben bizonyítékként a bíróság szerint nem értékelhetô, még akkor sem, ha az újságíró a hamis tanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetés után nyilatkozna. Nem is fellebbeztek, a mai napon, június 8-án, elsô oldalukon lehozták helyreigazításukat. Lapunk március 27- én közzétett, Farkasházy írja Lendvai beszédeit címû írásában valótlanul híreszteltük, hogy Farkasházy Tivadar írná Lendvai Ildikó MSZP-s parlamenti frakcióvezetô és más szocialista képviselôk parlamenti beszédeit. A valóságban Farkasházy Tivadar sem Lendvai Ildikónak, sem más szocialista képviselônek nem szokott beszédet írni.

Nem ez volt esetemben mostanában az egyetlen, Csontos János cikke miatt már megtették április 26-án: Lapunk március 29-i számában, a Kabaré címû írásunkban azt a valós tényt, hogy Farkasházy Tivadarral szemben tiltott helyen történô parkolás miatt kiszabott közlekedési bírságot a bíróság elzárásra változtatta át, és ezért bevonult a baracskai börtönbe, abban a hamis színben tüntettük fel, mintha ezáltal Farkasházy Tivadar büntetett elôéletûvé vált volna, amely összeférhetetlen a Magyar Rádiónál betöltött szerkesztôi beosztásával. A valóságban a szabálysértési bírság elzárásra változtatása nem eredményez büntetett elôéletet, így ez etikai összeférhetetlenséget sem okoz. Ha a Magyar Nemzet rosszat ír rólam, ritkán reagálok rá, de március 27-i "szenzációjukat" sokan átvették, így önök is. Márpedig nem mindenki nézi az interneten, ki honnan szedi, pláne, ha a kedvenc orgánumában olvassa, akkor biztosan igaz. Akkor nem kértem, hogy cáfolják, de immáron jogerôs bírósági ítélet is bizonyítja, hogy a Magyar Nemzet állításának az égvilágon nincs semmi alapja. Bizonyára ismert ön elôtt, hogy nemcsak a saját hírforrásainkért felelünk, azokért is, amiket másoktól veszünk át. A bírósági ítélet indoklása szerint: A bizonyítási kötelezettség általában akkor is fennáll, ha a sajtószerv átveszi más sajtószerv közleményét. Eszem ágában se volt, hogy másoktól is helyreigazítást kérjek a hír átvételéért, megtagadása esetén pedig pereljek, már nem is tehetném, ez tehát mindössze egy kollegiális kérés, hogy ha már annak idején helyet adtak neki, akkor most, közel azonos terjedelemben és ideig teremtsenek hozzáférést olvasóiknak az akkori hír immáron bíróság által is megerôsített cáfolatához. Budapest, 2007. június 8.

Üdvözlettel, Farkasházy Tivadar

A válasz: Tisztelt Farkasházy Tivadar! Az Ön által inkriminált szövegrész a következô: "Farkasházy Tivadar a magyar közélet, a média, a szórakoztató "ipar" közismert, népszerû figurája. Sok mindent tudhattunk róla, hogy képzett matematikus, sokoldalú mûveltségû, világjáró, kitûnô humorista, sasszemû szerkesztô stb. – de hogy ô írja Lendvai Ildikó frakcióvezetô asszony beszédeit, azt nem tudtuk." Ez így, a szövegösszefüggésbôl "kiemelve" sem jelentheti azt, hogy akár egy percig is komolyan gondoltuk volna az állítást. Ellenkezôleg, az ironikus felhang éppen a "hírforrásnak" szól. Sajnáljuk, ha Ön humoristaként ezt nem érzékeli – feltéve, hogy valóban olvasta a jegyzetet. Ezért csatolva megküldjük Önnek azt, és ha akkor is úgy gondolja, felelôtlenül jártunk el, úgy a jegyzetíró és a szerkesztôség külön is megköveti Önt.

Tisztelettel: Makkai János, a Népújság fôszerkesztôje

Szülôföldem – Nagyadorján – határát járva, alig ismertem fel az egyes határrészeket. Pedig gyermek- és ifjúkoromban nagyon jól ismertem a cseresznyefákat, alma- és körtefákat, melyek jóízû gyümölcsöt teremtek. Hová lettek ezek a fák? Kérdeztem az ismerôsöket, a faluban lakó keveseket. A Középlábon, Árokfôn, Bézsenben, a Láposon és másutt is a kollektív idején tövestôl kitépték, kivágták a drága gyümölcsfákat, hogy növeljék a termôterületet. Bizony meggondolatlan, bolond cselekedet volt ez. Ma se gyümölcs, s más termés sincs ezeken a földeken. Csak dudva, gaz, tövis és muhar. No meg nagy gödrök, amit a vaddisznók túrnak éjszakánként, élelmet keresve. Bizonnyal ôk is csalódottan távoznak, mert sem krumplit, sem répát, sem egyebet nem találnak.

Látván e siralmas tájat, a Prédikátor könyvének egy igeverse jutott eszembe, miszerint megvan az ideje az ültetésnek és a kiszaggatásnak. Adorjánban volt ideje a kiszaggatásnak, vajon lesz még ideje az ültetésnek? Ha igen, mikor? Szerintem minden perc, minden nap késô, mert a pusztaság hasznot nem hoz soha. A gaz, a tövis terjeszkedik, s fertôzi környezetünket.

Az istennek egykori fiai, akik Adorjánban éltek, ültettek, plántáltak, fákat oltottak, nem hiába dolgoztak. Megvolt a haszna, nem csak a falu, hanem más vidékek javára is.

Emlékszem, kóberes szekerekkel jöttek a székely atyafiak, megvették a szép, egészséges gyümölcsöt, s vitték eladni olyan vidékre, ahol gyümölcs nem termett.

Abban az idôben a gyümölcsfákat nem permetezte senki, a gyümölcs nem volt mérgezett. Ma kevesen tartják fontosnak a biotermelést.

Milyen kár, hogy a termô fákat "kiszaggatták" és nincs, aki másokat ültessen!

A fák gyökerével az emberek szívébôl is kiszakadt valami. A földhöz, a természethez, a szülôfaluhoz való ragaszkodás.

A kisadorjáni iskola megszûnt. Az épületben az Öko Center székháza van. Tartanak néhány összejövetelt, születnek elhatározások. A nagyapám földjén egy kis tavat is létesítettek – megkérdezésünk nélkül –, amit egy kiadós esô mindig elsodor. De nem csak ennyire lenne szükség, ennél sokkal többre.

Az adorjániak életében nagyon eljött az ültetés ideje. A gyönyörû, szép fekvésû, tiszta levegôjû faluba ültetni kellene nemcsak fát, hanem az ottlakók hasznát szolgáló, életadó ültetvényt.

Tájékozatlan vagyok, nem tudom, kit illetne az intézkedés Adorjánban s a többi faluban. A polgármesteri hivatalok, a kistérségek vezetôi, a megyei tanács, parlamenti képviselôk, kormányhivatalok kellene mozdítsanak valamit a "kiszaggatott" falucskákkal, parlagon maradt földekkel!

Id. Balogh Károly

A bázeli alapítású (1969) Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) a dunántúli Tatán tartotta akadémiai napjait. Több mint száz résztvevô érkezett az évenként rendezett tanácskozásra egész Európából, sôt, még az Egyesült Államokból is, nemcsak protestánsok. A vasfüggöny leomlását követôen a volt kommunista országok magyarsága, így az erdélyiek is bekapcsolódhattak a nyugati magyarság által létrehozott értékmentô szervezet életébe. A Szabadegyetem nyitottságára jellemzô, hogy úgy képviseli a protestáns, azaz keresztyén értékeket, hogy közben befogad katolikus értelmiséget is. Testvérkapcsolatot ápol a Pax Romana magyar katolikus értelmiségi szervezettel.

Az idei konferencia témája: Életmód: lehetôségek és felelôsség. Neves elôadók értekeztek a világ népeinek, így a magyarságnak is megváltozott életmódjáról és annak kihívásairól.

A megváltozott életmód következtében az Istentôl ajándékba kapott élet, a magzati kortól kezdve egészen a kiszolgáltatott idôs korig, egyre inkább veszélyeztetett állapotba kerül, válságba jut. Az egyéni és közösségi élet szakralitása és tisztasága megôrzésének lehetôségérôl szólt az egyhetes tanácskozás. Bioetikusok, demográfusok, pszichológusok, orvosok, politikusok, mûvészek valamint egyházi személyiségek szakmai véleménye egyértelmûvé tette, hogy nem elég a társadalmi vagy állami intézmények intézkedéseire várni, hanem a személyes felelôsség vállalása egyre inkább döntô az élet védelme szempontjából.

A tatai konferencián az EPMSZ vezetôségének tisztújítására is sor került. Az erdélyi küldöttek örömére szolgált, hogy az elnökség és a közgyûlés a szilágysági származású, Németországban élô Varga Pál református lelkészt választotta a szervezet elnökének. Az alelnök is erdélyi származású, mégpedig a nagyváradi Deák Péter mérnök, aki jelenleg Svájcban él. Felelôsségteljes munkájuk nagy feladata, hogy az egyre inkább szélesedô véleményskálájú tagságot egy közös érdek: a protestáns értékek felmutatása és továbbadása érdekében összetartsa. Ehhez kívánunk a hazai protestáns közösség nevében is égi áldást és kitartást.

Veres-Kovács Attila

A magányosok társasága és az Ügyes Kezek Alapítvány között a jó pár éve szövôdött barátságot minden év júniusában a gyermeknap alkalmával elevenítjük fel.

Mint ismeretes, az Ügyes Kezek Alapítvány a szellemileg sérült és a mozgáskorlátozott gyermekek tömörülése. Amikor Kopacz Imola pszichológus 16 évvel ezelôtt felfigyelt ezekre a gyermekekre, úgy érezte, hogy a magányos ember empátiája elég erôs ahhoz, hogy e két csoport között tartós barátság alakuljon ki.

Ez év június 5-én igazi élményben volt részünk, amikor ellátogattunk az alapítvány székházába. A csoport tagjai, akik idôközben már ifjakká serdültek, változatos mûsorral fogadtak. Andalító zenére tangót meg angolvalcert táncoltak, de nem hiányzott a diszkóban dívó modern tánc sem. Majd színes jelenettel búcsúztatták a farsangot. Eötvös Marika tánctanárnô áldozatos munkáját megérdemelt siker koronázta. A fellépô ifjak igazi gráciával és jó ritmusérzékkel mozogtak.

A Magányosok Klubjának tagjai válaszképpen szavalatokkal, énekszámokkal és kis elbeszélésekkel szórakoztatták a vendéglátókat. Majd közös éneklés, jókedv, színes léggömbök röpködése emelte a hangulatot.

Kölcsönös ajándékozás is történt: lufik és csokik a magányosok részérôl és saját készítésû mézes pogácsa az ifjak részérôl, sok-sok szeretet mindkét fél részérôl.

Az alapítvány vezetôségének, Magdo Orsolya igazgatónônek, Pápai Angela oktatónak és minden alkalmazott lelkes munkájának szép eredményét láthattuk ezen a délutánon.

Szintén a gyermeknap alkalmával Kopacz Imola indítványozására a klub tagjai a rákos beteg gyermekek részére pénzadományt, gyermekruhákat, könyveket és játékokat gyûjtöttek.

Bár a magányos ember általában nem igazán gazdag, állapotánál fogva jobban át tudja érezni a hátrányos élethelyzetekbôl fakadó nehézségeket és teljes szívvel fordul szenvedô embertársai felé.

Radványi Hajnal

A Népújság május 23-i számában olvastam egy gyerekjogvédelemmel kapcsolatos cikket, amelyben azt írják, hogy támogatást kell nyújtani a szülôknek gyermekeik jogai védelmében.

Nagyon szép és helyes, de: mi történik akkor, amikor a szülô a felelôs gyermeke elkallódásáért, elzülléséért? Hogyan nézik a megbízott szervezetek, hatóságok, szociális munkások, tanárok tétlenül, közömbösen, hogy a gyermek nem jár iskolába, csavarog, hazugságban él, nagykorúsága elôtt nem sokkal sem tanulmányokat nem végez, se szakmát nem tanul? Vagyis a züllött életet élô édesanya magával rántja gyermekét, nem törôdve gyermeke jövôjével, amit önként ront el.

Úgy gondolom, a társadalomnak nem az a célja, hogy semmirekellô, munkát kerülô, erkölcstelen életet élô fiatalokból álljon a jövô generáció.

Sajnos konkrét eseteket tudok – például Makfalván – , ahol mindenki szeme láttára alakul egy tehetséges, értelmes gyermek sorsa.

Nagy Ilona, Marosvásárhely

Még egypár nap, és igen szeretett, mélyen tisztelt írónk, Sütô András töltené a 80. évét.

Ígérte ô még ezelôtt egy éve, hogy megéri a száz évet is, és befejezi régen eltervezett, Harang a szélben címû drámáját. Azóta is anyátlanul, mostohán kong a harang.

De a betegsége, amivel 1990 óta küzd, erôsebb volt mindenféle orvosi beavatkozásnál, könyörtelenül elrabolta tôlünk. Június 17., szomorú születésnap, 80 éves, nélküle. Pótolhatatlan, szeretett büszkeségünk.

Ma is fájdalmasan hiányzik kedves, határozott, bátorító, önbizalmat sugárzó jelenléte. És mégis, mintha köztünk lenne, várjuk vissza.

Sok-sok virágot a kopjafához, mert éreznie kell, hogy most is mellette állunk és könyveibôl idézve próbálunk élni: "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!" – ahogyan ô mondta.

Ha van ilyen, hogy "nyugodjon békében", úgy legyen; de inkább igaz, hogy velünk van, és tanításai tudatunkba vésôdtek, így él tovább, mindig.

Nagy Katalin

Május 25-én a Bolyai Farkas líceumban 30 éves találkozóra gyûltek egybe az 1977-ben végzett osztályok – A, B, C, D, E, F – diákjai, a teljes évfolyam.

Jó érzés volt találkozni az ôsi alma mater udvarán. Az utolsó csengô hangjai a lelkünkben még visszhangként festették alá felmerülô emlékképeinket, az egykori boldog diákéveket.

Az "elbocsátó iskolapadokba" jó volt megint visszaülni és egy pillanatra elfeledni az "életcsaták" zaját.

Örömmel jöttünk, hogy viszontlássuk egymást, volt tanárainkat és jó érzés volt érezni, hogy nagy szeretettel vártak minket: a diákok, az iskola vezetôsége, az Öregdiákok Baráti Köre, a Juventus 90 diákegyesület.

Jó volt lapozni a Tentament is.

A köszöntô beszédek és a kisiskolások ünnepi díszmûsora felemelô élményt nyújtott.

Amikor már túl vagyunk az "ifjúi szent megjózanodás" korán, most tudjuk felmérni azokat az értékeket, amelyeket útravalóul kaptunk.

Találkozásunk alkalom volt arra, hogy batyunkat újra feltölthessük a "tiszta forrásból", s így tovább is hûen tudjunk megállni Isten s ember elôtt.

Köszönjük mindannyiuknak a hozzájárulását, nem feledjük el a szívbôl jövô meleg fogadtatást.

A szervezô bizottság nevében Szepessy Ibolya

Szeretem a zenét, örvendek, hogy a suliban éveken át tanulhattam, tangóharmonikáztam is, mint ahogy azt is nagy dolognak tartom, hogy Marosvásárhely állandó, abszolút profi és tényleg erôs zenekart tart el, nem a tegnap óta, és minden csütörtökön nyilvános koncertet ad. Kifogásaim ehhez kapcsolódnak, éspedig:

A jegyvásárláskor nem jár ingyen mûsorfüzet, holott az sokszor csupán egy fénymásolt papír! Magyarországon ezt miért lehet és itt nem? Nem egy és ugyanazon Európának vagyunk immár a tagjai? Szeretnénk a zeneszerzôk, külföldrôl meghívott karmesterek, szólisták önéletrajzát, pályafutását csemegézni a szünetben, s jó lesz az énekelt latin (vagy más idegen nyelvû) szövegeket magyarul is mellékelni, hisz Európa több operaháza is megteszi már ezt az operák librettója esetén, úgy, ahogy a helyi kábeltévé által szolgáltatott Mezzo tévécsatorna is feliratozza minden opera librettóját! Ami egyébként nem rossz dolog!

A ruhatár ôrizet nélküli, a koncert ideje alatt bárki ki-be jöhet-mehet, ingyen és jegy nélkül, mert az ajtók tárva-nyitva, teremôrök nem vállalnak felelôsséget ezért. A terem ajtajainak függönyeit sötétítendô nem húzzak el, az ajtókat hangszigetelendô nem csukják be, nem is zárjak be az illetlen betolakodók elôl, így behallatszik a zaj, de a szomszédban magasuló toronyóra idôjelzése is, ami zavaró a zenészeknek is.

Az illemhelyen nincs papír, szappan, törülközô, hacsak mi magunk nem viszünk. (Erre mar nem telik a jegy árából, a kivilágított teremre viszont igen!)

A nézôtér a koncert teljes ideje alatt kivilágítva marad (sok a pénzük?), holott mi a zenéért megyünk, nem magunkat mutogatni. (Wagner oltotta le elôször a nézôtéri villanyt.)

A zenészek egyenruháját illetôen:

A férfiaké rendben.

A mûvésznôk öltözete viszont nem stimmel, ôk összevissza öltöznek, holott ha jól megnézzük, a kórust alkotó nôi énekeseknek például nagyon jó és egyforma egyenruhájuk van. Az az érzésünk, hogy egyes mûvésznôk nem egy és ugyanazon zenekarnak a tagjai, hogy ôk divatbemutatókra járnak, talán nyilvános fôpróbára, nem zenélni. Jó lenne a jó dolgokat is átvenni tehát Európából!

Gondolom, hogy szerény észrevételeimmel nem vagyok egyedül e városban, éppen ezért merészeltem eme levelemmel régiónk egyik legrangosabb lapjához fordulni.

Czirják Árpád

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro.

Szovátán játsszák szombaton 17 órától a Gaz Metan Marosvásárhely – Viitorul Gyergyószentmiklós osztályozó labdarúgó-mérkôzést a 3. ligába jutásért. A szövetség eredeti szándéka szerint a találkozót Suceava megyében kellett volna lebonyolítani, ám az ottani megyei egyesület – pályafelújítás okán – nem vállalta a mérkôzés megszervezését. Ilyen körülmények között a csapatok megegyeztek a két helység között középúton található szovátai helyszínben, különösen, hogy sokkal rövidebb utat kell megtenniük.

Maros megyében rendezik ugyanabban az idôpontban a Raraul Câmpulung Moldovenesc – Vointa Cetatea osztályozó találkozót is. Suceava és Beszterce-Naszód megye bajnokai a szászrégeni Avântul stadionban vívnak meg egymással.

*

Szombaton újabb fordulót rendeznek a Románia-kupa megyei szakasza keretében, a párosításokat ma alakítják ki. A múlt csütörtöki eredmények: Alsóidecs – Gliga Companies 2-5; Marossárpatak – Nyárádszereda 1-4; Mezôkirályfalva – Marosludas 1-9; Viitorul 2002 Dicsôszentmárton – Radnót 4-1; Sóvárad – Gaz Metan Marosvásárhely 0-3 (a 12. percben 0-1-nél félbeszakadt, miután Sóvárad hat emberrel maradt a pályán). Dános erônyerô volt ebben a fordulóban.

Atlétika

A marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum rúdugrója, Gombár Mónika (fotó) képviseli Romániát saját versenyszámában az atlétika Európa-kupa június 23-24-i milánói I. ligás versenyén. A nevezését hétfôn határozta el a szakszövetség, miután vasárnap 360 cm-es teljesítménnyel megnyerte Románia nemzetközi atlétikabajnokságát nôi rúdugrásban. A versenyen egyébként klubtársa, Imre Andrea lett a második, 350 cm-rel. Románia nôi csapatának célkitûzése, hogy visszajusson a szuperligába, így minden egyes pont számít. Korábban gyakorlat volt, hogy a csapat nem nevezett rúdugrót, tudatosan vállalva, hogy ebben a versenyszámban 0