Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Várhatóan októberben zárják le azt a szakmai egyeztetést, amely a kis- és középvállalkozások támogatását szolgáló román–magyar kockázati tôkealap szerkezetének megállapítását tûzte ki célul – közölte az MTI-vel Cservenyák Ildikó, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fôosztályvezetôje. Cservenyák azt követôen nyilatkozott, hogy részt vett Bukarestben a román–magyar gazdasági vegyes bizottság kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó munkacsoportjának második ülésén.

A megbeszélésen elhangzott: a román fél szeretne Magyarország tapasztalatából tanulni, hogy minél magasabb arányban lehívhassa a kis- és középvállalkozások (kkv) támogatására szánt uniós forrásokat.

Fontos téma volt még a kkv-k továbbképzése, az üzleti kultúrájuk fejlesztése. A felek bemutatták kölcsönösen a képzési programjaikat, és megegyeztek: feltérképezik ezeket annak érdekében, hogy megvizsgálják, hogyan adhatják át egymásnak az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat.

A megbeszélésen szóba került annak a kockázati tôkealapnak a létrehozása is, amelynek ötletét tavaly októberben Kóka János gazdasági miniszter vetette fel bukaresti látogatásán.

A fôosztályvezetô közölte: a következô idôszakban megvizsgálják, mekkora az igény erre az alapra, és milyen létezô és a közeljövôben létrehozandó eszközök állnak rendelkezésre mindkét országban. Hozzátette: járhatóbb útnak tûnik, hogy a két országban külön mûködô intézmények együttmûködésén keresztül valósulna meg a tôkealap. Hasonlóképpen vélekedik Winkler Gyula romániai külkereskedelmi államtitkár is, aki az MTI-nek elmondta: a két ország jogi és pénzügyi rendszere annyira különbözik egymástól, hogy fölösleges a közös alap létrehozására törekedni. Szerinte ehelyett "tükör-szerkezetben" kellene mûködnie mindkét országban az alapoknak, amelyeket azonban összehangolna egy közös kétoldalú vezetôtanács.

Winkler szerint minél hamarabb döntésnek kellene születnie a tôkealap szerkezetérôl, hogy már a jövô évi román költségvetésbôl pénzt fordíthassanak erre a célra.

Aktuális

Jogállamokban gyakorta hangoztatják, hogy minden állampolgárnak alapvetô emberi jogai közé tartozik a magánélete sérthetetlensége. Mûködô jogállamokban egész sor törvényt állítanak ennek az elvnek a szolgálatába, és a médiában is gyakori ez a témakör, legtöbbször abban a megvilágításban, amikor például közéleti szereplôk nyilvánosság elôtt tett kijelentéseit vagy gesztusait kommentálja a sajtó.

Az már kevesebb médiateret kap ebben a kérdéskörben, hogy a kisember magánélethez való jogát miképpen védik meg. Például a nem hagyományos piaci fogásokkal dolgozó cégektôl, amelyek idônként személyre szóló ajánlatokat csúsztatnak bármelyikünk postaládájába, anélkül, hogy valaha megkérdezték volna tôlünk személyi adatainkat, illetve azt, hogy kívánjuk-e lesajnálni egyáltalán terméküket, legyen az bármilyen áru. És az ilyesmi még az enyhébb esetek közé tartozik, hiszen személyi adataink birtokában sokkal súlyosabb dolgokat, bûntényeket is el lehet követni a nevünkben, ha az adatainkat illetéktelenül birtokló akárkiben megvan erre a kellô elhatározottság és sötét szándék, illetve ha magánéletünk titkairól tudnak, azáltal sebezhetôvé válunk.

Az eszmefuttatás idôszerûségét az adja, hogy a minap kiderült, szép hazánkban gyakorlatilag megvédhetetlen az adófizetô állampolgár magánéletének sérthetetlenségéhez való joga, legalábbis a személyi adatok felhasználását illetôen. Az tagadhatatlan, hogy piacgazdaságban élünk, ahol számtalan kereskedônek, szolgáltatónak kincset érnek a számukra üzleti lehetôséget rejtô személyi adataink. És ott vannak még az állam különbözô, fél- vagy teljes homályban dolgozó szervezetei, amelyek kíváncsiak a polgárok magánéletére, vagy azért, mert elvileg a társadalom biztonságának megvédéséért fizetjük ôket, vagy azért, mert a politika alantas érdekeit érvényesítik általuk, persze a törvényt megkerülve.

Mindeközben a személyi adatainkkal való sáfárkodást felügyelni hivatott állami intézménynek ötven alkalmazottja van. Ez a teljes személyzeti keret, elnöktôl a takarítóig, amelynek húszmillió polgár magánélete egy szeletére kellene vigyáznia. Azért is hozták létre, mert az európai jogi normákhoz alkalmazkodnia kellett az országnak, és hogy megteremtésénél ama bizonyos döglött macska kerítés feletti röptének esete forgott fenn, az is bizonyítja, hogy a kellô jogi keretet a hivatal megalakítása elôtt öt évvel fogadták el. Talán újabb ötéves tervek múltán azt is megérjük, hogy lesz intézményes keret magánéletünk sérthetetlenségének szavatolására ezen a téren. Addig be kell érnünk annak megállapításával, hogy bár az adóinkat lelkiismeretesen behajtja az állam, a jogaink védelmében e kényes területen is csak kirakatpolitikát folytat.

Vitát váltott ki Németországban a munkaügyi minisztériumnak az a bejelentése, amely szerint a kormány fontolgatja, hogy már 2009 elôtt is engedélyezi a kelet-európaiak korlátozás nélküli németországi munkavállalását. A minisztérium azzal indokolta a kérdés elôvételét, hogy nincs elegendô szakképzett munkaerô a német gazdaságban. Ez a hiány, amely egyre csak nôni látszik, alááshatja a gazdasági növekedést – érvelt e heti bejelentésében a minisztérium.

Az üzleti lobbik üdvözölték az ötletet, de a kormányzó koalíció több politikusa aggódik, hogy egy ilyen lépés tönkrezúzná a munkanélküliség csökkentésére kovácsolt terveket. "3,8 millió munkanélkülink van" – figyelmeztetett Frank- Walter Steinmeier külügyminiszter a Sächsische Zeitungnak adott nyilatkozatában. Hozzátette, hogy szerinte inkább a németországi munkanélküliek képzésére, illetve továbbképzésére kellene összpontosítani.

Mások azzal rémisztgették a közvéleményt, hogy a kelet-európai EU- tagállamokból érkezô dolgozók miatt lezuhanna a németországi dolgozók bérszínvonala. Lars Bosse, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara feje túlzottnak minôsítette ezt az aggodalmat. "Egyetlen lengyel vagy magyar mérnök sem fog Németországba jönni azért, hogy minimálbérért dolgozzon" – mondta minapi nyilatkozatában.

A német kormány szóvivôje közölte nemrégiben, hogy a kormánykoalíció vezetôi a jövô hónapban vitatják meg ezt a kérdést.

2004-ben, amikor 10 új tagállammal bôvült az Európai Unió – köztük nyolc volt kommunista országgal – Németország haladékot kért a kelet-európai új tagállamokból érkezô munkavállalók fogadására. Elôbb két évre zárta ki ôket munkaerôpiacáról, majd (2006-ban) három évvel meghosszabbította ezt az intézkedést. A német vezetôk a munkanélküliségre, a bérszínvonal zuhanásának a veszélyére és a szociális ellátórendszer várható nehézségeire hivatkozva kérték a haladékot. Az üzleti lobbik akkor is figyelmeztették a kormányt, hogy a szakképzett munkaerô hiánya súlyosan fogja érinteni a német ipar néhány fontos ágazatát, köztük a fémipart és a gépipart.

Más EU-tagállamok – köztük Nagy-Britannia – megnyitották munkaerôpiacukat a kelet-európaiak elôtt, és eddigi adataik szerint ez kedvezô hatással volt gazdaságukra.

Az orosz fiatalok csodálják a sok millió ember haláláért felelôs szovjet diktátort, Joszif Sztálint, és ki akarják utasítani a bevándorlókat Oroszországból – derül ki egy közvélemény-kutatásból. "A Putyin-generáció: az orosz fiatalság politikai nézetei" címmel a Jurij Levada Központ készített felmérést. A kutatás eredményét a héten tették közzé.

Arra a kérdésre, hogy Sztálin bölcs vezetô volt-e, a megkérdezett 1802, 16 és 19 év közötti fiatal fele válaszolta, hogy az volt.

"Ötvennégy százalék válaszolta azt, hogy Sztálin több jót tett, mint rosszat" – mondta Theorode Gerber, a Wisconsin-Madison egyetem professzora. "Negyvenhat százalék nem értett azzal egyet, hogy Sztálin kegyetlen zsarnok volt".

"Aggasztónak találtuk azt, hogy a mai Oroszországban a fiatalok jelentôs arányának kedvezô vagy vegyes véleménye van Sztálinról és hagyatékáról" – mondta Gerber. – "Véleményünk szerint helyesebb lenne, ha többen ítélnék el a Sztálin-érát".

A közvélemény-kutatás szerint a fiatalok 17 százaléka nem értett azzal egyet, hogy Sztálin volt a felelôs több millió ártatlan ember bebörtönzéséért, megkínzásáért és megöléséért, míg 40 százalékuk szerint eltúlozták a megtorlásokban játszott szerepét.

A megkérdezettek többsége vélte úgy, hogy a Szovjetunió felbomlása tragédia volt, és kétharmaduk szerint Amerika vetélytárs és ellenség. Csak egy ötödük gondolta úgy, hogy Irán potenciális vetélytárs és ellenség.

A többség szerint el kell távolítani a külföldieket Oroszországból: 62 százalékuk mondta azt, hogy egyetértenek azzal a kijelentéssel, hogy Oroszországnak ki kell utasítania a legtöbb bevándorlót. Hatvannégy százalékuk viszont azzal egyetértett, hogy meg kell adni a bevándorlóknak az orosz állampolgárságot, ha tiszteletben tartják az orosz szokásokat és törvényeket.

A felmérés szerint a fiatalok a legsúlyosabb problémának a kábítószert találják, ezt követi a munkanélküliség, a szegénység, a korrupció, az oktatás gondjai, a bûnözés, az AIDS és környezetszennyezés.

Euroafrikai partneri viszony kialakítását javasolt a két földrész között csütörtökön Szenegál fôvárosában, Dakarban Nicolas Sarkozy francia elnök.

A májusban megválasztott államfô afrikai körútja keretében látogatott el Szenegálba. Elôzôleg Líbiában járt, Dakarból pedig Gabonba utazik tovább.

Dakarban az Anta Diop Sejk egyetemen mondott beszédében elismerte, hogy annak idején a gyarmatosítás nagy hiba volt, de a fekete földrész elmúlt fél évszázados gondjaiért – a háborúkért, a népirtásokért, a korrupcióért és a nemzeti javak elherdálásáért – nem csak az egykori gyarmatosítók tehetnek.

Ezt követôen Párizs új Afrika- politikáját felvázolva azt hangoztatta, hogy az euroafrikai partnerség fô célkitûzése az lehetne, hogy enyhítsenek azokon a negatív hatásokon, amelyek a globalizáció miatt érik az afrikai országokat.

Egyben sürgette az afrikai országok vezetôit, hogy tegyenek meg mindent a jelenleginél demokratikusabb kormányzás kialakításáért. "Ha önök a demokráciát, a szabadságot, az igazságosságot és a törvényességet választják, számíthatnak Franciaországra" – fogalmazott Sarkozy.

(MTI) – Egy hattagú "ûrhajós csapat" a jövô év végén elindul Moszkvában a Marsra, és vissza is tér onnan, anélkül, hogy egy pillanatra is elhagyná az orosz fôvárost.

Az ûrhajósok ugyanis az orosz ûrhivatal, a Roszkoszmosz és az Európai Ûrügynökség által tervezett közös vállalkozás résztevôi lesznek, amelynek keretében egy 520 napos Mars-utazást szimulálnak, de a képzeletbeli út idôtartama szükség esetén akár kitolható lesz 700 naposra is. A Mars500 nevû kísérlet helyszíne Moszkva északi részén, az Orosz Tudományos Akadémia Orvosi és Biológiai Kutatóintézetében lesz.

Az ûrszakemberek azt kívánják kutatni, hogy egy ilyen hosszú út miként hat biológiai és lélektani szempontból fél tucat emberre, akiket másfél évre összezárnak egymással, miközben minden léptüket az "ûrmodulokban" elhelyezett kamerákkal követik. A tervezôk azonban hangsúlyozzák, hogy jelen esetben nem holmi televíziós valóságshow-ról, hanem a majdan egyszer megvalósuló Mars-utazásra való felkészülés egyik fontos állomásáról van szó.

Az ûrhajó öt modulból áll, összesen mintegy 550 köbméteres térfogattal. A modulok egyike lesz a szimuláció során a leszállóegység és egyben a Mars-támaszpont. A legénység tagjai közül csak hárman lépnek majd képzeletben a vörös bolygó felszínére, legfeljebb 30 napot töltve ott.

A küldetés során az utasokat teljesen elzárják a külvilágtól. Nem nézhetnek televíziót, nem hallgathatnak rádiót. A földi irányítóközponttal e-mail segítségével érintkezhetnek majd, ám olykor 20 perces késleltetéssel, mivel a majdani valódi utasok a Mars felé tartva olyan távolságba kerülnek, hogy az ûrhajójukról a Földre irányított rádiójelek, illetve a viszontválaszok még a fénysebességgel (másodpercenként 300 ezer kilométer) haladva is percek múltán jutnak el rendeltetési helyükre. Így a szakemberek kíváncsiak arra, hogy az ember miként reagál az olyan problémára, amikor az irányítóközponthoz elküldött kérésére, kérdésére csak a megszokottnál késôbb kap választ.

Csakúgy, mint a "Földön", a heti öt munkanapot két pihenônap követi majd. Dohányzás és alkoholfogyasztás természetesen kizárva. Viszont az utasoknak gondosan be kell osztaniuk élelmiszerkészletüket, és a kutatók majd azt is figyelik, hogy miként használják fel, illetve hasznosítják újra a rendelkezésükre álló vízkészletet. Vagyis minden szóba jöhetô gondot szimulálnak, még vészhelyzeteket is teremtenek, ám a súlytalanság állapotát nem tudják elôidézni.

A hat kiválasztott személye egyelôre nem ismert, ha egyáltalán már kiválasztották ôket. Annyit tudni, hogy nem kell orosz állampolgároknak lenniük, sôt a csapat összeállításánál törekednek arra, hogy a társaság az emberiséget képviselje. Viszont a jelölteknek folyékonyan kell beszélniük oroszul és angolul. Elôny, ha valakinek biológusi, orvosi vagy mérnöki képesítése is van.

A bíróság és törvényszék épületeiben csend honol, a folyosók kihaltak, nagy ritkán vetôdik erre egy-egy polgár, ügyintézni. Bírósági vakáció van július 1 – szeptember 1. között. A perek nagy részét szeptemberre ütemezték, a sürgôsségi ügyeket, elsôsorban bûnügyi pereket azonban a szünidôben is letárgyalják.

Peres ügyek nyáron is lennének szép számmal, ám tárgyalásokat ebben az idôszakban ritkábban tartanak. Bírósági szünet van, tudják ezt az ügyfelek is, és nem rohanják le az igazságszolgáltatási intézményeket. Ha vakációznak is a bírák, félgôzzel, de mûködik a bíróság, ügyészség, törvényszék. Anuta Dusa, a Marosvásárhelyi Táblabíróság sajtófelelôse megkeresésünkre elmondta, az összes iroda – levéltár, iktató, titkárság, közönségszolgálat – mûködik, az ügyiratokat iktatják és kitûzik a tárgyalási idôpontokat. A sürgôs ügyeket, mint például a bûnügyi perek, kereskedelmi ügyek, elôzetes letartóztatási perek vagy letartóztatási parancs meghosszabbítása, munkaügyi perek, késedelem nélkül napirendre tûzik, a többieket általában szeptember- októberre ütemezik be, és a panaszok megoldási határidejét, azaz 30 napot is sikerül betartaniuk. "Nincs mindenik bíró, ügyész, rendôr szabadságon, felváltják egymást. A táblabíróság 22 bírája közül például tízen jelenleg is dolgoznak. Az ügyvédek szabadfoglalkozásúaknak számítanak, természetesen ôk is szabadságolnak, de azért megszakíthatják az ügyfelek miatt. Ez tôlük függ, azonban nem hiszem, hogy a panaszos fél ne tudna ügyvédet fogadni ebben a periódusban" – mondta Anuta Dusa. A táblabíróságon például július 20-án 39 polgári perben tartottak tárgyalást, ezen a héten 14 bûnügyet tárgyaltak le, a jövô hétre 24 kereskedelmi pert ütemeztek be. Természetesen a sok száz lezáratlan ügy mellett mindez kevésnek tûnik, szeptembertôl azonban teljes gôzzel beindul a bíróságok munkája.

Az özvegy nyugdíjasok támogatására vonatkozó, a parlament által néhány hete elfogadott törvény alkalmazási normáit ez év végéig dolgozzák ki, 2008. január 1- jétôl pedig hatályba lép. A juttatást kérés alapján fogják megítélni az érintetteknek – közölte lapunkkal Kerekes Károly parlamenti képviselô, akit a sokak által várt és évekig halasztott törvényrôl kérdeztünk.

A három évvel ezelôtti választások elôestéjén az özvegyi támogatásra vonatkozó kormányrendeletet – amely szerint az özvegy nyugdíjasoknak, akiknek havi juttatása az átlagnyugdíj alatt van, támogatást nyújtsanak – jóváhagyta a parlament. Az akkori jogszabály arról szólt, hogy az elhunyt házastárs nyugdíjának huszonöt százalékát megkaphatja a túlélô nyugdíjas házastárs. Feltételként szabták meg, hogy a házasságuk legkevesebb 15 évet tartott és romániai lakhellyel rendelkezik a túlélô nyugdíjas. Ezt a törvényt, költségvetési hiányra hivatkozva, azóta sem ültette gyakorlatba a kormány.

Jövô év januárjától módosított formában alkalmazni fogják a nemrégiben elfogadott törvényt. Ennek értelmében az özvegyi támogatás nem huszonöt százaléka lesz az elhunyt házastárs nyugdíjának, hanem a jogosultak meghatározott összeget fognak kapni – fejtette ki a képviselô. Az állami vállalatoknál dolgozott, társadalombiztosítással rendelkezô nyugdíjasok átlagnyugdíja jelenleg 364 lej, a volt termelôszövetkezeti dolgozóké pedig 140 lej. Az özvegyi támogatással ezt a havi juttatást az állami nyugdíjasok esetében 90 lejjel, a termelôszövetkezeti nyugdíjasok esetében pedig 35 lejjel egészítik ki. Feltételként szerepel, hogy a túlélô nyugdíjas házastárs romániai lakhellyel rendelkezik, nem kötött újabb házasságot, illetve hogy elhunyt társával legalább 10 évet élt házassági kötelékben. A házassági évekre vonatkozó kikötésnél szerepel, hogy amennyiben tíz évnél kevesebbet, de legalább öt évet tartott az illetô személyek házassága, a túlélô házastárs jogosult özvegyi támogatásra, de annak értékét a fent említett összegekkel arányosan csökkentik az évek számának függvényében – foglalta össze Kerekes Károly.

– A nyugdíjemelésre vonatkozó törvényt ugyancsak a nemrégiben lezárult ülésszakon fogadta el a parlament. Ennek tükrében merem állítani, hogy a kormány nem szándékszik gyakorlatba ültetni a nyugdíjasoknak járó, fel nem használt kedvezményes vasúti utazási jegyek élelmiszerre vagy pénzre való becserélését. Az ezzel kapcsolatos 2004-es törvény nem volt átgondolt, hisz megadott jogot sehol a világon nem lehet élelmiszerre vagy pénzre váltani – mondta a képviselô, aki szerint az a megoldás, hogy lényegesen emeljék a nyugdíjakat. Szeptembertôl öt százalékkal nô, 2008. január 1-jétôl pedig az átlagbér 37,5 százaléka lesz a nyugdíjpont értéke. A mostani törvény értelmében 2009-tôl a nyugdíjpont értéke nem lehet kevesebb, mint az átlagbér 45 százaléka. A képviselô szerint, mivel az átlagbér a következô években csak növekedhet, jelentôs nyugdíjemelésre számíthatnak az érintettek.

Pénteken a Liberális Demokrata Párt (PLD) székházában tartott sajtótájékoztatót Nicolae Vlad Popa szenátor és Schwartz Ladislau, a párt megyei elnöke.

Nicolae Vlad Popa bejelentette: a PLD 10%-ot kap az európai parlamenti választásokon. Országos szinten 40%, Maros megyében, annak ellenére, hogy "nehéz megye", 50% fölötti részvételre számít, mert, mint mondta, a megyében magasabb a politikai kultúra szintje, mint az ország más régióiban.

A szenátor szerint azért tologatják az európai parlamenti választások idôpontját, mert a PNL és PSD népszerûsége alacsony. Úgy gondolta ugyanakkor, hogy Calin Popescu Tariceanu arra is képes lesz, hogy
"ne tartsa tiszteletben a csatlakozási szerzôdést – ami árulás –, és az idén egyáltalán ne írja ki az európai parlamenti választásokat". Mert, jelentette ki, "Romániában, aki a lovon ül, a kenyér és a kés a kezében van, annak az adott szó nem számít".

Ugyanakkor szerencsésnek tartaná, ha az egyéni választókörzetes választásokról szóló referendum és az európai parlamenti választások idôpontja egybeesne, mert "aki elmegy a népszavazásra, egyúttal az EP-listára is ráüti a pecsétet, illetve aki az európai parlamenti listákra akar szavazni, egyúttal a népszavazáson is részt vehet".

A sajtótájékoztatón a központi téma természetesen a Liberális Párt és a PSD "vadházassága" volt. Popa szerint a PSD mindenáron hatalomra akar jutni, s Calin Popescu Tariceanu addig tudja megtartani a funkcióját, amíg a szociáldemokraták megkapják a koncból a részüket. Alkalomadtán azonban Geoanát és a többieket, akik ellenzik a PNL-vel való szövetkezést, félreállítják.

A szenátor sajnálatosnak nevezte, hogy a választópolgárok feledékenyek és könnyen megfeledkeznek például arról, hogy a PSD hogy privatizálta a vállalatokat. A jelenlegi AVAS, Teodor Atanasiu vezetése alatt, ugyanazt a politikát folytatja, példának okáért "ócskavas-áron adták el a brassói traktorgyárat", tette hozzá. Végül kijelentette, a következô választásokon a PNL nem jut be a parlamentbe.

Több mint 281 millió forint támogatást kapnak a Kárpát-medencei magyar pályázók oktatási célokra a Szülôföld Alap forrásaiból – tájékoztatta a Kormányszóvivôi Iroda pénteken az MTI-t.

A támogatásból romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai, valamint magyarországi pályázók részesülnek – olvasható a távirati irodához eljuttatott közleményben.

Mint írják, a Babes–Bolyai Tudományegyetem háttérintézménye, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet 18 millió forintot kap, melyet az intézmény az elitképzést biztosító szakkollégiumi hálózatok bôvítésére, a tanár-diák együttmûködési formák hatékony megszervezésére, a magiszteri képzésben résztvevôk támogatására kíván fordítani, továbbá bôvíteni szeretné a vendégtanár-program keretében a magyar nyelvû oktatási kínálatot.

A dokumentum szerint a révkomáromi Selye János Egyetem 16,3 millió forintot fordíthat üzemeltetési költségekre.

Az Újvidéki Tudományegyetem keretében mûködô Magyar Tannyelvû Tanítóképzô Kar a vajdasági magyar pedagógusképzés megerôsítését tûzte ki célul, azért, hogy az intézmény eleget tegyen az akkreditáció megszerzéséhez szükséges feltételeknek – tudatta a Kormányszóvivôi Iroda, hozzáfûzve, hogy a tervet 21 millió forinttal támogatja a Szülôföld Alap.

Emlékeztettek arra is, hogy a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Jótékonysági Alapítvány már évek óta küzd azért, hogy anyagi hátteret teremtsen a kárpátaljai magyar felsôoktatás fejlesztésére: az alapítvány a régió magyarságát a felsôfokú diploma megszerzésére ösztönzi, és egyben szerepet vállal a magasan kvalifikált szakemberek kiképzésében.

A program 15 millió forintos támogatásban részesül – tették hozzá.

A Kormányszóvivôi Iroda felhívta a figyelmet arra is, hogy a Szülôföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiuma szeptemberben írja ki újabb pályázatait.

(MTI) Ukrajnai magyar szervezetek, a kárpátaljai magyar egyházak, oktatási intézmények vezetôivel találkozott pénteken délelôtt Ungváron Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki ezzel a kötetlen találkozóval kezdte meg egynapos villámlátogatását Ukrajna Kárpáton túli területén.

A villásreggelivel egybekötött találkozóra az ungvári magyar konzul rezidenciáján került sor. A két mérvadó kárpátaljai magyar szervezetet, az egymással rivalizáló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ) az elnökök, Kovács Miklós és Gajdos István képviselte.

Gyurcsány Ferenc legutóbb idén januárban járt Kárpátalján, ahol körülbelül 170 ezer magyar él. A kormányfô a munkácsi várban Viktor Juscsenko ukrán elnökkel közösen Munkácsy- kiállítást nyit meg, az út végén pedig Beregszászon OTP-fiók nyílik meg jelenlé- tében.

(MTI) Több tízezer szócikket tartalmaz a Magyar földrajzi névi adatbázis elnevezésû gyûjtemény, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén néhány egyetem kutatói kétéves munkával hoztak létre.

"Teljesen nyílt, szabad hozzáférést tervezünk. Azzal lesz igazából használható ez az adatbázis, ha bárki továbbfejlesztheti, a közösségi munka eredményeként talán egy élô, folyamatosan bôvülô, változó adatbázis jönne létre" – mondta el Guszlev Antal, a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának adjunktusa az MTI-nek.

Közlése szerint körülbelül egymillió magyar földrajzi név létezik, így a tervek szerint az adatbázis felsô határa is egymillió szócikk lesz.

"Kell még néhány év, míg céljainkat valóra váltjuk" – mutatott rá a szakember.

Mint mondta, a földrajzi nevek gyûjtése, tárolása valójában állami feladat, s létezik ilyen adatbázis.

"A névgyûjtést nagyon komoly kutatások elôzik meg, viszont csak a hivatalos elnevezéseket teszik közzé. Íróasztalnál döntik el, hogy melyik lesz a helyes, emiatt a hivatalos nevek nagyon sokszor leegyszerûsített, irodai szempont szerint kiválasztott elnevezések" – hangsúlyozta Guszlev Antal. Kiemelte: a helybéliek sokszor egészen másképp nevezik településüket, mint ahogy az hivatalosan szerepel.

"Rengeteg olyan példánk van, amikor egy adott településre a helyi lakosok három különbözô néven utalnak" – tette hozzá.

Ismertetése szerint nyelvészekkel, térképészekkel mûködnek együtt, hogy az adatbázisba az összes hivatalos elnevezés mellett különféle, nem hivatalos névváltozatok is bekerüljenek. A gyûjtés Magyarországon kívül a magyar nyelvterületre, a Kárpát- medencére és "annak környékére" terjed ki.

"A történelmi nevek kutatása is fontos vonulata a munkának, történelmi térképek, történelmi iratok felhasználásával dolgozunk. Ezekbôl nyomon követhetô, hogyan változtak az elnevezések az idôk folyamán. Vannak olyan földrajzi elnevezések, amelyek feledésbe merültek. Arra törekszünk, hogy valamelyest megôrizzük ezt a kulturális örökséget, sokszínûséget" – hangsúlyozta Guszlev Antal.

Az adjunktus szerint az adatbázis a hétköznapi életben is hasznos lehet.

"Ami igazán fontos, hogy a mindennapi kommunikációban egyfajta közös alapot, egyfajta közös nevezôt tudjunk teremteni, hogy ugyanazt értsük egy-egy földrajzi elnevezés alatt" – közölte a szakember.

A program nemrég indult honlapját a http://geo.organic.hu címen érhetik el az érdeklôdôk.

A megyei tanács csütörtöki ülésén a képviselôtestület jóváhagyta a SURM vidéki vízszolgáltató átszervezési tervét. Mivel ez tömeges elbocsátáshoz is vezet, a vállalat szakszervezeti elnöke az ülésen kijelentette: figyelemmel követik, hogy a vállalat vezetése illetve a tanács betartja-e a menesztendô alkalmazottakra vonatkozó elôírásokat, biztosítják-e számukra a kárpótlásként meghatározott összegeket. Ellenkezô esetben jogi eljárást helyeznek kilátásba – mondta Budai Stefan szakszervezeti vezetô.

A SURM anyagi gondjai nem újkeletûek, a vállalat több éve veszteségesen mûködik, bezárása illetve átszervezése már többször is vita tárgya volt a tanácsban.

A vidéki vízszolgáltató vízhálózati veszteségei elérik az 50 százalékot is, és jelenleg közel 4 millió lejjel tartozik az Aquaservnek (az adósságok mintegy 20 százaléka késedelmi kamat), ami a vállalat vezetése szerint "radikális" intézkedéseket tesz szükségessé. Mivel idôközben eldôlt, hogy az Aquaserv Rt. lesz a regionális vízszolgáltató, amely átveszi a SURM-ot, ez utóbbi tevékenységét át kell szervezni.

A csütörtöki ülésen a tanácsosok jóváhagyták az átszervezési tervet, azokat az intézkedéseket, amelyeket sürgôsen meg kell hozni. Ezek között a vállalathoz tartozó, központi fekvésû ingatlanok eladása, az alkalmazottak számának csökkentése (60 személy elbocsátása), közvetlen módon történô szerzôdéskötés a helyi tanácsokkal, a vízhálózat korszerûsítése szerepelnek. A SURM alaptôkéje 523.522 lej, fôrészvényese a Maros Megyei Tanács, 93 százalékban a lakosságnak, 7 százalékban közintézményeknek és kereskedelmi egységeknek szolgáltat vizet, egy víztisztító állomással és kilenc szivattyúállomással rendelkezik, 96 alkalmazottat foglalkoztat.

Lehet-e motorozni Marosvásárhely fôterén? címmel több, fôtéren lakó család nevében írt levelet juttattak el szerkesztôségünkbe.

Az érintettek azt kifogásolták, hogy az utóbbi idôben, ahogy besötétedik, elkezdôdik a motoros dübörgés a Rózsák terén, s tart sokszor hajnalig. Továbbá azt is felvetették, hogy hétvégeken, amikor a fôtér le van zárva, bizonyos személyek gépjármûvekkel és motorbiciklikkel behajtanak. A lakók úgy tudják, hogy az eltelt néhány évtizedben tilos volt motorkerékpárral közlekedni a város központjában – arra vonatkozó információik pedig nincsenek, hogy ezen változtattak volna az illetékesek.

Ezt a kijelentést Viorel Cazan, a megyei forgalmi rendôrség vezetôje is megerôsítette. Elmondta, hogy a fôtérre valóban tilos behajtaniuk motorosoknak és kerékpárosoknak, ezt a bejáratoknál kifüggesztett közlekedési táblák is jelzik. Viszont nem vetette el azt a lehetôséget, mely szerint az útjavítások miatt néhány táblát eltávolítottak, és azok nem kerültek vissza helyükre.

A forgalmi rendôrség vezetôje szerint a lakosság részérôl nem érkezett ilyen jellegû panasz hozzájuk, de ellenôrzéseket fognak tartani mind a jelzôtáblák, mind a szabálytalankodók tekintetében. Elmondta, amennyiben a közlekedési szabályokat nem tartják be a motorosok, meghozzák a szükséges intézkedéseket.

Bakos Levente alpolgármester, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közlekedési bizottságának elnöke közölte, hogy az érintettek a szabálysértôkre vonatkozó panaszukat benyújthatják a hivatalhoz írásban, amelyet a bizottság és a forgalmi rendôrség egyik következô közös ülésén megtárgyalnak.

Végezetül annyit hadd tegyünk hozzá, hogy a fôtér különbözô bejáratainál tett terepszemlénk során piros-fehér-feketén ott állt a jelzés, amely a motorosoknak és kerékpárosoknak megtiltja a behajtást. Furcsa mód lovas szekerekre vonatkozó tiltó táblát sehol sem láttunk.

A magyar tagozaton négy szak közül, a román tagozaton pedig három szak közül válogathattak a jelentkezôk a Színmûvészeti Egyetemen. A kifüggesztett eredményekbôl kitûnik, hogy kevés jelentkezô volt az idén. Alig van egy vagy két olyan felvételizô, aki nem jutott be a választott szakra.

A színmûvészeti szakon, teatrológián, zenepedagógián minden tandíjas hely betelt, míg a rendezôszakon egyetlen szabad tandíjmentes hely maradt elfoglalatlan. A tandíjas helyek nem teltek be mind, ezért ôsszel újabb felvételit tartanak.

Jelentôs mértékben lelassítják a közlekedést a Marosvásárhely Szászrégen felôli kijáratánál megkezdett útjavítási munkálatok. A Nordului utcától a város kijáratánál lévô parkolóig terjedô útszakaszon részleges útlezárásra számíthatnak a gépkocsivezetôk, jelenleg csak két sávon zajlik a közlekedés. E forgalomkorlátozás várhatóan egy hónapig tart – tájékoztatott Bakos Levente alpolgármester.

Jegyzet

Még a jóhiszemûségnek is. Mármint ezt igazolja napjaink társadalma manapság, amikor az emberek közötti bizalom igen ritka, és ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a gyakorlat nap mint nap bebizonyítja: jobb félni, mint… ráfázni. Legyünk ôszinték, nemes dolog jóhiszemûnek lenni, de nem minden esetben ajánlatos. Tegnap került kezembe egy rendôrségi közlemény, érdekes esetet írt le, olyat, amelyrôl sokan azt gondolnánk, ilyesmi nem történhet meg. Az áldozat lakhelye közelében két, számára idegen személlyel találkozik. Megszólítják, panaszkodnak, hogy balesetet szenvedtek és sürgôsen szükségük van pénzre. Persze, nem szorulnak koldulásra, hisz van nekik pénzük, csak éppen… a véletlen úgy hozta, hogy valuta van a birtokukban. Hogy ne kelljen a pénzváltással idôt tölteni, három órácskára kellene nekik egy kis román pénz, hogy gyorsabban menjen az ügyintézés. De persze nem csak úgy, minden biztosíték nélkül kérik, cserében hajlandók jótevôjüknél hagyni egy irattartót, tele valutával. "Mesehôsünk" nem fog gyanút, sajnálja a szerencsétlenül jártakat és a lelket nyugtató garancia ellenében odaad nekik 2200(!!!) lejt. És tegyük hozzá: ki sem bontja az irattartót, hogy megbizonyosodjon, valóban ott van-e az idegen pénz. Ekkor még nem is sejti, hogy ô az, aki szerencsétlenül járt, hisz ilyen üzletbôl csakis vesztesen kerülhetett ki. Becsületes személy lévén kivárja a három órát és csak ennek lejárta után jut eszébe felbontani a táskát. Ekkor érte a meglepetés, hiszen amint az várható volt, a pénznek hûlt helye volt, és talán e pillanatban eszmélt fel, milyen sokba is került neki jóhiszemûsége. A történet hallatán sajnáljuk ugyan, hisz szegény csak segíteni akart és ott maradt a nem lebecsülendô összegû kárral, de valójában ezt saját butaságának is köszönheti. Hisz manapság, amikor nap mint nap halljuk, látjuk, hogy lakhelyükön keresik fel az embereket és különféle olcsó, tündérmesébe illô kifogásokkal próbálnak meg pénzt kicsikarni belôlük, nem árt nyitott szemmel járni és józan ésszel viszonyulni a "kéregetôkhöz". Amikor úton-útfélen csalók próbálnak elszédíteni, idegen személyeknek pénzt adni nagyon merész dolog. Talán nem tanácsos azt hinni, hogy ha mi becsületesek vagyunk, akkor más is az. Történetünk fôszereplôje bizonyára megtanulta e leckét.

Félsziget Fesztivál

Víkendtelepi pancsolás, az egykori egyetlen színpad elôtt spontán buli, halálugrások a daruról, begyógyult szemû táborlakó-szórvány. Aki bújt, bújt, legtöbbjük még a sátrak körül heverészik, a tûzô napot nehezen lehet viselni. Szôlôt, almát vásárolnak a lányok. Félszigeti korzó a Sörpatikához vezetô út, rajta sétálnak a táborpolgárok, ki így, ki úgy. A Diamond Rhytm dzsessz-bluesának hangjai melengetik a Zakuska színpad körül ôgyelgô szíveket, békeidôk hangulata árad. És csütörtök délután megdörrennek a gitárok, a színpadok elôtti dühöngô mindenhol benépesül.

A Víkend színpadon a Depressziót nem más, mint román rockszentháromság (a másik kettô, és ez pusztán személyes vélemény: az Iris és a Cargo) egyik oszlopos tagja követte: a Phoenix hatalmas bulit nyomott – összes nagy dalukat eljátszották a "srácok", magyar, román és külföldi együtt ropta a táncot a zsúfolásig telt focipályán, sodró erôvel döngölt a hangfalakból a bluesba és etnóba oltott, ôsi hard rock. A Félszigeten immár másodszor.

Fél tizenegytôl a magyarországi alternatívok dinoszaurusza, a Kispál és a borz lépett színpadra, hasonló sikerrel, ôket a Vita de vie követte. Persze máshol sem kongtak a nézôterek – a Maros színpadon a fesztivál visszatérô vendégének zenéjére, a Zanzibar hangjaira mulatott a jókedvû nagyérdemû, a Parazitii-koncert alatt söröztünk, de biztos tetszett azoknak, akiknek tetszett. A stílusbeli változatosságról az Anima Sound System gondoskodott, a tegnapot (ez esetben tegnapelôttöt), stílszerûen a Yesterdays zárta. A Zakuska színpadon a Zakuscát kaptuk el. Nem a lájbifalvi nagymamatalálkozó fôzôversenyérôl van szó, hanem a legnagyobbrészt marosvásárhelyi profi zenészekbôl (értsd, többen a filharmónia tagjai, de ha nem is, konzit végzettek) álló, világzenét dzsesszel, funkyval, etnóval és latin ritmusokkal keverô együttesrôl, amelynek tagjai szinte megmozdították a színpadot körülölelô sátrat. Csak így tovább!

*

A Live!Boxot (értsd Élô!Doboz) még szerelték, Weöres Sándor verseit már énekelték mások, és lassú hullámzásba kezdett a tábor. A délelôtt, mint olyan, nyilván irreleváns periódus, hasonló az alaszkai télhez: néhány agonizáló magányos farkason kívül életjelet találni lehet, életet látni már kevésbé. De életet mutat meg a doboz, táboréletet. Eléállsz és beszélsz – témák, azok vannak. Naponta változók. Elmondhatod például, hogy aki nincs itt, az mit veszített, de ha marháskodni van kedved, akkor 10 másodpercen át grimaszkodhatsz is a kamerába. A legjobb szövegek és legagyalágyultabb pofázmányok felkerülnek a fesztivál honlapjára, koncertszünetekben a kivetítôkre is.

Akik nem grimaszolnak, azok fényképezhetnek, hiszen mindennap díjazzák a fesztivál-fotóversenyt. Öt kategória, digitális fényképezôgép: Portrék, Ritmus, Kontrasztok, (m)Ámor és Így lakunk mi.

És ha fénykép, akkor film is. Nagy népszerûségnek örvend a Félsziget Mozi. A 15/11 klubban berendezett tábori mozgóképszemlén több neves filmfesztivál Best Of-je, azaz a legjobb filmekbôl álló összeállítása mellett megnézhettük Alexandru Solomon A nagy kommunista bankrablását, Zack Snyder 300-át és a Shrek 3-at is, ha éppen nevetni volt kedvünk. Legjobb filmjeivel jelentkezett az Alter-Native, az Astra Film Fest, a B-Est, a Film.Dok, a Mediawave, a Simultan, a TIFF és a Trés Court. A nagyjátékfilmekbôl ma Pálfi György Taxidermiája és Mel Gibson Apocalyptója van soron. Mûvérkedvelôknek mindkettô nagyon fincsi!

Ma már nélkülözhetetlen környezetünkben, behálóz, letaglóz, idônket elrabolja, világpolgárokká alakít… a számítógép. A Félszigeten 30 géppel felszerelt internetsátorban lehet üzenni, csevegni, élményt megosztani messzi idegenben levôkkel. A sátor 10-tôl éjjel 2-ig várja a netszörfözôket. Egy óra a megengedett használati idô s a jóindulat mások iránt. Két kolozsvári magáncég biztosította a felszerelést, a kapcsolatot a Klicknet, az üzemeltetést pedig az e- transzilvánia egyesület. Igazi összefogás magánszféra, állami intézmény és civil szervezet között. Farkas András internetsátor-felelôs szerint eddig több mint ezren vették igénybe a szolgáltatást, s igen népszerû az SMS-fal is, ahova bárki üzenhet a Félsziget-lakókak. A képernyô a Víkend színpad mellett követhetô. Tegnap délig 72-en üzentek…

Tekered, hogy beleizzadsz, vállvetve ellenfeleddel, felcseréled a jobbat a ballal, s már nem is tudod, hol vagy: a Félszigeten vagy a Maracana stadionban; tizenegy falábú kapitányaként egyszerre forgatsz, dobbantasz, s ha sikerül, gólt is lôsz. Ez a csocsó, az asztalba zárt foci, ahol a sportszenvedély mellett kézügyesség, gyorsaság, figyelem is kell. Nem tiltott az alkohol, a cigaretta, s egyéb zavaró körülmény. A Félsziget legnagyobb mérkôzéseit Korodi Attila környezetvédelmi miniszter és Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke alkotta csapat vívta.

Itt megengedett, sôt ajánlott, nem kerget rendôr, polgárôr, nincs büntetés, csak jutalom kilátásban. A mûvésztelep arra ad lehetôséget, hogy kiéld fantáziád, furcsa formákban, színvilágban, graffitisen. 11 csapat nevezett be a versenybe, volt aki elôre elkészített rajz után, mások azonnal ihletlenyomatot fújtak fel a falra, két- három órán át festékbûzben, sörmártottan, alternatív zeneburkolatban. A tét: ingyenszolgálat a mûvészsátorban: testfestészet, különleges frizura, bármi, ami más, új. Végül is a világ állandóan megújuló alkotás. Még itt, a Félszigeten is. Falakon, képeken, karon és bokán, arcon és intimebb részeken ott a jel, amely megkülönböztet, félszigetesít.

Péntek, dél. Pangás a szigetutcán, elsô kávék és sokadik sörök. A MIÉRT- sátor körül már nagyobb a mozgás, és ahogy elhagyja a strandkaput, napfürdôzô sokadalom közepén találja magát a táborlakó. A strandolók legtöbbjén karszalag: átvándoroltak a gáton a fesztiválozók, aki jegyet vett a bulira, ingyen fürödhet. Imitt békés rockerek szunyókálnak a füvön, amott harsány punkok viháncolnak a vízibiciklin. A szabadságérzet, mint olyan, mosolyogva sütteti a hasát a nappal.

Az Exit klubban épp színházat játszanak – négy egyéni mûsorral várta az EXI-T-heatre a pénteki táborpublikumot, a magyar nyelvûeket Szilágyi Ágota és Varga Márta adta elô. És a közönség is megjelent, mi több, szép számban – a Sörgyári capriccio és a Patty Dipphusa nagy sikert aratott. Mulatók, halálugrók, feredôzôk, lustálkodók, sörözgetôk, kurjongatók félszigeti gyûrûjében.

De a komp körül is zajlott az élet: a mûvésztelepen Kovács András Ferenccel Gáspárik Attila beszélgetett, és jelen volt a színmûvészekbôl álló Transylvanian Bú Bolys együttes is. Ôk zenésítették meg elôször KAF Jack Cole-dalait. Újra fellépett a telepszínpadon Kiss Barna és Kisfalusi Lehel, ezúttal nem pajzán Weöres-versekkel, hanem XX. századi magyar költôk megzenésített mûveivel. A Zakuska- színpad elôtt is szép számú közönség. A marosvásárhelyi Slip zenélt nekik, ôket a Traffic TCB követte. És nemsokára megmozdult a tábor. Hangpróbák akkordjait hozta a szél…

Bia: – Azért jöttem, hogy bulizzak, a koncertekért, a barátokért. Hogy jól érezzem magam. Nagyon meg szeretném nézni az Ossiant, a múltkor lemaradtam róla. A tavaly voltam elôször és nagyon jól éreztem magam. Szuper a szervezés, csak kár, hogy egy-egy hasonló stílusban fogant koncert egymásra csúszik. Úgy érzem, nagy buli lesz.

Tudor: – A véletlen hozott. Bihar megyébôl származom, ott is élek, még nem jártam Marosvásárhelyen. Ráakadtam a Félsziget honlapjára, és láttam, hogy a képzômûvészek pályázhatnak, sikeres pályázat esetén pedig alkothatnak a Mûvészzónában, a szervezôk állják a szállást, a jegyet. Én festômûvész vagyok, elküldtem néhány munkám fotóját. És cserébe kaptam egy meghívót. A téma tûz és víz, tág teret hagy az alkotói fantáziának. Jelenleg az ihletet keresem, de egyelôre csak sörre bukkanok... Hehe. A gyorsan jövô múzsa az igazi múzsa. Egymásra várunk jelenleg.

Aki netán unatkozik, az különbözô társasjátékot bérelhet, hogy elüsse koncertekig az idôt. Van itt minden: kártya, sakk, táblé, s új játék is tömkelegével. A legmenôbb a hekk-mekk, Németországból begyûrûzô játék, amolyan römi és kártya keveréke, ahol kukacokat kell begyûjteni s elveszíteni, ha a dobókocka nem úgy fordul, ahogy szeretné a játékos. S hogy fele sem tréfa a dolognak, az biztos: lesz ebbôl országos bajnokság szeptemberben Kolozsváron és októberben a németországi Essenben rendezik a világbajnokságot. Akinek meg nincs befogadóképessége az új dolgok iránt: szkanderezhet, pókerezhet, karaokéra nevezhet be helyileg. A legnagyobb díj: aki nyer, eljöhet jövôre is a Félszigetre… visszatérô bajnokként.

Igazi bajnokságok zajlanak a víkendtelepi pályákon. Akár egy kis olimpia is lehetne ebbôl, hiszen 24-en neveztek be tollaslabda-, 17-en tükrözés, 20-an egyéni úszás, 84-en asztalitenisz-versenyekre, de összeállt a bajnokság labdarúgásból is 19 csapattal, kosárlabdából 11 csapattal és úszásból 5 csapattal. Az elmúlt napokban már eredmények is születtek. Íme: Tollaslabda, fiúk: 1. Sárosi Attila, 2. Florea Emil, 3. Szávuj Péter. Lányok: 1. Balogh Tímea, 2. Dragomir Melinda, 3. Kardos Kinga. Asztalitenisz, fiúk: 1. Páll András. 2. Kisfaludi Zsombor. 3. Doica Rodrig. Lányok: 1. Márton Tímea, 2. Kovács Tímea, 3. Kristály Franciska.

Kosárlabda, fiúk: 1. Várudvar, 2. K.H.D., 3. Várad. Lányok: 1. Sharky, 2. Asszimiláció, 3. Mindegy. Úszás, egyéni, fiúk: 1. Majoros Attila, 2. Orbán Attila, 3. Job Ambrus. Lányok: 1. Veres Ágnes, 2. Ganj Cristina, 3. Csesztanovics Judit. Tükrözés, fiúk: 1.Vas Zsolt , 2. Jéra Csaba, 3. Pál Botond.

A bajnokságok a hét végén is folytatódnak. A nyertesek a támogatóktól pólókat, sapkákat és a csapatsportok gyôztesei labdákat is kaptak, emellé pedig érem és oklevél is járt.

Búvárruhához hasonló mez, karbidlámpák, sisakok furcsa kirakóvására, elbûvölô képek várják az érdeklôdôket a Kolozsvári Amatôr Barlangászkör sátránál. Furcsa, különleges és csodálatos az a világ, ahova csalogatnak. Ehhez a sporthoz, hobbihoz egy kis fanatizmus, természetszeretet és örökös kíváncsiság kell – mondják a vendéglátók, Görög István alelnök és Keresztes Anikó titkár. S hogy e "szakma" terén nem akárkik jöttek ide, bizonyítékul álljon itt néhány adat: 1957-ben találták meg kolozsvári alpinisták a Szelek barlangját, a feltáráskor, amelyet a román barlangászat atyja, Emil Racovita vezetett, rájöttek, hogy nem akármilyen lyukra bukkantak. Kiderült, Kelet-Európa harmadik legnagyobb barlangját találták meg. 1966-ban létrejött a Kolozsvári Amatôr Barlangászkör. Több tucat barlangot tártak, térképeztek fel Bagaméri Béla vezetésével, aki most 82 évesen is az új nemzedék mellett áll. Miért a Félszigeten?

Mert kell az utánpótlás. A fiatalok szórakozási, kikapcsolódási igényei átalakultak. Egyre kevesebben választják a természetjárást, hát még a barlangászatot. Próbálnak érdeklôdôket, tagokat toborozni. Kíváncsiskodók vannak, csodálják Szilágyi Palkó Pál fotóit. Aztán továbbállnak. Pedig tombola is van. Aki helyesen felel három kérdésre, kirándulást nyerhet a Szelek barlangjába. Nem akárhova! Érdemes kipróbálni, betévedni e sátorba, mert a "barlang nem mindig sötét…", ahogy a barlangászinduló kezdôsora is állítja.

Ha nem vigyázol, benne lehetsz a tévében! A Félsziget Web rád is figyel! Öt kamera követi élôben az eseményeket. Egy a Víkend, egy a Maros színpadon, s egyenesben lehetsz a világgal a live boxban, ahol mától két napig grimaszversenyre lehet benevezni. S a civil sátor életét is figyeli a felvevô. Igaz, úgy tûnik, még nem elég ismert ez a lehetôség.

Az ókorban római erôdített tábor és városka állt a késôbbi Dunapentele területén. A helység déli részén, az Öreghegyen tárták fel az erôdítés egyik kapuját, sarkát, fürdôjét és az állatviadalok számára épített oszlopcsarnokát, valamint temetôjét is.

A római kori Intercisa második elnevezését az Árpádok idején itt mûködött Szent Pantheleon apátságról nyerte. A múlt század harmincas éveiben mintegy 3900

lakosú Fejér megyei község fövényfürdôvel, két gôzmalommal, vasúti és gôzhajóállomással, valamint cementgyárral büszkélkedhetett.

Aztán a szocializmus nagy építkezése közepette arra ébredtünk egy napon, hogy "kitüntetô" Sztálinváros nevet kapott az erôltetetten iparosított, a vonzáskörzetébe tartozó népességgel felduzzasztott település. Majd a véres kezû generalisszimusz halála után ismét "kereszteltek", éspedig Dunaújvárosra. De a folyam két partja között még sokáig csak komphajóval lehetett közlekedni. Mígnem megépült a "végleges" híd.

Az Auto Bild Magyarország címû képes folyóirat 2005 ôszén beharangozta, hogy 2006 tavaszán átadják az itteni Duna-hidat. Valójában csúszott a program, mert mint a közelmúltban a televízióból értesültünk, csak most, júliusban került sor (Gyurcsány Ferenc kormányfô jelenlétében) az ünnepélyes aktusra. Ebbôl következtetve megtörténhet, hogy – a korábbi elképzeléstôl eltérôen – 2015-ig sem épül meg a Magyarországot kelet-nyugati irányban középtájt átszelô M8-as autópálya. Pedig milyen elônyösnek ígérkezik a mi szempontunkból is, hogy például a Balaton északi csücskét, Veszprémet, Ajkát, Körmendet, Szombathelyt, Zalaegerszeget stb. anélkül közelíthetjük meg, hogy Budapest vagy Szeged felé kerülnénk.

Az új sztráda amiatt is nagyszerûnek ígérkezik, hogy kelet felé haladva Kecskemétnél kétfelé ágazik. Az egyik pálya Békéscsabának veszi az irányt, míg a másikon Lajosmizse érintésével a Nagyvárad közeli határállomáshoz érkezünk. Vagyis az észak-erdélyi, ma még alig körvonalazódó autópályához.

Az M8-as e szakaszán elsônek a Pentele-híd készült el. Ahhoz "varrták, varrják" hozzá a gyorsforgalmi utat, amelyen majd óránként 130-as tempóval lehet száguldozni. A hídon, a Duna fölött is, miközben elkülönített pályákon gyalogos- és kerékpáros-forgalom zajlik – nyilván sokszorosan lassabban.

Hát igen, ehhez foghatót még hiába keresnénk csodás országunkban. De a formája alapján kosárfülesnek mondott és leírt mûtárgy világviszonylatban ugyancsak kiemelkedô és egyedülálló mûszaki adatokat hordoz magában. Mindenekelôtt az érdemel figyelmet, hogy a dunavecsei parton megépített középsô, leghosszabb hídelem 307,8 méteres. Az elkészült hídrészt uszályokon vitték az addigra bebetonozott pillérekhez, majd rájuk, végsô helyére emelték. A hídpillérek cölöpalapokon nyugszanak. Ezek a vasbeton cölöpök több mint 1 méter átmérôjûek és körülbelül 20 méter mélyre érnek le a folyam medrében.

A Pentele áthidaló íveinek magassága 48 méter, a híd szélessége a járdával és bicikliúttal együtt 44 méter, ami országos rekord. S az ilyen típusú hidak között ez a leghosszabb a földkerekségen.

Az építményt, mely Dunaújváros jelképe lesz, a FOMTERV tervezte, neki köszönheti a helység az ívhíd szép alakját. Az új átkelôhely kialakításához csak a ThyssenKrupp Ferroglobus cég közel 3200 tonna acéllemezt szállított partnerének, a Ganz Acélszerkezet Rt.- nek. Olyan szilárd létesítményrôl van szó, amely kibírja, hogy 40 tonnás teherautók 5 méter távolságban kövessék egymást a hídpályán. Különben a kosárfüles ívhíd teljes tömege 6000 tonna.

Ajtay László

A koncentrációs táborok rabjutalmazó bordélyházairól nyílt kiállítás a németországi Ravensbrückben, az egykori nôi láger helyén.

A "speciális blokkok", vagyis a tábori bordélyházak története hosszú évtizedeken át tabunak számított a haláltáborok túlélôinek körében, legtöbben szégyenük miatt nem akartak emlékezni a világháború alatti eseményekre.

Heinrich Himmler 1941-ben rendelte el a koncentrációs táborokban bordélyházak felállítását, a náci vezetô ugyanis úgy gondolta, hogy a férfi rabok jobban teljesítenek a munkatáborokban, ha jutalmuk szex lehet. Himmler emellett a táborok férfilakói közötti szolidaritás megbomlasztására is alkalmasnak találta a "speciális blokkok" létrehozását.

1942-tôl kezdve 200-300 nôi fogoly került ki a ravensbrücki nôi táborból, akiket 10 koncentrációs táborba osztottak szét. A prostitúcióra kényszerített nôk keresztények voltak, többségük "antiszociális" magatartása miatt került fogolytáborba. Bár a náci Németország hivatalosan törvénytelennek minôsítette a prostitúció intézményét, az SS elit alakulatai elégedettek voltak a tábori bordélyházak üzemelésével, így elkerülhetônek látták a homoszexualitás katonák közötti megjelenését is.

A prostituálttá vált foglyok közül sokan önként jelentkeztek a feladatra, mivel azzal hitegették ôket, hogy hat hónap elteltével szabadon távozhatnak. Késôbb névsor alapján, végül pedig már a gyengélkedôrôl is vittek el nôket.

Kiváltságos helyzetük kimerült abban, hogy nem kellett tábori ruhát viselniük, fizikailag viszont teljesen tönkrementek, fertôzéseket kaptak el, kísérletezések alanyaivá váltak, abortuszra is kényszerítették ôket. A nôknek minden este két órát kellett szórakoztatni a rabokat.

A megjutalmazottak számára két birodalmi márkába került a nôkkel töltött 15 perc. A tarifát sokan a még életben lévô rokonok által küldött pénzbôl tudták fizetni, az összegeket a német tisztek tábori számlán tartották nyilván.

A haláltáborok felszabadulását követôen a "speciális blokkok" történetét mély hallgatás fedte, a túlélô nôk és férfiak egyaránt tartottak a megszégyenüléstôl és a megbélyegzéstôl.

A Berlin közelében fekvô ravensbrücki nôi táborban történészek szerint legkevesebb 40 ezren lelték halálukat.

Egészség, életmód

A leptospirosis

Az állatról az emberre terjedô heveny és gyakran súlyos fertôzés, amely többnyire érinti a májat és egyéb szerveket is, mint például az agyhártyát vagy a vesét.

A betegség tünetei a hirtelen kitörô láz, hidegrázás, hasi fájdalom és izomfájdalom, különösen a lábszár izmaiban. A kötôhártya begyullad, kiütések jelennek meg a bôrön, a tüdô is érintetté válhat. A heveny kezdet után láztalan idôszak következhet, majd a második fázis veszi kezdetét, amikor az elsô napokban jelentkezett tünetek újra visszatérnek, az agyhártyagyulladás jelei észlelhetôk és nyirokcsomó-duzzanat is elôfordulhat.

A betegséget a Leptospira interrogans típusai okozzák. A leggyakoribb hordozók a vadon élô rágcsálók, a patkány. Vizeletükkel ürítik a kórokozókat, amelyek megfertôzik a talajt, a felszíni vizeket. A háziállatok – a kutya, a sertés és szarvasmarha, amelyek gyakran válnak hordozóvá – a fertôzött talaj, víz, takarmány révén kaphatják meg. A betegség az egész világon elôfordul, és gyakrabban, mint ahogy feltételezik. Az emberre a Leptospira-hordozó állat vizeletével fertôzött ételek és italok elfogyasztása révén terjednek át. A kórokozó az apró bôrsérüléseken és a kötôhártyán hatol be a szervezetbe. Számos megbetegedés a fertôzött vízben való fürdés következménye. Az állattenyésztô telepek melletti mocsaras terület, ahova a fertôzött állatok vizelete kerül, veszélyes mind az állatok, mind az emberek számára.

A leptospirosis szövôdményei a szívburokgyulladás, a nem fertôzô agyhártyagyulladás, veseelégtelenség és a masszív vérzés lehet.

A kezelés kórházban a leghatékonyabb, és különösen akkor, ha minél hamarabb elkezdôdik.

A lappangási idô 7-14 nap, a betegség néhány naptól három hétig, egy hónapig is eltarthat. A kórokozók a betegség 10. napja és hatodik hete között a vizeletbôl kitenyészthetôk. Az antibiotikumok közül a pencillinre, tetracyclinre, streptomicynre és eritromicynre érzékenyek.

Figyelni kell a veseelégtelenség tüneteit is, hogy szükség esetén kezelni lehessen.

A kórokozók szárazságban, a 60 foknál magasabb hômérsékleten, fövô vízben, savas közegben elpusztulnak.

Az ételmérgezések

Az élelmiszer-mérgezések nyáron, nagy melegben sokkal gyakoribbak, mivel ilyenkor hamarabb romlanak az ételek, és gyakrabban fordul elô a nem iható víz fogyasztása, ami véletlenszerûen, például fürdôzés alkalmával is a szájba kerülhet.

A leggyakrabban a tojás (különösen a récetojás), a tojáspor, a hús (konzervek), a halhús, a tejtermékek (tejszín, tejföl, túró), a krémek, majonézek okozhatnak mérgezést.

Gyakran elôfordul, hogy ezen élelmiszerek kinézetébôl, szagából és ízébôl nem állapítható meg, hogy romlottak.

A betegség tünetei két-három órától két-három napig terjedô idôszakban jelentkezhetnek, attól függôen, hogy milyen mikroorganizmusok idézték elô a mérgezést. A tünetek: láz, rossz általános közérzet, hasmenés, alhasi fájdalmak. Esetenként nincs láz, hasmenést sem észlel a beteg, csak a rossz közérzet, a fejfájás, a hányinger, hányás utal arra, hogy baj van.

Ilyenkor minél hamarabb a családorvoshoz kell fordulni, hogy ne súlyosbodjon a beteg állapota.

Az élelmiszer-mérgezések megelôzésének aranyszabályai a következôk:

1. Gyakran kell kezet mosni vízzel és szappannal az ételek elkészítése és étkezés elôtt, valamint a WC használata elôtt és után.

2. Felhasználás elôtt a gyümölcsöket, zöldségeket bô vízsugárral meg kell mosni.

3. Csak a megfelelôen feldolgozott élelmiszereket szabad fogyasztani.

4. Az élelmiszereket teljes mértékben fel kell dolgozni.

5. Elkészítés után az ételeket azonnal el kell fogyasztani.

6. A feldolgozott élelmiszereket az elôírásoknak megfelelôen (letakarva) kell tárolni.

7. Kerülni kell a nyers és a feldolgozott élelmiszerek közötti kontaktust.

8. A konyha minden részében tökéletes tisztaságot kell tartani.

9. Óvni kell az élelmiszereket a rágcsálóktól, rovaroktól és más állatoktól.

10. Csak ivóvizet szabad használni az ételek készítéséhez.

A megelôzés eszközei egyszerûek, mindenki ismeri, és mindenkinek a rendelkezésére állnak. Saját magatartásunk meghatározó jelentôségû egészségünk megôrzésében a nyári meleg napok során is.

Hogyan elôzhetjük meg a vírusos agyhártyagyulladást?

A központi idegrendszer fertôzéseit (ezek közé tartozik az agyhártya és a gerincvelô gyulladása is) vírusok, baktériumok, gombák okozhatják.

A kór a beteg személyekkel való közvetlen kapcsolat útján terjed (különösen gyerekközösségekben), de a nem megfelelô higiénés körülmények, kézmosás elmulasztása, fertôzött élelmiszerek fogyasztása, a belélegzett kórokozók, egérharapás, szúnyog és egyéb rovarok csípése is okozhatja.

A betegség általános rossz közérzettel, erôs, nem múló fejfájással, nyaki és háti merevséggel és a fényre való érzékenységgel kezdôdik.

A tünetek jelentkezésekor azonnal a családorvoshoz kell fordulni. Az általános, a már korábban ismertetett higiénés elôírások betartása mellett a nagyobb fertôzésveszélynek kitett személyeknél a megfelelô öltözékkel kell megelôzni a rovarcsípéseket, a rágcsálók harapását, nem ajánlatos közvetlenül a fûre feküdni, s tartózkodni kell a fertôzésveszélynek kitett állatoktól.

Dr. Morariu Silviu elôadótanár, közegészségügyi igazgató

Már egy hónapja tart a lakosság egészségi állapotának a felmérése. A családorvosnál való jelentkezéskor a gyerek-, kamasz- és felnôttkori betegségekrôl, a közeli hozzátartozók betegségeirôl feltett kérdésekre kell válaszolni. Ezenkívül a vizsgált személy életmódjáról, táplálkozási, alkoholfogyasztási szokásairól, továbbá egyéb káros szenvedélyeirôl érdeklôdik a családorvos, majd az általános vizsgálat (testsúly, magasság, vérnyomás, pulzus mérése stb.) következik.

A 18 éven aluliaknál az értelmi, szellemi fejlettségre, a különbözô beszéd- és egyéb érzékszervi zavarokra is figyelnie kell az orvosnak, aki az általános anamnézist követôen dönti el, hogy milyen laboratóriumi vizsgálatokat kér. A 18 év alatti személyeknél a teljes vérképet, a szervezet vastartalmát (sideremie), a vércukorszint, a kreatinin meghatározását, a vizeletet és a garatváladék vizsgálatát kérik. 18 év fölötti pácienseknél a májfunkciós próbákat, a koleszterinszint, a trigliceridek, a kreatinin meghatározását, vizeletvizsgálatot és teljes vérképet kérhet, attól függôen, hogy milyen kockázati tényezôk merülnek fel.

A laboratóriumban nyugodt állapotban (a stressz befolyásolja a vércukorszintet), reggel, éhgyomorra kell jelentkezni. A vizsgálatok értékét befolyásolhatja a reggeli kávé, az elôzô napi, túlzásba vitt édesség, hús, zsiradék, zöldség fogyasztása.

A vizsgálat elôtt 48 órával nem tanácsos alkoholt fogyasztani, de a sok folyadék is befolyásolja az eredményeket, valamint a reggeli dohányzás és az aznapi reggeli torna, amit erre az alkalomra érdemes kihagyni.

Kilátások

Amerikai orvosok új kezelési módszert fejlesztettek ki a krónikus fájdalmak ellen: az agyban képesek az eredeti sérülésre vonatkozó emlékeket és az ezekhez kapcsolódó fájdalomérzést befolyásolni. Így mérséklôdött a fájdalom erôssége és gyengébbek lettek a fájdalmakkal összefüggô érzelmek is – írja egy amerikai szaklapra hivatkozva a wissenschaft.de. A német tudományos portál utal arra, hogy ezt eddig csak kísérleti állatoknál sikerült bizonyítani, de a kutatók úgy vélik, hogy a jövôben hasonló stratégiával javítani lehet a krónikus fájdalmakkal küzdô páciensek életét is.

Vania Apkarian és kutatótársai arra hívták fel a figyelmet, hogy az eddigi terápia során mindig a testbôl az agyba irányuló fájdalomjeleket akarták befolyásolni. Ugyanakkor korábbi vizsgálatok már bizonyították, hogy a krónikus fájdalmakért felelôs okok egy része az agyban keresendô. A fájdalom akkor keletkezik, ha az emlékezet az eredeti, általában már régen megszûnt, fájdalmat kiváltó okot idézi fel. Ez az érzet aztán az agy központi ellenôrzô területén, az úgynevezett prefrontális cortex-ben "bennragad". Az emlék aztán felidézi magát a fájdalomérzést is, és továbbra is kiváltja, amíg ott marad a cortexben. Éppen ezért Apkarian véleménye szerint a fájdalmat csak akkor lehet hatékonyan kezelni, ha magát az agyat kezelik.

Az orvosok cycloserin nevû antibiotikumot találtak a leghatékonyabbnak. Ez a szert eredetileg a tuberkulózis gyógyításakor használták, de korábban már hatékonynak bizonyult a félelem és pánikkitörések gyógyításában is. Ez utóbbiak ugyancsak a prefrontális cortexben keletkeznek. A tudósok most az állatkísérletek után azt akarják kipróbálni, hogy a hatóanyag az embereknél is ugyanolyan fájdalomcsillapító hatású-e. "Abban bízunk, hogy az emberek azt mondják: még vannak fájdalmaim, de már nem zavarnak" – idézi Apkariant a wissenschaft.de.

Az elôrehaladott cukorbetegség jellemzô következménye a lábszár és a lábfej vérellátásának romlása, a bokatájék duzzadtsága, a lábfej deformációja. Az utóbbi tünet azonban megtévesztô – állítják német kutatók, akik az elformátlanodást az érintett terület csontjain keletkezett apró repedéseknek tulajdonítják. A hajszálrepedések okának pedig nem a betegséget, hanem a csontok túlterhelését tartják.

A csontvázuk egy-egy behatárolt részét tartósan, ismételten és erôsen terhelô sportolók esetében megfigyelték, hogy érintett végtagjaik deformálódnak, mert a túlzottan igénybevett csontokon elôbb hajszálrepedések keletkeznek, amelyek miatt az izmok, a szövetek is megduzzadnak. A túlterhelés a csont fáradásos törését is eredményezheti, ami nem azonos egy egyszeri, hirtelen nagy erôbehatást, például egy elbotlást követô bokatöréssel. A sportolókat a fájdalom azonban figyelmezteti a kialakuló bajra, ezért a csontkárosodást meg a tag torzulását megfelelô gyakorlatváltással és tartós pihentetéssel is megelôzhetik.

Ám a csontok finom hajszálrepedései, majd az azt követô lábtorzulások már mind több esetben tapasztalhatók a diabéteszes cukorbetegeken is. Ami pedig különösen veszélyes, hogy náluk nem lép fel a figyelmet felhívó fájdalom, és már csak akkor panaszkodnak, amikor a lábtorzulás szembetûnô, például a lábfejük nem fér be a megszokott, kényelmes cipôjükbe. Az ilyen túlterheléses láb-elformátlanodás az úgynevezett Charcot- lábra, az idegi eredetû ízületi gyulladás okozta duzzadásra emlékeztet, amit diagnosztizáltak már alig mozgó, de idegkárosodással sújtott leprásokon is.

A jelenséget és okait kutatja a düsseldorfi egyetemi klinikán dolgozó Andreas Richter diabetikus és Ludger Poll radiológus. Tizenkét, ilyen panasszal jelentkezô cukorbeteg páciens vizsgálata során azt észlelték, hogy a lábuk duzzadását, ödémásodását a cukorbajra kevéssé figyelô, nem specialista orvosok értrombózis vagy fertôzés következményének tulajdonították, s ezért antibiotikumokkal igyekeztek gyógyítani. (Mentségükre szóljon, hogy az egyszerû röntgengépek felvételein nem észlelhetôk a csontok hajszálrepedései.) Ezért a düsseldorfi kutatók a röntgen után a gyanús csontokat MRT (mágneses rezonanciával mûködô tomográf, képalkotó) készülékkel is vizsgálták, ami már kimutatta a gyanított repedéseket.

Tizenegy betegük lábának károsodását több héten át viseltetett, levehetô gipszkötésekkel sikerült megszüntetni – az Archives Orthopedic and Trauma Surgery (Ortopédiai és Baleseti Sebészet) c. folyóirat 127. számában közzétett jelentésük szerint. Nyolcuknak teljesen rendbejött a lába, háromnál maradt enyhe arthrózis (nem gyulladásos ízületi betegség), egy betegnél pedig nem szûnt meg a felpuffadás, de a csontjai neki is teljesen rendbejöttek.

Igazolódni látszik, hogy a cukorbetegek Charcot- lábát sokkal inkább mechanikus terhelések okozzák, mint a vérkeringés kedvezôtlen változásai.

-szûcs-

Július 14-i összeállításunkba sajnálatos elírás csúszott be. A dr. Kikeli Pál professzorral készült interjúban, a 2000-es lakossági szûrôvizsgálatot leállító államtitkár neve helyett a dr. Deac Radu professzor neve jelent meg, amiért az érintett elnézését kéri a szerkesztô.

Összeállította: Bodolai Gyöngyi

A magyarság, amelynek lényegét kérdezem, történelmi jelenség. Az átöröklés, mely folytonosságát biztosítja, nem testi, hanem lelki. (Babits Mihály: A magyar jellemrôl)

Nemzetünk kegynapjain magunkon érezzük történelmünk óvó pillantásait, de nem tudjuk pontosan, mi lenne a legtökéletesebb reakció erre a kihívásra. Emlékezetünkben kutatgatunk a mintacselekvések után, mert a porosodó, néma betûk túlfûtöttségét nehézkesen érezzük át. Lelki szemeink elôtt sorakoznak olyan letûnt ideák, mint az eposzi hôsiesség, az önfeláldozó hazaszeretet, az ész és az érzelmek patetikus bálványozása, de szinte fogvacogva idegenkedünk tôlük… A következô pillanatban már érezzük, de nem tudjuk kimondani, hogy mi valami újra lennénk alkalmasak. Az érzéseinket azonban nem tartjuk annyira érdekfeszítônek, mint a tapasztalatainkat, így nem is boncolgatjuk. Az új idea tehát "kiolvashatatlanul" kavarog bennünk, mi pedig tanácstalanul toporgunk az ünnep pillanataiban.

Egy élesztgetô kérdés nyugtalaníthat minket: "Meddig téblábolunk? Mikor fogjuk kimondani, hogy mi az, amit érzünk?" Talán akkor, ha megerôsödtünk. Már többször megpróbáltuk, tudjuk a történelembôl. A kudarcok talán jobban elkeserítettek, mint más nemzeteket, s sokszor a rezignációt állítottuk magunk elé védôpajzsként. Ennek a sajnálatos ténynek a nemzet lélek-tükrében, az irodalomban is megvannak a lenyomatai. Már Berzsenyinek A magyarokhoz (I–II.) címû ódáiban, Kölcseynek a Himnuszban, Vörösmartynak a Szózatban is nemes példákat kellett kiemelniük a múltból a nemzet lelkének hajnalodásáért. Petôfi szenvedélyesen élt jelenében. Hû maradt szôlôszem- hasonlatához: a nemzet apostolaként vállalta Szilveszter önfeláldozó "sugár"-szerepét. Lángoló költészete pecsétként nyugszik eszméinek romjain.

Ady magatartása már közelebb áll hozzánk, hisz ô elôdeinek kiábrándultságára tekint hol részvéttel (A fajok cirkuszában), hol cinikusan (Nekünk Mohács kell). Mi is érezzük, hogy önkifejezés nélkül csak a kihunyt, néma csillag-lét lehet a miénk, melynek nincsen sem jelene, sem jövôje. Nem akarunk nyom nélkül eltûnni, ennyi hiúsággal tartozunk az utókornak, mert mi lesz akkor, ha nem lesz érdemes ránk visszagondolni? Mindig ezért kezdjük az elején: birtokolni akarjuk elôdeink sikereit és kudarcait, a történelmet. Nélküle nemcsak gyökértelennek, hanem értéktelennek is érezhetjük magunkat. De ugyanebben az emlékezô pillanatban rádöbbenünk a szívszaggató paradoxonra: ha valami újat, egyénit akarunk magunk után hagyni, akkor el kell fordulnunk a múlttól, le kell rombolnunk magunkban valamit. Jelenleg mintha a szenvedélyes szemlélôdés állapotában lennénk. Éleslátásunkat a "most" köti le. Minden érzékünkkel figyeljük környezetünk eseményeit, s a bennük vergôdô embertársainkat, de csak felszínesen, mert nincs rá elegendô idônk. Minden felszínes csillogás vonz, mint a kisgyermeket, aki még nem értheti meg a lényeget. A másik véglet az, hogy mindentôl elzárkózva önmagunkba zárjuk önmagunkat az összes vágyunkkal és keserûségünkkel együtt. Mi lehet az oka ennek az ambivalens magatartásnak? Talán áttekinthetetlen életterünk, amely elidegenedett, mégis formál minket, míg hagyjuk. Nem. Egoizmusunkat nem foghatjuk az anyagi javak élettelen környezetére, csak bekebelezô, mindent birtokolni vágyó önmagunkra! Be kell ismernünk, hogy a poszt-poszt modern kór a lelkünket támadta meg. Csak azt érezzük, hogy szenvedünk, és tehetetlenül vetítjük ki keserûségünket embertársainkra, vagy vállalván a néma búskomorságot, kiírjuk magunkból fájdalmainkat. De mi lehet az arany középút? És mit ér a papírra vetett érzés, ha senki sem fordul empátiával a holt betûk felé?

Lassan már csak önmagunkat vagyunk képesek szeretni, s ebben a határtalan önszeretetben mégsem vagyunk lélekben szabadok. Lelkünk gúzsba kötötten rejtôzik bennünk, miközben a fizikai szabadságot élvezzük.

Nietzsche óta nincs szükségünk Istenre, mert minden, ami hozzátartozik, ránk hatástalannak bizonyul? Nemcsak a szakrális szavak, hanem az egyházi zene akkordjai is fölöslegesek? Szinte örülünk a szekularizáció túlhajtásainak.

Levetjük poros szokásainkat is, mint elvetélt kegytárgyakat, s közben nem vesszük észre, hogy közösségünk lelkét támadtuk meg.

Még mindig nem tekintünk elfogadóan a másik emberre, mert még mindig azt keressük benne, amivel még eddig nem találkoztunk, de nem azért, hogy értékeljük, hanem azért, hogy kitagadjuk közösségünkbôl, és újra magunkra maradjunk?

Még mindig nem fogadtuk be sem Hamvas Öt géniuszának lényegét, sem Babits figyelmeztetését: "Aki sokat és sokfélét befogad, vagy megért, az kevésbé fog kizárólagos hatása alá kerülni egynek és egyfélének. (…) Így jobban tud az maradni, ami. Megmarad a maga kipróbált, véges, de mégis folyton gazdagodó világában." (A magyar jellemrôl)

Önmagunk komfortossá tett vagy kényelmetlen burkában éljük modern magányunkat, és azzal áltatjuk magunkat, hogy szabadok vagyunk. A szabadság fogalmát azonban kénytelenek leszünk kitágítani vagy átértelmezni, ha lelkünkben az ellenkezôjét megtapasztaljuk. Az átértelmezés kérdések, hipotézisek megfogalmazásával kezdôdik. Ebben az esetben önként kínálkozik az a banálisnak tûnô kérdés: mikor érezzük szabadnak magunkat? Ha a válaszadás mélyrétegeinek lehetôségeit fontolgatjuk, akkor látnunk kell a nagy a komplexitást: mivel az érzés minôsége nemcsak az objektívnek tûnô környezettôl függ, hanem az adott szubjektum egyéni reakcióitól is, ezért nehéz megmondani, hogy kié az igazi, általánosításra méltó érzés.

Dilemmánkat egy viszonylag egyszerû pszicho-szociológiai empíria próbálja meg látszólag feloldani: a tömegszuggesztió gépezete. Eszerint, ha egy azonos környezetbôl jövô ingereket egyvalaki értelmezi és továbbítja társainak, akkor azt ôk szinte gondolkozás nélkül elfogadják. (Aronson Elliot: A társas lény) Ez a megállapítás azt mutatja, hogy nem mindig létezik annyi szabadságértelmezés, ahány ember gondolkozik, hanem többnyire erôs egyéniségek gondolataival azonosulunk. Lehet, hogy ezért kedveljük a kanonizált gondolatokat, vagy talán azért, hogy ne kelljen újat kitalálnunk. Talán nem merjük vállalni kimondott szavainkért a felelôsséget, vagy puszta kényelmességbôl ki sem mondjuk ôket.

Mi lehet a valódi megoldás? Megcsappant önbizalmunkat valahogy vissza kellene szereznünk. De hogyan lehetséges ez, ha önmagunkat sem ismerjük? Paradox módon a lélektan századában élünk, amikor mindent az emberi lélek provokációira vezetnek vissza. Ez csak úgy lehetséges, ha egyoldalúan lebecsülik emberi képességeinket, és a külvilág romboló erejét erôsebbnek nyilvánítják. Környezetünkben azonban mi birtokoljuk – ha nem is maradéktalanul – az ismereteket és elvileg a problémák megoldásait is. Igaz, nemcsak ismeret- raktárak vagyunk, hanem sikeresen önmagunk ellen is tudjuk azokat fordítani. A hasznosság túlpörgetett csapdájába léptünk. Az, hogy kinek használ, vagy kinek árt, kulcskérdéssé emelkedik. Tény az, hogy legelemibb létfeltételeinket visszafordíthatatlanul romboljuk, mert önpusztító terveinket nemcsak a külvilágra, hanem az emberi lét feltételeire is kiterjesztettük. Ha mégis építünk, ha valamit felfedezünk, akkor a velünk egyet nem értôk még nálunk is kreatívabban tudják azt ellenünk fordítani.

Ha mindezeket tehetetlenül tudomásul vettük, akkor fel kell tennünk a kérdést: mit értünk ma az ünnepre emlékezô versek ellenség fogalmán, és ki az ellenségünk, mert a harc most nem a lelkek halálát, hanem az önfelszámolást jelentheti. Tudatában vagyunk annak, hogy az ellenvéleményen lévôk megmaradnak, mert ôk mefisztói pólusként a további fejlôdéshez szükségesek, de nem feltétlenül ellenségek.

Nézôpontjainkat tehát megfontoltabban kellene nyilvánosságra hoznunk. Irodalmunk fogalmi kincsét kellene átértékelnünk, újrainterpretálnunk, hogy minél többen legyenek azok, akik a vitát kreatívnak, az önkifejezés egyik módjának tartják, a harcot pedig destruktívnak. Akik erre ráéreztek, azok még most is szeretnének országhatárok nélküli, szabad életteret, amely új lehetôségekkel kecsegtet és megáld szükségszerû konfliktusokkal is. Így már teljesen kivédhetô ennek a vágynak az utópiaszerûsége. Sôt, mostani szabad életünkben alapvetô kérdésként merülhet fel, hogy melyikünk értékeit vethetjük el, vagy tarthatjuk meg szabadon. Most, a még nagyobb szabadság birtokában, már nehezebben vagyunk képesek dönteni, ha nem tartunk önvizsgálatot, hogy hibáinkat felfedezve azokat erényeinkkel ellensúlyozzuk. Ehhez azonban olyan egyénekre van szükség, akik azért is élnek, hogy a világ összetettségét áttekinthetôvé és értelmezhetôvé tegyék önmaguk számára, akik meghallják, és komolyan veszik a fejük fölött rezgô lélekharangot. De ez a lélekharang most nem az egyén vagy a nemzet hal&