Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Rövid életû illúziónak bizonyult, hogy a "nép" kisebbségének szavazatával a referendumon tisztségében megerôsített elnök és a kormány együtt tudna élni, és legalább a következô esedékes választásokig a normalitás uralhatná az ország közéletét az eddigi politikai háború helyett. A demokraták egyszerû bizalmatlansági indítványa bizonyítja a leginkább, hogy a pártokkal folytatott elnöki konzultáció nem volt több, mint megtévesztô hadmûvelet: a kapitány felmérte a terepet, majd parlamenti hadserege megindította a támadást a teljes hatalom megszerzéséért.

Amennyiben a bizalmatlansági indítványt elfogadják, bukik a kormány és jönnek az elôrehozott választások, azaz további hónapokig uralkodhat a fejetlenség, aminek a politikai térkép esetleges átrajzolása mellett lenne egy holtbiztos következménye: az ország ügyeinek további stagnálása. Ezen senki nem nyerne, még a hatalmat esetleg megszerzô demokraták sem, vesztenivalója viszont mindenkinek lenne, és elsôsorban a választók. Akik nem pofonváltásra adtak mandátumot sem az elnöknek, sem a politikusoknak, hanem az országlásra, viszont a jelek szerint az ország ügyeit gyakorlatilag 2004-tôl csak a tehetetlenségi erô viszi elôre, mert a vezetésével megbízottak nem a közügyekkel, hanem egymás padlóra küldésével vannak jobbára elfoglalva.

Reménykedhetünk azért, hogy a bizalmatlansági indítványt nem fogadják el, mert a népszavazáson aratott "gyôzelem", ami valójában egy kisebbségnek a passzív többség feletti csalóka diadala volt, megemelte a demokraták ázsióját az olcsó balkáni színjátékokra vevô "nép" szemében, tehát egy elôrehozott választáson valójában csak nekik lenne nyernivalójuk, legalábbis ha a referendum eredményeit elfogadjuk releváns népszerûségi indexnek. Ami csaló kép is lehet, hiszen az elnök felfüggesztése mellett döntô román pártok kampánya finoman szólva is vérszegény volt, szemben a demokraták hangos és balkánian útszéli elnökpárti hadjáratával.

Hogy lesznek-e vagy sem elôrehozott választások, az hamarost kiderül. Az viszont már most biztos, hogy márkavédjegyes balkáni demagógia volt a demokraták részérôl azt kijelenteni, hogy ôk törôdnek a választókkal, miközben a többi párt eltávolodott a választók érdekeitôl. A bizalmatlansági indítvány pontosan azt mutatja meg, hogy a demokrata elnöki hadsereget egyéb sem érdekli a kizárólagos hatalom megszerzésénél, és mi sem áll távolabb tôlük, mint a választók érdekeinek szolgálata, hiszen a választóknak az lenne az érdekük, hogy a politikusok az ország dolgaival törôdjenek, ne a hatalmi háborúval. Ha egy ilyen alakulat a legnépszerûbb a választók szemében, az elég lehangoló bizonyítvány a társadalom érettségérôl. Remélhetôleg utóbb, mint elôbb derül erre fény választásokon.

A többnapos ballagási rendezvénysorozat részeként tegnap a marosvásárhelyi Kultúrpalotában mûvészi mûsorral egybekötött ünnepség keretében búcsúztatták a Sapientia egyetem idei végzôs hallgatóit. 192 diák számára érnek véget az egyetemi évek és minden szakon van végzôs évfolyam. A szociálpedagógia és informatika szakokon harmadik alkalommal ballagnak a diákok, a kommunikáció és közkapcsolatok, mechatronika, számítástechnika, automatizálás szakokon pedig másodszor van végzôs évfolyam. A kertészmérnöki szakon elsô ízben ballagnak diákok – tájékoztatott Hollanda Dénes dékán. Az egyetemen még jövôben is lesznek olyan végzôs évfolyamok, amelyek nem a bolognai rendszer szerint végeznek.

A PD pénteken benyújtotta a parlamentbe A Tariceanu kormánynak távoznia kell címû egyszerû bizalmatlansági indítványát, de Cristian Radulescu, a demokrata képviselôk frakcióvezetôje szerint Bogdan Olteanu képviselôházi elnök elutasította a dokumentum átvételét.

Radulescu szerint Mihai Lupoi PNL-szenátor állítólag elküldött a képviselôházhoz egy kérvényt, amelyben bejelentette, hogy visszavonja a dokumentumra adott aláírását. Lupoi kérvénye azonban nem jutott el a szenátushoz is, ahol az egyszerû bizalmatlansági indítványt elfogadták.

A képviselôháznál azonban Lupoi aláírásának visszavonásával a dokumentumnak nincs elég, azaz 116 támogató aláírása.

"Ismét benyújtottuk az egyszerû bizalmatlansági indítványt, a szabályok szerint, a 116 szükséges aláírással. Kijavítottuk a tegnapi hibát, amikor egy név kétszer jelent meg. Az indítványt benyújtottuk a szenátushoz, és hosszú várakozás után a képviselôházhoz is" – mondta Radulescu.

Hangsúlyozta, a képviselôház elnöke "idôközben" kapott egy levelet Mihai Lupoi szenátortól, aki bejelentette, hogy visszavonja aláírását.

"Bogdan Olteanu tehát visszaküldi a bizalmatlansági indítványt, azonban ezt a szenátusban már bejegyezték" – állította a demokrata képviselôk vezetôje.

"Ezen feltételek között úgy tekintjük, hogy az egyszerû bizalmatlansági indítványt hivatalosan és szabályszerûen benyújtottuk" – mondta Radulescu.

Hozzátette, a PD "szerez még legalább egy aláírást" az állandó bizottságok hétfôi üléséig, amikor döntenek a bizalmatlansági indítvány ügyében, amelyet a képviselôház visszautasított, de a szenátus elfogadott.

Bogdan Olteanu képviselôházi elnök pénteken kijelentette, ismét visszaküldte az egyszerû bizalmatlansági indítványt a PD-nek, hogy egészítse ki az aláírásos listát, az állandó bizottságok pedig hétfôn döntik el, hogy az egyszerû bizalmatlansági indítványt szabályosan nyújtották-e be.

"Továbbra is nagyon kellemetlen helyzetben van a parlament. Az aláírások száma nem elegendô. Nati Meir is aláírta a jegyzéket, de idôközben egy másik aláíró visszavonta kézjegyét" – mondta Olteanu, utalva arra, hogy a liberális Mihai Lupoi szenátor visszavonta aláírását.

Rámutatott, az egyszerû bizalmatlansági indítvány második alkalommal történô visszautasításával "szégyenteljes helyzetbe került a parlament".

Márton Árpád Kovászna megyei képviselô pénteken sajtótájékoztatón kijelentette, az RMDSZ továbbra is akar területi autonómiát, de ezt másként akarja elérni, mint a Magyar Polgári Szövetség.

"Nem értünk egyet az MPSZ módszereivel. Egyetértünk az alapelvvel, de mi nem teszünk másokhoz hasonlóan engedményeket, és továbbra is támogatjuk az autonómia minden formáját. Nem fogjuk felhasználni a Gazda Zoltán sepsiszéki MPSZ-elnök által javasolt retorikát sem" – mondta Márton Árpád.

Véleménye szerint az autonómia a térség gazdasági fejlôdéséhez vezetne.

"Úgy véljük, Székelyföld területi autonómiája nagyon fontos kérdés, amit a térség magyar lakosságának többsége támogat, és úgy véljük, egy jól meghatározott autonómia a térség gazdasági fejlôdését vonná maga után. Mindeddig olyan politikai erôk voltak hatalmon, amelyek kivétel nélkül elhanyagolták ezt a térséget, pont amiatt, mert a magyar lakosság többségben van. Emiatt az itt élô román közösség is szenved" – mondta Márton Árpád, az RMDSZ-képviselôk frakcióvezetôje.

Elmondta még, az autonómia nem azt jelentené, hogy a román közösség elveszítené bizonyos jogait. Hozzátette, az autonómiának semmi köze nincs az önrendelkezéshez.

Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke csütörtökön kijelentette, miután a hatóságok még az általuk kért "minimumot" sem támogatták, vagyis Székelyföld területi autonómiáját, az MPSZ változtatni fog "mérsékelt" politikáján, és egy sokkal szélesebb körû önrendelkezést fog kérni.

Wesselényi Kata és Petrôczy Kata Szidónia írásai. Elôbbinek 1782-ben írt Herbáriuma, amely megjelent Nürnbergben latinul és németül, aranyiniciálékkal, a növények színes illusztrációival és latin nevük magyar fordításával (!). Bethlen Zsuzsanna könyvtárai, az enyedi könyvtár pusztulása, a magyar fôúri asszonyok közismert bibliofíliája: a legjelesebb fôúri, asszonyi könyvtár mintegy 1200 kötetet számlált, jelenleg a Teleki Tékában található. Iktári Bethlen Zsuzsanna gyûjtötte egybe – nagy része magyar nyelvû, kézírásos, vallásos könyvekbôl áll: a Biblia több kiadása, teológiai munkák, énekeskönyvek és nem csak. Vannak szakácskönyvek, gyermekneveléssel foglalkozó kiadványok, orvosi munkák. A köteteket három nôi generáció bibliofil ténykedése gyûjtötte egybe. Bethlen Zsuzsanna nagyanyja kezdte a könyvek összegyûjtését, majd lányára, Wesselényi Katára hagyta, onnan került Bethlen Zsuzsannához, a könyvtáralapító Teleki Sámuel feleségéhez, Wesselényi Kata unokahúgához. Ô élete végéig tovább gyarapítja, ahogyan az erdôszentgyörgyi Rhédey család könyvtárát is "védelmébe vette". Késôbb az egész gyûjtemény a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárába került. Az anyagot a mai napig folyamatosan dolgozzák fel. Több kéziratot is tartalmazott a könyvtári anyag, közülük kettô orvosi könyv: az egyik a híres cseh Matiorus magyarra fordított könyve, a másik a XVI. századi Ars Medica. Utóbbit Wesselényi Kata magának fordíttatta 1757- ben. De fennmaradtak szakácskönyvek is, az egyik Bethlen Zsuzsanna könyvtárából származik és 1692-ben írta egy szintén fôúri családból származó hölgy. Nem csak azt tudjuk meg, hogy éppen mi került Erdély kancellárjának asztalára, hanem azt is, hogy hogyan és miféle házimunkát végeztek az asszonyok, hogyan készítették azokat az alapanyagokat, amelyeket ma már bármilyen élelmiszerboltban megvásárolhatunk. A felsorolt ételköltemények alapján bizton kijelenthetô: rossz ízlésük nem volt. Wesselényi Kata 1751-tôl diktálja (nagyon csúnya kézírása miatt) a több száz receptet tartalmazó szakácskönyvét, amelyben szintén megtalálhatók a különbözô, korabeli háziasszonyi praktikák: hiába a származás és az udvartartás, az ételek nagy részét fôúri asszonyaink készítették. A felsorolt (és itt vázlatosan közölt) könyvekbôl, történetekbôl kitûnik: mi mindent vállaltak és tettek ezek az asszonyok, akik ma is példaként szolgálhatnak bárkinek.

Milyen örökséget hagytak ránk erdélyi fôúri asszonyaink? Elhangzott a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat ez évadi utolsó estjén a Deus Providebit Házban, dr. Deé Nagy Anikó igen izgalmas, érdekes, információdús és kellôképpen rövid elôadásában.

A hét végén Marosvásárhelyen és a megyében zajlik a már ötödik alkalommal megszervezett tereprali bajnoki futam. Az Off Road Mures Trophy 2007 mezônye tegnap reggel a városháza elôl rajtolt. Nem a raliban megszokott, percenkénti starttal vágott neki a versenynek a több mint hatvan, két géposztályba sorolt versenyautó, hanem oszlopban rajtolt a mezôny. Így is haladtak Nagyernyéig, ahol már a valóságban is "kenyérbe estek" a terepralisok.

A verseny idén az országos bajnokság második futamaként zajlik. Tegnap és ma a Maros- és a Nyárádmentén több mint 100 kilométeres távon terepezett a mezôny. A háromnapos rali holnap ér véget a Hidegvölgyben reggel 10 órakor startoló triálversennyel, melyet a díjátadás követ. A szezonnyitó aradi futamon a szervezô Off Road Club Mures versenyzôi remekül szerepeltek, tehát minden remény megvan rá, hogy a szurkolók hazai versenyzôket láthassanak az országos bajnokság második fordulójának pódiumán.

Kétnapos rendezvénysorozat helyszíne lesz a hétvégén Backamadaras község. Az esemény szombaton 11 órától istentisztelettel veszi kezdetét a helyi református templomban, délután fél háromtól pedig a falumúzeumot látogatják meg az érdeklôdôk. A kulturális mûsor 4 órától kezdôdik a helyi kultúrotthonban, valamint az iskolaudvaron. Fellépnek a Dans-Art egyesület modern tánccal, a szentgericei csoport üveges tánccal, az abádszalóki tánccsoport és citerás zenekar, továbbá a backamadarasi Kincses tánccsoport is színpadra lép. Este 8 órától a helyi kultúrotthonban a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színre viszi Ray Cooney Ketten a neten címû vígjátékát. Vasárnap 10 órától a helyi iskola udvarán sor kerül az idén 18 évüket betöltô ifjak nagykorúsítási ünnepségére, ezt követôen pedig népi játékokat láthat a közönség az abádszalóki egyesület, valamint a backamadarasi óvodások elôadásában. 14 órától futballvetélkedôt szerveznek, este pedig szórakoztató esttel zárul a rendezvénysorozat. Fellépnek: Zsombor, Szabó Elôd, Insect, Dancs Annamari és a Millenium.

Jegyzet

Mióta Balzac mester elveszítette illúzióit, és a talált tárgyak osztályáról azóta sincs semmi hír, nem újdonság a korszerûtlenség (a NATO-ban sem). Ha teljes zûrzavart akarna valamely ellenséges hatalom Marosvásárhelyen, elég, ha kivárja, míg áthalad a Hosszú utcán egy gépkocsizó alakulat, gyakorló lövészetre menet vagy onnan jövet. A Dózsa György utca és a Hosszú utca úgy keresztezi egymást, mint Micsurin elvtársnál a lószerszám a tollúseprût, a minél több szárnyashús (esetünkben: a szabad forgalom) érdekében. Nincs az a komputer vagy komputerina, hogy a szebbik nemet se feledjem, amely elintézné, hogy a délelôtti csúcsok (több is van), a délutáni csúcsok (még több van) elkerülhetô(e)k legyenek. A gépkocsizó vagy harckocsizó vagy akármizô harci egység mintha a Jurassic Parcból jött volna elô, ôsatyáink idején volt "újdonság" harci technikájuk, és már akkor is ósdinak lett kikiáltva, amikor magam "védtem a hazát", veszettül lôttük a patkánytúrásokat a még mindég jól fungáló szovjet gyalogsági ágyúkkal, és a tüzérség rövid csövû százhuszonkettesei is rettenetes ökoborzalmat keltettek lôtéren belül és kívül, annak félszáz kilométeres körzetében.

Jönnek a fiaink, a bátor harcfiak, akik megvédik – a dinók ellen – szép hazánkat. (Más ellenséggel szemben nix esély...) Kiáll a forgalomirányító ifjú nemzedék több egyenruhása, és öt röpke perc alatt úgy megkavarja Marosvásárhely közúti forgalmát, hogy helikopterrôl filmezik, a CNN-nek szánva.

Ha ez pörformansz, akkor: derék. Ha egyéb, akkor tisztelettel jelentem: kár az ügybuzgóságért, az üzemanyagért, és hát mi a francra tanítják azokat a szegény bakákat? Ellenben ha ez csak a hadiipari múzeum nyári tehetségfejlesztô tábora, akkor vihetnék ôket terelôutakon is.

És itt akadok el. Marosvásárhelynek éppen most aszfaltozzák terelô- és duggasztó útjait, a Hosszú utcát tavaly nyáron sikerült lefullasztani szinte a teljes kánikulára, most a második szakasz szakasztása folytán döglôdik az élet lényege: a mozgás. (A terelôutak "légiesítésérôl" polgármesterünk hidegvölgyi programja gondoskodik.)

Nincs az a városgazda, -polgár, közvélekedés, -felháborodás, nincs senki és semmi, aki vagy ami véget vetne a város áldatlan állapotainak.

A pörformansz lényege, hogy azt mondja: van ez, és egyéb semmi. Üvölthetsz, akaszthatod fel magad, ülj be a kétéltûbe, szállj ki belôle Csau bácsiként, cél, tûz, szemed világa.

Ez itt a big-big muresvásárhelyi pörformancika, a tehetetlenség mesteriskolája. Ha jót akarsz, kedves földi, széles ívben kerüld el ezt a bugyuta konglomerátumot.

Levélben tiltakozott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) új elnöke Oliver Dulic szerb parlamenti elnöknél ez utóbbinak a szabadkai kisebbségi pártokkal kapcsolatos, sértônek vélt nyilatkozata miatt.

Pásztor István a pénteki szabadkai sajtóértekezletén ismertetett levelében kifogásolta, hogy a demokrata párti (DS) szerb politikus (a több mint egy évtizede VMSZ-es vezetésû szabadkai önkormányzat leváltását sugallva) a minap úgy vélte, "megérett az idô arra, hogy nacionalista pártok Szabadkán többé ne játsszanak uralkodó szerepet, hanem végre Szabadkán is azok a pártok gyôzzenek, amelyek minden nemzetiség tagjait a soraiban tudják, és elsôsorban nem a nemzeti kisebbségek jogaival foglalkoznak".

A VMSZ elnöke úgy vélte, hogy az egyébként szabadkai illetôségû házelnök nyilatkozata a lehetô legnagyobb sértés Szabadka lakosaira, nemzeti kisebbségekhez tartozó polgáraira nézve.

Pásztor István egyúttal bejelentette: levélben kérte Boris Tadic szerb államfôt, a DS elnökét: nyilatkozzon arról, hogy a VMSZ-t stratégiai partnernek, vagy politikai ellenfélnek tekinti-e.

A VMSZ elnöke megjegyezte, hogy arculcsapásként élték meg (a demokratikus szerb pártok közé tartozó DS színeiben házelnökké választott) Dulic nyilatkozatát, hiszen a DS folyamatosan arról beszél, hogy stratégiai partnernek tekinti a VMSZ-t. Pásztor István hozzátette: a nyilatkozat nem hagyható szó nélkül, hiszen tiszta vizet kell önteni a pohárba és világosan látni, kire lehet politikai partnerként számítani nem csupán a nagy ívû megnyilatkozások, hanem a mindennapi élet terén.

A VMSZ elnöke nem tartja tragédiának az elôállt helyzetet, de egyebek között úgy vélte: a januári szerb parlamenti választások óta kiderült, hogy "a király meztelen". A több tízezer vajdasági magyar szavazatot begyûjtô (szerb) pártok ígéreteikbôl jóformán semmit sem teljesítettek, és e pár tízezer magyar szavazat sem volt elegendô arra, hogy egynél több parlamenti képviselôjük legyen a vajdasági magyarok soraiból a szerb parlamentben.

Oroszország arra reagált a minapi kettôs rakétakísérletével, hogy a NATO-tagállamok új fegyverekkel töltik meg Kelet-Európát – fejtette ki Vlagyimir Putyin elnök, miután görög kollégáját, Karolosz Papuliaszt fogadta a Kremlben.

Az orosz hadsereg kedden egy új típusú, sok robbanófejes hadászati ballisztikus rakétát (RSz-24) és egy új manôverezô robotrepülôgépet (Iszkander-M) tesztelt sikerrel – emlékeztetett Putyin, aki szerint "ez csupán válasz a partnerek meglehetôsen kemény és minden alapot nélkülözô, egyoldalú lépéseire".

"Új támaszpont Bulgáriában, még egy Romániában, rakétatelephely Lengyelországban, radar Csehországban, mit tehetünk ezzel? Nem nézhetjük tétlenül, egyoldalúan folytatva a megállapodások teljesítését" – utalt Putyin az európai hagyományos fegyverzeteket korlátozó (CFE) szerzôdés betartása, illetve az amerikai rakétavédelmi komponensek tervezett közép- európai telepítése körüli orosz aggodalmakra.

"Nem mi vagyunk a fegyverkezési verseny új spiráljának kezdeményezôi" – hangoztatta az orosz elnök, aki szerint az egyik legsúlyosabb problémát az okozta, hogy "amerikai partnereink kiléptek a rakétavédelmi rendszereket korlátozó szerzôdésbôl".

"Mi akkor nyomban figyelmeztettünk, hogy válaszlépéseket fogunk tenni a hadászati paritás meg-ôrzése érdekében, s ez a válasz aszimmetrikus lesz" – emlékeztetett Putyin.

Irán "kész tárgyalni" a nukleáris programjára vonatkozó tájékoztatással és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) való együttmûködéssel kapcsolatos kérdésekrôl – közölte pénteken Cristina Gallach, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjének szóvivôje.

Ali Laridzsáni, Irán nukleáris ügyekben illetékes tárgyalási megbízottja ajánlotta ezt fel csütörtökön este a Javier Solana európai uniós kül- és biztonságpolitikai fôképviselôvel folytatott madridi tárgyalásain.

Egy másik diplomáciai forrás úgy fogalmazott: Irán megígérte, hogy felvilágosítással szolgál a NAÜ-nek a múltban eltitkolt nukleáris tevékenységérôl. Solana a megbeszéléseket követôen úgy nyilatkozott, hogy áttörésrôl ugyan nem lehet beszélni, de mindkét fél elôrelépést ért el lényeges pontokban.

Az EU azt szeretné, hogy Irán függessze föl az urándúsítást, míg ellentételezésként az ENSZ szüneteltetné az iszlám köztársasággal szemben életbe léptetett büntetôintézkedéseket. Irán visszautasítja az urándúsítás befagyasztását, az ENSZ azonban ragaszkodik hozzá.

Mindamellett ENSZ- és más diplomaták megítélése szerint jelenôs elôrelépés minden olyan iráni ajánlat, amely a múltbeli nukleáris tevékenységrôl szóló tájékoztatással kapcsolatos teljes együttmûködésrôl szól. Egy ilyen lépés hozzásegítheti a NAÜ-t, az ENSZ nukleáris ellenôrzô szervét, hogy több évi próbálkozás után végére járjon, hogy teljes egészében békés célú volt- e a múltbeli iráni nukleáris tevékenység – mondták diplomaták.

Hosszú elôkészítô munka után a hatóságok zöld utat adtak a tudósoknak, akik egy hat hektáros területet kaptak meg egy barnaszénmezôn. A terület a jégkorszak utáni periódus földrétegeibôl áll. A tudósok egy kis forrást és egy tavat hoztak létre. A víz egy olyan árokrendszeren folyik át, amely a jégkorszak óta létezett, és amelyet a szénbányászat során elpusztítottak.

A területet körülkerítették és mindenhol mérômûszereket szereltek fel. Ezek regisztrálják a talajrétegekben bekövetkezô változásokat, a víz mozgását, az újonnan képzôdô anyagokat, a hômérsékletet és az energiamérleget. "Minden érdekel bennünket, az is hogyan keletkezik élet a tóban, és hogy milyen folyamatok zajlanak le a környezetben" – írja Reinhard Hüttl professzor, a cottbusi mûszaki egyetem tanszékvezetô professzora. A vizsgálati anyagot a klímaváltozás jobb megértéséhez akarják felhasználni.

A világon csak kevés régióban figyelhetô meg tudósok által az, amikor egy ökoszisztéma a nulla pontról alakul ki. Ilyen területek vulkánok, vagy gleccserek környékén vannak. Svájci kutatók a gleccserek esetében már végeztek kutatásokat, de más európai országban hasonló kísérlet még nem zajlott – olvasható a bajor közszolgálati rádió és televízió portálján.

Megvesztegetés gyanújával újabb vádat emelt Adrian Nastase volt miniszterelnök ellen a korrupcióellenes ügyekben illetékes ügyészség.

A 2000 és 2004 között hatalmon volt szociáldemokrata kormány volt miniszterelnöke ellen fél év alatt immár másodszor emel vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Azelôtt zsarolással és kenôpénz elfogadásával vádolták, most azonban megvesztegetés miatt készülnek felelôsségre vonni ôt.

Az ország-világ elôtt ismertté vált, Tamara nevet viselô megboldogult nagynéni a mostani ügynek is "emblémájává" vált. Nastase feleségének, Danának a rokonáról van szó, akinek nevét tavaly év elején kapta fel a sajtó.

Nastase egymillió dollárt is örökölt ettôl az asszonytól, legalábbis a volt miniszterelnök ezzel indokolta feltûnô anyagi gyarapodását a vagyonnyilatkozatában. A sajtó viszont akkor kiderítette, hogy az immár megboldogult Tamara néni meglehetôsen szerény körülmények között tengette mindennapjait.

Állítólag Tamara néni eladott mûtárgyaiból származik az a 400 ezer dollár is, amelyet Nastase asszony helyezett el egy bankszámlán. E pénz után azért kezdett el nyomozni a hatóság, mert a politikus feleségének havi jövedelme nem indokolta ezt a mennyiséget.

Ez a történet áll most az ügyészek figyelmének központjában. Ugyanis Ion Melinescu, a Pénzmosás-ellenes és -megelôzési Országos Hivatal (ONPCSB) vezetôségi tagja 2000-ben értesítette az akkor még csak képviselôként tevékenykedô Nastasét, hogy a hivatalnál vizsgálják a felesége bankszámláján szereplô 400 ezer dollárt. Az ügyészek szerint Melinescu megígérte Nastasénak, hogy segít megakasztani a vizsgálatot, majd késôbb el is tüntette az aktát. A tisztségviselô meg is kapta jutalmát, az ügyészek szerint ugyanis Nastase miniszterelnökként kinevezte ôt az ONPCSB elnökévé.

Ezért emeltek most vádat Adrian Nastase és Ion Melinescu ellen.

Ártatlanságát hangsúlyozta pénteken a terrorizmussal vádolt szíriai-román állampolgárságú üzletember, akinek tavaly veszett nyoma, miután a hatóságok pert indítottak ellene az Irakban elrabolt három román újságíró ügyében.

Omar Hajszam az Antena 3 kereskedelmi televíziónak telefonon adott nyilatkozatában elmondta, hogy Libanonban tartózkodik, és addig nem hajlandó felvenni a kapcsolatot a román hatóságokkal, amíg vissza nem vonják az ellene kiadott nemzetközi letartóztatási parancsot. Hozzátette, rendelkezésére állnak azok a dokumentumok, amelyek ártatlanságát bizonyítják, és egyben tisztázzák a még mindig homályos túszügyet. Kifogásolta, hogy a román bíróság nem fogadja el a bizonyítékait.

Hajszam éppen akkor adott hírt magáról, amikor Romániában lezárult az ellene indított jogi eljárás, és jövô hétre várható az ítélethirdetés. A román ügyészség szerint a kétes üzletei miatt már korábban a hatóságok látókörébe került Hajszam szervezte meg az újságírók elrablását, hogy a túszejtôknek szóló váltságdíjnak feltüntetve jelentôs mennyiségû pénzzel távozhasson Romániából.

Az üzletember cáfolta ezt a vádat. Szerinte a 2005 tavaszán végrehajtott emberrablásban iraki és romániai személyek is részt vettek. Hozzátette: az sem igaz, hogy ô a titkosszolgálatok segítségével menekült volna el Romániából, és hogy fedett ügynök lenne. Tavaly június végén kitervelt és végrehajtott szökését azzal indokolta, hogy olyan információk birtokába jutott, miszerint hatvan napon belül ismét letartóztatták volna a hatóságok.

Hajszam tavaly július végén szökött meg Romániából, miután gyenge egészségi állapota miatt a bíróság szabadlábra helyezte ôt.

Ionel Rânja Szászrégen alpolgármestere

Május 31-én, csütörtökön délután a szászrégeni tanács soros ülésén megválasztották Ionel Rânja liberális önkormányzati képviselôt a város új alpolgármesterének. Mint ismeretes, három héttel ezelôtt Pui Sorin volt alpolgármester egészségi okokra hivatkozva lemondott.

Az elôzetes politikai egyezségnek megfelelôen az új alpolgármestert Tusnea Ioan pártbeli kollégája jelölte, majd a törvénynek megfelelôen titkos szavazáson választotta meg a tanács. A 19 tanácsos közül 17-en járultak urnához – egy tanácsos hiányzott, a jelölt pedig nem voksolt – 14-en mellette, 3-an pedig ellene szavaztak.

Ionel Rânja az Olt megyei Draganesti-en született 1963-ban, állatorvosként került megyénkbe, Szászrégenbe, ahol jelenleg tyúktenyésztô farmja és gombatermesztô telepe van.

Nagy András polgármester lapunknak elmondta, az új alpolgármester hozzáértô, energikus, egyenes ember, az elôzetes tárgyalásokon is jelezte, hogy vele szeretne dolgozni leginkább a liberális tanácsosok közül.

– Bízom benne, hogy az RMDSZ és a Liberális Párt közötti koalíció ezentúl is jól mûködik, és ennek megfelelôen együttmûködünk majd a városfejlesztési tervek megvalósításában – nyilatkozta a polgármester, majd hozzátette, tegnap együtt megtekintették a folyamatban levô munkálatokat a városban. Polgármesteri rendelettel hétfôn osztja le a feladatokat az új alpolgármesternek, aki az útépítéssel, városrendezéssel foglalkozik majd.

Ionel Rânja a Népújságnak azt nyilatkozta, a Liberális Párt szászrégeni szervezetnének elnökeként el kellett fogadja a megbízatást, hiszen az egyezség alapján az alpolgármesteri szék pártjuké.

– Az RMDSZ–Liberális Párt koalíciónak még nagyon sok tartaléka van, ezt szeretnénk közösen Nagy Andrással bebizonyítani a szászrégeniek elôtt. Nemcsak a hátralevô egy évre vállaltam el a megbízatást, hanem szeretném jelöltetni magam a polgármesternek is. Több mint 15 éve üzletember, cégvezetô vagyok, s úgy érzem, képes leszek megfelelôen ellátni a közigazgatásban is a rám bízott feladatokat. A törvény értelmében 60 napon belül lemondok az összes egyéb funkciómról, és csak a városgazdálkodással, az alpolgármesteri teendôkkel foglalkozom – mondta lapunknak az új alpolgármester.

Mircea Geoana PSD-elnök pénteken kijelentette, a szociáldemokrata párt vezetôsége úgy véli, jelen pillanatban Traian Basescu államfôre és Calin Popescu Tariceanu kormányfôre hárul a feladat, hogy politikai megoldást adjanak a jelenlegi helyzetre.

"Nekik kell irányt adniuk a pártokkal való megbeszéléseken arról, hogy melyek azok a megoldások, amelyeket támogatnának, és amelyekkel a pártokkal együtt, beleértve a PSD-t is, megoldást találnak a politikai egyensúly biztosítására és egy hatékony kormány mûködtetésére" – magyarázta Geoana a PSD vezetôségi ülése után.

Geoana rámutatott, a PSD legtöbb alelnöke úgy véli, a helyzet megoldása fôként az államfôtôl és a kormányfôtôl függ.

"A miniszterelnöknek kötelessége arról beszélni a pártokkal, hogyan látja kabinetjének túlélését, az államfônek pedig sokkal tisztábban kell javasolnia azt, amit a parlamentben tartott beszédében javasolt, mivel az elmondottakat már ezerféleképpen magyarázzák. Az elnöknek a pártokkal való megbeszéléseken tisztán el kell mondania, milyen kormányformát és milyen parlamenti többséget szeretne" – mutatott rá Geoana.

A PSD-elnök hozzátette, alakulata szeretné, ha már jövô héten válasz születne arra, hogy "milyen utat kell követni".

Cristian Georgescu PSD-szenátor sajtótájékoztatón kijelentette: a Szociáldemokrata Párt rosszul tette, hogy a liberálisok és a demokraták közötti háború zászlóvivôjévé vált az államelnök felfüggesztésérôl szóló népszavazást megelôzô kampányban. Véleménye szerint meg kellett volna állniuk a felfüggesztésnél. Azzal, hogy beavatkoztak a valamikori szövetségesek háborújába, alkalmat adtak Traian Basescunak, hogy az áldozat szerepében tetszelegjen, s panaszával elárassza az országot. A szenátor úgy gondolta, azért tudott az elnök gátlástalanul hazudozni a kampányban, mert 2004-ben, miután megnyerte az elnökválasztást, jegelték úgymond mind a flottaügyet, mind a Mihailescu utcai ház körüli törvénytelen ügyletek kivizsgálását.

Az elnök és a "nép" közötti kapcsolatról úgy vélte, az emberekben a "vajdakomplexus" mûködött, s nem akarták "kivégezni". Ceausescuval asszociálták, ezért szavaztak nemmel a menesztésére. Basescu pedig gátlástalanul kihasználta a helyzetet, s a náci nagygyûlésekre emlékeztetô stílusú mítingeket szervezett országszerte, ahol azonban, Georgescu szerint, ugyanazok vettek részt Jászvásáron, mint Konstancán, Bukarestben, Kolozsváron stb.

A PSD konklúziója végül is az, hogy nem kellett volna tovább lépniük, mert a felfüggesztéssel az alkotmány megszegéséért büntették az államfôt, a továbbiakban, mivel az elnökellenes koalíció nem mûködött, lovat adtak Basescu alá.

"Gyûl a remekmû néma halomba"

Zajlik a 78. Ünnepi Könyvhét a budapesti Vörösmarty téren; a kortárs magyar irodalom ünnepét Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költô nyitotta meg csütörtökön az eseményre írt versével.

A babérkoszorús és József Attila-díjas költô a rendezvénysorozat központi helyszínén olvasta fel Rigmus a könyvrôl címû alkotását, amelyet a könyvhétre írt.

"Jaj, magyar íróság – csupa rettenet, ôs jetik álma! Egy yuppie többre mehetne, ha csekkeket ô dedikálna" – hangzott az alkotó 78 soros, tréfás, rímektôl és szóviccektôl hemzsegô mûvének egy részlete.

"Gyûl a remekmû néma halomba – tetôzik a Könyvhét, Tódul a könyvszeretet, kavaroghat az ünnepi könyvlét" – szólt Kovács András Ferenc verse, amelynek elsô sora a száz éve született erdélyi költô, Dsida Jenô Kóborló délután kedves kutyámmal címû írását idézte.

A szemerkélô esô ellenére már a megnyitó pillanataiban több száz érdeklôdô nézelôdött a könyves mûhelyek standjainál.

A Vörösmarty téren és környékén csütörtöktôl hétfôig több mint százötven pavilonban csaknem kétszáz magyarországi és határon túli magyar kiadó várja kínálatával az érdeklôdôket.

A 78. Ünnepi Könyvhét hivatalos listáján több mint háromszáz új kötet szerepel.

Az esemény kísérôrendezvénye a 6. Gyermekkönyvnapok, amelynek keretében a gyerekkönyvkiadók alacsonyabb pultokkal és harminc új kiadvánnyal várják a fiatal olvasókat.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése által szervezett rendezvényen több mint ezer program: dedikálások, felolvasások, koncertek várják az érdeklôdôket, szombat este pedig könyvheti utcabál lesz.

A központi rendezvénnyel párhuzamosan csaknem ötven helyszínen, közöttük harminc vidéki városban rendeznek könyves seregszemlét.

Átadták a minôségi kiadványokat elismerô Szép Magyar Könyv 2006 verseny díjait és a minôségi könyvesboltok Hermész- díját a könyvhét nyitónapján.

Zentai Péter László, a szakmai díjakat létrehozó Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója emlékeztetett arra, hogy a szép köteteket jutalmazó elismerést már 1929-ben, a könyvhét elôdjeként számon tartott elsô könyvnap alkalmával is átadták, 1952 óta pedig az Ünnepi Könyvhét keretében rendszeresen díjazzák a könyvszakma kiemelkedô alkotásait.

Gál Katalin, a MKKE elnökhelyettese, a zsûri elnöke megjegyezte, hogy az idén igen kevesen pályáztak, mindössze 56 kiadó nevezett a versenyre 142 könyvvel.

Sólyom László köztársasági elnök különdíját Normantus Paulius és Csepregi Márta 14 testvér címû könyve nyerte el, amely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök különdíját a Kieselbach Galéria gondozásában megjelent A magyar forradalom 1956 Napló címû fakszimile kötet kapta.

Demszky Gábor fôpolgármester különdíját Tamási Miklós és Ungváry Krisztián Budapest 1945 címû könyvéért a Corvina Kiadó érdemelte ki.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) két kategóriában alkotói különdíjakat adományozott. A könyvborító, tipográfia díjat Bárd Johanna nyerte el a Modernizmus, a Sándorfi és a Reigl Judit címû kötetekért, valamint a Szépmûvészeti Múzeum címû kiadványért. Az illusztrációs díjat Gyulai Líviusz grafikusmûvész érdemelte ki Cervantes: Don Quijote, valamint az Udvariatlan szerelem címû kötetekkel.

A közönségdíjat – a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra és a Veszprém Városi Mûvelôdési Központ kiállítására ellátogatók összesített szavazata alapján – Az év természetfotói Magyarország, 2006 címû album kapta, amely az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvesboltok minôségi munkáját elismerô Hermész-díjjal a budapesti Libri Európa könyvesboltot jutalmazták. A tíz éve alapított elismerést Schneider Márta, az OKM szakállamtitkára nyújtotta át.

A MKKE szakmai díjait négy, okleveleit nyolc kategóriában osztották ki a könyvszakma képviselôinek.

Nagy Attila

Sehol a Seol

A halál átmeneti kór

Csontjaink fényesre sikálják

Elôbb a nyirok aztán a lárvák

Majd beszívódnak ôk is

A langymeleg földbe

S kiül az emlék piknikezni

A szellôs árnyas zöldbe

A vers egy leírt valami.

Leírta egyszer valaki.

Néha még jó is hallani;

Versben hallgatni, vallani.

"Szentelt edény a költô",

Mondá Hölderlin. Töltô

Valakihez, ki más már:

Magára ázik, áll- s vár.

Új könyv

Bevezetô – Ami személyes

Sepsiszéki Nagy Balázs felkérésére szeretettel jöttem el a negyedik kötet bemutatására. Magam is Sepsiszentgyörgy szülötte vagyok, szeretem szülôvárosomat, a Székelyföldet, Erdélyt.

A szerzô volt iskolatársam. Elgondolkodtam, és meglehet, hogy ugyanazok a tanárok, nevelôk sugározták belénk a valóság megfigyelésének képességét, az éberség és optimizmus lelkületét, az emberek, a nemzet szolgálatának vágyát. Ha így lenne, áldás szálljon rajuk.

Ha szólok most itt Önök elôtt, bevallom és vállalom, hogy ez ôszinte méltatása és dicsérete egy tizenkét évet átfogó, négy kötetben megtestesült vállalkozásnak. Nem úgy szólok, mint a szaktudomány képviselôje. Nem úgy szólok, mint aki a négy kötet mind az 1632 oldalát maradéktalanul végigolvasta volna. Bevallom, ezt még nem tettem meg.

21 mezôségi faluban igyekszem a római katolikus híveket, családokat szolgálni. Tudom, mit jelent többet temetni, mint keresztelni, mit jelent az elöregedés, a kiszolgáltatottság, az elnéptelenedés, a népfogyatkozás. Küzdô, küszködô ember vagyok, aki sokszor vagyok tanácstalan, néha tehetetlen, mégis a magam módján, emberként és lelkipásztorként szeretném megtenni a tôlem telhetôt. Amennyiben pedig Sepsiszéki Nagy Balázs honismereti kézikönyve ebben segítségemre van, annyiban méltatás és dicséret ez a mai bemutató.

Székelyföld falvai – a négy kötetrôl

Orbán Balázs Székelyföldet és környékét bemutató hatkötetes munkája, azaz 130 év óta Erdélynek e túlnyomórészt magyarok által lakott tájegységérôl átfogó, településenkénti leírás nem készült. Ez már önmagában indokolttá tenne egy XX. század végi felmérést, azonban nyomósabb érvek is sorakoznak egy ilyen munka elvégzése mellett. A tapasztalat szerint Székelyföld lakóinak többsége csak azt a szûk, kis tájat ismeri, melynek maga is lakója. Egy Csíkban vagy Udvarhelyszéken élô ember meglehetôsen keveset tud Háromszékrôl vagy éppen Marosszék falvairól, és ez megfordítva is így van. Ez az ismerethiány sokszor még megyén belül is szembetûnô.

A romániai magyarság nem székelyföldi részéhez vagy a nagyvilágban élô magyarsághoz errôl a nagytájról csak szórványosan jutnak el a jelenkorra vonatkozó leírt adatok. Mindezt figyelembe véve határozta el a szerzô, hogy bejárja Székelyföld falvait és az összegyûjtött adatokat közzéteszi. Munkájának célja tehát Székelyföld jelenkori helyzetének minél valósabb leírása és bemutatása, de ugyanakkor a székelyföldi tájak és emberek, az itt élô közösségek és közösségi életünk kincseinek megszerettetése is.

A magyarországi Nap Kiadó által közreadott négy kötet sajátos értelemben nem szaktudományos munka, nem szociográfia. "Honismereti kézikönyv" – mondja Sepsiszéki Nagy Balázs, a mûfajt definiálva. Tény, hogy ha belemerül az ember az olvasásába, alapos, pontos, következetes és izgalmas leírást talál, sok eleven, gyakorlatias megjegyzéssel. Igazi székelyföldi kalauz, de lehetne útikönyv is nemcsak a helyiek, hanem az Erdély iránt érdeklôdô, testvértelepülési, kulturális és gazdasági kapcsolatok építôi számára.

A negyedik kötet

Az elsô kötet, a Háromszék 1998-ban jelent meg. A második, a Csík-, Kászon-, Gyergyószék 2000- ben, a harmadik, Udvarhelyszék 2003-ban látott napvilágot. Most, 2007-ben a befejezô negyedik, Marosszék, Aranyosszék készült el.

"A történeti Marosszék a Maros völgyének Nagyernye és Nyárádtô közötti szakaszát, a teljes Nyárádmentét, valamint a Kis- Küküllô felsô völgyszakasza mentén a Szováta és Kelementelke között fekvô településeket foglalja magába. Nyugati csücske benyúlik az Erdélyi Mezôségbe. Ez a vidék keleten a történeti Udvarhelyszékkel, a Mezôség peremén pedig a mai Kolozs megyével határos".

A kötet Marosszéket a Mezôségre, az Alsó-, Középsô-, Felsô- és Kis-Nyárád mentére, a Sóvidékre és Kis-Küküllô vidékére tagolja. Aranyosszéket pedig a Kolozs és a Fehér megyéhez tartozó települései szerint veszi sorba és mutatja be. Az egyes településnevek alatt számadatokat találunk: megtudhatjuk, mennyi a lakosok száma összesen, ezt követik a nemzeti tagolódás számai, majd a vallásfelekezeti megoszlás számait találjuk.

"A 2002 márciusában megtartott népszámláláskor Marosszék településein összesen 269.920 lakost írtak össze. Marosszék településhálózata túlnyomórészt kis és apró falvakból áll".

A szerzô ezeket a falvakat kezdetben gyalogosan, kerékpárral, majd Trabanttal és a tetején hordozott kétkerekûvel, ha a sors úgy hozta, alkalmi jármûvekkel, és mindvégig hálózsákkal, jelentôs mozgókönyvtárral felszerelkezve járta végig.

Fekvés, földrajzi tagolódás, közigazgatási felosztás, a lakosság etnikai, felekezeti és egyéb jellemzôi, foglalkozási szerkezet, életmód, gazdálkodási sajátosságok, közösségi élet, turizmus, helyi hagyományok, közlekedési viszonyok kerülnek leírásra. Megismertet a faluszerkezettel, adatokat közöl a lakosság számáról, összetételérôl, a keresztelôk-temetések arányáról, az elvándorlás- beköltözés arányáról, az oktatási és mûvelôdési állapotokról, mesterségekrôl, foglalkoztatási viszonyokról, megélhetési lehetôségekrôl, a jeles építményekrôl, háborús és egyéb emlékmûvekrôl, szokásokról, viseletekrôl, a közösség nevesebb szülötteirôl.

A Székelyföld leírása és a kezünkben tartott negyedik kötet nemcsak az adott települések pontos külsô leírása. Az is, de jóval több ennél. Nemcsak adatokkal találkozik az olvasó, hideg és komor számokkal, összehasonlító statisztikai táblázatokkal, hanem beleláthat a székely ember annyira gazdag és változatos szellemi és lelki világába is. Megtudhatjuk, hogy közös összefogással és lelkes közmunkával hol és hogyan újítottak fel faluközösségek templomokat, név szerint ismerhetünk meg papokat, lelkészeket, kántorokat vagy tanítókat, akik sajátos kezdeményezésekkel és kitartó, embert próbáló erôfeszítésekkel, mégis jókedvvel igyekeznek a közösség szolgálatába állni. Pl. megtudhatjuk, hogyan jött létre Székelyföldön elsôként Szentgericén a falugondnokság intézménye. Megismerhetjük a sóváradi Tóth József kapufaragót, akinek munkái (több mint 250 faragott kapu) távolabbi tájakra is eljutottak. Olvashatunk arról, miként hozta létre a nyárádszeredai Csíki Sándor 1996-ban a ma már több mint 100 nyárádmenti családot tömörítô Erdélyi Nagycsaládokért Egyesületet. Értesülhetünk arról, hogy az erdôszentgyörgyi plébánosnak hogyan sikerült az elárasztott bözödújfalusi templomból kimenteni, majd Szovátán restauráltatni a XVI. sz.-ból származó életnagyságú Madonna-szobrot, és miként építettek új templomot a magyarok nagyasszonya tiszteletére. Olvashatunk a mezôfelei gyékényfonó és cirokseprûkötô családokról, a Jobbágyfalván hagyományos szalmafonásról, a jobbágytelki Balla Antal Életfa- díjjal kitüntetett közösségszervezô és néptáncosról, hogy csak véletlenszerûen említsünk egyet-kettôt az életszeretô székely emberek bemutatásaiból.

A kötetbôl azt is megtudhatjuk, Marosszék és Aranyosszék falvaiban melyek a jellegzetes helyi magyar családnevek, hogy hol, milyen szokásokat éltetnek az ott lakók, a karácsonyi kántálás vagy kolindálás (Mezôsámsond, Kislekence, Aranyosszéken a legtöbb helyen így hívják), újévköszöntés és csattogatás (Bánd), farsangtemetés, húsvéti fenyôágazás vagy a pünkösdi csóvaállítás (Csöb) szokásairól. A kötetben egyébként néhol találunk idézetet Barabás László szokásmonográfiájából is.

Az olvasó minduntalan helyszínen készült hangulatos fotókat talál, látképeket, olyan fényképeket, melyek emlékezetes falurészleteket, jellegadó helyeket, építményeket és embereket mutatnak be. Látunk személyeket munka közben, családokat, az egyéni és közösségi élet villanásnyi eseményeit, csoportfelvételeket. A könyv tartalmaz ezenkívül Marosszékhez és Aranyosszékhez kötôdô neves személyiségek névtárát és rövid életrajzokat, szó- és fogalommagyarázatokat, magyar–román, román–magyar helységnévtárt.

Összegzés

"Tisztában vagyok azzal, hogy mind a szülôföldemen, mind Magyarországon egyre kevesebbeket érdekel, hogy mi zajlik a környezetükben, ez viszont nem csüggedést és elkeseredettséget vált ki belôlem, hanem még erôsebb tenni akarást" – mondta Sepsiszéki Nagy Balázs Margittai Gábor újságírónak adott interjújában a Magyar Nemzet hasábjain.

Mirôl beszél itt a jelenkori Orbán Balázs, ahogy a szerzôt néhol emlegetik? Mi könyvének a sorok mögötti üzenete? Azt mondja: a világ csak felerészben adottság, csak felerészben a körülmények hatalma, a másik fele akarat. És kellettek, nagyon sokan kellettek olyan emberek, bátor férfiak és nôk, akik abban is hittek, hogy nemcsak a másik fele akarat, hanem hogy a világ valójában akaratból épül föl.

És kellett az az elhatározás is, hogy ezt mind ne csak tudjuk, hanem nekiinduljunk, hogy belevágjunk, hogy legalább megpróbáljuk összefogni sok ezer ember szétfutó akaratát. Ô úgy érezte, ehhez az kellett, hogy elsôként mi magunk adjunk példát a szülôföld szeretetérôl, az összefogásról. Nagy Balázs könyvének megírásához több mint nyolcezer emberrel találkozott és beszélgetett el. Elmondása szerint, szállásadói nagy részével ma is kapcsolatban áll, közülük sokan barátaivá váltak. "Ma nincs olyan tájegysége Székelyföldnek, ahol ne érezném otthon magamat" – mondja.

26 évesen, a pesti bölcsészkar néprajz szakos végzôseként úgy indult Ô útnak Orbán Balázs nyomában, hogy tudásával és tenni akarásával kell változtasson a világon, Székelyföld sorsán. De mire bejárta a közel 500 falut, ma 38 évesen rájött arra, hogy Ô változott meg. Az elmúlt 12 év terepjáró, gyûjtô munkája során magába szívta a bejárt tájak szépségét, a kézfogás közeli, emberek értékeit, a kis és nagy közösségek összetartó erejét, a földbe kapaszkodó gazdaember elszántságát és azt a sok életérzést, ami azt mondatja vele, megismerni, megszeretni és tovább építeni lehet Székelyföldet, a nemzetet és a világot.

Egy másik interjúban Sepsiszéki Nagy Balázs a következôket mondta, és hadd legyen ez a végszó.

Mi vár a Székelyföldre a jövôben?

– A jelenlegi elkeserítô demográfiai és gazdasági helyzet ellenére Székelyföldön van magyar jövô. Ha a jelen ismeretében képesek leszünk megtervezni a jövendôt, akkor meg fogunk maradni, sôt az egész magyarság jövôjére hatással lehetünk. Ez a könyveim fô üzenete. Nem elég nyilatkozatok szintjén maradni, a jövôért naponta tenni kellene valamit: gyerekvállalással, munkahely- teremtéssel, otthon maradással, hittel, reménnyel.

Hát így legyen!

Szénégetô István, marosvásárhely–remeteszegi plébános

*Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a huszadik század végén, IV. kötet: Marosszék, Aranyosszék; Nap Kiadó, Budapest, 2007

* Elhangzott 2007. május 22-én, a kötet marosvásárhelyi bemutatóján, a Kultúrpalota kistermében.

Németh János kerámiaszobrai Marosvásárhelyen

Képzeletbeli kézfogásról is beszélhetnénk, hiszen úgy egy esztendeje a mostani kiállító, Németh János keramikus, szobrász egykori kedves mestere, Borsos Miklós szobrait, érmeit láthattuk a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Munkácsy-díjas zalaegerszegi vendégmûvész nem is hagyta szó nélkül ezt a virtuális stafétaváltást, hiszen sokat köszönhet valamikori budapesti tanárának, azt is többek között, hogy bejuthatott a budapesti Iparmûvészeti Fôiskolára, majd sikeresen indulhatott el az alkotói pályán. De ha belekezdenénk a nevek sorolásába, soha nem érnénk a végére, annyi jeles ember, mûvész, mûkritikus, író, költô méltatta már Németh János tehetségét, közel fél évszázadot átölelô, gazdag és különleges alkotómûvészetét. Gyökerek címû vaskos önvallomásos könyvében minderrôl részletesen írt, s a méltatásokból is számos szemelvényt olvashatunk a kötetben. Ô maga pedig a vásárhelyi tárlata megnyitója elôtt készült, késôbb közlendô interjúban beszél is sok mindenrôl. Idôzzünk tehát a jelenlegi kiállításnál, amely premier Erdélyben, és rendhagyó élményt nyújt az itteni érdeklôdôknek, akik úgy érezhetnek a termeket benépesítô, mesevilágot idézô, korongolt kerámiák láttán, mint a mûvész 1961-es zalaegerszegi egyéni tárlatát megnyitó mûvészettörténész, László Gyula: "kivirágozhatott a lelkük", amint beléptek az ajtón. Valóban van mitôl derûre váltanunk. A hagyományos fazekastechnikával megformált játékos, hangulatos fôszereplôk, emberek, állatok, mitikus figurák, a vaskos, kerekded, bumfordi, domborulatokkal telített formák utánozhatatlan, naiv bájjal vesznek körül és szinte észrevétlenül mosolyt csalnak az ajkakra.

Kétségtelen a népi, népmûvészeti kötôdés, letagadhatatlan a göcseji tradíciók és szellemiség hatása, mégis egyetemesség lengi be a szobrok képezte teret. Bárhol bárki azonosulhat a bemutatott anyaggal, önmagára, embertársaira, emberi jellemekre, helyzetekre, a kultúrtörténet általánosan elterjedt támpontjaira ismerhet a kerámiák által. Ezért is lehetett sikerük e sajátos plasztikáknak szerte a világon, ahol megfordultak. Legutóbb például a lengyelországi Krakkóban. A tárlat egyébként a galéria biztosította keretek korlátai közé kényszerült, nem idézheti fel az indulást, a mûvész rendkívül míves, nagy mesterségbeli tudásról, eredetiségrôl árulkodó korsóiból sem láthatunk egyet sem, érmeibôl szintén nem, és persze, számos monumentális köztéri alkotását sem hozhatta el Marosvásárhelyre, de a kiállítás így is lenyûgözô keresztmetszetet ad arról, ami Németh Jánost izgatta, foglalkoztatta az eltelt évtizedek során. A legkorábbi kiállítási darab, amely joggal uralja a Bernády Ház középsô termét, az a humort is jócskán adagoló, 1973-ban született Európa elrablása. A legfrissebb munkák a 2007-es keltezésû karakteres relief, a Betlehemi emberpár illetve a Szarvas és Turul. Mediterrán mítoszok, bibliai történetek, mûveltségünkre alapozó utalások, magyar ôstörténet, népmesei csodavilág elevenedik meg a felvonultatott alakok, valós és fantáziaszülte furcsa lények jellegzetes tulajdonságait, adottságait felnagyító, tudatosan felerôsítô és ekképpen roppantul megkapó, markáns figurák révén. Németh kitûnô emberismerô, és szereti is az embereket, ez nyilvánvaló. Még akkor is, ha kissé groteszk szobrai láttán hol az egyik, hol a másik nézô vélheti úgy, hogy a keramikus iróniájának láthatatlan nyila ôt is eltalálta. A tárlat gerjesztette derût ez se halványítja. Pedig nem csak az élet napos oldala tûnik fel körülötte. Korpusz is van a nagy hozzáértéssel, kitûnô érzékkel berendezett termekben, útszéli népi Krisztusokra emlékeztet két Németh János-i hangvételû agyagmázas samott. És van Assisi Szent Ferenc, Keresztelô Szent János meg Szent Kristóf. De minotaurusszal, faunnal is szembenézhetünk, és dús idomú aktok is elheveredtek vagy érdekes pózban ülnek szerteszét. És ránk bámulnak sete-suta ôzek, szarvasok, lovak, bikák meg oroszlánok. Különös egy népség, szimpatikus társaság. Nehogy kihagyják a velük való találkozást! Németh is azok közül való, akikre egyik kiváló barátja, Kányádi Sándor azt írta: "Aki megért / s megértet, / egy népet / megéltet". Nem csoda, hogy a hagyományok továbbadására Bartókot és Kodályt tartja példaképének. Másik jó embere, a szintén költô Keresztúry Dezsô pedig a keramikus alkotásai kapcsán azt hangsúlyozta: "Így lesz lélekké az agyag: / Örökké szívünkben marad!"

Vendégünk személyében egy szív-lélek embert és igen rokonszenves mûvészt ismertünk meg, aki valóban megérdemli, hogy a fenti sorokat rá is vonatkoztassuk.

N. M. K.

Albert-Lôrincz Márton

Most rólad szólnék, megremeg testem:

a hang polipja gyomromból resten

föltekerôdzik, ahol a szónak

formát kínál a zsigeri zóna.

A lélek szólna, ott a gondolat,

az értelem, az érzés, akarat,

de ami közölni összeillett,

nem öltött öltönyt, nyakkendôs inget,

csak toporgott a díszes dobogón

mellkasomnak zilált zugaiból

az eláradó nagy imádatom,

mert belül kerültem önmagamon.

Nekem is megvan trójai titkom:

szeretlek, ha nem is mondom itthon.

2007. ápr. 22.

Marosszentgyörgyi szélarcú este. A plébánia hittantermébôl friss énekhangok szállnak az esôt ígérô ég felé. ,,Árokparti fûtengerben lassan ringó fényhajó." Amikor a költôk megérkeznek, elhallgatnak a dalolók.

– Meg fogsz lepôdni – súgja cinkos mosollyal Domi bácsi (Bölöni Domokos), és most már biztosan tudom, itt készül valami… Egyre többen vagyunk. Egy Down- kóros kislány kedvesen újságolja, hogy ismer, meg hogy ô is a kórushoz tartozik. – Hogy vagy, leánka? – lép oda hozzám Miki bácsi (Nagy Miklós Kund). Az idegen helyzet feszültsége ellenére most már otthonosabban érzem magam. Székely Benczédi Endre költô úgy köszönt, mint régi ismerôst, Kedei Zoltán festômûvész tekintete nyugtató simogatás.

A házigazda, Baricz Lajos plébános, költô szavaiból ujjongó létöröm árad, amikor megnyitja a Súrlott Grádics Irodalmi Kör találkozóját.

*

Egymás kezét fogva mondjuk el a Miatyánkot, és énekeljük a vendéglátó Kolping család himnuszát. – Hú – sóhajt fel halkan Kuti Csongor, amikor újra leülünk, és tisztán érzem, ugyanazt az érzelmi melegzuhanyt éli át, mint én. Miki bácsi személyre szabott, döbbenetesen találó tréfás sírversei pillanatok alatt feloldják a hangulatot. Kuti Csongor Elvetélt mondatai újabb hullámokat hoznak. A költô hétköznapi kis imáit ébresztgeti. ,,Hozzáragasztom magam a léthez" – ez a mondat valószínûleg egyik legstrapabíróbb irodalmi élményem marad.

Próza- és versíró alkotók nyújtják a hallgatók felé mûvészviláguk apró mozaikjait. Fülöp Kálmán után következem. Egymás után fejtem le magamról a szavakból pingált jelmezeket. Az anyaságé van legalul. Ez már hozzánôtt a bôrömhöz, jólesik megmutatkozni benne a hangomat befogadó értelem elôtt.

*

A Grádics eddig üres színpadán felsorakozik a Kolping kórusa. Ez már a meglepetés pillanata. A dallam még nem ismerôs, a szavak annál inkább. Az ünneplô arcú lányok és asszonyok régi kedvesemhez írt verseimet énekelik. Néhány pillanatra újra az a szerelemben elôször megmártózó lány vagyok, aki még nem félt vállára ragasztott papírszárnyakkal egyensúlyozni a lét kifeszített ugrókötelén. Köszönet e röpke metamorfózisért Simon Kinga kántor asszonynak, a versek megzenésítôjének, aki a Súrlott Grádics himnuszát (Nagy Miklós Kund remek szövegét) dalba ültetô Szántó Árpáddal együtt meleg, családias színekbe öltöztette az estét.

*

Székely-Benczédi Endre kedves gyerekversei következnek. Egy régi udvar körvonalai rajzolódnak újra bennem. Idekint, a marosszentgyörgyi plébánia kertjében és odabent, az Iskola utca 15. szám alatt ugyanazok a fények világítanak. Sóhajtásnyi, összetéveszthetetlen fények, melyeknek forrása láthatatlan, akár az emlékezetbe menekített otthon. Vagy ,,egy bogárherceg." ,,Bogárlánynak udvarló."

Nagy Székely Ildikó

Fiatalok

Interjú Moldován Orsolya színmûvésszel

Ha nem kérünk túl sokat, ha hajlandóak vagyunk elfogadni azt, amit kapunk, és ennek még örvendeni is tudunk, akkor szerencsések vagyunk. Hiszen minden, ami ezen felül jön, már csak ráadás...

– Miért nem szerzôdtél elsôbôl a vásárhelyi Tompa Miklós Társulathoz?

– 2000-ben végeztem a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen. Akkor azért esett a választásom a Csíki Játékszínre, mert még csak alakulófélben volt, akkor indult a második évad. Farkas Ibolya tanárnô volt az osztályvezetônk, ugyanakkor Tarr Laci bácsival és Lohinszky Loránd tanár úrral is dolgoztunk, és ôk mesélték, hogy milyen volt, amikor egy új színházat kezdtek. Nem úgy gondoltuk, hogy olyanok leszünk, mint ôk, csak szerettük volna mi is megtapasztalni azt az élményt. A kísérletezés, az önmagunk keresésének kalandja jelentette számunkra azt a kihívást, amiért megérte ott lenni, hiszen az induló színház mindenféle mûfajt játszott, kipróbálta, hogy mi az arculata, illetve hogy mit kedvel inkább az ottani közönség. Volt mesejáték, játszottunk klasszikus darabokat, táncjátékot és zenés vígjátékot is. Nagyon sok munkánk volt, én pedig kezdôként úgy érzem, az a legfontosabb a színésznek, hogy játsszon, és hogy azokat a dolgokat, amiket megtanult, próbálja meg hasznosítani, gyarapítani.

– Miért döntöttél mégis úgy, hogy visszajössz Vásárhelyre?

– 2003-ban, miután itthon megszületett a kislányom, két évet vele maradtam. Az azt követô évadban kipróbáltam, hogy milyen utazgatni, de nem volt jó. Visszahívtak Csíkszeredába egy jelentôs szerepre, a Keresztes Attila által rendezett Szerelem címû elôadásban kaptam a Lujza szerepét. A színésznek nagyon fontos, hogy jól és biztonságban érezze magát a színpadon, a munkafolyamatot pedig alkotásként élje meg. Ez tényleg megtörtént, a közönség szerette az elôadást, jelentôs szakmai visszajelzés is volt, de utazgatni kellett. Azonkívül még a tavalyi évadban játszottam egy mesejátékban és egy évadzáró gálában is, de ha szakmailag jól is éreztem magam, családilag nagyon fárasztó volt mindannyiunk számára. Így amikor ez az évad véget ért, rájöttem, hogy változtatni kell. Ekkor megkerestük Kárp György igazgató urat, és mondtam, hogy ha lehetne, akkor hazajönnék. Ez persze nem ment ilyen simán, de azok a tanárok, akik tanítottak az egyetemen és ismertek, bízva bennem, segítettek abban, hogy ideszerzôdjek. Nagyon jó tapasztalataim vannak az elsô évad után. Igaz, hogy nem dolgoztam olyan sokat, de fontos volt, hogy megismerjem az új kollégákat, mert ismerem ôket civilben, de azt is meg kellett tapasztalnom, hogy milyen dolgozni velük, illetve hogy milyen egy új színház. Megszoktam egyféleképpen a munkafolyamatot, egyfajta belsô rendszert, most pedig alkalmazkodni kell az újhoz.

– Miben különbözik az itteni munkafolyamat attól, amit megszoktál a Csíki Játékszínnél?

– Pont akkor csöppentem ide, amikor nagyszabású átépítési munkálatok kezdôdtek, felfordulás van, nehéz megszervezni a játék- és próbarendet. Próbálunk az elôcsarnokban, a várban, néha pedig egypár négyzetméteres próbateremben. Csíkban a munkarend átláthatóbb és szervezettebb volt, de az itteni helyzet, gondolom, a felfordulásnak tudható be, és remélhetôleg csak ideiglenes.

– Itt, Vásárhelyen miken vagy mikben dolgoztál?

– A Yorick Stúdióban készült Kés a tyúkban címû elôadásban, és az Yvonne, burgundi hercegnôben. Itteni produkció ez a kettô volt. Megtanultam nem sokat kérni, örülni annak, ami van. Nem volt nehéz életem, nehéz gyerekkorom, sôt, de az utóbbi idôben meg kellett tanulnom azt, hogy amikor az élet nekem valamit ad, akkor valamit el is vesz. Amikor meghalt édesapám, rá rövid idôre született a lányom, de a munkáim esetében is sokszor így vagyok. Lehet, hogy ez így fog végigkísérni, ezért meg kell tanulni ezzel együtt élni.

– A Kés a tyúkban címû elôadást a férjed, Harsányi Zsolt rendezte. – Milyen volt vele együtt dolgozni?

– Mielôtt elkezdtük ezt a munkát, elhatároztuk, hogy próba után, otthon már nem beszélünk errôl az elôadásról. Azt is elmondtam, hogy én ebben a produkcióban a másik oldal vagyok, tehát valószínû, hogy a másik két fiúval fogok egységet alkotni, a mi hármunk színpadi igazságának megkeresésében. De nem voltak komolyabb munkakonfliktusok, ô sokkal lazábban kezelte a helyzetet, mint én, mivel racionális ember. Otthon persze el- elsült egy-egy ezzel kapcsolatos vicc, de ennyi.

– Nemrég alkotói ösztöndíjat nyertél a Communitas Alapítványtól. Mit jelent számodra ez a díj?

– Természetesen nagyon örülök ennek az ösztöndíjnak, ami egyrészt minden egyes nyertes pályázó eddigi tevékenységének elismerését jelenti, másrészt pozitív elbírálása annak az elôadás-tervezetnek, amelyet a közeljövôben szeretnék megvalósítani.

– Nem vágysz vissza a Csíki Játékszínhez?

– Még nem, mert ebben az évadban elég sokat jártam vissza dolgozni. Úgy egyeztem Parászka Miklóssal, hogy az elôadásokban, amelyekben benne voltam és mûsoron maradtak, az idôm függvényében továbbra is játszom. Lehet, hogy ha már nem fogok velük dolgozni, akkor hiányozni fog. De most itt tényleg jól érzem magam.

Kérdezett: Papp Ida Júlia

A tökéletes szív címû jelentésteljes bronzplasztika emlékeztet immár véglegesen a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány mûgyûjteményében Nemes Kovács Ernô mûvészetére, a fiatal szobrász pár esztendeje rendezett, Bernády Ház-beli sikeres kiállítására. Az igazi, az igen ígéretesen indult tehetség élô szíve, amelybe annyi szeretet, nemes, szép érzés és lelkesedés belefért, néhány napja végleg megállt. Maradt a hirtelen távozása keltette döbbenet és rokonszenves egyénisége, magával ragadó embersége, segítôkészsége, a rövidre szabott életút során is gazdagon felmutatott hivatástudat emléke mindenkiben, aki ismerte. Szobrai, plakettjei, azok a mûkincsek, amelyeket fáradhatatlan és mind több tudásra vágyó restaurátorként igyekezett átmenteni az utókor számára, torzóként mutatják fel a lehetôséget, amely felfelé ívelô pályáján a továbbiakban teljesedhetett volna mûvészi valósággá. Nem adatott meg neki e kiteljesedés. Döbbenetesen korán kellett távoznia. Ne feledkezzünk meg róla.

N. M. K.

A nyáron az Egyesült Államokban, szeptembertôl pedig Magyarországon is vetítik Koltai Lajos legújabb angol nyelvû filmjét, a világsztárokat felvonultató Evening (Este) címû alkotást.

A rendezô az MTI-nek adott interjújában elmondta, nagyon közelinek érzi magához a mûvét, megfogalmazása szerint ennél emberibb témához még sosem fogott. "Nem is biztos, hogy fogok találni egy következôt" – tette hozzá a témára utalva Koltai Lajos, aki a Sorstalanság után ismét Pados Gyula operatôrrel forgatta a közel kétórás alkotást, amelynek költségét mintegy 15 millió dollárra becsüli. Elmondása szerint az Evening másik különlegessége, hogy Kertész Mihály óta ô az elsô magyar rendezô, aki kizárólag amerikai pénzbôl, amerikai színészekkel forgat stúdiófilmet.

A rendezô szerint minden a Sorstalansággal kezdôdött, ekkor figyelt fel rá a Focus Features amerikai filmgyártó vállalat.

A forgatókönyvet Michael Cunningham, az Órák szerzôje írta, Susan Minot Evening (Este) címû, 1998- as regénye alapján. Koltai Lajos elmondta, az írónônek is volt saját forgatókönyve, amely a rendezô szerint "nagyon a regényre hasonlított, nagyon bonyolult volt, és senki nem akarta finanszírozni". Korábban kétszer is megpróbálták megfilmesíteni a történetet, mielôtt a harmadikat, Cunningham ötletét megvalósították. Bár a film eltér a könyvtôl, elnyerte az írónô tetszését, aki kétszer is kilátogatott a forgatásra. A regény nemrég jelent meg magyarul.

A film zenéjét Jan Kacmarek, az Egyesült Államokban élô Oscar-díjas lengyel származású zeneszerzô szerezte.

"Olyan zenét akartunk, hogy a nézô a moziból kifelé menet, miközben a vége fôcímet olvassa, (...) ne tudjon úgy elmenni, hogy ne vigye magával" – magyarázta Koltai. A filmzenét az amerikai bemutató elôtt három nappal külön cd-n is kiadják.

Az Evening története nagyon tiszta, egyszerû: a halálos beteg anya búcsúzik az élettôl, ki sem mozdul ágyából, egyetlen jó pillanatára gondol, amelyet aranykeretbe próbál tenni. Visszaemlékezik élete legnagyobb szerelmére, akivel egy baleset miatt sosem tudott együtt élni. Ehelyett köt két rossz házasságot, ezekbôl két lánya születik, akik a halálos ágya mellett ülnek.

A Rhode Islanden forgatott Evening fôszerepét, az idôs Annt Vanessa Redgrave, a fiatalt Claire Danes alakítja. Ann lányait Toni Collette és Natasha Richardson játssza. A szereposztás érdekessége, hogy Richardson a valóságban is Redgrave lánya. Az idôsebb, illetve a fiatal Lilát, Ann barátnôjét Meryl Streep és lánya, Mamie Gummer alakítja. Glenn Close pedig Ann egyik kérôjének édesanyját játssza. Ann feledhetetlen szerelmét Patrick Wilson formálja meg.

Marosvásárhely iskolaváros (XIV.)

A Somostetô alatti Kosárdomb lejtôjén erdôvel és parkkal körülvett festôi környezetbôl emelkedik ki az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tömör szecessziós épülettömbje, melyet dr. Bernády György kezdeményezésére a város építtetett 1907-ben a budapesti Grünwald Testvérek cégével négymillió koronáért. Az épületegyüttes a II. világháború végéig katonai iskolának adott otthont. 1945-tôl a kolozsvári magyar tannyelvû Bolyai Tudományegyetem Vásárhelyre költöztetett orvostudományi karát helyezték el az épületben, amely azóta is itt mûködik…

A báró Eötvös József által kiadott rendelkezés alapján épült fel Kolozsváron az egyetem és 1872. november 10-én megnyitotta kapuit a tanulni vágyó fiatalok elôtt. 1881-tôl Ferenc Józsefrôl nevezték el az egyetemet, melynek külön orvosi fakultása is volt.

1920-ban a hatalmi változás következtében a Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözött és helyébe az üresen maradt épületekben létrehozták I. Ferdinánd néven a román tannyelvû egyetemet, mely 20 éves tevékenysége után 1940. augusztus 30-án, a bécsi döntés következményeként Nagyszebenbe tette át a székhelyét. Kolozsváron újraindult a magyar nyelvû egyetemi oktatás, mely akkor is helyben maradt, mikor a háború idején a szovjet csapatok a várost birtokba vették.

A 407/1945-ös királyi dekrétummal 1945. június 1- jén újjáalakult a magyar tannyelvû Állami Egyetem, mely a késôbbiekben a Bolyai Tudományegyetem néven vált ismertté. Ugyanez a törvényrendelet intézkedett, hogy Nagyszebenbôl visszatérjen Kolozsvárra a román tudományegyetem, mely visszaigényelte az összes 1940 elôtti épületeit. A két egyetem orvosi fakultásának vezetôi tárgyalásokra ültek le az elméleti és a klinikai épületek elosztása ügyében, de megegyezésre nem jutottak. A román egyetem vezetôinek sikerült a bukaresti magas állami fórumokon elérni azt, hogy a Bolyai Egyetem magyar orvosi karát áthelyezzék Marosvásárhelyre a volt hadapródiskola épületeibe…

Nagy nehézség közepette indult be az oktatás 1945 októberében Marosvásárhelyen. A város vezetôi és lakói nagy segítséget nyújtottak a felvetôdô problémák megoldásában. Az oktatás színvonalát az egyetem kiváló professzorai, tanárai és tanársegédei biztosították.

1948-tól az egyetem önálló intézménnyé vált. Ekkor már jól felszerelt laboratóriumok, könyvtár és botanikus kert szolgálta a modern oktatást. Tudományos tevékenységükkel kivívták az elismerést az ország egyetemei elôtt.

1962-tôl román nyelven is beindult az oktatás. Eleinte a román és magyar tannyelvû egyetem kivívta, hogy rangos intézményként emlegessék országszerte. Késôbb a ceausiszta nacionalista politika a magyar tagozat lassú, de tudatos elsorvasztását, majd felszámolását tûzte maga elé, de ezt az 1989- es rváltozások megakadályozták…

Meggyôzôdésem, hogy az egyetem jelenlegi vezetôi a tudomány és az EU-gondolkodás szellemében lehetôséget teremtenek arra, hogy az önálló román és magyar tagozaton egyenlô státussal és jogokkal biztosítsák a jövô orvosainak és gyógyszerészeinek a képzését.

Fodor Sándor (S.)

Idén ünnepli századik születésnapját a városligeti Vajdahunyadvár; a centenárium alkalmából a várkastély történetét bemutató idôszaki kiállítás nyílik júniusban, valamint építészettörténeti kalauzt jelentetett meg a Magyar Mezôgazdasági Múzeum.

A közgyûjteményben június 8-án nyílik a múzeumnak helyt adó, építészeti ritkaságokban bôvelkedô Vajdahunyadvár százéves történetét bemutató idôszaki kiállítás – mondta el a kiállítás kurátora, a múzeum fôigazgató-helyettese.

Szatmári Sarolta felidézte, hogy a Magyarország ezeréves múltját megjelenítô várkastély kétszer született meg, elôször 1896-ban, amikor a honfoglalás millenniumára egy hatalmas kiállítás készült. Az Alpár Ignác tervei alapján felhúzott, különbözô korokat, építészeti stílusokat ötvözô ideiglenes épületet azonban 1899-ben le kellett bontani.

Akkor több híres mûvész, többek között Benczúr Gyula, Fadrusz János, Lotz Károly is követelték az épület visszaépítését az eredetivel azonos formában. Ennek eredményeként épült újra meg a várkastély, amelyben 1907. június 9-én nyílt meg a Magyar Mezôgazdasági Múzeum – tette hozzá Szatmári Sarolta.

A Vajdahunyadvár történetét bemutató tárlat elsô részében látható, mintegy harminc fénykép azt tükrözi: hogyan látják a XXI. század fotómûvészei Alpár Ignác épületegyüttesét – mutatott rá Tóth József, a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete Fotómûvészeti tagozatának elnöke.

Emellett a látogatók megismerhetik a múzeum alapításának történetét, valamint fotók, eredeti tervek, adattári anyagok segítségével az épület újbóli felépítésének és berendezésének részleteit.

A centenárium alkalmából egy 96 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált kötet is megjelent a napokban, amely a városligeti Vajda-hunyadvár építészeti történetét mutatja be.

A három nyelven – magyarul, oroszul és angolul – kiadott kötet korstílusok szerint mutatja be az egyes épületrészeket, és láthatóak benne Klösz Györgynek a Vajdahunyadvárról több mint száz évvel ezelôtt készült fényképei is.

(Vietnam – Kambodzsa)

Nem tértem ki a Phnom Phenn-i királyi palotára – bô százéves, nagyon cicomás.

Kiderült, hogy a jelenlegi dinasztia alapítója, I. Norodom trónját III. Napóleon segítségével szilárdította meg, ezért lett "protektorátus" (francia) Kambodzsa. Ráadásul egy olyan szobrot is alkottak, amelyik azt sugallja, hogy ha eljön az igazi Buddha, az I. Norodom reinkarnációja lesz. Szóval keleti despota keleti pompáját sugározza a palota és az udvarán levô Ezüstpagoda.

Este khmer népi táncokat mutatott be gyönyörû táncosnôkbôl is álló csapat. Mozdulataikat másnap a középkori maradvány bazzoreliefeken véltem felismerni.

Visszatérve Angkorra: a robogóval húzott tuk-tukos templom-, fôiskolanézés minden pénzt megért (40 km – 4 óra = 15 USD három személyre).

DEC. 18-19.

Az utolsó napon Sziem Riepben egyik társunk ajánlására meglátogattunk egy francia alapítvány által létrehozott, pavilonokkal beépített parkban mûködô mûvésztelepet, amely inkább népi kézmûipari manufaktúra. Francia nyelvû vezetés mellett bemutatták az ôsi angkori emlékek mintájára készülô naga és apszara szobrok faragását kôbôl, fából s az ôsi lakkfestést. Vásároltunk is az üzletükben hernyóselyem sálat, szobrokat, marionett démont – ki- ki ízlése szerint. Ezután természetesen a kedvelt tuk-tuk-szolgáltatás igénybevételével két kézmûvespiacot is meglátogattunk. Olcsó, és a kötelezô alkut követôen egészen baráti áron árultak elefántmintával hímzett gyolcsblúzt, kígyófejes ezüst karperecet, hongkongi hamis Rolex órát. A bôség igazi zavara. Kambodzsából nem gond ajándékot hozni.

Délután még meglátogattuk a Nemzeti Kulturális Központot, ahol egy khmer esküvôt játszottak le, majd kígyótestû artisták adták elô fantasztikus hajlékonyságot igénylô produkciójukat. A rengeteg kisebbségi népcsoport különbözô stílusú házát bemutató skanzen is érdekes látványt nyújtott. A szemünk láttára cukornádból préselt üdítôitallal búcsúztunk és a szállodába visszamenet hosszasan követtünk egy robogót a csomagtartójára mesterien rákötözött két élô süldô disznóval...

A búcsúest igen jól sikerült – én indítottam a táncot, a zenekar is megtapsolt, és japán diákcsajok is beszálltak a táncunkba. A felejthetetlen, élménydús 17 napnak méltó befejezése volt.

Nemcsak a tánctudásom, de a magas termetem is okozott derültséget. Többször is mellém álltak és somolyogtak. Egy alkalommal egy vendéglôben üldögéltem és az álló Kertai Gábor mellé odament egy vietnami és hozzámérte magát, hogy lám, mennyivel kisebb. Erre felálltam, hogy lássák, én még magasabb vagyok. Olyan sikerem volt, mint Chaplinnek.

Bevallhatom, e két dél-ázsiai ország nyújtotta élmények után gondolkodásom kevésbé Európa-centrikus, de ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül. Erdélyi magyarként felfigyeltem arra, hogy a kisebbségek pozitív diszkriminációja terén is elôttünk járnak.

Kincses Elôd

Ui. A cikk megírásakor felhasználtam dr. Kertai Gábor feljegyzéseit is. Köszönet érte és a Barakának a kitûnô túraszervezésért.

Világszerte kiélezett verseny folyik a sikeres hullámerômû kifejlesztéséért, amely óriási nyereséget ígér.

A Der Spiegel címû német hetilap egyik nemrégi száma részletesen foglalkozik az óceánok erejét hasznosító elképzelésekkel.

A világ áramszükségletének 15 százalékát lehetne fedezni a tengerek és óceánok hullámaiból – állapította meg az energia-világtanács Londonban. Ez kétszer annyi energia, mint amennyit jelenleg a világ összes atomerômûve termel. A mérnökök száz év óta foglalkoznak a tenger energiájának hasznosításával, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Skócia nyugati partjainál Islay szigetén, amely birkatenyésztésérôl és whiskyjérôl híres, mûködik a világ elsô olyan, csigának nevezett hullámerômûve, amely nyilvános energiahálózatba továbbítja az áramot. Az erômû egy húsz méter széles betonházból és a turbinából áll, amely a tenger felôl nyitott. A turbina a kezdeti nehézség