Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Olvasóink az alulírott július 18-i tudósításából szerezhettek tudomást a Székely Nemzeti Tanács sajtótájékoztatójáról, s egyebek mellett arról, hogy a marosvásárhelyi polgármester-jelölés kapcsán nézetkülünbség van Izsák Balázs alelnök és Fodor Imre elnök között. Ez úgy derült ki, hogy, szóba hozva a témát, az alelnök goromba megjegyzésére Fodor Imre is beleszólt a "kottába", s elôrehajolva egyet intett s azt mondta, ez az ô véleménye, továbbá, ugyancsak elôrehajolva – egyébként román kollégák is hallották – hozzátette: "Ha valóban azt akarjuk, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen, s valóban le akarjuk gyôzni Dorin Floreát, akkor Borbély Lászlóra van szükség". Azt is elmondta, hogy egy szabályos szavazás nyomán kijött döntést tisztességesen be kell tartani. Viszont elismerte, hogy Borbély Lászlóval jól lehet dolgozni.

Az olvasó nyilvánvalóan érzékeli az egyesek által utólag "mellékesnek" mondott epizód hírértékét, hiszen a választások alkalmával a magyar jelöltnek szüksége lehet a SZNT-nek nevezett szervezett annyi amennyi szavazatára is. Talán innen lett a kijelentésnek különös utóélete.

A Maros tévé Érv-velô címû mûsorában került szóba az elnök és alelnök közötti nézetkülönbség, amire a jelen levô Izsák Balázs kijelentette: "A Népújság valótlanságot állított". Csütörtökre Fodor Imre úgymond "árnyalta", gyakorlatilag letagadta a kijelentését, s telefonon azt állította, hogy azt mondta: a szabályzat szerinti szavazás eredményét tiszteletben kell tartani. "Az egyik román újságíró felvetésére, hogy Borbély László esélyesebb jelölt lenne, mert a románok is rá szavaznának, azt mondtam, így van és azt is elismerem, hogy Borbély Lászlóval jól lehet dolgozni. Mindezek a viták vagy próbálkozások, amelyek megosztják a választókat, ártalmasak. A döntést fel kell vállalni, és az a fontos, mindenki menjen el szavazni". Közben szemrehányást tett alulírottnak, hogy ô a sajtótájékoztatót azért hívta össze, hogy a Tôkés Lászlóval tett strasbourgi útjáról és a referendum állásáról tájékoztasson, az újságírók "térítették el" a témától. Azt is elmondta ugyanakkor, hogy hívei számos telefonhívásban vonták felelôsségre a Népújságban megjelent nyilatkozata miatt (biztosan az SZNT-ben érvényesülô véleményszabadság jeleként). Ennek lehet a következménye, hogy a "mellékes" témáról a TV után még egy bôrt lehúzva, Szucher Ervin a Krónikában újraírja az "ügyet", miszerint Fodor Imre neki leszögezte: "sem a sajtótájékoztatón, sem magánbeszélgetésben nem állította ezt". Vagyis a Népújságban megjelenteket. Az újságíró persze – a szakmai etikát megsértve – "elfelejtette" megkérdezni alulírottat, noha naponta "összefutnak" a szerkesztôségi folyosón. Lelke rajta.

Összegezve: az ominózus sajtótájékoztatón egyébként az hangzott el, amit alulírott közreadott. Hogy most ezt miért tagadja le Fodor Imre, az ô dolga. Az olvasónak úgy tûnhet, hogy a Népújságban leírtakkal összeugrasztani akartam az SZNT elnökét és alelnökét. De miért is ugrasztanánk össze a megye közéletében jelentéktelen szerepet játszó Fodor Imrét és Izsák Balázst? Végül is ki az az Izsák Balázs? Ki a Fodor Imre?

Egyébként a politikusoknál vagy önmagukat annak gondolóknál eléggé sûrû megnyilvánulás manapság, hogy saját nyilatkozataikat cáfolják, majd az újságíró nyakába varrják "valótlanság", jobb esetben "félreértés" címén.

A napokban megjelent az Országos Antikorrupciós Igazgatóság (DNA) marosvásárhelyi területi hivatalának honlapján egy közlemény, miszerint Viorel Bubau, Marosszentanna polgármestere, a Scorillo lovassport-klub vezetôje megkárosította az Európai Közösséget 174.201 lejjel (mintegy 53.932 euróval), amibôl 42.571 lej (13.180 euró) Sapard-alapokból származik. A vádak szerint hamis nyilatkozatokat tett le, pontatlan dokumentumokat használt, aminek következtében jogtalanul jutott európai támogatáshoz, emellett szolgálati visszaélés, adócsalás, hamis könyvelés és kitermelési engedély nélküli bányászat miatt is folytattak ellene vizsgálatot. A polgármester tegnap délelôtt, a hivatalában szervezett sajtótájékoztatón alaptalannak tartotta a vádakat, amelyek mindenikére válaszolt.

A közleményben szereplô vádak szerint Viorel Bubau 2002 októberében a Sapard program keretében 44.506.333.836 lej (1,3 millió euró) támogatást igényelt Marosszentanna és a hozzá tartozó falvak lefolyóhálózatának a kiépítésére. A finanszírozási szerzôdés és az odaítélési kritériumok szerint csak közterületen lehetett beruházást eszközölni, ennek ellenére egyes szivattyúházakat és vízátemelô állomásokat magánterületre építettek. 2005-ben a polgármesteri hivatal a területért díjmentes bekötést ígért az érintetteknek. Ugyanakkor a kivitelezéssel a hivatal a polgármester cégét, Scorillo Prod Kft.-t bízta meg, és utólag ennek fizette ki az elvégzett munkálatok értékét. A továbbiakban a közleménybôl az is kiderül, hogy a közterületként nyilvántartott udvarfalvi sportpálya tulajdonjogát Viorel Bubau átruházta egy magáncégre, annak ellenére, hogy itt vezetett át a lefolyócsô. Ezáltal a vádlott megszegte a Sapard- szabályokat, ugyanakkor a sport és testnevelést szabályozó törvényt, ami megtiltja a sportbázisok eladását, ehhez ugyanis kormányrendelet szükséges. A tulajdonviszonyok megváltoztatása miatt a munkálatok nem jogosultak a támogatásban, így az Európai Közösséget Viorel Bubau 42.571 lejjel károsította meg. Ezt követôen 2005 májusa és decembere között a polgármester építkezési engedélyeket bocsátott ki, más hatósági beleegyezés nélkül. 2003–2004-ben 37.000 négyzetméter kültelket vásárolt, amelyet utólag beltelekként értékesített. A csatornahálózat- kiépítési munkálatokat versenytárgyalás útján fôvállalkozóként a Socot Rt. nyerte el, alvállalkozóként a Scorillo Prod Kft. és a Scorillo lovassport-klubbal dolgoztatott, ez utóbbi kavicsot szállított a Socot Rt.-nek. A közleményben azt is megjegyzik, hogy Viorel Bubau felesége a Scorillo Prod Kft. részvényese. Továbbmenve, azt is megállapították, hogy a lovassport-klub engedély nélkül termelt ki kavicsot, amelyet eladtak, ezután nem fizettek jövedelemadót és kitermelési illetéket, ezáltal 85.040 lejjel károsították meg az államot. Az említett vádak miatt lefoglalták Viorel Bubau ingatlanjait és a gyulafehérvári Sapard-iroda két alkalmazottja ellen is kivizsgálást indítottak. A dossziét átadták a Marosvásárhelyi Bíróságnak.

Mielôtt minden vádpontra válaszolt, a polgármester kifejtette, sokkolja az eset, hiszen egy olyan polgármestert vádolnak, aki 17 év alatt kiépítette az infrastruktúrát a községben, ugyanakkor szégyelli, hogy egy olyan rendszerben kell éljen, ahol a demokrácia csak jelszó. Az állami intézményekben önkényeskedôk, szolgalelkûek dolgoznak, akik még az érvényben levô törvényeket sem ismerik. Megengedhetetlen, hogy egy jogállamban a DNA ilyen önkényesen járjon el. Nem a vádak miatt aggódik, hanem a kialakult helyzetért – mondta Viorel Bubau, majd sorra válaszolt az ellene felhozott vádakra.

A szivattyúállomásokat közterületre tervezték, azonban a kivitelezéskor kiderült, hogy a mûszaki feltételek miatt nem lehet kizárólag ilyen helyre építeni, ezért három esetben magánterületet érintettek. Az egyik helyen 16, a másik esetében 8, míg egy harmadik szivattyúház 10 négyzetmétert foglalt el magántelken. Kártérítésként, a helyi tanács határozatának megfelelôen, az érintettek díjmentesen csatlakozhattak a lefolyóhálózathoz. A terület tulajdonjogának átruházása a törvények miatt három évig húzódott, nem állhattak le a munkálatokkal. Ezért feltételezik azt, hogy magánterületen húzták fel az épületeket. A sportpályáról megtudtuk, a pályázat benyújtásakor közterület volt, azonban idôközben megváltozott a státusa. A Rákosy család örökösei – az államosítás elôtti tulajdonosok – visszaigényelték a telket. Amikor azonban megtudták, hogy a területet a hivatal értékesíteni szeretné a pályázat önrészének elôteremtése miatt, lemondtak a község javára. Ezt követôen a helyi tanács határozata szerint a pályát 3,5 milliárd régi lejért eladták egy magáncégnek (Emedi Kft.), a befolyt összeget pedig a projektre fordították, ugyanakkor a tanács kötelezte magát, hogy máshol 5–6 hektár területet vásárol, ahova sportkomplexumot építenek. A polgármester az újságíróknak okiratokkal bizonyította, hogy ebben az ügyletben nem történt törvénysértés. Utólag, az elképzeléstôl eltérôen, az 56 méter vezetéket nem a sportpálya alatt, hanem a mellette levô Új utcában helyezték a földbe. Többszöri újságírói kérdésre végül a polgármester azt is elmondta, a tanács mulasztása volt, hogy a tulajdonjog-átruházással egyszerre nem kérte a sportminisztériumtól a terület rendeltetésének a megváltoztatását.

A területcserérôl megtudtuk, hogy egyetlen személynek, Chelaru Antonnak adott el területet a polgármester, úgy, hogy azt kültelekként vásárolta. Amikor megvette a földeket, még nem volt meg az általános területrendezési terv, mint mindenhol, itt is utólag készítették el, úgy, hogy minél több felület legyen beépíthetô a jövôbeni fejlesztés érdekében. Itt sem történt törvénysértés – állította a Viorel Bubau.

A Scorillo Prod Kft. alvállalkozói szerepérôl megtudtuk, a Socot Rt. nyerte el a versenytárgyalást a kivitelezésre, mert a legjobb árat ajánlotta. A Scorillo Prod Kft. szolgáltatást végzett a cégnek, aminek semmi köze a Sapard-pályázathoz. 2003-tól a Bubau családnak nincs köze a céghez, amelyet, mint bevallotta, ô hozott létre. Jelenleg Panea József a tulajdonos és Cristurea Gheorghe vezeti a vállalkozást. A kavicsot és a homokot a polgármester tulajdonában levô területrôl bányászták ki, engedéllyel. A területet Viorel Bubau átadta a lovassport-klubnak, hogy a Maroshoz közel akadálypályát építsenek ki. Az innen kibányászott kavicsot adták el a Socot Rt.-nek, a jövedelmet pedig a klub használta fel, jogosan. Állítása igazolásaként számlákat, szerzôdéseket mutatott fel a polgármester az újságíróknak.

– Kinek az érdeke önt hamis vádakkal támadni, és miért nem kérte pártja, a PSD segítségét? – kérdezte lapunk.

– Nem tudom, ki áll mindezek mögött, de két éve zaklatnak. Többször is felkértek, hogy álljak át más pártba, de nem tettem. Mindezek ellenére bebizonyítom, hogy nekem van igazam. A pártbeli tevékenységemet önkéntesen felfüggesztettem és azért nem fordulok a tagtársakhoz segítségért, mert be szeretném bizonyítani, hogy tisztességes ember vagyok. Ha emelt fôvel megnyerem a pert, s pártom hatalomra kerül, akkor majd joggal kérhetek egy államtitkári beosztást, hogy rendet teremtsek az államigazgatásban – mondta lapunknak Viorel Bubau, majd hozzátette: hétfôn jogtanácsosa segítségével bepereli a Számvevôszéket, a Pénzügyôrséget és a többi hivatalt, ahonnan hamis adatokat szolgáltattak ügyében az antikorrupciós igazgatóságnak.

A Megyei Katasztrófavédelmi Hivatal vezetôhelyettese, Pora Zamfira alprefektus megkeresésünkre tegnap elmondta, elsôsorban a prefektúra hatáskörébe tartozó közintézmények tevékenységét hangolják össze, a kánikula miatt ugyanis a szokásosnál gyakrabban ellenôriznek a hatóságok. "Mindenik intézmény vezetôje kidolgozta a maga kánikula elleni tervét, az ellenôrzések eredményeit naponta jelentik a katasztrófavédelmi hivatalnak, amely továbbítja Bukarestbe.

Megtudtuk, a jelentett adatok az ellenôrzésekre, bírságokra vonatkoznak, arra, hogy szabálysértés miatt hány egység tevékenységét függesztették fel, vonták be esetenként a mûködési engedélyüket. Fôként közétkeztetési egységeket ellenôriznek, illetve azt, hogy a munkaadók betartják-e a törvényes elôírásokat a kánikula idejére biztosítandó munkafeltételekre vonatkozóan, a fogyatékos személyeket gondozó központokban megfelelô-e az élelem, a víz minôsége, megkapják-e a gyógyszereket és a szükséges orvosi ellátást a gondozottak. A kórházakban szintén az egészségügyi szolgáltatásokat ellenôrzik, hogy biztosított-e a víz-, élelem- és gyógyszerellátás, vannak-e készletek az orvosságokból.

Sajnos, légkondicináló berendezés nincs mindenütt, ahol kellene, de folyamatban van a kórházak felszerelése ezekkel" – mondta Pora Zamfira. A katasztrófavédelmi hivatal elrendelte, hogy a dekoncentrált intézményekben a munkaprogramot hétfôtôl módosítsák: 7.30–11 illetve 17.30–20 óra között fogadják az ügyfeleket. Ugyanezt ajánlották a polgármesteri hivataloknak is.

A Megyei Katasztrófavédelmi Hivatalhoz beérkezett jelentések szerint egyetlen nap, július 19-én 87 kánikulával kapcsolatos ellenôrzést tartottak a különbözô hatóságok, 9 esetben róttak ki bírságot, összesen 19.900 lej értékben. A megyei munkafelügyelôség 12 céget szólított fel, hogy biztosítsák az alkalmazottaknak azokat a munkafeltételeket, amelyeket a nyári idôszakra írnak elô a jogszabályok. Két tábor mûködését felfüggesztették, 17,2 tonna sertéshúst elkoboztak és megsemmisítettek.

A marosvásárhelyi Aquaserv Rt. vízszolgáltató közönségszolgálati osztályán közölték, hogy a kánikula nyomán ezen a héten tíz százalékkal nôtt a vízfogyasztás Marosvásárhelyen. A megszokott napi 41-43 ezer köbméterrel szemben 48-49 ezer köbméter a fogyasztás.

A szárazság és az egyre magasabb hômérsékleti értékek következtében változott a víz biotikus állaga, azaz megnôtt az algák és mikroorganizmusok száma. Ezek semlegesítésére, a víz fertôtlenítésére több klórt használnak, de eddig nem volt szükség különös vízkezelési intézkedésekre a kánikula idejére.

Megtudtuk, hogy ebben az idôszakban nem nôtt a Maros folyó szennyezettsége, így tartani tudják a vízminôségi mutatókat. Probléma csak akkor fordulhat elô, ha a folyó másodpercenkénti vízhozama 7-8 köbméter alá esik. Jelenleg a Maros vízhozama 14-15 köbméter másodpercenként. Normális esetben ez az érték 20-30 köbméter/másodperc.

Az Aquaserv illetékesei szerint a vízfogyasztásra vonatkozó, korlátozó intézkedéseket csak abban az esetben hoznak, ha a másodpercenkénti vízhozam 5 köbméter alá zuhan – amit a szakemberek nem tartanak valószínûnek.

A kánikula egyelôre nincs kihatással a villamosenergia- termelésre, a szolgáltatás terén sem teremt rendkívüli helyzetet – jelentette ki lapunk kérdésére a marosvásárhelyi Electrica sajtószóvivôje, Hulpus Claudiu.

Elmondta, hogy a magas hômérsékleti értékek ellenére a megye lakossága nem kell áramkieséstôl tartson. Természetes, hogy a többlet-áramfogyasztás miatt, amelyhez nagyban hozzájárul a légkondicionáló berendezések üzemeltetése is, a hálózat túlterheltebb, mint a hûvösebb hónapokban, viszont nem veszélyezteti a szolgáltatás folytonosságát. A szóvivô szerint az áramszolgáltatás idônkénti szüneteltetése nem a hôségnek tudható be, hanem a hálózaton végzett javítási munkálatoknak, amelyekrôl elôre azonban értesítik a fogyasztókat.

Az országban elôször fordul elô, hogy ugyanannyi áramot fogyasztunk nyáron – a kánikula miatt –, mint télen, tudtuk meg fôvárosi forrásokból.

A hôhullám miatt már 32 megyében másodfokú hôségriadót vezettek be, kivétel néhány erdélyi megye, ahol még csak 37 fokot mérnek. Emiatt a korábbi nyarakhoz képest az idén háromezer megawattal nôtt az áramszükséglet.

Minden romániai energiatermelô egység maximális kapacitással mûködik, és így összesen naponta nyolcezer megawatt áramot állítanak elô.

Ez a premier szakértôk szerint a légkondicionáló berendezések fokozottabb igénybevételének tulajdonítható. Legutóbb 2005. februárban volt szükség ennyi áramra, akkor viszont azért, mert mínusz 18,5 Celsius fok hideg volt.

Az elôrejelzések szerint akár keddig is eltarthat a 40 fok körüli kánikula.

A SMURD rohammentôszolgálat és a megyei mentôszolgálat ügyeleteseinek tájékoztatása szerint a szokatlanul nagy melegnek ezúttal sem voltak áldozatai Marosvásárhelyen. Ez azt látszik igazolni, hogy a lakosság megértette a megelôzési intézkedések fontosságát és be is tartja azokat

Kell a jókedv, hiányzik a mosoly, a jóízû nevetés, a játékos csalafintaság és a móka. A Félsziget Fesztivál minderre nyitott, képes átöltözni és humorfesztiválként is bemutatkozni.

Mindenki tud viccelôdni, de versenybe szállni más viccmondókkal, az az igazi kihívás: kié a leglegebb, a fesztivál második napján eldôl már. A szerepek változhatnak: résztvevôbôl bárki lehet nézô és elôadó is egyszerre, fôleg, ha a magyarországi Kretén humormagazin társulata szórakoztat egy teljes délutánon keresztül. A Wágner és Watta magyarországi abszurd humortársulat Tokhal Vonóval címû humordélutánjával lép fel.

Hazai humoristáinkról sem feledkezik meg a Félsziget, hisz milyen lenne a humorfesztivál a Gáspárik Attila – Nagy István duó nélkül? Hasonlóan kihagyhatatlan produkció a Stand up comedy különféle változatokban, a legjobb poénokkal, nyelvi korlátok nélkül.

Nevessünk egy jót a végén. A bohóckodás tetôfokát jelenti a vasárnapi grimaszverseny, de nem élvezhetô a bolondozás, csak ha társra lelünk. Paradicsom Wars interaktív harcra hívnak a szervezôk a fesztivál utolsó napján. Az 50 kiló puha paradicsom mindent elmond a játék lényegérôl.

De nem csupán paradicsommal színezhetjük át a világot és nem csak testrészeket maszatolhatunk be. Üveg- és bögrefestés, valamint portré- és karikatúrarajzolás mellett graffitiversennyel várja látogatóit a Félsziget Fesztivál.

A Mûvésztelepen mindenki saját kedve és tehetsége szerint kiélheti magát. A Profi mûvészbunker a szabad mûvészeti megnyilvánulások helyszíne, ahol meghívott mûvészek technikáit leshetik el az érdeklôdôk. A program különlegességei közé tartozik még az egyiptomi maszk- és amulettkészítés, a hagyományôrzést szem elôtt tartva, nem hiányozhat ugyanakkor a faragászat sem.

Egyedi frizurákat, hajba nyírt írásokat, mintákat készítenek majd a vakmerôbbeknek, akit pedig ennek a gondolata sem hevített még fel, látogasson el az Artthing színpadra, ahol tûzokádásra és zsonglôrözésre csalogatnak a mûvészek, állandó installációként pedig vízkörök és tûzoszlopok tekinthetôk meg.

A részletes program a www.felsziget.ro honlapon.

Az utóbbi idôben a Népújság hasábjain több írás is foglalkozott Richter Gedeon személyével, illetve az általa alapított, több mint 100 éves múltra visszatekintô gyógyszergyár marosvásárhelyi befektetéseivel. A cég nevét illetôen többféle megnevezés jelent meg, így az alábbiakban ezt szeretném tisztázni.

Az egyetlen független magyar gyógyszergyár az alapító nevét viseli, a részvénytársaság magyarországi bejegyzett neve Richter Gedeon Nyrt. Az anyacég három kontinensen, számos országban létesített képviseleti irodákat, termelô leányvállalatokat, többek között Ukrajnában, Lengyelországban, Oroszországban, Indiában és marosvásárhelyi székhellyel Romániában is. Ezekben az országokban a cégek bejegyzése a helyi törvények és névhasználati szokások szerint történt, így mindenhol a Gedeon név kerül a Richter név elé. Ezzel nem sérül sem Richter Gedeon személyisége, sem alapítói érdeme, sôt azzal, hogy a Gedeon Richter Romania S.A. a térség legnagyobb magyar beruházása lett, úgy érezzük, Ô is büszke lenne ránk.

Bízunk abban, hogy a román piac és a vásárlók nem a nevek sorrendje, hanem minôségi termékeink alapján ítélnek meg minket.

Külön szeretnénk megköszönni a Richter Gedeonról írt életrajzot, és Pillich Lajos nevének említését, aki Udvarhely szülötte, 70 évet töltött el a Richter szolgálatában, és haláláig a magyarországi és határon túli fiatal tehetségek felkutatását és továbbtanulását segítô alapítvány kuratóriumi elnöke is volt.

Címzetes állások

Péntek reggelre a megyei tanfelügyelôségen már minden tantárgyból kifüggesztették a jegyeket, a hirdetôtáblák elôtt nagy volt a tolongás.

Az eredményeket látva a tanítók és óvónôk joggal háborodtak fel a vizsgaanyagok összevonása miatt, a körülbelül 200 magyar tanító és óvónô közül csak 16-an érték el a címzetes álláshoz szükséges 7-es átlagot.

Ha összehasonlítjuk a román és magyar anyanyelvû tanítók és óvónôk eredményét, mindjárt kiderül, kinek nem kedvezett az idei módosítás. Míg a 200 magyar tanító és óvónô közül csak 16 kaphat címzetes állást, addig a 176 román tanító közül 122 érte el a hetes osztályzatot, és a 158 román óvónô közül 72. A különbség normálisnak minôsíthetô, hiszen a magyar tagozat 4 óra alatt 6 tételt dolgozott ki, és a román tagozat ezalatt csak hármat. Egyesek szerint a román nyelv és irodalomból megfogalmazott tételek is kedvezôbbek voltak a román anyanyelvûek számára. Néhányan azt nyilatkozták, hogy jôvôre kilépnek a tanügybôl, remélve, hogy máshol tisztességesebb bánásmódban lesz részük.

Jegyzet

E napokban sokunk számára jelent hûsülési lehetôséget a Víkendtelep. Napközben zavaró lehet a kánikula és a nagy tömeg, de este egy kellemes sétával egybekötött fürdôzés mindent megér. És az sem mellékes, hogy este 7 óra után ingyenes a belépés. Eddig pozitív tényezôként könyveltem el, hogy díjmentesen be lehet menni, de már rájöttem, hogy mint minden jó dolognak, ennek is van hátulütôje.

Este tíz óra körül járhatott az idô, besötétedett, a medencék körül már csendesedett a forgalom, amikor megpillantottam a csoportot, amely a közepes medence felé közeledett. Körülbelül tízen lehettek, a maszatos, két év körüli kisgyerektôl a hatvanéves, bottal járó öregasszonyig, a család apraja-nagyja eljött. Nem lehetett nem észrevenni ôket, már csak a borzalmas bûzfelhô miatt sem, amely csapatukat kísérte. Az arra járók elôzékenyen félrehúzódtak, kellemetlen volt ugyan az orrfacsaró szag meg a lárma, amit csaptak, de hát mindenkinek szabad az esti séta. De sajnos csak mi, külsô szemlélôk gondoltuk, hogy csupán lefekvés elôtti sétafikálásról van szó. A család egészen más céllal kereste fel a Víkendet. A medence mellett ledobták papucsaikat (már akinek volt, mert legtöbben mezítláb érkeztek), levetették piszkos gönceiket, nagy darab szappanokat vettek elô, alsónemûben bemásztak a medencébe és mosakodni kezdtek. A nap mint nap a fürdôkádban elvégzendô mûveletet elôszeretettel bonyolították le abban a vízben, amelyben másnap emberek százai lubickolnak majd. A habot a tortán pedig nem a szappannal való tisztálkodás jelentette. Akkor döbbentünk meg igazán, amikor piszkos ruháikat kezdték mosni a medencében. Álljunk csak meg! Megértjük, hogy nincs otthon fürdôszobájuk, vezetékes vizük, és dicséretes, hogy ennek ellenére van tisztaságigényük, csak ne azt a vizet szennyezzék, amiben mi majd másnap mit sem sejtve megmártózunk. Hogyha ôk nem is gondolják meg ezeket a dolgokat, az illetékes hatóságok bizony megtehetnék. Miért lehetséges az, hogy egy korszerû szabadidôközpontban este 7 óra után boldog-boldogtalan besurranhat a medencékhez és oda nem illô dolgait elvégezheti, anélkül, hogy valaki fülön csípné emiatt?! Mert az emígy tisztálkodókat a kutya sem szólította fel arra, hogy hagyják abba a mûveletet, így buták lettek volna, ha nem élnek a lehetôséggel. Egy kis ingyenfürdôzés senkinek sem árt. A ruhamosás is rájuk fért, de nem a más egészségének a veszélyeztetése árán. Ám a fizetô fürdôzôknek is kijár, hogy nyugodt lélekkel kereshessék fel a strandot, anélkül, hogy betegségektôl, élôsködôktôl kellene tartaniuk.

Választ ugyan nem kaptam kérdésemre, de a minap úgy hozta az alkalom, hogy felvetettem a dolgot az illetékes hatóság képviselôjének, aki határozottan kijelentette, hogy ilyesmi nem történhet meg a Víkenden, mert a közösségi rendôrség folyamatosan ellenôrzi a telepet. Megdöbbentem: most már a saját szememnek sem hihetek?

És mit szól ehhez az amúgy annyira érzékeny Víkend-gondnokság?

A kormányfô a magyar sajtónak a látogatás kapcsán – mint a fesztivál megnyitóján is hangsúlyozta – megerôsítette, hogy Magyarország a finnugor kapcsolatrendszert nyelvi, kulturális kérdésnek tekinti, s sajnálatos, hogy politikai viták árnyékolják be a finnugor nyelvcsoport népeinek együttmûködését és kapcsolatépítését. Hozzáfûzte, hogy mostani vizitjére nem is hozott magával gazdasági szakembereket, mivel nem politikai-gazdasági kérdéskör a finnugor nyelvrokonság.

Az MTI kérdésére Gyurcsány Ferenc megerôsítette, hogy a finnugor nyelvrokonok kapcsolattartásának támogatása – néhány tízmillió forintról lehet szó – a késôbbiekben akár kedvezôbb gazdasági pozíciók kiharcolását is elôsegítheti a magyarok számára.

A szaranszki mordvin nemzeti színházban tartott kerekasztal- beszélgetésen, amelyen a finnugor szervezetek és szövetségek is képviseltették magukat, magyar részrôl Pusztay János professzor, a Finnugor Népek Kongresszusának magyar koordinátora több javaslatot is elôterjesztett. Így kezdeményezte a nemzetiségi anyanyelvi oktatás továbbfejlesztését, úgy, hogy ne csak a nemzeti kisebbségek tanulhassák a többség nyelvét, hanem fordítva, a többség is tanulhasson a kisebbség nyelvén. A Collegium Ungaricum már a nemzetiségi anyanyelvi oktatás magasabb szintjét célozza meg. Egy monográfia kiadását is felvetette Pusztay professzor, amely – magyar koordinációval – az oroszországi finnugor kisebbségek nyelvén jelenne meg, reményei szerint már a 2008-as, Hanti-Manszijkszkban tartandó V. finnugor világkongresszusra. Putyin elnök ezeket megvalósítható javaslatoknak tartotta, viszont a finnugor nyelveket hivatali ügyintézésben való használatát célzó javaslatra azt válaszolta: nem akarja, hogy Oroszországban az EU-ban kialakult bábeli nyelvhasználat honosodjon meg. A magyar kormányfô erre csipkelôdve úgy reagált, hogy Oroszország majd akkor bírálja az EU-t, ha annak tagja lesz.

A magyar ellenzéki politikus ezen a napon a XVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében találkozott Csáky Pállal, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökével. Megbeszélésük után Orbán a magyar sajtó képviselôi elôtt kifejtette: Magyarországon kellene megteremteni azokat az együttmûködési formákat, amelyek elôsegítenék a Kárpát-medencében élô magyar közösségek összehangolt mûködését.

Orbán szerint a legfájóbb veszteség a Máért mellôzése, bojkottálása. A Máért nélkül – hangsúlyozta – nincs kárpát-medencei magyar politika, csak esetleges lehet a párbeszéd az e térségben közéleti szerepet vállaló magyar politikusok és politikai erôk között, és nem lehet megvédeni "a különbözô országokban bajba kerülô honfitársainkat". Ezért a Máért újraindítása a legsürgetôbb feladat a magyar diplomácia és a magyar belpolitika számára – hangsúlyozta. A pénteki találkozón Csáky kezdeményezte: az Európai Néppárthoz tartozó magyar pártok a jövôben szorosabban mûködjenek együtt. A szlovákiai magyar politikus az újságíróknak elmondta: a Fidesz elnökével a határokon átnyúló együttmûködés különbözô formáiról tárgyalt. Abban is megegyeztek, hogy a közeljövôben tartanak egy konferenciát a konkrét gazdasági együttmûködés lehetôségeirôl. Csáky jelezte: azt szeretné, ha a megyei szintû politikusok programokat dolgoznának ki, kis- és középvállalkozókat vonnának be ebbe az együttmûködésbe.

Napóleon Francois Joseph Charles Bonaparte (az osztrák udvarban természetesen nevének német megfelelôit használták) 1811. március 20-án született Párizsban. Már abban a pillanatban megillette az apja által kreált "Róma királya és Franciaország császári hercege" cím, háromévesen Párma hercege is lett. A császárság még ebben az évben összeomlott, s bár apja az ô javára mondott le a hatalomról, a trónra két évtized után ismét a bosszút lihegô Bourbon-dinasztia került, a kivégzett XVI. Lajos öccsét koronázták királlyá XVIII. Lajos néven.

Napóleonnak 1815-ben száz napra sikerült visszatérnie, de a waterloo-i csatában végsô vereséget szenvedett. Az uralkodó újfent fia javára mondott le, akit a képviselôház uralkodónak ismert el, de az európai nagyhatalmak bevonulása két hét után véget vetett a regnálásának. A négyéves fiú Bécsbe került, gyakorlatilag fogságba – a Habsburg család, még saját édesanyja is hûvösen kezelte. Mindazonáltal kiváló nevelésben részesült, a francia mellett folyékonyan beszélt németül és olaszul, de a latinnal és az ógörög nyelvvel sem voltak nehézségei. 1818-ban addigi címei helyett a Reichstadt hercegének címével ruházták fel, a politikától azonban mindvégig távol tartották.

Bécsben szoros barátságot kötött a nála hat évvel idôsebb bajor Zsófia fôhercegnôvel, aki szintén kívülállónak érezte magát az udvarban. A két fiatal Bad Ischlben is gyakran találkozott, ahol II. Napóleont tüdôbetegsége, Zsófiát gyermektelensége miatt kezelték. Gyakran jelentek meg együtt bálokon és koncerteken, így – talán nem is alaptalanul – az a hír járta, hogy kettejük között nemcsak barátság van. A pletyka szerint a Sasfiók volt Zsófia elsô két fiának, a késôbbi Ferenc József császárnak és Miksa fôhercegnek, a balsorsú mexikói császárnak az apja. (Ugyanakkor Wasa Gusztáv svéd királyi herceget is számon tartották apajelöltként, aki szintén gyakran tûnt fel Zsófia kíséretében.) Az mindenesetre tény, hogy a két fôherceg közül egyik sem hordozta a Habsburg családra olyannyira jellemzô külsô jegyeket, így például a teltebb alsóajkat.

II. Napóleon alig 21 évesen tuberkulózisban halt meg Bécsben. A mai napig sokan vélik úgy, hogy az udvar elôsegítette az egyébként is beteges herceg korai halálát, mert tivornyázó, a gyertyát két végérôl égetô életmódra "tanították". Megint mások úgy vélik, Metternich kancellár mérgeztette meg ólommal vagy arzénnal. A császári városban temették el, Hitler azonban 1940- ben úgymond ajándékként Párizsba szállíttatta hamvait, ahol az Invalidusok templomában apja mellé került (késôbb áthelyezték az altemplomba). Hitler azonban nem volt tisztában a Habsburgok bonyolult temetési rendjével, így azt sem tudta, hogy II. Napóleon szíve és belsô szervei külön lettek eltemetve: a szív a St. Augustin hercegi kriptájában, szervei pedig a Stephansdom hercegi kriptájában találhatók. A tragikus sorsú reichstadti hercegrôl Edmond Rostand írt drámát, ennek címébôl ered a Sasfiók név.

A választási korteskedés és a konfliktusgerjesztés nagykönyvbe illô példáját mutatta be a napokban Traian Basescu államfô, amikor "teli kételyekkel" aláírta a parlament által egyhangúlag megszavazott törvényt a nyugdíjak emelésérôl. Afelôl nem lehetett kétely, hogy az elnöki aláírás, ami szükséges volt a törvény életbe ültetéséhez, végül az elôzetes viták ellenére odakerül a jogszabály végére. És eloszlott minden kétely abban a tekintetben is, hogy a törvény kapcsán lefolytatott teljes nyilatkozatháború sem volt egyéb, mint választási kampány. A tiszta vizet maga az elnök öntötte a pohárba az aláíráskor tett nyilatkozatával, miszerint "csak azért" engedett, mert a választási kampányban jobb létet ígért a hatmillió romániai nyugdíjasnak.

A nyugdíjak ügyében mutatott elnöki kétely valójában nem arra vonatkozott egy pillanatig sem, hogy lesz-e honnan elôteremteni a pénzt az intézkedés végrehajtására, hanem arra, hogy a választási kampányban ígéretekkel jóllakatott hatmillió nyugdíjas kinek fogja majd szavazatokkal meghálálni, hogy a nyugdíjpont értékét a botrányosan alacsonyról az elfogadható szintre emelték a sokat vitatott törvény révén. Ugyanis, ha valóban gazdasági indíttatású lett volna az elnöki kételkedés, akkor az ország elsô emberének már mandátuma kezdete óta tartózkodnia kellett volna a politikai konfliktusok gerjesztésétôl, hogy csak egy példával éljünk. Régi tapasztalat, hogy a politikai viharok a gazdasági életnek is ártanak, ahhoz pedig, hogy bármilyen nyugdíjemeléshez legyen anyagi fedezet, a jó gazdasági légkör alapfeltétel.

A gazdaság, és közvetve a nyugdíjasok érdekeinek is árt, ha állítólag gazdasági alapon nyugvó "kételyei" miatt az elnök azzal riogatja az országot, hogy a nyugdíjemelés a beruházások, a fejlesztések és az oktatás finanszírozásának rovására fog menni. Ezzel gyakorlatilag a törvény aláírásával "megnyugtatott" nyugdíjasokat, illetve a gazdasági és az oktatási szférát igyekszik egymással szembeállítani elnökünk. Ezzel egyrészt a társadalom hangulatára nézve veszélyes, de kampánycélokra jól felhasználható konfliktust igyekszik kelteni, másrészt pedig a teljes nyugdíjkérdést hamis alapokra helyezi. Ugyanis egy civilizált társadalomnak nem azért kötelessége az idôseket méltó módon ellátni, mert ezt megígérték volna nekik bármilyen választási kampányban, hanem azért, mert ez a réteg aktív munkavállaló korában hozzájárult a társadalom fenntartásához. Arról, hogy a nyugdíjak méltó életszínvonalhoz szükséges szinten tartása nem kampányszólam, hanem alapvetô társadalmi kötelesség kérdése, szó sem esett a vitában. Ez a szemléleti csalás a legnagyobb probléma a nyugdíjügyben, és kérdés még, hogy az a hatmillió ember, akinek a napi betevôje kapcsán lejátszották ezt az ingyencirkuszt, megbünteti-e kétkedô tengerészünket a következô választásokon.

Az EU-bizottság többnyelvûségért felelôs biztosa ellenzi a Babes-Bolyai Tudományegyetem nyelvek szerinti megosztását. Leonard Orban pénteki közleményében úgy vélte: az EU- bizottságnak nincs jogi hatásköre az egyetemek szervezeti rendjét illetôen, ez ugyanis a szubszidiaritás és az egyetemi autonómia körébe tartozik.

Ugyanakkor leszögezte: szerinte a nyelveket nem az európai emberek szétválasztására, hanem éppen ellenkezôleg, egységük megteremtésére kell használni. "A nyelvek eszközt jelentenek arra, hogy biztosítsuk az egységet a sokféleségben, s hidakként, nem pedig akadályokként kell használni a népek között.Ezért azután nem értek egyet azzal a kezdeményezéssel, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemet nyelvi határok mentén megosszák" – szögezte le a biztos.

A Bolyai állami magyar tudományegyetem újraindítása érdekében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három európai parlamenti (EP) képviselôje nemrég nyilatkozatot adott be az EP-hez. A képviselôk nehezményezték, hogy az egykori Bolyai Tudományegyetem jogutódjaként mûködô Babes-Bolyai Tudományegyetem román vezetôsége elutasítja a magyar karok felállítására vonatkozó kérést.

A képviselôk kérték az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy indítsa el azokat a jogi eljárásokat, amelyek rábírják Romániát a Bolyai állami magyar tudományegyetem újraindítására. A nyilatkozat ennek alapjaként az Európai Parlament többnyelvûségrôl szóló tavalyi határozatára, valamint az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetnek (EBESZ) a nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló 1996-os ajánlására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Európai Konvenciójára, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló keretegyezményére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozott.

Mi az igazság a betyár szeretôirôl?

A legnagyobb és legrégibb magyar nemzeti park, a Hortobágy egyik szimbóluma a kilenclyukú kôhíd. Hogyan keletkezett, és mi a jövôje?

"Debrecennek van egy vize/ Kinek Hortobágy a neve/ Arra van egy kûhíd rakva/ Kilenc lyukra van állítva" – tudatja egy népdal, a hozzá illô tömörséggel. Magyarázatul kívánkozik, hogy hajdanában a hortobágyi puszta Debrecen birtoka volt. Máig látható az a kunhalom, amely jelezte, meddig Debrecené, meddig Balmazújvárosé a puszta. S az is igaz, hogy nem is annyira kilenc lyukra, mint tíz pillérre állították, amelyek valóban kilenc nyílást fognak közre.

A Hortobágy folyó – amely régebben, különösen tavasszal a mainál sokkal nagyobb víz volt – fontos áruszállítási útvonalakat keresztezett. Az Alföld termékeit a Hortobágyon keresztül indították útnak északi és nyugati célpontok felé. Az egyik legjelentôsebb átkelési pont volt a mai kilenclyukú híd helye.

A hortobágyi átkelés természetesen nem a kôhíddal, sem az azt megelôzô fahíddal kezdôdött. Már 1297-ben kompot mûködtetett itt egy révész, aki hozta-vitte az utazókat úszó alkotmányán, s a rév vámját is szedte Zámon földesúr, illetve a Debreceni Dósa család számára. A nagy forgalom azonban nem volt lebonyolítható a szûk kapacitású komppal. Ezért hamarosan fahidat ácsoltak a folyó felett. 1346-ben már meg is említtetik a híd, sôt az átkelésért fizetett hídvám is. Nagy Lajos király okiratából kitûnik, hogy az itt szedett vám bizonyos Kozmát (itt keresztnév!) és Lászlót illette. Késôbbrôl a Debrecent (így a Hortobágyot is) birtokló Hunyadiak nevében Szilágyi Erzsébet rendelkezik a vámbevételekrôl, majd 1460-ban fia, Hunyadi Mátyás királyként teszi ugyanezt, elôbb a debreceni uradalom két ispánjának, majd Debrecennek engedi át a vámszedés jogát.

A fahidakat azonban sokszor megrongálta, esetleg el is sodorta az árvíz. Gyakran kellett ôket javítani vagy újjáépíteni. A debreceni szenátusi oklevelekben a tizenhetedik század végén éppen ilyen újjáépítés után esik szó a hídról: vámot kell szedni az átutazóktól, már csak a híddal kapcsolatos költségek fedezésére is. Ez a fahíd 120 éven keresztül szolgálta az átkelést. A tizenkilencedik század elejére azonban már annyira elöregedett, hogy folytonos javítgatását megunta a debreceni szenátus. 1825-ben sok tanakodás után arra jutottak, hogy idôálló kôhidat kell építeni a folyó fölé. E célból a Debrecenbe telepedett egri építésznek, Povolny Ferencnek adtak megbízást a tervek elkészítéséhez. Povolny aztán még sok más építészeti alkotással is beírta nevét a város történetébe. A kor építészeti színvonalából fakad a "kilenclyukúság", ugyanis ekkoriban téglából vagy kôbôl csak 10 métert tudtak boltozatként áthidalni, s a folyó szélessége itt valamivel több mint 90 méter volt. (A nép emlékezete azonban nem ilyen prózai. Mondája szerint egyszer Rózsa Sándoron a hortobágyi csárdában rajtaütöttek a pandúrok, s úgy menekült meg, hogy kilenc szeretôje beleállt a vízbe, s azok hátán ugratott keresztül a folyón, ami persze többszörösen képtelenség és anakronizmus.)

Hat évig tartott a kivitelezés, amelyet Listmann József és Köhler György építészek végeztek el. 1833-ban lett annyira kész, hogy le lehetett bontani a régi fahidat. A mû megnyerhette a cívisek tetszését, mert vizsgamunkának tekintették, s Povolnyt ezután, 1835-ben vették fel a helyi építészek céhébe. Az impozáns, kilenclyukú híd a kor mûszaki szívonalának a legjavát képviselte. A két parton lévô úgynevezett ellenfalak közötti távolság – amely gyakorlatilag a folyó szélességét jelenti – 92,13, a teljes hossz 167,3 méter lett. Mivel gyakran hajtottak át rajta nagy tömegben állatokat, méneseket, gulyákat, kondákat, nyájakat, a két felhajtót V-alakra tervezte az építész. Így a rendezetlen sorokban haladó állatoknak volt elég idejük és terük (majd 40 méter), hogy tömörüljenek és sérülés nélkül áthaladjanak a viszonylag szûk, 6,85 méter széles hídon.

A hortobágyi kilenclyukú híd azóta is szolgálja a közlekedést, de éppen a már említett szûkössége miatt kezdte kinôni a forgalom. Évek óta gondolkoztak azon az "útügyesek", hogyan lehetne az áthaladó kapacitást növelni. Felmerült az is, hogy új hidat építenek a Hortobágy fölé. Hála azonban a már megépült M35-ös és M3-as autópályának, a nagy kamionoknak most már módjuk van elkerülni a 33-as utat, s vele együtt a kilenclyukú hidat is.

Évente legalább kétszer nagy megpróbáltatásnak van kitéve a híd. Júniusban a Hortobágyi Lovasnapok, augusztusban pedig a Hídi Vásár vonz ezer meg ezer autós turistát a tövébe. A vásár a régebbi hagyomány, ugyanis a réven történt átkelés és a vám megfizetése után az élelmes kereskedôk minél hamarabb szerettek volna túladni portékájukon. Tudták ezt a távolabb élô vásárlók is, és némi árengedményben reménykedve a hídfôhöz zarándokoltak. Találkozásukból alakult ki az évente megismétlôdô Hídi Vásár, amely manapság persze már nem kötôdik a hídvám megfizetéséhez.

A Tiszafüred felé igyekvôknek bal kéz felôli oszlopon 2001-ben millenniumi emléktáblát helyeztek el, amely szerint kormányzati szinten erôsíttetik meg a hortobágyi kilenclyukú híd, a csárda és a kocsiállás mûemléki védelme.

Gôz József

A kivégzett cári család emlékmûve

Az Ipatyevi éjszaka címet viseli az a szoborkompozíció, amellyel az utolsó orosz cár, II. Miklós (1868-1918) és családja kivégzésének 89. évfordulójáról emlékeztek meg Moszkvában.

A Romanov-dinasztia utolsó uralkodóját és családját 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka lôtték agyon Jekatyerinburgban, az Ipatyev- ház alagsori szobájában – olvasható az Izvesztyija címû orosz lap online kiadásában.

Zurab Ceretelli szobrász, az Orosz Mûvészeti Akadémia elnöke, aki több éven át dolgozott a mûvön, a 4,7 méter magas, 5,85 méter széles szoborkompozíción a cári család minden tagját megörökítette a kivégzés éjszakáján.

A két központi figura II. Miklós és a cárnô, kiket ülve ábrázol a szobrász. Mellettük Alekszej, a trónörökös áll, a hátsó sorban pedig a négy lányt – Anasztázia, Tatjana, Olga és Márija nagyhercegnôt – "keltette életre" a szobrász.

Ceretelli mindegyik alakot csukott szemmel ábrázolja, így kívánva érzékeltetni, hogy a cári család tagjai a lét és a nemlét küszöbén állnak.

Az alakok mögött a golyó szaggatta fal, a sarokban két "autentikus" szöggel, amelyek az Ipatyev-ház alagsorából származnak.

Még nem ismert, hogy hol is lesz a végleges helye az emlékmûnek, amelyet pillanatnyilag egy moszkvai galériában állítottak ki.

Zurab Ceretelli kitérô választ adott az Izvesztyija riporterének kérdésére, aki azt firtatta, hogy az orosz fôváros, vagy esetleg Jekatyerinburg ad-e otthont az emlékmûnek.

Véleménye szerint sokan nem kedvelik Oroszországban a cári famíliát, olyanok, akik Lenin-emlékmûvek elôtt gyülekeznek, s dicsôítik a proletariátus egykori vezérét. Egy új nemzedéknek kell felnônie, hogy megváltozzon a szemlélet – mondta.

Ha valakinek nincs ideje felkeresni Alsó-Szilézia összes látványosságát, elég, ha ellátogat Kowaryba, ahol kastélyok, templomok, régi városközpontok 1:25 arányban felépített makettjei láthatók.

Kowary – amely nincs messze Jelenia Górától, Walbrzychtól és Kamienna Górától – nemcsak a gyerekeknek nyújt érdekes látványosságot, hanem a felnôtteknek is. Alsó- Szilézia legszebb kastélyai, mint például Ksiaz vagy Lomnica, templomok, mint a karpaczi Wang, vagy Jelenia Góra festôi régi városmagjának kicsinyített mása, történelmi hûséggel van megépítve a tágas zöldellô parkban.

Az alkotók az eredeti tervek alapján dolgoztak. A makettek a helyszínen készülnek, olyan jó minôségben, aprólékos kézi munkával, speciális anyagokból felépítve, hogy az esô sem árt nekik.

A makettek olykor több információt nyújtanak egy- egy várról vagy palotáról, mint ha "élôben" látnánk a palotát, mert sok régi épületet nem lehet a helyszínen körüljárni. A maketteknek olyan környezetet alakítottak ki – például kis dombokat emeltek, az épületecskék köré törpefenyôket ültettek – hogy minél valósághûbb legyen az alkotás. A miniatûr épületeket télen beviszik egy nagy, fûtött csarnokba, itt szintén megtekinthetôk. A kávézó szinte mindig tömve van. Sokan szeretik magukat lefényképeztetni a kis várak mellett és élénk a szuvenirboltocska forgalma is.

A belépti díjakról és a nyitvatartási idôrôl a www.park-miniatur.com honlap igazít el.

A vámpír szó hallatán a legtöbb embernek nyilván Bram Stroker 1897-ben született, s számos filmben életre keltett regényalakja, Drakula gróf jut eszébe, és csak kevesen gondolnák, hogy – mint belgrádi sajtótudósításokból kiderült – háromszáz éve az akkori Magyarország déli részén erôs kultuszuk volt a rettegett vérszívóknak.

Slavko Popov újságíró – bécsi levéltárakban kutatva – talált rá egy dokumentumra, amely igazolja, hogy a vámpíroktól való félelem mélyen beleásta magát a Bánát – a Tiszától keletre lévô, Romániába is átnyúló terület ma fôleg Szerbiához tartozik – lakóinak tudatába. El is terjedt az a szokás, hogy a halottakat a temetés után kiássák, s másodszor is a földbe helyezzék, így akadályozandó meg vámpírrá válásukat.

A vérszívók elleni harcról 1732-ben született a hivatalos beszámoló, amelyet Füredi József orvos ôrnagy készített. Ôt 1732-ben Belgrádból – a város akkor éppen osztrák uralom alatt állt, a török csak hét évvel késôbb foglalta vissza – küldték a Temesvárhoz közeli, ma a szerb-román határ szerb oldalán lévô Kláriba (Radojevo), hogy vizsgálja ki tizenegy, pár hónappal korábban elhunyt helyi lakos esetét. Hozzátartozóik ugyanis állították, hogy valamennyiükkel egy Milos nevû vámpír végzett.

Az ismeretlen vezetéknevû vérszívó már életében sem volt akárki – derül ki Füredi ôrnagy beszámolójából. Beszélô madarat és maga nevelte farkast tartott, állították Klári (más néven Szerbklári) lakói. A felvilágosult katona hiába próbálta meggyôzni ôket arról, hogy vámpírok márpedig – miként boszorkányok sem – nincsenek, ezért úgy döntött, hogy igazát bizonyítandó kihantoltat néhány holttestet.

Elôször az 1731 tavaszán eltemetett Milost ásták ki, aki – Füredi József írásba adott tanúbizonysága szerint – tökéletesen épnek tûnt, a felesége által lezárt szemeit tágra nyitotta, s a szája sarkából friss vércsík eredt. Mivel a falubeliek ragaszkodtak hozzá, az ôrnagy kihegyezett karóval – a vámpírölés biztos fegyverével – szúratta át a szívét, de mert tartott attól, hogy mégis kiássák, oltott mésszel is leöntette visszahantolás elôtt.

Milos tizenegy állítólagos áldozata közül nyolc ugyan már oszlásnak indult, kettôt azonban meglepôen jó állapotban találtak, a 11. pedig, egy nô úgy nézett ki, mintha csak aludna, s a végtagjait is könnyedén lehetett mozgatni. Füredi ôrnagy – biztos, ami biztos alapon – engedélyt adott rá, hogy a három vámpírjelölt is kihegyezett karót kapjon, majd megírta jelentését, amely bizonyítja, hogy valós alapja van a kelet-szerbiai Klári környékén máig élô vámpírlegendának.

Ahogy beszélgetünk, ahogy válaszol a kérdésekre, ahogy érvel, az az érzésem, hogy egy komoly szemû, érett fiatalemberrel ülök szemben. Ha nem a gálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskola igazgatói irodájában lennénk, el se hinném, hogy egy nyolcadik osztályt végzett diák a beszélgetôpartnerem. A szôkefalvi
Fehér Áron a kisérettségi izgalmain túl ezekben a napokban azért szurkol, hogy bejusson a Bolyai Farkas Fôgimnáziumba, ahol általános iskolai és iskolán kívüli eredményei alapján valóban a helye lenne. (Ami végül is sikerült.)

– Konok, tehetséges, szorgalmas fiú, aki egyaránt kiváló a reál és a humán tantárgyakból. Szavalóversenyen elsô díjat nyert, s sikeresen szerepelt népdalversenyeken is. Kíváncsi, érdeklôdô diák, mindig mindennel kapcsolatosan vannak kérdései – mondja Szász Mária osztályfônök, aki felsorolja azt is, hogy a reál tantárgyakból milyen eredményeket ért el az idei tanév során, majd hozzáteszi, hogy a pedagógus ezekben a ritka pillanatokban látja munkája eredményét.

A gálfalvi iskola büszkesége – erôsíti meg Varga Viorica aligazgatónô, aki szerint egy vidéki iskolában ritkán van ilyen sokoldalú, kiváló tanítványuk. Fehér Áron negyedik helyezést ért el a matematika tanárgyverseny megyei sza-kaszán, s részt vett a fizikaolimpia országos szakaszán is. Negyedik helyezett lett a Szatmáron megtartott Irinyi–Hevesy kémiaversenyen, s az Öveges–Vermes Fizikaversenyen elért III. helyezés feljogosította, hogy eljusson a Gyôrben tartott nemzetközi megmérettetésre. Kedvenc tantárgyaiból fizikából és kémiából a korábbi iskolai években tartott versenyeken is kiválóan szerepelt.

– Intelligens, figyelmes udvarias, mindig könyv van a kezében, játszani ritkán szokott – reméljük, hogy a kisérettségin is sikeresen szerepel – teszi hozzá az aligazgatónô.

Majd Áront kérdezzük, aki informatikus vagy kutatóorvos szeretne lenni. Informatikus azért, mert vonzza a programozás, kutatóorvos, mert szeretne új dolgokat feltalálva segíteni az embereken. Kémiából otthon kísérletezik, s ahogy elmondja, most éppen egy mûtrágyát állít elô. Másik kedvenc foglalkozása az interneten való böngészés.

Kedvenc olvasmányai a Jules Verne-könyvek, s csak egy tantárgyat, a tornát nem kedvelte túlságosan, a hosszú sétákat annál inkább.

Amikor szorgalmáról kérdezzük, azt válaszolja, hogy a mai világban csak így lehet az emberbôl valaki, másképpen nem figyelnek fel rá.

– Nagyon fog hiányozni, mondja az osztályfônök, aki szerint ilyen sokoldalúan tehetséges, szorgalmas és illemtudó tanítványa ritkán van egy pedagógusnak, s ezért szeretnék, ha töretlenül haladna elôre.

Áronnak mi is azt kívánjuk, hogy majdani bolyais diákként és késôbb, ha eldönti, hogy informatikus vagy orvos lesz-e, az álmai valóra váljanak.

(b. gy.)

Üvegcsûr felôl lassan haladunk a hegyre tartó sziklaköves úton. A Brécél fertályban, a hegycsúcs közeli réten farakás füstölög. Mögötte traktor vontatta, oldalra billenô utánfutó rakterérôl gurulnak a méretre szabott fák a felrakandó millér helyére. Néhány perc múlva a traktorista és a rakodók újabb rakományért mennek. A füstölgô millért a 65 éves üvegcsûri Vass Imre vigyázza. Kis faasztal mellett farönkökre ülve beszélgetünk. Imre bácsi nyugdíjasként besegít vejének, György Istvánnak – aki szénégetô vállalkozást indított – és Jakab János szénégetônek. Ôk az erdôbe mentek a rakományért. Üvegcsûrön régi hagyománya van a szakmának. Imre bácsi úgy tudja, hogy az üveghutát, amely a mai fogyasztási szövetkezet helyén mûködött, az 1800-as évek végén bezárták, mivel elfogyott a kvarckô. A szénégetés a múlt század elején honosodott meg a faluban. Az akkori Osztrák-Magyar Monarchia az üvegcsûrieknek kártérítésként termôföldet, legelôt, erdôt adott. Németországban egy Muller nevezetû polgár dolgozta ki a szénégetés technológiáját. Innen a füstölgô, földdel lefojtott farakások neve – a millér, de nevezik boksának is. A múlt rendszerben, amikor a fakitermelést az IFET-vállalatok végezték, szénégetô tanfolyamokat indítottak. A faluban az 1900-as években 30-40 család élt meg szénégetésbôl. A szénégetéshez érteni kell. A faszén úgy készül, hogy a fát levegô nélkül hevítik. A szenesedés úgy következik be, hogy a fa kevés oxigénnel táplált égés során lassan szénné válik. A millért, a farakást is hozzáértôen kell összehordani. Úgy kezdik el, mint a tábortüzeknél, az apró darabokat középre rakják, majd a nagyobb fákat azok köré. Középen szûk nyílást hagynak. Miután kialakul a farakás, földdel borítják be, a tetôtôl lefelé körbe füstlyukakat képeznek ki, miután egy gázolajjal áztatott rongyot hosszú rúdra tekernek, meggyújtják és ezzel gyújtják be a farakást. Azokat a füstlyukakat, amelyekbôl kék színû füst ered, bedugják és lennebb fúrnak lyukat. Idôközben a rakás összeesik, mikor földközelbe érnek, a lyukakat betömik. Egy millért átlagban 32 köbméter fából raknak fel, 12 – 13 nap telik el, amíg a farakásból szén lesz. Általában 11 folyóméter fából lesz egy tonna szén. A legjobb minôségû szén bükkfából készül. Egy tonna szenet 1000 lejért értékesítenek. Görgényüvegcsûrrôl a szenet egy bukaresti cég vásárolja fel szerzôdéses alapon. Vass Imréék májustól szeptemberig égetik a szenet. Habár szénportól piszkos, füstszagú a ruhájuk és folyamatosan, éjjel-nappal kell vigyázniuk a milléreket, megéri, mert jövedelmezô.

Kilyén Attila

Több helyen épített ki Hitler titkos föld alatti bunkereket, fegyverraktárakat, olykor egész városokat Lengyelországban, néhánynak még jelenleg is folyik a feltárása. Ilyen a Ksiaz vár alatti bunkerrendszer is.

Az alsó-sziléziai Ksiaz vára egy szikla csúcsára épült. A Piastok – a lengyelországi Árpád-ház tagjai már a XIII. században elkezdték alapozni a várat, amely a középkor folyamán egyre bôvült a különbözô építészeti stílusoknak megfelelô szárnyakkal, termekkel.

A több mint 400 termet magában foglaló, kincsekkel teli gyönyörû épületet a II. világháborúban, a lengyel megszállás után Hitler kinézte magának és titkos erôdítményt építtetett ki.

A vár hatalmas, üvegtükrös, biedermeier bútorokkal luxus módon berendezett szobáinak tapétákkal borított láthatatlan ajtói mögött liftek és lépcsôházak tucatjai vezettek le a vár gránitszikla rétege alá, ahol 1200 méter hosszú, több emelet mély, megvilágított, szellôzôk százaival ellátott bunkerrendszert hoztak létre.

A helyi adatok szerint negyvenezer kényszermunkás halt itt meg, mire létrehozták a több méter vastag betonfalú bunkert, a hatalmas termeket, ahol titkos fegyverkísérletek is folytak. De itt tárolták az országból elrabolt kincsek egy részét is, amelyet a háború vége felé teherautók tucatjai szállítottak el az éj leple alatt. Egyes bejáratokat annyira kiszélesítettek, hogy teherkocsik be tudtak hajtani a föld alá. A vár oldalában a titkos bejáratokat fákkal, bokrokkal takarták el.

Amint a magyar újságírócsoportot kalauzoló helyi vezetô elmondta, egész erdôket helyeztettek át rabokkal egyetlen éjszaka alatt, úgy, hogy a fákat földlabdákkal együtt vasabroncsba fogva ültették át más helyekre, hogy megtévesszék a légi felderítést. Még most is vannak olyan fák a környéken, amelyek törzsén látszanak a rozsdás vasabroncsok nyomai.

A várat és a titkos, föld alá vezetô bejáratokat katonák ezrei ôrizték hajdanán. Még mindig nincs feltárva minden járat. A feltárást megnehezítik a nagyon vastag betonfalak.

A helyi legendák szerint egy fényes, hatalmas repülô tárgy szállt fel, miután tönkretették – részben berobbantották – a hajdani járatokat.

A Kennedy–Onassis család mindennapjaiba enged bepillantást, egyben a társasági események gasztronómiai kínálatát is ismerteti Marta Sgubin Jacqueline Kennedy szakácsnôje voltam címû magyarul most megjelent könyve.

Marta Sgubin egy 400 lakosú olaszországi faluban nôtt fel. 18 évesen állt munkába egy francia diplomatacsaládnál, velük beutazta a világot. Egy társasági összejövetelen figyelt fel rá Jacqueline Kennedy édesanyja, s úgy gondolta, hogy nagy segítségére lenne lányának.

Marta Sgubin 1969-ben érkezett az Egyesült Államokba, hogy vigyázzon a Kennedy-házaspár két gyermekére, Carolinera és ifjabb John Kennedyre. Akkor még úgy gondolta, hogy rövid ideig marad és hamarosan visszatér Európába. Huszonöt évvel késôbb, amikor Jacqueline Kennedy–Onassis meghalt, Marta mellette volt.

Miután a gyerekek bentlakásos iskolába kerültek, Marta más feladatokat kapott, ügyeket intézett, de legjobban fôzôtudományát becsülték. Bármilyen eseményrôl volt szó a Kennedy család életében – Caroline és John születésnapi partijáról, hálaadás napi hétvégérôl New Jersey-ben, szabadtéri grillsütésrôl a tengerparti házban Martha’s Vineyardon, vagy a New York-i lakásban elfogyasztott gyors, de elegáns vacsoráról – Marta mindig ott volt és fôzött.

A könyvben a Kennedy család életének különbözô eseményein feltálalt fogások receptjeivel ismerkedhetnek meg az olvasók, miközben Sgubin történeteket is mesél a család mindennapjairól.

A kötet különlegességét az adja, hogy sokat írtak már Jaqueline Kennedy–Onassisról, de a családhoz tartozó személyzet tagjai közül még senki.

Fülöp Dénes egy év múltán lenne hetvenéves, 1938. május 18-án született Gegesben. Szülôfalujában és Makfalván járt iskolába, Székelykeresztúron szerzett tanítói diplomát, oktatott Kendôben és Márkodon, a Bekecs alján. Elvégezte a marosvásárhelyi tanárképzô fôiskolát, magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanárként dolgozott haláláig a Kis-Küküllô-parti településen. 1966-ban szakdolgozatként megírta Makfalva történetét. Összegyûjtötte Makfalva helyneveit is (megjelent az ELTE-füzetek sorozatban, 1998-ban Budapesten). Lejegyezte a helyi legendákat, ezek (más szerzôk gyûjtésével együtt) a Beszélik rólunk, magyarokról... címû kötetben láttak napvilágot (Budapest, 1999).

Pedagógusként a legjobbak közül való, cikkei rendszeresen jelentek meg a megyei lapban és a Tanügyi Újságban. A tanárképzô fôiskola évente küld hozzá végzôsöket tanítási gyakorlatra. Elsô fokozatú dolgozatának címe: Makfalva község néprajzi múzeumának megszervezése és mûködtetése, az iskolai kis etnográfusok körének hozzájárulása a néprajzi anyag feltárásához, gyûjtéséhez és rendszerezéséhez (1975). Ez azt mutatja, hogy nem hályogkovácsként látott hozzá a népi kultúra értékeinek fölleltározásához, mentéséhez, hanem tudatos program alapján, a faluközösség, a tantestület és a diákság összefogásával. 1970-ben az új mûvelôdési otthonban már kiállítják az összegyûjtött néprajzi anyagot, 1974-ben pedig a néprajzi múzeum rendelkezésére bocsátják az 1812–13-ban épült boltíves Dósa-kúriát. A múzeum 1975-ben nyílt meg. 2004 júliusában, a múzeum 30 éves évfordulóján avatták fel a szövôszobát, amely a hûséges élet- és munkatárs, Fülöp Irén tanárnô munkáját és Zsigmond Dánielné Bernád Ilona adakozását dicséri.

Fülöp Dénesnek nem kis része volt abban is, hogy az iskola 1999-tôl Wesselényi Miklós nevét viseli. Példamutató munkássága olyan szellemi és erkölcsi hitelt jelentett, amelyre ma is építhet a nagy múltú oktatási intézmény.

Makfalva azon ritka községek közé tartozik, ahol már 1969-tôl irodalmi színpad is mûködött. Szervezôje-motorja ugyancsak a Tanár úr volt, akit felesége, Fülöp Irén minden munkájában szívvel-lélekkel támogatott. A tanárházaspár köré szervezôdött a falu értelmiségi rétege, írókat, költôket hívtak meg, felolvasó- és szavalóesteket tartottak. Néhány név az önzetlen közremûködôk közül: Zsigmond Kálmán, Dósa Albert, Péter Ödön, László János, Seprôdi Júlia, Rózsa Magda, Mihály Anna, Kálmán Klára.

Méltán híres a makfalvi képzômûvészeti alkotótábor. Elôzménye az 1990-ben életre hívott Wesselényi Közmûvelôdési Egyletben folyó élénk tevékenység, melyet szintén a Fülöp házaspár irányított. Az egylet tánccsoportot, irodalmi kört mûködtetett, képzômûvészeti tárlatokat szervezett. Molnár Dénes, Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes állított ki, majd 1992-tôl indult a nyári alkotótábor, melynek vendégei között, az említettek mellett, olyan alkotókat találunk, mint Kedei Zoltán, Maszelka János, Hunyadi László, Kákonyi Csilla, Fekete Zsolt, Suba László, Sz. Kovács Géza, hogy csak néhány nevet említsünk. A mûvésztábor 1999-ben felvette a néhai Nagy Pál marosvásárhelyi festômûvész, tanár nevét.

Fülöp Dénes alacsony termetû, bariton hangú, barna arcú ember volt, érett férfikorában is fekete haját hátrafésülve viselte, mozgása megfontolt volt, mondhatni alapos. Egyénisége nyugalmat árasztott. Nem vezérkedett, hamis babérokra sem vágyott, tette a dolgát. Felismerte, hogy a fokozatosan bevaduló diktatúrában is lehet értelmes életet élni, mégpedig a közösség, fajtánk hûséges szolgálatával. A néprajzi gyûjtést, a múzeumalapítást a diktatúra sem tilthatta meg, legfeljebb fékezhette. A makfalvi önkormányzatiság a székely rendtartó falu hagyományaiban gyökerezve a legsötétebb években is mûködött, olyan volt, mint valami csendes összeesküvés a kenyér és bor, a szalonna és a kolbász, a nyelv és a hit mentésére, óvására.

A falvak és városok Fülöp Déneshez hasonló szellemi muszáj-Herkulesei vezették ezeket a békés lázadókat. Ennek az elszánt, szívós küzdelemnek érett be a gyümölcse 1990 után. A sérült, megcsonkult közösségek nagy része talpra állt és újraindította a munkát. Ismét vannak tájmúzeumok, emlékszobák alakulnak, gyarapodnak a néprajzi gyûjtemények, egyre-másra jelennek meg a falutörténetek, monográfiák; közmûvelôdési egyletek, egyesületek keretében zajlik, immár megkötések nélkül, a tevékenység. Csak arra kell vigyázni, hogy a szabadság ne csapjon át szabadosságba; hogy az anyagiasság, a pénz hajszolása ne ölje ki belôlünk a folyamatos önmûvelés igényét; hogy – Arany János szavait idézve – emberek maradjunk mindig, minden körülményben.

Fülöp Dénest 1996. december 29-én elszólította közülünk az Úr. Örömmel tapasztalom, hogy az értelem magvai, melyeket elvetett, termékeny talajba jutottak. Alapozó személyiség volt, életmûvére egész közösség építhet tartós házat. Idôálló ember Fülöp Dénes. Makfalva elsô írásos említésének 500. évfordulóján méltán veszi fel nevét az általa alapított falumúzeum. Szép fôhajtás ez a csendes szavú, de vasakaratú székely értelmiségi emléke elôtt.

Bölöni Domokos

Brazil halászok 83 delfint öltek meg, ám tettüket megörökítette egy videokamera, amelynek felvétele már a hatóságoknál van, akik nyomozást rendeltek el a mészárlás ügyében.

A halászok az Amazonas torkolatvidékén, Amapa állam partjai közelében vetették ki hálójukat, ahol különösen sok delfin él. A fogságba ejtett állatokat nem engedték a felszínre jönni levegôért, így megfulladtak. A videofilm tanúsága szerint ezután azzal viccelôdve, hogy ezért bizony valamennyien börtönbe kerülhetnének, a hajó fedélzetére emelték az elpusztult delfineket.

A felvételt sugározta a Globo TV, amelyhez egy brazil környezetvédô szervezet juttatta el azt. A szervezet illetékesei elmondták, hogy a videó azóta a brazil fôvárosba került, ahol a hatóságok felhasználják az ügyben elrendelt nyomozáshoz. Elôször is a halászokat akarják azonosítani. "Hálóval meggyilkolni ezeket a különösen barátságos és intelligens állatokat igazán ördögi tett" – nyilatkozta az esetrôl Claire Bass, a londoni székhelyû Világtársaság az Állatok Védelméért elnevezésû szervezet tengeri emlôsökkel foglalkozó programigazgatója, akit azért leptek meg a történtek, mert Brazíliában szigorú törvények védik a bálnákat és a delfineket.

Az Amazonas mentén halászok gyakran árulnak folyami delfint cápa-csaliként. A delfinek szemét, amelynek a helyi hiedelem szerint mágikus ereje van, fétisként adják el, a péniszüket pedig a férfierô növelésére kínálják.

Ülök egy út széli, vörös homokkôbôl faragott padon. Nem akármilyen pad ez, ott áll maholnap 200 éve, pontosabban 1811 óta. Neve: Napóleon-pad. Helyszín: nem Franciaország, hanem Dél-Németország par excellence bortermô vidéke, nem messze innen a német–francia határ és azon túl Wissenbourg / Weißenburg – az "én Fehérvárom" és a "Fehérvárra menô hadi út" , amirôl egyszer már írtam volt.

A szóban forgó kôpad története 1801-re nyúlik vissza, és azzal a békeszerzôdéssel kezdôdött, amit 1801. február 9-én kötött Franciaország Ausztriával, a lotharingiai Lunéville-ben. E békeszerzôdés címe: Traité de Paix entre la France et l´Empereur d´Allemagne, és a következô mondattal kezdôdik (franciául):

Ôfelsége, a császár, Magyarország és Csehország királya és a Francia Köztársaság elsô konzulja, a francia nép nevében, egyaránt szívügyüknek tekintve a háború megszüntetését, elhatározták egy végérvényes béke és barátsági szerzôdés megkötését.

Aláírás: Signé Louis, comte de Cobentzel; Joseph Bonaparte ^*

Meg kell adni, szép bevezetés az egyezséghez. Az illetô elsô konzul azonban nemsokára császár lesz, és az elkövetkezô évtized alatt a békérôl is meglehetôsen egyéni elképzelései lesznek.

A lunéville-i béke szentesítette de jure azt, ami de facto amúgy is tény volt, nevezetesen: a Rajna bal parti német terület francia annexióját. Egy csapásra megszûnt harmincvalamennyi kis hercegség, megalakult a Département du Mont Tonnerre (ez a német Donnersberg: Mennydörgô hegy fr. fordítása) és a Bas-Rhin; bevezették a francia közigazgatást, megszüntették a középkori céhsorompókat, bevezették az egységes mértékrendszert (ami a kereskedelem felvirágzását eredményezte), és azt a napóleoni Code civilt, ami – és itt fogózzon meg az olvasó! – a német császárságnak a francia-porosz háborút követô, 1871-ben történt megalakulása után is, még 1900-ig érvényben volt a Rajna bal parti, mind annak elôtti, mind annak utáni, mindig is németek lakta területein! Sôt, egyenesen mítosz jelleget öltött az ún. francia idôszak, éspedig az 1848-as idôszakot követô metternicki elnyomás korszakának betudhatóan, amikor nosztalgiával gondoltak vissza a "szép ... ,francia idôkre."

Nos, a szóban forgó kôpad, a napóleoni idôszak szimbóluma, ugyanis 1811-ben Napóleon fia ^** születésének emlékére, elrendeltetett, hogy a Département Bas-Rhinben állítsanak az utak mellett kôpadokat, fedôlappal, hogy a piacra menô parasztasszonyok és cselédek a fejükön hordozott kosarakat a felsô részre helyezhessék, s az alsó padon ülve megpihenhessenek. Mindmáig néhány fenn is maradt, a neve: Napoleonsbank; immáron kulturális örökség. A képen látható padot 1811. június 9-én állították az Ilbesheim nevû faluban.

*

Az elmondottak okán két rövid eszmefuttatás tehetô. Az elsô, hogy ugyanis anno dacumal, a német asszonyok ugyanúgy a fejükön hordtak terheket, ahogyan manapság is szokás a világ sok-sok országában. A második: ha meggondoljuk, hogy a francia megszállás elavult struktúrákat szüntetett meg, és modern közigazgatást vezetett be, de súlyos adóterhet is rótt a lakosságra, aminél még súlyosabb volt a kötelezô sorkatonaság, ami azt is jelentette, hogy Austerlitznél a gyôztes francia hadseregben jelentôs számú német állt szemben az osztrák–orosz haderôvel, majd jelentôs számú német halott porladt a Moszkváig és vissza vezetô utak mentén is; ezért a köznép számára ellenség és megszálló maradt. Majd Waterloonál Blüchner porosz csapatai döntötték el a csata kimenetelét, pontot téve a napóleoni korszak végére. A bécsi kongresszus restaurált sok mindent, azonban a szekularizáció érvényben maradt, jól érthetô okból. Mindez közismert. Azonban, a 48-as eszmék elfojtását követô, az általános gyûlöletet kiváltó Metternich- korszakban elfelejtették azokat, akik Napóleon hadseregében szolgálva az európai utak mellett porladtak, és bekövetkezett a kései megdicsôülés, ami okán az elesetteknek Kaiserslauternben emlékmûvet állítottak 1836-ban, és ... a még élô veteránok, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcoltak, annak a kornak szimbólumává váltak. A Légion d´honneur tagjainak Párizs pontosan postázta évente, a legeldugodtabb német falukba is, az életfogytiglan fizetett tiszteletzsoldot. Csoda-e, ha a hajdani francia megszállás ideje és maga Napóleon körül mítosz jött létre? A rosszra következô – vagy csak gondolt – még rosszabb talaján születnek a mítoszok; jól megfigyelhetô a ´89 utáni idôkben is.

José Ortega y Gasset írja: a történelem nem a csúcsokon, hanem lent, a völgyekben játszódik le. És itt hozzáfûzhetjük: de csak fentrôl, a csúcsokról lehet áttekinteni és irányítani a völgyekben történô eseményeket. Napóleont hadvezéri és államfôi zsenialitása emelte mindenki fölé, mások számára elérhetetlen csúcsokra, ahonnan a rálátás optimális. Létrehozott a feudális struktúrák helyett egy modern, a polgárság méretére szabott apparátust (törvénykezés és végrehajtó szervek), ami biztosította a szereplôk számára a szükséges folytonos felhajtó erôt. Ô volt ennek a történelmi drámának a zseniális fôrendezôje, amelyben a szereplôknek valójában csak statisztaszerep jutott. Ebben áll lényege és magyarázhatósága a Napóleon-jelenségnek.

Dr. Szôcs Károly

Hatvan éve, 1947. július 22-én született a marosszéki Vadasdon Molnár Dénes grafikusmûvész, festô, tanár, a múlt század végi erdélyi fametszet-grafika egyik jeles képviselôje. Marosvásárhelyen végzi a Képzômûvészeti Középiskolát l966- ban, majd l975-ben a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakát. Tanárai voltak, többek között: Nagy Pál, Barabási István, Piskolti Gábor, Pantu Stelian. 1975-90 között Marosvásárhelyen grafikatanár, majd koholt vádak alapján koncepciós pert indítanak ellene, ami évekig eltart. Mikor ez befejezôdik, és visszatérhet a katedrára, súlyos betegsége miatt már alig taníthat. Élete utolsó éveiben a Maros Megyei Kultúrtanácsnál tevékenykedik. 53 éves korában, 2000. február l9-én hunyt el.

Több mint 75 egyéni tárlata volt itthon és külhonban, számtalan csoportos kiállításon vett részt. Legfontosabb kiállítóhelyei: Marosvásárhely, Bukarest, Székelyudvarhely, Jászvásár, Budapest, Hollókô, Montreal, Tokió, Szófia, Moszkva. Díjat kapott Petrozsényben, Marosvásárhelyen, Suceaván, Wiesbadenben stb.

Ötvenévesen így vall magáról Nagy Miklós Kundnak: "A sorozatok embere vagyok. Sorozatokban tudok gondolkozni, és így próbálom legyôzni ezt a felületességet, ami a sok ötletem miatt elôállhat.(...) Ez a nyugtalanság egy olyan adottság, amiért valószínûleg nem én vagyok a hibás. Vannak aktívabb és passzívabb emberek, talán a táborok is azért tetszenek nekem, mert én egy nyitottabb, cselekvôbb alkat vagyok."

Leghíresebb sorozatai: a Székelyföld képírása (fametszetek, rézkarcok), Csillagképek, templomsorozatok, Zodiákus-sorozat, vársorozat), ex-libris sorozat, Salto mortalis, aktok. Megörökítette a falurombolás áldozatául esett templomokat, hogy fennmaradjanak az utókor számára. Erdély és a történelmi Magyarország legfontosabb várainak is elkészítette a metszetét, háromnyelvû várlustrát mellékelve minden egyes albumhoz. Kevés hely maradt Erdélyben, ahová élete végéig nem juthatott el.

Fontosabb kötetei: Humol szótár (l977), Egyszer egy...(illusztrációk (l994), Ordított sorok (l994, versek), Erdélyi mûtár(2002). Könyvillusztrációk: Vadászkönyv (1983), Népi vadriasztás a maroszéki Vadasdon (l983, néprajzi dolgozat), Vigyázat, balesetveszély (l985), Dákok a nyitott égbolton (l99l), Öntudat és faeke(l992), Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon (l999, néprajz),Vadasdi krónika (2000, egyház- és helytörténet). Mûkritikát közölt a Korunkban, Utunkban, Ifjúmunkásban, Új Életben és más hazai lapokban. A falujáró útjai alkalmával rajzban megörökített néprajzi tárgyak, népi építmények a mindig változó-megújhodó anyagi kultúra értékes darabjaiként, a tárgyi kultúra fontos részeként maradnak fenn. Érdemes volna külön kötetben megjelentetni azokat is.

Molnár Dénes kitûnô szervezô: 1971-75 között, fôiskolás korában a bukaresti Szônyi István Képzômûvészeti Klub elnöke, 1975-80 között a marosvásárhelyi Apolló Ifjúsági Alkotókör elnöke, 1977-tôl 1994-ig 18 országos humorgrafika szalon szervezôje volt.

Halála elôtt egy hónappal 32 alkotását (Zodiákus-sorozat, fametszetek, színes grafikák) adományozta szülôfalujának, Vadasdnak. Ezek a helyi iskolában berendezett Molnár Dénes-képtárban láthatók. A képtárat 2002. augusztus 6-án, jeles személyiségek kíséretében meglátogatta Sütô András is. Ezt írta a vendégkönyvbe: "Molnár Dénes emlékét népének emlékezetében Erdélyország Árpád-kori templomairól készült csodálatos grafikái is ôrzik, hirdetik a magyar nemzet fiai számára".

Székely Ferenc

Viaskodom. Ülök és várok. Hangfoszlányok törik meg a csendet. Lopakodó Élmény kopog a mûterem ajtóján. Nyár eleji langyos szellô surran át a termeken, megmozdulnak a képek, valami nincs a rendjén, sodrás a sodrásban, csurog verejtékem, földre hull, beázik, puha lesz és sáros.

Repülnék a nagy versenyre, de más a feladat.

A Lopakodó Élmény megleckéztet, fogja ecsetem, együtt ját