|
LIX. évfolyam 175. (16657.) sz. |
2007. július 31., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro
A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm2, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A közös nemzeti célok azonosítása és a választási együttmûködés érdekében tovább folytatódik a párbeszéd az RMDSZ és az Erdélyi, illetve a Székely Nemzeti Tanács között – hangzott el Markó Béla szövetségi elnök és Tôkés László, az EMNT elnökének hétfôi, kolozsvári találkozóján. A megbeszélést követô sajtótájékoztatón az RMDSZ elnöke közölte, megállapodtak abban, hogy az említett szervezetek munkacsoportokat hoznak létre, amelyek a felek által kidolgozott, a közös célokra vonatkozó dokumentumok alapján folytatják az egyeztetést, a testületnek augusztus 24-éig kell megfogalmaznia bizonyos közös konklúziókat. Amennyiben a tárgyalások sikerrel zárulnak, a megállapodást augusztus végéig szentesítik majd – mondta Markó Béla.
Tôkésék úgynevezett nemzeti összefogás listát terjesztettek elô, az RMDSZ pedig "olyan közös célokat fogalmazott meg", amelyekben vélhetôen mindkét oldal egyetért. Tôkés közölte: hajlik arra, hogy az RMDSZ listáján induljon az európai parlamenti választásokon, de erre a napirendi pontra csak azt követôen térnek rá, ha valamilyen konszenzust sikerül kialakítani augusztus végéig.
A találkozón az RMDSZ részérôl jelen volt még Borbély László és Lakatos András ügyvezetô alelnökök, Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója, valamint Szász Attila tanácsos. A Székely Nemzeti Tanács részérôl Fodor Imre, a szervezet elnöke, Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, valamint Toró Tibor képviselô vett részt.
A szövetségi elnök kijelentette, a megbeszélésen megismételték az RMDSZ választási együttmûködésre vonatkozó ajánlatát, amely fôként az európai parlamenti választásokra vonatkozna, ám ez alapja lehet egy tágabb választási együttmûködésnek is. Mint mondta, az RMDSZ fontosnak tartja a párbeszéd folytatását: bár a szövetség továbbra is rendelkezik az erdélyi magyarság túlnyomó támogatásával, kétségtelen, hogy léteznek RMDSZ-en kívüli szervezetek, amelyekkel együttmûködésre kell törekedni.
Elmondta, Tôkés Lászlóval egyetértettek az Erdélyi Magyar Egyeztetô Kerekasztal létrehozásában, amelyben részt vennének a történelmi magyar egyházak, valamint az erdélyi magyar civil és szakmai szervezetek képviselôi is.
Tôkés László maga is úgy vélte, a megállapodásnak van esélye, ugyanis a célokban nincsenek elvi ellentétek a szervezetek között. Hangsúlyozta, fontosnak tartja a választási együttmûködés létrejöttét, ugyanis csupán így garantálható az erdélyi magyarság európai képviselete.
Ha elôrehozott parlamenti választásokra nem is kerül sor már ebben az évben, a választópolgárokat akkor is urnák elé kell hamarosan hívni, hogy az ország európai parlamenti képviselôit jelöljék ki. Vita folyik afelett, hogy az európai parlamenti választásokat kapcsolják össze az egyéni szavazókörzetes választási rendszer bevezetésérôl szóló referendummal is, és elsôsorban az elnök holdudvarába tartozó politikusok érvelnek amellett, hogy a két szavazást ejtsék meg egyszerre.
Ez az árucsatolás klasszikus esete lenne, egy hasonlattal élve egy szükséges áru mellett egy olyant is megetetnének a választópolgárral, amelyre nem igazán van szüksége, és azt sem tudja valójában, hogy ez utóbbi mennyire fogja majd a gyomrát megfeküdni, mert az összetételét sem ismeri igazán. De azok hátsó szándékainak, akik ezt erôltetik, jót tenne, ha lenyomnák a torkán.
Az európai parlamenti választásokat minden logika szerint külön kellene választani az itthoni választási rendszer megváltoztatásának kérdésétôl, amirôl valójában az egyéni szavazókörzetes választási rendszerrel kapcsolatos referendum szól. Az elsô probléma tétje az, hogy a teljes jogú uniós tagállami státust elnyert országot ne kijelölt, hanem választott képviselôk reprezentálják az európai kontinensházban, a másik problémát viszont egyszer rendesen meg kellene rágnia a politikumnak és fôleg a társadalomnak, mielôtt elnöki sugallatra úgy alakítanák át a választási rendszert, hogy az esetleg alaposan átrendezze a belpolitikai térképet, és nem feltétlenül jó irányba.
A választási rendszer átalakítása sokkal fogasabb kérdés, mint elsô látásra tûnne. Azt kellene érdemben megvitatni a margóján, hogy valóban rossz-e a pártlistás választási rendszer, és ha az, akkor mivel lenne jobb az egyéni választókörzetes rendszer, képes lenne-e ez tényleg kijavítani a listás rendszer vélt vagy valós hibáit. És nem olyan nagykönyvbe illô populista diskurzussal kellene a kérdést tárgyalni, ahogyan az elnök teszi, amikor ingyenélôknek nevezi a parlamenti képviselôket, mert az a kijelentés nem érdembeli érv, hanem a féktelen hatalomvágy megnyilvánulása.
Ha csak a közéleti szereplôk népszerûségi indexeit nézzük, egyéb érveket kizárva, akkor is világos, hogy az egyéni választókörzetes rendszer kiváló lehetôség lenne a populizmus és a demagógia szentté avatására a román politikában. Ez a kapitány és gályarabjai számára maga volna az álom, hiszen álmukból felriasztva is jelesre vizsgáznának mindkettôbôl, bármikor. Azt sem mondhatja senki, hogy a jelenlegi pártlistás választási rendszer és az ennek nyomán összeálló parlament közelíti a tökéletességet, de az ország jobban járna, ha két rossz közül a kisebbik mellett maradna a választási rendszerek kérdésében.
Elhunyt 92 éves korában Teoctist ortodox pátriárka, a román görögkeleti egyház feje. Az egyházfô betervezett prosztatamûtéten esett át, de az orvosi beavatkozást követôen szívinfarktust kapott. Az orvosok már nem tudták életre kelteni.
Története egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el Japánban a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) a vasárnapi szenátusi választásokon, de Abe Sindzo kormányfô közölte, a helyén marad.
A nem hivatalos végeredmény szerint a párt mindössze 37 mandátumot gyûjtött be a megszerezhetô 121-bôl a vasárnapi voksoláson, ahol a szavazók a szenátus 242 mandátumának a felérôl döntöttek. (A hivatalos végeredményt késôbb jelentik be.)
Az ellenzéki Japán Demokrata Párt (DPJ) 60 helyet szerzett. A buddhista Új Komeito pártnak – az LDP koalíciós partnerének – kilenc mandátum jutott.
Nem sikerült mandátumot szereznie Alberto Fujimorinak, Peru japán származású volt elnökének, aki chilei házi ôrizetébôl folytatott kampányt egy kicsiny ellenzéki párt támogatásával.
A nem hivatalos eredmények szerint az LDP-szenátorok száma 83-ra apad az eddigi 110-rôl. A DPJ-nek eddig 81 képviselôje volt a felsôházban, mostantól azonban övé a legerôsebb frakció 109 szenátorral.
A kudarc ellenére a Sindzo-kormány a helyén maradhat, mert a kormánypártok továbbra is kézben tartják a törvényhozás alsóházát, ahol együtt a mandátumok több mint kétharmadával rendelkeznek. Politikai bénultsággal fenyeget azonban, hogy az ellenzéki többségû felsôházban nehéz lesz elfogadtatni a törvényjavaslatokat. E fenyegetés pedig lejtôre küldheti a tokiói tôzsdét, a kötvényhozamok emelkedését vonhatja maga után, és tovább erôsítheti a további jegybanki alapkamat-emelés idôzítésével kapcsolatos kételyeket.
(MTI) Hétfôi berlini nyilatkozatok szerint vége a "mézesheteknek" a francia–német diplomáciában.
A német kormány több magas rangú politikusa élesen bírálta ugyanis azt a francia-líbiai megállapodást, amelyet a múlt héten kötöttek egy atomreaktor szállításáról, s általánosságban felrótta Nicolas Sarkozy francia elnöknek, hogy "megfeledkezik" a külpolitikai lépések uniós összehangolásáról, ehelyett az egyoldalú politizálást választja.
A berlini bírálatok élessége különösen szembetûnô annak nyomán, hogy hivatalba lépésekor az új francia államfô és Angela Merkel kancellár a kétoldalú viszony és ezen belül a közös külpolitika erôsítésében állapodott meg, s az elsô lépések – mindenekelôtt az európai szerzôdés megmentése érdekében – még arra utaltak, hogy e megállapodás szerint járnak el a felek.
A német fôvárosban már azt is fenntartásokkal fogadták, hogy a Sarkozy házaspár a közelmúltban elôzetes egyeztetés nélkül kapcsolódott be a Líbiában fogva tartott bolgár ápolónôk, illetve egy palesztin orvos hazaengedését célzó tárgyalásokba. A Nicolas Sarkozy és Moamer el-Kadhafi líbiai vezetô között létrejött "atomügylet" már nyílt felháborodást váltott ki.
A külügyminisztérium több vezetôje, köztük Gernot Erler államminiszter és Günter Gloser, a német-francia kapcsolatok felelôse hétfôn egyaránt elítélte, hogy Franciaország az EU-val való egyeztetés nélkül kötött szerzôdést Líbiával egy atomreaktor szállításáról. Erler szerint ilyen esetben egyértelmû az "egyeztetési kötelezettség". A külügyminisztérium második embere közvetve utalt arra is: Németország adott esetben meg is torpedózhatja az egyezményt. Szavai szerint felmerülhet a német exportengedély megadásának kérdése, mivel a Siemens konszern tekintélyes részesedéssel rendelkezik abban a francia atomenergetikai csoportban, amely a nukleáris technológia szállítója lehet Líbia számára.
Magánjellegû vacsorával kezdôdött meg vasárnap este a Camp David-i elnöki üdüloben George Bush amerikai elnök és Gordon Brown brit kormányfô találkozója.
A kormányfô ebben a minôségében elôször tárgyal hivatalosan az elnökkel. A vacsorán és a hétfôi megbeszéléseken is elsôsorban az iraki háborúval kapcsolatos stratégia, a dárfúri helyzet, valamint a világkereskedelem szerepelt, szerepel a napirenden.
A két államférfi teljesen eltérô belpolitikai helyzetben van. Brown június 27-én vette át a miniszterelnöki posztot Tony Blairtôl, és a nagy-britanniai merényletkísérletek, valamint az árvíz nyomán hozott intézkedései egyértelmûen népszerûségének erôsödését idézték elô. Az a fogós feladat vár rá, hogy segítenie kell Bush-nak a világválságok megoldásában, miközben nem szabad túlságosan közel kerülnie a Nagy-Britanniában sokat átkozott elnökhöz. Bush szereti személyesen felmérni a többi világpolitikai vezetôt, késôbb pedig tûz alatt teszteli bátorságukat. Utóbbira viszont nem marad sok ideje, mert hivatalából 2009 januárjában távozik, népszerûsége pedig jócskán megcsappant az iraki háború miatt.
"Az elnök azt akarja kipuhatolni, hogy az új kormányfô megbízható szövetséges-e. Újra meg akar bizonyosodni. Ez nem a házasság, hanem az udvarlás idôszaka" – mondta Simon Serfaty, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának egyik európai elemzôje.
Tekintettel arra, hogy az iraki háborút ellenzôk aránya továbbra is magas mind a két országban, elemzôk várhatóan árgus szemmel figyelik majd a legkisebb gesztusokat is, hogy kiolvassák belôlük, vajon támadtak-e akár hajszálvékony repedések a "privilegizált viszonyban".
Washingtonba érkezése elôtt Brown csak óvatosan dicsérte az Egyesült Államokat: "Amerika 2001. szeptember 11-e nyomán megmutatta, hogy népe rugalmas és bátor, mert bár épületeket le lehet rombolni, az értékek elpusztíthatatlanok. És el kell ismernünk, hogy a világ tartozik az Egyesült Államoknak azért, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni harc élére állt" – mondta.
Brown Camp Davidbôl New Yorkba utazik majd tovább háromnapos egyesült államokbeli útján. Ott találkozik Ban Ki Mun ENSZ-fôtitkárral, és beszédet mond a világszervezetben.
(MTI/dpa) Harry R. Truman néhai amerikai elnök csípôs tanácsát eddig minden utóda megszívlelte: "Ha van egy barátod Washingtonban, szerezz hozzá még egy kutyát". A négylábú azonban több mint megbízható barát a Fehér Házban, mivel az állatokkal a nép rokonszenve is együtt jár.
Így azután a 2008. évi elnökválasztás több mint húsz jelöltjének nagy többsége máris "gazdi", s az a kettô, aki még nem, szintén készül háziállatot beszerezni.
A Demokrata Párt két legesélyesebb jelöltjének, Hillary Clintonnnak és John Edwardsnak van kutyája, akárcsak a republikánusok éllovasának, John McCainnek. Ha történetesen a gyôzelem a háziállatok számán múlna, akkor az utóbbinak lennének legjobbak a kilátásai. Az Arizona állambeli republikánus szenátor ugyanis két kutyája mellett még egy macskát, két teknôsbékát, egy vadászgörényt és 13 díszhalat is tart.
A közvélemény-kutatások szerint az ugyancsak esélyesnek tekinthetô Barack Obama demokrata párti szenátor nem tart ugyan kutyát, de mindkét kislányának kölyökkutyát ígért arra az esetre, ha sikerülne a Fehér Házat meghódítania.
Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen az Egyesült Államok elnökei – George Washingtontól George W. Bushig – kivétel nélkül állatbarátokként hódították meg a Fehér Házat – derül ki az annapolisi Presidential Pet Museum (Elnöki Háziállatok Múzeuma) okmányaiból. Megtalálható a múzeumban többek közt Ronald Reagan Lucky nevû kutyájának "mancslenyomata", William Howard Taft "Pauline Wayne" névre hallgató tehenének harangja és George W. Bush Barney kutyájának életnagyságú bronzszobra.
A 73 éves Claire McLean, a múzeum alapítója és jelenleg is igazgatója szerint a Fehér Házban megfordult összesen négyszáz háziállat szinte kivétel nélkül szimbolikus szerepet játszott az amerikai politikában.
Az elsô világháború alatt Woodrow Wilson elnök birkáival nyíratta le a Fehér Ház kertjében a füvet, ezzel is jelét adva a háborús idôkben megkövetelt takarékosságnak. A kubai válságot követôen Hruscsov elnök a békülékenység jeleként kölyökkutyát ajándékozott Kennedy elnök Caroline lányának. Az egyetlen amerikai elnök, akinek a háziállattartás nem elônyére, hanem hátrányára szolgált, Lyndon B. Johnson volt. A vietnami háború miatt amúgy sem kedvelt elnököt ráadásul még azért is bírálták, hogy egy alkalommal kamera elôtt hosszú ideig húzta kutyájának a fülét.
Az iraki balsiker miatt egyre magányosabb George W. Bush elnök pedig keserû humorral jegyezte meg, hogy az Egyesült Államok akkor sem sietné el a kivonulást Irakból, ha már csak skót terrierje, Barney és felesége, Laura lennének az elnök egyedüli támogatói.
A kenyérre kirótt hozzáadott értékadó (héa) csökkentésérôl hamarosan tárgyalni fog a kormány a termelôkkel; ezen intézkedés eredménye pedig az kellene legyen, hogy a kenyér nem drágul – nyilatkozta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök.
A kormányfô Decebal Traian Remes mezôgazdasági miniszterrel együtt a berceni-i kenyérgyárat látogatta meg, hogy megismerjék ezen iparág problémáit a búza és a kenyér drágulása miatt.
Tariceanu a mezôgazdasági miniszter azon javaslatáról is beszélt, hogy a kenyér esetében csökkenteni kellene a héát. Mint mondta, az intézkedésrôl egyeztetnek a sütôipari egységek tulajdonosaival.
A kormányfô nem válaszolt arra kérdésre, hogy a kenyér árának emelése indokolt-e, csupán annyit jegyzett meg, hogy ezt a piacgazdaság törvényei irányítják.
Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter múlt héten azt mondta, a kormány egyelôre nem döntött a héa csökkentésérôl a kenyér esetében. "Az alacsonyabb héa egyelôre javaslat" – nyilatkozta Vosganian a múlt szerdai kormányülés után, amelyen bemutatta a 2008-as költségvetés-tervezetet.
A kenyérre kiszabott héa csökkentését Decebal Traian Remes mezôgazdasági miniszter javasolta, szerinte ugyanis ezzel az intézkedéssel elejét lehetne venni a kenyér drágulásának, amelyet a szárazság okozhat. Remes hozzátette azonban: a kenyérgyárak tulajdonosai által beharangozott drágulás aránytalan és indokolatlan, mivel a búza ára nem sokkal magasabb az elmúlt évekhez képest.
A sütôipari egységek tulajdonosai szerint a búzatermés felére csökkent az elmúlt évekhez képest, így eleinte 5-6 százalékos, majd év végéig 30-40 százalékos áremelkedésre lehet számítani.
Konkrétabb feltételeket szabna a következô választások után az RMDSZ esetleges kormánypartnereinek – jelentette ki Markó Béla, a Szövetség elnöke a Cotidianul címû napilapnak adott interjújában.
A szombaton közzétett beszélgetésben az RMDSZ elnöke elmondta: ha a 2008-as választások után ismét lehetôség nyílna az RMDSZ számára, hogy kormányzati szerepet vállaljon, akkor sokkal konkrétabb feltételeket és határidôket szabna az együttmûködés feltételeként.
Markó kifejtette: az RMDSZ nem akar bárkivel kormánykoalíciót alkotni, de ha olyan pártokkal együtt vállalhat kormányzati szerepet, amelyekkel már együttmûködött, akkor nem maradna ellenzékben. Egy következô esetleges együttmûködést azonban részletes kormányprogramhoz kötné, amelyben pontos határidôk is szerepelnek, nem úgy, mint a 2004-ben megkötött hasonló dokumentumban.
Hozzátette: elôször fordult elô, hogy az RMDSZ egy olyan fontos célkitûzését, mint a kisebbségi törvénytervezet, még részlegesen sem valósíthatta meg.
A jogszabálytervezetrôl – amely a parlament szakbizottságában rekedt meg – elmondta: az RMDSZ továbbra is ragaszkodik hozzá, de elfogadása csak akkor sikerülhet, ha olyan parlamenti többséget sikerül kialakítani, amelynek érdeke lenne a kisebbségek jogállását szabályozó törvény megszületése.
Errôl a sikerrôl jelenleg azonban nincs semmi bizonyosság – fûzte hozzá Markó –, mert jelenleg a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) együtt mintegy húszszázalékos támogatottságú kisebbségi kormányt alkotnak, és a parlamentben nem létezik átlátható többség.
Cristian Adomnitei oktatási miniszter jogosnak tartja az orvosi egyetemek rektorainak azon kérését, hogy a rezidens gyakorlatot tekintsék az egyetemi képzés részének, így ezt a felkészülést a felsôoktatási intézmények szervezzék meg.
"Ez a rektorok követelése, és szerintem megfelel a nyugat-európai gyakorlatnak. Arról van szó, hogy a rezidencia idôszakát tekintsék az egyetemi képzés részének, akárcsak a mesteri vagy a doktori képzést. A tárca programja alapján a miniszter így campusok építését rendelhetné el a rezidensek részére, ösztöndíjakat biztosíthatna, a gyakorlat végén pedig az egyetem és a minisztérium közösen bocsátaná ki az oklevelet" – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Cristian Adomnitei oktatásügyi, kutatási és ifjúsági miniszter.
Adomnitei hozzátette: mihelyt visszajön
szabadságról, tárgyalni fog errôl az
egészségügyi miniszterrel.
"Gyakorlatilag jelenleg is az egyetemi kórházakban zajlik
a rezidensek felkészítése, az orvosi egyetemek
tanárainak segítségével. Szerintem jogos a rektorok
kérése, így elemezni fogjuk annak
lehetôségét, hogy a képzést a
közegészségügyi tárca
hatáskörébôl az oktatási minisztérium
alárendeltségébe utaljuk" – jelentette ki
Adomnitei.
Egy nappal korában, az orvosi egyetemek rektoraival való találkozója után Iasi-ban tartott sajtótájékoztatóján Adomnitei bejelentette: javasolni fogja a kormánynak, hogy a rezidensi vizsgát az oktatási minisztérium szervezze meg, ne pedig az egészségügyi tárca.
Ugyanakkor a miniszter elmondta: új feltételeket akar megállapítani az orvosoknak a felsôoktatásban való részvételére.
"Jelenleg az orvosok profizmusának mércéje nem irányadó. Hiába végzett el több ezer sikeres mûtétet egy orvos, kevesebb esélye van egyetemen tanítani, mint annak, aki több tudományos munkát írt. Felkértem az orvosi egyetemek rektorait, küldjék el javaslataikat, hogy megváltoztassuk ezt a rendszert" – mondta Adomnitei.
A PD Kovászna megyei szervezetének vezetôsége diszkriminációval vádolja a háromszéki magyarok világtalálkozójának szervezôit, kijelentve, hogy az esemény etnikai kritériumokon alapszik.
Petre Strachinaru képviselô, a PD Kovászna megyei szervezetének ügyvezetô elnöke azt állítja, hogy mivel közpénzbôl szervezik meg az eseményt, a románokat, szászokat, zsidókat és más nemzetiségûeket is meg kellene hívni.
"Diszkriminációról van szó. A találkozó mindazon elszármazottaké lehetett volna, akik vissza szeretnének látogatni Kovászna megyébe. A románokat is vissza kellett volna hívni" – mondta a demokrata képviselô, hozzátéve: mivel közpénzbôl szervezik meg a találkozót, senkit nem kellett volna kívül hagyni.
Strachinaru elmondta még, hivatalos adatokat fog kérni arra nézve, hogy milyen pénzalapokkal járul hozzá a Kovászna Megyei Tanács az esemény megszervezéséhez.
Három héttel ezelôtt a Kovászna Megyei Tanács jóváhagyta 100.000 lej kiutalását a rendezvény megszervezésére. Ezt a döntést Ioan Solomon független képviselô elmarasztalta. A megyei tanács vezetôsége szerint a találkozó célja, hogy minden innen elszármazottat hazavonzzon, és hogy elmélyítse a kapcsolatot az elszármazottak és az itthon maradottak között.
A találkozót augusztus 17. és 20. között tartják, a hivatalos megnyitó alkalmával megszólalnak a megye templomainak harangjai. Az esemény harmadik napján többek között felavatják az Elszármazott magyarok emlékmûvét.
A marosvásárhelyi Transilvania repülôtér igazgatója demagógiának tartja a repülôtér fejlesztésével és támogatásával kapcsolatosan tett nyilatkozatokat. Stefan Runcan szerint, miközben külföldön nagyrabecsülik a repülôtér teljesítményeit, "itthon" elmarad az elismerés.
"A demagóg nyilatkozatoknak semmi közük a valóságos helyzethez, a marosvásárhelyi repülôtér fejlesztésének útjába gyakorlatilag csak akadályokat gördítenek, mondvacsinált, nevetséges indokokkal gátolják az elôrejutásunkat" – jelentette ki Stefan Runcan igazgató. A Repülôterek Nemzetközi Tanácsának 17., Zürichben megrendezett kongresszusán minôsítették az európai repülôterek tevékenységét, kiválósági oklevelet vehettek át a legjobbnak ítélt repülôterek vezetôi. A zsûri – amely figyelembe vette a Hátrányos Helyzetûek Európai Fórumának, a Swiss Air, az Aliance Services, az USB és a Hartsfield Jackson Atlanta International társaságok ajánlásait – elnöke Jacques Barrot, az Európa Tanács szállításügyi bizottságának alelnöke volt. Az évente több mint 25 millió utast kiszolgáló repülôterek kategóriájában az amszterdami Schipol röptér lett az elsô, a 10-20 millió utas kategóriában a koppenhágai röptér, az 5-10 milliós kategóriában a birminghami nemzetközi repülôtér, az 1-5 millió utas kategóriában a torinói AGAT, az 1 millió utasnál kevesebb kategóriában a montenegrói Podgorica repülôtér vitte el a pálmát. A marosvásárhelyi Transilvania repülôtér, amely dinamikusan fejlôdik és a hazai repülôterek közül elsôként vált tagjává a Repülôterek Nemzetközi Tanácsának, a szervezôk meglepetésére nem nevezett be a versenyre, bár a számadatokban tükrözôdô eredmények alapján esélyesként indult volna (2005- ben 14.470 utast, 2006-ban 47.200 utast szolgált ki, 2007-ben az elôrejelzések szerint 160.000-re tehetô az utasok száma). A repülôtér igazgatója a versenybôl való kimaradást a hazai hatóságok által tanúsított közömbösséggel, mellôzéssel magyarázza, azzal, hogy "nem lett volna illendô, hogy a versenyben kérdôjelek merüljenek fel, kínos helyzetek adódjanak a marosvásárhelyi repülôtérrel kapcsolatosan".
Mikor már azt hihettük volna, hogy csend lett a 2-es poliklinika orvosainak ügyében, a megyei tanács legutóbbi ülésén ismét ez volt a vitatéma. Megoldás azonban csak átmeneti született: öttagú bizottságot hoztak létre az "ügy" vizsgálatára.
Hosszas – a szak- és családorvosok illetve a megyei tanács közötti – viszálykodás és per után végre úgy tûnt, mindenki jobb belátásra tért és megoldódott a járóbeteg-rendelôket megvásárolni szándékozó orvosok problémája. Emlékeztetôül annyit, hogy kormányrendelet alapján a 2-es számú poliklinika néhány kabinetjét koncesszióba kaphatták az itt évek óta rendelô szakorvosok, családorvosok. Mivel a megyei tanács, az épület tulajdonosa ezzel nem értett egyet, bíróságra került az ügy, az orvosok nyertek és mindenikük haszonbérbe vette azt a helyiséget, ahol évek óta rendel. A megyei sürgôsségi kórház, az épület adminisztrátora azonban utólag felajánlotta a szakorvosoknak és családorvosoknak, hogy átcsoportosítja ôket, a 2-es poliklinika egyik külön szárnyába helyezve át a rendelôket. A szakorvosok elfogadták a javaslatot, négy családorvos azonban meggondolta magát és – bírósági végzéssel a kezében – ragaszkodik az eredeti helyiséghez. "A megyei kórház vezetése által felajánlott rendelôk az európai normáknak nem felelnek meg, így mûködésük nem engedélyezhetô. Egyik egy radiológiai kabinet fölött van, a sugárterhelés miatt nem kaphatott engedélyt, a másikok egyéb feltételeknek nem felelnek meg. Mindezt a megyei kórház igazgatója, dr. Lucian Baila is elismerte, az orvosok követelése érthetô. Mindezek ellenére jó lenne, ha a szóban forgó négy családorvos számára is megoldás születne, mivel a járóbeteg-rendelôk nem megfelelô helyen való mûködtetése zavarokat okoz a kórházi körfolyamatban, ezenkívül pedig nem lehet pontosan meghatározni bizonyos, rájuk háruló fogyasztási költségeket" – nyilatkozta a Népújságnak Lokodi Edit megyei tanácselnök. A múlt heti tanácsülésen Lazar Ladariu képviselô azonban érdekharcnak nevezte mindazt, ami a 2-es poliklinikai kabinetekkel történik, Samarghitan Gheorghe pedig a megyei sürgôsségi kórház vezetését azzal vádolta, hogy nem mutat kellô határozottságot az ügy rendezését illetôen. Végül is az elôzô, a koncesszióra valamint egy újabb rendelô haszonbérbe adására vonatkozó határozattervezet jóváhagyását elhalasztották az augusztusi tanácsülésre, addig is egy öttagú bizottság elemzi újra a családorvosok kérését.
Július 27–29. között ötödik alkalommal rendezték meg a Szászrégeni Napokat. A szervezôk elsôsorban arra törekedtek, hogy mindenkinek találjanak megfelelô mûsort, szórakozási, kikapcsolódási lehetôséget.
Pénteken délután zenés, lovas felvonulással kezdôdtek a napok, jelen voltak a város elöljárói is. Nagy András polgármester köszöntôjében elmondta, ez az elsô EU-s színvonalú rendezvény, amelyet már uniós tagként szervezhetett meg a város vezetôsége Szászrégen lakóinak.
A központi parkban autókiállítás nyílt. A kirakóvásár külön érdekessége a korondiak virágos standja volt. Elôször rendeztek tárlatot a polgármesteri hivatalban, a kiállító Petru Marginean helybéli képzômûvész. A városnapokra eljött a két testvértelepülés, Érd és Nagykôrös delegációja is. A vendégeket Nagy András szombaton fogadta a hivatalban, ahol többek között a kapcsolatok fejlesztésérôl tárgyaltak. A küldöttség tagjai ellátogattak a görgényszentimrei kastélyhoz és a dendrológiai parkot, majd a marosvécsi kastélyt keresték fel.
A sportrendezvények sem maradtak el. Kiemelkedô esemény volt a legjobb gyermeksportolók díjazása. Nagy András polgármestertôl és Ranja Ionel alpolgármestertôl 10.000 lejes pénzjutalmat vehetett át az Iskolás Sportklub lánycsapata, valamint az Avântul labdarúgóklub gyermekcsapata.
A központban felállított színpadon a háromnapos rendezvény alatt fellépett a Titán, a 3 Sud Est, Homonyik Sándor, a Proconsul, Dancs Annamari, a 112 és a Szászrégenbôl elszármazott, de erre az alkalomra hazatért Kodolányi János – tájékoztatta lapunkat Fábián András, a polgármesteri hivatal munkatársa.
A vízügyi igazgatóság munkatársai pár napon belül befejezik a Poklos-patak medertakarítási munkálatait.
Amint Rotariu Mircea, a marosvásárhelyi hidrotechnikai rendszer vezetôje elmondta, másfél hónapja dolgoznak. Az idén az 1918. December 1. úti hídtól a Dacia szervizig tisztították meg a patakot, tavaly az említett hídtól a Marosig végeztek hasonló munkálatot.
Az idén is, mint az elôzô években, a Tudor negyed övezetében rengeteg hulladékot emeltek ki a patakmederbôl. Köztük volt ágy, televízió, s minden elképzelhetô, amit a városlakók "termelnek". A vízügyi szakember kifejtette, a Poklos- patak akadálytalanul folyik, nem is ezért kell kiemelni a mederbôl az iszapot, ilyenkor inkább a szemetet hordják el.
A számítások szerint eddig 2000 köbméter iszapot és hulladékot szállítottak el, ez kb. hetente 20 tizenhat tonnás szállítmány. A munkálatok 60.000 lejbe kerültek, és sajnos majdnem haszontalan beruházás, hiszen az is megtörtént, hogy alig haladtak el egy szakaszon, másnap ismét szemetet dobtak be a patakba.
Az igazgatóság a hidak melletti forgalomjelzô táblák oszlopára figyelmeztetô feliratokat helyezett ki, de úgy tûnik, hogy a figyelmeztetés nem használ.
A Tarom arra figyelmeztetett, hogy magukat a társaság alkalmazottainak kiadó egyének úgy próbálnak átverni különbözô személyeket, hogy álverseny keretében díjakat ajánlanak fel nekik, ha bizonyos pénzösszeget postán elküldenek, vagy feltöltô kártyát vásárolnak a mobiltelefonhoz.
Mintegy két hete a marosvásárhelyi Tarom ügynökségnél több olyan személy jelentkezett, akik azt állították, bizonyos díjakat felvenni jöttek. A jelentkezôk szerint a Tarom állítólagos alkalmazottai telefonon értesítették ôket, hogy jelentkezzenek a díj átvételére – áll a légitársaság közleményében.
A Tarom közölte: semmiféle hivatalos verseny nincs, mint ahogy díjak sem léteznek. A társaság egyúttal felszólította a jelentkezôket, azonnal értesítsék a rendôrséget az ügyrôl.
Hasonló csalási kísérletek múlt héten a Metro és a Dacia vállalat nevének felhasználásával történtek. A Dacia vállalat múlt héten figyelmeztetett a csalási kísérletre. Akkor a magát a vállalat alkalmazottjának kiadó személy arra próbált rávenni több embert, hogy nem létezô díjakért cserében vásároljon feltöltô kártyát mobiltelefonjához.
A Metro szintén arra figyelmeztetett, hogy magukat a cég alkalmazottjának kiadó személyek nem létezô díjakat ajánlanak fel azoknak, akik feltöltô kártyát vásárolnak.
Kánikulában általában gyakoribbá válnak a hasmenéses megbetegedések. A Megyei Közegészségügyi Hatóság közleménye alapján a fertôzés forrásai: a piszkos kéz, az egészségügyi engedéllyel nem rendelkezô forrásokból származó víz, mosatlan gyümölcs, fertôzött élelmiszer, valamint a rovarok és rágcsálók. A betegség általában gyakori, híg széklettel, lázzal, hányással és hasfájással, esetenként görccsel jár. A hasmenés miatt a szervezetben víz- és ásványianyag-hiány lép fel, ami szédüléshez, fejfájáshoz és fokozott fáradtságérzethez vezet. A Közegészségügyi Hatóság felhívja a lakosság figyelmét, hogy ha hasonló tüneteket észlelnek magukon, azonnal forduljanak családorvosukhoz, mert az idôben kezelt esetek gyorsan gyógyíthatók, azonban ha késik a kezelés, a betegség krónikussá válhat.
A megelôzés végett:
– csak egészségügyileg ellenôrzött forrásokból fogyasszanak ivóvizet
– minél gyakrabban mossanak kezet, fôleg étkezés elôtt és illemhelyhasználat után
– fogyasztás elôtt bô vízzel mossák meg a zöldséget és gyümölcsöt
– tartsák távol az élelmiszereket a rovaroktól és rágcsálóktól
– tartsák tisztán lakhelyük környékét, távolítsák el a háztartási hulladékot
– olyan helyeken ajánlatos fürdeni, amelyeket folyamatosan ellenôriznek
A marosvásárhelyi fertôzôklinika adatai szerint nincs szó járványról, az utóbbi idôben nem nôtt a hasmenéses megbetegedések száma, napi két-három esetben fordulnak orvoshoz ilyen panaszokkal.
A marosszentgyörgyi fürdôtelepen 15 lejes belépôért a strandolás mellett egész napos szórakozási lehetôséget kínálnak.
A vízi torna ingyenes, a táblébajnokság, röplabda-bajnokság benevezési díja 2 lej, de ennek 80 százalékát a nyertesnek ajánlják. A délelôtti programokon kevesebben vesznek részt, a délután ismétlôdô tevékenységeknek sokkal nagyobb a sikere.
A strandhoz tartozó parkoló majdnem száz méterre van a bejárattól, de amint belépünk, elfelejthetjük a hurcolkodást, mert homokba állított napernyôk és napozóágyak várják a strandolókat. A fürdôzôk választhatnak az édes vagy a sós vizû medencék között.
Sokan drágállják a kiruccanást, de van, aki örül, hogy végre van egy "civilizált" strand, ahova az ember szégyenkezés nélkül elviheti a külföldi vendégeit is.
Minden kellemes, csak a szél ne fújjon, mert akkor hangosbemondón folyton figyelmeztetik a tömeget, hogy a felhúzott napernyôk felborulásának veszélye fenyeget.
A szél azonban nem olyan erôs, hogy enyhítené a forróságot, így a vendégek szívesen felejtik el leengedni a napernyôket, amelyek egy kis védelmet nyújtanak a nagy hôség ellen. A homokba állított betonlapok tartják a napernyôket, de ezek szél esetén könnyen feldôlhetnek. Minden óvatosság ellenére néha felborul egy-egy ernyô, ottjártunkkor az alatta játszó kisgyereket az édesanyja az utolsó pillanatban rántotta ki alóla, szerencsére sértetlenül.
Az illetékeseknek van ugyan mivel védekezniük egy esetleges baleset kapcsán, azt azonban meg kellene fontolni, hogy az egyébként valóban szép, kényelmes, civilizált fürdôtelepnek ezt a szépséghibáját is kiküszöböljék.
"Az utóbbi 10 évben nem volt ilyen jó minôségû út"
Mielôtt Szolokmára indultunk volna, megálltunk Makfalván, a polgármesteri hivatalban, ahol Zsigmond Vencel polgármestert kérdeztük: – Milyen helyet foglal el a község falvai között Szolokma?
– A község lakóinak száma 3291, ebbôl 1461 Makfalván, 1175 Hármasfaluban, 415 Szolokmán, 193 Abodon, 47 Cséjében él. A lakosság számát tekintve Szolokma a harmadik helyen van, a terület is kb. ilyen arányú.
– A 2000-es választási kampány idején, amikor Markó Béla és csapata Szolokmán is kampányülést tartott, az egyik ember felállt, s kijelentette: azt remélte, kitörik az RMDSZ autóinak kereke, hadd lássák, milyen utakon kell járniuk. Akkor valóban nehezen lehetett a gödrök között lavírozni. Most mi a helyzet?
– A fôúton 8 kilométeres, jó minôségûnek mondható köves utat építettünk ki, 300 ezer lejes beruházással. A községi utakra összesen 500 ezer lejt költöttünk, ebbôl 300 ezret a szolokmai útra. Nyugodtan kijelenthetem: az utóbbi 10 évben nem volt itt ilyen jó minôségû út.
– Mibôl élnek a szolokmai emberek?
– Az állattenyésztés a fô jövedelmi forrás. A faluban 250 fejôstehén van. Nagy gond, hogy a tej minôsége meg sem közelíti az európai uniós normákat. A csarnokot kellene meleg vízzel ellátni, magas a tej csíratartalma. Az is probléma, hogy csökken a búzatermelés, így aztán nincs szalma, nincs alom, nem higiénikus az állattartás.
– Mi lesz így?
– Sajnos, arrafelé haladunk, hogy a felvásárlók nem fogják átvenni a tejet. Elöregedô faluról beszélünk. Ezelôtt 20-30 évvel még 8 osztályos iskola mûködött itt, most csak I-IV. osztályban két összevont osztály van.
150 Népújság, 5 Új Magyar Szó, 1-2 Krónika-elôfizetô
A postahivatalban Tar Julianna Gyöngyi postafônökkel beszélgettünk. Elmondta, hogy nehézségeik vannak a kihordással, mert nagy a község, és csak két kihordójuk van. Illetve volt, mert az idén mind a két postás "lerobbant". Az egyik február 27-én balesetet szenvedett, a térde összetört. A másik trombózist kapott. Így, mint megtudtuk, maga a postafônök hordja ki egy héten egyszer-kétszer az újságokat, a férje viszi ki a falvakba saját személygépkocsijával. Megoldás az is, hogy "az emberek jönnek-mennek, becsomagoljuk, s elviszik az újságokat". Tar Julianna szerint régebb az autóbusz is kivitte a lapokat, most erre nincs lehetôség, így, sajnos, csak dél felé kapják meg az emberek a napisajtót.
Kérdésünkre megtudtuk, hogy Makfalva községben kb. 150-160-an fizetnek elô a Népújságra. Nyáron ez kevesebb, a mezei munkák miatt. Júliusban 138 Népújságot rendeltek. Ezzel szemben a Krónikára egy, esetleg két elôfizetés akad, az Új Magyar Szóra 5-en abonáltak.
"Nincs egyetértés a faluban"
Szolokma zöld erdôben megbújó kicsi falu. A bejáratnál van az úgynevezett romatelep, majd’mindegyik házikó tetején parabolaantenna díszeleg. Bent a faluban mintha méhkasba kerültünk volna. Egy ilyen eldugott faluhoz képest igazi "oroszpiacos" hangulat fogadott. Az I. szolokmai fesztivál napján érkeztünk. Volt kirakóvásár, vattacukor, pattogatott kukorica, mindenféle bóvli, ahogy ilyenkor szokás. A faluban volt a Tokaj hegyaljai borlovagrend, a falu izgatottan várta az esti koncertet, amelyen vásárhelyi együttesek mellett fellépett Varga Miklós és Vikidál Gyula, az István a király két fôszereplôje.
Szép Zsigmond falufelelôs szerint, ha a turisztika fellendülne, például az aznapi esemény felszítaná a vállalkozói kedvet, talán megmaradhatna Szolokma önálló településként.
Egyébként elég borúlátó a falu jövôjét illetôen. A 160 család nagy része idôs, mezôgazdaságból élnek. Fôleg a fiatalok – a 30–40 évesek – vannak kilátástalan helyzetben. Sok a "vénlegény", mondta, a falu kiöregedôben van.
Kérdésünkre, hogy ô maga tanácsosként tett-e valamit a faluért, az útjavítást említette, és azt, hogy sikerült minden második oszlopra világítótestet helyezni, így a mellékutcákat is kivilágították. Megjavították a Küsmöd felé vezetô utat, ami járhatatlan volt, folyamatban van a kultúrház javítása.
Kérdésünkre, hogy indul-e újra a jövô évi helyhatósági választásokon, határozott nemmel válaszolt. Csak annyit mondott, nincs egyetértés a faluban, az okát nem részletezte.
Mire büszke a polgármester?
Sokszor mondtam már, hogy mérgemben lettem polgármester, kezdte mondandóját Zsigmond Vencel, kérdésünkre, hogy van-e valami, amire büszke. Legfontosabb megvalósításnak a magánerdészet megalakulását nevezte, amely 14 ezer hektáron gazdálkodik. Egy másik büszkesége, hogy korszerûsítették a közvilágítást, ennek következtében nôtt a közbiztonság is. Ugyancsak büszkén beszélt a júniusban befejezett vendégházról is. A vendégházban két szinten 38 fekvôhely van, 2-3-4 ágyas szobákkal. Két szobához egy fürdôszoba tartozik. A vendégeknek jól felszerelt konyha áll a rendelkezésére.
A polgármester elmondta, hogy a községben nagyon jó a közösségi szellem, "nem gyúródnak az emberek, de hívásra mindenki jön". Így gyûlt össze a pénz például a község járdáira, a mesteremberekre mindig lehet számítani. "Ha látják, hogy van eredmény, jönnek – mondta Zsigmond –, így épült fel a cinterem is".
"A nyájra vigyázni kell"
Galambfalvi Márton református lelkésszel otthonában beszélgettünk, akit ugyancsak aggaszt, hogy a falu apadóban van: gyár nincs, turisztika alig, mert nincs gyógyfürdô, halastó vagy egyéb, ami vonzaná a turistákat. Ha lenne egy vállalkozó kedvû beruházó, Szolokmából is Vármezô lehetne. Az emberek jók, segítôkészek, csak az ötlet hiányzik, mondta.
Kérdésünkre, hogy miért maradt a faluban, kijelentette: a nyájra vigyázni kell. Akármilyen kevés, a miénk. Addig maradok, amíg a Jóisten akarja és ameddig a hívek igénylik a szolgálatot. Az emberek rendszeresen járnak templomba: szombat este és vasárnap kétszer is részt vesznek az istentiszteleten.
A faluban 8-10 fiatal házas van, az idén nem volt keresztelô, de volt egy temetés, tavaly is csak 3 keresztelô volt és 5 temetés.
Galambfalvi Rozália helyettes tanítónô idén végzett a magyar–angol szakon. Véleménye szerint csendes falu Szolokma, jó emberek lakják, de egy tanítónak nehezebb a dolga, mint máshol, mert a szülôk nem sokat foglalkoznak a gyermekekkel, a nevelést jószerint az iskolára bízzák.
Elmondta, hogy a magyarok rendszeresen járnak iskolába, a roma gyerekek inkább ôsszel és télen, s a negyedik osztály után nem tanulnak tovább.
A fiatalok elmentek a faluból. Fôleg a lányok. A legények nem akarnak elmenni – mondta Galambfalvi Rozália –, itt maradnak. Vagy 40 agglegény van a faluban, mert a lányokat nem vonzza az állattenyésztés.
A községi postahivatalban megtudtuk, hogy Szolokmán 4 elôfizetôje van a Népújságnak. Az emberektôl azt kérdeztük, olvassák-e a Népújságot? Miért olvassák, illetve miért nem olvassák?
Szép Zsigmond helyi tanácsos, falufelelôs: – Olvasom. Hogy miért? Érdekel, mert ez az a közeli újság, ami a helyi dolgokról beszél. Az itt való életet, a közeli híreket, az eseményeket ebbôl tudjuk meg. Az a legnagyobb baj, hogy nem mindennap kapjuk meg, a posta nem tudja mindennap kihozni Szolokmára. Így aztán csak minden második nap kapunk újságot. De azért elolvassuk.
Galambfalvi Márton református lelkész: – Azért olvasom, mert hitelesen és aktuálisan írja le az eseményeket. Az a tapasztalatom, hogy reálisan közelíti meg a dolgokat. A hírek, amiket elolvasok a Népújságban, megfelelnek a valóságnak. Mindenki talál benne magának olvasnivalót, érdekességet.
Galambfalvi Rozália tanítónô: – Szeretem, mert sok minden van benne. Sok információhoz jutunk, sok érdekességet olvasunk. Az a gond, hogy az újság Makfalváról nem jut ki Szolokmára idejében. Nyáron még nehezebb a helyzet, mert nincs iskolabusz, s még nehézkesebb a közlekedés. De tanév közben odaadták a buszsofôrnek, s mindig idejében kiért az újság.
Jakab Magda nyugdíjas: – Olvasom, mert szeretem. Szeretem a jó híreket. Legjobban az érdekességeket szeretem, a színes világot. Abban minden van. Csak a politikát nem szeretem, az nem érdekel. Nekem nem jár az újság, a szomszédtól kapom meg, úgy olvasom.
Jakab Dávid nyugdíjas: – Nem olvassuk. Baj van a megrendeléssel. Egy héten csak kétszer hozzák ki, s mikor megjön, akkor már csak papír, nem újság. A hírek lejártak. Gondolja el, hogy ha a pénteki újságot hétfôn kapjuk meg, akkor már nem újság. Így semmi értelme megrendelni. Régebb nagyon sok újság járt a faluba, de a posta miatt most kevesen rendelik meg. Pedig szívesen olvasnám. Így csak a tévé van, azt nézzük.
A minôség hagyomány volt, akárcsak a hôség is, az idei Félsziget Fesztiválon. A meleg már délelôtt kiszorította a sátrakból a táborlakó mulatírozókat – megkezdôdött a vég, az utolsó két nap, amelyen mindenki még egy nagyon nagyot akart bulizni. És mindez meg is történt, szombaton forrt, vasárnap izzott a hangulat a Félszigeten.
Míg a mûvésztelep élte a maga szokásos és békés, szigeten belüli szigetéletét, addig a Kiss-színpad nézôterén egymásba érô nevetéshullámokban kacagtak a résztvevôk: a Humorfesztivál visszhangos sikerekben nem szenvedett kárt. Igen sokan várták Gáspárik Attila és Nagy István komédiázását, az erdélyi humor két nagy öregje ki is tett magáért, lett légyen szó akár huszonegyedik századi Piroska-mesérôl nemzettudatot keresô csángó gyerekkel és Bolyai Farkassal, akár szinuszkikapcsolásos reppelésrôl. Újdonság, hogy ezúttal román nyelvû humoristák is felléptek a humorfeszten, a stand up comedy igen népszerû mûfajnak számított.
A vasárnap elhozta a legutolsó napot a hazautazásos táborapokalipszis elôtt, amikor a hangulat igazán a tetôfokára hágott. Az esti LGT-, illetve The Exploited- koncert okozta várakozás, és az új látogatók nagy száma frissességgel pumpálta fel a hajnalig tartó mulatozások okozta ki-kiütô fáradtság helyett a jónépet, amely (elsôként) az Ossian húsz év után is szakító zenéjének elsô hangjaira bevetette magát a küzdôtérre. A magyar metal-legenda nem is hagyta ôket békén, nagy tánc bontakozott ki a dühöngôben. Majd, ahogy leszállt az est és összehúzták a függönyt, benépesült a két, összenyitott focipálya. A tömeg moraját, majd hangpróba hangjait hozta a szél, a hangulat szinte vibrált, amelyet csak fokozott a bungee-ugrók gyakori halálsikolya. Majd láthatóvá vált a színpad, megdördültek a gitárok… és a Ringasd el magad refrénje több ezer torokból tört fel azonmód. Hatalmas bulit nyomott a népes csapattal színpadra lépô mozdonylegenda, a várakozás azonnali táncban robbant, a majd' háromórás koncert pillanatok alatt röpült el. Csak LGT-dalokat játszott a csapat, és a legismertebbeket azok közül is – balladáik nem is szorultak a Somló-Presser duó hangjára. Énekelte azokat teli torokból a közönség. Érzôdött az éveken keresztül tartó színpadhiány, az igaz. Bakik voltak, nem is egy, a tíznél is több zenészt felvonultató zenekart (három ütôs, két billentyûs, fúvósok hada, az alaptagokon kívül) nem egy esetben csak a tagok ritka tapasztalata és rutinja ôrizte meg az "erdôbe jutástól". Például Somló improvizációdús szaxofonszólója közben a hangszer felmondta a szolgálatot, a kísérô szaxofonos viszont azon nyomban folytatta, a közönség hangos ovációjától kísérten. De az az energia, erô és hangulat, ami a színpadról áradt, feledtetett mindent. Ahogy hegedûmûvész ismerôsöm mondta: feladták a fiúk a leckét. A Zenevonat megérkezett a Félsziget állomásra. És minden bizonnyal életre szóló nyomot hagyott majd' mindenkiben.
Hajnali ötig tartott a koncertek sorozata, sokan maradtak, sokan már virradóra a kijárat felé vették az irányt. Sátrakkal, háló- és hátizsákokkal a hátukon. Egy évre elnéptelenedik a Maros-part, a szervezôi munka újra elkezdôdik, hogy jövôre ismét, és még az eddigi legsikeresebbnél is jobb Félszigeten mulathasson a szórakozni, felüdülni, mûvelôdni vágyó közönség, vigye a város hírét szerte a nagyvilágba. Hogy öt napon keresztül több tízezer ember újra együtt lélegezzen, élje meg a ritka szabadságérzetet, ahol nem adódott egyetlen probléma sem a stílbôl, sem a nemzetiségbôl. Ahol a kölcsönös tisztelet és érdeklôdés egymás kultúrája, zenéje, színháza, mûvészete, humora iránt ez esetben tényleg élt és létezett, ahol a többnyelvûség úgy volt többnyelvûség, ahogy annak lenni kellene. Érdeklôdéstôl, tisztelettôl és nem gyûlölködéstôl itatott. Mert EZ a Félsziget legnagyobb érdeme. És ez megéri öt napját a hangzavar miatt berzenkedôknek.
Nagy Botond
Az idén már vasárnap délben sikerült elérni az egy évvel korábbi nézôszámot, estére pedig 20.000-en gyûltek be a Maros-partra. Mind a legendás LGT, mind az angliai punkcsapat, a The Exploited jelentôs számú napi jegyes fesztiválozót vonzott, de a heti jegyesek száma is meghaladta az 5500-at.
Az ötödik Félsziget Fesztivál látogatószáma elérte a 63.000-t, jelentették be a fôszervezôk, ez megfelel az elôzetes számításnak, sôt meg is haladja, ugyanis 60.000 látogatót vártak a rendezvényre.
Idén elôször sikerült profittal zárni a Félsziget Fesztivált, a nyereség 40.000 euró körül van – tájékoztatott Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Szervezôiroda ügyvezetô igazgatója, aki elmondta azt is, elégedettek az idei eredményekkel.
Deák Bill Gyula is visszatérô vendége volt a Félszigetnek. Az énekes a kôbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte pályafutását. Késôbb mint dzsesszénekes a Napsugár, a Wanderers és a Loyd együttes tagja. 1979–1985 között a Hobo Blues Band tagja volt, ezután szólópályára lépett. 1983-ban Rossz vér címmel jelent meg elsô szólólemeze. 1987-ben a Deák Bill Blues Band vezetôje lett. Fellépett az István, a király címû rockoperában Torda, a táltos szerepében, az Itt élned, halnod kell, a János vitéz, a Jézus Krisztus szupersztár címû musicalekben láthattuk. Népszerûsége ma is töretlen, nemcsak a Félszigetre jön szívesen, Erdélyben is többször koncertezett.
– Úgy érzem, itt Erdélyben nagyon-nagyon szeretnek, valahogy jobban befogadják a zenémet, ezért jövök ide szívesen, ha hívnak.
– Miért blues?
– A blues az életem, nem tudok nélküle élni. Ez a zene azoknak szól, akik eleget szenvedtek, s csak azok tudják igazán megérteni, átélni, akik valamikor nélkülöztek. Számomra sohasem volt sajtból a hold. Gyerekként hatan laktunk egy szobában kôbányai lakásunkban, örvendtem, ha karácsonyra kaptam egy lekváros kenyeret. Ekkor ivódott belém a blues, a kiszolgáltatottak, az elnyomottak zenéje. Nem tudom, hogy meddig bírom még, de addig, úgy érzem, a zene tolmácsolásával valamit már letettem az utókornak.
– A kivételes hangjának köszönhetôen sikerült ilyen életpályát befutni. Honnan ez a hang?
– Velemszületett tehetség, az Isten adta így, s erre büszke is vagyok. Nagyon sokan elénekelték már például az István, a királyban Tordát, de úgy mint én, senki, talán ezzel is hozzájárultam a rockopera sikeréhez. Amíg van, vigyázok rá és a blues szolgálatában használom.
– Új lemez?
– Póka Egonnal dolgozunk egy új lemezen. Egyelôre még nagyon a kezdetén vagyunk. Jelenleg turnézunk, aztán ha lejár a szezon, folytatjuk.
– Póka Egon is tagja volt annak a Hobo Blues Bandnek, amely e mûfaj legnagyobb mûvelôje volt Magyarországon. A legendás együttes tagjainak útjai azóta szétváltak.
– A Hobo Blues Band a legszebb hat év volt az életemben. Orszánszki Miklós kért meg, legyek tagja az együttesnek, s valóban nagyon sikeresek voltunk. Jövôre az együttes 30. évfordulóját tölti. Remélem, hogy erre az alkalomra, ha minden igaz, még egyszer koncertezünk együtt. Ha Hobo is úgy akarja, s kifizetik a pénzemet, amit én is kérnék.
– Régi adósság?...
– Nem kívánok kommentálni.
(v. gy.)
Az énekes, zenész eredeti neve Horváth Károly. 1947. október 28-án született Kámonon. Számos együttes tagja volt (Decca, ami a késôbbi Olympia, Liversing, Generál, Tátrai Band, Pannonia Express), majd szólistaként vált ismertté. A zene sok helyre röpítette a világban, így Afrikába és Skandináviába is. A Félsziget Fesztiválon Charlie másodszor lépett fel.
– Visszatérô vendég Charlie a Félszigeten. Megéri?
– Mármint anyagilag? Dehogy. Mi nem azért jövünk. Másokhoz képest nagyon szerény összegért muzsikálunk. Úgy érezzük, hogy az erdélyi közönség minket melegebben, nagyobb szeretettel fogad, mint a hazai, és ezért koncertezünk itt szívesen. Nagyon elfoglalt vagyok, elég hosszú az út idáig, de ezért a közönségért megéri eljönni.
– A zenevilágban egyre nagyobb teret hódít a gépzene, mégis a funky rock stílus, amit évtizedek óta képvisel, ma is követôkre talál. Mi a siker titka?
– Az elôzô zenekarokban olyan szerzôkkel, zenésztársakkal dolgoztam, akik a mai napig Magyarország leghíresebb elôadói közé tartoznak. Legújabb lemezemet is olyan szerzôk írják alá, mint Horváth Attila, az egyik legismertebb dalszövegíró, de ott van Lerch István (ex V. Motorock) és László Attila is.
– Hat év kellett elteljen egy újabb lemezig, a Másképp ugyanúgy címû albumig, amelynek hangulata visszatér Charlie korai szólólemezeinek világához. Miért kellett ennyit várni?
– Ma már nem igazán éri meg lemezt kiadni. Míg régebb a nagy példányszámban kiadott korongok gyorsan elfogytak, s ez egyfajta mérce volt, addig ebbôl alig 7500 fogyott el. A dalokat letöltik számítógépen, nem vásárolják meg, ezért ez a piac is átalakult. Azért persze alkotni, zenét írni kell, s maradnak a koncertek, ahol élôben találkozhatunk a közönséggel.
– Pályafutásodban talán legsikeresebbek a Generál évei voltak. Összeállhat-e még a legendás együttes?
– Sajnos, nem, ez sok mindentôl függ. Elsôsorban a tagok nagyon szétszóródtak, nehéz összejönni, aztán meg ott vannak a költségek, terembér, marketing, szóval nem hiszem, hogy lesz még valami a Generálból. A Generál életében eljött az az idô, amikor már nem ment, ezért kellett szétváljanak a tagok útjai. Mindenki más irányban befutott. Egyelôre készülök a jubileumi koncertre, ami november 10-én a budapesti Papp László Sportarénában lesz, oda várok szeretettel minden Charlie- rajongót. Nem mondom meg, hogy hány éves leszek, mert úgyis tudjátok: fél évszázad, s még egy kicsi.
(vajda)
Megszenvedett életek, megtaposott mindennapok, félbemaradt vagy beteljesedett életmûvek, bizsergés a vénában és sajgás az agyban, boldogság rôzsedalai az árnyalatokban, szépek a fiatalok, de még szebbek az öregek, végül is mit mondhat mást, sarkítottabb "vallomást" egy önarckép, Walt Whitman pôre gondolatai mellett, mint hogy a megélt élet megszépíti a mûvet, a sár úgy válik csak arannyá, ha az ihlet szentelt szirmait hullajtja a halál rögeire, mit sugallnak a szándékoltan vagy véletlenül telibe talált önképek, és mit az "elterelô figurák", a "ne tudd meg, ki voltam!" hamis tromfjai, a kivagyiság sémafülöpjeinek pöffeszkedô hajlatai a kiélt arcokon, a hamis póz visszapofázó indigói, az alázatot mímelô gôg csatája a gyors elmúlással; kioltják-é egymást, vagy fölerôsítik a nagy vásárhelyi gyûjtô és adományozó páros, Gheorghe David és felesége, Erzsébet asszony jóvoltából együvé passzolt önarcképek? Találkájuk a Közmûvelôdési Palota kiállítótermeiben, a romániai, s benne az erdélyi mûvészetnek ez az alkotói ikongyûjteménye (Negoita Laptoiu egyetemi tanár, mûvészettörténész, mûvészeti szakíró metaforája), a sajátos kis házi "panoptikum", nagy eltávozottak és alázattal élôk közös jelenléte a tárlaton, szinte eseménytelenül múlt el, hiszen a július végi dátum, a berkekben dúló uborkaszezon nem kedvez az efféle jelenéseknek. Mégis sokan jöttek el, hallgatták meg a 35 éve mûvészeti tanácsadóként is mûködô professzor élénk tónusú elôadását, a vásárhelyi mecénás Gyuri bácsi szerény szavait – 80 évével nem kérkedik, nem is tekinti "eseménynek", az ôsz folyamán pedig újabb száz képet adományoz a városi múzeumnak...
Teljes igazolást nyer egy korábbi, Molnár Dénes barátunktól gyakran nyomatékkal hangsúlyozott igény: modern kiállítási tér, hozzáférhetô felületek, európai léptékû szépmûvészeti szentély, korszerû galéria kell a marosvásárhelyi közönségnek és az ide erôs szálakkal kötôdô népes képzôvész tábornak! Akkora kincs halmozódott fel városunkban, hogy a város egyik legpompásabb befektetése lehetne a Mûvészeti Galéria. Amelyben otthon érezné magát a klasszikus és kortárs képzômûvészet, vásárhelyiek és nem vásárhelyiek, amint itt is szépen megfértek, Siklódy Tibor, Marcel Lupse, Mikola András, Bordi András, Józsa Nemes Irén, Datu Victor, Incze Ferenc, Bene József, Mohy Sándor, Balázs Imre, Mikola András, Catul Bogdan, Marginean Viorel, Teodor Harsia, Aurel Ciupe, Ion Pacea, Balla József (és sokan mások) munkái.
Felbecsülhetetlen értékek várják a Város okos döntését: modern galériát Marosvásárhelynek!
Kántorné (Engelhardt Anna)
1791-1854
Korának egyik leghíresebb színésze, az elsô magyar tragika életének utolsó éveit városunkban töltötte, sírja a marosvásárhelyi római katolikus temetôben van.
A gazzal benôtt, elhanyagolt sírkövet 1856-ban, két évvel barátnôje halála után, Prielle Kornélia állíttatta fel kegyeletbôl, utolsó marosvásárhelyi látogatása alkalmával. Az idô múlásával a mészkô sírkövön még a név is lassan elporladt.
A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsánna Kulturális Egyesület az erdélyi magyar színjátszás 200. évfordulója alkalmából felújíttatta és gondozásba vette a sírt. A felújított sírt Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászmûvész által készített bronzplakett díszítette (készült Balogh József öntödéjében 1993-ban).
Az Anna-napi megemlékezésre készített virágcsokrot a múlt héten sajnos a megcsonkított sírra kellett letennünk, ugyanis július 25-én a sírról lefeszítették és ellopták a dombormûvet.
Kérjük, ha valakinek ez esettel kapcsolatosan hasznosítható információi lennének, értesítse az egyesület vezetôjét. Tel. 265-933.
Vasárnap délben a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templom Bözödi György Termében 30 fényképbôl összeállított természetfotó- kiállítás nyílt. A szerzô, Koros László Levente marosvásárhelyi természetjáró és természetfotós a sétái alatt készült felvételeket tette közszemlére. A tárlatot megnyitó Kuszálik Péter elmondta, Koros László Levente alkotásaiban bebizonyította, nem elég egy intelligens gép a fotózáshoz. Olyan szem és természetszeretô alkotó kell, aki meglátja a témát, lehajol érte, rögzíti a körülöttünk levô világ szépségeit. A fotók az élôvilág csodáit tárják elénk. Emellett igen érdekes képek készültek a természet grafizmusáról, azokról a formákról, amelyeket a természeti elemek alakítottak. Ezekbôl a képekbôl is kiderül: Koros László Levente értô, tágra nyitott szemmel jár immár 25 éve a természetben, nyakában a masinával, a csodadobozzal, amellyel szemet gyönyörködtetô alkotásokat készít. A 30 fotó csak ízelítô a munkáiból, válogatás a legjobbakból, akik tehát tehetik, ne sajnálják az idôt, s térjenek be keddtôl szombatig, 9 – 12 óra között – több mint egy hónapig – a kövesdombi unitárius templomba, hogy ezáltal elkísérjék Koros László Leventét, s kedvet kapjanak arra, hogy a hasonló szépet és értékest keressék saját barangolásaikon. Sétára föl!
Július 31-én, kedden a jeles erdélyi íróra, az 1908. január 8-án Válaszúton született, s Floridában 1998. február 17-én elhunyt Wass Albertre emlékezik a Duna TV, több mûsorával. * A falu gyermekei (14.50) a holtmarosi árvaházat mutatja be, melyet az író fia alapított a marosvécsi kastéllyal átellenben, ott, ahol a két világháború között a Helikon irodalmi találkozóit tartották. A gyermekotthont Bartha József holtmarosi református lelkész és felesége a faluközösséggel együtt mûködteti: a gyermekek a hétköznapokat az árvaházban töltik, de hét végén s az ünnepeken a falubeli családoknál laknak. * 15.20: Marius Tabacu dokumentumfilmje, A látó ember 1998-ban készült, melyben az író nem sokkal halála elôtt, egyesült államokbeli otthonában mesél életérôl, mûveirôl, erkölcsi hitvallásáról. Wass Albert fia, gróf Czegei Wass Endre az édesapjával kapcsolatos emlékeirôl, legendákról, mítoszokról beszél az Amikor megismertem édesapámat... címû filmben. (16.10) * Este ismeretterjesztô filmet láthatunk Wass Albert egyik legkimagaslóbb regényének nôalakjáról, a funtineli boszorkányról – a ma is élô leszármazottak elbeszélése nyomán. A film századok találkozása a Maros völgyében, a Bisztra-patak és az Urszu barlang vidékén, amely még mindig háborítatlanul ôrzi a régmúlt emlékeit, hagyományait. (A funtineli boszorkány, 21.20) * Ennyi a beharangozó. A nap mûsorának némely részeit korábban már láthattuk. Együtt talán másként hatnak. Engem leginkább a Világunk mûsorából a Tények, mítoszok, hazugságok Wass Albertrôl címû stúdióbeszélgetés érdekel (22.20).
Augusztus 15–21. között elsô alkalommal kerül megrendezésre Marosvásárhelyen a nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál. A fesztivál szervezôje a Harmonia Cordis Egyesület (elnöke Beke István Ferenc, alelnöke Ene Atanasiu Ovidiu), társszervezôk: a Maros Megyei Tanács, a Színmûvészeti Egyetem.
Mesterkurzusokra naponta 9.30–12.30 és 15–18 óra között kerül sor a Pálffy-házban. Külföldi (Natalia Lipnitskaya – Fehéroroszország, dr. Pavlovits Dávid és Podhorszky Gábor – Magyarország) és belföldi (dr. Constantin Andrei és Deák Endre) tanárok foglalkoznak a résztvevôkkel.
Lôrinczi György hangszerkészítô 15-én a historikus pengetôhangszerekrôl tart elôadást, ugyanakkor bemutat néhányat a saját készítésû hangszerei közül.
A fesztivál ideje alatt a Kultúrpalotában minden este 19 órától koncerteken vehetnek részt az érdeklôdôk:
* 15-én lantkoncertre kerül sor Deák Endre és Caius Hera elôadásában;
* 16-án gitár-hegedû duó: Constantin Andrei – Titus Flueras;
* 17-én gitár-fuvola: Beke István Ferenc – Nagy Éva;
* 18-án gitár: Podhorszky Gábor;
* 19-én gitár: Natalia Lipnitskaya;
* 20-án gitár: Pavlovits Dávid;
* 21-én a mesterkurzusok résztvevôi koncerteznek.
A koncertekre a belépés ingyenes. A mesterkurzusokon való aktív részvétel díja 150 lej, a passzív részvételé 75 lej. A részletekrôl érdeklôdni lehet a Harmonia Cordis Egyesület e-mail címén: harmoniacordis@yahoo.com, vagy az alábbi telefonszámokon: 0744-519-678, 0747-046-470.
Apja szerint verve született, 34 éve, gyönyörû nyári napon, tíz óra körül pofozta életre Borbáth Andor professzor, ô vetett bogot a köldökzsinórjára is. Sajgó Ilona textilmûvész és Boros Tety karikaturista fia – egyben- másban az apjára ütött. Sportolt, mûvészkedett, festett és rajzolt, majd külhonba vitte kalandvágya, idegenvezetô lett. Egyiptom, Brazília, Törökország a fô útvonala, idén Antalyában ütötte fel szállását. Rádiós, rockrajongó és koncertszervezô, saját menedzsmenttel. Korábbi karikatúrája közlésével köszöntjük Olimp barátunkat, azt kívánva, hogy sólyomszemmel, acélos tollal rajzolva láttassa ezentúl is a világot, humorát továbbra is ossza meg olvasóinkkal.
A Hivatalos Közlöny 2007. június 29-i 444. számában jelent meg a 74-es számú törvényerejû sürgôsségi kormányrendelet, mely lakásalap létrehozását irányozza elô a volt tulajdonosoknak visszajuttatott lakásokból kilakoltatott és a jövôben kilakoltatandó családok számára. A törvény a helyi tanácsokat bízza meg azzal, hogy lakásépítési programjaik keretében hozzák létre a kilakoltatottak számára fenntartott lakásalapot, állapítsák meg – figyelembe véve a tulajdon-visszaszolgáltatás jövôbeli perspektíváját is – az ebben a helyzetben levôk számát, és ezeknek az adatoknak az alapján nyújtsák be igényeiket a szükséges állami támogatás elnyeréséért.
Az így megteremtett lakásalapokból azok jogosultak bérlakásra, akik: a) az általuk lakott ingatlan visszaadásakor lakásbérleti szerzôdés vagy más érvényes okmány alapján igazolni tudják a szóban forgó lakás jogos használatát; b) nincsen a tulajdonukban más lakás vagy nyaraló; c) 1990. január 1. után nem idegenítettek el lakást; d) nem részesültek állami támogatásban hitel vagy kivitelezés formájában, lakásépítés céljából; e) nem bérelnek állami lakásalapból egy másik lakást. A jogosultak közül elônyt élveznek azok, akiknek nettó jövedelme az utolsó 12 hónapban legkevesebb 20 százalékkal volt kisebb, mint az országos nettó átlagjövedelem; rokkantak, hátrányos helyzetûek és/vagy nyugdíjasok. A bérlakások odaítélésénél figyelembe kell majd venni az igénylôk lakáskörülményeit, gyermekeik és más eltartottak számát, egészségi állapotukat.
A fentiek az elkobzott ingatlanok jogos tulajdonosainak történô visszajuttatását tûzik ki célul, ugyanakkor lakáshoz kívánják juttatni az ezekben az épületekben lakó, többnyire kis jövedelmû családokat, akiknek többsége nyugdíjas, megoldva így egy súlyos szociális problémát, amivel a lakók kilakoltatása jár. Csak türelem!
Mellau György
Örvendetes hír azon személyek számára, akik mindeddig objektív okok miatt nem rendelkeztek egészségügyi biztosítással, hogy módosult az egészségbiztosítási hozzájárulásra vonatkozó jogszabály. Az eddig érvényben lévô 95/2006. számú törvény értelmében azok a személyek, akik objektív okok miatt nem járultak hozzá az egészségbiztosítási alaphoz, ahhoz, hogy elnyerjék biztosítotti minôségüket, kötelesek voltak 5 évre visszamenôleg egy összegben befizetni az egészségbiztosítási hozzájárulást. Ami bizony nagy összeg volt, meghaladta a 2200 lejt. A rendszeren kívül rekedteknek nem volt honnan elôteremteni ezt a pénzt, s maradtak egészségbiztosítás nélkül, azzal a kockázattal, hogy ha megbetegednek, saját költségükre kezeltetik magukat.
Az eredeti jogszabályt módosították, a törvénymódosítást a román nyelvû Hivatalos Közlöny 2007. július 27-i 503. számában tették közzé. Az új rendelkezés az 5 éves idôszakot 6 hónapra csökkentette, s ezzel jelentôsen csökkent a biztosítotti minôség elnyeréséhez szükséges "kezdô" befizetés összege. A törvénymódosítás lehetôvé teszi, hogy a szerény anyagi körülmények között élô személyek – például a munkanélküli-segélyt nélkülözôk – is befizessenek az alapba és ezáltal ingyenes orvosi ellátásban részesüljenek – tájékoztatott Csíki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója.
Jól jött az új közlekedésrendészeti jogszabály, melynek értelmében a sofôriskola elméleti próbái magyar nyelven is letehetôk. Annak ellenére, hogy májusban még nem mûködött gördülékenyen magyar nyelven a vizsgázás, a megyei gépkocsi-bejegyzési és jogosítvány- kibocsátó hivatal vezetôje elmondta, már egyre többen igénylik ezt a lehetôséget.
A vizsgáztató bizottság lefordította a tételeket és biztosította a magyar nyelven való vizsgázás lehetôségét, az ügyintézés egyszerû, az elméleti próbán jelezni kell, hogy magyar nyelvû tesztlapot szeretnének kézhez kapni. Mivel a tesztkérdések szakkifejezéseket tartalmaznak, tanácsos, hogy ezek a személyek magyar nyelven végezzék el a sofôriskolát. Az adatok szerint egy vizsgán általában 4-5 személy igényel magyar nyelvû tesztlapot, de még mindig magas azoknak a magyar sofôrvizsgázóknak a száma, akik az elméleti próbát román nyelven teszik le.
Tehát a vizsgázni szándékozók bátran vegyék igénybe a jogszabály nyújtotta letehôségeket, mert ez nagy segítség nekünk, magyar anyanyelvûeknek, fôként azoknak, akik nem beszélik jól a román nyelvet, de szükségük lenne a jogosítványra.
Piroska Réka
Kövéren is szép az élet, lehet boldognak lenni, örülni és szeretni, mégpedig nagyon.
Legalábbis erre mutatott rá az a tanulmány, amelyet kedden hoztak nyilvánosságra Münchenben, amely már bevezetôjében hangsúlyozta, hogy a fölösleges kilók a legtöbb esetben aligha zavarják a lelki egyensúlyt.
A felmérés komolyságát alátámasztja, hogy azt az egyik legtekintélyesebb német biztosítótársaság megbízásából készítették. Annak célja az volt, hogy kiderítsék: miként érzik magukat a bôrükben azok, akik kövérek, vagy legalábbis – tudományos mércével is mérve – kisebb-nagyobb túlsúllyal rendelkeznek. S a boldog többség azt a választ adta, hogy csodálatosan.
Az Ipsos közvélemény-kutató intézet szakemberei természetesen rákérdeztek arra is, hogy "pácienseik" hogyan étkeznek, dohányoznak és isznak-e, ûznek-e valami sportot, s egyáltalán próbálkoztak-e már diétával. Mindezzel a kutatók arra is fényt kívántak deríteni, hogy miként reagálnak az érintettek a hatóságok, illetve a média által az egészséges életmód érdekében, illetve a kövérség ellen indított "terrorhadjáratára", amelynek középpontjában a "fitten és nem kövéren", azaz "fit statt fett" jelszó áll.
S a válaszokból kitûnt, hogy a hatósági kampány csak növelte a célzottak öntudatát. A megkérdezettek többsége elismerte ugyan, hogy a németek több mint ötven százaléka túlsúlyos, de úgy vélekedett, hogy mindez ôt egy cseppet sem zavarja, has-, csípô-, illetve fenékméretein tulajdonképpen nem is kíván változtatni. S a jövôben is azt eszik, amihez kedve támad, mert fô a boldogság.
Az intézet megállapításaihoz hasonló következtetésekre jutott a közelmúltban Németország legnagyobb példányszámú napilapja, a Bild is. Az újság – amelyet valósággal habzsolnak az emberek – a rendkívül tekintélyes, stockholmi Karolinska Intézetre hivatkozva arról számolt be, hogy a kövérek szervezete sokkal több boldogság-, illetve szeretethormont termel, ráadásul a túlsúlyosak jóval kevésbé hajlamosak a depresszióra és az öngyilkosságra, mint sovány társaik. A legújabb felmérés most ugyanilyen megnyugtatóan hat az érintettek számára. Azaz slanknak lenni némelyest talán esztétikusabbnak tûnhet, s jobban megfelelhet a mai "politikai" szabványoknak is, amúgy a boldogság szempontjából nem oszt, nem szoroz. A legtöbb túlsúlyos – Németországban legalábbis – úgy érzi jól magát a bôrében, ahogy van. S ez a szakértôk szerint – esztétikusság ide vagy oda – mindenképp nagyon jó hír.
A korábbi szabályzat 1-5 évi szabadságvesztést helyezett kilátásba azok számára, akik, miután gyanúba keveredtek, hogy szeszes italt vagy hasonló hatású szert fogyasztottak, nem hajlandók alávetni magukat a biológiai próbák elvégzésének.
Ezzel szemben az új közúti közlekedési törvénykönyv már 2-7 évig tartó fegyházbüntetést ír elô arra az esetre, amikor egy gépjármûvezetô, vezetô-oktató vagy vizsgáztató elutasítja a kontrollt, ellenszegül a hatóság emberének vagy elinal, mert lehetetlenné akarja tenni annak megállapítását, hogy zavaros fejjel igyekezett ellátni feladatát.
Mind a régi, mind a hatályos jogszabály 0,8 milligramm/literben szabja meg azt a véralkoholszintet, amelyen felül öt évig terjedô börtönbüntetést kaphat a tetten ért vezetô. Ugyanakkor ennek felét (0,4 ezredgramm/liter tiszta szesz) adja meg határértéknek, amennyiben csak a kilélegzett levegôben mutatják ki mûszeresen a tiltott anyag jelenlétét. Ebben a helyzetben most már kérheti az érintett személy azt, hogy vérvétellel tisztázzák, miszerint ártatlan.
E lehetôség felcsillantásával szerintünk ellentmondani látszik az érvényben lévô törvény következô mondata (80. szakasz, 6. bekezdés), amely már arról szól, hogy aki úgy vezetett gépjármûvet, hogy engedélyezett mûszaki eszközzel kimutatták nála: a kifújt levegô alkoholkoncentrációja túllépte a 0,4 mg/l értéket, egyenesen köteles engedelmeskedni a közlekedési rendôrnek, elmenni vele élettani vizsgálatra vagy eltûrni, hogy homologált és mértékhitelesítéssel ellátott mûszerrel tovább teszteljék.
Hasonlóképpen kötelezôvé tették a biológiai mintavételt azok számára, akikrôl a közúti forgalomban való részvétel idején megállapították – szintén engedélyezett eszközökkel –, hogy kábítószert fogyasztottak vagy egyéb bódító, mámorító, részegítô, zsongító, szédítô készítményt.
(ajtay)
Szerkesztôségünk az elmúlt idôszakban is számos levelet kapott, amelyekben nyugdíjas olvasóink nyugdíjügyekben igényelnek tájékoztatást. Az alábbiakban ezekre a kérdésekre válaszolunk Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatója segítségével.
Az iratok nem kallódtak el
J. J. marosvásárhelyi nyugalmazott tanárnô keresett meg a szerkesztôségben azzal a panasszal, hogy a Megyei Nyugdíjpénztárnál elkallódott az egyetemi éveit igazoló irat, következésképpen nem vették figyelembe a marosvásárhelyi Pedagógiai Fôiskola által kibocsátott igazolást. Július 26-án a nyugdíj átszámításához újabb igazoló iratokat nyújtott be a nyugdíjpénztárhoz, iktatószámot nem kapott, s attól tart – mondta –, hogy iratai ismét elkallódtak.
Az intézmény számítógépes adatbázisát áttekintve Morent Ilona vezérigazgató a következôket válaszolta:
– J. J. 2004. augusztus 18-án nyújtotta be igazolását, amelyet a 23.977-es iktatószámmal iktattak. Ennek nyomán november 11-én születik meg a határozat arról, hogy ezeket az éveket hozzáadják a ledolgozott évekhez. A határozatot november 19-én küldték ki a nyugdíjasnak. Az adatbázisban az is szerepel, hogy a munkaidôhöz hozzáadott évek mennyivel növelték a nyugdíját.
Ami a július 26-án benyújtott iratokat illeti, valóban, iktatószámot kellett volna adjanak, azonban ha ezt a pénztár alkalmazottja elmulasztotta, akkor a dossziészám és a benyújtás dátuma pontos támpontot nyújtanak ahhoz, hogy az iratok útját ellenôrizhessék.
Ha nôtt a pontszám, visszamenôleg is jár az emelés
– Á. I. marosvásárhelyi olvasónk arra szeretne választ kapni, hogy miután az 1962. elôtti idôszakokra beadták a bérekrôl szóló igazolásokat, s megtörtént a nyugdíj átszámítása, visszamenôleg is megkapják-e az esetleges emelést?
– Azok a nyugdíjasok, akiknek az igazolás alapján átszámították a nyugdíját és ennek következtében a pontszámuk növekedett, visszamenôleg is megkapják a különbséget – mondta az igazgató.
– Olvasónk arról is értesült, hogy azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek nem sikerült igazolást beszerezni az 1963 elôtti idôszakra, nem minimálbérrel, hanem átlagbérrel fogják átszámítani a nyugdíját. Kérdése: igaz-e?
– Igaz, a 19/2007. számú sürgôsségi kormányrendelet értelmében az átlagbérrel sz&a