Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Megtörténik mindannyiunkkal, hogy egy bizonyos élményre készülve valami máson csodálkozunk el, s próbáljuk megmagyarázni, hogy az, ami országos viszonylatban jobbára csôdbe ment, másoknak miért, hogyan sikerülhetett. Útban a görög a tengerpart felé, az évekig félelmetesnek tartott Bulgária jelentett a csoport egyes tagjainak kellemes meglepetést. Ha május utolsó napjaiban egyáltalán veszélyek leselkedtek ránk, azt a gépkocsik sebességét sûrûn mérô rendôrkocsik jelentették, amelyek nappal és éjszaka is éberen teljesítették feladatukat a Russzé és Szófia, Szófia és a görög határ közötti útvonalon. Szerencsére a bolgár gépkocsivezetôk a legmesszebbmenôen segítôkészeknek bizonyultak, hisz kilométerekkel korábban jelezték a veszélyt, s ily módon sikerült megmenekülni a borsos büntetéstôl. De valójában nem a közbiztonság volt az igazi meglepetés, s számítottunk az uniós országgá vált Bulgária határôreinek várakozásra kényszerítô "éberségére" is.

Míg a romániai Dél-Alföldön, Ploiesti és a bolgár határ között a hajdani véget nem érô búza-, napraforgómezôk helyén ma ímmel-ámmal megmûvelt, gyomos területeket s olyan parcellákat is láthattunk, amelyekbe láthatóan évek óta nem mart bele az eke, másutt pedig a szárazság által kiperzselt vetések kókadoztak, bolgár oldalon az ellenkezô látvány várt ránk. Kiterjedt területeken árpa-, búza-, szója-, kukoricamezôk, gondosan ápolt szôlôültetvények követték egymást, gyönyörûen zöldellô növényzettel, szinte egyetlen szál gaz nélkül. És látószögünkben nem volt egyetlen parlagon maradt terület sem, a nagy egészben mindent alaposan és eredményesen megmûveltek. A jelek szerint, az idôjárás viszontagságaitól függetlenül, a bolgároknak lesz mit learatni és begyûjteni az idén. A hegyvidéken, ahol összezsugorodnak a mûvelhetô földterületek, a példásan gondozott bolgár kertek látványa fogadott, amelyekben reggeltôl esetig megszakítás nélkül hajladozott valaki. Ha jól meggondoljuk, ez sem jelenthetne újdonságot, hisz megyeközpontunkban is hajdanában híresek voltak a bolgár kertészek, akiknek nevét a közismert tér viseli.

Egyesek tanakodtak ugyan, hogy amit láttunk, az valóban csak kirakat lenne a stratégiai céllal épített út mentén, amely észak–dél irányban átszeli az országot. Hisz a mintaszerûen szép mezôgazdasági ültetvényekkel szemben szembetûnô a vidéki házak igénytelensége és lepusztultsága. Ez azonban mit sem von le abból, hogy Bulgária mezôgazdasága irigylésre méltó maradt, és elgondolkozhatunk azon, hogy az itthoni helyzet alapján néhány év elteltével jobbára csak a külföldrôl behozott termékeket fogjuk fogyasztani. Az összevissza megmûvelt vagy parlagon hagyott parcellák helyén ugyanis ma már nehéz elképzelni a bolgár csodát.

Liberálisokból, demokratákból és liberális-demokratákból álló parlamenti kormánytöbbség létrehozását szorgalmazza Traian Basescu államfô, aki e témában péntekre konzultációra hívta össze hivatalába a parlamenti pártokat.

Az államfô azt szorgalmazza, hogy a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségbôl (RMDSZ) álló, Calin Popescu Tariceanu vezette kisebbségi (mindössze húsz százalékos támogatottsággal rendelkezô) kabinetet egy olyan koalíció váltsa fel, amelyet a kormányból korábban kilépett Demokrata Párt (PD), a PNL és a liberálisokból kivált Liberális Demokrata Párt (PLD) alkotna. Basescu a pártokkal szeretne egyeztetni arról is, hogy ki legyen az új parlamenti többséget kialkudni képes jövendôbeli miniszterelnök. Egyelôre azonban kérdés, hogy miként alakul a liberális Tariceanu kormányának sorsa. A Demokrata Párt (PD) ma terjeszti elô hivatalosan is bizalmatlansági indítványát, amelyet hétfôn vitat meg a szenátus és a képviselôház együttes ülésén.

Döntô szerepe lesz annak, hogy miként cselekszik a Szociáldemokrata Párt (PSD). Az alakulat vezetô testülete kedden úgy döntött, hogy nem támogatja a demokrata kezdeményezést, a PSD honatyái valószínûleg tartózkodni fognak. Mircea Geoana pártelnök nyilatkozatában úgy fogalmazott: ez az indítvány a liberálisok és a demokraták közötti rossz viszonyt tükrözi, ehhez nincs sok köze a szociáldemokratáknak.

Nem zárta ki ugyanakkor annak a lehetôségét, hogy a PSD a közeljövôben saját bizalmatlansági indítványt terjesszen elô. A demokrata indítvány hétfôi vitáját mindenesetre sokféleképpen befolyásolhatják a pénteki konzultációk. Bukaresti elemzôk felhívják a figyelmet a pártokon belüli törésvonalakra.

A szociáldemokraták soraiban például nincs egyetértés abba, hogy a párt a hatalomra törekedjék-e, avagy markánsabb ellenzéki szerepet vállaljon fel. A liberális párt belsô áramlatai közé pedig sokak szerint könnyen éket lehet verni, állítólag maga Basescu is ezzel próbálkozik.

Basescu keddi javaslatával ugyanis a 2004-ben hatalomra került narancssárga tömörülést, azaz a liberálisok és a demokraták Igazságosság és Igazság (D.A.) nevet viselô, széthullott szövetségét próbálja helyreállítani, amelynek része volt a liberális pártból kivált PLD is. Az új egyezség megpecsételésének egyetlen akadálya Tariceanu miniszterelnök személye, aki folyamatosan ellentétben állt mind a demokratákkal, mind a demokraták soraiból államfôvé lett Basescuval – vallják a megfigyelôk.

A marosvásárhelyi börtön két elítéltje tegnap megszökött Marosszentkirályról, ahová kivitték ôket dolgozni.

Mirabela Nicusan, a börtön szóvivôje elmondta, a mezôzáhi Alexandru Gavris és Catanas Petru Claudiu 13–13.30 óra körül, az ebédszünetben szökött el a farmról. Gavris 3 év fegyházra volt elítélve nemi erôszakért, Catanast pedig 1, illetve 2 évre ítélték el lopásért. Most helyzetük súlyosbodni fog, további 2 évet róhatnak ki rájuk. Szöllôssi Géza börtönigazgató tájékoztatása szerint a rendôrség, a csendôrség és a börtön alkalmazottakból is létrehozott két keresôcsoport nyomoz a szökevények után.

A segesvári tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a 2008-as évi adókat és illetékeket. Kérdésünkre Vaidacutan Vasile, a polgármesteri hivatal adóügyi osztályának vezetôje elmondta, hogy nem növelték az adókat, mivel még nem jelent meg a 2008-as évi helyi adókra vonatkozó kormányhatározat, csupán a 2003. évi 571-es pénzügyi törvény alkalmazási utasításait módosító kormányhatározat, amely elôírja, hogy május 31-ig a helyi önkormányzatoknak jóvá kell hagyniuk a jövô évi, illetve 2008. május 31-ig a 2009. évi adókat. "Megkötötték a kezünket, a tanács vonatkozó jogszabály híján nem emelhetett, még az inflációs rátát sem vehette figyelembe. Az önkormányzatnak ez veszteséget jelent, és sok esetben a polgármesteri hivatalok bankkölcsönért fognak folyamodni" – mondta a hivatalvezetô. A tanács adómentességet biztosít azoknak a jogi személyeknek, akik 500 ezer eurónál nagyobb összeget fektetnek be. Segesváron eddig egyetlen cégnek szavazták meg ezt a könnyítést. Vaidacutan Vasile szerint 2008 választási év lévén nem valószínû, hogy a kormány olyan határozatot hozzon, amely a helyi adók és illetékek növelését célozná meg. Segesváron május 31-ig a magánszemélyek 57 százaléka fizette be az épületadót, 55 százaléka a területadót és 39 százaléka a jármûilletéket, míg a jogi személyek esetében az arányok 30, 41 és 35 százalék. Vaidacutan Vasile szerint az évi kétszeri fizetési határidô bevezetése elônytelen a lakosságnak, egyrészt, mert egyszerre több pénzt kell kiadniuk, másrészt, mert a késedelmi kamat számítása nagyobb idôszakra történik és erre a polgárok nem számítottak.

A malomfalvi udvarházat nemrégiben szolgáltatták vissza az örökös Kemény család leszármazottainak. Az udvarház teljesen lepusztult, a hozzá tartozó park és kert megsemmisült. A család közeli dombon található sírkertjét övezô vaskerítést évtizedek óta ellopták. Az enyészet elszomorító tényét nehezen viselik az utódok, azonban a minap felfedezett síremlékgyalázás minden határt túllépett.

– Évente legalább kétszer keressük fel a sírkertet, meséli dr. Czakó József, a báró Kemény család Németországban élô leszármazottja. A család temetôje eléggé elhanyagolt állapotban van, ami bizonyos fokig annak az oka, hogy a kerítést évtizedek óta ellopták. Idén húsvétkor druzsbával tisztították meg a terepet, ugyanis a fák, a bozót benôtte a sírokat. Ekkor Kemény Pál (1793–1854) ledöntött sírkövét nagy erôfeszítéssel visszahelyezték a talapzatra. Hat ember segítségére volt szükség. Még egy falubeli román ember is segédkezett, vassínt szerzett, amire ráhelyezték a követ és visszacsúsztatták a helyére.

Dr. Czakó József e hónap elején ismét felkereste anyai elôdei sírkertjét és megdöbbenve látta, hogy üknagyapja, báró Kemény Pál sírkövét ismét a talapzat mellé döntötték. De nem csak az ô sírköve volt a földön, hanem Kemény Pálné Teleki Ráchel (1795–1865) sokkal nagyobb méretû sírköve is. Nem érdektelen megjegyezni, hogy közel másfél évszázada a gernyeszegi származású grófnô sírkövén a "Szelídség, nyájasság, angyali vidámság" felirat olvasható. Így örökítették meg emberi és szép lelki tulajdonságait.

Mit sem törôdve e szellemiséggel, a kegyeletsértôk nem kegyelmeztek a több mázsás sírkônek.

A sírkert többi, márványlappal fedett sírjain is láthatók a korábbi rongálás jelei.

– Elszomorítónak tartjuk, hogy a hat hónapja EU- tagságú országban hasonló események fordulnak elô – mondta lapunknak dr. Czakó József.

A vandalizmus következményeinek orvoslása a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik. A család attól tart, hogy az elkövetkezô helyreállítást is hasonló brutalitás követi, ennek ellenére a család határozott kéréssel fordul a hatóságokhoz, valamint az ortodox és református egyházakhoz, hogy befolyásukat felhasználva gátolják meg hasonló események elôfordulását.

Jegyzet

Megbántottak. Életem során nem elôször, ám legutóbb, mikor a közszállítási vállalat kisbuszán a bérletem mutattam, a gépkocsivezetô alpári stílusa alaposan mellbe vágott. A dühöngô terminátor helyzetelônyét kihasználva próbálta sárba tiporni emberi méltóságom. Marosvásárhelyen köztudott, hogy a borsos árú bérlettel utazó is másodrangú, megtûrt utasnak számít csupán, mivel nem készpénzt nyom a buszvezetô markába. A kérdés csupán az, miért nem változtat ezen az áldatlan helyzeten a szállítási vállalat vezetôsége?

A világmindenségben is léteznek ún. fekete foltok, melyek energiát, fényt nem képesek sugározni és képtelenek kifele kommunikálni. Aki ezekhez a foltokhoz hasonlóan csak önmagára, saját világára koncentrál, megközelíthetetlenné válik és reménytelenül egyedül marad, még ha a boldog élet és tiszta öröm lehetôségei veszik is körül.

Megbántottak, ám ezt mihamarabb felejteni szeretném, és csak azokról a szürke kisemberekrôl írnék, akik nem beszélnek felebaráti szeretetrôl, segítôkészségrôl, felelôsségtudatról. Azokról, akik nemes egyszerûséggel úgy végzik mindennapi munkájuk, hogy a hétköznapok forgatagában észre sem vesszük ôket. Annak az ôsz hajú, középkorú kisbuszvezetônek a mosolyára gondolok, aki minden utastól elköszön, kellemes, szép napot, estét, jó pihenést kíván. A "köszönjük, hogy velünk utaztak" vagy "tessenek máskor is velünk utazni"- szerû kétnyelvû felhívása elszáll az éterben, legtöbben észre sem veszik, köszönését sem fogadják, de ô rendíthetetlenül ismétli, és azok, akiknek ez számít, bizonyára értékelik csöndes monológját. Az aprócska bolt elárusítónôinek közvetlensége baráti viszonyt sejtet, pedig csak idônként beszélgetünk el, ezáltal érezzük magunk mindannyian lelkiekben gazdagabbnak. Kellemes emlék az a takarítónô, akinek gondos munkája eredményeképp reggel a tisztaság kellemes illata hatotta át az irodahelyiségeket. Mosolyogva, jó hangulatban kezdtük a napot, éreztük, az odaadással végzett munka üzenete az ôszinte tisztelet.

Mitôl válik természetes emberi gesztussá egyeseknek az, amit mások méltóságukon alulinak tartanak? Mennyivel érezheti magát többnek, aki mindennapi munkája során, ha teheti, borsot tör mások orra alá, szidja a rendszert, de oldalba döfni csak azt tudja, aki mellette áll, és károgásában az "engem senki ne nézzen hülyének"-féle mondatok valóságalapot kapnak. Remélhetôleg az esetleges önmarcangolásukat mások megalázásában kiélôk kisebbségben vannak. A mindennapok zsongásában szükség van olyan emberek jelenlétére, akiknek munkáját, emberségét talán észre sem vesszük, mert csöndben teszik a dolguk, ám rohanó világunkban aprócska gesztusaikkal pillanatnyilag boldoggá tesznek másokat. Ôk nem harcolnak magasabb beosztásért, nem vonják magukra a figyelmet. Sajátos boldogságuk, elégedettségük forrása emberbaráti szeretetükben gyökeredzik. Szerénységükben tisztelnek másokat és ezzel tiszteletet vívnak ki, a kedvességük kedvességet szül. Ôk hisznek önmagukban, másokban, abban, hogy fontos munkát végeznek, még ha egyesek szemében jelentéktelennek is tûnik. Ezek az emberek nem panaszkodnak, nem mutogatnak másra, a saját életüket felelôsségteljesen élik, tudnak boldogok lenni és boldoggá tenni, van bennük valami, ami nemes emberi tartást ad nekik.

Németország történetében soha nem látott biztonsági intézkedések közepette kezdôdött szerdán este Heiligendammban a legfejlettebb ipari országokat és Oroszországot tömörítô G8-csoport csúcstalálkozója. A balti-tengeri üdülôhelyet tizenkét kilométer hosszúságú beton-, illetve drótkerítéssel zárták el a külvilágtól. Az állam- és kormányfôk biztonságára, a csúcskonferencia zavartalan lebonyolítására több mint tizenhatezer rendôr felügyel. A rendôri egységek páncélozott jármûvekkel vonultak ki a helyszínre, a parti vizeket pedig – az esetleges terrortámadások eshetôségére felkészülve – hadihajók ellenôrzik.

A házigazda Angela Merkel német kancellár, egyben a G8 soros elnöke, közvetlenül a találkozó elôtt közzétett üzenetében a közös felelôsségre figyelmeztette az állam- és kormányfôket a napirenden szereplô témákkal, fôként a környezetvédelemmel és Afrika megsegítésével kapcsolatban. A berlini Der Tagesspiegelben megjelent üzenetben reményét fejezte ki, hogy a heiligendammi csúcstalálkozó – amelyre meghívták a leggyorsabban fejlôdô országok, továbbá több afrikai állam vezetôit – egyértelmû jelzést ad erre vonatkozóan.

A kancellár nem adta fel a reményt, hogy nyolcak találkozóján a klímaváltozás káros következményeinek mérséklése érdekében sikerül konkrét, illetve hosszú távú célkitûzésekben megállapodni, s a Kiotó utáni folyamatot az ENSZ keretei között tartani. Erre utal az, hogy Merkel a hivatalos megnyitó elôtt kétoldalú megbeszélést tart George Bush amerikai elnökkel, aki a kötelezô jellegû környezetvédelmi egyezségek legfôbb ellenzôje.

A reményeket azonban lehûtötte az amerikai elnök környezetvédelmi tanácsadója. James Connaughton szerdán Rostockban bejelentette, hogy a heiligendammi csúcson jóváhagyandó légkörvédelmi dokumentum nem fog egyetemleges célértékeket (például a légkör melegedésének 2 fokban történô korlátozását, vagy a széndioxid kibocsátására vonatkozó hivatalos felsô határértékeket) tartalmazni. Az egyes államoknak maguknak kell kitûzniük a vállalt célokat – hangoztatta Connaughton.

Merkel külön találkozót tervez Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is, értesülések szerint mindenekelôtt az orosz-amerikai rakétaviszályról, amely berlini aggodalmak szerint jelentôs mértékben megterhelheti a csúcsértekezletet. Német kormányforrások cáfolták azokat az állításokat, hogy a kancellár közvetítôi szerepet vállalna.

Három csoportra oszthatók a legfejlettebb ipari államokat és Oroszországot tömörítô G8-csoport szerdán kezdôdött, háromnapos csúcstalálkozójának résztvevôi, akik valójában nyolcnál jóval többen lesznek.

Az elsô csoportba tartoznak természetesen a nyolcak állam- és kormányfôi. A vendéglátó, s egyben a G8-csoport soros elnöki tisztét betöltô Angela Merkel német kancellár, George Bush amerikai elnök, Nicolas Sarkozy francia államfô, Abe Sindzo japán kormányfô, Romano Prodi olasz miniszterelnök, Stephen Harper kanadai kormányfô és Tony Blair brit miniszterelnök, valamint Oroszország államfôje, Vlagyimir Putyin.

A második, illetve harmadik csoportba tartoznak a meghívott állam-, illetve kormányfôk, akik a pénteki zárónap vendégei lesznek. Afrika megsegítésének szándékával a nyolcak vezetôi a csúcs harmadik napján elôbb Hoszni Mubarak egyiptomi, Abdoulaye Wade szenegáli, Abdel-Azíz Buteflika algériai, Thabo Mbeki dél-afrikai és Umaru Musa Yar,Adua nigériai elnökkel találkoznak.

Ezt követi egy különtalálkozó mindenekelôtt a környezetvédelem kérdéseirôl, illetve a klímaváltozás elleni közös erôfeszítésekrôl a "legfejlettebb" fejlôdô országok vezetôivel, így Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai, Luiz Inácio Lula da Silva brazil és Felipe Calderón mexikói államfôvel, valamint Manmohan Szingh indiai miniszterelnökkel. Thabo Mbeki dél-afrikai elnök ezen a találkozón is részt vesz.

Az állam- és kormányfôk sorát a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség, a Kereskedelmi Világszervezet, valamint az OECD vezetôi egészítik ki, akik szintén részt vesznek a pénteki zárónap egyik ülésén.

Pásztor Bálint – a VMSZ három szerbiai parlamenti képviselôjének egyike – a Dnevnik címû újvidéki napilapban utalt a múlt század 90-es éveinek tapasztalataira, amikor az akkoriban (Horvátországból és Boszniából) érkezô menekültek jelentôs számban telepedtek le a Vajdaságban, fôként annak is az északi részén, ahol nagy számban élnek a magyar és más nemzeti kisebbségek tagjai. "Ezért jogosan tartunk attól, hogy a történelem megismétli önmagát" – tette hozzá.

A képviselô szerint e reális veszélyre fel kell hívniuk a figyelmet, hiszen a szerb alkotmány értelmében a lakosság kialakult (etnikai) összetétele nem változtatható meg.

Pásztor Bálint természetesnek nevezte, hogy a szerb államnak gondoskodnia kell a Koszovóból esetleg áttelepülô emberekrôl, akik nem hibáztathatóak sorsuk ilyetén alakulásáért. Ezen emberek tervszerû és kiegyensúlyozott letepelepítésének kérdése a szerb kormányra tartozik, "nekünk azonban ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a lakosság etnikailag vegyes összetétele nem változtatható meg, nem csupán a Vajdaságban, hanem Szerbia-szerte sem" – hangoztatta.

A VMSZ-képviselô nem tartotta összevethetônek az észak-szerbiai (szerb többségû) Vajdaság tartomány és a dél-szerbiai (albán többségû) Koszovó tartomány, illetve a vajdasági magyar és a koszovói szerb kisebbség helyzetét. Mindazonáltal megjegyezte: ha a Koszovó végsô jogállásának rendezésére Martti Ahtisaari ENSZ-különmegbízott által kidolgozott javaslatban akad a koszovói nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését célzó kedvezô megoldás, úgy azt a Vajdaságban és Szerbia más részein a többi nemzeti kisebbség esetében is alkalmazhatnák.

A Die Welt címû német napilap online változata idézi Carmen Calvo minisztert, aki szerint igen gyanús, hogy az amerikai kincskeresôk nem hajlandóak megadni, hol találták meg a körülbelül 500 ezer darab arany és ezüst pénzérmét. Az El Mundo címû spanyol napilap azt állítja, hogy rendelkezésére állnak olyan mûholdas adatok, amelyek szerint amerikai hajók az elmúlt három hónapban 18 kilométerre Cádiz kikötôje elôtt kutattak. Egy spanyol jogi szakértô állítása szerint: "Egész idô alatt szemérmetlenül a spanyol felségvizeken keresték a kincset."

Az amerikai cég képviselôi viszont azt állítják, hogy a meg nem nevezett lelôhely a nemzetközi vizeken található az Atlanti- óceánban, és csak biztonsági okokból tartják titokban, mert a roncsban még számos régészeti szempontból értékes tárgy található. Érvelésük szerint: "Gyakran egyáltalán nem állapítható meg, honnan származik egy hajó, amelyet Franciaországban építettek, angol ágyúkkal van felszerelve és kínai porcelánt, velencei üveget és flamand kerámiát szállított."

Spanyolország azonban bizalmatlan, ugyanis a spanyolok szerint az amerikaiak a kincset egy bérelt repülôgép fedélzetén Gibraltárból Amerikába szállították. Madridban ezért azt is feltételezik, hogy a lelôhely a Gibraltári-szorosban található és ez megerôsíti a spanyol igényeket. Egy spanyol törvény szerint Madrid igényt tarthat minden olyan régészeti értékkel bíró spanyol eredetû tárgyra, amely az ország partjaitól 200 mérföldre, mintegy 400 kilométerre kerül elô.

A nemzetközi jog alapján viszont ez az igény csak 12 tengeri mérföldön belül érvényes.

Egy UNESCO-megállapodás értelmében a hajóroncsok a lelôhelytôl függetlenül a származási országhoz tartoznak, de ezt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország eddig nem ismerte el. A mostani lelet értékét 370 millió euróra becsülik. A spanyol kormány most elrendelte, hogy a hatóságok a továbbiakban kísérjék nagyobb figyelemmel az amerikai kincskeresôk tevékenységét – írja a Die Welt online változata.

Ma ismét rendkívüli ülésre hívták össze a marosvásárhelyi tanácsot, melynek több fogas kérdésben kellene döntést hoznia. Ezek egyike a város és az Aspharom aszfaltgyártó cég közti viszony rendezése. Immár hónapok óta visszatérô téma a városatyák asztalán, azonban a kiélezett viták ellenére sem sikerült eddig dûlôre jutni a kérdésben.

Lényegében egy, a város tulajdonában levô telek sorsával kapcsolatban kell döntenie az önkormányzatnak: ezzel a telekkel beszállva, távlati haszon reményében folytat-e tovább egy adott pontban vitába fulladt üzleti együttmûködést a szóban forgó céggel, vagy pedig eladja a telket a cégnek, és ezzel a viták rendezése mellett egyszeri, de nagyobb jövedelmet hoz a városnak.

A történet háttere még 2004-ig nyúlik vissza, amikor az önkormányzat megvásárolt egy telket a Gát utcában, és egy városi alárendeltségû cégen keresztül együttmûködésre lépett az említett aszfaltgyártó társasággal. Az együttmûködés 2005 végére megszakadt, a cég azonban maradt a város tulajdonában levô telken, melynek nagyobb részét azóta is használja. A helyi tanács pedig hónapok óta azon vajúdik, hogy új alapokra helyezve újítsa-e fel a társulási viszonyt vagy adja el a cégnek az általa használt telekrészt, a fennmaradó parcellát pedig közmûvesítse és hasznosítsa.

A tanács legutóbbi ülésén is hosszas vita alakult ki a kérdés felett, azonban egyik változat sem kapta meg a szükséges számú támogató szavazatot, így a telek sorsa feletti döntést mára halasztották.

A probléma megoldására polgármesteri rendelettel kinevezett alpolgármester, Bakos Levente szerint mindkét lehetôségnek vannak elônyei és hátrányait.

A társulás, vagyis ha a város a telekkel, a cég pedig a technológiával és a menedzsmenttel beszállva megújítja az együttmûködést, távlati hasznot jelentene a városnak. Emellett a megoldás mellett szólna még az is, hogy eredetileg is erre a célra vásárolta fel a város a telket, tehát az együttmûködés folytatása logikus továbblépés lenne, azonban a társulást új alapokra kellene helyezni. Korábban az együttmûködés jórészt azért akadt el, mert a tanács által e célra alakított helyi partnercég, az Asfamur különbözô jogi és egyéb okokból nehézkesebben mûködött, mint a magántôkéjû üzlettárs, és így a város számára a társulás nem bizonyult kedvezônek.

Ha az együttmûködés megújítása mellett dönt ma az önkormányzat, akkor tárgyalóbizottságot fognak felállítani, amelynek a társulás részleteirôl kell megegyeznie az Aspharommal.

Másik megoldásként az eladás elônye az lenne, hogy gyorsan, nagy összegû, de egyszeri hasznot jelentene a városnak. Az alpolgármester szerint a telekrészért a város a felvásárlási ár közel tízszeresét kaphatná meg, ami üzleti szempontból lenne jó megoldás. Másrészt pedig ezzel egyben az együttmûködés esetleges nehézségeivel sem kellene többet törôdni. Ennek a változatnak a támogatói a tanács legutóbbi ülésén is hivatkoztak arra, hogy az együttmûködést már egyszer megpróbálta a város a magántulajdonú aszfaltgyártó társasággal, azonban az nem volt eredményes.

Ma tehát ismét terítékre kerül az ügy. Döntenie mindenképpen kell a tanácsnak, mert a mostani patthelyzetbôl legfeljebb parttalan vitákat lehet folytatni.

Sikeresnek nevezte csángóföldi kerékpáros "küldetését" Ferkó Zoltán, akit Iasi- ban magas rangú egyházi vezetôk fogadtak, az ottani püspökkel folytatott megbeszélése pedig a viszontlátás ígéretével ért véget.

A budapesti fiatalember kedd estére már megtette kerékpáron a négyezredik kilométert.

Másfél hónappal ezelôtt, április 22- én indult a magyar fôvárosból, hogy e hosszú útjával a moldvai csángó magyaroknak a magyar nyelvû templomi szolgálat iránti igényére hívja fel a közvélemény és az egyházi elöljárók figyelmét.

Így Ausztrián és Olaszország nagy részén átkarikázva a Vatikánban adta át a magyar misére vonatkozó petíciót, majd Horvátországon és Magyarországon áthaladva érkezett Erdélybe. Arad közelében lépte át a határt, áthaladt Déván, Gyulafehérváron, Dicsôszentmártonon, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, majd részt vett a csíksomlyói búcsún. Ezután Csángóföldre kerékpározott, kedden este pedig Csíkszeredába érkezett. Mint lapunknak beszámoltunk róla, Marosvásárhelyen barátságtalan gesztusokban is része volt, "felsôbb" parancsra kiutasították a fôtérrôl, pontosabban a plébánia udvarára tessékelték. Hosszú útja során itt igazoltatták elôször!

Ferkó Zoltán az MTI kérdésére elmondta, hogy a találkozó Petru Gherghel jászvásári katolikus püspökkel feszült hangulatban kezdôdött, de a közös ima, a felszabadult, érvekkel alátámasztott eszmecsere során enyhült a légkör.

A magyar nyelvû mise ügyének rendezése azonban várat még magára. "A moldvai egyházi elöljárók azzal érvelnek, hogy a magyar misét kérôk táborokra osztják a falvakat, megbontva azok egységét" – mondta a kerékpáros zarándok. Abszurdumnak nevezte, hogy vannak olyan falvak, amelyekben mindenki magyarul beszél, beleértve a katolikus papot is, de a templomban csak román szó hangozhat el.

Hangsúlyozta, hogy a Vatikánban minden eddigi magyar köztársasági elnök felvetette a moldvai magyarság számára biztosítandó magyar mise kérdését, a rendszerváltás után pedig Gyulafehérvár elsô római katolikus érseke hangsúlyozta az ügy fontosságát.

A kerekes zarándokot kedden fogadta Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, aki tizenkét évvel korábban több társával együtt maga is kerékpárra ült, hogy Kolozsvárról eljusson Strasbourgba, és ott hívja fel a figyelmet: az erdélyi magyarságnak szüksége van az önálló magyar oktatásra.

Nyolc év munkájának eredményét vették számba és mutatták fel tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Szabadság utcai volt 12-es iskolában, amely ma a Nicolae Balcescu Általános Iskolához tartozik. Néhány pedagógus, a tanintézet volt és jelenlegi vezetôsége, szaktanfelügyelôk támogatásának köszönhetôen az eltelt évek során sikerült fenntartani azt az országos viszonylatban egyetlen osztálysort, amelyben a tanulási nehézségekkel küszködô diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, viselkedési, beilleszkedési és kifejezési zavarokkal küszködô gyerekek sajátították el a megfelelô módszerek alapján a legfontosabb ismereteket. Olyan körülmények között és olyan pedagógusok vezetésével, amelyekre másutt nem nyílt lehetôségük.

Az eseményen a megyei tanfelügyelôség vezetôsége és szaktanfelügyelôi mellett részt vett dán politikusok ( a Venstre Liberális Párt tagjainak) egy csoportja is, Torben Schreiber tiszteletbeli dán konzul vezetésével, akiknek szándékában áll A diszlexiás gyermek újjászületési esélyei elnevezésû programot támogatni.

A vendégek nyílt órákon ismerkedhettek meg a diszlexiás osztályokban folyó tevékenységgel, s vehettek részt magyar ( Incze Margit, Demeter Éva Andrea), román ( Sasu Mariana, Cseh Ágnes), matematika (Sebestyén Júlia), kinetoterápia (Gagyi Erzsébet) személyiségfejlesztô (Bartók Éva) és rajz (Kolumbán Erika) tevékenységen, az említett tanítónôk, tanárok és logopédus vezetésével. A tevékenységek azt igazolják, hogy az elmúlt nyolc év alatt végzett kitartó és következetes, a nehézségeket szinte hihetetlen módon áthidaló munka eredményes volt. Azok a gyerekek, akik egy megszokott iskolában a sorozatos kudarcnak, a környezet negatív értékelésének lettek volna kitéve, itt felszabadultan tornásztak, rajzoltak és bizonyították a különbözô tantárgyakból szerzett ismereteiket. Sokan a teljes sikertelenség, az osztályismétlôre bukás után kerültek a diszlexiás osztályba és volt közöttük, aki egy-két év elteltével visszamehetett az általános iskolába.

Évekig tartó tapogatózás után, az 1999–2000-es tanévben indult az elsô osztály, majd a módszert egyre jobban elsajátító Gagyi Erzsébet magyar szakos tanár kitartásának, lelkesedésének köszönhetôen alakul ki egy olyan csapat, (ma Bartók Éva logopédus, Cseh Ágnes és Demeter Éva Andrea tanítónôk közremûködésével), akik a Pedagógusok Házának támogatásával tanfolyamot tartanak kollégáiknak. Az eltelt évek alatt a Magyarországon tanult és az itthon is bevált Meixner-módszer népszerûsítésére különbözô szakcikkeket és kiadványokat, abécéskönyvet szerkesztettek román és magyar nyelven. Ennek ellenére a román osztályok beindítása kudarcba fulladt és országos szinten sem kezelik fontosságának megfelelôen ezeknek a gyerekeknek az oktatását. Az alternatív oktatási forma intézményes elismerését megnehezíti a törvényes keretek hiánya, hangzott el Neagu Nicolae fôtanfelügyelô hozzászólásában. A diszlexiás gyerekek esélyegyenlôségének megteremtése, jogainak biztosítása érdekében írt program ezen kíván változtatni. A volt 12-es iskola egykori vezetôsége (Sandru Terezia igazgató késôbb aligazgató), Fejes Réka és Kovács Júlia tanfelügyelôk kedvezô hozzáállása mellett a pedagógusok munkáját segítette a szülôkkel közösen létrehozott Romániai Diszlexiás Gyermekekért Egyesület, amely több alkalommal is sikeresen pályázott tevékenységük népszerûsítése érdekében. Egyébként az oktatás mellett az iskolában folyamatosan biztosítják a gyerekek felmérését, hisz már az óvodások körében ki lehet szûrni, hogy melyek azok a közepes vagy jó képességû gyermekek, akik alternatív foglalkozást igényelnek ahhoz, hogy megtanuljanak írni, olvasni és akiket eleve nem kellene a sikertelenségnek kitenni.

Tegnap délután megtartották a Gagyi Erzsébet vezette elsô végzôs VIII. osztály ballagási ünnepségét is, s a fôtanfelügyelô ígéretet tett, hogy megyei szinten létrehoznak egy olyan központot, ahol ezek a gyermekek szakmát tanulhatnak és a késôbbiekben is segítséget kaphatnak oktatóiktól a társadalomba való beilleszkedésük megkönnyítése érdekében. Ami nem lehetetlen, ahogy azt a Szászbogácson nemrégiben fellépett dán fiatalok példája is igazolta.

Bár természetesnek kellene lennie, a mai talmi értékekkel teli, hivalkodóan harsány világban ritka, hogy a tudományok csendesen munkálkodó, kutató embereit ünnepelnék, netán kitüntetésekkel elhalmoznák. Marosvásárhelyen ilyen rendhagyó dolgok is történnek, a város díszpolgárai közé mindegyre tudós szakembereket is beválasztanak. Az idei kitüntetendôk között a Bolyai-kutató matematikus, Weszely Tibor nevével is találkozhatunk. A fontos kötetek szerzôjeként is ismert és megbecsült tanárt ebbôl az alkalomból kedden délután bensôséges összejövetelen köszöntötték kollégái, szakmabeli pályatársai az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) megyei fiókjának székhelyén.

A testület nevében, amely Weszelyt a díszpolgárok közé javasolta, az EMT fiókjának elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester méltatta az esemény jelentôségét, tanártársa érdemeit. Kiemelte, hogy különösen a két Bolyai munkássága óta Marosvásárhelyen kellô figyelem övezi a matematikai tudományok képviselôinek tevékenységét, a Bolyai-kultusz jegyében pedig hosszú ideje sokan igyekeznek ápolni e szellemi kiválóságok hagyatékát. Ilyen vonatkozásban az egyik legnagyobb érdemeket szerzett személyiség Weszely Tibor, aki valóban méltó az elismerésre. Pedagógusként, kutatóként, könyvszerzôként, közéleti szereplôként egyaránt. Évtizedekkel ezelôtt vette át elôdeitôl a stafétabotot, és azóta fáradhatatlanul tevékenykedik a reál tudományok népszerûsítésén. Hasonlóan eredményes társakkal dolgozhattak együtt, mindenekelôtt a nemrég elhunyt Kiss Elemér akadémikussal, aki a város díszpolgári címével korábban kitüntetettek sorait gyarapította. E tekintetben is jelképszerû a kitüntetésre vonatkozó idei döntés.

A keddi találkozón jelen volt Kiss Elemér özvegye, Kiss Ágnes is, akinek az EMT-vezetôk az elôzô díszpolgári avatóünnepségen készült felvételekbôl és dokumentumokból adtak át reprezentatív válogatást.

Az idén látványosan átrendezik a megyei múzeum kiállításait. A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága 30.000 lejjel támogatja azt a tervet, aminek alapján új elképzelésben mutatják majd be a látogatóknak a Felsô-Maros mente történetét az újkôkortól az ôskereszténységig, a VI. századig.

A kiállításon bemutatnak majd egy neolitikumbeli, illetve egy népvándorláskori házat, használati és kultikus tárgyakkal, a korabeli kézmûves mesterséghez kötôdô eszközökkel. Tárlókba kerülnek a legújabb ásatásokból elôkerült kora középkori emlékek is. Az új koncepcióban átrendezett kiállítást elsôsorban diákoknak szánják. A terv szerint a diaporámákat multimédiás információs anyaggal egészítik ki. Igen érdekes kezdeményezés lesz a marosvásárhelyi várban berendezésre kerülô Ferenc-rendi kolostorbeli kódex-másoló mûhely. Erre a megyei múzeum a Mûvelôdésügyi Minisztériumtól 15.000 lej támogatást kapott. A Maros mente történeti kiállítását dr. Man Nicoleta, Daniel Cioata, Berecki Sándor, Coralia Crisan muzeológusok, régészek állítják össze, designer: Novák József. A kódexmásolót Gyôrffy Zalán középkorszakértô régész rendezi be.

Mindezek mellett a muzeológusok a Kultúrpalota második emeletének két helyiségébe Bernády György és kora címmel állandó kiállítást terveznek.

Az említett kiállítások átrendezésének célja az, hogy az eddig látottakhoz képest ne csak a tárgyakat mutassák be a látogatóknak, hanem elsôsorban oktatási céllal minél több információt is közöljenek az illetô korról – mondta lapunknak Berecki Sándor régész.

Kívül-belül megújult a felekezeti épületben mûködô székesi iskola és óvoda épülete. A falakat új vakolattal burkolták, a folyosón padlócsempét raktak, az egyetlen tanteremben és az óvodai teremben új csempekályhát építettek, megjavították a nyílászárókat és elkészült a mosdó, az illemhely, amelyhez EU-konform ülepítôt létesítettek. Az udvaron pedig játszóteret szereltek fel. Az iskola egészen más képet nyújt, mint amikor ezelôtt két és fél évvel ott jártunk. A felújítás költségeit közösen vállalta Nagyernye község önkormányzata és az egyház.

Jánosi Ferenc polgármester elmondta, hogy az önkormányzat 20.000 lejt utalt át az iskola javítására, a szennyvíz-levezetés megoldására és további 8000 lejt az egyháznak, míg a testvérgyülekezet 620 ezer forintot gyûjtött össze és adott át a székesieknek. A lábatlani testvérgyülekezet segítôkészségéhez csatlakozott a nagysápi és a szlovákiai karvai gyülekezet is. A székesi elemi iskolában – immár civilizált körülmények között – összesen 12 gyerek tanul, tanítónôjük Kilyén Margit, az óvodások 15-en vannak, ôket Nagy Tünde oktatja.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Bíró László helybeli lelkész megrovásban részesítette a magyar nyelvû sajtót amiatt, hogy szerinte az elmarasztalta a Székesen folyó oktatást. Az elmúlt tanévben és a mostani tanévkezdés körül lapunkban szó esett az iskoláról, elôször annak kapcsán, hogy a Közegészségügyi Hatóság a nem megfelelô higiéniai feltételek miatt nem engedélyezte mûködését, másodszor pedig a falu szülötte, Kali Ágnes írt egy visszaemlékezést, amelyben párhuzamot vont a húszas- harmincas évekbeli és a mostani oktatás között. Az olvasói levélben felidézte a néhai tanítók munkáját.

A nyilvánvaló tények ellenére a lelkész kijelentette, nem ezt várják a magyar sajtótól. Ha az "elvárása" az elhallgatás, a gondok leplezése, aligha fogadhatjuk meg a tanácsot. A magyar sajtó pedig továbbra is vallja, hogy a bírálat legtöbb esetben hasznos, hiszen ennek nyomán (is) változik a helyzet. Lám, még Székesen is.

Glossza

Imádni csak Istent, szeretni a nôket is szabad. A nôk persze mindig szépek, de csak nyáron igazán. Ha nô volnék, világmozgalmat kezdeményeznék a tél megszüntetésére, bár utólag az sem teljesen rossz, ha a havas költészet kályhalángja lengi be ködös napjainkat.

Szerintem Marosvásárhelyen mégis a nyár a legjobb, mert kihegedüli a nôkbôl a lírát, önnön rútságukra ébreszti a férfiakat, és felhorgasztja a vendéglátóiparban az egészség igényét. Láttam egy vendéglányt, akit tucatnyi férfi kalauzolt volna a cserélô helyre, ha a kiszolgáló személyzet férfi brigádosa nem sietett volna máris a segítségére. (Máskor a fenét sem érdekelte az ilyesmi, de most sok jóféle pémpersz kapható.)

Nem látok csúnya nôt nyáron. Egyszer elfordítottam a fejem, de bár ne tettem volna. Ne tudják meg, ki volt az i(h)letô...

Csúnya nôt elképzelni is nehéz nyáron, például köldöktôl lefelé. Ami a mellen lengedezô csodás ruhadarab és a nadrág korca közötti résen kivillan, az a kenyérgyártó ipar privilégiuma, ha úgy vesszük.

Ha nem vesszük, és csupán szemünket legeltetve meditálunk a világ furaságain, akkor semmi hézag: tésztát láttunk, non est vita.

Well, az is tápláló.

Ha én nô volnék, újraalkotnék mindent, ami fontos és lényeges.

Nemhogy kô kövön, férfi férfin nem maradna.

Natürlich, hogy a szerelmet tenném a világ rendezô elvévé.

Aki szeret, rossz ember nem lehet. Legföljebb bosszút áll.

Aki boldog, nem szorul fogorvosra. Ha mégis, akkor át kell szervezni az egészségügyet. Ez már politika.

A nôket nemhogy be kell engedni a politikába, hanem ki kell tiltani onnan a férfiakat. Ahány férfiút sikerülne naponta félreállítani, annyi nôt kell a helyükbe iktatni, mindjárt.

Ki látott már korrupt hölgyet!

Maradna még gazembör?

Az élet szép és jó és nem ismeri a sumákolást. Az élet imádja a szép nôket, és fôleg nyaranta szereti megmutatni, milyen ragyogóak a nôi idomok.

Most éppen visz a mentô, két pompás ôrangyal lédi presszózza hasamat. Ha ettôl sem jövök helyreee!...

Nemrég ért véget Zentán az Énekelt Versek Fesztiválja, amely – távolsága révén – nem lett volna számunkra különösebb jelentôségû, ha nincs marosvásárhelyi vonatkozása. De volt: a Kôvirág együttes nyerte el a tizenkettedik kiadását megért fesztivál második díját a topolyai Csalóka és az óbecsei Prima Vista együttesek közös produkciója után. A harmadik helyezést a kárpátaljai Filep Anita és a felvidéki Kelemen-trió érte el, a különdíj a szabadkai Folton Folk nevû zenekarhoz vándorolt – tájékoztatott László József, a Kôvirág frontembere.

Az eredményhirdetô gálamûsoron Juhász Attila zentai polgármester és Goldschmied József, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Égtájak Irodájának programigazgatója adta át az értékes díjakat, amelyek olyan praktikus nyereményekkel is kiegészültek, mint az Amerikában élô Spiegel Tibor által küldött gitárhúrok.

Mint megtudtuk, a versenyzôk közül majd' mindenki más- más felállású-hangszerelésû zenekarban vagy egyénileg lépett a színpadra: a kárpátaljai harmadik helyezett tizenöt éves Filep Anita egyedül és gitárral, a Kelemen-trió a kísérô édesapából és két lányából állott. A gálamûsor közben, illetve azt követôen pedig további, ezúttal meghívott együttesek is szórakoztatták a jelenlevôket: a budapesti Kaláka és felvidéki Kor- Zár zenekarok léptek fel, a fesztivál "kihelyezett helyszínein", Adán, Adorjánon és Topolyán további koncerteken mutatkoztak be a versenyzôk: a topolyai moziteremben például Filep Anita, a Kelemen-trió, a zentai Boros Nándor és a marosvásárhelyi Kôvirág közös koncertjén tapsolhatott a nagyérdemû.

Telenézô

A Margitsziget több "misét" is megérne, mint amennyit a mûsor hótt-balogos beharangozói hirdetnek, "zöld ékszernek" nevezve, holott sem zöld, sem ékszer, történetét ily szûk keretben nemhogy bemutatni, jelezni is istenkísértés, József nádor, szökôkutak, Szent Margit legendája, programlehetôségek – nos, ezek viszik akárhová az akármit, tölgyek, platánok, Arany János, tanár urak, A tölgyek alatt szép szavalata, aztán a már-már obligát és buta "akarta a fene". Fel van irodalomtörténetileg 'róva', hogy mit is írt voltaképpen a szókimondását szemérmetesen 'rejtjelezô' hajdani szalontai jegyzô, irodalmunk óriása... (Sem szerkesztô, sem alanya nem tud vagy nem akar szólni róla.)

"Rengeteg kikapcsolódási lehetôség várja Önt is a szigeten: strandolás a Palatinuson, úszás, futás, biciklizés – ennek kapcsán szót ejtünk a biciklizés fizikájáról és egy új sportágról, a botsportról is. (Szerkesztô: Pável Ildikó, Kovács András, mûsorvezetô: Radványi Dóri, rendezô: Déri Balázs.)

Ez volt a Margitszigetrôl szóló mûsor a magyar közszolgálatiban, amelynek szerkesztôi annyira küszködtek a bôség Szaharájával, hogy végül valamiféle csökkent értelmi képességûeknek mutatható (de ôket sem illik sértegetni) ez-az ugrott elô a nem rövidke képrivalgásból. Gyermeteg mûsorvezetô, hogy mûveletlent ne mondjak, mert még ott tart, mint a tévépionírok, butának tétetve magát: próbál okos infót hozni a sztoriba, kínosan vigyáz a magánhangzóira, ami roppant dicséretes, csakhogy ô és stábja és az egész szerkesztôség feledi a drótszamár rokonait, köztük a kerékpárt.

Mindvégig biciGliznek – és akkor miféle hitele van akárminek, a preciôzködô "Dórinak" , aki párban súrol a tanár urakkal, tesz a Kreszre, tévé, az tévé, a semmi, az semmi, mûsor, az mûsor, Bodor Péter ne is jöjjön elô a "pavillonjából" – mit választottál, jámborom?, ezt a fajta "tudást", kedves nézô, ha lehet, széles ívben kerüld el…

Illetéktelenek és enyhén szólva bumfordítók csenálják…

Ja, és a botsport. Az semmi. Mész két szuper bottal, és ha nem jön sem farkas, sem juhász, fényképezteted magad.

Ha medve jön, az már egy új nevû izé.

Ki lesz találva.

Az erdôszentgyörgyi dokumentációs központ vendége volt Beder Tibor, aki készségesen vállalta, hogy életérôl, útjairól, könyveirôl és terveirôl szóljon lapunk olvasóinak.

– Mindenekelôtt kérem, mondjon néhány szót önmagáról.

– Beder Tibor vagyok, alsó-háromszéki székely ember, nyugdíjas földrajztanár. Nem ott születtem, ahol lakom, s nem ott lakom, ahol dolgoztam. 1938. március 6-án születtem, édesapám tanító volt, visszamenôleg sok pedagógus és lelkész volt a családban. Jelenleg Csíkszeredában lakom, feleségem magyartanár, három lányom van.

– Sokat utazott Európában és máshol is. Hol járt eddig?

– Valóban sokat utaztam. Édesapám vadászott is, s már akkor belekóstoltam a természetjárásba. Halásztunk, vadásztunk a Feketeügy partján, késôbb az egyetemen arról voltam híres, hogy Kolozsvár környékén 20-30 kilométereket gyalogoltam hétvégeken. Tanárként gyalog bejártam Erdélyt, aztán gyalogszerrel elindultam Törökországba. 1800 km-t gyalogoltam a Földközi-tenger partjáig. Úgy tudom, elsôként gyalogoltam át Anatóliát. Azután is sokat jártam Európában, Oroszországtól Franciaországig, le Görögországig. Kétszer voltam az Egyesült Államokban és voltam Közép-Amerikában is. Rájöttem, hogy nincs miért a világ zegzugát bejárni, hisz azt tapasztaltam, hogy mindenhol hozzám hasonló emberek élnek, hasonlóan mosolyognak, hasonlóan éreznek. Az egész világ egy nagy falu, s ezek közül a legszebb a Székelyföld. Vannak még szép helyek a világon, de bárhová megyek, itt érzem a legjobban magam, itt még a fû is magyar.

– Útjaira mit vitt magával?

– A Székelyföldet vittem, s a Székelyföldet hoztam vissza, bárhol is voltam, ezt nem tudtam itthon hagyni, nem tudtam kivetkôzni magamból, ezt viszem, ezt hordozom. Ez egy olyan teher, amit érdemes vinni.

– Kezdô utazóknak mit ajánl?

– Elmondanám, hogy mielôtt Törökországba mentem volna, hónapokig tanulmányoztam Isztambult és Törökország történetét, földrajzát. Miután 17-szer megjártam magam Isztambulban, a 18. alkalommal láttam azt, hogy majdnem semmit sem tudok. Az ember kezdetben azt hiszi, hogy mindent tud, s végül rájön, hogy nem tud semmit. A tájnak lelke van, s azt egyszeri- kétszeri utazással nem lehet megismerni. A másik dolog: ha most kellene a törökországi utazásaimat megírnom, nem merném vállalni. Naivitásokat fogalmaztam meg, s ezek teszik érdekessé a könyvet. Ma ezeket már nem írnám így le. Vettem Mikes Kelemen 207 levelét, s azokat a helyeket mind bejártam. Érdekelt, mit látott ô, mit látok én, s mit üzennek a jelennek. Ez a lényege az egésznek, de most már nem merném megírni ezt sem. Sok szakemberrel találkoztam késôbb, akikkel a témáról elbeszélgettem, s most nem írnám meg ezeket a könyveket.

– Volt-e olyan pillanat, amikor megbánta, hogy elindult?

– Nem, soha. Én mindig a földrajztanár izgalmával jártam be a területeket, nem szerettem az apró, németes precíz felkészülést, levezetést, hogy ekkor és ekkor érkeztem. Sohasem tudtam, hová fogok jutni estére, mit eszem, és hol alszom. Ez még külön fokozta az út érdekességét. Régebb nem volt menedzsment, errôl nem tanultunk, de tudtam, hogy van 50 dollárom, s abból meg kell járnom Törökországot. Élnem és aludnom kellett ebbôl. A 2000-es években jöttem rá, hogy mi székelyek kitûnô menedzsrek vagyunk, nem Amerika tanított meg erre, csakhogy nem tudtuk a kifejezést.

– Létezik-e az utazásnak tízparancsolata?

– Az utazás egyik parancsolata lenne, hogy legyen egy vonzó cél, ami téged arra késztet, hogy útnak indulj. De ennek a célnak ne csak te lásd a hasznát, hanem más is. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy minden embernek van egy küldetése. Minden ember olyan, mint a csillagrendszer, minden ember egy világegyetem, ha így fogalmazunk, akkor minden ember nemcsak önmagának született, hanem másoknak is. Egy új világot ismertettem meg másokkal is, akik hozzám közel állnak. A magyar és a török népet megpróbáltam közelebb hozni egymáshoz. Tehát az üzenet az, hogy ne önmagadért cselekedj, s ha cselekedsz, legyen értelme, tégy valamit a magyarságért. Próbálj belevinni olyan tényezôket is, amelyek segítik a magyarságot. Minden magyar, bárhol éljen is a világon, fogjon össze. Nincsen egy, vagy két magyar, nincsen jobb- vagy baloldal. Egyetlen értékünk van: a nyelv. S ha ezeket mindenki betartja, mi nagyon erôsek leszünk.

– Milyen mûveket jelentetett meg eddig?

– Az elsô egy természetjáróknak szóló könyv volt, 1977-ben jelent meg Hargita megyében, címe Hegyen-völgyön. Akkor indult a Jöjjön velünk felnôtteknek szóló mozgalom. Vittem az embereket, túrázni. A cél a szülôföld megismerése volt. A második könyvem, a Gyalogosan Törökországban 2000-ben jelent meg. A következô két kötet: A jövô iskolája és A szén a tanügyrôl, az erdélyi magyar oktatásról, a funkcióról szól, hiszen 12 évig voltam Hargita megye vezértanfelügyelôje. A lényeg az, hogy aki a funkciót viseli, nem a székért, hanem a népéért viseli. A bujdosók nyomában címû kötetemet Mikes Kelemen- emlékezésnek szántam. Nélküle keveset tudnánk a Rákóczi-emigráció koráról. Miután megírtam a könyvet, rájöttem, hogy mint szomszéd falusi, tartozom neki egy székely kapuval. Ezt a tartozásomat 2005-ben teljesítettem, amikor Rodostóba vittünk és fel is állítottunk egy székely kaput. A 6. kötetem most készül, év végére jelenik meg. A dédnagyanyám örmény volt, s azt a hányatott sorsot írom le, ami Áritól, az örmények fôvárosától Erdélyig vezetett, majd folytatódott a magyarok hányattatásával.

– Melyik lesz a következô nagy út?

– A nyáron lesz a 3. Mikes-zarándoklat. Most azokat a helyeket járjuk be, ahol a bujdosók végigmentek. A köztudatban annyi él, hogy Rodostó. Itt megáll a közemlékezet. A valóság az, hogy 1717-ben megérkeztek Geliboluba, s onnan körbejárták Isztambult, Yeniköyt, s a Herczeg-szigetekrôl jöttek Rodostóba 1720-ban. 3 évig járták körbe- körbe Isztambult. Arra gondoltam, miért ne lehetne bejárni ezt az utat. Elmegyünk és bejárjuk Isztambult és környékét. Emlékjeleket is hagyunk magunk után. Az elsôt a Rákóczi-ház elôtt hagytuk 2005-ben, egy székely kaput, a másodikat Avsarköje falu mellett, egy kopjafát – itt fürödtek a bujdosók. Most, a 2007-es 3. utunk alkalmával visszük a székely származású török nyomdász, Ibrahim Müteferrika szobrát. Jövôre a magyar állam segítségével egy múzeumot szeretnénk létrehozni Izmitben, 100 km-re Isztambultól. Ott pihen Thököly Imre, " a magyar pasa", így tudják az idôsebbek. Izmitben van egy utca, amit Thököly utcának hívnak, s ott van egy hegy, a magyar hegy, s ott lévô völgye, a virágok völgye, itt élt Thököly.

– Milyen pozitív kicsengése van egy ilyen nagy utazásnak?

– Ha én nem járok le kétévente Magyarkôbe, akkor a csíkszentdomokosi kapcsolat sem jön létre. Mikor oda megyünk, a fél falu kigyûl fogadásunkra, bejelentik, hogy megérkeztek a csíkszentdomokosiak és Beder Tibor. Megható, ahogyan fogadnak, a 30-40 éves férfiak kezet csókolnak nekem. Ez a tiszteletnek a legnagyobb foka. És a nôk is, azért, mert én igazi testvére vagyok a férjnek. Eleinte dugtam el a kezemet, de úgy is elôránágatták. Nehéz volt meggyôzni a domokosiakat, de sikerült egy életképes civil vonalat kialakítani a két település között. Törökország Tráchia részével nekünk, székelyeknek intenzívebb kapcsolataink vannak, mint Magyarországnak. A múzeumot mi, székelyek már szinte többen látogatjuk, mint a magyarországiak. Ôk ülnek egy fél órát, mi egy órát. Ezt a múzeum igazgatója is észrevette. Más a kötôdésünk.

– Létezik-e nálunk valamilyen díj, amellyel az utazókat jutalmazzák, például Jakabos Ödön-díj?

– Ilyen nem létezik, de jó az ötlet, gondolkodunk rajta.

– Mit ajánl az utazni vágyó mai fiataloknak?

– Ha én most fiatal lennék, akkor kiválasztanék egy olyan országot, amely kapcsolódik a magyar nemzet történelméhez. Ha lehetne, elmennék Ujgúriába, de gyalog. Vagy Közép- Ázsiába, megtanulnám a török nyelvet, bejárnám Törökországot. Annyi érdekes történelmi esemény kapcsolódik a magyarsághoz. Felkeresném a Déva melletti kenyérmezei csata helyét, ahol Hunyadi megverte a 800.000 fôs török sereget, felkeresném a nagymajtényi síkot, Világost, a fegyverletételek színhelyeit, bejárnám a Mezôséget, kezdve Pusztakamarástól, Sütô és Kemény Zsigmond bölcsôhelyétôl, megkeresném a zalatnai emlékoszlopot, megmásznám Bábolna hegyét, és ott aludnék újból a felkelés emlékmûvénél. Egyszer már aludtam ott, magammal vittem Kós Károly könyvét, ott olvastam, s egész éjjel hallottam a lovak nyerítését, a szekerek zörgését. Át kell élni az eseményeket. Minden pillanatot megbecsülnék, mert egy perc is óriási érték. Ha tudnám, hogy holnap meghalok, akkor is végezném a dolgomat, mert feladatom van.

"Az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére Székesen a faluból származó gróf Bercsényi Miklósra és fiára, Bercsényi Lászlóra emlékeztek" – Olvastam, nem kis meglepetéssel a hétfôi lapban.

Jó, ha minden település talál magának dicsô elôdöket, ünnepelni való derék férfiakat és szorgos, bôkezû nagyasszonyokat. Kell ürügy és alkalom, lehetôség és kiváltó ok az ünnepléshez, vagy lehet minden elôítélet és félretekintés nélkül is ünnepelni csak úgy, egyszerûen közmagyarként, erdélyiként, múltra tekintôként és jövôváró európaiként. Kell emlékezni Rákóczy Ferencre és kuruc forradalmának hôseire. Ehhez még az sem kell, hogy abból a faluból származzék Rákóczy, Bercsényi és/vagy Esze Tamás, Pekry Lôrinc, Forgách tábornok, magyarok vezéri.

Hátha még nem is! Ugyanis sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a Bercsényiek nem származnak Székesrôl, bár elônevükben ott áll a székesi nemesi predikátum, azaz elônév. Hiszen ilyen alapon az erdélyi Bánffyak Losoncról származnának, holott már vagy 700 éve Erdélyben honosak, a Bethlenek Iktárról és a Szamos menti Bethlenbôl vagy a biblikus Betlehembôl, sôt a Hallerok Hallersteinbôl, magyarosan Hallerkôrôl. Ez azonban csak a legkorábbi ôsökre, a nemességszerzôkre vonatkozik részben, ugyanis a leszármazottak szétrajzottak, másutt is szereztek birtokot, sôt, el is veszíthették a névadó ôsbirtokot. A történelem feltételezi a mobilitást a középkor folyamán is, azaz a szabadok költözése, birtokszerzése elôtt papíron semmilyen akadály nem volt a történelmi ország határain belül. Akit pedig befogadtak, honfiúsítottak, indigenatust kapott – ma úgy mondanók állampolgárságot – az elôtt nem volt többé semmilyen korlátozás.

A predikátumra pedig azért volt szükség, mert ezzel különböztették meg magukat az azonos nevû nemesi családok pl. ecsedi Báthoriak és somlyai Báthoriak, gyalakuti és csíkvacsárcsi Lázárok, Káli Nagyok és Kebelei vagy Csókfalvi Nagyok, kászoni, szendrôi, kolozsvári vagy kápolnai Bornemiszák stb.

Már csak azért is fontos a származás kérdésének boncolgatása, mert Bercsény nevû helység nincs Erdélyben. (Petrilla egyik negyedét jelzik 1956-ban utólagos névadással, valószínûleg a bukaresti városnegyedbôl inspirálódva Bercsénynek). Van viszont Bercsény Trencsén megyében, tehát a Felvidéken, mai Szlovákiában és Ung megyében is akad egy Bercsényi-falva. Az oklevelek említenek egy Bercyn nevû helységet Pozsega vm-ben, tehát Horvátországban a 15. században.

Báró Nyári Albert, az ismert magyar családtörténész (genealógus) még 1885- ben közölte a család nemzedékrendjét a Turul címû családtörténeti folyóiratban. Mára már CD-n és DVD-n is hozzáférhetô a folyóiratban publikált teljes anyag.

Innen merítve tudnivalóinkat derül ki – számunkra, talán az olvasó számára is – hogy Bercsényi László 1525-ben a szerencsétlenül a Csele-patakba fulladt II. Lajos király belsô udvarnoka volt Budán. Úgy is írják az oklevelekben "aulae nostrae familiaris". Hont és Bars megyében volt birtokos családja és ô maga is. (Ez pedig sehol sem határos Erdéllyel!) Talán 1547 vagy 1549-ig él, ugyanis az utóbbi esztendôben feleségét, Cecília asszonyt már özvegyként említik.

I. Lászlónak egy fia született, I. Imre, aki felnôttkort ért meg, s a Báthoriak (István és Kristóf) közelébe kerül, azok udvari embere lett. Ô kapja 1577-ben Istvántól örökadományként a marosszéki Kendôt és Székest. Az oklevél Besztercérôl kelt 1577. vízkereszt napján, január 6-án, s benne meg is indokolja a kancellária, hogy az adományt azért kapta Emericus Bercsenj, mert az elôzô birtokos, Lázár Ferenc, marosszéki királybíró örökösök nélkül holt el közelebbrôl. Ami figyelemre méltó, hogy az adomány bár Maros székely székben fekszik, mégsem számít székely örökségnek, tehát nem a Lázár család valamelyik ugyancsak székely oldalága örökli meg, hanem egy idegen, egy Magyarországról beszármazott családnak, a Bercsényieknek adományozza a fejedelem, Bercsényi I. Imre kérésére örökjogon.

Egyébként a mindannyiunk által nagyon tisztelt Révai Nagy Lexikona III. kötetében (Bp., 1911) is az áll, hogy a már kihalt nemes család "nevét ôsi fészkérôl, a Veszprém megyei Bercheny- rôl vette, mely hajdan virágzó helységet az 1526-ban pusztító török hadjárat elseperte."

Bercsényi Imre már 1589 elôtt elhunyt, ugyanis feleségét, Saárossy Zsófiát 1589-ben az iratok Pekri István feleségeként emlegetik. A válás a buzgó katolikus család esetében kizárt, a magtalanság sem válóok, ui. Bercsényi Imréné, Zsófia asszony két fiúval és több lánnyal is megajándékozta hütös urát.

Amit azonban Pálmay József a Maros-Torda vármegye nemes családai 20 oldalán állít, hogy Bercsényi Imre, a birtokszerzô 1601-ben halt volna meg, mint láttuk, nem felel meg a valóságnak. A mikházi ferences kolostorba is legfeljebb 1636 után eresztették le hûlt tetemit, ugyanis csak 1636-ban alapították a kolostort a Toldalagiak birtokán. Hihetô, hogy késôbb elhalt, kiskorú ugyancsak Imre nevû fiú alussza álmát Mikházán. Ôt viszont nem találtam meg a Nyári által felrajzolt családfán.

Az I. Imre fia ugyancsak egy László, a II., aki Báthory Zsigmond híve volt, 1596-ban a Szörénység bánja; és egy István nevû fiú, akirôl semmi különösebbet nem jegyzett fel a história.

II. László fia volt II. Imre, aki 1590-ben született, talán éppen Székesen, de errôl semmilyen feljegyzés sem tanúskodik. Huszonhat évesen már solymosi várkapitány, s ki kell ürítenie a várat és uradalmat Bethlen Gábor kérésére, aki aztán a lippai erôsséggel együtt az ország békéjének megôrzéséért, a törökkel való jó viszony fejében kénytelen-kelletlen átadja a félholdasoknak a két végvárat.

II. Imrérôl sokat olvashat az érdeklôdô Pálmaynál. Tudni kell azonban, elôbb Bethlen híve, 1626 után viszont a Ferdinándé. Véres vallási versengésre gyanakszik a legtöbb családtörténész, ha Bercsényi II. Imre "kivándorlását" igyekszik megmagyarázni, holott 1626-ban semmiféle véres vallási villongás, éles protestáns-katolikus szembenállásról nem tudunk. Sokkal hihetôbb, hogy Bethlen Gábor újabb Habsburg- ellenes hadjáratával, politikájával nem értett egyet. Éppen ebben a korban a felsô- magyaroszági nemesség már egyre kevésbé hajlik arra, hogy a protestánsok sérelmeiért fegyvert fogjon a bécsi-prágai uralkodó ellen. A Bercsényi családnak nem ez az egyetlen birtoka, másutt is épített kastélyt, udvarházat, örökölt szép birtokot és ott, nem a kies-kietlen Székesen fészkelte be magát. A fejedelem híveként Gyulafehérvárott éltek valószínûleg leginkább. És a Felvidéken is vannak birtokaik, melyeket most Bethlen hadi politikája láttán veszélyeztetettnek érzett. Ezért is költözött ki Erdélybôl. Ráadásul húgaival is osztoznia kellett, így a székesi birtok harmadik húgára, Zsófiára száll. Kiadják neki az ún. leánynegyedet. A hölgyet Káli Kún János veszi feleségül.

Errôl az 1626-ban Erdélybôl távozóról jegyzik fel, hogy "mint huszártábornok vitézül esik el a svédek ellen, Prága alatt 1639. szept. 24-25. Nagy jószágszerzô volt. (Neje: magyarpeterdi Lugassy Borbála, mh. 1652. Hódmezô-Vásárhely város és roppant uradalom e nô hozománya)."

Ezek szerint a Bercsényiek Székesen mindössze egy, másfél nemzedéke élt, ez pedig nehezen mondható ôsi fészeknek, származási helynek a 18. századi utódok esetében. Hiszen a kuruc kor Bercsényiei már Pozsonyhoz és a szepességi bányavárosokhoz kötôdtek, arrafelé születtek, birtokaik és érdekeik is odapányvázták ôket. Bercsényi Miklós, mikor az Erdélyi Consilium tagja lett II Rákóczy Ferenc kurucvilágában, ahhoz, hogy Erdélyben hivatalt viselhessen indigenatust, honfiúsítást kellett szerezni. Kapott is 1707-ben. Ha Erdélyben birtokos lett volna, ha a nemesi elônevénél több köti Székeshez, akkor erre nem került volna sor.

Nagy Iván családtörténeti munkája (1857) is idézi Cserei Mihályt, aki imádta a történelmi pletykákat. Cserei nem a modernkor történetírója, hanem a 17. század embere, testestôl-lelkestôl, aki minden hallomásos értesülést beilleszt a családtörténeti és kurucellenes narratívába. Azt mondja Cserei uram, ifjabb Miklós, a kurucvezér (1665-1725) kapcsán "az eleje (ôse) Marus székbôl Székesrôl bujdosott volt ki gyilkosság miatt; – a feleségemnek a Kún ágról közel való atyjafia." Az állítás a rokonságról valós, de a gyilkosság regényes költés. Sokkal inkább arról van szó, hogy Cserei nem szereti a kurucokat, akik miatt kénytelen Brassóban kuksolni, s a felesége birtokainak eredetét sem szeretné megkérdôjelezni, sokkal biztonságosabb egy "közmegvetésnek örvendô" gyilkos javait birtokolni. Kemény János is úgy tudja, hogy Imre (II.) kibujdosott Magyarországra, okát elkötelezett katolikus devotiójában látja.

Ha már a Bercsényi ünneplésre sort kerítünk, kerítsünk rá tehát sokszor és többet, de Bukarestben is, ahol huszárjai egy egész bukaresti negyednek adtak nevet hosszas 18. század elejei ott táborozásukkal. Igen a Berceni negyedrôl van szó, melybôl valóban Miklós uram családneve mindmáig könnyen kikövetkezethetô.

A család 1835-ban halt ki Kassán Bercsényi V. Lászlóval.

A szóban forgó idôben – tehát az 1800-as évek elején – gyakoribb volt a halálos ítélet, mint manapság a válóper. Hogy ki ítélt valakit halálra, nemigen bírt jelentôséggel. De ha valakit személyesen Napóleon ítélt halálra, nyilván nem tyúktolvajlás lehetett az oka. Márpedig egy ilyen esetrôl lesz szó a következôkben.

Történt pedig a következô: 1806. aug. 26-án golyó általi halára ítéltetett – személyesen a francia császár parancsára – Johann Philipp Palm, egy jámbor könyvkereskedô. Palm 1766-ban született a württenbergi Schorndorfban; apja sebész volt és adóbehajtó. A fiú testvérbátyjánál tanult, aki udvari könyvkötô volt, nemsokára feleségül vette egy könyvkereskedô leányát, majd átvette apósa üzletét. Sok baja adódott a cenzúrával, de nem azért, mert a hatalmat kritizálók vezetôje lett volna, nem, csupán azért, mert olyan füzeteket (is) forgalmazott, amelyek miatt nemsokára be is zárták Salzburgban. Egyetlen "hibája" volt, hogy jámbor, jóhiszemû könyvárus lévén, a közönség véleményét tükrözô vagy azt alakító írásokat is szívesen forgalmazott.

Miután Poroszország súlyos katonai vereséget szenvedett Jénánál és Auerstadtnál, francia megszállás alá került az ország. És ekkor forgalmazott egy olyan írást, aminek címe: "Németország a legmélyebb megaláztatásban." Ennek az írásnak a szerzôje a francia megszállókra nem éppen dicséretes dolgokat írt, hogy pl. a francia katonák "zabálnak, iszákoskodnak, rabolnak és megbecstelenítik a fehérnépeket." Napóleon magánkívül volt, és 1806. aug. 5-én elrendelte a könyvárus letartóztatását: "Azt akarom, hogy hadi törvényszék elé állíttassék és 24 órán belül fôbe lövessék. Nem közönséges bûnözés, ha a francia hadsereg által megszállt helységekben gyalázkodó írásokat terjesztenek, ami a lakoságot ellenünk lázítja: ez hazaárulás." Palmot Nürnbergben egy olyan koldus árulta el, akinek röviddel elôtte néhány tallért adott; elfogták és Braunau am Innbe vitték, ahol a császár akarata szerint jártak el. A város polgársága kegyelemért könyörögött, de hiába.

1806. aug. 26-án 150 gyalogos és 120 lovas katona kísérte a szerencsétlen könyvárust a vesztôhelyre, ahol jelen volt az egész francia garnizon. Az erôd sáncain a francia tüzérség készenlétben állt, ha netán a lakosság körében zavargás törne ki. A hét hatósági személy, akik az ítéletet meghozták, elhagyta a várost.

Hat fegyver dördült el, de egyik golyó sem volt halálos. A német köznép hangos tiltakozása közben az áldozat vérben fetrengve, hason csúszva vonszolta magát. További lövések dördültek el, és a szegény ember még mindig élt; az asszonyok fájdalmasan sírtak. Végül is két katona egészen közelrôl fôbe lôtte. A temetôôr a francia garnizon parancsnokának rendelete ellenére a köztemetôben hantolta el.

Így végezte egy jóhiszemû könyvkereskedô, aki életével fizetett azért a jogért, amit a francia parlament foglalt írásba 1789. július 11-én és amely a Déclaration des droit de l´homme – Az emberi jogok nyilatkozata néven ismert. A bennünket most érintô szakasz így hangzik:

XI. cikkely

A gondolatok és vélemények szabad közlése egyike a legbecsesebb jogainknak. Minden polgár szabadon beszélhet, írhat és nyomtathat, de törvény elôtt felelôs e szabadsággal való visszaélésért.

(A visszaélés fogalma a törvényben foglalt és megnevezett helyzetek, tabuk és körülményekbôl adódik.)

Ma Palm születési helyén, Schorndorfban van a Palm Alapítvány és kétévente a Johann Philipp Palm-díjjal tünteti ki azt, aki érdemeket szerez a szabad vélemény és sajtószabadság érvényesítéséért folyó örökös harcban.

*

A gondolat és szólás szabadságának hiányát leginkább a volt "béketábor" lakói tapasztalhatták, s így leginkább mi tudhatjuk annak értékét. Minekutána immáron több mint másfél évtizede megtapasztalható volt ezzel a joggal való élés, és ... , uram bocsá: a leggyalázatosabb visszaélés is. Mindennap elhangzanak olyan vélemények, amelyek hallatán nem marad más, mint cenzúra után kiabálni! Ha azonban meggondoljuk, hogy a cenzúra valójában azt jelenti, hogy mindent megnyesni, ami egy meghúzott zsinórmércét meghalad, akkor elôször a mû, utána pedig a zsinór felettire kinôtt fejek esnek a nyesôolló áldozatává. Sajnos, a tapasztalat azt is megmutatta már – a történelem során – és többrendbélileg, hogy ilyenkor a meg- és lenyesettek között találhatók a legjobb mûvek és legjobb fejek is. Emiatt ejtendô. Sajnos, van más bajunk is a demokráciával, éppen elég. Nevezetesen: egy közveszélyes szélsôséges nézetû és zavaros fejû szavazata ugyanannyit nyom a latban, mint a tisztességes, felvilágosult polgáré.

Az eltartási szerzôdést a szerzôdô felek közös akarattal életük során bármikor felbonthatják. Ennek nyomán a szerzôdés tárgyát képezô ingatlan visszakerül az eltartott tulajdonába, és a telekkönyvi hivatal is visszaállítja az eredeti telekkönyvi állapotot, visszatáblázza az ingatlant az eltartott, a régi tulajdonos nevére. Ha mindkét részrôl megvan a szerzôdést felbontó szándék, ezt a közjegyzô által hitelesített közokiratba kell foglalni, amibe a felek belefoglalhatják a nyújtott eltartás teljes vagy részleges, lejben, másban kifejezett értékét, amit az eltartott eltartójának azonnal vagy a kikötött határidôn belül visszafizet, megtérít. Ez a közokirat megszünteti a felek közötti jogviszonyt, az eltartott azután a visszaszerzett ingatlannal újra szabadon rendelkezhet, újabb eltartási szerzôdést köthet, eladhatja, elajándékozhatja ingatlanját vagy végrendelettel halála esetére rendelkezhet annak további sorsáról stb. Legtöbbször a felek nem tudnak megegyezni, és közös akarat hiányában a közjegyzô nincs feljogosítva a közirat elkészítésére, amely megsemmisítené az eltartási szerzôdést. Ilyen esetekben van helye az eltartási szerzôdés bírósági úton történô felbontásának. Ha az eltartó nem teljesíti eltartási kötelezettségét, amire a szerzôdésben magát kötelezte, vagy ezt nem megfelelôen, nem a vállaltak szerint végezte és végzi, akkor az eltartott megindíthatja a felbontási pert. Ha viszont az eltartott nem fogadja el az eltartást, azt visszautasítja, az eltartó lesz az, aki a felbontási pert beindíthatja.

(Folytatjuk)

Mellau György

A higiéniára nem csak otthonunkban, munkahelyünkön, de az autónkban is különös figyelmet kell fordítsunk azért, hogy védjük egészségünket.

A szakemberek már közel tíz éve kutatják a hosszabb utazás alatt vagy azt követôen fellépô tünetek (gyulladásos betegségek, allergiás rohamok) eredetét. Megállapították, hogy az autók belterében (ülés, belsô kárpitok, ventilációs rendszer) több mint 500 vírus, kórokozó, baktérium és penészgombák serege élôsködik, és ezek különös veszélyt jelentenek elsôsorban a gyerekekre, de a gyenge immunrendszerû felnôttekre is. Az egészség védelmére új technológiai megoldást találtak Franciaországban, a fertôtlenítési módszer hamarosan Marosvásárhely autómosodáiban is hozzáférhetô lesz. Mindezekrôl Páll Tibor, a romániai kizárólagos forgalmazó cég eladási igazgatója tájékoztatott.

– Képzeljük el, amint ülünk az autóban, és közben látjuk, amint a gyerek a kiflit majszolja, millió morzsa hull az ülésekre, a kárpitra. Ekkor döntjük el, hogy hamarosan kitakarítjuk a kocsit. Felporszívózzuk és alaposan áttöröljük a felületeket, a mûszerfalat is, a sebváltó körüli porfogó zsákot sem kímélve, az ajtók és az ülések közötti legeldugottabb sarkokat is. Úgy véljük, hogy ragyogni fog, de tényleg tiszta lesz-e a nagytakarítás után a jármû?

– Úgy véli, hogy az egyszerû nagytakarítás nem nyújt valódi védelmet?

– Sajnos, az autóban megtelepedett láthatatlan útitársakkal, az allergiás rohamokat, asztmát, gyulladásos megbetegedéseket kiváltó kórokozókkal szemben a porszívóból, törlôkendôbôl és nedves szivacsból álló fegyverarzenál sem nyújt megfelelô védelmet. Így hát holnap és holnapután is ott lesznek a hívatlan, ám az egészségre veszélyt jelentô potyautasok.

– De a legújabb technológiával már gyorsan hatékony fertôtlenítést lehet végezni…

– Néhány éve már több kontinensen kutatócsoportok vizsgálják az autók beltéri levegôminôségét, különösen a kórokozók típusai és elôfordulási szempontjai alapján. A kutatási eredmények rámutatnak: a nagyvárosok szennyezett levegôjében fokozott mennyiségû kórokozó található, így az autók levegôje is gyakori megbetegedési forrást jelent. De veszélyforrásnak tekinthetôk a kocsiban felejtett ételmaradékok, a rájuk rakódó penészgombák is.

A probléma megoldása az európai szakembereket sem hagyta hidegen, évek óta kutatják az autók, a közlekedési eszközök egyetlen, komplex módon történô, de többszintû fertôtlenítésének lehetôségét. Elsôként az ipari és kémiai anyagok fejlesztésével és gyártásával foglalkozó francia multinacionális vállalat, a Hygiasept konszern – amely Magyarországon is mûködtet leányvállalatot – találta meg a megoldást. És hamarosan Marosvásárhelyen is beindul a folyamatos tevékenység.

– Hol lehet igénybe venni ezt a szolgáltatást?

– Jelenleg az Opel-Chevrolet és Dacia-Renault szalonokban állnak az autótulajdonosok rendelkezésére ezzel a szolgáltatással. Mindezek mellett, a közeljövôben már az autómosodákban is igényelni lehet a hathatós fertôtlenítést.

– Mi az eljárás lényege?

– Az eljárás során a Hygiasept által fejlesztett, új, az egészségre ártalmatlan fertôtlenítô folyadék megálljt parancsol a kórokozóknak, többek között jelentôs védelmet nyújt az autón belüli influenza terjedésével szemben is. A fertôtlenítés elvégzéshez egy olyan szárazdiffúziós gépre van szükség, amely mûködése során a már említett folyadékot antibakteriális köddé alakítja. A hatóanyag az autó légterébe kerülve – zárt ajtók között – harminc perc alatt végez a kórokozókkal, bejutva az autó szellôzô és klímarendszerébe is. Elpusztítja a kárpiton, a mûszerfalon, a mûanyag felületeken, kapaszkodókon levô láthatatlan organizmusokat. Nyomot, foltot, sem más porszerû képzôdményt nem hagy sehol. Az eljárás után pedig mindössze két- három percre van szükség ahhoz, hogy az autó kiszellôzzön.

– Meddig nyújt biztonságot a fertôtlenítés?

A Hygiasept autóhigiéniai módszer az autó higiéniás, átfogó védelmét az eljárást követôen három hónapig garantálja, utána célszerû megismételni a fertôtlenít&