Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 1,50 euró. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 27 RNCB 0188034969090003 – euró; RO 97 RNCB 0188034969090004 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk reklam@e-nepujsag.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: reklam@e-nepujsag.ro

A hirdetések egységes tarifája 250 Ft/szó, 350 Ft/cm², mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tagadhatatlan, hogy jelentôs kormánypénzek áramlanak a vidék felé, amelyek segítségével megváltozik a közigazgatási és egyéb helyi intézmények, köztük az iskolák, óvodák arculata is. (Ahol még vannak és megmaradnak a jövôben is.) Ennek ellenére kétkedve figyelem, hogy a hátrányos helyzetû települések milyen támogatásra számíthatnak az elkövetkezô években megpályázható uniós alapokból. A vidéki közösségek számára kilátásba helyezett Leader program, amitôl egyes önkormányzati képviselôk aszfaltozott utakat, víz- és szennyvízvezetékeket, munkahelyteremtô gazdasági egységeket reméltek – mint egy nemrégiben szervezett tanácskozáson kiderült – , nagyobb szabású fejlesztési tervek támogatására nem lesz alkalmas. De még arra sem, hogy az átlagosnál jobban elmaradt vidéki közösségeknek némi reményt jelentsen arra, hogy forrásokhoz jussanak. Akik már kipróbálták a programot, azt a következtetést vonták le, hogy csak a biztosan megvalósuló projekteket érdemes támogatni, amelyeket akár önerôbôl is meg lehetne valósítani. Akkor meg minek ez a nagy hókuszpókusz, a programot megelôzô kampány, kiadványok, amire jelentôs összegek folynak majd el, s a körülményes szervezési keret, amibôl egyesek tetemes hasznot húznak majd? A Leader mûködését valószínûleg nem könnyíti meg, hogy megyénkben egy, esetleg két akciócsoportot alakítanak meg, amelyek a benyújtandó pályázatokat elbírálják. Pedig annyi különféle tájegység találkozik itt – a Mezôség, a Maros, a Kis- és Nagy- Küküllô, és a Nyárád mente – , hogy mindezt egy vagy két szervezôdésbe összefogni, amely minden kicsi településre figyelni tud, lehetetlen vállalkozás. Ha valaki zseniális ötleteket remél a nyugat-európai mintáktól, abban is csalódnia kell. A szóban forgó tanácskozáson semmi olyan kezdeményezésrôl nem hallottunk, ami megyei szinten ne merült volna fel: a hagyományos mesterségek támogatása, vásárok továbbéltetése, táborok, falunapok szervezése, régi épületek felújítása és új rendeltetésre való felhasználása, szabadidôközpontok, pihenôparkok kialakítása stb. Nyertes pályázata viszont annak lesz, aki teli zsebbel, biztos hitelekkel (mert a körülményes ügyintézés miatt az elôfinanszírozást biztosítani kell), jó kapcsolatokkal, biztató "elôélettel" fog neki a vállalkozásnak. Ott azonban, ahol régen elapadt az ötletek forrása, ahol híján van az ember, a Leaderrôl is valószínûleg lemaradnak. Ezért kellene nagyon odafigyelni arra, hogy az eddig sikertelen, vészesen fogyó közösségeink ne maradjanak magukra, s a helybeliekkel együtt közösen kigondolni, kidolgozni, hogy melyek azok a lehetôségek, amelyek ha kicsit is, de mentôövet jelenthetnek számukra. Amíg még van mit menteni.

Füstbe ment terv

Pár évvel ezelôtt nagy tamtammal beharangozták az "illetékesek", a Román Televízió- társaság regionális tévéstúdiót kíván beindítani Marosvásárhelyen, amikor a sportcsarnok melletti volt fizikoterápia épületét kapták meg. A lelkesedés nyilatkozatdömpinggel járt, aztán hol arról kezdtek beszélni, hogy nincs pénz, hol arról, hogy nincs megfelelô épület, meg egyéb nehézségek adódtak menet közben. Pontosabban helyben topogás közben, mert egy nehezen meghatározható pillanatban valami okból érdektelenné vált az ügy, s "ad acta" tették. A magyarázat elmaradt.

Sejtéseink szerint a marosvásárhelyi regionális stúdió létrehozása nem volt ínyére a kolozsvári tévének, de akár a Marosvásárhelyen mûködô kereskedelmi adókat is zavarhatta a konkurencia. Tény, hogy a terv léket kapott, vagy mint a címben jeleztük, füstbe ment. Egyre megy!

Tehát most azzal foglalkozhatunk, ami maradt belôle: az egykor jobb idôket látott épület ebek harmincadjára jutott, s azt látjuk, hogy sem a bérlô (RTV), sem a bérbeadó (megyei tanács) nem tekinti magát gazdának... Sikerült összehoznunk a leépülés kronológiáját, aminek a végén még halvány szándékként sem bukkan fel a törôdés gondolata.

Az épület, mint a fotókon is látható, siralmas állapotban van. Nem mondhatjuk, hogy a kutya sem néz feléje, mert az udvaron kikötött csahos becsülettel teszi a kötelességét. És van ôr, aki kérdésünkre azt válaszolta, hogy amióta ott van – több mint egy hónapja –, senki nem jár arra.

A vásárhelyiek tudják, milyen volt régebb az említett ingatlan. Most a szó szoros értelmében átfúj rajta a szél, a kitört ablakok nagy része üresen ásít az arra járóra, a víz, gáz, villany csak emlék. Csupán a tenyérnyi kapusszobában van egyetlen konnektor és egy égô. Viszont annál több a szemét.

Információink szerint a megyei tanács 2004 októberében ruházta át az épület kezelési jogát a román televíziónak, területi stúdió létrehozása céljából.

Ezután sokáig nem történt semmi. Már az ígérgetéseken túl.

Két évvel késôbb, 2006-ban kért a tévétársaság építési és felújítási engedélyt. A megyei tanács 2006 augusztusában tanácsi határozattal "teljesíti" a kérést, a tévétársaság pedig vállalja, hogy az építkezési törvény elôírásainak megfelelôen egy emelettel bôvíti és korszerûsíti az épületet. A tanács ugyanakkor megadja a tévétársaságnak az adminisztrálási jogot addig, amíg a területi stúdió mûködik. A munkálatok késtek, ezért a megyei tanács januárban felszólította a televíziót, fogjanak hozzá a munkálatokhoz, különben visszavonják az adminisztrálási jogot. A televízió február 8-án válaszolt a felszólításra, ugyanakkor urbanisztikai engedély kibocsátását kérte. Egy nappal késôbb, február 9-én újabb kérést nyújtott be, amelyben a bérbe vett terület növelését igényli.

A megyei tanács március 2-i válaszában kijelenti, a terület a város tulajdonába tartozik, a kéréssel forduljon a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz. A tévétársaság szerint a polgármesteri hivatal máig sem válaszolt a kérésre, és az utóbbi idôben az RTV vezetése körüli botrányok miatt nem volt idejük az üggyel foglalkozni.

A februári területigény azt sejteti, hogy mégiscsak mocorog valamiféle elképzelés, ámde akinek hitelt érdemlô terve van, aligha hagyja romba dôlni a ma is értékesnek mondható épületet. Naponta százak és százak járnak a sportcsarnok melletti park környékén, s nap mint nap felmerül bennük a kérdés: ideiglenesen vagy véglegesen a nemtörôdömség áldozata lesz az épület?

A nyugdíjasok képviselôi elégedettek, ami a kormány nyugdíjemelésrôl tett ígéreteit illeti, jelentették ki pénteken, a Calin Popescu Tariceanu kormányfôvel való megbeszélés után a nyugdíjasok képviselôi.

Vasile Cazan, a Romániai Nyugdíjas-szakszervezetek Országos Föderációjának elnöke a Mediafaxnak elmondta, Calin Popescu Tariceanu biztosította a nyugdíjasokat, hogy konzultált az egészségügyi, pénzügyi és munkaügyi tárcákkal, és megtalálták a nyugdíjak emeléséhez szükséges pénzforrásokat. "1989 után ez a legnagyobb nyugdíjemelés, jövô évben az átlagnyugdíj 396 lejrôl 568 lejre emelkedik, 2009-ben pedig a nyugdíjpontszám eléri az országos átlagbér 45 százalékát" – mondta Cazan.

A kormányfô ugyanakkor ígéretet tett az Idôs Személyek Konzultatív Tanácsának létrehozására is.

A pénteki találkozón Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter is részt vett, aki tetemes ártámogatást ígért a gyógyszerekre azoknak, akiknek nyugdíja 400 lej alatt van.

A kormányfô biztosította a nyugdíjasok képviselôit, hogy léteznek alapok a nyugdíjasok jövedelmeinek emelésére jövô évtôl kezdôdôen, és elmondta nekik, zavarják azok a kijelentések, melyek szerint nincsenek erre alapok, az intézkedés pedig nem liberális. Majd hozzátette: "Idén 220 százalékkal tudjuk növelni a nyugdíjakat, ez a százalék már magasabb az elôzô évekhez képest. Ezt a gazdasági fejlôdés tette lehetôvé".

Pénteken benyújtották kihirdetés végett az államelnöki hivatalhoz a PSD által kezdeményezett törvényt, amely elôírja a nyugdíjak növelését. Az államfô néhány nappal korábban kijelentette, mihelyt a törvény az asztalára kerül, azonnal kérni fogja a kormányt, mutassa be a pénzalapokat, amelyek segítségével gyakorlatba ültetik a törvényt.

Az alkotmány 77-es cikkelye értelmében a törvényt legtöbb 20 nappal a benyújtás után kell kihirdetni. Az államfô a kihirdetés elôtt egyszer kérheti a parlamentet, hogy tárgyalja újra a törvényt.

Ha az államelnök a törvény újratárgyalását vagy az alkotmányosság kivizsgálását kéri, a törvényt legtöbb tíz nappal az újravitatás nyomán történt elfogadás, vagy az alkotmánybíróság határozatának kézhezvétele után kell kihirdetni.

Mint ismeretes a törvény új vitát szított Traian Basescu államfô és Calin Popescu Tariceanu kormányfô között. Az államfô szerdán kijelentette, hogy azonnal kérni fogja a kormánytól, legalább középtávon mutassa be a nyugdíjak emeléséhez szükséges pénzalapokat, hogy megnyugtathassa lelkiismeretét, hogy nem lesz részese a nyugdíjalap összeomlásának 2009-ben vagy 2010-ben. Basescu elmagyarázta, a törvény gyakorlatba ültetése azt jelentené, hogy 2008-ban 2,5 milliárd euróval nô meg a nyugdíjköltségvetés jövedelme.Az államelnök szerint ezt a növekedést nem lehet a 2007-es 6 százalékos gazdasági növekedés számlájára írni. "1,5 milliárd euró marad fedezetlenül" – állította Basescu.

Erre reakcióként Calin Popescu Tariceanu kormányfô csütörtökön kijelentette: nem ismerik a valóságot, illetve azt, hogy mit jelent a költségvetés, a pénzügy és a nyugdíjpolitika azok, akik úgy vélik, hogy a nyugdíjak emelése a román gazdaság jelenlegi helyzetében negatív következményekkel járna.

Három fontos témát vitattak meg tegnap a megyeháza nagy gyûléstermében: a Transilvania Repülôtér korszerûsítésével, a megyei utak felújításával és Marosvásárhely történelmi városközpontjának kialakításával kapcsolatos lehetôségeket. A megbeszélésre meghívták a parlamenti képviselôket, szenátorokat, városi és megyei tanácsosokat, Marosvásárhely polgármesterét. Érdembeli vitára aligha kerülhetett sor, hiszen a témában érintettek, a városi önkormányzat néhány képviselôje, a Demokrata Párt tagjai, élükön Dorin Florea polgármesterrel, röviddel a gyûlés megkezdése után elhagyták a termet.

Lobbiíze volt a tegnapi megbeszélésnek, hiszen hosszú ideje elôször gyûltek össze a különbözô pártok parlamenti képviselôi, szenátorai, a megyei tanács elnöksége, a helyi polgármesteri hivatal vezetôi, tanácsosok. A meghirdetett témák mellett a tegnapi megbeszélésen szóba kerültek a megye szociális kérdései is, a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság tevékenységének finanszírozása, az a tény, hogy a megye költségvetésének 38 százalékát erre fordítják. Így aztán nem sok pénz marad egyéb beruházásokra, emiatt fontos pályázatokat készíteni, elérni, hogy a központi költségvetésbôl, a tartalékalapokból pénzt utaljanak ki.

Másik, Lokodi Edit tanácselnök és Fratean Alexandru alelnök által felvetett téma az úthálózat korszerûsítésére vonatkozott, hiszen a megyei utak nagy részének rossz az állapota. Borbély László régiófejlesztési illetve kommunikációs miniszter néhány pontosítást tett: elmondta, hogy országos szinten mintegy 6000 milliárd régi lej áll rendelkezésre útjavítási munkálatokra, ha ez eloszlik a 41 megye között, úgyis jelentôs összeghez juthat Maros megye. Néhány beruházás esetében elindították vagy a közeljövôben kezdik meg a versenytárgyalási eljárásokat, mint a Szászrégen-Maroshévíz közötti útszakasz felújítása esetében, két város – Marosvásárhely és Szászrégen – terelôútjainak megépítésére, az 50 ezer lakosúnál kisebb városok vízbevezetési és csatornázási munkálatai esetében (amire Maros megyének 28 millió euró áll majd rendelkezésére és a liciteket egy hónapon belül megtartják), a keskeny nyomtávú vasút privatizálásában, a védelmi minisztérium által adminisztrált épületek visszaszolgáltatásában, az ipari park, a repülôtér fejlesztésében ígér támogatást. Hozzátette: Románia 7 év alatt 4,4 milliárd eurót használhat el a régiós EU- programok alapjaiból, ehhez viszont pályázatok kellenek, és fôként a megyeszékhelynek van esélye sikerrel pályázni.

Az ipari park ingatlanügylet?

Dorin Florea polgármester a fentiek hallatán ingerülten szólalt fel, "meséknek" nevezte a miniszter által felsoroltakat, szemére vetve a megyei tanácselnöknek, hogy csak a tegnap kapott egy "cédulát", amelyben meghívták a megbeszélésre, nem volt ideje alaposan felkészülni, és kétségbe vonta az elnök asszony komolyságát. Majd hasonló hangnemben kijelentette: milyen támogatást remélhet akkor, amikor "minden lehetséges alkalommal valamit elvesznek a várostól": területeket, épületeket, életképes programjaikat? A Bolyai líceummal kapcsolatosan nehezményezte, hogy "omlik be a tetô, megy tönkre a sportterem", szerinte Borbély Lászlónak erre kellene pénzt szereznie. Úgy vélte, amit a megyei tanács mûvel az ipari parkkal, nem más, mint ingatlanügylet, és ô ebben a "területet veszek-eladok" bizniszben nem kíván részt venni. Meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a megyei tanács nagy érdeklôdést mutat Marosvásárhely történelmi városközpontjának kialakítása iránt. "Nem így kell megbeszélni ezeket a projekteket, nem tudtunk felkészülni erre a megbeszélésre, és egyáltalán, a városi tanácsra tartozik a döntés" – jelentette ki, majd sietôsen távozott, demokrata párti kollégáival együtt. Így nem követhette figyelemmel a Petru Gheorghe fôépítész által készített tervet a történelmi városrész kialakításáról. A terv lényege: a Bolyai líceum–Teleki Téka–Törvényszék utca és innen a volt Hosszú utca irányába haladó kis utcáknak butikokkal, éttermekkel és egyéb látványosságokkal tarkított sétálóutcákká való alakításáról, hogy a turisták ne Brassó és Kolozsvár közötti "tranzit" városnak lássák Marosvásárhelyt, ahol csak néhány órát érdemes eltölteni. Kolozsváry Zoltán városi tanácsos és Csegzi Sándor alpolgármester javasolta a tervezônek, a városi tanács szerdai ülésén ismertesse a tervet, hiszen érdekesnek tûnik.

A megbeszélést követôen Borbély László miniszter elmondta, hogy elégedetlen, mivel ezen a tanácskozáson is bebizonyosodott, hogy a városi és a megyei önkormányzat vezetôi képtelenek együttmûködni, és aggasztónak tartja, hogy az országból beérkezett 880 pályázat közül Marosvásárhely csupán kettôt tudhat a magáénak, ezek is "a megvalósíthatósági tanulmány szintjén vannak". "Ha nem készítenek pályázatokat, rengeteg pénztôl eshet el a város" – jelentette ki. Lokodi Edit ezzel szemben elmondta, annak ellenére, hogy a város egyes képviselôi kivonultak a terembôl, sikeresnek tartja a megbeszélést, mivel a régió szempontjából fontos kérdésekrôl esett szó.

Július vége Marosvásárhelyen a Félsziget jegyében zajlik. Öt napig az ország minden részébôl érkezô fiatalok népesítik be a Maros-partot, a Víkendtelepet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a város lakossága is, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül, szívesen részt vesz esténként a koncerteken.

Idén ismét jelentôsen bôvül a Félsziget Fesztivál, négy zenei helyszínen 100 együttes lép fel és 25 dj keveri a zenét. A sztármeghívottak produkciója közül minden bizonnyal az LGT július 29-i, vasárnapi koncertje kiemelkedô esemény lesz nemcsak a marosvásárhelyiek életében, hanem várhatóan az egész erdélyi magyar közösséget megmozgatja. A Félsziget nemcsak a végén dobbant nagyot a magyar zenei porondon, hanem a kezdet is emlékezetes lesz: szerdán Ákos a 2006-os, Még közelebb címû lemezével érkezik a Félszigetre. A nemzetközi sztárokból is látványos névsorral rendelkezik a fesztivál, az együttesek közül a Kosheen, a The Exploited, Gogol Bordello, Theatre of Tragedy, a dj-k közül Pendulum (DJ set) & MC Verse, Tom Novy, Ferry Corsten, Plump DJs, Andy C lesz jelen az ötödik Félszigeten. És természetesen itt lesz a hazai és magyarországi zenei élvonal.

A Félsziget Fesztivál azonban nemcsak felsorakoztatja a koncerteket, hanem napközben több mint 200 szabadidôs és kulturális rendezvényt kínál. Többek között sportrendezvények, színházi elôadások, filmvetítések, humorfesztivál, mûvészeti sátor, interaktív tevékenységek civil szervezetek közremûködésével.

Így alakul ki az a hangulatkavalkád, amelytôl ezerarcú és mindenkihez szóló rendezvénnyé válik a Félsziget Fesztivál.

Jegyek Marosvásárhelyen elôvételben kaphatók a GaGa Rádióban (Calarasilor u. 1. sz). Jegyárak július 20-ig elôvételben: heti jegy 105 lej, napi jegy 30 lej.

További részletek a www.felsziget.ro honlapon.

A Yorick Stúdiónak nincsen társulata. Vannak viszont jó barátai. És ezen jó barátok legnagyobb része színmûvész vagy színésztanonc. Ezért a Yorick Stúdió soha nem szenved társulathiányban.

Sebestyén Aba színmûvész, a Yorick vezetôje árulta el: amikor megalapították a színházi mûhelyt, az alapkoncepciót évente két-három elôadásban és egy nagyobb lélegzetvételû, lehetôleg szabadtéri produkcióban határozták meg. A két-három elôadás összejött, és a Yorick mindegyik produkciója sikeres lett, az Alvajáró románc díjat is nyert, a szabadtéri színház most következik. És a Yorick megint társulatot toborzott. Csütörtök délelôtt volt az elsô olvasópróba, a kiválasztott darab pedig nem más, mint a világhírû musical: a Hair. Összeült a Sebestyén Aba – András Lóránt rendezô, illetve koreográfuspár, elôbbi elsô olvasópróbai mûmegközelítésébôl idézünk: igényes, komoly mondanivalóval rendelkezô musical a Hair. A mai napig aktuális, azok az értékek, amelyek mellett kiáll, most sincsenek meg a világban. Nyilván már nem arról szól, hogy a külsônkkel tiltakozunk a társadalom ellen, szól viszont a háborúellenességrôl, a békeigenlésrôl, a toleranciáról, a másság elfogadásáról. Figyeljünk egymásra, mert ma is baj van a világgal.

A rendezô elmondta: augusztus közepén lesz a bemutató, az elôadásban fiatal színészek és színihallgatók játszanak. Élô zene kíséri a produkciót, ezért Apostolache Zénó felel. A nyári szünetben erre koncentrál a Hair-társulat, amelynek díszlettervezôje Dobre-Kóthay Judit, jelmeztervezôje Szélyes Andrea, az elôadásbeli mozgóképek Sebesi Sándor munkái. A bemutató után, a hideg megérkeztével szeretnék terembe költöztetni az elôadást, erre nagy az esély, hisz partner a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Maros Megyei Tanács és a Nemzeti Színház is.

A próbák elkezdôdtek, a munkafolyamatról a késôbbiekben is tudósítunk.

Pergô ritmusú modern tánc, a klasszikus rock and roll, tematikus, illetve néptánc és vidám hangulat töltötte be tegnap a marosvásárhelyi Ifjúsági Ház nagytermét. A legfiatalabb táncos elsô osztályos, míg a "legidôsebb" tizenkettedikes diák volt, akik az ország különbözô részeirôl érkeztek, de közös vonásuk, hogy mindnyájuk szenvedélye a tánc. A táncparkett kis ördögeit szülôk és kísérô tanárok sokaságának vastapsa biztatta.

A Tanügyminisztérium, a Maros Megyei Tanfelügyelôség és a marosvásárhelyi Gyermekek Palotája közös szervezésében került sor július 5. és 7. között a Ritmus, tánc és fantázia címû országos vetélkedôre, amelyre különbözô városokból érkeztek tánccsoportok. Tizennyolc formáció, közel százkilencven ifjú táncos lépett színpadra, többek között a marosvásárhelyi, aradi, besztercei, brailai, nagyváradi, valamint a segesvári gyermekklubok keretében mûködô tánccsoportok.

Az igen népszerû rendezvényt már több éve rendszeresen megszervezik, hogy ösztönzésként szolgáljon a tánc és a mozgás területén kiemelkedô teljesítményt nyújtó gyerekek és fiatalok számára, hiszen a vetélkedô több korosztálynak is szól. Külön díjazták az egy-négy, öt-nyolc és a kilenc- tizenkettedikes táncosokat, illetve a különbözô táncmûfajokba illeszkedô produkciókat. A résztvevôk a kétnapos kirándulás élménye mellett pénzjutalmakkal, illetve az elismerést jelentô érmekkel lettek gazdagabbak.

Jegyzet

Valahányszor a vonatállomásra igyekszem, abban a reményben ringatom magam, hátha meglepetésben lesz részem ... Vagyis arra merek gondolni, számítani, hogy a városhoz méltó állomásunk legyen... Hogy mozduljon már valami, hiszen évek óta ígérgetik a városgazdák, hogy elköltöztetik, rendbe teszik stb., de az épület képe ugyanolyan gyûrött, ápolatlan, elhanyagolt, mint a jegypénztár környékén összekucorodott, éjszakázó embereké, gyermekeké. Az éjféli vonatra várva, a látvány még sokkolóbb, az ember a peronokra menekül. Amíg a Budapestrôl érkezô vonatra várok, szinte elszégyellem magam. Olyan sötét van, hogy a vágányokon átkelô emberek nehezen felismerhetôk. Az épületre felszerelt lámpák közül egy sem ég, a csüngô virágcserepekben talán még föld sincs, nemhogy virág lenne. A mûanyag székek tisztaságán jobb, ha elgondolkodik az ember, az oszlopok mocskosak – ennél szebb kifejezést nem találok –, vizeletbûz terjeng, szemét, csikkek... és tovább már nem is sorolom. A második vágányon szundító vonatról, ami inkább ócskavashalmazra emlékeztet, dülöngélô alakok szállnak-másznak le, és eltûnnek a félhomályban. Ebbôl a szörnyû valóságból a jól bevált, megkínzott "falcs dallam" ráz fel, és bejelentik, hogy érkezik, amire néhányan várunk. A vonat nyugisan fut be, abba az állomásba, aminél különbeket, rendezettebbeket látni akár felfelé a Maros mentén is... Sajnos, nekünk még szégyenkeznünk kell. Meddig?

Az MTI-hez is eljuttatott levélben Schulz elismerô szavakkal méltatja Horn Gyulát, akit "európai formátumú államférfinak" nevez, s aki hozzájárult Európa és ezen belül is Németország békés egyesüléséhez.

"Ön külügyminiszterként bizonyította politikai éleslátását, elszántságát és kiállását olyan alapvetô értékek mellett, mint a szabadság, a mindenkit megilletô önrendelkezés, az emberi jogok tiszteletben tartása és az egész kontinens békéje, jóléte. Ezek olyan értékek, amelyekért mi, szociáldemokraták, mindig is kiálltunk, s ma is küzdünk a 27 tagállamból álló Európai Unióban. Az Ön személyes kiállása és bátorsága tette lehetôvé az újraegyesülést. Az Ön aktív szerepe nélkül Európa és az Európai Unió nem lehetne az, ami mára lett. A frakciónk összes tagja nevében kérem, engedje meg, hogy kifejezésre juttassam hálánkat és elismerésünket" – szögezi le az Európai Parlament egyik legtekintélyesebb politikusának számító Schulz a levélben.

A frakcióvezetô mindehhez hozzáteszi: a kitüntetések önmagukban nem csinálnak valakibôl államférfit, mint ahogy azt sem garantálják, hogy az illetô valóban európai szintû, nagy eredményeket ért el. "Mindazonáltal elszomorít, amikor azt hallom, hogy Önt támadások érik saját hazájában politikai szerepvállalása, a múlttal kapcsolatos állítások miatt. A körülményeket figyelembe véve én ezeket a támadásokat méltatlannak találom egy demokratikus ország s egyben egy tagállam legfôbb méltóságához. Az Európai Parlament szocialista képviselôcsoportja nevében teljes szolidaritásomról biztosítom Önt s mindazt, amiért Ön síkraszállt" – hangsúlyozza levelében a német frakcióvezetô.

Németország történetében elôször tájékozódhatnak az ország polgárai péntek óta arról, hogy parlamenti képviselôik milyen, illetve mekkora mellékjövedelmekkel rendelkeznek.

Az alkotmánybíróság erre vonatkozó döntése után a Bundestag elnöke még csütörtökön elrendelte, hogy a honatyák "mellékesei" is kerüljenek fel a parlament internetes honlapjára. A www.bundestag.de honlapon minden érdeklôdô összevetheti saját jövedelmét képviselôjének kereseteivel, amelyek hivatalos része már eddig is nyilvános volt. A képviselôi mandátummal összeegyeztethetô, illetve összeegyeztethetetlen mellékállások kérdése már évek óta vita tárgyát képezte Németországban, s korábban az a döntés született, hogy az esetleges mellékfoglalkozásokról a Bundestag elnökének, jelen esetben Norbert Lammertnek tudnia kell.

A mellékjövedelmek kötelezô nyilvánosságra hozatala mindenképp új fejezetnek számít, noha több honatya máris jelezte, hogy elégedetlen a bírósági döntéssel, s a késôbbiekben annak felülvizsgálatát kezdeményezi.

Az elsô nyilvánosságra került adatokból az tûnt ki, hogy a parlamenti tevékenységükért cserébe bruttó 7009 eurós jövedelemmel rendelkezô Bundestag-képviselôk többsége semmilyen, vagy csak csekély mellékjövedelemmel rendelkezik.

Néhányuknak azonban – különbözô felügyelô tanácsi tagságból, vagy elôadások tartásából, továbbá eredeti hivatásából származóan – tekintélyes mellékjövedelme van. Közéjük tartozik Friedrich Merz, a konzervatív uniópártok korábbi frakcióvezetôje – akit egy idôben a jövô kancellárjának tartottak -, Guido Westerwelle, a német Szabad Demokrata Párt elnöke, valamint Walter Riester korábbi szociáldemokrata munkaügyi miniszter. De nem csekély mellékessel rendelkezik Oskar Lafontaine és Gregor Gysi, a Baloldal pártjának két frakcióvezetôje is.

Az elsô nyilatkozatokból kitûnt, hogy több képviselô – minden valószínûség szerint az érintettség okán – elégedetlen az alkotmánybíróság döntésével. Sürgetik például, hogy tegyenek különbséget a mellékjövedelmek között. Kezeljék külön azokat a jövedelmeket, amelyekre a honatyák még mandátumuk elôtt tettek szert, s külön azokat, amelyekhez már képviselôként jutottak.

Mindenesetre a 613 német parlamenti honatya tegnaptól egy fokkal "átláthatóbbá" vált. Még akkor is, ha Angela Merkel kancellár és miniszterei mellékjövedelmei után a polgárok hiába kutatnak. Ôk ugyanis az alkotmánynak megfelelôen semmilyen melléktevékenységet nem gyakorolhatnak.

Az üzleti világnak többet kellene tennie az éghajlatváltozás ellen – jelentette ki Ban Ki Mun ENSZ-fôtitkár csütörtökön Genfben a Global Compact elnevezésû ENSZ-kezdeményezés éves csúcsértekezletének megnyitóján.

A világszervezet fôtitkára szerint "sokkal keményebben kell dolgoznunk" az éghajlatváltozás jelentette gond megoldásán.

A dél-koreai diplomata ugyanakkor elismerte, hogy "történt elôrelépés" a Global Compact keretében lefektetett elvek megvalósítása terén. A kezdeményezést az ENSZ 2000-ben indította útnak azzal a céllal, hogy elômozdítsa az üzleti világban az emberi jogok, a kedvezô körülmények között történô munkáltatás és a környezetvédelem ügyét, valamint a korrupció elleni harcot. A kezdeményezéshez 116 ország összesen négyezer üzleti vezetôje csatlakozott.

Az üzleti szféra, valamint ENSZ-ügynökségek, illetve civil szervezetek képviselôinek részvételével évente áttekintik, hogyan halad a közösen lefektetett tíz elv gyakorlati megvalósítása. Emberi jogi csoportok szerint lassan, többek között azért, mert – mint mondják – az ENSZ nem kíséri figyelemmel a vállalt kötelezettségek teljesítését.

Az idei – 1100 fô részvételével zajló – találkozó elé idôzített jelentés szerint az üzleti világnak, noha számos területen jól teljesít, több kérdésben, így az emberi jogok, a munkajogi elôírások teljesítése és a korrupciós esetek bejelentése terén még jócskán van tennivalója.

Mint arra Huguette Labelle, a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet elnöke emlékeztetett, a világ országaiban elôállított bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékát, vagyis mintegy 2500 milliárd dollárt fordítanak szerte a világon kenôpénzek kifizetésére.

Mint az éves jelentésben olvasható, miközben a vállalatok 61 százaléka hirdetett zéró toleranciát a korrupcióval szemben, mindössze hét százalékuk állt ki amellett, hogy a cégek hozzák nyilvánosságra a politikusoknak nyújtott adományaikat.

A nevadai kisváros szempillantás alatt világhírû lett, és az ufókultusz 60 év után is virágzó üzlet. Még múzeum is épült, és július 5-tôl három napig idén is a "Fantasztikus Roswelli UFO- fesztivál" az ufológusok világtalálkozója.

Azon a régi nyáron az amerikai sajtóban a roswelli eset elôtt is minden a repülô csészealjak körül forgott: június 24-én Kenneth Arnold amatôr pilóta éppen Washington állam felett járt, amikor hirtelen kilenc fényesen csillogó tárgyat látott hatalmas sebességgel elszáguldani gépe mellett mintegy húsz kilométerre. Beszámolójából vezetô hír lett minden lapban. "Nyári uborkaszezon volt és akkoriban kezdôdött az ûrkorszak" – mondta Werner Walter hobbicsillagász, az ufók – azonosítatlan repülô jelenségek – regisztrálásával foglalkozó mannheimi CENAP alapítója.

1947-ben még sokan hittek a 19. század vége felé keletkezett legendában, miszerint a Mars felszínén megfigyelt különös képzôdmények csatornák, amelyekben "kicsi zöld humanoidok" élnek. "Még nem derült ki, hogy az egész csatornadolog nem más, mint optikai csalódás" – mondta az amatôr csillagász.

Tovább gerjesztette a hisztériát, hogy gyakran szoktak héliummal töltött luftballonokat eregetni, fôleg rodeóversenyeken. A szálldosó fényes ballonokat rengetegen nézték repülô csészealjnak, "a téma ezért nem került le az újságok címlapjáról és a fogalom gyökeret eresztett."

Így aztán remekül elôkészített terepen robbant ki a roswelli ügy. Egy gyáros jutalmat ajánlott annak, aki repülô csészealjjal tud szolgálni. A felhívásra egy birkatenyésztô jelentkezett. Állítása szerint éppen ilyesmi landolt a farmján, de a fóliából, ragasztószalagból és bambusz-rudakból összetákolt szerkezetrôl egy meteorológus megállapította, hogy ismeretlen eredetû idôjárás-vizsgáló ballon maradványa. Walter szerint a katonai szóvivô közleménye nélkül nem is figyelt volna fel senki az esetre.

Az izgalom viszonylag hamar alábbhagyott. "Egy idô után már nem volt érdekes, és csak harminc évvel késôbb keletkezett az, amit ma a roswelli ufóesetként ismer a világ." Charles Berlitz és William Moore 1980-ban megjelent könyve hozta meg a fordulatot. Az új elemekkel kiegészített és misztikus csomagolásban tálalt történet szerint a hadsereg emberei földönkívüli lények maradványait találták Roswell mellett és a leletet a szigorúan ôrzött Area 51 nevû területre szállították.

Az ügyrôl cikkek, tévémûsorok, könyvek és filmek tömege jelent meg és robbanásszerûen emelkedésnek indult az ufóhívôk száma, bár minden bizonnyal arról lehetett szó, hogy lezuhant egy kísérleti kémhôlégballon, amit a hidegháború kellôs közepén nem akartak világgá kürtölni.

Az esetnek ma már nincsen jelentôsége, de a csillagászok továbbra is kutatnak földönkívüliek után.

Mint tegnapi lapszámunkban olvashatták, az RMDSZ megyei ügyvezetô elnöksége pénteken ült össze, hogy közös álláspontot fogalmazzon meg a Székely Nemzeti Tanács által Marosvásárhelyen szervezendô autonómia-referendum ügyében. A városi körzetek korábban támogatásukról biztosították az SZNT akcióját.

A gyûlést követôen dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke a Népújság kérdésére kijelentette: Az RMDSZ és a Maros megyei szervezet is pontosan tudja, mi a magyar választók kívánsága. Nehéz olyan becsületes magyar embert találni, aki azt mondaná, számára nem fontos az autonómia.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjában benne van a háromszintû autonómia elve, és olyan érdekvédelmi szervezet, illetve parlamenti politikai alakulat, amelynek megvannak a maga fegyverei e célkitûzés megvalósításához. Úgy gondolom, fontosabb az erôinket arra összpontosítani, hogy a programunkban foglaltak megvalósuljanak, mintsem hogy létezésünket bizonyítandó közvélemény-kutatást tartsunk olyasmirôl, amirôl elôre tudjuk, mi lesz az eredménye.

Az RMDSZ nem akadályozza a Székely Nemzeti Tanács akcióját, tudjuk, mi lesz az eredmény. Nem ez a dolgunk. Mi tudjuk, az autonómiát hogyan lehet megvalósítani, nemcsak óhajtani.

Benedek István, a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetôje szerint diverziós hírek jelentek meg a sajtóban tegnap az egy nappal korábban a városi tanács ülésén a Bodor Péter- kutat érintô felszólalásokkal kapcsolatosan. A tanácsos a GaGa rádióban elhangzott hír nyomán tartott sajtótájékoztatót, amely véleménye szerint elferdítette a hírt, és úgy állította be, hogy ô azt javasolta, hogy a virágóra helyére tegyék a Bodor Péter kútját, a virágórát pedig költöztessék a polgármesteri hivatal elé.

Benedek szerint errôl szó sem volt, az RMDSZ-frakció döntését támogatja, miszerint a fôtér közepére kell visszaállítani a híres kutat, mert hozzátartozik Marosvásárhely történetéhez. A tervek szerint a fôtér közepén lenne a kút, eléje helyeznék el a virágórát, mert mindkettô szervesen hozzátartozik a városhoz, és attrakció lenne a turisták számára. A tanácsos szerint a polgármesteri hivatal sok esetben elferdíti a valóságot és manipulálja a közvéleményt.

A kérdésre, hogy mikorra tervezik visszaállítani a zenélô kutat, azt válaszolta, hogy a költségvetési bizottságban szorgalmazni fogja, hogy minél hamarabb megtörténjék. A felállítás költségeirôl nem pontosított adatot, de azt mondta, hogy a fôtér felújítási programját hamarosan elkezdik, s egy kicsit felpótolva a költségeket, a Bodor Péter kútját is visszaállíthatják. A dolog annál egyszerûbb, mivel a régi kút vázlata megvan.

A Pro Európa Liga továbbra is támogatja a Pro Demokrácia Egyesületet, a romániai választási rendszer megreformálásáért és a parlamenti képviselôk számának csökkentéséért folytatott törekvéseiben – jelentette ki szerdai sajtótájékoztatóján Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.

A liga pozitívan viszonyul az egyéni választókerületes szavazás elvéhez, de felhívja a figyelmet, hogy érdemleges változások csak úgy érhetôk el a jelenlegi vagy egy reformált választási rendszerben, ha megváltozik a párttörvény és a pártok finanszírozására vonatkozó törvény. A liga szerint a forradalom óta változatlanul monopolhelyzetben vannak a már megalakult politikai pártok, lehetetlenné téve ezáltal a szabad verseny érvényesülését a romániai politikai életben. Ezért a PEL újabb politikai pártok létrehozását, szorgalmazza mind országos, mind regionális szinten, amiben egyelôre nehézséget jelent az az Európában egyedülálló romániai törvény, miszerint egy párt létrehozásához 25.000 aláírás szükséges. A liga tiltakozik az ellen, hogy a pártokat kizárólag csak a Bukaresti Törvényszéken jegyeztethetik be, holott egyetlen hazai törvény sem biztosít annak felsôbbrendûséget a más, térségi, helyi törvényszékekkel szemben. Smaranda Enache a külföldön letelepedett romániai állampolgárok helyzetét hozta fel példaként, hogy azok idegen földön, Olaszországban, Spanyolországban egyszerûbben alakíthatnak politikai pártot, mint saját hazájukban, ahol hasonló jellegû törekvésük minden bizonnyal meghiúsulna.

Panem et circenses, kenyeret és cirkuszt (a népnek), ez a római kori szállóige minden történelmi kort túlélt, az emberiség kenyér és cirkusz iránti igénye az örökösen és folyamatosan kielégítendô szükségletek közé tartozik. A kenyér és a cirkusz olyan elévülhetetlen páros, akár a bûn és a bûnhôdés. Csinnadratta nélkül hovatovább meghalni sem lehet – élni pedig még úgy sem. A XXI. századot úgy kezdtük, nagy bulikkal, tûzijátékkal, fogadalmakkal és megbocsátásokal. A Nagy Ürgeöntés, amelyrôl 1989 karácsonyán pislákolt némi kis konszenzus, a feledés jótékony homályába merült. Az átmenet (hová is, de fôleg: honnan?) éveinek dagálya némileg ülepedni látszik, a még mindig fölöttébb zavaros vizeket azonban az Új Akarnokok lapátjai csapdossák, Ady ha élne, felvitetné magát a Vármegye házára, és lerugdalná tornyáról a posztkomcsi éra rikácsoló hímpáváit.

Marosvásárhelynek számos cirkuszos ünnepe van, kenyeres alig, a legcirkuszosabb az úgynevezett városnapok, amikor mintha csak kiszámítottan, módszeresen, négyzetcentirôl négyzetcentire teszik tönkre a középkori vár udvarát és környékét, és fura mód, akikben úgy bízunk, mint szemünk fényében, lelkünkbôl lelkedzett magzat-ifjúságunk a legádázabb vevô a szemetelô fesztiválosdira, a környezetvédô ifjak vagy alusznak (hogy is tudnak a kismillió decibeltôl?!), vagy nem hallják, mert maguk is ott csápolnak megsiketülve a tömegben. Idegborzoló, hogy a városkép rondításában, a város hírnevének rombolásában éppen a városgazdák, választottjaink és az általuk vezetett intézmény jár az élen, ekként intézményesítvén a kultúrszennyet, így siettetve a szellemi fertôzôdést. A két szomszédvár – polgármesteri hivatal és prefektúra – vetélkedése még nem jutott el a paroxizmus fokára, a licitálás még csak a második kozmikus sebesség határán jár, de minden jel a galaktikán kívülre mutat. A hétvégi ratosnyai "big-big fest" elôkészületeirôl úgy tudósít a lojális helyi média, mintha maga a Megváltó jönne le, hogy tapsolhasson az etnobiznisz kis és nagybáróinak, lokális és országos sztárjainak, a konjunktúra neves névtelenjeinek – lesz vásári kavalkád, tobzódás helyi ízekben, eszemiszom, éjszakába nyúló koncertek, sörpatakok csobogása, az odacsôdített csoportok büszke fellépése, önérzetes lokálpatrióták nyilatkozat-zuhataga, egyszóval csinnadratta, csinnadratta, bumm.

Egyvalamit nem észlel a jámbor nézelôdô, a kíváncsi turista, a hétvégi falujáró, szereplôk és tapsolók sokasága: hogy ôk, egyik oldalról és a másikról is, eszközemberek csupán, a kenyér és cirkusz ikermammonjának imádatában – a szálakat hétpróbás szürke eminenciások huzigálják a kulisszák mögött. Voltaképpen egyetlen rángó-vonagló bábpanoptikum az egész társadalom.

Elkezdôdött ugyanis, hölgyek és urak, a választási kampány. Megint.

Damokléc

Elvárjuk a meteorológusoktól, hogy pontosan jelezzék, milyen lesz az idô, noha tudjuk: minél távolabbi dátumot jelölünk meg, annál bizonytalanabb, hogy beválik-e a még oly szakszerûen elkészített elôrejelzés. Így aztán sokan még ma is inkább a népi jóslásokban hisznek, ha az ôsz vagy a tél várható idôjárását szeretnék megtudni.

Kiszámíthatatlan az idôjárásunk. Forró napok után tíz-tizenöt fokos lehûlések, hirtelen zivatarok, jégesô. A meteorológusok rövid távú elôrejelzései azonban segítenek: a média közvetítésével hozzánk eljutó információik alapján eldönthetjük hogy esernyôvel, vagy napernyôvel induljunk másnap a munkába. Amikor még nem kapcsolhattuk be a rádiót az idôjárási hírekért, másként kellett az embereknek eldönteni: jön-e esô, vagy sem?

Tátrai Zsuzsanna, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének fômunkatársa szerint a természettel közeli kapcsolatban levô ember környezetének jeleibôl következtetni tudott az idôjárás várható változásaira. Az idôjárásjóslások nagy része közvetlen tapasztalatokon, megfigyeléseken alapulnak, amit a hagyomány erôsen megrostált, kiszûrve a tévest, s meghagyva azt, ami jól bevált. Természetesen gyakran hiedelemelemek is keveredtek az idôjárásjóslások közé, sok jelenséget mágikus erôk tevékenységével magyaráztak.

– Mennyire hihetünk a népi elôrejelzésnek?

– A népi idôjárási elôrejelzések az esetek többségében beigazolódnak. A természet közelében élô parasztemberek számos jelbôl tudtak következtetni az idôjárásra, annak változására, például a felhôk járásából, azállatok viselkedésébôl. Esôt jósoltak a hangyák futkosásából, a szamár ordításából, vagy ha a veréb a porban fürdött.

– Esôjósláshoz használták a hagymakalendáriumot is.

– Valóban. Luca napján, vagy szilveszterkor tizenkét hagymalevélbe sót tettek, és attól függôen, hogy átnedvesedett, vagy sem, következtettek az elkövetkezô tizenkét hónap csapadékosságára. Hasonló módon jósolnak – helyenként még ma is – fokhagymával, melybôl tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepükbe lyukat fúrnak, és abba teszik a sót.

– A forró nyári hónapok embert, állatot, növényt egyaránt próbára tesznek. Enyhülést, csapadékot várunk. A teljesség igénye nélkül felsorolna megfigyeléseket, jóslásokat, melyek hôséghez, esôhöz szárazsághoz kapcsolódnak?

– Esôvarázslónak tartották a garabonciást (természetfeletti erôvel felruházott személy) aki haragjával vihart, jégesôt kelthet. A magyar néphagyományban is különféle varázsló eljárásokkal igyekeztek esôt fakasztani. Például szárazság idején asszonyt fogtak az eke elé, és megszántatták vele a patak medrét, a szegedi tanyákon pedig lószôrrel tücsköt akasztottak fel a mezôn, hogy esôt kérjen. Aratás után az úgynevezett aratókoszorút a legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. Kézben, rúdon, vagy fejre helyezve vitték. A koszorút, vagy vivôjét a gazda, a földesúr vagy a bandagazda vízzel öntözte meg, hogy a következô évben elegendô esô legyen.

– A meteorológusok nem szeretnek hosszú távra idôjárás-elôrejelzést készíteni, mert annak beválása eléggé bizonytalan. A népi tapasztalat mirôl árulkodik?

– Olyan megfigyeléseket mondok, amelyek az elôttünk álló ôszre és télre vonatkozhatnak. Hosszú lesz az ôsz, ha a gyümölcsfák másodszor virágzanak. Korán beáll a tél, ha a vadludak már szeptemberben dél felé húzódnak. Végül hosszú, kemény télre számíthatunk, ha a vakondok ôsszel igen magasra túr, vagy ha a hangyák már nyár végén nagy bolyt építenek.

Tátrai Zsuzsanna befejezésként két olyan napot említett, amely még elôttünk áll. Szeptember elsején, Egyed napján, ha esik az esô, esôs lesz az ôsz, ellenkezô esetben száraz. Ugyancsak csapadékos idôszakra számíthatunk, ha Kis-boldogasszony napján, szeptember nyolcadikán ritkaszemû, vagy buborékos esô esik.

E napok után kiderül: vajon nagyszüleink megfigyelései mai világunkban is érvényesek?

Hamary Dénes

800 éve született

A betegekért és szegényekért élt önfeláldozó életet címen emlékezik meg a mai Die Rheinpfalz napilap Türingiai Szent Erzsébetrôl, aki 800 évvel ezelôtt, 1207. július 5-én született a sárospataki várban.

A német történelemben die Heilige Elisabeth von Ungarn, Magyarországi Szent Erzsébet néven ismert, II. András királyunk alig 24 évet élt, tragikus sorsú leánya kitörölhetetlen nyomot hagyott az eisenachi Wartburg várban és Marburg városában. Anyja Szent Hedviga testvére volt Andechsbôl. Négyéves korában I. Hermann Landgraf von Thüringen Ludwig nevû fiával jegyezték el, és a Wartburgba küldték neveltetésre. A Landgraf feleségének és Rüdiger franciskánus szerzetes befolyásának betudhatóan a szegények és betegek megsegítésére és gondozására kötelezi el magát.

Tizennégy éves korában frigyre lép Ludwiggal, és Erzsébet három gyermek anyja lett. (Egyik II. Hermann Landgraf, másik Brabant hercegnôje és a hesseni Langraf anyja lesz.) A férj keresztes hadjáratra indul, de hajóra szállás után Brindisiben meghal, valószínûleg mérgezés miatt. Ezután sógorával örökösödési viszályba kerülve, a Wartburg elhagyására kényszerül, Marburgba megy, ahol teljesen a szegények és betegek gondozásának áldozza életét, örökölt anyagi javait egy kórház alapítására fordítja. Kimerülve hal meg nemsokára, 24 éves korában. 1235-ben a pápa szentté avatta.

Erzsébetet patrónusának nevezi: Türingia, Hessen, a Német Lovagrend, a Karitász Egyesület, az özvegyek és árvák, koldusok, betegek, ártatlanul üldözöttek, ínségben élôk, a pékek és a csipkeverôk.

Dr. Sz. K.

Backamadarason, a Haris fertályban, az egyik domb aljában régi-régi kapu. Hosszú idô súlya nehezedik rá, ezért erôsebben kell befelé tolni. A dombtetôn álló kis ház felé rózsabokrok, és más virágok övezte ösvény vezet. A kapun belül mintha más világban lennénk. Balra zöldséges, fennebb gyümölcsfák. A csendbe méhzümmögés vegyül. A kasok között egy rövidnadrágos férfi, fején nincs védôháló. Mondja, hogy a nagy melegben erôsen kezdtek mozgolódni a méhek. Amikor valami külsô tényezô nem zavarja ôket, teljesen ártalmatlanok. Gombos Ágoston, azaz Guszti bácsi 79 éves, Marosvásárhelyen lakik, de minden héten keddtôl szombatig hazakívánkozik a szülôi házba, ahol remeteként él. A régi bútorzatú egyetlen parasztszobában rádió, tv van. A konyhában csap és mosdókagyló. Hordóból, szabadeséssel folyik a víz a csapon keresztül, majd a kagylóból az emésztôbe. Leülünk a több mint százéves ágyra. A méhészkedésrôl kérdezem. Ötéves korában kezdte el édesapjával. Tanulta is késôbb. Leakasztja a falról a megsárgult oklevelet, amelyet Maros tartomány I.V. Micsurin Méhészköre adott ki 1953. február 10-én. Visszaakasztja az oklevelet a falra, egy nagyobb szegen lógó puska mellé. Ez a fegyver nem fegyver, viszont története van. Annak idején is hazajárt hétvégeken a kis szülôi házba, amikor tervezôként dolgozott az út- és hídügynél. Pontosan emlékszik, 1980-ban került a kezébe egy belga Winchester puska fényképe. Mondta barátainak, hogy ô azt elkészíti. Nem hitték, figyelmeztették, hogy abból komoly baja lehet a biztonsági hatóságokkal. Nem hallgatott rájuk. Miután beszerezte a szükséges anyagokat, hozzálátott a munkához. A puskaágyat egy juharfa deszkalapból dolgozta ki. Puskacsônek egy 3/8-os gázcsövet használt, a závárt, a kézi tûzfegyver zárszerkezetét egy zsírzópumpa-dugattyú szerkezetébôl állította össze. Elkészült a belga Winchester makettje, mintapéldánya. Két hibája volt: a zárszerkezet emelôfogantyúja a bal oldalra került, a képen a jobb oldalon volt; a második és legnagyobb hibája, hogy nem lehetett tûzfegyverként használni, mert csak makett volt. Ennek ellenére Guszti bácsit feljelentették. Nem kis huzavona után megtarthatta a puskát. Bátorságot kapott és a puska mellé elkészített bôrbôl egy tölténytartó övet, üres hüvelyeket is szerzett. Ha valaki a puskára és a hüvelyekkel tele övre néz, azt gondolná, hogy Guszti bácsi megrögzött vadász. Pedig soha életében nem vadászott. Szórakozásból csinálta, ezektôl lett a szülôi házból "vadászlak". Azt hittem, vége a meglepetéseknek. Távoztunkkor a kapuban kérdem: hol van a villanyvezeték, hiszen tévé, rádió, hûtô van a házban. – Ezt már megkérdezték a villanyosok is, nagyon csodálkoztak, amikor azt mondtam, hogy a föld alatt – mondotta nevetve.

Kilyén Attila

Thesszaloniki

Az Euro Best Travel által szervezett tanulmányút/kirándulás utolsó állomása volt Thesszaloniki, hagyományos nevén Szaloniki. Leptokariából útban hazafelé álltunk meg Görögország második legnagyobb városában. Egymillió lakosa van (Görögország összlakossága 11 millió, ebbôl 4 millió a fôvárosban, Athénban él). Szaloniki Makedónia tartomány székhelye, Krisztus elôtt 315-ben alapította Kaszander makedón uralkodó, s feleségérôl, Nagy Sándor húgáról, Thesszalonikérôl nevezte el. Idôszámításunk elôtt a II. században fallal vették körül, saját parlamenttel rendelkezô városállam volt, késôbb (168-ban) a Római Birodalom része lett. 1830-ban II. Murat szultán meghódította, s az oszmán birodalomhoz csatolta. Szalonikiben született Musztafa Kemal Atatürk (1881. május 12 – 1938. november 10), a Török Köztársaság alapítója és elsô elnöke.

1917-ben a francia katonák okozta tûzben a város nagy része megsemmisült. A romániai Konstanca testvérvárosa Szalonikinek.

Az egyórás megálló alatt igyekeztünk egy- két nevezetességét lencsevégre kapni, például Nagy Sándor lovas szobrát vagy a török megszállás emlékét ôrzô Fehér tornyot. A város zsúfolt, ám a Jón- tenger partján hatalmas park, minden zöld és üde volt. Egyébként, mintha mindenki a tavernákban lett volna: a kényelmes kanapékkal, fotelekkel ellátott teraszok zsúfolásig tele voltak. Nagy a közúti forgalom, de a görögök megoldották: amerre jártunk, egymást érték a robogók, öregek, fiatalok, kismamák gyerekeikkel, fehér hajú nagymamák vígan motoroztak. És még valami: Görögországban egyetlen koldussal sem találkoztunk. Elbúcsúztunk Szalonikitôl, másnap délelôtt érkeztünk Marosvásárhelyre.

Mózes Edith

Ma–Za híradó

Isten hozott Marosvásárhelyre! Ezzel a köszöntéssel fogadták pünkösd elôtt a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület tagjai a Zalaegerszeg-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület emeletes busszal érkezett csapatát, amelyet dr. Hóbor Erzsébet elnök és dr. Gyimesi Endre polgármester vezetett. A viszontlátás öröme és egy kupica lélekmelegítô olyannyira felfrissítette a hosszú úton kissé elgémberedett zalaegerszegieket, hogy vacsora után nem tudtak ellenállni a kellemes zenének és pillanatok alatt bálteremmé változtatták az éttermet. Ment a gôzös is Kanizsára, ám hamar odaért, mert a pihenéssel fel kellett készülni a következô napok sûrû programjára.

Nagy élmény volt megismerkedni Maros megye székhelyének fôbb nevezetességeivel, a patinás megyeházával, ahol Lokodi Emôke, a megyei közgyûlés elnöke személyesen vállalta az idegenvezetést, elmondta, hogyan mûködik a 35 tagú közgyûlés, milyen problémákkal küzdenek. Barabás Kis Anna mûvészettörténész és Kádár Botond szakavatott közremûködésével megtekinthettük a Városháza tornya, a Keresztelô Szent János templom, az Egyháztörténeti Múzeum, a Kultúrpalota kincseit, szépségeit. Felemelô pillanatokat élhettünk át II. Rákóczi Ferenc szobrának megkoszorúzásánál. A magyar és a székely Himnuszt énekelve ugyan fél szemmel a környéket vizslattuk, ám senkit sem zavart ez a történés, késôbb megnyugodva konstatálhattuk: a koszorúnkat senki sem távolította el. A béke angyalszárnyát éreztük…

A program kiemelkedô eseménye volt Németh János zalaegerszegi keramikusmûvész kiállításának megnyitója a Bernády Házban. Nagy Miklós Kund, a Népújság fôszerkesztôhelylettese ajánlotta a közönségnek a zalaegerszegi alkotó munkáit, amelyek magukon hordozzák a fazekasdinasztia örökségét. Életérôl, munkásságáról maga a mûvész is beszélt, és örömét fejezte ki, hogy a határon túli magyarságnak bemutathatta alkotásait. Dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere és Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere is kifejezte a kiállítás kapcsán a két város kulturális együttmûködésének jelentôségét.

A zalaegerszegi baráti kör tagjai szombaton a Székelyföld tradicionális zarándokhelyére, a jelenkori magyarság találkozójának színterére, a csíksomlyói búcsúra utazotak. Fodor Imre "menlevele" segítségével sikerült átjutni a tömegen és lesátorozni a kegytemplom dombjának lábainál álló Fodor- ház udvarán. Hálás volt érte mindenki, hiszen még így is verejtékfürdôben jutottunk fel a hegyre, a búcsúi szentmisére. Nemzeti zászlóink és Zalaegerszeg Mária-Magdolna képével díszített zászlója alatt éltük át azt a kegyelmet, amely átfogja, együvé kovácsolja az ide zarándokolt félmilliónyi keresztény magyarságot. Az áldás alatt automatikusan összefonódtak a kezek, s áthullámzott a szíveken az a finom meleg, amelyet úgy hívunk: hit, szeretet.

Jó volt látni a székely népviseletbe öltözött fiatalokat, korosabbakat, s megtapasztalni késôbb a körutazásunkon, hogy a hagyományôrzés megkapó jele: sokan öltik magukra az ünnepi szentmisékre a népviseletet. Bár sohasem sodorná el ezt is a globalizáció. Ugyanaznap este vastapssal ünnepelte a marosvásárhelyi közönség Debrei Zsuzsanna, Foki Veronika, Hertelendy Attila és Pomlényi Péter zalai mûvészeket, akik a kultúrpalotabeli operettgálán közkedvelt operett- dallamokat adtak elô.

A marosvásárhelyi barátoktól másnap szép kirándulást kapott a csoport, megnéztük a szász településeket, megcsodálhattuk a segesvári várat, amely ígéretes idegenforgalmi nevezetesség, s tiszteleghettünk Fehéregyházán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hôseinek parkjában és elzarándokoltunk arra a helyre, ahol emlékmû jelzi: itt látták utoljára Petôfi Sándort.

Búcsúzóul Szovátán, a Fenyô Szálló Margaréta termében került sor a marosvásárhelyi és a zalaegerszegi baráti kör találkozójára, amely ezúttal az 5 éves jubileum jegyében zajlott. Felléptek a Désy László vezette szovátai Harmony néptáncegyüttes és Harmony kiscsirkék moderntánc-együttes, Szabó Elôd dalénekes. Cseh Gábor, a marosvásárhelyi egyesület elnöke nagy örömmel sorolta, hogy évrôl évre több területen – a sporttól a gyermeküdültetésen keresztül a kultúráig – szövôdik, erôsödik az együttmûködés. Dr. Hóbor Erzsébet, a zalaegerszegi baráti társág elnöke és dr. Gyimesi Endre polgármester beszélt a két szervezet eddig betöltött kapcsolatbôvítô szerepérôl és a folytatásról. A marosvásárhelyi barátoknak Németh János nagyon szép, Életfô címû alkotását ajándékozták. Dr. Gyímesi Endre portréját Sajgó Ilona képzômûvész rajzolta meg, ez volt a marosvásárhelyiek ajándéka az egerszegi polgármesternek. Szívtánc és tombola is volt, az utóbbi fôdíját, a Pálfi László zalai vállalkozó által felajánlott 5 napos egerszegi üdülést a marosvásárhelyi Kiss család nyerte. Pálfi László, a zalaegerszegi baráti kör tagja gyermekek üdültetésére is átadott meghívást.

Bozsér Erzsébet

Augusztus 3–12. között szervezik meg Zalaegerszegen a Kárpát-medencei Hagyományôrzô Tábort, illetve Balatongyörökön az Ifjúsági Tábort, amelyeken erdélyiek is részt vesznek. Az egyhetes zalaegerszegi táborozáson a Harangrojt Ifjúsági Hagyományôrzô Csoport 30 tagja mellett Marosvásárhelyrôl, Nyárád- selyébôl, Csángóvidékrôl 50, Szabadkáról, Csantavérrôl 15-20, Muravidékrôl 12 és Beregszászból 12 személy vesz rész. Gazdag programot készítettek elô a szervezôk: lesz fürdés a gébárti tóban, ismerkedés Zalaegerszeggel, városlátogatás, fürdés a termálfürdôben, Aquaparkban, táncház. A tábor harmadik napján kézmûves foglalkozásokra kerül sor a gébárti Kézmûves Háznál (fafaragás, fazekasság, szövés, bôrmûvesség, kovácsolás, gyöngyfûzés, nemezelés, batikolás), daltanulásra, a negyedik nap sportnap lesz. Az ötödik nap kirándulásokat szerveznek a zalaszentgyörgyi Árpád-kori templomhoz, a zalalövôi Salla Múzeumhoz, Pankaszra, a szoknyás haranglábot megtekinteni, Ôriszentpéterre (Árpád-kori templom), Pityerszerre (ôsi ôrségi falu), Magyarszombattfára (ôsrégi fazekasság), Velemérre (Árpád- kori templom), Szentgyörgyvölgyre (református templom), Kustánszegre (templom, Hadnagy György szobra), a nap fürdéssel zárul a kustánszegi tóban. "Honfoglaló nap" lesz a tábor hatodik napja, nemzetségeket alakítanak, csapatzászlót készítenek, nem hiányzik majd a lovaglás, íjászat, rovásírás-tanulás, lovas íjászbemutató, este tábortûz. A hetedik napon a táborozók Balatongyörökre utaznak, az ifjúsági táborba. Ellátogatnak Keszthelyre, a Festetich-kastélyhoz, a Georgikon Múzeumba, Balatonedericsre az Afrika Múzeumba, fürdenek a Balatonban. Zalaszetgróti és kallosdi kirándulás után hajókirándulást szerveznek Szigligetre, majd tovább busszal Tapolcára, Sümegre.

A Zalai Gyermek- és ifjúsági Közalapítvány valamint Pálfi László vállalkozó nagylelkû gesztusának köszönhetôen a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság tagjainak illetve segítôinek családja körébôl kiválasztott 15 gyermek és 2 kísérô felnôtt számára a Balatongyöröki Ifjúsági Táborban augusztusban egy hétre teljes ellátást biztosítanak.

(antalfi)

"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." 2 Kor 3,17

Alulírott református lelkipásztorok, örömmel állapítjuk meg, hogy egyházunkban kibontakozóban van egy nyílt és egészséges párbeszéd folyamata. Méltányoljuk, hogy a Romániai Országos Lelkészértekezleti Szövetség szatmári ülésén fórumot biztosított az olyannyira szükséges önvizsgálat részére, honlapján pedig, a SEMPER levelezôlistával együtt, továbbra is teret ad a szabad véleménynyilvánításnak. Mint felelôsséget hordozó lelkipásztorok, szükségesnek tartjuk, hogy a Szentírás és hitvallásaink tanításának megfelelôen kifejezzük egyházunk iránti hûségünket, illetve annak jelenlegi állapota miatti aggodalmunkat.

Egyik politikai irányzat mellett sem kívánjuk elkötelezni magunkat. Valljuk, hogy magyar népünknek az evangélium Messiására van igazán szüksége. Noha fontos, hogy az egyház korrekt és méltányos kapcsolatokat alakítson ki a társadalmi és politikai élet különbözô tényezôivel, mindazáltal tiltakozunk az ellen, hogy az egyházat bárki is eszközként használja politikai célok elérése érdekében.

Közismert, hogy a modern kori demokrácia kialakulásában a kálvinizmus egyházi struktúrája ösztönzést jelentett a közélet szervezésében. Nyilvánvaló, hogy az egész társadalom állapota függhet ma is attól a modelltôl, amit a református egyház nyújt a politikum számára. Az erdélyi kisebbségi helyzetben különbözô kultúrák metszéspontján élô egyházunk sajnálatos módon elmulasztotta betölteni a példaadásnak ezt a saját hagyományából fakadó történelmi feladatát. Ennek a rendszernek ugyanis ki kellene zárnia minden hatalmi visszaélést ahhoz, hogy követendô minta lehessen a közélet valamennyi területén.

Arra vágyunk, hogy egyházunkban az a hiteles evangéliumi rend nyerjen polgárjogot, mely szerint a tekintély nem a hivatali hatalommal, hanem a jézusi lelkület mértékével arányos. Felelôsen féltjük minden ember Istentôl nyert méltóságát és Krisztusban helyreállított istenképûségét, miközben tudjuk, hogy az egyházvezetôi elit meg nem osztott és ellenôrizetlenül hagyott hatalma bármikor az önkény megtestesülésévé torzulhat, mely semmibe veszi ezt a méltóságot. Ha egyházunk vezetése magyarázkodik és az igazság nyílt kimondása esetén belsô diverziót emleget, az csak totalitárius jellegét és igényét bizonyítja. Amennyiben bírálat esetén felléphet a megtorlással való fenyegetés és az attól való félelem, az világossá teszi Illyés Gyula sorainak érvényességét: "Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van." Ez ellen tiltakozni az egyház minden vezetôjének és tagjának hitbôl fakadó, szent kötelessége.

Belátjuk, hogy eddigi hallgatásunkkal mi is hozzájárultunk az egyházunkban uralkodó tarthatatlan helyzet kialakulásához. Krisztus egyetemes egyháza illetve romániai református egyházunk tagjaiként imádkozunk és dolgozunk e közösség lelki megújulásáért, külsô és belsô rendjének a megvalósulásáért.

Kelt 2007 pünkösd havában

Aláírók: Adorján Kálmán, Református Mentômisszió, Ary László, Amac, Balogh Barnabás, Biharvajda, Barabási Endre, Alsóboldogfalva, Barát István, Mezôzáh, Bereczki Orbán Zsolt, Homoródszentmárton, Berke Sándor, Tenke, Botos Csaba, Somosd, Bódis Miklós, Hátszeg, Brassai Zsombor, Császár Béla, Gógán, Demeter Sándor, Tóti, Dobai Zoltán, Ákos, Domahidi Béla, Mezôbergenye, Fekete Márton, Mezôméhes, Geréb Attila nyugalmazott lelkipásztor, Geréb Dénes, Tordatúr, Geréb Géza, Református Mentômisszió, Geréb László, Patakfalva, Hankó-Nagy Alpár, BBTE, Kolozsvár, Horváth Hunor, Harasztos, Horváth Levente, Református Mentômisszió, Jakab Viktor, Vadasd, Karczagi Sándor nyugalmazott lelkipásztor, Kerezsi János, Mezôbánd, Kiss Csaba, Balázstelke, Kondor Endre ösztöndíjas, Korodi Csaba, Marosvásárhely, kórházlelkész, Kozma András, Kolozsvár Tóvidék, Kulcsár Levente, Egrestô, Lakatos Gabriella, Marosvásárhely, kórházlelkész, Dr. Lészai Lehel, BBTE, Kolozsvár, Lôrincz János, Marosvásárhely X., Márton János, Bonchida, Mátyás Árpád, Csokaly, Mezei Csaba, Méra, Mészáros Mihály, Szamosdob, Mihály János, Kalotaszentkirály, Mike Pál, Magyarkéc, Dr. Molnár János, BBTE, Kolozsvár, Nagy Albert, Torda, Nagy Attila, Maroshévíz, Nagy József, Feketegyarmat, Pázmány Attila, Tamáshida, Péter István, BBTE, Kolozsvár, Pitó Zsolt, Bágy, Szabó Árpád, Udvarfalva, Szabó István missziós lelkész, Szatmári Elemér, Pusztadaróc, Szántó Mihály, Magyarbénye, Szántó Tünde, Küküllôboldogfalva, Szász Zoltán, Pankota, Székely Csilla, Oláhdellô, Székely Levente, Kutyfalva, Sipos András, Szilágyszeg, Varró-Nagy István, Bákó, Visky István, Perbálthida, Visky János, Kolozsvár IX., Visky Péter, Kolozsvár Tóvidék, Dr. Visky S. Béla, BBTE, Kolozsvár, Zabán Bálint Károly doktorandusz.

Az alkotmánybíróság helyt adott annak az alkotmányossági kifogásnak, amelyet Adrian Nastase volt kormányfô ügyvédei emeltek a védencük ellen folytatott korrupciós perben. A szociáldemokrata Nastase ellen hivatali visszaélés, zsarolás, illetéktelen javak elfogadása és megvesztegetés vádjával folyt per a legfelsô bíróságon.

A tárgyalást március 22-én felfüggesztették, mert az ügyvédek alkotmányossági kifogást emeltek. Azt sérelmezték, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) korábban törvényellenesen, a képviselôház jóváhagyása nélkül indított bûnvádi eljárást Nastase ellen. A "miniszteri felelôsségre vonás" törvénye ugyanis elôírja – érveltek az ügyvédek –, hogy visszaéléssel gyanúsított kormánytag ellen kizárólag a törvényhozó testület hozzájárulásával indítható bûnügyi vizsgálat. Márpedig Nastase miniszterelnök volt a neki tulajdonított korrupciós cselekmény idején.

Az ügy lényege: Nastase 1998-ban – amikor még nem volt miniszterelnök – 700 négyzetméter alapterületû, igen értékes telekingatlant vásárolt mindössze 11 ezer dollárért, azaz a valós piaci ár huszonötödéért. Korábban ez az ingatlan egy azóta korrupció vádjával elítélt szociáldemokrata parlamenti képviselô, Gabriel Bivolaru birtokában volt, aki 1996-ban saját anyósának adta el azt, akkor, amikor már folyt ellene a bûnügyi eljárás. Az anyós késôbb egy közvetítô útján Adrian Nastase ügyvédi irodájának adta tovább a telket, amely így került potom pénzért Nastase tulajdonába. A vádlók azt gyanították, hogy Bivolaru ezzel a tranzakcióval próbálta "lefizetni" a vezetô szociáldemokrata politikust, így remélve, hogy a parlament nem fosztja meg majd ôt mentelmi jogától.

Nastase 2000 és 2004 között miniszterelnök volt. Mandátumának lejárta elôtt két hónappal a korrupcióellenes ügyészség megállapította, hogy az említett tranzakció törvényes volt, le is zárta az ügyet. Miután azonban a demokrata és liberális párt közös jelöltje, Traian Basescu 2004 végén legyôzte az elnökválasztáson Nastasét, 2005 ôszén a korrupcióellenes ügyészség ismét vizsgálatot indított az ügyben, s az vádemeléssel végzôdött.

Bukaresti megfigyelôk úgy látják, hogy a csütörtöki alkotmánybírósági döntés hosszú idôre elodázhatja az ítéletet. A perirat ezután visszakerül a legfelsôbb bírósághoz, majd onnan minden bizonnyal újra a korrupcióellenes ügyészség asztalára érkezik. Ez utóbbinak pedig elölrôl kell majd kezdenie a folyamatot, de most nem kerülhetô ki a parlamenti hozzájárulás.

A kapitalizmus árt az egészségnek?

Az amerikai egyesült államokbeli Michigan Egyetem kutatói megállapították, hogy a kapitalizmus árt az egészségnek. Különösen a férfiakénak. Ezen belül pedig a román férfiakénak. A tanulmány szerint, amely az Evolutionary Psychology címû folyóiratban jelent meg, Románia azok közé a volt szocialista országok közé tartozik, ahol a férfiak elhalálozási rátája ugrásszerûen megnôtt a kommunizmus bukása után. Ugyanezen kutatók szerint a nôk jobban bírják a kapitalizmust.

Bármennyit is szenvedtek a szocializmusban, a rendszerváltás és a kapitalizmusra való áttérés nyomán a volt kommunista tömb országaiban a férfiak életkorhatára általában 6 évvel csökkent 1991 és 1994 között, állapítja meg a tanulmány, amelyet Diane Kruger pszichológus készített.

Véleménye szerint a kapitalizmusra jellemzô versenyhelyzet annyira stresszelte a férfiakat, hogy az sok esetben halálos balesetekhez vezetett. A szociális és gazdasági helyzet okozta stressz következtében megnôtt az öngyilkosságok száma, elszaporodtak a bûntények. Ezek mellett olyan lélektani hatással is járt, amely sok férfinál szívrohamot idézett elô.

Kruger szerint a kommunizmus összeomlása pillanatától kezdték a férfiak az egészségüket elhanyagolni. A kapitalizmusra való áttérés leginkább a román, az észt, a lett és az albán férfiakra volt negatív hatással. Véleménye szerint a kapitalizmusra való áttérés annyira felerôsítette a férfiakban a versenyszellemet, akkora idegfeszültséget váltott ki például az életkörülmények megnehezedése, a létbizonytalanság, hogy sokszor öngyilkossághoz vagy akár gyilkossághoz, illetve szívrohamhoz vezetett. Ezekben az országokban a férfiak, illetve a nôk közötti elhalálozási aránykülönbség 14 százalékról 30 százalékra ugrott a rendszerváltás utáni elsô öt évben. Ez az arány Litvániában, Oroszországban, Fehéroroszországban és Kelet-Németországban 8 és 12 százalék között mozog, Szlovéniában, Csehországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Magyarországon 1 és 5 százalékos.

A pszichológus megállapította, hogy 1991 és 1994 között a volt szovjet birodalom utódországaiban a gyilkosságok és öngyilkosságok száma megkétszerezôdött. A legijesztôbb adat: Észtországban a bûntények és öngyilkosságok száma 238%-kal nôtt a kommunizmus bukása és a Szovjetunió összeomlása után.

Dr. Doina Cosman pszichiáter fôorvos, az Öngyilkosság-ellenes Szövetség elnöke szerint a fiatalkorúak öngyilkosságszámának tekintetében Románia "jobban áll", mint Svájc, Dánia vagy Franciaország." Mostanáig, a 16 éves tinédzserek, valamint a 25-26 éves felnôtt fiatalok körében elkövetett öngyilkosságok aránya kevesebb mint tíz volt 100.000 lakosra számítva. Az utóbbi évtizedben Európában Dániában követtek el a legtöbb öngyilkosságot", jelentette ki Cosman. A szakember véleménye szerint a tavaszi napéjegyenlôség és a nyári napforduló közötti idôszakban "pszichikai szempontból" a legsebezhetôbbek a stressz alatt levô vagy depressziós személyek.

Molnár Gábor

A cikk írójának neve nem szerepel a RMIL-ben, holott még a két világháború között is aktív ember volt. 1858-ban született és 1940-ben hunyt el. Hosszú éveket töltött a vármegye közigazgatásában fôszolgabíróként. Bernády bizalmasaként került a Közmûvelôdési Palotában megnyitott városi könyvtár élére. Elsô igazgatója az intézménynek. Tekintélyes helyi érdekû nyomtatvány- és kéziratgyûjteményét az általa vezetett és a ref. kollégium könyvtárára hagyta. 1912-ben Biás István fôlevéltárossal és dr. Dékáni Kálmán egyetemi magántanárral, a református kollégium tanárával hármasban kapták a megbízást, írják meg három kötetben Marosvásárhely történetét. Ebbôl sajnos semmi sem valósult meg néhány alkalmi íráson kívül.

Molnár lapértesüléseit Bernády közvetlen környezetébôl szerzi, eszerint a cikkben elhangzó állítások dokumentumértékûek, amit a kortárs rajongása hitelesít.

Sebestyén Mihály

(...) A székely fôváros most azon az úton van, hogy évszázadok mulasztásait kénytelen lázas gyorsasággal pótolni. Ez pedig nem könnyû feladat. Azok a férfiak, kik az elôzô generáció idején vezették a városunk egyszerû és nem bonyolult administratióját, törvénykezését, legtöbbször megelégedtek a napi teendôk chablonos lejártatásával. A hivatalszobákból nem mozdultak ki, öblös tajtékpipájukat és remekül faragott csibukjaikat jóféle hazai szûzdohánnyal megtömve és ajkaik közé szorítva, keleti kényelemmel, zavartalan nembánomsággal szolgáltatták az igazságot, szövögették az intrikákat, és raktározták el egyik esztendôt a másik után a nélkül, hogy valamely számba vehetô és a köz érdekében kívánatos újításnak hozzá kezdettek volna. Évtizedek múltak el, a gyermekbôl férfi, ebbôl meg aggastyán lett és nem tapasztalta, hogy valamelyes üdítô áramlat hozzánk utat talált volna. Így volt ez kétségbeejtôen sokáig, és azt hittük, hogy így lesz ez mindig.

A gondviselés azonban segítségünkre sietett, megkésve bár, de mégis kellô idôben. Tíz esztendô elôtt olyan férfiút állított váro-sunk élére, ki az addigi szokásos vaskalaposságot mellôzve, a modern eszmék és törekvések iránti fogékonyságot, az emberi erôt meghaladó munkaképességet és a törhetetlen akaratszilárdságot hozta magával. Aki nem rettent vissza semmi akadálytól, hogy a közjó érdekében kitûzött célját elérhesse, akinek csodás munkaerejét csak még jobban megacélozta az a tudat, hogy az emberek gyengéit, a viszonyok mostohaságát, és a fajunkat annyira jellemzô keleti fanatismust is le kell gyôznie, hogy bennünket a kultúra legújabb vívmányaival a szó szoros értelmében elárasszon.

Mindenki tudja, hogy dr. Bernády György polgármesterrôl van szó, ki elôtt ôszinte tisztelettel és igaz szeretettel emelhet kalapot városunk minden rendû és rangú polgára. Aki hivatalba lépésekor munkásságát azzal kezdte, hogy az összes elavult városi szabályrendeletet átdolgozta, alaposan és hajszálfinom pontossággal alkotva meg azokat akkor is, ha azok ismerete külön szakképzettségtôl volt föltételezve. Ilyenek voltak a pénztári és számvevôségi eljárást körülíró szabályzatok, melyeknek labyrinthusaiban a nem szakember bizony zátonyra jutott volna, de nem úgy a polgármester, mert ô nekifeküdt a száraz és unalmas pénzügyi törvényeknek s ezzel kapcsolatos kormányrendeletek tanulmányozásához, éjet és napot összetéve, tevékenységével olyan elaborátumot alkotott, hogy azt az ország belügyminisztere mintaképpen ajánlotta valamennyi szabad királyi városi törvényhatóságnak, kik siettek azt maguk is mihamarabb alkalmazásba venni. És megcsinálta a szolgálati szabályzatot is, ami azelôtt nem volt. Újonnan állította be a tisztviselôi kart, nyugdíjba küldvén azokat, kiknek szakképzettsége, munkaszeretete és szorgalma nem ütötte meg a mértéket, vagy ha már elmúltak a munkában eltöltött évtizedek, és az élet alkonyán megremegett az írótoll a reszketô kezekben, s nem mûködött az agyvelô kellô gyorsasággal és tökéletességgel.

Azután merésznek látszó és arányaiban is nagyszabású programot dolgozott ki magának, melynek vezérlôeszméje az volt, hogy a még 1616. április 29-én szabad királyi városi rangra emelt Marosvásárhely városát az addigi tespedésbôl, a tunya tétlenségbôl, az ázsiai elmaradottságból kiragadja, és fejlôdésképes elsôrangú vidéki empóriummá fejlessze. Sok akadállyal, kishitûséggel, gáncsvetéssel kellett megküzdenie. Napjait sokszor megkeserítették, lelkesedését megmosolyogták, igyekeztek elkedvetleníteni, intrikák keletkeztek, amelyeknek egyetlen bevallott és nem titkolt c